Nevének eredete bizonytalan. Talán a magyar nyelvjárásbeli épely "híg sár"szóból származik. A Pély helynévvel való összekapcsolása nem meggyőző. Az őslakók szerint - az átutazók a hely nevét kérdezve e választ kapták: "hogy biz ez Eb-hely", innen Epely, később Epöl. Okleveles említése 1225: Epely, 1251: Epei, 1275: Epel, Epul, 1279: Epel, 1324: Epul. A 19. században Epöl néven említik. A későbronzkorban már lakott hely volt. Legjelentősebb leletei a Kőkúti-dűlő első népvándorláskori germán temetője és az Öregszentegyház-dűlő Árpád-kori településnyomai. Az utóbbi régi templomára és falujára utal. Határában létezett Bench középkori falu. 1225-ben Benedek és fia erdőt vett itt - ekkor királynéi birtok volt - de 1270-től jelentős része az esztergomi főkáptalané. A török korban elpusztult. 1647-ben egy porta után adózott. A 18. században szlovákokat, majd kisebb számban németeket telepített ide gr. Sándor Menyhért. Ez időtől már volt iskolája. A mait 1929. szeptember l-jén adták át. Az 1784-87-es népszámlálás idején az esztergomi káptalan birtoka. 87 házban 117 család élt, népessége 523 fő volt. 1 nemest, 53 parasztot, ezek 48 örökösét és 50 zsellért írtak össze. Postája a 19. század derekán még Dorog, a századfordulón Bajna, míg vasútállomása Annavölgy-Sárisáp volt.
Határában főként rozsot termesztettek. Több vízimalma őrölt még a múlt század közepén. 1871-től 1920-ig az únyi körjegyzőség tagja, 1920-tól 1950-ig a bajnai körjegyzőséghez tartozott. Társadalmi egyesületei közül elsőként az 1925-ben alakult Levente Egyesületet jegyezték be. Ezt követte 1930-ban a Polgári Lövész egylet, 1939-ben az Önkéntes Tűzoltó Testület, 1943-ban a Gazdakör és végül 1948-ban a Bükkfalevél Vadásztársaság. 1932-ben - több mint 650 év után - az esztergomi káptalantól megváltották földjeiket. A második világháború harcai 1945. március 21-én értek véget Epölön. Az 1959-ben alakult tsz utóbb a bajnai részévé vált. A második világháború utáni évtizedekben a lakosság főként a bányánál talált munkát. Lakóinak száma 1990-ben 641 fő, területe 1529 hektár volt. Bajna néven és székhellyel 1973. január l-jétől községi tanáccsá alakult. 1989-ben ismét önálló lett. 1984-től 1988-ig Dorog vonzáskörzetéhez tartozott.
A Benczivár nevű dűlő a hagyomány szerint egy régi vár helye. A Nagysáp felé elhelyezkedő Juhállás és a Nagy-hegy déli lejtőjén kialakult Zsöllérpáskum dűlő a juhok delelésére, illetve a zsellérek földhasználatára utal. A Liba-mező és a Pásztor utca (mai Arany János u.) a régi életmód emlékei. A korábbi évtizedekben állattartásáról, főleg szarvasmarhatenyésztéséről híres község településszerkezetében még ma is sok régi elemet őriz.
1270-ben V. István koronázási ajándékaként az esztergomi érseké és a káptalané, de egyes részeit a johanniták is birtokolták. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben plébániaként szerepel. Plébánosa Balázs. 1699-től Bajna filiája. Középkori temploma elpusztult.
Az Öregfalu helyén álló, két kis kápolnával (Szent Sebestyén és Szent Rókus) bíró templomát 1802-ben lebontották, ennek anyagából épült a mai. Anyakönyvezés 1947-től van Epölön, a korábbi anyakönyveket Bajnán vezették. Az ellenreformáció éveiben 1713-ra elűzték Epöl reformátusait. Többségük Gyermelyen talált ménedé- ket. 1947-től ismét önálló lelkészség. 1952-1969 között a templomot és a lelkészlakot felújították. Anya- könyveit 1783-tól Nagysápon, 1991-től Bajnán vezetik.
Műemlék jellegű épülete az 1805-ben emelt későbarokk katolikus templom. Emellett figyelmet érdemel még a máriahalmi földút mellett álló kereszt is.
Természeti értékei közül kiemelkedő a jellegzetes Babály-szikla.
ERDŐS Mátyás: Epöl község története. Esztergom, 1969. 61.1. - Gépirat.
24. Epöl pecsétje. 18-19. század
Esztergomi csizmadia céh kiváltságlevelének másolata 1712. jún. 6.
(L, Esztergom sz. kir. város levéltára)
Esztergom nevének legvalószínűbb magyarázata a királyi udvar mellett szolgálatot teljesítő bolgár bérpáncélkészítők bolgár-török estrigen elnevezéséből ered. Ez magyarázhatja mind a magyar Esztergom, mind a latin Strigonium nevet.
A mai Esztergom területe az őskortól lakott hely. Már időszámításunk első évtizedeiben megjelentek a római légiók Pannónia földjén. A Duna a római birodalom határa: limes lett. Megerősített táborok és őrtornyok sorozata védte Pannóniát a barbárok betörésétől. Jelentős erődítmény állt Esztergomban is, Solvá-nak nevezték a rómaiak. Esztergomot több hadiút kötötte össze Aquincuminál, a mai Óbudával. A Várhegyen álló kőerődöt több alkalommal is újjá kellett építeniük. A római alakulatok az V. században, a birodalom összeomlását követően távoztak. A népvándorlás századai következtek. A 9. században avar és szláv népesség élt itt, a hatalmat a Keleti Frank Birodalom határgrófsága gyakorolta, a Duna másik partján pedig a Nagymorva fejedelemség rendezkedett be.
A honfoglaló magyarok 900-ban települtek le a Duna mindkét partján Esztergomnál. Az első időszak- ban a terület Árpád vezértársának, Kurszánnak a kezén lehetett. A honfoglaló magyarság 10. századi Lakott helyeire utal a Kovácsin feltárt ötvös telep. A 970-es évek elején Géza fejedelem Esztergomba, a Várhegyre tette állandó székhelyét. Ezt indokolta jó védhetősége, a római korból megmaradt útrendszere, s az országokat összekötő Duna, mely a távolsági kereskedelem egyik legfontosabb útvonala volt. Itt látta meg a napvilágot 975 körül Vajk, akit később Istvánnak kereszteltek. István már koronázása előtt elkezdte az első püspökségek és várispánságok megszervezését. Uralkodása alatt mintegy 50 vármegyét hozott létre. A királyi udvar állandó székhelyén, Esztergomban állította fel az esztergomi érsekséget. 1030 nyarán II. Konrád német-római császár Magyarországra támadt. Esztergom falai alól István csapatai a sereget Bécsig üldözték. A királyi város magja a Szent Lőrinc templom környéki udvarnok település volt. Valódi várossá a latinnak nevezett vallon kereskedők tették a 11. század folyamán. Az ő eméküket őrzi az ország első megmaradt városi pecsétnyomóján a Sigillum Latinorum, amely a 12. század végén keletkezhetett. A latinok mellett már 1050 körül zsidó kereskedők is megtelepedtek itt, akik a Kijevi nagyfejedelemség és a Régensburg közti kereskedelmet tartották kézben.
István Esztergomban vert pénzein a Regia Civitas (Királyvár) változat is előfordult. A várat körülölelő településeken elsősorban a királyi szolgálónépek laktak. Valószínűleg Szentkirályon volt az a királyi palota, amelyben 1038. augusztus 15-én Szent István elhunyt. Az esztergomi keresztes lovagok temploma, monostora, ispotálya (kórháza) szintén e területen állt. Esztergom az Árpád-kori Magyarország sok fontos eseményének volt a színhelye. Az 1172-ben elhunyt III. István királyt Esztergomban temették el. 1189-ben Barbarossa Frigyes német- római császárt és hatalmas seregét itt látta vendégül III. Béla. Erre az időre esett a várpalota és a várkápolna újjáépítése.
A tatár seregek 1242-ben nem tudták bevenni a jól megerősített várat, de a királyi város elpusztult. Lakosait 1249-ben IV. Béla a várba telepítette, s ezzel egyidejűleg székhelyét Budára helyezte, majd 1256-ban engedélyezte, hogy régi városukba települjenek vissza. A királyi udvar már nem tért vissza Esztergomba, a város jelentősége csökkent, de a magyar egyház központja maradt évszázadokon keresztül, ugyanis IV. Béla, aki 1270-ben halt meg a várat teljes egészében az esztergomi érseknek adományozta. Kívánságára az esztergomi minorita ferences templomban temették el fia mellé, majd feleségét is itt helyezték örök nyugalomra.
Az utolsó Árpád-házi király, III. András halálát követő trónviszályok során súlyos károkat szenvedett a város.
Esztergomban koronázta királlyá Károly Róbertet Bicskei Gergely választott esztergomi érsek 1301 májusában a Szent Korona hiányában alkalmi koronával.
A trónkövetelő Vencel híve, Kőszegi Iván 1304-ben bevette Esztergomot, Károly Róbert és az érsek menekülni kényszerült. Csak hat évvel később sikerült Károly Róbertnek visszafoglalni a várat. Telegdi Csanád érsek a 14. sz. első felében jelentős építkezéseket folytatott a Várhegyen. A Szent Adalbert székesegyház szentélyét újjáépítette, az érseki palotát restauráltatta, a várat megerősítette. Esztergomnak a műveltség terjesztésében jelentős szerepe volt. A káptalani iskola létéről már a 11. század elején tudunk. Több esztergomi főpapnak volt értékes könyvtára, a 14. század végén pedig Budai János esztergomi kanonok kollégiumot alapított: "Collegium Christi pauperum scolarium" néven a sze- gényebb diákok külföldi iskoláztatására. Zsigmond uralkodása kezdetén Kanizsai János érsek a Nápolyi Lászlót trónra ültetni szándékozó urakkal szemben Zsigmond számára tartotta meg a várat, ezzel segítve a trón megszilárdítását. Kanizsai utódja, Pálóczi György prímás már olyan vagyonnal és hatalommal bírt, hogy a husziták ellen 1000 lovas kiállítására kötelezték. Albert király koronázása után a Szent Korona Esztergomba került, Palóczi halálát követően ismét Visegrádra vitték.
Albert özvegye és az Ulászló közti harcok során Széchy Dénes érsek testvére, Tamás védte Esztergomot Ulászló hadaival szemben. Ekkor ostromolták először a Szent Tamás-hegyről az esztergomi várat. Széchy Dénes érsek hívta 1455-ben Esztergomba Kapisztranói Jánost a török elleni harcok támogatására, szerepe volt Hunyadi Mátyás és Vitéz János váradi püspök életének megmentésében. Széchy kezdte el építtetni a Várhegyen azt a díszpalotát, amelyet utódja, Vitéz János fejezett be. Érsekként több alkalommal fogadta Mátyást esztergomi palotájában. Udvarában humanista tudósok éltek, csodálatos könyvtáráról, tudomány- és művészetpártolásáról Európa szerte híres volt. Regiomontanus itt írta meg az égitestek pályáját bemutató művét. Vitéz János 1471-ben szembefordult Mátyás királlyal, felróva neki, hogy elhanyagolja a török elleni hadviselést. A kegyvesztett érseket néhány napi fogság után felügyelet alá helyezték. 1472-ben halt meg Esztergomban.
Mátyás 1487-ben elérte, hogy feleségének, Aragóniai Beatrixnek még gyermek unokaöccsét, Hippolitot fogadja el a pápa esztergomi érseknek. Mátyás halála után Beatrix itt kötött titkos házasságot II. Ulászlóval, később ideje nagy részét Esztergomban töltötte, mindaddig amíg 1498-ban Bakócz Tamás egri püspök nem került Hippolit helyére. 1502-ben Bakócz Tamás 4000 forintos kölcsön fejében zálogba kapta II. Ulászlótól Esztergom szabad királyi várost, melyet 1518-ban adott vissza II. Lajosnak. A kettős királyválasztás után 1526-27 telét Szapolyai János Esztergomban töltötte, Várday Pál érsek vendégeként. 1527 nyarán Ferdinánd csapatai bevették Esztergom várát, s mint az érsek által megkoronázott király a telet most ő töltötte Esztergomban. A harcokban többször is gazdát cserélt a vár. 1541-ben, Buda eleste után végveszélybe került. 1542-ben Ferdinánd és a pápa csapatai Esztergomnál gyülekeztek, hogy Budát visszafoglalják, de súlyos vereséget szenvedtek. 1543. augusztus 9-én Szulejmán szultán rövid ostrom után bevette Esztergom várát is, melyet követően 1543-ban Esztergom a budai vilajet egyik szandzsákjának központja lett, élén szandzsákbég állt, mint katonai és közigazgatási vezető. A Dunától északra 80 falú népét hódoltatták meg a törökök, s hajtották a vár megerősítésére. Erődöt emeltek a Szent Tamás-hegyen, toronnyal, rondellával erősítették meg a várat és a Víziváros falát. Még 1546-49 között palánkvárat építettek Esztergommal szemben a Duna túlsó partján, Párkánynál. Ekkor Várday Pál új várat (Érsekújvár) épített, hogy a török terjeszkedésének útját állja.
1594-ben Mátyás főherceg vette ostrom alá Esztergom várát. Az ostromló seregben ott volt Balassi Bálint, a kor legnagyobb magyar költője is. Súlyos sérülést szenvedett és meghalt. Az ostrom sikertelenül végződött. Ám a következő évben Mansfeld Károly fővezérsége alatt a keresztény csapatok- a tizenötéves háború egyik legnagyobb győzelmeként - 1595. szeptember 3-án elfoglalták a Kara Ali bég által védett várat. Pálffy Miklós ezt követően magyarokat és rácokat telepített Esztergom környékére. Tíz évvel később, 1605 végén a Bocskai István segítségére siető török csapatok ismét bevették a várat, s az ostromot követően meg is erősítették azt.
Szobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly herceg csapatai 1683-ban döntő vereséget mértek a törökökre Párkánynál. Átkeltek a Dunán és ostrom alá vették Esztergomot. Az 5000 fős helyőrség helyezete hamar válságosra fordult. S szabad elvonulás fejében feladták a várat, ahová október 28-án bevonult a két fővezér. A Bakócz kápolnában ünnepi Te Deumot tartottak. Szobieski János még aznap tájékoztatta a Pápát:"... Esztergom, Magyarország prímásainak ősi székhelye, a meredek sziklán vár, melybe szem alig hatolhat be, mely terjedelmes adózó tartomány és a Duna felett uralkodik, nem csak a túlsó Magyarországnak, hanem Görögországnak és egyéb hatalmas országoknak kulcsa, melyek felett a porta hatalma rettenthetetlennek tartatott, a Lotharingiai fenséges hercegnek, a bajor választófejedelemnek személyes és az egész seregnek közreműködésével a kereszténységnek harmadik napra. megadással birtokába jutott." (Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom múltjából. Esztergom, 1500. 413-4141.)
1685-ben ismét fenyegette a török Esztergomot, de az Érsekújvárt ostromló Lotharingiai Károly fel- mentő csapatai Tatnál megverték a törököket. E harcokban tűnt fel először Bottyán János. A 17. század végére a királyi városban 2000 lakos élhetett, az egész vármegyében pedig ennek mintegy ötszöröse. A város fejlődését többek között akadályozta tisztázatlan jogi helyzete. Nem kapta vissza automatikusan szabad királyi városi jogait, a várban a kicsinyes és rosszindulatú Kucklánder tábornok parancsolt, ráadásul a beszállásolt katonaságot is el kellett tartani. Céhes élete viszonylag fejlett volt, melyet számos céhszabály megléte igazol. Legtöbbjük I. Lipót uralkodó aláírásával szerepel pl. a magyar vargák céhszabályai (1699), szabók és posztónyírók céhszabályai (1693).
1703-ban robbant ki a Rákóczi-felkelés. Bottyán János ekkor császári ezredesként élt Esztergomban. Elöbb a kurucok ellen harcolt. A várparancsnok ennek ellenére 1704-ben elfogatta és Bécsbe küldette. Bottyán útközben megszökött, és a fejedelem oldalára állt. II. Rákóczi Ferenc maga vezette csapatait 1706 augusztusában Esztergom ostromára. Augusztus 9-én kezdődött meg a vár lövetése. Kucklánder végül szeptember 16-án a vár átadására kényszerült, ahová másnap bevonult a fejedelem. A betegeskedő Bottyán már nem vállalta a vár parancsnokságát, így Rákóczi bonafous ezredeskapitányra bízta azt, majd elvonult. Ezt követően Starhemberg Guidó császári fővezér hét napos ostrom után bevette Esztergomot, szabad elvonulást biztosítva a védőknek. 1708-ban Esztergom tetemes összeg ellenében visszakapta szabad királyi városi rangját. Megindulhatott a szabad királyi város és a három mezőváros - Szentgyörgymező, Víziváros, Szenttamás - fejlődése. l715-ig 19 céh alakult. A kereskedelemben a német, a rác és a zsidó kereskedők játszották a főszerepet. Esztergomnak hetivására és évi négy országos vására volt. Piackörzete a város közvetlen környékére és a Garam mente településeire terjedt ki. A kereskedők és az iparosok a szabad királyi városban és Vízivárosban éltek. A 18. század egyik helyi jellegzetessége a hévizforrásokra épülő tímár, kékfestő, posztómanufaktúrák működése. A Dunára malmok települtek. A szabad királyi város és Szentgyörgymező nagy kiterjedésű szántókkal, rétekkel és szőlőkkel rendelkezett.
E században katolikus rendházak és templomok épültek. Külön templomuk volt a görögkeleti rácoknak is. Reformátusokat sem a szabad királyi város, sem a három mezőváros földesurai nem tűrtek meg. A zsidók Vízivároson és Szenttamáson éltek. A szabad királyi városban két elemi iskola működött: magyar és német. Nemzeti iskola a század közepére már mindhárom mezővárosban volt. A jezsuiták hatosztályú gimnáziuma 1729-ben kezdte meg a működését Vízivároson.
A szabad királyi város kiváltságait 1725-ben megerősítették. A város főterén és néhány utcájában szép emeletes házak épültek. A város tanácsának épülete 1772/73- ban készült el mai formájában. A jezsuita rend megszüntetése után az épület egy részébe átköltözött a gimnázium, melynek vezetését az 1809-ben ide települő bencés rend vette át.
Az 1784-87-es népszámlálás adatai
| tulajdonos | ház | család | népes- ség |
pap | nemes | tisztvi- selő |
polgár | pa- raszt |
utóbbi kettő örököse |
zsellér | egyéb | |
| Szabad királyi város |
esztergomi érsek |
772 | 1294 | 5492 | 34 | 46 | 14 | 444 | _ | 258 | 641 | 209 |
| Víziváros | esztergomi érsek |
87 | 127 | 568 | 24 | 6 | 3 | 51 | 5 | 18 | 56 | 25 |
| Szent György Mezeje |
esztergomi érsek |
280 | 386 | 1489 | — | 11 | _ | 28 | 72 | 63 | 238 | 41 |
| Szent Tamás | esztergomi káptalan |
315 | 398 | 1455 | 1 | 6 | 1 | 76 | 32 | 4 4 | 231 | 57 |
| Együtt: | 1454 | 2205 | 9004 | 59 | 69 | 18 | 599 | 109 | 383 | 1166 | 332 |
Jelentős eseménye volt a város életének, hogy 1790. február 20-án a Szent Koronát Esztergomban, pontosabban Szenttamáson a mai Vízügyi Múzeum épületében őrizték egy éjszakán át. Ezt az eseményt itt emléktábla örökíti meg. Rudnay Sándor prímás 1820-ban visszatelepítette az érsekséget és a főkáptalant Esztergomba. 1822-ben nagy erőkkel elkezdték a főszékesegyház építését. A tereprendezés következtében megsemmisült a Várhegy legtöbb középkori építészeti maradványa. Ebben az időszakban a városban koncentrálódott Esztergom vármegye iparának jelentős része. Az iparűző lakosság a város össznépességének mintegy 40 %-át tette ki. A megye első téglagyára is itt működött. 1812-ben létesítette Eggenhoffer Tamás. 1838. március 13-án Esztergomot történetének legnagyobb természeti katasztrófája érte. Az 1809. évi, nagy károkat okozó árvizet messze meghaladó jeges ár zúdult a városra. A következő súlyos árvízről, az 1876-osról már fényképek is készültek.
Az 1848-as forradalom hírére március 18-án reagált a város. Támogatta a tizenkét pontot, Kossuth Lajos politikáját. Javasolták Esztergom és a három mezőváros egyesítését. Az elsők közt alakult meg a nemzetőrség Esztergomban, mely 1848 augusztusában részt is vett a komáromi vár biztosításában. Ugyanebben az évben szűnt meg Esztergom szabad királyi város valamint a két mezőváros földesurának pallósjoga.
1849. január 15-én császári csapatok szállták meg Esztergomot, de a Palkovics Károly vezette ellenzéki vármegyei vezetők kitartottak Kossuth mellett. 1849 áprilisának végén Palkovics Kossuth kormánybiztosaként érkezett meg Esztergomba, hogy a honvédtoborzással, készletek gyűjtésével, kórház szervezésével, a Bécsbe menekült egyházi vezetők javainak lefoglalásával támogassa a szabadságharc ügyét. Görgey csapatainak Komáromból történő visszavonulása után Esztergomba is visszatértek a császáriak. 1852-ben Ferenc József első magyarországi körútja során Esztergomot is felkereste. 1856. augusztus 31-én pedig jelen volt a főszékesegyház felszentelésén, ahol az ez alkalomra komponált Esztergomi Misét maga a szerző, Liszt Ferenc vezényelte.
1860-ban, az októberi diploma után Esztergom szabad királyi város visszaállította törvényes - 1848-as - vezetését. 1861-ben még a katonai erőszakkal szemben is kitartottak mindaddig, míg a városi közgyűlést szét nem kergették. Az 1860-as évektől megélénkült a város élete. Egyesületek alakultak, megjelent az Esztergomi Újság
A kiegyezést követően 1874-ben alakult meg az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank, majd 1898-ban az Esztergom-vidéke Hitelbank Rt. 1898-ban nyílt meg a látogatók előtt a Bibliotheka alagsori helyiségeiben az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat Régiségtára, a Balassa Bálint Múzeum jogelődje. Több kisebb gyár létesült, jelentős iparvállalat azonban egyikből sem lett. A legrégebbi az 1868-as Prímási uradalmi vasöntöde és gépüzem, mely Petz-gépgyár néven lett ismertebb, mivel az I. világháború után az ő tulajdonukba került. Ennek bővítésére épült a Táti úton 1919-ben az új Petz-gyár. További esztergomi gyárak: a Knorr János vasöntöde és gépgyár, melyet 1870-ben, a Till József-féle vasöntöde és gépgyár, melyet pedig 1889-ben alapítottak.
1869-ben indították a Mayer János-féle fémárugyárat, amely 1912-től modern gépekkel fémtömegcikkeket gyártott. Volt itt ezenkívül bádogárugyár és harangöntő üzem is. A Bazilika nagyharangját is ez a cég, név szerint Szlezák László harangöntő mester készítette egy másik műhelyében. 1840 óta működött a Komáromy Ferenc és fiai famegmunkáló telepe. 1842-ben létesítette Oltósy Pál meggyfa és szipkagyárát. Ez utóbbi szinte a világ minden tájára exportálta termékeit. Élvezeti cikkeket állított elő a Brutsy János szeszgyár, a Petz-féle Likőrgyár, a Schrank likőrgyár és az Eckstein és fia rum- és likőrgyár. Az Esztergomi Kályha- és Agyagárugyár Rt. 1912-ben alakult, elsősorban csempekályhák gyártására. Üveggyárak is épültek Esztergomban és Tokodon, de ezekből csak a Kurczweil-féle tokodi üveggyár érte meg a 20. századot.
A közlekedés körülményei javultak: elkészült az esztergom-almásfüzítői majd az Esztergomot a fővá- rossal összekötő vasút. 1895-ben megépült a Nagy-Dunán átívelő Mária-Valéria-híd. A filoxéra járvány elpusztította a szőlőket, ez a mezőgazdaságból élőket igen érzékenyen érintette. Esztergom 1876-ban elveszítette törvényhatósági jogát, mivel lélekszáma nem érte el a 15 000 főt, s így beosztották Esztergom vármegyébe. 1895-ben egyesítették a három mezővárossal (Szenttamás, Vízi- város, Szentgyörgymező). Nagy kiterjedésű, nehezen hasznosítható földterületet adtak bérbe a hadsereg- nek, s így Esztergom katonaváros lett. Nemcsak a főutcáján épült új kaszárnya, hanem egy nagy tüzérségi lőteret is telepítettek határába. Az 1914-ben kitört I. világháború súlyos terheket rótt a településre. Az esztergomiak a 14. honvéd gyalogezredben és az esztergomi 26. császári és királyi gyalogezredben harcoltak a világháború frontjain. Az ország egyik legnagyobb hadifogolytáborában - Kenyérmezőn - már 1914 őszén kitört a kolera. Sok tízezer orosz, szerb, olasz hadifogoly szenvedett, s több ezer pusztult el itt.
Az 1918-as összeomlás zűrzavaros napjaiban órák alatt kiürült a hadifogolytábor. 1918. november 4-én megalakult az Esztergomi Nemzeti Tanács, polgárőrséget szerveztek a rend fenntartására. 1919. január 8-án cseh páncélvonat futott be Párkányba, s rövidesen lezárták az esztergomi hidat. A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltásának hírére Esztergomban is megalakult 1919. március 22-én a direktórium. Egy helyi akciót indítottak a párkányi járás visszafoglalására, de a Felvidék kiüríté- sekor fel kellett adni a területet. 1919. augusztus 4-én állt vissza a régi közigazgatás hatalma. A trianoni béke igen súlyos következményekkel járt. Esztergom elveszítette természetes piackörzetét. Az infláció miatt komoly iparfejlesztésre nem lehetett gondolni. A város vezetői az iskolaváros koncepcióban és az idegenforgalom fejlesztésében láttak lehetőségeket. Új elemi iskolák, szakiskola, a Szatmári irgalmasnővérek iskolatömbje, új egyházi tanítóképző épült. A zenei élet is fejlődésnek indult. Bánáti Buchner Antal főszékesegyházi karnagy létrehozta az Eszter- gomi Zeneegyletet, majd 1928-ban megalapította a Városi Zeneiskolát, 1920-tól szerepelt a Polgári Fú- vószenekar.
Az idegenforgalom fellendülését a fürdők fejlesztésével és a városnak a tömegturizmusba való bekapcsolásával támogatták. Esztergom vonzását növelték európai rangú műemlékei, valamint az 1934-1938 közötti ásatás, amely a 12-16. századi várpalota maradványait tárta fel. Az 1938-as Szent István év és az Eucharistikus Kongresszus tömegeket vonzott a városba. A város idegenforgalmi vonzerejének növekedésében az említetteken túl fontos szerepet játszott a pezsgő társadalmi élet, melyet jól érzékeltet az, hogy
1921-ben itt indult meg az ország második, s egyben a Dunántúl első Népfőiskolája. 1933-1941 között hét alkalommal rendezték meg az országos jelentőségű Katolikus Nyári Egyetemet. Jelentős társadalmi aktivitásra utal az, hogy 1837 és 1948 között száznál több egyesület, kör, egylet, liga, csoport jött létre és működött a városban.
