Szeged

 

 

 

446. *Auer-ház

Klasszicista, 1850–60 között

[Kölcsey u. 8.]

 

 

        Helyén egészen 1850-ig a Vár erődítéséhez tartozó Eugenius-árok maradványát jelzik a térképek, s e sáncárok miatt nem az utcavonalra épült ki később sem a ház. Építtetője föltételezhetően Auer Sámuel volt. 1860-ban egy hirdetés tanúsága szerint pedig már állt „a könyök utcában lévő 347. sz. alatti Auer-féle ház”. (Az 1978–79/1 MFMÉ 142. oldalán téves értelmezés szerepel az épület helyének meghatározásában.) A Szépítő Bizottmány fölszólítása 1869-ben özv. Auernét illette; 1870-ben Letzter fényképész Auer órás házában építtetett állandó műtermet.

 

Az Auer-ház 1990 körül

 

 

        Ettől kezdve majd 1930-ig fényképészek dolgoztak itt: Letzter Lázár (1870–77); Lauscher Lipót (1877–79); Letzter & Társa (1879–88); Letzter & Keglovich (1888–92); Keglovich Emil (1892–96 u.); Brenner Testvérek (1898 e.–1907 u.); Auer Fivérek (1911 e.–21 u.); Auer Lajos (1927 e.–1930 e.)

        Lauscher, valamint Letzter & Társa voltak a nagy árvíz és a rekonstrukció fényképészei, munkájuknak köszönhetően kaphatunk képet a Város eme sorsfordító eseményeiről. Az árvíz után az elpusztult házak között vették számba az Auer József birtokolta épületet, károsult még Lauscher Lipót fényirdász és Schatz Mór szabó. Az építési törzskönyvbe viszont Víz előttiként jegyezték be, melynek tulajdonosai özvegy Auerné, Luxader Anna és gyermekei.

        1881-ben a telek bal oldalán egy kicsi kerti szobát építettek. 1888-ban az udvar végében lévő ház megnagyobbítása (emeletráépítés) és átalakítása révén új fényképészeti műterem készült özv. Auer György levéltárnok neve alatt. (A műtermet mára már régen fölszámolták, üvegfalát befalazták, de az épület még áll.)

 

A műterem homlokzati és lépcsőföljáró terve

 

 

        1898-ban a Brenner Testvérek készíttettek a kapubejárathoz díszes kirakatszekrényt.

        Az utolsó fényképész, Auer Lajos innen a Kárász u. 7., majd a Somogyi u. 19. alá költözött. Tolmácsolásában ismerhetjük meg a két világháború közötti Szegedet.

        A fényképészeken kívül cselédszerző, pincérügynök, cipész, szobafestő dolgozott a házban. Az utcai szárnyban volt Füsti Molnár Béláné kicsi aranyműves műhelye, ahová az utcáról néhány lépcsőn lehetett lejutni, mutatva a ház ténylegesen Víz előtti voltát. Itt aranyozták be a Fogadalmi templom bronzlámpáit is. Krier Rudolf 1941-ben szükségóvóhelyet építtetett.

        1956-ban még megmaradtak „a bontásra megérett, teljesen elavultnak” minősített épületek, ugyanis tizennégy lakás bontását elrendelni nem lehetett. Így inkább fölújították: a falakat szigetelték, a földszinti padozatot föltöltötték, a fa függőfolyosót megerősítették. Az utcai homlokzatban még akkor is láttak némi fantáziát, ugyanis előírták, hogy architektúráján változtatni nem szabad; exponált helye folytán két színben festendő.

        Az Auer-ház beépítetlen, kapubejáratos telekrészét a Prófétáéval együtt a hetvenes években foglalták el egy léptékében és megjelenésében stílusidegen, jellegtelen lakóházzal.

        1988-ban a Műemléki Felügyelőség megkezdte az épület védetté nyilvánítását. A következő évben tulajdonossá lett Magyar Külkereskedelmi Bank 1991-ben – amikor a levédéshez már csak az utolsó aláírás hiányzott – elbontatta az utcai épületet a belső helyiségek gazdag díszítőfestésének, valamint az utcai homlokzat korabeli, naiv reklámfalképeinek és cégföliratainak föltárása közben. 1994-re parafrázisként újra fölépítették a bank eredetileg az Auer-ház megtartásával tervezett székházának részeként.

        A volt utcai szárny kétszintes, L alakú épület. A kéttraktusos ház emeletére – a hatalmas ablakokkal megvilágított verandára – falépcső vezetett föl míves öntöttvas korláttal. A parketta alatt az öreg hajópadló is megmaradt. Az emeleti szobákat egykor igényes díszítőfestés ékesítette.

         Mértéktartóan szerkesztett utcai homlokzatán a sima keretezésű ablakok vízszintes záródásúak voltak, az emeletiek egyszerű szemöldökkel, mindegyiket összekötő könyöklővel. A homlokzatot három, aszimmetrikusan elhelyezett, volutás pilaszter tagolta, melyek következtében tengelyképlete: 1+4. A földszinti vastáblás műhelyajtók mellett figurális és föliratos, falra festett cégtáblák tűntek elő a hámló festék alól.

        Az udvar hátsó frontján lévő, eljellegtelenített egykori fényképészműterem homlokzatán látszik a napfény-műterem befalazott, nagyméretű ablakának nyoma. Falépcsőjét igényes, finoman esztergált fapálcákból készült korlát szegélyezte a korabeli kialakítás maradványaként; a följáró indításának szobordíszeit az épület eredeti tervrajza mutatja.

        Ezt a még meglévő házat története fotográfiai múzeumnak predesztinálja, amit a szócikk szerzője éppen a műterem 100 éves évfordulója, 1988 óta szorgalmaz!

 

        Forrás: SZL ÉT 4808/888., 15 779/888., 16 808/

898., 68 969/941.,

 

        Irodalom: T. Knotik Márta 1980., 1999. Iván Monika 1989a., 1989g.

 

O. Cs. M.–T. K. M.

 

 

447. Pannónia biztosító intézet

Szecessziós, 1906.

Kölcsey u. 10.

 

 

A 19. század közepén már álló, 1883-ban emeletráépítést kapott, L alakú lakóház helyére a jelenlegi bérházat az 1883 óta a telken toldaléképületben már jelenlevő magyar viszontbiztosító intézet építtette. 1910-ben adásvétellel Boros Miksa és neje, Glücksthal Klára birtokába jutott. Tőlük Dallos Mórné Boros Juliska és dr. Boros Lajos örökölte; az utóbbi fogorvosként 1927–33 között itt tartotta fönn lakását.

1922–32 között a ház hátsó, udvari részének második emeletén lakott Móra Ferenc, a Múzeum és a Somogyi Könyvtár igazgatója. Ez a ház volt a „Vadembernek”, Móra unokájának, Vészits Ferencnek „vadászterülete”; ez az író műveiben annyiszor megörökített „rémtettek” színhelye. E ház lakója volt 1936 szeptemberében Radnóti Miklós. Ez időtől dr. Fenyves M. Kornél orvos, a Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja, valamint két kiskorú Fenyves tulajdona.

A bérházban a lakásokon kívül pénzintézetek irodái, több iparos és főként kereskedők működtek (pl. Szikszay Józsefné női divatterme 13, Fischer Izsó kézimunkaháza 20 esztendőn keresztül).

Telkét keretesen körbevevő, alápincézett, kétemeletes épület. Udvari szintje fél lépcsőkarnyival magasabb az utcai járdaszintnél. A földszinti irodákon kívül jelenleg 18 lakást tartalmaz, az emeletiek körbefutó függőfolyosóról érhetők el.

Szimmetrikus utcai homlokzatát két szélső rizalit fogja közre középtengelyes főbejárattal. Tengelyképlete: 1+3+K+3+1. A falfölületeket vízszintes nútozás tagolja, a hangsúlyos helyeken gipszornamensekkel. A földszinti, erősen stílusidegen fémportálokat az 1997. évi homlokzat-fölújításkor igényesebbre cserélték.

 

Forrás: SZL ÉT 8315/882., 6818/938.

 

Irodalom: Iván Monika 1989a. 239–249. Habermann Gusztáv 1992. 80.,

 

O. Cs. M.

 

 

448. Szent Rozália kápolna

Eklektikus, 1928.

