Szeged

536. Tűzoltó laktanya és gazdasági telep

Eklektikus, romantikus jegyekkel,

1896–99.

Szilágyi u. 7.

Tóth Mihály

A tűzoltó laktanya 1899-ben

A szegedi tűzoltóságot sajátos körülmény különbözteti meg a többitől: míg majd mindegyiket egy-egy nagyobb tűzvész után szervezték meg, addig a szegedi a Város nagy részét elpusztító árvíz után született. Fölállításának korábban kilenc éven át tartó vajúdása után ekkor egy hónap alatt megszervezték: 1879. augusztus 27-én harminckét tagjával Budapest után a legelső, nagy létszámú, hivatásos tűzoltócsapat állt föl az országban.

Kováts József parancsnok nevéhez fűződik az annak idején sokáig kiemelten modernnek számító tűzoltólaktanya megépítése. Ő szerezte be az első motoros fecskendőt, az első tolólétrát és hidrofort. A csapatok színvonalának emelésével és a szilárd fegyelem meghonosításával az elsők sorába emelte a szegedi tűzoltóságot.

A tervező mérnökként a Város szolgálatában állott 1880–1918 között; terveinek megfelelően eredetileg két, külön működő udvart létesítettek: a tűzoltósági laktanyát és a gazdasági telepet. A kivitelezés Ádok István nevéhez fűződik.

1924-ben Fenyő Lajos műszaki tanácsos tervezésében a pót-szerelvényszín helyén garázsbővítés és parancsnok-helyettesi lakás céljából bár egy, az együttes eredeti stílusát követő, kétszintes épületet emeltek a Szilágyi utca felől; a telep egységes, kiegyensúlyozott képére mégis kedvezőtlen hatást gyakorolt. 1942-ben a légoltalmi anyagraktár kapott új szintet.

Az 1879-ben megalakult városi tűzoltóság föladatai közé tartozott a mentőszolgálat ellátása is, melynek önállósodása csak 1901-ben történt meg a tűzoltók telephelyének Szilágyi utcai részén. Ez azonban a főváros 1887-ben külön vált szervezetéhez képest tekintélyes lemaradást jelentett. Szegeden dr. Faragó Ödön tiszti főorvos föladata volt a tűzoltók fölkészítése, s csak a vizsgázottak láthattak el mentőszolgálatot; fölügyelete alatt két-két személy 24 órában állt készenlétben.

1949-ben Névery Tibor tervei szerint fejlesztették a mentőállomást; majd napjainkra teljességgel ők vették birtokukba az egész telepet, miután a tűzoltók kiköltöztek a Napos út 2–4. sz. alatti, új laktanyájukba.

Az együttes tömegformálásában és részletkiképzésében egyaránt jelentkező romantikus változatosság és játékosság meglepetés egy komoly városi intézmény székhelye esetében. Ez a szokatlan mozgalmasság azonban átgondoltsággal és kiegyensúlyozottsággal párosul.

A tömegeket és az utcaképeket tekintve saroktorony, emeletes és földszintes épület, valamint a stílushoz igazodó kerítés váltakoznak jó ritmusban.

Az eredeti tervek szerint a sugárút felől alakították ki a tűzoltósági laktanyát; északnyugatról 6+12 tűzoltó számára fekhelyet biztosító emeletes résszel; középen szerkocsik, szivattyúk és vaslajtok; a sarki tornyos épületben az őrszobával, a bognár- és kovácsműhellyel, patkolóval; a későbbi épületrész helyén pótszerelvény színnel; az udvarban gyakorlótoronnyal. A gazdasági telepen az utca felől rendőrlak a földszintes és két kocsislak az emeletes épületben; az udvarban locsolólovak, szerszámok, fertőtlenítő, „szegények kenyere”, szín ócska tárgyak részére, kocsiszínek; valamint külön épületben a városi lovak zabbal, szerszámmal.

A homlokzatok alapfalsíkjának kiképzésében jelentős szerepet kapott az építés korában jellegzetes burkolótégla, az emeleti szinteken vakolt fölületekkel váltogatva. A tagozott, profilozott épületdíszek is vakolva, festve készültek. Sajátságos egységbe olvasztotta a tervező a félkörös ablakok román stílusra jellemző motívumát a gótika vimpergáival, fiatornyaival, valamint a hangsúlyos fő- és övpárkányok romantikus karakterével. Mindezeket kiegészítik a téglafelületeken az armírozás helyein szabályos elszórtságban látható, markáns megjelenést eredményező gyémántkváderek és a hegyesszögű kisablakok fölötti érdekes, szerelvényezett cső adta keretezések.

A laktanya kapuja

Ebből a változatosságában is egységes tömegformálásból és részletképzésből ered, hogy a tűzoltókocsiknak szükséges hatalmas kapuk ellenére az épületegyüttes jól illeszkedett a polgárházak közé. Tengelyképlete a sugárút felől a Szilágyi utca felé haladva: (2+1+2)+(5K)+(2+2+2+3+2)+kerítés+6(későbbi tömeg)+(2+2+2)+kerítés+(2+2+2).

Forrás: SZL ÉT 8283/897., 37 582/899.

Irodalom: Nagy Zoltán 1991c. 188–189., Dudás Béla 1991. 544., Habermann Gusztáv 1992. 283.

O. Cs. M.

537. Goldschmidt-palota

Szecessziós, 1904–05.

Tábor u. 5.

Magyar Ede

A Goldschmidt-palota 1911-ben

1900-ban dr. Goldschmidt György utcai földszintes épület, fásszín és árnyékszék építésére kért engedélyt. A mérnöki hivatal először „megkockáztatta” az elutasítást, „mert a Valéria tér egész házsora, melynek saroktelkén ezen épület terveztetik, csupán emeletes házakból áll, és szépészeti okokból is kívánatos, hogy a házsor végén is emeletes ház épüljön”. Mivel azonban megengedett volt a földszintes ház építése is, végül engedéllyel megépülhetett Magyar Ede tervezésében a telken az első ház üzlet számára, kettőhöz szoba-konyhás lakást, a többihez raktárt csatlakoztatva. Különös homlokzata neogót ihletésű romantikus elemeket hordozott, az üzletportálok fölött körablakokkal.

1904-ben az építtető az előbbi kifogásokkal egybehangzóan a „meglévő utcai földszintes épületet emeletesre fölemelve, az összes utcai és udvari vonalak beépítésével kibővíteni szándékozik”. Ennek eredményeként Magyar Ede megtervezhette és megépíthette első nagyobb bérházát.

A terv hagyományos formavilágú, kváderezett, neorokokó részletképzésű épületet mutat zárt sarokerkélyekkel, alul szegment-, fönt fél-köríves ablakokkal. A tervlap hátulján azonban fölfedezhetjük a végleges ablakforma vázlatát. S fölépült egy saroktornyos épület erősen hangsúlyozott tetődíszítményekkel, de formakincsét a tervező már berlini és bécsi szecessziós mintakönyvekből merítette.

1905-ben az új épületre megszületett a lakhatási engedély a pincében kialakított lakások kivételével, „minthogy a bizottság jelentése szerint a jelzett épületben levő pincze helyiségek lakásul, használtatnak jóllehet azok mennyezete a végleges járda szintjében van, büdösek, nedvesek, nem szellőztethetik, az ott tartózkodás az egészségre merénylet, így azok lakás céljára nem használhatók”. A 2,2 m belmagasságánál fogva csekély köbtartalmú, természetes szellőzést nélkülöző, a hatóságok szerint büdös és fullasztó helyiségekről két évig, hat fordulóban folyt a vita, amely a Középítészeti Tanácsnak a város ítéletét helybenhagyó határozatával zárult.

Gipsz ornamentika a Goldschmidt-palota kapualjából

Lépcsőkorlát a Goldschmidt-palotáról

1934–36 között a lakásokat átalakították és modernizálták; 1941-ben szükségóvóhely készült. Az 1952–53-ban végzett módosításokat az 1959. évi emeletráépítés tetőzte be, amikor a homlokzatok zamatát adó minden díszítését leverték, a nyílások egyedi vonalát képező kis betüremkedésekkel együtt. A saroktornyot elviekben megtartották, de az épület egészével együtt jellegtelenné, íztelenné, sematikussá tették.

Eredetileg egyemeletes, az udvarát négy oldalról körülzáró, két utcára néző palota, kupolás, zárt sarokerkéllyel és három nyitottal a Tábor utca felől. Az épület egésze alá készült pince. Az üzletek alatti raktárakat csigalépcsők kötötték össze a földszinttel. Házmesterlakás, lakatosműhely, mosókonyha, mángorló és fáskamrák kaptak még helyet.

