Szeged

 

 

 

495. Burger-ház

ÖVV. Eklektikus, 1883.

Stefánia 1.

Bachó Viktor

 

 

A lebontott „váracs” helyén, a Bástya és a Vár utca sarkán lévő telket 1882. március végén megvásárolta Burger Alajos „mindszenti uradalmi inspektor”. Építendő háza terveit július 24-én nyújtotta be. Az engedélyt már 27-én megkapta, Lechner Lajos megjegyzésével: „hogy a lépcső elrendezése ily nagyobb szabású bérházon aesthetikai kívánalmainak meg nem felel”. Az építkezés vezetésével ifj. Heszlényi Józsefet bízta meg. 1883. május elsejétől több bolt és lakás kiadó. A lakhatási engedélyt május 15-én adták meg. Augusztus közepén a városi zeneiskola a második emeletre költözött a Bérházból (Széchenyi tér 11.) a királyfogadás előkészületei miatt. A hatóság ugyan a városi zeneiskola számára a Somogyi utcai Sobai-házat jelölte ki (*Palánk 271.), de ott a helyiségek kicsinyek, alacsonyak és nedvesek voltak. Ezért a bizottság a Burger-ház második emeletét ajánlotta, ahol évente 900 forint bért fizettek. Petró István óra- és esernyő-készítő, javító ekkor helyezte ide üzletét. Szeptemberben Kocsis Benus, színházi fodrász új üzletet, októberben Csuri József vendéglős, bor- és sörmérést nyitott. Az Építési Törzskönyv adatainak fölvételekor a ház Burger Alajos és neje, Bába Zsófia tulajdona volt. A homlokzat 1897 körüli állapotát Keglovich Emil fényképe őrizte meg. A sarokrész 1996-ban a Szőreg és Vidéke Takarékszövetkezet irodája, bejárat a sarkon.

 

A Burger- és Politzer-ház 1897 körül

 

 

Téglalap alakú telekre épült az L alaprajzú, kétemeletes, lecsapott sarkú lakóház. Homlokzata a Vár utca felől indulva 5+1+1(sarok)+1+3+K+3 tengely, sarokrizalittal és a kapu tengelyében középrizalittal. A falsík a földszinten kváderozva van, másutt fugázva. A földszinten íves és egyenes záródású nyílások váltakoznak, az ívekben kovácsoltvas betét. A sarkon két kerek oszlop tartja a bábos erkélyt. Az övpárkány a rizalitokban konzolos. Az emeleti ablakok egyenes záródásúak, az elsőn összefüggő párkánnyal, bábos parapettal és timpanonos szemöldökkel. A második emeleti övpárkány egyben ablakpárkány is. Konzolsor tartja a főpárkányt, föléje a rizalitokban bábos mellvéd emelkedik. A kovácsoltvas betétű, fakapun át kicsi kapualjba jutunk, onnan téglalap alakú tágas lépcsőházba. A lépcsősort geometrikus vonalú öntöttvas korlát kíséri. A függőfolyosókat konzolok tartják, a korlát kovácsoltvasból való.

 

Forrás: SZL: Tt. 7126/882., ÉT.

 

Irodalom: SZN 1882. márc. 31., 1883. szept. 23., SZH 1882. júl. 26., 1883. márc. 11., júl. 15., aug. 12., okt. 2., Bálint Sándor 1959. 163.

T. K. M.

 

 

496. Politzer-ház

ÖVV. Eklektikus, 1884.

Stefánia 2.

Lederer Ede, Gregersen Péter

 

 

A lebontott „váracs” helyén lévő utolsó telket 1883. június elején vette meg Politzer Sándor ékszerész, aki június 13-án kért rá építési engedélyt, amelyet 21-én már megkapott. Az engedély a következő kikötéseket tartalmazta: az utcai két sarokpillér a legjobb minőségű téglából legyen, a lépcsőház falai 48 cm vastagságúak, az udvar területének betartása végett a két szárnyépület 4 méter széles belvilággal épüljön, a házat cseréppel vagy más tűzbiztos anyaggal födjék. Az építkezés föltehetően Lederer Ede vállalkozásában indult el, majd szeptember 12-én vette át Gregersen Péter. Ez talán összefügg a homlokzatnak a kiképzési tervtől eltérő megvalósításával. Az első emelet teljesen eltérő, eredetileg a középrizalitban nagy erkély volt, ma ennek nyomát sem látni. Lakhatási engedélyt 1884. szeptember 5-én adtak rá, megjegyezve, hogy a pincehelyiségeket lakásul fölhasználni tilos. A ház erőteljes középrizalitja az 1897 körül készült Keglovich fényképen is jól látható. 1996-ban a földszint bal oldali részét a Hangos Könyvtár, a jobb oldalit az Ifjúsági Ideggondozó és Lélektani Intézet foglalja el.

