Szeged

 

 

 

553. Reök-palota

MJ. Szecessziós

1906–07.

Tisza Lajos körút 56.

Magyar Ede

 

A Reök-palota 1913-ban

 

 

        Az árvizet túlélt emeletes lakóházat 1885-ben vásárolta meg Reök Iván Lajos és felesége, Kelemen Ida. 1896–98-ban itt székelt a Magyar Kir. Folyammérnökség hivatala Reök Iván vezetésével. Ő maga földbirtokos, cséplőgép tulajdonos, a köztörvény hatósági és számos városi műszaki bizottság tagja, országgyűlési képviselő, a Szegedi Kaszinó alelnöke. Felesége a protestáns nőegylet és a korcsolyázó egylet elnöke, valamint a Felebaráti Szeretetszövetség megalapítója.

        A tulajdonos megbízása nyomán Magyar Ede „szerencsésen megérzi a feladatban rejlő lehetőséget, azt, hogy most nem spekulációs célú bérházat, hanem családi palotát kíván tőle a megrendelő” (Bakonyi Tibor). Eszközként a tervező az európai utazásai során megismert formavilágot alkalmazza, többek között a romániai Brăila városában látott, „színes festményekkel ékesített lakóépületek tengerparti látomásának hatása alatt” (B. T.). Tehette, mert Reök Iván nyitott, világlátott, az új iránt fogékony kultúrmérnök. S az eredmény: itt épült az országban az a nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő kvalitású épület, melynek egészén a nagyon tiszta floreális szecesszió uralkodik.

        Az engedélyezési terveken – a későbbi nyíláselrendezés mellett – még neobarokk részletmegoldások láthatók, föltehetően azért, hogy az építési hatóság ne akadályozza a palota megépítését. A kivitelezés során Winkler & Társai pesti épületszobrászok életnagyságú szénvázlatok alapján alkották meg a sík fölületek domborművű ékeit gipszes mészhabarcspépből. Rajtuk kívül túlnyomórészt helyi művészek és mesterek dolgoztak a házon. A ritka szépségű, vérbő kovácsoltvas munkákat Fekete Pál szegedi díszkovács készítette a tervező rajzai alapján.

        A palota legnagyobb, tizenkét szobás lakását Reök Iván lakta népes, nyolcgyermekes családjával. A többi elegáns, nagy lakást jómódúak – földbirtokosok, katonatisztek, egyetemi tanárok, egy utazó, a híres Kék Csillag méteráruüzlet tulajdonosnője – bérelték. Kiss Ferenc, „a szegedi erdők atyja” is lakott benne, emlékét a kapu bal oldalán tábla őrzi.

        A bejárat mellett balra két üzlethelyiségnyi területen maga Magyar Ede rendezte be tervezőirodáját. 1913-ban alapította meg e házban ernyő- és fűzőkészítő üzletét az osztrák Berta Fleischmann, a későbbi Steiner Józsefné. Majd leánya, Steiner Margit folytatta a mesterséget itt, a Kölcsey utca felőli üzletben 1963-ig, amikor is el kellett hagynia megszokott helyét. (Az üzlet számára készült eredeti, speciális bútort tovább vitte, – sajnos alacsonyabbra véve – új üzlethelyiségébe.)

        1916-ban a 12 000 Koronára becsült épület ajándékozással Berdenich Jenőné Reök Mária, újból férjezett Kerner Gézánéra szállt; tőle 1928-ban adásvétellel egyenlő arányban vitéz Reök Etele budapesti, dr. Korpássy Gyuláné Reök Margit és dr. Reök Iván Andor szegedi lakosok birtokába került. Reök Etele, az 5. honvéd gyalogezred főhadnagya 1911-ben, Reök Iván országgyűlési képviselő 1921-ben a palota lakói.

        1920 körül bevezették a gázt az épületbe, az akkor még nagyon új gázvilágításhoz. 1930-ban dr. Korpássy Gyuláné Reök Margit és társai az udvari mellékhelyiségeket (istálló, kocsiszín, szénapadlás) lakásokká alakíttatták át, mert a trianoni békediktátum következtében a határ túloldalára került a Reök-család horgosi birtoka, így a gazdasági épület szükségtelenné vált.

        Az első világháborús lovas huszárszobor szomszédsága miatt a palotát a szegedi népnyelv „lófarának” mondja. A földszintjén 1933-tól létezett vendéglőt (a későbbiekben kocsma) elsőként Németh István vezette; 1947-ben Vadász Istváné volt a hivatalosan „A huszárhoz” címzett vendéglő, amit Vadász-kocsmának is hívtak. 1941-ben Kerner Géza és társa szükségóvóhelyet alakíttattak ki. A második világháború után az óriás lakásokat földarabolták, azóta is társbérletben lakják őket.

        Az 1960. évi fölújítás alkalmából az addigra erős károsodást szenvedett homlokzat egyszerűsítését is elrendelték, ám ezt Beszédes Kornél városi főmérnök határozott föllépésére állagvédelemre módosították. Ebbe azonban – sajnos – az is belefért, hogy a kissé rosszabb állapotú vasvirágokat inkább letörték, mintsem helyreállították volna. A lépcsőház első emeleti fordulójában is lefűrészelték a nagy, vőfélybotra emlékeztető lámpaoszlopot, amelyben a gömböt alkotó virágok rejtették a foglalatokat.

        Az 1974. évi, második fölújítás áldozata lett az akkor már csak két eredeti kályha. A liliomos, zöld héjon belül álló, elől rácsos vaskályha kandallóhoz hasonlított. Az újságok mindenesetre az Ingatlankezelő Vállalat „legjobb szakemberei” által „példás pontossággal” végzett „színvonalas” fölújításról adtak hírt. Az egykori luxuslakások jó néhány más részlete is már csak emlékekben él: a táncterem méretű szobák mennyezetdíszei, az aranyozott mélyítésekkel díszített ajtók, a tapétaajtók, az egykor újdonságnak számító, gázégésű hengerkályhák és a liliomos mintázatú, színezett mosdókagylók a fürdőszobákban.

        1987–92 között a homlokzatok ismét új ruhát kaptak, s a földszintet bankfiók foglalta el; a megálmodott szecessziós kávéház létrehozásához nem voltak meg a kellő föltételek. A bank – átvéve és tovább víve az épület nyelvezetét – gazdag szecessziós enteriőrt teremtett.

        A főbejárat mellett emléktábla méltatja a palota tervezőjét.

 

A Reök-palota bejárati kapuja

 

 

        Két utcára néző, kicsi udvarát majd négy oldalról körülfogó, kétemeletes palota, az udvarba benyúló lépcsőházzal. Az épület alatt pince, a földszint udvari részén házmesterlakás, mosókonyha mángorlóval. Az utcák felől eredetileg nyolc boltot alakítottak ki. Az emeleti lakások elsősorban a Reök-család igényeit tükrözték. „A megbízó, fiúgyermekei részére szintenként egy-egy garzon-lakás, leánygyermekei számára szintenként két-két többszobás lakás tervezését kérte.” (B. T.) A háztulajdonos tizenkét szobás lakrészén túl három bérlő számára készült egy hat-, egy hét- s egy nyolcszobás lakás.

        Az utcai homlokzatokat csak az emeletek magasságában tagolják orommezővel koronázott rizalitok, valamint zárt és nyitott erkélyek, némelyik fölött előtetővel. Hangsúlyos a sarokrész hordó formájú, virágfejezetes oszlopaiból kiszökkenő körerkély. Tengelyképlete: 4+3+12.

 

A Reök-palota lépcsőházi vasablakai vakolat ornamentikával

 

 

        A nyílászárók megformálásának érdekessége, hogy a földszintiek – szimmetriájukat mindvégig megőrizve – a legszabadabban ívelők és sokfélék; az első emeletiek diszkrét púpos ívűek és csak lesarkítottak; a második emeletiek végképp szabályos félkörívesek.

        A szecessziós stílusú épületek túlnyomó többségén a díszítés a homlokzat síkszerűségét hangsúlyozza, azt szövetszerűen borítja, és a felületről lefejthetőnek tűnik. A Reök-palotánál mást látunk. Itt a homlokzat tagolását, díszítményeit az épület szerkezetével összenőttnek és elválaszthatatlannak érezzük.” (B. T.)

        „Szobrászati megoldásokról: Alapvető a falsíkok hullámos kialakítása. Az egész homlokzat – mintegy dombormű – a csendes tóparti nyugalom vonalvezetése éles vonalak kerülésével [...] a vízi tájba illő, vízi növényvilág motívumaiból tevődik össze […]

 

        Jellemző motívumok:

        a)  gyűrött falfelületek (lásd bőrünk megcsípését kezünkkel)

        b)  stilizált akantus levélkartusok az erkélyek alatt és egyéb helyeken

        c)  kinyílott liliom és levélzetei a földszinti sarok oszlopfőkön és fent egyéb helyeken, a levélzet leheletszerű beolvadásával a homlokzati síkokba

        d)  a homlokzati nyílászárók vonalvezetései is a stílusnak megfelelően hullámosak, magukkal a nyílások formáival együtt

        e)  a falfestményeknek és egyes erkélyteraszoknak a csapadéktól való megvédése érdekében a főpárkányzatot pótló hullámos előtetőzetek készültek gazdag bádogos és lakatos ornamentikákkal

        f)  a tetőzet tervszerűen leegyszerűsített igénytelenséggel készült annak érdekében, hogy a gazdag plasztikájú homlokzat hatásfokát semmi se zavarja.

 

        Színezések: A teljes homlokzat egy színben tartva erősebb csontszín volt, de nem annyira, hogy a nagy árnyékok zavarják. A liliom nyílt virágja leheletszerűen kékes volt, a porzói valódi arany bogyókkal. A liliom levélzet leheletszerű halványzöldes volt, de csak itt-ott diszkréten, beleolvadva a csontszínű falhullámokba úgy, hogy ne rikítson.

        A kirakatok famunkája dióbarna volt, diófa flóderozással, lakkozással

        A főpárkányt helyettesítő hullámos vonalú szegély homloklapja horganybádog natúr színben, alsó lapja olajfestékkel és kőpor keverékkel fröcskölt ún. mennyezet. Az összes lakatosmunka pasztelkék színben tartott volt, itt is a liliom porzói bronz (arany) színben voltak tartva.” (Takács János)

        „Reök Ivánnak mint vízen járó kultúrmérnöknek igen tetszettek a homlokzat felső mezőiben megjelent vízitündér képek mint művészi alkotások; a Reök család konzervatívabb nevelésű hölgy tagjai azonban végül is lekapartatták a gyönyörű falfestményeket az akkori szegedi képzőművészek megbotránkozása mellett. A siváran maradt falmezőkre kerültek a ma is látható sávos enyhe faltagolások, finom, enyhe árnyalatú, világos színekkel.” (T. J.)

        A homlokzat plaszticitása finomabb eszközökkel benyomul a kapualjba és a lépcsőházba is, kiegészülve a pazar vasmunkákkal. Az udvari homlokzat szerényen, mindössze vízszintes nútozással, valamint a szépen ívelő ablakok formáival és osztásával díszített.

