Zákányszék

Szeged város Zákány, kis részben Csorva és Mórahalom tanyai kapitánysága területén 1950. január 1-jén létesített önálló község. Területe 11 609 hold, lélekszáma 1960-ban 3500, 1990-ben 2698.

Nevét a szegedi Zákány családtól vette, amely a 16. századtól jelentős szerepet töltött be a város életében. Első említése 1717-ből „Zákány-homokja”. 1778-ban Zákány, Sövén Fája és Zabos Fája dűlőkben már kb. 20 magán birtoklású szállás található. A szőlőtelepítés itt később kezdődött, mint a belső határrészek (Domaszék, Feketeszél, Nagyszéksós) homokján, de az 1830-as évekre 9-10, kisebb-nagyobb högyet telepítettek be szőlővel a tanyásgazdák (Dakahegy, Lengyelhegy, Jámborkahegy, Sebőkhegy stb.).

A Lengyel-tanyán az 1840/41. tanévtől folyt a tanyai gyermekek oktatása. 1854. szeptember 1-jén nyitották meg a zabosfai iskolát, 1887–88-ban Zákánydűlőben, az 1900-as években Bogárzón és a belső csordajárási bérföldek mellett épültek új tanyai iskolák. A közelében lévő zabosfai iskola, Lengyel Imre kocsmája, szatócsbolt, postaügynökség és néhány tanya alkotta a Lengyelkápolnának nevezett „falumagot”. Az 1927-ben megépült keskeny nyomtávú gazdasági vasút bekapcsolta a zákányi tanyákat a közlekedésbe Szegeddel.

Lengyelkápolnán 1948-ban létesült közigazgatási kirendeltség. 1950-ben az új község (1950 augusztusától Zákányszék) belterületén kimért 400 négyszögöles telkeken állami támogatással 26 lakóház épült. 1960-ban a belterületen 480 fő, a község lakosságának alig hetedrésze élt. A hatvanas évek közepe óta lendületesebben épülő faluban sok tanyai család építkezett. A zákányszéki családok anyagi gyarapodásának fontos tényezői: 1. a szőlőtermesztés mellé fölfejlődő őszibarack kultúra; 2. a határban 1961-ben nem termelőszövetkezetek, hanem termelőszövetkezeti csoportok alakultak, amelyek érdekeltté tették a tagokat a termelésben.

A határ tanyáinak túlnyomó része örökföldön, kb. egyötöde az 1850-es években fölparcellázott belsőjárási bérföldeken épült, amelyek 1945-ben a haszonbérlők birtokába kerültek. Az örökföldes gazdatanyák és az egykori belsőjárási kisbérlőtanyák külső képe, udvara még az 1960-as években is különbözött. Népi építészetét a szomszédos tanyaközségekkel azonos sajátságok jellemzik. Zákányi gazdatanyákon is gyakori az akácoszlopokra épült, nád- vagy cseréptetős paprikaszín.

Irodalom: Bálint Sándor 1976. 250–251., Juhász Antal 1989. 20–29., 68–70., Puskás Ferencné 1970., Péter László 1986. 229–244.

J. A.

654. Katolikus templom

Neoromán, 1925.

Dózsa György u.

Katolikus templom

1840-ben Kapitány Istvánné Lengyel Jozefa tanítónő Zabosfa dűlői birtokán kőkeresztet állított, majd Alajos testvérével közösen 1842–43-ban kápolnát építtetett. Szeged-Alsótanya katolikus hitéletének ez volt az első központja.

Az 1907-ben alakult Szeged-alsótanyai Lengyel-kápolna Egyesület megvásárolta a kápolna területét és helyén 1924–25-ben új templomot emelt.

A neoromán templom titulusa: Szentháromság. Szeged-Alsóváros filiája volt. A plébánia épületét 1932-ben emelték. A plébániát 1933-ban szervezték meg Szeged–Zákányszék néven 1975-ben, teljesen fölújították a templomot, és új művészi kivitelű liturgikus teret készítettek.

Irodalom: Jubileumi évkönyv 1980.

655. Szélpál István-féle tanya

Tanya 835.

Paprikagóré

Alaprajza és berendezése

Az 1880-as évek elején épült a szeged-alsó-tanyai Belső csordajáráson parcellázott városi bérföldön. Falazata vert fal, födele nád. Tetőszerkezete szelemenes, a szelemengerendát a két vályogfalon ollóágasok, a közfalakon félágasok támasztják alá. Elülső oromzata fűrészelt fenyődeszkából végdeszkás. A homlokzaton egyetlen, aszimmetrikus, szimpla ablak, szürkére festett deszkatáblákkal, az ablaknyílásba épített vasráccsal. A pitvar belső ajtaja ácsolt deszkaajtó, a külső léces félajtó (rostély).

Ház–pitar–kamra beosztású. A pitvarban a kemence szája előtt nyílt tűzhely, belső sarkában katlan, fölötte szabadkémény. A házban boglya formájú sárkemence, a kemencepadkára a húszas években vályogból, sütővel ellátott rakott tűzhelyet építettek. Rakott tűzhely készült a pitvarban is.

Szélpál István és felesége élete végéig megőrizte a sarkos szobaelrendezést. Az asszony télen a szobabeli, nyáron a pitvarbeli rakott tűz-helyen főzött.

J. A.