Négyzet alakú telekre épült az U alaprajzú, kétemeletes lakóház. Homlokzata 1(iker)+2+K+2+1(iker) tengely, középrizalittal. A falsík a földszinten és a rizalit peremén kváderozva van. A földszinti nagyméretű nyílások két tengelyt foglalnak el, a kapu íves záródású. Az övpárkány tagolva van. Az első emeleti ablakok íves záródásúak, az összefüggő párkány végigfut, a szemöldök törtvonalú vagy íves timpanon. A második emeleti övpárkány egyben ablakpárkány is, az ablakok egyenes záródásúak. Padlásnyílások és díszítmények váltakoznak, a főpárkány fölé a rizalitban bábos mellvéd emelkedik. Faragott, fa kapujának ívében kovácsoltvas betét K J betűkkel, amit nem sikerül föloldani. A kicsi kapualjból az udvarra is kijárást szolgáló lépcsőház négyzet alakú, a lépcsősort geometrikus vonalú öntöttvas korlát kíséri. A függőfolyosókat kőkonzolok tartják, korlátja kovácsoltvas pálcatagokból áll.

 

Forrás: SZL: Tt. 5817/883., ÉT.

 

Irodalom: SZH 1883. jún. 3., Péter László 1974a. 241.

T. K. M.

 

 

497. Abafi-ház

ÖVV. Eklektikus, 1884.

Stefánia 3.

Imre János

 

Abafi- és Rósa-ház

 

 

A lebontott „váracs” helyén lévő telekre Abafi Aurél közjegyző és neje, Schmidt Klementina 1882 júliusában kétemeletes palota terveit nyújtotta be. Az építési engedélyt 1883. június 18-án Imre János kérte, és már 21-én megkapta. Zavaró, hogy az iratokban és az újságban Imre, volt nagyváradi műépítész neve hol mint építőé, hol mint tulajdonosé szerepel. A tervek sajnos nem maradtak ránk. Időközben, Abafi 1884-ben átalakításokra kért engedélyt, melléklépcső és utcai erkély építésére. A szeptember 5-i jegyzőkönyvben, amikor kifogástalannak találták az épületet, Imrét Abafi jogutódjának nevezték. A lakhatási engedély dátuma 1885. február 26. Az engedély Abafi Aurélnak szól, és a kapubetét máig meglévő A betűi is bizonyítják, hogy a ház Abafi tulajdon volt. Az Építési Törzskönyv adatainak fölvételekor is ő a tulajdonos. A ház 1897 körüli homlokzata látható Keglovich fényképén. 1941-ben özv. Kup Gyuláné tulajdona volt.

Négyzet alakú telekre épült az L alaprajzú, kétemeletes lakóház. Homlokzata 2+1+K+1+2 tengely, középrizalittal. A falsík fugázva, helyenként kváderozva van. A földszinti nyílások ívesek, a rizalit négy kerek oszlopa a bábos erkély konzoljait tartja. Az övpárkány erőteljes. Az első emelet nyílásai íves záródásúak, az ablakpárkány végigfut, a szemöldökök timpanonosak, a rizalit ablakait falpillérek veszik közre. A második emeleti övpárkány egyben ablakpárkány is. Az ablakok egyenes záródásúak. A főpárkány fölé teljes szélességben lépcsős mellvéd emelkedik, két végén fekvő oroszlán, középen kétalakos háromszög-kompozíció. A kovácsoltvas betétes, faragott fakapun át boltozott kapualjba jutunk, melyből üvegezett ajtó nyílik az udvarra, balra pedig téglalap alakú lépcsőház. Itt geometrikus díszű az öntöttvas korlát. Függőfolyosóit kőkonzolok tartják, a korlát vas pálcatagokból áll.

 

        Forrás: SZL: Tt. 6095/883., ÉT.

 

        Irodalom: SZH 1882. júl. 27., 1883. júl. 12., SZN 1882. júl. 27., 1883. jún. 17., 1884. márc. 21., Habermann Gusztáv 1992. 7., 255.

T. K. M.

 

 

498. Rósa-ház

ÖVV. Eklektikus, 1883.

Stefánia 4.

