Körös-Maros Nemzeti Park címere Körös–Maros Nemzeti Park

A Szabadkígyósi szikespuszta tavasz végén (Rakonczai János)Túzok, erdélyi hérics, kardoskúti Fehér-tó… Ma már jól ismert az a nemzeti park, amely e kiemelkedő természeti értékek őrzője. Hosszú évek eredményes munkájaként alakult meg a Körös–Maros Nemzeti Park, hazánkban hetedik nemzeti parkként, 1997. január 16-án. Igazgatóságának feladata az 51 125 hektár védett terület kezelése, fenntartása és fejlesztése. A védett területből több mint hatezer hektár fokozottan védett.

A nemzeti park természeti értékeinek egyik fő csoportját a Körösök és a Maros ártéri erdői, gyepjei, holtágai alkotják. A holtágak, lassú folyású vizek lakói között megtaláljuk az Európai vörös könyvben is szereplő sulymot, a sárgás szitakötőt és a vidrát is. A másik kiemelt élőhelyegyüttes a nagy kiterjedésű pusztákhoz kötődik, ahol a szikes mocsaraktól a sziki tölgyesekig számos ritka társulás fordul elő.

A Blaskovics-puszta (Csanádi-puszták) Liliomos nevű mocsarában szép számmal található a pompás kosbor (Orchis laxiflora subsp. elegans)  (Margóczi Katalin)Egyedi feladatot jelent a bókoló zsálya, az erdélyi hérics védelme, hiszen ezek a fokozottan védett növények Magyarországon egyedül az igazgatóság illetékességi területén élnek. Ugyancsak e táj egyedülálló természeti képéhez tartozik a jégkorszak utáni meleg periódus világát idéző vetővirág. A növények mellett az állatok közül is nem egy ritkaság található, mint például a nagy szikibagoly lepkefaj, a sztyeplepke, a földikutya és a már említett túzok, mely törzsalakjának legéletképesebb populációja Békés megye északi területein él. A kardoskúti Fehér-tó és a Biharugrai-halastavak vizes élőhelyeinek szerepe a madárvonulásban nemzetközileg is jelentős; a ramsari egyezmény hatálya alá tartozó területek.

A nemzeti park 13 mozaikja Békés, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben elszórtan helyezkedik el.

A folyószabályozások előtti időkben a Tisza és mellékfolyói által határolt táj a vizes és szárazabb típusú élőhelyek (szikes gyepek, sziki tölgyesek, löszpuszták, lápok, mocsarak, morotvák, vizes rétek, kemény- és puhafás liget- és galériaerdők) rendkívül változatos mozaikjából épült fel. A Körösök szabályozása után a vizes életterek jó része megszűnt vagy beszűkült. A kónyazsálya (Salvia nutans) az ősi löszgyepek fokozottan védett reliktumnövénye (Jakab Gusztáv)Az ilyen élőhelyekhez alkalmazkodott állatfajok túlélésében fontos szerepet tölt be a hullámtér. A Körös kanyargós, holtágakkal kísért hosszú folyószakaszának élővilága a bő vízellátásnak, a párás mikroklímának és az érintetlenségnek köszönhetően igen gazdag. Hullámterén az év nagy részében különböző vízimadarak fordulnak elő. Télen a jégmentes folyó vadrécék ezreinek nyújt pihenőhelyet, azok csapatait vadászó rétisasok követik.

A Körös–Maros Nemzeti Park legészakibb területi egysége a dévaványai Ecsegi-puszták, itt húzódik a Hortobágy-Berettyó folyó védett, 20 km-es szabályozatlan szakasza. Lassan meanderezve hatalmas kanyarokat ír le a területen, közrefogva jelentős gyepterületeket. A terület jelentős madártani értéke a folyóhoz közeli gémtelep, ahol a kolóniaalapító szürke gémek és bakcsók mellett a fokozottan védett kis kócsag és üstökös gém néhány párja is költ. A rizsföldek körzetében majd minden évben kolóniában fészkel a fokozottan védett székicsér. A folyó menti gulyakutakban az Alföldön ritka és védett gímpáfrány telepedett meg. A víztér felszínén a sulyom mellett a tündérfátyol, a vízitök szép állományai élnek.

