Nagylak

 

 

 

        A trianoni békediktátum következtében két Nagylak jött létre: a régi Nagylak (Nadlac) Románia területén és ennek nyugati határában, az Arad–Csanádi Vasút állomása közelében a magyarországi Nagylak, amelyhez a kendergyár is tartozott.

        Nagylak Árpád-kori település. Rogerius leírásából tudjuk, hogy 1242-ben Aradról vissza felé haladó tatárok Nagylakot bevették és a népet leöldösték. A terület a  Monoszó nemzetség birtoka lett. Később adták vették a települést. Hunyadi János innen vitte nőül Szilágyi Erzsébetet. A Jaksichok alatt mezővárosi rangra emelkedett. A Dózsa-féle parasztháborúban a fölkelők egyik csapatát Báthori István megfutamította. Nagylak várában a győzelmet dáridózva ünneplő nemeseken Dózsa rajtaütött, sokakat lekaszabolt. Csáky Miklós csanádi püspököt elfogatta és karóba húzatta. A török 1552-ben elfoglalta Nagylak várát. A fölszabadító harcok idején határőrvidék lett, 50 hajdút és 25 huszárt helyeztek itt el. A kincstári birtok helyi központja lett. A határőrvidék föloszlatása után a kiépült megyerendszer idején a szerb lakosság kitelepült. Helyüket románok, majd a 18. században szlovákok foglalták el. Régi templomának és várának alapfalai a 19. század végén még megvoltak. A 20. század elejére Makó után Csanád vármegye legnépesebb helysége, járási székhely lett.

        A trianoni határ meghúzása után a romániai Nagylak határának nyugati része: a vasútvonal, a vasútállomás, a kendergyár és a tanyaföldek egy része egyetlen magyar községhez sem tartozott. Ezen a kétezer holdnyi területen, ahol 512 lélek lakott 1921. október 1-jén önálló község jött létre. A határ meghúzásával a gyár lentelepe átesett Romániába. Minthogy a gyár tulajdonjoga a telepre a határ megvonása után is megmaradt, a munkások határátkelési igazolványt kaptak. 1922. február 26-án a magyar–román határmegállapító bizottság a lentelepet valamennyi szántóval Magyarországnak ítélte. Mezőhegyes közelében ugyanekkora területet Romániához csatoltak. A lakosság gyári munkásokból és földmű-velőkből állt. A község a vasútállomás körül alakult ki. 1925-ben 56 házhelyet osztottak ki.

        A községháza 1928-ban épült föl. A település másik csomópontja a két és fél kilométerre eső kendergyár volt, ahol vasúti megálló is létesült. A két települési rész között a műút 1938-ban épült ki. 1941-ben 28 ONCSA-ház épült. Az oroszok 1944. szeptember 24-én foglalták el. A községet érinti a 43-as főút. A nagylaki határátkelőt 1968. április 6-án nyitották meg.

 

        Irodalom: Oltvai Ferenc 1974. Tarnawa Rudolf 1997.

T. F.

 

 

270. Kendergyár

1905.

Gyár u.

 

A kendergyár látképe

 

 

        A nagylaki kendergyárat 1905-ben a Pannónia Kender- és Lenipari Részvénytársaság alapította 3 135 000 pengő alaptőkével. A régi gyár három épületből állt: a kenderkikészítő üzemből, a len-földolgozó egységből és a fonóüzemből. A kenderföldolgozáshoz Bács megyei svábokat hívtak be. Az áztatás a gyártelepen áthúzódó élővíz csatorna vizének fölhasználásával történt. Az ázott kendert a rostkikészítő üzemben törték és tilolták. A len földolgozására Bulgáriából öt családot hozattak be. Előbb ők, majd a közeli településekből érkezett szlovák munkások végezték a len áztatását és földolgozását. A szükséges kendert a szomszédos falvak gazdaságaiban termelték, a lent Szabolcs-Szatmár megyéből szállították. A kender nagyobb részét a gyár fonóüzemében dolgozták föl. A nagy hajó és dobóköteleknek legjobb piaca Anglia volt, a zsinegnek Franciaország, Spanyolország, Finnország, Kanada, Argentína. A len nagyobb részét félkész áruként Budapestre, a LINUM-ba szállították. A század elején a munkáslétszám 300–320, a két világháború alatt 450–500. Az első világháború idején 101 orosz fogoly került a gyárba. A gyár igazgatója kezdetektől 1930-ig Benedikt Jenő, 1930-tól 1944-ig Czillinger József volt. A gyárat 1948. március 30-án államosították. Előbb a rostkikészítő, majd a fonó részleget is a Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalathoz csatolták. 1953. december 1-jével Nagylaki Kenderfonógyár néven önálló üzemmé vált.

        1967-ben vasbeton szerkezetű, előre gyártott elemekből új bútorlap üzem épült. Ez három részből állt: tisztítóból, silóból és csarnokból. Ez utóbbiban állították föl a svéd és belga gyártmányú gépsorokat. Ekkor új, 73 m magas kémény is épült. A 4320 négyzetméter alapterületű bútor-lapüzem 1977-ben 24 906 köbméter pozdorja-lapot állított elő. A fonoda rekonstrukciója 1973-ban fejeződött be.

 

        Irodalom: Hábel Béla: Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Nagylaki Kenderfonógyára. Sokszorosított kiadvány. Nagylak, 1979.

T. F.

 

 

271. Vasútállomás

1882.

Petőfi u. 21.

 

Nagylaki vasútállomás

 

 

        Nagylak egyetlen 19. századi épülete a vasútállomás, amely máig őrzi eredeti állapotát. A vasúttársaság nagy gondot fordított arra, hogy az épületek szilárdság, tartósság, csín és ízlés tekintetében bármely elsőrangú vasúttal kiállja a versenyt. A nagylaki állomás egyedi tervezésű. Az épület vasút felöli frontja hosszan elnyúló. Az állomás irodából, főnöki és pályafönntartási irodából valamint két váróból állt; ehhez csatlakozott a három szolgálati lakás. Magára az állomásra a nagy deszkaoromzat hívja föl a figyelmet, amely függődeszka borítású. Az előre ugró oromzat a perongerendákon nyugszik. A gerendák közeit deszkamellvéd zárja.

T. F.