Szeged
504. Postapalota
ÖVV. Neoreneszánsz,
1883.
Széchenyi tér 1.
Meixner Károly
A lebontott
„váracs” helyén, a Híd, a Vár utca és a tér találkozásánál lévő telken a magyar
állam költségén létesült. A terveket Lederer Ede építésvezető és a fölügyeletet
ellátó Nádai Antal 1881. december 9-i keltezéssel írta alá, az alapozás a
Szegedi Napló szerint már november 8-án megkezdődött. 1882 májusában a Szegedi
Hiradó beszámolt a kőművesmunkák befejezése alkalmából tartott ünnepélyről: „a
második emelet állványán kitűzték a zöld gallyakat, melyek mindegyike csak úgy
hajlott a cifrábbnál cifrább kendők seregétől, a csupasz falakra nemzetiszín
lobogókat állítottak”. Ez régi, most már ritkábban előforduló szokás, ilyenkor
a munka egy napig szünetelt, ezt a napot a mulatozásnak szánták. A Hiradó 1883
januárjában beszámolt a sokak által megcsodált Kratzmann-féle üvegfestményről,
mely a főbejárattal szemben volt látható. „A gyönyörű festmény mintegy 7 méter
magas és 4 méter széles, középen a magyar címerrel s alatta posta és távírói
jelvényekkel. A szélső kereten tizennyolc különböző díszítés látható, melyek
közül a piros-fehér-zöld szín előnyösen kiválik s a belső keret halványsárga
arabeszkjeivel pompás, harmonikus színvegyületben olvad össze.” A márciusi és
áprilisi számok részletesen foglalkoztak a hivatal belső beosztásával. A
távirda 23-án költözött, a posta „28-án du. 1-kor” kezdte meg működését az új
palotában. A távíró huzalokat ideiglenesen a Zrínyi utcán keresztül, a Hiradó
szerkesztőségének udvarán át (ahol később a Kelemen utcát nyitották), a
Zsótér-ház födelére, onnan a palota első emeletére vezették. Decemberben már
arról panaszkodtak, hogy az épület kicsinek bizonyul. A Híd utcai oldalon
elsőként már 1883. március közepén megnyílt Pulitzer Gusztáv Halászhoz címzett fűszer és
csemegeüzlete, cégtáblája a fényképen kiolvasható.
Az épületet emeletráépítéssel két részletben
bővítették, 1930-ban és 1946-ban. Majd a posta 1976 decemberében a mögötte lévő
két épületbe terjeszkedett. A Vár utcai szomszéd épületben a csomagföladás és
csomagkézbesítés, a Híd utcaiban a hivatali kézbesítés és a fiókbérlők kaptak
helyet.
A posta-palota 1883-ban
A csaknem
négyzet alakú telekre épült a zártudvaros U alaprajzú, három utcára szóló,
kétemeletes épület. Tér felőli főhomlokzata 1+3+K+3+1, a Vár utcai 1+K+6+1
tengely, evvel egyező, de kapu nélküli a Híd utcai, sarok-rizalitokkal. A
földszint és a rizalitok széle erősen van kváderozva, a lábazatban
pinceablakok. A földszint nyílásai ívesek, a kapu két oldalán álló oszlop
nyitott timpanont tart, melynek közepét, a fényképről ítélve valószínűleg a
város címere töltötte ki. Választópárkány csak az első emeleten van. Az emeleti
ablakok egyenes záródásúak, az elsőn az összefüggő párkány végigfut, a
szemöldökök egy része timpanonos. Az erősen kiülő főpárkányt konzolsor tartja,
föléje a rizalitokban emeletnyi, tornyos sarokrész emelkedik. A harmadik emelet
ráépítésekor a második emelet ablakainak formáját követték és a tetőzetet
visszaépítették. Lépcsők vezetnek az épületbe, a kapun át a földszinti
hivatalokba, és a főlépcsőhöz, amely a félemeletnél kétfelé válik. Itt már hiába
keressük a Kratzmann-féle üvegablak motívumait.
Forrás: SZL:
Tt. 12 040/881., ÉT.
Irodalom: SZN
1881. nov. 24., 1883. okt. 14., SZH 1881. dec. 11., 1882. máj. 28., 1883. jan.
5., márc. 4., 11., 20., ápr. 22., dec. 18., Krikkay Gusztáv 1889. 217–219.,
Bálint Sándor 1959. 118., 163–164., Péter László 1973. 75., Tipity János 1980.
29., Nagy Zoltán 1991. 176.
T. K. M.
505. Popper-ház
Eklektikus, 1884.
Széchenyi tér 2/A
Lechner, Jiraszek Nándor
A Popper-ház homlokzati vázlata, 1883
A fényképész műterem homlokzati terve
A lebontott „váracs”
helyén, a Széchenyi tér keleti oldalának egységes kialakítására készült 1883.
június 7-i rajz Lechner kézjegyével maradt ránk. Az „Elfogadott homlokzatvázlat
a törvényszéki és postaépület közötti házcsoportra” című rajzot a
telektulajdonosok is aláírták. Popper L. Mór bőrkereskedő augusztus 5-én
nyújtotta be kérelmét az építkezésre, és 9-én már megkapta az engedélyt.
Jiraszek tervei a Lechner vázlathoz képest, csupán apró változtatásokat
mutatnak a fölépítésben is. Az építést Jiraszek, Krausz Lipóttal közösen
végezte. A lakhatási engedélyt 1885 októberében adták meg. Az épület látható a
Letzter és Keglovich cég 1888 és 92 között készült fölvételén.
1892 tavaszán
már Patzauer Miksa tulajdona, ő kért
engedélyt április 12-én udvarában fényképészeti műterem építésére, amit 16-án
már meg is kapott. A földszintes, favázas épületre használatbavételi engedélyt
augusztus 22-én adtak, avval a kikötéssel, hogy lakásnak nem lehet használni. A
Kozmata-féle műtermet 1893 februárjában megvásárolta Kalmár Péter, aki 1896
decemberében eladta cégtársának Nagy M. fényképésznek. A ház fákkal részben
takart homlokzatát a múlt század utolsó éveiben készült Keglovich fényképről
ismerjük. 1904 júniusában az udvar jobb hátsó sarkába, melléképület építésére
kértek engedélyt. A tervet Ligeti Béla készítette.
1909-ben pedig özv. Patzauer Miksáné épített udvari
irodát, a tervező szintén Ligeti volt. A házat 1911 májusában 230 000 koronáért
Holtzer Gyula vásárolta meg, „amelynek helyén háromemeletes árúházat” akart
építeni. 1935-ben bérházán „módosított üzlethelyiség átalakítást” és portál
átalakítást végeztetett. 1996-ban a kaputól balra a Széchenyi üzletház van.
Téglalap
alakú telekre épült az L alaprajzú egyemeletes lakóház. Homlokzata 2+1+K+1+2
tengely, háromtengelyes középrizalittal. A falsík a földszinten kváderozva, és
fugázva van. Nyílásai íves záródásúak, a kapu két oldalán egy-egy oszlop a
bábos erkélyt tartja. Az övpárkány tagolt. Az emeleti ablakok egyenes
záródásúak, az összefüggő párkány végigfut, a parapet bábos, a szemöldök
timpanonos. A négyszögletes padlásablakok közeit csak a megemelt rizalitban
díszítik füzérek. A konzolsoros főpárkány fölé a rizalitban bábos mellvéd
emelkedik, mögötte a rizalit teljes szélességében csonkakúp alakú kupola ül. A
faragott fa kapun át keresztboltozatos kapualjba jutni, mennyezetét a díszítő
festés teljesen beborítja. A fölületet betöltő növényi ornamenseken puttók
ülnek. Balra nyíló lépcsőházában leveles, szíves tagokból öntöttvas korlát.
Oldalfalai márványozott festésűek, a mennyezeten bordűr, középen plasztikus
rozetta. A függőfolyosót kőkonzolok tartják, a korlát kovácsoltvasból való.
Forrás: SZL:
Tt. 7548., 8063/883., 3882/892.
Irodalom: SZH
1883. aug. 7., 1893. febr. 2., 1911. máj. 28., SZN 1893. febr. 2., 1896. dec.
13., Bálint Sándor 1959. 163., Habermann Gusztáv 1992. 224., T. Knotik Márta
1999. 432.
T. K. M.
506. Aigner-ház
Eklektikus, 1884.
Széchenyi tér 3.
Lechner, Jiraszek Nándor
Az Aigner-ház homlokzati
vázlata, 1883
A lebontott
„váracs” helyén, a Széchenyi tér keleti házsorának egységes kialakítására
készült 1883. június 7-i rajz Lechner kézjegyével maradt ránk. Az „Elfogadott homlokzat
vázlat a törvényszéki és postaépület közötti házcsoportra” című rajzot a
telektulajdonosok is aláírták. Aigner Nándor fűszerkereskedő és neje Pfann
Mária augusztus elsején nyújtották be kérelmüket az építkezésre. Jiraszek
július 27-én kelt tervei, hűen követik a vázlatot, csupán a tető tornyocskás
szellőzőit hagyta el. Az építkezést Jiraszek, Krausz Lipóttal közösen végezte.
