Szeged

 

 

 

348. Weisz-ház

MJ. Romantikus, 1867.

Dugonics tér 2.

Hoffer Károly

 

 

        A Város 1850. évi térképe szerint a Búza tér északi oldalán, a *Palánk 444. telken még az Eugenius-árok haladt; az egyik, trapéz alakú kiszögellésének a csúcsa a telek Búzapiac (Dugonics tér) felőli határára esett. A magasan fekvő telekrészen 1841–44 között már állt Stauberth György háza; tőle 1845-re Engelthaller János vásárolta meg, ő volt a második zsinagóga bádogosmestere. E háznak a telek mélyén való elhelyezkedése elveszítette létjogosultságát, mihelyt az árok fokozatosan föltöltődött, s az egész terület szárazra került. Engelthaller János 1849-ben kérelmezte a saroktelek és közötte lévő rész megvásárlását „a régi sánc gödreinek” háztelekké alakítása végett.

        1867-ben Weisz Samu vásárolta meg a telket, s „annak utczára szolgáló részére”, a szomszédos házak építési vonalába egyemeletes házat építtetett. A kóser bormérési joggal rendelkező, módos tulajdonos új épülete 16 szobát és nyolc bolti helyiséget foglalt magába. (Ezen kutatási eredmény bizonyosságot hozott Bálint Sándor vélekedésével szemben.)

 

A Weisz-ház tervrajza

 

A Weisz-ház alaprajza

 

 

        E polgárház születésében is szerepet játszott a szegedi zsidóknak 1859-ben adott azon joga, hogy ettől kezdve a Város bármely részében ingatlanokat szerezhettek és birtokolhattak. Így már az árvíz előtt a díszesebb, nagyrészt emeletes házak egész sorát építették vagy vásárolták meg; ezek közé tartozott Weisz Sámuelé is. 1868-ban a telkéből egy kinyúló darabot eladott Herz'l Fülöpnek (Kárász u. 15.); a Szépítő Bizottmány részéről Nováky Bertalan az oldalarányok miatt támogatta az átírást.

        A Vízkor az épületet jelentős kár nem érte, ekkor csak a tulajdonos „Wäisz” Sámuel lakta. Az árvíz utáni összeírásban már Vajda Sámuel, Vajda Samu néven szerepel, ugyanis 1881-ben magyarosította a nevét. Tagja volt a köztörvényhatósági bizottságnak. 1883-ban mellette e házban lakott Weisz Károly gabonakereskedő.

        1908-ban özv. Vajda Sámuelné Levinszki Sarolta holtiglani haszonélvezeti jog mellett Vajda Béla bankárra, a köztörvényhatósági, az egészségügyi, a közművesítési, a pénzügyi és költségvetési bizottságok tagjára hagyta az ingatlant. 1917-ben a haszonélvezetet özv. Vajda Béláné Várnay Paula színésznő folytatta, vele lakott élettársa, egy tüzérezredes. Az életfogytiglani haszonélvezet őt követően özv. Lánczy Gyuláné Vajda Ella javára szállt. A ház tulajdonjoga 1918-tól öröklés jogcímén a Vajda Béla Alapítványé lett.

 

A Habi-, Kiss- és Weisz-ház 1879-ben

 

 

        1911-ig a tulajdonoson kívül csak egy-két lakó kapott helyet az épületben; később is tehetősebb emberek béreltek itt lakást, mellettük azonban kezdtek iparosok is megjelenni. 1911-ben ketten, a harmincas évektől négyen dolgoztak itt, köztük Gedey András aranyműves.

        Ebben a házban töltötte fiatal korát a zsidó származású Bauer Herbert, a későbbi Balázs Béla és testvére, Bauer Ervin. Balázs Béla író, költő, filmesztéta volt, ő teremtette meg a művészi igényű filmkritikát. Álmodó ifjúság c. önéletrajzában (1946) írta: „Kis kétszobás lakásba költöztünk. Az első emeleten kis erkély volt, mely a Dugonics térre nézett. Onnan éppen Dugonics piarista páter szobrának fekete bronzhátára láttam”. Bauer Ervin 1898–1909 között élt a Vajda-házban; később az elméleti biológia egyik megalapítójaként s a Bauer-elv fölállítójaként tisztelhetjük.

        A jó fekvésű épület intézmények sorának – bank, bíróságok, hivatalok, egyesületek – adott otthont e század első évtizedeiben. 1941-ben szükségóvóhelyet alakítottak ki. A harmincas évek végétől a házban dolgozó Varga János cipész 1944-ben szabadon álló földszintes lakóházat épített az udvarban.

        Alápincézett egyemeletes, udvarát U-alakban övező épület, a telek hátsó frontján „földszintes udvari lakház”. Pincéjében eredetileg két-két utcai lejárattal „bótokat” terveztek; jelenleg raktár, valamint kamrák találhatók a lakók számára. A földszint értékes, utca felőli oldalát műhelyek, s egyre inkább üzletek foglalják el. A ház többi része lakásként szolgál; eredetileg mindössze kettő készült, az emeleten egy nagy és egy kisebb.

        A jelentős átalakításokat szerencsésen elkerülő, jelenleg is nagyrészt eredeti formájában álló épületnek a klasszicizmus fegyelmén túlmutató romantizálódása az emeleti ablakszemöldökök állókonzoljaiban, a kettős mélyítésű parapet-tükrökben, s főként a magas állókonzolos főpárkányban mutatkozik. Ez utóbbiban a klasszicizmus nyugalmával szemben már a romantika mély árnyékolása, gazdag, ritmikus plasztikája jelentkezik.

        Az utcai homlokzat tengelyképlete: 3+(1+K+1)+3. A földszinti, hűvös egyszerűséggel keretezett nyílások félkörívesek, az emeletiek vízszintes záródásúak. A homlokzatot sima attikával koronázott rizalit tagolja, míves, geometrizáló, konzolokon nyugvó kovácsoltvas erkéllyel és két gázlámpával. Az általuk közrefogott bejárati kapu szárnyainak díszítése ismétli a földszint félköríveit. A pilaszterekkel és párkánnyal tagolt szárazkapu-bejárat szegmentíves. A tágas lépcsőházat finoman formált pálcákból képezett lépcsőkorlátok és kényelmes lépcsőkarok jellemzik; fő ékessége a mennyezetére festett látszat-architektúra: az imitált kazettás boltozat.

        Az udvari homlokzatok követik az utcai jellegzetes vonásait a földszinti félkörívek sorával s az emeleti, középen osztott, kifelé nyíló ablakokkal. A megszokott udvari képet a körbefutó kőkonzolos függőfolyosó teszi teljessé.

 

        Forrás: SZL TI 756/845., 2189/867., SZB 8/849., NI 1848–49., ÉT 67 018/1941., 12 981/1944., 17 725/1944.

 

        Irodalom: Török László: A szegedi eklektika = MFMÉ 1964/65–1., Szeged, 1966. 237., Péter László 1974. 64., Péter László 1986a. 58., Iván Monika 1989a. 128–138.

O. Cs. M.–T. K. M.

 

 

349. *Kiss-ház

Klasszicista; szecessziós,

1844–50. között

[Dugonics tér 3.]

 

 

        1841–44-ben a telek (*Palánk 445.) elülső részét még az Eugenius-árok uralta; 1850-ben már állott a Kiss István birtokolta utcai emeletes épület. A tulajdonos eredetileg szíjgyártó volt, később, mint gazdálkodó, bormérő és borkereskedő működtette a tér túloldalán a Prés-vendéglőt, ahol saját termésű borát mérte a kocsmáros.

        A ház túlélte az árvizet (348. kép); élete 1941-ig a vendéglők és szállodák jegyében telt: Lippay Ferencné kocsmáros (1898); Várady Józsefné vendéglős (1907); Fenyvesi Berta kávéház- és szállodatulajdonos (1911); László István vendéglős, Kabaré-kávéház, Dugonics-szálloda (1913–27); Welzer Jánosné vendéglős, Kistisza-étkezde (1933).

 

Az Endrényi- és Kiss-ház

 

 

        Az 1910-es években az épület egyszerű vonalú, klasszicizáló homlokzatát az akkor divatos szecessziós motívumokkal díszítették föl; a bejárat fölé könnyed előtetőt építettek.