        „Szinte hihetetlennek tűnik, hogy ez az épület, kora legdivatosabb stílusában, a stílus forrásvidékétől ennyire távol, egy vidéki városban egyáltalán felépülhetett.” (B. T.)

 

Forrás: SZL ÉT 22 757/906., 40 690/907., 27 679/930., 36 609/930., 66 993/941.

 

Irodalom: Takács János Szeged, Bakonyi Tibor Művészet 1975. dec. 24–25., Bakonyi Tibor 1980. 150–151., Tipity János 1980. 80., 87., 134., 135., 155., 156., Rév Ilona 1983. 154., Péter László 1986a. 103., Bakonyi Tibor 1989. 10–13., Nagy Zoltán 1991a. 197., Iván Monika 1989a.

 

O. Cs. M.

 

 

554. *Fournier-ház

Klasszicista,

1844–50 között

[Tisza Lajos körút 58.]

 

 

Az 1872-ben Fournier Károly tulajdonába került épületben (*Palánk 447.) az árvíz során Rosenberg Mórné zálogintézete, majd a rekonstrukció idején a „Vendéglő a Vademberhez” működött. A tér föltöltésekor az épület előtt mintegy 2 m szélességben megmaradt az eredeti terepszint, melyet korlát határolt, és hat-hét lépcső vezetett le a bejárathoz.

Az emeletes ház homlokzatát hangsúlyos övpárkány és sima, az emeleti ablakokat vízszintes szemöldökkel koronázó nyíláskeretezések tagolták. Tengelyképlete a tér felől: 2+K+1, az épület másik oldalán is bejárattal. Az ajtókat spaletta védte. A rekonstrukció idején üzemelt vendéglő nevét a tér felől a falra hosszan, dekoratívan fölfestett fölirat hirdette.

 

A Fournier-ház 1883-ban

 

 

Irodalom: Iván Mónika 1989a.

O. Cs. M.–T. K. M.

 

 

555. Kálmán-palota

Eklektikus, 1905–07.

Tisza Lajos körút 58.

Ligeti Béla

 

A Kálmán-palota 1926–29 között

 

 

Az ingatlant 1901-ben Náthi József és neje, Simon Ilona; majd 1905-benKálmán József terménykereskedő és neje, Lőwy Regina vásárolta meg. Ez utóbbiak a telken még az évben új ház építésébe kezdtek; a két, utcára szolgáló udvart a hatóság sorozatos elzárkózása ellenére üzletekkel s fölül teraszokkal beépítették.

1911-ben a nemrég elkészült palotát dr. Dallos Mór ügynök és neje, Boros Juliska vették meg; újra működött benne zálogház, valamint a Gresham Biztosító. 1916-tól Földes Izsó ruhakereskedő és neje, Krausz Rózsa; 1927-től az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tulajdona, ez utóbbinak az ingatlan a biztosítási alapjához tartozott. Ez időtől mintegy húsz esztendőn keresztül itt jegyezték a késes-köszörűs Frits-családot.

A második világháború után fölújítás címén megfosztották az épületet homlokzati ornamentikájától, ami teljes elsivárosodását, eljellegtelenedését idézte elő. 1998-ra homlokzatait részben, az igényesebb architektorikus részletek nélkül helyreállították.

A palota a keskeny telket szinte teljesen beépítő, alápincézett, kétemeletes, tagolt tömegű épület a körút felől szabályos, szimmetrikus kiosztással. Tengelyképlete: 2+3+2+T+K+T+2+3+2. A földszinten hat kisebb üzlet volt és egy nagy iroda, amelyet lépcső és lift kötött össze a pincével. Az emeleteken négy tágas lakás kapott helyet.

A körút felőli hosszú homlokzatot a középtengely két oldalán erősen visszamélyített első emeleti terasz – tömör mellvéddel – és a kovácsoltvas korlátos, második emeleti loggiák tagolják. A két szélső tömeg középrizalitja, valamint a középtengely fölött íves vonalú, vázás orommezők. A vízszintesen

nútozott falfelületeken az ablakokat összefogóan koronázó, füzéres ornamensek, a pilasztereken lecsüngő virágfüzérek ékeskedtek korábban. Gazdag kovácsoltvas munkát találunk ma is a lépcsőházban és a függőfolyosókon.

 

Forrás: SZL ÉT 10 227/906.

 

Irodalom: Iván Mónika 1989a.

O. Cs. M.

 

 

556. Tóth Szanatórium

Modernista, 1936–37.

Tisza Lajos körút 66.

Szivessy Tibor

 

 

1932-ben a Dugonics tér egyik épületének néhány helyiségében alapította dr. Tóth Jenő a szanatóriumát. Ezt a helyet rövidesen kinőtték. Az új gyógyintézet tervének véglegesítésére többszöri áttervezés, sokadik vázlatterv után került sor; elmaradtak a nagy emeleti teraszok az udvar felől és a tetőterasz. „Tóth Jenő minden elképzelése és amit abban az időben a technika a gyógyászat részére adni tudott, mind megvalósult. Az építők az anyagokat úgy választották meg, hogy az orvosi szempontok érvényesüljenek.” (Bátyai Jenő) Az újdonságnak számító „lapostető szigetelésére magyar szabadalom alapján az ún. ULTRA-HÁESz-anyagot használták, az építtető minden megelégedésére”. (B. J.) A kivitelezés Stampay Sándor nevéhez fűződik.

1941-ben szükségóvóhelyet építettek. 1949-ben a SZOTE Fogászati és Szájsebészeti Klinikáját helyezték el ebben s a szomszédos, 64. számú házban.

 

A Tóth Szanatórium 1938-ban

 

 

Háromemeletes épület, három oldala felől homlokzattal, főbejárata az udvarra nyílt. A földszintre laboratórium, röntgen gépház, diagnosztika, terápia, várószoba, elkülönítő, fürdő és konyha került. Az első emeleten a kis és a nagy műtőt alakították ki az előkészítőkkel, valamint a szülőszobát kisegítő helyiségeivel. A két fölső emeletre helyezték a betegszobákat egy-négy ággyal, fürdővel és teakonyhával. A szinteket az udvari főbejárat melletti háromkaros lépcsőház kötötte össze, mellette lift külön kis, ablakos helyiségben, valamint a konyhához kapcsolódó ételfölvonó. A helyiségeket szintenként a főbejárat fölötti nagy ablakokkal megvilágított hallok köré szervezték.

Homlokzatképzését a funkciót kiszolgáló tömegek egymáshoz illesztése jellemzi. Az alaptömegbe nálánál alig magasabb, nagyon alacsony tetőidomú saroktorony épült bele kétszintes, zárt erkéllyel s a repülőtéri irányítótorony korong alakú üvegszobáját idéző sarokerkéllyel. A torony élén áll Tápai Antal Gyógyítás című szobra; a fölső szintre akkor divatos zászlórúd került.

A nyílások simák, egyszerűek, a mögöttük lévő funkciót tükrözik. A betegszobák elé filigrán rácsú erkélyek készültek. A lábazat finom sávozású téglaburkolatot kapott, a falfölületeket nemesvakolat benyomását keltő kőporos vakolattal fedték. A szobor konzoljával egy magasságban fölirat hirdette az épület nevét, alatta a mai nagy ablak helyén apróbb betűs föliratok voltak.

Külön melléképületben kaptak helyet a szanatóriumhoz tartozó személyzeti lakások, a mosókonyha s a hullaház.

 

Forrás: SZL ÉT 56 721/936., 47 424/937., 67 033/941.

 

Irodalom: Tér és Forma 1938. 74., Péter László 1986a. 104., Bátyai Jenő: Körúti paloták = DM

O. Cs. M.

 

 

557. *Reizner-ház

[Tisza Lajos körút 77.]

 

 

*Palánk 807. = a Búza tér déli oldalán. 1861-ben Rozenthal Vilmos háza. 1866. október 21-én itt született Kiss János hivatalnok és Pfann Magdolna Irén nevű gyermeke. A ház 1872-ben, 1874-ben Reizner Andrásnak, a várostörténetíró Reizner János apjának tulajdona. 1875-ben Keméndy-ház, szeptemberben Keméndy Nándorné Drucker Mária Irma saját házában nyitott hároméves magán tanítóképezdét. A Vízkor is ő a tulajdonos, kívüle károsult Drucker József ügyvéd, Klein Gyula könyvelő, Lakatos Sándor tánctanár. A ház több árvízi fényképen látható. Keméndyné házát novemberben „romjaiból nagy költséggel újból kiépíttette” és intézetét a Mayer-házból (Somogyi u. 13.) visszahelyezte.

Téglalap alakú telek tér felőli részére épült a földszintes ház. Az árvízi fényképeken állapota rongált, homlokzata 6 vagy 7 tengelyes lehetett, középen kapuval. Az ablakok egyenes záródásúak, megemelt szemöldökkel.

 

Forrás: SZL: Ti. 3967/861., SZB. 142/861., 7708/872., 7849/874.

 

Irodalom: SZH 1875. szept. 8., 1879. nov. 1.

 

T. K. M.

 

 

558. Keméndy-ház

Eklektikus, 1881.

Tisza Lajos körút 77.

Petsch Ede

 

 

A Tisza Lajos körút és a Szabadkai sugárút vonalának kijelölésekor a telek saroktelek lett. Keméndy Nándorné Drucker Irma 1881. június 19-én kért rá építési engedélyt. Az egyemeletes ház terveit június 11-én írta alá Petsch Ede. Augusztus 9-én már lépcsőház változtatásra kértek engedélyt, amit 18-án megkaptak, ennek tervét Kováts József készítette, valószínűleg ő volt a ház építője. A lakhatási engedélyt csak 1882. december 15-én adták meg, bár Büky Imre mészárszéke már 1882. márciusban megnyílt. Májusban özv. Kovács Istvánné zongoraraktárát helyezte át az első emeletre. Ekkor a sarokbolt még bérlőre várt, fűszerkereskedés lett benne. 1883 tavaszán itt hirdette magát Pick Dezső ügyvéd. Ebben az időben készült Letzter és Társa fényképsorozata, melyen látható, hogy a homlokzatot a tervtől kissé eltérően alakították ki és az emeleti ablakok között a tulajdonos intézetének fölirata, a főpárkány alatt a zongoraraktár hatalmas cégtáblája. 1896-ban még Keméndy-ház. Az épületet egy emelettel magasították, a padlásablakokat is visszaépítették, ami tetőtér-beépítésre adott lehetőséget, 1990 körül a házat fölújították, a rizalitot árkádosították.

