Szeged

 

 

 

 

366. *Bertalan Lajos emlékmű

1903.

[Fölső kikötő sor]

Dr. Zielinski Szilárd

 

 

        Bertalan Lajosnak, a Tisza szabályozását irányító mérnöknek emlékére obeliszket állítottak a Tisza-völgyi Ármentesítő Társulatok az újszegedi Tisza-parton. 1903. november 15-én avatták ünnepélyes külsőségek közepette, Miklós Ödönnek, a Magyar Vízi Mérnökök Egylete elnökének vezetésével, negyven budapesti vendég, szép számban egybegyűlt kartársak és tisztelők jelenlétében.

        Az akkori Magyarország második technikus emlékművéhez tisztán hazai anyagokat és termékeket használtak. Resicáról hozták a hengerelt rúdvasakat, a szükséges portlandcementet Beocsinból vették. Az építésen csak magyar munkások dolgoztak, akiket itt tanítottak be; működésüket az ugyancsak dr. Zielinski tervezte budapesti népligeti víztorony építésével folytatták.

        A kegyeletes célra tekintettel a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat a tetemes föld és parképítő munkálatokat ingyen teljesítette; az Arad Csanádi Egyesült Vasutak pedig ingyen szállította a betonhoz szükséges kavicsot. A közadakozásból összegyűlt 8000 korona sem fedezte az építő fölmerült költségeit.

 

A Bertalan-emlékmű hosszmetszete

 

 

        A Tisza-part képének tájékozódási ponttá vált, jellegzetes emlékét az új híd építésekor, 1976-ban robbantották föl. „Pusztulásában is maradandónak bizonyult: fölrobbantása után is talpon maradt, éppen csak megroggyant talapzata, s kissé megdőlt. Végül lánctalpas erőgépekkel döntötték le.” (Tóth Attila) 46,24 nm alapterületű, 25 m magasságú építmény volt, amelyet Hennebique-rendszerű vasvázas betonból építettek. Az emlékmű középső részét alkotó csonkagúla alapterülete 7,56 nm, magassága 15 m, a csúcsot alkotó gúláé pedig 1,5 m.

 

A Bertalan-emlékmű alaprajza

 

 

        Az emlékmű főtartóját négy darab 30/30 cm keresztmetszetű vasbeton pillér alkotta, amelyek egymás között és az architektúrával bordák segítségével álltak szerves kapcsolatban. Az obeliszk belsejében minden 4,5 m magasságban merevítő összeköttetéseket – diaphragmákat – alkalmaztak. A csonkagúla 10 m magasságban lévő lábáig a falak 10 cm, innen följebb 8 cm, s legfölül 6 cm vastagságúak.

        Ez emlékművet minden alapkiásás nélkül egyenesen ráépítették a Tisza töltésére, csupán utólag töltötték föl körülötte a talajt mintegy 2 m magasságra. Belsejét 4 m magasságig töltötték be földdel, többi része üres maradt. Megépítéséhez – a különálló lépcsők nélkül – 70 köbméter vasvázas betont használtak föl, a beépített vas tömege 80 q volt.

 

A Bertalan-emlékmű avatása 1903-ban

 

 

        Az obeliszk 1 m magasságú lábazatának felületére, mind a négy oldalon hat fokból álló lépcsőzeten lehetett följutni. Az emlékmű külső felületét gránitszerűleg képezték ki koronás kalapáccsal megdolgozva. A posztamens négy oldalára 2,40×2,00 m-es csiszolt és fényezett fölirati táblákat helyeztek, az ezekbe vésett 35 cm magas betűket szokásszerűen be is aranyozták. A föliratok: „Bertalan Lajos mérnök emlékére”; „Kartársai és tisztelői”. A város felőli oldalra a bronz portrét helyezték.

 

        Irodalom: A Bertalan-emlék fölavatása = Építő Ipar 1903. 310–311., L. Á.: A „Bertalan-emlékmű” = Építő Ipar 1903. 316–317., Nagy Zoltán 1991b. 200–201., Tóth Attila 1993. 179.

O. Cs. M.

 

 

367. Zákány-ház

Romantikus, 1880.

Gogol u. 20.

Johann Mikschovitz

 

 

        *Palánk 1492/593m = a Kocsonyás utca keleti házsorán. Zákány Antal szabómester háza a Vízkor elpusztult, kívüle károsult Weinberger Márk szabósegéd. A Víz utáni városrendezéskor a ház helyén nyitották meg a Polgár utcát, Zákány Antal új telket kapott; szomszédai Arleth Ferenc és Farkas József. (Arleth *Palánk 598. számú háztelke a Kulcs utcáról nyúlt át a Polgár utca ezen oldalára; Farkas *Palánk 59l. számú háztelke a Kocsonyás és Polgár utca sarkára került.) Zákány 1880. július 30-án kérte, és augusztus 2-án már megkapta új telkére az építési engedélyt. Egy év múlva, 1881. augusztus 6-án azzal a megjegyzéssel adták ki a lakhatási engedélyt, hogy a pince csak üzlethelyiségnek használható. Mikschovitz fönnmaradt tervén a homlokzat sokkal egyszerűbb, a beosztás a mainak tükörképe 6+K tengely, az igen egyszerűen keretelt ablakokat kettesével tagolják a függőleges falsávok, a kapu magas záródású, fölötte nincs ablak. 1882-ben Zákány Antal házában kétszobás lakás volt bérbeadó.

 

Zákány-ház

 

 

        Nagy Zoltán–Papp Imre Szeged című könyvében, a szomszédság és a házszámváltozások miatt cserélődhetett össze a Zákány-ház és a Farkas-ház. Ezt az 1962. január 16-i műemléki följegyzés is tartalmazza, a publikációra való tekintettel azonban nem változtattak rajta.

        Téglalap alakú telekre épült a téglalap alaprajzú lakóház. A homlokzat K+6 tengely. A falsík az alagsorban és a rizalit szélein kváderozva van, másutt vízszintes fugázású. Az ablaknyílások egyenes záródásúak. Az alagsor fölött választópárkány van. A magasföldszint ablakai díszesebbek, a párkány a kapu kivételével végigfut, a parapetben domború tükrök, a szemöldökök figurális konzolokra támaszkodnak. A kapunyílás egyenes záródásán téglalap alakú mezőben a barokkos pajzs két oldalán angyalok, fölötte ikerablak. A homlokzatot fogazott szélű főpárkány zárja. Az alacsony kapualjból egyik ajtó pár lépcsővel az alagsorba, a másik a magasföldszint egyik lakásába vezet. A másik lakásba udvari följárón és függőfolyosón keresztül jutni. A folyosó fölé nyúló tetőt fakonzolok tartják.

 

        Forrás: SZL: SZB. 152/861., Tt. 6009/880., 9937/883.

 

        Irodalom: SZN 1882. dec. 24., 29., Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 227., Török László 1964–65. 260., Habermann Gusztáv 1992. 11.

T. K. M.

 

 

368. Farkas-ház

MJ. Romantikus, 1881.

Gogol u. 22.

Sloszárik József

 

 

        *Palánk 591. = a Kocsonyás utca keleti házsorán. Farkas József háza a Vízkor elpusztult. A Víz utáni városrendezéskor a telek mellett új utcát nyitottak, a

Polgár utcát. Ezért Farkas József csizmadia, bormérő és felesége Varga Apolló sarokház építésére kért engedélyt, amit bizonyos megkötésekkel 1881. február

 

21-én megkaptak. Ennek egyike, az „udvari kapubejáró az utcára megfelelő kiállítással épüljön”, ezért erre az épületrészre utólagos homlokzati tervet kértek. A fönnmaradt tervekből éppen a homlokzatiak hiányoznak; az áprilisi alaprajzon a sarokra Sloszárik „kereskedelmi helyiséget” tervezett. A június 8-i beadványból tudjuk, hogy az épületen módosításokat végeztek, a kapu helyett szobát alakítottak ki, „a feltöltés miatt a falakat a kijelölt magasságon túl tetemesen feljebb” emelték, így az „alsó helyiségek rendes földszinti lakások” lettek, és az épület „egy lépcső feljárással toldatott meg”. Június 9-én már emeletes házra kaptak engedélyt avval a megjegyzéssel, hogy a homlokzatrajzot utólag bemutatják. A lakhatási engedélyt 1881 novemberében adták meg. Farkas Józsefet, házában 1883-ban és 1896-ban a csizmadiák és a bormérők között is fölsorolták.

 

Farkas-ház

 

 

        Az 1962-i műemléki följegyzés igyekszik megindokolni, az 1960-ban, a fölújításkor elhelyezett műemléktábla szövegét, megjegyezve, hogy Nagy Zoltán és Papp Imre könyvében Zákány-háznak van említve, holott a Zákány-ház nem ez, hanem a Gogol u. 20. számú. A könyv íróit a régi házszámozás téveszthette meg.