        Emeletes polgárház erőteljes övpárkánnyal, egyszerű nyíláskeretezéssel, melyek a könyöklők magasságában össze voltak kötve. Az emeleti ablakokat vízszintes szemöldökök koronázták. Az öt nyílástengelyből a kissé távolabb álló bal szélső

a szárazkapué, a következő az üzletbejáraté volt.

 

        Forrás: Azonos a következő (350.) szócikkével.

 

        Irodalom: Azonos a következő (350.) szócikkével.

 

O. Cs. M.–T. K. M.

 

 

350. Sándor-ház

Modernista, 1941.

Dugonics tér 3.

Schakmann Ádám

 

 

1941-ben dr. Sándor József nőgyógyász megvásárolta az ingatlant, s kétemeletes új lakóházat emeltetett. Az egyik lakást ő maga, a többit bérlők lakták. Az épület 1961-ben emeletráépítést kapott.

Az utca felől földszint + háromemeletes ház, udvari melléképület szárnnyal. A földszinten üzlethelyiségek, baloldalt kapubejáróval. A szimmetrikus kialakítású eredetei emeleteken a középen kiugró tömör épülettesthez csatlakoznak két oldalról a sima vonalvezetésű, tömör mellvédes erkélyek a kor stílusjegyeinek megfelelően, a középtengelyben eredetileg lépcsőzetes oromzattal. Az udvari homlokzaton az utcaiak pandanjaként szintén készültek erkélyek, de áttörten, csőkorláttal.

Az épületet 1999-ben fölújították homlokzatának posztmodern átfogalmazásával.

 

Forrás: SZL 147., 215. doboz, ÉT 5617/940.

 

Irodalom: Iván Monika 1989a. 150–158.

 

O. Cs. M.

 

 

351. *Habi-ház

Klasszicista, 19. sz. első fele

[Dugonics tér 4.]

 

 

Az 1841–44-ben már álló épület (*Palánk 446.) özv. Habi Pálnétól kibérelt udvarán 1868-ban a Pálfy-testvérek vasraktárat építettek, benne vasolvasztó kemencével. (1871-ben ők alapították a híres Pálfy-féle gépgyárat és paprikamalmot, mely 1912-ig működött, megteremtve a paprikaőrlés nagyüzemi technológiáját.)

A földszintes ház egyszerű keretezésű ablakait vízszintes szemöldök koronázta, tengelyképlete: K+5 (348. kép).

 

Irodalom: Tipity János 1980. 203., Iván Monika 1989a. 150–158.

 

O. Cs. M.–T. K. M.

352. Endrényi-ház

Eklektikus; szecessziós, 1881.

Dugonics tér 4.

 

 

Az árvíz elmosta Habi-ház helyére emelt új emeletes lakó- és melléképületet már az elpusztult házban is ott lakott orvos, dr. Endrényi István 50 éven áttörlesztendő építési kölcsöntőke segítségével. Az ingatlant 1891-ben Janata Antal férfiszabó és neje, Filippi Filippin; majd 1900-ban Schwarcz Manó szintén férfiszabó és neje, Grünwald Henrika vásárolták meg.

 

Az Endrényi-ház rácsos kapuja

 

 

1909-ben került dr. Korda (Krausz) Jenő nőgyógyász és reumatológus tulajdonába, aki házát 1910-től hat éven átalakította, bővítette Müller Miksa vezetésével. Az udvari oldalon, az emeleti részhez acélszerkezeten álló orvosi rendelőt csatolt, ahol különféle tornagépek segítették munkáját. A homlokzat szecessziós köntöst öltött, az emeleten megváltozott a nyíláselrendezés, s az épület egy körszelet fölé emelt zárt erkéllyel gazdagodott. A házban bérlakások és üzletek is működtek (349. kép).

Az épület 1960 körül emeletráépítést kapott, amelynek során a szecessziós oromzaton kívül a homlokzat többi díszítését is megszüntették. Eljellegtelenített formájában mindössze az erkély emlékeztet korábbi kinézetére. 1999-ben teljes fölújítás alatt áll.

A rekonstrukció során épült, alápincézett emeletes ház tengelyképlete: 4+K. Eredeti homlokzati plasztikája eklektikus stílusjegyekből építkező, míves munka volt. A földszinten kváderezés; az emeleti ablakokat ion pilaszterek tartotta timpanonos szemöldök koronázta, balluszteres parapettel; a konzolsoros főpárkány alatt dekoratív ornamentikával.

A szecessziós átépítés során a formák előbbi ritmikus ismétlődését megbontották az emeleten a kapu tengelyébe tett hármas ikerablakkal és egy köríves zárt erkéllyel, melyek fölött magas, ornamentális orommező ékeskedett, a bal szélen egy kisebbel ellensúlyozva.

Jelenleg meglehetősen jellegtelen kétemeletes épület.

 

Forrás: SZL 215. doboz, ÉT 1613/913., 1984/913.

 

Irodalom: Tipity János 1980. 203., Iván Monika 1989a. 150–158.

O. Cs. M.

 

 

353. *Kátay-ház

[Dugonics tér 8–9.]

 

 

*Palánk 806. = a Búza tér és a Pétervári utca sarka. 1838-ban Kátay János tulajdona. 1859 nyarán Kátay Jánosné háza, ahol Lövészy György jegyzői irodát nyitott. 1861-ben özv. Kátay Jánosné tulajdona. 1869 végén nyílt meg a Letzter L. cég fényképészeti műterme. A Vízkor károsult a tulajdonos, kívüle még nyolc lakó, köztük Borostyáni Mária, Reitzer Adolf Ált. Takarékpénztár igazgató. Az emeletes és földszintes épületből álló ház részleteit árvízi fényképekről és Letzter és társa 1883-i fényképéről ismerjük. Az 1880-as években, az Építési Törzskönyv adatainak fölvételekor a Dáni utca felől özv. Kátay Imrénét, a Dugonics tér felől Kátay Jánosnét vették föl tulajdonosnak.

 

A Kátay sarokház 1879-ben

 

 

Megközelítően négyzet alakú telekre épült az L alaprajzú földszintes sarokház, melléje a tér felől a téglalap alaprajzú egyemeletes ház. A földszintes ház tér felőli homlokzata K+6 tengely volt, a kapu fölött két ablakkal. Az ablakok egyenes záródásúak, közöttük falpillérek, a parapetben és az ablakok fölött tükrök voltak. A főpárkány erőteljes, a tetőn egy sor íves szellőzőnyílás volt.

Az emeletes ház 6 tengelyes, bejárata a földszintes házon volt. A nyílások íves záródásúak, a földszintieket vállpárkányok fűzték össze, az emeletieket függőleges falsávok választották el. A fényképen az övpárkány nehezen kivehető, a főpárkány erőteljes, a tető meredek volt.

 

A Kátay emeletes ház 1879-ben

 

 

Forrás: SZL: Ti. 382/838., 3967/861., SZB. 142/861., térrajz/869., Tt. 7708/772., 8237/873., 7849/874., 3805/879.

 

Irodalom: SZH 1859. aug. 11., 1869. nov. 21., Habermann Gusztáv 1992. 179., 36., 232.

T. K. M.

 

 

354. *Reizner-ház

1858.

[Dugonics tér 11.]

 

 

*Palánk 810. = a Búza tér déli oldalán. A ház vonalát már 1852-ben kijelölték, de csak 1858-ban épült föl. A telek földszintes épületét Reizner András bognármester építtette, míg a mellette lévő magasföldszintes föltehetően későbbi. 1874-ben Reizner ház. A Vízkor Reizner János városi főjegyző tulajdona, kívüle károsult még Král Antal biztosítási ügynök, Frischnovits István bormérő, Jenei Antal „városi véka- és mázsabiztos” és Pap Imre selyemfestő. A két épületből álló házat árvízi fényképről ismerjük, a bormérés fölirat a földszintes házon jól látható, míg a magasföldszintes ház alagsori nyílása fölött a föliratból csak a városi véka és mázsa . olvasható ki. A város újjáépítésekor, a Tisza Lajos körút kijelölésével a régi téglalap alakú telekből a körút és a tér sarkán, levágott sarkú háromszög alakú új telek lett. 1882-ben idehelyezték a főjegyzői hivatalt. 1884-ben még mindig Reizner János háza. 1888-ban a magasföldszintes épület (Tisza Lajos körút 60.) „Petrovics Mihály cs. k. huszárkapitányé”. A földszintes ház (Dugonics tér 11.) 1890 körül már Pataki Simon tulajdona. 1891 őszén óvoda költözött ide. A helyére épülő háromemeletes házra 1911. május 20-án kért, és június 21-én kapott építési engedélyt Forbát Leó. A terveket Baumhorn Lipót készítette. A lakhatási engedély 1912. április 27-i keltezésű.