Esztergomi egyesületek:
1837: Széchenyi Kaszinó, 1844: Takarékszövetkezet, 1860: Katolikus Legényegylet, 1868: Szent Erzsébet Jótékonysági Nőegylet, 1875:Kereskedelmi Társulat, 1877: Szent Benedek-rendi római katolikus Főgymnásium Segélyező Egyesület, 1882: Belvárosi Katholikus Olvasókör, Önkéntes Tűzoltó Egylet 1888: Tornaegylet, 1890: Polgári Egyesület, Kereskedő Ifjak Önképző Egyesülete, 1892: Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíjegyesülete, 1893: Esztergomi Katholikus Kör, 1894: Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat, Alreáliskolai Segítő Egyesület, 1896: Főgymnáisum Czuczor Gergely Önképző Kör, 1898: Szent Péter és Pál Apostolról címzett Temetkezési Egylet, Esztergomi Tanítóképző Intézet Segítő Egyesület, 1903: Esztergomi Építőiparosok és Iparossegédek Szak- és Önképző Egylete, Esztergomi Csizmadiák Betegsegélyezős és Temetkezési Egyesülete, Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűosztók Szakegyesület helyi csoportja, Esztergomi Iparosok Dalköre, 1904: Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi Katholikus Polgári Kör, Esztergomi Munkásképző Egylet, 1905: Szent Ignác Temetkezési Egyesület, 1906: Esztergomi Függetlenségi és 48-as Kör, 1907: Esztergomi Keresztény Szociális Egyesület, 1909: Esztergom városi, Esztergom Vármegyei Vendéglősök, Kávézók és Kocsmárosok Társulata, Esztergomi Rendőralkalmazottak Nyugdíjpótló és Segélyező Egyesülete, a Városi Ipartestület, 1910: Gondviselés Temetkezési Egyesület, Szentgyörgymezői Katholikus Olvasókör, 1911: Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya, 1913: Kereskedelmi Társulat, "Kitartás" Kerékpáros Kör, Esztergomi Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve, Esztergomi Gyorsíró Egyesület, 1914: Esztergom-szászvári Bánya "Altiszti kör", 1916: Közhivatali Kezelők és Díjnokok Országos Egyesülete helyi csoportja, 1918: Esztergomi Izraelita Jótékony Nőegylet, Esztergomi Izraelita Hitközség, 1919: MOVE Esztergomi Szervezete, 1923: MOVE Sportegylet, 1925: Magyarországi Famunkások Országos Szövetségének helyi csoportja, Esztergomi Királyi Helyőrségi Tiszti Kaszinó Egyesület, Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének helyi csoportja, Esztergomi Munkástestedző Egyesület, 1926: Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság, Bencés Diákok Országos Szövetségének helyi csoportja. Esztergomi Bélyeggyűjtők Köre, 1928: Esztergomi Sport, Horgász és Halászegyesület, Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesületének helyi csoportja, Magyar Nők Szent Korona Szövetségének helyi csoportja, 1929: Esztergomi Sportvadászok Társasága, Esztergomi Árvízmentesítő és Belvízlevezető Társulat, Esztergomi Evangélikus Nőegylet, 1930: Esztergom és Vidéke Ipartársulati Szövetség, Esztergomi Rádió Egyesület, Református Nőegylet, Katolikus Bencés Diákok Egyesülete, Helyőrségi Altiszti Kaszinó, "Jóbarát" Esztergomi Asztaltársaság, Belvárosi Lövészegylet, Szent György Polgári Lövészegylet (1936-tól Vak Bottyán Esztergomi Polgári Lövészegylet), 1932: Páduai Szent Antal Szegénygondozó Egyesület, Postás Sportegylet, Esztergomi Gazdasági Népház (=Belvárosi Katholikus Olvasókör), 1933: Frontharcos Szövetség helyi csoportja, Esztergom-Szentgyörgymezői Gazdasági Népház (=Szentgyörgymezői Katholikus Olvasókör), 1935: Esztergomi MÁV Nyugdíjasok Koszorú és Gyámolító Egyesülete, "Felebarát Asztaltársaság", 1937: "Falu" Magyar Gazda és Földműves Szövetség Esztergom-szentgyörgymezői fiókja, Esztergomi Tanítóképzőben Végzett Iskolatársak Szövetsége, 1938: Baross Szövetség Dohányárus Csoportja helyi fiókja, 1941: Községi Szent Imre Reáliskola és Gimnázium Volt Növendékeinek és Barátainak Szövetsége, 1943, Országos Egészségvédelmi Szövetség helyi fiókszervezete, 1947: Népi Kollégiumok Országos Szövetségének Vak Bottyán János Esztergomi Helyi Kollégiuma, 1948: Esztergomi Kereskedelmi Társulat, Esztergomi Szakszervezeti Tanács Vadásztáraság, Esztergomi Sportvadásztársaság. Időpont nélkül: MOVE Esztergomi Hajósegylet, Ébredő Magyarok Egyesülete, Magyar Gyermektanulmányi Társaság helyi fiókköre, Magyar Vöröskereszt helyi csoportja, Magyarországi Nővédő Egyesület helyi csoportja, Nyugalmazott Katonatisztek esztergomi főcsoportja, Hadirokkantak és Árvák Egyesülete, Keresztény Szociális Nemzetnevelők Országos Szervezetének esztergomi fiókja, Méhészeti Egyesület, Borászati Egylet, Polgári Zenekar, Református Keresztyén Ifjúsági Egyesület, Szociális Missio Társulat, a Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetsége helyi csoportja, Területvédő Liga, Állami és Törvényhatósági Altisztek Nyugdíjpótló és Segélyező Szövetségének helyi csoportja, Werbőczi Jogász Egyesület, Magyar Cionista Szövetség helyi csoportja, Esztergomi Betegsegélyező Egyesület, Volt Hadifoglyok Országos Szövetségének helyi csoportja. Stefánia Szövetség helyi csoportja.
1923-ban egyesítették a két csonka vármegyét: Esztergomot és Komáromot. A megyeközpont Esztergom lett, így a város közigazgatási szerepe is megmaradt. 1938-ban az első bécsi döntéssel visszakerültek Magyarországhoz a párkányi járás döntően magyarlakta falvai is. 1939-től ismét a történelmi vármegye székhelye Esztergom. 1941-ben, a népszámlálás során több mint 22.000 lakost írtak össze a városban. 1944-ben a német megszállás után szinte a teljes zsidó lakosságot deportálták. A front közeledtével súlyos légitámadások érték a várost.. Az orosz és német csapatok között három hónapos állóharc alakult ki, amelynek sok polgári áldozata is volt. A harcok 1945. március 21-én fejeződtek be. Legalább félezer esztergomi került szovjet hadifogságba. A háború alatti bombázások és tüzérségi támadások nyomán a város 3258 lakóépületéből elpusztult 59, lakhatatlanná vált 284. Megsérült 47 középület, közöttük a Bazilika, a templomok, kulturális intézmények, a kórház a város- és a megyeháza, továbbá nyolc ipari üzem; a hidakat felrobbantották. Indokolt volt tehát a döntés, amely Esztergomot romvárossá nyilvánította. A legfontosabb épületek helyreállítása, a romok eltakarítása, két esztendőt vett igénybe.
Az élet újraindításában kiemelkedő szerepet játszott a Nemzeti Bizottság és a város vezetése, amely már 1946-ban elhatározta, hogy az új körülmények között is az iparosításra, az iskolaváros jelleg megőrzésére és az idegenforgalom fejlesztésére törekszik. A fordulat évétől kezdődően egyházi szerepe miatt hátrányos helyzetbe került. Viszonylagos gazdasági erőtlensége, földrajzi elhelyezkedése és egyházközponti szerepköre miatt alkalmatlannak tartották a megyeszékhelyi funkcióra. A tanácsrendszer létrejöttét követően közigazgatásilag eljelentéktelenítették Esztergomot. Elvesztette mind megye, mind járási székhely rangját. Egyesek még nevét is megváltoztatták volna.
A megyei tanács még 1952-ben a Megyei Bíróság és Ügyészség pedig 1980-ban hagyta el a várost, melynek így egyetlen megyei intézménye maradt: a Levéltár. Esztergom teljes elszigeteltsége csak az 1956-ot követő évektől oldódott. A hatvanas évek ipartelepítési politikája nyomán különösen a műszeripar és a szerszámgépgyártás indult fejlődésnek. A volt Petz Testvérek Iparművek Rt. államosítását követően léterjött a SZIM Esztergagépgyára, 1963-tól a SZIM Esztergomi Marógépgyára. A város a műszeripar bázisa lett a megyében az alábbi üzemek révén: Labor Műszeripari Művek, Finommechanikai Vállalat 4. sz. gyára, a GRANVISUS Látszerészeti Eszközök Gyára, MEDICOR Művek Elektronikai és Finommechanikai Gyára (később MICROMED). Az iparosítás nyomán a város lakóinak száma az 1930. évi 17 354 főről 1990-re 29 845-re emelkedett. Esztergom életében az 1973-as millenniumi év hozott újabb fordulatot. 1974-ben a katolikus egyház ismét betöltötte az esztergomi érseki széket. Az állam és az egyház kapcsolatának folyamatos javulása kedvező lehetőséget nyújtott a város ezeréves fennállása jegyében szervezett nagyszabású rendezvény- sorozat megvalósításához. Ennek egyik eredménye volt a nemzetközi gitárfesztivál és szeminárium, melyet 1973-ban - Szendrey-Karper László gitárművész vezetésével - először rendezett meg a város. Ettől kezdődően a világ művészei e fesztivál keretében kétévente találkoznak Esztergomban. A politikai enyhülés nyomán növekedett a városfejlesztés lehetősége. Új lakótelepek, szálloda, áruház épült, s az adott körülményekhez viszonyítva modernizálódtak a gyárak. Növekedett az idegenforgalom, s ezzel párhuzamosan megkezdődött a város műemlékeinek felújítása is. A járások 1984-ben történt megszüntetését követően Esztergom a városkörnyékiség révén - 1988-ig - ismét regionális szerepkört kapott.
katolikus egyház
Esztergom történelme a kezdetektől összefonódott a magyarországi kereszténység történetével. Már Géza fejedelem felismerte azt a tényt, hogy fennmaradásunk egyetlen lehetősége az, ha a magyar nép áttér a keresztény hitre. Egy évvel uralomra jutása után, 973-ban követeket indított Quedlinburgba, s Pilgrim passaui püspök - kérésére - hittérítőket küldött Magyarországra. Géza fejedelem az esztergomi várhegy északi részén templomot építtetett Szent István protomártír tiszteletére. Itt keresztelték meg fiát, Vajkot. A Koppány-féle lázadás leverése után István fő célkitűzése i térítés, a keresztény egyház megszervezése volt.
Az országot 10 püspökségre osztotta. A püspökségek fölé érseket állított, akinek székhelyéül szülő- városát, Esztergomot jelölte meg. A püspökségek felállítására a koronát is küldő II. Szilveszter pápától kapott felhatalmazást. István Pilgrim papjai helyett a bencés rend tagjait bízta meg a hittérítéssel. Az érseki székbe elsőként egy pannonhalmi bencés szerzetest jelölt ki, Domonkos személyében. A püspökségek létrehozása után megkezdődött az egyházmegyék szervezése. Szent István - hogy az esztergomi érsek tekintélyét kiemelje - egyházmegyéjének a többinél nagyobb birtokot adományozott, elsősorban Hont, Bars, Nyitra és Komárom vármegye területéről. Az első káptalanok a 11. század végén alakultak. Tevékenységük első írásos nyoma 1143-ból való. Hogy a káptalan működését biztosítsák, szintén jelentős birtokadományban részesültek. Martyrius érsek 1156-ban 70 falu tizedét engedte át a káptalannak. III. Béla a piacvámot is a káptalannak adományozta. II. Endre az esztergomi dunai kikötő vámját adta át.
A tatárjárás alatt az esztergomi káptalan birtokai elpusztultak, s a veszedelem elmúlta után a királyok és érsekek ismét jelentős adományokkal járultak hozzá működéséhez. Egyéb egyházi intézmények is létesültek: kolostorok, monostorok és apátságok. Több esztergomi érsek írta be nevét az ország történelmébe és Esztergom kultúrtörténetébe. Uralkodókat pártfogoltak, kiskirályokat fékeztek meg, hadjáratokban, csatákban vettek részt, iskolákat alapítottak, tudományos és művészetpártoló tevékenységet folytattak, jelentős gyűjteményeket hoztak létre, templomokat emeltek, zsinatokat hívtak össze. II. Tamás érsek 1307-ben tartott zsinatán csendült fel először esti harangszó az angyali üdvözletre. Telegdi Csanád érsek Váradon öt oltárt emeltetett, s társaskáptalant is alapított. Esztergomban az egyház javait elhanyagolva, a főtemplomot pedig romos állapotban találta. A javak nagy részét vissza- szerezte, s a Szent Adalbert templomot újjáépítette. Telegdi III. Tamás komoly gondot fordított az egyházi fegyelem fenntartására, s az egyház jogainak védelmére, felkarolta a cisztercita rendet, s több egyházi zsinatot hívott össze. Demeter érsek zsinati határozatai a szentírást, az egyházi hagyományokat, szokásokat tárgyalták és erősítették meg. Szabályozták a papok öltözködését, viselkedését. Ekkor született határozat arra, hogy ne vízbemártással, hanem kőkútból történjena keresztelés; továbbá intézkedtek a bérmálásról, a gyónásról, az utolsókenetről, a házasságról, az oltáriszentség elhelyezéséről s ezek liturgikus rendjéről. 1397-ben Kanizsai János állt az egyház élén. A konstanrizsjríaton királyi helytartó, majd a német-római császárság kancellárja lett. 1391-ben megalapitotta a Szent István vértanúról címzett első prépostságot és a társaskáptalant, felépítette és helyreállította templomát. Nagyboldogasszony tiszteletére 1396-ban kápolnát építtetett, amelyet gazdag alapítvánnyal látott el. Mint a tudomány nagy pártfogója, felújította a székesegyházi iskolát is.
