Makó

232. *Naschitz-ház

Klasszicista, 1821.

[Széchenyi tér 11.]

Naschitz-ház 1950 körül

Naschitz-ház udvara

Károlyi Mihály, az épület későbbi tulajdonosa elmondása szerint, az 1821. évi árvíz idején az épülőfélben lévő ház az árvízkárosultak menedék helyéül szolgált. Giba Antal 1824. évi térképműve alapján a 689 négyszögöl területen levő háznak Nasetz Wolf, az 1880. évi kataszteri fölméréskor Naschitz Farkasné a tulajdonosa. A műemlék jellegű épületet a főtéri csipkeházak építésekor, 1964-ben bontották le.

Alaprajza fekvő E alakú, szimmetrikus elrendezésű volt. Legdíszesebb az épület utcai homlokzatának középső, rizalitszerűen kiugró egyemeletes szakasza volt, amely szép vonalozású manzárdtetejével messziről magára vonta a figyelmet. A 40 m hosszú utcai homlokzat szárnyai azonos nagyságúak voltak: 12,75+14,5+12,75 méter. A 4 m széles cseh boltozatú kapubejárat homlokzati fölületét sugaras vakolatdísz koronázta. A klasszicista stílusban épült házon függőleges tagolás uralkodott. Ez különösen az emeleti részen volt szembetűnő, ahol a lizénák az egész épület magasságában végigfutottak. A két középső ablak bemélyedt faltükre fölött babérfüzérek, a koronázó párkány alatt triglifek, az ablakok alatt csúcsíves vakolatdíszek, egy-egy szélső ablak fölött rozettás fülke díszlett. A földszinti kapu és az oldalszárnyak nyílásai ívesek, amiket általában az üzletek portáljai teljesen eltakartak. Valamikor az udvari homlokzatot árkádsor övezte, akkor szélső folyosós elrendezésű volt az épület. Az árkádok beépítése teljesen tönkretette az udvari homlokzatot, a 20. században az épületbelső már szánalmasan hatott. A maga korában a város régi magánépületei közül a legrangosabbnak számított, jó arányaival monumentális hatást keltett.

Az államosítás után az épület a földműves szövetkezet tulajdonába került. A szocialista időszakban a hatalommal szembeni egyetlen makói népi ellenállás ennek a háznak az udvarában zajlott. Az alacsonyan megállapított hagymaár ellen 1950. július 27-én több százan tiltakoztak. A jogos elégedetlenkedőket letartóztatták, és a bíróság el is ítélte őket.

Irodalom: Kelemen Ferenc 1970. 15–16.

T. F.

233. *Nemzeti Szálló

Eklektikus, 1892.

[Széchenyi tér 18.]

Kardos Sámuel

A Nemzeti Szálló főhomlokzata

A soros beépítésű kétszintes épületet a Makói Ipar- és Kereskedelmi Társulat építtette 1892-ben. A gondosan megtervezett épület földszintjét a félköríves záródású nyílászárók között enyhén kiugró, de erőteljesen kváderezett falsíkok tagolták, alul golyvázott lábazattal. A tervező az emeleti szint rusztikás falát hosszú, keskeny, vízszintes záródású, bábos mellvédű ablakokkal törte meg, fölöttük íves ablakkerettel. Tengelyképlete: 3+l+3. A vízszintes tagolást fokozta a széles övpárkány, valamint a könyöklő és vállpárkány, továbbá a triglifekkel és rozettákkal díszített koronázó párkány. A középrizalit a földszinten kváderezéssel, az emeleten pilaszterrel vált hangsúlyossá. A hódfarkú cseréppel födött tetőzet egyhangúságát – a homlokzat hármas tagolásának megfelelően – hármas díszes tetőablak törte meg.

A főépületnek a bejárattól jobbra eső része a bank helyiségeit foglalta magában, balra a kávéház és az ebédlő helyiségeit alakították ki. Az emeletet hosszú ideig az úri kaszinó bérelte, itt kapott helyet a ruhatár, könyvtár, olvasó, ebédlő, társalgó és a nagyterem. A befelé nyúló, jellegtelen féltetős épületszárny szintén kétszintes volt, a szobákat oldalfolyosóra fűzték.

Az 1871-ben alapított Makói Kereskedelmi és Iparbank Rt. 1927-ben beolvadt az Angol–Magyar Bank Rt-ba, és ettől kezdve ennek fiókja működött az épületben. Az úri kaszinó fölépülése után az általa használt helyiségeket a kereskedők egylete bérelte. Az Angol–Magyar Bank megszűnésekor, 1940-ben az épület a Makói Gazdasági Hitelszövetkezet tulajdonába került; S Bálint György elnök javaslatára 1940-ben háromszintes bérlakássá alakították, homlokzata sima, modern küllemű lett. A főtér rekonstrukciója során bontották el.

Az 1905-ben a darabont-kormány elleni alkotmányos küzdelmek idején a Nemzeti Szálló adott helyet a megyei törvényhatósági bizottság üléseinek, amelynek szószólója Návay Lajos és Justh Gyula volt.

T. F.

234. *Régi megyeháza

Klasszicista, 1780.

[Széchenyi tér 22.]

Vertics József

Marczibányi Lőrinc alispán már 1744-ben szorgalmazta megyeháza építését. A következő évben a szükséges anyagot be is szerezte. Az építkezés méretére utal, hogy a szállítással két kocsit és hét embert bíztak meg. Az 1747. május 10-i tisztújító ülést minden bizonnyal már ott tartották. Ennek a legrégibb megyei széképületnek sem terve, sem leírása nem maradt ránk. Már 1751-ben, 1754-ben és 1758-ban javításáról kellett gondoskodni. Csupán annyi bizonyos, hogy a székház az akkori város peremén szerzett nagy telken magányosságban épült föl. A jelenlegi városháza (volt megyeház) telkén kellett lennie; ekkor már létezett az orosz és zsidó fertály, ezektől beljebb jelölték ki a helyét.

Ez a legrégibb megyeháza néhány évtized alatt szűknek, korszerűtlennek bizonyult, az 1780-ból származó följegyzés avultnak említette. Az újabb megyei székház tervezésével Vertics Józsefet (1747–1828), Békés, Csanád és Csongrád vármegye földmérőjét bízták meg. Két változatot készített, az alaprajzi elrendezésben nagy a hasonlóság közöttük, mindkettő E alakú, a tanácskozó terem háromablakos, az épület bejárata az udvar felé esett. A nagyobb tömegű változatot bizonyára pénzügyi okok miatt utasították el, pedig ez inkább magán viselte a középület jelleget. A tanácskozóterem központi szerepét egyrészt a falsík kiugratásával, középrizalittal tette hangsúlyossá, ahol a három kerek záródású zöld zsalugáteres ablakot négy ion féloszlop fogta közre, másrészt reprezentatív módon alkalmazta a barokkos manzárdtetőt. A hátsó fronton ambitus futott végig, innen egy előcsarnokból a közgyűlési terembe lehetett jutni; onnan 3–3 hivatali helyiség nyílt, a két szélső kiugró szobában tervezte elhelyezni jobbról a levéltárat, balról a pénztárat. Az épülethez két hivatalnoki lakás is tartozott.

A megépített változat tömeghatásában szerényebb, inkább nemesi kúria hangulatát idézte. A főhomlokzat ablakkiosztása hasonló: 5+3+5. Klasszicizáló, közelebbről XVI. Lajos stílusú volt. A középrizalitot a nagyméretű ablakok között lizénák, két szélén ion féloszlopok tagolták, amit timpanon koronázott. A két sarokrizalit szerény megjelenésű volt. Homlokzatának hossza 45 méter. Az E alaprajz ebben a változatban tisztábban érvényesült; a két szélső helyiség gondosan beépült az épület tömegébe. Az udvari homlokzat volt díszesebb és mozgalmasabb.

Az épület rendeltetésszerű használatáról pontos tájékoztatást kapunk az 1787.-ből származó fölmérésből, amelyet Lencz József kőművesmester készített, de Vertics József ellenőrzött. A megyeháza északi szárnyában lakott a másodalispán. Ötszobás lakásához konyha, éléskamra, kert, udvar, az udvaron istálló, kocsiszín, továbbá szolgájának házacskája tartozott. A közgyűlési terem mellett két szobában a földmérőbizottság dolgozott; déli szárnyában a főszolgabírói lakás három szobája konyhával, kamrával egészült ki; illetve kerttel, udvarral, istállóval és kocsiszínnel. A megyeháza udvarának közepén, a düledék mellett állt még egy házacska, a mai nagykapu helyén pedig a megyei írnok kis épülete, a telek keleti felén a négy cellából álló börtön.