A földszint utcai oldalait üzletek foglalták el. Az emelet lakásai „szabad-folyosóról” közelíthetők meg; az utcaiak fürdővel és külön „closet-tel” fölszerelve. Az udvari, kétszobás lakások számára egy csoportban helyeztek el WC-ket. A míves belső részletképzésű épület utcai szárnyai két-, az udvariak egytraktusosak.

A rizalitokkal és orommezőkkel tagolt homlokzatokat gazdagon borította a gipszornamentika a szecesszió csapongó vonalritmusával, díszítő világával, a nyugat-európai iparművészet formagazdagságával. Tengelyképlete: 11+4+17.

A pusztítás ellenére „érintetlenül megmaradt viszont az áttört, rovarszemhez hasonló, metszett üvegezésű fakapu. A kapualj oldalán sorakozó, gipszből formált leányalakok a kor híres táncosnőinek (Loie Fuller, Yvette Guilbert) alakját idézik. A belépőt virággal köszöntő, napkorong hát-térrel eszményített nőalakok a szecessziós szimbolika szép megtestesítői. A ritmusba ’lendülő’, enyhén plasztikusan komponált ruharedők és a mennyezetre felfutó ’vonagló’ gipsztagozatok egyetlen kompozíciós egységet alkotnak. Ez a korai alkotás még így töredékesen is ígéretes pályakezdést sejtet, egyúttal hű képet ad a századelőn Szegeden tevékenykedő díszítőművészek kiemelkedő képességéről.” (Bakonyi Tibor)

Forrás: SZL ÉT 33 279/900., 389/901., 14 866/904., 13 137/905., 25 377/934., 55 075/934., 13 531/934., 63 880/936., 67 469/941., Sz. 588-60/952., M-588-12/953.

Irodalom: Bakonyi Tibor 1980. 149–150., Bakonyi Tibor 1989. 9., Nagy Zoltán 1991a. 197.

O. Cs. M.

538. Internátus

Historizáló, 1912–13.

Temesvári körút 31.

Stahl József

A századforduló évtizedeiben délvidéki tanulók ezrei törekedtek a szegedi iskolákba. A Város a Délvidék – elsősorban Torontál és Temes megye – nemzetiségi diákjai számára oly erős vonzást gyakorolt, hogy az itteni iskolákba jelentkezők nagy száma következtében az ottani községek és egyesületek sorra konviktusokat alapítottak, hogy biztosítsák gyermekeik iskoláztatását. A vidéki tanulókat ellátásra szívesen fogadó polgári családok ugyanis az igényeket nem tudták kielégíteni.

A szerb bánsági internátus számára a Város összefüggő telket adott ingyen, mert a közfölfogásnak megfelelően ezáltal is elő kívánta segíteni, hogy a Délvidék nemzetiségi diákjai ide járjanak magyar szóra; olcsó lakást és el-látást kapjanak; és innen induljanak majd ki derék magyar polgárokként a közéletbe. A szerb bánáti határőrvidéki ezred községeiből alakult vagyonközösség költségvállalásával az 1912. év végi alapkőletételt követően Bartos Mór irányításával 1913 szeptemberére elkészült az ötven leány és száz fiú fogadását szolgáló épület. Az intézet első igazgatója Miskovics György volt.

Alig kezdte meg azonban működését, a kitört első világháborúban éppen azokkal kerültünk konfliktusba, akik számára az internátus készült. Még 1914 augusztusában a szerb vagyonközösség a Vörös Kereszt rendelkezésére bocsátotta kórház céljából. 1918-ban ebben az épületben tartotta fönn székhelyét az újszegedi önkéntes polgárőrség a novemberi szerb megszállásig, amikor is föloszlott. A híd lezárása után a tanulók utolja is hazament szüleihez, miután Szegedre nem járhatott iskolába. A megüresedett, modernül berendezett épületben helyezkedett el a bevonult francia tüzérezred; 1919 áprilisában a magyarországi francia haderők főparancsnoksága is itt telepedett meg, átmenetileg gátját vetve a szerbek mindennemű cselekvésének. Hirtelen eltávozásuk után rögvest megjelent a szerb hadizsákmány-bizottság, melynek vezetésével az épületet kifosztották. A fölszereléseken kívül a vízvezetéki csapokat, a villanyvilágításhoz szükséges tárgyakat, az ablakokat és az ajtókat is vagonokba rakták. S bár a trianoni békediktátum az újszegedi háromszöget Csonka-Magyarországnak ítélte, a szerbek – bízva nyugati pártfogóikban – nem adták föl a területet, s a franciák után zömében albánokból és bácskai sokácokból álló katonaságuk lakta a konviktust 1921. augusztus 20-i kivonulásukig.

A rendőrség 1919. évi államosítása után Szeged rendőrkerületi főkapitányi székhellyé lett. A már eredeti funkcióját végleg elveszített, volt konviktusban a rendőrlegényeket és a rendőriskolát helyezték el, miután a szerb megszállás nyomait magánviselő, használhatatlanná tett épületet fokozatosan, a kincstár hozzájárulásával rendbe hozták. Ekkor építették be a hátsó lépcsőházat. Ezeket az építési munkálatokat Varga László és Czinner István tervezték.

1938-ban a zöldkeresztes falusi egészségvédelmi mozgalom továbbfejlesztése érdekében – dr. Köteles Iván tervei alapján modernizálva az épületet – 150 növendék számára védőnőképzővé alakították. A földszinten tanítókórtermeket, személyzeti szobákat, konyhákat; az emeleten tantermeket, valamint a növendékek és vezetők szobáit helyezték el.

A második világháború után Állami Védőnőképző Intézet 1947-től folytathatta működését a súlyos védőnőhiány enyhítésére. 1953-ban hajtottak végre nagyobb fejlesztést; mosoda, vasaló, raktár és széntároló számára ekkor építettek az udvar északi oldalára kiszolgáló pavilont. 1954-ben állították föl a bejárat közelében Ispánky József bazalt talapzaton álló, alumínium védőnő-szoborcsoportját. Az intézet 1989-ben főiskolai rangot kapott, 1993-tól diplomás ápolónők képzése folyik.

Négy sarkán egy-egy füllel megtoldott, alagsoros-egyemeletes, szabadon álló épület. A tömb belsőjének megvilágítását és szellőzését két belső udvar szolgálja.

Homlokzatképzését a historikus stílusokból vett, szerény eszközök jellemzik. Hosszanti homlokzatát az előbb említett fülek mint erősebb sarokrizalitok, valamint középrizalit tagolja; a véghomlokzatokon a fülek közötti mély visszaugrással. A falfelületek téglaburkolatot kaptak az alsó szint magasáig, följebb csak sávokban. Kétszintes oszlopok emelik a tekintélyes épület méltóságát.

Tágas udvarát az épülethez illeszkedő, pilléres kerítés határolja. Meghatározó helyénél fogva hozzájárult Újszeged városias jellegének kialakulásához.

Forrás: SZL ÉT 40 733/912., V. 588-4/953.

Irodalom: Kiss–Tonelli–Sz. Szigethy 1927., Péter László 1986a. 150., Szabó Tibor–Zallán Andor: Ötven éve alapították a zöldkeresztes védőnőképzőt = DM 1988. márc., Bátyai Jenő 1990., Szabó Tibor 1991. 968., Bátyai Gitta: A hányatott sorsú palota = Szeged 1994. nov., 38–39.

O. Cs. M.

539. Tanítóképezde

Szecessziós, 1913–14.

Temesvári körút 38.

Siegel Albin

Az 1841-ben alapított intézet számára már nem felelt meg az eredetileg magánháznak készült Boldogasszony sugárút 57. alatti épület. Dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök teremtett új otthont a modern tanítóképzés számára, megszerezve a Várostól az újszegedi telket. Az állam és a Város egyaránt segített a pavilonrendszerű, korszerű iskola együttes létrehozásában. 1914 tavaszára tető alá kerültek épületei, de a háború útját állta a munkálatok befejezésének.

Ennek ellenére megkezdték az oktatást, sőt délutánonként a katonai célra lefoglalt alsóvárosi iskola növendékeit is befogadták. A hadbavonultak itthon maradt gyermekeiből 50–100 fő ingyen ebédet kapott az internátusban. A franciák bevonulását követően tisztjeik étkezőhelyéül szolgált. Távozásuk után a szerbek – hadizsákmány-bizottságuk vezetésével – elvitték az épülőfélben levő iskola építőanyagait, és megrongálták a félig kész épületeket is.

A háború után – a tantestületet a megszállt területekről menekült, állami tanárokkal kiegészítve – a képző a DMKE vendéglátását vette igénybe. A tanulólétszámot csökkentette a délvidékiek elcsatolása, valamint a tanítóképzés hat évre való fölemelése.