Petsch Ede

 

 

A lebontott „váracs” helyén, a Bástya és a Wesselényi utca sarkán lévő telekre Rósa Izsó ügyvéd 1882. május 24-én nyújtotta be építési kérelmét, és június 5-én megkapta az engedélyt. Az építkezést a Jiraszek Nándor és Krausz Lipót cég végezte. Az épülőfélben lévő ház homlokzatára, „a középkiugrás” (rizalit) módosítására augusztus 19-én kért engedélyt, amikor 21-én „a falszinttől csak 80 centimétert” engedélyeztek. A földszint jobb oldalán kávéházi helyiséget alakítottak ki, ahol már 1883. július közepén megnyílt Sichermann József új kávéháza, „hírlapokkal, kávéházi italokkal, hűsítőkkel”. Bejárata a színház felőli oldalon, a Wesselényi utcán volt. Július végén a Leopold Ignác és fiai cég és Rósa Izsó ide helyezte át irodáját. Valószínűleg szeptemberben készült Letzter és társa fényképe, melyen az épületnek csak az oldalhomlokzata látszik. A lakhatási engedélyt november 17-én adták meg. 1885-ben a kávéház vendégei elsőként szaladtak át, hogy segítsenek az égő színház mentésében. A kávéházban és kerthelyiségében 1906-tól mozgókép-vetítéseket tartottak. Az épületben hosszú időn át a Vízügyi Igazgatóság honolt. A kávéház helyisége több évtizedes kihagyás után, 1995-től ismét hasonló célt szolgál és a Bounthy Pub nevet viseli.

 

A Rósa-ház oldalhomlokzata 1883-ban

 

 

Téglalap alakú telekre épült az L alaprajzú, kétemeletes sarokház. Homlokzata a Stefánia felől 1+2+K+2+1, a Wesselényi utca felől 1+3+1 tengely, öt és háromtengelyes középrizalittal. A falsík részben kváderozva, részben fugázva van. A földszinti nyílások íves záródásúak, a kapu magasabbra ível. A főhomlokzatot a rizalit szélességében erkély és két emeletet átfogó, füzérekkel díszített pillérsor uralja. Az emeleti nyílások egyenes záródásúak, az elsőn összefüggő ablakpárkány, timpanonos szemöldök, a másodikon az övpárkány egyben ablakpárkány is. A konzolsoros főpárkány fölé a rizalit szélességében bábos mellvéd emelkedik. A faragott, hatalmas kapun át tágas kapualjba jutni, balra innen oszlopok között téglalap alakú lépcsőház, melyben a lépcsősort szépmívű öntöttvas korlát övezi. A függőfolyosók korlátja kovácsoltvas.

 

 

Forrás: SZL: Tt. 4894/882.

 

Irodalom: SZH 1882. máj. 25., 26., 1883. júl. 14., 29., 31., Farkas Antal 1883. 88., 110., Bálint Sándor 1959. 163., Habermann Gusztáv 1992. 238–239., O. Csegezi Monika–T. Knotik Márta 1996.

T. K. M.

 

 

499. Színház

ÖVV. Eklektikus,

1883., 1886.

Stefánia 5.

Ferdinánd Fellner, Hermann Helmer

 

 

A Víz utáni újjáépítéskor a lebontott „váracs” helyén, a Bástya, a Vörösmarty, a Deák Ferenc és a Wesselényi utca határolta telket jelölték ki az állandó színház építésére. Az épület terveit a köztörvényhatósági bizottság 1881 júliusában egyhangúlag elfogadta. Fölépítését 1882 februárjában a legolcsóbb ajánlatot tevő cég nyerte el.

Jiraszek Nándor és Krausz Lipót vállalkozóknak március 8-án adták át a telket. Májusban megérkeztek a leégett, bécsi Ringszínházból vásárolt díszletek. Augusztusban ideértek a fekete márvány emléktáblák Hauser Edvard bécsi kőfaragótól. Decemberben tűzjelző állomás létesítésére a főkapitány a színház színpad fölötti részét ajánlotta, ahonnan belátni az egész várost; a tanács pedig az új városháza leendő tornyát. A döntéshez megbízták Letzter fényképészt, hogy a zsinórpadlás fölső részéről, annak nyugati oldaláról hat fényképet készítsen. Szeged város „látképe” a hónap végén készült el. Az építkezés folyamatát a Letzterek 1882–83-i újjáépítésről készült fényképei örökítették meg. Körülbelül 1883 júniusában és szeptemberében készülhetett az épületről olyan fénykép, melyen a színház kívülről késznek tekinthető. A színházbelső kárpitos munkáit helybeli iparosok: Seifmann, Lederer Mihály és társa kárpitosok végezték.

