Szeged-Szőreg

Árpád-kori település. A Tisza és a Maros árteréből magasan kiemelkedő, hosszan elnyúló észak-déli löszháton gazdag régészeti leletek bizonyítják, hogy már a neolit korban megtelepedtek itt az emberek. A honfoglalás korától is lakott hely, s a Gellért legenda szerint, a később Ajtonyt legyőző Csanád seregei is jártak itt. Szent Fülöp tiszteletére emelt monostoráról 1192-ből (Sancti Philippi), a községről 1239-ből (Zeurug), 1247-ből (Zewrwg) vannak adatok. 1335-ben a falu a Gutkeled nembeli Czibak család birtokában volt. 1411-ben a család tagjai határperre mentek Szeged városával.

1552-ben pusztította el a települést a török. Csaknem két évszázadig puszta, s mint ilyen került a Temesi Bánság csanádi kerületének tiszai járásához. A hatalmas pusztaságot a pozsonyi kamara, később bérbe adta, leginkább marhakereskedelemmel foglalkozó szegedi szerb határőrtiszteknek. A marhalegelők egy részét lassan kezdték megművelni, s a szilaj pásztorok helyett földművelő lakosság telepedett le a kialakuló kincstári uradalomban. 1735-ben már a csanádi tiszttartóság intézte a betelepítés ügyeit és az uradalom székhelye Szőreg lett. 1746-ban a szerb és magyar lakosok faluját a temesvári igazgatóság hivatalosan is községnek ismerte el.

A katolikus magyar hívek lelki gondozását 1761-ig a szegedi ferencesek látták el. Az anyakönyvek 1743-tól vannak meg. A Historia domust 1808-tól vezetik. 1752-ben fölépült fából az alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt templom. 1761-ben plébánia épült. A görögkeleti szerb lakosság a temesvári püspökség alá tartozott. 1779-ben építették föl a Kisboldogasszony-ról elnevezett szerb templomot. Ekkortól vezették a görögkeleti anyakönyveket.

A bánsági igazgatás megszűntével 1779-ben a terület az újjáalakult Torontál vármegye része lett. 1785-ben a szőregi uradalmat (Szentiván, Gyála, Új-Szeged falvakkal és Rábé meg Térvár pusztával) a kincstártól Szeged városa vette bérbe. Szőreg lakóinak száma ekkor 1416. 1811–1816 között épült Vedres István szegedi városi mérnök tervei szerint a ma is álló római katolikus templom. 1837-ben a község lakóinak száma 2430. Közülük 1380 a szerb, 1030 a magyar és 20 a zsidó.

1848–49-ben súlyos harcok színhelye a határ. 1849. augusztus 5-én itt ütközött meg a Haynau túlerőben lévő osztrák főserege a Dembinszky irányította magyar, lengyel és olasz csapatokkal. Az elvesztett szőregi csatát néhány nap múlva követte a temesvári vereség, majd augusztus 13-án a világosi fegyverletétel.

1857-ben építették ki a szeged–temesvári vasutat. 1882-ban a szőregi állomáson kapcsolódott össze a fővonal az arad–csanádi vasúttal. 1897-ben Szőregről indult Dél felé a karlovai helyi vasút. 1869-ben a magyarok száma (1525) először múlta fölül a szerbekét (1112).

Az első világháború után a Maros vonaláig fölvonuló szerb katonaság 1918. november 19-én megszállta a községet. A majd három évig tartó megszállás után az 1921. augusztus 21-én kivonuló szerb csapatokkal együtt mintegy 150 család is elhagyta a községet. Szőreg 1924. január 1-jéig csonka Torontál vármegye, ettől kezdve Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye része volt. A trianoni határok meghúzása után a karlovai vonalon már ritkábban, a temesvári fővonalon, pedig csak alkalmilag közlekedtek vasúti szerelvények. 1930-ban 4468 lakosból már csak 237 volt szerb. A többiek optáltak, áttelepültek Jugoszláviába.

A századfordulón kezdődött a szőregi gyümölcsfa- és rózsatermelés. A községben jó közlekedési kapcsolatainak köszönhetően már 1907-ben gyáripar is született: az Aszfalt és Kátránypapír Rt., a Petróleumgyár Rt. Telepei, és három téglagyár.

