Kiszombor

 

 

 

        A Maros bal partján, a szegedi, makói, nagyszentmiklósi és óbébai út találkozásában terül el. Határában van a hármas határ: Magyarország, Szerbia és Románia találkozási pontja. E vidéken valamikor hunok, gepidák, avarok laktak. Temetőiket Móra Ferenc tárta föl. Tíz honfoglalás kori lovassírra is talált.

        Neve eredetileg Zombor volt, a történeti források Zumbur (1247), Zvmbur (1285), Zumbor (1256), Sombur (1334), Zombor (1360), Sombor (1650) alakban őrzik. Más Zombor nevű helységektől megkülönböztetésül 1857-től Kiszombor. Határához tartozott Dédenszeg (Dédényszeg) és Ladány is. Steinlein 1753. évi térképe a települést a Maros szugolyi kanyarulatában tünteti föl. A Csanád nemzetség egyik ősi birtoka. 1256-ban a Kelemenös fiak nyerték el, majd a Telegdiek osztoztak rajta. Zsigmond király mezővárosi rangot adományozott neki, mint ezt 1536-i országleírásában Oláh Miklós is megemlíti. A hódoltság idején elnéptelenedett, 1582-ben csupán három lakosa volt. 1596-ban a török fölperzselte, pusztává vált. A török elleni fölszabadító harcok után a terület határőrvidék lett. 1717-től a Temesi Bánság Csanádi Kamarai Tiszttartóságának kerületébe osztották be. A körtemplomhoz a kincstár 1744-ben fatornyú hajót, 1777-ben barokk templomot építtetett. 1779-ben állították vissza a megyerendszert, ettől kezdve a község Torontál vármegye nagyszentmiklósi járásához tartozott.

        A bécsi kancelláriában 1781. augusztus 1-jén tartott árverésen a zombori uradalmat a határához tartozó Dédenszeg és Ladány pusztával Oexel Mátyás József nagyszentmiklósi sörgyáros, német nemes 75 902 forint 30 krajcárért vásárolta meg. Erről 1783. november 7-én a király adománylevelet állított ki. A 8637 hold 400 négyszögöl területből 916 hold úrbéri föld volt. A lakók megoszlása: 117 telkes jobbágy és 32 zsellér. A birtokhoz tartozott templom kegyúri joggal, egy romos iskola, szeszfőzde szeszmérési engedéllyel, a marosi komp és a hozzátartozó szálláshely, kocsma. Az Oexel család nemességét hazánkban 1714. május 10-én, Torontál megyében 1791. augusztus 23-án hirdették ki. Az új birtokos 1787-ben parókiát, 1790-ben a két tantermes iskolát, iskolamesteri (tanítói) lakást, 1797-ben a körtemplomban kriptát építtetett. Oexel Mátyásnak

1803-ban bekövetkezett halála után az uradalmat három fia között osztották föl. A család 1839. szeptember 9-én folyamodott V. Ferdinándhoz nevüknek Rónayra változtatására és a zombori előnév használatára. 1846. pünkösd hava (május) 28-án a marosi átkelésre királyi révjogot nyertek.

        A család tagjai közül többen bekapcsolódtak a reformkori mozgalmakba. Rónay János (1809–1867) táblabíró, majd törvényszéki táblabíró, 1848-ban Torontál vármegye követe, az István nádor által a királyhoz vezetett küldöttség tagja, 1849-ben szegedi városi tanácsos és az országos főtörvényszék bírája volt. A szabadságharc bukása után lefogták, a pesti újépületbe vitték, 1850-ben rendőri fölügyelettel Szegedre internálták, 1861-től Nagyszentmiklós országgyűlési követe. Felesége, Karácson Emília 1883-ban megalapította Zombor első óvodáját, az Emília-óvodát. Rónay Mihály (1818–1873) 1848-ban Csongrád megye első alispánja, a nemzetőrség szervezője, kormánybiztos volt. Ezért 1849-ben előbb halálra, majd nyolcévi várfogságra, vagyonelkobzásra ítélték. Az aradi várból 1854-ben szabadult. Az októberi diploma idején ismét első alispán lett. 1865-től Csongrád megye országgyűlési követe. A tornyos kastély építője, Rónay Móric (1813–1890) Torontál megye al-, majd főjegyzője. 1848–49-ben első alispánja, majd főispánja. Rónay Lajos (1821–1891) Csongrád megye főispánja. Rónay Ernő (1852–1913) korszerűen gazdálkodott (gőzeke, cséplőgép, lóvontatású kisvasút), 1884-ben megalakította a Kiszombori Hitelszövetkezetet, 1896-ban a Gazdasági olvasókört, 1896-ban a templom téren Szent Istvánnak szobrot emeltetett. Két ciklusban országgyűlési képviselő. Rónay Jenő (1854–1921) Torontál vármegye főispánja volt.

        A község gyorsan fejlődött. A lélekszám 1851-ben 2586, 1890-ben 3994. Több katasztrófa is sújtotta: 1831-ben, 1836-ban, 1873-ban kolera pusztított. 1849 februárjában szerb fölkelők gyújtották föl, lakossága Makóra menekült. 1863-ban aszály miatt szenvedtek. Az 1874-i, 1877-i tűzvész, 1877-i marosi áradás tette próbára a nép élni akarását.