Lechner tér

Ligeti Béla

 

 

A Dömötör-templom helyén 1924-re fölépített Fogadalmi templom körül új tér teremtése vált szükségessé, mely koncepcióban nem volt helye: „A tér elején levő kis kápolna szükség esetén lebontható”. (Klebelsberg Kuno)

A szétszedett épület darabjait megszámozva jelenlegi helyére szállították. Az átépítés az eredeti anyag fölhasználásával, az alapterületet megnagyobbítva, négy hónap alatt lezajlott.

 

A Rozália kápolna 1928-ban

 

 

A Szegeden élő görög katolikusok már 1914-ben mozgalmat indítottak leányegyházba tömörülésük érdekében. Az első világháború miatt erre csak 1921-ben került sor, s a Rozália-kápolnát kapták használatra. Az áthelyezett épületet 1929. november 17-én szentelte föl fényes segédlettel Glattfelder Gyula csanádi püspök. 1938-ban plébániatemplommá nyilvánították.

Ezen áthelyezéskor újra bővítettek a kápolnán: ekkor kapott kereszthajót és előteret. A kereszthajó és a szentély sarkait negyed körökkel tagolták, tetejét manzárdformával megemelték. A szentély középtengelyébe is építettek egy vakablakot.

A kápolna mára sokat veszített díszeiből a lelkiismeretlen fölújítások eredményeként: hiányoznak a vízszintes fugák, több pilaszter, az oromfal két oldalán a kővázák, az attika posztamensei, leegyszerűsítették az ablakok keretezésének alsó részét s a toronyablakok keretét. A nyolcvanas évek végén az eredeti formát követve lecserélték a kápolna bejáratát, az ovális kartusok helyén görögkereszteket kialakítva.

Belsejének jellegét tagozott pillérek, boltozati hevederek és párkányok adják, a hevederek támaszkodásánál szárnyas angyalfejekkel, gazdag ablakkönyöklőkkel. Fehér és arany díszítésű neobarokk oltára az árvíz után épített kápolnából való.

 

Irodalom: Iván Monika 1982., 1989b.

O. Cs. M.

 

 

449. Raffay-ház

Szecessziós, 1902–03.

Lechner tér 2/A

Kótay Pál &Raffay László

 

 

A korábbi, Apró Istvánné tulajdonát képező telek megosztásával két, egymással rokon, magasföldszintes lakóház (2/A és 2/B) épült. Mindkét építtető egyaránt a fölső-ipariskola tanára volt, ezen épületé Raffay László személyében.

A lakóházat az 1940-es évek elején a Tábith-család vásárolta meg. A vasutas tisztviselő Tábith Lajos 1945-ben, a felesége 1981-ben hunyt el. Fiuk, a későbbi Tábi Tibor, a József Attila Tudományegyetem Idegennyelvi Lektorátusának tanára

1990-ben bekövetkezett halálával a Kegyes Tanítórend Kecskeméti Gimnáziumára hagyta házát gazdag könyvtárával együtt. Az épületben László Tamás tervei alapján 1992-ben a Sík Sándor Piarista Egyetemi Kollégiumot alakították ki 24 fő számára.

 

A Raffay-ház bejárati kapujának lemez rátétdísze

 

 

Alagsorból és magasföldszintből álló lakóház tömör téglakerítéssel. A közel négyzet alakú épület alagsorában kétszobás lakás készült az utcai fronton, az udvar felé cselédszoba, fáskamrák, mosókonyha. A magasföldszint adott helyet az építtető tágas, négyszobás, hálófülkés, verandás lakásának. Az alkóvszerű hálóból nyílt az üvegfallal leválasztott fürdő. A középre helyezett mellékhelyiségek mindkét szinten kicsi világítóudvarra néztek.

A középrizalitos utcai homlokzat alagsori szintje téglaburkolatot, az emelet, vakolást kapott; a rizalit fölötti, tagoltan íves orommező szintén vakolt, téglaszegéllyel. Az alagsori szinten 3×2 ablak; a magasföldszinten két, kettős ikerablak fog közre egy szegmentíves hármast. Az apróosztásos fölső ablakmezőket sima vakolatdísz keretezi, a metszéspontokban kerámiatárcsákkal.

A koronázópárkány alatt mázas kerámiából négyzetes mezőbe fogott, átlós virágmotívum képez sormintát, fölötte gyöngysorral. Az orommező apróosztásos, ovális ablakát is a magasföldszintéihez hasonlóan keretezték. A homlokzat finom megfogalmazását a tetősíkra ültetett, profilos deszkával takart ereszcsatorna egészíti ki.

Az udvarra vezető bejárati ajtó népies ihletésű, míves munka. A lakóház udvari homlokzatán kellemes színfolt a folyosó ólomüveg ablaka. A kertet nyolcszögű filagória (oktogon) ékesíti.

 

Forrás: SZL ÉT 32 989/902., 28 340/903.

 

Irodalom: Bakonyi Tibor 1980. 146., Nagy Zoltán 1991a. 196., A Sík Sándor Egyetemi Kollégium évkönyve. 1992–95. (Sárközi Sándor) Szeged, 1995.

 

O. Cs. M.

 

 

450. Szígyártó-ház

Szecessziós, 1902–03.

Lechner tér 2/B

Kótay Pál

 

Szígyártó-ház ablaka

 

 

Szígyártó Albert a fölső-ipariskola tanára volt, valamint a radikálisabban gondolkozó szabadkőművesek 1910-ben megalakult „Szeged” páholyának alapító tagja, majd főmestere. Megítélése szerint „ennek a szemétgödörnek [az egykori, akkorra föltöltődött Eugenius-árok] a helyére két – minden tekintetben modern, s azt hiszem, a szépérzéket is kielégítő – házat emeltünk”.

A lakást is tartalmazó alagsor létjogosultságának magyarázata: „A Lechner tér és környékének mai [1903.] nívója 1,40 m-rel van alacsonyabban a majdani ideális nívónál. A szabályrendelet értelmében az ideális nívó szerint kell építkezni. Az építtetőnek azonban fontos anyagi érdeke, hogy házába a mai nívóról is szárnyak nélkül lehessen közlekedni, valamint az is, hogy az ideális nívó kedvéért beépített tőke kamatozatlanul ne heverjen. Nálam addig, amíg a feltöltés megtörténik, egy igen szép 3 szobás lakás van lent, s ezért készítettem a házhoz két utcáról bejárást és az alsó lakáshoz külön kerített udvart”. (Szígyártó Albert)

A tér mai szintje pontosan megegyezik az akkorival, így a ház – szomszédjával együtt – az eredetileg ideiglenesnek szánt formában, kétszintesként működik.

Az alagsorból és magasföldszintből álló lakóház saroképület, két míves utcai homlokzattal és tömör téglakerítéssel. A teljes homlokzati felületet téglával burkolták. A tér felől középrizalitot képeztek ki, az épületsarkok lekerekítettek. Az alagsor ablakai fölött a magasföldszinten ikerablakokat készítettek mélyített parapetmezővel 2, valamint 1+2+1 képlet szerint.

A ház mázas kerámia szalagdísze négyzetekbe foglalt, váltakozó irányba ívelő pávatoll-motívumokból áll, s a magasföldszinti ablakok fölső mezőjének vonalában halad, azoknál megszakítva. Kivételt képez a középrizalit két ablaka, mert ezeket eredetileg fölül is beszegte az alulról gyöngysorral kísért szalagdísz. Az oldalhomlokzat ikerablakai fölött még megvannak a szeg-mentíves koronázó mező népi ihletésű, leveles mustrái az ablak közével együtt; ezek is hiányoznak a főhomlokzatról. A koronázó párkányt a téglaburkolat cikcakk mintája ékesíti.

 

Forrás: SZL ÉT 32 990/902., 31 230/903.

 

Irodalom: Bakonyi Tibor 1980. 146., Péter László 1986b. 27–55., Nagy Zoltán 1991a. 196.

 

O. Cs. M.

 

 

451. Árvaház

Eklektikus, 1872.

1896.

Londoni körút 15.