Az 1946. évi földreform nem hozott gyökeres változást a kisbirtokosokból álló község tulajdonviszonyaiban. 1948-ban megkezdődött a szövetkezetek szervezése (Petőfi tszcs). Az ötvenes évek elején alakult kisebb szövetkezetek 1958-ban (Aranykalász) és 1963-ban (Egyetértés) egyesültek. 1967-ben alakult meg a rózsatermelők virág- és dísznövény-szövetkezete. 1975-ben a környező kis községek (Újszentiván, Tisza-sziget, Kübekháza) szövetkezetei szőregi központtal megalakították a Tisza–Maros Szög MGTSZ-t. 1973-ban a községet Szegedhez csatolták. Szőreg országszerte híres rózsatermesztéséről, dísznövényeiről. Az 5840 lakosú község (1992) fontos szerepet tölt be Szeged mezőgazdasági terményekkel való ellátásában. A város ad munkát sok szőreginek, és az általános iskolát végzett fiatalok is ott tanulnak tovább.

Irodalom: Barna János 1929., Hegyi András 1977., Csanád egyházmegye, 1980.

H. P.

583. * Középkori monostor és templom

MJ. 11–13. sz., 14–16. sz.

Apátság u.

A monostor első említése: 1192 (Monasterii Sancti Philippi). Nem dönthető el bizonyosan, hogy baziliták vagy bencések alapították. A monostornak Bács és Zala megyében voltak birtokai, 1233-ban a beregi egyezmény szerint 1000 kősó részesedés illette. Apátját (Leontinus) 1247-ben királyi megbízatással Tápéra küldik. Ebből sejthető, hogy a tatárjárás alatt nem, csak az 1280–82 körüli kun lázadás alatt pusztult el.

A monostordombon két ízben végzett ásatás egyelőre még nem tisztázta a monostor építéstörténetét. Reizner János és Tömörkény István 1904-ben egy kisméretű, a 13. század elejére keltezhető templom falrészleteit tárta fel, melynek északi csonkja ma is áll (plébániatemplom). A domb keleti végén vastag falrészletek kerültek elő, kétféle falrakási rendszerrel, fölül valószínűen a 13. század végére vagy a 14. századra utaló 30×19×5, illetve 33×19×5 cm-es téglaméretekkel. A fal alsó része korábbi, a fölső építésekor végzett javítások nyomaival. Reizner itt találta a fehér márvány oszlopfőt és ablakkeret-részletet másodlagosan befalazva. Ennek a ravennai (San Apolinare Nuova) analógiájára támaszkodva Reizner János és Dávid Katalin az első építési periódus korát egészen korainak, Ajtony korinak határozta meg, amit a történeti adatok birtokában erős fönntartással kell kezelni. A Gellért legenda ugyanis egyértelműen elmondja, hogy az Ajtony ellen vívott csatában elesett keresztények holttestét a marosvári görög monostorban temették el, mivel ebben a „provinciában” ekkor még más monostor nem volt. („Corpora vero Christiano-rum qui ceciderant in prelio, tollentes duxerunt in Maroswar, et sepelierunt in cimiterio Sancti Iohannis Baptiste in monasterio Grecorum, quia in aedem provincia aliud monasterium illis temporibus non erat”.) A szőregi monostor alapítása tehát csak ezt követően, azaz 1027–1030 után történhetett.

Templomrom, 1999.

A monostor kiterjedését a Reiznerék által föltárt falrészletek és Trogmayer Ottó 1977-ben végzett ásatása alapján is csak részben tudjuk körvonalazni. A ma is álló plébániatemplom romjai közelében, attól keletre kerültek elő a kolostor alapfalai. Ez egy több mint húsz méter hosszú épület (refektórium?) egy méter szélességű döngölt agyag-alapozása, amely a déli oldalon egy opus spicatum technikával készült korábbi, föltehetően az egész kolostort körülvevő erődfallal záródik. Az épület padozata ugyancsak döngölt agyag. Nagyon valószínű, hogy ennek a periódusnak emléke a fehérmárvány akantusz-leveles oszlopfő és ablakkeret-töredék, melyek alapján a templomot impozáns, háromhajós, románkori építménynek tartják. A monostor Trogmayer Ottó szerint mintegy 33 méter hosszú, sáncárokkal és fallal erődített épületegyüttest jelentett.