 

A Reizner-ház 1879-ben

 

 

A régi hosszúkás téglalap alakú telek tér felőli részére két részletben épült a téglalap alaprajzú lakóház. A földszintes épület homlokzata 3+1+3 tengely volt középrizalittal. Az ajtók és ablakok egyenes záródásúak, a rizalitban hatalmas íves kapu, fölötte a tetőből kiemelkedő kétablakos emelet, melyet timpanon zárt le kerek padlásablakkal. A magasföldszintes épület 4 tengelyes, alagsorában működött a városi mázsaház, fölirata az egyenes záródású nyílások fölött látható. Az ablaksor egyenes záródású, az összefüggő párkány végigfutott, a szemöldökök enyhén kiültek. A főpárkány tagolva volt.

 

Forrás: SZL: Ti. 4649/852., 7631/872., SZB. 142/86., 7708/872., 8237/873., 7879/874., Tt. 11 051/888., 10 497/912.

 

Irodalom: SZN 1882. jún. 4., 1891. okt. 31., Péter László 1974a. 241., Fári Irén: A Reizner család. MFMÉ 1991–92/1. 210., Habermann Gusztáv 1992. 233.

T. K. M.

 

 

355. *Krebsz-ház

1708.

[Dugonics tér 12.]

 

A Krebsz-ház 1879-ben

 

 

*Palánk 811. = a Búza tér déli oldalán. Krebsz Mihály háza, 1861-ben a Borsajtóhoz című vendéglőt hirdették benne, 1864-ben a Borsutuhoz néven emlegették. 1869-ben Krebsz Mihály meghalt. A csődtömegéhez tartozó házra 1878-ban nyilvános árverést hirdettek, de nem tartották meg. A házat Plohn Illés gyönyörű árvízi fényképéről ismerjük, két szélén nagyítóval kiolvashatók a föliratok. Bal oldalt az utcanévtáblán Dugonics tér, jobb oldalt a festett cégér alján „a Sutohoz” olvasható, a timpanonon 1708 évszám. Bálint Sándor ezt a fényképet „Árpád téri ház (1796) az árvíz idején” címmel közölte. Az évszám általunk helyes olvasata: 1708. Téves a fénykép párosítása a Sulkovszki-házzal.

A hosszú téglalap alakú telek tér felőli részére épült a fordított T alaprajzú, földszintes lakóház. A homlokzat az árvízi fénykép alapján 1+4+3+4+1 tengely lehetett, középrizalittal. Az ablakok záródása és keretelése enyhén ívelt, a párkányokat a rizalitban konzolok tartották, míg szemöldökök csak a rizaliton kívülieknél voltak. Az ablakokat kettős függőleges falsáv választotta el egymástól. A rizalit fölé emelkedő timpanon és a ház két szélső tengelye vakolatdíszű, a timpanon közepén az évszám. A bal oldali tengelyben lehetett a kapu, a jobb oldali vakolatdísz ívében a homlokzattól idegen, alacsonyan elhelyezett nyílás, középen falból kinyúló gázlámpa. Egyszerű főpárkány, a tetőn egy sor házikószerű padlásablak volt. Az épület oldalához ragasztott alacsony házacska kéttengelyes, egyszerű ajtaja és ablaka a homlokzat alacsonyan elhelyezett nyílásával egy vonalban volt. Az ajtó fölött téglalap alakú festett cégér, ez volt a Sutu vagy Prés kocsma bejárata, Cserzy Mihály is megemlékezett róla.

 

Forrás: SZL: SZB. 142/861., térrajz/869., Tt. 3980., 7708/872., 7849/874.

 

Irodalom: SZH 1861. dec. 25., 1864. máj. 11., 1878. szept. 1., 4., Cserzy Mihály 1922. 179–183., 187., 195., 201., 203., Bálint Sándor 1959. 78., 80., Habermann Gusztáv 1992. 166., T. Knotik Márta 1994.

 

T. K. M.

 

 

356.Krausz-ház

1884.

Dugonics tér 12.

 

Krausz-ház

 

 

1879 februárjában a Krausz testvérek, Benő és Albert háza, május elsejétől lakás, magtárak és a Prés kocsma kiadó. A Vízkor még mindig mint Krebsz Mihály tulajdonát vették számba; károsult Fischer Fülöp bormérő. Júliusban nyílt a Nemzeti Szálloda, üzletvezetője Steinmann Frigyes. Július 24-én előtte állították föl az első háromszögelési pontot öntöttvasból. Itt volt a Krausz testvérek szállítási és bizományi irodája, az udvarban Steiner Manó asztalosműhelye. 1880 októberében Krauszék engedélyt kértek egy magtár étteremmé alakítására. 1883 őszén a szállodát és vendéglőt Nagy Ferdinánd vette bérbe.

1884 tavaszán Krauszék „lakház változtatására” kértek engedélyt, a kérelemből nem tűnik ki, milyen méretű a változtatás. A hatósági javaslat pontjaiból azonban arra lehet következtetni, hogy az épület megtartva a régi utcavonalat akkor kapta mai formáját. A magasföldszintes házra áprilisban adták ki az építési engedélyt, a lakhatásit, pedig már szeptemberben. 1888-ban és 1891-ben a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank tulajdona, ekkor kisebb alakításokat végeztettek. 1895.-ben a szuterénban kért átalakításokra engedélyt az Otthon tisztviselő egyesület.

Az épületet 1896-ban Engel Lajos megvásárolta a Szegedi Napló számára. A Napló 25 éves jubileuma kapcsán így emlékeztek erre: „Egyik szegedi pénzintézetnél egy szép nagy ház a Dugonics-téren el volt zálogosítva s a ház eladásra került. Ebben a házban kellő átalakítással már mindent el lehetett helyezni.” 1897 (98-ban különféle átalakításokra került sor, majd 1905-ben melléképületet építettek a betűszedő műhely számára.

1933 szeptemberében az épületet megvásárolta a Belvárosi Római Katolikus Egyházközség. November 18-án általános renoválásra és átalakításokra kértek engedélyt. A lakhatási engedélyt bizonyos kikötésekkel 1935. január 15-én adták meg. 1996-ban ismét az egyház tulajdona.

A város újjáépítésekor a régi telek vége a Tisza Lajos körútra esett, ezért egy tér felőli és egy körúti részre osztották. A tér felőli, föltehetően az árvíz előtti alapokra épült új magasföldszintes ház homlokzata ugyancsak 13 tengely, emeletes középrizalittal. Az alagsori ablakok négyzet alakúak. Bal oldalt hatalmas, íves záródású kapu, az evvel szimmetrikus kiképzésű jobb oldali ívbe ikerablakot helyeztek. A rizalit három ablaka is íves záródású, ezeket falpillérek választják el egymástól, és határolják kétoldalt. A rizalit melletti ablaksor egyenes záródású, de különböző kiképzésű, fölöttük téglalap alakú kicsi ablakok. A homlokzat vonala a jobb oldalon megtörik, itt a régi házacska helyén két tengely csatlakozik a 13-hoz, 15 tengelyesre növelve az épületet, megtartva azonban a régi vonalat.

 

FORRÁS: SZL: Tt. 2719/884., 3780., 9181/888., 2509/891., 4286/895., 10 932/897., 4839/898., 686/905., 13167/933.

 

IRODALOM: SZH 1879. febr. 9., júl. 18., 19., 24., aug. 3., 1883. okt. 6., A Szegedi Napló huszonöt éve 1878(1903., Engel Lajos, 1904. 10. és függelék 22(23., Péter László 1974a. 240.

T. K. M.

 

 

357. Főreáltanoda

VK. Kora eklektikus, 1872.

Dugonics tér 13.

