Csengele
Csengele
Szeged város azonos nevű tanyai kapitányságából 1950. január 1-jétől szervezett
község. Határában Reizner János 1892-ben, Horváth Ferenc 1975-ben két
Árpád-kori (13. sz.) templom maradványait tárta föl. Az Alsó- és
Felső-Csengelén található templomromokat nyilvántartotta a kun pusztákat
1699-ben összeíró küldöttség, és föltüntette Kaltschmidt Ábrahám 1747. évi
szegedi határtérképe is. A felső-csengelei rom emlékezetét őrzi a Templomhalom. A középkorban kun puszta,
neve erdős, bozótos hely jelentésű kun szóból származik. 1570-ben Alsó- és
Felső-Csengele pusztát a szegediek használták marhalegelőül és a török adóösszeírók
16 szállást találtak a két pusztán. A hódoltság után az 1730-as években került
Szeged birtokába.
Csengele – a
helybeliek ajkán Csöngöle – pusztán,
csak úgy, mint Átokházán, több ezer holdon homoksíványok terültek el. Vedres
István kezdeményezésére 1805-ben a csengelei síványhomok beültetésével
kezdődött a homokpuszták erdősítése. A puszta 1852-ben, a Kisteleki-pántlika,
Feketehalom-dűlő, Kelő és a majsai határ menti dűlő tízévi haszonbérbe adásával
kezdett benépesedni. 1854-ben, 1879-ben és 1892-ben a város újabb csengelei
közlegelőket parcellázott. A fölsővárosi tanyaföldek szegény- és kisparasztjain
kívül kezdettől számos kisteleki, majsai, jászszentlászlói parasztember bérelt
kisebb-nagyobb járásföldet. Különösen Kistelekről vállalkozott sok gazda,
kisparaszt csengelei haszonbérletre, és legtöbbjük le is telepedett. 1910-ben a
7716 holdas Csengele kapitányságban 410 tanyán 2204 ember élt. A város 1890-ben
építtette belső-csengelei, 1897-ben a külső-csengelei népiskolát. 1922 és 1926
között, a Fogadalmi templom és az alsótanyai kisvasút építési költségeinek
előteremtésére, újabb csengelei legelőket adtak haszonbérbe 25 évre. 1930-ban
612 csengelei tanya népessége már 3114 lélek.
1940-ben a
város közigazgatási kirendeltséget létesített. Ez volt a Szegedtől legtávolabb,
39–40 km-re eső „falumag”, amely az önálló községgé nyilvánítás (1950) után
lassan kezdett igazi faluvá válni.
Az 1945. évi
földosztásig valamennyi tanya tulajdonosa a Város haszonbérlője. A bérletek
területe nagy szóródást mutat: nagy részük 10 holdas kisbérlet, amelyen
szűkösen élt meg egy család. Sokan 20–30 holdat béreltek; voltak 50–100 holdas
haszonbérletek is. A gyönge minőségű futóhomokon kívül ez határozta meg a
tanyák építkezését, jellegét. Az építőanyagot az addig érintetlen nyerstáj: a
füves puszta, a vízállásokban termő nád és a közeli városi erdő szolgáltatta.
Számos kisbérlő lakott hantházban és
félig földbeásott kunyhóban. 1930-ban a föld- és sárfalú házak aránya 96%, a
nádfödeles házaké 92%. (Szeged határában itt a legnagyobb!) Számos bérlő
foglalkozott a homokon jól jövedelmező dohánytermesztéssel. Néhány tanyán a
dohányszárításra használt, hagyományos építőtechnikát őrző pajta korunkig
fönnmaradt. A tanyák népe építkezésében szinte századunk közepe tájáig önellátó
volt: képesítés nélküli barkácsolók, vagy maguk az építkezők végeztek minden
munkát. Csak a módos gazdák fogadtak kisteleki vagy más falusi ácsot és
kőművest.
Irodalom: Horváth Ferenc: Csengele
középkori temploma. MFMÉ 1976/77–1.Szeged, 1978. 91–126., Inczefi Géza 1960.,
Juhász Antal 1980., 1989.
J. A.
23. *Templom alapfal
Román, 13–16. sz.
Bogárhát
A templom első említése: 1699. A
település első említése: 1493 (Chengele).
A név kun eredetű, fás, cserjés területet jelent. A templom körüli korábbi.