Üzletek és lakások 1884. május elsejétől kiadók, majd augusztus elsejétől „négy
üzlethelyiség, az emeleten 6 szobás lakosztály, 2 kisebb földszinti lakás”
bérelhető. A kifogástalan állapotú épületre a lakhatási engedélyt november
15-én adták ki. Az épület homlokzata jól látható a Letzter és Keglovich cég
1888 és 92 között készült fényképén, ahol tisztán látszanak a földszint íves
záródású nyílásai. 1894 tavaszán építtette Aigner az udvari emeletes
épületrészt Hoffer Károllyal. A múlt század utolsó éveiben készült Keglovich
fényképen a földszinti nyílások íves záródásai a portálok takarásában is
látszanak. Századunk első felében alakíthatták át a nyílásokat műkőborítással
egyenes záródásúra. Föltehetően a Nemzeti Hitelintézet Rt. szegedi fiókja
számára, melynek hatalmas, aranyozott betűs fölirata a műkőborításon a
rizalitról jobbra nyúlva ma is olvasható. 1996-ban úgy hírlik itt is bank lesz.
Téglalap
alakú telekre két részletben épült a zárt négyszögudvaros, egyemeletes lakóház.
Homlokzata 2+1+K+1+2 tengely, háromtengelyes középrizalittal. A két szint
nyílásai egyenes záródásúak, csak a kapué íves. A tagolt övpárkány erőteljes. A
kapu fölött bábos erkély, az összefüggő ablakpárkány végigfut, a parapet bábos,
a szemöldök timpanonos. A megemelt rizalitot négy falpillér hangsúlyozza,
közöttük az íves fülkéket a timpanonokra komponált figurák töltik ki. A
konzolsoros főpárkány fölé a rizalitban bábos mellvéd emelkedik, középen kis
házikóformával. Mögötte a rizalit teljes szélességében csonkakúp alakú kupola
ül. A faragott fa kapun át boltozott kapualjba lépünk, onnan balra félkör alakú
lépcsőházba, ennek vonalát palmettás öntöttvas korlát követi. A függőfolyosót
kőkonzolok tartják, korlátja kovácsoltvas tagokból van.
Forrás: SZL:
Tt. 8063., 10 369/883., 70. doboz.
Irodalom: SZH
1883. aug. 4., dec. 30., 1884. jan. 6., DM Vigyázat banktér. 1996. jún. 18.,
Habermann Gusztáv 1992. 9.
T. K. M.
507. Törvényszéki palota
ÖVV. Eklektikus, 1882.
Széchenyi tér 4.
Meixner Károly, Ney Béla
A lebontott
„váracs” helyén, 1880-ban még a Híd utca és a tér sarkára tervezték az
épületet, térre néző 19 ablakkal. Végül 1881-ben a Wesselényi, a Vörösmarty
utca és a tér találkozásánál kijelölt telekre a magyar állam pénzén, két
részletben épült. A tér felőli rész terveit Nádai Antal kir. s. mérnök
építésvezető, Heszlényi József, Strenge és Herkner társvállalkozók 1882. január
7-én látták el kézjegyükkel. A Letzter L. sorozat decemberi fényképén az épület
már tető alatt volt. 1883 márciusában a Szegedi Napló beszámolt arról, hogy
belga fekete gránitból elkészültek a táblák Pezzano Santi budapesti műtermében,
a Szegedi Hiradó pedig áprilisban arról, hogy a táblákat elhelyezték. A kapu
ívében „bronzból öntött magyar címer díszeleg”, fölötte az „alig egy méter
hosszú márványtáblán [...] Az igazságnak” fölirat. A kétoldali bejárat fölött
négyszögletes márványtábla, a bal oldalin „Első Ferenc József király uralkodása
alatt”, a jobb oldalin „Dr. Pauler Tivadar igazságügyi minisztersége idejében
1881. évi LVIII. t.-c. alapján 1882 évben”. A sarkokban Tisza Lajos névbetűiből
monogram látható. Letzter és társa fényképe ebből az időből való. A fényképen
látható a mellvéd címercsoportja, de a háromszögbe komponált háromalakos
szoborcsoport nem volt az épületen. A teljesen kész palotát 1883. április 17-én
vette át Marinkich Mihály törvényszéki elnök, ahol jelen volt Meixner Károly
építész és a vállalkozók. 20-án a Szegedi Napló részletesen beszámolt az épület
belsejéről. Május elsején írták, hogy „a királyi törvényszék háromnapi
hurcolkodás után” átköltözött a palotába és részletezték az irodák
elhelyezkedését. Bálint Sándor az üvegablakok mestereként Kratzmann Edét, a
címercsoport faragójaként Vögerl Ignácot tartotta számon. A palota
szomszédságában lévő két telek arra a célra lett fönntartva, hogy ha idővel
Szeged királyi ítélő tábla székhelyévé válik, a tábla elhelyezésére szükséges
épület azon épülhessen föl.
A Wesselényi, a Deák Ferenc és
Vörösmarty utca határolta kir. ítélő tábla telkeire, a meglévő palota két
öttengelyes oldalhomlokzatához készültek a bővítés háromemeletes tervei. Az
épület bővítésére Hamza Géza törvényszéki elnök kért engedélyt. A terveket 1904.
szeptember 26-án tárgyalták. Az épület 1906-ban készült el. A hozzáépítést jól
elkülöníti a főpárkány fölé emelkedő, szerény méretű harmadik emelet.
Törvényszéki-palota 1883-ban
Négyszögletes telekre két
részletben épült a négy utcára szóló, három udvaros épület. Homlokzata a tér
felé 5+1+3+1+5, a Deák Ferenc utcára 6+3+6, a Vörösmarty utcára 5+3+K+3+5, a
Wesselényi utcára 5+7+5 tengely középrizalitokkal. A falsík a földszinten
kváderozva van az emeleteken fugázott tégla. A lábazatban pinceablakok, az
ablaksorok íves záródásúak. Az övpárkányok a földszinten és a második emeleten
egyben összefüggő ablakpárkányok. A főhomlokzat kapuja íves, két oldalán a
csigás fejű oszlopok timpanont tartanak, alatta „Az igazságnak” fölirat, az
ívmező üvegezve van. A bronz címernek nyoma sincs. A kétoldali bejárat
egyenesen zárul, fölöttük a márványtáblák, föliratuk nehezen olvasható. A
középrizalit első emeleti öt ablaka iker. A főpárkányt konzolsor tartja,
fölötte a rizalitban emelkedő oszlopos, bábos mellvédről hiányzik a
címercsoport. E fölött háromszögbe komponált háromalakos szoborcsoport áll.
Jellegzetes az első emelet ablakai közé helyezett kovácsoltvas elemek sora.
Lépcsők vezetnek a négyzethálós fa kapuhoz, azon átlépünk az oszlopos
előcsarnokba, onnan egy fő és két oldallépcső vezet az emeletre.
Forrás: SZL: Tt. 99/882., 55.
doboz., ÉT.
Irodalom: SZN 1880. dec. 11., 1883.
márc. 8., ápr. 18., 20., dec. 30., SZH 1881. febr. 11., 1882. jan. 11., 12.,
1883. ápr. 13., máj. 1., Krikkay Gusztáv 1889. 143–147., Bálint Sándor 1959.
118., 163., Nagy Zoltán 1991. 176.
T. K. M.
508. Szűcs-ház
Eklektikus, 1882.
Széchenyi tér 5.
Jankovics András
A Szűcs-ház 1915 előtt
A Széchenyi tér északi oldalán
álló lakóépület építésére Szűcs Ferenc ügyvéd és felesége, Molnár Mária 1882.
március elsején kértek engedélyt. Már június 18-án az épülőfélben lévő
egyemeletes ház kétemeletesre módosítását kérték, és 26-án meg is kapták. Ezért
a szomszéd Balogh-ház tulajdonosával az épület magasságára nézve ellentétük
támadt. Balogh János föllebbezésére a bizottság július 31-én megállapította,
hogy Szűcsék a második emeletnél nem tartották be a magasságot, ezért augusztus
3-án a tanács kötelezte őket, hogy a magasságot vegyék lejjebb 43 cm-rel az
engedélyezett szintre. Jankovicsot pedig megintették, és a tulajdonossal együtt
megbírságolták. 1883. május 1-jétől a házban két bolthelyiség és a második
emeleten „4 külön lakosztály” bérbeadó. Az egyik boltot Grácból Glassner Tamás
bérelte ki bécsi és gráci cipőüzletnek. A másikat ifj. Fodor István rendezte be
az első hazai érckoporsó-gyáros temetkezési intézete számára. 1883. június
12-én Szűcs Ferenc elhalálozott; a lakhatási engedélyt novemberben özvegyének
adták ki. 1889-ben az első emelet átalakítását végeztették. 1909 őszén a ház a
mögötte lévő „kabaré-telekkel” eladó. Az 1915. évi dátummal ellátott
levelezőlapon az épület magasságából ítélve föltehető, hogy Szűcsék nem tettek
eleget a 43 cm-es előírásnak. 1927-ben az épületen ajtónyitást és bővítést
végeztek. 1935. március 2-án id. Csernák Ernő és neje lakás-átalakításra,
modernizálásra kért engedélyt. 1954-ben a Szegedi Szálloda és Vendéglátó
Vállalat alakította és bővítette a földszinten lévő cukrászdát; az udvaron
nyári teraszt, a szökőkút előtt táncparkettet képeztek ki zeneszolgáltatással.
Hosszú időn keresztül itt volt a Város kedvelt tejivója. A házat az 1990-es
évek elején fölújították.
