Szeged-Szőreg
Árpád-kori
település. A Tisza és a Maros árteréből magasan kiemelkedő, hosszan elnyúló
észak-déli löszháton gazdag régészeti leletek bizonyítják, hogy már a neolit korban
megtelepedtek itt az emberek. A honfoglalás korától is lakott hely, s a Gellért
legenda szerint, a később Ajtonyt legyőző Csanád seregei is jártak itt. Szent
Fülöp tiszteletére emelt monostoráról 1192-ből (Sancti Philippi), a községről
1239-ből (Zeurug), 1247-ből (Zewrwg) vannak adatok. 1335-ben a falu a Gutkeled
nembeli Czibak család birtokában volt. 1411-ben a család tagjai határperre
mentek Szeged városával.
1552-ben
pusztította el a települést a török. Csaknem két évszázadig puszta, s mint
ilyen került a Temesi Bánság csanádi kerületének tiszai járásához. A hatalmas
pusztaságot a pozsonyi kamara, később bérbe adta, leginkább
marhakereskedelemmel foglalkozó szegedi szerb határőrtiszteknek. A marhalegelők
egy részét lassan kezdték megművelni, s a szilaj pásztorok helyett földművelő
lakosság telepedett le a kialakuló kincstári uradalomban. 1735-ben már a
csanádi tiszttartóság intézte a betelepítés ügyeit és az uradalom székhelye
Szőreg lett. 1746-ban a szerb és magyar lakosok faluját a temesvári igazgatóság
hivatalosan is községnek ismerte el.
A katolikus
magyar hívek lelki gondozását 1761-ig a szegedi ferencesek látták el. Az
anyakönyvek 1743-tól vannak meg. A Historia domust 1808-tól vezetik. 1752-ben
fölépült fából az alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt templom.
1761-ben plébánia épült. A görögkeleti szerb lakosság a temesvári püspökség alá
tartozott. 1779-ben építették föl a Kisboldogasszony-ról elnevezett szerb
templomot. Ekkortól vezették a görögkeleti anyakönyveket.
A bánsági
igazgatás megszűntével 1779-ben a terület az újjáalakult Torontál vármegye
része lett. 1785-ben a szőregi uradalmat (Szentiván, Gyála, Új-Szeged falvakkal
és Rábé meg Térvár pusztával) a kincstártól Szeged városa vette bérbe. Szőreg
lakóinak száma ekkor 1416. 1811–1816 között épült Vedres István szegedi városi
mérnök tervei szerint a ma is álló római katolikus templom. 1837-ben a község
lakóinak száma 2430. Közülük 1380 a szerb, 1030 a magyar és 20 a zsidó.
1848–49-ben
súlyos harcok színhelye a határ. 1849. augusztus 5-én itt ütközött meg a Haynau
túlerőben lévő osztrák főserege a Dembinszky irányította magyar, lengyel és
olasz csapatokkal. Az elvesztett szőregi csatát néhány nap múlva követte a
temesvári vereség, majd augusztus 13-án a világosi fegyverletétel.
1857-ben
építették ki a szeged–temesvári vasutat. 1882-ban a szőregi állomáson
kapcsolódott össze a fővonal az arad–csanádi vasúttal. 1897-ben Szőregről
indult Dél felé a karlovai helyi vasút. 1869-ben a magyarok száma (1525)
először múlta fölül a szerbekét (1112).
Az első
világháború után a Maros vonaláig fölvonuló szerb katonaság 1918. november
19-én megszállta a községet. A majd három évig tartó megszállás után az 1921.
augusztus 21-én kivonuló szerb csapatokkal együtt mintegy 150 család is
elhagyta a községet. Szőreg 1924. január 1-jéig csonka Torontál vármegye, ettől
kezdve Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye része
volt. A trianoni határok meghúzása után a karlovai vonalon már ritkábban, a
temesvári fővonalon, pedig csak alkalmilag közlekedtek vasúti szerelvények.
1930-ban 4468 lakosból már csak 237 volt szerb. A többiek optáltak,
áttelepültek Jugoszláviába.
A
századfordulón kezdődött a szőregi gyümölcsfa- és rózsatermelés. A községben jó
közlekedési kapcsolatainak köszönhetően már 1907-ben gyáripar is született: az
Aszfalt és Kátránypapír Rt., a Petróleumgyár Rt. Telepei, és három téglagyár.