Skalnitzky Antal

 

A Főreáltanoda 1883-ban

 

 

A reáltanoda helyét 1870 februárjában még a Széchenyi tér déli részén jelölték ki, majd nem sokkal később a Dugonics téren. 1872. november elsején már az Arleth Ferenc vezette építkezés kőműves munkáinak befejezését ünnepelték zeneszóval, látványos keretek között. Az épületben 1873 őszén megkezdődött a tanítás. A főreáltanoda dísztermének szobrait a Szegedi Hiradó munkatársa vásárinak tartotta, egyéb adatait azonban érdemes idézni: „a sok mellszobor, egy-két kivétellel mind szegedi polgárt ábrázol (...( a falazat felső része környöskörül kétsorban ovális mélyedésekben elhelyezett városi képviselőket ábrázolnak Horváth Mihályon, Osztróvszkyn, a főispánon, polgármesteren, meg a mostani tiszti karon kívül”. 1876-ban a „Szegedi Országos Kiállítás fő épülete”, erre az alkalomra készült Letzter-sorozat fényképeiről és több árvízi fényképről ismerjük. Ekkor a mellvéd sarkain egy-egy oroszlán állt. Vízkor a város lakóinak menedékhelyül szolgált. 1883. október 16.-tól 1894. augusztus 8-ig helyet adott a Somogyi-könyvtárnak. 1889-i belső elrendezéséről és berendezéséről részletes bemutatót olvashatunk Krikkay könyvében. 1894-ben ítélőtábla, nyilván ezért helyezték a mellvéd közepére, Iustitia karját magasba emelő szobrát. 1921-től az egyetem központi épülete. 1926-ban a Tonelli közölte fényképen az oroszlánok már nincsenek helyükön; a kapuzat fölött hatalmas betűkkel: M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem. Tonelli írja: „Ezidőszerint ebben az épületben az egyetem központi hivatalai, jog- és államtudományi és bölcsészeti kara van elhelyezve”. 1996-ban József Attila Tudományegyetem.

Hatalmas méretű, négy utcára szóló, kétemeletes épület kiemelt középrizalittal. A főhomlokzat 5+5+5, az oldalhomlokzatok 9 tengelyesek. A falsík a második emeletig fugázott, a sarkok és a rizalit szélei erősen kváderozottak. A főhomlokzat 5 tengelyes rizalitjának kapuzatához lépcsők vezetnek a magasföldszintre; második emeleti összekapcsolódó ablakai fölé, falpillérekkel mezőkre osztott emeletnyi rész magasodik, ahol a konzolsoros főpárkány fölött bábos mellvéd emelkedik. Az épület alagsorának négyzetes ablakait kivéve, mindhárom szinten íves záródású ablakok sorakoznak, az összefüggő párkány végigfut. Az övpárkányok erőteljesek, a főpárkány erős kiülésű, fölötte összefüggő mellvéd húzódik. A kiemelt középrizalitban oszlopos, stukkós reprezentatív kapualj, az öntöttvas oszlopos lépcsőházban kétágú lépcsősor vezet a díszteremhez (aulához). Korlátja öntöttvas tagokból áll, rozettáiban női fejek és virágok. Az emeleti folyosók ablakai két négyzet alakú udvarra néznek.

 

FORRÁS: SZL: Tt. 4047, 7260., 7849/874., 9867/877., 622/878., 4142., 4530/879.

 

IRODALOM: SZH 1872. nov. 10, 13., 1873. okt. 15., 1874. máj. 1, Tonelli Sándor 1926. 34, 87, Krikkay Gusztáv 1889. 70 (79, 239 (243, Bálint Sándor 1959. 109, Nagy Zoltán (Papp Imre 1960. 101 (102, Török László 1966. 245 (248, Tóth Béla: A szegedi nagyárvíz képeskönyve. Szeged, 1979. 51, 62. kép. A Somogyi-könyvtár száz éve. Szeged, 1984. 44, 52, Nagy Zoltán 1991. 111.

T. K. M.

 

 

358. *Dugonics-ház

(Dugonics u. 24.)

 

 

*Fölsőváros 1257. = a Dugonics utca nyugati házsorán. Dugonics András szülőháza (1740. okt. 17.). Emléktáblával való megjelölése kapcsán többször adtak hírt róla. A gondolat 1860-ban merült föl, ekkor jelent meg a Szegedi Hiradó tudósítása: „A pesti napló azt indítványozta, hogy hazánk minden más városában is, azon házak, ahol valamely nevezetes honfi vagy honleány született, lakott vagy meghalt kis táblácskával jelöltessenek meg, mely az idegennel az emlékezetes helyet megismertesse. Mi szegediek Dugonics házával fogjuk kezdeni.” Decemberben a ház homlokzatára szánt márványlapról írtak: „A fekete márványlap 6 láb szélességben és 2 láb magasságban, hazaszin mozaikkörzettel Gerendaynál rendelődött meg Pesten”. A fölirat szövegezésére a lap szerkesztője megkereste Arany Jánost. 1861 júliusában azonban tudatták, hogy a márványlap nem készült el.

1867-ben Endre tulajdon, a házban Harsányi Pál ügyvéd lakott. 1870-ben egy önkéntes árverés hirdetéséből tudni, hogy néhai Endre Emília Harsányi Pálné háza volt. Talán ekkor vásárolták meg Kőrösiék. 1876-ban Kőrösi József háza, amikor az a fölvétel készült, melyet a budapesti piarista rendház őriz és föltehetően a Letzter L. cég készített. A kép hátán kézírásos szöveg: „Dugonics Andrásnak jutott az a szerencse, a mi az ő rendtársai közül csak nagyon kevésnek, hogy ugyanazon házban tölthette élte végnapjait, melyben gyermekkori boldog óráit; ugyanazon helyen halhatott meg, a melyen született. Ez a ház, pedig áll Szegednek fölső városában, a minoriták templomának a terén. Akkor fényképezték ezt le, midőn 1876-ki évben Dugonicsnak szobrot emeltek a reál-tanoda előtt. A ház előtt áll akkori gazdája, Körösi József feleségével együtt. Fejök fölött látható egy márványtábla a falba illesztve, melyre Magyar Gábor akkori szegedi főgymnasiumi igazgató e szavakat vésette: E házban született, élt és halt meg Dugonics András. 1740—818.” A Vízkor Kőrösi János tulajdona.

 

A Dugonics-ház 1876-ban

 

 

A Víz utáni városrendezéskor a Dugonics utca ezen szakasza Szent György tér, a ház a 10. számot kapta. 1880 nyarán tették közzé, hogy „Dugonics András szülőházát, a mely csinos emléktáblával van megjelölve, az utcaszabályozás követelményével szemben is megőrzi a kegyelet. A műszaki osztály terve szerint nemcsak a kapu, hanem a ház egy része is egy új utca keletkezése folytán elesett volna. De mivel az a rész megmaradása esetén sem a közlekedést nem akadályozza, sem az utcavonalba semmi szabálytalanságot nem képez, az egész épület továbbra is egész épségben fönnmarad.” 1881 nyarán az új utca, Osztróvszky utca felől özv. Kőrösi Jánosné mosókonyha és sütőház építésére kapott engedélyt, de Szent György tér 10. számú házának kijavítására nem: „Miután az utcza vonalon kívül áll, egyedül az utcai falnak bevakolása s kimeszelése, de azon kívül semmi nemű javítás nem engedtetik”. 1883. augusztus 24-én jelent meg a Hiradó helybeli újdonságok rovatában, hogy „özv. Körösi Jánosné, az emléktáblával megjelölt Dugonics-ház tulajdonosa” elhunyt. Novemberben a megcsúfolt kegyelet címmel fölháborodva írták: „Dugonics felsővárosi szülőháza, mint tudjuk emléktáblával van megjelölve. A ház régi tulajdonosa özv. Körösiné a minap halt el s a ház, melyet a rekonstrukció is kegyeletből megkímélt, idegen kezekbe került. Az új tulajdonos korcsmának adta ki, s hogy a csúfság még szembeötlőbb legyen, hosszú pózna nyúlik ki a kapu fölött a melyen forgács-cégért himbál a szél az emléktábla közelében.” Evvel a címmel és hasonló tartalommal háborogtak a Híradó hasábjain 1884 augusztusában is. Az 1883-i Szegedi kalauz Temesvári István bormérőt tartja itt számon. Az Építési Törzskönyv adatainak fölvételekor Beznotzki András háza.