1440-ben Széchy Dénes egri püspök lett az érsek, aki Esztergom fényét építkezéseivel emelte. 1449-ben tartományi zsinatot hívott össze, melynek feladata a főszékesegyház helyreállításának előkészítése volt. A templom és a vár építkezéseihez az érseki vagyon mellett saját családi vagyonát is felajánlotta és felhasználta. Halála előtt 80 ezer aranyforintot hagyott a székesegyház befejezésére. Egyháztörténeti jelentősége, hogy érseksége alatt éledt újjá a bencés rend Magyarországon. 1498-tól Bakócz Tamás az esztergomi érsek. Erős kézzel hamarosan rendbehozta az érsekség gazda- ságát, s magas jövedelmekre tett szert. Ő építtette 1506-ban a Boldogságos Szűsz tiszteletére azt a kápolnát, melyet saját temetkezési helyéül szánt. (Bakócz kápolna). A nagynevű érsek ötvösmunkákkal és szőtte- sekkel gazdagította a templomokat, a misekönyveket is gazdagon diszíttette, különösen a nevéhez fűződő, s ma a Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött graduálét. Szalkay László érsek (1524-26) tevékenysége a készülődő újabb török támadás megfékezésére irányult. 1000 gyalogost és 400 lovast ajánlott fel a török elleni hadjáratra. Lajos király oldalán részt vett a mohácsi csatában, ahol elesett.
Várday Pál a törökök elől az érsekséget Nagyszombatba telepítette. Munkáját Oláh Miklós, majd Pázmány Péter teljesítette ki, aki Nagyszombaton tudományegyetemet alapított. Pázmány kiemelkedő életművet hagyott hátra. 1761-ben Barkóczy Ferencet nevezték ki esztergomi érsekké. Ebből az alkalomból Mária Terézia az esztergomi várat visszaadta az érsekségnek. A Vízivárosban 1729-ben megnyílt a jezsuiták rendháza, 1726-60 között a ferencesek is felépítették renházukat, a királyi városban templomot emeltek Szent Anna tiszteletére. Miután az érsekség visszakapta a Várhegyet, Barkóczy Ferenc 1761-65 között építeni kezdte a törökök által elpusztított Szent Adalbert templom helyén az új székesegyházat. Mária Terézia befolyásos érseke volt Battyhyány József, ennek ellenére az ő idejében szakították ki az esztergomi egyházmegyéből a szepesi, a besztercebányai és a rozsnyói püspökségeket. 1820. május 20-án beiktatták Rudnay Sándor volt erdélyi püspököt. Rudnay visszahozta Esztergomba az érsekséget és a káptalant. 1822-től folytatta a Barkóczy által megkezdett bazilika építését.
1838-ban nevezték ki Kopácsy József veszprémi püspököt esztergomi érsekké. Ő szerkesztett először magyar nyelven egyházi körleveleket, s számos tudományos munkát is lefordított magyarra. 1842-ben megalapította a tanítóképzőt.
A szabadságharc alatt Hám János érsek, Windischgrátz herceg Budára történt bevonulása után körlevélben fordult a papsághoz, kérve, hogy híveiket a császárhoz való hűségre buzdítsák. Ezért a Honvédelmi Bizottmány minden vagyonát zár alá vette, ezért menekülni kényszerült majd lemondott székéről. Ebben az évben, 1849-ben nevezték ki helyére Scitovszky Jánost. Nevéhez fűződik a papnevelde visszahelyezése Nagyszombatból (1850), a bazilika felszentelése (1856), a Katolikus Legényegylet megalapítása, iskolák, többek között a Szatmári Irgalmas Nénék intézetének létrehozása (1865). Halála előtt ismét betelepítette a pálosokat Magyarországra, nekik adományozta a szentkereszti remeteséget. A dualizmus időszakának legnagyobb formátumú érseke Simor János volt. Jelentős intézményeket hozott létre Esztergomban. Új érseki palotát építtetett, megvetette a mai Keresztény Múzeum, a Simor Könyvtár, s a Prímási Levéltár alapjait, befejezte a bazilika építését és kórházat létesített (Dobozi út). 1891-től Vaszary Kolos pannonhalmi főapát lett az érsek, aki korábban az esztergomi bencés gimnázium tanára volt. Támogatta a vasútépítést, segítette a Mária Valéria-híd, a Kolos-híd és az 1902-ben alapított kórház létrejöttét. A történelmi Magyarország utolsó hercegpímása Csernoch János volt. 1927-től 1945-ig, haláláig Serédi Jusztinián, a kiváló egyházjogász volt az esztergomi érsek, akit 1945 szeptemberében követett Mindszenty József. 1948-ban koholt vádak alapján letartóztatták, s a népbíróság tanácsa életfogytiglani fegyházra ítélte. 1956-ban a forradalom oldalára állt, s ezért menedékjogot kellett kérnie az USA nagykövetségén, ahol 1971-ig tartózkodott. 1973-ig viselte az érseki rangot. 1975-ben Máriazellben halt meg. Hamvait 1992-ben a Bazilika altemplomában helyezték el. 1976-tól Lékai László az érsek. Nevéhez fűződik a római Szent Péter bazilika magyar kápolnájának létrehozása. Tevékenységével hozzájárult az állam és egyház viszonyának konszolidálódásához. 1987-től az érseki tisztet Paskai László tölti be.
Esztergom érsekei:
1000-0012: Domonkos, 1002-1007: Radla Sebestyén, 1007-1026: Anasztáz Asztrik, 1046-1055:1. Benedek. 1067-1075: Dezső, 1075-1077: Nehemiás, 1093-1094: István, 1094-1095: Acha, 1095-1104 Szerafin, 1105-1116: Lőrinc, 1117-1126: Marcell, 1127-1139: Felicián, 1142-1146: Makár, 1150-1158: Martyrius, 1158- 1179: Bánfy Lukács, 1180-1183:1. Miklós, 1185-1203: Jób, 1204-?: Ugrin, 1204-1205: Kalán, 1206-1222:1. János, 1224-?: I. Tamás, 1226-1239: Róbert, 1239-1241: Mátyás, 1242-1253: II. István, 1254-1261: II. Benedek, 1262-1273: Fülöp, 1273-?: II. Miklós, 1274-1276: III. Benedek, 1277-1278: II. Miklós, 1279-1298: Lodomér, 1298-1303: Gergely, 1303-1304: Mihály, 1305-1321: II. Tamás, 1321-1328: Boleszláv, 1329-1330: Dörögdi ZL Miklós, 1330-1349: Telegdi Csanád, 1350-1358: Vásáry IV. Miklós, 1358-1366: V. Miklós, 1367-1375: Telegdy III. Tamás, 1376-1378: II. János bíboros és érsek, 1378-1387: Vaskúti Dömötör, 1387-1418: III. János Kanizsay) prírhás érsek,* 1423-1439: Pálóczy I. György, 1440-1465: Széchy Dénes, 1465-1472: Vitéz János, 1472-1480: VI. János, 1480-1485: VII. János, 1486-1497: Estei Hippolit, 1497-1521: Bakócz Tamás, 1522-1524: Szatmári ÜL György, 1524-1526: Szalkay László, 1526-1549: Várday Pál, 1551-?: IV. György, 1553-1568: Oláh Miklós, 1569-1573: Verancsics Antal, 1573-1586: Telegdy Miklós, 1587-1592: Kutassy János, 1596-?: Fehérkövy n. István, 1597-1601: Kutassy VIII. János, 1607-1615: Forgách VII. Ferenc, 1616-1637: Pázmány Péter. 1637-1642: Lósy I. Imre, 1642-1666: Lippay V. György, 1666-1685: Szelepcsényi VI. György, 1685- 1695: Széchenyi Gimesy György, 1695-1707: Kollonich Lipót, 1707-1725: Keresztély Ágost hercegprímás érsek. 1725-1745: Esterházy Imre, 1751-1757: Csáky Miklós, 1761-1765: Barkóczy Ferenc, 1776-1799: Battyhyány József, 1808-1809: Károly Ambrus, 1819-1831: Rudnay Sándor, 1833-1847: Kopácsy József, 1848-1849: Hám János, 1849-1866: Scitovszky János, 1867-1891: Simor János, 1891-1912: Vaszary Kolos, 1913-1927: Csernoch János, 1927-1945: Serédi Juszitinián, 1945-1973: Mindszenty József, 1976-1986: Lékai 'László, 1987- Paskai László.
*1394-TŐL az esztergomi érsekek a prímási címet, 1714-től 1979-ig a hercegprímási címet viselték.
Főszékesegyházi plébánia
1856-tól a főszékesegyházi plébános a káptalan tagja. Anyakönyveit 1829-től vezetik. A plébániához tartozik a Fogadalmi kápolna. Vízivárosi plébánia Középkori temploma Szent László nevét viselte. A jelenlegit 1738-ban szentelték fel. Ez lett Víziváros plébániatemploma. Plébánosai 1685-től a Nagyszombatból jött kanonokok voltak. 1856-ig, a bazilika felszenteléséig ez a templom töltötte be a főszékesegyházi szerepét. A plébániához tartozik a szemináriumi templom és a Szent István kápolna. Hitbuzgalmi egyesületei 1947-ben: Oltáregylet, Katolikus Egylet, Jézus Szíve társulat, Mária Congregatio, Jézus Szíve Társulat, Oltárgondozó Hölgybizottság, Szívgárda, Szent Tamás és Vízivárosi Katolikus Polgári Olvasókör.
Belvárosi plébánia
A jelenlegi templom 1756 és 1772 között épült. Szent Péter és Pál tiszteletére szentelték fel. A templomhoz tartozik a temetőkápolna és a Jópásztor kápolna. Anyakönyveit 1709-től vezetik. A belvárosi templomhoz tartozik a ferences Szent Anna templomigazgatóság. A királyi városba 1224-ben telepedtek le a ferencesek. Első templomukat a tatár felégeti és IV. Béla segítségével építik újjá. Mai templomukat 1700-1717 között emelték Szent Anna tiszteletére. A rendházban 1930-tól működik gimnáziumuk. Hitbuzgalmi egyesületei 1947-ben:Katolikus Unió, Katolikus Mesterek Társasága, Belvárosi Földmíves Ifjak Egyesülete, Mária Congregatio (két csoport), Credo Egylet, Szívgárda.
Szent Anna plébánia
Packh János tervei alapján 1828 és 1831 között épült a Szent Anna vagy kerektemplom. 1872-ben Csatái Szabó János hittudós a templom szomszédságában lévő házát és tetemes vagyonát a templomra hagyta. A 19. század végén óvodát és óvónőképzőt létesítettek mellette. 1937-ben kivált a belvárosi plébánia kötelékéből, s önállósult. Kápolnái a Galagonyásban lévő Szent Orbán kápolna és a Dobogókői úton lévő Rozália kápolna. Anyakönyveit 1937-től vezetik. Hitbuzgalmi egyesületei 1947-ben: Rózsafűzér Társulat, Jézus Szíve Társulat, Credo Egylet, Mária Congregatio, Szívgárda, Hitterjesztés Művek, Szent Gyermekség Művek, Szent Péter Művek, Leányok Mária Congregatiója.
Szentgyörgymező plébánia
A Szent György vértanúról elnevezett zöldmezei prépostságot és társaskáptalant a hagyomány szerint Szent István alapította. A középkorban már állt temploma. Csáky Miklós prímás építtette a mait, mely 1775-ben készült el. 1800-tól plébánia. Anyakönyveit 1801-től vezetik. 1886-tól plébánosa Perger Lajos volt, akinek több drámáját is játszották. Cikkei megjelentek a korabeli lapokban. Hitbuzgalmi egyesületei 1947-ben: Mária Congregatio, Szívgárda, Rózsafűzér Társulat.
Kertvárosi plébánia
1938-ban a Szent István jubileumi év alkalmával e városrész a Szent István város nevet kapta. Goszleth Lajos tervei alapján Szent István tiszteletére templomot építtettek, amelyet 1943-ban szenteltek fel. Anyakönyvek 1943-tól találhatók, előtte a Szent Anna plébánián vezették. Hitbuzgalmi egyesületei 1947-ben: Rózsafűzér Társulata,Dolgozó Lányok Társulat, Szívgárda.
Evangélikus egyház
Esztergom és vidéke egyházilag Nagybörzsönyhöz tartozott. Esztergom gondozása Nagybörzsönyből szinte lehetetlen volt, ezért az egyházi vezetés adminisztrátori megbízást adott dr. Kovács Sándornak, a későbbi teológiai tanárnak és püspöknek. Ő tartotta az első evangélikus istentiszteletet Esztergomban 1924. júniusában a református templomban. 1925-ben alakult meg az önálló evangélikus gyülekezet. 1936. október l-jétől saját lelkészt kapott Molnár Gyula személyében. O szervezte azután tovább a gyülekezetet, amely Esztergom-Dorogi Misszió Egyházközség néven lépett be az egyház történetébe. Templomuk Szentelésére 1941. december 7-én került sor harangavatással és Molnár Gyula rendes lelkészi beiktatásával egybekötve. Jelenleg új lelkészlakást, gyülekezeti termet építenek, és a templom teljes felújítása is folyik.