A püspök 1923 tavaszától őszig tartóan befejeztette az építkezést. Ettől kezdve 1950-ig működött az iskola az egyház kezelésében, önképzőkörrel és díszletekkel fölszerelt, állandó színházzal. Kertjében a hősök emlékére 1930-ban koronás obeliszket állítottak (Taiszer János).

A tanítóképzőt végül 1963-ban szüntették meg. Az itt helyet találó szakközépiskola 1991-ig Rózsa Ferenc nevét viselte; jelenlegi névadója Csonka János. Újonnan készült bejáratát Szabó Sándor Diáklány című szobra őrzi 1966 óta.

Az eredeti elképzelések szerint az iskola telkén szimmetrikus elrendezésben kapott helyet a körút felől a tanítóképző alagsoros-emeletes épülete; a Népkert sor felől a hasonló internátus, vele átellenben „lakóház épület”, s az együttes főtengelyében tornaterem.

A tanítóképezde homlokzati terve

A tanítóképezde 1920 körül

(A „lakóház épület” földszintjén az orvosi rendelőt és a betegszobát, az emeleten az igazgató ötszobás lakását helyeztek el.)

Az épületek egységes, mértéktartó megjelenésűek, a geometrikus szecesszió visszafogottan alkalmazott jegyeivel. Fő jellemvonásuk, hogy a rizalitokkal tagolt falfölületek nagy részét tégla borítja. A rizalitokat orommezők koronázzák, rajtuk a főpárkány vonalán finom díszítésekkel. Jelenleg sima fölületükön eredetileg keresztek voltak, a középsőén az iskola neve állott. Az ablakok nagyok, világosságot adók. A főépület eredeti, félköríves, bélletes főbejárata a homlokzat legmívesebb része. Jelenleg az utólag hozzáépített szárnyon átközelíthető meg az iskola. A főhomlokzat tengelyképlete: 5+1+5, a sarokrizalitok nyílás nélküliek.

Az épületegyüttest hozzáillő pilléres kovácsoltvas kerítés övezi.

Forrás: SZL 52. doboz.

Irodalom: Kiss–Tonelli–Sz. Szigethy 1927. 271–272., Péter László 1986a. 149., Szabó Tibor 960., Csillik László–Gácser József 1994.

O. Cs. M.

540. Fölsőbb leányiskola

VK. Eklektikus,

1897–98.

Tisza Lajos körút 6.

Herczeg Zsigmond & Baumgarten Sándor

A felsőbb leányiskola sarok-homlokzatának terve

Tergina Gyula kir. tanfelügyelő és Lázár György kultúrtanácsnok kérésére, a Város ötvenezer forint hozzájárulásával, Erdélyi Mihály irányításával épült az iskola hatvan növendék befogadására szolgáló internátussal, tornacsarnokkal és udvari betegpavilonnal. A leányiskola itt mindössze négy évig működött; majd átköltözött a számára emelt új épületbe, a jelenlegi Tömörkény István Gimnáziumba. Ez a hely 1903-tól az állami főgimnáziumnak vált otthonává.

Az 1890-es években a délvidékiek Szegeden való tanulási szándékát a Város nem tudta kielégíteni, ezért 1897-ben megalapították az állami főgimnáziumot. Első éveit állandó vándorlással töltötte. A Város ugyan fölajánlotta az Arany János–Dózsa–Kazinczy utcák és a Stefánia által határolt telket; a leányos mamák azonban „föllázadtak”, hogy a leányok tanintézetét két fiúiskola fogja majd közre (az I. ker. fiúpolgári és fölsőbb kereskedelmi iskola, valamint a tervezett főgimnázium). Az országos hullámokat vető mozgalom nyomán kirendelt miniszteri bizottság úgy döntött, hogy a fölsőbb leányiskola épületét adják át az új fiúgimnáziumnak, s a leányiskola számára pedig új helyet jelölnek ki.

A főgimnázium az 1903/04. tanévben költözhetett be; s két év múlva fejeződött be az intézet fejlesztése a nyolcadik osztály megnyitásával. Tanulói csak kisebb részben szegediek, főként torontáliak, temesiek és bácskaiak. Az intézet egyike volt az ország legnépesebb gimnáziumainak.

Az otthonul kapott épületről hamarosan kitűnt, hogy eredetileg lányoknak készült: a folyosók fiúgyermekek számára szűkek, az udvara kicsi. Ezen segítendő, lebontották a két épületszárny szögfelezőjébe, az udvar közepére épített tornacsarnokot, s egy Dózsa utcai, pótlólag idecsatolt telek utcafrontjára építették föl az újat. A szűkösség a mai napig része az iskola életének.

1914-ben katonai tartalékkórháznak foglalták le, a tanintézet ismét vándorútra kelt. Trianon innen is elvitte a Délvidék ifjúságát, felére apasztva a tanulók létszámát. A főgimnázium rövid időre visszakapta épületét, de 1921–22-től a Kolozsvárról áttelepített Ferenc József Tudományegyetem használta tíz éven át. A 25. évi jubileumát még mindig ideiglenes helyén ünneplő intézmény 1922-ben fölvette Klauzál Gábor nevét, s fokozatosan reálgimnáziummá szervezték át. 1932-ben térhetett vissza otthonába, melyet 1934-ben kívül és belül fölújítottak. A második világháború a három szegedi fiúgimnázium közül ezt károsította legkevésbé. 1950-ben vette föl Radnóti Miklós nevét. Nyolc évig gyakorló gimnázium is volt; ebben az időben kezdte máig tartó munkáját kiemelt, kísérleti iskolaként. Az épületet fölújították fönnállásának 100 éves évfordulójára.

A felsőbb leányiskola 1900 körül

Két utcára néző, V alakú épület, alagsor-magasföldszint-két emelet szintekkel. A V alak csúcsát lesarkították a főbejárat kialakításával. A szabályozási tervtől eltérő, lényeges levágást azért engedték meg, mert alig vehető észre a különben sem szabályos téren, s indokoltnak látszott egy forgalmas középület célszerűbb építése érdekében.

A fölsőbb leányiskola és internátus számára tervezett épület pincéjében ebédlő, tálaló, mosogató, konyha, mosókonyha, vasaló és mángorló, valamint a gazdaasszony, a mosónők, a női és férficseléd szobái voltak. A földszinten az udvarra néző folyosókról nyíltak a tantermek; az első emeleten három zongoraszoba, a kísérleti és zeneterem, valamint a rajz- és kézimunkaterem. A második emelet nappali szobáknak és három – hálóteremből, takarítónők szobájából és mosdószobából álló – helyiségcsoportnak adott helyet, itt is zongoraszobákkal. A hálótermek nagyok voltak: 16, 19 és 24 ágyasak. A leányiskola elköltözése után a több mint háromszor annyi fiúnövendék számára a fölső szinten is tantermeket rendeztek be. Jelenleg az alagsori helyiségek is ekként kell szolgáljanak.

A homlokzatok nagy vonalakban az eredeti tervek szerint készültek, melyek a jelenlegi állapothoz képest jóval finomabb, cizelláltabb, mondhatni nőiesebb képet mutatnak. Hiányoznak a szalagos füzérek, a timpanonokat kitöltő ornamentikák, változtak a nyíláskeretezések.

A felsőbb leányiskola kerítésrészlete

A lesarkításnál a félköríves, faloszlopokkal és köríves párkánnyal keretezett főbejárat fölött mindkét szinten három ikerablak látható kagylódíszes íves és háromszögű szemöldökkel, valamint szalagos címerpajzsokkal a csúcsíves kváderkeretezések közén.

Az első emeleti parapeteken és az obeliszkekkel ékesített attikán baluszterek. Az attikafal közepén, magasított térdfalon „ÉPÜLT MDCCCXCVIII” fölirat, fölüle hiányzik a koronás címer. Az oldalhomlokzatokon sarokrizalitok kétszintes, kettős korinthoszi pilaszterekkel, a konzolos főpárkány és az első emeleti ikerablak fölött timpanonnal. Az alapfalfölületet vakolatkváderezés díszíti, a második emeleten csúcsíves nyíláskeretezés formájában. Hangsúlyos övpárkány a földszinti födém magasában; az emeleti ablakokat összekötő fogsordíszes párkány a könyöklők vonalában. Az épület sarkain oroszlántartotta pajzsok. Az udvari homlokzatok szerény kváderdíszűek.

A két épületszárny közéről lebontott tornacsarnok függesztőműves födélszerkezete fele magasságáig nyitott volt nagyobb légtér nyerése céljából. Faragott faelemek, magas faburkolat, füzér- és állatfejdíszes, míves ajtó tették igényessé. A később épült, jelenlegi tornacsarnok ennél egyszerűbb jegyekkel, de szintén követi a főépület stílusát.