A régi megyeháza több mint fél évszázadig ebben a formájában töltötte be szerepét. Mivel masszív épület volt, nem kellett lebontani; a reformkorban Giba Antal tervei szerint kibővítették, az eredeti falak ma is dacolnak az évszázadok viharaival.

Vertics József első terve

Vertics József megvalósult tervének alaprajza

Irodalom: Kovács Gyula 1929. 16., Kelemen Ferenc 1970. 4–5., Halmágyi Pál 1988. 11–13.

T. F

235. Megyeháza

M. Klasszicista, 1839.

Széchenyi tér 22.

Giba Antal

Udvari homlokzat Griesszer József 1825. évi tervén

Giba Antal 1830. évi tervének udvari homlokzata

A város legszebb és legértékesebb világi építészeti emléke. Az ország klasszicista megyeházai között a szekszárdi mellett szokták emlegetni.

A Vertics József tervezte régi megyeháza a reformkor hajnalára szűknek bizonyult. Az új megyeháza megvalósulása igen vontatottan haladt.

1. 1821 februárjában Schéner Györgyöt, Csanád vármegye földmérőjét emeletráépítés megtervezésével bízták meg, amelyet kézenfekvően oldott meg: a földszintet érintetlenül hagyta, az emelet – ahová a közgyűlési terem előcsarnokából indított lépcsőn lehetett följutni – ennek pontos mása lett. A közgyűléstől kinevezett küldöttség szerint „az adózó nép terhelése nélkül [...] a kívánt építés meg nem történhet.”

2. A közgyűlés 1824 decemberében foglalkozott újólag a megyeháza, különösen a levéltár leromlott állapotával. A bővítési terv és a költségvetés elkészítésével Griesszer József szegedi építőmestert bízták meg, és ő ezeket 1825. március 8-án be is nyújtotta. Korunkra az udvari homlokzat és egy sarokszelvényrajz maradt fönn. Ő is megtartotta Vertics épületének 45 méteres alapját, a meglévő falakra húzott emeletet. Alkotása könnyed és tetszetős. Az udvari front közepén 12,5 m hosszúságban, emeleti magasságba nyúló, négy karcsú oszlopon nyugvó elől és oldalainál nyitott kocsiföljárót tervezett, amelyet széles homlokpárkány és fölötte timpanon koronázott.

Giba Antal 1830. évi tervének utcai homlokzata

A nyitott földszinti és emeleti folyosók karcsú oszlopai is jó hatásúak voltak. Két szélső udvari szárnyán szélesebb tükörbe egy-egy ablakot helyezett, amelyet szemöldökpárkány, fölötte félkör zárt. A copf stílusú épületterv monumentális hatású. A költségvetési összeg, 8218 forint nem állt rendelkezésre, ezért az építést ismét elhalasztották.

3. A széképület tetőzete és a törvényszéki szoba födéme 1829-ben málladozni kezdett, ezért a decemberi közgyűlésen ismét fölvetődött az emeletráépítés. Giba Antal Csanád megyei földmérő 1830. március 23-i rajza továbbra is E alaprajzú volt, az udvari szárnyakat külső élükön megszélesítve egy-egy szobasorral megnövelte. Az immár emeletes épület főbejáratát négy hatalmas, főpárkányig magasodó oszlop, fölötte timpanon ékesítette. A bővítés során öt szolgálati lakást (főispáni, alispáni, főjegyzői, aljegyzői, adószedői) tervezett. A főispáni lakás mellett két szobát fegyvertárnak szándékoztak berendezni. A 30 000 forintot igénylő építkezést az 1830. decemberi főispáni beiktatás nagy költségei miatt utasították el.

4. Ugyanezen a közgyűlésen Vásárhelyi János főjegyző meggyőzően ecsetelte a kancellária nedves és avult állapotát, valamint a tetőzet roskatag voltát. A katasztrofális helyzet elhárítására ismét Giba Antal készített tervet, amely a tető újraépítésére és két új szoba (levéltár, írnoki szoba) létesítésére terjedt ki. A helytartótanács Budán székelő Építészeti Főigazgatósága a tervet és a 4141 forintos költségvetést 1831. március 25-én elfogadta, de az építkezés ennek ellenére nem kezdődött el.

5. Az építési ügyekkel megbízott küldöttség a közgyűlésen, 1832. áprilisában azzal érvelt, hogy ésszerűtlen lenne új tetőt emeletráépítés nélkül fölrakni. Bemutatták Giba Antal díszes és célirányos tervét, amely mindössze 8685 forintba került volna. A homlokzat kialakításában megismételte előző tervét, de elhagyta az oldalirányú bővítést, viszont egy szinttel megemelte az épületet. Griesszer tervének hasznos ötleteit ügyesen fölhasználta. A közgyűlés a tervet nagy lelkesedéssel fogadta el. Elhatározták, hogy az építkezés az adózó nép legkisebb megterhelése nélkül, a megyei nemesség adományából folyjék. Tököli Péter alispán jó példát mutatva fölajánlott 200, Vásárhelyi János főjegyző 100 forintot. A közgyűlés végére 975 forint gyűlt így össze. Az építés szorgalmazására bizottságot választottak; elnöke Vásárhelyi János, 1833-tól Tarnay Mihály táblabíró, 1836-tól Nyéky Antal főjegyző lett. Megindultak az előmunkálatok és az anyagvásárlások. 1833-ban olyan alacsony volt a Maros vízállása, hogy kénytelenek voltak az anyagbeszerzést leállítani.

6. A küldöttség 1833. augusztus 30-i ülésén új elképzelés született: olyan épületről álmodoztak, amelynek századokra terjed tartóssága, és küllemében igazodik a kor szelleméhez. Fölmerült a tanácskozóteremben karzat szükségessége is. Giba Antal végre szabadon engedhette fantáziáját. Az 1833. december 11-i ülésen bemutatta új tervét. A főhomlokzatot az utca frontjára helyezte, ide került a kocsiföljáró, az udvari homlokzatot árkádsor ékesítette. A levéltárnak tágas, a kancelláriának világos helyiséget tervezett, és megfelelő főjegyzői, adószedői és levéltárnoki lakást alakított ki. Öt nap múlva a közgyűlésnek is bemutatták a tervet, de vitát nem nyitottak róla.

7. A decemberi közgyűlés napjára Giba Antal újabb tervezetet készített, de ez nem került a közgyűlés elé. Az 1834. február 8-i közgyűlés az előbbi változatot vitatta meg. A megyei vezetők körében viszont elterjedt a hír, hogy van egy tekintélyes palotát ábrázoló terv is, de ilyen horderejű kérdésben csak a megye valamennyi nemese dönthet, ezért március 13.-ra összehívták a generalis congregatiót. Itt megismerkedtek a különféle tervezetekkel, és kivitelezésre méltónak a nagyobb alaprajzú, díszes palotát találták. Ezek szerint az épület hossza 76, szélessége 18 m lett volna. A főhomlokzat az utcára nézett, a költség 13 877 forint volt. Az építés április 15-én kezdődött. A megbízást a legelőnyösebb ajánlatot tevő Lipovszky Henrik szegedi építőmester nyerte el. Bizonyos részföladatokra makói mesterek kaptak megbízást: az ácsmunkára Faragó Mihály és Fazekas Ferenc; az asztalosmunkára Őhring Péter és Pápai Imre; a vasmunkákra Molnár István és Asztalos József; az üvegezésre Nacsa Lőrinc és Dányi Antal, majd Iritz Mózes; 300 000 tégla égetésével Kurucz Sándor téglamestert bízták meg. Teljesség igénye nélkül megemlítjük, hogy bizonyos munkákat Szentiványi Dániel aradi asztalos, Vékony Gábor aradi lakatos, Ivánkovics Kálmán üveges, Komjáthy Ignác hódmezővásárhelyi lakatos, Frantz Anna radnai kőfaragó cég, Szandleutner Mihály nyergesújfalusi kőmetsző, Alter Jakab pesti asztalos, Renler István pesti lakatos végzett.