 

A színház 1883-ban

 

Az újjáépült színház 1888-ban

 

 

A mennyezet négy képét: a múzsa, a tragédia, a tánc és a zene témáját Mannheimer A. Gusztáv, Bécsben élő magyar festőművész festette. Májusban írta a Szegedi Napló, hogy az épület kívül kékes-hamuszínű lesz, belől vörös festést és arany díszítést kap. Júniusban a budapesti Schlick-féle vasgyárból Szegedre szállították a vasfüggönyt. Júliusban a nézőtéren elhelyezték a Szmollény Nándor és Bőhm Antal készítette székeket. Augusztusban elkészült a bécsi Geschorner cég bronz csillárja. Szeptemberben megtartották a gázvilágítási próbát, a homlokzaton elhelyezték a múzsák szobrait, és Steinmann Frigyes megnyitotta a színházi éttermet és vendéglőt. A város első kőszínházát 1883. október 14-én ünnepélyesen a király nyitotta meg.

        Tizennyolc hónap múlva, 1885. április 22-én tűz pusztította el az épületet. Az égő színházról Ravasz Imre, a kiégett falakról Letzter és társa készített fényképet. A város azonnal hozzáfogott az újraépítéshez.

1885. augusztus 24-én a tervezők tűzbiztonság fokozására készített terveit elfogadták. Az építkezéssel ismét Jiraszek Nándort és Krausz Lipótot bízták meg. A színpad tetőzetét fa helyett vas fedélszékre helyezték. A tető megemelésével annak formai megoldása kiérleltebb, gazdagabb lett. Az újvonalú tető jól láthatóan különbözteti meg az épületet az első színháztól. 1886 júniusától már a külső és belső díszítéseket végezték. A hátsó homlokzat Bachust ábrázoló grafit festése bécsi mesterek munkája. A színházbelső kárpitos munkáit Seifmann Mór és özv. Lengyel Lőrincné kárpitosok végezték. A mennyezet négy képét: a zene, a vígjáték és tánc, a víg zene, a népszínmű témáját Kern Ármin festő-művész festette. A díszítmények aranyozását Cott bécsi festő és aranyozó végezte. A gipsz címer Törtel bécsi kőfaragó munkája. A földszinti vasszékeket Hyan berlini gyáros szállította, az ülőhelyek famunkáit Juhász György és Rainer Ferenc asztalosok készítették. Az ajtókat és ablakokat sötét barnára festették. A csillár augusztus 2-án érkezett meg, és szeptember 27-én tartották a világítás főpróbáját. A színházban ekkor összesen 1020 gázláng égett. Az 1886-ban újjáépített színházról egyetlen fölvételt ismerünk, ezt is csak Kovács János 1889-i közléséből. A fényképet a Letzter és Keglovich cég készítette. A színházat 1886. október 2-án nyitották meg. Száz év múlva, 1986. október 4-én, több évi munkával elkészült az épület rekonstrukciója.

Négy utcára szóló négyzet alakú telekre épült a többemeletes színház, melynek fő- és hátsóhomlokzata 3+K+3, oldalhomlokzatai 9 tengelyesek. Tömbjének csupán Stefániára néző főhomlokzata lép ki enyhe íveléssel az utca vonalából. Tetőzete hasonlóan szép ívelésű, 1883-i magasságát az épület arányaihoz igazítva, az újraépítéskor jócskán megemelték. Változatlan maradt a hátsó traktus fölé emelkedő, a zsinórpadlást magába foglaló timpanon, házikószerű építménye. Az épület architektúrája hatásosan tagolt, főhomlokzatán erkélyek, szoborfülkék, kör alakú nyílások. Az előcsarnokba vezető öt, lépcsős bejárat félköríves záródású, fa ajtajait a rekonstrukció (1986) során lengő üvegajtókra cserélték. Az egyenes előtetőt a középső bejárat fölött íveltre változtatták, az oldalszárnyakat a főhomlokzati résszel egy párkánymagasságra, egy emelettel megnövelték. Az előterekben is több változtatás történt, míg a nézőtéren az 1886-i állapotot rekonstruálták, a múlt század utolsó negyedében épült színházbelsőkre jellemző figurális díszű páholyaival, mennyezeti képeivel, óriási csillárjával és aranyozott, vörös kárpitozású pompájával.

 

        Forrás: SZL: Tt. Színház, kigyűjtött anyag.

 

        Irodalom: SZH 1881. júl. 3., 5., 1882. febr. 24., márc. 8., aug. 10., dec. 16., 28., 1883. febr. 10., aug. 26., 1885. ápr. 23., SZN 1882. máj. 12., aug. 10., 1883. ápr. 10., máj. 13., jún. 2., júl. 29., aug. 26., szept. 20., 21., 29., 1885. ápr. 23.,  SZH 1886. jún. 6., 9., 12., 17., 18., 23., 24., júl. 11., 14., 18., 24., 30., aug. 3., 8., 11., 12., 15., 17., 20., szept. 3., 28., 29., okt. 1., SZN 1886. júl. 3., 11., 13., 14., 17., 18., 22., 24., aug. 3., 8., 11., 12., 15., 17., szept. 2., 11., 24., 28., Bálint Sándor 1959. 118., 121., 163–164., Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 173., T. Knotik Márta 1985., Nikolényi István 1986., Dunainé Bognár Júlia–Blazovich László 1989., 1990., Nagy Zoltán 1991. 179., Kovácsné Nagymihály Ágnes 1991. 1089–1094., Péter László 1994. 88–93., T. Knotik Márta 1993a.