Téglalap alakú telekre épült az L
alaprajzú, kétemeletes lakóház. Szimmetrikus utcai homlokzatát közép- és két
szélső rizalit tagolja, gazdag eklektikus architektúrával. A földszinten
kváderozás, félköríves portálok, kompozit oszlopok és pilaszterek közé fogott
míves kapu, fölülvilágítóján két, madárfejű, szárnyas oroszlánt mintázó
kovácsoltvas mustrával. Az első emeleten a kaput baluszteres erkély
hangsúlyozza; az ablakok fölött gazdag és változatos szemöldökkiképzések. A
konzolsoros főpárkányt a középtengelyben lépcsőzetes attika koronázza. A
hasonlóan ékes kapualjból elegáns kőlépcső vezet föl míves kovácsoltvas
korláttal. A lépcsőház mennyezetén, téglalap alakú mező ováljában figurális
díszítőfestés van, amit Bálint Sándor is számon tartott. Az udvari homlokzatot
a közelmúltban posztmodern stíluselemeket használva átépítették. A kapu
tengelyét szoborfülke zárja az udvaron, mely jelenleg is kerthelyiségként
üzemel.
Forrás: SZL: Tt. 1728/882.,
3331/935., ÉT.
Irodalom: SZH 1882. márc. 2., aug.
8., 1883. febr. 6., máj. 8., 9., jún. 12., Tipity János 1980. 22.
O. Cs. M.–T. K. M.
509. Balogh-ház
Eklektikus, 1882.
Széchenyi tér 6.
Halmai Andor
A Széchenyi tér és a Horváth Mihály
utca sarkán álló ház építésére Balogh János kir. közjegyző és neje, Szarvady
Szidónia 1882. március 15-én kért és 20-án kapott engedélyt. Az építéssel ifj.
Heszlényi Józsefet bízták meg. Május 28-án tartották a „kőmüvesünnepélyt”,
tehát a falak már álltak. Júniusban Balogh nehezményezte az épülőben lévő
szomszédos Szűcs-ház kétemeletesre módosítását. A tanács a Szűcs-ház magasságát
ugyan 43 cm-rel csökkentette, a fura emeletkülönbség azonban megmaradt (508.
kép). 1882. november elsején a sarokhelyiségben Bein Mór kávés megnyitotta Széchényihez címzett kávéházát. A
belsőtér díszítését a Lengyel cég végezte. Üvegajtaján a maratott fölirat
Letzter és társa 1883-i sorozatának egyik fényképén elolvasható. A másik
fényképen Pfann Kálmán december elején megnyílt fűszer- és özv. Pfann Józsefné
üvegkereskedésének cégtáblája olvasható. A december 7-i irat tartalmazza, hogy
a homlokzatra tervezett magyar címert házán nem alkalmazhatja; és a kapubejáró
szépészeti szempontból nem üti meg a mértéket, alakíttassa át. 1883-ban a Szentháromsághoz címzett gyógyszertár a
Horváth Mihály u. 7. szám alól ideköltözött (innen 1891 decemberében
átköltözött a Takarékpénztár épületébe). Január elsején a Széchenyi téri
oldalon megnyílt Diamant Mór sörcsarnoka, melyet a sörkirályhoz, Gambrinushoz címzett. Tavasszal Balogh
áthelyezte házába közjegyzői irodáját. Júniusban a sörcsarnok „udvarkertet”
nyitott. Októberben Pfann Kálmán csődbe jutott, Bein Mór pedig hitelezői elől
megszökött. A lakhatási engedélyt november 21-én adták meg. 1884. február
elsején a térre nyíló sarokhelyiségbe Brem Vilmos helyezte át
fűszerkereskedését a Bérházból, és az Arany
elefánthoz címezte. Ebben az évben halt meg Balogh János, a házat Szarvady
Szidónia és kiskorú gyermekei örökölték. 1886-ban Diamant, Baloghné
beleegyezésével a kerthelyiségbe 28 m hosszú fedetlen tekepályát épített. 1889
nyarán a tulajdonosnő több földszinti lakás átalakítására kért és kapott
engedélyt. 1907-től fényképészet működött a házban. A Horváth Mihály utcai
telekrészen 1920-ra fölépült a mozgószínház. A fényképek és az emlékezet
tanúsága szerint a házat, az 1960-as években magasították egy emelettel. Az
emeletráépítés igényességére jellemző, hogy a tetőzet kupoláit is
visszaépítették. Evvel kiegyenlítették a két szomszéd ház közötti furcsa
emeletkülönbséget. 1996-ban ismét fölújítják, a Generali Budapest Biztosító
irodaháza lesz, a tér felőli végében a Gösser söröző nyitva van.
A Balogh-ház 1883-ban
Háromszög alakú telekre épült a V alaprajzú, levágott
sarkú egyemeletes épület. Homlokzata a Horváth Mihály utca felé
6+1(iker)+1(sarok) a tér felé 1(iker)+3+1(iker)+K+1(iker)+3+1(iker) tengely,
szélső, sarok- és középrizalittal. A falsík a földszinten és a rizalitok szélén
erősen kváderozva van, az emeleten fugázva. A földszinten félkörívesek a
nyílások. Az övpárkány csipkézve van. Az emeleti ablaksor egyenes záródású, a
párkány végigfut, a szemöldökök timpanonja tört ívű. A sarok címerdíszű
timpanonját két szintet egybefogó oszlopok tartják, közöttük ívelt erkély. A
sarok timpanon sorába helyezték el a második emeletet. A faragott kapu két
oldalán álló oszlop bábos erkélyt tart, ez a változtatás a tanács javaslatára
történt. A konzolokon nyugvó, erősen kiülő főpárkány fölé a rizalitokban bábos
mellvéd emelkedik, a sarkon és a tér felőli végében csonkakúp alakú kupola.
Forrás: SZL: Tt. 2253/882.,
4014/886., 8816/889., 3201/913., ÉT.
Irodalom: SZH 1882. márc. 16.,
máj. 28., aug. 8., nov. 9., 11., dec. 6., 31., 1883. ápr. 28., jún. 2., okt.
27., 1884. jan. 20., SZN 1882. dec. 10., 1883. okt. 21., 1884. jan. 27., Farkas
Antal 1883. 46., Péter László 1973. 74., 78., 1974/a 236., Habermann Gusztáv
1992. 17–18., O. Csegezi Monika–T. Knotik Márta, 1996.
T. K. M.
510. *Takarékpénztár
Romantikus, 1864.
[Széchenyi tér 7.]
Hoffer Károly
A régi takarékpénztár 1879-ben
*Palánk 1500/3m. = a Széchenyi tér
és az Élésház utca sarka. A téren „özvegy Rieger Mihályné és a cs. kir. élésház
közt fekvő 650 négyszögölnyi köztelek 4 sarok telekre osztva” 1859 nyarán
került árverésre. A telket a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár vásárolta meg.
(Csató 1861-i vízfestményén az Aigner-házban bérelt helyiségük, és nem
székházuk látszik, ahogy azt Nagy Zoltán írta.) 1861 őszén két pályázatot
hirdettek, egyet egyemeletes és egyet kétemeletes épületre. 1862 februárjában
18 pályamű közül Vassél Alajos pesti építész kétemeletes terve első, Kibling
Ede szegedi építész egyemeletes terve második díjat kapott. A várakozásnak
azonban egyik sem felelt meg, így 1863 októberében „Hoffer Károly építő mester
egy célszerű házterv készítésével bizatott meg” – írta a Szegedi Hiradó. Sem a
pályaművek, sem a terv nem maradt ránk. Tervezőjének Bátyai Jenő (DM 1991.
márc. 15.) Margittay Gábort tartotta; azonban a lexikon adatát is figyelembe
véve, ő csak a pályázók egyike volt. 1864 elején a munkálatok elvégzésére
vállalkozókat kerestek. Márciusban kezdték meg az építkezést, nyárra már a
„bérház, lak- és bolthelyiségei” a jövendő bérlők számára megtekinthetők, és
belső beosztásuk az ő igényeik szerint alakíthatók. Az igazgatóság novemberben
elhatározta, hogy az emeleti helyiséget bérbe adja a kaszinónak évi 1000
forintért. Termeit 1865 tavaszán ifj. Pollák „igen szép csínnal és izléssel”
festette, a bútorokat Seifmann Mór szállította. Május 14-én ünnepélyesen
nyitották meg. A vendéglőt és kerthelyiséget Weytracher vendéglős bérelte ki.
1875-ben már Baveschitz Lőrinz Szőlőfürthöz
címzett vendéglője. Az épületet Bietler 1872-i akvarellfényképéről, az 1872-i,
1876-i Letzter-sorozat fényképeiről és több árvízi fényképről ismerjük. Ekkor a
Takarékpénztár a földszinten a rizalittól jobbra, a vendéglő balra helyezkedett
el. A Vízkor a Szeged-csongrádi
takaréktár tulajdona, károsult még Bavesits Lőrinc bormérő. 1891-ben már tervbe
vették új palota építését.
Téglalap alakú telekre épült az
egyenlőtlen szárú U alaprajzú egyemeletes épület. A tér felőli főhomlokzat 2+5+2
tengely középrizalittal, az Élésház utcai 5+4, végében rizalit, az Élésházra
néző valószínűleg 5 tengelyes volt. A sarkokat és rizalitokat falpillérek
határolták a főpárkány fölé emelkedő tornyocskákkal. A földszint nyílásai
egyenes záródásúak íves keretelésben. A boltajtókat táblák védték, fölöttük
cégtáblák, középen magasra ívelő kapu. Az övpárkányt csipkesor kísérte. Az
emeleten a rizalitot kivéve egyenes záródású, íves keretelésű ablakok szögletes
szemöldökkel; a rizalitban ívesek, keretelésüket vállpárkány fűzte össze.
Fölöttük szakaszos ívsor volt. A konzolsoros főpárkány fölött a rizalitokban
bábos mellvéd emelkedett.
Forrás: SZL: Tt. 2533/872.,
913/873., 7849/874.
Irodalom: SZH 1859. jún. 30., júl.
21., 1861. okt. 9., 1862. febr. 1., 12., 15., 19., 1863. okt. 24., 1864. febr.