Az 1946. évi
földreform nem hozott gyökeres változást a kisbirtokosokból álló község
tulajdonviszonyaiban. 1948-ban megkezdődött a szövetkezetek szervezése (Petőfi
tszcs). Az ötvenes évek elején alakult kisebb szövetkezetek 1958-ban
(Aranykalász) és 1963-ban (Egyetértés) egyesültek. 1967-ben alakult meg a
rózsatermelők virág- és dísznövény-szövetkezete. 1975-ben a környező kis községek
(Újszentiván, Tisza-sziget, Kübekháza) szövetkezetei szőregi központtal
megalakították a Tisza–Maros Szög MGTSZ-t. 1973-ban a községet Szegedhez
csatolták. Szőreg országszerte híres rózsatermesztéséről, dísznövényeiről. Az
5840 lakosú község (1992) fontos szerepet tölt be Szeged mezőgazdasági
terményekkel való ellátásában. A város ad munkát sok szőreginek, és az
általános iskolát végzett fiatalok is ott tanulnak tovább.
Irodalom:
Barna János 1929., Hegyi András 1977., Csanád egyházmegye, 1980.
H. P.
583. * Középkori monostor és templom
MJ. 11–13. sz., 14–16. sz.
Apátság u.
A monostor
első említése: 1192 (Monasterii Sancti
Philippi). Nem dönthető el bizonyosan, hogy baziliták vagy bencések
alapították. A monostornak Bács és Zala megyében voltak birtokai, 1233-ban a
beregi egyezmény szerint 1000 kősó részesedés illette. Apátját (Leontinus)
1247-ben királyi megbízatással Tápéra küldik. Ebből sejthető, hogy a tatárjárás
alatt nem, csak az 1280–82 körüli kun lázadás alatt pusztult el.
A
monostordombon két ízben végzett ásatás egyelőre még nem tisztázta a monostor
építéstörténetét. Reizner János és Tömörkény István 1904-ben egy kisméretű, a
13. század elejére keltezhető templom falrészleteit tárta fel, melynek északi
csonkja ma is áll (plébániatemplom). A domb keleti végén vastag falrészletek
kerültek elő, kétféle falrakási rendszerrel, fölül valószínűen a 13. század
végére vagy a 14. századra utaló 30×19×5, illetve 33×19×5 cm-es
téglaméretekkel. A fal alsó része korábbi, a fölső építésekor végzett javítások
nyomaival. Reizner itt találta a fehér márvány oszlopfőt és
ablakkeret-részletet másodlagosan befalazva. Ennek a ravennai (San Apolinare
Nuova) analógiájára támaszkodva Reizner János és Dávid Katalin az első építési
periódus korát egészen korainak, Ajtony korinak határozta meg, amit a történeti
adatok birtokában erős fönntartással kell kezelni. A Gellért legenda ugyanis
egyértelműen elmondja, hogy az Ajtony ellen vívott csatában elesett
keresztények holttestét a marosvári görög monostorban temették el, mivel ebben
a „provinciában” ekkor még más monostor nem volt. („Corpora vero Christiano-rum qui ceciderant in prelio, tollentes
duxerunt in Maroswar, et sepelierunt in cimiterio Sancti Iohannis Baptiste in
monasterio Grecorum, quia in aedem provincia aliud monasterium illis temporibus
non erat”.) A szőregi monostor alapítása tehát csak ezt követően, azaz
1027–1030 után történhetett.
Templomrom, 1999.
A monostor kiterjedését
a Reiznerék által föltárt falrészletek és Trogmayer Ottó 1977-ben végzett
ásatása alapján is csak részben tudjuk körvonalazni. A ma is álló
plébániatemplom romjai közelében, attól keletre kerültek elő a kolostor
alapfalai. Ez egy több mint húsz méter hosszú épület (refektórium?) egy méter
szélességű döngölt agyag-alapozása, amely a déli oldalon egy opus spicatum technikával készült
korábbi, föltehetően az egész kolostort körülvevő erődfallal záródik. Az épület
padozata ugyancsak döngölt agyag. Nagyon valószínű, hogy ennek a periódusnak
emléke a fehérmárvány akantusz-leveles oszlopfő és ablakkeret-töredék, melyek
alapján a templomot impozáns, háromhajós, románkori építménynek tartják. A
monostor Trogmayer Ottó szerint mintegy 33 méter hosszú, sáncárokkal és fallal
erődített épületegyüttest jelentett.