 

A Keméndy-ház 1883-ban

 

 

Az új telek érdekes formát kapott, és három utcára szóló lett. Ide épült a háromhomlokzatos lakóház. Homlokzata a sugárút felé 4+1, a körút felé 3, a Dugonics térre 1+6 tengely, öttengelyes középrizalittal. A nyílások egyenes záródásúak, az összefüggő párkány végigfut, az emelet rizalitján timpanonos szemöldökök. Az övpárkány erőteljes, a rizalit közepén két konzolra támaszkodó erkély, sarkaiban öntöttvas oszlop, rácsa palmettás tagokból áll. A második emelet belmagassága és az ablakok formája a homlokzathoz igazodik. A főpárkányt konzolok tartják. Az erkély alatti kapun át az árkádok kiképzésével lerövidült kapualjba, onnan az udvar felé öblösödő lépcsőházba lépünk, a korlát egyöntetű tagokból áll. A függőfolyosó első emeleti korlátja kovácsoltvas, a többi újabb keletű.

 

Forrás: SZL: Tt. 5469/881.

 

Irodalom: SZH 1882. márc. 8., máj. 7., 19., 1883. ápr. 5., 1884. febr.20., Habermann Gusztáv 1992. 143., 61.

 

T. K. M.

 

 

559. *Tukacs-ház

[Tisza Lajos körút 79.]

 

 

*Palánk 808. = a Búza tér déli oldalán. 1858. március 13-án, özv. Tukacs Imréné Czimeg Julianna az előző év őszén leégett háza helyére, meglévő épületéhez, hozzáépítésre kért engedélyt. A terv valószínűleg Bainville műve. 1865. szeptember 21-től 1866. április 30-ig itt volt a Szegedi Hiradó szerkesztősége. 1869-ben Tukacs-féle ház. 1872-ben Tukacs Ferdinánd tulajdona. A házban lévő vendéglő 1874 januárjában és 1876. május elsejétől kiadó. A Vízkor Tukacs Ferdinánd bormérő a háztulajdonos, kívüle károsult Rozenschtock Adolf búzakereskedő. A házat több árvízi fényképről ismerjük, az egységes párkánymagasság ellenére a cserepezés árnyalata elárulja az összeépítés helyét. A ház „lerombolására” 1880 júliusában kerestek vállalkozót.

 

A Tukacs-ház 1879-ben

 

 

A hosszú téglalap alakú telek tér felőli részén állt a két házból összeépült, L alaprajzú, földszintes lakóház. A jobb oldali rész 1+5 tengely volt, a kapu fölötti két ablak a párkányig ért. A bal oldali újabb rész 11 tengelyéből a tűzfal és egy tengely a Vízkor kidőlt. A nyílások egyenes záródásúak, az újabb rész ablakai tükrös szemöldökűek. A kocsmába két ajtó vezetett. Az épületet egységes főpárkány zárta, a tetőn egy sor íves szellőzőnyílás volt.

 

Forrás: SZL: Ti. 5587/858., 3967/861., SZB. 142/861., 33/869., Tt. 7708/872., 7849/874.

 

Irodalom: SZH 1874. jan. 14., 1876. ápr. 14., 1880. júl. 13.

T. K. M.

 

 

560. Tukacs-ház

1881., 1891.

Tisza Lajos körút 79.

 

 

Az újjáépítéskor a Tisza Lajos körút és a Szabadkai sugárút torkolata került a régi ház helyére. Így az eredeti telek végéből alakították ki a Tisza Lajos körút és a sugárút sarkán, a levágott sarkú háromszög alakú új telket. Erre építtette Tukacs Ferdinánd és neje 1881-ben egyemeletes házát. November elsejétől üzlethelyiségek és emeleti lakások kiadók benne. 1882.május elsején Mozgay Károly ide helyezte át Arany kecskéhez címzett vendéglőjét. 1884 tavaszán a vendéglői helyiség és egy kényelmes emeleti lakás kiadó. 1891-ben Szeged város tulajdona, ekkor a sugárút felől emeletes toldalék épült hozzá. 1996-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola otthona.

 

Forrás: SZL: ÉT.

 

Irodalom: SZN 1881. szept. 20., 1882. ápr. 30., 1884. ápr. 6., Cserzy Mihály 1922. 120., Péter László 1973. 73., 1974a. 243., Nagy Zoltán 1991.178.

T. K. M.

 

 

561. OTI székház

Modernista, 1936–37.

Tisza Lajos körút 97.

Várnay Marianne

 

OTI székház

 

 

Az 1928-ban létesített Országos Társadalombiztosítási Intézet a Szegedi Kerületi Munkásbiztosító Pénztár főorvosi hivatalát és rendelőintézetét vette át. Ez a Tisza Lajos körúti székház elégtelennek bizonyult föladata ellátására. A szomszédos telket a Város biztosította az új intézet számára. A tervpályázatot Várnay (Weiszkopf) Dezső nyomda és lapkiadó vállalat-tulajdonos nevelt leánya nyerte, aki azonban származása miatt nem vehetett részt a pályázaton; munkája főnökének, Kopeczky Raulnak a neve alatt futott.

Eleinte a földszintre üzleteket, a második emeletre lakásokat terveztek; az igények reális átgondolása eredményeként az egész épületet az egészségügy szolgálatába állították. A ház sarkára eredetileg tervezett toronyforma ellen tiltakozott a Hősök kapuját tervező Pogány Móric, mert szerinte zavarná az ő alkotásának érvényesülését. Ennek következtében alakult ki a látható átmeneti megoldás.

A kivitelezők, Erdélyi András és Fia hét hónap (!) alatt megépítették, s 1937. január 1-jén át is adták a székházat rendeltetésének. A költségvetésből megtakarított 35 000 pengőt (!) az orvosi berendezések modernizálására fordították.

1951-ben átalakítások történtek a székházon; 1959-ben a Szentháromság utca felől háromemeletes toldalékszárnnyal bővítették. Jelenleg az I. sz. Szakorvosi

Rendelő működik benne.

Zömök L alakú, alápincézett, háromemeletes épület, az L alak belső hajlatában negyedkör alakú beöblösödésben képezték ki a világos váróterek közötti lépcsőkarokat.

A földszintre helyezték eredetileg a főorvosi hivatalt és az ellenőrző orvos helyiségét, ahol a betegek többségének meg kellett jelennie; ezért kerültek a legkönnyebben elérhető helyre. A körút felől kapott területet a belgyógyászat, a nőgyógyászat, valamint a gyermekrendelő; a Szentháromság utca felől a sebészet röntgennel és laboratóriummal, valamint a tüdőbetegek különbejáratú rendelője.

Az első emeletre az OTI hivatalai, a másodikra a bőrgyógyászati, a szemészeti és fül-orr-gégerendelés kerültek. A liftet az OTI tagjai díjmentesen használhatták.

A finom eszközökkel mozgatott, puritán homlokzatokat a földszinti ablakok szemöldökéig, a sarki tömeget teljes egészében lapkiosztást imitáló műkővel burkolták. A sarkon bonyolódik le három bejáraton keresztül az épület forgalma, a bejáratokat sima oszlopok és konzolos előtető keretezi. Az emeleti ablakokat itt függőlegesen fogja össze félkörrel záródó keretezés, az ablakok közti pilléreken az egészséges férfi és nő Lőte Éva alkotta szobra. A koronázó kisebb hasáb ormán két lépcsőszerű zászlótartóval adózott a tervező a kor divatjának.

Az oldalhomlokzaton a vakolt emeleti szintek ablakait vízszintes könyöklők és párkányok fogják össze többedmagukkal.

 

Forrás: SZL ÉT 21 814/936., 5964/937., 3743-379/951.

 

Irodalom: Péter László 1986a. 104., Bátyai Jenő 1984. Dudás Béla 1994.

 

O. Cs. M.

 

 

562. Honvédtiszti laktanya

VK. Neoreneszánsz-eklektikus, 1880.

Tisza Lajos körút 107.

Meixner Károly

 

 

Az építkezésre a régi Sina-telket, az újonnan létesített Tisza Lajos körút,

Szikra utca, József főherceg tér és Szellő utca határolta területet jelölték ki. A Magy. Kir. Honvédminisztérium megbízásából Lechner Lajos, mint az építészeti bizottság elnöke 1880. augusztus elsején kért építési engedélyt. A benyújtott tervek sajnos nem maradtak fönn. Az engedélyt 9-én adták meg a következő kikötéssel: „miután a pincehelyiségekben istállók lesznek, ezek szellőztetése az építési rendszabályok szem előtt tartásával” történjék. Az építkezés kőművesmunkáit a temesvári Gotthilf Ferenc fiai és a budapesti Neuschloss Károly és fia cég nyerte el, utóbbiak az ács- és asztalosmunkákat is megkapták. A lakhatási engedélyt 1882. október 15-én adták meg. Tonellitől tudjuk, az épület „arról nevezetes, hogy miután rossz és süppedékes talajon épült, olyan mély az alapozása, hogy a járda alatt majdnem ugyanoly mélységre hatol le az épület, mint amilyen magas a járda felett”. Bálint Sándortól pedig, hogy „az épületplasztika, homlokzatdíszítés mesterei közül csak a budapesti Vögerl Ignác nevét ismerjük, aki [...] a honvédtiszti pavilon trófeáit” faragta. Az épület a Letzter és Társa cég 1883-i kitűnő fényképén még láthatóak a rizaliton álló, nagyméretű plasztikák, ezek mára eltűntek. 1996-ban a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem épülete.

 

A Honvédtiszti laktanya 1883-ban

 

 

A megközelítően téglalap alakú telekre épült az egyemeletes, négyszögudvaros, körfolyosós épület. Körúti főhomlokzata 1+6+2+K+2+6+1, a Semmelweis utcai oldalhomlokzat 1+15+1, a Szikra utcai 1+9+l, a Somogyi Béla téri hátsó homlokzat 1+9+K+9+1 tengely, rizalitokkal. A tagolt lábazatban négyzet alakú ablakok vannak. A falsík a földszinten fugázva és kváderozva van, az emeleten fugázott tégla és kváderozás. A földszint nyílásai kissé íveltek, az emeletiek egyenesek, a rizalitokban félkörívesek. A főbejárat íves kapuzatát pillérek határolják, az ívek sarkaiban katonai jellegű stukkó dísz, sisakok, fegyverek. A rizalitokban konzolos a főpárkány, a bástyaszerű sarokrizalitok tetőzete megemelt, a középrizalitban magas mellvéd emelkedik, kiemelt tetőrésszel. A kimagasló tetőrészeket csipkeszerűnek ható vasrácsozat övezi. Kapuin át boltíves kapualjba jutunk, innen a körúti oldalon egy-egy téglalap alakú lépcsőház nyílik, vaskos tagokból álló öntöttvas korláttal. Az öntöttvas oszlopos körfolyosókat kovácsoltvas korlát kíséri.

 

Forrás: SZL: Tt. 6194/880., ÉT.

 

Irodalom: SZH 1880. jún. 12., 27., SZN 1883. okt. 14., Bálint Sándor 1959. 118., 163., Tonelli Sándor 1926. 35., Péter László 1994. 50–55.

 

T. K. M.

 

563. Márer-ház

Szecessziós, 1911.

Tisza Lajos körút 109.

