Szeged

 

 

 

309. Prinz-palota

VK. Szecessziós, 1910–11.

Arany János u. 1.

Spiegel Frigyes

 

Prinz-palota

 

A Prinz-palota erkélykorlátja

 

 

        Rendkívüli fontosságú és városszépészeti szempontból is jelentős volt az a mozgalom, amely a Kass Szálló mögötti, vízállásos és elhanyagolt terület rendbehozatalát oldotta meg. 1909-ben meggyorsult a tömbbeli telkek eladása, s stílusegységben, összhangban hat palota épült föl itt. A Város ugyanis csak azzal a föltétellel volt hajlandó eladni örök áron ezt a területet, ha biztosítékot kap, hogy megfelelő épületekkel lesz beépítve. Ezek egyike a volt Kass Szállóra néző Prinz-palota. A föltételezett építtető, Prinz Károly magánzó, gazdálkodó, a Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja; a tervező neves fővárosi építész.

        A hat épületből álló, szecessziós tömb (Arany János utca – Stefánia – Kazinczy utca – Dózsa utca) egyik saroképülete. Két utcára néző, kicsi udvarát három oldalról határoló, háromemeletes palota. Széles utcai szárnyai kéttraktusosak. Földszintjét üzletek foglalják el, az emeleteken lakásokat találunk.

        Homlokzatai plasztikusan tagoltak, amelyeket a magas manzárdtető formailag is követ. A fölületek mozgalmas játéka főként a második és harmadik emelet magasságában érvényesül. Az Arany János utca felől íves, két emelet magas zárt erkélyek, közöttük míves kovácsoltvas korlátú, szintén íves nyitott erkélyek. A Stefánia felől három- és egytengelyes szögletes, kétszint magas, konzolok tartotta zárt erkély. A sarok felől beton mellvédhez fából erdélyi ízű, oszlopos tetőzetet és fölötte nyitott erkélyt illesztettek – ez sajátságos, az épületnek formájában és anyagában idegen részlete.

        A két tagolt fölső szintet az ablakok függőleges sávjában tégla burkolja, a köztes mezők simára vakoltak. Az első emelet egynemű kőporos fröcskölést kapott, a földszinti falpillérek lapos kváderezést, amely a bejáratot kiemelendő ott fölmegy a következő szint magasába is.

        A bejáratot egymásban ülő, bő akantusztölcsérekből képezett oszlopok keretezik, alacsony hajlásszögű szemöldökkel. Csak a második emelet ablakai félkörívesek; mind szépen és változatosan osztottak. Kellemes formájú, csúcsdíszes tetőablakai jelenleg már nem koronázzák az ablaktengelyeket. A Stefánia felőli homlokzat hátrahúzott szakaszán a figurális tondók nem kapcsolódnak szervesen az épülethez.

        A Prinz-palota egészét a visszafogottan nagyvonalú tagolás és részletképzés jellemzi.

 

        Forrás: SZL ÉT 477/910., 66 773/941.

 

        Irodalom: Péter László 1986a. 95., Nagy Zoltán 1991b. 196., Habermann Gusztáv 1992. 226.

 

O. Cs. M.

 

 

310. *Dietrich-ház

[Árpád tér 1.]

 

Dietrich-ház 1977-ben

 

 

        *Palánk 812. = a Búza tér déli oldalán. 1836-ban báró Dietrich József két házat vásárolt Szegeden, ennek következtében 1837-ben fölvették a polgárok sorába. A két ház egyike, föltehetően ez volt. 1854-ben Dietrich-féle ház, ahol Májer János nyitott vendégfogadót. 1861-ben báró Dietrich József tulajdona, ügyeinek meghatalmazottjai: Gál és Krick urak. Egy részében „katonai laktanya”, másikban a novemberben újra nyílt vendéglő a Magyar Koronához található, tíz szobával, „egy kávéteremmel, ebédlővel”. A hátsó udvart az ott lévő épülettel együtt 1863-ban Schmidt J. G. „torna-oktató tornaiskolának” bérelte ki. Az épület magtárait 1868-ban a Krausz testvérek bérelték, és 1869-ben a Fekete Sas utcából idehelyezték szállítási irodájukat. A ház 1872-ben már Dietrich József örököseié.

        A Vízkor Dietrich báró unokájának, herceg Sulkovszkinak a tulajdona, károsult a Krausz testvérek „szállítmányos” cég. Az újjáépítéskor a Tisza Lajos körút kijelölésével a telket kettészelték. Az épületet 1880-ban még Koronaházként említették. 1897-ben a Sulkovszki-telekre a Sigmond testvérek kereskedőcég jégvermet építtetett. A házat csak 20. századi fényképekről ismerjük. Bálint Sándornak „Árpád téri ház (1796) az árvíz idején” címmel közölt képe téves párosítás. Így az évszám is, melyet Nagy Zoltán és Papp Imre átvett. A házat 1976–77 fordulóján lebontották. Helyére épült a Szeged Nagyáruház tömbjének egy része.

        A téglalap alakú telek Búza téri részére épült az U alaprajzú földszintes lakóház. Leírását Nagy Zoltán–Papp Imre könyvéből idézzük: „Egykori nemesi kúria. Épült 1796-ban. Copf. Földszintes, 6+K+6 tengelyes barokk épület, középtengelyében, a rizaliton gazdag kiképzésű kapuval, afölött íves oromzattal. A kaput toszkán fejezetes lizénák keretezik, az oldalsó ablakokat kettős lizénák választják el egymástól. Főpárkánya kéttagú, lábazata megújított. A külső falsíkon lévő ablakoknak könyöklő és szemöldökpárkánya van. Hasonlóképpen megújítottak az ablakok asztalosmunkái és a klinker lábazat is. Eredeti a kapu, amely sugaras napmotívumával kétségkívül a legkorábbiak közé tartozik a hozzá hasonlók között. Az udvar felé szép boltíves tornáca van, részben beépítve”.

 

Forrás: SZL: Ti. 1579/848., 4938., 5512/861., 3850/863., Tm. 3992/854., SZB. 142/861. és térrajz/869., Tt. 3980/872., 12219/897.

 

Irodalom: SZH 1861. nov. 23., 1863. okt. 3., 1868. aug. 16., 1869. máj. 20., 1880. jún. 13., SZN 1880. júl. 27., A Pallas nagy lexikona 1897. XV. kötet 263., Bálint Sándor 1959. 78., 80., 122., Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 218., Élet és Irodalom, 1976. 51. sz., Esti Hírlap, 1977. jan. 7., Péter László 1974. 169., 1983. 102.

T. K. M.

 

 

311. *Pollák-ház

[Árpád tér 3.]

 

 

*Palánk 813. = a Búza tér déli oldalán. 1861-ben már és 1871-ben még Pollák Farkas, 1872-ben Pollák Vilmos háza. 1875-ben már Egresi József köztörvény hatósági bizottsági tag tulajdona, aki pincéjében gabona lerakodó helyiséget alakíttatott ki. 1876-ban nyitott bormérést Steinmann Frigyes. A Vízkor özv. Egresi Józsefné a tulajdonos, a károsultak között volt Varga Lajos kerékgyártó és Kiss Lajos „kovács és baromorvos”, aki 1872-ben Alsóvárosról költözött ide, mint a város állatorvosa. A háznak csak egy tengelyét ismerjük árvízi fényképről. Helyére épült a Szeged Nagyáruház tömbjének egy része.

Hosszú téglalap alakú telekre épült az L alaprajzú földszintes lakóház. Az újjáépítéskor a Tisza Lajos körút kijelölésével a telek vége a körútra nézett. A homlokzat a tér felé íves falsíkkal, K+5 tengely. Ebből a homlokzatból a fényképen csak az egyenes záródású és keretelésű hatalmas kapu látható (387. kép). Fölötte teljes szélességben nagy tábla, olvashatatlan fölirattal.

