APÁTFALVA

 

 

 

A forrásokban Pothfalua (1334), Apathfalwa (1415), Apadfalva (1561), Apáthfalva (1808) néven szerepelt. Nevét onnan kapta, hogy a csanádi Boldogságos Szűz monostor apátjának birtoka volt.

1514-ben Dózsa György egyik csatáját az apátfalvi síkon vívta. A török csapatok a települést 1552-ben és 1686-ban elpusztították. 1697-től 1751-ig a szerb határőrvidékhez tartozott, 1751-ben kamarai igazgatás alá került. Az akkoriban keletkezett Újcsanád (Magyarcsanád) csaknem elnyelte, de Apátfalva 1762-től önálló községgé vált. Hozzá tartozott Tárnok-puszta, Szecső-puszta fele, Belez-puszta fele, Dáli-puszta egy része, továbbá az apátfalvi, tárnoki és szecsői szigetek. 1753-ban Jákóhalmáról és környékéről 500 palócot telepítettek Apátfalvára. Így a község az Alföldön sajátos etnikai szigetet alkotott. Lakói hagyományaikat, nyelvüket, viseletüket a második világháborúig megőrizték. Féja Géza szerint: „Nagyon vallásos katolikusok, de ugyanakkor rátartiak, gőgösek és harciasak is”. Pecsétjük 1764-ben keletkezett: pajzs alakú címerében repülni készülő vízimadár a Marost jelképező három hullámzó vonalon áll. A pajzson 17 és 64 évszám között kereszt van. Körirata: Sigillum Communitatis Apadfalvensis. Az 1774. évi úrbéri összeírás szerint már 146 telkes jobbágy és 60 zsellér lakta.

Az első lakóházak bokorszerűen épültek. A Maros felőli zugutca neve lakóiról Halász utca volt. A belső zugban juhászok laktak, neve Juhász utca volt. A harmadik települési csoport, a mai Kossuth utcába nyíló zug neve Csikós utca volt. A zugban lévő házak elbontása után a lakóházak a Maros kanyargását követve kígyóztak; ilyen volt a Maros és a Templom utca. A Kossuth és a többi utca már a temesvári katonai hadmérnök terve szerint épült. Eredetileg folyam menti település volt, az országút nem játszott fontos szerepet a község életében; főutcája nem volt országút.

A Maros szabályozása miatt határának egy része Bánságba esett, ezért 1878–1884-ben komp-, majd hajóközlekedést tartottak fönn. A Fehérháznál 1907–1920-ban a tárnoki komp működött. Két vasútvonala van: az arad–csanádi 1883-ban, a hódmezővásárhely–makó–nagyszentmiklósi vonal 1904-ben épült.

Határa 1900-ban 10 306 hold volt, de a trianoni békeszerződés értelmében a Maroson túli 1082 hold területét (Szecső, Tárnok) Romániához csatolták. Lakói 1900-ban 5318, 1949-ben 5584, 1990-ben 3704. A népesség nagyarányú csökkenése összefügg a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásával, ez robbanásszerű elvándorláshoz vezetett.

1848–49-ben a rácok elől menekülve Bánságból sokan Apátfalván találtak menekvést. Az első világháborúban 212 falubeli halt hősi halált. Az ötnapos francia megszállást (1919. május 5–10.) román uralom váltotta föl (1919. május 11.–1920. április 30.) A nagyarányú rekvirálás miatt 1919. június 23-án elűzték a 79 fős megszálló alakulatot, 3 román katona elesett.  A román bosszúhadjárat során 40 lakos életét vesztette, 87 személyt elhurcoltak, a szabadrablás során 4000 lovat, szarvasmarhát, 5004 mázsa búzát vittek el.