        Négyzet alakú telekre épült az L alaprajzú egyemeletes sarokház, lecsapott sarokkal. A homlokzat 7+1+1(sarok)+1+5 tengely, 3 tengelyes sarokrizalittal. A megújított lábazatban helyenként pinceablakok. Mindkét szint ablakai egyenes záródásúak, a földszinten egyszerűbbek, a sarkon vakablak műemléktáblával, a Gogol utcára a 3. tengelyben táblás boltajtó. Az övpárkány kiülő. Az emeleti ablakok díszesebbek, a parapetben és a konzolos szemöldökökben plasztikus ornamentikával, a rizalitban sima szemöldök. A főpárkány konzolai között füzérdísz. Oldalt udvari bejárat, innen részben még falépcsős lépcsőház vezet az emeletre. Udvari függőfolyosója és a korlát újabb készítésű.

 

        Forrás: SZL: Tt. 3759/878, 499/881.

 

        Irodalom: Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 228, Török László 1964–65. 260.

 

T. K. M.

 

 

369. Tóth-ház

Eklektikus, 1886.

Gutenberg u. 4.

Tóth Mihály

 

A Tóth-ház homlokzati rajza

 

 

Tóth Mihály Szeged város főmérnöke 1846-ban született, középiskoláit a szegedi piaristáknál végezte, majd a budapesti műegyetemen folytatta tanulmányait. 1880-tól a Város mérnöke, 1883-ban már főmérnöke az 1918. évi nyugdíjazásáig. Beck Herminával kötött házasságából két leánya született. A nagy árvíz utáni rekonstrukció végső szakaszában építette föl saját házát az egykori Margit utcában. Az 1990-es évek közepén az Ügyvédi Kamara újíttatta föl, s azóta székházaként szolgál.

Magasföldszintes, teljes területén alápincézett, L alakú lakóháza az igényes, klasszikus eklektikának mintapéldája. Az épület alapsíkja – melyen a lépcsőzetesen kiszélesedő, falazott tégla anyagú alaptestek nyugodnak –, a pince padlószintje alatt –1,80 m mélységben, laza, puha állapotú, szürke humuszos sovány agyag és szürke iszap föltöltésben húzódik.

A pince utcai szárnyában a földszinti válaszfalak alatt hevederekkel erősített, kosáríves dongaboltozat a födém, máshol poroszsüveg-boltozat I szelvényű acélgerendákkal. Egyaránt megközelíthető a szárazkapualjból, az udvarról és a magasföldszinten lévő lakásból. Tojássorral, volutákkal díszített falikút szolgálta a vízvételt. Az egykori polgári lét igényességét egy átmenetileg itt tárolt, szétszedett, neorokokó, almazöld kályha, gazdasági hátterét több nagy hordó és szétszedett szekér jelezte (1990).

A fölszinten tágas, tojássoros toszkán pilaszterekkel, tagolt párkányzattal és kazettázott hevederívekkel mívessé tett, dongaboltozatos szárazkapu vezetett az udvarra. Innen néhány lépcsőn és egy barokkos hangulatú, volutás, filungos kétszárnyú ajtón átjuthatunk a kéttraktusos, utcai szárny tágas szobáiba. Különlegesen szépek ezen ajtónak a fuvolázó angyalkákkal ékesített, maratott üvegbetétjei. A reprezentatív tengely az L-alak könyökhajlatába pozitívan betüremkedő körívvel határolt, 41 nm-es nappali szobába vezet; az utca felől négy szoba helyezkedik el. Mennyezetükön megmaradtak a rozetták a polgári világot idéző, jellegzetes csillárokkal. Magas, kétszárnyú, profilozott filungos belső ajtóin fejezetes pilasztert imitálnak az ütközőlécek. Ugyancsak filungosak és tojássorral díszítettek a már félretett falburkolattáblák. Az udvari, egytraktusos szárnyból megközelíthető mind a pince, mind a padlás, valamint itt találjuk a félköríves szoborfülkével bővelkedő fürdőt a mai szemmel hatalmas konyhával és kamrával. Ezt a szintet csaposgerenda-födém fedi a padláson sártapasztással.

Utcai homlokzata az eklektika minden jellegzetes jegyét magán viseli. K+5+1 tengelyes; a két enyhe kiülésű, kváderezett szélső rizalitból a baloldaliban a gazdagon faragott, klasszikus motívumokkal ékes, kerékvetős, félköríves záródású szárazkapu, pandanjában szintén félköríves ablak foglal helyet (sajátságos módon ez a tengely mindenestül hiányzik az egyébként a megvalósult képpel teljesen egyező, eredeti tervről). A középső öt – belül spalettás – ablak vízszintes záródású; parapetjében oszlopszékre állított, toszkán pilaszterek fogják közre, melyeket timpanonos, hármas tagolású párkányzat koronáz. A falfelület itt vízszintesen nútozott. A vakolt lábazatban lévő pinceablakokat csigavonalú, kovácsoltvas rács zárja. A főpárkányt volutás konzolsor kíséri. A szintén igényesen kidolgozott udvari homlokzat vízszintesen nútozott falfelületét vízszintesen záródó, profilos keretezésű, zsalugáteres ablakok tagolják; ezen az oldalon is pinceablaksorral, mely az utcai szárnynak ezáltal átszellőztetést biztosít.

 

A Tóth-ház kapuja

 

A Tóth-ház maratott üvegbetétes bejárati ajtaja

 

 

Forrás: SZL ÉT 933/886, 16 167/97; Talajmechanikai szakértői vélemény (Hopka János, 1990. 06. 27.)

 

Irodalom: Habermann Gusztáv 1992. 283.

 

O. Cs. M.

 

 

370. A Szegedi Izraelita Hitközség székháza

Eklektikus, mór és

szecessziós elemekkel, 1901–03.

Gutenberg u. 20.

Baumhorn Lipót

 

Izraelita hitközség székháza

 

 

Az új zsinagóga építésével egy időben, ugyanazon budapesti tervező munkájának eredményeként épült föl a hitközségi székház a még 1813-ban kijelölt, a zsidók által letelepedésre használható első házkörön belül. A Jósika utcai beépítési vonal érdekessége, hogy a kétszintes tanácstermet magába foglaló épületrész a derékszög biztosítása érdekében sarokrizalitként néhány fokkal eltér az utcára jellemző s a korábbival is megegyező iránytól. (1911-ben a telekre – Magyar Ede építési irodájának tervezésében – szabadon álló árnyékszéket építettek elegáns, udvarhoz illő, nemesen egyszerű vonalakkal. 1942-ben szükségóvóhelyet, 1943-ban víztároló medencét alakítottak ki.)

Két utcára néző, L alakú, alápincézett, kétemeletes épület. A sarkon lévő, rizalitként kiugró, kétszintes tanácsterem tömege kiemelkedik emelt párkánymagasságával a többi épületrészből. Finoman megmutatkozik a homlokzaton, hogy itt a falak mögött nagy belmagasságot igénylő, reprezentatív funkció kapott helyet. A többi épületrészhez igazodóan kialakított két ablaksort éppen csak elválasztja egy vízszintes falsáv, ezt nem tekintve teljesen egybekomponáltak az ablakok.

Az épület nyílászárói félkörívesek, a tanácsterem ablakainak hármas ívei a véghomlokzat mérműivel együtt az új zsinagóga motívumait idézve keleties hangulatot keltenek. Tengelyképlete: 3+5+2/1+6. A székház Gutenberg utcai szélén található a neoromán oszlopok tartotta orommezővel kiemelt személybejárat, a Jósika utcai végén a kocsibejáró.

A vakolt homlokzatokat téglaburkolatból készült mustra teszi változatossá. Tégla burkolja lábazatot képezően a pinceszintet, a tanácsterem tömegének sarkait kis tornyocskákkal koronázva, valamint a falfölületeket behálózó szalagokat. Az épület koronázó és övpárkányán plasztikus téglaornamentika. A téglasávokkal keretezett mezők egy részét míves sgraffito tölti ki.

A tanácsterem szerkezeti jellegű belső tagolására szintén hármas körív jellemző, gazdag stukkódíszítéssel. Az épületet színes üvegablakok is ékesítik. Az igényes kovácsoltvas munkák Fekete Pál és Kecskemét Antal nevéhez fűződnek.

 

Forrás: SZL ÉT 35 831/901., 27 336/902., 1872/903., 38 049/911., 68 407/1942., 22 752/1943.

 

Irodalom: Péter László 1986a. 130., Gerő László 1989. 132., Nagy Zoltán 1991a. 196., Magyarka Ferenc 1991b. 932.

 

O. Cs. M.

 

 

371. Polgári leányiskola

Szecessziós, 1909–11.

Gutenberg u. 25.