 

Forrás: SZL: Ti. 3967/861., SZB. 142/861., Tt. 838/875.

 

Irodalom: SZH 1871. máj. 7., 1872. dec. 29., 1876. nov. 24., 1878. márc. 31., Löw Immánuel–Kulinyi Zsigmond 1885. 22., Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 218., Habermann Gusztáv 1992. 223., 64.

T. K. M.

 

 

312. *Jatata Angyal-ház

Szecessziós, 1911.

Bánomkert sor 7.

Kovács Ferenc

 

 

Az „utcai emeletes éjjeli mulató és udvari kerítés” tervrajzai a megvalósult nyíláselrendezéssel ugyan, de a hatóságok által könnyebben emészthető neobarokk stílusban készültek, a homlokzaton a szükséges girlandokkal, vázákkal. Ami megépült, az a kor szellemének megfelelő, divatos szecessziós köntöst viselt. E furcsa ház regényes története már ott elkezdődött, hogy eljárást kellett az „építész és vállalkozó” ellen indítani, mert nem volt jogosult emeletes házat építeni.

Az épületet Angyal Gáspár és neje, Timperger Róza az egykori vasúti hídhoz kanyarodó töltés lábánál építtette, vállalva, hogy az esetleges tűzkárért a vasutat felelősség nem terheli. „Ha az esti gyors jött, az egyik cirádás, emeletes ház kapuja fölött már ott világolt a piros lámpa, mint afféle ördögfélszem. A redőnyök ellenben mind leeresztve. Mintha csak mindazt, ami mögöttük történik, el akarnák rekeszteni a kapun kívüli világ elől.” (Papp Zoltán)

 

Angyal-ház

 

 

Az épület sorsa 1944-ben egészen valószerűtlenül alakult. Egy bomba, mely a közeli vasúti hidat célozta, a ház egyharmadát pusztította el, mintha késsel vágták volna le a túlélő kétharmadról. Azután az élet egy darabig még ment tovább, bárnak nevezték 1948-ig.

A következő évtizedekben szegény emberek lakták. A Város rendezési terve utcát tűzött ki helyén a szomszédos kollégium folytatásában. Az 1990 körül megvalósított városrendezés az épület elbontásáig tartott. Pedig a dekoratívra, mutatósra épített ház sok nyomát hordozta még hajdan volt pompájának.

Kicsi, trapéz alakú telekre épített, U-alakú emeletes épület alagsorral.

A túlontúl is takarékos helykihasználás eredményezte, hogy az alagsorba került a megszokott mosókonyhán, mángorlón, raktáron, fás- és borpincén kívül a konyha és ebédlő; ez utóbbi falaira sok-sok nefelejcset festettek, melyek a kései lakók fáskamráiban is megmaradtak.

A földszinten a kapualj mennyezetének stukkódíszei között füzérbe foglalt leányok fogadták a belépőt, az oldalfalakon hatalmas gipszvirágokkal. Kovácsoltvas díszű ajtó vezetett a mintás terrazzóval burkolt folyosóra. Innen nyílt a tágas, elegáns lépcsőtér kényelmes műkő lépcsővel, amelyet gazdag kovácsoltvas korlát szegélyezett. Az oldalfalait látszat-architektúra dekorálta, virágos mezőkkel, címeres stukkódíszekkel; hangulatkeltésre a falképeken kimonós táncosnők és japán ruhás, mandolinos ifjak szolgáltak. A mennyezet stukkós keretezése épen maradt az épület lebontásáig. A hátsó lépcsőházat is festett virágfüzérek és levélfonatok díszítették.

A földszinten a bejárattól jobbra a szalonokat, balra a tulajdonos lakását helyezték el. Az emeleten sorakoztak a szobák, szám szerint 14. Volt, amelyiknek csak a folyosóra nyílt ablaka, közvetlen világítás és szellőzés nélkül. Minden helyiségbe került villanycsöngő és jelzőkészülék. A tisztálkodást mindössze a folyosó két végén létesített fürdő és „cl” (illemhely) biztosította. A szobák ajtói a geometrikus szecesszió jegyében szépen, igényesen formáltak voltak; a bontásig még néhány eredeti rézkilincs is megmaradt.

Utcai homlokzatának fő ékessége a kovácsoltvas ráccsal díszített, míves bejárat volt, filigrán, íves előtetővel. Az ablakokat mértéktartó geometrikus keretezés vette körül, síkban tartott, íves szemöldökkel és parapettel; a szemöldököket finom sorminta kötötte össze. Eredeti tengelyképlete: 4+K+4.

Az udvari homlokzat meghatározó elemei a hatalmas folyosói ablakok voltak, melyek között mindössze pillérek maradtak. A kéttraktusos szárnyakban az udvar felől mindenhol folyosó készült. Az udvart tekintélyes, két emelet magas támpillérekkel erősített kerítés védelmezte, melynek átlagos magasságúvá szelídített maradványa alapján a bontásig fogalmat lehetett alkotni egykori mivoltáról.

 

Forrás: SZL ÉT 11 603/911., 41 638/911.

 

Irodalom: Tóth Béla: Aluljáró = Népszabadság 1984. febr. 4. 16., Papp Zoltán: Színek és helyek. Bánomkert sor = DM 1986. nov. 22. 5., Iván Monika 1989e.

 

O. Cs. M.

 

 

313. Bokor-palota

Szecessziós, 1909–10.

Bartók tér 9.

Pick Móric, Tóbiás László

 

 

Egy, az árvíz előttről megmaradt földszintes lakóház kettéosztott telkére építtette Bokor János terménykereskedő és paprikamalom-tulajdonos H-alakú palotáját két, tűzfallal elválasztott épületként.

Az építési engedélyt először megtagadták, mert a szembekerülő szárnyépületek között nem maradt 8 méter távolság. Az építtető azonban sikeresen érvelt elképzelésének megvalósítása mellett: teljesen különleges természetű építkezésre kerül sor az új utca nyitásával, amely a szárnyak között, udvar helyett jön létre; így szélessége nincs szabályozva. A „nyílt utcát képező udvar” úgyis csak gyalogosforgalom számára áll rendelkezésre, nagyfokú tűzbiztonsággal. Bokor János vállalta, hogy maga kövezi, csatornázza, világítja az általa nyitandó utcát, és átadja a nappali forgalomnak. Az építő vállalkozóként is közreműködő Pick és Tóbiás – a tulajdonos tudta nélkül – bérbe adta a még át sem vett épületet a Délmagyarország Hírlap és Nyomda Vállalat RT-nek, és engedély nélküli módosításokat végeztek a nyomdai gépek számára.

 

A Bokor-palota az 1910-es években

 

A Bokor-palota lépcsőkorlátja

 

 

1935–36 között az új háztulajdonos, Schwarcz Kálmán modernizálással együtt átalakítást hajtott végre. Garzonlakásokat létesített; takaréktűzhelyeket építtetett be; Singer Ármin Első Szegedi Üvegműipar Vállalatától 72 db csiszolt üvegtáblát rendelt a házhoz; Schönbrunn Izidor Villamossági Vállalata mind a négy lépcsőházban az összes vezeték falba süllyesztését és automatikus kapcsolókkal való modernizálását végezte el. A tulajdonos „az épület jobbá tétele szempontjából eszközölt átalakítással kapcsolatban rendkívüli ideiglenes házadómentesség elnyerése” végett nyújtott be kérelmet.