Határát kisparasztok birtokolták; főleg gabonatermesztést, a Maros mentén szőlő- és gyümölcstermesztést folytattak. A 20. században jelentős lett a korai burgonya-, hagyma-, zöldségtermesztése. Híres volt a ló- és szarvasmarha-tenyésztésük, tanyán a baromfitartás. A marosi víziélet (vízimolnárság, halászat) itt élt legtovább. Féja Géza 1935-ben sajnálkozott, hogy a kapitalizmus világa elpusztítja Apátfalva népéletét, pedig ez a kihalás végső rezdüléseiben is színt és belső erőt ad a falunak. Ez a pusztulási folyamat végül a szocialista korban gyorsult föl. A községben 12 mezőgazdasági szövetkezet alakult, majd 1965-ben beolvadtak az Aranykalász termelőszövetkezetbe. Kézműipara helyi igényeket elégített ki. 1900-ban 186 kisiparos működött, de volt 3 téglagyára és malma is. Kisipari termelőszövetkezete 1951-ben alakult, termelői létszáma 73 (1952). A kereskedelmi forgalmat a két világháború között a Hangya Szövetkezet,

7 szatócs- és 1 műszaki üzlet bonyolította le. Földműves-szövetkezete 1948-ban alakult, és 1979-ben beolvadt a Maros menti Áfész-be.

Sportpályája 1941-ben, művelődési háza 1959-ben épült. Dabóczi Mihály szobrászművésznek Dózsa György mészkőszobrát 1979-ben avatták föl.

 

IRODALOM: Borovszky Samu 1896. Takáts Lajos 1926. Vermes Ernő 1929. 139–154. Barna János 1929. 297–304. Halász Péter 1975. Banner János 1990. Féja Géza 1957.  272.

T. F.

 

 

5. Katolikus templom

Barokk, 1757.

Neoreneszánsz, 1937.

Templom u.

 

 

Apátfalvának már 1334-ben temploma volt, de a török alatt elpusztult. A mostani templom megépítése előtt az iskola egyik tantermét használták imateremként. A hívek lelki életét a Makóról kijáró ferencesek gondozták. Mária Terézia intézkedésére Engl Antal csanádi püspök Apátfalvát 1753-ban önálló plébániává emelte, templomát a kincstár építtette 1754–1757-ben. Szent Mihály arkangyal tiszteletére 1757. szeptember 29-én Nedves János makói kanonok szentelte föl. Búcsúját a védőszent napján, szeptember 29-én tartják.

Az új plébániát 1801-ben szintén a kincstár építette. Az 1831. évi kolera megszűnésének emlékére Szent Anna napját fogadalmi ünnepül tartják, és az egyik mellékoltárat, Szent Anna tiszteletére állították. A díszes barokk tölgyfapadokat 1840-ben készítették. 1842-ben megújították a Szent János és Szent József mellékoltárt. 1843-ban a templom hajóját márvánnyal burkolták. 1846-ban 11 mázsa 8 fontos harangot öntettek; a 30 fontos, haldoklók csengettyűjét Lengyel Ádám ajándékozta a templomnak. A toronyórát1847-ben Bognár Lajos szegedi kovácsmester 880 forintért készítette. A főoltár Szent Mihály képét 1854-ben Pesky József pesti akadémiai festő készítette 120 forintért. 1880-ig a főoltárkép falon függött, ekkor állványkeretbe helyezték. A Szent Anna-képet a bécsi Kargl Károly festőművész alkotta 85 forintért. 1859-ben tíz, változatú orgonát csináltattak, 1200 forint összegért. 1865-ben a Langó család csillárt vett a templomba. 1923-ban négy új harangot kapott a templom: a 730 kg-os nagyharangot, a 336 kg-os cisz-hangú harangot, a 213 kg-os cisz-harangot, a 87 kg-os fisz-harangot. A szentélyben a főoltár két oldalán színes faszobrok állnak: a Jézus szíve- és Mária szíve szobor tiroli műhelyből valók. Fölirata: A. Zwierger Bildhauser Groden Tirol. A régi templomról 1916-ból maradt föl részletes leírás és vázrajz.

Ezen épület egészben véve szilárdtégla-építmény, tükör födémzettel bír, álló fedélszékkel ellátva s zsindellyel fedve. A templom 1754–1757 években épült. Hossza 32,5 méter, szélessége 11 méter. Egyes részei a következők:

„1. A főbejárat a torony alatt kőlapokkal van burkolva, van rajta kétszárnyú nagy ajtó kőtokban, vésett és festett, kellően vasalva. (Állapota rozoga.)

2. A szentsír, mely a főbejárattól balra nyílik, padozata deszka, van rajta kétszárnyú deszkaajtó, festve, vasalva. (Jó.)