Helyére, a Dugonics és Osztróvszky utca (1/B) sarkára épült az iskolának egy része. A Dugonics utcai oldalhomlokzaton lévő szürke márványtáblába beépítették a Magyar Gábor féle régi, aranyozott díszű és betűjű vörös márványtáblát. Alája, a szürke márványba faragták a fényképről ismert szülőházat és vésték be a következő föliratot: „Ez a tábla hirdette 1876-tól 1910-ig Szeged nagy fiának érdemeit. Azóta a múzeum, őrizte. Újra felállíttatta 1942-ben az ötven éves fennállását ünneplő Dugonics-társaság”.

A Teleky utcára átnyúló téglalap alakú telekre épült az L alaprajzú földszintes lakóház, K+4 tengellyel. Tetején két íves szellőzőnyílással.

 

FORRÁS: SZL: Tt. 5434/881, ÉT.

 

IRODALOM: SZH 1860. aug. 2, dec. 16, 1861. júl. 27, 1867. máj. 19, 1870. márc. 23, 1880. júl. 21, 1883. aug. 24, nov. 14, 1884. aug. 10, Péter László 1974. 330, Farkas Antal 1883. 75, Habermann Gusztáv 1992. 62, 107.

 

T. K. M.

 

 

359. Bátori-ház

MJ. Eklektikus, 1881.

Dugonics u. 26.

Jankovits András

 

 

*Fölsőváros 1256. = a Dugonics utca nyugati házsorán, a „Szent György iskola átellenében”. Bátori Antal 1859. szeptember 21-én kért és október 15-én kapott építési engedélyt. A ház a Vizet Bátori Antal bormérő tulajdonában élte túl.

 

A Báthori-ház tervrajza

 

 

A Víz utáni városrendezéskor a Dugonics utcának ezen szakasza Szent György tér, Bátori háztelke a 9. számot kapta. Új házát a telek beépítetlen részére, régi háza mellé, az új utcavonalra terveztette. A ránk maradt terveket az építész aláírta, de nem keltezte. Az 1881 januárjából való kérelem már az épülő házbelsőben tervezett változtatásokra vonatkozott. Január 18-án az emeletes ház építésére az engedélyt csak bizonyos kikötésekkel adták meg. Az 1882. december 15-i lakhatási engedély még mindig két kikötést tartalmazott. A ház azonban már 1881 októberében állt, mert mint új emeletes házat részbeni vagy egészbeni bérbeadásra hirdették. 1883-ban itt működött Turcsányi Károly selyemfestő, és itt hirdette ifj. Fodor István „Első hazai érckoporsó-gyáros dísztemetkezési intézetét”. Bálint Sándor műemléki följegyzésében az 1906-tól tulajdonos Járossy Sándorról nevezte el a házat. Az 1986-i föltételezésem (DM 1986. jún. 14.), hogy Temesvári-ház lett volna, az utcaszakasz és a tér azonosítása alapján megtalált építési tervvel megdőlt, akárcsak Nagy Zoltán megállapítása, hogy „baloldali hiányzó két axisát a melléje épített iskola építésekor lebontották”. A fönnmaradt homlokzati terven is aszimmetrikus a ház beosztása, a kiképzés azonban egyszerűbb: alacsony lábazat, a kapu mellett nincsenek oszlopok, de van egy-egy boltajtó, a kapu fölött nincs erkély, csak ablak, kétoldalt egy-egy oszloppal, a főpárkány alatt tükrök sorakoznak.

Bátori 1900-ban kapott engedélyt telekmegosztásra, régi házának helyére épült föl az iskolának egy része.

Téglalap alakú telekre épült a téglalap alaprajzú egyemeletes lakóház. A homlokzat 1+1+K+1+3 tengely, kettős rizalittal. A magas lábazatban négyszögletes pinceablakok. A földszinten a ház két vége és a rizalitok széle erős kváderozású. A lapos ívű kaput kétoldalt egy-egy oszlop hangsúlyozza. Az ablakok egyenes záródásúak, az emeleten a párkány végigfut, a kiülő szemöldököket konzolok tartják, a parapetben tükrök. Az erkélyajtót timpanonos szemöldök koronázza, és kettős falpillérek határolják. Az erkély öntöttvas korlátja finom rajzú. Az övpárkány erős kiülésű. A főpárkány páros álló konzolai között fekvő téglalap alakú padlásablakok sorakoznak. A magas kapualjból jobbra nyíló lépcsőházban falépcső és öntöttvas korlát van. Az udvaron újabb függőfolyosó.

 

FORRÁS: SZL: Ti. 15 206/859, Tt. 9795/875, 206/ 881.

 

IRODALOM: SZH 1881. okt. 16, 1883. máj. 9, Nagy Zoltán (Papp Imre 1960. 227, Török László 1964 (65, 251, 258.

T. K. M.

 

 

360. Vasúti Leszámoló Hivatal

Neoromán, 1911–12.

Egyetem u. 2.

Ottovay István és Winkler Imre

 

 

A Magyarországi Vasúti Központi Leszámoló Hivatalt 1884-ben hozták létre. A fontos fuvardíjak elszámolásával és a kártérítési ügyekkel foglalkozó intézményt hat ügyosztályával 1887-ben helyezték Szegedre, ideiglenesen a Zsótér-házba, majd a Deutsch-palotába.

A vasút további hivatalainak is az akkori országban még központi helyen fekvő Szegedet szánta székhelyéül. „A m. kir. államvasutak igazgatóságának bevétel ellenőrzési szakosztályától a leszámolással foglalkozó, s mintegy 250–300 alkalmazottat magába foglaló ügyosztályok a jelenleg Szegeden állomásozó magyarországi központi leszámoló hivatallal egyesíttetni szándékoltatik, és az ekként egyesített hivataloknak egy monumentális egységes épületben leendő, megfelelő elhelyezése is czéloztatik – s ezzel a város közforgalmára és fejlődésére nézve rendkívül nagy fontosságú közintézménynek Szegedre telepítése helyeztetett kilátásba” 1910 decemberében.

A város három terét (Szent György, Lechner, Rákóczi) is számba vették, végül legalkalmasabbnak a Korcsolyázó-tó Petőfi Sándor sugárút felőli részét találták, „mert csöndes, a központhoz közel esik, a többi terjeszkedésre teret nyit, valamint előnyös befolyással lesz a jelenleg elhanyagolt környék állapotának városias fejlődésére” (1910). A korabeli állapotok jellemzése: a Korcsolyázó-tót „a rekonstrukció terve szerint dísztónak tervezték, de akkor már romlásnak indult. Kör alakú partját szép cserje övezte, mögötte sétány húzódott, ezt külső felén fák zárták. A tónak a sugárút felé volt egy kisebb része; az összekötő csatorna felett magas, karcsú vonalú fahíd ívelt. Itt sűrűn susogtak a dús lombú fák, köztük sok magas olajfa. A tavon elegáns hattyúk úszkáltak méltóságos némasággal, de annál hangosabban brekegtek a varangyok. Zengett vartyogásuktól a környék. A sövény körül virágok, rajtuk szitakötők raja. Ez volt a hanyatló tó. Télen korcsolyapálya […]” (Belle Ferenc; Bátyai Jenő).

 

A Vasúti Leszámoló Hivatal 1916-20 között

 

 

1911 januárjában jeligés tervpályázatot írtak ki korlátolt formában, melyen csak Szegeden lakó építészek vehettek részt. Pályázati föltétel volt, hogy „az épület komoly stylben tartandó, szecesszió mellőzendő”. Beadási határidőnek az év március 15-ét jelölték meg.

A beérkezett kilenc pályaműből a 3000 koronás első díjat nyert „vörös kör” jelű terv „alaprajzi megoldása áttekinthető, mindenütt világos és célszerű. A közlekedés jó. Homlokzata a sok kiszökellés és orom miatt túlságosan tagolt és nyugtalan. Az egész terv gyakorlati szaktudásra vall.” A kiviteli tervekre és a művezetésre májusban kötöttek szerződést a tervezőkkel.