A ház egyik fölújításakor elveszítette a homlokzatait mozgalmassá tevő oromdíszeit, ezzel összehasonlíthatatlanul sivárabb, jellegtelenebb lett az épület. A másik nagy sérelem, amelyet kárára elkövettek 1985-ben: az egyedi ízt adó átjárójának közepébe ipari idomüvegből oda nem illő, stílusidegen lépcsőházdobozt tettek, ugyanilyen „részletképzésű”, előzmény nélküli függőfolyosókkal.

A két utcára néző, kétemeletes átjáróház az új zsinagóga oldalát és a volt paprikafüzér-piacot, a Valéria teret kötötte össze.

Pincéjében raktárak, a tér felé néző földszinti részen üzletek, a Hajnóczy utca felé lakások voltak. A H-betű közepe hídként köti össze az átjáró fölött a két szárat. Az emeleteken négy-négy nyolcszobás lakás épült dupla mellékhelyiség-csoporttal, hogy a későbbiekben – szükség esetén – kettéoszthatók legyenek. Eredetileg a H-nak mind a négy szarvában egy-egy félköríves lépcsőház és világítóudvar volt. Ezeket tetőereszek mellőzésével vasbeton tűzfalakkal határolták, sőt ezekhez kapcsolódóan vasbeton födélszéket terveztek.

Már az épület alakja mozgalmasan osztott homlokzati fölületeket eredményez. Részletképzésük a finom fogalmazású geometrikus szecesszió jegyeit viseli. A H-betű szárainak belső oldalán 45°-os lesarkítások, a sarokrizalitok elpusztított orommezői és a rizalitok félkörös ablakai lágyították a motívumok szögletességét. Hasonlóan, sőt líraian lágy forma a földszint keskeny sávokkal finoman tagolt fölületéből éppen csak kidomborodó erkély (mint egy ruha borította testrész). Sajátságosak a második emelet magasságában menetelesen kialakuló, főpárkányt tartó lizénák. A geometrikus díszítések visszafogottan jelennek meg a homlokzatok egy-egy falmezőjét tagolva, valamint az orommezőkön, a koronázó és az övpárkányra koncentrálva. Az ablakok legtöbbje keretezetlen; néhány sima vakolatkerettel; a rizalitok ablakai viszont két emeletet összefogó, geometrikusan mintázott keretet kaptak.

 

Forrás: SZL ÉT 18 656/909., 35 181/910., 32 186/935., 32 187/935.

 

Irodalom: Péter László 1986/a 130., Iván Monika 1986b., Nagy Zoltán 1991a. 198.

O. Cs. M.

 

 

314. Tedeskó-ház

Szecessziós, 1906.

Bartók tér 10.

Magyar Ede

 

 

Tedeskó Manó eredetileg egyemeletes lakóháza a Bartók tér és a Bolyai utca sarkán álló földszintes lakóépület telkének beépítetlenül maradt részét foglalta el.

Az 50-es évek végén, a téren végigsöprő emeletráépítés tönkretette a homlokzat arányait, és elpusztította a finom vonalú, ablakos orommezőket.

 

A Tedeskó-ház gipsz kapudísze

 

 

Korábban egyemeletes lakóház pincével és magasföldszinttel. Az E-alakú épület utcai frontja két-, az udvariak egytraktusosak függőfolyosóval. Az E középső szárát az udvar terébe nyúló, íves lehatárolású lépcsőház képezi. Az épület alaprajzát a tökéletes szimmetria jellemzi. A pince utcai részére is terveztek két lakást, de ezeket nem engedélyezték. A magasföldszinten és az emeleten két-két lakást alakítottak ki három és négy szobával. Az aránytalanul hosszú kontúron belül az áttervezés ellenére sem sikerült kedvező közlekedési és megvilágítási viszonyokat teremteni.

 

A Tedeskó-ház gipszornamentikája

 

 

Az eredeti utcai homlokzat jó arányaival, visszafogott díszítésével, barátságos megjelenésével vétette észre magát. Tengelyképlete: 2+3+2. A homlokzatszerkesztés sajátossága, hogy a középtengelybe helyezett bejárat viszonylag hangsúlytalan, a körívekkel zárt orommezők a két sarokrizalitot koronázták meg; az azokat két oldalról szegélyező lizénáknak érdekes a hirtelen karcsúsodása. A kapu fölötti és az orommezők lágy ívelésű, ovális ablakait levéldíszek kísérik. Ezek mellett a homlokzatot csak a bejárat és az emeleti erkélyek míves kovácsoltvas korlátja ékesíti; a falfölületeken nútolt kváderminta jelentkezik.

 

Forrás: SZL ÉT 13 104/906., 37 346/906.

 

Irodalom: Tipity János 1980. 85., 157. Iván Monika 1986b.

O. Cs. M.

 

 

315. Vastag-ház

Szecessziós, 1911.

Bercsényi u. 17.

Stahl József

 

 

Vastag István bérházának tervezését a szakirodalom Raichl J. Ferencnek tulajdonítja, a rajzokon azonban nem az ő neve szerepel. Az 1911 májusában kért építési engedélyt követő, Rózsa Pál nevét dicsérő építkezés eredményeként az év decemberében már a lakhatás engedélyezéséért folyamodtak. 1941-ben Mátételki Dezső tulajdonlása alatt szükségóvóhelyet építettek; 1951-ben belső átalakításokat hajtottak végre.

Utcával párhuzamos, kéttraktusos szárnyból álló, alápincézett, kétemeletes lakóház mély udvarral. A hordképes talaj szintje fölött egy méter magasságban határozták meg az alapozási síkot 1,05 m széles sávalapokkal. Az udvar terébe nyúló főlépcső levezetett a pincébe is, ahol hat fáskamra, raktár és mosókonyha kapott helyet. A pinceablakokat úgy alakították ki, hogy a tervezett végleges magasságú járda se fedje el őket. A földszintet is fölérő kocsibehajtó vezetett az udvarra.

A földszinten s a két emeleten két-két tágas, két-háromszobás lakás készült cselédszobával és fürdővel. Az elegáns főlépcsőt s a cselédek csigalépcsőjét függőfolyosó kötötte össze. A főlépcső tömör oldalfalait mind a három szinten nagy, szecessziós hullámvonalakkal határolt tükrök ékesítették. Az épület ajtói a geometrikus szecesszió jegyében készültek.

 

A Vastag-ház homlokzatának részlete

 

 

Homlokzatát rendkívül gazdag, szűrmintát idéző, kék mázas virágfüzérek díszítik. Nyílászárói ívesek, az emeletieket függőlegesen összefogó keretezéssel. A szimmetriatengelyt íves orommező hangsúlyozza nagy ovális ablakkal. Tengelyképlete: 1+2+1. Tetőzetének két csúcspontját bukóhullámszerű kerámia elemek teszik különlegessé.

 

A Vastag-ház kapurácsa

 

 

Forrás: SZL ÉT 21 264/911., 47 360/911., 13 713/912., 32 652/1914., 66 819/1941., 3743-95/951.

 

Irodalom: Nagy Zoltán 1991b. 198., Bátyai Jenő 1990.

O. Cs. M.

 

 

316. Schwarcz-ház

Modernista, 1933.

Berzsenyi u. 4.

Molnár Farkas

 

 

A két utcára szóló, Petőfi u. 5. alá címzett telek hátsó, gazdasági részének egyik felén épített villát magának Schwarcz Manó. Tervezője, a funkcionalizmus szellemét hirdető Bauhaus-tanítvány föladatának tartotta a modern építészet magyarországi elterjesztését. Bor Pál írja lakóháztervezéséről: „A legnagyobb célszerűség és a legnagyobb ökonómia: ez a jelszó. A célszerűségen értve, hogy a ház, a lakás teljesen megfeleljen a mai életszükségleteknek, szerkezetében olyan legyen, hogy minden része úgy legyen elhelyezve, hogy a legteljesebb kényelmet biztosítsa, de egyúttal a higiénia minden követelésének eleget tegyen úgy a helyes szellőzéssel, mint a helyes világítással. Felhasználja a modern technika minden vívmányát, hogy a ház, a lakás organikusan kapcsolódjon az ember életébe, olyan szerv legyen, mely a mindennapi életünket teljesen kiegészíti”.