        1878-ban épült föl a Maroson a makói fahíd, 1882-től indult meg az Arad—Csanádi Vasút e szakaszán a vonatközlekedés. 1911-ben a község nyugati részén létrejött a Szőlő-telep. 1921-ben 675 házhelyet osztottak ki. A község határa 1990-ban 12 465 kh, lakóinak száma 1900-ban 4108, 1949-ben 5534, 1990-ben 3546. A népesség 89,7%-a római katolikus (1935). 1882-től kisközség, 1895-től nagyközség, 1922-től csonka Torontál vármegye ideiglenes székhelye. 1923-tól Csanád megye torontáli járásának székhelye. A lakosság mezőgazdasággal foglalkozott, 1900-ban 167 kisiparosnak volt iparengedélye. A birtokmegoszlás 1949-ben: 0–1 kh 13,1%, 1–5 kh 52,5%, 5–10 kh 24,0%, 10–25 kh 9,2%, 25– kh 1,2%. Fő terménye a búza, kukorica, cukorrépa, hagyma. Állattenyésztése jelentős. A mezőgazdasági termelőszövetkezet szervezés 1949-ben kezdődött, az összevonások után az Új Élet és a makói Lenin (Agro Maros) Tsz. működik. A 19. sz. végétől 2 gőzmalma, 1885-től téglagyára van. Az első artézi kutat (Szent János kút) 1889-ben fúrták. Villanya 1927-től, gázellátása 1985-től üzemel. A Hangya Szövetkezetnek 1917-től 2 boltja és két italmérése volt. A kereskedelmi ellátásról 1945-től a Kiszombori Áfész, 1950-től Kiszombor és Vidéke Áfész, 1979-től a Maros-menti Áfész gondoskodik.

        A község és a Rónayak közösen építettek iskolát, amely 1870-ig római katolikus felekezeti, 1870–1901-ben községi. Az 1900-ban épített községi 8 tantermes iskola 1901-től állami kezelésű. A második Szent István szobrot – Karl Ferenc alkotását – 1938-ban, a Petőfi és Kossuth szobrot 1948-ban emelték.

        Irodalom: Barna János 1929. 325–330. Vermes Ernő 1929. 471–480. Kiss Mária Hortensia 1940. Péter László 1986.

T. F.

 

 

171. Kúria magtárral

MJ. Klasszicista,

1830 körül

József Attila u. 5.

 

Kúria magtárral

 

Utcafront

 

Udvari homlokzat

 

 

        Eredetileg kúriának épült földszinten lakással, a padlástérben magtárral. A vakolat nélküli utcai homlokzat fényképe jól mutatja a befalazott földszinti ablakok helyét és nagyságát. Díszítettsége szerény lehetett, a saroklizénákra és az ablakok szemöldökpárkányaira korlátozódhatott. Az udvari homlokzat már jobban ki volt dolgozva: a földszinten árkádos tornác futott végig. Ennek ritmusát a nyílások szélessége határozta meg. Tengelyképlete: 1+3+1.

 

        Forrás: Tanulmányterv 1987.

T. F.

 

 

172. Tornyos kastély

MJ. Romantikus, 1859.

Móricz Zsigmond u. 1–3.

 

 

        A kastélyt Rónay Móricz (1813–1890) építette, aki Nagybecskereken megyei al-, főjegyző volt, 1848–49-ben első alispán.

 

Tornyos kastély

 

 

A Bach-korszakban visszavonult Kiszomborra, és abban az épületben lakott, amely a tornyos kastély fölépülése után konyha, cselédlakás és istálló lett. Születésnapján, 1859. december 7-én költözött be családjával az új kastélyba. 1861-ben átmenetileg újból Torontál megye első alispánja, 1867-től 69-ig ismét első alispán, 1871–73-ban főispán. 1842-ben házasságot kötött Fedrigoni Alojziával (1824–1898). 17 évi házasságuk után, 1859-ben született Emil fiuk. Ő örökölte 1890-ben a kastélyt. Halála után, 1899-ben özvegye, Kiriák Johanna lett a tulajdonosa. Sógora, Rónay Jenő (1854–1920) 1892-ben visszavonult Kiszomborra és a tornyos kastély udvari épületébe költözött, ahol Ernő bátyja két idős hajadon nővérével (Cilivel és Vilmával) lakott. Mivel özvegy Rónay Emilné többnyire temesvári nénjénél tartózkodott, Rónay Jenőnek 32 000 koronáért eladta a kastélyt. Az új tulajdonos népes családjának (négy fiú, egy leány) a kastély nem is bizonyult nagynak. Társadalmi rangjához is illett, hiszen ő is eredményes közigazgatási pályát futott be: szolgabíró Óbesenyőn (1877), főszolgabíró a törökkanizsai járásban (1880), Torontál vármegye alispánja (1886–1891), főispánja (1891–1901), Pancsova főispánja (1895–1901). 1901-től Kiszomboron élt. Modernizálta a kastélyt, korszerűsítette gazdaságát (gőzeke, gazdasági kisvasút fejlesztés). 1910–1918-ban a nagykomlósi kerület országgyűlési képviselője volt. A kastély utolsó tulajdonosa Blaskovich Péterné Rónay Magda volt. A második világháború után az épületet a helyi lakosság kifosztotta, utána állaga leromlott. Az államosítás után (1950) a Zöldért vállalaté lett. Átvevőhelyként, raktárként használták.