Kótay Pál, Víg Albert

 

 

A város a Kálvária utcán, a „régi katonatemetőt” 1872 júliusában ingyen engedte át árvaház építésére. Az építésre meghirdetett árlejtés nem járt eredménnyel, de szeptemberben Arleth Ferenccel alkut kötöttek. 1873 augusztusában már a berendezés és fölszerelés volt napirenden, szeptemberben a „harminc darab nyoszoját vasból készitve” Zombory István vasbútor raktárából szállították. Az árvaházat november elsején ünnepélyesen nyitották meg, addig 15 fiú és 5 leány kapott benne elhelyezést. Az épületet az 1875-i metszetről és árvízi fényképekről ismerjük. Viszonyairól és lakóiról érzékletes képet nyújt Krikkay 1889-ben megjelent írása.

Téglalap alakú hatalmas telek egy részére épült a téglalap alaprajzú egyemeletes épület. Homlokzata 8 tengely, a falsík kváderozva van. Az ablakok egyenes záródásúak, laposívű keretelésük a földszintieken erőteljesebb és az összefüggő ablakpárkány végigfut. Szerény megoldású az öv- és főpárkány. Az emeleti ablakok között hatalmas betűk hirdették: Árvaház.

 

Az Árvaház 1879-ben

 

Az Árvaház 1990 körül

 

 

A régi épületet a körút felől teljesen új szárny hozzáépítésével bővítették ki. Az építési engedélyt „Szeged szab. kir. polgármestere” 1896.április 23-án kérte és 24-én megkapta. Kótay Pál április 25-én írta alá „Szeged sz. k. város árvaházának kibővítési tervét”. A homlokzat azonban eltér a Kótay-féle tervtől, Bálint Sándor szerint azt Víg Albert tervezte. Az épületre 1901. február 25-én adtak lakhatási engedélyt.

A régi árvaház Londoni körúti kertjének helyére, a régi épülethez derékszögben csatlakozó új szárny épült. A csatlakozásnál a régi épület tűzfalát az újjal harmonizáló vakablakokkal látták el. Innen indulva a homlokzat 1(iker)+1(iker)+K+4+1(iker) tengely. A fugázott téglafal a sarkokon és az emeleti ablakok oldalánál kváderozva van. A földszinti ablakok egyenes záródásúak, erőteljes párkánnyal és szemöldökkel. Az íves kaput két oszlop fogja közre, fölötte: Állami gyermekotthon fölirat. Övpárkánya erőteljes. Emeleti ablakai félkörívesek, az összefüggő párkány végigfut, alattuk tükrök. A kapuzat szélességében kiülő mezőn egy-egy bőségszaru. A főpárkányt konzolsor tartja.

 

Forrás: SZL: Tt. 5321/873., 5455/896., 25 134/900.

 

Irodalom: SZH 1872. júl. 17., szept. 15., 1873. aug. 6., szept. 3., okt. 29., 31., nov. 2., 5., Szegedi Képes naptár 1875. 41., Krikkay Gusztáv 1889. 49–54., Bálint Sándor 1959. 164. 20-as jegyzet.

T. K. M.

 

 

452. *Fölsővárosi kis-kaszinó

Klasszicista, 1871.

[Maros u. 2., 4.]

Hoffer Károly

 

 

*Fölsőváros 49. = a Rác piac utca, a Kis Séta utca és a Sétány határolta telek. 1839-ben Reitzer háza, „a tűziveszedelemnek ádozatjává lett házat a felsővárosi Társalkodási Egyesület örökösen magáévá tenni akarván” utcavonal kijelölést kért egy új épület építéséhez. Ez lehetett az az épület, melyet Czímer Károly szerint a Társalkodási Egyesület 1860 körül építtetett. Ligethez címzett kávéháza tánctermével és bútorzataival 1860 elején bérbeadó. 1863 januárjában ismét bérlőre vár, az új bérlő Weytracher Ferenc június 2-án nyitotta meg a kávéházat és a vendéglőt.

 

A kaszinó homlokzatterve

 

 

Az új épületet a részvényesek alapjából 1871-ben építették. Zsótér Andor mint a Fölsővárosi Társalkodási Egyesület építtető-bizottmányának elnöke május 20-án kért építési engedélyt. A benyújtott tervekre június 12-én adták meg az engedélyt. Még ebben a hónapban „az új épület homlokzatának Tisza felőli szögletalapjába” tették le az alapkövet. „Üvegbe zárva, belehelyeztek egy ív papírt is, mely az épület történetét tartalmazza, keletkezésétől a mai napig.” Hoffer tervén a főhomlokzat bejárata a nagyterembe vezetett, ebből jobbra olvasószoba, balra ebédlő nyílt. Az ebédlőből a Kis Séta utcai oldalon játszószobába volt átjárás, ezután a vendéglői lakás következett és a hatalmas kapubejáró, ahonnan a mosókonyha nyílt. A Rác piac utcai oldalon volt a táncterem, a hozzátartozó fogadószoba, női- férfiruhatár. Ide a kapubejárón keresztül, az L alakú zárt folyosón végighaladva lehetett bejutni. Erre a folyosóra nézett a nagyterem mögötti konyha és kamra. 1872 márciusában az új házba vendéglőst kerestek, majd a vendéglő többször is kiadó volt, 1875-ben az előtte befásított területtel együtt. Az új vendéglős, Atyai Sándor májusban nyitott. 1877 júniusában a vendéglőt és kerthelyiséget Szűcs Sándor nyitotta meg. A Vizet túlélt épületet több árvízi fényképről ismerjük, homlokzata csupán kisebb eltéréseket mutat Hoffer tervétől. Júniustól Böröcz Bertalan volt a vendéglő bérlője. Az 1880-as évek elején a nagyteremben tartott tánciskolát Krausz Ármin tánctanító. 1884 áprilisában az épületet összes tartozékaival elárverezték, Szűcs Andor ügyvéd 11 400 forintért vette meg. 1907 decemberében a kis kaszinó előtt „lebontották a korhadt, faluvégre valókerítést s most élő sövénnyel szegik be a teret”. Megközelítően a helyén a Maros és a Kálmány Lajos utca, valamint a Tisza Lajos körút találkozásában 1996-ban park és szökőkút áll.

 

A kaszinó 1879-ben

 

 

A hozzávetőlegesen négyzet alakú telekre épült az U alaprajzú ház. Oldalhomlokzata a Rác piac utcára 8, a Kis Séta utcára 1+K+10, fő-homlokzata a Sétányra 3+2+K+2+3 tengely középrizalittal. Az íves keretelésű nyílások egyenes záródásúak voltak, az egyenes szemöldök és a tükrös parapet összekapcsolásával keretezve. A főpárkányon téglalap, négyzet és kör alakú tükrök sorakoztak. A rizalitban lépcsős mellvéd emelkedett a főpárkány fölé. Az udvar hátsó részét melléképület zárta, kisebb helyiségekkel.

 

Forrás: SZL: Ti. 2418/839., 3298/847., 1445/862., SZB. 82/871.

 

Irodalom: SZH 1860. febr. 9., 1863. jan. 10., máj. 30., 1871. jún. 23., 1872. márc. 10., 1875. jan. 22., máj. 23., 1877. jún. 13., 1879. jún. 29., 1884. ápr. 9., SZN 1884. ápr. 24., 1907. dec. 5., Czímer Károly 1929. 32–33., 77–79., 149., 164., Cserzy Mihály 1922. 39., 40–41., 47., 143., Bálint Sándor 1959. 105., Péter László 1974b. 145–146., Nagy Zoltán 1991. 100. és 14. kép., Habermann Gusztáv 1992. 12.

 

T. K. M.

 

 

453. Felmayer-ház

MJ. Tímárház, 19. sz. első fele

Maros u. 26.