Oszlopfő a szőregi
XI. századi monostorból
Alaprajz. 1977.
A ma is álló
romok a monostor pusztulása utáni plébániatemplom maradványai. Első említése:
1333. Ekkor a falu papja 1 garas pápai tizedet fizetett. A maradvány (5 m
magas, 5,80 m hosszú és 0,90 m széles északi, hosszanti fal), az északnyugati
sarkon támpillérrel. Döngölt agyag-alapozású téglatemplom, rendszertelen
falrakással, az északi oldalon négyzet alaprajzú sekrestyével. A hajóban a
Reizner-féle ásatás alkalmával tégla-lépcsőfok, féloszlopok idomtéglái és
freskótöredékek kerültek elő. Két szakaszban épült. A korábbi, tört kőalapozású
templom kis méretű, csaknem négyszög alaprajzú hajóval és határozott patkós
szentélyzáródással. Korhatározó leletek nem kerültek elő, de alaprajza egészen
korai, föltétlen a 11. századra és nagy valószínűséggel bizánci rítusra utal.
(Az időrendet illetően vö. Tarnaszentmária, Zirc, Gellértegyháza, Pusztaszer I.
periódus.) A monostor pusztulását követően, a 13. század végén ezt a templomot
építik újjá és bővítik gótikus támpillérekkel. A templom északi falához, pedig
ekkor csatolták a négyzet alakú részletet (sekrestye?).
A kisméretű, patkóíves szentélyű
korai templom és a monostorépület előkerült részlete közötti alaprajzi és
időrendi kapcsolat, egyelőre tisztázatlan, ezeknek eldöntéséhez a monostordomb
teljes feltárása szükséges. Titulusa Szent Fülöp. Ünnepnapja: május 1.
Forrás: Szentpétery János E. II.
1938. 491–492., Györffy György 1963. 873., Csánky Dezső 1890.I. 704.
Irodalom: Ambrus József 1875. 16.,
Borovszky Samu 1897. II. 543., Tömörkény István 1904. 326–332., Juhász Kálmán
1926. 118., 1927. 21., Genthon István 1961., Bálint Sándor 1976. 225–226.,
Kristó Gyula 1965. 10–18., Dávid Katalin 1974. 28–30.,284., és 4. kép, Bálint
Sándor 1977/b. I. 329–333.,Karácsonyi Péter 1977. 67–88., Trogmayer Ottó 1977.
64., Horváth Ferenc 1978. 174.
H. F.
584. Görögkeleti szerb templom
MJ. Késő barokk, 1779–1785.
Szerb u.
A környezetéből kiemelkedő
löszháton épült a szerbek első kőtemploma. A népi emlékezet szerint ezen a
helyen állt korábban a fából épült ortodox templom is. A mai templom titulusa mint
az előzőé: Kisboldogasszony („Isten anyjának születése”).
A löszháton mesterségesen
fölmagasított templomdombot 1,5 – 2,5 méter magas téglafal övezi. A domb két
oldaláról nyílik vasrácsos kapun át följárat. A latin kereszt alaprajzú templom
hossza 26 méter, szélessége 9 m (a szinte csak jelzésszerű kereszthajónál 9,60
m), a párkány magassága 8 m, a tetőgerinc 13 m, a torony 29 m magas. A
kelet–nyugati tájolású épület főbejárata a nyugatra néző torony alatt nyílik. A
kőkeretes, szépen díszített ajtó fölött vakolatból mintázott timpanont
találunk. A hangsúlyos koronázó párkány fölött attikaszerű mellvédfal nyúlik
föl a torony alsó harmadáig. A főhomlokzatot és a tornyot is erőteljes lizénák
keretezik, melyeket a vakolatba mélyített vízszintes osztásokkal tagoltak. A
torony félköríves ablakait hangsúlyos – az 1992-i festéssel szépen kiemelt –
keretezés díszíti. Rendkívül mozgalmas a barokk toronysisak, melyet 1992-ben
ismét vörösrézzel borítottak.