        Rónay Móricnak Triesztben megtetszett Ferenc Ferdinánd miramári kastélya, ennek mintájára készíttette el kiszombori kúriáját. Az épület tömbjéhez épült hozzá a háromszintes torony, amely romantikus fölfogásnak megfelelően bástyákkal van díszítve. Nyílászárói félkörívesek, az országút felőli fülkébe Mária-szobrot helyeztek. A torony árkádos, nyitott alsó részén volt a kocsifölhajtó. Olyan mélyen cölöpözték, amilyen a magassága. A torony földszinti sarokpillérei rusztikás kiképzésűek, az emeletiek simák. Az épület koronázópárkánya övpárkányként a tornyot is körülfogja, az emeleti párkányok fogazottak. A nyugati homlokzat háromablakos középrizalitja erőteljesen kiugrik, lépcsőzetes attikafal koronázza, szélein bástyaoszlopokkal. A keleti front sokkal látványosabb, a középrizalit öt ablaknyi szélességével arányosan tagolja a homlokzatot. Tengelyképlete: 1+5+5+5+1. A rizalitot timpanon zárja.

 

Keleti homlokzat

 

Déli homlokzat

 

 

        A torony alól néhány lépcsőn lehetett bejutni a folyosóra. Az épület közepe táján a folyosó balra kanyarodott egy kiszélesedett verandába, ahonnan ajtó vezetett a kertbe. Az ajtó mellett jobbról és balról 2–2 magas, szimpla, színes üvegű ablak volt beépítve. A folyosó és a veranda padozata márványlappal volt kirakva. Nem lehetett fűteni, csupán nyáron használták, kerti bútorral volt berendezve. A folyosó kis töréssel folytatódott a hátsó kijárat felé. Terasz csak az utca felé volt; a középső nagy teremből nyílt, de ezt sohasem használták. A kert parkosítva volt, díszfákkal és cserjékkel ültették be. Melegházat is létesítettek, állandó kertészt alkalmaztak.

        Rónay Jenő a torony alatti fölhajtót szobává alakította ki, a kerítésen lévő bejáratot is megszüntette, és a kaput áthelyezte a Makó felé vezető országút oldalára. A verandát téliesítette; kétrétegű ablakokkal, kettős ajtóval és két nagy cserépkályhával látta el. A kastély két szárnyát – a könnyebb közlekedés végett – alagúttal kötötte össze.

        Rónay Móric főispánsága idején a kastélyban nagy fogadások és ebédek zajlottak, de a kulturális élet fénykora Rónay Jenő korára esett. Országgyűlési képviselőként és főleg DMKE-elnöksége idején a kastély nagy vendégjárás színhelye volt. Teniszversenyeket, télen estélyeket rendeztek. Rónay Jenőné kitűnően zongorázott. A nagyteremben két egyforma zongora állt, és nyolckezes klasszikus darabokat adtak elő rajtuk. Partnerei voltak Földeákról Návay Tamás és Emma nénje, Szegedről Ziffer Alfréd fogorvos.

 

        Forrás: JAM Adattár 132. Tanulmányterv 1987.

 

T. F.

 

 

173. Magtár

MJ. Klasszicista, 1840 körül

Nagyszentmiklósi út 2–4.

 

Vakárkádsoros magtár

 

A magtár metszete

 

 

Földszintes, részben alápincézett, 33,8 méter hosszú magtár utcafrontja ív-pillérsoros. A vakárkádsor egyhangúságát a második és nyolcadik ív szélesítése töri meg. Az udvari homlokzat sem megjelenésében, sem a nyílászárók ritmusában nem követi a főhomlokzat építőművészeti igényességét.

 

T. F.

 

 

174. Magtár

MJ. Klasszicista, 1835 körül

Óbébai u. 2.

 

Kétszintes magtár

 

 

Építőművészeti igénnyel megtervezett és kivitelezett magtár, a maga nemében országosan is egyedülálló. A kétszintes, alápincézett magtár mellékfrontjai is ízlésesek, tetszetősek; a nyílászárók és födém cseréje esetén nemesi kúria lehetne. Az előépítmény földszintje árkádos, a kocsiföljáró szerepet is betöltötte. Fölötte övpárkánnyal, lizénákkal, gazdag tagozatú főpárkánnyal és timpanonnal ellátott szobát alakítottak ki. A magtárépület valamennyi frontját a két szintet összefogó vakárkádsor tagolja. Tervezője jól fölkészült mérnök volt. A Csanád vármegye szolgálatán álló Giba Antal nem lehetett, alkotóját sokkal inkább – a Gólyafészek vendéglőhöz hasonlóan – Torontál vármegye kimagasló fölkészültségű földmérőjében, Szathmáry Sámuelben kell keresnünk.

 

Forrás: Tanulmányterv. 1987.

T. F.

 

 

175. Magtár, helytörténeti gyűjtemény

Klasszicista, 1840 körül

Szegedi u. 1.

 

Helytörténeti gyűjtemény

 

 

A magtár a mai Szent István tér 2. sz. alatti termelőszövetkezeti irodaként használt kúriához tartozott.  Államosítás  előtti  tulajdonosa  Rónay Tibor volt. Időközben az istállót és más gazdasági épületet lebontották.

A dongaboltozatos pincével ellátott magtár építészeti értéke a nyugati frontján elhelyezett följáró, amely árkádos kiképzésével hívja föl magára a figyelmet.