8. Az 1834. júliusi közgyűlés a módosítások sorát fogadta el: a főlépcső a főbejárattól közvetlenül jobbra kerüljön, a folyosó vonuljon az épületen végig, a karzat a nagyterem rövidebb falára kerüljön, az odavezető lépcső a főlépcső folytatásában legyen. A módosításokkal a költségvetés 15 971 forintra emelkedett. Ezek figyelembevételével Giba Antal elkészítette a végleges kiviteli tervet. 1835. július 3-án került sor a zöldág ünnepségre. Néhány lövésre puskaport szereztek be, 29 keszkenőt vásároltak, ugyanis ennyi kőműves és ács legény dolgozott ekkor az építkezésen. Az új főispánt, Kállay Istvánt 1837. szeptember 25-én a már elkészült nagyteremben iktatták be hivatalába. A nagy mű 1839 júniusában készült el. Az alkotó, Giba Antal november 29-én megvált hivatalától.

Giba Antal az 1780-ban emelt épület fölhasználásával, az alapfalak megerősítésével építette meg az új megyeházát. A Vertics-féle középrizalitot megtartotta, a szimmetrikus szerkezetnek megfelelően északi irányba tovább bővítette, így a 76 méteres főhomlokzatot igen hosszú (44 m) kiugró falsík töri meg. Ennek középső része elé 18 m-es, hat zömök pilléren nyugvó, 5,5 m mély árkádos portikuszt helyezett, melynek emeleti traktusára kovácsoltvas ráccsal kerített födött kilátót (vesztibült) tervezett. A kilátó két szélén iker, ezek között 4 szóló, ion fejes oszlop látható. Ezekre erős tagolású főpárkányzat támaszkodik, amelyet az eredeti terv szerint kétlépcsős attikafal zárt, 1906.-tól pedig nagyméretű timpanon koronáz. A szélesen elterülő homlokzatot és a tető síkját arányosan bontja meg a középrizalit és a portikusz. Vízszintesen az egész épület homlokzatán végigfutó kettős, erős vonalú övpárkány osztja meg, fölül erőteljes koronázópárkány zárja. A homlokzat emeleti része a díszesebb. Itt az ablakok közötti faltükröt ionfejes lizénák törik meg, a földszinti tengelytagozódás azonos az emeletivel, de itt a fal tükrét lizénák nem tagolják. Eredetileg az ablakok 6 szemesek voltak, és mindkét szinten vízszintes záródásúak, félköríves vakolatdísszel. Átépítéskor az ablakokat 4 szemesre cserélték ki, az emeleti ablakok félköríves záródásúak lettek. Ezzel a változtatással fokozták a fölső szint díszítettségét. A földszinti ablakok vállpárkányra fűzve íves szemöldökű kiképzésűek. A földszint tengelytagozódása: 6+3+2+kapu+2+3+6.

Az udvari homlokzat nyitott boltíves árkádsora fokozta az épület nyugodtságát és erőt sugárzó hangulatát. Az 1970-es évek közepi beüvegezése architektúráját nagyban rontotta. A földszinti és emeleti folyosók, valamint a földszinti helyiségek cseh boltozatúak. A tetőzet ún. német fekvő fedélszék, héjazata hódfarkú cserép.

A Megyeház utcai kovácsoltvas kapu méltó az épülethez, magas szintű iparművészeti alkotás. Elkészítése évekig húzódott. A tervet és az árajánlatot a Krassó-Szörény vármegyei ruszkabányai (Ruskberg) vashámortól kérték, de az 1502 font súlyú kapuért sokallták a 400 forintot, ezért már-már hajlottak arra, hogy fából készíttetik el, de ezt a fölkért makói asztalosok sem helyeselték. A kapu tervét a vashámor bányatulajdonosai, a Hoffman Testvérek mint kovácsművészek készítették. A kivitelező szintén ruszkabányai Matheus Dudeck német lakatosmester volt. Az elkészült kapu a tervezettnél lényegesen nehezebb lett: 2783 fontot nyomott, ára 1679 forint 48 krajcár lett. Fölállítását 1843-ban makói mesterek végezték. A kapun nincs semmi fölösleges dísz, egyszerű mértani formák tagolják, és fejezik ki ünnepélyességét. Tervezője nem ismerhette az épületet, de az építész és az iparművész egyaránt benne élt korának stílusirányzatában.

A megyeházát később többször átalakították, fölújították és bővítették. A nagyterem csaposgerenda födéme idővel lehajlott, ezért 1887-ben a gerendafödém alá helyezett vassínt a padlástérbe erősített erős mestergerendához csavarozták. A főispáni és alispáni lakást amerikai parkettel burkolták. 1902–1905-ben a boltozott, nyílt kéményt és a füstölőkamrával ellátott konyhákat alakították át. 1906-ban jelentősebb átépítésre került sor. A főhomlokzat portikuszának attikafalát lebontva 3,70 m magasságú, 17,70 m hosszúságú timpanont építettek. A tetőszéket és az emeleti födémet kicserélték, a díszterem fölé vasbeton födémet készítettek, a főispáni és az alispáni lakást fürdőszobával és vízöblítéses WC-vel látták el, az udvaron artézi kutat fúrtak, az épület két szárnyánál emésztőgödröt létesítettek. (A Megyeház utcai oldalkertben lefödött4 m mély, 2 m belső átmérőjű építmény nem a régi piactér nagy kútja, hanem emésztőgödör.) Az 1906. évi fölújítás megváltoztatta az épület külső képét. A régi tetőnél jóval meredekebb hajlásszögű fedélidom nyomasztóan hat az amúgy sem magas épület tömegére.

Mai főhomlokzat

1929-ben Tarnay Ivor kezdeményezésére a székház Úri utca felől háromszintes szárnyépülettel bővült. A tervpályázatra érkezett 11 pályamű közül a nyertes Tóbiás László szegedi műépítész lett. A kivitelezésre 35 cég ajánlkozott, megbízást Czigler Arnold szegedi építészmérnök, építési vállalkozó kapott. A kivitelezés végösszege 205 879 pengő 77 fillér lett, az átadás ideje 1929. október 11. A helyiségeket a szükséges legkisebb méretben tervezték: a földszinten házfelügyelői lakás, gazdasági helyiségek, kőnyomda, inasszobák, állatorvosi szoba, garázsok; az első emeleten számvevőség, gazdasági és testnevelési felügyelői hivatal; a második emeleten levéltár, orvosi és vendégszobák. A közlekedést középfolyosó szolgálja. A fő- és melléképületet íves nyaktag köti össze, benne irattári szobákkal, fölötte tetőterasz műkő ballusztráddal. Az utca felől alacsony falú vasráccsal elkülönített előkert. Utcai homlokzata igazodik a főépülethez (nyitott árkádos bejárat, ionfejes lizénák, timpanon, íves záródású ablakok), de ennek szerényebb utánérzése. Az emeleti szinteket víz-szintesen nem tagolja, vertikálisan ionfejes lizénák, a középrizalitnál kannelurozott lizénák fogják össze. A földszinti ablakok kerek záródását a bejárat árkádsora indokolja. A főépület földszinti ablakainak vállpárkánya a nyaktag ballusztrádja alatt, a szárnyépület első emeletének ablakpárkányaként alkalmazva ötletesen köti össze a régi és új épületet. A szárnyépület tengelyképlete: 1+3+3+3+1.

Udvari árkádsor a beüvegezés előtt.

Féja Géza szerint „a megyeháza nagyhatású régi épület, semmi mütyürke sem rontja meg rajta az anyag önmagában rejlő egyszerű nagyvonalúságát. Nem is épület ez, hanem vár. Magabízó erőt és győzhetetlenséget hirdetnek falai.”

A város közéletének fontos színtere volt az épület. A nemzet csalogánya, Hollósy Kornélia 1863. szeptember 13-án az akkori nagy aszály károsultjainak javára itt tartotta hangversenyét. A művésznő 1879-től Lonovics József főispán hitveseként a ház lakója volt. 1888. szeptember 8-án a kisteremben adta át a Kelemen László emlékünnepség rendező bizottsága Hollósy Kornéliának, az ünnepség fővédnökének a tiszteletüket kifejező koszorút. A Stefánia Szövetség Tarnay Ivor alispán és Diósszilágyi Sámuel szervezésében itt tartotta 1925–1930-ban jótékonysági hangversenyeit. Az énekesek közt Anday Piroska, Basilides Mária, Marschalkó Rózsi, Sándor Erzsi, Székelyhidy Ferenc; a hegedűsök sorában Telmányi Emil és Vécsey Ferenc; a zongoraművészek közül Jeanne-Marie Darré, Dohnányi Ernő, Fischer Annie lépett föl. Bartók Béla 1929. április 5-én tartotta koncertjét.

Espersit János itt rendezte meg 1909. február 2-án Tornyai János, 1913. március 16-án és 1926. március 26-án Endre Béla maradandó értékű tárlatát. Rudnay Gyula növendékei 1925. augusztus 29-én mutatkoztak be. 1931. november 27-én Vén Emil gyűjteményes kiállítására került sor.