Református egyház
Egykorú adatok szerint a 16. században népes református gyülekezet élt Esztergomban. 1599-ben Kutassy VIII. János prímás arra kérte a királyt, hogy az "esztergomi heretikus (tévtanító) lelkészeket" karhatalommal űzesse ki a városból. Ennek megtörténte után mintegy három évszázadon keresztül protestánsoknak tilos volt letelepedniük a városban. A múlt század második felétől kezdődően egyre több református Esztergomba. 1881. október 15-én ünnepélyesen megalakult a református egyházközség. Az első istentiszteletet másnap, október 16-án a megyeháza dísztermében tartották meg. A templom 1889-ben épült. 1949-ben bővítették, 1978-ban eklektikus stílusban tornyot építettek hozzá. 1881 óta őrzi az anyakönyveket. 1945 előtti iratait a Pápai Református Levéltárban őrzik. Az egyházközség megalakulásakor különböző helyekről kapott ajándékba úrasztali felszerelést: egy 1704-es keltezésű kelyhet Sárospatakról s egy 1770-ből valót Átányból. Esztergom őrzi az ellenreformáció megszűnt és vissza sem állított szomori református egyházközség 1725-ből való ónkannáját is.
Izraelita hitközség
A magyar királyok székhelyén a 11. században megtelepedtek zsidó kereskedők és pénzváltók. A legrégebbi magyarországi zsidó hitközség már 1050 körül önálló vezetőséggel rendelkezett, a zsidók külön városrészben éltek. Imaházuk volt valamint pénztáruk a szegények és betegek támogatására. A 13. század elején rituális fürdőjük, I. Károly király 1326-ban kelt oklevele szerint külön temetőjük is volt. A 16. század elején 800 zsidó élt a városban. A török kiverését követő évtizedekben az Érseki-Vízivárosban laktak, ahonnan az esztergomi érsek 1711-ben elűzte őket. Négy évig a szabad királyi városban kereskedtek, de innen is menniük kellett. Később II. József engedélyezte megtelepedésüket, de csak egy-két család élt ezzel a lehetőséggel. A 18. század elejétől ismét kitiltották őket. Esztergom-Szenttamáson 1750 óta éltek egyre növekvő számban. 1759-ben az esztergomi székesfőkáptalan engedélyezte, hogy telket vásároljanak imaház építésére. 1827-ben a szenttamási zsidók létszámát 262-re tették, zsinagógájuk, rabbijuk volt, anyakönyvet vezettek. A 19. század második felében a szabad királyi városban kereskedők, tisztviselők, orvosok, ügyvédek telepedtek meg. 1858-ban új zsinagógát emeltek, ezt 1888-ban elbontották és helyén Baumhorn Lipót tervei szerint mór stílusú zsinagógát építettek. 1864-ben alakult meg a Betegsegélyző Egylet, 1868-ban az Izraelita Nőegylet, 1927-ben a Kultúregylet. 1895-ben az egyesült városnak kb. 800-900 zsidó lakója volt. 1868-1944 között zsidó elemi iskola működött Szenttamáson. Az első világháború után a város meg- változott gazdasági helyzete miatt sokan elköltöztek a fővárosba, 1930-ra a lélekszám 600 főre csökkent. A deportálásból visszatérők kísérletet tettek a hitközség újjászervezésére, de nem tudták fenntartani a zsinagógát. A Magyar Izraeliták Országos Központja eladta, ma a Technika Háza működik benne.
Tárgyi emlékei nagyrészt az esztergomi múzeumok kőtáraiban találhatók: sírkövek, sírkő- és egyéb töredékek. A Hideglelős-kereszt-csúcson 4. századi római táborhely tornyait és zárófalát tárták fel. A Várhegyen castrum (római vár) állhatott. Edény- és pénzleletek, tetőcserepek, téglák kerültek elő nagy számban. A város határában, a Duna partján több római őrtorony maradványai láthatók.
Építészeti alkotásairól nagyrészt csak okleveles adataink vannak. 38 temploma régi metszeteken látható, vagy régészeti ásatások igazolták létezését. Legrégebbi temploma a Szent István első vértanúnak szentelt fejedelmi házikápolna majd prépostság volt.
Szent Adalbert székesegyház
Magyarország legszebb bazilikája lehetett. Építését Szent István kezdte. 1180-ban leégett. III. Béla király idejében Jób érsek építi újjá. A következő évszázadokban is tovább gazdagítják oldalkápolnákkal, szentélyét gótikus stílusban alakították át. A török ostromok alatt, majd a klasszicista bazilika építésekor tűnt el. Teljes lebontása előtt alaprajzát felmérték (1765).
Porta Speciosa
A székesegyház "Szép Kapuja". A nyugati főhomlokzaton az előcsarnokból nyílt, 1188-95 között épült, fehér és vörös márványból. Makettje a Vármúzeumban látható. Az "olasz típusú kaput bizánci inkrusztációs technikával, francia ikonográfiái program szerint" készítették. (Dercsényi Dezső meghatározása.)
Bakócz kápolna
A Szent Adalbert székesegyház mellett, önálló, a déli homlokzatot uraló építményként állt. Tágas bejárati nyílással szervesen kapcsolódott a székesegyház belső teréhez. Süttői vörös márványból készült, A magyarországi reneszánsz építészet legjelentősebb alkotása. Művészeti csúcspontja az oltár, Andreas Ferucci itáliai szobrász műve. Később a kápolnát 1600 darabra szétszedve építették be a Bazilikába.
Királyi, majd érseki palota
Géza fejedelemtől kezdve több periódusban építették. III. Béla király korában átalakították. Ma is látható épületrészei jórészt ebből az időből származnak. Először a várhegy déli csúcsán álló lakótorony készült el. A Fehér torony (majd Lipót bástya) szabálytalan sokszög alapú, magas sátortetővel fedett monumentális építmény lehetett. Kettős bélletű kapuja volt. Később csatolták hozzá a Szent István termet, a nyugati palotaszárny helyiségeit, majd a várkápolnát.
A nyugati palotaszárny szintén több építési szakaszban formálódott. A legnagyobb változás Vitéz János érseksége idejében történt. 1470 körül készültek el a dolgozószoba freskói. A négy erény álló alakja valószínűleg olasz mester alkotása. A helyreállított boltozati bordákon csillagképek töredékei láthatók. 1543-ban kezdődött pusztulása, mikor ágyúállássá alakították, 1605 körül földdel tömték be. Bonfini és mások leírásából alkothatunk képet arról a monumentális méretű teremről, mely freskókkal volt díszítve, és a Duna felől vörösmárvány függőfolyosók övezték. Az utóbbi évek kutatásai, feltárásai elegendő támpontot rögzítettek az esetleges rekonstruáláshoz.
Szent István terem
Sokáig Szent István születési helyének tartották. 1874-ben kápolnává alakították. Középoszlopra boltozott négyszakaszos terem keresztboltozati bordák nélkül, oszlopfői eredeti alkotások. A Dunára néző ablakfülke a 19. században készült.
Várkápolna
HL Béla kori építkezés eredménye. A román stílusú építészet legszebb alkotása, ahol először jelennek meg hazánkban gótikus jegyek. A viszonylag kis alapterületű kápolna, nagyszerű térélményt nyújt. A 12. század végén történt nagy átépítések legépebben megmaradt emléke. Az 1934-es feltárás, és máig példa- értékű helyreállítása óta az esztergomi kőfaragó műhely sajátosságai nyilvánvalóbbá váltak. Az oszlopfők figurális díszítése, a bélletes kapu geometrikus motívumai francia mintaképekre utalnak. Belső kifestése több periódusban történt. Az Oroszlános címerkorongok 1200-ban, a hajó oldalán látható apostolfejek 1340 körül készültek. A török uralom alatt a város műalkotásai csak pusztultak. A katonai létesítményeken kívül helyreállítható állapotban fönnmaradt több fürdő és dzsámi a Vízivárosban. Ezenkívül főleg az iparművészet tárgyköréhez tartozó emlékek maradtak ránk.
A Vízivárosi plébánia templom mozgalmas domború homlokzata római kapcsolatokat mutat. Esztergom egyik legszebb temploma. Berendezése 1945-ben pusztult el. A belvárosi plébánia-templom középtengelyében elhelyezett tornya uralja a homlokzatot, a függőleges és vízszintes szerkezeti elemek harmonikus egyensúlyt teremtenek. Eredeti főoltárát a századfordulón cserélték fel a maira. A hatalmas oltárképet Vaszary János festette. A szószék 1762-1763-ban készült, rokokó munka. Középkori kolostoruk közelében, 1700-ban kezdték építeni a ferencesek a Szent Anna templomot. Tornyát a szentély mellé építették. Egyszerű világosan szerkesztett külső és belső architektúrája kellemes benyomást kelt. Az 1910-1914-ben végzett restaurálás megfosztotta több értékes barokk berendezési tárgytól. Az átlagon felüli művészeti értéket mutató oltárt nem érintette az átalakítás. A kisebb léptékű építmények közül szép arányai, igényes homlokzati kiképzése miatt említésre méltó a belvárosi temetőben álló, ravatalozónak használt kápolnát, melyet Mayer Krisztián esztergomi mester tervei szerint építettek.
A Szent Tamás-hegy jelenlegi kápolnája a hegy csúcsán áll, 1823-ban készült. Szép arányú klasszicista alkotás. A hozzá vezető stációk színes barokk kőszobrai különböző korokban készültek. A kápolna előtti szoborcsoport eredetileg a Várhegyen állt. Esztergom világi barokk épületei közül legjelentősebb a mai városháza. A 17. század végén épült barokk eredetileg Bottyán János lakóháza volt. Harmonikus főhomlokzata későbarokk. Legdekoratívabb része a középrizalit, hajlított erkéllyel, alatta az árkádok mögött nyíló kapuval. A rizalitot timpanon zárja le. melynek közepén süttői márványból faragott városcímer foglal helyet barokkos keretben. A városháza előtti térnek a 11. századtól városközponti szerepe van. Modern beépítések alig történtek, barokk. klasszicista, eklektikus épületek egységéből áll. 7. szám a Gróh vagy Szerencsés-ház gazdag stukkó díszítéssel manzárdtetővel, több kis tetőablakkal 1765-1770-ben épült. A környező utcákban szintén több említésre méltó barokk palota és lakóház található. Legkiemelkedőbb a török generális háza (1747), Majerhoffer András műve, később vármegyeháza.
Az Obermayer-ház 1767-ben, a Meszéna-ház 1755-ben Gróf Sándor Móricz tulajdona 1772-ben épült jelentős barokk alkotások.
Főszékesegyház (Bazilika)
A magyarországi klasszicista építészet kiemelkedő alkotása Kühnel Pál és Packh János tervei alapján készült, Hild József tervei felhasználásával fejezték be. A kompozíció egy fő nézőpontra épült, középpontja a feljárat tengelyében álló, s az altemplom padlószintjétől mérve 100 méter magas kupola. A homlokzati tömeget oldják a két oldalt álló harangtornyok, melyek boltívekkel kötődnek a templomtesthez. Az előcsarnok szobrai Johann Hutterer és Kiss György alkotásai. A tornyok árkádjai feletti domborműveket Johann Meixner, a nyugati homlokzaton lévőket Marco Casagrande készítette. A templom belseje kereszt alaprajzú, a hosszanti térhatás az uralkodó. A belső térben is a kupola a központ. A hatalmas szentély főoltára fölött áll a Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárkép (13x6,5 m); Tiziano festményének átfogalmazásával Grigoletti olasz festő készítette. A székesegyház gazdag szobrai közül kiemelkednek a Pázmány Pétert és Simor Jánost mintázó alkotások. Az északi oldalkápolnában látható Szent István vértanú térdeplő alakja melyet Ferenczy István faragott. Az altemplom az egyiptomi építészeti formák felhasználásával készült. A Várhegy régi érseki síremlékei itt kerültek kiállításra, pl. Vitéz János 1472-ben készült reneszánsz sírfedő lapja. Kanonoki házak, segédpüspök palota, szeminárium övezi azt a mesterségesen kiépített széles feljáratot, ami a homlokzati oszlopos előcsarnokhoz vezet. A Szent Anna plébánia templomot szintén Kühnel Pál bécsi építész tervei szerint építették. Valójában egy nagy kupola, magassága 38 m. A római Pantheon mintájára előcsarnoka 6 dór oszlopon nyugszik. A Széchenyi téren található Kollár-ház, továbbá a vízivárosi ún. régi prímási palota ugyancsak szép klasszicista épületek. Romantikus, eklektikus városrészek nem alakultak ki. A lehetőséget néhány olyan kivétel jelzi, mint például Lippert József műve, a koraeklektikus prímási palota 1870-1880-ból, a postapalota, s egy szép romantikus lakóház a Bajcsy Zsilinszky u. 22. szám alatt.
Az 1867-es kiegyezést követően a polgárosulás Esztergomban is megindult. 1899-ben a Széchenyi Kaszinóban megnyílt az első olyan kiállítás, melyen helyi alkotók léptek a közönség elé (pl. Einczinger Ferenc, Rainerné Istvánffy Gabriella). Az 1906. április 3-ától látható bemutatón már Bajor Ágost is jelentkezett. A helyi képzőművészek közös bemutatkozását egyéni kiállítások sora követte. 1914-ben Királyfalvi-Kraft Károly festőművész, az Érseki Tanítóképző Intézet tanára rajziskolát nyitott. Bajor Ágost, Hellebrand Béla, Einczinger Ferenc, Pirchala Imre és Tipari Dezső elvégezte a Képzőművészeti Akadémiát, sikerrel szerepeltek a fővárosi szalonok kiállításain. A város képzőművészeinek újabb közös kiállítására 1925-ben került sor Bajor Ágost, Koszkol Jenő, Einczinger Ferenc Hellebrand Béla, Fuchs Hajnalka, Pirchala Imre, Klomann Nándor, Nyergesi István, ifj. Vitái István és mások részvételével. 1926-ban a Balassa Társaság képzőművész tagjainak nyílt lehető- ségük a bemutatkozásra.