A kivitelező, Ligeti Béla 31 ajánlattevő között nyert. „Július 13-án hozzá is fogtak az építkezéshez az alsóvárosi kubikusok, és ez a munkálat négy hetet vett igénybe. 700–800 munkás dolgozik a palotán. Jövő év augusztusában tervezik, hogy készen lesz. Szegedi iparosokkal végeztetnek minden munkát, mert ők kitűnő mestereknek bizonyulnak.” A föltöltési munkálatokat a Böhm-testvérek, a csatornázást a Báló és Ábrahám-cég végezte. A központi fűtést és a vizet budapestiek, Pollman és Társa szerelték, a liftek egy milánói cég gyárának termékei. Így Szeged egyik leghatalmasabb palotáját egy év alatt, 1912. augusztus 1-jére fölépítették. A tér föltöltése megszüntette a természetes tavat, korcsolyázásra alkalmas vízfölület mesterséges létesítését elvetették, mert veszélyeztette volna az épület és a kazánház működését.

Szeged egyetemi bizottsága már 1920-ban fölajánlotta az épületet az idemenekült kolozsvári egyetem számára. Csak 1925-ben került sor a Vasúti Leszámoló Hivatal megszűnésére, az egyetem azonnal használatba is vette a szabaddá vált helyiségeket. Az összes hivatal kiköltözése még igénybe vett néhány évet. 1930-ra formálták át teljesen az épületet a tudományegyetem céljaira. Rerrich Béla tervei alapján építették a tér felőli homlokzathoz az auditórium maximum sokszög alakú tömegét Berkes Dezső és Tápay Jenő vállalkozók kivitelezésében.

Az egyetem ideköltözésével merült föl az igény a főhomlokzat előtti házsor eltüntetésére, hogy az isztambuli transzkontinentális út részét képező Petőfi Sándor sugárútról élvezhető, az idegenek számára szépen kibontakozó és megközelíthető legyen. Az érintett hét ingatlanból egy már a városé volt, gr. Klebelsberg Kuno miniszter jóváhagyásával 1929-ben kisajátítással még megszereztek kettőt. 1936-ból azonban már csak az első telek eladása elleni fellebbezésről van tudomásunk.

1951–52-ben az Ady téri oldalon a harmadik emelet fölé részleges ráépítést terveztek a matematikai intézet számára, hogy helyén a bölcsészeti kar nyerhessen teret. A Bernáczky József (SZTI) tervezte új emelet a többihez képest aránytalanul alacsony lett volna, az íves előadóterem tetejére szánt nagy cakkos párkány, pedig kellemetlen hatású, zaklatott. A kedvezőtlen eredménnyel járt talajpróba következtében végül úgy döntöttek, hogy „a munkálatokat nem fogják egyáltalán elvégezni”; ezt az utókor nevében csak helyeselni lehet.

A főhomlokzaton Radnóti Miklósnak, Ábrahám Ambrus biológus professzornak, valamint ifj. Horváth Istvánnak és a Szegedi Színjátszó Ifjúságnak emlékét tábla őrzi.

Három utca és az egyetemi sportpálya által határolt, szabadon álló, alápincézett háromemeletes épület. Tervezésénél föltétel volt, hogy az eredetileg négy utcával paralelogramma alakban körülvett telek minden utcai frontja beépítendő, szükség esetén két udvari keresztszárny alkalmazásával. Ez utóbbiak végül kiegészültek a két hosszú szárnyat középen összekötő főlépcsőházi taggal, melyek összességükben négy belső udvart hoztak létre.

A rendkívül impozáns lépcsőház egyedi formája úgy született, hogy a kétkarú lépcső karjait és az orsóteret pihenővel kettéosztották és megkétszerezték. A pillérek tartotta orsóterek egyikébe személyfölvonót építettek. A két szélső udvar terébe egy-egy íves tömegű, háromkarú melléklépcsőház is készült. A lépcsőházakat 3 m széles, világos folyosó kötötte össze a belső udvarok felől.

Az épületben eredetileg 120 db kétablakos és 51 db egyablakos szoba készült. Az irodák összterülete a fejlesztést is beleszámolva 5500 nm volt, az irattáraké, pedig 1500 nm. Kikötötték, hogy a pince irattárnak nem vehető igénybe. Az emeletenként öt darab háromszobás, modern berendezéssel ellátott hivatalnoki lakás úgy lett megtervezve, hogy szükség esetén hivatali helyiségekké alakíthatók legyenek. Ezeken kívül az épületben még portás és házmesteri lakások is helyet kaptak.

A palotát, a szegedi középületeket tekintve az elsők között szerelték föl gőzkazánokkal üzemeltetett központi fűtéssel.

Az auditórium maximum íves lépcsős emelvényét vasbetonból készítették, alatta oktató helyiségekkel. Az alagsorban torna- és vívótermet, valamint kiszolgáló helyiségeket hoztak létre. Az auditórium fölötti vastartók közeit hő- és hangszigetelés végett kovafölddel töltötték ki.

A nyugtalannak ítélt homlokzatok a megvalósítás során mértéktartóvá szelídültek. Arculatának jellegét neoromán stíluselemek adják meg. Eredetileg az Ady téri oldal ugyanolyan kialakítású volt, mint az Egyetem utcai. A homlokzati síkokat rizalitok tagolják, a középrizalitokon oromzatos zömök toronyépítménnyel. Az ablakok között pilaszterek, melyeket oromzatsor koronáz a két kupola között.

Hármas bejárata orommezővel szegett, bélletes jellegű, félköríves nyílások sorolása; ablakai is félkörívesek, kivéve a pincééit és a második emeletéit, azok szegmentívesek. Az oromzatsor alatt oszlopos ikerablakok. A főhomlokzat tengelyképlete: 2+2+10+2+10+2+10+2+2, az oldalhomlokzaté 2+2+7+2+2.

A lekerekített tömegű épület falfölületein keskeny nútokkal kőosztást imitáltak. A főpárkány alatt ívsor köti össze a lizénák közötti mezőket, a lizénákon konzolon álló, aránytalanul csöpp kettős oszlopok által tartottan. A tetőt kátrányba mártott hódfarkú cseréppel födték.

 

FORRÁS: SZL ÉT 29 301/1911, 44 195/1912, 3.653–279/2/951.

 

IRODALOM: Péter László 1986a. 132, Bátyai Jenő: A leszámoló hivatal palotája = DM. 1987. aug. 15, 7, Nagy Zoltán 1991a. 198, Lugosi József 356. Kristó Gyula 1992. 89.

O. Cs. M.

 

 

361. Csorvay-ház

MJ. Romantikus,

1865 körül.

Fekete Sas u. 11.

 

 

*Palánk 128. = Fekete Sas utca nyugati házsorán. 1839. július 29-i végrendeletében „Rieger Mihály mészáros mester elmaradott özvegye Felmajer Anasztázia” az Arany Sast Mihály fiára hagyta. A végrendelet 1847-ben lépett életbe. 1848-ban, amikor Rieger (később Csorvay) Mihály tímármester az „Arany Sashoz címzett vendéglő örökös tulajdonosa”, akkor az épület még nem volt kiépítve az utca vonaláig. 1862-ben már itt lakott Csorvay Nándor és felesége Börcsök Ágnes. 1863-ban „szépészeti szempontból” kifogásolták, hogy idősb Csorvay (előbb Rieger) János Fekete Sas utcai házain (*Palánk 127 (129.) engedély nélkül idomtalan pinceajtókat nyitott. Ekkor védekezésül, három egymás melletti házáról homlokzati rajzot mellékelt. Ezen a középső, az Arany Sashoz-című, 9 tengelyes, magasföldszintes, és ki van építve az utcavonalára.