 

Forrás: Tanulmányterv. 1987.

T. F.

 

 

176. Rónay-kúria,

Gólyafészek vendéglő

MJ. Klasszicista,

1835 körül

Szegedi u. 11/B

 

Gólyafészek

 

 

Tervezőjét nem ismerjük. Giba Antal Csanád vármegyei földmérő nem lehetett, mert abban az időben Csanád és Torontál vármegye két külön világot jelentett, és a Rónay család tagjai Torontál székhelyének, Nagybecskereknek tisztségviselői voltak. Ebben az időben ott működött a kitűnő fölkészültségű földmérő, Szathmáry Sámuel, aki 1829-ben kilenc csatlakozó szelvényen készítette el a Maros vízrajzi térképét. Föltételezhetően ő tervezhette a kiszombori klasszicista kúriákat és magtárakat. (Az Újvidékre került nagybecskereki levéltári anyagot nem állt módunkban tanulmányozni.)

 

A gólyafészek keleti homlokzata

 

 

Az államosított kúriát 1955-ben az Áfész kapta meg, és vendéglőnek alakította át. A homlokzati ablakok és nyílások megmaradtak, az északi falon négy újat készítettek a vendéglői konyha kialakítása végett. A konyha utólagos hozzáépítés. A funkcióváltozás miatt a régi bejáratot beüvegezték. A homlokzati díszítések nemesen egyszerűek. Az alaprajzi elrendezésben nagy változás nem történt, csupán a kevésbé érzékeny északi részen helyeztek el néhány mellékhelyiséget és vizesblokkot. A kémények megmaradtak, használhatók. Az óriási légterű tetőtér kétszintes, és a külső tér harmonikus arányaival összhangban áll. Eredetileg az árkádos keleti homlokzat boltívei nyitottak lehettek, mellvéddel ellátva, a középsőn lépcsőföljáróval. Az épületnek ez a legarányosabban megtervezett része. A nyugati homlokzat középrizalitos, timpanonnal ellátva, itt a földszinti és emeleti ablakok ívesek. A vendéglői átalakítás ennek a frontnak az arányain is rontott. Az épület háromtraktusos alaprajzi elrendezése átgondolt szerkezetű, fölépítése szimmetrikus és tisztán egyszerű.

 

Forrás: OMH 29 248. Tanulmányterv. 1987.

 

T. F.

 

 

177. Rotunda

M. Román, 13. sz. eleje

Szent István tér

 

 

Az európai román építészet egyedülálló emlékei a kívül kör, belül hatkaréjos kárpát-medencei körtemplomok. A hatszögre szerkesztett forma a kereszténység szentháromságtanával függ össze. A hatkaréjú hármas lánccsillag a szentháromság fogalmát jelenti, a legtökéletesebb mértani formába, a körbe mint Isten jelképébe foglalva.

Ebből a templomtípusból hazánkban a kiszomborin kívül négy ismeretes: a gerényi (Ung megye, Horjany, Ukrajna), a karcsai (Borsod-Abaúj-Zemplén m.), a kolozsmonostori (Cluj-Manastur, Románia) és a vésztői (Békés m.). Ez utóbbi kettőnek régészeti föltárás alapján csak alapfalait ismerjük. A rotundáknak ez a csoportja a bogumilizmus elleni hazai küzdelemmel függ össze. A kiszombori régészeti föltárást vezető Kozák Károly az alábbi időrendet állapította meg: Karcsa (1173–1186), Gerény (1186 körül), Vésztő (a 12. és 13. század fordulója), Kiszombor (13. sz. eleje), Kolozsmonostor (13. sz. közepe). A kolozsmonostori körtemplom föltárása megdöntötte egyrészt azt a föltevést, hogy a hatkarélyos rotundák Tisza-táji csoportot képeznek, másrészt azt is, hogy az ilyen típusú templomok építése a johannita rendnek tulajdoníthatók, ugyanis a kolozsmonostori bencés alapítvány volt. Látványosságban, díszítettségben, kiforrottságban első helyen a kiszombori áll.

A kiszombori körtemplom kormeghatározásában fontos szerepük van az építészeti elemeknek. Ilyen az ablak, a boltozat, a díszítőelem, a belső térhatás. A kiszomborihoz hasonló kettős ablakok a késő román korban terjedtek el. Sem a karcsai, sem a gerényi körtemplomokból nem kerültek elő páros ablakok. Mindkettőben csak a román kori falusi templomépítészetben alkalmazott egyszerű, rézsűs kávájú, félköríves záródású, résnyílású ablakok ismeretesek. A kőbordás boltozat mindenképpen 13. századi; a régészeti föltárás során semmi nem mutatott arra, hogy másodlagos építésű volna. A fölmenő falak falazása egyívású, később nem magasították meg őket. A bordákat, a faragott oszlopfőket és a konzolos ívsort azonos kőből, egyszerre faragták. A kis kápolna belső tere lenyűgözően magas. Ez a vertikális jelleg már a korai gótikára utal. A késő román stílusú kiszombori rotunda a 13. század első negyedében keletkezett.