Az 1975-ös föltárás alapján
temploma 1241 előtt épült, rétegesen döngölt réti agyag alapozású, patkós
szentélyzáródással, közel négyzet alakú hajóval (9,7×6,8 m külső, 7,4×4,4 m
belső méret, az apszis 2,75×3,2 m, a hajó 4,65×4,4 m). A templom tengelye ÉK
32° – Dny 224°. Két építési periódusa különíthető el. Az 1. periódust 1241
előtt építették, pontosabban nem korhatározható. Ehhez a periódushoz tartozott
a templomot koncentrikusan övező, a közelmúltban feltárt hármas
körárok-erődítmény. A 2. periódus: 13. század második fele - vége. Tégla és
réti mészkő vegyes felhasználásával épült, egyszerű síkmennyezettel. A
templombelsőt hengeres és nyolcszög átmetszetű idomtéglákból készült oszlopok
tagolták.
A föltárt templom alaprajza
A templom körüli temetkezések
között biztosan 1241 előtti lelet nem került elő. A temetkezések
sírmellékletekkel korhatározható csoportja a 13. század végétől a 14. század
közepéig terjedő időből való, s a keresztény hitre tért kunok körébe tartozik.
Legújabban a templom közelében lovával és mellékletekkel eltemetett, a kunok
előkelő rétegébe tartozó harcos pogány rítusú sírja került elő.
Az 1975-ös föltárást követően a
község a templom döngölt agyag alapfalait Horváth Ferenc útmutatásai szerint
egy méter magas kőfalazással konzerválta és a környékét parkosította.
Forrás: Gyárfás I. 1883. III. 107.
és 226. sz. okl., Hornyik János 1873. 200–201., Varga Ferenc 1877. 132. 44.,
48., 50., 53., 76. sz. okl.
Irodalom: Reizner János 1887. 19.,
Rásonyi L. 1957. 122–129., Pálóczi Horváth András 1974. 256–257., Horváth
Ferenc 1978/b. 91–126., 1987. 66–74., T. Knotik Márta 1978. 127–133.
H. F.
24. Tanyai lakóház
1884 körül
Tanya 449.
Tanyai lakóház
Gyephantokból épített fal
Csengele kapitányság Majsai hármas
nevű határrészén épült. A kisteleki Béres Antal 1899-ben vásárolta a tanyát és
a hozzá tartozó bérföldet Ausländer Henrik kisteleki kereskedőtől. 1909-ben
telt le a haszonbérlet 25 éves időtartama, ám a dűlőbeli földeket már előbb, 1854-től
bérbe adta a Város 30 esztendőre. A tanya a föld második bérbeadása után, 1884
táján épülhetett. 1953 óta Béresékkel együtt lakott lányuk és vejük, Kőrösi
Sándor. A házat 1969-ben mértem föl.
Fala hantból, más néven gyöpszegésből való. Falbontással győződtünk
meg róla, hogy a gyeptéglákat a környék szikes, mély réti talajából vágták. A
szomszédos, később kiosztott legelőt Mételyesnek
nevezték, mivel a vízjárta gyepen legelő marhák mételyfertőzést kaptak. Mételyesből több kisbérlő vágott
gyeptéglákat hantház építéséhez. A hantok a vályognál nagyobb méretűek: hossza
40 cm, szélessége 20 cm, vastagsága 15–16 cm. A gyephantokra nádszálakat
fektettek.
A tetőszerkezet bárdolt erdei
fából: nyárfából és akácfából készült. A szelemen nyárfagerenda, három ollóágas
(kecskeláb) és két ágasfa tartja. Födele fölvert nád.
Egyedül a mestergerendának használtak
fenyőt. A födém szerkezete: a kisgerendákra
3–4 ujjnyi vastagon nádat terítettek, majd alul-fölül polyvás sárral
letapasztották. A padlás vastagabb tapasztást kapott, mivel terménytárolásra is
használták.
A háromosztatú, ház–pitvar–istálló
tagolású ház istállója a negyvenes évek elején megroggyant, és ugyanott
vályogból építették újra. A nyitott kéményű pitvart a negyvenes években
lepadlásolták, elbontották a kéményszéles kürtőjét, és vályogból raktak új
kéményt. Ugyanakkor a szobában új kemence készült, karóvázra, gömbölyegsárból.
J. A.
25. *Templom alapfal
15. sz.(?)
Templomhalom
Reizner János 1892-es ásatásából
ismerjük. Csengele községtől Ny-ra, egy homokdombon épült. Alapozása 0,5 m
döngölt agyag, ezen 0,5 m vastag réti mészkőréteg.. Tengelye Ény–DK-i
irányítású, apszisát korábbi rablógödörrel teljesen elpusztították. Téglalap
alakú hajója 8×6 m volt. A templom körüli temetőből Reizner mintegy ötven sírt
és az ossáriumot tárta föl. Innen került elő egy 15. századi ezüst gyűrű
Michael Diósy körirattal, valamint két harang-darab.
Forrás: vö.: Csengele–Bogárhát.
Irodalom: Reizner János 1892.
235–246., Horváth Ferenc 1978/a. 122., Fári Irén 1992. 222.
H. F.