Ruzsa

Szeged város Csorva tanyai kapitánysága és a szomszédos Átokháza kapitányság egy részének területén 1950. január 1-jétől önállósult község. Először Rúzsajárás, majd Csorva, végül 1957-től Rúzsa lett az önálló község neve.

Határában a múlt század végén Árpád-kori harang, bronz tömjénfüstölő és 12. századi templom alapjai kerültek elő. Csorva és Kereset pusztán templomhelyeket (Loc. Eccles.) jelöl Szeged 1747. évi térképe is. 1957–58-ban a határban Trogmayer Ottó késő bronzkori temetőt tárt föl.

Csorva nevét Bálint Sándor kutatásai szerint a régi magyar nyelv homok jelentésben ismerte. Idézi a Dugonics följegyezte szegedi szólást: „Oly kevélyen sétálgatnak föl s alá a sikátorokon, valamint a kunok komondora a Csorvahomokon”. A Rúzsa nevet, pedig a már 1840 körüli térképen olvasható Rúzsajárás határnévből vonták el; ez a tájon gyakori Rózsa - kiejtve Ruzsa család nevének és a legelő jelentésű járás szónak összetételéből származik. Tömörkény István 1912-ben „a Két Rózsák járásának” emlegette (Levél a pusztában).

A csorvai szállásföldeken az 1770-es években 11 szegedi birtokosnak volt állattartó szállása. Bizonyos, hogy a török után szabad foglalással földet szerző szegediek az Árpád-kori faluhelyet és környékét vették használatukba. Ezt a 18. században megült határrészt az idősek máig Öregcsorvának emlegetik. A községhatár nagyobb része az 1850-es évekig homokbuckákkal tarkított füves puszta. Rúzsajárás, Kisjárás, Laposjárás, Kereset területét 1852 és 1926 között több szakaszban parcellázta föl a város hosszú lejáratú (25, 30 éves) haszonbérletnek. Innen ered, hogy a rúzsai tanyáknak kb. a háromnegyede bérlőtanya volt. A bérlők a futóhomok megkötésével úttörő munkát végeztek.

1927-ben a szegedi gazdasági kisvasút pusztamérgesi szárnyvonala bekapcsolta Csorvát is a vasúti közlekedésbe Szegeddel. Az állomás mellett szatócsbolt nyílt, egy öregcsorvai gazda vendéglőt, egy élelmes tanyai ember építőanyag- és fakereskedést létesített. Közelükben szétszórva csak néhány bérlőtanya volt. 1950-ben a falu helyét e „közintézmények” mellett jelölték ki. 1952–53-ban a Falusi Gazdasági Lakásépítő Iroda támogatásával három utcában 52 kislakás épült, tanácsházát, új iskolát, óvodát, orvosi rendelőt építettek. A „falusodás” lassan haladt. 1960-ban a község 4103 lakosa közül mindössze 303-an (7,4%) laktak belterületen, a többség szerte 1020 tanyán. A falusiasodás 1964-től élénkült meg; azóta a beköltözés folyamatos, bár a népesség a kevés munkalehetőség, Mórahalom és Szeged elszívó hatása miatt egyre csökken. Rúzsának 1990-ben 2709 lakosa volt.

Öregcsorva tanyái az örökföldön települt zákányszéki, domaszéki, mórahalmi tanyákkal, a járási bérlőtanyák az átokháziakkal mutatnak hasonlóságot. Egy példa: az örökföldes gazdatanyákon fenyődeszkából készült a házoromzat, míg a kisbérlőtanyákon tutajra vagy vályogból épült, sártapasztású.

Akárcsak Ásotthalmán, Rúzsán is több, sűrűn betelepült tanyasor bontakozott ki, pl. Csorván az egykori közlegelő szélén Öregsor, Rúzsajáráson Honvédsor.

Irodalom: Juhász Antal 1969., Uő. 1989.

J. A.

298. *Középkori falusi templom

Román, 12–13. sz.

Csorva

Szegedtől mintegy 24 km-re, NY-ra fekszik. Középkori okleveles említéséről nem tudunk, 1747-ben Kaltschmidt Ábrahám térképén „locus ecclesiae”, templomhelyként szerepel. Nem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy ezt vagy a Reizner János által föltárt templomot jelöli-e. Reizner János ásatása során 1895-ben, egy K–NY-i tengelyű, egyenes szentélyzáródású templom került elő. A leírás szerint a templom döngölt agyagalapokon, réti mészkőből épült. A templom hossza 8 m, szélessége 3,5 m, a falak alapozása l m. Az ásatás során vörös márvány töredékek és a templom körüli temetőből IV. István pénze került elő.

Tömjénező

12. századi harang

Reizner János a föltárt templomtól mintegy2 km-re egy másik templomot is ismert, melynek helyét téglatörmelékek jelölték a Templom-hegynek nevezett dűlőben. Itt, Szűcs Tamás tanyáján találták meg – az egykor kis fahordóban elásott – csorvai füstölőt (turibulum), Árpád-kori ötvösművészetünk egyik kiemelkedő remekművét. A tömjénező a kis falusi templom fölszerelésének egyik legértékesebb darabja lehetett, mivel Entz Géza szerint királyi vagy ahhoz közel álló műhelyben készült a 12. század második felében. Úgy látszik, a környéken az Árpád-korban sűrű településhálózattal kell számolni, hiszen a csorvai templomos helyektől néhány km-re É-ra az egykori Kereset- pusztán (ahol a Kaltschmidt-féle térkép ugyancsak templomhelyet jelöl) került elő hazánk egyik legkorábbi, 12. századi harangja.

Irodalom: Reizner János 1891a. 364, Uő. 1891b. 173, Uő. 1899, 37–38, 166, Entz Géza 1957, 11–16, Patay Pál 1989. 20–21.

H. F.

299.

Csordás-tanya, 1901.

Tanya 911.

1901-ben az addig közlegelőül használt Kisjáráson, 10 hold városi bérföldön, Bönde István építette. Csordásék 1919-ben vásárolták.

Csordás-tanya alaprajza

Gyephantokból épült falrészlet

1938-ban a telken új házat építettek vályogból, ettől fogva a fiatal házasok laktak az új épületben, a szülők pedig az öreg tanyában. 1956-ig lakták, utána aprójószágot tartottak benne, és 1965-ben bontották le.

Falát gyöphantból, a sömlyéken kivágott gyeptéglákból rakták. A hantok hossza: 25–30, szélessége: 18–20, vastagsága 10–12 cm. Gyöpös felükkel lefelé fordítva rakták egymásra, hogy kötésük legyen. Polyvás sárral 3-4 cm vastagon betapasztották. Tetőszerkezete szelemengerendás, a szelement kecskelábnak nevezett ollóágasok tartották. A födém a kisgerendákra fektetett nádréteg, amelyre földet hordtak és letapasztották. Padozata döngölt agyag.

Kétosztatú: ház–pitvar beosztású. A pitvar nyitott tűzhelyét az 1930-as években elfalazták, és kaminkéményt alakítottak ki. Egyidejűleg a kaminon kívül rakott tűzhely is készült. A nyitott kémény tutajra épült: karóvázhoz nádat erősítettek, és azt szalmás sárral betapasztották. Tutajkéménynek nevezték. Tűzveszélyessége miatt a Város már 1819-ben tiltotta készítésüket. Az építési szabályrendeletnek a tanyákon korunkig sem sikerült érvényt szerezni.

J. A.