Csengele

Csengele Szeged város azonos nevű tanyai kapitányságából 1950. január 1-jétől szervezett község. Határában Reizner János 1892-ben, Horváth Ferenc 1975-ben két Árpád-kori (13. sz.) templom maradványait tárta föl. Az Alsó- és Felső-Csengelén található templomromokat nyilvántartotta a kun pusztákat 1699-ben összeíró küldöttség, és föltüntette Kaltschmidt Ábrahám 1747. évi szegedi határtérképe is. A felső-csengelei rom emlékezetét őrzi a Templomhalom. A középkorban kun puszta, neve erdős, bozótos hely jelentésű kun szóból származik. 1570-ben Alsó- és Felső-Csengele pusztát a szegediek használták marhalegelőül és a török adóösszeírók 16 szállást találtak a két pusztán. A hódoltság után az 1730-as években került Szeged birtokába.

Csengele – a helybeliek ajkán Csöngöle – pusztán, csak úgy, mint Átokházán, több ezer holdon homoksíványok terültek el. Vedres István kezdeményezésére 1805-ben a csengelei síványhomok beültetésével kezdődött a homokpuszták erdősítése. A puszta 1852-ben, a Kisteleki-pántlika, Feketehalom-dűlő, Kelő és a majsai határ menti dűlő tízévi haszonbérbe adásával kezdett benépesedni. 1854-ben, 1879-ben és 1892-ben a város újabb csengelei közlegelőket parcellázott. A fölsővárosi tanyaföldek szegény- és kisparasztjain kívül kezdettől számos kisteleki, majsai, jászszentlászlói parasztember bérelt kisebb-nagyobb járásföldet. Különösen Kistelekről vállalkozott sok gazda, kisparaszt csengelei haszonbérletre, és legtöbbjük le is telepedett. 1910-ben a 7716 holdas Csengele kapitányságban 410 tanyán 2204 ember élt. A város 1890-ben építtette belső-csengelei, 1897-ben a külső-csengelei népiskolát. 1922 és 1926 között, a Fogadalmi templom és az alsótanyai kisvasút építési költségeinek előteremtésére, újabb csengelei legelőket adtak haszonbérbe 25 évre. 1930-ban 612 csengelei tanya népessége már 3114 lélek.

1940-ben a város közigazgatási kirendeltséget létesített. Ez volt a Szegedtől legtávolabb, 39–40 km-re eső „falumag”, amely az önálló községgé nyilvánítás (1950) után lassan kezdett igazi faluvá válni.

Az 1945. évi földosztásig valamennyi tanya tulajdonosa a Város haszonbérlője. A bérletek területe nagy szóródást mutat: nagy részük 10 holdas kisbérlet, amelyen szűkösen élt meg egy család. Sokan 20–30 holdat béreltek; voltak 50–100 holdas haszonbérletek is. A gyönge minőségű futóhomokon kívül ez határozta meg a tanyák építkezését, jellegét. Az építőanyagot az addig érintetlen nyerstáj: a füves puszta, a vízállásokban termő nád és a közeli városi erdő szolgáltatta. Számos kisbérlő lakott hantházban és félig földbeásott kunyhóban. 1930-ban a föld- és sárfalú házak aránya 96%, a nádfödeles házaké 92%. (Szeged határában itt a legnagyobb!) Számos bérlő foglalkozott a homokon jól jövedelmező dohánytermesztéssel. Néhány tanyán a dohányszárításra használt, hagyományos építőtechnikát őrző pajta korunkig fönnmaradt. A tanyák népe építkezésében szinte századunk közepe tájáig önellátó volt: képesítés nélküli barkácsolók, vagy maguk az építkezők végeztek minden munkát. Csak a módos gazdák fogadtak kisteleki vagy más falusi ácsot és kőművest.

Irodalom: Horváth Ferenc: Csengele középkori temploma. MFMÉ 1976/77–1.Szeged, 1978. 91–126., Inczefi Géza 1960., Juhász Antal 1980., 1989.

J. A.

23. *Templom alapfal

Román, 13–16. sz.

Bogárhát

A templom első említése: 1699. A település első említése: 1493 (Chengele). A név kun eredetű, fás, cserjés területet jelent. A templom körüli korábbi.