Az udvari betegpavilon eredetileg beteg- és ápolónői szobának, fürdőnek és konyhának adott helyet. Napjainkban az iskola menzája. Az udvart tömör lábazatú, finom rajzolatú kovácsoltvas kerítés és kapu határolja.

Forrás: SZL ÉT 23 289/897., 37 583/899., 536/935., 31 869/936.

Irodalom: Kiss–Tonelli–Sz. Szigethy. 1927. 264., A Radnóti Miklós Gimnázium jubileumi évkönyve. Szerk.: Bánfalvi József. Szeged, 1958., A szegedi Radnóti Miklós Gimnázium Jubileumi Évkönyve az iskola 75 éves fennállásának alkalmából (1898–1973). Szerk.: Bánfalvi József. Szeged, 1973. 15.

O. Cs. M.

541. Gróf-palota

Szecessziós, 1912–13.

Tisza Lajos körút 20/B

Raichl J. Ferenc

A Gróf-palota homlokzati terve

A Gróf-palota 1916 körül

A tőkés gazdasági fejlődésnek köszönhetően ügyvédként dr. Gróf Árpád Márton igen jó anyagi körülményeket mondhatott magáénak. A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár ügyésze, majd igazgató választmányi tag; kormányfőtanácsos; városi tb. főügyész; a Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja. A rókusi templom egyik színes ablaka az ő ajándékaként és nevével készült. „Egy korszerű, a magasabb lakbéreket is megfizetni képes, bizonyára jelentős hivatali pozíciókban lévő, jól szituált tisztviselők vagy egyéb foglalkozásúak számára készült, magas jövedelmet biztosító palotát” (Gaál Endre) emeltetett a körúton, itt rendezte be saját lakását és irodáját is.

A Gróf-palota kapuja

A Gróf-palota portálja

Az építkezést némi bonyodalmak lengték körül: az engedély kiadása előtt megkezdték a kivitelezést; az épület homlokzata 180 cm-rel belelógott az Arany János utca területébe; az udvar 10 m²-rel kisebb volt az előírt hatod résznél, 134 m2-nél. A körút felőli oldalon a 60 cm kiugrású rizalit 2,5 m-nél közelebb van a szomszéd telekhez, amely az építés idején szintén Gróf Árpád tulajdonát képezte. Az építési engedély föltétele volt a két telek egyesítése, s „az építő által telekkönyvileg biztosítható oly nyilatkozat”, melynek értelmében a szomszéd telket azonos stílusban, a rizalit figyelembevételével építi be. Az egy tömbben öt telket birtokló építtető szerint „az általam combinatióba vett építkezésnek” csak egy része a saroktelek. A ház elkészülte után egy évvel azonban a tulajdonos már az összevont telek megosztását kérvényezte, amit természetesen nem engedélyeztek. Ez azonban még nem biztosította azt, hogy folytatódjon is az építkezés abban az irányban.

1912 júliusában Gróf Árpádnak nem volt felelős mestere, ugyanis Stumpf János egy önmagával is tehetetlen öregember, aki az ipartörvény életbelépte előtt váltott iparengedély alapján gyakorolta az építőmesterséget. A ház valójában Gombos József képesítés nélküli rajzoló segédletével épült. Az állványozás a legelemibb óvórendszabályok betartását is nélkülözte; az a véletlennek volt tulajdonítható, hogy életveszélyességéből eredően nagyobb szerencsétlenség nem történt.

A Gróf-palota lépcsőkorlátja

Az építkezési rendellenességek miatti bírságokat – a föllebbezések elutasítása után – Gróf Árpád rendezte; a palota pedig mindenki gyönyörűségére 13 hónap (!) alatt fölépült, s máig állja az idők próbáját. Említést érdemel az épület korszerű vasszerkezeteit tervező és számító budapesti Nicholson gépgyár rt. műszaki irodája. 1942-ben dr. Gróf György alakíttatott ki szükségóvóhelyet.

Három utca által határolt, alápincézett, háromemeletes épület. 3 m mélységben 1 m vastag betonlemez-alapra állították. A pincében szén- és fáskamrákat alakítottak ki. Az 5 m belmagasságú földszint két traktusában tíz bolt kapott helyet raktárakkal együtt. Az első emeleten két lakás készült öt és hét szobával (melyek közül a legnagyobb 50 m²), a másodikon három, a harmadikon négy lakás. Nyolcban volt fürdő, hatban cselédszoba. A függőfolyosós emeletek fejezetes pillérek tartotta kétkarú lépcsőn s már eredetileg beépített liften közelíthetők meg; a cselédek külön csigalépcsőt használtak.

Az épület megformálásában a tervező sajátságosan egyesítette a modern gondolatokat és vívmányokat a hagyományokban gyökerező magyaros és keleti ornamentikával.

A főhomlokzatot két, zömök oszlopra állított, karcsú torony keretezi finoman formált sisakokkal koronázottan. Rendkívül attraktív hatású a különböző fölületek játéka: az alapfalsíkból kis, félköríves és hosszú erkélyek ugranak ki, ez utóbbiak elé nyúlnak a hátrahúzott fölületnek. Az ebből előreugró erkélyek az alapsíkig érnek; sajátságos a bejárat fölött a hátrahúzott fölület kontúrjába folytonosan benyúló alapfölület, amely ott zárt erkéllyé lényegül át. A síkokból eredő mozgalmasságot tovább fokozza az erkélyek mellvédjeinek változatossága: plasztikusan tömörek és áttört kőrácsok váltakoznak átgondolt, tengelyesen szimmetrikus rendben a leheletfinom kovácsoltvas korlátokkal. Az íves falmélyedést cakkos szegélyű orommező koronázza.

Az oldalhomlokzatok a főhomlokzat pazarságánál visszafogottabbak. A körútit sarok-, az Arany János utcait középrizalit tagolja szintén orommezővel s erkélyekkel.

A homlokzati ornamentikák meghatározó eleme a főhomlokzat orommezőjének gazdag, inkább keleties arany mozaikja, melynek morzsái fölcsillannak a homlokzat egyéb helyein is. A magyaros motívumok domború mázas kerámiaként jelennek meg, mennyiségileg alárendeltebb formában. Ablakai változatos szemöldökzáródásúak; tengelyképlete: 3+2+5+1+3+1+5+2+3+1. Rendkívül finom munkát dicsérhetünk a nyílászárókban, a lépcsőházi és a padlásszinti ablakokban, a kovácsoltvas rácsokban és virágtartókban, ez utóbbiak Fejős Ferenc mesterművei.

Forrás: SZL ÉT 11 565/1912., 23 066/1913., 68 123/942.

Irodalom: Tipity János 1980. 99., 129., 227., Bakonyi Tibor 1980. 149., Péter László 1986a. 98., Nagy Zoltán 1991a. 198., Gaál Endre 1991. 595–596., Habermann Gusztáv 1992. 97.

O. Cs. M.

542. *Élésház

[Tisza Lajos körút 24.]

Az élésház 1861-ben

*Palánk 3. = a Széchenyi tér és Vidra utca sarka. Az élésházi épületek (élelmiszerraktár, profontház) egy részét az 1861-i Rohrbach fényképről, Bietler 1872-i akvarellfényképéről és több árvízi fényképről ismerjük. (Helyükre Bainville József 1873-ban törvényszéki palotát tervezett, de ez nem valósult meg. A Vizet az élésház túlélte. Így a helyén nem állhatott 1861-ben a „Takarékpénztár romantikus stílusú székháza”, ahogy ezt Nagy Zoltán írta, mert a székház 1864-ben épült föl, és nem az Élésház helyére. Az 1861-i Csató vízfestményen nem az említett székház, hanem az Aigner-házban bérelt helyiségük látszik.) Az Élésház épületét 1880 őszén bontották le. A Szegedi Hiradó és a Szegedi Napló is hirdette, hogy „az élésház (prófontház) lerombolása által nyert tégla, fa, cserép és egyéb építési anyagok a helyszínén eladatnak”. Az élésházi telekre 1896-ban épült a városi fürdő. (A telek elé pedig 1883-ban a Jerney ház, Széchenyi tér 8.)

Hatalmas L alakú telekre épült a földszintes, négy utcára szóló, négyszög udvaros épület. Tér felőli homlokzata 17 tengely volt, középen hatalmas kapubejáróval. A lábazat nélküli földszinten egyenes záródású nyílások sorakoztak. Előreugró főpárkány és a tetőn két sor szellőzőnyílás volt. Az Élésház utca felé néző tetőzetből emelkedett ki a bejárat fölötti kicsi emeletrész. Hasonló lehetett a Vidra utca felé néző homlokzat.