 

A körtemplom alaprajza

 

 

A karéjok alatt csaknem két méter széles sávalapozás készült. A külső körfal és a belső karéjok falazása – a korábbi föltevésekkel ellentétben – egyszerre történt. Külső fölületét eredetileg hat lizéna tagolta. A templomba nyíló páros ablakok nincsenek kapcsolatban a lizénákkal; a lizénák esetlegesen és szabálytalanul helyezkednek el. A belső térben a fülkék különbözők; mélységük 90–195, szélességük 215–250 cm között váltakozik. Legmélyebb és legszélesebb a keleti fülke, mert eredetileg az oltárt foglalta magába. Az ablak két nyílása között életfát jelképező, kidomborodó díszítés látható, amely minden karéjban megtalálható. Fettich Nándor nem tudott olyan életfáról, amelynek középső, csúcsos levele egyenesen le volna vágva. A keresztre feszített Krisztus jelképes ábrázolása ez. A szentélykaréjt falkép ékesítette. A karéjokat félgömbkupola, a középső teret bordákkal tagolt boltozat födi. Az eredeti bélletes kapu a nyugati, elbontott karéjban volt. A béllet díszítéseiből semmi nem került elő. A nyugati karéjnál lehetett följutni a kórusra; a falba épített lépcső a tetőtérbe vezetett. A körtemplomhoz még a középkorban 5×5 m külső méretű előépítményt emeltek.

A kis templom a hódoltság korát csodálatos módon átvészelte. Török kolónia Kiszomboron nem jött létre, ezért az a föltevés, hogy mecsetté alakították át, nem bizonyítható, bár az 1939. évi restaurálás során bekarcolt török szövegre akadtak.

 

A körtemplom metszete

 

 

Az újabb megülés után, a Temesi Bánság idején, 1744-ben a királyi kamara tíz öl hosszúságú fatornyos templomot építtetett. Ettől kezdve az ősi körtemplom a szentély szerepét töltötte be. A fatornyos hajót 1776-ban lebontották, a királyi kamara ezúttal 10 öl hosszú, 5 és fél öl széles, 3 és fél öl magas barokk stílusú templomot emelt, amelyet 1777. augusztus 15-én Sterk János makói plébános áldott meg. Ez az egytornyú, zömök, provinciális küllemű templom 1903-ban repedezni kezdett. 1904-ben a tornyát lebontották, a templomhajó födémét fenyőoszlopokkal támasztották alá.

Az új templom terveit Csányi Károly (1873–1955), az Iparművészeti Múzeum igazgatója, majd műegyetemi tanár készítette el. A szentély szerepet betöltő ősi templomhoz neoromán stílusú,  impozáns  templomot  tervezett. 

 

A neoromán templom

 

 

Megszüntette az 1849-ben épített – egyébként jó állapotú – sekrestyét, ez az emeletes építmény sokat takart a rotundából. Az új, neoromán templom alapfalának szélessége egy méter, a torony fundamentuma három méter. A torony falának magassága húsz, a toronysisaké tíz méter. Az árkádos bejárat hármas íve a hármas ablakokkal és a homlokzat hármas lóheremotívumával harmonizál. A mellékhajók fölött oratórium épült a kegyúri család részére. A rotundának a hajó felőli, megbontott nyílását vasgerendákkal erősítették meg. A szentélyt és a hajót diadalívvel kapcsolták össze. A régi és új épületrészt összekapcsoló arcus triumphalisont szerencsésen oldotta meg Csányi, a kétféle boltív görbületkülönbségét a lépcsőzetes fokozatossággal alacsonyodó boltívekkel. A vasgerendázaton függő tölgyfa födém kidolgozatlan volt. A megrepedezett rotunda boltozata a padlástérben vasbetonburkolatot kapott. A templom belső festése az első világháború kitörése miatt elmaradt. 1922-ben a román fogságból szabaduló Zoller Dezső fogadalomból festette ki. A Nagyboldogasszony tiszteletére fölszentelt templom fölirata a hajó mennyezetén kódexlapszerű táblán: Ékes virágszál, hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária. A Csányi-féle födém két nagy

négyszögletes mezőre osztódik. Magyar népi díszítőelemek között kereszt alakban elhelyezve: liliomos „M” betű Szűz Máriát, az istenszem az Atyát, az átütött jobb kéz a Fiút, a galamb a Szentlelket jelképezi. A másik, a négy pilléren nyugvó mező romános rozettát mutat.

 

A rotunda és az 1910-ben épült román templom alaprajza

 

 

Mivel a román stílű templomban továbbra is bent maradt a nagyméretű barokk oltár, ami annak építészeti szépségét teljesen háttérbe szorította. Az 1938-as Szent István év elindította a hívőkben a vágyat, hogy az oda nem illő oltár helyett stílusos kőoltárt emeljenek. Mivel oltárképpel nem akarták újra eltakarni a végre szabaddá váló műemléket, ezért az oltár mögé a templom védőasszonyát ábrázoló üvegablakot terveztek. Kleitsch Mátyás esperes plébános a kivitelezéssel Barth Ferenc festőművészt bízta meg. Ennek behelyezésekor, 1939-ben kerültek elő a középkori freskók.

A falkép föltárását Barth Ferenc kezdte meg Rónay Imre senior patrónus és Kleitsch Mátyás jelenlétében. A Műemlékek Országos Bizottsága a fali képek restaurálásával Nikássy Lajost bízta meg. A falképet 14. századinak ítélték, ezért valószínűnek tartották, hogy a mecénás a Csanádi nemzetséghez tartozó Telegdi Tamás (1350–1358) csanádi püspök, a templom kegyura lehetett. A püspök nemcsak a pápáknak, hanem Nagy Lajos királynak is kedves embere volt; gyakran megfordult a visegrádi és a budai udvarban, s onnan hozhatta magával a kezdődő reneszánsz ízlésvilágát. Valószínű, hogy a freskókat olasz mesterekkel készíttette.