Oszlopfő a szőregi

XI. századi monostorból

Alaprajz. 1977.

A ma is álló romok a monostor pusztulása utáni plébániatemplom maradványai. Első említése: 1333. Ekkor a falu papja 1 garas pápai tizedet fizetett. A maradvány (5 m magas, 5,80 m hosszú és 0,90 m széles északi, hosszanti fal), az északnyugati sarkon támpillérrel. Döngölt agyag-alapozású téglatemplom, rendszertelen falrakással, az északi oldalon négyzet alaprajzú sekrestyével. A hajóban a Reizner-féle ásatás alkalmával tégla-lépcsőfok, féloszlopok idomtéglái és freskótöredékek kerültek elő. Két szakaszban épült. A korábbi, tört kőalapozású templom kis méretű, csaknem négyszög alaprajzú hajóval és határozott patkós szentélyzáródással. Korhatározó leletek nem kerültek elő, de alaprajza egészen korai, föltétlen a 11. századra és nagy valószínűséggel bizánci rítusra utal. (Az időrendet illetően vö. Tarnaszentmária, Zirc, Gellértegyháza, Pusztaszer I. periódus.) A monostor pusztulását követően, a 13. század végén ezt a templomot építik újjá és bővítik gótikus támpillérekkel. A templom északi falához, pedig ekkor csatolták a négyzet alakú részletet (sekrestye?).

A kisméretű, patkóíves szentélyű korai templom és a monostorépület előkerült részlete közötti alaprajzi és időrendi kapcsolat, egyelőre tisztázatlan, ezeknek eldöntéséhez a monostordomb teljes feltárása szükséges. Titulusa Szent Fülöp. Ünnepnapja: május 1.

Forrás: Szentpétery János E. II. 1938. 491–492., Györffy György 1963. 873., Csánky Dezső 1890.I. 704.

Irodalom: Ambrus József 1875. 16., Borovszky Samu 1897. II. 543., Tömörkény István 1904. 326–332., Juhász Kálmán 1926. 118., 1927. 21., Genthon István 1961., Bálint Sándor 1976. 225–226., Kristó Gyula 1965. 10–18., Dávid Katalin 1974. 28–30.,284., és 4. kép, Bálint Sándor 1977/b. I. 329–333.,Karácsonyi Péter 1977. 67–88., Trogmayer Ottó 1977. 64., Horváth Ferenc 1978. 174.

H. F.

584. Görögkeleti szerb templom

MJ. Késő barokk, 1779–1785.

Szerb u.

A környezetéből kiemelkedő löszháton épült a szerbek első kőtemploma. A népi emlékezet szerint ezen a helyen állt korábban a fából épült ortodox templom is. A mai templom titulusa mint az előzőé: Kisboldogasszony („Isten anyjának születése”).

A löszháton mesterségesen fölmagasított templomdombot 1,5 – 2,5 méter magas téglafal övezi. A domb két oldaláról nyílik vasrácsos kapun át följárat. A latin kereszt alaprajzú templom hossza 26 méter, szélessége 9 m (a szinte csak jelzésszerű kereszthajónál 9,60 m), a párkány magassága 8 m, a tetőgerinc 13 m, a torony 29 m magas. A kelet–nyugati tájolású épület főbejárata a nyugatra néző torony alatt nyílik. A kőkeretes, szépen díszített ajtó fölött vakolatból mintázott timpanont találunk. A hangsúlyos koronázó párkány fölött attikaszerű mellvédfal nyúlik föl a torony alsó harmadáig. A főhomlokzatot és a tornyot is erőteljes lizénák keretezik, melyeket a vakolatba mélyített vízszintes osztásokkal tagoltak. A torony félköríves ablakait hangsúlyos – az 1992-i festéssel szépen kiemelt – keretezés díszíti. Rendkívül mozgalmas a barokk toronysisak, melyet 1992-ben ismét vörösrézzel borítottak.