Forrás: SZL: SZB. 227/861., Tt. 2533/872., 913/873., 7849/874.

Irodalom: SZH 1873. ápr. 27., 1878. nov. 6., 1880. szept. 24., Bálint Sándor 1959. 50., Nagy Zoltán 1991. 107.

T. K. M.

543. Gőzfürdő

Eklektikus,

1894–1902.

Tisza Lajos körút 24.

Steinhardt Antal &Lang Adolf

A nagy árvíz után Szegednek egyetlen, szűk és primitív fölszereltségű gőz- és kádfürdője maradt. Ezért a közvélemény nyomására határozat született: „Városunkban úgy népességi mint egyéb viszonyaiban jelentkező haladásban [...] kifejlődött s kielégítésre vágyó közszükségletek között jelenleg elsőrendű, – immár tovább megoldatlanul nem hagyható – kérdést képez egy gőzfürdő létesítése”. A közgyűlés pályázatot írt ki, és megvásárolták a telkét, hogy a belügyminiszter által jóváhagyott 226 500 forint költségvetéssel hozzákezdhessenek a megvalósításhoz.

A beérkezett öt pályamű közül Czigler Győző műegyetemi tanár szakértésével a „Czímer” jeligéjűt választották ki jó közlekedést eredményező, optimális alaprajzi szervezését, előkelő fürdő jellegét, díszes homlokzatát, valamint megfelelő alapozását, világítását és szellőzését értékelve. Hátrányát a nehezen megoldható tető jelentette.

Már a tervek megküldésével egy időben módosítások váltak szükségessé: a cél „a közegészségügyi, építészeti, styl s gyógyászati tekintetben megfelelő, egy szakaszos gőz-, kád- és tükörfürdő” maradt, mert a tervek „a város igényeit, valamint anyagi erejét messze túlszárnyaló gőzfürdőt” mutattak, külön női és férfi fürdőrésszel. Ezt elvetve egyetlen fürdő építését tudták csak vállalni, a szeparálást időbeosztással biztosítva.

Az épület átadására a millenniumi emlékünnepség keretében, 1896. szeptember 6-án került sor. A fölmérési tervek az előbbiek ellenére két (tehát külön női és férfi) fürdő komplett megvalósulását mutatják.

Szeged város közönsége egyúttal meghirdette a fürdő bérbeadását hat évre. A bérlő működtetni tartozott a férfi és női gőzfürdőt ruházattal; a tükörfürdőt zuhannyal, ruházattal; az I. osztályú márvány, valamint a II. osztályú horgany kádfürdőt hidegvíz-gyógykezeléssel, pakolással, külön ledörzsöléssel. A 340 db komplett férfifürdőruha egyenként lepedőből, köpenyből, kötényből, törülközőből és frottírozó lapból állt; a 170 db női ruházat kötény helyett színes, hosszú inget és fejkendőt tartalmazott. Csöbröknek, vödröknek és tálaknak kellett a vendégek rendelkezésére állaniok. A bérlő tartozott orvost és fodrászt tartani, valamint tíz fő alapszemélyzetet férfi és női szolgákkal; ez utóbbiak bére a borravalókból volt födözendő.

A bérletet elsőként a szentesi Antal József vállalta 1897-ben. A nem megfelelő tervezésből, művezetésből és kivitelezésből eredő gondok már 1899-ben megmutatkoztak, s javítások, pótlások váltak szükségessé, pl. az öltözőtermek üvegtetőzete között a csöpögés meggátlása végett gőzfűtés és szellőztetés alkalmazása. 1900-ban a fürdőt tiszti főorvosi fölügyelet alá utalták.

A nagy vívmányszámba menő gőzfürdő házi kezelésbe adása az első időkben rengeteg bajjal járt, alig működött, a pótlásokra folytonos póthitelek kellettek mindaddig, míg Priváry Ferenc gépészeti fölügyelő minden magasabb mérnöki tudás nélkül végre rendbe hozta Ligeti Béla műépítész segítségével. Az 1906–09. közötti átépítések, valamint a gőzfürdő berendezése fűződik a nevükhöz.

Később a vízvezeték vizét, majd a közvetlenül az artézi kút mellett 1927-ben föltárt, 52 °C-os hévizet (Anna-víz) is bevezették, amely 944 m mélyből percenként 600 l hozammal tört föl. Az ásványi sókban gazdag gyógyvíz emésztési és kiválasztási bajok, valamint a Basedow-kór ellen kiváló.

A második világháború éveiben óvóhelyet létesítettek 6 fő állandó és 46 fő időszakos létszám részére. 1950–53. között több lépcsőben belső átalakítások történtek. A földszinti üzlethelyiségekből iszapgyógyászatot létesítettek, karzatot bővítettek, fafödémet cseréltek vasbetonra, valamint átépítették a gőzmosodát.

A fürdő épületegyüttesét a budapesti tervezők egy 40 cm széles padkájú betontömbre szánták állítani úgy, hogy a fürdőmedencék betonfeneke közvetlenül az alapbeton tömbjére kerüljön. A megközelítően háromszög alakú telek beépítése mozgalmas tömegformálással történt.

A telek középső részén egy ovális udvart körülvevő folyosóról nyíltak a bejárattal szemközti oldalon a kádfürdők; a szimmetrikusan futó íves épületszárnytól jobbra voltak találhatók a férfi, balra a női nagy tükörfürdő, meleg-, langyos- s két hidegvizes medence, zuhany, gőz, dörzsölő, meleg léghelyiségek, nagy pihenőterem, lábmosó helyiség, emeletes öltöző 46 és 30 kabinnal. Ezeket egészítették ki a hidegvizes gyógytermek, az orvosi szobák és kiszolgáló helyiségek. Különleges térélmény forrását jelentette a termek alakjának változatossága: kör, félkör, sokszög, nyolcszög, ovális, szegmentíves téglalap. Először csak a gőz, meleglég és -vízhelyiségek mennyezetét boltozták volna, a hideg medencés helyiségekbe famennyezetet szántak a tervezők; végül mindenhová téglaboltozatokat építettek.

A háromszög belső csücskét melléképületek bélelik egy második udvar körül. A főhomlokzat bal szélén, a szép, kovácsoltvas kapu mögött keskeny folyosó vezeti hosszan ide a gazdasági forgalmat.

A gőzfürdő 1899-ben

A főbejárat tengelyébe, az ovális udvar belső oldalára helyezték el a víztartó tornyot, amely az eredetileg gőzszivattyúval fölnyomott vizet a „tartányból” adagolta egyrészt közvetlenül az úszómedencékbe, másrészt melegítő vörösréz csigán s a „melegvíztartányon” át a fölhasználási helyekre. Az úszócsarnok föltöltése a korabeli igények szerint 8–14 naponta történt, 10 óra alatt. A vizet „egy Pulsometer általi köröző” tartotta folyamatos mozgásban a medence legmélyebb átfolyójából a befolyáshoz szállítva, állandó vízújítással, valamint „egy gőz sugár készülékkel” történő melegítéssel. A vizet kavicson keresztül vezetve tisztították, innen szivattyú juttatta a zuhatagokhoz és a különböző „Hydrasokhoz”. Az öntött és agyagcsöves csatornákba több helyen tisztító csavart építettek.

Általában külön szabályozható, öntöttvas bordás szegményű kályhákkal fűtöttek, a nagy úszócsarnokban és a gőzfürdőkben lyukasztott rácsú faburkolattal takart, bordás csövekkel. Ezeket kőpadok alá is helyezték, a gőz finoman perforált vörösréz csöveken áramlott be. A meleglégfürdő a „palatábla lerakású” padozat alatt vezetett, sima gőzcsővezetékekből álló fűtési kígyót kapott, amely az egész padozatot egyenletesen melegítette. „A Closettek mind magastartánnyal rendezendők be és akként szerkesztvék, hogy az ülés elhagyása után a csészébe egy teljes önműködő vízjáték lépjen be.”

A gőzfürdő kapuja

A gőzfürdő bejárati kapuja

Az épület tömegjátéka és homlokzatképzése egyaránt rendkívül mozgalmas. A 117 m hosszú főhomlokzatot monumentális főbejárat osztja ketté, melyet gúla alakú alépítményre állított obeliszk koronáz. A bejáratot széles, félköríves, tárcsadíszes párkány hangsúlyozza, két klasszikus formálású szoborral. A hosszú homlokzatot változatos tömegrészek erős ki- beugrásokkal tagolják, s ezáltal teljes hosszán élményt adó marad. A nyolcszögű tömegeket kupolák emelik ki. A homlokzat részletelemei közül a leglényegesebbek: konzolsoros főpárkány kazettázott attikával és antefixek sorával, kompozit oszlopok, timpanonos szemöldöksor, nyolcágú csillaggal osztott négyzetes mezők. Külön érdekessége a nagyméretű, félköríves ablakok falpillérekkel való osztása. Az épület visszaugrásai előtt egykor míves kovácsoltvas kerítés állt. Az épületegyüttest meg nem engedhető módon támadja és bántja a benne lévő vizes funkció, csúnya sebeket okozva a homlokzatokon is.