Tóbiás László, Pick Móric

 

 

A terménykereskedéssel foglalkozó építtető, Márer Ármin mind lakó- és irodaépületének, mind emeletes raktárépületének engedélyezése több fordulóban, bonyodalmakkal terhesen zajlott. A telken még a korábban tulajdonos Milkó Vilmos & Fiai fakereskedő cég kezdte meg az emeletes raktár építését hivatalos hozzájárulás nélkül. Már Márer Ármin indította el a főpárkányig fölfalazott épülethez az utólagos eljárást; nem sikerült azonban a paprikamalomnak is szánt beruházáshoz az előzetes telepengedélyt csatolnia, ezért lemondott erről a funkcióról. A még újdonságnak számító vasbetonszerkezethez a hatóság pótoltatta a tárolandó anyagot és súlyt szolgáló statikai számítást. „Az üzleti czélokra való tekintetből” Márer Ármin végül megkapta a hozzájárulást a befejezéshez azzal a föltétellel, hogy „a Szikra utcára néző falnak lakóépület kiképzésűnek kell lennie”.

A lakóháznál mindössze az építkezés közben tett alaprajzi átrendezés miatt vált utólagos engedélyezés szükségessé.

 

Márer-ház

 

 

1941-ben a Szeged—Csongrádi Takarékpénztár építtetett szükségóvóhelyet; 1950–51-ben a Cipész Kisipari Szövetkezet részére hajtottak végre belső átalakításokat munkatermek létrehozásával. A villában jelenleg a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Központi Könyvtára működik orvostudományi szakkönyvtári és hálózati központi feladatokat látva el.

Két utcára néző, L alakú, alápincézett, emeletes épület. Tömegformálásában és részletképzésében egyaránt szokatlan és izgalmas képet nyújt. Elemeinek fölfedezése kimondottan kalandszámba megy. Összességében a szecesszió geometrikus irányzatának képviselője. A zárt erkéllyel, loggiás rizalittal, saroktoronnyal tagolt homlokzatait annak részleteihez igazodó tető fölépítmény teszi teljessé kupolával, „csillagvizsgálóval”.

A homlokzati vakolt falfölületeket szabálytalan méretű, derékszögűre faragott kövekből rakott falat imitáló nútozás borítja. Olyan kedves fintorral fűszerezve, miszerint a körút felőli loggia meredek álboltozásai nagy valószínűséggel kipotyognának, ha valódiak lennének. Az oldalhomlokzat valódi boltozatai „működnek”.

A „kőfalakkal” teljes összhangban állnak a változatos méretben megjelenő keskeny résablakok. Az épület játékosságát többek között az egymásba átfolyó, átható, függőleges és vízszintes homlokzati applikációk – loggia, nyitott és zárt erkélyek, hengeres toronytestek – adják. Sajátságos a körúti homlokzat magas és meredek, valamint lapos és alacsony orommezője.

Figyelmet érdemlők a körúti loggia „zárókövei” helyén figyelő bizarr maszkok és a későbbi könyvtárfunkciót szinte előre sejtető, oszlopfőkként szolgáló bagolyszemek. Ezt a motívumot megtaláljuk a kapualj geometrikus ornamentikájában és a lépcsőház zömök oszlopain is. Finom szerkesztésűek a nyílászárók: az utcai ablakok, a vaspántos, kovácsoltvas rácsozatú, meghökkentően pici szemekre is osztott bejárat s az ugyanúgy megmaradt belső ajtók. Említésre méltók a villa stílusához illeszkedő apróságok, a körút felőli hófogó kampók és a lépcsőház üvegablaka; ezek sajnos már csak nyomokban lelhetők föl, de még ízelítőt adnak ennek a „kész játék” épületnek eredeti teljességéről.

 

Forrás: SZL ÉT 25 744/911., 31 734/911., 40 181/911., 40 182/911., 66 805/941., 3743-262/950.

 

Irodalom: Bálint Alajos. 98., 168., Péter László 1986a. 61., Nagy Zoltán 1991a. 198.

O. Cs. M.

 

 

564. Katolikus templom

Neogótikus, 1909–10.

Torontál tér

Wihart Ferenc

 

 

Az 1796-ban mezővárossá lett Újszegedet 1880-ban csatolták Szegedhez. A város a századforduló utáni években előmozdítója volt a templomépítéseknek, mert a hívek pénzbeli hozzájárulását egyszeri anyagi támogatással kiegészítve, viszonylag kis erőfeszítéssel látványosan ellátta kegyúri kötelezettségeit. Ennek eredményeként kapott Újszeged saját templomot, melyet a hídfőtől legyezőszerűen szétágazó utak közrefogta liget fejénél, kapujával Szeged felé fordítva építettek meg.

Az Árpád-házi Szent Erzsébet védnöksége alá helyezett templomot Jászai Géza c. püspök szentelte föl. Szeged város mint kegyúr a belvárosi plébániához szervezett negyedik káplánnal láttatta el az újszegediek lelki szükségleteit, mert az önálló plébánia fölállítása gondokkal járt (az egyházi személyek fizetése, lakása stb.), s ezért évekig késlekedett.

Az 1918–21 közötti szerb megszállás alatt Újszeged önálló községgé vált saját plébánossal. A szerbek kivonulása napján a templomban magasztos hálaadó istentiszteleten mondott köszönetet az ünneplő újszegedi nép megszabadulásáért.

Az 1923-ban idehelyezett Karácsonyi Guidó lelkész a hitéletet fejlesztendő megalapította a Szent Vince Egyesületet s magát az újszegedi egyházközséget is. A plébánia megalakulására csak a püspökség Szegedre költözését követően került sor a Városra irányuló közvetlen ösztönzése és anyagi hozzájárulása eredményeként. A magasföldszintes plébániaépületet (Torontál tér 5.) 1929–30 között építették.

A templom hosszházból, keresztházból és a nyolcszög három oldalával zárt apszisból áll. Két zömök tornya között, a bejárat fölött emelkedik a fő toronytest. A 36 m hosszú templomban 130 az ülő- és 510 az állóhelyek száma.

 

Az újszegedi Szent Erzsébet templom

 

 

A templom az első tervek szerint neobarokkos köntöst kapott volna; megvalósulása végül a neogótika jegyében történt. A homlokzatokat a hangsúlyos helyeken téglasávokkal burkolták: a magas lábazatot, a támpilléreket, a falsarkokat, a csúcsíves ablakok kerületét és a főpárkányt. A karcsú toronysisakot fémlemezzel födték, körülötte négy kicsi fiatorony. Régi fénykép tanúsága szerint a toronytest téglával keretezett mezőiben, az órakörben és a vakablakokban hajdan díszítés volt. A bélletes kapu fölötti, jelenleg vak rózsaablakot is valódiként négy körből álló mérmű osztotta.

A templom a liget irányából a főutak föltöltéshez igazodóan kis dombon áll. A ligetben volt látható 1937–68 között a sziklabarlangba foglalt lourdes-i

Mária-szobor (Tápai Antal alkotása), amelyet a liget akkori rendezésének egyetlen akciójaként elbontottak.

 

        Forrás: SZL ÉT 25 586/929., 40 738/930.

 

        Irodalom: Kiss Ferenc–Tonelli Sándor–Sz. Szigethy Vilmos 1927. 102.,234–235., Jubileumi évkönyv. Szeged, 1980. 107–108., Péter László 1986a. 147., Magyarka Ferenc 1991b. 928., Tóth Attila 1993. 391.

O. Cs. M.

 

 

565. Vakok Intézete

Szecessziós, 1912–14.

Torontál tér 1.

Hajós Alfréd, Villányi János

 

 

1901-ben nyílt meg Klúg Péter munkájának eredményeként a Siketnémák Intézete Szegeden, amely a következő évtől a vakok oktatásával is foglalkozott. Kezdetben tízen kaptak munkalehetőséget. Számuk három év alatt 37 főre emelkedett; ekkor, 1905-ben ugyanő megalapította a vakok külön intézetét. Az egyúttal létrejött Vakokat Gyámolító Egyesület vállalta intézetük bővítésének fölkarolását egyrészt adakozással, másrészt a vakok készítette iparcikkek eladásával. Fő foglalatosságuk a fűzfavessző fonása volt; ezt segítendő a Város 1907-ben 10 hold füzest adott át nekik ingyenes használatra.

Intézetük elhelyezésére már 1910-ben, szintén ingyen rendelkezésükre bocsátott a Város három összefüggő telket, ahol épületüket Fónagy Béla irányításával fölépítette az állam 100 000 korona költséggel. Ekkor költözhetett végleges otthonába a Lovács József igazgatása alatt álló hatvan növendék a Tisza Lajos körúti bérelt házukból. Benne lakva derült ki, hogy meglehetősen hideg és huzatos helyet kaptak. Itt olvasta föl Karácsonyi üdvözlet a világtalanoknak, másként Betlehemi üzenet a vakoknak c. versét Juhász Gyula 1918-ban.

Az évben Újszegedre érkezett a szerb királyi hadsereg egy harmincfős osztaga; s itt szállásolta be magát. 1919-ben hadizsákmány-bizottságuk vezetésével alaposan megdézsmálták a berendezést, s más rablott javakkal egybegyűjtve vagonokban elszállították. S bár a trianoni békediktátum Újszegedet Csonka-Magyarországhoz tartozónak ítélte, a szerbek határkapitánya – bízva nyugati pártfogóikban – „véglegesen” berendezkedett az épületben, szerencsére mindössze 1921-ig.

 

Vakok Intézete

 

 

1953-ban légoltalmi óvóhelyet alakítottak ki pincéjében, a tüzelőanyag-raktár helyén 150 fő részére. Francz Rezső tervei szerint sűrű pillérállással és vasbetongerendákkal erősítették meg a szélesebb traktus födémét.

Két utcára néző, tagolt homlokzatképzésű épület, amely a nagy rálátásnál fogva meghatározó szerepű az újszegedi hídfőben. Átló lesarkítással keletkezett sarki tömege két-, oldalsó szárnyai egyemeletesek. A fölső szinti kupolás nagyterme eredetileg kápolnának készült, később kultúrteremként használták.

Homlokzatképzésére egyszerű formai elemek mértéktartó használata jellemző. Téglaburkolatot kapott széles sávban az épület lábazata, a főpárkány, ezeket függőleges sávokkal kötötték össze, változatos nyíláskeretezésekkel kiegészítve. Égetett cserép a határozott és hangsúlyos lezárást adó magas tető héjalása is.

A sarki tömeget már az utcák irányába befordulva egy-egy kétszintes attikával koronázott rizalit keretezi. Magas orommező emeli a főtengely méltóságát; bejárata a román bélletes kapukat idézi, de sajátságosan eredeti részletképzéssel s ívében „Vakok Intézete” fölirattal. A két oldalsó szárny nem egyforma kialakítást kapott, a tér felé nézőt kis orommező alá fogott félköríves emeleti ablakok teszik lágyabbá. Hiányoznak a rakpart felőli oldal érdekes tetőablakai és a tető csúcsdíszei. Tengelyképlete: 3+1+2+1+1+K+1+1+2+4.