3., 24., márc. 19., aug. 20., nov. 30., 1865. márc. 9., máj. 11., 28., 1875.
jún. 4., SZN 1891. jan. 29., Krikkay Gusztáv 1889. 129–137., 351–353., Éber
László 1935. II. 85., Bálint Sándor 1959. 121., 128., Nagy Zoltán 1991. 96–97.,
107.
T. K. M.
511. Takarékpénztár
Szecessziós, 1903–05.
Széchenyi tér 7.
Baumhorn Lipót
A takarékpénztár homlokzati terve
A takarékpénztár 1910 körül
Az üzletvitelében a konzervatív
pénzintézetek típusába tartozó Szeged–Csongrádi Takarékpénztár 1845. október
1-jén kezdte meg működését. Az ő útján bonyolította pénzügyi tranzakcióinak
nagy részét a Város is. A városképi szempontból kiemelt és meghatározó ponton
álló, elődje helyére emelt épületet a bécsi és berlini szecesszió formai
jegyeinek külsőségekben, felületi dekorációban való alkalmazása jellemzi.
1914-ben az első emeleten
födém-megerősítéssel értéktrezort helyeztek el. Az 1920–22. években
változtatásokat végeztek új betétosztály és váltóüzlet létrehozásával. 1941-ben
szükségóvóhelyet, 1944-ben pedig nyilvános légoltalmi
helyet létesítettek 144 fő részére. Az 1950-es években jelentős belső
átalakításokat hajtottak végre lakásmegosztásokkal. Két utcai homlokzattal
rendelkező, belső udvarát négy oldalról övező, grandiózus hatást keltő
kétemeletes palota sarokkupolával. Pincéjébe fa- és széntárolókat telepítettek,
valamint raktárakat az üzletek számára külön-külön lejárattal. A földszinten a
Takaréktár utca felől kaptak helyet a Takarékpénztár és két biztosító intézet
irodahelyiségei, a Széchenyi téri oldalon üzletekkel. Az udvari szárnyak és az
emeletek két-ötszobás lakásoknak adtak helyet. A padlásra víztartály,
mosókonyha és mángorló került. Az utcai szárnyak két-, az udvariak
egytraktusosak. A félkörívvel határolt főlépcsőház a Takaréktár utcai szárnyhoz
csatlakozik.
A takarékpénztár erkélykorlátja
A takarékpénztár ablakrácsa
A homlokzatokat íves orommezővel megemelt
közép- és sarokrizalitok tagolják, melyek közül külön hangsúlyt kapnak az
épület sarkán lévők. Ezeket két szint magas, páros oszlopok szegélyezik
plasztikusan, s lágyan ívelő kupola koronázza. A többi rizalitot csak enyhe
kiülésű pilaszterek fogják közre; az ablakok között is kétszintes, még
laposabb, ritkán kannelúrázott falpillérek képeznek felületi mustrát.
Tengelyképlete: 2+4+2+4+2+2+4+5+4+2.
Szép, kirakatos üzletportálok,
kosáríves kapuk és szegmentíves ablakok bontják a homlokzati felületeket kő- és
kovácsoltvas rácsú erkélyekkel. Jellegzetesek a sűrűleveles
fölületdíszítmények; az egyedi pilaszterfők, a változatos fejmotívumok; a
címerpajzsok Szeged és a vármegye címereivel, valamint a takarékosságot
kifejező méhecskékkel; a nagy, sarki, barokkos kartus s az intézmény jelképe: a
méhkas, ez utóbbit láthatjuk a kupola csúcsán is.
A takarékpénztár bejárati portálja
Az udvari homlokzat egészen más világ:
a csöndes, sima falfölületeket finom vonalú téglasávok tagolják, kaptáruk körül
rajzó méhcsaládot is megformálva. A Széchenyi téri oldalon a reneszánsz
emeletes loggiáit idéző boltozott, nyitott folyosók, de zömökebb pillérekkel és
neoromán kettős oszlopokkal. Ezeknek és a többi helyen található
függőfolyosóknak a korlátjai, valamint az üvegtetők konzoljai a kapurácsokkal
együtt Kónya György míves kovácsoltvas munkái. Az épületet gazdag színes
ablakok ékesítik.
Gondos tervezés eredményeként
finom részletképzés jellemezte a belsőépítészeti elemeket is, az elegáns
lépcsőházat, a belső nyílászárókat, a pénztárterem rekeszfalait, a
falburkolatokat.
Forrás: SZL ÉT 6532/903., 14
865/904., 33 225/905., 66 332/941., M.588-5/1952.
Irodalom: Sz. Szigethy Vilmos: A
Szeged-Csongrádi Takarékpénztár százéves története. (Kézirat az egyetemi
könyvtárban). Idegenforgalmi útmutató. 1930. 38–39., Bakonyi Tibor 1980. 149.,
Tipity János 1980. 34., Péter László 1986a. 42–43., Nagy Zoltán 1991a. 196.,
Kápolnai Nagy Iván 1991. 407.
O. Cs. M.
512. Jerney-ház
VJ. Eklektikus, 1883.
Széchenyi tér 8.
Bachó Viktor
A Víz utáni városrendezéskor a Tisza Lajos körút kijelölésével az
élésházi épületek (*Palánk 3.) előtt, új telket alakítottak ki. 1882
decemberében a Letzter L. készítette fényképen és 1883 májusában készült
Letzter és Társa fényképsorozaton látni a kerítéssel körülzárt építési
területet. Ide a Budapesti sugárút és a Tisza Lajos körút sarkára a dorozsmai
Jerney Mihály 1883. július 15-én kért építési engedélyt. A mellékelt terveket
Bachó és a kivitelezésért felelős Erdélyi Mihály aznap írták alá. A kétemeletes
épület építési engedélye július 28-i dátumú, a
bizottság javaslata: kétemeletes utcai lakóház, egyemeletes udvari
szárnyépület. Augusztusban megkezdték az alapozást. 1884 áprilisában már
bolthelyiséget hirdettek május elsejére, lakásokat pedig augusztus elsejére. A
kifogástalan épületre a lakhatási engedélyt szeptember 5-én adták meg. A
homlokzati tervtől csak az emeleti ablakok szemöldök megoldásai mutatnak némi
eltérést. Főlépcsőházában téglalap alakú, sarok lépcsőházában kerek mezőjű
díszítő festés készült, mesterét sajnos nem ismerjük. Egy udvari melléképületre
és egy mángorló színre 1885-ben adtak használhatási engedélyt. 1897 nyarán
Barta Adolf bazárhelyiségének falazatára két kirakat engedélyezését kérte,
rajzát Hegedűs Gyula készítette. 1900-ban készült Keglovich Emil fényképe,
amelyen a ház Tisza Lajos körút felőli oldalhomlokzata remek állapotban
látható. 1996-ban a sarokrész Julius Meinl csemegeüzlete.
A Jerney-ház oldalhomlokzata
1900-ban
Téglalap alakú telekre épült az L
alaprajzú kétemeletes sarokház, az egyemeletes udvari szárnnyal udvart zár be. Homlokzata
a körútra 1(iker)+3+K+3+1(iker), a sugárútra és a tér felé
1(iker)+7+1(iker)+K+1(iker)+7+1(iker) tengely, rizalitokkal. A földszinten íves
záródású üzletsor. Az övpárkány erőteljes. Mindkét emeleten egyenes záródású
ablakok; az elsőn az összefüggő párkány végigfut, a szemöldökök timpanonosak, a
másodikon ívesek. A főpárkányt sűrű konzolsor tartja. A fő- és oldalbejárat
kapualjából jobbra nyíló lépcsőházak mennyezetén díszítő festés: a
főlépcsőházban szakaszokból összeállított mustra középdísszel, a kör alakú
sarok lépcsőházban a sugaras osztást erőteljes színezésű bordűr zárja. A
kovácsoltvas korlát az előbbiben rozettás, másikban csigás díszű. A
függőfolyosókat kőkonzolok tartják, a korlátot kovácsoltvas tagok alkotják.
Forrás: SZL: Tt. 6980/883.,
8333/884., 5511/885., 10 594/897., ÉT.
Irodalom: SZH 1883. júl. 24., aug.
5., 1884. ápr. 20., Bálint Sándor 1959. 163.
T. K. M.
513. Zsótér-ház
M. Klasszicista, 1840–1866.
Széchenyi tér 9.
A Zsótér-ház 1882-ben
*Palánk 2. = a Széchenyi tér
nyugati oldalán. Az épület történetét Oltvai Ferenc és Vinczi Károlyné
részletesen föltárta. A befejezetlen épületet a csődbe jutott Dercsényi
testvérektől 1844-ben megvásárolta Zsótér János hajósgazda és gabonakereskedő.
Ő a házhoz egy évtized alatt a várost fölháborító, a teret csúfító toldalékokat
építtetett. Az 1848-i kőnyomat a ház déli kiépült szárnyát örökítette meg. Az
épület befejezését 1856-tól a tanács „közegészségügyi, tűzrendészeti,
veszélyességi és szépészeti” szempontból is sürgette. Fölszólították a
tulajdonost, bontassa le a toldalékokat, és építtesse ki a ház északi szárnyát.
Ezért az épületet a tanács 1860-banhárom nézetből fényképeztette le Knezevich
Györggyel. A fényképen a Széchenyi téri részt timpanonos középrizalittal
látjuk, akárcsak Csató 1861-i vízfestményén.