 

A Schwarcz-ház udvari homlokzatai 1930 körül

 

 

E lakóépületre először nem adták meg az építési engedélyt azzal, hogy az adott telekre előkertes ház nem építhető. A módosított tervekben az építész megszüntette a pergolás előkertet, a padlásemeletet a szárítóval, mosókonyhával, valamint a tetőkertet. Az épület középső része alá tervezett pincét viszont kiterjesztette a lakóház egésze alá. Az építési engedély kiadását az építtető sürgősre kérte, hivatkozással a munkanélküliség lehető enyhítésére, valamint a közelgő kedvező időjárásra.

A felelős építőmester az első megegyezés szerint Erdély András és fia lett volna, végül dr. Regdon István vállalásában készült el. A háztulajdonos a lakhatási engedélyt már fél év múlva, 1933 augusztusában kérte adómentességgel.

A kétszintes, alápincézett, lapos tetős épület vázas szerkezetű; így vált lehetővé a lakóhelyiségek kötetlen összekapcsolása, valamint a homlokzatok maximális fölnyitása. A pincébe, a kazánház és a tüzelőtároló mellé került az elhagyott padlásemeletről a mosókonyha. A ház mindkét szintjén egy-egy kényelmes lakás található, a földszinten egy egyszobás kicsi lakással. A földszinti nagy lakáshoz födött veranda, az emeletihez efölött napozóterasz csatlakozik.

Az utcai homlokzat a Bauhaus stílusának megfelelően egyszerű, sima, hatalmas szalagablakokkal, kicsi erkéllyel. Az elmaradt padlásemelet a tetőkerttel jelentősen gazdagította volna az épület tömegét, utcai megjelenését és használhatóságát.

 

A Schwarcz-ház alaprajza

 

 

        FORRÁS: SZL ÉT 7048/1933.

        IRODALOM: Modern építészeti lexikon. Budapest, 1978. 209., Modern villa, modern lakás = Magyar Iparművészet 1930. 1–2. sz., Nemzetközi modern építészet a Műcsarnokban = Magyar Iparművészet 1930. 7–8. sz.

O. Cs. M.

 

 

317. Wolf-ház

Szecessziós, 1924–25.

Bokor u. 2.

Smith Lajos

 

Wolf-ház

 

 

Dr. Wolf Ferenc volt 1915–36 között Szeged tiszti főorvosa. A sors érdekessége, hogy a város egészségéért felelős embernek a háza ítéltetett tűz- és életveszélyes elrendezésűnek: ugyanis a padlástérben a torokgerenda alá tolt manzárdszobának teljesen egybeépített a konstrukciója a tetővel; a toldaléképület tetejét közvetlenül a lakóépülete alá tolták, s így kölcsönösen veszélyeztetik egymást. Ezeket végül elnézte a hatóság, de azt már végképp nem, hogy a kémény falába helyezzenek villamos világítást szolgáló dobozt.

A lakhatási engedélyt azon kikötéssel kapta meg az építtető, hogy a pincét és a padlást lakásnak tilos használni; valamint „a főbejárat előtt a végleges járdamagasságig vezető utcai lépcső csak addig tűretik meg, míg az esetleg növekvő forgalom szempontjából akadályt nem képez”. A dolog pikantériája, hogy a járdamagasság az akkorihoz képest semmit sem változott, az ideális szintig szükséges 1,63 m-es föltöltésnek még része sem valósult meg; hogyan lehetne lépcső nélkül a házba bejutni?

A magasföldszint egyik helyiségében lakott 1934–35 között, utolsó szegedi éveiben Radnóti Miklós; diáktársa és barátja, Tolnai Gábor, pedig abban a bizonyos tiltott padlásszobában.

A hajdani vasúti hídra kanyarodó töltés mellé épült, sarkon álló, magasföldszintes lakóház földszintje a szó szoros értelmében magas, ugyanis, még a nagyarányban földbe szánt alagsor padozata is máig fölötte van környezetének.

 

A Wolf-ház tervrajza

 

 

Az előlépcsős bejáraton át a házba lépve lépcső vezetett föl a hallba és le az alagsori előtérbe. Innen nyílt a konyha, az éléskamra, a cselédszoba és egy kicsi pince; az udvarra lépcső vezetett le. Az udvar szintjén volt az istálló. A magasföldszintre a lakás három szobája került a fürdővel és a loggiával; ez utóbbit végül szobának építették.

A főépülethez a Bokor utca felől közvetlenül kis toldalék csatlakozik; ennek csak az ideális udvarmagasságban szántak egy szintet, amely fél szinteltolást jelent a főépülethez képest. Kocsiszín és szerszámkamra került volna bele, a két épület által közrezárt szögletről, mint burkolattal ellátott, csatornázott udvarról megközelítve. Ha ez a föltöltés következtében elkészült volna, az innen nyíló, említett istállónál 1,63 m-rel lett volna magasabb. Tehát vagy istálló, vagy kocsiszín. Ez is mutatja, milyen keserves dolog volt egyidejűleg igazodni mind a tényleges, mind az ideális nívóhoz.

A Péter László által különcnek titulált főorvos különös kis hajléka valóban sajátságos színfoltja volt a városnak. Varázslatos hangulatát tovább fokozta eldugottsága, háborítatlansága. A különösen tető-fölépítményében változatos, tagolt épületet Szegedtől kissé idegen, erdélyi hangulat lengi körül. A terven, amely még jóval fantáziadúsabb volt – a gyermekvilág meséit idéző –, ez még inkább megmutatkozik, mint a megvalósult házon.

Az épületet a tervrajz szerint – kis fölületek kivételével – négyszög alakú, szabálytalan méretű, rusztikusan faragott kő burkolta volna. Ehelyett sima vakolat készült, csak a kémény tető alatti testén imitálták a kőburkolást éles, finom nútozással; a főbejáratot keretező, falhoz tapasztott födeles kapufa oszlopait, pedig nyerstégla tuskókra állították. A tető szerencsére sokáig megőrizte szép, kettős hódfarkú cserép födését.

A nyílászárók a valóságban lágyabbak lettek: a bejárat félköríves, s ezt a vonalat követik a vasrács pálcái is; a földszinti ablakok osztása is egyedibb, finomabb a tervezettnél. A terv viszont a sarok ablakaira kínált bravúrosabb megoldást: a négy ablakot pillérek nélkül helyezték volna egymás mellé. Kár, hogy a loggia be lett építve; s hiányzik a Bánomkert sor felől a tetőablak.

Érdekesek a látszó falkötő vasak s az ablakkönyöklőknél a virágtartók; de a terv sok más finom részletét nem látjuk a házon.

A melléképület kis kiülésű, kétablakos zárt erkélyt kapott volna deszkázott oromfallal, a valóság ennek szerény utánérzése lett. Nem készült el a tervezett kertkapu és kerítés a Bánomkert sor felől.

Az épületnek föntebb sejtetett, regényes hangulata sajnos semmivé foszlott az 1998-ra elkészült fölújítás eredményeként a stílusidegen beavatkozások következtében (új, hornyolt cserépfedés; új, bádog kéményfejezet; dörzsölt kőporos vakolat; ma divatos, szemcsés műanyag, lábazati vékonyvakolat; új díszrácsok az alagsori ablakokon). Eltűnt a kőosztást imitáló nútozás és a bejárat keretezésének lábazata; elbontották a korábbi órásműhely oromfalas fölső szintjét is.