 

T. K. M.

 

 

500. Pfann-ház

ÖVV. Eklektikus, 1884.

Stefánia 6.

 

Pfann-ház

 

 

A lebontott „váracs” helyén, a Bástya és a Vörösmarty utca sarkán lévő, 1885. január 1-jéig beépítendő telket a várostól id. Pfann József és felesége Horváth Anna vásárolta meg, és készíttette el építendő házuk tervét. 1883. március 11-én a telek, kétemeletes háztervvel és költségvetéssel eladó. Pfanné, Horváth Anna március 13-án bekövetkezett halála után részben örökléssel, részben a testvérek (Pfann József, Anna, Teréz, Mária és Lajos) közötti megegyezéssel a telek Szabó Mihály képezdeigazgató feleségének Pfann Júliának tulajdona lett. Szabóék föltehetően a kész tervek szerint építkeztek, s bár az építési engedélyt 1883. augusztus 16-án megkapták, a Szegedi Hiradó szerint a munkálatokat csak november 20-án kezdték meg. A lakhatási engedély 1884. október 15-én kelt. 1886 júliusában itt, a régi Pap Pista-féle vendéglő helyiségében tárolták a leégett és újjáépülő színház részére Bécsben vásárolt díszleteket. 1908-ban „színházterem” volt benne, ahol mozgófénykép-vetítéseket is tartottak. 1910 októberében Prokisch Ferenc udvari melléképületet építtetett. 1996-ban a kaputól jobbra Irodatechnikai telekommunikációs szerviz, kozmetika és férfifodrász üzlet van.

Téglalap alakú telekre épült az L alaprajzú kétemeletes sarokház. Homlokzata a Vörösmarty utca felől 6., a Stefánia felől 3+1+K+1+3 tengely, háromtengelyes középrizalittal. A földszint és a sarok kváderozva van. A földszint nyílásai ívesek, bennük sugaras díszű kovácsoltvas betét. Az övpárkány fogazva van. Az emeleti ablakok egyenes záródásúak, a rizalitot falpillérek hangsúlyozzák. Az elsőn az összefüggő ablakpárkány végigfut, a rizalitban bábos parapet és timpanonos szemöldök, a többin az egyenes szemöldökre címer pajzsot tartó angyalokat ültettek. A Stefániára néző oldalon két félkör alakú, bábos korlátú erkély. A másodikon nincs övpárkány, az ablakok egyszerűbbek. A konzolos főpárkány fölé a középrizalitban mellvéd és házikószerű fölépítmény emelkedik. A kovácsoltvas betétes, faragott fa kapun át a három részre tagolt súlyos profilozású kapualjba jutunk, onnan négyzet alakú lépcsőházba. Ennek egy része az udvarba kiszögell, lekerekített lépcsősorát kétféle geometrikus rajzú korlát kíséri. A függőfolyosókat újabbakra cserélték, és a kovácsoltvas korlát nagy részét is.

 

Forrás: SZL: Tt. 8057/883., 19 392/912.

 

Irodalom: SZN 1883. márc. 11., nov. 29., 1908. jún. 28., júl. 1., dec. 23., SZH 1883. aug. 17., nov. 20., 1908. jún. 28., Habermann Gusztáv 1992. 257., 220., O. Csegezi Monika–T. Knotik Márta 1996., T. Knotik Márta 1996b.

 

T. K. M.

 

 

501. Ügyvédi Kamara székháza

VK. Eklektikus, 1895–96.

Stefánia 7.

Zombory Lajos

 

 

A Szegedi Ügyvédi Kamarához a trianoni békediktátumot megelőzően a szegedin túl a kikindai és a nagybecskereki törvényszék kerülete tartozott. A századfordulón mintegy kétszázötven tagja volt, ebből városunkban hatvan működött. A székház építésekor elnöklő várhelyi Rósa Izsó majd egy emberöltőn keresztül állt a Kamara élén, utána Végman Ferenc következett, míg a húszas években Széll Gyula, az ügyvédi kamarák fölsőházi póttagja töltötte be ezt a méltóságot.