Bene Károly

 

 

Községi polgári leányiskolaként 1873-ban állíttatta föl a Város. Az árvíz után a József Attila Tudományegyetem Jogi Karának jelenlegi épületét emelte számára, s átalakította községi fölsőbb leányiskolává. Az állami fölsőbb leányiskola létrehozása után visszafejlesztette polgárivá; 1908-ban átadta állami kezelésbe az 500 növendéket nevelő intézményt.

Az erős ütemben növekvő tanulólétszámra tekintettel egyrészt nyolc osztály 331 növendéke és 12 pedagógusa számára megépült az akkor még Margit utcai iskola

(másrészt ugyanakkor létrehozták a Dugonics utcai polgári leányiskolát is). A statikai számításokat dr. Zielinski Szilárd, a kivitelezési munkálatokat Pick Móric és Tóbiás László végezték. A két tanintézet dacára sem szűnt meg a zsúfoltság a növendékek számának erős növekedése miatt, 1926-ban már 11 osztályú az iskola 464 diáklánnyal.

 

A polgári leányiskola 1920 körül

 

 

1944-ben 382 személyes szükségóvóhelyet alakítottak ki az épületben Szojka Jenő tervei szerint. A második világháború után az utca új nevét fölvéve Gutenberg Általános Iskolaként működött, a névadó emlékét a főhomlokzaton tábla őrzi. Az elkövetkezőkben a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskola otthona lesz.

L alakú, alápincézett, kétemeletes épület. A pincében fa- és szénraktárakat, mosókonyhát, mángorlót helyeztek el, valamint külön pincerészt az épületben lakó igazgató és az iskolaszolga részére. A földszint bal szélén kocsibehajtó, a jobb szélén személybejárat készült; ez utóbbihoz kapcsolódik az L alak belső csuklópontjában kialakított lépcsőház. A földszinten eredetileg nagy igazgatói lakás volt, valamint iroda, tanári, könyvtár s az iskolaszolga szobája. Az L alak udvarba nyúló szárának végét foglalta el a tornaterem a szertárral. Az első emeleten négy tantermet s a nagy, pódiumos természettani előadót helyezték el szertárakkal. A másodikra két tanterem, a zene- s a rajzterem került, valamint három kézimunkaterem a tanfolyamok számára.

Homlokzatában téglaburkolattal és félkörívekkel idézi az utcában épült zsidó hitközségi székház megjelenését. A szigorúan szimmetrikus homlokfelületet ívesen cakkozott orommezőkkel koronázott rizalitok tagolják; hasonló orommezők készültek a rizalitok közötti falrészek tetejére is. Ezek vonalvezetésében megfigyelhető némi magyaros íz.

Tengelyképlete: 1+4+4+4+1. Ablakai változatos alakú szemöldökkel készültek, az orommezőkben körablakokkal. A két kapu hangsúlyos, kissé geometrikus szerkesztésű műkő keretezést kapott, gondosan munkált ajtókkal. A pinceablakokat szegélyező műkő lábazat fölött erőteljes alépítményként érvényesül az első emelet harmadáig érő tömör téglaburkolat; efölött csak szalagos mustraként gazdagítja a vakolt felületeket, főként a főpárkány vonalában ívsor formájában.

 

Forrás: SZL 47. doboz.

 

Irodalom: Kiss Ferenc–Tonelli Sándor–Sz. Szigethy Vilmos 1927. 273., Szabó Tibor 1991. 963.

 

O. Cs. M.

 

 

372. Schäffer-ház

Szecessziós, 1907.

Gyertyámos u. 4.

Raichl J. Ferenc

 

 

Schäffer Vilmos bérháza a Szabadkáról a rókusi templom kivitelezésére Szegedre jött műépítész első önálló alkotása volt Városunkban. Az épület tulajdonosa az építési engedélyt 1907 áprilisában kérte meg, s az év novemberében már a lakhatási engedélyt is megkapta. Ez utóbbinak föltétele volt, hogy a járdaszint alá mindössze 40 cm-rel süllyesztett szuterén helyiségeit lakásul nem szabad használni; valamint köteles volt a terven már eleve 4,18 m magasságú kapubejárót a földszinti mennyezet magasságáig fölemelni. A főépület mögött tizenhárom rekeszes fáskamra is készült andráskeresztes favázat kitöltő falazattal.

 

A Schäffer-ház kapurácsa

 

 

Későbbiekben a ház a Fenyő-testvérek birtokába került; nevükhöz fűződik a szükségóvóhely kialakítása 1941-ben. 1996–97-ben az épület födémcserés fölújításon esett át.

A csak utcával párhuzamos szárnyú, szuterén+magasföldszint+kétemeletből álló épület udvara minimális. Homlokzatát három szint magas falpillérekkel szegett, körablakos orommezővel koronázott középrizalit tagolja. Tengelyképlete: 3+3+3; bejárata középen, az épület szimmetriatengelyében található.

A vakolt falfölületeken nútozással kőburkolást imitáltak; az ablakokat függőleges sávként összefogó, sima keretek mezőit sűrű, enyhén hullámzó nútokkal látták el. A már lassan a modern felé mutató homlokzatszerkesztést a bele nem szervesen illeszkedő, csak rátétként jelentkező, domborműves, magyaros kék mázas majolika mustra teszi lággyá és színessé. Ilyen mező tölti ki a bejárat fölötti meredek timpanont is.  Maga a kapu nemesen egyszerű, a stílus jegyeit visszafogottan hordozó asztalos munka volt, melyet a legutóbbi fölújítás során bántóan jellegtelenre cseréltek az eredeti kijavítása helyett; az őt ékesítő, míves, eredeti komponálású kovácsoltvas rácsoktól eléggé el nem ítélhető módon éppen a fölújítást végzők fosztották meg.

 

Forrás: SZL ÉT 16 482/907., 40 691/907., 50 005/909., 70 920/941.

 

Irodalom: Tipity János 1980. 77., Bátyai Jenő 1990. Nagy Zoltán 1991a. 198.

 

O. Cs. M.

 

 

373. Politzer-ház

MJ. Romantikus, 1858.

Hajnóczy u. 1/B

 

 

*Palánk 178. = a Három Korona utca északi házsorán. Politzer Salamon aranyműves 1858 áprilisában bejelentette építkezését, erre kapta meg április 29-én az engedélyt. A tervezést talán Lipovszkyra, a zsinagóga tervezőjére vagy Hoffer Károlyra bízhatta. Augusztusban már a tíz évi adómentességet kérte új házára. 1859-ben az építés befejezését jelentette be, és május 5-én döntöttek bizottság kiküldéséről. Június 5-én házában kiadó lakást hirdetett: „mely 5 szép lakszoba, 1 előszoba, 1 konyha, éléstár, pince- és padlásrésszel bír”. Habermann szerint Politzer 1870.-ben Bécsben ékszerüzletet nyitott. 1871 novemberében Weisz Károly tulajdona. Emeletébe helyezte át ügyvédi irodáját Bak Soma, 1875.-ben pedig Pollák Lajos. A Vízkor még Weisz Károly a tulajdonos, károsult Pollák Lajos ügyvéd és Löw Immánuel főrabbi. A ház az árvízi fényképeken föllelhető. 1880 novemberében az „azelőtt a főrabbi úr által bírt földszinti lakásban” Gerner Róza női divattermet nyitott, és 1881 októberében azt megnagyobbította. Az Építési Törzskönyvben az 1880-as évek közepén a mellette lévő, Tisza Lajos körút 57. számú házzal együtt Weisz Adolf tulajdona. Balassa nevű tulajdonosról, akiről elnevezték a házat a későbbiekben sincs tudomásunk.

 

A Politzer-ház 1879-ben

 

 

Téglalap alakú telekre épült az U alaprajzú, egyemeletes lakóház. A homlokzat 4+K+4 tengely. Az árvízi fényképen mindkét szinten kissé ívelt záródásúak a nyílások. A földszinten a lapos ívű keretelést vállpárkány fűzi össze, az emeleti ablaksor fölött lapos ívű szemöldökök, a keretelés és a parapettükrök az övpárkányig érnek. Középen erkély; csigás konzoljai és mozgalmas rajzú, geometrikus építkezésű korlátja öntöttvas. Fantáziadús, változatos rajzú lépcsőházi korlátait kovácsoltvasból alakították. Az udvari kőkonzolokon nyugvó függőfolyosó kovácsoltvas rácsát, mívesebb és szerényebb szakaszokból állították össze.

 

Forrás: SZL: Tn. 4884., 5588., 5615., 11993/858., 6733., 6864., 16303., 17363/1859., Tüj. 5588/858., 6864/859., SZB. 169/861., 39/871. ÉT.