 

FORRÁS: SZL ÉT 19 132/1924.

 

IRODALOM: Péter László 1986a. 63–64., Dudás Béla 1991. 544.

O. Cs. M.

 

 

318. *Szent Rozália kápolna

Barokk, (1704. v.) 1739.

[Boldogasszony sugárút]

 

 

Építésének időpontját illetően eltérők az adatok. Egyes források 1704. évi alapítást jelölnek meg a pestisjárványhoz kapcsolódva épített kápolnának, s a 18. század első éveiben pusztító járványról tanúskodik Ausfeld Kristóf János helyőrségi orvos 1709-ben kelt jelentése az Udvari Haditanácsnak.

Más források szerint 1739 az alapítás esztendeje. Az 1738. év ugyanis szomorúan emlékezetes volt a Város életében, amikor a Helytartótanács elrendelte óvintézkedések dacára a szegedi vásárra jövő temesvári kereskedők behurcolták a fekete halált. A nagyszámú megbetegedéstől és halálozástól megrémült lakosság fogadalmat tett, hogy a csapás emlékére és engesztelésül három kápolnát fog építtetni. Augusztus 1-jén, Vasas Szent Péter ünnepén megszűnt a vész, s a Város föllélegezve fogadalmához azt is csatolta, hogy ezt a napot száz éven át meg fogja ünnepelni a kápolnák egyikéhez vonulva.

 

A Rozália kápolna 1879-ben

 

 

Az 1738-ban fölépített Szent Rókus-kápolnával együtt báró Falkenstein Béla, Csanád egyházmegye akkori püspöke szentelte föl 1739. augusztus 1-jén, megszámlálhatatlan ájtatoskodó nép jelenlétében. (A fogadalomban szereplő harmadik, a Kálvária-kápolna csak jóval később, 1883-ban készült el.)

A patrónusul választott Szent Rozália a 12. században élt Szinibaldi szicíliai gróf leánya volt, aki a fejedelmi udvar pompáját titokban otthagyta, és magányos barlangba vonult Palermo közelében. A legenda szerint itt találtak rá a „nagy dögvész” idején 1614-ben – közel ötszáz év elteltével – természet alkotta cseppkőkoporsóban. Ettől kezdve nála kerestek hathatós közbenjárást a járvány pusztításával szemben.

A kápolna a Segítő Boldogasszony utcájának a Templom térbe torkollásánál (a Hősök kapuja helyén) épült föl. II. József rendeletére az ország többi kápolnájához hasonlóan bezárták; 1805-ben nyitották meg újra. Búcsúja alkalmával, július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén az összes városrész, még Tápé is kereszt alatt vonult föl a misére. A palánki Szent Dömötör-plébániához tartozó tanyák halottait – akik a Városban haltak meg – itt szentelték be, mielőtt kivitték volna a tanyai temetőkbe. A múlt század kolerajárványai idején (1831, 1866) is nagy számban keresték föl a hívek. Az akkor még Temesvárt lakó csanádi püspök Szegeden járva a Rozália-kápolnában öltözött föl ünnepi ruhába, s innét vonult át a Dömötör-templomba.

A nagy árvíz csak megrongálta az épületet. 1881-ben történt lebontását azzal indokolták, hogy a körút föltöltése majdnem teljesen elfödné egyik oldalát, így a kápolnát használhatatlanná tenné. Elbontották, majd másodjára az egykori Templom (jelenleg Dóm) terén építették föl.

Szerény megjelenésű, dísztelen épület volt; barokk jellegét erőteljesen ívelő oromfala, szegmentíves, keretezetlen nyílásai és az oromfal mögé állított kicsi tornya adta. Falfelületeit mindössze sekély faltükrök tagolták, tetejét zsindellyel fedték. Szentélyét a nyolcszög három oldalával határolták.

 

IRODALOM: Iván Monika 1982, 1989b.

O. Cs. M.

 

 

319. DMKE-palota

Szecessziós, 1905–06, 1927–29.

Boldogasszony sugárút 2–4.

Kótay Pál; Korb Flóris

 

A DMKE-palota 1913 előtt

 

 

A Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesületet 1903-ban hozták létre Rónay Jenő ny. Torontál vármegyei főispán elnökletével. Célja a magyar nemzeti szellem ápolása, erősítése és fejlesztése, a magyar államnyelv ismeretének terjesztése volt. Ennek érdekében Arad, Bács-Bodrog, Békés, Csanád, Csongrád, Krassó-Szörény, Temes és Torontál vármegyék területén pénzerejétől függően emberbaráti és oktatási intézményeket, egyesületeket, magyar ifjúsági egyleteket, olvasóköröket, népkönyvtárakat létesített és támogatott. Jutalmazta a magyar nyelv terjesztésében eredményesen részt vevő pedagógusokat és diákokat, szegény tanulókat segélyezett, elősegítette a magyar ipar és kereskedelem fejlődését. Kutatta a kivándorlást előidéző okokat, és célszerű telepítésekkel közreműködött megszüntetésükben.

A kultúrintézet fontosságát az alföldi magyarság is fölismerte és támogatta örökös, alapító és rendes tagokként. Maga Szeged városa is alapítóként lépett be 5000 koronával, majd 1905-ben az építendő intézet számára telket biztosított. A volt Sina-telek egy részén épült föl egy év alatt Robelly Aladár kivitelezésében a nagyszabású, Arad és Makó után a harmadik, s egyben a legnagyobb DMKE-palota. Avatására 1907 februárjában került sor József királyi herceg jelenlétében.

 

A DMKE-palota kapuja

 

 

A trianoni határral elszakadt az Egyesület éltető talaja, Bácska és Bánát életerős része. Gr. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter Szegedért való fáradozása és a város közgyűlésének határozata eredményeként a szomszédos polgári fiúiskolával együtt 1926-ban a későbbi főiskolai építkezések, valamint a főiskolai és egyetemi kollégium szolgálatába állították. Az 1927-ben megvásárolt épület vételárát 1928. január 1-jétől kezdte törleszteni a város.

 

A DMKE-palota kapujának fölülvilágítója

 

 

„Mindkét épület kietlen tűzfalat mutat a gyönyörű egyetemi telep felé. E két épületnek homlokzatot szándékozunk emelni az egyetemi kert felé is, mely kettős fronton internátus létesül.” (Klebelsberg Kuno) A klinikák építkezésével párhuzamosan végezte a bővítést és a meglévő rész átalakítását Erdélyi András és Fia, valamint Breuer Imre. Az akkori súlyos gazdasági viszonyok mellett nagy nehézséggel küzdő egyetemi ifjúság számára elkészült a Horthy Miklós Egyetemi Internátus és a vele kapcsolatos Egyetemi Diákasztal (Mensa Academica).

Az egykori DMKE-palota derűs, világos színeit és míves, magyaros ékeit 1936-ban, a Hősök kapuja építésekor veszítette el. Az utóbbi években folyó helyreállítás során nagyvonalakban rekonstruálták az épület eredeti megjelenését, sajnálatosan a homlokzatok zamatát adó sgraffitok nélkül.

1943-ban Szojka Jenő tervei alapján háromszáz férőhelyes szükségóvóhelyet létesítettek a Boldogasszony sugárút és a volt Sina utca sarkán. A második világháború után a József Attila Tudományegyetem kollégiumai (József Attila, Irinyi János) kaptak helyet benne. 1991 óta az Eötvös Kollégium, egyéb egyetemi intézetek, tantermek, irodák és a korábbi Diákasztal utódaiként két diákétterem, valamint egy vendéglő működnek benne.