 

Föltárás 1939-ben

 

 

Nikássy a kompozíció hiányzó részeit a trecento klasszikus aláfestő színének, a veronai-zöld földnek különböző árnyalataival egészítette ki. A restaurálás során megállapította, hogy a baloldali kompozíció (Szent Veronika) újabb vakolatrétegre, eltérő festékanyaggal készült. A restaurátor föliratokkal is találkozott. A próféta kezétől jobbra, fentről lefelé haladva kezdő nagybetű után gótikus kisbetűkkel folytatódó szöveget. Ez lehetett – föltevése szerint – az ábrázolt próféta jellegzetes mondása vagy a festő monogramja. Kezdő szavai Oswald Ferenc olvasatában: „:Hic pinx:”. E kisbetűs szöveg fölött vízszintes irányban török írásra emlékeztető bekarcolt szöveget is talált. Ma már egyik fölirat sem látható. A restaurálással egy időben visszaállították a románkori kettős ablakokat.

 

Gótikus fölirat

 

 

A magas talajvíz következtében a rotunda fala fölnedvesedett, és veszélyeztette a freskókat. Az Országos Műemléki Bizottság megbízta Zachar Gyula pelsőci mesterembert, hogy saját rendszerű légszigetelését végezze el. 1942-ben a szentély belső falrészein egymás fölött három vonalban szigetelő légcsatornákat vésett, amelyet áttört és perforált bádoglapokkal födött le. Ez többet ártott, mint használt, ugyanis a légcsatornákkal elvékonyított falon – a hajszálcsövesség törvénye szerint – még magasabbra szökött föl a nedvesség.

Hamvas István makói templomigazgató az 1960-as évek közepétől a szakmai körök figyelmét fölhívta a faliképek romlására. A föltárás és a helyreállítás 1975-től – többévi szünettel – 1983-ig tartott. Az ásatásokat Kozák Károly régész vezetésével Horváth Ferenc régész és László Csaba közreműködésével végezték. Az építésztervező Kissné Nagypál Judit, majd Erdei Ferenc (1933–1986) építészmérnök. A kivitelező az Országos Műemléki Felügyelőség volt. A faliképeket 1982–1983-ban Balázsovits Zsuzsa, Hoffer Andrea és Kisterenyei Ervin festő restaurálta.

 

A templomhajóról leválasztott rotunda

 

 

Előkerült a barokk kori bővítés során lebontott nyugati rész hatodik belső karéjának és a fal síkjától kissé előrelépő kapuépítményének maradványa. Megtalálták a barokk és középkori oltár alapozását és járószintjét. Idők során a templombelső egy méternél magasabbra töltődött föl. Ezt a magas talajvíz és az 1797-ben Oexel Mátyás kegyúr által a szentélyben épített kripta magyarázta.

A rotunda helyreállítását a Velencei Charta szellemében végezték. A körtemplomot úgy választották le a hajótól, hogy ne csorbítsa a templom liturgikus igényeit. Az ekkor létesített szembemiséző oltár már nem kívánta meg a szentély hagyományos szerepét. A neoromán templomtesten belül különféle zárt térrészeket (sekrestyét, hitoktató helyiséget, téli kápolnát) alakítottak ki.

Az új falkiegészítés elválik az eredeti falazástól, az új kapu nem utánozza a román stílusú bélletes kapuzatot; az idők során levert külső fél oszlopokat nem álmodták vissza; a karzatot három beépített gerenda jelzi; a négyzetes előrész sarkait fölmagasították, de rekonstruálására nem vállalkoztak. A talajvíz ellen hagyományos bitumenes szigetelést alkalmaztak, és visszaállították a középkori járószintet.

A faliképek alakjairól már 1939-ben megállapították, hogy sem érzelmi, sem cselekvő kapcsolatban nincsenek egymással. Ennek oka a legutóbbi restauráláskor derült ki. A faliképek ugyanis három különböző korszakban keletkeztek. Az első periódust balról a harmadik alak képviseli, ez vékony mészrétegre secco eljárással készült. A második szakaszban balról a második, negyedik, ötödik nedves vakolatú, freskók készültek. Legújabb alkotás a baloldali első figura szintén freskó eljárással. A tizenöt négyzetméternyi ötalakos falképen tehát három különböző ikonográfiai elképzelés keveredik.

 Balról jobbra haladva háromkaréjos festett árkádsor alatt az első képen Szent Veronika kendőjét tartja maga előtt Krisztus véres arcával; középütt egy női szent két gyermek szenttel, mellette egy női szent áll; jobb oldalon egy ülő szent ölében két szent kisgyermek és egy ülő férfi szent. Az alakok meghatározása nem egységes. Balról a második kompozíció vagy Szent Hedviget ábrázolja, Árpád-házi Szent Erzsébettel és Gertrúddal, vagy Mária Salomást két gyermekével.