Zsótér Andor, Jánosnak a fia
1863-ban építkezni szándékozott. Hoffer Károly május 20-i tervrajza azonban nem
valósult meg. 1863 júniusában térre néző férfiöltönyraktárát hirdette a Holtzer
S. és fia cég. Júliusban örömmel újságolták, hogy „sebes munka mellett már az
emeletet rakják. A hátsó középrész csakis egyemeletes lesz, míg a főútra néző
oldal a nagy épület teljes magasságáig emelkedik”. 1864 februárjában a Ferenc
térre épült részében több bolt bérbeadó. 1866 őszén „a Zsótér-ház fedél alá
került s jelenleg Szeged legnagyobb épülete” – írta a Szegedi Hiradó. A kész
épületet Bietler 1872-i akvarellfényképéről, az 1876-i Letzter-sorozatról és
több árvízi fényképről ismerjük. A Vízkor a tulajdonos mellett 13 károsultat,
az üzletsor bérlőit sorolták föl.
1882 decemberében a Letzter L.
készítette fénykép sorozaton az üzletsor tábláin a nevek jól olvashatók. 1884
februárjában halt meg Remes Anna, akinek egyik legismertebb polgári bormérése
volt itt, már 1865-ben. „Annus néni néven ismerték, s egyike volt a legjobb
szívű nőknek” – emlékezett meg róla a Szegedi Hiradó. Cserzy szerint a
„Zsótér-ház sarkán volt a vendéglője, ahol most a Korzó mozi bejárata van”.
1885-ben, 1895-ben a tulajdonos főleg járdájával kapcsolatos építésre kért
engedélyt. 1911 áprilisában a házat kétszázezer koronáért vásárolta meg Bach
Jenő, ő alakított ki benne 1913-ra mozgószínházat. 1935-ben megújították a
homlokzatot, ekkor Szeged szab. kir. város tulajdona. Az 1960-as évek eleji
fölújításakor a magtáremelet négyzet alakú ablakainak új vágatot adtak, és
létrehozták a harmadik emeletet. Városház felőli sarokrészében évtizedeken át a
Szeged étterem volt.
Téglalap alakú telekre épült a
négy utcára szóló, kettő + magtáremeletes, a Fekete Sas utcára egyemeletes ház,
zárt udvarral. Homlokzata a tér felé 1(iker)+5+5(iker)+1(iker), az oldalakon
1+3+1, a Fekete sas utcára 3+11+10+3 tengely, rizalitokkal. A hátsó front
egyszerű kialakítású. A földszint egyenes záródású üzletsorának félköríves
keretelését vállpárkány fűzi össze, középen magasra ívelő kapu. Az emeleteken
egyenes záródású ablaksor. Az emeletek között övpárkány fut végig. A főpárkány
előreugró, a középrizalitban lépcsős attikafal emelkedik. Hatalmas kapuján át
boltíves kapualjba lépünk, a jobbra nyíló lépcsőház új lépcsősora vezet az
emeletekre, míg a hátsó lépcsőház az első emeletről indul.
Forrás: SZL: Ti. 2724/847., SZB.
19., 52/848., 11., 25/849., 143/861., Tt. 2533., 6427., 11 144/872., 913/873.,
6834., 7849/874.
Irodalom: SZH 1860. jún. 14.,
1861. okt. 12., 1863. jún. 6., júl. 11., 1864. febr. 6., 1865. okt. 8., 1866.
szept. 9., 1884. febr. 22., 1911. ápr. 30., Cserzy Mihály 1922. 122–124., Nagy Zoltán–Papp
Imre 1960. 259., Oltvai Ferenc–Vinczi Károlyné 1968. 189–201., Habermann
Gusztáv 1992. 55., 312–313., ., O. Csegezi Monika–T. Knotik Márta 1996.
T. K. M.
514. *Tanácsháza
Copf-neocopf, 1800.
[Széchenyi tér 10.]
Vedres István
A „tanácsháza 1882. március 14-én reggel”
Az előzmények Bálint Sándor
nyomán: „A város közigazgatási súlypontja a török időkben Alsóváros volt. Itt
állott a tanácsháza”. 1728-ban a várral szembe a központba került. Egy katonai
mérnök tervei szerint Pirneker József építette föl. „A puritán megjelenésű
épület északi és nyugati homlokzata emeletes volt, a másik két oldal
földszintes. Ez utóbbi részeken még a török idők levantei hagyományaként nyílt
árkádokkal épült boltok, simindzsiák (finom süteményeket készítő különleges
kemencéjű, török eredetű pékségek) állottak. Ezt az épületet 1799-ben másik
tanácsháza váltotta fel.”
*Palánk 1. = a Főtér nyugati
oldalán. Az új tanácsháza alapkőletétele 1799. augusztus 30-án volt. Alapkövét
a bontáskor, 1882 augusztusában találták meg, rajta „Nemes sz. kir. Szeged
város tanácsháza 1799. Kisasszony hava 30”. vésettel. Vedres István tervei
alapján és közreműködésével Schwörtz János építette föl. Vedres érdeme volt az
az „újítás, hogy egyik részét úgy építik, hogy színházi előadásra is alkalmas
legyen”. Evvel kapcsolatos korabeli iratot ismertetett 1883-ban a Szegedi
Hiradó: „Az épület 1801-ben készült el. Az előtte való év őszén a közgyűlési
terem kifestésére kerülvén a sor, abból az időből egy rövid, elhányódott okmány
került elő. Az okmány az akkori másoló járandóságait számolja. Neszentaller Ignatz Piktornak és
Mechanicusnak addig miglen az Ujonnand tsinalandó Városházában Keszitendő
Szállát, és Theátrumát helyre alitya, és ki festi, hetenkét a Szükséges
Materiálékon kívül tulaidon Munkájáert 14 forint, Szabad quartély es Fuvár, Nem
különben Nyoltz öll fa Applaeidáltatott: Ki adta Aigner József Nótárius.”
1847-ből való Buday Mihály földmérő „Nemes Sz. Kir. Szeged Városa Curialis
Épületébe történt Hivatal Szobák Osztályozásainak, és abban volt Szinpad
átváltoztatásának mintája.” című alaprajza, a beleírt funkciókkal. Az épület
alakját a Nagy Zoltán fölsorolta rajzokon kívül, Bietler 1872-i akvarellfényképéről,
Letzter L. 1876-i fényképéről, több árvízi fényképről ismerjük. A leghitelesebb
számunkra a tanács megrendelésére, 1882. március 14-én reggel készült Letzter
fénykép (amit Nagy Zoltán a Víz előtti
időkre datál, a kép aláírás pedig 1880 tájára). A fölvétel Zsilla Vilmos
osztálymérnök segédkezésével történt, és az építendő új városháza
távlatterveinek elkészítéséhez volt rá szükség. Május 22-én kora reggel
megkezdték a tanácsháza bontását. Júniusban a nagyharangot eresztették le a
toronyból csigák segítségével, „némaságra lesz kárhoztatva az új városháza
fölépültéig”. Írta a Szegedi Hiradó, és közölte a harang föliratát: „Ns. Kiss
József Fő-bíró, Szilber József Polgármester. Ns. Müller Ferenc Fő-kapitány.
Nagy Ferenc Tanátsbéli. Steits János Tanátsbéli. Hódy Imre Tanátsbéli. Ns.
Szluha Ferentz Tanátsbéli. Petrovits János Tanátsbéli. Gerentsér János
Tanátsbéli. Kolb József Tanátsbéli. Ns. Koller Miklós. B. Tanáts-béli. Lengyel
Pál Fő-jegyző. Aigner Imre I. All-jegyző. Petrovits István II. All-jegyző.
Rózsa Imre Protocollista. Szilber Antal All-ügyész. Heszler József Számvevő.
Béró János Szószolló. Wőber György. Baurnfeind Ferdinánd. Segédgyei. Öntötte
Ebernhard Henrik Pesten 1832. Nyomok 25 mázsát 86 fontot.”
Nagy Zoltán leírása nyomán a
megvalósult tanácsháza egyemeletes, három szakaszúra tagozódó főhomlokzattal. A
középső rizalit magasabb és öttengelyű. A két, teljesen egyforma oldalsó
szakasz négy—négy tengelyű s általában egyszerűbb kivitelű. A rizalit
szélességében a homlokzati főfalra támaszkodva emelkedik a kéttraktusú és
toronysisakkal födött torony. A rizalit földszintjében nyílik a kosáríves
kapuzat. A kapu sarkai fölött copfos váza alakú vaslámpák. Az emeleti középső
ablak a többinél magasabb, szélesebb és félkörívben záródik. Az oldalsó szakaszok
ablakai keretezetlenek, egyenes záródásúak, s nincs fölöttük szemöldökpárkány.
Az ablakközöket a földtől a párkányig füzéres fejezetű lizénák tagolják. A
fölső toronypárkány félköríves hajlataiba illeszkednek bele a toronyórák. A
toronysisak fölső traktusát laternák világítják. A déli és északi
oldalhomlokzat szintén hármas tagozódású és középső szakasza a két szélső
szakasz falsíkja elé ugrik, s azoknál kissé magasabb. Az egész épületet
manzardos tetőzet fedi.
Forrás: SZL: Ti. 6087/847., Tt.
2533., 9088., 9542/872., 913/873., 5545., 6837., 7849/874.
Irodalom: SZN 1882. márc. 15.,
aug. 27., SZH 1882. máj. 23., Bálint Sándor 1959. 59., 88–90., Nagy Zoltán
1985. 670–674. és 49–50. kép.
T. K. M.
515. Városháza
MJ. Eklektikus,
neobarokk, 1883.
Széchenyi tér 10.