 

A Vakok Intézetének főbejárata

 

 

Forrás: SZL ÉT 23 768/1912., 5159/1914.

 

Irodalom: Kiss Ferenc–Tonelli Sándor–Sz. Szigethy Vilmos 1927. 275276., Péter László 1986a. 143., Dudás Béla 1994. 548., Szabó Tibor 1991. 966., Nagy Zoltán 1991a. 198.

 

O. Cs. M.

 

 

566. SZUE uszoda

1930.

Torontál tér 10.

Hajós Alfréd

 

 

Az 1914-ben alapított egyesület nevéhez fűződik Szeged úszósportjának megalapozása. Az óriási vízi és fürdőéletet szolgálták a Szegedi Úszó Egyesület úszóházai öt másik egyesületéivel együtt a Tisza jobb partján (a bal oldali partfürdő 16 részre volt osztva az egyesületek között). A Város sportéletének színtere a Rókusi-tó volt, amelyet „a legjobb akarat mellett sem lehet pályának nevezni, mert a víz egészségtelen, a felszerelés primitív” (Kiss Ferenc–Tonelli Sándor–Sz. Szigethy Vilmos; Thékes István). Tehát állandó uszodára volt szükség.

A zöld-feketék versenyuszodáját az első magyar olimpiai bajnok (Athén: 100 és 1200 m-es úszás) tervezte meg. Három hónappal később, az 1930. szeptember 28-i ünnepélyes avatáson mintegy ötezer érdeklődő jelenlétében Komjádi Béla, a Magyar Úszó Szövetség alelnöke kijelenthette: „A szegedi pocsolya (Rókusi-tó [O. Cs. M.]) pedig mindörökre eltűnt”.

Még az építkezések előtt fúrták a medencét tápláló kutat a Vakok Intézetének északkeleti sarkával szemben. A 350 m mélységből 26–28 °C-os víz jött, amelyet 20 cm átmérőjű csövön juttattak a medencébe. A kútfúrás költségeit a Város és a Kultuszminisztérium állta, s a MUSZ szintén tekintélyes részt vállalt. Maga gr. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter is meglátogatta az uszodát egy izgalmas sportverseny alkalmával 1931. május 14-én.

A SZUE utolsó versenyét 1945. május 6-án rendezték, júniustól a medence a nagyközönség rendelkezésére állt. A szegediek az uszoda nevében máig őrzik a rég megszűnt egyesület emlékét.

Az 50×18 m-es „betonlavórt” körülfogták a vasbeton tartón kialakított fa tribünlépcsők. A vízmélység 120–340 cm között változott a medence fenekének lejtése következtében.

Az ideiglenes deszkaépítmény helyére, a medence tér felőli, rövid oldalán az emeletes öltözőt szintén Hajós Alfréd tervei szerint építették föl 1931-ben. A földszinten a női és férfiosztályokon külön-külön 242 fogast, 112 szekrényt és 120 kabint biztosítottak, így összesen 948 vendéget tudtak egyidejűleg fogadni. A mosdón, zuhanyzón kívül manikűr és pedikűr is szolgálatukra állt. Az emeletre a kabinok és szekrények kisebb része, büfé és napozó terasz került a strand felől korláttal. A pilléres szerkezetű, lapostetős építményt az akkor még új szalagablakok és magas zászlótartó rúd dekorálták.

Az öltözőt az építési hatóságok 1938-ig fogadták el ideiglenes jelleggel, ennek ellenére elbontására csak a 70-es években került sor, amikoris az új öltözőt a medencének híddal átellenes, hosszanti oldalán helyezték el.

A pénztárként szolgáló „ideiglenes őrbódé” fönnmaradását 1930-tól mindössze 1935-ig engedélyezték. A medencétől keletre már eredetileg is füves-fás terület várta a pihenni vágyókat.

 

Forrás: SZL ÉT 24 034/930., 24 438/930., 33 048/930., 15 330/931.

 

Irodalom: Péter László 1986a. 150–151., Thékes István: SZUE-sztori = Szegedi Extra 1990. okt. 25., nov. 1.

O. Cs. M.

 

 

567. Fölsőbb Leányiskola

Szecessziós, 1901–03.

Tömörkény u. 1.

Baumgarten Sándor

 

 

A múlt század végén szükségessé vált a magasabb nőnevelés céljainak, az intelligens családok igényeinek megfelelő fölsőbb leányiskola és internátus megteremtése. A Délvidék érdeke is kívánta, hogy az ottani vegyes ajkú lakosság leányai találjanak magyar nyelven és szellemben való nevelésre alkalmat és elhelyezést Szegeden. E célra építtette a kormány 1897–98-ban a Város hozzájárulásával a tanintézet első épületét hatvan növendék befogadására szolgáló internátussal (jelenleg Radnóti Miklós Gimnázium). Itt kezdte meg működését Czímer Károly igazgató vezetésével 214 növendékkel; e szám két évtized alatt megkétszereződött.

Az a hely mindössze négy esztendeig szolgált otthonául, mert a miniszter átadta az állami főgimnáziumnak. A leányiskolának helyette új épületet emeltetett kétszáz növendék számára, hatvan internátusi hellyel, Lechner Ödön közvetlen tanítványának tervei alapján (ő tervezte az iskola előző épületét is).

A virágzó intézménynek fölbecsülhetetlen kárt okozott 1914-ben lefoglalása katonai kórház céljára. Csak másik iskolaépületben, csökkentett óraszámban folyhatott a tanítás; az internátus növendékeit megbízható családoknál helyezték el. Mégis e közben, 1916-ban kapott az addigra korszerűtlenné vált tanintézet nagyszabású új szervezetet és tantervet, s átalakult leány középiskolává, 1918.-ban pedig leány gimnáziummá.

 

Fölsőbb leányiskola

 

 

A proletárdiktatúra okozta rombolás után a francia csapatok kaszárnyája lett, börtönként használt pincéjében elfogott kommunistákat őriztek. Csak a megszállt Temesvár állami leánygimnáziuma menekült igazgatójának, Schill Fülöpnek sikerült visszaszerezni az intézet számára 1921-ben. 1929-től leánylíceum, 1936-tól ismét leánygimnáziummá lett.

 

Horganylemez falpillér fejezet

 

Az iskola kapujának betétrácsa

 

 

1952-ben a középiskola fölvette Tömörkény István nevét, kinek mellszobra a bejárat mellett áll (Kalmár Márton, 1976). Még abban az évben zenei, 1961-ben ipari, 1965-ben egészségügyi tagozatot indítottak (mely utóbbi később a Kossuth Zsuzsa Szakközépiskolába került át). 1984 óta két iskolatípus működik benne: gimnázium és művészeti szakközépiskola zene-, színházi és tánc-, képző- és iparművészeti szakokkal.

A kellemes és csöndes Tisza-parti környezetben épült iskola szárnyai U alakban veszik körül udvarát. A fő tömegében egyemeletes épület főbejárati kettős középrizalitja háromszintes. A főhomlokzatot még két sarokrizalit, a Tisza-partit a sarkain túl középrizalit tagolja az internátus bejáratával. A főhomlokzat tengelyképlete: 2vak+4×2+(2×2+3+2×2)+4×2+2.

A homlokzatok fő jellemzői: a piros préstéglából készült függőleges, vízszintes és íves szalagok, ablakkeretezések a földszint jórészt teljes téglaburkolásával együtt előidézői voltak annak, hogy „piros iskolaként” vonult be a köztudatba az első világháború alatt az épülettel szemközt lakó Tömörkény István elbeszéléseinek köszönhetően. A félköríves bejáratok sokszögű sarokpilléreinek fejezete kicsit a gótikát, kicsit Gaudit idézve rokon Lechner Ödön budapesti Postatakarékpénztárának azonos épületelemeivel. Az előcsarnok és a lépcsőkorlátok díszítésein is érződik a mester hatása.

A téglaburkolás által szabadon hagyott, vakolt falfelületeket lágyan ívelő vakolattükrök és kék színnel kiemelt virágmotívumok tagolják. A kosáríves ablakokat általában párosával fogják össze a keretezések, a fő vízszintes osztásukat enyhe hullámvonal díszíti. Az épületet művészi kovácsoltvas munkák ékesítik. A mívesen kiképzett homlokzatok összességükben kellemes hatást keltenek.

Az intézmény fönnállásának 100. évfordulójára megjelentetett évkönyvben az iskola épületeiről összeállított fejezet érthetőségét a szerzővel nem egyeztetett átszerkesztés árnyékolta be.

 

Forrás: SZL ÉT 37 982/901., 33 184/903.

 

Irodalom: A szegedi Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola jubileumi évkönyve. (1897–1972) Szerk.: Diós József. Szeged, 1972., Bakonyi Tibor 1980. 146., Tipity János 1980. 57., Péter László 1986a. 84–85., Szabó Tibor 1991. 956–957., Nagy Zoltán 1991a. 195.

O. Cs. M.

 

 

568. Bankház

Későeklektikus, 1900.

Vár u. 5.

 

 

A Vár utca 5. és a Deák Ferenc utca sarkán az Osztrák–Magyar Bank Szegedi fiókja 1900-ban kapott építési engedélyt emeletes bankház építésére. A terveket nem ismerjük. Szeptember 16-án már az „engedélyezett banképítkezés földszintjén a mellékelt terv szerint szándékolt változtatásra” kértek engedélyt. Ezt szeptember 23-án megkapták. A módosított tervet Hubert József építész írta alá. A földszinti alaprajzból világosan látszik, hogy az épület a Deák Ferenc utcai oldalon csak 4 tengely. Október 2-án kértek arra engedélyt, hogy az „alagsorban lévő helyiségek közül 2 szobát 1 konyhát házmesteri lakul” használhassanak. A „lakházban a kaputól balra eső pincelakásnak helyi szemléje alkalmával” a lakhatási engedély kiadását javasolták október 6-án. Az Építési Törzskönyv adatai szerint 1906-ban „utcai emeletes toldalék” épült. A Deák Ferenc utcán hozzáépített 3 tengellyel bővült alaprajzot az 1952-ben történt átalakítási munkák földszinti és emeleti alaprajzai tartalmazzák. Gázbiztos óvóhelyet 1938-ban alakítottak ki alagsorában a Deák Ferenc utcai oldalon, az ikertengelyen túli három tengelyben.

 

Bankház

 

 

Téglalap alakú telekre két részletben épült az L alaprajzú, lekerekített sarkú egyemeletes épület. Homlokzata a Vár utcáról indulva 4+K+4+iker+iker+6 tengely. Az alagsor csapott ívű, négyzet alakú ablakait erőteljes rajzú, kovácsoltvas rácsok védik. A magasföldszint ablakai egyenes záródásúak, a kapu magasan ível, két oldalát az emeleti ablaksorig érő, lekerekített féloszlop hangsúlyozza. A többsoros övpárkány erősen kiülő. Az emeleti ablakok félköríves záródásúak, minden második ablak íves timpanonját lekerekített féloszlopok tartják, tükrében bábok sorakoznak. Az épület sarkán díszes kartusban MNB betűk. Az erőteljes gyöngysoros főpárkányt bádogtető födi, sarokrizalitban efölé emelkedik a bábos mellvéd, két oldalt az utcákra néző, tetőből kiugró, félköríves padlásablakkal. Fa kapuján át kicsi előtérbe, onnan oszlopos lépcsőházba jutni. A műkő lépcsőket oszlopok közötti kovácsoltvas betétek kísérik. A magasföldszint fordulójában udvarra néző hatalmas, színes üvegablak van. Geometrikusan elhelyezett üvegszemei között nagyméretű kartusban MNB betűk lendületes rajza.

