ALGYŐ

A honfoglaló magyarság 10. századi temetőjét Kürti Béla tárta föl 1973—76 között a falu határában. A dömösi prépostság adománylevele szerint 1138-ban Győ faluban (villa Geu) 62 szolga élt. A törökök 1548-ban 33, 1570—71-ben 72 adófizető jobbágyot írtak össze Algyőn. Az 1670-es defterben 27 adófizető jobbágyot vettek számba, tehát a falu népessége-ugyan megfogyatkozott és nagyrészt kicserélődött-átvészelte a török hódoltságot. Megélhetését állattenyésztésből, elsősorban juhtartásból, a szántóföldek műveléséből és halászatból teremtette elő.

Algyő a törökök után a királyi kincstár tulajdona. 1733-ban Mindszent községgel és a szomszédos pusztákkal (Dóc, Fark, Serkéd, Sövényháza, Pusztaszer) gróf Erdődy György, majd 1803-ban a génuai Pallavicini család birtokába került. Az uradalmi tiszttartó a református jobbágyokat, lelkészüket és tanítójukat elűzte a faluból: 1751-ben 36 református család költözött át Hódmezővásárhelyre. Helyükre Szeged környéki katolikusokat telepítettek.

1784-ben Algyő területén 443 házban 470 család és 2345 főnyi népesség élt. A községi összeírásban szerepelt Fark, Dóc, Serkéd, Sövényháza puszták dohánykertész lakossága is. A község 1786. évi földadó könyvéből ismeretes, hogy 34 jobbágynak volt határbeli szántóföldjén „szállási épülete”. A jobbágyok szántói egy tagban voltak kimérve (1828). Bél Mátyás tudósít (1731) az uradalomhoz tartozó Ányáson és Dóc pusztán létesült majorokról. A 19. század elejétől a Pallavicini a mindszent-algyői uradalom egész területén bevezette a majorsági gazdálkodást.

A falu népessége 1828-ban 1428, 1850-ben 1995 lélek. 1879. március 6-ról 7-re virradó éjjel a Tisza áradása elpusztította a csaknem háromezer lakosú községet. Pallavicini Sándor őrgróf, a hitbizományi uradalom tulajdonosa birtokának ármentes területén 300 holdat ajánlott föl az árvízkárosult algyőieknek. 1879. június 12-én 588 algyői írta alá az áttelepítési szerződést, de mire a letelepülésre sorkerült volna, nagy többségük meggondolta magát: ragaszkodott régi lakóhelyéhez. Mindössze 74 algyői család települt meg az árvízkárosultaknak parcellázott új községben, Sándorfalván.

Az 1920-as években végrehajtott földosztás során az uradalmi birtokból 1290 hold földet és 323 házhelyet osztottak a szegényparaszt igénylőknek (Újtelep és Vizittelep házhelyeit). A község életében jelentős az algyői olajmezőnek 1965-től kezdődő föltárása. Az olajmunkások részére a szeged-hódmezővásárhelyi út mellett barakk tábor épült.

A község területe 1960-ban 12 201 hold, lakossága 5648 fő, külterületi népességének aránya 20,4 százalék volt. A termelőszövetkezeti átszervezés, majd az olajmező föltárásának kezdete után a határ tanyái rohamosan megfogyatkoztak. 1973-ban Algyőt Szegedhez csatolták, azóta a várostól 9 km-re eső község Szeged „városrésze”. 1996-ban ismét önálló község lett.

Algyő tehát az 1879-i árvíz után a régi helyén épült ujjá. Történelmi magja néhol napjainkig őrzi a halmaztelepülés emlékeit: itt-ott zegzugosan ívelő utcák, kis, szabálytalan alakú telkek találhatók. A községben született Süli András naiv festő.

Irodalom: Algyő és népe 1987. Juhász Antal 1989. 179—185. Szeremlei Samu 1901. 293.

J. A.

1. Lakóház

1880

Szegedi u. 61.

A Szegedi u. 61. sz. ház alaprajza

Hegyi Ferenc uradalmi kovácsmester építtette az 1879-i nagy árvíz után. Tőle két fia örökölte. Vertfalú, nádfödelű épület a 20. század elején cseréppel födték. Utcai és hátsó oromzata fűrészelt fenyődeszkából készült, végdeszkás. Az egysoros, négyosztatú házhoz az 1920-as évek elején ereszalját toldottak, amelynek a végén később nyári konyhát falaztak el. A nyitott kéményű pitvart 1949-ben lepadlásolták.

A két szoba padozata hajópadló, a kamráé döngölt föld, a konyháé és a folyosóé téglás. A ház fölmérése 1971-ben készült.