Az oldalhomlokzatokat az ablakok kiosztásának megfelelően szintén lizénák tagolják. Az oldalbejáratok kis kiugró kapuépítményekből nyílnak. Itt a legszélesebb a templom (12,30 m). A kőkeretes ajtók a főbejárathoz hasonlóan vannak díszítve.

Az egyhajós, négyosztatú templom szentély előtti utolsó negyede mintegy 60 centiméterrel kiszélesedik (kereszthajó). A csehsüveg boltozatokat hangsúlyos hevederívek választják el, s a főpárkány magasságában keresztvasak erősítik. A boltozatok négy sarkába ovális keretekben szentek képeit festették, a hevedereket virágmotívumokkal, míg a boltozatokat kék alapon szórt arany csillagokkal díszítették. A főbejárat fölötti (újabban beüvegezett) karzatot, a fölötte emelkedő tornyot három erőteljes, félköríves boltozat tartja. Korábban itt állt a keresztelőmedence.

Szerb templom

A Szerb templom keleti homlokzata

A karzatra és onnan a toronyba vezető lépcső külső oldalajtón-át közelíthető meg. A karzat előtti állószékekkel elhatárolt rész a nők helye. A falakat szentek képei s templomi zászlók díszítik. A mintegy hat év alatt fölépült templom az 1849-i harcokban súlyos károkat szenvedett. Leégett a tetőzet és a torony is. Az 1860-as helyreállítás után 1912-ben az épületet teljesen fölújították. Ekkor erősítették meg keresztvasakkal a boltozatokat, és új belső festést kapott a templom.

Az ikonosztázion zöme is az 1912. évi renováláskor készült. Négy sorban helyezkednek el a keretbe foglalt szentképek. Az alulról a második, a fősorban ovális keretben balról: Szent Miklós, majd az északi ajtón Szent István, tovább Szűzanya a kisdeddel, a szépen faragott királyajtón Szűz Mária, Gábriel arkangyal (az örömhírvétel) s tovább Jézus Krisztus, a déli ajtón Mihály arkangyal, végül Szent János képe van. A királyajtó fölött (alulról a harmadik sorban) az utolsó vacsora ábrázolását helyezték el. Ettől balra Jézus születésének és megkeresztelésének még a régi ikonosztázból megmaradt és Vasa Pomorišac, ill. Slavko Gigić által a 18. század végén festett képei találhatók. Továbbhaladva Jézus föltámadásának jeleneteit, míg jobbra az Úr napja, az apostolok és ismét a föltámadás képeit láthatjuk. A negyedik, a legfelső, a szentek sorában középütt a Szentháromság, s többek között Szent Demeter és Szent Lázár képeit helyezték el. Az ikonosztázion legalsó sorában pedig az ószövetség, Izsák próféta és Káin történeteit láthatjuk. A királyajtó előtt baldachin áll.

A nyolcszög öt oldalával záródó, szintén boltozott szentélyt a templom tengelyében elhelyezett egyetlen ablak világítja meg. A diadalíven ószerb fölírás hirdeti: Isten neve szent és örök életű. A szentélyt elválasztó diadalív falában fekete márványtábla őrzi a templom 1912-i újjáépítésére adományozók neveit. Az elhamvadt régi ikonosztázion néhány megmaradt képét kihalt családoknak a templom falait borító szentképei között helyezték el. Különösen megbecsülik Fekete Mária fára festett és Szűz Mária 1860-ban készült szentképét.

Az ikonosztazion jobb oldalán szépen faragott püspöki szék áll. Az ikonosztázion mellett az egyik oldalon Aranyszájú Szent Jánost, a másikon Szent Miklóst ábrázoló táblaképek érdekessége, hogy festőjüknek, a szegedi Nagy Ferencnek neve cirill betűkkel van ráírva (1843).

Az 1912. évi fölújításkor készült a templom cementlappadlózata és ekkorból való a két nagy és egy kisebb üvegcsillár. A szentképek alatt több helyen található a gyertyák elhelyezésére szolgáló állvány, az ikonosztázion előtt két nagy, esztergált gyertyatartó áll.