 

Forrás: SZL: Tt. 18186., 19108/900., 5763/938. és 86. doboz.

 

Irodalom: Szeged város címtára 1911. 190.

 

T. K. M.

 

 

569. Terestyéni-ház

VK. Eklektikus, 1882.

Vár u. 6.

Ádok István?

 

 

1881 decemberében Terestyéni György a várostól vásárolta a Vár utca és Deák Ferenc utca sarkán lévő telket. A kétemeletes házra 1882. április 11-én kért, és 17-én kapott építési engedélyt. Június 20-án azonban bejelentette, hogy nem Strenge és Herkner, hanem Ádok István építi föl házát. A július 4-i újabb terveken Ádok István ovális pecsétje szerepel, az engedélyt július 17-én adták meg. Az épület már födél alatt állt, amikor Letzter 1882. decemberi fényképe készült. A rizalitok fölé emelkedő bábos mellvédek megépültek, a homlokzat kialakítása csak kis mértékben tért el a tervtől. 1883 júliusában már lakták a házat, bár a lakhatási engedélyt csak 1884. február 19-én adták meg. 1884-ben Gajdacsi Pál vendéglőjében halpaprikást lehetett fogyasztani. Áprilisban ide helyezte át irodáját Novák János ügyvéd. 1889-ben átalakításokat végeztek a házon.

1894-ben már a szomszéd Holtzer tulajdona. Így Holtzernak a szomszéd ház (Deák Ferenc u. 23.) udvarára épített áruháza, több mint harmadrészben ebbe az udvarba nyúlhatott át. Amit az 1898-i hirdetésükben az Alföld legnagyobb áruházának neveztek. A függőfolyosóról rálátni a valahai áruházra, ablakain át föltűnnek az 1894-i tervekről ismert, akkor divatos, födémet tartó, karcsú öntöttvas oszlopok. Közöttük a posta alkalmazottai dolgoznak. A Posta 1976. decemberi terjeszkedésével a ház földszintjén a csomagföladás és a csomagkézbesítés kapott helyet.

 

A Terestyéni-ház 1882-ben

 

 

Téglalap alakú telekre épült az L alaprajzú, kétemeletes sarokház. Vár utcai főhomlokzata 1+5+K, oldalhomlokzata 3+1 tengely, lekerekített sarokkal és rizalitokkal. A falsík a földszinten kváderozva van, a nyílások íves záródásúak, a vállpárkány végigfut. Az övpárkány kiülő. Az emeleti nyílások egyenes záródásúak, az elsőn az összefüggő párkány végigfut, a rizalitokban bábos parapet és timpanonos szemöldök. A második emelet övpárkánya egyben ablakpárkány is. A főpárkányt rozettás konzolsor tartja. Faragott fakapuján át tágas kapualjba, onnan balra téglalap alakú, szűk lépcsőházba jutunk, ahol a lépcsősort szép rajzú öntöttvas korlát kíséri. A függőfolyosókat kőkonzolok tartják, korlátja kovácsoltvas tagokból áll.

 

Forrás: SZL: Tt. 692., 2966/882., ÉT.

 

Irodalom: SZH 1882. ápr. 6., júl. 7., 1883. júl. 27., 1884. jan. 18., febr. 1., ápr. 27., Útmutató 1898. hirdetések, Habermann Gusztáv 1992. 277.

T. K. M.

 

 

570. Déry-ház

ÖVV. Eklektikus, 1884.

Vár u. 7.

Lechner, Jiraszek Nándor?

 

 

A lebontott „váracs” helyén, a Széchenyi tér keleti házsorának egységes kialakítására készült 1883. június 7-i rajz Lechner kézjegyével maradt ránk: „Elfogadott homlokzat vázlat a törvényszéki és postaépület közötti házcsoportra” címmel, melyet a telektulajdonosok is aláírtak. Ennek a Vár utca felőli sarokházára Déry Károly ügyvéd és neje, Hencz Nina augusztus 15-én kért engedélyt, és másnap már meg is kapta. A benyújtott terveket nem ismerjük. Az alapozást augusztus utolsó napján kezdték meg, ám december végén a csődbe jutott Hoffer Károly a ház építését befejezetlenül hagyta. Az építkezést valószínűleg a házsor többi tagjával együtt Jiraszek Nándor és Krausz Lipót cége folytatta. A lakhatási engedélyt 1884. szeptember 15-én adták meg amikor a házat kifogástalannak találták. 1884 áprilisában egy kényelmes nagy lakás és több bolthelyiség kiadó. Az épület látható a Letzter és Keglovich cég 1888 és 92 között készült fölvételén. 1896-ban a Vár u. 7. szám alatt Déry Ede varrógépraktára volt. Az épület, részben fákkal takart főhomlokzatát a múlt század utolsó éveiben készült Keglovich fényképről ismerjük. A fényképen látható második emelet négy kicsi ablaka mára eltűnt. A kupola a vázlathoz hű kecsességgel és díszítményekkel készült, de ezek mára jócskán leegyszerűsödtek. A Vár utca felől a valamikori Gyermekkönyvtár helyén 1985 óta a Kass Galéria van. A bank által fölújított épület tér felőli részén 1993 nyarán nyílt meg az Inter Európa Bank Rt.

Téglalap alakú telekre épült az U alaprajzú, egyemeletes sarokház. Homlokzata a tér felől 6+1, az utca felől 1+8+K tengely sarokrizalittal. A falsík a földszinten és a rizalit szélén kváderozva, másutt fugázva van. A földszinti nyílások félköríves záródásúak. Az övpárkány fogazott. Az emeleti ablaksor egyenes záródású, az összefüggő párkány végigfut. A timpanonos szemöldökök között a tér felől kerek kartusok foglalnak helyet. A rizalitban hatalmas gyámok tartják a bábos erkélyeket. A fogazott, tagolt főpárkány fölé csonkakúp alakú kupola emelkedik a bástyaszerű rizalitban. A ház vaskapuján át keskeny kapualjba jutunk, innen balra egy átvezető részen keresztül a sarokba helyezett, lekerekített téglalap alakú lépcsőházon át az emeletre.

 

Forrás: SZL: Tt. 8063/883.

 

Irodalom: SZH 1883. aug. 17., szept. 1., dec. 28., 1884. ápr. 13., Weinmann Antal 1896. 152., Habermann Gusztáv 1992. 56., Nagy Zoltán 1991. 186.

T. K. M.

 

 

571. *Régi Egresi-ház

[Victor Hugo u. 2.]

 

 

*Palánk 216–217. = a Sétány, az Oskola és a Kígyó utca határolta telek. 1838-ban Sztankovits tulajdon. 1860 tavaszán Egresi Péter háza. Májusban az Oskola és Kígyó utca sarkán volt Masa Bertalan férfiszabó műhelye és lakása. 1861-ben Egresi az udvarban építkezett; ezt az emeletes lakrészt Hoffer Károly tervezte. A Sétány felőli oldalon május 18-án nyílt meg Alacs György cukrászdája, 1861–1863 közt itt volt Fischer János márvány- és síremlékraktára. 1863 májusában a Sétány és Oskola utca sarkán megnyílt Kátay István Arany kaszához-című vasárukereskedése. A Kígyó utca felőli részen 1868 nyarán Golyósy Gusztáv ércáruüzlete volt, Alacs ekkor emeltetett kioszkot cukrászdája elé. 1870. május elsején az ércárubolt helyén Tabacsák József lábbeli üzlete nyílt. 1871 nyarán a Kígyó utca felől Szombathy István Arany kalapácshoz-című boltot nyitott, ahol a mesterséghez szükséges anyagokat árulta. A ház a Vizet túlélte, ekkor özv. Egresi Péterné tulajdona. Alacs György cukrászdáját 1883 nyarán Tóth Péter Rudolf téri házába helyezte át. Megközelítően a helyére épült az új ház.

A majdnem téglalap alakú telket az épületek körülvették. A Sétány felőli egyemeletes részt Bietler 1872-i akvarellfényképéről és a Letzter-sorozat fényképéről ismerjük. Homlokzata 7 tengelyes volt. A földszinten üzletek, és a cukrászda volt, a sarkon lévő cégtábla csak részben olvasható. Az emeleten függőleges falsávok között egyenes záródású ablakok sorakoztak. A főpárkány tagolva volt, a tető meredek, a tűzfal a Sétány felőli szomszéd felé nézett.

 

A régi Egresi-ház 1872-ben

 

 

Forrás: SZL: Ti. 971/839., SZB. 106/861., 31., 36., 57/868., Tt.6427/872.

 

Irodalom: SZH 1860. máj. 10., 1861. máj. 18., júl. 10., 1863. máj. 2., 16., 1868. jún. 21., 25., 1870. máj. 1., 1871. jún. 4., SZN 1883. jún. 23., Péter László 1974a. 237., TKM 1980. 122., Habermann Gusztáv 1992. 64.

T. K. M.

 

 

572. Egresi-ház

ÖVV. Eklektikus, 1888.

Victor Hugo u. 2.

 

 

A Víz utáni újjáépítés során az új utca nyitások miatt csak megközelítően a régi ház helyére épült föl az új ház. Egresi Péter ismeretlen örököseinek az árvaszéktől kinevezett gondnoka, Szűts Andor ügyvéd 1887. június 15-én kért építési engedélyt, melyet június 23-án, bizonyos kikötésekkel adtak meg. A tervek sajnos nem maradtak fönn. Szűts Andor 1888. január 4-én tanúsítványt kért a munkálatok haladásáról. A január 24-i válaszból derült ki, hogy az épület „a mai napig annyira haladt, hogy az összes falak, pince és földszint feletti boltozatok, emelet feletti csapos gerendák, a tetőzet és befedés elkészültek [...] az egész építmény 3/5 rész értékének megfelelő” állapotban volt. Szűts Andor 1888. június 16-án lakhatási engedélyt kért, megadását a lépcsőház vaskorlátjának és az árnyékszék ventillációjának elkészültéhez kötötték. A hiányokat július 26-ára pótolták, így az engedélyt 30-án megadták. 1996.-ban a sarokrészben a Palánk cukrászda van.