1928-ban Serédi Jusztínián hercegprímás kezdeményezésére Esztergomban nyílt meg a II. Országos Egyházművészeti Kiállítás Bajor Ágost, Damkó József, Edvi Illés Ödön, Éber Gyula, Fuchs Hajnalka, Hellebrand Béla, Henek Vince, Hidegh Béla, Holló Kornél, Horvai János, Jaschik Álmos, Kacziány Aladár, Kampis János, Kontuly Béla, Leszevszky György, Nyergesi János, Orbán Antal, Tóth Gyula, Ungvári Sándor, ifj. Vitái István részvételével. Négy esztendővel később, 1934-ben a helybéli hagyományokra építve Esztergomból indította országos útjára Tamás Henrik galériája azt a kiállítást, amelyen Aba-Novák Vilmos, Berény Róbert, Bernáth Aurél, Bornemissza Géza, Czóbel Béla, Csók István, Csontvári Kosztka Tivadar, Derkovits Gyula, Egry József,
Ferenczy Károly, Fényes Adolf, Gulácsy Lajos, Iványi Grünwald Béla, Kádár Béla, Kernstok Károly, Kmetty János, Koszta József, Márffy Ödön, Mednyánszky László, Pekáry István, Perlrott Csaba Vilmos, Ripl-Rónay József, Rudnay Gyula, Szobotka Imre, Szőnyi István, Vaszary János, Ferenczy Noémi, Scheiber Hugó és mások, a magyar képzőművészet színe-java szerepelt. A kiállításon látható művek válogatásában meghatározó szerepet játszott a korábban esztergomi preparandista Kárpáti Aurél. A jeles fényképészek sorát Beszédes Sándor nyitotta meg a 19.században. Őt 1945-ig Albrecht Ferenc majd Mártsa Alajos követte a sorban. A második világháború után a szabadiskolai hagyományokat követően 1948 nyarán művésztelep működött Ferenczy Béni vezetésével a városban Kiss Tamás, Mártsa István és Vígh Tamás részvételével.
ANDRÁSKÓ István festőművész
1930-ban született Budapesten. 1951 óta Esztergomban él és alkot.
Mucsi András: Bevezető Andráskó István kiállításának katalógusába (Esztergom, 1979. Balassa Bálint Múzeum).
Neuberger Róbert: Andráskó István festészete. = Új Forrás, 1977.3. sz. 119-120.1.
BAJOR Ágost festőművész
1892-ben született Esztergomban és itt hunyt el 1958-ban. Számos alkotásán örökítette meg a várost, kiemelkedő jelentőségű képsorozata az "Ismeretlen Esztergom". Hagyatékát a Balassa Bálint Múzeum örzi.
Zdnay László: Bajor Ágost festőművész emlékezete. In: Esztergom Évlapjai, 1961.185-187.1.
Zdnay László: Bajor Ágost emlékkiállítása elé. In. Esztergom Évlapjai 1981.101-103.1.
BARCSAI Tibor festőművész
1937-ben született Pécsett. 1967 óta Esztergomban él és alkot.
Bodri Ferenc: Barcsai Tibor. = Jelenkor. 1968.12. sz.
Dévényi Iván: Barcsai Tibor kiállítása Esztergomban. = Művészet, 1969. 6. sz. 31.1.
Kaposi Endre: Képek várakról - várak képekről. = Új Forrás, 1981.1. sz. 68-70.1.
BÁRDOS Annamária keramikusművész
1945-ben született Dorogon. Művészeti tanulmányainak befejezése után Esztergomban telepedett le, itt élt és alkot.
Dorogi képzőművészek kiállítása. Dorog, 1981. József Attila Művelődési Központ. (Katalógus.)
CZIMBALMOS SZABÓ Kálmán festőművész
Esztergomban született 1914-ben, majd külföldön fejtette, fejti ki munkásságát. Életművének jelentős részét a Balassa Bálint Múzeum őrzi.
Lincz Sándor: Bevezető Czimbalmos Szabó Kálmán kiállításának katalógusába (Esztergom, 1985. Balassa Bálint Múzeum).
CZUCZAY József kovácsművész
1929-ben született Esztergomban. Szülővárosában él és alkot.
Bodri Ferenc: Bemutatjuk Czuczay József kovácsművészt. = Új Forrás, 1970. 2. sz. 85-88.1.
EINCZINGER Ferenc festőművész
1879-ben született Esztergomban, szülővárosában alkotott és szervezte a város művészeti, irodalmi életét. 1950-ben hunyt el.
Bodri Ferenc: Einczinger Ferenc 1879-1950. = Limes, 1990.1. sz. 37-40.1.
FARAGÓ József grafikus
1866-ban született Esztergomban, külföldön fejtette ki rajzművészeti, karikaturista munkásságát, 1906-ban hunyt el Berlinben.
Földes Vilmos: Egy élclaprajzoló Esztergomból. = Művészeti Műhely, 1990.1. sz. 11-12.1.
Kaposi Endre: Egy rajzoló emlékére (Faragó József). Esztergomi arcképcsarnok. = Esztergom és Vidéke. 1986. március.
HAVAS Sándor textiltervező iparművész
1926-ban született, 1962-ben hunyt el. Hagyatékát a Balassa Bálint múzeum őrzi.
Jenkei János: In memóriám Havas Sándor (1926-1962). = Dolgozók Lapja, 1976. okt. 17. 4.1.
HORVÁTH György kovácsművész
1938-ban született Esztergomban. Azóta szülővárosában él és alkot. Főbb munkái: Mátra verebély Szentkuti barokk templom díszrácsa, II. világháborús emlékmű, Dorog, Prímás Pince Söröző kapuzata, Esztergom
KÁNTOR János festőművész
1947-ben született Salgótarjánban. Esztergomban él és dolgozik.
Bodri Ferenc: Kántor János. Dolgozók Lapja, 1979. dec. 12.
Bodri Ferenc: Bevezető Kántor János kiállításának katalógusába (Esztergom, 1981. Esztergomi Galéria).
KAPOSI Antal festőművész
1908-ban született Nagykanizsán. 1959-től 1978-ban bekövetkezett haláláig Esztergomban élt és alkotott, rajzpedagógusként működött.
Juhász Antal: Kaposi Antal és Végvári I. János kiállítása Esztergomban. = Komárom megyei Dolgozók Lapja, 1960. 78. sz. 6.1.
Kaposi Antal emlékkiállítása. Esztergomi képek. Esztergom, 1979. Esztergomi Galéria. (Katalógus)
KAPOSI Endre festőművész
1939-ben született Zalaegerszegen. 1959 óta él és alkot Esztergomban.
Csiffáry Tamás: Az utca másik oldalán. = Új Forrás, 1990. 2. sz. 85-95.1.
Mucsi András: Kaposi Endre. = Új Forrás, 1973. 2. sz. 89-90.1.
Mucsi András: Kaposi Endre. = Új Forrás, 1980. 6. sz. 73-75.1.
KAPOSI Tamás festőművész
1966-ban született Esztergomban, 1991-ben elhunyt.
Kaposi Tamás emlékkiállítása, Esztergom - Balassa Bálint Múzeum 1992. április. Kiállítási katalógus.
Kaján Imre: Fejezetek a Thébai Lord életéből. No.3. Kaposi Tamás festőművész. (1966-1991.). = Limes. 1992. 3. sz. 93-105.1.
Klimó Károly: Kaposi Tamás emlékkiállítása. In: Művészeti Műhely. 1992. Tatabánya. 67.1.
Wehner Tibor: Az út. Kaposi Tamás festőművész emlékkiállítása. =Új Művészet 1992. 7. sz. 58-59 1.
KOCSISNÉ GERENCSÉR Anna festőművész.
1911-ben született Kolozsvárott.
A Képzőművészeti Főiskolán Benkhart Ágoston tanítványa volt. Az Esztergomi Tanítóképző Főiskola tanáraként 1973-ig minden csoportos városi tárlaton szerepelt. 1971-ben önálló kiállítása volt az Amerikai Egyesült Államokban.
KOLLÁR György festőművész
1950-ben született Esztergomban. 1992-ben bekövetkezett haláláig szülővárosában élt és dolgozott.
Chikán Bálint: Kollár György alkotásai elé. = Új Forrás, 1981. 2. sz. 77-78.1.
Csoóri Sándor: A festészet védelmében. Kollár György esztergomi kiállításáról. In: Csoóri Sándor. Készülődés a számadásra. Magvető K. Bp. (1987. 240-246.1.)
Csoóri Sándor: Esztergom új festőt avat. = Új Forrás, 1976. 1. sz. 151-152.1.
Kollár György festőművész (1950-1992) (Szerk.: Wehner Tibor) [Kiad. a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma] Esztergom 1993. 75. sz. 1. - Illusztr.
Wehner Tibor: Kollár György. - Búcsúztató. = Művészeti Műhely. Tatabánya. 1992. 65.1.
KOVÁCS József fafaragó
1931-ben született Kúttej községben. 1978-tól foglalkozik aktívan a fafaragással. Esztergomban él és alkot.
KÖRNYEY László festőművész
1911-ben született Esztergomban, szülővárosában él és dolgozik.
Nagy Lajos Cs.: Napfényes találkozások. Seres Béla és Környey László kiállítása Esztergomban. = Dolgozók Lapja, 1981. jan. 13. 4.1.
MAGYARÁSZ Imre festőművész
1905-ben született Esztergomban, 1972-ben hunyt el Budapesten. Hagyatékát a Keresztény Múzeum Dévényi Iván: Magyarász Imre (1905-1972) emlékkiállítása Esztergomban. = Új Forrás, 1973. 1. sz. 159-160.1.
MORVAY László festőművész
1947-ben született Esztergomban, itt töltötte gyermekkorát. Napjainkban Budapesten és Pécsett él.
Morvay László grafikusművész kiállítása. Esztergom, 1977. Esztergomi Galéria. (Katalógus.)
PIRCHALA Imre festőművész
1904-ben született Nyitrapereszlényben. 1945 előtt Esztergomban élt és dolgozott.
Zentai Pál: Vasárnap nyílik Esztergomban Pirchala Imre festőművész kiállítása. = Dolgozók Lapja, 1974 okt. 17. 4.1.
PRUNKL János festőművész
1939-ben született Tokodon. 1943 és 1964 között Dorogon, 1964 óta Esztergomban él és dolgozik.
Csoóri Sándor: Prunkl János festészete. = Új Forrás, 1988.1. sz. 54-56.1.
Sárándi József: Idill és valóság. Arcképvázlat Prunkl Jánosról. = Új Forrás, 1976. 2. sz. 114-115.1.
SÜTTŐ Ferenc keramikusművész
1941-ben született Érsekújvárott. Esztergomban él és dolgozik
Nagy Lajos, Cs.: Süttő kerámiái a Zodiákus Klubban. = Dolgozók Lapja, 1971. szept. 22. 4.1.
SZABÓ István festőművész
1927-ben született Földeákon. Az 1970-es évek óta Esztergomban él és dolgozik.
SZÉKELY Ildikó ötvösművész
1944-ben született Esztergomban, szülővárosában él és dolgozik.
Wehner Tibor: Két kiállítás Esztergomban. = Dolgozók Lapja, 1977. okt. 29. 4.1.
TAMÁSI Péter festőművész
1946-ban született Bergen-Belsenben. Esztergomban él és dolgozik.
Tamási Péter kiállítása. Esztergom, 1980. Művelődési Központ Galériája. Katalógus.
VARGA Dezső restaurátor
1955 óta az esztergomi Keresztény Múzeum restaurátoraként dolgozik.
Nagyfalusi Tibor: Látogatás Varga Dezsőnél, a Keresztény Múzeum Munkácsy-díjas restaurátoránál. = Művészeti Műhely, 1989.1. sz. 12-13. L
VÉGVÁRI I. János festőművész
1927-ben született Dunaszekcsőn. 1959 óta Esztergomban él és dolgozik.
Bodri Ferenc: Jegyzetek Végvári I. János képeihez. = Művészet, 1966.10. sz. 36-37.1.
Bodri Ferenc: Végvári I. János = Jelenkor, 1965/8. - Dolgozók Lapja, 1966. jan. 16. = Dolgozók Lapja, 1967. febr. 5. = Dolgozók Lapja, 1972. okt. 22. = Jelenkor, 1973/7-8. = Életünk, 1970/1. = Új Forrás, 1970/2. = Magyar Műhely, Párizs, 1968. jan. = Rajztanítás, 1968/1.
Bodri Ferenc: Végvári I. János művészetéről. = Művészet, 1975. 7. sz. 28-29.1.
Csoóri Sándor: Bevezető Végvári János kiállításának katalógusába. (Esztergom, 1987. Esztergomi Vármúzeum.)Németh Lajos: Végvári I. János 60 éves. = Esztergom és Vidéke. 1987. szeptember.
Fábián László: Küzdelem az Angyallal. = Művészeti Műhely. 1990.
VINCZE László festőművész
1934-ben született Szamoskéren 1960 óta Esztergomban él és dolgozik.
Színek, elvek, ellentmondások. Vincze László festőművész esztergomi tárlatáról. = Dolgozók Lapja, 1969. nov.21.4.1.
Bárdos István: Bevezető Vincze László festőművész kiállításánakkatalógusába. (Esztergom, 1985. Esztergomi Galéria.)
VÖRÖS Béla szobrászművész
1899-ben született Esztergomban. 1983-ban hunyt el Franciaországban, Esztergomban helyezték örök nyugalomra. Hagyatékát a Balassa Bálint Múzeum őrzi.
Dévényi Iván: Vörös Béla. = Új Forrás, 1970. 3. sz. 73-74.1.
Dévényi Iván-Galambos Ferenc-Német Lajos-Parmelim Helene: Vörös Béla. Budapest, 1972. Corvina Kiadó.
Németh Lajos: Bevezető Vörös Béla gyűjteményes kiállításának katalógusába (Esztergom, 1975. Balassa Bálint Múzeum.) katalógusába.
Bodri Ferenc: Vörös Béla. = Jelenkor, 1975. 12. sz.
BALLA András fotóművész
1945-ben született Pocking-ban. 1970 óta Esztergomban él és dolgozik.