A József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság 1947-től itt tartotta rendezvényeit. Máig az irodalmi és művelődési élet fontos színtere. Csanád megye megszűnése után Farkas Imre javaslatára ide költözött a városi tanács. 1990-től az épületet városházának nevezik.

A megyeháza mindenekelőtt politikai küzdőtér volt. A reformkorban, a 48-as forradalom és szabadságharc idején a liberális nemesi ellenzék politikája hatja át. Návay Tamás főispánt, Dedinszky Józsefet, Sántha Sándor másodalispánt a császári törvényszék halálra ítélte, kegyelemből várfogságot szenvedtek.

Eötvös József 1869. januárjában lányához és nászához, Návay Tamás főispánhoz látogatott, és a díszteremben beszédet mondott a kiegyezés védelmében.

A legszenvedélyesebb politikai küzdelem 1905–1906-ban folyt. Návay Lajos (1870–1919) az alkotmányos bizottság elnökeként vezette Kristóffy József belügyminiszter és a darabont-kormány ellen. A vármegye törvényhatósága a makói születésű belügyminiszter leiratait megsemmisítette. A megye két politikai irányzata: a 48-asok Justh Gyulával az élen és a 67-esek Návay Lajos vezetésével vállvetve küzdöttek a magyar alkotmány sérthetetlenségéért. Találóan állapította meg Erdei Ferenc: „Erre a vármegyeházára már Justh Gyula idején fölszállott a páva”.

Irodalom: Návay Lajos 1906., Kovács Gyula 1929. 16–18., Kelemen Ferenc 1970. 5–19., Erdei Ferenc 1972. 162–165., Féja Géza 1990. 177–178., Tóth Ferenc 1982c. 16–19., Halmágyi Pál 1988. 14–24., Péter László 1988. 25–29., Tipity János–Tóth Ferenc 1992. 17–19.

T. F.

236. Makói Takarékpénztár

Neogót, 1899. körül

Széchenyi tér 25.

A helyén állt földszintes házat Hankovszky Sámueltől 1893. november 28-án vásárolta meg a Makói Takarékpénztár Rt. A bankok államosítása után, 1950. július 25-én a Pénzintézeti Központ, majd 1951-ben a kincstár tulajdonába került, kezelője a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága lett.

A fővárosi tervezésű épület tervdokumentációja elkallódott vagy ismeretlen helyen lappang. Eredetileg a földszinten üzlethelyiségeket, az emelet Széchenyi tér felőli szakaszán a takarékpénztárt, a Hunyadi utcai fronton külön bejárattal kéttraktusú, oldalfolyosós lakást alakítottak ki.

A takarékpénztár 1918-ban a Hunyadi utcai három földszinti bolthelyiséget mozivá, kabarészínházzá építtette át. A Széchenyi tér felől kialakított vesztibülből nyílt a pénztár és ruhatár, tovább haladva a váró, a büfé és a nézőtérre vezető lejtős lejárat. A nézőtér csapószékes soraiban 198, a hátsó- és oldalpáholyban 107 ülőhelyet alakítottak ki. A nézőtér négy kijárata a Hunyadi utcára vezetett. A vetítőkamrát megfelezett szinttel a ruhatár és pénztár fölött hozták létre. Mivel az áramszolgáltatás 21 órától kezdődött, benzinmotoros generátorral saját áramforrással is rendelkeztek. Alispáni engedély kikötötte, hogy a mozi kabarészínházként addig használható, amíg a város a színházi jogot megkapja.

Az államosítás után, 1950. január 1-jétől másfél évig az emeleti szintet az akkor megalakított múzeum használta. 1951-től a Széchenyi tér felőli részébe a járási pártbizottság költözött, a Hunyadi utcai frontján az addigi reprezentáns lakást megosztották. A fölújítás során a tetőgerinc kovácsoltvas rácsát eltávolították, a homlokzatot jellegtelenül egyszínűre mázolták. A csipkeházak fölépülése után, 1970-ben az épület homlokzatát fölújították. Az április 14-i bejáráskor úgy döntöttek, hogy a főtér felőli homlokzatról a fölösleges díszítéseket, az ablakok körüli sima díszítő vakolásokat, a rozettákat, valamint a középen lévő oromfalas, kőszobros attikát el kell távolítani.

Makói Takarékpénztár

A mozit az 1960-as évek végén még igényesen fölújították, de egy évtized múltán bezárta kapuit. A mai kaszinó tervdokumentációja 1988-ban készült. Ekkor szüntették meg a Hunyadi utcai kaput, ennek belső terét összenyitották a kaszinó termével.

Arad felől közelítve a főtérhez, a kellemes benyomást keltő épületnek a sarka lecsapott, amit látványossá tesz csúcsíves ablakaival, tört vonalú kupolájával a konzolon nyugvó zárt erkély. Az épület homlokzatának ritmusát a földszinti félköríves és az emeleti gótikus nyílászárók adják. A két utcai homlokzatot a szintek közötti osztó és könyöklőpárkány, valamint az ívsoros koronázó párkány fogja össze. A Széchenyi tér emeleti szintjét oszlopok tagolják, ennek megfelelően az ablakkiosztása: 1+2+2+2+1. Az épületen hangsúlyosak a vertikális elemek: a magas csúcsíves ablakok, a meredek oromfalak, a karcsú tetősüveg, a tetőgerinc kovácsoltvas rácsozata, a hófogó fiálék.

1956. október 26-án, a forradalom makói kezdetén az ifjúság, a gépgyár és más üzemek dolgozói az épület előtti térre vonultak. A Kossuth szobor lábazatához helyezték a Kossuth-címert, elénekelték a Himnuszt és a Szózatot, elszavalták a Nemzeti dalt; miközben a járási pártbizottság helyiségében géppuskát állítottak föl.

A takarékpénztár a makói historizmusnak egyedülálló világi épülete.

T. F.

237. Polgári leányiskola

Eklektikus,

1901., 1925.

Szegedi u. 4.

Papp József, Kövecs Antal

A polgári leányiskola homlokzati rajza

Eötvös József 1868. évi oktatási törvénye szellemében Makó 1880-ban létrehozta a községi polgári fiúiskolát a volt Galamb kocsmában, a mai Szegedi u. 4. alatt. A gimnázium megalakulásakor, 1895-ben már be is zárta kapuit. A gimnázium építése láncolatos intézményvándorlást indított el: a gimnázium telkéről az adóhivatalt a régi polgári leányiskola épületébe, a leánypolgárit a fiúpolgáriba, a volt kocsmaépületbe költöztették. Ennek helyén készült el Papp József tervei alapján 1901-ben az új, földszintes polgári leányiskola. Már létrejöttekor szűknek bizonyult. Bővítése 1913-tól állandóan napirenden szerepelt, végül 1925-ben Kövecs Antal tervei alapján emeletet húztak rá. A négy polgárit elvégzett leányok részére 1942-ben kétéves háztartási gazdasági szaktanfolyamot terveztek, és ekkor újabb emeletet akartak ráhúzni, de a háború miatt ez nem valósult meg. A Zrínyi Ilona polgári leányiskola az általános iskolai hálózat megszületéséig működött; ekkor átadta helyét a Bartók Béla Ének-Zenei Általános Iskolának.

Az eredeti földszintes iskola magában álló, előkertes, szokványos eklektikus épület volt, de a középrizalit hatalmas, íves záródású ablakaival, díszes attikafalával fölhívta magára a figyelmet. Enyhe kiugrású sarokrizalit és lépcsőzetes attikafal sem hiányzott, de ezek már nem hangsúlyosak. A rizalit sarkai rusztikás kiképzésűek voltak. Tengelyképlete: 2+2+4+2+2, a két szárny ablakszemöldökei fölött timpanonos dísszel. Az előkert díszes vasrácsos kerítését 1981-ben, a Bartók-szobor fölállításakor bontották el. (Másodlagos fölállítása a Szép u. 34. sz. háznál.) Belső tagolása is egyszerű: a négy tanterem és igazgatói-tanári szoba hátsó folyosóról volt megközelíthető.