 

 

Irodalom: SZH 1859. jún. 5., 1871. nov. 5., 1875. jún. 16., SZN 1880. nov. 7., 1881. okt. 23., Löw Immanuel–Kulinyi Zsigmond 1885. 27., 93., 108–109., Bálint Sándor 1959. 103., Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 228., Nagy Zoltán 1991. 116., Török László 1992. 223., 112.

T. K. M.

 

 

374. Régi zsinagóga

M. Klasszicista, 1843.

Hajnóczy u. 12.

Lipovszky Henrik és József

 

 

*Palánk 190. = a Három Korona utca déli házsorán. Az épület történetét Löw–Kulinyi 1885-ben kiadott könyvéből idézzük: „A terveket Lipowszki készítette még 1837-ben, irányadóul szolgálván neki az elöljárók által beszerzett óbudai és pesti temlomtervek.” 1838-ban a terveket Pestre vitték elbírálásra.

 

A régi zsinagóga 1879-ben

 

A régi zsinagóga a Belváros felől 1879-ben

 

 

1839-ben Lipovszky végleges terveit a hitközség elfogadta. „Lipovszki vezetése alatt az építés megindulván, az ácsmunkát Heszler J. és anyja vállalta el 1100 frtért (1840. jún. 24). A kőműves és ácsmunka befejeztetett 1842. március havában, mikor is a bádogosmunkát Engelthaler János a hk. anyagjából vállalja, minden feldolgozott mázsa után 20 vfrt munkabérért. Az asztalosmunkát április 11-edikén Frischauf József 500 frtért, a padlatba való 27 gipszrózsát májusban Bisits Mihály képfaragó 120 frtért vállalja. Az oltárt az aradinak mintájára Maurer Pál pesti szobrász készítette. Az oltár asztalosmunkája 1000, képfaragó munkája 1040 s aranyozása 1700 forintba, összesen 4340 frtba került s szeptemberben készen átvétetett. Az almamor rostélyát Takács István a hk. vasából minden font után 20 ezüst krajcárért készítette. A férfitemplom 400 ülését egyenkint 6 frt 45 krért, összesen 2580 frtért Windauer Márton vállalta júliusban, a női karzatét ugyanolyan árban Grőn József novemberben. [...] A zsinagóga felszentelése 1843 május 19-edikén történt.” A szentelést Schwáb Löw, pesti főrabbi végezte.

1845.-ben a tetőzetben hiányosságok mutatkoztak. A küldöttség jelentéséből idézzük: „Az Izraelita község részéről jelen voltak felszóllíttattak, hogy az Építő Mesterrel kötött építési szerződést mutatnák elő, de mint ezt ekkorig nem tellyesítették. Lipovszky József a Zsinagógát Építő Mester felszóllítatván oda nyilatkozott: hogy a tető víz Csatornája alatt azért csöpög a víz le mert a vas pléhval a Község gazdálkodni kivánván elegendő hosszaságban nem készítethetett el. Az éjszaki tetőn való csöpögést pedig onnan lenni állította, mivel 4. évek óta, miólta a Zsinagóga felkészült az éjszaki szelek által némely rosszabb minőségű cserepek letördeltettek.”

Az épület 1856-ban már szűknek bizonyult, az elöljáróság a megnagyobbításával foglalkozott. Az épület „1857-ben a császár-fogadás alkalmával renováltatott. 1860-ban (szept. 6) Arleth Ferenc és Hoffmann Mihály készítettek” terveket a magasra helyezett és szűk női karzat átalakítására. Majd 1863-ban és 1965-ben újból tárgyalták az átalakítást. 1868 augusztusában „az izr. imaház Brauswetter János óraművész által egy nagyobbszerű órával láttatott el, mely az órákat fönnhangon is hirdeti”, írta a Szegedi Hiradó. Az óra a Pesten lakó Kohen J. J. ajándéka volt. 1875 nyarán az ajándék toronyórára panaszkodtak, „templomunk homlokzatát ékesiti”, tudjuk meg az írásból. Az ajándékozó Kohen Johanna háza, *Palánk 191. Közvetlenül az imaház mellett állt. Tetőzete az Árvízi fényképen takarja a zsinagóga keleti homlokzatának nagy részét. (E házban született 1872-ben Bartos Gyula. Az épület helyén utcát nyitottak, ma Bolyai János utca. E tényt nem vették figyelembe 1997-ben Bartos Gyula Kossuth-díjas színész emléktáblájának szövegezésekor.) „Nagyobb változtatás csak az 1879-ediki renoválás alkalmával történt, midőn is az almemmor megnagyobbíttatott, a szent szekrény feljebb emeltetett, a kar számára balconszerű kiugráson külön hely készült.”

Az épület, magasba törő oromépítményéről több árvízi fényképen fölismerhető. Lauscher Mars tér felőli fölvételén, az 1839-ben épült, imaházul szolgáló „teremépület” takarásában látszik a nyugati timpanonos oromfal és a főhomlokzat rövidülésben. Klösz Széchenyi tér felőli fölvételén a keleti homlokzat főpárkány alatti középrészében egy hatalmas nyílás ívének befejező része látszik – a Kohen-ház takarásában –, mely megközelíti a pillérfejezetek magasságát. A Víz utáni városrendezéskor itt utcát nyitottak. 1906-ban az épület tatarozására, restaurálására Baumhorn Lipót műépítész készített terveket, melyek közül éppen a keleti homlokzaté hiányzik. Stílusából ítélve nyilván ő tervezte a főpárkány fölé emelkedő timpanont, megváltoztatva ezzel a keleti homlokzatot, föltehetően a saroképületté válás okán. Ekkor készült a kerítés Ligeti Béla műépítész terve alapján. A Baumhorn féle külsőt láthatjuk azokon a fényképeken (Bálint Sándor és Nagy Zoltán közléseiben), melyek 1942–48 között készültek, az épület utcanév tábláján „Bús páter utca” olvasható. A mai állapotot talán az 1950-es években nyerte, a keleti homlokzatról ekkor tűnhetett el a timpanon, de eltűnt a főhomlokzat magasba törő oromépítménye is. 1957. május 16-án az épület helyreállítását előkészítvén Bárdos Miklós megemlíti: dörzsölt a vakolat, „az eredeti meszelt architektúra visszaállítása kívánatos”. A helyreállítást 1959–60 évre irányozták elő, ami nem valósult meg. 1975-ben a Móra Ferenc Múzeum külső és belső fölvételeket készíttetett a zsinagógáról berendezésével együtt.

Téglalap alaprajzú egyemeletes épület két hosszanti homlokzata 5, két rövidebb homlokzata 3 tengelyes.

 

Forrás: SZL: Ti. 677/838., 128., 1416/845., Tt. 8727/906.

 

Irodalom: SZH 1868. aug. 16., 1875. júl. 30., Löw Immanuel–Kulinyi Zsigmond 1885. 159–162., Bálint Sándor 1959. 93., 162., Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 230., Péter László 1974. 134., 140., Nagy Zoltán 1985. 684., Magyar színházművészeti lexikon 1994. 68.

T. K. M.

 

 

375. Schlauch-ház

ÖVV. Eklektikus, 1883.

Híd u. 6.

Halmai Andor

 

Schlauch-ház

 

 

A telket 1881 decemberében Schlauchék a várostól vásárolták. Schlauch Károly és neje Ottovay Katalin 1882 áprilisában kért építési engedélyt. A Szegedi Hiradó április 18-i híradása szerint a ház „szigorú renaissance stylben, sgraffito díszítéssel” épül, tágas fürdőszobás lakásokkal, „a terveket Halmai Andor építész készítette”, amelyek sajnos nem maradtak ránk. Az építőről is a Híradóból tudunk: 1883. december 28-án Hoffer vállalatának csődjéről írva jegyezték meg, hogy csupán a Schlauch-féle épületnél 26 000 forint a vesztesége. Bár az épületre a lakhatási engedélyt csak 1884-ben adták ki, Ungár Benő „szállítmányozási és bizományi üzletét” már 1883. május 1-jén az Aradi utcai oldalra helyezte át. Július végén pedig a Megváltóhoz című gyógyszertár költözött az Aradi és a Deák Ferenc utca sarkán lévő bolthelyiségbe (1888-ig volt itt). A Híd utcai oldalon augusztusban Koczor Rezsőnek Vőlegényhez címzett vászon-, női és férfi fehérnemű üzlete nyílt; szeptemberben Kellner Márton látszerészé, december közepén pedig Gerber Lajos esztergályosé.