 

 

*Fölsőváros 61. = a Kis-Tiszapart és a Vargák utca sarka. 1836-ban Felmayer Károly tulajdona, amikor a Kis Tisza medrében utcavonalat jelöltek ki. Ekkor a „Ns. Szab. Kir. Szeged felső városában helyeztetett kis Tisza mentén lévő Tájjék Térképe 1835.” föliratú helyzetrajzon Felmayer Károly telkét az utcavonalig megnövelték. Felmayer hegyesszögű saroktelke és a szomszéd telek közötti víz eresztő csatornával kapcsolatos kérését 1836. Boldog Asszony hava 5. napján a Választott Község ülésén tárgyalták. 1842. augusztus elsejéről való az az irat, amely e kérést megvilágítja: „A Tekintetes Ns. Tanácsnak múlt Eszt. 3305-ik számú Határozatja következésébe Felmajjer Károly Úrnak s hitvessének a Kis Tisza Szélén Klivinyi Jánosné Szomszédságában helyeztetett lakó házuk Telke mellett lévő víz eresztő Tsatornából át engedett 48 tér öleket említett Felmajjer Károly Úrnak s hitvessének olly fel tételek mellet, hogy azt Tégla bolthajtás alá vétetni, s azt mindenkor tisztán tartatni köteleztessenek, által adván, azoknak irásban adott lekötelezésüket itt alatt bé mutatni szerentsénk vagyon, egy uttal alázattal azt is bé jelentvén, hogy a kérdéses 48 Tér ölnyi Teleknek Felmajjer Károly Úr nevéreleendő által íratása eránt a szükséges utasítást a Földbirtoki Hivatalnál már meg tettük légyen.” Az irathoz csatolt kötelezvényt, Felmayer Károly és felesége Rietlób Terézia írta alá.

 

Felmayer-ház

 

 

Giba Antal térképe (1841–1844) a telken levágott sarkú sarokházat jelöl, amely nem ér el a telek jobb oldalán lévő víz eresztő csatornáig. 1844. július 6-án itt született Felmayer Károly polgár, tímármester és Rietlób Terézia Ágoston (Gusztáv) nevű gyermeke. A beépítetlen telekrészre ekkortájt épülhetett a tímárház, talán a vízeresztő csatorna fölé emelt bolthajtásokra. Hiszen a fent említett szigorú kötelezettséget nyilván távlati fejlesztés érdekében vállalták. „Felmajer tímár” házának alaprajza ezt az 1847-i helyzetrajzon sem mutatja, mivel ehhez Budai Mihály földmérő 1844-i térképrészletét használták. Felmayer Károly 1870. november 13-án halt meg 70 éves korában, 1879. április 1-jén pedig özvegye Rietlób Terézia 74 évesen.

A Vízkor Felmayer Gusztáv (Ágoston) tulajdona, károsultat nem jegyeztek föl. A Maros u. 26. szám alatt Felmayer Gusztávot az 1880-i Szegedi kalauz a német tímár szakosztályban, az 1883-i pedig a tímárok között tartotta nyilván. Az Építési Törzskönyv adatainak fölvételekor Felmayer Gusztáv sarokháza „vízelőtti magasföldszintes”, a Maros utcai épület „vízelőtti földszintes” megjelölést kapott. 1895-ben a saroképület átalakítására és nyílt folyosó építésére kértek engedélyt id. Kátay István örökösei. A tervrajz azonban „Felmayer Gusztáv ur Maros u. 26. sz. alatt tervbe vett átalakítás vázlata” föliratot viseli. Felmayer Gusztávot 1896-ban még fölsorolták a tímárok között. 1902. június 10-én a Maros utca 26. szám alatti halottas házból kísérték a Deszkás temetőbe. Özvegye 1903. február 3-án követte őt, gyermekük nem volt.

Czímer Károly írta a Felmayerekről, hogy „János és Gusztáv nagy tímárok voltak. Gusztáv zsalugáteros tetejű tímárháza ma is fönnáll a Maros utcában. János tímárházát az Árpád utcában” (*Palánk 420–421.) lebontották. Bálint Sándor különös figyelmet szentelt a hírmondónak megmaradt tímárháznak. Nagy Zoltán szerint „ipartörténeti szempontból s rendeltetéséből keletkezett esztétikuma következtében ez a ház – Szeged egyik legbecsesebb, országos vonatkozásban is jelentős ipari emléke – feltétlenül védelmet érdemel”. A jobb sorsra érdemes ház mindezek ellenére elhanyagoltan, de még áll 1996-ban.

Megközelítően négyzet alakú telekre épült az L alaprajzú sarokház, közvetlenül melléje a Maros utcán a téglalap alakú tímárház. A sarokház magasföldszintes, lecsapott sarka egy tengely, innen alacsony vasajtó vezet a boltozott pincébe. Homlokzata a Festő utcára 9, a Maros utcára 4 tengely. Az ablakok egyenes záródásúak, a Festő utca felől udvari bejárat. Az udvarban az 1895-ben épült „nyílt folyosó” visz a lakásba.

A tímárház a bőrszárító padlással együtt egyemeletes, homlokzata K+5 tengely. A sarok épületnél alacsonyabb lábazattal, benne pinceablakok. Az íves kapumélyedésben nagy fakapu, az ablakok egyenes záródásúak. Az emeletes tetőzet zsaluszerkezetű faépítmény, függőleges oldalakkal, mögötte kitűnően szellőztethető hatalmas bőrszárító padlás. A két épület párkánymagassága megegyezik, a tímárház a sarokház végfalára támaszkodik.

 

Forrás: SZL: Fölsővárosi római katolikus anyakönyvek; Ti. 2138., 3107/836., 370/840., 2970/842., 3298/847., Tt. 3699/895., Somogyi Könyvtár: gyászjelentések 1902., 1903.

 

Irodalom: Czímer Károly 1929. 170., Péter László: Kálmány Lajos. Bp. 1952., 5. és a kép., Bálint Sándor 1959. 87., Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 88., Nagy Zoltán 1985. 682., Habermann Gusztáv 1992. 79., 140.

T. K. M.

 

 

454. Fa- és Fémipari Szakiskola

Eklektikus, 1895–96.

Mars tér 7.

Víg Albert

 

 

A Szeged város által adott telken, a néhai dr. Antalfy Alajos alapítványának fölhasználásával épített iskola átadására a millenniumi ünnepségek közepette került sor. A már 1893-ban a Város, valamint a Kereskedelmi és Iparkamara támogatásával létrehozott tanintézetben a bútor- és épületasztalosságot, a mű- és épületlakatosságot, valamint a bádogosipart oktatták; külön szak-osztály volt az építőmesterek és pallérok képzésére alakult építőipari szakiskola.

 

A Fémipari Szakiskola és a régi Rókusi templom 1896-ban

 

 

Működtetését a Kamara kerületének törvényhatóságai nyújtotta ösztöndíjak segítették. A nagy érdeklődésre való tekintettel már 1898-ban kiegészítették a fa- és fémipari műhelyeknek helyet adó, újabb emeletes épülettel.

Az ország akkori három fölső ipariskolájába való erőteljes túljelentkezés enyhítésére 1908-ban gépészeti fölső iskolává fejlesztették. A helyi igényekhez igazodóan azonban 1911-től önállóvá váltan megmaradt a faipari szakiskola is.

Tanárai kiváló szaktudású, okleveles mérnökök voltak, akik jelentékeny szerepet játszottak a Város társadalmi életében is (pl. Kótay Pál műépítész). Hasznosak és értékesek voltak az iskolának külső iparosok részére szervezett esti és továbbképző tanfolyamai, melyek elősegítették az Alföld iparosai műszaki fölkészültségének növekedését.

A tanulólétszám további rohamos emelkedése következtében a Kálvária téren 1912–14 között új épületet kaptak, melyet azonban az első világháború és Trianon következtében – hadikórház, menekültszállás, a kolozsvári egyetem intézetei –, kemény küzdelem eredményeként csak 1937-ben vehetett birtokba az Állami Fölső Ipariskola.

A nagy épület jelentős részét a tanműhelyekkel ezt követően a honvédség használta, míg 1941-ben átengedte az elköltözött előbbi iskolából kivált vegyészeti tagozat, az Első m. kir. áll. Vegyipari Középiskola számára, mely a kibontakozóban lévő különféle vegyipari ágazatoknak megfelelő első ilyen szervezésű tanintézet volt. A háború alatt üzemei és műhelyei a lakosság szükségleteinek kielégítését is segítették. Az épület a második világháború végén hadikórházként is szolgált. 1955-ben a tornaterem és egy átkötő épületrész megépítésével alakult ki az iskola udvarát körülzáró formája. Hazánkban az első önálló, magas szintű élelmiszeripari szakemberképzést a budapesti mellett az 1962.-ben ebben az épületben létesített fölsőfokú élelmiszeripari technikum végezte. A későbbi Élelmiszeripari Főiskola jelenleg a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari Főiskolai Karaként működik; föladata: „fontos tényezőjévé válni a magyar élelmiszeripar vállalkozói jellegű megújulásának felsőfokú szakemberképző, továbbképző, kutató-fejlesztő és szaktanácsadó tevékenységünk révén” (1990).