Az 1912-i fölújítás során cserélték a tetőt borító zsindelyt palára. Az 1992-i műemléki helyreállítás során nemcsak az új toronysisak, de az ereszcsatornák is vörösrézből készültek és teljesen megújult a tető- és toronyszerkezet. Az új tetőt barna műemlékpalával borították. A templomot alászigetelték, új külső vakolást, ortodox vörös és világos rózsaszín festést kapott. E helyreállítás mintegy 12 millió forintba került. Tervezik a belső tér fölújítását is.

A templomdombon álló fekete gránitkeresztet Duka Popov állította Tódor fiának emlékére. A fiú 32 éves korában, 1886-ban, Pünkösd vasárnapján a Tiszába fulladt.

Irodalom: Hegyi András 1977., Péter László 19862., Molnár József műemléki felmérése. Kézirat és tervdokumentáció a Szegedi Műemléki Hivatal irat-tárában. Szeged, 1992., Nagy Márta 1994.

H. P.

585. Katolikus templom

MJ. Klasszicista, 1811–1816.

Szerb u.

Vedres István

A falu első katolikus templomát a kincstári igazgatóság ösztönzésére 1752-ben építették föl. E kicsiny, fából épült templom helyén 1816. november 25-én szentelték föl a Vedres István tervei szerint épült mai templomot. A környezetéből jelentősen kiemelkedő löszháton áll, csak úgy mint a tőle keletre található görögkeleti szerb templom. Az egyházi épületek elhelyezkedése megfelel a kétnyelvű község településszerkezetének, amelyet máig megőrzött az utcák elnevezése: Magyar utca, Szerb utca.

A templom építéséhez 240 000 téglát, 188 darab fenyőfát használtak föl. A szőregi uradalom iratai között fönnmaradt följegyzésekből ismert Schwörtz János kőművesmester, Müller Antal ácsmester, Németh József asztalos, Mirkovits János, Müller Jakab lakatosok, Ergt Ferenc bádogos, Piller Henrik üveges, Spitzl József tetőfedő, Joó János bútorasztalos, Kerle Gáspár aranyozó-márványozó mester neve.

A megjelenésében egyszerű, sima falú templom előnyös elhelyezkedése miatt mégis megkapó hatású. A bádoggal födött toronysisak négyszögletes gúla alakú. A torony alatt nyílik az egyetlen bejárat; fölötte az építkezés befejezésének évszáma található. Az egyhajós templom boltozatát erőteljes oszlopok tartják, s egyben ritmusosan tagolják a falsíkokat. Az enyhe ívvel záródó, fekvő téglalap alakú ablakok magasan, a falsíkok felső harmadában nyílnak. A belül is puritánul egyszerű templomnak szinte egyetlen díszei a színes üvegablakok.

A félköríves nyújtott szentélyben balról az Angyali üdvözlet, jobbról Jézus megkeresztelése, a hajó bal oldalán a bejárattól indulva Szent Gellért, Szent Imre, Szent István, jobb oldalon Szent Erzsébet, Szent Margit és Szent László király képét találhatjuk.

A klasszicista keretbe foglalt hatalmas főoltárkép a templom védőszentjének Alexandriai Szent Katalinnak eljegyzését ábrázolja. Festette a pesti Schwarz József 1816-ban. A szentélyt elválasztó diadalíven nagy betűkkel „Dicsőség a magasságban Istennek”, kisebb betűkkel: „és a földön békesség a jóakaratú embereknek”. fölírás van. A diadalív egyik oldalán áll a vörös márvány keresztelőmedence, a másik oldalon a korábban sekrestyéből megközelíthető, ma már nem használt szószék található.

Katolikus templom

A torony alatti karzaton klasszicista orgona áll. A templombelsőt néhány kisebb szobor: Szent Anna, Kis Szent Ferenc, Assziszi Szent Ferenc, Szűz Mária, Jézus Szíve és egy kis lourdesi barlang díszíti.

A főoltárkép előtt Szovánitsek Vencel építette (1816) oltár áll, fából faragott szentségtartó fülkével. Újabban készült a nemesen egyszerű, szembe miséző márványoltár.

A templombelső világossárga és fehér meszelést, a külső homlokzat sárga, simított kőporos vakolatot kapott.

Irodalom: Csanád egyházmegye 1980., Hegyi András 1977., Nagy Zoltán 1956., Péter László 19862.

H. P.