 

Egresi-ház

 

 

Téglalap alakú telekre épült az L alaprajzú egyemeletes sarokház. Homlokzata az Oskola utca felé 1+3+1, a Victor Hugo utca felé 1+4+K tengely, rizalitokkal. A falsík a földszinten kváderozva, másutt fugázva van. A földszinti nyílások félkörívesek, a rizalitokban és a kapunál magasabbak, az ívekben kovácsoltvas betét. Az övpárkány kiülő. Az emeleti ablakok egyenes záródásúak, a szemöldökök a rizalitban és az erkélynél timpanonosak. A rizalitokat függőleges falsávok hangsúlyozzák. Az Oskola utca felőli, három konzolra támaszkodó erkély csigás korlátja könnyed rajzú, kovácsoltvasból való. A főpárkányt sűrű konzolsor tartja. A kovácsoltvas-betétes, faragott fakapun át szűk kapualjba, onnan nyomasztóan alacsony lépcsőházba jutni, ahol a lépcsőkorlát egyedi megoldású, áttört faragású kő. Innen jobbra előtérbe lépünk, ahonnan falépcső vezet az emeleti lakásokba, feketére pácolt díszítésű, fényezett fakorláttal. Az egykor fehér mennyezeteken dombordíszítés, s bár feketére színeződött, azért megállapítható, hogy nem volt rajta díszítő festés.

 

Forrás: SZL: Tt. 6239/887.

 

Irodalom: T. Knotik Márta 1981., 1978–79. 120. és 10–11. kép., Tipity János 1980. 16., 26., Habermann Gusztáv. 1992. 64.

T. K. M.

 

 

573. Kalánka-ház

Eklektikus, 1905.

Vitéz u. 4.

Hegedűs Péter

 

 

Burján (Burian) Jánosné született Anika Rozál a nagy árvíz után közvetlenül, még 1880-ban az éppen még Kádár nevet viselő utca telke végébe Heim Pál építőmesterrel egy udvari lakóházat és egy mosókonyhát éléskamrával, valamint egy színt építtetett. Az előbbi kettőre 1885-ben kapott használatbavételi engedélyt. Az ideiglenesen fönnmaradhatott két melléképületből az előbbit sikerült végül megtartania az 1888. évi bontási utasítás ellen özvegyként méltányossági kérelemmel élve.

Az utcai emeletes lakóházat Kalánka György (Liliom u. 2. alatti lakos) építtette, amely a szuterén, magasföldszint és emeleti szinteken két-két lakást

foglalt magába.

1933–34 között a Szegedi MÁV. alkalmazottak temetkezési egyesülete végeztetett Hegedűs István felelős mester irányításával átalakítási és szigetelési munkálatokat rendkívüli ideiglenes házadómentesség iránti kérelem kíséretében. Az adókedvezményre jogosító modernizálás része volt a korábbi, külső árnyékszékek fölváltása fürdőszobákkal, melyek egyikében bájos díszítőfestés is előkerült. Ekkor építették be a bejárati kapu fölötti boltozott teret is a félköríves záródású ablak kibontásával, s a kapu fölött vízszintes kiváltás készítésével. Lefaragták a kapualj lizénáit és lábazati falpadkáit; a terazzo-burkolatot szürke, mintás mozaiklapokkal váltották föl. A szuterén szint utca felőli traktusában alakították ki az egyesületi gyűléstermet, amely könyvtárul is szolgált, valamint egy irodahelyiséget. A két régi, udvari melléképületet összekötötték három szoba-konyhás lakást kialakítva.

1971-ben az épület városi gáz-hálózatát átszerelték földgázra a cserépkályhák, fürdőhengerek és takaréktűzhelyek leszerelésével. A festett hajópadlót szögezett parkettával födték be. 1978–79 között homlokzat-fölújításra és függőfolyosó-cserére került sor. 1988-ban elbontották az időközben az ekkorra hétlakásossá vált lakóház fáskamráit, egy asztalosműhelyt és egy szoba-konyhás lakást tartalmazó, L alakú melléképületet; a lakók új kamráit a főépület alatt abban a korábbi mosókonyhában és pinceszinten kialakítva, amely sem az építési, sem az 1933–34. évi modernizálási terven nem szerepel (a szuterén szintet nevezték pincének).

Alápincézett, szuterén, magasföldszinti és emeleti szinteket magába foglaló, U alakú lakóépület. Középrizalittal tagolt homlokzata 6 tengelyes; a bal szélsőben vezet az alacsonyabbá alakított, szépen profilozott, kovácsoltvas-betétes bejárati kapu és kapualj a tágas, háromkaros lépcsőháznak, melynek korlátja a függőfolyosókéval együtt szintén díszítő kovácsoltvas munka. A tervezettnél egyszerűbben megvalósított főhomlokzaton az ablakokat profilozott keret veszi körül, a piano nobilen a középrizaliton timpanonnal, mellette vízszintes szemöldökkel koronázottan, parapetjeikben keskeny kötényként dekoratív, hullámos szegélyű motívum. Az épület lábazatát a Szegeden meglehetősen ritka terméskő burkolja.

 

Forrás: SZL ÉT 15553/880, 20262/880, 22313/885, 9661/889, 8569/905, 26355/1933, 25979/1934, 50715/1934

 O. Cs. M.

 

 

574. Iparkamara székháza

VK. Eklektikus, 1896–97.

Vörösmarty u. 3.

Víg Albert

 

Iparkamara székháza

 

 

A Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter által 1890-ben szervezett Kereskedelmi és Iparkamara első helyen állt a Város közgazdasági érdekképviseletei között. A Kereskedelmi és Iparbank által induláskor rendelkezésre bocsátott épületből (Klauzál tér 2.) költözött át a millennium évében elkezdett új székházába, mely Raichl J. Ferenc vezetésével épült föl. Itt kapott helyet rövid ideig az „iparmúzeumnak” nevezett árumintatár is, mely hamarosan a városi múzeumba került 1910 körüli megszűntéig.

A proletárdiktatúra a kamarákat mint munkaadói jellegű érdekképviseleteket megszüntette; a szegedi Kamara volt az egyetlen, amely a francia megszállás alatt folytatni tudta működését. Legfőbb tevékenysége ez időben a minden oldalról elzárt Város ellátása volt élelmiszerrel, tüzelővel és kereskedelmi cikkekkel.

A trianoni békediktátum után át kellett szervezni, ugyanis háború előtti patriarchális fölépítése már nem volt alkalmas az újonnan támasztott igények

kielégítésére. A változások bővítést tettek szükségessé; ezt 1925-ben a főpárkányt följebb emelve emeletráépítéssel oldották meg Ligeti Béla műépítész tervei szerint, Schakman építőmester kivitelezésében. Ezen túlmenően 1926-ban a Kamara megvásárolta a székház melletti kétemeletes épületet. Az átépített székházba az átszervezés teljes végrehajtása után az üléstermek és hivatalok, az új épületbe, pedig az árumintavásár és tisztviselői lakások kerültek.

1943-ban újabb bővítést és belső átalakítást hajtottak végre Stampay János vezetésével: toldalék emeletráépítést végeztek, módosították a földszinten lévő altiszti lakást és a tanácstermet. A második világháború után az épületben helyezték el az id. Jancsó Miklós egyetemi diákotthont. 1954-ben az Állami Nemzeti Színház tett belső változtatást, később a Hazafias Népfront és különböző társadalmi szervezetek székhelye lett. A hetvenes évek elejétől a Bartók Béla Művelődési Ház működik benne, alagsorában jelenleg az Imperial Casinoval.

U alakú saroképület, alagsori, magasföldszinti és emeleti szintekkel. A földszintre fölvezető bejáró, az elegáns előcsarnok és lépcsőház a közforgalmat az emeletre irányítja. A földszint nagy részét tágas ötszobás lakás, valamint a gondnok lakrésze foglalta el. Az emeleten, a bejárat fölött alakították ki a reprezentatív gyűléstermet, két oldalán az elnöki szobával és a könyvtárral. Az oldalszárnyban titkári szobák, házimúzeum és kiállítási folyosók kaptak helyet.

Az U alak egyik szárát képező, Vörösmarty utcai szárny az épület fő tömege, melyet a többi részénél jóval magasabb, attikafallal körülvett manzárdtető is hangsúlyoz. A főhomlokzatot kétszeres kiülésű középrizalit tagolja, tengelyében az ion oszlopok tartotta, szegmentíves párkánnyal kiemelt bejárattal, valamint timpanonnal a koronázó attikafal magasában. A fő- 5, az oldalhomlokzat 10 tengelyes.

A földszinti ablakok félkörívesek, könyöklőjük alatt nagy kagylókkal; az emeleten a hatalmas, dekoratív félköríves ablakok mellett vízszintes záródású, váltva íves és csúcsos szemöldökű ablakokat láthatunk, parapetjükben baluszterekkel. A homlokzatokat a vakolatban kialakított kváderezés, valamint az épület fő tömegének emeletén kis kiülésű korinthoszi pilaszterek ékesítik.

Lépcsőföljárós kapualjában két emléktáblán örökítették meg a székház alkotóinak, valamint a Kamara akkori tisztségviselőinek és tagjainak nevét.

 

Forrás: SZL ÉT 17 530/896., 37 871/897., 15 014/925., 3708/926., 21 521/943., 26 512/943., 47 423/943., N. 588-1/3/954.

 

Irodalom: Tonelli Sándor 1940., Péter László 1986a. 94., Nagy Zoltán 1991c. 189., Kápolnai Iván 1991.

O. Cs. M.

 

 

575. Belvárosi Mozi

VK. 1919–24.

Wesselényi u. 4.

Sebestyén Endre

 

 

Abonyi Mihályt 1910-től a Város moziiparának vezető személyiségei között találjuk. 1919 januárjában az ő igazgatásával megalakult Belvárosi Mozi Rt mozgófénykép-színházat magába foglaló kétemeletes bérház tervezésével bízta meg Szivessy Tibor budapesti műépítészt. Az épület számára a Deák Ferenc utcára nézően két szomszédos telket vásároltak meg; egyik a filmvetítéssel már 1906 óta egyébként is foglalkozó Kossuth-kávéház kerthelyisége volt.

 

Belvárosi Mozi

 

 

A tervek három szint magasságú moziról, cukrászdáról és az emeleten háromszobás lakásokról készültek. A homlokzat kiképzéséhez az art deco elemeit használta a tervező: díszes keretezések, geometrizáló virágmotívumok körben, négyzetben, függőleges sávban stilizált korinthoszi oszlopokon álló szobrok. A mozi bejárata az épület keskenyebbik oldalán helyezkedett el – hatalmas, túlméretezett kapu három szint magas keretezéssel. Az építési engedélyt 1919 februárjában a Tanács részéről Sebestyén Endre városi főmérnök adta meg. A kor jellegzetessége, hogy a szegedi kislakásépítési akció akadályoztatásának elkerülésére az építkezéshez csak vidékről beszerzett és szurrogát (pótszer) építési anyagok voltak fölhasználhatók.

Az 1919 decemberében Müller Miksa irányításával már folyó kivitelezés azonban nem Szivessy Tibor, hanem Sebestyén Endre terveit követték; ennek következtében az előbbi pert indított az építtető ellen 173 000 korona tőke és járandóság kifizetéséért. A statikai számítások Csili Sándor nevéhez fűződnek. A megvalósítás során végül a lakásokat tartalmazó, két emeleti szint elmaradt, s az egész épület más megfogalmazást nyert.