A méltóságteljes épület eredetileg mindössze rövid szárakkal U alakú volt; kétszeri toldás eredményeként vált udvarát körülzáróvá. Főhomlokzata a Mars térre, hátsó frontja a rókusi templomra néz. Az alagsoros-emeletes iskola íves vonalú főlépcsőháza az udvar terébe nyúlik. Az alagsorban találhatók a gépészeti műhelyek; a magasföldszinten az előadó- és tantermek, valamint az irodák. Az emelet a tanszékeknek, könyvtárnak, nyelvi lektorátusnak és az élelmiszerkémiai laboratóriumoknak ad helyet. A tornatermet a Boros József utcai toldalékszárnyban alakították ki. Az udvar terében kellemetlen hatású, stílusidegen bővítményt képez a faipari műhely és raktár. A Mars tér felőli, tekintélyesen hosszú homlokzatát meredekebb hajlásszögű tetőidomokkal kiemelt közép- és sarokrizalitok tagolják; ez utóbbiak az oldalhomlokzatok felé is átfordulnak. Az alagsor és a magasföldszint teljes felületén, az emelet csak armírozásában és a nyíláskeretezésekben kváderezett. Ablakai félkörívesek; a földszintiek ikrekként összefogottak, az emeletiek parapetjeiben domborművű ornamentika. A rizalitokat az emelet szintjén csúcsdísszel koronázott szemöldökű falfülkékben vázák ékesítik. Tengelyképlete: 1+5+3+5+1.

Az impozáns főbejárat fölött míves kovácsoltvas zászlótartó; mellette emléktábla az épületet tervező iskolaigazgatóról.

 

Irodalom: Kulinyi Zsigmond 1901. 377–379., Kiss–Tonelli–Sz. Szigethy 1927. 274., Péter László 1986a. 118., Nagy Zoltán 1991c. 189., Szabó Tibor 1991. 965., 163. kép., Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari Főiskolai Kar, Jubileumi évkönyv. 1962–1992. Szerk.: Dinya László. Szeged, 1992., Szabó Tibor 1994a. 571–573.

O. Cs. M.

 

 

455. *Szent Péter ispotálytemplom

Román, 12. sz. (?)

[Mátyás tér]

 

 

Az Alsóvárosban, egyes vélemények szerint a későbbi Havi Boldogasszony- templom helyén (Cs. Sebestyén K., Máté Zsolt), mások szerint valahol annak közelében lehetett (Lukács Zs., Trogmayer O.). I. (Hunyadi) Mátyás 1458-as oklevelében tűnik föl először „magistratus hospitalium Sancti Petri apostoli” néven. Ekkor a szegedi plébániák mellett sorolják föl, amiből többen arra következtettek, hogy az Alsóváros plébániájának funkcióit is ellátta. Miután az oklevél Szeged város polgárainak ősidőktől gyakorolt egyházkegyúri jogát erősíti meg, nagy valószínűséggel városi alapítású lehetett. (Az is fölmerült, hogy III. Béla 1193-as oklevelében a „Scequed” helynév Szegeddel azonosítható, s az ott említett johannita monostor talán az Alsóvároson keresendő, a föltételezés azonban egyelőre nem igazolható.)

 

Az alsóvárosi ispotály föltételezett épülete. 1686(?)

 

Az ispotály föltételezett helye a mai utcahálózatban

 

A Havi Boldogasszony-templom és az ispotály látképe Balla A. térképén (1776–77.)

 

 

Egy 1497-ben kelt oklevél újra említi, lokalizációjához némi támpontot nyújt, hogy Szilágyi László (egyik) kőháza és egy mészárszék közelében állt (ante ecclesiam beati Petrj). Cs. Sebestyén Károly vetette föl, hogy a Havi Boldogasszony-templom elődjének (azaz első építési periódusának) tekinthető Szent Péter templomot az 1444-ben ide érkező obszervánsok kapták meg, akik azt később átalakították. Lukács Zsuzsa véleménye szerint a Havi Boldogasszony-templomot építő obszervánsok fokozatosan bontották le 1480–1543 között. Szeged egyik 1686-os látképén (valamint annak 1698-as változatán) az alsóvárosi Havi Boldogasszony-templom és kolostor előtt, attól kissé keletre ábrázolt épületcsoport fölött a „St. Peter” fölirat nagy valószínűséggel az ekkorra már lebontott Szent Péter templom még 1806-ig föltehetően  működő ispotályára vonatkozik.

 

Az ispotály helye a Balla-féle térképen

 

Gótikus szentélylábazattá alakított románkori vállpárkány (13. sz.)

 

 

Emlékét Balla Antal 1776-os térképe és annak 1814-es másolatán (Buday M.) a „Régi Ispitál utca”, valamint a régi Borbás utca között kiszögellő telek kereszttel is megjelölt „Xenodochium” fölirat őrzi. A térkép címoldalán szereplő vedután a Havi Boldogasszony-templomtól K-re (?) 11. számmal jelölve perspektívikus ábrázolása is szerepel. Az épület eszerint nagyméretű, közelítőleg K-Ny-i hossztengelyű, téglalap alaprajzú építmény volt. Nagy valószínűséggel ugyanez az épület jelenik meg Binder J. céhlevélre készített Szeged látképén is szorosan az alsóvárosi templom mellett. Annak eldöntéséhez, hogy az épület valóban a középkori Szent Péter ispotálytemplommal azonosítható, további megerősítő adatok szükségesek. Nem lehetetlen, hogy a vedutákon szereplő téglalap alaprajzú épület nem más, mint a háromhajós középkori ispotálytemplom főhajója. Bálint Sándor szerint a templom lebontása után patrocíniuma a középkori előzmények nélküli, 1739-ben fölszentelt Szent Rókus templom elődjének, a Szent Rókus kápolnának búcsúnapjában, Vasas Szent Péter ünnepében élt tovább (augusztus l.).

A Havi Boldogasszony-templom régészeti és műemléki föltárásai során (1930–40-es és 1980-as évek) másodlagos beépítésben számos román-kori faragvány került elő. Ezeket a gótikus templom építése során részben beépítették a falszövetbe, részben átfaragva a gótikus templom díszítésére használták föl. A gótikus szentélylábazatból in situ kerültek elő belül pálcatagos és bimbós-virágos díszű faragványok. Valószínűen hasonlóakból készült a templom felépülése után készült egységes, gótikus főpárkány is. Lukács Zsuzsa szerint az sem kizárt, hogy az 1503-as évszámú kőtáblák alatt elhelyezett, igen rossz állapotban levő emberfej-faragványok is román koriak. Igen jelentős az 1943-ban előkerült örvényes zárókő és leveles faloszlopfő, melynek megegyező tagjai a várbontás során kerültek elő. Entz Géza ezek alapján mutatta ki, hogy a múzeumi kőtár egyes darabjai és az alsóvárosi templom román kori faragványainak egyazon építményhez tartoztak. A kőfaragvány-csoport barnás homokkőből készült, s egyértelműen a gyulafehérvári székesegyház 13. század első harmadából származó részleteivel azonosak: „A nyolc palmettából álló örvényes zárókő bordametszete két vaskos orrtagnélküli körtetag. A zárókő teljesen azonos a gyulafehérvári dóm északi mellékhajójának nyugatról számított harmadik boltszakaszában lévő zárókővel és annak bordametszetével [...] A másik töredék egy faloszlop fejezete, amely dús akantuszlevelek között szőlőfürtszerű gyümölcsöket mutat. Ennek távolabbi párhuzama ugyancsak megtalálható a gyulafehérvári székesegyház északi mellékhajója nyugatról számított első boltszakaszában.”

 

Örvényes levéldíszű boltozati zárókő. (13. sz.)

 

Leveles pillérfő. (13. sz.)