3. A chórus feljáró tölgyfából készült csigalépcső. A chórus feljáratban van: négyszárnyú üvegezett fatokban lévő ablak, sodronyhálóval. (Kopott.)

4. Kis kamrahelyiség a feljáró alatt tégla fadeszkázattal; van rajta egyszárnyú, festett, vasalt deszkaajtó. (Avult.)

5. A chórus deszkaburkolattal, ez egy kiugrót képező emelvény a templom hajójában, melyet két festett faoszlop tart; van rajta egyszárnyú deszkaajtó festve, vasalva; négyszárnyú, fatokban lévő egyenes fejű ablak, kívül sodronyhálóval. (Avult.)

6. A torony, mely a templom homlokzatának közepén áll, erős téglaépítmény piramis alakú födéllel, mely zsindellyel van fedve. A tornyon van egy gömb, s azon egy bádog kereszt. Van benne: a chórusnál négyszárnyú egyenes fejű ablak fatokban, üvegre festve sodronyhálóval; egyszárnyú deszkaajtó a chórustól kezdődő lépcső előtt; padlásajtó, mely lécből van; kétszárnyú zsalus ablak festve, vasalva; a feljáró a toronyba több darabból álló pofagerendába vésett deszkalépcsőzet; deszkapadozat a harangházban. (Jó.)

7. Templomhajó kockakővel burkolva. Van rajta hatszárnyú fatokban lévő ablak sodronyhálóval. (Rossz, 6 ablakkal.)

8. A szentély kőkocka padozattal; van rajta hatszárnyú fatokban lévő ablak sodronyhálózattal; kőtokban lévő egyszárnyú vésett ajtó vasalva és festve. (Rossz.)

9. A templom tetőzete zsindellyel van fedve, a fedélcsúcson a szentély felett bádogkereszt. (Jó.)

10. A sekrestye, ezen melléképület zsindellyel van fedve, borított fedélzetű, téglából van építve, padozata kőlap; van rajta: négyszárnyú ablak fatokban sodronyhálóval, egyszárnyú fatokban lévő festett és vasalt, vésett ajtó, feljáró a szószékhez tölgyfa lépcsőfokokkal, ezen feljáróban egy sodronyhálós ablak, a feljáró végén egyszerű deszkaajtó festve. (Rossz.)

11. A templom falai kívül meszeltek, belül festve vannak, kopott állapotban.

12. A templom főbejárója előtt egész a sekrestyéig téglaburkolat van alkalmazva. (Hiányos.)

 

A templom átépítés előtti utcafrontja

 

Templombelső az átépítés előtt

 

Mai főhomlokzat

 

 

13. A templom telke egy kis téren van sodronykerítéssel bekerítve, befásítva.”

A 20. századra a templom kicsinynek bizonyult, állaga avult. Az 1916. szeptember 23-i jegyzőkönyv szerint: „Ósdi épület, úgy tűnik fel, mintha senki sem volna a gondozója, sem látogatója.  Pedig a jámbor hívek oly nagy számmal tátogatják, hogy be sem tudnak szorulni, azért a templom előtt buzgólkodnak még télidőben is. Tornya az épülettömbből jóformán ki sem emelkedik. Tetőzete zsindely, lebontásra vár.”

A templom bővítését 1932-ben Tóbiás László szegedi műépítész tervei alapján Stampay János szegedi mérnök, építési vállalkozó végezte el. A falusias, nyomott tömegű templomból látványos küllemű, impozáns tömegű templom épült. A főbejárat elé két sima pilléren gerendapárkány, azon erőteljesen kiugró timpanon helyezkedik el, rajta kőkereszt. A pilléreken belől egy-egy lábazat és fejezet nélküli függőleges vájatokkal ellátott (kannelúrozott) oszlop áll. A kapu kicsiny, de a fölé helyezett timpanon és kerekablak a függőleges mezőt kitölti. A főhomlokzat két szárnyán a faltükör egyhangúságát egy-egy szegélyezett szoborfülke és kerekablak töri meg. A földszinti elő építmény architektúra elemei a torony középső szintjén továbbélnek; a főhomlokzati részen a sarkokra helyezett pillérek, kétoldalt pedig a kannelúrozott oszlopok formájában, az ablakok itt igen hosszúak, az ablakkeret két széle szintén kannelúrozott, az ablak könyöklőpárkánya két kannelúrozott konzolon nyugszik, fölöttük megismétlődik az erőteljes timpanon. A torony szintjeit rendkívül erőteljes párkányzat tagolja. A fölső szint ablakai íves záródásúak, az órák külön szintet kapnak, ami fölött barokkos, ívelt párkány húzódik. A tornyot nyolcszögű harangsisak zárja. A főhomlokzat íves attikafalait és a kiugró párkányt kőamforák díszítik.  Az építész a főhomlokzaton a klasszikus architektúra elemeit alkalmazta, de ennek nyugalma és harmóniája nem érvényesül, az építészeti elemek túlzsúfoltak, olykor harsogók. A rendkívül erőteljes függőleges és vízszintes tagoló elemek, fényárnyék hatásuknál fogva dinamikát, mozgalmasságot fejeznek ki.