J. A.

2. Katolikus templom

M. Gótikus, 14—15 sz.

Barokk, 18.sz.

Szent István tér 5.

A település első említése 1138 (Villa Gev) A név bolgár-török eredetű méltóságnév (Németh Gy.). A dömösi prépostság alapítóleveléből tudjuk, hogy hercegi birtok, Álmos herceg 1108 után 63 szolgával és azok saját földjével a dömösi prépostságnak adta. A templom pontos építési idejét nem ismerjük, csak annyi bizonyos, hogy a reformáció idején az odatelepített kálvinisták használták. Az 1718. évi Canonica Visitatio tudósítása szerint a templom „kőből épült” s már akkor „régi és kicsiny” volt. A kálvinisták elhanyagolt állapotban hagyták el, 1750 körül a katolikusok a romos templomot a torony kivételével teljesen átépítették. 1788—98-ban és 1880-ban, majd az 1930-as években újra átalakították.

A torony alaprajza és a gótikus ablak

Az algyői római katolikus templom

Szent Anna tiszteletére szentelték föl, ünnepnapja július 26. A templom nyugati oldalán gótikus toronnyal, szentélye egyenes záródású, tengelye ÉK-DNY-i irányú. Hajója újkori. A torony két déli sarkán három lépcsős diagonális támpillér. A torony NY-i oldalán nyomott csúcsíves, téglakeretes ajtó (3,1 × 1,3 m) élszedett téglákból. Földszintje előcsarnokként szolgál (2,87 × 2,9 m), 3,36 m magasságban egyszerű dongaboltozat zárja. Az előcsarnok két oldalán 0,3 m mély befalazott ülőfülke. A torony falvastagsága 0,75 m, a déli fala 0,95 m.

1. emelet: a Ny-i és D-i fal közepén fölül egyenes záródású befelé erősen szűkülő ablaknyílás (0,23 × 0,9 ill. 0,28 × 0,9 m, mélysége 0,7 × 1,2 m belül). Teteje boltozás nélküli, sík falelzárással.

2. emelet: a D-i oldal kivételével mindegyik falon 0,3 × 2,5 m csúcsíves ikernyílások, kívülről befelé hármas lépcsővel mélyülnek, melyeket egy 0,3 × 0,3 m-es pillér oszt.

3. emelet: a 2. emelettel azonos oldalakon egy-egy csúcsíves ablak. Eredetileg az alsó szint ablakaival teljesen egyezően készültek, ma az osztópillér hiányzik, s befelé csak két lépcsővel mélyül. A negyedik falon nyomott csúcsíves nyílás, eredetileg a födél-padlástérbe nyílott. A torony jelenlegi sisakja késői barokk-kori.

Téglaméretek: 5-5,5 × 13-14 × 28-29 cm. Sötétvörös színűek, kötőanyaga téglaporral kevert habarcs (ugyanezt a technikát alkalmazták a Szent Dömötör templom 14. század végi szentélyének építésekor.)

Az egyenes záródású szentély fölmenő falai újkoriak, az alaprajz azonban minden valószínűség szerint középkori. Ezért föl kell tételezni a templom korábbi építésének a lehetőségét is. A templom szakszerű kutatása sem régészeti, sem műemléki szempontból nem történt meg. Külön figyelmet érdemel a torony talajszinttől mért 4m magasságú vonalán élesen elváló vakolatréteg, mely a torony legkorábbi része lehetett.

Egyes vélemények szerint a váci egyházmegyében számon tartott, ismeretlen Albey alakban szereplő premontrei monostort is Algyőn kell keresni. Ennek megerősítése vagy cáfolata csak új, a templom tágabb környezetére kiterjedő tervszerű régészeti föltárástól várható. Egy itteni jelentősebb építmény létére valóban utalhatnak azok a templommal szemben, a plébánia mellett két méter mélységben lévő téglafalak, melyeket Tömörkény István tárt föl a század elején. Az 1920-as évek végén a templombelsőben és sekrestyében fölbontották a téglapadlót, s egy csatornaszerű mélyedést követve 1,5 m mélységben vastag téglafalat találtak, ami valószínűen a középkori templom alapozása lehetett.

Irodalom: Győrffy György 1963. 895. Tömörkény István 1906. 443, 1913, 240—241, Cs. Sebestyén Károly 1929. 132-138, Szabó Dénes 1936. 132-134, Inczefi Géza 1960, 7, Bálint Sándor 1976. 143, Horváth Ferenc

1978/b, 124-126, Genthon István 1961. 13, Péter László 1981. 165.

H. F.