Kistelek

 

 

 

        Kistelek puszta 1731-től Szeged város birtoka. Itt vezetett a Buda–Szeged közötti és onnan Erdélybe vivő postaút, amely mellett 1720-ban már működött a kisteleki postaállomás, és az 1730-as években vendégfogadó épült.

Szeged városa a központi kormányszervek utasítására 1775–76-ban határából a község telepítésére 12 ezer holdat, 100 jobbágytelket és hozzá tartozó legelőt hasított ki. A telepesek zömmel a Tápió vidékéről, Jászságból, Heves, Nógrád megyéből és a szomszédos szegedi határból érkeztek. A Pest, Nógrád megyéből költözők között számos szlovák származású család volt (pl. Kriván, Holcsek, Hornyák, Sisák, Szlezák, Szvetlik). A falu a buda–szegedi és a majsa–csongrádi út kereszteződésében települt. A jobbágyok egy tagban kimért telki járandóságukon már a megtelepedés utáni években szállásokat építettek. A szállásokon néhány nemzedék múlva népes gazda és kisparaszti réteg gazdálkodott: 1879-ben 184 tanyán kb. 1100–1200 ember, a község népességének 23–25%-a élt. 1930-ban külterületi lakossága 2266 fő (26%), 1960-ban 2249 fő (25,2%) volt, ami meggyökeresedett tanyai népességről bizonykodott.

A község 1848-ig Szeged úrbéres faluja. Katolikus templomát a kegyúr, Szeged városa építtette. 1926-ban polgári iskola nyílt, amelyben az iskolatípus megszűnéséig, 1948-ig folyt tanítás.

Kisteleken számottevő kisiparos és kereskedő réteg fejlődött ki, amely a környékbeli tanyák és faluk szükségleteire is dolgozott. Jelentős forgalmúak voltak országos vásárai. A 20. században a környékbeli tanyavilág és községek (Sövényháza, Kömpöc, Felső-Pusztaszer, majd a Szeged határából levált Balástya és Csengele) lakóinak vonzásközpontjává vált. 1881 és 1933 között a szomszédos Felső-Pusztaszer közigazgatásilag Kistelekhez tartozott.

A község budapesti út menti főutcájának központi részén századunk közepére üzletek és földszintes, szárazkapu-bejáratú parasztpolgári házak épültek, amelyeknek zárt beépítésű sora kis-mezővárosi jelleget mutatott. Mellékutcáiban viszont vályog- és vert falú, zömmel cseréptetős parasztházak állottak. A község a hatvanas évek végétől gyorsuló ütemben átépítkezett. 1953 szeptemberében indult meg a tanítás a kisteleki gimnáziumban, amely tíz év múlva költözött kétemeletes új épületbe.

A termelőszövetkezetek erőltetett szervezése, a tanyán élő gazdálkodók öregedése és más körülmények miatt tanyai lakossága 1990-ig 780 főre, a népesség 9,4%-ra csökkent. Vonzásközpont szerepének, földolgozó iparának (tejüzem, a szegedi kábelművek üzeme) és bővülő kereskedelmi hálózatának köszönhetően Kisteleket 1989-ben várossá nyilvánították.

        Népi építészete a szegedi tájra jellemző sajátságokat mutat. A 19. század második felében a határban több gazda vert falú tanyát épített, de a századfordulón már gyakoribb a vályogépítkezés. Az 1930-as évekig legelterjedtebb tetőfödél, főleg a tanyákon, a nád, amelyet a zsindely és a cserép követ. Az építkezés faanyagát gazdák, falusi kisparasztok a helyi szálházban (fatelepen) vásárolták; a tanyai törpebirtokosok, szegényparasztok viszont épületfának erdei akácfát használtak, amelyet a csengelei erdőben téli erdővágáson kerestek és válogattak össze. Számos parasztcsalád készíttetett még századunk elején is napsugárdíszes házoromzatot. A Víg u. 25. sz. ház napsugaras oromzata 1911-ben készült; a középpontjában látható IHS betűk igazolni látszanak a díszítés barokk egyházművészeti eredetét. (kép). Több gazdatanyán az 1970-es években is díszlett a fűrészelt fenyődeszka napsugaras házorom.

 

        Irodalom: Vicsay Lajos, 1929., Csíkvári Antal, 1938., Juhász Antal, 1976., Blazovich László, 1991.

J. A.

 

 

167. Katolikus templom

Klasszicizáló késő barokk,

1825–1831.

Kossuth tér

 

Katolikus templom

 

 

        A község első templomát 1782-ben építették Szent Péter és Pál tiszteletére. Vályogfalú, nádtetős épület volt. Ennek a helyén Vedres István tervei szerint építtette Szeged városa, mint kegyúr a mai, Szent István tiszteletére fölszentelt templomot. Búcsúját augusztus 20-án tartják, de a helyi lakosság Péter-Pál napján még az 1930-as években is megtartotta az első templom kisbúcsúját.

        Fala bazaltból, homokkőből és téglából épült. Hossza 48 méter, szélessége 16 méter, tornyának magassága 36 méter. Eredeti tornyát 1929-ben magasították; akkor épült a barokk jellegű toronysisak. Homlokzatát két klasszicizáló fél-oszlopfő fölött timpanon, a főbejárat fölött Szeged város domborműves címere díszíti. Neoklasszicista stílusú főoltára 1835 előtt készült. Egyik mellékoltárát 1835-ben Szent Vendelnek, az állattartó gazdák és pásztorok védőszentjének tiszteletére állították; ma Jézus szíve oltár van a helyén. Másik mellékoltárát (Nagyboldogasszony oltár) tehetős szeged-fölsőtanyai gazdacsalád sarjai, Kordás Péter és Pál állíttatták.