 

A Csorvay-ház 1958 előtt

 

 

A ház 1867-ben már emeletes, ahol októberben megnyitotta helyiségeit a szegedi Lloyd egylet. 1871 nyarán özv. Csorvay Jánosné három évre hirdette meg Kozma Tamás által bérelt, Arany Sashoz-című vendéglőjének bérbeadását. 1873-ban Novák János ügyvéd itt nyitotta meg irodáját. 1875 tavaszára, amikor a Lloyd el fog költözni, „egész emeleti helyisége, mely két utcára szolgál, és több teremből, 11 kisebb szobából és néhány konyhából áll”, kiadó. Helyének egy részére az olvasóegylet került. 1879 januárjától ez a „3 nagyobb teremből és 4 kisebb szobából álló helyiség” több évre bérlőt keres. A Vízkor a ház még az özvegy tulajdona, károsult Zombori András bormérő. 1881-től több lakás és a vendéglő kiadó. Ez utóbbit 1883-ban Baranyai József bérelte. Ekkor Halmay Andor építő és vállalkozó lakott itt, 1896-ban özv. Kovács Istvánné zongorakereskedő. Ekkor tájt a ház özv. Csorvay Jánosné, Szálinger Antónia és fia Dezső tulajdona volt.

Bálint Sándor 1963-i műemléki fölterjesztésében írta a házról: „mai formájában három stíluskorszak jegyeit tükrözi vissza. A 18. sz.-ból való árkádos udvari szárnya, a Fekete Sas utcában álló 1860-as években emelt romantikus stílusú rész, lábazatában egy 1879. évi árvíztábla is látható. A kiskörút felől eső épületet a 20. sz. elején már szecessziós stílusban építették.”

A téglalap alakú telek eredetileg a Kiskaszárnya utcára nyúlt át, amelynek Fekete Sas utcai részére épült az egyemeletes ház. A homlokzat 4+K+4 tengely. A lábazatban téglalap alakú pinceablakok. A földszint és emelet ablakai egyenes záródásúak, a földszinten összefüggő párkány fut végig, kiülő tükrös szemöldökök, a nyomott ívű kapu íves keretelése a párkányra támaszkodik. Az övpárkány erőteljes. Az erkély négy öntöttvas konzolon nyugszik finom vonalú öntöttvas ráccsal. Az emeleti ablakok egyszerű párkánya alatt tükrös parapet, a kiülő szemöldökök füzérdíszre támaszkodnak, tükrében kerek rozetta. Az erkélyajtó egyszerűbb megoldású. A főpárkányt díszített állókonzolok tartják. Az udvar földszintjét árkádos zárt folyosók, az emeletét függőfolyosók övezik.

 

FORRÁS: SZL: Ti. 6698, 6699/847, SZB. 37/848, 96/871, Ti. 2937, 4049/863, Tt. 6394/872, ÉT.

 

IRODALOM: SZH 1867. szept. 26, 1871. júl. 5, 1873. júl. 13, 1874. aug. 26, 1876. okt. 8, 1879. jan. 12, SZN 1881. jún. 25, Cserzy Mihály 1922. 102, 167, Bálint Sándor 1959. 163, Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 220, Péter László 1973. 73, 1974. 169, Habermann Gusztáv 1992. 48.

T. K. M.

 

 

362. *Fekete Sas-szálloda

1819.

(Fekete Sas u. 15 (17.)

Jacob Gebhardt

 

 

 

        *Palánk 147. = A Fekete Sas, a Laudon, a Kiskaszárnya és a Német utca határolta telek. Valdmüller Lénárdnak 1819-ben avval a megjegyzéssel engedélyezték az építkezést, hogy a Fekete Sas utcai szomszédoknak Burghardt Ádámnak és Rieger Jánosnak több éve épült házaihoz kell igazodnia. 1859-től a helyi sajtóban sokszor szerepelt a Fekete Sashoz címzett vendéglő, hiszen szálló vendégei gyakran hirdették magukat. Az elsők között Lengyel Adolf, aki festészeti oktatást tartott, és a Tirolból érkezett Rudiger József, aki a pincében káposztavágást vállalt. Az épület a város kulturális eseményeinek (kiállítások, előadások, hangversenyek) is színhelye volt. 1860-ban a kávéház addigi bérlője, Okerny Gyula, saját házában nyitott kávéházat. 1864-ben a Fekete Sast elárvereztették az „öreg Lénádtól” és új gazda, Eisenst(dter Simon kezébe került. 1870-ben özv. Kasch Vencelné tulajdona, aki férje elhunyta miatt a szálloda vezetését bérlőre, Blaschkó Lajosra bízta. 1872-ben a „sarokpincekocsma” kiadó. 1873 januárjában a Német utcai sarokpince kocsmának vagy magtárnak bérbeadó. Áprilisban a szállodát Steingassner József bérlő és vendéglős vette át, s miután a tervezett újításokat befejezték, megnyitotta. 1877 májusában Kasch Venczelné közzétette, hogy szállodáját ismét saját maga fogja vezetni. Föltehetően ekkor tért vissza két éves

európai útjáról fia, János. A Vízkor még az özvegy az épület tulajdonosa, kívüle károsult Szücs József itcés. Az épület egy részét Klösz árvízi fényképéről ismerjük. 1883-ban Kass János vezetése alatt étterem, kávéház, sörház és szálloda üzemelt benne, áprilisban, pedig a „szálló udvarát díszes nyári mulató kertté alakította át”. Az épületet 1966-ban lebontották.

 

A Fekete Sas Szálloda 1879-ben

 

 

A négy utcára szóló telekre több részből épült föl a négyszögudvaros, földszintes épület. Az 1819-i terv a Fekete Sas és a Laudon utca sarkának kiépítésére vonatkozott 6, illetve 10 tengellyel, amely a meglévő épületekhez csatlakozott. Az árvízi fényképen a Német utcai homlokzat 11+2 tengely, a Fekete Sas utcai homlokzatból 2+3 tengely látszik. Ha ezt összevetjük a tervrajzzal, amelyen a 6. tengely a hatalmas kapubejáró helye, akkor a Fekete Sas utca felől is 13 tengelyes volt az épület. Az ablakok egyenes záródásúak, közöttük a függőleges falsávok fugázva voltak. A Fekete Sas utcán és a Német utca két tengelyében az ablakok alacsonyabban helyezkedtek el, alattuk és fölöttük téglalap alakú tükrök. A tetőn egy sor íves szellőzőnyílás volt.

 

FORRÁS: SZL: Ti. 2040/819, Tt. 6427, 11144/872, 7849/874.

 

IRODALOM: SZH 1859. jún. 12, okt. 13, 1860. máj. 27, 1864. jan. 16, 1870. dec. 7, 1872. ápr. 12, 1873. jan. 5, júl. 27, 1875. okt. 8, 1877. máj. 6, SZN 1883. máj. 12, Reizner János 125, Cserzy Mihály 1922. 8, 24, 102 (103, Bálint Sándor 1959. 79 (80, 94, Péter László 1973. 74, 1974. 169, 1986. 62, Habermann Gusztáv 1992. 139.

T. K. M.

 

 

363. *Burghardt-ház

1817 körül, 1836.

(Fekete Sas u. 19 (21.)

 

 

 

*Palánk 176. = a Fekete Sas utca a Három Korona és a Német utca határolta telek, ahol 1819-ben „Purkhard Egy emeletes Házát” jelölték. Ez, 1836-ban a Német utca felőli sarkon „kemény matériálékból” épült emeletes ház és Burghardt Ádám polgár, kovácsmester tulajdona. Ő vette meg a mellette lévő, Korona utca felőli sarkon álló házat anyjától özv. Burghardt Teréziától, melynek helyére emeletes házat szándékozott építeni, ehhez építési vonal kijelölését kérte. Mivel a telek nem ért ki az utcavonalig, ezért telkét az utcából egészítették ki.

A két házból álló épület 1861-ben már özv. Schaffer Ádámné tulajdona, „melyben ezelőtt a megyei törvényszék” volt. (Még 1882-ben is „régi törvényháznak” emlegették.) 1864 szeptemberében az első emeletre költözött át özv. Viczmándyné „leány tan- és nevelő-intézete”. 1871-ben megnyílt Fischer kávécsarnoka. 1872 őszén Bornstein Sámuel vendéglőt nyitott az Arany Potykához. 1874 decemberében Schwarc Fülöp idehelyezte át „tajtpipaüzletét”. 1877-től itt volt Rosenbaum Adalbert terménykereskedése. A két ház közül az egyiket, a Három-korona és a Fekete Sas utca sarkán lévőt 1876-tól Kéry János (felesége Schaffer Ida) házaként emlegették, ekkor eladó benne az Arany Potykához címzett vendéglő. Helyén 1877 májusában Totze Ferenc nyitott Juhászhoz-című bor- és sörmérést. Egy évre rá, 1878-ban Fischer kávémérő, ebbe a sarokhelyiségbe tette át kávécsarnokát, és a Fehér Golyóhoz címezte. Augusztusban megnyitotta üzletét Kleinkind Sámuel órás. A Vízkor a két házból álló épület Schaffer Borbála tulajdona. A házakat részleteiben több árvízi fényképről ismerjük. A Kéry-ház helyére 1910-ben épült a Keleti-ház.