Téglalap alakú telekre épült a három utcára szóló, négyszögudvaros, kétemeletes ház. A homlokzat a Victor Hugo és a Híd utcára 2+3+K+3+2, a Deák Ferenc utcára 2+8+2 tengely, szélső és sarokrizalittal. A falsík a földszinten kváderozva van. A földszinti nyílások félkörívesek, a kapuk kissé magasabbra ívelnek, az ívekben sugaras-csigás kovácsoltvas betét. Az övpárkány kiül. Az első emeleti ablakok egyenes záródásúak, a párkány végigfut, a szemöldökök timpanonosak, az ablakok között fejezetes falpillérek. A Híd utcai rizalitokban egy-egy erkély, barokkos könnyedségű kovácsoltvas korláttal. A második emeleti övpárkány egyben összefüggő ablakpárkány, az ablakok félköríves záródásúak, közöttük fejezetes falpillérek. Egyedi a homlokzatot lezáró, megemelt, a rizalitokban timpanonos főpárkány; falsíkját vörös alapon aranyos meanderszalag és növényi díszű festés borítja. A Victor Hugo utcai kapun át szűk kapualjba, onnan jobbra téglalap alakú lépcsőházba jutni, melynek geometrikus vonalú öntöttvas korlátja szegélyezi az emeletre vezető lépcsőt. A Híd utcai főbejárat faragott kapujának vasbetétjében 1883, az építtetők S K és O K névbetűi szerepelnek. A szűk kapualj téglalap alakú lépcsőházba vezet, ahol palmettás díszű az öntöttvas korlát. Az udvari függőfolyosókat kőkonzolok tartják, a korlát kovácsoltvas tagokból áll.

 

Forrás: SZL: ÉT.

 

Irodalom: SZN 1881. dec. 16., 1882. ápr. 12., 1883. júl. 28., dec. 12., SZH 1882. ápr. 13., 18., 1883. júl. 29., aug. 5., szept. 19., dec. 28., Péter László 1973. 79., 1974a. 242.

T. K. M.

 

 

376. Református templom

Modernista, 1941–44.

Honvéd tér 1.

Borsos József

 

 

Századunk első felében a szegedi reformátusoknak mindössze az 1884-ben fölépített Kálvin téri templom nyújtott lelki otthont. A hívők száma jócskán megnőtt a Városba telepített kolozsvári egyetem személyzetével, a Trianon után Erdélyből és a Bánátból kiűzöttekkel, az itt szolgáló katonákkal, munkásokkal s az itt tanuló diákokkal. Ezért határozta el a presbitérium egy második református templom építését 1928-ban.

A súlyos gazdasági helyzet miatt, átmeneti pangás után 1940-ben éledt újjá az építési kezdeményezés a fővédnök Horthy Miklós kormányzó 1000 pengős személyes adományával. A kiskörút ezen saroktelkét a Város adományozta a templomépítés céljára. A kilenc református tervező (köztük a sztánai Kós Károly) számára kiírt tervpályázatot a telek helyzetéből adódó, szokatlan, szabályos ötszögű szakrális tér debreceni megálmodója nyerte, a statikai számításokat Gábory Pál végezte.

„Egy szimbolikus nevet adott az épülő templomnak: Az új magyar hajnal temploma. A presbitérium ezzel a névvel azt a felemelő és boldogító igazságot akarja kőbe vésni, hogy amikor az egész ország felett beborult az ég, amikor a magyar életre sötét éjszaka nehezedett: Szegeden a [...] bízó lelkekből egy új hajnal sugarai vetődnek a sötét magyar égre, hogy másokba is hitet öntsenek, és a magyar történelemnek egy új korszakát nyissák meg.” (Bakó László; Papp László)

A szükséges pénz összegyűjtésére számos akciót szerveztek, s 1941. október 26-án ünnepélyes keretek között megtörtént az alapkőletétel, melyet a tornyon átvezető főbejárat elő lépcsője alá helyeztek. A külső és belső kiképzésében a református hagyományoknak és istentiszteleti rendnek megfelelő, méltóságteljes és mégis egyszerű templom három nehéz háborús év alatt épült föl. Harangjait 1948-ban készítette el Rákospalotán Szlezák Ráfáel.

Az ötszög alaprajzú templomteret a telek szögfelezőjében helyezték el, az épület körvonalai jól simulnak a határoló útvonalak irányához. „Az utas áthalad a Hősök kapuján és széttekint a téren: jobbra látja a fogadalmi templom tornyait, balra a református templom tornyának kell feltűnni. Ezért kell annak erőteljesnek lennie, hogy távolról is érvényesüljön, ha már olyan jó helyet kapott, ahonnan messze ellátszik.” (Borsos József)

A szabályos ötszög alakú, ötszáz férőhelyes templomtér szerkezeti bravúrja a csúcsíves templomokat idéző vasbeton kupola: „a karcsú, merészen magasba törő ívek – ez esetben vasbeton kerettartók –, önkéntelenül is viszik, felemelik az elmélyedő hívő lelket a magasba, az ég Urához” (Borsos József). A tartók 12 m magasságban koszorúba futnak össze. A bejárat fölött alátámasztás nélküli vasbeton lemez képez karzatot hetvenkét férőhellyel; vasbeton szerkezetű mellvédjének könyöklője és deszka fölületkitöltése tölgyfa. A templomtérből lelkészszoba és egyházfi lakás csatlakozik az ötszög két oldalán, két lépcsőlejárattal a mélyföldszinten kialakított háromszáz ülőhelyes gyülekezeti terembe. Ez vallásos esték, szeretetvendégségek, vetítettképes előadások tartására szolgál 30 nm-es beépített színpaddal; vetítőkamra, teakonyha, ruhatár, raktár segítik használatát.

 

Református templom

 

A református templom alaprajza

 

 

A templom külső képének meghatározó jegye nyerstégla homlokzata. A kényszerű takarékosság miatt a kongó (klinker) tégla helyett jól égetett, közönséges falazó téglából, ún. vasas téglából valósították meg külső kiképzését. „Egyszerű, tartós, előállítása minden más – még a közönséges vakolt homlokzatnál is olcsóbb, fenntartási költsége semmi! Jellegében – mikor drága építési anyag figyelembe nem jöhet, úgy a nehéz gazdasági viszonyok közt építendő emléktemplomhoz, mint különösen a kálvinista egyszerűséghez egyenest ez való! Ha jó az épület tömeg-aránya, ha meg van a részletek harmóniája, az egyes téglák esetlegességei, mint pl. az élek szabálytalansága, színbeli eltérés, egyik üveges felületű, másik ráégett homoktól borzas, nemcsak nem rontják az egész hatását, hanem változatossá teszik a sima falat is, és érzékeltetik az emberi kéz munkáját a gép egyhangú gyártmányával szemben.” (Borsos József) Erre szükség is volt a nagy, sima felületeknél; a téglából adódó tagozási lehetőségeket csak nagyon mértéktartóan alkalmazták (lábazat, főpárkány).

A tervező szerette volna az egész tetőt mázas cseréppel födni; de a költségekre tekintettel megelégedett volna, ha a gerinccserép és a toronytető néhány sora mázas lett volna, hogy csillogása életet vigyen a képbe.

A templom indító és fő motívuma a torony a kőlépcsők fölötti bélletes bejárattal, háromszög mezőben színes mozaikból a református egyház jelvénye, a zászlós bárány. A toronyóra számlapját mindössze fehér kivilágítható négyzetek alkotják. Fölül nyílásokkal áttört harangház készült, körülötte sétálóval; a tornyot kis toronysapka koronázza bronz buzogánycsillaggal.

A torony ablakai szabályos háromszögek, a legalsó nagyobb méretű a karzatot világítja meg, amelyet összekapcsoltak a torony terével. A templomtér ablakai stilizált csúcsíves formájúak, szögletes záródással. A bejárattal szemközt elhelyezett szószék két oldalán nem lettek a többihez hasonló mélységre lehozva részint a melléképületek miatt, részint pedig, hogy ne osszák meg a hívek figyelmét. A 21 színes üvegablakot a mozaikkal együtt Gáborjáni Szabó Kálmán (Szabó Lőrinc unokabátyja) tervezte.

A templomtér belső berendezésének fő eleme a trapéz alakú, tölgyfa szószék palánkszerűen egymás mellé rakott deszkákból, szolid faragással díszítve. A háromrészes úrasztala is tölgyfából készült székely faragással. Ülőhelyül még ideiglenes lócák szolgálnak. A karzat helyet ad az énekkarnak és a kétmanuálos harmóniumnak is. A tervezett ideális központi légfűtés megvalósítása szintén várat még magára.

 

Forrás: Borsos József 1940. A szegedi református templom pályaterve, Debrecen (a Honvéd téri Ref. Lelkészi Hivatal irattára).

 

Irodalom: Péter László 1986a. 104., Papp László 1991.

O. Cs. M.

 

 

377. Pfann-ház

1847.

Horváth Mihály u. 1.