Forrás: SZL ÉT 35 801/894., 1266/902., 3743-527/951., F.588-15/2., 4., 6/952.

Irodalom: Péter László 1986a. 101., Nagy Zoltán 1991c. 189., Dudás Béla 1991. 534., Kristó Gyula 1992. 75.

O. Cs. M.

544. MÁV üzletvezetőség

VK. Neoreneszánsz, 1894.

Tisza Lajos körút 28–30.

Pfaff Ferenc

A Víz után a város újjáépítésekor a Tisza Lajos körút vonalát a Ferenc tér nyugati szélén jelölték ki. A térnek a körút, a Budai országút, a Fekete Sas és a Pallavicini utca határolta területét a városi építési alap számára tartották fönn. A telek Budapesti sugárúti részére épült a Magyar Állam Vasutak üzletvezetősége. Építésére 1893. május 17-én nyújtották be a kérelmet. A tervrajzok e dátummal és Pfaff Ferenc aláírásával maradtak fönn. A lakhatási engedélyt 1894. július 14-én adták meg. Az épület mögött lévő telekrészen szép rajzú parkot létesítettek, amelyet Keglovich egy 1900 körüli fényképéről ismerünk. A homlokzatot ábrázoló levelezőlap az épület 1916 körüli állapotát örökítette meg. A kétemeletes palotát 1942-ben háromemeletesre magasították. Az emeletráépítést az épület német reneszánsz stílusában igényesen oldották meg. Ekkor építhették a park köré a magas, kovácsoltvas kerítést, a parkban 1996-ban gőzmozdony áll.

Megközelítően négyzet alakú telekre épült a négy utcára szóló emeletes tömbház. Kossuth Lajos sugárútra néző főhomlokzata 1+1+1+K+1+1+1, a körúti és Fekete Sas utcai oldalhomlokzat 1+3+3+3+1, 1+2+3+2+1, a parkra néző, hátsó homlokzat 1+9+1 tengely, sarok- és középrizalitokkal. A lábazat sima, a földszinti falsík kváderozva van, az emeleteké nagyobb részt fugázott tégla. A földszinti és első emeleti ablakok egyenes záródásúak, utóbbiak timpanonos szemöldökkel.

MÁV üzletvezetőség

A második és harmadik emeletiek íves záródásúak, a rizalitokban ikerablakok. A választópárkányok szélesek, magukba foglalják a bábos parapetet és a bejárat fölötti, négy konzolra támaszkodó hatalmas erkélyt. Konzolsoros főpárkánya fölé a rizalitokban tornyok és mellvédek emelkednek, a főhomlokzaton a tető közepéből oszlopos torony magasodik.

Forrás: SZL: Tt. 6864/893.

Irodalom: Bálint Sándor 1959. 164., Péter László 1974. 242., Százéves a MÁV Szegedi Igazgatósága. Főszerk.: Szabó Gyula, Szeged, 1988.

T. K. M.

545. Molnár-ház

MJ. Eklektikus, 1882.

Tisza Lajos körút 29.

Hoffer Károly

A Molnár-ház homlokzati terve

*Palánk 57. = az Élésház utca nyugati házsorán. A Víz után a Tisza Lajos körút kijelölésekor a körút és a Fodor utca sarkán kialakított telekre épült. Molnár Pál főmérnök és neje, Rényi Anna (lakásuk a Szeged-Csongrádi takarékpénztári épületben volt) 1881. augusztus 18-án kért építési engedélyt egyemeletes lakóházra. A benyújtott terveket Hoffer augusztus 14-én írta alá, az engedélyt már 29-én megadták. 1882 tavaszán az udvarban mosókonyha és kamra épült. A ház állapotáról október 26-án készült jegyzőkönyv alapján a lakhatási engedélyt december 7-én adták ki. Az épület külseje csak kissé tér el a tervtől, a timpanonos szemöldökök íveltek voltak, és erkélyt nem szántak rá. A homlokzatot Nagy Zoltán–Papp Imre könyvéből ismerjük. Az 1960-as években az emeletráépítéskor eltűntek az emeleti rizalitot hangsúlyozó, szépen formált függőleges falsávok. Az épület stílusától teljesen idegen, jellegtelen ablakú két emelettel növelték a házat.

Megközelítően háromszög alakú telekre épült az egyemeletes sarokház. Főhomlokzata 2+1+K+1+2 tengely, középrizalittal, oldalhomlokzata 3 tengelyes. A falsík a rizalit földszintjén kváderozva van, emeletén fugázva. A lábazatban téglalap alakú pinceablakok. A kapu félköríves. Az ablakok egyenes záródásúak, az emeleten az összefüggő ablakpárkány végigfut, a szemöldökök csak a rizalitban timpanonosak. A jobb oldali szélső tengelyben lévő erkély három öntöttvas konzolon nyugszik. A faragott fakapun át tágas kapualjba jutni, jobbra nyíló lépcsőházában a legyezős díszű öntöttvas korlát az első emeletig tart, onnan új vezet tovább.

Forrás: SZL: Tt. 7973/881.

Irodalom: Bálint Sándor 1959. 164, Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 240. és 166. kép, Habermann Gusztáv 1992. 194.

T. K. M.

546. Tóth-palota

Neorokokó, 1900.

Tisza Lajos körút 33.

Kótay Pál

A Tisza Lajos körút és a korabeli Völgy utca (ma Kálvin tér) sarkára, egy rendkívül exponált helyre építették kétemeletes palotájukat a Tóth-fivérek, Pál és Ferenc, az ötszögű telek végében földszintes istálló melléképülettel.

Az építési engedélyt azzal a föltétellel kapták meg, hogy a szomszédos épületek fölé emelkedő tűzfalakat kisebb mérvű díszvakolással lássák el. A beköltözéssel nem várták meg az épület kiszáradását s a lakhatási engedély kiadását; ezzel kihágást követtek el. 1902-re elcsitultak ezek a hullámok, s az elegáns lakások ügyvédnek, orvosnak, táblai tanácsjegyző albírónak, kir. ítélőtáblai bírónak és Kiss Ferenc m. kir. erdőmesternek, „a szegedi erdők atyjának”, az Erdészeti Szakközépiskola névadójának szolgáltak otthonul.

1941-ben szükségóvóhelyet létesítettek az épületben; 1957-ben az istálló fölső feléből udvari lakást alakítottak ki.

A főépület szárnyai U alakban helyezkednek el egy ötszög négy oldala mentén, a két utca összemetsződésében kupolás kaputoronnyal.

Tóth-palota

A boltozott pince fölött három lakószintet építettek; a padlástérben háromállószékes és bakdúcos, térdfalas tetőszerkezettel.

A Tóth-palota kapuja

A pincében kocsis- és házmesterlakást, fáskamrákat, mosókonyhát és mángorlót helyeztek el. A földszinten elegáns vestibullel indul a kapualj, melynek finoman formált gipszszobrait az 1990-es évek közepén törték össze. A kapualjból két irányba induló lépcsőkön keresztül lehet a fölső szinteket megközelíteni. Emeletenként két négy-ötszobás, fürdőszobás lakást alakítottak ki cselédszobával, az udvari épületszárny végein egy-egy csigavonalú cselédlépcsővel. Az emeleteken, a „vestibul” fölött kör alakú, ikerablakos szoba nyújt különleges térélményt. A lakások azon adottsággal is rendelkeztek, hogy egy-egy szobájuk a lépcsőházból külön is megközelíthető volt, így kényelmesen használhatták fogadószobának, irodának, rendelőnek.

A rokokó elemeit mértéktartó eleganciával alkalmazó homlokzatok szinte szó szerint az eredeti tervek alapján készültek. A külső, törtvonalú homlokzat tengelyképlete: 2+3+2+2/K+2+2+2; az egy síkban levő felületek szélein, valamint a kaputornyon közös szemöldök alá vont ikerablakokkal.

A Tóth-palota erkélykorlátja

Az alapfalsíkot vízszintes nútozás élénkíti, az ablakok gazdagon keretezettek. Legmívesebb az első emelet, a piano nobile kiképzése íves, tagolt szemöldökkel, kartussal, kagylóval. Ugyancsak kagyló került a főpárkány kerek szemeibe, amelyeket eredetileg ablaknak szántak. A kaputorony külön ékessége a gazdag kiképzésű nagykapu, a finoman megmunkált kovácsoltvas erkély, a főpárkány fölött volutás, ikerablakos orommező, mögötte szépen szerkesztett, lanternás kupolával.