A Bástya utcáról a Deák Ferenc utcára átnyúló telket a Város ajándékozta 1893-ban a kamarai segélyalapnak, melynek tőkéjére és a tagok kölcsönére alapozva 1895. február 20-án kötelezték magukat, hogy november végéig az akkori Bástya utca felől fölépítik székházukat. A Deák Ferenc utca felől ezt e rövid határidőig már nem vállalhatták, ezért arra a telekre csak a megvételi szándékot tartották fönn. A terveket „az építészként is tevékenykedő Zombory Lajos festőművész” készítette. Kívüle aláírta még „Bőhm Gyula építész, Budapest, 1895. április hó 23”-i keltezéssel. Az építkezésre még áprilisban megkapták az engedélyt, de kikötötték, hogy a párkánymagasság megegyezzen a Pfann-házéval (Stefánia 6.) A végül a következő esztendőre fölépült székház átadása részét képezte a Város millenniumi ünnepségeinek. A lakhatási engedélyt magát 1896. november 8-án kapták meg, míg az épület két alagsori lakására csak 1897. április 24-én.

A második világháború után először a DISZ, majd a KISZ városi bizottsága vette birtokba a székházat.

 

Az ügyvédi kamara székháza 1900-ban

 

 

1984–87 között az épületet a Magyar Rádió Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztősége, valamint Stúdiója számára alakították át. Körülbelül harminc év szünet után az országban ez volt az első új, vidéki rádióstúdió. Nagy társadalmi igényt elégítettek ki a helyi regionális műsorszórás megvalósításával, a helyi értékek föltárásával és a hallgatók lokális információkkal való kiszolgálásával, a helyi aktualitások demokratikus fórumának megteremtésével. Mindez különös jelentőséggel bír a nemzetiségi csoportok életében, ugyanis egyik legfontosabb joguk, az anyanyelvi tájékoztatás valósult meg stúdióik felállításával.

A Stefánia palotasorának egyik méltóságteljes tagja, alápincézett, emeletes épület. Elegáns, gazdag architektonikus részletképzésű, lépcsős kapualja tágas, impozáns lépcsőházba vezet. A róla készült metszetrajzon – különösen az emelet könyvtár és díszterem föliratú ajtaján érződik a tervező festői látásmódja. A földszint alaprajzát nem ismerjük, az emeletét igen: itt volt a nagyterem, a könyvtár, az elnöki szoba, a titkár szobája és irodája, valamint a kamarai iroda. Az átalakítás során a régi nagyteremben egy nagyobb, hangjátékok fölvételére is alkalmas stúdiót alakítottak ki, mellette két kisebbet – mindezeket korszerű sztereo technikával szerelték föl. A magasföldszintre kerültek az irodák és a szociális helyiségek; az alagsor adott helyett a klímagépháznak és más gépészetnek, raktárnak, társalgónak és büfének. A nemzetiségi stúdiók számára tetőtér-beépítéssel nyertek új területet.

Homlokzatát az eklektika gazdag plaszticitást adó kelléktárával képezték ki. A kváderezett alapfalfelületet baluszteres attikával koronázott középrizalit tagolja; az emeleten – a piano nobile-n – az erkélyajtók között posztamensekre állított, kompozit fejezetes faloszlopok, baluszteres mellvéddel. Az oszlopfők közét finom részletképzésű, reneszánsz hangulatú gyümölcsfüzérek és arcok ékesítik.

A földszinti ablakok vízszintes záródásúak, parapetjükben hatalmas kagylómotívum; a bal szélre helyezett, magas bejárata félköríves, üvegezett előtetőjét a legutóbbi átalakítás során nyerte. A záróköveket minden nyílásnál oroszlánfej díszíti. Az emeleti nyílászárók szintén félkörívesek kváder-keretezéssel. A két szélső ablak között címerpajzsot láthatunk kardokkal és foszlányokkal. Tengelyképlete: K+1+3+2.

Az épületet klasszikus háromrészes, konzolsoros főpárkány koronázza, frízében eredetileg Ügyvédi Kamara, jelenleg MAGYAR RÁDIÓ fölirattal. Az attikán a millennium éve római számokkal.

 

Forrás: SZL Tt. 4423/895.

 

Irodalom: Krikkay Gusztáv 1889. 187–192., Lugosi Dömötör: Legújabb szegedi útmutató. Szeged, (1909.) 57.; Kulinyi Zsigmond 1901. 558.; Kiss Ferenc–Tonelli Sándor–Sz. Szigethy Vilmos 1927., 340.; Bálint Sándor 1959. 164.; Szelesi Zoltán 1975. 76.; Nagy Zoltán 1991. 188.; Péter László 1994. 115.

 

O. Cs. M.–T. K. M.

 

 

502. Vajda-palota

MJ. 1910.

Stefánia 10.