 

A Burghardt-ház Három-korona utcai sarka 1879-ben

 

Az összeépült Burghardt-házak 1879-ben

 

A Burghardt-ház Német utcai sarka 1879-ben

 

 

A Fekete Sas és a Német utca sarkán téglalap alakú, a Fekete Sas és a Három-korona utca sarkán négyzet alakú telekre épültek az U alaprajzú, egyemeletes házak. Az előbbi sarokház Fekete Sas utcai homlokzata 7 tengely volt. A földszinti üzletsor nyílásai egyenes záródásúak, a cégtáblákon jól olvashatók a cégek nevei: Wilheim R., Schwartz Fülöp és Adalbert Rosenbaum. Az övpárkány egyszerű volt. Az emeleti ablaksor egyenes záródású, összefüggő párkánnyal. A Német utcai homlokzat sokkal hosszabb lehetett, körülbelül 12 tengely a bejárattal együtt.

A másik sarokház Fekete Sas utcai homlokzatának csak egy részét ismerjük. Ez körülbelül 9-10 tengelyes lehetett a bejárattal együtt, ezen az oldalon Kleinkind Sámuel órás cégtáblája olvasható. A földszinti üzletsor nyílásai egyenes záródásúak. Az erősen kiülő övpárkányon álló falpillérek az ablakok között helyezkedtek el, az ablakpárkány a falpillérek között végigfutott. A két ház párkánymagassága megegyezett, a tetőkön egy sor íves szellőzőnyílás volt. Három-korona utcai homlokzata 9 tengely volt. A sarkon látható fehér gömb alakú cégéren a kávé fölirat jelezte a Fischer-féle kávécsarnokot.

 

FORRÁS: SZL: Ti. 2040/819, 1029/836.

 

IRODALOM: SZH 1861. nov. 23, 1864. szept. 28, 1871. nov. 5, 1872. szept. 4, 1874. dec. 9, 1876. nov. 26., 1877. máj. 6, jún. 8, 1878. máj. 19, aug. 25, Péter László 1974. 169.

T. K. M.

 

 

364. Wagner-palota

Szecessziós, 1910–11.

Fekete Sas u. 28.

Baumhorn Lipót

 

 

Ennek a sajátos működésű épületnek létrejöttében közrejátszott, hogy a telke folytatását képező ingatlanok a Kárász utca felé (Eisenstädter- és Kárász-házak) szintén Wagner Gusztáv tulajdonába voltak. A Wagner-család Szegednek régi patrícius famíliája.

1911. május 6-án egy igazi nagyvárosi intézmény, az új Vass-mozgófénykép színház nyitotta meg e palotában kapuit. A fölavató előadás hatásos jelenetekből álló slágerképe az 1805. évet, Julius pápa idejét idéző történelmi dráma volt. Vass Sándor a Milkó-palotában működő Uránia Színházat az önálló mozgófénykép színház létesítésének szándékával hagyta ott. Ezen új helyen két helyiségben folyt egy időben az előadás a torlódás elkerülése végett, a látogatókat kettéválasztott váróterem is szolgálta. A vetítések 1920-ban szűntek meg.

A háromemeletes utcai lakóház mögé Ligeti Béla tervei alapján istálló és ládaraktárnak szánt nyitott szín is épült. Már 1928-ban födémcsere vált szükségessé poroszsüveg mennyezet beépítésével. 1936-ban, 1937-ben és 1941-ben további helyeken került sor téglaboltozatú födém készítésére, valamint lakás-átalakításokra, modernizálásra.

 

A Wagner-palota tervrajza az akkor el nem készült saroképület homlokzatával

 

A Wagner-palota alaprajza

 

A Wagner-palota homlokzati terve

 

 

 

1940-ben vasbeton födémmel 288 személyre méretezett óvóhely készült Bartos Mór tervei alapján, mind a három Wagner-tulajdonú épületben lévőket számba véve; 1941-ben háromfelé bontottan további 145 fő számára alakítottak ki hasonlót.

A Kárász utcai Várnay-házban lévő nyomda az idők folyamán annyira terjeszkedett, hogy az udvarban épült szedő- és géptermei innen voltak csak megközelíthetők a nyomda néhány egyéb helyiségének is helyet adva. Mára azonban egyre kisebbé válik itt, a Város közepén ez a meglehetősen hangos üzem.

A megszokottól eltérően komponált háromemeletes, alápincézett, U alakú épület a középső udvarát a közforgalomnak adta át; tényleges udvara a szomszéd házak felé nézően, az U külső kerülete mentén mintegy beburkolja a házat a lépcsőházakkal és függőfolyosókkal.

Pincéjét építésekor nagy raktáraknak szánták, melyekbe üzletenként lejárat vezetett, valamint lakásonként biztosítottak fa- és szénkamrát. A földszintet üzletek töltötték ki az U alakkal megnövelt utcai front mentén. Az U közepén pilléres átjáró vezet át a tényleges udvarra az épület háta mögé.

Az emeleteket négy, liftekkel fölszerelt lépcsőházból lehet megközelíteni, melyek a keskeny oldaludvarokba nyúlnak bele azok teljes szélességében. Eredetileg 31 lakás épült kettő-öt szobával, fürdővel. A mellékhelyiségek szellőzését tíz légudvar szolgálta. A padlás a mosókonyhának és mángorlónak adott helyet.

 

A Wagner-palota rácsos kapuja

 

 

A házban eredetileg szabadalmaztatott Mátrai-rendszerű vasbeton födémek készültek Székely Zsigmond tervezése szerint. A vastartók hordképességének emelése érdekében a tartók mellé velük párhuzamosan sodronyszálakból láncokat, valamint a mezőket átlósan átfogó, kellő számú sodronyból alakított kábeleket tettek.

Homlokzata a geometrikus jellegű szecessziós irányzat mértéktartó jegyeit viseli magán. A beugró udvarra néző hosszabb homlokzatokat oromfalas rizalitok tagolják. Nyílászárói lesarkítottak vagy lekerekítettek. A homlokzat felének tengelyképlete: 4+3+6+1+1+(1). Dekoratív a középtengelyben az átjáró fölötti fejmotívum. A míves kovácsoltvas munkák (korlátok, liftház) Kecskeméti Antal kezét dicsérik.

 

FORRÁS: SZL ÉT 3095/910, 17 449/911, 40 459/ 911, 40 622/911, 9823/936, 46 352/936, 10 976/ 941, 67 029/941.

 

IRODALOM: Tipity János 1980. 194., Péter László 1986/ a 51., O. Csegezi Monika–T. Knotik Márta 1996.

O. Cs. M.

 

 

365. *Meiszel-ház

1877.

(Földvári u. 2.)

Jankovits András

 

 

*Palánk 839. = a Nagy Péter utca déli házsorán. A Lausevits és Sztojkovits kereskedő cég házát 1877-ben megvette Meiszel György mérnök, és helyére újat építtetett. A tervrajzból csak az „Andras Jankovits” aláírta alaprajz maradt ránk. A Vízkor is Meiszel tulajdona. A házat árvízi fényképről ismerjük. Meiszel az 1880-i Szegedi Kalauzban vasúti vállalkozóként szerepel. Szeptemberben szobavirágok árusítását hirdette.

 

A Meiszel-ház 1879-ben

 

 

        Keskeny téglalap alakú telekre épült a téglalap alaprajzú lakóház. Az árvízi fényképen a ház alsó részét a háztetők takarják, de jól látható a homlokzat 1+3+1+K tengelye, a háromtengelyes rizalittal. A kapu és az ablaknyílások egyenes záródásúak. A rizalitban a főpárkány csipkézve volt, a tetőn egy sor szellőzőnyílás.

 

FORRÁS: SZL: Tt. 872/877

 

IRODALOM: SZN 1880. szept. 11, 18.

T.K.M.