Alföldi Jenő: Balla András fotói. = Új Forrás, 1975.1. sz. 115-116.1.
Beke László-Fábián László: Bevezető Balla András Műtárgyfotók című kiállításának katalógusába. (Esztergom, 1981. Vármúzeum.)
BESZÉDES Sándor fényképész
1830-ban született, 1868-tól 1889-ben bekövetkezett haláláig Esztergomban működött.
Dévényi Iván: Megyénk múltjából. Beszédes Sándor. = Komárom megyei Dolgozók Lapja, 1955.87. sz.
Kaposi Endre: Egy múltszázadbeli esztergomi fényképész: Beszédes Sándor. = Új Forrás, 1986. 6. sz. 60-63.1.
KOLLÁR István fotóművész
1950-ben született Esztergomban, szülővárosában él és dolgozik.
Wehner Tibor: Bevezető Kollár István fotókiállításának katalógusába (Esztergom, 1979. Esztergomi Galéria.).
KOVÁCS Melinda fotóművész
1969-ben született Esztergomban Tagja az esztergomi CÉH művészeti csoportosulásnak.
Pinnyei Szilárd: Hasonlatok. (Beszélgetés Kovács Melinda fotóművésszel.) = Művészeti Műhely, Tatabánya, 1992. 11-16.1.
MÁRTSA Alajos fotóművész
1908-ban született Pozsonyban. Diákéveit Esztergomban töltötte, itt élt és dolgozott 1979-ben bekövetkezett haláláig.
Ballá András: A fotográfiáról. - Beszélgetés Mártsa Alajossal. = Új Forrás, 1978.1. sz. 95-100.1.
Dévényi Iván: Mártsa Alajos fotóportréi. In: Esztergom Évlapjai, 1960.117-119.1.
Zolnay László: Mártsa Alajos munkássága. Budapest, 1977. Corvina Kiadó. 16.1.641.
MUDRÁK ATTILA fotóművész
1958-ban született Esztergomban, azóta itt él és dolgozik.
Kaposi Endre: Az idő lassan elszivárog. (Bepillantás Mudrák Attila műhelyébe.) = Művészeti Műhely, 1989. 2. sz. 43-46.1.
SIPEKI Gyula fotóművész
1945-ben született Esztergomban, szülővárosában él és dolgozik.
Kádár Péter: Sipeki Gyula. = Dolgozók Lapja, 1988. okt. 1. 4.1.
Kaposi Endre: KÉP (p) ÉLET (t) MOTÍVUM (Gondolatok Sipeki Gyula dorogi fénykép kiállításáról. In: Művészeti Műhely. 1992. Tatabánya, 55-60.1.
SZEKERES János természetfotós
1950-ben született Esztergomban. Azóta itt él és alkot.
VIGOVSZKY István fotóművész
1930-ban született Kolozsvárott. 1952 óta Esztergomban él és dolgozik.
Bodri Ferenc: Bevezető Vigovszky István fotóművész kiállításának katalógusába. (Esztergom, 1981. Esztergomi Galéria.)
Bárdos István: Vigovszky István fotóművész kiállítása. 1986. Katalógus előszó. Vármúzeum.
Bárdos István: Meditáció fekete-fehérben. (V. I. fotóiról.) = Új Forrás, 1986.6. sz. 58-60.1.
SIGILLUM CSOPORT 1968-1974.
Tagjai: Barcsai Tibor, Bárdos Annamária, Kaposi Endre, Kókay Krisztina, Süttő Ferenc, Szentessy László, Székely Ildikó, Prunkl János.
Kiállítások: 1968 - Esztergom. 1970 - Esztergom-Visegrád-Bábolna. 1972 - Tata. 1974 - Esztergom.
Tagjai: Andráskó István, Ballá András, Bárdos Annamária, Barcsai Tibor, Földes Vilmos, Furlán Ferenc, Kókay Krisztina, Kaposi Endre, Kántor János, Kovács Melinda, Mucsi András, Mudrák Attilla, Morvay László, Szentessy László, Székely Ildikó, Prunkl János, Tamási Péter, Vertei József, Wieszt József, Vincze László, Végvári I. János, Franta Dezső, Szabó Judit, Kollár György.
Kiállítás: 1992. Esztergom
BODRI Ferenc művészeti író
1931. október 31-én született Újpesten. Középiskoláit Esztergomban végezte a Szent Imre Főreálgimnáziumban 1942-1950 között. 1962-1967 között Esztergomban, 1969-től 1991-ben történt nyugdíjazásáig Dorogon középiskolai tanárként működött. 1967-től 1969-ig politikai okokból nem taníthatott. A közismert műbarát és szakíró számtalan kritikát, történeti tanulmányt jelentetett meg hazai és külföldi folyóiratokban.
Művei:
Szentessy László = Jelenkor, 1968/7-8. sz. - Szántó Piroska tárlat Esztergomban = Jelenkor, 1971/12.
- Magyarász Imre kiállítása Esztergomban = Rajztanítás 1973 / 4. - Esztergomi híradás (tárlatok) = Jelenkor, 1973/7-8. - Ferenczy Béni tárlat Esztergomban = Jelenkor, 1973/7-8. - Galambos Tamás kiállítása Esztergomban = Jelenkor, 1973/7-8. - Kassák tárlat Esztergomban = Jelenkor, 1975/12. - André Kertész Esztergomban = Fotóművészet.. = 1977/2. - Az esztergomi Modern Képtár terve . = Művészet, 1979/5.
- Ady Endre városunkban. = Új Forrás, 1988. 3. sz. 74-81.1. -Díszebéd Esztergomban -1936. = Kortárs, 1992. 8. sz. - Barta Éva. Bp. 1988. - Salvador de Madriga nálam és nálunk, értünk és velünk. I—II. = Új Forrás, 1993.1-2. sz.
Irodalom:
Bálint Endre: Arcok és emlékek Esztergomból. = Új Forrás, 1982. 32. sz. 13-35. 1. - Mártsa Alajos, Dévényi Iván, Bodri Ferenc.
DÉVÉNYI Iván művészeti író
1929-ben született Cegléden. 1951-től 1977-ben bekövetkezett haláláig Esztergomban élt és dolgozott. Jelentős modern képzőművészeti magángyűjteményt hozott létre.
Művei:
Tihanyi János Bp. 1968. - Kernstok. Bp. 1970. - Thorma János. Bp. 1976. - Kassák Lajos hét levele. = Vigilia, 1977. szept.
Irodalom:
Bodri Ferenc: Dévényi Iván. = Jelenkor, 1969. 4. sz.
Bodri Ferenc: Dévényi Iván. = Jelenkor, 1971. 2. sz.
Bodri Ferenc: Dévényi Iván. = Vigilia, 1985. 6. sz.
[Huszadik] 20. századi magyar művészek Dévényi Iván gyűjteményéből. | Szerk: Csaplár Ferenc. Kiad. a Kassák Emlékmúzeum és Archívum Bp. 1993. 22.1. -Katalógus. - Illusztr.
Dévényi Iván síremlékének felavatása. = Vigilia, 1979.1. sz.
Doromby Károly: Dévényi Iván. = Vigilia, 1978.1. sz.
Mucsi András: Bevezető az esztergomi Dévényi-gyűjtemény kiállításának katalógusába. (Esztergom, 1983. Balassa Bálint Múzeum.)
Németh Lajos: Egy rövid élet a képzőművészet szolgálatában. = Új Forrás, 1982.3. sz. 36-39.1.
Salamon Nándor: Dévényi Iván műgyűjteménye. = Művészet. 1978.4. sz.
IPOLYI Arnold művészettörténész
1823-ban született Ipolykeszin, 1886-ban hunyt el Nagyváradon. Gazdag műgyűjteményét az esztergomi Keresztény Múzeumra hagyományozta. ,
Irodalom:
Ipolyi Arnold Emiékönyv. Halálának századik évfordulója alkalmából az Esztergomi Keresztény Múzeumban 1986. december 12-én rendezett emlékünnep anyaga. (Szerk.: Cséfalvay Pál, Ugrin Emese) Bp.1989. Apostoli Szentszék K. 237.1.11.
Mucsi András: Ipolyi Arnold gyűjteményei Esztergomba. = Új Forrás, 1974. 3. sz. 97-99.1.
Ugrin Emese: Ipolyi Arnold szerepe és tevékenysége a magyar képzőművészeti életben a kiegyezés után. In: Esztergom Évlapjai, 1988. 10-20.1.
LEPOLD Antal művészeti író
1580-ban született Szentfülöpön. Esztergom régészetének, történetének és művészetének kutatója volt.
Pál: Lepold Antal és az esztergomi vár feltárása. In: Esztergom Évlapjai, 1988. 34-51.1.
Dévényi Iván: Lepold Antal. = Művészet, 1971. 8. sz.
MUCSI András művészettörténész
1929-ben született Szentesen. Egyetemi tanulmányait Szegeden és Budapesten végezte. Ezt követően a Szépművészeti Múzeum, majd az esztergomi Keresztény Múzeum tudományos munkatársa lett. A hetvenes évek elején a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságához távozott, ahol nyugdíjba vonulásáig működött
Tanulmányai és cikkei főképpen a középkori és a XX. századi magyar művészet témaköreiben jelentek meg. Az Esztergomi Művészek Céhének elnöke.
Az Esztergomi Keresztény Múzeum Képtára (Majzer Miklóssal) Bp. 1964. - Kolozsvári Tamás Kálváriaoltára. Bp. 1978. - Magyarországi miniaturák Bp. 1970.
Kiss György: Szentháromság szoborcsoport. (1900.) (A szoborcsoport helyén állt Rieder /Riedter/ András: Szentháromság szoborcsoportja 1723-1900 körül.) - Ismeretlen szobrász: Szent Vendel. (1820 körül.) /Jelenlegi helyén, a Kerek Templom mellett 1901 óta áll. Talapzata az 1723-ban emelt Szentháromság szoborcsoport korintoszi oszlopa./ - Herceg (bécsi szobrász): Angyalszobrok. (1837.) - Ismeretlen szobrász: Immaculata (1740.) - Hebenstreit József: Szent István és Szent László király. (1771 körül.) - Ismeretlen szobrász: Boldog Özséb és Körösi Márk. (1780 körül.) - Ismeretlen szobrász: Kálvária szoborcsoport. (1781.) Jelenlegi helyén 1823 óta áll. - Schrott Andreas : Kálvária stációk. (1838.) - Ismeretlen szobrász: Kucklánder Madonna. (1710.) - Kiss György: Nagyboldogasszony. (1905.) - Kiss György: Nagy Lajos király, Telegdi Csanád érsek. - Hutterer, Johann: Hunyadi János, Széchy Dénes érsek 1874-1878. - Kiss György: Szent Antal. (1905.) - Ismeretlen szobrász: Nepomuki Szent János fülkeszobra. 18. század. - Lányi Dezső: Első világháborús emlékmű. (1927.) - Zászlós István: Szent István intelmei Szent Imre herceghez, (dombormű) (1931.) - Zala György: Csernoch János síremléke. (1931.) - Körmendy-Frimm Jenő: Sobieski emlékmű. (1933.) - Berán János: 14-es honvédelmékmű. (1933.) -Madaras Aurél: Bottyán János (buszt.) (1933.) - Krasznay-Krausz Lajos: Szent István-Szent Imre. (dombormű) (1933.) - Dózsa Farkas András: Balassa Bálint. (1938.) - Antal Károly: Szent István (dombormű) (1938.) - Bory Jenő: Szent István (dombormű) (1938.) - Einczinger Ferenc-Holló Kornél: A víztől félő gyermekét bátorító anya. (1939.) -Krasznay-Krausz Lajos: Prohászka Ottokár, (dombormű) (1941.) -Pátzay Pál: Szent István 1938.1944-től városi tulajdon. - Holló Kornél: Petőfi dombormű. (1948.) - Holló Kornél: 48-as emlékmű. (1948.) - Zala György: Magvető szoborcsoport. (Budapest ajándékaként felállítva 1948-ban.) - Mártsa István: Kossuth dombormű. (1948.) - Tar István: Szent Lőrinc. (1955.) Rákóczi tér. - Martsa István: Anya gyerekkel. (1962.) - Borsos Miklós: Babits dombormű. (1964.) - Boldogfai Farkas Sándor: Szoptató őz. - Csorba Géza: Babits Mihály buszt. Városi Könyvtár, (1971.) - Ferenci Béni: Babits Mihály síremlék, (másolat) Városi Könyvtár, ( 1971.) - Kucs Béla: Vízbe lépő lány. - Vígh Tamás: Lovagló nő. (1974.) - Vígh Tamás: A városalapító. (Esztergom millenniumi emlékműve.) (1980.) - Óvári László: Mozaik a Szakmunkásképző Intézet homlokzatán. (1974.) - Nagy János: Lepold Antal domborműve. Vármúzeum, (1981.) - Borbás Tibor: Babits Mihály mellszobra. (1983.)- Hadik Gyula: Julianus barát. (1985.)- Andreas Papachristos: Művészet. (1985.) - Marosits István: Liszt Ferenc. (1986.) - Székely Ildikó: Dombormű a József Attila Általános Iskola bejáratánál. (1987.) - Szentirmai Zoltán: Vitéz János emlékmű. (1988.) - Jószai Sándor: Díszkút. (1987.) - Asszonyi Tamás: Ivókút a Bazilika mellett. 1988. - Vörös Béla: Haldokló fiú. - Vörös Béla: Női akttorzó. - Mészáros Dezső: Férfi és nő kompozíció. - Szabady Veronika: Elefántos kút. - B. Hegyi László: Figyelő. (1986.) - Medgyessy Ferenc: Szent István király (másodpéldány) (1978.) - Martsa István: Mártíremlékmű, (másodpéldány.) (1985.) - Martsa István: Vak Bottyán lovasszobra. (1977.)