Az 1975-ös föltárás alapján temploma 1241 előtt épült, rétegesen döngölt réti agyag alapozású, patkós szentélyzáródással, közel négyzet alakú hajóval (9,7×6,8 m külső, 7,4×4,4 m belső méret, az apszis 2,75×3,2 m, a hajó 4,65×4,4 m). A templom tengelye ÉK 32° – Dny 224°. Két építési periódusa különíthető el. Az 1. periódust 1241 előtt építették, pontosabban nem korhatározható. Ehhez a periódushoz tartozott a templomot koncentrikusan övező, a közelmúltban feltárt hármas körárok-erődítmény. A 2. periódus: 13. század második fele - vége. Tégla és réti mészkő vegyes felhasználásával épült, egyszerű síkmennyezettel. A templombelsőt hengeres és nyolcszög átmetszetű idomtéglákból készült oszlopok tagolták.

A föltárt templom alaprajza

A templom körüli temetkezések között biztosan 1241 előtti lelet nem került elő. A temetkezések sírmellékletekkel korhatározható csoportja a 13. század végétől a 14. század közepéig terjedő időből való, s a keresztény hitre tért kunok körébe tartozik. Legújabban a templom közelében lovával és mellékletekkel eltemetett, a kunok előkelő rétegébe tartozó harcos pogány rítusú sírja került elő.

Az 1975-ös föltárást követően a község a templom döngölt agyag alapfalait Horváth Ferenc útmutatásai szerint egy méter magas kőfalazással konzerválta és a környékét parkosította.

Forrás: Gyárfás I. 1883. III. 107. és 226. sz. okl., Hornyik János 1873. 200–201., Varga Ferenc 1877. 132. 44., 48., 50., 53., 76. sz. okl.

Irodalom: Reizner János 1887. 19., Rásonyi L. 1957. 122–129., Pálóczi Horváth András 1974. 256–257., Horváth Ferenc 1978/b. 91–126., 1987. 66–74., T. Knotik Márta 1978. 127–133.

H. F.

24. Tanyai lakóház

1884 körül

Tanya 449.

Tanyai lakóház

Gyephantokból épített fal

Csengele kapitányság Majsai hármas nevű határrészén épült. A kisteleki Béres Antal 1899-ben vásárolta a tanyát és a hozzá tartozó bérföldet Ausländer Henrik kisteleki kereskedőtől. 1909-ben telt le a haszonbérlet 25 éves időtartama, ám a dűlőbeli földeket már előbb, 1854-től bérbe adta a Város 30 esztendőre. A tanya a föld második bérbeadása után, 1884 táján épülhetett. 1953 óta Béresékkel együtt lakott lányuk és vejük, Kőrösi Sándor. A házat 1969-ben mértem föl.

Fala hantból, más néven gyöpszegésből való. Falbontással győződtünk meg róla, hogy a gyeptéglákat a környék szikes, mély réti talajából vágták. A szomszédos, később kiosztott legelőt Mételyesnek nevezték, mivel a vízjárta gyepen legelő marhák mételyfertőzést kaptak. Mételyesből több kisbérlő vágott gyeptéglákat hantház építéséhez. A hantok a vályognál nagyobb méretűek: hossza 40 cm, szélessége 20 cm, vastagsága 15–16 cm. A gyephantokra nádszálakat fektettek.

A tetőszerkezet bárdolt erdei fából: nyárfából és akácfából készült. A szelemen nyárfagerenda, három ollóágas (kecskeláb) és két ágasfa tartja. Födele fölvert nád. Egyedül a mestergerendának használtak fenyőt. A födém szerkezete: a kisgerendákra 3–4 ujjnyi vastagon nádat terítettek, majd alul-fölül polyvás sárral letapasztották. A padlás vastagabb tapasztást kapott, mivel terménytárolásra is használták.

A háromosztatú, ház–pitvar–istálló tagolású ház istállója a negyvenes évek elején megroggyant, és ugyanott vályogból építették újra. A nyitott kéményű pitvart a negyvenes években lepadlásolták, elbontották a kéményszéles kürtőjét, és vályogból raktak új kéményt. Ugyanakkor a szobában új kemence készült, karóvázra, gömbölyegsárból.

J. A.

25. *Templom alapfal

15. sz.(?)

Templomhalom

Reizner János 1892-es ásatásából ismerjük. Csengele községtől Ny-ra, egy homokdombon épült. Alapozása 0,5 m döngölt agyag, ezen 0,5 m vastag réti mészkőréteg.. Tengelye Ény–DK-i irányítású, apszisát korábbi rablógödörrel teljesen elpusztították. Téglalap alakú hajója 8×6 m volt. A templom körüli temetőből Reizner mintegy ötven sírt és az ossáriumot tárta föl. Innen került elő egy 15. századi ezüst gyűrű Michael Diósy körirattal, valamint két harang-darab.

Forrás: vö.: Csengele–Bogárhát.

Irodalom: Reizner János 1892. 235–246., Horváth Ferenc 1978/a. 122., Fári Irén 1992. 222.

H. F.