Az emeletráépítést 1925-ben Kövecs Antal tervezte és kivitelezte. A középrizaliton a két szintet pilaszterek fogják össze, fölül timpanon koronázza. A betétes tölgyfa kapu az épület középpontjába került. A földszinti nyílászárók a rizaliton ívesek, az épület földszinti szárnyain íves vakolatdíszítésűek, az emeleten vízszintes záródásúak vakolatkerettel, szemöldök- és könyöklőpárkánnyal. Az övpárkány és a koronázó párkány körülövezi az épületet. A sarokrizalitra nyílászáró nem került, itt a homlokzat a földszinten rusztikás, az emeleten armírozott. Az átépítés során a folyosó középső szakasza előcsarnokká szélesedett; az épület lépcsőházzal és tornateremmel bővült.

Az 1919. január 30-i zendüléskor az épületben elszállásolt csendőrök öt tüntető életét oltották ki. (Az 1969-ben állított emléktábla hibás: K. Szabó József és Köteles József azonos; anyja volt Köteles vezetéknevű. Wiesenberg Lajos gimnáziumi tanulót eltévedt lövedék ölte meg.) A várostörténész Kelemen Ferenc (1890–1973) emlékét itt őrzi márványtábla, mivel 1923–47 közt igazgatóhelyettese, majd igazgatója volt a polgári leányiskolának.

Forrás: ML PH 1901. 5120., 1913. 9140.

Irodalom: Kelemen Ferenc 1930. MÚ 1942. szeptember 20.

T. F.

238. Szent István plébániatemplom

M. Barokk, 1765–1772.

Szent István tér

Szeged felől a városba érkezőt a Szent István plébániatemplom impozáns látványa fogadja, hiszen az 56 méter magas templom méltóságteljesen emelkedik a katolikus városrész fölé.

Makó középkori temploma átvészelte ugyan a török hódoltság pusztításait, de a Maros ostromló árja ellen már nem lehetett megvédeni, ezért a hódoltság után már nem használhatták. Az újjátelepülés után, 1712-ben a mai Szent István téren paticsfalú, vesszőből font, kívül-belül tapasztott templom épült. Az elbontott régi templom köveiből 1718-ban megépítették azt a római katolikus templomot, amely 1772-ig szolgált Isten házaként. Pontos helyét nem ismerjük, de következtetni tudunk rá, ugyanis a köztéri Mária-szobrokat mindig a templomok bejárata előtt állították föl. A makói Mária-szobor a mai parókia előtti tér nyugati részében állt, ezért az 1772-ben lebontott templom a Mária szobor és a mai parókia közötti téren állhatott. Falusias, szerény megjelenésű templom lehetett. Hajója alacsony, tornya nem volt, 1772-ig azt a haranglábat használták, amelyet még a paticsfalú templom idején ácsoltak. Ebben volt fölállítva a Nádasdy László püspök által 1717-ben ajándékozott 317 és 100 font súlyú harang. Ez a templom a 18. század közepére elavult, a gyorsan növekvő számú hívők befogadására nem volt elegendő, ezért már az 1760-as évek elejétől napirendre került bővítése vagy újraépítése.

Gerlitze János bíróságában 1765-ben „kérdés tétetett a végett, hogy építtessék-é új templom [a régi] helyébe, avagy csak a régi reparáltassék és mellette egy új torony fölállíttassék”. A városi tanács konzervatív tagjai „mindnyájan egyenlő akarattal azt kívánták, hogy csak a régi templom renováltassék, a fala föllebb emeltessék és a végibe egy torony fölállíttassék.” Engl Antal püspök új templom építése mellett döntött, de nagylelkű mecénásként anyagiakban is önzetlenül támogatta a szent ügyet.

A templom tervezőjét nem ismerjük. A terveket minden bizonnyal a püspökség bocsátotta a makóiak rendelkezésére. Az építészeti megoldások hasonlósága alapján föltételezhetjük, hogy a makói és az 1768–73-ban épült csanádpalotai templomot ugyanaz a kéz tervezte. Egy ismeretlen helyen lappangó levéltári adat szerint, amelyről Kelemen Ferenc kéziratos följegyzést készített, a makói katolikus hívek képviseletében Sterk János címzetes kanonok 1765. január 8-án az építési munkák elvégzésére német nyelvű szerződést kötött Makó város tanácsa előtt Hinelbader János óaradi polgári építőmesterrel. A megállapodást Jurkovich György városi hites jegyző vezette. A szerződés tervrajzról, határidőről és költségvetésről nem szólt. Ezeket az érdekeltek a részmunkák megkezdése előtt külön alku tárgyává tették. Mivel az építés megkezdésekor nem állt az építtető rendelkezésére a szükséges összeg, a munkálatokat szakaszosan végezték.

Az építés mozgatója és lebonyolítója Gerlitze János főbíró és templomgazda volt. Ő maga hat év alatt ötezer forint adománnyal járult hozzá a templom építéséhez. Az építési költségekről csak részösszesítés maradt fönn.

Az 1768-ig befolyt bevételek így alakultak:

A csanádi püspök adománya 3377,–

A városi pénztárból 7371,36

A hívek adománya 954,–

Egyházi járandóságokból 1288,–

Gerlitze János hat évi adománya 4723,02

A vármegye adománya 1000,–

Összesen 18 713,38

Kiadások a templom építésére 1768-ig:

Tégla 5647,35

Faanyag 3108,26

Mész 2329,79

Vas 1117,38

Kőművesek munkadíja 5499,30

Ácsok munkadíja 795,36

A toronykereszt és felszerelése 153,–

Összesen 18 648,44

A fönnmaradt kevés bizonylatból kitűnik, hogy a gerendákat, deszkákat, léceket, zsindelyt Erdélyből szerezték be. A falazáshoz 1 326 000 téglát használtak föl. Az építés hét évig húzódott, csak olyan ütemben voltak képesek a kivitelezést folytatni, ahogyan a pénzügyi lehetőségek engedték.

A továbbiakban a templomot rendszeresen gondozták és renoválták. 1790-ben a torony zsindelyezését tetszetős bádogfedéssel cserélték ki. Róka József apátplébános különösen sokat tett a templom modernizálásáért. 1816-ban Walter Tamás temesvári orgonaépítővel tizennyolc változatú, 8700 forint értékű orgonát készíttetett. Elhelyezéséhez a kórus kicsinynek bizonyult. Bővítésekor a templomtérben két oszlopot helyeztek el, és az oldalkórusnál boltívet alkalmaztak. A kőművesmunkát Nepper József szegedi, az ácsét Faragó János makói mester, a festést Szikora György (1788–1862) helyi professzor, templomfestő végezte. A torony 1832-ben kapta mai formáját. 1854-ben Csajághy Sándor (1788–1862) megyés püspök új főoltárképet festetett. A templom tetőzetét szintén 1854-ben, a toronysisakét 1857-ben újították meg. 1895-ben a belső restaurálásra 3657 forintot költöttek.

1903-ban kétmanuálos, tizennyolc regiszteres pneumatikus kúpládás rendszerű orgonát rendeltek a pécsi Angster orgonagyárból. Csepregi Imre pápai prelátus a templomkerítés bástyáit Giba Antal 1824. évi térkép alapján Szabó Imre városi főmérnök tervei szerint az 1930-as években rekonstruáltatta, a Havi Boldogasszony kép elhelyezésére pedig oldalkápolnát emeltetett. A Maros menti Mária Napok alkalmából, 1948-ban a templomot kívül-belül újrafestették. 1972-ben, fönnállásának 200. évfordulójára Nagy Imre szegedi grafikus tervei alapján, az Országos Műemléki Felügyelőség 200 000 forintos támogatásával, Koczkás Imre makói kőműves elvégezte a templom fölújítását. Homlokzatát nemes vakolattal látták el. 1982–84-ben Katona Pál esperes buzgalmából alapos belső fölújítást és átalakítást végeztek. Bugár Mészáros Károlynak, az Országos Műemléki Felügyelőség szakreferens mérnökének tervei alapján új liturgikus teret alakítottak ki. A szembemiséző oltár tartóoszlopa két kezet mintázó márványtömb, amely az oltárlapot mintegy tálcát tartja. A templom festési tervét szintén Bugár Mészáros Károly készítette. Az 1968-ban lebontott Szent János téri kápolna Nepomuki Szent János szobrának a kórus alatt alakítottak ki zárt részt.

A szabadon álló, egytornyú, barokk stílusban épült templom külseje egyszerű. A homlokzat egységes architektúráját megbontotta az 1833. évi toronysisak-átépítés. Az eredeti gúla alakú, zsindellyel födött, falusias hatású sisakot 1790-ben szerencsésen, a templom stílusához igazodva barokk bádogborítású sisakkal cserélték ki. A reformkori fölújításkor a Királyi Országos Építési Főigazgatóság helyesen ismerte föl, hogy ilyen nagyságú és tömeghatású templomtesthez aránytalanul kicsi a torony, ezért egy hasábformátumú építménnyel megemelték, erre került az egyszerű vonalvezetésű bádogsisak. Sajnos azonban, ezzel a változtatással megbomlott a templom stílusegysége, a bővítmény a kor ízlése szerint klasszicizáló modorban készült.