A régi templomhajóhoz egy-egy oldalhajót építettek.  Befogadó képességét azzal is növelni kívánták, hogy az oldalhajó fölé karzat épült. A fő- és mellékhajó közötti 3–3 nyílás a földszinten vízszintes záródású, a karzatnál árkádos kiképzésű. Az oldalhomlokzatot két ablaksor tagolja: a földszintiek hangsúlyosak, timpanonnal vannak ellátva, föléjük egyszerű, alul és fölül félköríves toldalékú négyzetes ablakok kerültek. Az újjáépített templomot 1935. október 6-án szentelték föl. 1940-ben, Szigetiné Hideg Ágnes költségére a főhomlokzat fülkéibe Bakonyi Viktor szegedi szobrász Szent István és Szent Imre szobrát helyezték el.

1957-ben, a templom fönnállásának 200. évfordulóján renoválták a templomot és a plébániát. 1976-ban süttői vörösmárvány borítású liturgikus teret és szembemiséző oltárt építettek. Ekkor szűnt meg a Szent József és Szűz Mária mellékoltár. 1891-ben Mohai Attila iparművész az oldalhajóra üvegablakokat készített. Jobbról Szent Gellért, Batthyány-Strattman László, Mindszenty József; balról Szent József, Szűz Mária és Salkaházi Sára emlékére. A tabernákulum ajtajait tűzzománc technikával Fehér Margit iparművész készítette.

Az egykori provinciális, falusi barokk templomot a bővítés és újjáépítés során, gazdagon díszített, látványos és reprezentatív hatású neoreneszánsz templommá alakították át.

 

FORRÁS: Historia domus. Apátfalva: Katolikus egyház irattára.

 

IRODALOM: Jubileumi évkönyv 1980. 116. Vancsó Marianna 1978.

T. F.

 

 

6. Nepomuki Szent János szobor

VK. 1824.

József Attila u.

 

 

1820-ban a Maros elöntötte a falut, az árvíz – nyolc házat kivéve – egy egész utcát elpusztított. Még abban az évben a Maros közelében 24 házat lebontottak, és helyébe tíz láb magas töltést építettek. A vízen járók védőszentjének tiszteletére, egy jómódú parasztasszony emeltette a szobrot. A talpazat fölirata: ÁLLÍTTATTA / ISTENBEN ELNYUGODOTT / KEREKES APOLLO / 1824.

 

Nepomuki Szent János szobra

 

 

Fölé, hogy az időjárás viszontagságától védjék, nádfödelet építettek. A mai kőbaldachint az 1930-as években emelték. A négy téglapilléren nyugvó építményt három oldalán falazott mellvéd övezi, a főhomlokzat felől kétszárnyú lécből összeállított rostélyajtóval. Szabályos csonka gúla alakú, cseréppel födött tetőzeten fából ácsolt, deszkával borított, zsalugáteres ablakokkal ellátott négyzetes metszetű tornyocska áll, amelyet szintén cseréppel födtek. A tetőzet alsó szegélydeszkáját a parasztházaknál alkalmazott technikával díszesre fűrészelték. Az építmény közepén, alacsony lábazaton áll a szobor. Falusi kismester munkája, összességében a népi építészet hagyományát követte. Az építmény tornyába hírharangot szereltek föl. Haláleset alkalmából csöndítettek; másként húzták, ha férfi, ha nő, ha gyerek halt meg.

