Árpádhalom

A község Nagymágocs és Gádoros között, a Mágocs-ér mellett, Békés megye határán terül el. A 20. század közepéig Nagymágocshoz tartozó népes puszta volt a tiszántúli járásban. Birtokosai a gróf Károlyi és a gróf Berchtold családok voltak. 1956-ban alakult önálló községgé. Területét Nagymágocs, Eperjes és Székkutas határából hasították ki (4522 ha). Közigazgatásilag a szentesi járásba sorolták be. Az alakuláskor lakóinak száma megközelítette az 1700 főt, jelenleg 700 fő körül mozog. A kereső népesség döntően mezőgazdaságból él (66%). Külterületi lakott helyei: Puszta, Sirom, Szendrei major, Tanya, Zoltántér.

A hagyomány szerint a község határában lévő természetes földhalom-csoportból a legnagyobb Árpád fejedelemé volt, aki vezéreivel itt ütött tábort Pusztaszer felé menet. A település névadó halmán Makovecz Imre 1989-ben Életfát állított. 1908-tól a községben élt Székács Elemér (1870-1938) kiváló növénynemesítő, aki itt kísérletezte ki a híres 1055-ös búzafajtát (Székács-búza). Utcát neveztek el róla, s az iskola falán tábla őrzi emlékét.

L. L.

9. Berchtold kastély

Eklektikus, 1897/98 körül

Árpád u. 1.

A Berchtold kastély udvari homlokzata

A hatalmas kiterjedésű mágocsi uradalom gróf Károlyi Alajos (1825–1889) halála után örökösei között fölosztásra került. Az árpádhalmi és zoltántéri gazdaság, valamint a Szendrei major (mintegy 6000 hold kiterjedésben) leányának, gróf Károlyi Ferdinandának jutott, aki 1893-ban gróf Berchtold Lipót diplomatához, későbbi közös külügyminiszterhez ment feleségül. Az 1891-ben telekkönyvezett birtok igazgatását Berchtold Lipótné az 1890-es évek közepén vette kézbe, központjául Árpádhalmát jelölve ki. Lakhelyül – föltehetően 1897/98 folyamán – egy 23 holdas erdő közepébe csinos kastélyt építtetett. A klasszicizáló, eklektikus stílusú épület központi része földszintes, oldalszárnya emeletes, udvari traktusán íves kiképzésű, oszlopos, födött terasszal. A kettőzött cserepezésű, téglából készült kastély eredetileg 22 szobából, fürdőszobákból és egyéb mellékhelyiségekből állt. Az udvarban külön konyhaépület, vályogból készült istálló és ól, jégverem, kemence, úszómedence és üvegházas konyhakert kapott helyet. Árpádhalmi tartózkodása idején a kastélyban lakott Székács Elemér növénynemesítő.

A szép környezetben fekvő takaros kastély a háborúkat szinte minden károsodás nélkül átvészelte. 1947-ben államosították. Előbb árvaházként kívánták hasznosítani, de utóbb a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete alapján a körzeti állami általános iskola és tanulóotthon kapott benne helyet. Az épület ma művelődési ház, iskola és könyvtár. Mellette Árpád fejedelem szobra látható, Fromann Richárd alkotása (1996).

L. L.

10. Katolikus kápolna

Magyaros szecesszió,

1920/21.

Dózsa György u.

A favázas kápolna homlokzata

A Berchtold kastély közelében áll az 1920/21-ben épült, a vidékünkön ritkaságnak számító favázas (Fachwerk technika) római katolikus kápolna. Építtetője gróf Berchtold Lipótné volt, tervezője nem ismert. A magyaros, népi szecessziós stílusú egyházi épületet dr. Hanauer Árpád István váci megyéspüspök 1921. június 14-én Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelte föl. A kápolna építésének hiteles történetét Szilágyi László nagymágocsi lelkész (1909–1930) örökítette meg a mágocsi plébánia Historia Domusának lapjain. Ebből megtudhatjuk, hogy a román csapatok kivonulása után (1920. március 3.) visszatért az árpádhalmi uradalom birtokosa, Berchtold Lipótné, aki látogatást tett Szilágyi László lelkésznél. „E kedvező alkalmat arra használtam fel – írja Szilágyi –, hogy amire már tíz év óta folyton kértem, hogy tudniillik árpádhalmi birtokán egy templomot építtessen – most megvalósítsa. A Kegyelmes Grófnő érveléseim nyomán, belátva ennek szükségességét, engedett kérésemnek. De a lehetetlenül drága építkezési viszonyokra való tekintettel nem templom, hanem csak kápolna építtetésére határozta el magát, azt is csak házilag készíttetve, megígérvén, hogy ha a normális építkezési viszonyok helyre állanak, egy nagyobb szabású templomot emeltet Isten dicsőségére az árpádhalmi park közepére. Egyelőre a szükség kápolna tervével is meg kellett elégednem, mint kezdettel, gondolván hogy ezzel is el van, illetve el lett érve a czél [...] A Kegyelmes Grófnő azonnal beváltotta ígéretét, tüstént elrendelte a kápolna építtetését, Ringelhann Béla főszámvevőt bízván meg a terv és építés vezetésével. 1920. július második felében fogtak hozzá, a magtártól északra fekvő térségen. Hosszan húzódott az építkezés, úgy hogy csak 1921 tavaszára lett kész a kápolna, melynek külseje nem valami szerencsés külső, legkevésbé templom benyomását keltő, inkább olyan pavilonrendszerű csarnok, óriási magas tetővel. Belül azonban egyházi hangulatot keltő, fehér aranyozott oszlopokkal, alul a falak másfél méter magasságban szimbolikusan mintázottak, szép aranyozott fehér oltár tabernákulummal; a szentélytől balra oratórium, jobbra a sekrestye. Felszerelése, a legszükségesebb egyházi ruhák stb. ízlésesek és elég jó kivitelben készültek. A kápolna környéke parkírozva van, drótkerítéssel körülvéve. – A mai idők építkezési viszonyainak jellemzéséül érdemes a feljegyzésre, hogy ezen kápolna, bár házilag készült, mégis a reá való kiadások költségei felülhaladták a háromszázötvenezer Koronát; békeidőben normális viszonyok között, ily nagy összegből Katedrálist lehetett volna építeni. – A Kápolna és berendezése elkészülvén, erről jelentést tettem az Egyházmegye új Főpásztorának, Méltóságos és Főtisztelendő Dr. Hanauer Á. István püspök úrnak, ki élénk örömmel vette tudomásul, hogy egy Istenházával ismét gazdagabb lett Egyházmegyénk. Egyben kilátásba helyezte, hogy személyesen fog lejönni az Úr ezen körülbelül 300 személyt befogadó új hajlékát megáldani.” A tervtől eltérően nem került sor a kis kápolna templommá bővítésére.

Forrás: Nagymágocsi Római Katolikus Plébánia Historia Domusa 129–130.; CSML (SzL) Csongrád Vármegye Alispáni Hivatalának iratai 3847/1947., 5582/1948.

Irodalom: Éble Gábor 1913. II. leszármazási tábla. Csongrád megyei atlasz 32. Barangolások Csongrád megyében 159. Mészáros Rezső 1997. 438–439.

L. L.