 

 

*Palánk 10. = a Széchenyi tér északi házsora és a Tükör utca sarka. 1847-ben Pfann József háza. 1848-ban „Phon szitás Ujháza”. Kocsmahelyisége 1861-től többször is bérbeadó. 1861-ben ide nősült és költözött Szabó Mihály tanár a Szegedi Hiradó szerkesztője, és itt volt 1861. augusztus 21-től 1862. december 20-ig a szerkesztői iroda is. Az épületet az 1861-i Rohrbach fényképről, az 1872-i Bietler-akvarellfényképről, több árvízi fényképről és az 1882-i Letzter-sorozat fényképeiről ismerjük. Ifj. Pfann József európai útjáról hazatérve, 1862. október 1-jén nyitotta meg „gazdagon felszerelt üvegkereskedését”. A ház végéhez féltetős kis épület csatlakozott, hosszú téglakerítésében félköríves záródású magas kapuval. A mögötte lévő nagy udvaron osztottak levest 1864-ben. Az 1863-i ínséges év után, „Pfann Urnő” házában adott helyet a fölsővárosi levesosztó intézetnek, ahol Landau lefényképezte őket. 1870-ben Danner Péter szatócs bérelte a sarokboltot. A Vízkor idősb. Pfann József tulajdona, károsult Danner Péter szatócs és ifj. Pfann József üvegkereskedő. A kereskedést Pfann József halála után, 1880-tól özvegye vitte tovább. A ház 1890 után Szabó Ilona, Mária, Gizella és Mihály örökösöké. Az udvar helyére a Megyei Értékesítési Központ (MÉK) irodaháza épült 1968-ban.

 

Az új Pfann-ház 1861-ben

 

 

Háromszög alakú telekre épült ék alakban az egyemeletes lakóház. A lecsapott sarkú épület főhomlokzata 2+5+1 tengely és 1 saroktengely. Az Arany János utcai homlokzat 1+4 tengely. A ház végében 2, a sarkon 3 tengelyes rizalit. A földszint ablakai és ajtajai egyenes záródásúak, félköríves és egyenes kereteléssel, az ajtókat fatáblák fedték. Az övpárkány vonala a kerítésen folytatódott. Emeleti ablaksora egyenes záródású, a rizalitok között összefüggő párkány, a rizalitokétól eltérő szemöldökökkel. Egyszerű főpárkány, a tetőn egy sor szellőzőnyílás volt, a kémények íves fedelűek. A mai homlokzat ettől eltérő. A ház Arany János utcai nyitott udvarára nyíló ajtón át félkör alakban forduló lépcsőn jutunk az emeletre.

 

Forrás: SZL: Ti. 4288/847., Ni. 1848–1849., Tt. 913/873., 7849/874. ÉT.

 

Irodalom: SZH 1861. jan. 27., aug. 17., 21., 1862. okt. 8., dec. 20., 1864. ápr. 20., 1870. febr. 4., SZN 1880. nov. 25., 1882. szept. 8., T. Knotik Márta 1980. 7. kép és 125., Habermann Gusztáv 1992. 219., 257.

 

T. K. M.

 

 

378. *Pfann-ház

[Horváth Mihály u. 3.]

 

A régi Széchenyi tér 1861-ben, jobb szélen a későbbi Horváth Mihály utca házsora

 

A régi Pfann-ház 1861-ben

 

 

*Palánk 9. = a Széchenyi tér északi házsorán. 1848-ban „Phon szitás régi háza, katonai kórház”. 1859-ben itt lakott és itt volt „Kunnerth A. kefekötő mester áruhelye”. Az épületet az 1861-i Rohrbach fényképről, Csató vízfestményéről, az 1872-i Bietler-akvarellfényképről, több árvízi fényképről és az 1882-i Letzter-sorozat fényképeiről ismerjük. 1861-ben Pfann József házának emeletén 6 szobás lakás kiadó; valószínűleg ezt bérelte ki Magyar–Malocsay Izabella, és ide helyezte át „leánytan- és nevelőintézetét”. Majd 1868. május 1-jétől 1871-ig Kamocsay Erzsébet leányintézete. Ezenkívül az emeleten még 5, 4 és 3 szobás lakásokról tudunk. 1869 januárjában az emeleten „2 szoba, 1 terem és egy ágyszoba (Alkova)” kiadó, talán ezt bérelte ki Zombori Antal, amikor ügyvédi irodáját ide áthelyezte. A Vízkor idősb. Pfann József és felesége, Horváth Anna tulajdona. Helyére épült a Szegedi Ipartestület székháza, 1996-ban a Kamara Színház van benne.

Négyzet alakú telekre épült az U alaprajzú, egyemeletes lakóház nagy udvarral. A homlokzat 2+3+l+K+l+3+2 tengely, a középrizalitot kis timpanon koronázta. A földszint alacsony üzlethelyiségeinek ablak- és ajtónyílásai egyenes záródásúak, az ajtókat táblák védték. Hatalmas kapujának íves záródása az övpárkány fölé emelkedett. Egyenes záródású emeleti ablaksorát különböző megoldású keretelések díszítették, a párkány egyes szakaszokban összefüggött. A főpárkány egyszerű, a meredek tetőn két sor íves szellőzőnyílás volt.

 

Forrás: SZL: Ni. 1848–1849., Tt. 7849/874.

 

Irodalom: SZH 1859. máj. 12., 1861. jan. 20., ápr. 14., 1868. máj. 3., 1869. jan. 28., máj. 2., 1871. ápr. 30., Habermann Gusztáv 1992. 219., 257.

 

T. K. M.

 

 

379. Ipartestület

székháza 1928–29.

Horváth Mihály u. 3.

Ottovay István

 

 

Az ipartestület törvényen alapuló közgazdasági érdekképviselet; a szegedi 1884. október 9-én tartotta alakuló ülését. A két világháború között taglétszámával – a budapesti, szakma szerintiektől eltekintve –, az ország legnépesebb ipartestülete volt, s vezető szerepet játszott az országos iparos mozgalmakban. Nagy testület lévén szakosztályokra tagolódva működött. Társadalmi jellegű csoportosulásai voltak a városrészenként szervezett iparoskörök, melyek összejöveteleik, gyűléseik révén járultak hozzá az iparos-összetartozás és -öntudat neveléséhez.

 

Az Ipartestület székháza 1926–29 között

 

 

Régi székházuk a Templom téren volt; a húszas években végrehajtott átalakítással lehetővé vált, hogy a hivatal mellett az iparosság társadalmi központjául is szolgáljon. Ennek ellenére nem sikerült elérni, hogy mind méretben, mind tekintélyben az izmos szegedi iparosság számára megfelelő székház legyen; ezért újat építettek tágas udvari földszintes nagyteremmel.

Ez utóbbi adottsága tette lehetővé, hogy nézőtér és zsinórpadlás kialakításával 1977-ben a Kisszínházat helyezzék el benne kamara-előadások számára.

Alápincézett kétemeletes épület, az udvarába nyúló, eredetileg földszintes, jelenleg többszint magas toldalékkal. A ház az ipartestületi irodák, hivatalos helyiségek mellett lakásokat is magába foglalt.

Homlokzatképzésére érdekes kettősség jellemző: egyrészt sima letisztultság keretezetlen nyílásokkal s a falsíkok finom játékával, másrészt a klasszikus motívumok alkalmazása – markáns dór oszlopok, balusztrád mellvédként és attikaként, a főpárkány tojássora.

Tengelyképlete: 2+1+6+1+2. Néhány nyílás előtt félköríves erkély egyszerű kovácsoltvas ráccsal, szimmetrikus elszórtságban. A földszinti falfelület vízszintesen nútolt. A balluszteres attikával koronázott középső részt két keskeny rizalit fogja közre, posztamenseken álló iparos-szobrokkal (kőműves, bognár, kovács, csizmadia – Bakonyi Viktor, Härtner Alfréd). Szépen metszett betűk hirdetik a ház funkcióját a piano nobile nagy erkélye alatt.

A Kisszínház a homlokzaton is megmutatkozik másságával – nagy portálok, köztük kővel burkolt pillérek, keresztben dobozbetűkből a fölirat. Megjelenésével egyáltalán nem illeszkedik az épület formavilágához.

 

Forrás: SZL ÉT 34 202/1928., 33 589/1929.

 

Irodalom: Péter László 1986a. 41., Juhász Antal 1991. 444.

O. Cs. M.

 

 

380. *Aigner-ház

[Horváth Mihály u. 5.]