A templom főhomlokzata igen tagolt. Vízszintes osztó elem a bejárati ajtó szemöldökének magasságában és a koronázópárkány folytatásánál kialakított párkány. Az épület sarkánál fejezetes falpillérek futnak, az ajtótól jobbra és balra viszont kettőzött falsávok, miként a templombelső terében vagy a csanádpalotai templom homlokzatán. A torony sarkait is pilaszterek díszítik. A homlokzat sima felületét három szoborfülke töri meg. Az oromfal barokkosan íves, csigavonalas végződéssel. Az ajtó fölött Engl Antal püspök rokokó címere. A sima oldalhomlokzatot csak az íves ablakok és az egyszerű falsávok törik meg. A templomkerítés a 19. század első felében épült, hiszen a kapuk klasszicista stílusúak.

A külső homlokzat egyszerűségét kárpótolja a templombelső gazdag tagoltsága, arányos szerkezetű fölépítése. A hajót a szentélytől diadalív választja el. A hajó három hajószakaszból áll, amelyhez a kórus alatti félszélességű traktus csatlakozott. A hajószakaszokat egy-egy cseh boltozat födi. A boltozatszakaszokat két-két hevederív választja el. A boltozat súlya a vaskos pillérekre nehezedik, amelyeket páros pilaszterek tagolnak kompozit oszlopfővel. A templombelső terének megalkotása szakavatott tervező munkája, lényeges átalakításra nem is szorult. Minden későbbi változtatás csak rontott az architektúrán, a kórus kibővítése pl. a belső térszerkezet rendjét bontotta meg. A szentély is cseh boltozatú, az apszis negyedgömb-kupola födésű. A templombelső dinamikus hatását a golyvázott lábazat, a pilaszterek rendje, vörös márványt utánzó festésük adja. Föltűnő a szentély szokatlan hosszúsága.

A Szent István tiszteletére fölszentelt templom eredeti főoltár képe nem ismeretes. A jelenlegit Beneventura Emler (1831–1862) bécsi történeti festő készítette 1854.-ben Rafael modorában. Témája: Szent István a koronát fölajánlja Máriának. A napba öltözött Máriát a magyarok Nagyasszonyaként ábrázolja, ahogyan Mátyás király óta 1946-ig a magyar pénzeken – még a kálvinista Bethlen Gábor aranyain is – látható. Az érett kompozíciójú, gondosan megfestett kép önmagában is impozáns munka, de azzal, hogy az oltárkép mellett jobb oldalon bárddal és királyi jogarral Szent László, balról a lábakhoz helyezett koronával Szent Imre herceg fehér márványszobra áll, az oltáregyüttes a magyar nemzeti királyság eszméjének hordozója. A három Árpád-kori szent együttes ábrázolása a reformkorban a nemzeti függetlenség gondolatának kifejezőjévé vált. Azzal, hogy az oltárkép a Bach-korszakban keletkezett, híven jellemzi Csajághy Sándor csanádi püspöknek, a kép megrendelőjének töretlen kiállását a nemzeti eszme mellett. Ezt a hazafias hitvallást erősíti az oltárképen a korona díszasztalkájára helyezett magyar címer megjelenítése. Mindez az önkényuralom idején bátor és hazafias megnyilatkozásnak számított. A főoltár építészeti tagoló elemén balról vándorbottal a kezében Szent Rafael arkangyalt ábrázolja, amint harsonával hirdeti az utolsó ítélet közeledtét; jobbról az ítélet angyala, Szent Mihály arkangyal látható, kezében mérleggel és lángpallossal. A főoltárkép alatti fölirat:

ARAM HANC SUMTIBUS ECCLESIAE EXSTRUCTAM

IMAGINE DIVI ECCLESIAE PATRONI ORNAVIT

PIA MUNIFICENTIA ILL[USTRISSI]MI ET R[EVERENDI]SSMI DOMINI

ALEXANDRI CSAJAGHY

EPISCOPI CSANADIENSIS

ANNO 1854

Szent István plébánia-templom

Templombelső az 1930-as években

A templom alaprajza

(Ezt a templom költségén állított oltárt szent védnökének képével a nemes és tisztelendő Csajághy Sándor püspök úr kegyes bőkezűsége díszítette. 1854.)

A márvány oltárszekrényt Fischer János és Fiai szegedi kőipartelepe tervezte és kivitelezte 1939-ben. A tabernákulum ajtaját a Szeged-Csanádi Vasút Részvénytársaság makói műhelyében munkahelyi elfoglaltságuk után a munkások fölajánlásból készítették. A szentségházat Takács Rozália emeltette, amint ezt az oltár mögött meg is örökítették:

EZ OLTÁRSZEKRÉNYT

ISTENBEN BOLDOGULT JÓ SZÜLEI

ÉS FÉRJEI

TÖRÖK MIHÁLY

ÉS GERSTNER ISTVÁN

R.K. TANÍTÓ EMLÉKÉRE

S ISTEN DICSŐSÉGÉRE EMELTETTE

AZ ÚR 1939-DIK ESZTENDEJÉBEN

TAKÁCS ROZÁLIA

SZ. ISTVÁN TÉR 18. SZ. ALATTI LAKOS

A szószék hangvetőjén a lángoló szív a legfőbb erényt, a szent szeretet királyi erényét jelképezi. Az aranyozott puttók attribútumuk szerint különböző erényeket szimbolizálnak. Az egyik kezében tükröt tart, ez a justiciát, az igazságot jelenti. (A többi amorett attribútuma már hiányzik.) A szószék kosarának három oldalán aranyozott kartusokban Krisztus példabeszédeinek reliefjei láthatók. A bal oldali a csodálatos halfogást mintázta meg, a jobb oldali ennek lelki átvitt értelmét, az emberi szívek halászását. A középső relief a magvető példabeszédét örökítette meg, ami a szószéki igehirdetésre utal: jó talajba hulljon a mag a hallgatóság szívében.

A szószék játékossága, változatos díszítése, az aranyozott kartusok mozgalmassága, az amorettek játszi kedvessége már túlmutat a barokk stílusjegyen, tetszetős rokokó megjelenést ad a szónoki pulpitusnak. A Szent József és Szent Anna mellékoltár viszont késő barokk stílusú. Mivel megjelenésében a szószék nem harmonizál a mellékoltárokkal, fölmerült, hogy a mellékoltárok korábban keletkeztek, és netán a régi templom berendezéséből valók. A festékrétegek föltárása egyértelművé tette, hogy mind a szószék, mind a mellékoltárok az új templom első berendezései voltak: mindhárom alapszíne márványozott vörös volt. A stílusbeli különbség abból adódik, hogy nem azonos személyek készítették őket.

A Szent József mellékoltár képe jó karakterű alföldi barokk festmény. Szent Józsefet a kis Jézussal ábrázolja, széken ülve kis angyalka tartja kezében Szent József attribútumát: Áron kivirágzott vesszejét. Az ovális képen Szent Mihály arkangyal legyőzi Lucifert. Szent Mihálynak nagy volt a kultusza, ő a választott nép őrangyala. Mint harcos szent közel állt István királyhoz is, tehát a Szent István titulusú templomban illett őt ábrázolni. A két kép közötti mezőben fölirat olvasható: Szent József könyörögj érettünk.

A Szent Anna mellékoltár képei naivabbnak, provinciálisabbnak látszanak. Szent Anna asszony – mint valami makói matriárcha – tanítja olvasni a kis Máriát, akinek feje fölött ott van a tizenkét csillagú korona. Mögöttük a Szűzanya édesapja, Szent Joachim áll, és ott vannak az angyalok, akik a rózsakoszorút hozzák a mennyből. Szent Anna lábánál látható attribútuma: kis kosárban a kézimunka. Ő a családi otthon becsületét és tiszteletét öregbíti. Hazánkban nagy volt a kultusza: Szent Anna tisztelete a ferencesek Mária-kultuszának sarjadéka. Az ovális oltárkép Alexandriai Szent Katalint vértanúságának eszközeivel: a kerékkel és karddal ábrázolja. Mögötte vizet festett az ismeretlen festő, hiszen Katalin a hajósok védőszentje is. Nem hiányozhatott a török hódoltság után a makói templomból Szent Anna szellemisége. Bálint Sándor szerint Szent Anna támogatott bennünket a török elleni harcban, hálásak voltak a hívek, hogy a haza megszabadult az ellenségtől. Az oltár fölirata: Szent Anna, könyörögj érettünk.