Forrás: SZL ÉT 22 459/900., 19 057/901., 3997/901., 67 950/941.

Irodalom: Tipity János 1980. 56.

O. Cs. M.

547. Református palota

Eklektikus, szecessziós,

1910–12.

Tisza Lajos körút 37.

Magyar Ede

A református egyház 1907-től tervezte, hogy bérházat építtet ezen a telken, de a pénzügyi föltételeket csak 1909-re tudták kölcsön útján megteremteni. Az épületben kapott helyet a parókia, valamint a Fodor utcába való átköltözést megelőzően az egyházközség négytanítós elemi iskolája.

A kivitelezők, Ottovay István és Winkler Imre vállalták, hogy 1911. november 1-jén átadják az impozáns bérpalotát; ígéretüknek azonban az építőiparban abban az időben uralkodó körülmények miatt csak a következő esztendőben tudtak eleget tenni.

Városképileg meghatározó helyen lévő, egyedi komponálású háromemeletes palota. Ötszög alakú, hatalmas telkét a maximális beépítési százalékig kihasználták a három udvar köré szerveződő épületszárnyak. A körút felől udvarát zártan körülvevő két tömböt láthatunk hegyesszögben egymás mellé illesztve oly módon, hogy éppen az ötszög csúcsánál válnak szét, válik tömegük negatívvá, tömeg helyett teret fogva közre. Ott van tér, ahová a hangsúlyt, a jelet, a kupolát várnánk. Így éppen ellentéte a vele szemközt lévő gőzfürdőnek.

A földszinten üzleteket alakítottak ki, a középen lévő ékben is mellvéddel szegett lapos tetővel. Itt, a középső tengelyben nyílt a parókia és az iskola bejárata. Az eredetileg volt 14 üzlet fölött 34 bérlakás kapott helyet. Az építtető és a tervező közös szándéka volt, hogy az akkor szokásos öt-hat szobásnál kisebbek legyenek, de szükség esetén bővíteni lehessen őket egymás rovására, jelentős bontás nélkül. A lakások a maguk korában korszerűen fölszereltek, modernek voltak.

A Református-palota 1913-ban

Homlokzatképzésében sajátságosan elegyednek a historikus formák a szecessziósokkal. A nagy, földszinti portálok között lesarkítással megjelölten találjuk a lakóházbejáratokat, érdekes módon a véghomlokzatoknak nem a nagyon hangsúlyozott középtengelyében. A portálokat konzolokon nyugvó, klasszikus sormintával kísért, erőteljes övpárkány választja el fölső szintektől.

Az emeleti ablakokat egymás fölött összefogó, félköríves keretmotívum nagyságrendileg nagyobb formái jelölik ki a két középtengelyt, az őket ívesen kísérve megemelkedő főpárkánnyal koronázottan. A keretek fölső mezőjét a magvető és a termést betakarító ember szimbolikus alakjairól mintázott kerámiamozaikok töltik ki, amelyek a tervező vázlatai alapján Budapesten készültek. Változatos az ablakok szélessége és szemöldökvonala.

A körúti homlokzatokon kovácsoltvas korláttal filigrán nyitott erkélyek készültek, az oldalsókon többszintes, íves zárt erkélyek. A falfölületeken vékony nútozás kőosztást imitál. A manzárdtető és a tetőablakok barokkos

jelleget mutatnak. A geometrikus szecesszió jegyében fogant kapuk Kecskeméti Antal díszműlakatos munkái. A középső bejárat fölötti műkő szobrok az éneklő és tanuló gyermekeket mintázzák, jelezve az iskola egykori jelenlétét.

Forrás: SZL ÉT 11 080/912.

Irodalom: Kiss Ferenc–Tonelli Sándor–Sz. Szigethy Vilmos 1927. 234., Bakonyi Tibor 1980. 151–152., Bakonyi Tibor 1989. 17., Bátyai Jenő: A református palota = DM 1990. okt. 28. 4., Nagy Zoltán 1991a. 197., Magyarka Ferenc 1991b. 933

.

O. Cs. M.

548. *Régi postaház

[Tisza Lajos körút 39.]

*Palánk 89. = a Budai országút északi házsorán. 1847-ben Posta. A házat már 1860-ban, majd még évtizedekig „a régi postaház” megjelöléssel emlegették. 1865-ben Kirschner Izsák fakereskedő háza. 1868 nyarán eladó Sipos Ferenc jól berendezett kártyakészítő üzlete. 1877 májusától itt volt Magyar Miksa ügyvédi irodája. A Vízkor is Kirschner tulajdona, károsult még Winkler B. fakereskedő, Weisz Johanna kávés, Weinberger Hermann sapkás, Weisz Zsigmond cipész és Szabó József mészáros. A házat több árvízi fényképről ismerjük, a kapu fölötti cégtáblán „WINKLER B. FAKERESKEDÉSE” olvasható. Helyére Kirschner új házat építtetett.

A régi posta ház 1879-ben

Téglalap alakú telek elejére épült a téglalap alaprajzú épület. Homlokzata 4+2(iker)+K+2+(iker)+1+1(iker) tengelyes volt. A falsíkot széles, függőleges falsávok tagolták. A földszinti ablakok enyhén ívesek, zsalugáterral, az ajtók alacsonyabbak, egyenes záródással és táblákkal. Az övpárkány fölé ível a hatalmas kapu. Az emelet ablaksora egyenes záródású volt, két vakablakkal. Fölöttük az erősen kiülő díszítmények megközelítették a főpárkányt. A tető fele része későbbi födésűnek látszik a fényképen, rajta egy sor íves szellőzőnyílás volt.

Forrás: SZL: Ti. 2724/847., 2421/865., Tt. 6427/872.

Irodalom: SZH 1860. máj. 10., 1868. jún. 25., 1877. máj. 2.

T. K. M.

549. Kirschner-ház

Eklektikus, 1883.

Tisza Lajos körút 39.

Gregersen Péter

A Kirschner-ház 1900-ban

A régi ház bontását 1881 nyarán megkezdték, a Tisza Lajos körút vonalának kijelölésekor saroktelekké vált. Az építésre a tulajdonos 1882. augusztus 9-én kért, és 21-én kapott engedélyt. Az engedélyezéskor kikötötték, hogy bontsa le a telkén lévő valamennyi ideiglenes épületet. November közepén tartották meg a kőműves ünnepélyt, „mikor is a kendőktől virító zöld ágat” föltűzték. November 16-án melléképületre kértek engedélyt, az iraton Gregersen neve mint meghatalmazotté szerepel, és 1883. május 6-án is ő kérte az épülő ház oromzatára az óra fölállítását. Ezekből föltételezzük tervező és építő szerepét, bár Bálint Sándor ezt Hoffer Károlynak tulajdonította. A Szegedi Napló Ujdonságok rovatának különleges híre: „Óra egy magánház homlokzatán”. Május 31-én engedélyezték „a ház attikáján alkalmazandó óra felépítményt a benyújtott tervek betartásával”. Az épülő ház Letzterék 1882-i és 1883-i fényképén is látható. November 12-én adták ki a lakhatási engedélyt. A sarok mellvéd fölé emelkedő, az órát magába foglaló kagylós építményt Keglovich 1900-ban készült kitűnő fényképéről ismerjük. Ekkor csak a sarkon volt erkély, és a főpárkányt páros konzolok tartották. A ház átalakítására és az udvar befödésére 1911. augusztus 14-én kértek engedélyt a vaskereskedő Bruckner testvérek. A vasszerkezetű üvegfödelet Müller Miksa műépítész tervezte. A szegediek évtizedeken át a városnak ezt a pontját, a sarki vasáru üzletről, „a Brucknernál” megnevezéssel jelölték. Az egyemeletes ház az 1960-as években sima főpárkánnyal és a mellvéd visszaépítésével jellegtelen második emeletet kapott, a sarki óra fölépítménye nélkül.