 

 

*Palánk 8 = a Széchenyi tér északi házsorán. 1848-ban állt az „Aigner Károly Patikaház”. Az épületet az 1861-i Rohrbach fényképről, Csató vízfestményéről (378. kép) az 1872-i Bietler akvarellfényképről, árvízi fényképről és az 1882-i Letzter-sorozat fényképéről ismerjük. A kaputól balra a gyógyszertár, jobbra a Szeged Csongrádi Takarékpénztár volt, innen költözött 1864-ben saját épületébe. Az első emeleten 1862 novemberétől Aigner Károly „orvos-, sebésztudor, szülész és a Bécs-Wiedemi kórodának érdemesült első osztályú másod orvosa” lakott. A volt takarékpénztár helyiségét 1870–1873-ig a „Haza” magyar életbiztosító bank szegedi képviselősége bérelte. 1872-ben Aigner Károly gyógyszertárát örök áron átadta Kiss Józsefnek. A ház a Vízkor az özvegyé, az 1880-as években Aigner Károly, Gyula, Paulina, Mária, Ilka tulajdona. 1884-ben a gyógyszertár helyiségében Fried Sámuel zálogintézetet nyitott. A ház helyére az Iparcsarnok épült. 1952 óta a Móra Ferenc Múzeum Képtára.

 

Az Aigner-ház 1861-ben

 

 

Téglalap alakú telken hosszan benyúló U alaprajzú egyemeletes lakóház. A homlokzat 3+K+3 tengely. A földszinti ablak és ajtónyílások egyenes záródásúak félköríves kereteléssel, melyeket vállpárkány fűzött össze. A magasra ívelő kapu az övpárkányig ért, ívében sugaras osztás. Az emeleten egyenes záródású, félköríves keretelésű ablaksor összefüggő párkánnyal. A főpárkány kéttagú, a tetőn egy sor szellőzőnyílás volt.

 

Forrás: SZL: Ni. 1848–1849., Tt. 2533/872., 913/873., 6837/874., ÉT.

 

 

Irodalom: SZH 1862. nov. 15., 1870. aug. 7., 1872. jún. 16., SZN 1884. ápr. 6., Reizner János 3. 518., Péter László 1974a. 235., Habermann Gusztáv 1992. 9.

T. K. M.

 

 

381. Iparcsarnok

Modernista, funkcionalista, 1936.

Horváth Mihály u. 5.

Sebestyén Endre

 

 

A szegedi iparosságot összefogó Ipartestület elhatározta, hogy megépíti a legelső kézműipari csarnokot Magyarországon. Ideális helynek kínálkozott erre a célra az ipartestületi székház melletti telek.

Az épület alapkövét 1936. március 17-én tették le, s április 16-án már a bokrétaünnepségen köszöntötte az egybegyűlteket Förgeteg Mátyás kőműves (Nomen est omen!). Május 20.-ra már a külső munkálatokkal is elkészültek. Az új iparcsarnokot május 30-án nyitotta meg Bornemissza Géza ipari miniszter a VIII. Szegedi Ipari Vásárral egyetemben.

Jelenleg a szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárának ad otthont, időszaki

kiállítások színhelye.

 

Iparcsarnok

 

 

Eredetileg kétemeletes épület tetőterasszal; ez utóbbinak korlátját jelképesen meghagyva, utólag harmadik emeletet kapott. Szerkezetét vasbeton vázrendszer alkotja, amely lehetővé tette a tágas kiállító terek létrehozását.

Pilléres szerkezete a homlokzaton is megmutatkozik mind a földszint hatalmas portáljai között, mind az emeletek szalagablakai mögött. Az épületnek a hagyományostól teljesen elütő szervezését jelzi a jobb szélen elhelyezett bejárat, s ennek folytatásában következik a lépcsőház. A homlokzatot mívessé a földszint sima mészkőburkolata és a két emeleti szalagablak közötti, egymással szembe röpülő női és férfialak (Bakonyi Viktor Géza alkotásai, a vásárhelyi majolikagyár termékei) teszi. Szép gesztus az utóbbiakat – két sor szalagablak s a köztes falszalag a domborművekkel – egységbe összefogó keret; igazán a harmadik emelet építése előtt, a tetőterasszal érvényesült.

 

Forrás: SZL ÉT 14 697/936., 16 043/946.

 

Irodalom: Péter László 1986a. 41., Bátyai Jenő: Sebestyén Endre. (Kézirat) 36.

O. Cs. M.

 

 

382. Rieger-ház

MJ. Klasszicista, 1859.

Horváth Mihály u. 7.

Lipovszky?

 

 

*Palánk 7. = a Széchenyi tér északi házsorán. Rieger Mihály tímármester házát 1859 tavaszán kezdték építeni. Talán Lipovszky tervei szerint, aki ez év nyarán a mellette álló (*Palánk 6.), szintén Rieger-ház bővítését tervezte. 1860 áprilisában már megnyílt, először a kaputól balra Osztróvszky Ferenc üveg- majd jobbra Hauer Ágoston a Halászhoz címzett fűszerkereskedése. Az épületet az 1861-i Rohrbach fényképről, Csató vízfestményéről (378. kép) és Bietler 1872-i akvarellfényképéről ismerjük. Itt nyitotta meg 1863 tavaszán „tudakozóintézetét” László Pál. Március 14-én hírül adták, hogy Bietler Ferenc fényképész üvegműtermet építtet, amit 1864 februárjában megnyitott. Az 1870-es évek vége felé cukrászda és kocsma is volt a házban. 1878-tól itt működött az Aigner Károlytól örök áron átvett Kiss-féle gyógyszertár. A Vízkor még Rieger Mihály tulajdona, károsult: Könyvhegyi József szíjgyártó, Tölcséri Ferenc bormérő, Kiss József gyógyszerész. 1881 őszén megnyílt Ravasz Imre fényképészete. 1883-ban kisebb átalakításokra nyújtottak be kérelmet, és Kiss Regina új zálogházat, Braun János pedig új hangszerüzletet nyitott. A ház az 1880-as években több örökös tulajdona.

 

A Rieger-ház 1861-ben

 

 

Négyzet alakú telekre épült az U alaprajzú, egyemeletes lakóház, amely az udvari földszintes épülettel zárt udvart alkot. A lábazat nélküli homlokzat 6+1+K+1+6 tengely, középrizalittal. A földszint ablak- és ajtónyílásai egyenes záródásúak, a rizaliton kívül félköríves kereteléssel, amelyeket vállpárkány köt össze. Az üzletsort eredeti táblák védik. A rizalitot függőleges falsávok tagolják, középen magasra ívelő kapu. Az övpárkány erőteljes. Az emeleti ablakok egyenes záródásúak, összefüggő párkánnyal, kiülő egyenes szemöldökökkel. A rizalitban az ablaknyílások magasabbak. A főpárkány háromtagú. A tetőn egy sor íves szellőzőnyílás volt, és íves fedelű kémények. A kapualjból falépcsős lépcsőház vezet az emeletre, függőfolyosóját kőkonzolok tartják. A lépcső és folyosó rácsai szépen vannak kovácsolva.

 

Forrás: SZL: Tüj. 6906/859., Ti. 2115/862., 4137/863., Tt. 4073., 7849/874., ÉT.

 

Irodalom: SZH 1859. máj. 29., 1860. ápr. 8., máj. 13., 1863. márc. 11., 14., 1864. febr. 6., 1876. júl. 9., 1877. febr. 18., 1878. febr. 6., jún. 19., 1881. máj. 5., szept. 21., 1883. márc. 2., 14., máj. 6., szept. 19., Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 232., Péter László 1973. 75., 1974a. 241., T. Knotik Márta 1980. 127.

T. K. M.

 

 

383. *Rieger-sarokház

[Horváth Mihály u. 9.]

 

 

*Palánk 6. = a Széchenyi tér északi házsora és az Élésház utca sarka. 1848-ban már állt „Rieger Kortsma háza”. 1859 júniusában a Szőlőfürthöz címzett vendéglő több évre bérbeadó (1864-ben Széchenyihez keresztelték át). Augusztus 7-én özv. Rieger Mihályné engedélyt kért, hogy háza „főtérre néző építetlen részét a már fennállóhoz képest” kiépíthesse. A hozzáépítés tervén „Lipofszky baumeister” az aláírás. Engedélyt szeptember 29-én adtak rá. Így a ház K+3 tengellyel bővült, december elsején az új üzlethelyiségben nyitotta meg főügynökségét az Általános Biztosító Társulat. (A helyiség 1867 tavaszán kiadó, majd 1875 végéig a Pesti Biztosító Társaság bérelte.) 1860-ban Pollák Lipót arany- és ezüstműves bejelentette üzletét, és „iparjogot” nyert. A házat az 1861-i Rohrbach fényképről, Csató vízfestményéről (378. kép) és több árvízi fényképről ismerjük. 1865-ben ifj. Aigner József fűszerkereskedést nyitott, ami 1876-ban Aigner Ödöné; 1877. május 1-jétől kiadó, ez lett Deutsch C. fűszerüzlete. A Vízkor még özv. Rieger Mihályné tulajdona, majd több örökösé. 1879. augusztus 1-jétől Gregersen Péter építész irodája volt itt, 1881 tavaszán Wagner Gyula ügyvédi irodát nyitott. Helyére az ún. Vasalóház épült.