Alagsoros, kétemeletes, jelenleg három utcára néző, udvarát négy oldalról határoló épület. Eredetileg egyrészt internátus volt 220 középiskolai növendék számára, másrészt helyet adott székházként a DMKE hivatalos helyiségeinek a Boldogasszony sugárút felől tanácsteremmel, titkári lakással. Az intézethez kapcsolódva 14 bérlakást is építettek, az ezekből származó bevétel szintén az Egyesület költségvetését szolgálta. A szuterén cseléd lakhelyiségeit nem volt szabad lakásul használni. A szintek közötti közlekedést négy lépcsőház szolgálta.

Rizalitokkal tagolt homlokzatait vízszintes nútozás finomította. Az ablakok parapetjei, szemöldökei, valamint az attika s a rizalitokat koronázó, íves orommezők magyar motívumos sgraffitoinak rajzait Raffay László fa- és fém-ipariskolai tanár készítette. A díszítésnek ez a fajtája jól illeszkedett mind korának divatos építészeti stílusához, a magyaros szecesszióhoz, mind az építtető Egyesület programjához. A míves díszkovácsmunkákért, különös tekintettel a máig megmaradt kapubetét rácsokra, Fekete Pált illeti dicséret.

Az 1927–29 közötti, homlokzatosítással összekötött bővítést úgy oldották meg, hogy az eredeti homlokzatképzést befordították a klinika kert felé. Az így keletkezett két épületvég közé illesztették a homlokzatában is a klinikákkal rokon, háromemeletes épületrészt.

A Hősök kapuja építésekor, annak eredetileg volt művészi hatását kiemelendő, teljesen letisztították, és semleges szürkére festették. Mára már ez is a múlté; a főbb jellegzetességeket alapul véve rekonstruálták a homlokzatokat, az udvarába telepített kazánházat is ezekkel a visszahozott jegyekkel öltöztették föl.

 

FORRÁS: SZL ÉT 26 622/905., 29 649/906., 38 862/906., 31 855/927., 36 938/929.

 

IRODALOM: A DMKE háza Szegeden = Építő Ipar 1907. dec. 1. 457–459., Tipity János 1980. 75., 120., Péter László 1986a. 62., Nagy Zoltán 1991a. 196.

O. Cs. M.

 

 

320. *Pálfy-ház

(Boldogasszony sugárút 5.)

 

 

*Palánk 881. = a Segítő-boldogasszony utca nyugati házsorán. A házban 1861-ben már működött a „távirdahivatal”, majd 1868-ban áthelyezték a Fekete Sas utcai Stein-házba (*Palánk 319.). 1869-ben a földszintes lakóház Pálfy Ferenc tulajdona. A Vízkor károsult a tulajdonos Pálfy Ferenc polgármester, földbirtokos és Policzer Vilmos üzletvezető. A házat két árvízi fényképről ismerjük.

 

A Pálfy-ház 1879-ben

 

 

Téglalap alakú telekre épült az L alaprajzú földszintes lakóház. A homlokzat 3+K+8 tengely. Az ablakok egyenes záródásúak és keretelésűek, erőteljes szemöldökökkel. A félköríves záródású kapu fölött szintén szemöldök, az ablakokéval egy magasságban. Tagolt főpárkány. A tető síkja egynegyed magasságban megtört, ezen a sávon sorakoztak az íves szellőzőnyílások.

 

FORRÁS: SZL: SZB. 104/861., 18/868., Tt. 2178/874., 2344/875.

 

IRODALOM: Habermann Gusztáv 1992. 210(211.

T. K. M.

 

 

321. Polgári fiúiskola

Eklektikus, 1898–1900., 1927–29.

Boldogasszony sugárút 6.

Baumgarten Sándor; Wälder Gyula (internátus)

 

Polgári fiúiskola

 

 

1873-ban nyitották meg az Oskola utcai kegyesrendi gimnázium épületében az Államilag Segélyezett Első Polgári Fiúiskolát. A következő tanévben átkerült a főreáliskola új épületébe (ma az egyetemek központi épülete) Szeged II. kerületi polgári fiúiskola néven. 1893-ban már 12 osztályban több, mint ötszáz gyermek tanult, ezért szükségessé vált az iskola megosztása. 1894-ben a rókusi iskolában nyílt meg 271 tanulóval a második polgári fiúiskola, amely az 1898. évi államosítása után a Szeged III. kerületi magy. kir. áll. polgári fiúiskola nevet kapta.

A Boldogasszony sugárút 6. sz. alatt építették föl az új iskolát Baranyai Gyula, a neves polgári iskolai tankönyvszerző igazgatása alatt. A tanulólétszám további rohamos emelkedése indokolta ennek az iskolatípusnak a szükségességét. 1903-ban eredményes fa- és agyagmunkával foglalkozó kézimunka (szlöjd) tanfolyamok indultak.

Az első világháború alatt az iskola a kegyesrendiek főgimnáziumában délutáni oktatás keretében működött, mert épületét már 1914 novemberében katonai kórháznak rendezték be. A kórház kiköltözése után, 1918-ban előbb az átvonuló német, majd a francia csapatok, később a magyar nemzeti hadsereg két százada szállásául szolgált.

1928-ban ebbe az épületbe került az 1873-ban Budapesten alapított, gr. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter által a decentralizáció jegyében városunkba költöztetett, s ettől kezdve Szegedi M. Kir. Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola. Az egyetemi kert felé tűzfalakat mutató, U-alakú épületet az 1927–29 között emelt internátussal tették zárt udvarúvá, egyben az egyetemi kert felé esztétikus homlokzatot adtak. A főépületben is folyó átalakítási és bővítési munkák ellenére jóval kevesebb hely állt a főiskola rendelkezésére, mint eredeti helyén. Sok küzdelem, áldozat és vita árán ugyan, de „a polgári iskolai tanárképzőben Szeged az egyetem mellett egy második nagy főiskolát nyert, amely nagyszámú hallgatóságot és kiváló tanári karával további intelligenciát vitt a Tisza-parti metropolisba” (Klebelsberg Kuno). A főiskola országos vonzáskörrel rendelkezett, mert ez az egységesített intézmény képezett egyedül polgári iskolai tanárokat.

1935-ben az addig egyemeletes épület Hidasi Lajos tervezésében emeletráépítést kapott. 1952.-ben három mellékszárnyban kisebb átalakításokat végeztek a változó területigények kielégítése érdekében, az udvar felől beüvegezett függőfolyosó építésével.

1947-től Pedagógiai Főiskola, 1962-től Tanárképző Főiskola néven működött; Juhász Gyula nevét 1973-ban, alapításának centenáriumán vette föl.

Az eredetileg épült három épületszárny U alakban határolta a közrefogott udvart 1928-ig, amikorra az utólag épített internátus zárttá tette azt. Az Irinyi Kollégium felé néző ablakos homlokzatának az a magyarázata, hogy építésekor ott a Sina utca haladt. Az Őz (ma Markovits) utca felőli épületszárny akkor csak magasföldszintes volt.

A jelenleg pince+magasföldszint+kétemeletes épület eredetileg valószínűleg kéttraktusos volt, udvar felőli oldalán folyosóval. A későbbi átalakítások vegyessé tették ezt a tiszta szerkezetet az épület teljes szélességét igénybe vevő nagytermek és függőfolyosók építésével. A főbejárat tengelyében, az udvarra betüremkedően helyezkedik el a kétkaros főlépcsőház.