 

A faliképek korszakolása

 

Kísérletek a faliképek alakjainak meghatározására

 

Balról a második és harmadik szent alakja restaurálás előtt, 1983-ban

 

Boltozati falikép

 

 

Hamvas István szerint az alakok léptékkülönbségei nemzedéki különbségeket fejeznek ki. A harmadik figura meghatározását az teszi bizonytalanná, hogy nem lehet egyértelműen meghatározni a kezében tartott attribútumát, jelképes tárgyát. Ha olajtartó edényt tart kezében, akkor Mária Magdolna; ha az attribútum nyestbőr, akkor Szűz Mária, ha viszont az ördögöt jelképező megkötözött sárkány, akkor Antiochiai Szent Margit. A következő kompozíció a Metterciát, vagyis Szent Annát a kis Máriával és Jézussal ábrázolja. A férfi szent lehet Máté evangélista, vagy Hamvas István szerint lehet Tamás apostol is, Telegdi Tamás püspök védőszentje. Az alakok meghatározásáról Dávid Katalin meggyőzőnek tűnő föltevést fogalmazott meg: a freskók képzetköre a Nagy Szent Család ikonográfiájában gyökerezik. Ez Szűz Mária anyját, Annát, s ennek férjét (Joachimot, majd ennek halála után Kleofást, utóbb még Salomást) is ábrázolja. Dávid Katalin még Nikássy megfigyeléséből indult ki, amely szerint a falképek két különböző korszakban keletkeztek, de Kisterenyei Ervin már három periódust különböztetett meg, amelyből egyértelműen következik, hogy a kiszombori falkép sem festékanyagát, sem technikáját tekintve, de ikonográfiailag sem egységes.

Kisterenyei Ervinnek föltűnt, hogy a függőleges és vízszintes szalagornamentikák pontosan tagolják az ábrázolást, és ezek szerint a második és harmadik kompozíció egyetlen négyfigurás ábrázolásnak fogható föl. Így a Mettercia kép nem emelkedik ki, nem tekinthető programadó ábrázolásnak. A kompozíciót tagoló ornamensek alapján a jobb és bal oldalon azonos számú és azonos méretű képmező található. Restaurátorunk szerint a nagy női szent előtt álló két kis figura hangsúlyozottan női alak. Ez tehát nem azonosítható Mária Salomás két gyermekével: a későbbi idősebb Jakab apostollal és János apostollal. A szentélykaréj ablaka helyén nem lehetett falkép, mert a legutóbbi föltáráskor megtalálták azt a pontot, ahonnan az eredeti ablak rézsűjének félkörös záródása kezdődött. Az 1982–83. évi restauráláskor a 3. számú, királynői tartású figurának attribútumáról (sárkány, állatbőr, kötél) semmit nem lehetett megállapítani.

 Föltehetően a faliképek a 14. században keletkeztek, de belőlük csak balról a harmadik alak maradt meg. Nikássy Lajosnak föltűnt, hogy ez a nőalak nobilis és kissé világias megjelenésével szembeszökően elüt a többi szent ábrázolásától. Födetlen, gondosan fésült hajával, merészen kimutatott vállaival, előkelő redőzetű vörös palástjával, különösen ennek szürke bélésével, mely nyilván hermelin volt, olyan benyomást tesz ránk, mintha szerzője királyi fenséget kívánt volna ábrázolni. A második, a negyedik és ötödik kompozíció 15. század eleji. A férfialak térbeliségét oldalra forduló beállításával, a ruharedők fény-árnyék hatásával, a nyitott könyv lapjaival is érzékelteti. A harmadik periódust képviselő képen Veronika kendője. Nikássy szerint e figurális alak mögötti háttér különbözik a másutt látható palásszürke háttér színeitől; a rajz lendületesebb, a színek finoman bágyadtak, a plasztikát pedig bravúros lazúrtechnikával éri el. A szándékolt régieskedés mögött kicsillan a fejlettebb tudás. Barth Ferenc szerint még csonkaságában is mélységes áhítatot kelt az Üdvözítő képe. A női szentek karcsú, megnyúlt alakjai a gótikának 15. század eleji formavilágát idézik, a férfialaké a kora reneszánszét.

A legújabb restauráláskor a kisebb hiányokat a kopott környezetbe illeszkedően vonalkázó technikával, akvarellel pótolták. A motívumot sohasem egészítették ki, kerülték a rekonstrukciót. A hiányzó vakolat kipótolva néhány milliméterrel mélyebb, mindenütt a környezet színére van retusálva, szintén vonalkázó technikával, helyenként szükségszerűen aláfestve.

A barokk templom építésekor keletkezhetett a középkori boltozat bordái között secco technikával egy vidéki kismester erős színekkel fölhordott, naiv festménye, melynek inkább történeti értéke van. A mozgalmas színvilágú, naiv bájjal megfestett kép a kupola megrepedezése és beázása következtében erősen megsérült, sőt egy nagyobb képmező teljesen el is pusztult, ezért a neoromán templom építésekor lemeszelték. A plébánia irattárában őrzött 19. század végi fénykép segítségével lehetett csak a kupola képét helyreállítani. A bejárat fölötti ívmezőben női szent alakja látható, vele szemben a templom védőszentjére (Nagyboldogasszonyra) utaló jelenet: Mária mennybemenetele, két angyal koronát tart a Szűzanya feje fölött. A boltmezőkbe föltehetően a négy evangélista alakja került. E négy boltmezőhöz kapcsolódó karéjokat lezáró boltozaton is falképek kerültek elő. A diadalív két oldala mellett elhelyezkedő karéj boltozatán egy barlangban fekvő és egy térdelő remete alakja látható a szent kereszttel. A bejárat két oldalánál elhelyezkedő karéjokban a vidéki mester Keresztelő Szent Jánost és Szent István királyt festette meg.