 

 

Lukács Zsuzsa a faragványok összesített értékeléseként a lebontott román kori templomot a Szent Péter ispotálytemplommal azonosította, mely a kolostor közelében állhatott és többhajós, boltozott épületként rekonstruálta, melynek „szentélye(i) félkörívesen zárult(ak), s bejáratát gazdagon díszített bélletes kapu alkotta”. Mivel a román kori kőfaragványok úgy az alsóvárosi ferences templom, mint a vár falaiból, másodlagos helyzetben kerültek elő, eredeti helyük kutatását korántsem tekinthetjük lezártnak.

        Titulusa: Szent Péter apostol. Ünnepnapja (Péter-Pál) június 29.

 

Forrás: Csánky Dezső. I. 1890. 677.

 

Irodalom: lásd: Havi Boldogasszony-templom.

 

H. F.

 

 

456. Havi Boldogasszony-templom

M. Késő gótikus (15. sz.),

barokk (18. sz.)

Mátyás tér 26.

 

 

A Havi Boldogasszony-templomot az obszerváns ferencesek építették Alszegeden (Alsóvároson). Fölszentelésére a templomhajó északi és déli falán másodlagosan elhelyezett kőtáblák fölirata szerint 1503-ban (augusztus 5.) került sor. A kolostor első említése egyes vélemények szerint 1459. (Reizner J., Bálint S., Cs. Sebestyén K., Kulcsár P., Máté Zsolt), mivel értelmezésük szerint a kolostor előtt engedélyezte Mátyás abban az évben a szerdai hetivásárt és négy mészárszék fölállítását (ante

claustrum Beate Marie virginis). Ez az utalás mások szerint nem a Havi

Boldogasszony kolostorra vonatkozik (Péter L., Lukács Zs.). A rendház építéséhez a szakirodalomban terminus post quem-ként tekinti az adatot, mely szerint 1455-ben még nem állhatott, hiszen Kapisztrán János ekkor nem itt, hanem Fügedi Benedek polgár házában szállt meg. Lukács Zsuzsa műemléki kutatásai legújabban nyugvópontra juttatták a vitát. Ezek szerint a kolostor-együttes nyugati szárnya, azaz annak első önálló épülete csak az 1480-as évekre készülhetett el.

A templom kelet-nyugati tájolású, szentélye keletre, homlokzata nyugatra néz. Méretei (Cs. Sebestyén K. adatai): 63,5 m hosszú, a hajó 13,2 m×36,6 m a diadalívig. Alapterülete 483 m2, a szentély és a kórus 240 m2, a teljes: 723 m2. Magassága (Bálint S. adata) 16,1 m (Pétert L. szerint 20 m). Rendkívüli nagy méreteivel, impozáns megjelenésével az egyhajós csarnoktemplom az Alföld egyik legmonumentálisabb álló középkori építménye. A művészettörténeti kutatás a magyarországi késői gótika kimagasló alkotásaival, a kolozsvári Farkas utcai és a nyírbátori templomokkal sorolta egy csoportba. Fölmerült az a gondolat is, hogy az e csoporton belüli morfológiai és szerkezeti egyezések egyazon műhely, sőt ugyanazon építőmestereknek tulajdoníthatók (János barát és kőfaragó György). A késő-gótikára jellemző téralkotás, egyes szerkezeti és részelemek valóban közeli hasonlóságán  túl azonban a föltevés nem igazolható.

 

A templom és a kolostor ÉNY-ról. (1713.)

 

A templom és a kolostor alaprajza. (1713.)

 

A templom déli oldala. Molnár P. fölmérése. (1862.)

 

A sekrestye, a torony és a szentély É–D irányú metszete. (1862.)

 

A templom és a kolostor az 1930-as években DNy-ról

 

A templom nyugati homlokfala. 1999.

 

 

A helyreállított déli kapu. 1999.

 

 

A templom és kolostor alapításában és névadásában Cesarini Julián bíboros, pápai legátusnak volt döntő szerepe, aki az 1444-i szegedi béke megkötését követően részt vett a szegedi országgyűlésen is. (Az épületegyüttes kétségtelen művészettörténeti jelentősége, méretei és monumentalitása, valamint a romantikus rendi történetírás is hozzájárult ahhoz, hogy a köztudat a templom és rendház alapítását Mátyás királynak tulajdonította.

A templom előtti tér neve, majd tévesen a templom is Mátyás-templom lett. Mindezek folyományaként helyezték el a templomhajó déli külső falán 1931-ben a bautzeni dombormű másolatát).

 

A torony föltárt keleti bejárata Lukács Zs. nyomán. 1994.

 

 

A templom és rendház régészeti föltárása máig sem történt meg. Az 1940-es évek elején Cs. Sebestyén Károly a káptalanteremben (sekrestye) végzett kisebb ásatást, ugyanekkor fölmérte az épületeket és a templombelsőben is volt alkalma igen jelentős megfigyelésekre. A részletes műemléki kutatást 1984–1992-ben Lukács Zsuzsa végezte el az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából. (Ehhez kapcsolódva Trogmayer Ottó, Ormándy János és Csengel Péter végeztek kisebb ásatást a külső járószintek és a kvadrum tisztázására.) Ezek eredményeire, valamint korábbi ábrázolások és fölmérések (1698, 1713, 1876 stb.) gondos elemzésére támaszkodva Lukács Zsuzsa végezte el a teljesség igényével a templom és rendház legteljesebb, mintaszerű földolgozását.

A hajó és a szentély falazó anyaga tégla; a toronyhoz és a káptalanteremhez a tégla mellett egy korábbi épület (Szent Péter templom?) bontásából származó faragott köveket is fölhasználtak. Középkori téglaméretek (Lukács Zs. adatai) a templom nyugati homlokzatán 27,8–33,7×15,9–16,9×6,1–8 cm, a hajó déli homlokzatán 28,9–31,8×15–16,1×6,6–7,8 cm, a szentélyen 30,5–35,9×16–18,2×6–8,8, valamint a torony esetében 32–34×18×6–8 cm. A szentély falában mért valamivel nagyobb méretek bizonyos periódusváltásra utalhatnak. Ugyanezt sugallja talán a hajó és a szentély eltérő csillag-, és hálóboltozata is.

A torony, melynek két alsó szintje középkori, a szentély mellett áll az északi oldalon.

 

A szentély és a hajó boltozata

 

A templom DNY-ról a helyreállítás után. 1999.

 

 

1503 és 1543 között épült, a már álló, vakolt és meszelt szentély falához csatlakozva. Méretei: 8,8×8,8 m (külső méret), illetve 4,9×4,9 m (belső méret). Két fölső szintje a 18. századi barokk átalakítás során készült el. Ekkor vágták be a középkori torony keleti falán ma is meglevő nyílásokat. A kelet felé nyíló mai bejárat helyén fölül félkörös lezárású ajtó volt (1713–1862 között befalazták). A mai földszinti ablak eredetileg enyhén csúcsíves záródású lehetett, az első emeleti csúcsíves ablakot másodlagosan vágták be, egy kisebb gótikus ablak helyére.

A káptalanterem a torony gótikus részével együtt épült (8,26×11,4 m). Keleten elhelyezett egykori gótikus oltárának két oldalán kialakított szegmentíves fülkéket 1942-ben befalazták. A többi, ugyancsak befalazott fülkét Cs. Sebestyén Károly ismertette. Bejárata eredetileg délről nyílt, mai állapota a barokk kori átalakítás eredménye. Két gótikus ablaka rekonstrukció, Molnár Pál felmérése alapján készült. A nyugati ablak Lukács Zsuzsa véleménye szerint nem román kori. A hálóboltozat bordáit égetett kerámiából készítették, amit vékony vakolattal vontak be, és cinóberpirosra festettek. A bordás hálóboltozat vékony, kerek faloszlopokra támaszkodik.

A templom mai nyugati bejárata a 18. században készült barokk keretes főkapu. Gótikus előzménye a falsíkból kiugró, négy lépcsővel mélyülő bélletes kapu volt. A bejárat fölött a homlokfalon levő gótikus ablak két oldalán további két, a középsőnél alacsonyabban levő ablakot mutatott ki a falkutatás, mely szerint ezeket – ismeretlen okból – röviddel az elkészülést követően befalaztak. Ezek fölött, legfölül kibontott padlásablakok az épülettel egy időben készültek, a tetőjavítási munkákhoz szolgáltak.