A középrizalitos főhomlokzatot manzárdtetős kupola koronázza. (A fölvilágítós kupolaterem jelenleg állattani oktatómúzeumnak ad otthont.) A főhomlokzat 7+3+7 tengelyes. A főbejárat és az első emeleti ablakok félkörívesek; az előbbi és a középrizalit fölött a szokásosnál meredekebb timpanonnal. Ez utóbbiban a főhomlokzat 1998. évi fölújításakor síkdomborműként pótolták a második világháború után levert, az angyalok tartotta országcímert a Hass / Alkoss / Gyarapíts föliratokkal együtt az intézmény nevének kíséretében. Az emeleti ablakokat fölváltva timpanon és vízszintes szemöldök kagylódísszel ékesíti; a földszintieket és a rizaliton levőket emberfejes zárókő. Az alapfalsík nútozott és kváderezett. A rizalitnak és az épület sarkainak függőleges kváderes sávjai mára elveszítették finom gipszstukkó díszeiket.

Az emeletráépítés követte a meglévő tengelyosztást; az eredetiknél jóval kisebb belmagassága azonban nyomott hatást idézett elő a homlokzaton, eltüntetve a főpárkányt, a míves vízgyűjtő üstöket és a tetőablakokat is. Ezáltal az eredetileg igényes, mértéktartó és kiegyensúlyozott homlokzatképzés kissé szürkévé és szétesővé vált.

 

FORRÁS: SZL ÉT 31 741/1898., 22 446/900., 31 855/1927., 36 938/1929., 36 461/1934., 565/1935., SZTI 83. 1290.

 

IRODALOM: A Szegedi Tanárképző Főiskola centenáriumi évkönyve (1873–1973), Szeged, 1973., Péter László 1986a. 62., Szabó Tibor 1991. 961–962., Tanár-képző Főiskola Szegeden 1928–1993. (Repertórium) 1993. (Szerk.: T. Molnár Gizella)

 

O. Cs. M.

 

 

322. Gyakorló polgári iskola

Neobarokk, 1928–29.

Boldogasszony sugárút 8.

Wälder Gyula

 

A gyakorló polgári iskola az1930-as években

 

 

A város – a Szegedre települt tanárképző főiskola saját gyakorló iskolájának létrehozására – már 1927-ben kisajátította e telket. A volt III. ker. polgári fiúiskolának, mint főiskolának az udvarát lezáró internátussal együtt, ugyanazon tervező munkája eredményeként építették föl a fiú és leány gyakorlóiskolát, valamint az otthontalanná vált III. ker. iskola épületrészét.

A gyakorlóiskola [...] új otthont kapott, mely imponáló külsőségekben is hűen tükrözheti vissza annak a feladatnak a jelentőségét, melyre hivatott, s annak az alkotó és irányító munkának értelmét és értékét, amelyben a jövő polgári iskolai tanárnemzedék tanári egyéniségének kialakításában részt kell vennie.” (Jubileumi értesítő; T. Molnár Gizella)

Az intézmény első igazgatója Szenes Adolf volt: „Szeretném az országnak ezt az egyetlen ilyen iskoláját oda fejleszteni, hogy az ország didaktikai életének központjává váljék, ahol gondolatokat termelnek, s ezekkel megtermékenyítik a hazai gyakorlati oktatást.”

Az iskola 1929. szeptemberi első évnyitóján maga gr. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter is megjelent. Szerinte „A cité universitaire, a szegedi egyetemi városrész esztétikai kialakításához nem csekély mértékben járult hozzá Wälder Gyula építőművész azzal a barokk palotával, melyet a polgári iskolai tanárképző […] gyakorló iskolája […] számára a Boldogasszony-sugárúton emelt. Különösen szép az épületnek a Tisza felé néző másik főhomlokzata, amely előtt idő múltával egy további monumentális tér alakulhat ki”. (Erre az újklinika fölépítése után már nem kerülhet sor.)

A gyakorlót mintaiskolának szánták, belső kiképzésében és fölszerelésében az akkori modern iskolai oktatás követelményei szerint jártak el. Az iskola fönntartója a Város volt, folyamatosan gondoskodva a mintaiskola zavartalan működéséről, amely a főiskola fontos, szerves részeként szolgálta a tanárképzés új rendjét.

Az ötvenes évek elején jelentősebb belső átalakításokat hajtottak végre a gyakorlóiskola szerepét napjainkig őrző épületen. Jelenleg a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. sz. Gyakorló Általános Iskolája nevet viseli.

A több iskolát magába foglaló épület többszörösen tört vonalat alkotó alagsoros, kétemeletes együttes, amely csak a Boldogasszony sugárút felől csatlakozik zártan más épülethez.

A kéttraktusos szárnyak egyik, külső oldalán a tantermek találhatók, az udvar felől a folyosók. Alagsorában helyezkedik el a diákétterem és a kis tornaterem; a Markovits utcai szabadtéri sportpálya hátsó frontját alkotó szárny alsó két szintjét foglalja el a nagy tornaterem; a főpárkány fölött lépcsőzetes attikában: ANNO DOMINI MCMXXVIII–MCMXXIX. A Semmelweis utcai szárny magasföldszintjén alakították ki a gyakorlati foglalkozások műhelyeit.

Homlokzatképzését a tiszta neobarokk stílusjegyek jellemzik. Az alagsor és a magasföldszint falfelületeit vízszintesen nútozták; az ablakok fölfelé egyszerűsödő keretezést kaptak (a piano nobile-n armírozással). A fő- és hátsó homlokzaton erkélyek készültek; a manzárdtető megkapta a neki járó tetőablakokat. Gondos munkával alakították ki az épület bejáratait, a Boldogasszony sugárút felől íves oromzatú, pilléres, vázás műkő-keretezéssel. A főhomlokzat jobb szélső tengelyébe helyezett főbejárat pandanjában, hasonló keretezésben Markup Béla Boldogasszony szobra látható. Figyelmet érdemlően mívesek a kovácsoltvas udvari bejáratok, kapu- és mellvédrácsok. Az épület udvarait pilléres, kovácsoltvas kerítés övezi.

 

Kapurács a gyakorló polgári iskolán

 

 

„Wälder építészeti alkotómódszerének jellemző vonása […] egyrészt a legapróbb részletekre, a szerkezeti tisztaságra is kiterjedő funkcionális igényesség, másrészt az az önmagában ellentmondásos, de eredményeiben mégis tiszteletreméltó törekvés, hogy funkcionális igényű épületeit sajátos újbarokk formákkal összeegyeztesse.” (Kubinszky Mihály)

 

IRODALOM: Gr. Klebelsberg Kuno 1932. 4. sz., 5. Modern építészeti lexikon. 338., Gyakorlóiskolánk fél évszázados pedagógiai törekvései 1929–1979. (Veszprémi László). Szeged, 1979., Péter László 1986a. 62., Tanárképző Főiskola Szegeden 1928–1993. (Repertórium). Szerk.: T. Molnár Gizella. Szeged, 1993. 9–12.

O. Cs. M.

 

 

323. MÁV nevelő-és tápintézet

Eklektikus, 1895–96.

Boldogasszony sugárút 44.

 

 

Az országban elsőként Szegeden létesített, a Város millenniumi ünnepségeinek keretei között átadott vasutas internátus a város által rendelkezésre bocsátott nyolc telken épült föl 200 növendék, kizárólag vasutas szülők gyermekei számára. Létrehozása egyrészt azt a célt szolgálta, hogy az ország különböző nemzetiségi vidékeiről idekerült, főleg idegen ajkú „baktergyerekek” magyar szó híján ne vesszenek el a nemzet számára; másrészt otthonhoz juttassa a vasutas árvákat. Az országos föladatok megoldására hivatott intézetet a MÁV budapesti központi igazgatósága irányította, első igazgatója Fischer Albrecht (a későbbi Török Béla) volt. A növendékek lakást, élelmet, teljes ruházatot (egyenruhát), tankönyveket, beiratkozási díjakat és játékszereket kaptak; életüket szigorú házi- és napirend szabályozta.