A klasszicista keresztelőmedence idegen ugyan a templombelső barokk világától, de önmagában kiváló munka. Tetején szoborkompozíció: Keresztelő Szent János a Jordán vizéből Jézust megkereszteli.

Jelenleg a szentélyben áll a Páduai Szent Antal oltár, Herling aradi oltárkészítő munkája. A Szent Antal-szobor Münchenből származik. Az oltárt Péli Istvánné Török Rozália készíttette 1898-ban. A Szent Ferenc oltár szintén a századfordulóból való. A hordozható Mária 18. század végi fafaragvány. Ritka szép alföldi barokk alkotás. A 19. század közepéről származó Mária-szíve szobor mentes a sablonos munkáktól: Mária nem a szívére mutat, hanem áldást ad, az emberek felé nyúl.

A templom legnagyobb kincse a Havi-Boldogasszony kép, amelynek előképe a római Sancta Maria Maggiore templom kegyképe. A makói kép a Szűzanyát ábrázolja bal karján a kis Jézussal. A Szűzanya kék palástját a homlok fölött kereszt, jobb vállán csillag díszíti. Jézus baljában könyvet tart, jobbjával áldást oszt. Az 1995. évi restaurálás egyértelművé tette: csak mondai értéke van annak hagyománynak, hogy a festményt Szegedről a városnak 1552. évi török elfoglalásakor menekítették Makóra. Az viszont valószínű, hogy a szegedi ferences barátok hozhatták ide, hiszen ők három ízben is ellátták az itteni hívek lelki gondozását. A többször átfestett kép 18. századi, kvalitásos munka, Makó legrégibb művelődéstörténeti emlékeinek egyike.

A magyar nemzeti színjátszás megteremtője, Kelemen László 1806-tól 1812-ig a templom orgonista kántora volt. Ebben az időben alkotta, és ebben a templomban hallhatták hívei azt a kilenc karácsonyi éneket, amely ilyen irányú munkásságából fönnmaradt.

Kovács Gyula városi főmérnök találóan állapította meg: „Ez a templom a XVIII. századbeli épületek közül a legnívósabb alkotás. Meglátszik az egész épületen, hogy rendszeres tervezés alapján hozzáértő mesteremberek építették fel. Külseje nagyon egyszerű, csak a nyugati homlokzat van gazdagabb párkány-díszekkel ellátva s fülkékkel díszítve. […] Enteriőrje igen jó hatású, a mennyezet cseh boltozata jól csoportosított pillérkötegeken nyugszik s a szentély arányos diadal ívvel van a templomtértől elválasztva. A pillérek faragott akanthus levelekkel díszített fejei primitívek, nyomottak. Általában a részletkiképzések a templomtér szép arányai mellett háttérbe szorulnak. Felszereléséből kiválóbb munka az amorettekkel díszes rokokó szószék s a klasszicizáló keresztelő medence”.

Irodalom: Kovács Gyula 1929. 12., Csepregi Imre 1937., Péter László 1984., Tóth Ferenc 1993. 627–30., 634–36., Lakatos Pál–Orbán Imre 1995. 64–69., (A szimbolikus ábrázolások értelmezését és képzőművészeti értékelését ezúttal köszönöm dr. Szilárdfy Zoltán művészettörténésznek.)

T. F.

239. Szentháromság-szobor

1888.

Szent István tér

Svób Antal rajza a Szentháromság szoborról 1889-ből

Állíttatta Fodor Péter (Árpád u. 3.), a szükséges 16–20 négyzetméter helyet a polgármesteri hivatal adta ajándékba. Kijelölését a városi mérnökre, a városgazdára és az apátplébánosra bízták. A szoborterv Schvób Antal városi mérnök másolatában maradt fönn.

Fölállításakor már pestis elleni bajelhárító szerepe nem élt, minden bizonnyal hálaadásból emelték. A több lépcsős, lábazatos és oszlopfejes oszlop tetejét a Szentháromság ékesíti, lejjebb a kard, kulcs és kereszt attribútum alapján Szent Pál, Szent Péter és Nepomuki Szent János alakja került, fölöttük egy-egy szárnyas angyalfej-relief. A kor ízlésének megfelelően itt már nyoma sincs a pompázó díszítésű és mozgalmas kivitelű barokk megformálásnak, egyszerűség és hivalkodásnélküliség jellemzi. Az emlékmű alakjait eredetileg színesre festették. A szoborcsoportot 1940-ben Bácskai Karle István szegedi szobrászművész restaurálta: a foltokban meglévő festékréteget levéste, a hiányzó részeket pótolta, nedvesség és fagy ellen preparálta, az időjárás viszontagságaival szemben ellenállóvá tette. A második világháború után többször megrongálták, Gajdos Dezső kőfaragómester állította helyre. Jelenleg több figurája meg van csonkítva.

Forrás: ML Mérnöki Hivatal iratai 1888. 288.

T. F.

240. Szűz Mária szobor

MJ. Barokk, 1760 körül

Szent István tér, templomudvar

Eredetileg a templom előtti téren állt, az 1950-es években az egyház politikai nyomásra kénytelen volt a templom udvarába, az apszis mellé áthelyezni. Minden bizonnyal eredetileg nem puszta térre helyezték, hanem a kor szokása szerint a régi katolikus templom bejárata közelében állhatott. Ha 1772 után, vagyis a mai templom fölállítása után emelték volna, helyét minden bizonnyal az új templom határozta volna meg. Az 1754. évi térkép még nem ábrázolja, először Vertics József 1778. évi úrbéri térképe tünteti föl. Pontos helyét Giba Antal 1824-ben jelöli.

A nép kűképnek nevezte, Giba Antal föliratozása: B[oldogságos] Szűz-Anya képe. A református Kovács Gyula könyvében tévesen Szent Anna szobornak írta. A szoborhoz vezető utcát, a mai Szent Anna utcát eredetileg Kűkép utcának nevezték (1806).

Szűz Mária szobra

Az 1835. évi Caninica visitatio idejére már elhomályosult fölállításának ideje: „Az első szobor, amely kőből van és Boldogságos Szűz Máriáé, a plébániának nevezett téren található, igen régi és jó állapotú, nem tudni, ki által és mikor állíttatott föl, adománnyal nincs ellátva. A hívek kegyes adakozásából tartják fönn, akik, különösen a jámbor asszonyok, nemcsak ennek a fönntartására fordítanak figyelmet, hanem egy ügyesen hozzáillesztett lámpásról és annyi olajról is szoktak gondoskodni, amennyi a mécsesnek táplálására szombati napokon és az ünnepek vigiliáin majdnem egész éjszakára elegendő. Ide külön körmenetet nem vezetnek, de magánájtatoskodásokat a templomból való elmenetel vagy az ide való jövet alkalmával, valamint a kálvária kápolnából visszatérők szoktak végezni.”

A szobor eredetileg magas lábazatra helyezett, kannelúra nélküli kompozit oszlopon állt, Mária fején glóriával. A 20. század elején festett léckerítés vette körül. Az állaga ma rossz, külleme vedlett. A jelenlegi elhelyezés művelődéstörténeti és szakrális értékéhez nem méltó, és alapos restaurálásra is szorul.

Irodalom: Lakatos Pál–Orbán Imre 1995. 87., Inczefi Géza 1970. 249.

T. F.

241. Katolikus elemi és polgári fiúiskola

Neobarokk, 1928., 1933.

Szent István tér 6.

Kövecs Antal

A régi és az új katolikus iskola 1927-ben

Az iskola homlokzati rajza 1931-ből

Az 1811-ben épült földszintes, fehérre meszelt katolikus népiskola az 1920-as évekre rozogává vált, ezért Bezdán József pápai prelátus kezdeményezésére az egyháztanács 1927 nyarán új elemi- és polgári fiúiskola építését határozta el. A vázrajz és a költségvetés elkészítésével Kövecs Antalt bízták meg. Az egész iskola fölépítésére nem volt födözet, ezért először az elemi iskolát, vagyis a templom felőli részt építették meg. A vállalkozó lebontotta a régi épületrészt, ingyen elkészítette a részletterveket. A tégláról, cserépről és homokról az építtető gondoskodott. Kövecs tíz hónap alatt kulcsátadással elkészült a munkával. 1928 szeptemberében elkezdődhetett a tanítás. Az építkezés folytatása szükséges lett volna, hiszen 1928. december 15-én az államépítészeti hivatal a régi épületet életveszélyesnek nyilvánította, de a kezdődő világgazdasági válság miatt ehhez államsegélyt nem kaptak. A tanfelügyelőség az épület rendbehozását rendelte el, az egyháztanácsi szemle a tantermek aládúcolása mellett döntött.