Pártos Gyula, Lechner Ödön
A városháza 1883-ban
A városháza építésére Tisza
Lajostól megszabott föltételekkel jeligés pályázatot írtak ki, összesen nyolc
pályamű érkezett. 1882. március 4-én az első díjat a „Régi alapon” jeligés mű
nyerte, Pártos Gyula és Lechner Ödön társ építészmérnökök terve, a második díj
Bachó Viktoré lett. A munkálatok nyomon követhetők a május 22-ével kezdődő
építési naplóban. Klein H. János és Kirschenbaum Keresztély budapesti
építőmesterekkel júliusban írta alá a szerződést Veszelinovics Bazil
polgármester. Az alapkövet augusztus 28-án délután három órakor tették le.
Októberben a cserépfödést Pap Kálám nyerte el, 14-én tartották a
kőművesünnepélyt, a mázas cserepekből Tóth Béla cserépgyáros 20 170 db zöld
színűt, 8880 db sárga színűt, és 300 db homorú cserepet szállított le. Az
építésről Letzterék három fölvételt készítettek. 1883 tavaszán adták hírül,
hogy a lépcsőház ablakfestményei – a középső nagy ablakon a város címere, tőle
jobbra és balra a kisebbeken a régi és új Szeged egy-egy emlékképe – Kratzmann
Ede budapesti műintézetében készülnek. Június végén minden ceremónia nélkül
helyezték föl a csúcsra a toronygombot. Júliusban Brauswetter János ajánlatát
fogadták el, a „toronyóra világító készülékkel lesz ellátva”. A hivatali szobák
„kifestése Kaszta helybeli festő” munkája. Az összekötő híd címereit, a
főhomlokzat szoborműveit a „tiroli származású székesfehérvári Stumf János képfaragó”
készítette. Szeptemberben „Hardtmuth L. és C. kályhagyáros cég 23 dísz és egyéb
kályhát szállított, és azokat föl is állította”. A kapu Rainer Károly faragása,
a lakatosmunka Árkay Sándor fővárosi műlakatosé. A „sóhajok hídja” bádogozását
többször átfestették, mire megállapodtak a városháza falazatéval egyező
színben. Ez kötötte össze a Bérház királyi lakosztályát a városházával. Október
első napjaiban helyezték a főhomlokzat tetejére a város újjászületését
jelképező főnixmadarat, amely Bischorn bécsi ércöntő műhelyéből került ki, 5-én
megérkeztek az ablakfestmények. 1884 tavaszán kezdték meg az „amerikai matt
diófából készült”, az épület barokk stílusával összhangban lévő, Seifmann cég
szállította bútordarabok elhelyezését. A városháza pompás épületének képét a
Letzter és társa cég 1883-ban fényképen örökítette meg; Zombory Lajos 1890-ben
megfestette, a nagyméretű színes akvarellt a Levéltár őrzi.
A négy utcára szóló,
négyhomlokzatú, minden oldalon rizalitokkal tagolt épület a régi alapokra
épült. Magas alagsorra emelt, a rizalitokban kettő, a szárnyakon egyemeletes,
manzárdtetős tömbház, tűzfigyelő óratoronnyal. A térre néző főhomlokzat
4+2+1(iker)+1+2+4 tengely, középen íves záródású, hármas kapuzattal, fölötte
erkély, főpárkány fölé emelkedő ívében figurális kompozíció. Az épület ferde
lábazatú, magas alagsorán ovális ablakok, előttük láncos korlát húzódik. A
földszinti és emeleti ablakok egyenes záródásúak, az emeleten nagyobbak és
díszesebbek, a rizalitban lekerekített sarkokkal. A főpárkány előreugró, a
színes cserepezésű manzárdtetőn egy sor kiugró, kör alakú szellőzőnyílás van.
Az épületet az udvari főfal fölé emelt, gazdagon tagolt, kőkorlátos erkéllyel
körülfogott, órával és többszörös osztású sisakkal ellátott torony uralja. A
hármas, kocsibejárós kapuzatú kapualjból márványkorlátos lépcsők vezetnek a
főlépcsőházba. A kutakkal ékes kicsi, bensőséges udvarról jutunk az épület
hátsó bejáratához és lépcsőházához. A karzatos ülésteremben mennyezetfreskók;
és eredeti berendezés, csillárokkal, drapériákkal. A freskók Vajda Zsigmond
alkotásai (1889). A mezőgazdaságot szimbolizáló nőalak modellje Masa Istvánné
(Apró Ferenc ügyvéd dédanyjának
testvére) volt. Beöltöztetett alakját Letzter és Keglovich
fényképe őrzi.
Forrás: SZL: Tt. 228/882., 56–61.
doboz.
Irodalom: SZH 1882. márc. 3., 7.,
máj. 21., aug. 29., okt. 6., 15., nov. 1., 1883. máj. 18., 31., jún. 28., júl.
24., aug. 26., szept. 15., 27., okt. 5., 1884. márc. 2., SZN 1883. júl. 25.,
szept. 28., okt. 3., Krikkay Gusztáv 1889. 171–183., Bálint Sándor 1959. 116.,
118., 121., 164., Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 260., Tipity János 1980. 33.,
Nagy Zoltán 1991. 178., Apró Ferenc: Szegedi képeslapok. Szeged, 1994.
december.
T. K. M.
516. *Lacikonyha
[Széchenyi tér 11.]
*Palánk 148. = a Széchenyi tér
nyugati oldalán. A tanácsháza mellett álló lacikonyha jellegzetes épületét az
1848-i kőnyomatról és Csató 1861-i vízfestményéről (403., 378. kép) ismerjük.
Térre néző homlokzata árkádos volt, középen timpanon emelkedett, az árkádok
alatt boltok sorakoztak. 1867 novemberében árverést hirdettek a „lacikonyha
épületben létező 18 boltra”, a következő év májustól 3 év és 4 havi
bérbeadásra. 1869 októberében a „város legrútabb botrányfészkét” az
összeomlástól „megtámogatással” védték. Bontására 1870 májusában árlejtést
tartottak, a hónap közepén a bontás már javában folyt.
Forrás: SZL: SZB. 27/849., 44.,
229/861., 126/870.
Irodalom: SZH 1867. nov. 10.,
1869. okt. 21., 1870. máj. 1.
T. K. M.
517. Bérház
VK. Kora eklektikus,
1872.
Széchenyi tér 11.
Wegman Gyula, Scherrer József Adolf
A bérház 1876-ban
A Lacikonyha helyére már 1849-ben
tervezett Bainville nagyszerű épületet, ami nem valósult meg. 1870 júliusában a
tervpályázatra érkezett 12 tervből, a pesti építészeké lett a nyertes.
Időközben megnagyobbították a telket, Wegmann augusztusban vállalkozott az
áttervezésre. 1871 májusában a belügyminisztériumból végre leérkezett a városi
bérház terve. Az építkezés azonban csak 1872 április
első napjaiban kezdődött. 1873 szeptemberében hirdették a boltok és lakások
kiadását. A földszinten 16 bolt, emeletenként 44 helyiség készült. Az emeletek
beosztását már az épüléskor sok kritika érte. Kiadásukat nehezítette, „hogy
csupa lik-luk, ajtó meg ablak”, ezért nem kapnak bele magánlakókat. 1874
februárjában „az egyik legszebb és legdrágább bolthelyiségben (2000 frtos) egy
országot világot látott hazánkfia Brem Vilmos, ki több évig lakott Amerikában
is, oly fűszerkereskedést rendezett be, mely becsületére válik a palotának”;
Steiner és Reichmann vászonkereskedő boltját a Tirolihoz címezte, itt volt még Maader S. lábbeli, Kramer C.
férfiöltönykészítő üzlete. Lassan a Fekete Sas utcai boltok is bérlőre
találtak. Az emeleteket általában ügyvédek, biztosítók bérelték: 1875-ben a
szegedi ügyvédi kamara hivatala volt itt, a Szegedi Olvasó Egylet helyére
1876-ban a Tisza-szabályozás mérnöki hivatala költözött. Itt volt Czapik János
zongoratanár magániskolája, a városi zenede és a földszinten rövid időre a
dalárünnepélyi központi iroda. Az épületet az 1876-i Letzter-sorozat
fényképéről ismerjük, ezen Brem üzlete a városház felőli sarkon volt. A házba
egyre több hivatal költözött, 1878-ban a Szegedi Hiradó szerint a „bérház egy
részét fiók-városházává lehetne fölavatni”. A Vízkor is a város tulajdona, több árvízi fénykép is megörökítette.
1883 júliusában az előkészületek miatt a városi zenede a Burger-házban
(Stefánia 1.) bérelt helyiséget. A király fogadására a második emeleten öt
szobából zárt lakosztályt alakítottak ki a térre és a városházára néző
ablakokkal, kárpitosmunkát és bútorokat Seifmann Mórnál rendeltek, majd
megépítették a lakosztályt a városházával összekötő folyosóhidat (a „Sóhajok
hidját”).
1987-ben az első emeleten a tér és
a városháza felé eső sarokhelyiségnek a mennyezetén díszítő festésre bukkantak.
Az ovális középdísz figurális festésének föltárását, konzerválását és kismérvű
kiegészítését Szőke Ágnes restaurátor végezte. Ez a helyiség föltehetően része
volt annak a térre néző első emeleti tágas lakásnak, melyet 1875. május
elsejétől 1876. május elsejéig a Szegedi Olvasó Egylet bérelt, majd a
Tisza-szabályozás mérnöki hivatala volt. 1996-ban az épület teljes egészét a
polgármesteri hivatalok foglalják el.