1909-ben a játéktermet lakószobákká alakították át; 1910-ben kórszobákat képeztek ki. 1913-ban az udvari rizalit két oldalát toldalékkal látták el; az udvaron át, keresztben átjárót építettek. 1914–17 között a front közelsége miatt ezt az internátust is katonai célokra foglalták le – hatszáz ágyas, majd tovább pótágyazott kórháznak rendezték be. 1918-ban átmenetileg francia egységek is betelepültek az épületbe.

1938-ban a nagy hálótermet, mely eredetileg negyvenkét gyermeket fogadott be, modern kultúrteremmé alakították át. A második világháború során a pincéket légoltalmi óvóhelyekké építették ki; 1944 őszén Kaposváron és Kőszegen át Bajorországba menekült az intézmény. A szovjet megszálló csapatok hadikórházat rendeztek be ez idő alatt az épületben, melyet 1946 tavaszán kapott vissza a MÁV Igazgatóság. A háborús pusztításokból fakadó igen siralmas állapotokat 1950-re sikerült fölszámolni.

1953–54-ben átmenetileg itt működött az ország első vasutas középiskolája, a Vasútforgalmi Technikum. 1963-ban a központi fűtés beszerelésekor súlyos tűzkárt szenvedett az épület. Az 1996–97. években, az intézmény száz éves évfordulójára fölújították. Jelenleg „A Vasút a Gyermekekért Alapítvány” Nevelőotthona.

 

A MÁV-nevelőintézet az 1910-es években

 

 

A belső udvart körbezáró, „utcai emeletes és udvari földszintes lakház”. A korabeli híradás szerint „a város legdíszesebb épületei közé tartozik, belső berendezésére nézve olyan, hogy minden nagyítás nélkül állítható, az internátusok között eszményi színvonalra emelkedett. A márványlépcsős csarnokból tágas, magas, világos folyosók nyúlnak el. A keramitkockával kirakott, tágas folyosókon akár velocipéd versenyt is lehetne rendezni. […] A termek egytől-egyig világosak, nagyok, hatalmas ablakokkal, a fűtés valamennyiben kívülről történik”.

Az emeletes épület földszintjén a nyolcablakos, kupolás terem szolgált gazdagon fölszerelt játszóteremként; a földszinten és az emeleten voltak a tanuló- és hálószobák, valamint a mosdótermek, melyekben még érdekes különlegességnek számított a vízvezeték és a csatorna. Az emelet egészen elkülönített helyén rendezték be a „kórházat” külön gyógyteremmel és fürdőszobákkal.

A földszintes épületben kaptak helyet az igazgató, a gondnok és a portás lakása, a cselédszobák, fürdőszobák, élelmezési raktár, konyha és ebédlő. A konyhát négy részre osztható kemence szolgálta. A kilencablakos, hatalmas ebédlőt „keramitkockakővel” burkolták.

A szépen parkosított udvar kellemes légkörét még jó néhány évig rontotta az intézet mögötti mocsaras, bűzös vizesárok kipárolgása.

2+7+(1+3+1)+7+2 tengelyképletű homlokzatát közép- és sarokrizalitok tagolják. A középrizalitot magát is külön sarokrizalitok hangsúlyozzák. A földszintet vakolatkváderezés díszíti, az emeleten csak a rizalitok sarkait emeli ki armírozás.

A középtengelyben elhelyezett félköríves bejáratot teljes párkányzattal koronázott két faloszlop fogja közre. A rizalitokon közös szemöldök alá vont ikerablakok találhatók, melyeket az emeleten enyhe kiülésű pilaszterek tartotta, timpanonos szemöldökök kereteznek. Az emeleti ablakok parapetjeiben hat-hat balluszter. A homlokzatot profilos tondók, szalagos füzérek, rozetták, kagylódíszes szoborfülkék, valamint gazdag konzolsoros főpárkány ékesítik.

 

FORRÁS: SZL ÉT 26 675/895., 21 585/896., 15 681/1909., 46 425/1909., 1793/1913.

 

IRODALOM: Szabó–Gyuris–Nagy 1971., Lugosi József  1991. 356., Szabó Tibor  1991. 968.

O. Cs. M.

 

 

324. *Gottlieb-ház

1873.

(Bolyai János u. 17.)

 

 

        *Palánk 609. = a Verem utca nyugati házsorán. Gottlieb Dávid pálinka kereskedő 1873-ban telkére földszintes házat építtetett. Júliusban a ház bérbeadó. Gottlieb a szomszéd telken lévő saját házában már 1862-ben ecetgyártással foglalkozott. A Vízkor is mindkét ház tulajdonosa. Az épület egy részét árvízi fényképekről ismerjük. A házat 1897-ben még Gottliebék javíttatták. Helyére 1912-ben Szamek D. Adolf ecetgyáros építtetett emeletes házat.

 

A Gottlieb-ház 1879-ben

 

 

A hosszú téglalap alakú telek Verem utcai részére épült. A homlokzat K+9 tengely volt. A két szélső tengely kivételével a tengelyeket kettesével falpillérek tagolták. A nagykapu íves záródású és keretelésű volt. Az ablakok egyenes záródásúak összefüggő párkánnyal, a három szélső vakablak. A pillérfejezetek és a főpárkány között, a ház teljes szélességében hatalmas betűk hirdették: Gottlieb D. pálinka raktára és ecetgyára. A tetőn egy sor íves szellőzőnyílás volt.

 

FORRÁS: SZL: Tt. .../873., 4069/879.

 

IRODALOM: SZH 1862. szept. 3., 1873. júl. 6. Löw Immanuel (Kulinyi Zsigmond 1885. 27., 46., 92(95., 305.

T. K. M.

 

 

325. Weisz-ház

1861, 1868.

Bolyai János u. 21-23.

Hoffer Károly

 

A Weisz-ház 1879-ben

 

 

*Palánk 611(612. = a Verem és a Kálvária utca sarka. Weisz Jakab Fülöp emeletes házára 1860. július 10-én kért és 1861 tavaszán kapott építési engedélyt. Az egyemeletes sarokházat 1868-ban Hoffer tervei szerint, a Verem utcán négy tengellyel kibővíttette. Még ebben az évben megvette Verem utcai szomszédjának, Cinner Farkasnak telkét (*Palánk 611.) és azon folytatta az építkezést. Ez az épületegyüttes vagy részlete több árvízi fényképen is föltűnik. A Vízkor károsult a tulajdonos és Jobbágyi Ottó vasútmérnök. 1881-től Vajda néven feleségével Lichtenberg Máriával tulajdonosok.

Az összevont L alakú telken L alaprajzú a sarki egyemeletes lakóház és a mellette álló, utcára szóló „melléképület” is. A homlokzat a sugárútra K+6, az utca felé 8+4 (ma 11) tengely. A földszinti ablaksor egyenes záródású laposívű kereteléssel, magasra ívelő kapuval. Az övpárkány kettős vonalú. Az emeleti ablaksor egyenes záródású, konzolos szemöldökkel. A főpárkány tagolt. A tetőn egy sor szellőzőnyílás volt és ívelt tetejű kémények. A tágas kapualjból jobbra nyíló lépcsőház vezet az emeletre díszes, öntöttvas korláttal. Az udvaron L alakban függőfolyosó. A melléképület homlokzata 6 tengely, a földszinten a sarokházéval egyező ablakok, az övpárkány folytatólagos. Alacsony emeletén téglalap alakú padlásablakok voltak, ezeknek 1950 körül új vágatot adtak, tetőzetét kissé megemelték.

 

FORRÁS: SZL: Ti. 12047/860., SZB. 4, 32/861., 40., 71/868., Tt. 10007/874.

 

IRODALOM: Löw Immanuel (Kulinyi Zsigmond 1885. 27., 94 (95., 108., Habermann Gusztáv 1992. 291.

T. K. M.