A kiszombori Nepomuki Szent János-szobrot 1963-ban megcsonkították, ezért az Országos Műemléki Felügyelőség kénytelen volt a műemlékjegyzékből törölni, helyette ez az apátfalvi szobor kapott műemléki védettséget.

T. F.

 

 

7. Temetőkápolna

1823.

43-as főút

 

A temetőkápolna homlokzati rajza

 

 

A ma is használatos római katolikus temetőt 1823-ban jelölték ki. Eredeti területe 7 (magyar) hold 865 négyszögöl, később többször bővítették. Szabad területén egy darab földet búzaszentelésre rendszeresen búzával vetettek be. A temetőkápolna építéséről és karbantartásáról kötelező levél készült:

Alulírottak temető tornyos kápolnáját 1858–59-ben Horváth Mihály plébános tudtára adjok mindeneknek, akiket illet, hogy mi Urunk Jézus Krisztus keserves szenvedésének és halálának emlékezetére a temetőnkben egy kápolnát a ./. alatt ide mellékelt rajz szerént egészen égetett téglából fogunk építeni, ezt minden szükségesekkel ellátni és annak jó karban való tartására, amint mi most magunkat, úgy örököseinket is ezennel lekötelezzük. Melynek nagyobb hitelére adjuk, ezen kötelező levünket két egyenlő párban és a község pecsétjével megerősítve különösen e tárgyban tartott nagygyűlésünkben. Kelt Apátfalván 1860. június 12.-ik napján. [Aláírások: bíró, 3 esküdt, községgazda, adószedő, 12 közlakos]. A kápolna fölépítését (amely magába foglalta a falrakást, boltozást, cserepezést, vakolást, a torony elkészítését és fölszerelését) Licht Ferenc csanádi kőműves mester 170 forintért vállalta.

A kápolna oltárképe a föltámadást hirdeti, az oltáron a megkínzott Krisztust ábrázoló szobor. Körülötte egy-egy halott emlékére elhelyezett szentkép.

A temetőben nyugszik 1919-i román bosszúhadjárat 38 áldozata.

Jeles személyek az apátfalvi temetőben: Takáts Endre (1907–1984) hittanár, történész, a Veszprém megyei levéltár igazgatója, Veszprém városért és Veszprém megyéért érdemérem kitüntetettje; édesapja, Takáts Lajos (1879–1953) makói, majd szegedi főgimnáziumi tanár, az apátfalvi nyelvjárás kutatója; Szabó Imre Makó város főmérnöke, az Árpád-kori mezőkopáncsi templom helyreállítója; Varga Sinka József (1918–1987) tanár, igazgató, Apátfalva posztumusz díszpolgára.

A község önkormányzata a temető bejáratánál második világháborús emlékművet állított föl. Szigeti Márton kőfaragó által készített emlékművet 1994-ben Gyulay Endre szeged–csanádi püspök áldotta meg.

 

IRODALOM: Vermes Ernő 1929. 141–144. Jubileumi évkönyv 1980. 116. Banner János 1990. 24–25.

T. F.

 

 

8. Langó-kápolna

Neogótikus, 1900.

Csanádpalotai országút

 

Langó-kápolna

 

 

A kápolnát Langó Mátyás (1861–1908) és felesége Szigeti Rozália (1864–1932) építtette. A szájhagyomány szerint negyedik elemibe járó András  fiuk lába  váratlanul  lebénult,  a  közeli tanyai iskolából testvére hátán húzta haza. A fiú nyomorék maradt. 1899-ben hatalmas vihar kerekedett, miközben a gyerek elmászott a tanyából. Hiába keresték, nem találtak rá. Katonák és csendőrök is átfésülték a környéket, de hiába. Az édesapa Máriához fohászkodott, és elhatározta, ahol ráakadnak a fiúra, ott kápolnát épít. Egy katona a Langó-kereszt tövében talált rá. A kis András a kápolna építése évében, 1900-ban, 11 éves korában halt meg. A halotti anyakönyvben a halál oka: „Térdízületi gyulladás kiújulása.” A kápolna előtt álló Langó-keresztet Langó Mihály és felesége, Balog Anna Isten dicsőségére 1866-ban állíttatta.