Spiegel Frigyes & Márkus Géza

 

A Vajda-palota 1910-ben

 

 

A Kass Szálló mögötti, egy lendülettel beépített tömb egyik bérháza. 1926-ban az épületet az 1867-ben alapított Szegedi Lloyd Társulat vásárolta meg. A mintegy nyolcszáz tagot tömörítő kereskedelmi érdekvédelmi szervezet elnöke az időben Bokor Adolf, titkára Basch Ferenc volt. A palotát klubháznak rendezték be, az első emeleten kaszinóval, könyvtárral, olvasóteremmel.

A második világháború után, az ötvenes években az MDP városi bizottságának székháza; közben, 1952-ben a Szegedi Népművészeti Iskola részére hajtottak végre belső átalakítást. 1956-ban kezdte meg itteni munkáját a Délmagyarország c. napilap szerkesztősége; később Sajtóházzá bővülve több újságé és folyóiraté (pl. Tiszatáj) működik falai között.

1970-ben a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának helyeként műemléki védelem alá helyezték. A földszinti nagyterem, az Újságíró Klub a Város jeles értelmiségeinek, művészeknek, újságíróknak, irodalmároknak kedvelt találkozó és kiállító helye.

Háromemeletes, sajátos tömegformálású épület. U alakú palota hátrahúzott utcai szárnnyal; a Stefánia felől E-szerűen kialakított, három manzárdtetős taggal. Csak a két szélső ér ki a szomszéd épületek beépítési vonaláig, a középső visszább húzott. S míg az emeletek magasában a szárak közötti részek a bemélyedtek; ezeket a földszinten kitöltik a szélső szárakkal egy vonalba érő, lapos, mellvédes tömegek úgy, hogy ívesen befordulnak a középen hátrébb levő bejárathoz, mintegy bekísérve az érkezőt.

Az épület egykor tágas belső tereit az újabb funkciókhoz igazodva fölszabdalták, az elegáns lépcsőházat is szűkebb helyre szorították.

A homlokzatokon sajátságosan keverednek a hagyományos és az előremutató, modern elemek. Visszatekintő az első két szint vízszintes nútozása, kváderezése; az oszlopok tartotta gerendázattal keretezett bejárat, bár szokatlan a dór oszlopok alkalmazása és az, hogy a nagyon lapos timpanon a gerendázat fölötti ablakot koronázza. Hagyományosak még a kosáríves nyílások; a széles pilaszterek kannelurázása, bár fejezetük máshonnan vett kartus-motívum; a konzolos főpárkány; a főtengely lágyan ívelő, ovális ablakos orommezője a kagylós koronázó dísszel. Kültérben meglehetősen ritka a fölső emeletek közötti, domborműves mezők témája és finom kidolgozása a táncoló leányalakokkal. Klasszikus ízűek a visszafogottan alkalmazott sorminták az első emeleti mellvéddel, melynek geometrikus jellegéhez jól igazodnak a fölsőbb emeleti, meanderes kovácsoltvas korlátok. Modern jelleget az éppen csak keretelt nagy ablakok és falfölületek adnak az épületnek.

A széles skáláról válogatott díszítő elemek elég bizarr összhatást eredményeznek. Alkalmazásuk önmagukban is kissé következetlen, mert pl. a párkánymotívum a sarkon nem fordul be, hanem megváltozva halad tovább; a mezők, ablakok keretelése is csak egy-egy szakaszon tart, nem fut körbe; idesorolható a bejárat ablakkal szétválasztott klasszikus motívuma vagy a födeles tál csúcsos fogójára állított szoborfülke. Szervetlenül kilógnak a homlokzat kompozíciójából a leányalakos mezők, különösen az utcára merőleges, ablak nélküli falakon lévők, a közeli korlátok magasságától éppen elcsúszva.

 

Forrás: SZL ÉT 30 572/942., N. 588-8/952.

 

Irodalom: Szegedi bérház = Magyar Építőművészet 1910. szept. 17–21., Kiss–Tonelli–Sz. Szigethy 1927. 228., Péter László 1986a. 95., Bátyai Jenő 1987.

 

O. Cs. M.

 

 

503. Felső Kereskedelmi Iskola

VK. Eklektikus, szecessziós,

1898–1901.

Stefánia 14.

Herczegh Zsigmond, Baumgarten Sándor

 

 

Az iskola 1885–99 között államilag segélyezett községi volt állami jellege elnyeréséig. Ez utóbbival egy időben költözhetett a számára épített palotaszerű, új otthonába, mely a szegedi szecesszió első megnyilvánulásának is tekinthető. Részletképzésében valóban jelentkeznek sajátságosan egyedi, sőt magyaros motívumok; térrendszerében és homlokzatképzésében azonban alapvetően még az eklektika jegyeit hordozza. Tervezőinek egyike – a budapesti Baumgarten Sándor – Lechner Ödön közvetlen tanítványa volt. A kivitelezési munkával Erdélyi Pál irányította.