Hazánk legnagyobb testű fészkelő madara a túzok (Ortis tarda)  (Széll Antal)A Dévaványa–Ecsegfalva térségében mozaikszerűen elhelyezkedő szikespuszták legjelentősebb természeti kincse a madárvilág. Itt található Magyarország legéletképesebb túzokállománya, melynek védelme érdekében itt hozták létre 1975-ben a túzokrezervátumot. A populáció megtartása érdekében főként a szabadtéri állományvédelemre (a nyugalmas, tágas pusztai dürgő- és fészkelőhelyek, a téli takarmánybázis biztosítására, konkrét fészekmegóvásra) irányul a nemzeti park túzokvédelmi munkája. A térség hasonlóan ritka, fokozottan védett madárfajai közül az előzőekben említett székicsér mellett az ugartyúk szintén említést érdemel. Az emlősök csoportjából az ürgetelepeket kell megemlíteni, amelyek mind Kígyós, mind Dévaványa térségében élnek.

Biharugrai-halastavak (Jakab Gusztáv)A Kis-Sárrét az ország vérkeringésétől távol eső terület a román országhatár mentén. Egykori arculatát és a folyószabályozások után kialakult jellegzetes tájképet, természeti értékeit ma is hűen őrzi. A terület változatos élővilága, gazdag természeti kincsei mindig új élményekkel gazdagítják az idelátogatót. Megtalálhatók itt e vidék utolsó mocsárfoltjai, mocsárrétek, rekettyések, édesvízi halastavak, nagy kiterjedésű szikes legelők, sík vidéki tölgyesek, illetve az extenzív állattartás és a hagyományos szántóföldi mezőgazdasági művelés klasszikus formái. A halastavak legjelentősebb értékét a madárvilág képviseli. A fészkelő és vonuló vízimadarak tömegéről neves terület az ősi vonulóút egyik legfontosabb alföldi állomása napjainkban is.

Legféltettebb természeti kincseink közé tartozik a bélmegyeri Fás-puszta, amely az ősi erdőssztyep látványát idézi a magányosan álló több száz éves kocsányos tölgyekkel és idős vadkörtefákkal. A legelő néhány pontján a sziki erdőssztyepi társulás értékes állományai maradtak meg. Ősszel lila színben pompáznak a tisztások a pettyegetett őszirózsa és sóvirág sokaságától, s ezt a lila szőnyeget színezi sárgával a magasra növő sziki kocsord virága.

Magyarország legnagyobb kiterjedésű zonális löszgyepmaradványa a Battonya melletti Tompa-puszta (Rakonczai János)A Kis-Sárrét nyugati határánál, a Holt-Sebes-Körös ölelésében húzódó Mágor-puszta szintén a nemzeti park területi egysége. Az itt emelkedő kettős Mágor-halom gazdag történelmével és a feltárás bemutatásának módjával egyedülálló hazánkban. A Mágori kettős domb területén végzett feltárómunka eredményeként őskori települések maradványai, valamint Árpád-kori templomok és monostorrom maradványai kerültek napvilágra. A restaurált monostorfalak alatt húzódó, 1810–1812-ben épített Wenckheim-féle borospincében a templomok építészeti múltját és leleteit bemutató múzeumot rendeztek be, a vele szemben lévő dombon pedig helyben feltárva, „in situ” mutatják be a feltárt őskori tell (telep) részleteit.

A Békéscsabától délre eső területen kanyargott egykor az Ős-Maros; a folyó elhagyott medrei a nemzeti park Kígyósi-puszta területi egységének legfontosabb domborzati elemei közé tartoznak. A védett területen a klasszikus szolonyeces szikesekhez kötődő mikrodomborzati formák és növénytársulások teljes skálája megtalálható. A puszta nedvesebb részein ecsetpázsitos sziki rét alakult ki. A pusztán összegyűlő víztömeg több hónapos tavaszi és őszi vízborítást eredményez, ezért a területet a vonuló vízimadarak stratégiai fontosságú pihenőhelyeként tartják nyilván.

A kiváló talajadottságú löszpuszták egykor Magyarország területének 7,5%-át borították, és csaknem teljesen a szántóföldi művelés áldozatául estek. Az Alföld sík vidékein foltokban, szikespusztákon, idősebb mezsgyéken, bronzkori földvárakon, kunhalmokon megmaradt társulások védelme vegetációtörténeti, Az erdélyi hérics (Adonis hybrida)  a tavaszi hérics igen ritka és értékes rokona (Rakonczai János)florisztikai szempontból egyaránt nemzetközi érdek. Battonya település mellett található a Tompapusztai-löszgyep, ahol a Kárpát-medencei jelentőségű botanikai értékek mellett a fokozottan védett földikutya stabil állománya is él.

Egy kis löszfolton él Magyarország legveszélyeztetettebb növényritkasága, az erdélyi hérics. Egyszerre bennszülött (endemikus) és maradvány- (reliktum) faj. A bronzkor végén épített Nagytatársánc néven említett földvár egy szintén ritka, fokozottan védett növény, a bókoló zsálya termőhelye.