        A templombelső első festése 1859-ben, a második 1912–1915 között készült. 1930-ban az erősen megrongálódott festést Krämer Tamás plébános fölújíttatta, 1938–40-ben pedig Bicskei Karle János festőművész négy mennyezetfreskót készített. A templomfestés legutóbbi restaurálását 1985-ben Nagy István grafikus végezte.

        A templom első orgonája tízváltozatú volt. Először 1858-ból említi forrás. A mai orgonát 1896-ban Soukenik János (1860–1912) szegedi orgonaépítő készítette. Értékes Assisi Szent Ferenc szobra, Tápai Antal kisteleki születésű szegedi szobrászművész alkotása. A templomban több igényes műbútorasztalos munka látható. A templom mellett állították föl az első világháborúban elesett hősöknek és a második világháború áldozatainak emlékművét.

 

        Irodalom: Blazovich László 1991.

J. A.

 

 

168. Tóth-tanya

1880-as évek

Tanya 93.

 

Tóth-tanya

 

A Tóth-tanya alaprajza

 

 

        Építtette Tóth Tamás János módos gazda, és 1923-ban községi bíró, 1911–12-ben 71 hold földön gazdálkodott, s ebből 10 hold volt feleségének öröksége. Birtoka három tagban feküdt, mind a háromban volt tanyája és a faluban háza. Ezt a tanyát kiadta lakónak, aki feliből művelte a tanyához tartozó 18 hold földet. A gazdának öt lánya született. Erzsébet lánya 1919-ben ment férjhez, utána költöztek a tanyára.

        A ház vályogfalú, nádtetős, tetőszerkezete szelemengerendás; a szelement a két végfalra és a közfalakra helyezett ollóágasok tartják. A nádat dróttal varrták a nádlécekhez. Ablakai szimplák, az ablaknyílásokba vasrácsokat tettek. Az elülsőhomlokzat ablaknyílásán kinyitható zsalugáter van. Az ajtók deszkából ácsolt levélajtók, a konyhába kívülről léces félajtó (rostély), belül levélajtó nyílik. A ház eredeti beosztása: ház (szoba) – pitvar – kamra – lóistálló. A konyhai tüzelő-berendezés 1919-ben még nyitott kéményes volt, az 1920-as években padlásolták le, és építtettek rakott tűzhelyet. A ház végéhez 1940 táján épült alápincézett pajsz, vagyis kamra. Ez a toldaléképítmény cseréptetős.

        Férjének halála után, 1952-ben, az özvegy a szobánál kisebb kamrába húzódott át. Itt sarkos kemencét készíttetett, a szobabeli kemencét pedig kidobatta.

        Fölmérése 1976-ban készült.

 

        Adatközlő özv. Molnár Józsefné Tóth T. Erzsébet *(1893)

J. A.

 

 

169. Sinka-tanya

19. sz. eleje

Tanya 479.

 

Sinka-tanya

 

Nyári konyha a Sinka-tanyán

 

Istálló a Sinka-tanyán

 

 

        Kistelek 1879. évi kataszteri térképe már jelöli a 4137 helyrajzi számú tanyatelken. 1848-ban Sinka  Simon  fölszabadított  jobbágynak  három-negyed, Sinka Jánosnak fél telke volt. Úgy véljük, az akkor 63 éves Sinka Simon vagy még az apja építette a házat a 19. század első évtizedeiben.

        1934-ben tulajdonosa, Sinka István, 31 hold földön gazdálkodott. Amikor 1950-ben kuláklistára került, földjét egyenlően elosztotta két fia és öt lánya között, így a tanyát öröklő fiának és családjának 4 és fél hold jutott.

 

        A tanya vert falú, nádtetős, tetőszerkezete szelemengerendás. Mindkét házvég fűrészelt fenyődeszkából végdeszkás. Ablakai szimplák, ajtói deszkából ácsolt levélajtók. Háromosztatú: a konyhában falazott kamin van, a korábbi tüzelőre és átalakításának idejére lakói nem emlékeztek. A szobabeli padkás sárkemencét a konyhából fűtik. A kamra eredetileg a konyhából nyílt, de ezt az ajtót befalazták, és a századfordulón épített faoszlopos, zsindelytetős ereszet alól nyitottak kamraajtót. Az ereszet végén később kiskamrát falaztak el, amelyet tejeskamrának neveztek.

 

J. A.

 

 

170. Napsugárdíszes oromzatú parasztház

1910 körül

Víg u. 25.

 

A napsugárdíszes házvég

 

 

        A századelőn épült, vályogfalú, nádtetős parasztház. Sinka nevű kisparaszt építtette, építőmestere helyi ács, aki a napsugaras oromzatot is készítette. Anyaga fűrészelt fenyődeszka. A napsugárdísz közepén egyedi a szellőzőnyílás kivágása. Igényes a vízvető deszka szegélyének fűrészelt díszítése. A napjainkig fennmaradt oromzat megőrzést érdemel. A házat Sinka István, egyedülálló özvegyember lakja.

 

J. A.