4 Szeged-Szentmihály

Szeged-Szentmihály

 

 

 

        Szeged városához tartozó, a város szélétől 3-4 km-re, a Tisza holtága mellett elterülő falu. Korábbi elnevezése Szentmihálytelek.

        Az Árpád-kori Szentmihály a Maty Tiszába torkollásától délre, a Tisza jobb partján haladó ősi karavánút gázlója mellett volt, egészen a tatárjárásig. A tatárok földúlták, lakói a folyómellék nádasaiban kerestek menedéket, majd az elpusztult falutól északkeletre, a Tisza és a Maty szögletében fekvő hátságon építették újra hajlékaikat. Első okleveles említése 1330-ból való, amikor a Dorozsma nemzetségből való birtokosai voltak. Nevét a Szentmihályi birtokos családról kapta.

        Az 1522. évi tizedjegyzék szerint Szegedhez tartozott és 17 adózó lakóját írták össze, amiből 85-90 lélekszámú népességre következtethetünk. A török hódoltság után 1726-ban került végleg Szeged birtokába, s a város kiosztotta szőlőskertnek alsóvárosi és palánki polgárai között. Szántóföldjein az 1750-es években bontakozott ki Szentmihálytelek dohánykertészség, amelynek 1850-ben, 28 házban 152 lakosa volt. A dohánykereskedelem állami monopóliumának bevezetése (1851) után a kertészek a paprika termesztésére tértek át, ami a szeged-alsóvárosi szántóföldeken már korábban meghonosodott. 1861-ben előbb ideiglenes helyiségben, 1868-tól a város által emelt épületben elemi népiskolai oktatás folyt.

        A faluszerű kis település nagyobb arányú fejlődése az 1880. évi telekosztás után indult meg, amikor számos árvízkárosult alsóvárosi család költözött ki ottani földjére, illetőleg telkére. Népessége 1920-ig 1396 főre gyarapodott. Miután Szeged városa külterületén tanyai kapitányságokat szervezett, Szentmihálytelek a szomszédos Röszkével alkotott egy tanyai kapitányságot.

        Paraszti társadalmát a törpe- és kisbirtokosok, valamint a paprikaföldeken dolgozó törpebérlők, napszámosok túlsúlya határozta meg. 1894-ben Olvasókör alakult, a századfordulón két paprika-kikészítő paprikaőrlő malmot létesített, az 1920-as években újabb elemi népiskola épült. A lakosság templomépítésért is folyamodott a városhoz, mint kegyúrhoz, de kérése nem teljesült. Szent-mihálytelek a szeged-alsóvárosi plébániához tartozott, így a ferencesek látták el az egyházi szolgáltatásokat, egészen a rend feloszlatásáig. 1948-ban kapott

önálló plébániát, modern stílusú templomát 1991-ben szentelték föl, Szent Mihály tiszteletére. A közigazgatásilag ma is Szegedhez tartozó település nevét a kilencvenes évek elején Szeged-Szentmihályra módosították.

        Az 1960-as évektől a háztáji gazdaságokban folyó fóliás paprikapalánta-nevelés és retek-, uborkatermelés kezdeményezője és kisugárzó központja volt, ami megteremtette városias fejlődésének alapjait. A hetvenes években kezdődő átépítkezésig fennmaradt több napsugaras oromdíszű, szeged-alsóvárosi mintaképeket idéző parasztház (pl. Felszabadulás u. 13., ma Kapisztrán utca).

 

        Irodalom: Giday Kálmán: Szentmihálytelek története. Somogyi-könyvtári műhely, 1974. 3. sz. 253–268.

 

J. A.

 

 

582. Nepomuki Szent János szobor

18. század vége

Késő barokk, rokokó

Külterület, Maty-ér mellett

 

 

        A Maty-ér hídján elhelyezett kőszobor. Ezen a hídon vezetett át a Szeged városát, Röszkén át, Szabadkával összekötő, régi, ún. kisszabadkai út. A szentmihályteleki plébánián őrzött Historia domus szerint a Maty hídja a 18. század végén már téglából volt megépítve, és építésekor kerülhetett rá Nepomuki Szent János szobra. A gazdagon redőzött ruha és a finoman kidolgozott csipkegallér arról tanúskodik, hogy alkotója fölkészült, kiváló kőfaragómester volt. A késő barokk ízlés mellett rokokó hatást is mutat

 

Nepomuki Szent János

 

 

        A 14. században élt, Prágában vértanúságot szenvedett papot (a Moldvába ölték) 1729-ben avatták szentté. Hazai kultusza a 18. század végén és a 19. század elején bontakozott ki, és a vízenjárók, hídon, kompon átkelő utasok, fuvarozók tisztelték védőszentjükként.

        1879. március 9–10-én, amikor a kiöntött Tisza vizének gyorsabb elvezetése érdekében a közeli töltésen robbantással két átvágást nyitottak, a lakosok biztonságba helyezték a szobrot és a nagyvíz elvonulása után állították vissza a helyére. 1944 őszén lövés érte, s megsérült fejrészét 1955-ben egészítették ki. Állagáról, festése megújításáról a szentmihályi egyházközség hívei gondoskodnak. Szent Jánost a legények és lakodalmasok nevenapján muzsikaszóval köszöntötték föl.

 

        Irodalom: Bálint Sándor, 1980. 275–276.

J. A.