A keresztény tőke vállalkozásaként épített moziban a vetítést 1920. szeptember 8-án kezdték meg; az első igazgató, Abonyi Mihály után a harmincas években Horacsek Rezső játszott jelentős szerepet a mozgófénykép-színház életében. A Szegeden elsőként mozinak tervezett épület a Nemzeti Színház átépítése alatt, 1980–86 között a zenés előadásoknak adott otthont. A melléktermekben jelenleg Filmtéka és Kamaraterem működik.

A háromszintes saroképület hosszában tengelyesen helyezkednek el a fő terek: a kétszintes előcsarnok, valamint a vetítőterem eredetileg a földszinten 700, az erkélyen és a páholyokban 500 ülőhellyel. A második szintre két oldalt szimmetrikusan lépcső vezet. A süllyesztővel és zsinórpadlással is fölszerelt színpadot széles, aranyozott szegélyű nyílás keretezte. A mozi saját zenekara számára 80 főnek helyt adó zenekari árkot mélyítettek, amely fölé a színpad szélesíthető volt. A termet sötétvörös függönyök és szőnyegek öltöztették.

Az előcsarnokból korábban átjáró vezetett a szomszédos Kossuth-, majd

Park-kávéházba (jelenleg Bounty Pub). Az előcsarnok fölött büfé működött, a dohányosok számára terasszal a Deák Ferenc utcára nézően. Az emeleten 450 személyes elkülönített, karzatos díszterem szolgált koncertek, fölolvasó ülések, bankettek számára. Itt kaptak helyet az irodák és a vendégművészek szobái is. A mozgófénykép-színházat nyáron is hatékony szellőztetés és külön áramszolgáltatás segítette.

A tervezőnek a tömeg tagolására tett kísérlete nem túl szerencsés: a tengelyes főhomlokzathoz a sarok felől csatolt földszintes, teraszos rész elrontja annak szimmetriáját. A homlokzatok díszítőelemei nem a funkcióból erednek, csak rátétek. A timpanon női feje két hattyú között, a fej szőlőfürtökkel és a kettős bőségszaruk értéke kétséges egy elveiben már a modern felé hajló épületen. A klasszikus motívumok (dór oszlopok, tojássor), valamint eltorzított formáik (íves és hosszított, aránytalanul nagy triglifek) nem mondhatók kellemes hatásúnak.

Kedvezőbb elemek a négyzetbe foglalt nyolcszárú keresztek és az oldalhomlokzat gerendavégein megformált markáns oroszlánfejek, bár a gerendák ott alkalmazott túlnyújtása kissé aránytalan. Az oldalhomlokzat timpanonja a sarki terasz fölött esetleges; s enyhén nyomasztók a nagy oldalkijáratok, a fölöttük lévő félkörablakokkal és a beüvegezett loggiával. A lassú homlokzatot két rizalit tagolja.

Az épület egészére, külső és belső megformálására jellemző, hogy a funkciók kiszolgálása után a sokféle díszítőelem esetleges és szervetlen összekerülése nem kedvező összhatást idéz elő.

 

Forrás: SZL ÉT 20 930/1919, 32 296/1924.

 

Irodalom: Giday Kálmán 1983. 57–70, Kovácsné Nagymihály Ágnes 1991. 1106., Egy lap a várostörténetből – A Belvárosi mozi = Délvilág 1991. dec. 28., O. Csegezi Monika–T. Kontik Márta 1996.

O. Cs. M.

 

 

576. Tisza-Szálló

ÖVV. Eklektikus, 1885.

Wesselényi u. 6.

Lechner, Jiraszek Nándor

 

A Tisza Szálló homlokzati vázlata, 1883.

 

 

A lebontott „váracs” helyén, a Széchenyi tér keleti házsorának egységes kialakítására készült 1883. június 7-i rajz Lechner kézjegyével maradt ránk: „Elfogadott homlokzat vázlat a törvényszéki és postaépület közötti házcsoportra” címmel, melyet a telektulajdonosok is aláírtak. Ennek a Wesselényi utca felőli sarokházára 1883-ban Obláth Lipót kapott építési engedélyt, a mögötte lévő telekre a Deák Ferenc utcai sarokházra Jiraszek Nándor és Krausz Lipót. Jiraszekék már ekkor szükségét látták „állandó téli tánchely” megépítésének, benne: „fogadó, vendéglő, kávéház, táncterem, mely hangversenyre alkalmas”. Jiraszekék 1884-ben megvásárolták az Obláth-féle telket, október 9-én új engedélyt kértek „vigadó és szállodaépület” építésére, a tér felől egyemeletesre, a többi részen kétemeletesre. Az „egyemeletes és kétemeletes Tisza szálló épület” lakhatási engedélyét 1886. január 27-én, kitűnő minősítéssel adták meg. Krikkay 1889-ben beszámolt az impozáns épületről: „bejárata meglepő. A vestibülle-ben, az előcsarnokban a király gyönyörű mellszobra vörös márvány talapzaton nyugszik”. A fehér márvány lépcsőket szőnyeg borította. Dicsérte a nagy díszterem óriási csillárját, „a kis díszterem a pláfon aranyos cirádáival hirdeti a szobafestészet fejlettségét”. Az emelet egyik díszes szobájában „mattdiófabútor, majolika kályha, fekete márványmosdó, légszesz csillár” volt. Megemlítette a frakkos pincéreket, a berndorfi-gyár finom fehér tányérjait.

Az 1888 és 1892 között készült Letzter és Keglovich cég fényképén a tér felőli homlokzat csak szellemében igazodott a Lechner vázlathoz. A földszint teljes szélességében kinyúló tetőt, kecses öntöttvas oszlopok tartották. 1897-ben a szálló első udvarába vastetőt terveztek. Az 1898-i Útmutató többek között 50 vendégszobát, karzatokkal és cirádákkal ékes báli és hangversenytermet, téli és nyári kertet sorol föl. A múlt század utolsó éveiben készült Keglovich fényképen az épület tér felőli homlokzata a kinyúló tetővel változatlan, a mellvéd fölirata: GRAND HOTEL TISZA. 1903-ban bővítették az épületet: februárban a szomszéd telekre a (Deák Ferenc u. 15.) a Tisza Szálló Rt. kétemeletes hozzáépítés engedélyét kérte Kótay Pál tervei szerint. 1937. július 9-i a „nagyterem új födélszékének” terve, készítette Bartos Mór. 1996-ban a tér felől a Tisza szálló étterme helyén az OTP bank foglal helyet.

A három telek összevonásából alakult L alakú telekre épült két részletben az U alaprajzú épület. Homlokzata a Deák Ferenc utca felől indulva K+13+1, a Wesselényi utca felől 1+4+7+4+1, a tér felől 1+6 tengely, rizalitokkal. A középrizalit nyolcoszlopos árkádsoron nyugszik, födött előteret nyújtva a bejáratnak. A két sarokrizalit eltér egymástól. A tér felőli íves fülkében elhelyezett második emeleti erkély oldja föl az épület tér- és utcafelőli szintkülönbségét. A falsík a földszinten és a rizalitok szélén erősen

kváderozva, másutt fugázva van. A földszint nyílásai félkörívesek, az emeletiek az utca felé egyenes záródásúak, a tér felé ívesek timpanonos kereteléssel, fölöttük ovális padlásablakok. A konzolokon nyugvó főpárkány fölé a sarokrizalitokban kecses kupola, a tér felé mellvéd emelkedik.

 

Forrás: SZL: Tt. 8063, 12 671/883, ÉT.

 

Irodalom: SZN 1883. dec. 25, Krikkay Gusztáv 1889. 113–118, Útmutató 1898. 17–19. és hirdetés, Péter László 1986. 68–78, Nagy Zoltán 1991. 186.

T. K. M.

 

 

577. Török János-ház

1860, 1881.

Zárda u. 22.

Kirner Ede

 

Török János-ház

 

 

*Fölsőváros 224. = a Zárda és Minorita utca sarka. Török János pékmester 1860. június 27-én kért engedélyt az építkezésre. Az egyszerű tervrajzon ez olvasható: „Felyválaltam Mészáros József faragó”. A terven szereplő száraz kapubejárat föltehetően nem épült meg 1860-ban.A ház a Vizet Török János tulajdonában élte túl.

Török János 1881. augusztus 31-én kérelmet nyújtott be „lakház toldalék, kerítés és udvari melléképület” építésére. Kirner Ede tervén az udvari melléképület magába foglalta a sütőkemencét is, de helyét a tanács kifogásolta, szeptember 5-én kikötötte, hogy a szomszéd határára tűzfallal, féltetőre tegyék át. Ez a megoldás valószínűleg az építtetőnek nem felelt meg, és ezért szeptember 12-én a kerítésépítést „toldalék lakházra” változtatva új engedélyt kért. Kirner Ede szeptember 27-i tervére október 20-án adták meg az engedélyt. 1882 decemberére a ház kiépült, használatára 1883. március 29-én adtak engedélyt. Az ez évi Szegedi kalauzban még a pékek között szerepelt Török János neve és címe. Az Építési Törzskönyv adatainak fölvételekor a Szegedi általános takarékpénztár tulajdona. 1896 márciusában a házat Kovács Gyuláné Kocsis Julianna vásárolta meg, az ez évi Útmutatóban itt Kovács Mihály kárpitos szerepel. Az emlékezések szerint a Munkácsy utcai homlokzatban árvízmagasságot jelző tábla volt. Fölsőváros kevés ilyen Víz előtti épületet őriz; e lakóház védettséget érdemelne.

Téglalap alakú telekre két részletben épült az L alaprajzú lakóház. Elsőként a telek sarkára a téglalap alaprajzú ház. Homlokzata a Zárda utcára 4, a Munkácsy utcára 5 tengely. A viszonylag magas lábazatban négyzet alakú pinceablakok vannak. A ház végéhez a Szent György tér felé ötpilléres, konzolsoros peremű, falazott kerítés csatlakozik, benne nemrég kocsibejárót létesítettek. A Zárda utca felőli hozzáépítés egytengelyes kapuval, félemelettel, egységes párkánymagassággal csatlakozik a régihez; míg a háromtengelyes rész alacsonyabb párkány- és tetőmagassággal. A nyílások egyenes záródásúak, az új házon lévők kiképzése inkább igazodik a régiekéhez, mint a tervrajzéhoz. A főpárkány kettős tagolású, csak az ikerablak fölött egytagú. A viszonylag tágas kapualjból három ajtó nyílik: jobbra az első a boltozott pincébe, a második a lakásba vezet, ahonnan lépcső visz a kapu fölötti félemeletre. A bal oldali ajtó a Zárda utcai részbe nyílik.

 

Forrás: SZL: Ti. 10 503/860, Tt. 8430/881, ÉT.

 

Irodalom: Farkas Antal 1880. 57, Szegedi kalauz 1883. 93, T. Knotik Márta 1992c, 1993b.

 

T. K. M.