A kápolna építésének mondai elbeszélése megható ugyan, de valójában az apátfalvi határ több mint négyszáz tanyája lakóinak ájtatoskodási helyéül létesült, korábban a kereszt töltötte be ezt a szerepet. Szűcs János plébános szerint Langó Mátyás jóravaló, buzgó katolikus, aki fél éjszakákat is elimádkozik tanyája sarkán lévő kereszt előtt, sőt a tanyai nép a Langó kereszt előtt úgyis végez ájtatosságokat, különösen pénteken és vasárnap is, mikor az utak miatt vagy más okból misére nem mehet. A tanyai lakosságnak lelki szüksége lett egy kápolna létesítése, amit a jómódú Langó Mátyás önzetlenül magára vállalt. Az alapítólevél gondosan összegezte ennek részleteit.

„Én, alulírt Langó Mátyás, szintén alulírt Langó András fia, rkath. hívő, apátfalvi tanyai 113. sz. lakos, Szigeti Rozália férje, 3 gyermek: András, Mátyás és János atyja, Isten dicsőségére és a Boldogságos Szűz-Mária tiszteletére […] az apátfalvi határban, a makó–palotai és apátfalva–kiskirályhegyesi út találkozásánál, a délkeleti szegletben, a Langó családom által alapítvánnyozott vaskereszt hátamögött […] saját költségemen egy kápolnát építtetek arra a célra, hogy a vidék rkath. vallású tanyai lakosságának ájtatoskodási helyül, az utasoknak viharokban némi menhelyül, az arra járó búcsúsoknak pedig üdvös betérőhelyül szolgáljon […] A kápolna közjellegének biztosítása végett a kápolna területét az előtte álló kereszt területével együtt […] telekkönyvileg átíratom az apátfalvi (Langó kápolna és kereszt( tulajdon címére […] tanyai utódaimnak is szívére kötöm, hogy az ilyképpen fölállítandó kápolna fenntartásáról, karbantartásáról és berendezéséről halálom után is gondoskodjanak…”

A terveket Németh István építő-vállalkozó készítette, a kivitelezést részben vagy egészben szintén ő végezte. A kápolnát Szűcs János apátfalvi plébános, tiszteletbeli kanonok 1900. augusztus 16-án Havi Boldogasszony tiszteletére és búcsúnapjára szentelte be. „A nép ezrével vett részt a beszentelésen – jelentette a plébános a püspöki hatóságnak – és aligha fogok csalódni abbéli előrelátásomban, hogy a kápolna látogatottsága csakhamar felül fogja múlni a szegedi Lengyel-kápolna látogatottságát.”

Arányos, kellemes hatású épület. Csúcsíves ablakaival, ívsoros főpárkányával, az apostoli kettős keresztekkel, vakítóan fehér falfelületével fölhívja magára a figyelmet. Berendezéséről és fölszereléséről a korabeli irat így szól: „A kápolnában van egy téglából és cementből készült oltárlap, egy állítható oltár, rajta oltárterítők, oltárpárnák, 1 feszület, 2 gyertyatartó, az oltár fölötti fülkében fából faragott Mária-szobor, mely 288 koronába került, a szobor mellett 2 virágtartó, a bejáratnál 1 szenteltvíztartó.”

Még az építés évében a jószágok ellen vassodronnyal ellátott 16 téglaoszlopos kerítés is készült. A pillérek fölé kovácsoltvas kereszteket helyeztek. Szándékukban állt az oszlopokra keresztúti képek alkalmazása.

Szűcs János plébános szerint: „A kápolna kicsiny, de közítélet szerint nagyon szép, a nép nem győzi bámulni színes ablakait, szép Mária-szobrot, de különösen a téglatetőzetet.” Az orosz katonák a kápolnát az ereklyétől 1944-ben megfosztották, de azért 1993-ig miséznek benne, 1995-ben betörtek a kápolnába, az elrabolt szobor Csanádalberti hősök szobránál került elő. A berendezési tárgyakat Langó Istvánné lakásán őrzi. Az egyház vasajtóval tervezi a kápolnát a fosztogatóktól megvédeni.

 

FORRÁS: Szeged-Csanádi Püspökség levéltára. 1900: 1810.

 

T. F.