A lacikonyha megnagyobbított
telkére épült, négy utcára, téglalap alakú udvarral. Főhomlokzata 4+2+K+2+4
tengely középrizalittal, ezzel egyező, de szerényebb a Fekete Sas utcai hátsó
homlokzat. Oldalhomlokzatai 4+8+4 tengelyesek, szélső rizalittal. A földszinten
egyenes záródású nyílások, az íves kapu két oldalán pillérre állított lámpa,
fölötte csigás konzolokon nyugvó erkély. Az övpárkánytól a sarkok és a
rizalitok szélei kváderozva vannak. Az ablakok csupán a középrizalit első
emeletén ívesek. A timpanonos szemöldökök bizonyos szakaszokban a két emelet
között váltják egymást. A középrizalitot megemelték, itt a konzolsoros
főpárkány a padlásablakok fölé került, és fölötte díszes mellvéd emelkedik. A
faragott fakapukon át kapualjakba jutunk, onnan a lépcsőházakba és az udvarra,
amelyet zárt folyosórendszer vesz körül. A korlát a főlépcsőházban szögletes
vonalú kovácsoltvas, a hátsóban vaskos tagú öntöttvas.
Forrás: SZL: Tt. 2533/872., 5633.,
7423/873., 3480., 6837., 9919/874., 4193/879.
Irodalom: SZH 1870. máj. 18., júl.
13., 15., aug. 14., 1871. máj. 5., 1872. ápr. 5., 1873. aug. 15., szept. 17.,
1874. febr. 22., márc. 29., máj. 1., júl. 22., 1875. márc. 5., 26, ápr. 25.,
nov. 14., 1876. febr. 13., 27., aug. 17., 1878. máj. 24., 1883. júl. 8., 15.,
SZN 1883. júl. 25., Cserzy Mihály 1922. 8., Bálint Sándor 1959. 108., Nagy
Zoltán 1991. 108–109.
T. K. M.
518. *Götz-ház
[Széchenyi tér 12.]
*Palánk 149–150. = a Széchenyi
tér, a Laudon és a Fekete sas utca határolta telek. 1836-ban, 1848-ban Götz János,
1860-ban özv. Götzné tulajdona. A házat az 1848-i kőnyomatról és Csató 1861-i vízfestményéről ismerjük.
Itt volt 1836-tól 1874-ig a Pick-féle likőrraktár. A házban működött Szeged
három patikájának egyike, Götz Károly Az
Isteni gondviseléshez címzett gyógyszertára. 1863 októberében a Deutsch
testvérek Nagy pipához című boltjában
norinbergi áruk voltak kaphatók, decemberben Schlesinger Henrik sarkon lévő
fűszerkereskedésében „retek cukorkát” árult. 1864 tavaszán a sarokbolt november
elsejétől 6 évre kiadó. Föltehetően ezt bérelte ki Tóth Péter fűszerkereskedő,
aki 1874-ben boltjában szagnélküli amerikai petróleumot is árult. Novemberben
költözött el Pick Mór likőrraktára saját házába (*Palánk 202.). Back B. fiai
pedig ide helyezték át lisztraktárukat. 1875 tavaszán a Kovács Albert bérelte
gyógyszertárat Barcsay Károly nyíregyházi gyógyszerész vette meg.
A Götz-ház 1883-ban
A Letzter-sorozat 1876-i fényképén a gyógyszertár, Deutsch
Zsigmond és Tóth Péter cégtáblái láthatók, majd Letzter és társa 1883-i
fényképén is. A Vízkor Götz János a
tulajdonos, Barcsay Károly a károsult. Az Építési Törzskönyvben özv. Schäffer
Ádámné Götz Borbála háza. 1884-ben nagy kár érte Barcsayt és Tóth Pétert, a
februári tűzben a padláson tárolt gyógyszer- és fűszerkészlet porrá égett.
Helyére 1940-ben „bérház és banképület” épült, emeltette a Szegedi Népbank
szövetkezet.
Téglalap alakú telekre (eredetileg
két keskeny telek volt) épült a három utcára szóló, egyemeletes lakóház. A tér
felőli homlokzat 8 tengely, valószínűleg ugyanilyen volt a Fekete Sas utcai is,
míg a Laudon utcai jóval hosszabb lehetett, föltehetően a ház bejáratával. A
földszinti üzletnyílások egyenes záródásúak voltak, és táblák védték őket. Az
1883-i fényképen rézsútosan kihúzott ernyők árnyékolták az üzleteket, fölöttük
a cégtáblák. A széles övpárkány fölött egyenes záródású ablaksor, helyenként
szemöldökkel. A főpárkány tagolt, a tetőn egy sor íves szellőzőnyílás
volt.
Forrás: SZL: SZB. 52/848., Tt.
913/873., 6837/874., 7676/875., ÉT.
Irodalom: SZH 1859. ápr. 29.,
1860. márc. 29., 1863. okt. 7., dec. 12., 1864. ápr. 16., 1874. okt. 11., nov.
4., 15., 1875. ápr. 16., 1884. febr. 22., Reizner János 3. 211., Péter László
1973. 75., 1974a. 238., Habermann Gusztáv 1992. 95., 81.
T. K. M.
519. Schwörtz-ház
MJ. Empire, 1810-es évek
Széchenyi tér 13.
Schwörtz János
A Schwörtz-ház 1883-ban
*Palánk 151. = a Széchenyi tér
nyugati oldalán. 1819-ben „Svertz Háza”, föltehetően azé a Schwörtz Jánosé, aki
1800-ban a tanácsházát építette. A házat az 1848-i kőnyomatról és Csató 1861-i
vízfestményéről (403., 378. kép) ismerjük.
1859-ben Grünn-féle ház, Fekete Sas utcai boltjában „Láttani és Plasztikai
Világkiállitás” látható. Blanch Th. fényképésznek, a kaputól balra eső teremben
fölállított kiállítása után más képeket fognak kitenni. 1863-ban az utcára
engedély nélkül, szabálytalan pinceajtót nyitottak. 1867 februárjában Wollner
Ignác és társa tudakozó és közvetítő intézetének helyisége a Széchenyi téri
oldalon volt, ahová a hordár intézet irodáját is áttették. Júliusban ugyanide
helyezték, és a Wollner cégre ruházták a Hungária szegedi főügynökségét. 1870
októberében itt volt Schlesinger Henrik fűszer-, anyag- és
festékáru-kereskedése. 1872 márciusában az utcai oldalon megnyílt a Honvéd doboshoz címzett sörcsarnok.
Júliusban Keppich Lajos megvette Schlesinger fűszerkereskedését, szeptemberben
már itt volt Politzer aranyműves boltja. 1873 tavaszán boltok és lakás
bérelhető: Politzer boltja és a mellette lévő borbélyműhely. 1875 decemberében
Prosznitz Mihály fiai rőfösök hirdették a „lüsztereket”. A ház a Vízkor Grünn János örököseié, károsultak:
Klein Gusztáv kávés, Stern Róza vegyeskereskedő, Todeskó Manó posztókereskedő
és Prosznitz Mihály fiai rőföskereskedők. Az 1880-as években, az Építési
Törzskönyv adatainak fölvételekor a tulajdonos Grünn Jánosné, Götz Julianna.
Letzter és Társa 1883-i fényképén Schlesinger Josl. és Tedesko Mano hatalmas
cégtáblája látható. 1996-ban a térre néző földszinten a Debreceni étterem
foglal helyet.
A térről a Fekete Sas utcára
átnyúló téglalap alakú telekre épült az egyemeletes lakóház. Mindkét homlokzata
7 tengely. A földszinti nyílások egyenes záródásúak, a fényképen is látható
laposívű keretelést vállpárkány fűzi össze. A boltok fölött hatalmas cégtáblák
voltak és a nyílásokat táblák fedték. A szerény övpárkány fölött egyenes
záródású ablakok, összefüggő párkánnyal. Erkélye kőkonzolos, gazdag
kovácsoltvas ráccsal, benne az ún. „Attila-fej” relief. Főpárkánya tagolt. A
tetőn egy sor szellőzőnyílás volt. Bejárata az utca felől van, udvarán
kőkonzolos folyosó.
Forrás: SZL: Ti. 2040/819.,
4137/863., Tt. 6427/872., 7676/875., ÉT.
Irodalom: SZH 1859. nov. 27., dec.
1., 1867. febr. 3., júl. 4., 1870. okt. 9., 1872. márc. 8., júl. 28., szept.
27., 1873. márc. 26., 1875. dec. 12., Bálint Sándor 1959. 90., Nagy Zoltán–Papp
Imre 1960. 262., Habermann Gusztáv 1992. 98., Nagy Zoltán 1991. 107.
T. K. M.
520. *Neskovits-ház
[Széchenyi tér 14.]
*Palánk 152. = a Széchenyi tér
nyugati oldalán. 1819-ben „Neskovits Háza”, az épületet az 1848-i kőnyomatról
és Csató 1861-i vízfestményéről ismerjük. 1865 júliusában Holtzer S. és fiai
nyitották meg posztó és gyapjúszövet raktárukat. 1868 februárjában Neskovits
Demeter hagyatéka, a Fekete sas utcára átnyúló földszintes lakóház eladó.
A Neskovits-ház 1883-ban
1869 őszén vásárolhatta meg az
örökösöktől Bamberger Sámuel
kereskedő. A Kikerikihez címzett utca
felőli sörcsarnokot 1870 tavaszán Groszman Kálmán vette át, és a hozzátartozó
udvarkerttel együtt április 23-án megnyitotta. Két év múlva, 1872-ben az új
tulajdonos a sörcsarnokot az Újvilághoz
címezte, udvarkertjével április 30-án nyitotta meg, ősszel pedig jócskán
megnagyobbította. Ebből az időből a házat az 1872-i Letzter-sorozat fényképe,
és Bietler akvarellfényképe örökítette ránk. 1875 áprilisában a tér felőli
boltból Englender H. és fiai díszműraktára költözött el. 1876. szeptember 30-án
az Újvilághoz sörcsarnokot és
éttermet Zóbel Lipót vette át, ahol 1877-ben a Pilseni sört pohárszámra is
mérte. 1878 tavaszán Bárd Adolf díszműáru boltja költözött el a tér felőli
oldalról, valószínűleg a helyén nyitott férfi- és női ruhaüzletet Árvay János.