A körút kijelölésekor a telek formája megváltozott, erre épült az L alaprajzú egyemeletes sarokház. Homlokzata a sugárútról indulva 5+1+1(sarok)+1+4+3+4+1 tengely, rizalitokkal. A sarok le van gömbölyítve. A falsík a földszinten erősen van kváderozva, a nyílások félköríves záródásúak, magasra ívelő kapuja a körútra nyílik. Az övpárkány erőteljes. Az emeleten a rizalitokat faloszlopok hangsúlyozzák. Az ablakok egyenes záródásúak, az összefüggő párkány végigfut, a rizalitokban timpanonos szemöldökök vannak, a tükrökben emberarcos díszítmények. A hatalmas konzolokra támaszkodó erkély a sarok vonalát követi, a másik három föltehetően az emeletráépítéskor készült. Erkélykorlátjukat a sarki erkély eredeti mintájára kovácsolták. A második emelet jellegtelen ablakai között a faloszlopok folytatódnak. A sima főpárkány fölé a rizalitokban mellvéd emelkedik. A fakapun keresztül nyúlánk kapualjba jutunk, onnan szerény lépcsőház vezet a kőkonzolos függőfolyosóra.

Forrás: SZL: Tt. 2289/913., ÉT.

Irodalom: SZH 1881. jún. 2, 1882. aug. 11, nov. 16, SZN 1883. máj. 27, Bálint Sándor 1959. 164. 17. jegyzet, Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 241.

T. K. M.

550. Leányiskola

Eklektikus, 1881.

Tisza Lajos körút 54.

Petsch Ede

A polgári leányiskola 1883-ban

*Palánk 321. = a Mélyárok és a Fekete sas utca sarka. Szegál-féle Rónay-ház. A Víz után a város újjáépítésekor egy része a Tisza Lajos körútba esett, ezért 1880-ban kisajátították. Helyére, a Kölcsey, a Fekete Sas utca és a körút határolta telekre építették föl a belvárosi leányiskolát. Az építkezést Jiraszek Nándor és Krausz Lipót társvállalkozók 1881 nyarán kezdték meg. 1882 augusztusában az épület kész, előtte a tér rendezve volt. „Csinos rácsozattal ellátott kettős följáró vezet a főbejárathoz, melynek díszes kapurácsa valóságos remek [...]. E kb. 600 frt értékű munkát Nigrényi Pál lakatosmester ajándékozta”. Már csak a berendezés volt hátra. Október elején a Szegedi Hiradó közölte a tervező Petsch Ede halálát, méltatva tevékenységét: „a műszaki osztályban a kiválóbb fontossággal bíró s nehezebb architektúrai beosztást igénylő épületek nagy részét ő tervezte”. Decemberben a városi zeneiskola ének osztálya és Czapik János zongoraiskolája költözött ide a bérházból. „A polgári leányiskola a könyöradomány-maradványból a város hozzájárulásával” épült. Ezt a tényt emléktábla örökítette meg az épület külső falán. Minden bizonnyal ez az ablak magasságú tábla látható Letzter és társa fényképén, az első emeleti lekerekített sarok ablakai között; a fölirat olvashatatlan. Szövegét Palásti László közölte: „Emeltetett az 1879-edik évi vízvész alkalmából hazánk és a nagyvilág által tanúsított részvét emlékéül a begyült könyöradományok maradványából. 1881.” A padlásablakok fölött szépen tagolt konzolos főpárkány volt, föléje a rizalitokban mellvédek emelkedtek „VÁROSI ELEMI ÉS POLGÁRI LEÁNY ISKOLA” fölirattal. Lekerekített sarkán impozáns torony magasodott. 1951-ben az épületet átalakították, valószínűleg ekkor készült az emeletráépítés is. Az iskola jellegzetességét adó, magasra ívelő saroktornyot sajnálatos módon nem építették vissza. Azóta a Tudományegyetem Jogi Kara.

A lecsapott sarkú, háromszög alakú telekre épült az egyemeletes iskola. Főhomlokzata baloldalt le van kerekítve 2+1+K+1+2 tengely, középrizalittal; a körúti oldalhomlokzat 6+3+6, a Fekete Sas utcai 3+9+3 tengely, rizalitokkal. A falsík változatosan van kváderozva. Erőteljes lábazatában alagsori ablakok. A földszint nyílásai félkörívesek. A széles választópárkány egyben összefüggő ablakpárkány, itt az ablakok enyhén íveltek, a rizalitokban timpanonos szemöldökkel. A második emelet belmagasságával és egyszerű ablakaival idomul a homlokzathoz, főpárkánya ívelt.

Forrás: SZL: Tt. 7. doboz. ÉT.

Irodalom: SZN 1880. jún. 5, 1882. aug. 6., SZH 1881. jún. 2., 11., 1882. aug. 9., okt. 4., 5., dec. 1., Bálint Sándor 1959. 163, Kulinyi Zsigmond 1901. 152, Palásti László DM 1963. márc. 12, Tipity János 1980. 22.

T. K. M.

551. *Zseravitz-ház

[Tisza Lajos körút 57.]

*Palánk 177. = a Három Korona utca északi házsorán. 1860-ban Zseravitz-féle ház, udvarában Orgonista János szabómester műhelye volt. 1861 januárjában az egyik bolt Szenoner Paulina divatterme. 1862 februárjában Hattyú-ház, Zseravitz János hagyatéki tömegéhez tartozott, benne májusban egy kisebb magtár bérbeadó. 1869. május elsején a divatterem helyére Klein Jozefa divatáruboltja költözött, ekkor Felmayer Antal a háztulajdonos. 1871 végén Netzel Júlia női ruhák készítésére vállalkozott, lakása a „bal lépcső első emeleten” volt. 1874 nyarán még Felmayer-ház, itt lakott Bloch Ignác, aki szépírást tanított. A Vízkor Wagner Ferenc Antal háza; kívüle még hatan károsultak. Az épület az árvízi fényképen fölismerhető. Az újjáépítéskor a ház nagy része a Tisza Lajos körútba esett, a telek maradék részére, a Tisza Lajos körút külső oldalára épült a Weisz-ház.

A Zseravitz-ház 1879-ben

Téglalap alakú telekre épült a zárt udvaros egyemeletes lakóház. Homlokzata 16 tengely volt. A földszint alig látszott ki a vízből, a kapu középen lehetett. Az emelet ablaksora egyenes záródású volt, a főpárkány előreugró. A meredek tetőn egy sor szellőzőnyílás volt.

Forrás: SZL: SZB. 169, 236/861.

Irodalom: SZH 1860. júl. 15, okt. 7, 1861. jan. 20, 1862. febr. 12, máj. 17, 1869. ápr. 4, 25, 1871. nov. 8, 1874. aug. 2, Habermann Gusztáv 1992. 312, 79, 290.

T. K. M.

552. Weisz-ház

Eklektikus, 1880.

Tisza Lajos körút 57.

Weisz-ház

A telek maradék része a Víz után a Hajnóczy utca és Tisza Lajos körút sarkára került. Weisz Ignác június 9-én kért rá építési engedélyt, és 24-én megkapta. Sajnos a tervek nem maradtak fönn az iratok mellett. December 13-án a lakhatási engedélyhez szükséges helyszíni szemle megjegyezte, hogy a pince csak üzleti helyiségnek használható. De a földszinten már októberben hirdette magát Koch-Rosenberg Sarolta női divatáru-készítő. A pincehelyiségben lévő sütőházat Csernus József szabadkai sütőmester és felesége Kováts Birkás Rozália (szerző anyai nagyszülei) bérelte ki. Itt született 1881. április 23-án János nevű gyermekük. 1882 januárjában a sütőház kiadó, bár az 1883-i Szegedi kalauzban Csernus József még a pékek között szerepelt. (Innen Pécsre költözött, ahol évtizedeken át jól menő sütödét és fióküzletet tartott fönn.) A ház az Építési Törzskönyv adatainak fölvételekor a mellette lévő Hajnóczy u. 1/B számú házzal együtt Weisz Adolf tulajdona. 1896-ban itt lakott Spitzer Ignác orvostudor. 1996-ban a sarkon a Postabank fiókja, a körúton virágüzlet, a Herbária gyógynövény szaküzlet és az Adria tours foglal helyet.

Téglalap alakú telekre épült az U alaprajzú egyemeletes lakóház, lecsapott sarokkal. Oldalhomlokzata 2+1+1(sarok), körúti főhomlokzata 1+6+1+K tengely, rizalitokkal. A falsík többféle kváderozású, melynek nagy része a földszinten le van kopaszítva. A földszint egyenes záródású nyílásaihoz, hasonló az emeleti ablaksor, ahol az íves és timpanonos szemöldökök között füzérdísz van. Füzéres konzolokon áll a sarokerkély. A homlokzatot füzérek és emberarcok, a téglalap alakú padlásnyílások fölött pedig leveles konzolsor zárja. Újabb kapuja szűk kapualjba nyílik, lépcsőháza alacsony. Csöppnyi udvarának függőfolyosóján kovácsoltvas korlát van.

Forrás: SZL: Ti. 4040/880., ÉT.

Irodalom: SZH 1880. okt. 21., 1882. jan. 28., Farkas Antal 1883. 93.

T. K. M.