Csaknem ötéves kényszerszünet után – a minisztérium által elfogadott terv és költségvetés alapján – 1933. április 7-én nyilvános versenytárgyaláson a Makói Kőművesmesterek Alkalmi Csoportja (Csala Ferenc, Keserű István, Hévizi Imre, Varga István, Szabó István és Siket István makói és Kiss István szegedi kőművesmester); az asztalos-, lakatos-, mázoló és üvegező munkák elvégzésére Zombori Lajos asztalosmester mint legelőnyösebb ajánlattevők nyerték el a munka kivitelezését. Október 12-re el is készültek. A kőművesmunkák 45 456 pengő 23 fillért, az egyéb szakipariaké 5883 pengő 25 fillért tettek ki. A díszes neobarokk épület a második ütemben is Kövecs Antal tervei szerint épült meg, amiből áldatlan pör kerekedett. Az új iskolát október 29-én Glattfelder Gyula megyés püspök áldotta meg.

A manzárdtető és az íves oromfalú középrizalit nemcsak a földszinti íves ablakaival, de az emeleti szint mozgalmas szemöldökpárkányával is magára vonja a tekintetet. A sarokrizalitok már kevésbé dinamikusak, ezt a nyugodtabb hatású timpanonnal is érzékelteti. A második és negyedik szakasz sem hivalkodó; itt a legpompázóbb az ajtók fölötti szemöldökdísz, melyben az építkezés évszámát is föltüntették: a jobb ajtó a munka kezdetét, 1927-et, a balszárnyon befejezést, 1933-at. A homlokzat tengelyképlete: 3+4+4+4+3. Az alaprajzi elrendezés egyszerű: egytraktusú oldalfolyosós szerkezetű.

Az elemi iskolába 1935–1948 közt a Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek tanítottak. A középfokú iskola Gróf Klebelsberg Kuno Római Katolikus Polgári Fiúiskola nevet vette föl. Az 1948. évi államosítás után Szent István téri Általános Iskola néven működött. 1959-ben a helyi munkásmozgalom alakjáról, Farkas Imréről (1893–1955) nevezték el. 1976-ban beolvasztották a Kun Béla (ma Kálvin téri) Általános Iskolába. 1991 őszétől újból a Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek vezetése alatt Szent István Egyházi Iskolaként működik.

A lebontott fehér iskolában tanított az 1850-es évek elején Bárány Ignác (1833–1882) pedagógiai író, folyóirat-szerkesztő, tankönyvíró. Biró Albert vendégeként 1904-ben itt lakott Nagy István (1873–1937) erdélyi festőművész. A régi épületben született Biró Béla (1899–1982) művészettörténész, a kaliforniai Long Beach-i egyetem professzora, aki makói emlékeit kéziratos munkában, Kistorony címmel örökítette meg. (A kistorony a régi iskola harangtornya volt.) Az iskola előtti téren 1948. május 23-án Mindszenty József (1892–1975) bíboros érsek a Maros-menti Mária napok keretében lépett föl az egyházi iskolák államosítása ellen. Az iskola névadó tábláját Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke 1991-ben avatta föl.

Forrás: Belvárosi r.k. egyházközség irattára. 1933.

Irodalom: MV 1927. december 6. Budainé Keczer Csilla 1995.

T. F.

242. *Szent János kápolna

Romantikus, 1856.

Szent János tér

Kováts István

A város német ajkú lakossága az 1770-es évek közepén Nepomuki Szent János tiszteletére a piactéren kápolnát emelt. Ezt Vertics József 1778. évi térképén már föltünteti, Vertics 1805. évi mappáján Capella in Foro néven jelzi is. Giba Antal 1824-ben Makó első várostérképén szintén ábrázolja. A kis kápolna a mai csipkeházak felől, a Deák Ferenc utcával szemközt állt. Mivel a főtéren forgalmi akadályt okozott, és 1852-ben a városon átépítendő út vonalába esett, a tanács áthelyezését kérte a csanádi püspöktől, és hozzá 400 forintot, 20 000 téglát meg is ajánlott. Az egyházhatósági hozzájárulás után 1856-ban a Sokmalmok terén építették föl újra. A teret azután a kápolna titulusáról Szent János térnek nevezték el. Adományokból 76 forint 44 krajcár jött össze. A város utólag 25 000 téglát adott önköltségi áron. A kiviteli tervet Hoffer Károly (1815–1899) építész fölügyelete mellett a szintén szegedi Kováts István (1822–1902) építőmester készítette. A kivitelezést szegedi vállalkozóvégezte.

Az 1859. évi Canonica visitatio részletesen rögzítette a kápolna újbóli fölépítését: „Nepomuki Szent János vértanú kápolnája, melyet köztéren helyeztek el, és 1855-ben méltóságos Csajághy Sándor püspök úr, valamint a városi közösség híveinek a költségén építettek, és Csajághy Mártonnak, a csanádi püspökség jószágigazgatójának kegyes bőkezűségéből Nepomuki Szent János díszes szobrával ékesítettek. A helybéli plébános 1857. május 16-án áldotta meg. Nincs megadományozva, ezért a plébánia pénztárának a költségén tartják fönn. Nepomuki Szent János napján ott misét mondanak, és a vigiliáján, valamint egész oktávájában litániákat tartanak. Saját szent fölszerelése nincs. Ezeket, amikor szükséges, a plébánia templomából viszik oda. Ennek a kápolnának a gondját csekély ellenszolgáltatásért Németh János takácsmester viseli.”

Szent János kápolna

Délkelet–északnyugat tájolású kis kápolna a háromszögletű Szent János tér közepén állt. A kápolnatest oromfala a makói népi építészetben alkalmazott formát követte: a csúcsánál és a két szélén vízszintes lezárású. Romantikus elem a törtvonalú párkányzat alatti vakolat ívsor. A kaput egy-egy pilaszter, fölül párkány keretezte, fölötte félköríves és kör alakú vakolatdísszel. A kisméretű torony félköríves, keretezett ablaki zsalugáteresek, a sisak bádoggal volt födve. A bekerítéshez szükséges helyet a városi tanács engedélyezte. Eredetileg farácsozattal volt körülvéve; a téglapilléres, falazott lábazatú, kovácsoltvas kerítést Dessewffy Sándor püspök adományozta, 1899 májusában készült el.

Az Országos Műemléki Felügyelőség a műemlék jellegű kápolnának védettségét 1964-ben váratlanul törölte. A városi tanács 1968-ban városrendezési okokra hivatkozva lebontatta. (A bontási anyagot Kiss Mária Hortensia volt iskolanővér, Kiszombor falumonográfusa vásárolta meg 15 000 forintért.) Nepomuki Szent János szobra a belvárosi plébániatemplomban, a kórus alatti jobb ablaknál lett fölállítva. A kápolna oldalfaláról a vörös márvány tábla a múzeumba került. Fölirata: MŰEMLÉK / KEGYES ADOMÁNYOKBÓL / ÉPÜLT / 1856-IK / ÉVBEN.

A lebontott kápolna helyén Nepomuki Szent János emlékére dr. Nagyfalusi Mária főorvosnak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat makói csoportja vezetőjének kezdeményezésére haranglábat állítottak. A fából ácsolt haranglábat Miholcsa József marosvásárhelyi szobrászművész, a Makói Művésztelep tagja készítette, akinek ars poétikája „magyarságban és művészetben nincs megalkuvás”. A harangot tartó két kereszt Nepomuki Szent János attribútumára, a keresztre utal; a harangláb melletti két korlát, pedig hídra, amelynek közeléből lökték vízbe a gyónási titok vértanúját. Az emlékművet a millecentenárium évében, Szent Gellért vértanú halálának 950. évfordulója alkalmából, 1996. szeptember 15-én a Magyar Máltai Szeretetszolgálat országos elnöke, Kozma Imre atya áldotta meg.

Forrás: ML 1852. 2213. ML Tü. jkv. 1854. 349. június 17. Római Katolikus Egyházközség irattára 1853. 3/28. Historia domus 1899. május, 1964., 1966.

Irodalom: Lakatos Pál–Orbán Imre 1995. 88.

T. F.