A sarkokon levő négyszakaszos támpilléreken kívül, a hajó déli falán jelenleg hat, ugyancsak négyszakaszos (egyenként 1,1 m átmérőjű), a szentély falán hat háromszakaszos támpillér helyezkedik el. A déli kaput közrefogó két támpillér azonban nem eredeti, 1900-ban építették. Az északi falon négy átjárható támív található.

A hajó déli oldalán hat nagyméretű, csúcsíves ablak van (a középső boltszakaszban a mellékbejárat fölött nincs). A szentély falát hat csúcsíves ablak töri át. A mérműves ablakokról Molnár Pál (1862), Steindl Imre (1876) és egy későbbi, névtelen (jeligés pályázatra készült) fölmérés jóvoltából pontos képünk van. A hajó északi falán nincs és nem is volt ablak. A jelenlegi ablakok a könyöklők két ízben történt jelentős megemelésével jöttek létre. Tehát valamennyi ablak eredetileg magasabb volt a mainál. A szentélyablakok könyöklőit néhány téglasorral, a hajóéit 2,3 m-rel emelték meg, részben még 1713 előtt, részben 1862 előtt, nyilvánvalóan belső (és külső) szintemelés miatt. Ezt követően, majd az 1900-as átalakítás alkalmával a túlnyomórészt háromosztásos (a szentélyen négyosztásos) ablakok még megmaradt eredeti mérműveit és a keretek orrtagjait vandál módon elpusztították. A belsőben az oldalfalakat nyolc–nyolc félköríves faloszlop a hajót hét szakaszra osztja. A hajó boltozata nyolcágú csillagboltozat. Ugyanúgy, mint a szentélyben, a boltozatnak és az ablakok közötti faloszlopoknak építészeti (statikai) szerepe nincs.

A déli bejárat téglából épített, félköríves záródású, öt lépcsővel szűkülő keretezésű kapu volt.

A szentély a hatszög három oldalával zárul (méretei: 23,3×10,7 m, falvastagsága: 1,4 m). A hajóhoz csúcsíves diadalívvel csatlakozik (szélessége 7,5 m, legnagyobb magassága 14 m. A kórus és a szentély égetett agyag ál-kőbordás, hálóboltozatú.

Építéstörténetében Cs. Sebestyén Károly még három jól elkülönülő periódust tételezett fel. Az elsőt a föltételezett román-kori előzmény, a Szent Péter templom jelentette volna; a másodikat a korábbi falak fölhasználásával épített csarnoktemplom, amit a 15. század közepén támpillérekkel erősítettek meg; végül, pedig a 15–16. század fordulóján épített, megnagyobbított szentélyű templom a torony első két szintjével jelentette volna a világosan elkülönülő harmadik periódust.

Lukács Zs. azonban meggyőzően cáfolta azt a csaknem posztulátummá vált föltételezést, hogy a Szent Péter ispotálytemplom volt a mai Havi Boldogasszony elődje. Úgy véli, azt csak átmenetileg használták az obszerváns szerzetesek rendházuk és templomuk fölépüléséig. Építési periódusok helyett inkább több, adatolható építési fázist és egy építés közbeni tervmódosítást föltételez. Ezek szerint legelőször a hajó és a diadalív építésére került sor – egyelőre boltozás nélkül. Ezt követte a hatszög három oldalával záródó szentély építésére a keleti ablak-könyöklő magasságáig. Ettől fölfelé – hogy a mai szentélyboltozathoz kapcsolódjanak – áttértek a nyolcszög három oldalának megfelelő folytatású fal építésére. A hajóban egy, a tervezettől eltérő, a szentélyben módosított terv szerinti boltozat készült. A két boltozat időbeli viszonyára nincs bizonyíték.

A szentély építése folyamán már elkezdődött a Szent Péter templom bontása, köveit beépítették. 1503 után indult meg a torony és a második káptalanterem építése, a Szent Péter templom további bontásával párhuzamosan. 1543-ban az építkezés megszakadt, a város ez év farsangján török kézre került.

A hódoltság alatt mindössze kisebb javításokra, a legszükségesebb tatarozásokra került sor, mivel a török sem új templom vagy kolostor építését, de a meglevők bővítését sem engedélyezte. Egy 18. századi följegyzés szerint még így is az alsóvárosi templom volt a török birodalom legszebb keresztény egyháza.

A 18. századi átalakítás során a szentély alatt háromhajós, öt boltszakaszos barokk kriptát építettek; bejárata előtt, a falsíkból kiugró elő építménye volt. 1900 körül lebontották. A torony fölépítésére ugyancsak a török kivonulását követő barokk átalakítás során került sor, 1772-re már biztosan állt. A toronysisak 1827-ből való.

A középkori belső berendezésből semmi sem maradt meg. A mai barokk főoltár Sarecz György szegedi polgár állíttatta 1713-ban. Készítője ismeretlen. Oltárképe Máriát mint a Napba öltözött asszonyt jeleníti meg, nem az eredeti oltárkép, valószínűen régi kegykép után ismeretlen festő készítette a 18. század elején. A főoltár és a szószék barokk szobrait Gráf Antal ferences szerzetes faragta. A főoltár két oldalán egy 1686 és egy 1728-ban a kriptába eltemetettek síremléke simul a falba. A szószék külső oldalán a Jópásztor és a négy evangélista szobra ismeretlen művész munkája 1781-ből. A kórus alatt a jobboldalon 1739-ben készült a Fájdalmas Szűz Oltára, amelyre 1776-ban Aisenhut József készítette a szobrokat. A baloldali mellékoltár a tisztítótűzben szenvedők oltára (altare anima-rum) Hogger János szegedi festő munkája 1747-ből. A czenstochowai kegykép-másolatot, melyet az alsóvárosiak Fekete Mária vagy Szerecsön Máriaként emlegetnek, Morvay András festette 1740-ben. A Szent Antal és Szent Ferenc oltárképek a bécsi barokk festő, Jozef Hauzinger művei. A szentélyben levő Szent Vendel oltárkép Anton Gruber (1777), a Nepomuki Szent János oltárkép Hautzinger alkotása.

A sekrestye barokk bútorzata 1764-ből való, valószínűleg szerzetesek munkája. Képeit Falusi Zsigmond festette 1764-ben.

Cs. Sebestyén Károly ásatásából néhány és Lukács Zsuzsa föltárásaiból több mint kétszáz kőfaragvány került elő. A legkorábbiak egy román kori templomhoz tartoztak (Szent Péter ispotálytemplom). A gótikus faragványok kisebb része in situ (a gótikus szentélylábazat, a kolostor nyugati szárnyának már említett földszinti déli ablaka), részben másodlagos helyzetben kerültek elő. Jelentősek a szentély támpilléreinek födlapjaihoz egy késői átalakítás alkalmával fölhasznált két gótikus kapuhoz tartozó töredékek, faloszlopok, nyíláskeret-töredékek stb., melyek nagy részén kőfaragó jegy van. Ez utóbbiak Lukács Zsuzsa szerint nem a templom tartozékai voltak, más gótikus szegedi épületből származhattak.

A barokk épületegyüttest és környezetét díszítő szobrokból csak néhány maradt eredeti helyén. A templom csatlakozó kerengőjén levő szobrokat Aisenhut József készítette. A fafeszület ezeknél föltehetően korábbi. A kolostor falazott kerítéspillérein két provinciális barokk kőszobor egyike Szent Antalt ábrázolja a kis Jézussal, a templom felőli pilléren Szent Ferencet láthatjuk feszülettel a kezében. Igen jelentősek a „barokk szobortemetőben” 1991–1992-ben föltárt szobortöredékek. Ezek közül megemlítendő a Bűnbánó Magdolna torzója, az angyalok torzói, egy 1863-ban készült, s templom előtti téren fölállított szoborcsoport töredékei (Szent István fölajánlja a koronát a magyarok Nagyasszonyának), valamint a templom északi és déli bejárata fölött elhelyezett büsztök és puttók. A barokk szobrok közül kétségtelen a legjelentősebb volt a templom nyugati bejárata előtt fölállított „Szeplőtlen Fogantatás (Napba öltözött Asszony)” fogadalmi szoborcsoport, mely a hagyomány szerint 1708-ban már állt, 1752-ben fölújították. Ugyanekkor kerítéssel vették körül. Ezen álltak a Bálint Sándor leírásaiból jól ismert lámpást tartó angyalok is. A szoborcsoportot 1948-ban lebontották, majd valószínűen a kolostorba költöztetett Szociális Otthon munkatársai a többi szoborral és torzóval együtt a kolostor udvarán eltemették.