Az oldalhomlokzatokat az ablakok
kiosztásának megfelelően szintén lizénák tagolják. Az oldalbejáratok kis kiugró
kapuépítményekből nyílnak. Itt a legszélesebb a templom (12,30 m). A kőkeretes
ajtók a főbejárathoz hasonlóan vannak díszítve.
Az egyhajós, négyosztatú templom
szentély előtti utolsó negyede mintegy 60 centiméterrel kiszélesedik
(kereszthajó). A csehsüveg boltozatokat hangsúlyos hevederívek választják el, s
a főpárkány magasságában keresztvasak erősítik. A boltozatok négy sarkába
ovális keretekben szentek képeit festették, a hevedereket virágmotívumokkal,
míg a boltozatokat kék alapon szórt arany csillagokkal díszítették. A főbejárat
fölötti (újabban beüvegezett) karzatot, a fölötte emelkedő tornyot három
erőteljes, félköríves boltozat tartja. Korábban itt állt a keresztelőmedence.
Szerb templom
A Szerb templom keleti homlokzata
A karzatra és onnan a toronyba vezető lépcső külső
oldalajtón-át közelíthető meg. A karzat előtti állószékekkel elhatárolt rész a
nők helye. A falakat szentek képei s templomi zászlók díszítik. A mintegy hat
év alatt fölépült templom az 1849-i harcokban súlyos károkat szenvedett.
Leégett a tetőzet és a torony is. Az 1860-as helyreállítás után 1912-ben az
épületet teljesen fölújították. Ekkor erősítették meg keresztvasakkal a
boltozatokat, és új belső festést kapott a templom.
Az ikonosztázion zöme is az 1912.
évi renováláskor készült. Négy sorban helyezkednek el a keretbe foglalt
szentképek. Az alulról a második, a fősorban ovális keretben balról: Szent
Miklós, majd az északi ajtón Szent István, tovább Szűzanya a kisdeddel, a
szépen faragott királyajtón Szűz Mária, Gábriel arkangyal (az örömhírvétel) s
tovább Jézus Krisztus, a déli ajtón Mihály arkangyal, végül Szent János képe
van. A királyajtó fölött (alulról a harmadik sorban) az utolsó vacsora
ábrázolását helyezték el. Ettől balra Jézus születésének és megkeresztelésének
még a régi ikonosztázból megmaradt és Vasa Pomorišac, ill. Slavko Gigić által a
18. század végén festett képei találhatók. Továbbhaladva Jézus föltámadásának
jeleneteit, míg jobbra az Úr napja, az apostolok és ismét a föltámadás képeit
láthatjuk. A negyedik, a legfelső, a szentek sorában középütt a Szentháromság,
s többek között Szent Demeter és Szent Lázár képeit helyezték el. Az
ikonosztázion legalsó sorában pedig az ószövetség, Izsák próféta és Káin
történeteit láthatjuk. A királyajtó előtt baldachin áll.
A nyolcszög öt oldalával záródó,
szintén boltozott szentélyt a templom tengelyében elhelyezett egyetlen ablak
világítja meg. A diadalíven ószerb fölírás hirdeti: Isten neve szent és örök
életű. A szentélyt elválasztó diadalív falában fekete márványtábla őrzi a
templom 1912-i újjáépítésére adományozók neveit. Az elhamvadt régi
ikonosztázion néhány megmaradt képét kihalt családoknak a templom falait borító
szentképei között helyezték el. Különösen megbecsülik Fekete Mária fára festett
és Szűz Mária 1860-ban készült szentképét.
Az ikonosztazion jobb oldalán
szépen faragott püspöki szék áll. Az ikonosztázion mellett az egyik oldalon
Aranyszájú Szent Jánost, a másikon Szent Miklóst ábrázoló táblaképek
érdekessége, hogy festőjüknek, a szegedi Nagy Ferencnek neve cirill betűkkel
van ráírva (1843).
Az 1912. évi fölújításkor készült
a templom cementlappadlózata és ekkorból való a két nagy és egy kisebb
üvegcsillár. A szentképek alatt több helyen található a gyertyák elhelyezésére
szolgáló állvány, az ikonosztázion előtt két nagy, esztergált gyertyatartó áll.