A kiszombori rotunda kegyúri kápolna vagy plébániatemplom is lehetett. Az utóbbi esetben a kegyúrnak a kóruson alakítottak ki helyet. Juhász Kálmán szerint kis mérete miatt tartják a kegyúr keresztelő kápolnájának, de tekintettel az akkori gyér lakosságra, lehetséges, hogy mégis plébániaegyházul szolgált. Középkori titulusát nem ismerjük. A legújabb műemléki föltáráskor nem igazolódott be, hogy eredetileg tambúros kupolája lett volna, mint a gerényi körtemplomnak, és a tatárjárás során elpusztult boltozatot másodlagosan követte volna a kora gótikus, hatosztású boltozat. A templom falazata és kupolája egyszerre épült. Az a föltevés sem bizonyosodott be, hogy több freskó díszítette volna az oldalfalakat, hiszen a legutóbbi kutatáskor a rotunda teljes belső falfelületét föltárták. Azt a vékony fölhordott alapvakolatot, amelyet a freskók alatt is megfigyelhettek, szinte mindenütt – még a gótikus keresztboltozaton is – megtalálták, de festéknyom sehol sem került elő.

Az újkori templomhajóról leválasztott körtemplom karcsú, könnyed tömegével, belső vertikális terével, párkányaival, életfájával, kettős ablakaival egyedülálló műemlékünk, kiérleltebb valamennyi Kárpát-medencei hatkaréjos templomnál. Ez a legnagyobb, a legszabályosabb alaprajzú, díszítését tekintve is ez a leggazdagabb. A maga nemében az európai román stílű építészet maradandó értékű gyöngyszeme.

 

Irodalom: Csányi–Lux 1938. Biró Béla 1940. Kiss Mária Hortensia 1940. Barth Ferenc 1940. Nikássy Lajos 1943. Juhász Kálmán 1946. Csemegi József 1960. Hamvas István 1965. Gervers-Molnár Vera 1972. Dávid Katalin 1974. Giday Kálmán 1976. Kozák Károly 1976–77. Kisterenyei Ervin 1982–1983. Dékány Tibor 1983. Péter László 1983. Tóth Ferenc 1985a. Erdei Ferenc 1985. Marosi Ernő 1985. Kozák Károly 1987. Marosvári Attila 1998–1999.

T. F.

 

 

178. Nepomuki Szent János szobra

1781 előtt

Szent István tér

 

Nepomuki Szent János szobra baldachinnal 1965-ben

 

 

Az Oexel (Rónay) családnak Zomborra költözése (1781) előtt már állt Nepomuki Szent János szobor a templom előtti tér Makó felőli részén. Először az 1805. évi térkép tünteti föl. A 19. század elejére már megrongálódott. Helyreállítása után, 1815. május 16-án Domkó Antal plébános áldotta meg. 1938-ban a Szent István-szobor fölállítása miatt áthelyezték a tér nyugati felére. Föléje egyszerű négyzetes alaprajzú baldachinházat építettek. A szobrot duhajkodó fiatalok 1963-ban megcsonkították, ezért az Országos Műemléki Felügyelőség törölte a műemléki jegyzékből, helyette az apátfalvi Nepomuki Szent János szobrot nyilvánította műemlék jellegűnek. Az egyház az építményt elbontatta, és a szobrot a templom bejáratánál helyezte el. A község fönnállásának 750. évfordulóján, 1997-ben ismét fölállították a templom előtti téren (a régi artézi kút fölé) Madarász József tervei alapján.

 

Irodalom: Kiss Mária Hortensia 1940. 104., 111.

T. F.

 

 

179. Rónay Tibor kúria

MJ. Klasszicista,

1835 előtt

Szent István tér 2.

 

 

Államosítás előtti tulajdonosa Rónay Tibor (1813–1980) volt, aki mezőgazdasági akadémiát végzett. 1914-ben kikerült a frontra, 1915-ben fogságba esett, 1922-ben került haza. Birtokán államosításáig gazdálkodott. 1949-ben Szegedre költözött. Kiszombori temetőben nyugszik. Az épület jelenleg az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tulajdona.

 

Az utcai és udvari homlokzat

 

 

Az utcai front középrizalitos, fölötte timpanonnal. A lizénák a szemöldökpárkányig futnak. Tengelyképlete: 1 + 2 + 3 + 2 + 1. Tervezője azonos lehet a Gólyafészek vendéglőjével, az utóbbi készülhetett később. A két épület alaprajzi elrendezése hasonló. A Gólyafészek vendéglő reprezentatívabb, küllemében és tömeghatásában látványosabb, a Szent István tér 2. sz. alatti kúria egyszerűbb megjelenésű, de két szárnya egy-egy szobányival szélesebb. Az udvari homlokzata tornácos kivitelben készült, a lépcsőföljárót középre helyezték, a lépcsőpihenő szélességében kisebb timpanont helyeztek. Az épület is háromtraktusos volt, de a termelőszövetkezeti irodák megközelítésére középfolyosót alakítottak ki, ezzel négytraktusossá alakították át.

 

Forrás: Tanulmányterv 1987.

T. F.