A templom titulusa: Havi Boldogasszony. Ünnepe augusztus 5.

 

Forrás: Urbanus, Fridericus 1759. 10., 15., Ordinánsz, Konstantin 1831. 19–20., Szilády Áron–Szilágyi Sándor 1863. II. 304., 305–306., 311., 313–315., 317–18., 320., 324–326., 334–337., Reizner János 1899–1900. IV. 56., 157–158. Bölcskey Ödön 1923–1924. II. 249., 501.

 

Irodalom: Dugonics András 1794. I. 128., Jerney János 1829. 17., Szegedi A. Kilit 1862. 7–52., Ipolyi Arnold 1873. 426–427., Schulek Frigyes 1880. 239., Dudás Gyula 1887., Zsilinszky Mihály 1897. I 106., Kovács János 1895. 100–101., Borovszky Samu 1896–97. I. 230., II. 542., Reizner János 1899–1900. I. 74., 109., 118., 166., 171–175., 365., III. 10–16., 410–412., IV. 54–56., 190–191., Szmollény Nándor 1910. 16., 32., Karácsonyi János 1922–24. I. 61–76., 99., 167., 272., 326., 353–358., II. 161–167., Eperjessy Kálmán 1928. 1–3., Lugosi Döme 1932.  Cs. Sebestyén Károly 1938. 93–123., 1943/a. 1–4, 1943/b. II. 5., Csajkás Bódog, 1944. 14–16., Gerevich László 1956. 45–72., Bálint Sándor 1959. 21–25, 1963. 58, 1966. 17–39, 1977/b. 153–156., 1983. 13–65., Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 242–246., Genthon István 1961. 266., Entz Géza 1965. 14–15., Kulcsár Péter–Horváth Ferenc 1983. 486–490., Levárdy Ferenc 1983. 1–16., Horváth Ferenc–Zombori István 1986. 171–172., Lukács Zsuzsa 1989. 38–40., Máté Zsolt 1989. 15–20., Péter László 1991. 10–12., 20–23., Trogmayer Ottó 1992. 17., 1993. 34–35., Lukács Zsuzsa 1994. 437–489., Lukács Zsuzsa–Szónoki Miklós–Hadnagy Árpád 1993. 155–172., Ormándy János 1994. 519–529.

H. F.

 

 

457. Ferences kolostor

M. gótikus 15–16. sz.,

barokk (18. sz.)

Mátyás tér 26.

 

 

Lukács Zsuzsa kutatásáig a középkori kolostorról nagyon keveset tudtunk. Nyilvánvaló volt ugyan, hogy a templomhoz kolostor is épült, az 1713. évi fölmérésen kívül szinte semmi adattal sem rendelkeztünk. Nagy Zoltán és Papp Imre (1960!) ugyan elfogadták ezt a fölmérést az épületegyüttes hiteles, középkori állapotot mutató ábrázolásának, a kutatók véleménye megoszlott. Vagy a kolostor „törökös képét”, vagy a már megkezdett barokk építkezések ábrázolását látták benne. Lukács Zsuzsa kutatásai legújabban bebizonyították, hogy a rajzot „úgy kell tekintenünk, mint egy felmérést, melyhez valószínűleg egy ‘kiviteli terv’ is készült, mely jelölte a megtartandó, lebontandó stb. részleteket”.

A műemléki föltárás során bebizonyosodott, hogy a kolostor főfalai egyöntetűen középkoriak. A nyugati szárny nyugati homlokzatán és a kvadrum felöli keleti homlokzatán egy sajátos homlokzati rendszert sikerült kimutatni: „egymástól szinte azonos távolságra egy alacsonyabban lévő nagyobb és egy magasabban lévő kisebb ablak váltakozott egymással szabályosan”.

 

A kolostor nyugati szárnya a helyreállítás után. Lukács Zs. nyomán.

 

A templom és kolostor 1934-ben

 

 

Az ablakok téglalap alakú, téglából falazott, íves áthidalással kiváltott, befelé szélesedő nyílások voltak. A kolostorszárny emeletén középfolyosóról nyíló kétoldali szerzetesi cellasort lehetett kimutatni. Egy-egy cellát két, egy kisebb és egy nagyobb ablak világított meg. Különösen fontos, hogy a földszinti középfolyosó déli végén föltárt kőkeretes ablak díszítése alapján (csavart lábazatról induló keresztosztós kőkeret), amelyet in situ talált meg, Lukács Zsuzsa ezzel bizonyítani tudta, hogy az 1459. évi oklevél nem vonatkozhat a kolostor első épületére, mivel ez az ablaktípus az 1480-as éveknél korábban ismeretlen volt. A déli homlokzat földszintjén és a nyugati homlokzat földszinti déli szakaszán hasonló méretű, kőkeretes ablakok voltak. Ez arra utal, hogy a földszinti középfolyosós rendszer kialakítása előtt ezek egy nagyobb terem megvilágítására szolgáltak. Ez a kiemelt jelentőségű terem lehetett a kolostor első káptalanterme, melyet kőfaragványok díszítettek. A terembe kelet felől ugyancsak kőkeretes ajtón lehetett bejutni. Lukács Zsuzsa a kolostor első épületét – a földszinti káptalanteremmel és az emeleti középfolyosós cellákkal – egy jellegzetesen késő-középkori épülettípus talán egyetlen fönnmaradt magyarországi példájának tartja. A torony melletti káptalanterem fölépültével az első káptalantermet ugyancsak középfolyosós cellarendszerré alakították át.

A nyugati szárny keleti homlokzatán Fachwerk-szerkezetű folyosó gerenda- fészkei kerültek elő. Ez a folyosó, amely egyidős a részben ugyancsak gótikus, de a nyugati szárnynál később épült északi szárnnyal, északról indult. A nyugati szárny előtt végigvezetett, majd a templom északi oldala mellett támívek alatt jutott el a szerzetesi kórushoz és a szentélyhez. Mindez egy kerengőt körülvevő kolostorudvar kiépítésének gondolatát sugallja az építkezés második fázisában. Ezért tér el a templom északi oldalának kialakítása döntően a délitől. Itt nem támpilléreket, hanem mindkét szintet áthidaló támíveket építettek.

A kolostor építési szakaszait tekintve a nyugati szárny építése az 1480-as években fejeződött be. Ez ideig a szerzetesek a Szent Péter ispotályban laktak. Ez után következett a hajó fölépítése az északi kolostorszárnnyal és az előttük elvezető kétszintes folyosóval. A szentély elkészülte (1503) után indult meg a torony és a későbbi káptalanterem építése a Szent Péter templom további bontásával párhuzamosan. Az építkezés 1543-ban megszakadt, s csak 1680–90 körül folytatódott a keleti szárny kiépítésével. Ekkor építették az északi szárnyhoz keleten a refektóriumot.

A barokk átalakítás során 1713 és 1772 között alakult ki a jelenlegi egységes alaprajz, s a korábbi gótikus részletek is jórészt ekkor pusztultak el. Kőkeretes bejárati ajtaját a rajt levő évszám szerint 1837-ben alakították ki.

1899–1900 folyamán következett az újabb jelentős átalakítás. Akkor pusztították el a szentély és a káptalanterem még meglevő mérműveit, lebontották és befalazták a barokk kripta lejáratát, s a déli bejárat két oldalára Steindl Imre neogotizáló tervei szerint egy-egy támpillért építettek. Szerencsére Steidl tervezett nagyszabású átalakításaira az árvíz után már nem került sor. A legutolsó jelentős fölújítást 1920– 1930-as években szenvedte el a épületegyüttes. Az ezt követő időszak már átvezet a szakszerű műemléki fölügyelet korszakába, melynek eredménye az 1984-ben megindult nagyszabású műemléki föltárás.

 

        Forrás és Irodalom: vö. Havi Boldogasszony-templom.

H. F.