A közép kereskedelmiként alapított, 1895-től már fölső kereskedelmi iskola „célja az, hogy oly ifjaknak, kik a kereskedői pályára készülnek, a nélkülözhetetlen általános műveltséget megadja, őket a jövendő pályájukon szükséges szakismeretekkel ellássa […] a szakoktatás követelményeihez képest arra kell törekedni, hogy a növendékek az életben azonnal alkalmazható szakképzettséget nyerjenek”. (Shack Béla, 1903.)

Szeged ekkor Dél-Magyarország legnagyobb kereskedelmi gócpontja volt, és sok nemzetiséglakott a körzetében. Így a növendékeknek mindössze harmadát tették ki a helybéliek, s a diákoknak majd fele német anyanyelvű volt.

 

A felső kereskedelmi iskola oldalhomlokzatának terve

 

A felső kereskedelmi iskola 1910 körül

 

Az iskola kapuja

 

 

1912-ig igen erős ütemben nőtt a tanulók létszáma, elsősorban a nagy számban jelentkező délvidékieknek köszönhetően.

1914–19 között az épület katonai kórházként szolgált, s az intézet ez alatt csökkentett óraszámban a Madách utcai polgári fiúiskolában működött. Saját helyére visszakerülve az iskolai gyorsírás központjaként országos hírűvé vált. 1955-ben vette föl a tanintézet Kőrösy Józsefnek, a 19. század haladó polgári statisztikusának a nevét.

Az 1970. évi árvíz idején a pincében lévő levéltári raktár anyagát a diákok segítségével mentették föl az emeletre; az árvízi vészbizottság székhelye is ebben az épületben volt. Centenáriuma alkalmából ünnepélyes keretek között méltatták a száz év alatt 8800 diákot érettségivel kibocsátó iskolát.

Az eredetileg „nyári gyakorlótérnek” nevezett belső udvart négy oldalról veszik körül zártan az épületszárnyak, három frontját utcák határolják.

 

Az iskola kapujának betétvasrácsa

 

Az iskola rácsos kerítése

 

 

 Ezen oldalakon egyemeletes; a szomszédos épülethez való csatlakozásánál két tömegben, az utcákra nézően kétemeletesre emelkedik, a földszintes tornatermet közrefogva.

A 93 cm vastagságot elérő falazatú, dongaboltozatos pincét raktározásra szánták; a földszinten és az emeleten helyezték el a tantermeket, szertárakat, a könyvtárat s a tanári szobát. A kéttraktusos épületszárnyak belső oldalán lévő folyosók a használat során korán szűknek bizonyultak. A csúcsíves boltozású kapualj tengelyében, az udvar terébe türemkedően alakították ki a főlépcsőházat. A Tisza felől boltozott kocsibehajtó vezet az udvarba.

A Stefánia felé néző főhomlokzat közép-rizalitos, 4+3+4 tengelyes; az oldalhomlokzatok 3+8+3 tengelyesek. Az alapfalfelületek méltóságteljes téglaburkolatot kaptak kőbányai Drasche-téglából. Az épület sarkai és az ablakok szegélyei is armírozással hangsúlyozottak. A magyaros szecesszió jegyei a főhomlokzat és a rizalitok főpárkány fölötti, játékos fölépítményein jelennek meg. Egyedi ékességek a kettős oszloppal keretezett, Hermész-fejjel koronázott, félköríves főbejárat; fölül angyalok tartotta magyar címer; még följebb az „Él magyar / Áll Buda még” idézet. Ez utóbbi az oldalhomlokzatokon is megjelenik, ahol az emeleti ablakok fölött nyitott és csukott szárnyú baglyok jelzik az épület „tudós” voltát; a koronázó magyaros mustrák közepébe kedves gyermekarcokat foglaltak.

Míves kovácsoltvas kerítés határolja az előkertet, hasonlóan igényes munka a bejárati kapu magyaros szecessziós betétrácsa, a zászlótartók és a Tisza-parti oldal erkélye.

 

Forrás: SZL ÉT 31 734 /890., 30 946 /899., 8361/901., 30 896/911., 6446/913.

 

Irodalom: Kiss–Tonelli–Sz. Szigethy 1927. 269., Idegenforgalmi útmutató. 1930. 32., Jubileumi évkönyv a szegedi Kőrösy József Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola alapításának 100. évfordulója alkalmából. Szeged, 1985. 9–42., DM 1985. szept. 28., Nagy Zoltán 1991a. 195., Szabó Tibor 1991. 964.

O. Cs. M