Háromszög alakú telekre épült a V alaprajzú földszintes lakóház. A lecsapott sarkú épület térre néző homlokzata 1(sarok)+6+K+3 tengely volt. Az ablakok és ajtók egyenes záródásúak félköríves kereteléssel, melyeket vállpárkány fűzött össze. A kapu íves záródása a főpárkányig ért, amit a vízszintes osztás két részre tagolt, a kapualj fölött kis szobával. A kaputól balra lévő vendéglő és a jobbra lévő üzlethelyiség ajtaját táblák védték. A főpárkány kéttagú, a tetőn egy sor íves szellőzőnyílás volt.

 

A Rieger sarokház 1861-ben

 

 

Forrás: SZL: Ni. 1848–1849., Ti. 14 732/859., 11 961/860., Tt. 6427/872., 3001/879.

 

Irodalom: SZH 1859. jún. 30., dec. 1., 1864. dec. 3., 1865. jún. 4., 11., 1867. máj. 5., 1875. nov. 10., 1876. nov. 12., 1878. jún. 26., 1879. júl. 22., 1881. márc. 6., Habermann Gusztáv 1992. 9.

T. K. M.

 

 

384. Vasalóház

Historikus-szecessziós, 1912–13.

Horváth Mihály u. 9.

Baumhorn Lipót

 

 

A szemközti telken székelő pénzintézet, a Szeged–Csongrádi Takarékpénztár R. T. bérházának, az új csongrádi palotának „fölemelésével összefüggő városfejlesztési közérdek figyelembevételével, minden jövőre vonatkozó következtetés kizárásával” kapta meg az építési engedélyt az előzetes megtagadás után, ugyanis 29 nm hiányzott az 1/6 rész beépítetlen területből. Méltányolták végül azt az érvelést, miszerint a telek szabálytalan alakjánál fogva a lakások berendezése más célszerű beosztással alig képezhető ki; másrészt az udvar felől másodrendű helyiségeket terveztek, melyek megvilágítása és szellőzése kielégítő. Az épület tér felőli hegyes sarkán az 1834-ben alapított Leinzinger-gyógyszertár foglalt helyet, mely Széchenyi néven ma is fennáll. A statikai számításokat a bérházhoz Ligeti Béla végezte.

1935-ben az egyik első emeleti üzletet lakássá alakították Pozsonyi István tervei alapján modernizálási adókedvezményre való igénnyel. 1941-ben szükségóvóhelyet építettek.

Két utcára néző, háromemeletes, kéttraktusos épület, amely nevét éles hegyesszögben záródó alakjáról kapta. Pincéjébe raktárakat, fáskamrákat helyeztek. Az 5 m belmagasságú földszinten tíz üzletet alakítottak ki raktárakkal és házmesteri lakással. Oszlopos főlépcsős bejáratát a Takaréktár utca felől képezték ki, de rendelkezik bejárattal és lépcsőházzal a Horváth Mihály utcára nézően is.

 

Vasalóház

 

 

A mezzaninon tizenhét irodahelyiség kapott helyet az összekapcsolás lehetőségével. Az emeleten három-ötszobás lakásokat építettek. A manzárdtetővel födött padlástérnek csak kis részét használták ki mosókonyha és mángorló számára.

A két utcára néző homlokzatok éles szögű csúcsát kerek saroktorony tompítja zömök alakú, magas kupolával. Az épület homlokzatképzését a hagyományos szerkesztés jellemzi, részleteiben jelentkezik a szecesszió. A falfelületek hullámzását orommezővel koronázott rizalitok és íves, emeletes zárterkélyek hozzák létre. A homlokzat elemei, a fejezetes pilaszterek, az orommezők és a párkányok nagy formáikat tekintve historizálók, részleteiket azonban geometrikus stilizálás jellemzi.

Tengelyképlete: 16+3+12. A mezzanin fölötti emeleteken a sarkot finoman munkált kovácsoltvas mellvédű köríves erkélyek hangsúlyozzák; a hasonlóan míves kidolgozású kapurácsokkal együtt Kónya György műlakatos munkái. Dekoratívak a földszinti pilléreket koronázó rézdomborítások. A jelenlegi fémportálok stílusidegenek. Figyelemre méltó a sarki gyógyszertár galériás berendezése.

 

Forrás: SZL ÉT 5965/1912., 22 652/1913., 34 129/934., 66 354/941.

 

Irodalom: Péter László 1986a. 42.

 

O. Cs. M.

 

 

385. *Széchenyi mozgószínház

Modernista, 1918–20.

[Horváth Mihály u. 10.]

ifj. Gyenes Lajos

 

 

Az első világháború bizarr velejárója volt, hogy az eseményeit bemutató filmhíradók nyomán nőtt az emberek mozi iránti érdeklődése. A háború alatt gyors ütemben megerősödő magyar filmgyárak moziépületek építésére is vállalkoztak.

A rekonstrukció során emelt kétszintes ház (Széchenyi tér 6.) udvarán már építésekor tekepályát létesítettek, majd először 1907-ben ideiglenes fényirodát állítottak föl. 1915-ben már Mihálovics Dezső és neje nevéhez fűződik az új udvari fényképészeti műterem; ezen előzmények után építette föl a Mihálovics képviselte filmcég, a „Star” filmgyár és filmkereskedelmi rt. a térről elnevezett mozgószínházat Ottavay Károly kivitelezésében. Megnyitására 1920. december 23-án került sor nagyszabású theater parée (színházi díszelőadás) keretében, melyen részt vett a Város társadalmának színe-java. A kor szokásához igazodva saját zenekarral rendelkező filmszínház ügyeit ekkor Budapestről irányították Tsuk Imre igazgatása alatt; a helyi vezető Kardos László volt.

A mozi engedélyeknek 1921-ben, a zsidó tőkék visszaszorítása érdekében megkezdett fölülvizsgálatai miatt a Széchenyi mozi zsidó tulajdonosai még idejében sikeresen beszerezték a maguk strómanjait – köztük Kelemen Bélát, a korábbi kormánybiztost és Kószó Istvánt, a nemzetgyűlési képviselőt –, így a mozi elkerülte a tulajdonoscserét.

A 20-as évek nagy részén és a 30-as évek elején hosszan elnyúló súlyos gazdasági helyzet és infláció miatt lecsökkent kereslet következtében jó ideig zárva volt. Ennek ellenére a Városban többfelé működő időszakos mozikkal szemben a három korszerű belvárosi filmszínház egyikeként sikerült megőriznie vonzerejét minden társadalmi réteg számára.

 

Széchenyi mozgószínház

 

 

Az 1995. augusztus 20-i utolsó vetítést követően a tulajdonjogot megszerzett Providencia Biztosító októberben elbontatta az akkor hetvenöt éves, időközben Fáklya nevűre keresztelt filmszínházat éppen a mozifilm századik évfordulójának esztendejében.

Az aszimmetrikus V alakú, sarki épület eredetileg tágas udvarát szinte teljesen kitöltő lapos, ötszög alakú, építésekor nyolcszázötven személy befogadóképességű „mozgóképpalota”.

Az akkoriban legmodernebbnek számító, vasbetonvázas épület utcai sávja magasabb volt az udvarinál – összhangban a nézőtér legfölső szintjével s a vetítőhelyiségekkel –, ezen túlmenően még kettőzött vaspálcákra, hátul vasbeton pillérekre állított vízszintes vázkeret is koronázta.

Az utca vonalán jobb felől helyezkedett el az előcsarnok, melynek homlokzati megjelenése a lapos előtetővel védett bejáratok sora; fölöttük geometrikus mintázatú, színes csempézett felület, majd a vaspálcák besűrűsödve. Ehhez képest visszafogottabb volt a baloldali rész, amely mögött a nézőtér helyezkedett el. A földszinten egyenként álltak a kijáratok, a fölső rész vakolt felületében csak a tetőterasz vaspálcáinak vonalában keskeny csíknyi a csempe. Ezek között a legteljesebb rendezetlenségben vágták a különböző méretű ablakokat – az előcsarnok két szabályosan elhelyezett ablakától elütően; ez utóbbiak finoman fogalmazott átmenetet képeztek a hagyományos szerkesztésű sarokház felé.

 

Forrás: SZL ÉT 23 940/1918., 10 818/1921.

 

Irodalom: Uj modern mozgófénykép-palota Szegeden = Mozi-Világ 1920. dec. 19. 7., Szegeden új mozi nyílik meg = Mozgófénykép-Híradó 1920. dec. 19., Giday Kálmán 1983. 57–70., Péter László 1986a. 41., Kovácsné Nagymihály Ágnes 1991., 1106., Kristó Gyula 1992. 87., Ozsváthné Csegezi Monika 1995., O. Csegezi Monika–T. Knotik Márta 1996.

O. Cs. M.