Az 1912-i fölújítás során
cserélték a tetőt borító zsindelyt palára. Az 1992-i műemléki helyreállítás
során nemcsak az új toronysisak, de az ereszcsatornák is vörösrézből készültek
és teljesen megújult a tető- és toronyszerkezet. Az új tetőt barna
műemlékpalával borították. A templomot alászigetelték, új külső vakolást,
ortodox vörös és világos rózsaszín festést kapott. E helyreállítás mintegy 12
millió forintba került. Tervezik a belső tér fölújítását is.
A templomdombon álló fekete
gránitkeresztet Duka Popov állította Tódor fiának emlékére. A fiú 32 éves
korában, 1886-ban, Pünkösd vasárnapján a Tiszába fulladt.
Irodalom: Hegyi András 1977.,
Péter László 19862., Molnár József műemléki felmérése. Kézirat és
tervdokumentáció a Szegedi Műemléki Hivatal irat-tárában. Szeged, 1992., Nagy
Márta 1994.
H. P.
585. Katolikus templom
MJ. Klasszicista, 1811–1816.
Szerb u.
Vedres István
A falu első katolikus templomát a
kincstári igazgatóság ösztönzésére 1752-ben építették föl. E kicsiny, fából épült
templom helyén 1816. november 25-én szentelték föl a Vedres István tervei
szerint épült mai templomot. A környezetéből jelentősen kiemelkedő löszháton
áll, csak úgy mint a tőle keletre található görögkeleti szerb templom. Az
egyházi épületek elhelyezkedése megfelel a kétnyelvű község
településszerkezetének, amelyet máig megőrzött az utcák elnevezése: Magyar
utca, Szerb utca.
A templom építéséhez 240 000
téglát, 188 darab fenyőfát használtak föl. A szőregi uradalom iratai között
fönnmaradt följegyzésekből ismert Schwörtz János kőművesmester, Müller Antal
ácsmester, Németh József asztalos, Mirkovits János, Müller Jakab lakatosok,
Ergt Ferenc bádogos, Piller Henrik üveges, Spitzl József tetőfedő, Joó János
bútorasztalos, Kerle Gáspár aranyozó-márványozó mester neve.
A megjelenésében egyszerű, sima
falú templom előnyös elhelyezkedése miatt mégis megkapó hatású. A bádoggal
födött toronysisak négyszögletes gúla alakú. A torony alatt nyílik az egyetlen
bejárat; fölötte az építkezés befejezésének évszáma található. Az egyhajós
templom boltozatát erőteljes oszlopok tartják, s egyben ritmusosan tagolják a
falsíkokat. Az enyhe ívvel záródó, fekvő téglalap alakú ablakok magasan, a
falsíkok felső harmadában nyílnak. A belül is puritánul egyszerű templomnak
szinte egyetlen díszei a színes üvegablakok.
A félköríves nyújtott szentélyben
balról az Angyali üdvözlet, jobbról Jézus megkeresztelése, a hajó bal oldalán a
bejárattól indulva Szent Gellért, Szent Imre, Szent István, jobb oldalon Szent
Erzsébet, Szent Margit és Szent László király képét találhatjuk.
A klasszicista keretbe foglalt hatalmas főoltárkép a
templom védőszentjének Alexandriai Szent Katalinnak eljegyzését ábrázolja.
Festette a pesti Schwarz József 1816-ban. A szentélyt elválasztó diadalíven
nagy betűkkel „Dicsőség a magasságban Istennek”, kisebb betűkkel: „és a földön
békesség a jóakaratú embereknek”. fölírás van. A diadalív egyik oldalán áll a
vörös márvány keresztelőmedence, a másik oldalon a korábban sekrestyéből
megközelíthető, ma már nem használt szószék található.
Katolikus templom
A torony alatti karzaton
klasszicista orgona áll. A templombelsőt néhány kisebb szobor: Szent Anna, Kis
Szent Ferenc, Assziszi Szent Ferenc, Szűz Mária, Jézus Szíve és egy kis
lourdesi barlang díszíti.
A főoltárkép előtt Szovánitsek
Vencel építette (1816) oltár áll, fából faragott szentségtartó fülkével.
Újabban készült a nemesen egyszerű, szembe miséző márványoltár.
A templombelső világossárga és
fehér meszelést, a külső homlokzat sárga, simított kőporos vakolatot kapott.
Irodalom: Csanád egyházmegye
1980., Hegyi András 1977., Nagy Zoltán 1956., Péter László 19862.
H. P.