Ősszel Zóbel az Újvilág sörcsarnokot
egy üvegoldalú teremmel bővítette az udvar felé. A Vízkor özv. Bamberger Sámuelné Prosznitz Rozália tulajdona, rajta
kívül károsult Prosznitz Mihály végeskereskedő és Zóbel Lipót sörcsarnokos. A
régi Újvilág vendéglőt 1880
októberében Szekula Júlia vette át. 1883 májusában a ház bontásakor készült fényképen
a tetőzet már hiányzik. A telekből sajátították ki a Híd utca folytatásához
szükséges területet, és evvel a telket két részre osztották. Az új utca
túloldalán maradt telekre, a Fekete Sas és Csekonics utca sarkára épült a
Szivessy-ház. Az utca innenső oldalán lévő telekre a Prosznitz-ház.
Az L alakú telekre épült U
alaprajzú háznak rövidebbik szára a Széchenyi téren, a hosszabbik szára a
Fekete Sas utcán terült el. A két utcára szóló földszintes lakóház tér felőli
homlokzata 9 tengely volt. Az egyenes záródású ajtók és ablakok félköríves
kereteléseit vállpárkány fűzte össze. Egyszerű főpárkánya, és a tetőn egy sor
íves szellőzőnyílása volt.
Forrás: SZL: Ti. 2040/819., SZB.
70/871., Tt. 7676/875.
Irodalom: SZH 1865. júl. 16.,
1868. febr. 2., 1869. aug. 26., 1870. ápr. 20., 1872. márc. 22., 28., nov. 22.,
1875. ápr. 30., 1876. szept. 29., 1877. máj. 4., 1878. márc. 24., márc. 31.,
szept. 25., 1880. okt. 17., Péter László 1973. 79., Habermann Gusztáv 1992.
202., 18.
T. K. M.
521. Prosznitz-ház
Eklektikus, 1883.
Széchenyi tér 14.
Bachó Viktor
A Széchenyi tér, a Csekonics és a
Fekete Sas utca határolta telekre a Prosznitz Mihály fiai cég, Prosznitz Vilmos
és Simon 1883 áprilisában nyújtott be kérelmet. A Jiraszek és Krausz aláírta,
23-án engedélyezett tervet törölték, mert az építtető módosítást kért. A
Bachó-féle új terveket június 8-án nyújtották be, és 28-án kaptak rá engedélyt.
A Szegedi Hiradóból tudjuk, hogy a ház építője Hoffer Károly, és a beton alapot
augusztus első felében fejezték be. A kifogástalan épületre a lakhatási
engedélyt 1884. november 15-én adták meg. Az Építési Törzskönyvben a ház özv. Bamberger Sámuelné Prosznitz Rozál és
Bamberger Béla tulajdona.
A Prosznitz-ház 1927 előtt
Az 1883-ban kialakított három
utcára szóló, téglalap alakú telekre épült lakóház. A Nagy Jenő (Csekonics)
utcai bejárattal és főhomlokzattal, mely 1+4+1+K+1+4+1, a térre néző
1(sarok)+1+3 tengely, utóbbival egyező a Fekete sas utcai, közép- és
sarokrizalitokkal. A földszinten változatos kváderozások, az emeleten fugázva
van. Az üzletsor nyílásai félköríves záródásúak, a kapu a háromtengelyes
középrizalitban van. A háromtengelyes sarokrizalitokat körülölelő erkély tíz, mélyről
induló ívelt konzolon nyugszik, finom mívű kovácsoltvas korláttal. Az ablakok
egyenes záródásúak, összefüggő párkánya végigfut, a parapetben stukkódísz, a
timpanonos szemöldökben szintén. A főpárkány sűrű gyámköves, a rizalitokban
bábos mellvéd emelkedik föléje, melyet kis építmények tagolnak.
Forrás: SZL: Tt. 5512/883., ÉT.
Irodalom: SZH 1883. máj. 16., jún.
12., aug. 5., Péter László 1974a. 241.
T. K. M.
522. Kiss Dávid-palota
VK. Eklektikus, 1872.
Széchenyi tér 15.
Benkó Károly, Kolbenheyer Ferenc
*Palánk 1515/154 m. = a Klauzál,
Széchenyi tér és Kárász, Kiss utca határolta telek. 1870 októberében árverésre
bocsátott Széchenyi téri házhelyekből csak kettő kelt el, mindkettőt Kiss Dávid
kereskedő vette meg. A Szegedi Hiradó 1871 februárjában hírül adta, hogy a
négyhomlokzatú palota kétemeletes lesz, a földszinten 30 bolt (mindegyik
irodahelyiséggel), a két emeletben összesen 18 (4–7 szobás) lakással. „A tervet
Benkó és Kolbenheyer pesti építészek készítették, a kiviteli részletrajzokat
pedig Arleth Ferenc helybeli építész, az építést is ő vezeti.” A terveket is ő
nyújtotta be a tanácshoz az építtető megbízásából március 9-én. Az engedélyt
március 16-án adták meg. 1872 augusztusában már befejezéséhez közeledett az
építkezés. Ősszel fotografálhatta le a Letzter cég, a fényképen a Kárász utcai
és Széchenyi téri oldal látszik, a bolthelyiségek még portál nélküliek. Az
üzletek október elején nyíltak meg, elsőnek Lemle Miklós kalapraktára, Polczner
Gyula üvegkereskedése. Az 1876-i Letzter-sorozat fényképei a Klauzál téri
oldalt is megörökítették. A boltokat rézsút kihúzott ponyvák árnyékolják,
fölöttük cégföliratok: a Klauzál tér és Kárász utca sarkán Polczner Gyula, a
Széchenyi tér és Kárász utca sarkán Klein Herman, mellette Szegedi Gőzmalom
Biztosító ... olvasható. Később a boltok bérlői gyakran változtak. 1878
novemberében Traub Bernát és társa itt nyitotta meg második üzletét: könyv-,
papír- és hangjegykereskedését. Az épület több árvízi fényképen látható a régi
cégek tábláival. A Vízkor még Kiss
Dávid tulajdona, a földszinten 16 károsultat tartottak számon a házmesterrel
együtt. Júliusban „oktalan babonáról” ír a Hiradó: a piacon – mondják –
összedől a nagy „sárga ház”, mivel a Szentháromság szobrot, mely addig a ház
helyén állt, a város eltávolította onnan. 1889-ben a palota „ujonnan festetik
be tetszetős szürke szinűre [...] meglehetősen vedlett sárga szine [...] a
fölépülés óta ezuttal kap először új mázt.” Ekkor az épület már a Kiss Dávid örökösök
tulajdona.
A Kiss Dávid-palota 1872-ben
Négyzet alakú telekre épült a négy
utcára szóló négyszögudvaros palota, sarok- és közép-rizalitokkal, melyeket
kiemelnek a tetőépítmények. A földszint kváderozva van. Homlokzata a terek
felől 1(iker)+5+1+K+1+5+1(iker), az utcák felől 1(iker)+13+1(iker) tengely. A
kapuk és a boltnyílások egyenes záródásúak. A kapuk vasrácsában az építtető
névbetűi és a hajdani házszám: K D, SZ 1515 látható. Fölöttük a három tengely
szélességű erkélyt négy csigás konzol tarja. Tagolt övpárkányai erőteljesek. Az
emeleti ablakok egyenes záródásúak, közöttük falpillérek sorakoznak. Az első
emeletieknél összefüggő párkány, rozettás parapet tükör, egyenes szemöldök, míg
a rizalitban íves timpanon van. A második emeletieknél az övpárkány egyben
ablakpárkány, és egyenes szemöldök csak a rizalitban van. Az erőteljesen kiülő
főpárkányt álló konzolok tartják. A tetőn egy sor íves szellőzőnyílás volt. A tetőépítmények
kerek kis ablakait a legutóbbi helyreállításkor ikerablakra váltották. Az
egymással szemben lévő nagy kapuk átjárást tesznek lehetővé a két tér között. A
hatalmas, falpilléres kapualjakból jutni a lépcsőházakba, ahol a lépcsősort
gazdag rajzú öntöttvas korlát kíséri. Hasonló rajzú az udvari, konzolokon
nyugvó függőfolyosó korlátja. Mindkét lépcsőház mennyezetén díszítő festés,
téglalap alakú mezőben ornamentális és figurális kompozíció. A díszítő
festéseket Bálint Sándor is számon tartotta.
Forrás: SZL: SZB. 15., 74/871., Tt. 4126.,
4714., 5906., 6249., 6427., 6786., 11 144/872., 913/873., 7849/874., 15.,
5901., 6632/875., 272/876.
Irodalom: SZH 1870. okt. 26., 1871. febr. 26.,
1872. aug. 16., szept. 22., okt. 4., 13., 1878. nov. 3., 1889. jún. 4., 1888.
jún. 20., SZN 1879. júl. 12., Bálint Sándor 1959. 109., 121., Török László
1966. 239., 249–255., Péter László 1973. 72–79., 1974. 239., 1994. 253–254.,
Nagy Zoltán 1991. 109–110., Habermann Gusztáv 1992. 147.
T. K. M.