BABITS Mihály (Szekszárd, 1883. november 26. - Budapest, 1941. augusztus 4.)
Költő, író, esszéista, műfordító.
Babits Mihályt, a 20. századi magyar irodalom kimagasló mestere erős szálakkal kötődött Esztergomhoz. Babits 1924-ben szoba-konyhás parasztházat és egy darabka földet vásárolt az esztergomi Előhegyen. A várost körülvevő dombok és szőlőskertek a költőt szülővárosára, Szekszárdra emlékeztették. Itt fordította azokat a középkori latin nyelvű himnuszokat (Aquinoi Tamás, Clairvauxi Bernát, Jacopone de Todi és mások költeményei), amelyek azután az Amor Sanctus című kötetben 1933-ban jelentek meg. Itt írta az Elza pilóta vagy a Tökéletes társadalom című fantasztikus utopisztikus regényét.
Esztergomban keletkezett emberi, művészi testamentumának tekinthető Jónás könyve. Itt, az esztergomi Előhegyen csiszolgatta - már haldokolva - Szophoklesz Oidipusz Kolonoszban című tragédiájának fordítását. Az esztergomi nyári lak kertjében javítgatta utolsó könyvének, az írók két világháború között című kötetnek korrektúra levonatait.
Babitsot esztergomi otthonában a kor szellemi életének legkiválóbbjai: írók, kritikusok, tudósok,képzőművészek keresték fel. Illyés Gyula 1932-ben pár hetet Esztergomban töltött, Babitsék vendégeként. Ekkor írta a Hősökről beszélek című elbeszélő költeményét. Az esztergomi házban gyakran megfordul a helybéli értelmiség köréből többek között: Bajor Ágost festőművész, Rosta József és Olajos János tanárok, dr. Leopold Antal kanonok, Bányai Kornél költő, Einczinger Sándor pékmester. Legbizalmasabb híve Einczinger Ferenc festőművész, az esztergomi takarékpénztár igazgatója volt. A Pesti Napló 1932. augusztus 14-i számában Esztergomi séta címmel egészoldalas cikke jelent meg a "magyar Firenze" múltjáról és jelenéről. Az esztergomi Balassa Bálint Társaság a 20-as évek végén tiszteletbeli tagjává választotta Babitsot.1934. augusztus 17-én Esztergom város a Fürdő szállóban ünnepséget rendezett a tíz éve itt nyaraló Babits Mihály tiszteletére.
1934-től súlyos beteg költő nyarait továbbra is az előhegyi kis házban töltötte. Radnóti szaváva "csakcsont és bőr és fájdalom" volt már, amikor 1941 tavaszán leköltözött Esztergomba. Betegen is dolgozott,fordított. Halála előtt egy nappal szállították Budapestre a Szieszta szanatóriumba, ahol augusztus 4-énmeghalt.
Művei:
Versek Levelek írisz koszorújából (Bp. 1909.) - Herceg, hátha megjön a tél is (Bp. 1911.) - Recitativ (Bp.1916.) - Nyugtalanság völgye (Bp. 1920.) - Sziget és tenger (Bp. 1925.) - Az istenek halnak, az ember él(Bp. 1929.) - Versenyt az esztendőkkel (Bp. 1933.) - Újabb versek, Jónás könyve - Hátrahagyott versek.,
- Összegyűjtött versei Bp. 1977-1982. Szépirodalmi K. 714 1.
Regények, novellák, esszék, tanulmányok: A gólyakalifa (Bp. 1916.) - Karácsonyi madonna (Bp. 1920.) -Tímár Virgil fia (Bp. 1922.) - Kártyavár (Bp. 1923.) - A torony árnyéka (Bp. 1931.) - Keresztülkasul azéletemen (Bp. 1939.) - Gondolat és írás (Bp. 1922.) - Élet és irodalom (Bp. 1929.) - Az európai irodalomtörténete I—II. (Bp. 1934-35.) - Összegyűjtött munkái I-X. (Bp. 1937-39.) -Babits Mihály válogatott műveiI-II. Vál. és sajtó alá rendezte: Rozgonyi Iván (Bp. 1958.) - Babits Mihály összes művei (Bp. 1959.) - BabitsMihály művei. (Szerk: Bélia György.) Bp., 1977-1987. - Esszék, tanulmányok. I—II. Bp. 1979. - Az európaiirodalom története. Bp. 1979. - Drámai és prózai fordításai. Bp. 1980. - Kisebb műfordításai. Bp. 1981. -Négy regény (A gólyakalifa, Timár Virgil fia, Kártyavár, Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom) Bp. 1982.
- Beszélgetőfüzetek I—II. Szerk.: Bélia György. Bp. 1980.1. köt. 692.1. II. köt. 480.1.
Babits Mihály esztergomi versei: Sziget és tenger, 1925.: - Vers apostolokról - Örömről daloltok - Borúsnap, de kezd már kiderülni - Ablaknégyszög - Erdei lakásban - Dal az esztergomi bazilikáról - Free Trade, Csonka Magyarország - Szentkirály városa - Ádáz kutyám - Nyár - A sziget nem elég magas -Egy fonnyadó bokorhoz.
Az istenek halnak az ember él, 1929.: Szökevény, renitens idill - Hegyi szeretők idillje - Hegytetőn -A gazda bekeríti házát - Ekloga - Rádió - Győzelmi ének- Estefelé - Ketten, messze az ég alatt... - Miértlázadsz az este ellen? - Szelek sodrában.
Versenyt az esztendőkkel, 1933.: Mint a kutya... - Gondok kereplője - Álmok kusza kertjeiből - Introibo - Medvenóta - Levél - Holt próféta a hegyen - Dzsungel - idill - Csak egy kis méhek - Vers a csirkeház mellöl - Zengő légypokol - Afrika, Afrika - A vetkőző lelkek - A Nap nem emlékszik a csillagokra - Verses napló - Mint különös hírmondó.
Újabb versek 1929.: A meglódult naptár - A szökevény szerelem - Restség dícséreti - Ildikó, Rímek
- Esős nyár - Búcsú a nyári laktól.
Jónás könyve, 1938.
Regényei: Halálfiai, 1927 - Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom, 1933.
Egyéb írásai: Babits és Tessitori Nóra levelezése. (Összeáll.: Téglás János.) (Kiad.: az 54. sz. Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet.) Bp. 1983. 329. 1. - Babits Mihály.
Cikkek, interjúk. (Szerk.: Téglás János.) Kiad.: az 54. sz. Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet) Bp. 1984.
Irodalom
Apró Ferenc: Babits Szegeden. Kiad.: a Somogyi Könyvtár (Szeged, 1983.9 226.1.
Babits emlékkönyv. Szerk: Illyés Gyula Bp. 1941. 331.1. Nyugat K. Illusztr.
Babits Emlékmúzeum Esztergom. Esztergom. 1983.19 számozatlan 1. Illusztr.
Babits és Bálint György. Levelek, cikkek, tanulmányok. (Szerk.: Téglás János.) (Kiad. a 54. sz. Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet és az Athenaeum Nyomda.) Bp. 1987. 245.1.
Babits és Esztergom. Vál és összeáll.: Bodri Ferenc és Téglás János. Bp. 1983. 179.1.
Babits és Sárközi György. Levelek, tanulmányok (Szerk.: Téglás János) (Kiad. az 54. sz. Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet.) Bp. 1985. 212.1. Illusztr.
Babits és Karinthy Frigyes. (Szerk: Téglás János) (Kiad.: az 54. sz. Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet.) Bp. 1988.175.1.
Babits Mihály. Bp. 1983. NPI. 435.1. Illusztr. Fototéka sorozat.
A Babits Mihály halálának 50. évfordulójára rendezett tudományos emlékülés anyaga. In: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei. 4. (Szerk.: Somorjai József.) Tata, 1991. 5-31.1.
Belia György: Babits Mihály tanulóévei. Bp. 1983. Szépirodalmi K. 273.1.
Bodri Ferenc: Babits - ház és - emlékmű. = Új Forrás. 1971. 2. sz.
Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből. In: Esztergom évlapjai 1983.79-98.1.
Csukly László: Babits Mihály és Esztergom. Tatabánya, 1980. 68.1. Illusztr.
Dévényi Iván: Babits Mihály esztergomi napjai. = Időnk. Komárom megyei Szemle. 1963. 1. sz. 69-74.1.
Dunatáj. 1983. szept. - Babits Mihály különszám.
Főhajtás Babits Mihály centenáriumán (Ma élő írók, költők vallomásai Babits Mihályról.) (Szerk.: Bodri Ferenc. Kiad.: Esztergom Város Tanácsa és a Tolna Megyei Könyvtár) Esztergom - [Szekszárd], 1983.
Kardos Pál: Babits Mihály. Gondolat. Bp. 1972. 668.1.
Katona Jenő: Babits Mihály és Esztergom. (Kiad.: a Babits Mihály Városi Könyvtár.) Esztergom, 1971. 20.1.
Keresztury Dezső: Babits. Levelek, tanulmányok, emlékek. (Szerk.: Téglás János.) Kiad.: az 54 sz. Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola és a Zrínyi Nyomda.) Bp. 1988. 265.1. - Illusztr.
Nagyfalusi Tibor: "Műhelyből emlékhely" In: Esztergom Évlapjai. 1983. 6-74.1. Pifkó Péter: Esztergom Babits Mihály Emlékmúzeum. Bp. 1991.16.1. -Illusztr. Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület
Rába György: Babits Mihály. Gondolat. Bp. 1983. 326.1. 40. t.
Szemelvények a Babits emlékkönyvből. Vál. és az utószót írta: Téglás János. Bp. 1983. 296.1. Illusztr.
Török Sophie: Babitsról. (Szerk.: Téglás János.) Kiad.: az 54. sz. Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet és a Zrínyi Nyomda. Bp. 1983. 329.1.
Új Forrás. 1983. okt. - Babits Mihály különszám.
Zsalus-Zajovits Ferenc: A második Babits emlékkönyv sorsa, avagy egy igaz vállalakozás fiaskója. In: Esztergom évlapjai. 1983. 98-118.1.
Zsalus-Zajovits Ferenc: Levelek Babitsról. Tatabánya, 1983.46.1. Illusztr. Komárom Megyei Honismereti Kiskönyvtár. 10.
BALASSI Bálint (Zólyom, 1554. október 20. - Esztergom, 1594. május 30.)
Költő.
Születési adataira 1931-ben derült fény, amikor Zákonyi Mihály meglelte a Balassi család bibliáját a Főszékesegyházi Könyvtárban.
A magyar reneszánsz nagy költője, mozgalmas élete során gyakran harcolt a török ellen. 1594 tavaszán Pálffy Miklós seregével Esztergom alá vonult. A vár török alóli felszabadításáért május 19-én indított csatában hősiesen harcolt, mindkét lábát ellőtték. Néhány nap múlva - 1594. május 30-án - vérmérgezésben elhunyt. Balassa versei között találunk istenes, szerelmes és vitézi énekeket. A témájukban különböző versek a reneszánsz ember életérzését tükrözik.
Művei:
Gyarmati Balassi Bálint Költeményei. Kiad. és bev.: Szilády Áron. Bp. 1879. - Balassi Bálint minden munkái. (Kiad. és bev.: Dézsi Lajos.) 1-2. köt. Bp. 1923.796.1. - Gyarmati Balassi Bálintnak Istenes énekei. Hasonmásban kiad.: Varjas Béla.) Bp. 1941. - Balassi Bálint összes művei. (Kiad.: Eckhardt Sándor.) 1-2. köt. Bp. 1951. - Balassi Bálint összes versei és levelei. Bp. 1955. - Gyarmati Balassi Bálint énekei. Szépirodalmi K. Bp. 1986.
Irodalom:
Féja Géza: Arcképek régi irodalmunkból. Szépirodalmi K. Bp. 1986.167-191.1.
BÁNYAI Kornél (Újbánya, 1897. augusztus 20. - Homok, 1934. augusztus 28.) Költő.
Tizennyolc éves korától részt vett az első világháborúban. Öt évig élt hadifogolyként Szibériában, Turkesztánban. Itt írta első verseit, melyekben főként a háború ellen tiltakozott. Első verseskötetei Omszkban, Taskentben jelentek meg. Mikor a hadifogságból hazajött, először az esztergomtábori polgári iskolában tanított, innen Homokra került. 1927-ben szerkesztője volt Esztergomban a Forrás antológiának.
Művei:
Vasénekű testvéreim. (Válogatott versek.) Bp. 1967.
Irodalom:
Bori Imre: Bányai Kornél. Hid, Bp. 1967.
Nagy falusi Tibor: Bányai Kornél (1897-1934) = Esztergom és Vidéke 1987. szeptember. 9.1.
Féja Géza: Lázadó alkonyat. (Tanulmányok.) Bp. 1970. Szépirod. K. 148-165 1.
BERDA József (Budapest, 1902. február 1. - Budapest, 1966. július 6.)
Költő.
Fiatal korában sok mindennel foglalkozott: volt lakatos, kifutó, könyvügynök. Újságíróként a Nyugat, a Széphalom és az Est-lapok munkatársa. Barátjának mondhatta József Attilát. Versei életörömről, az evés és ivás gyönyörűségéről beszéltek leggyakrabban, amit elsősorban sajátos alkatával, hatalmas vitalitásával magyarázhatunk. Stílusát epigrammai rövidség, egyszerűség és világosság jellemzi. Kedvelt versformája volt a szabadvers. Szívesen tartózkodott Esztergomban. Itt eltöltött idejéről több költeménye tanúskodik.
Művei:
Vérző napok. Bp. 1927. - Egyedül. Bp. 1928. - Irgalmas szépség. Bp. 1931. - Válogatott versek. Bp. 1944, - Ostor és olajág. Bp. 1957. - így igaz. Bp. 1961. - Égni elégni. Bp. 1964.
Irodalom:
Bálint György: Irgalmas szegénység. = Nyugat, 1931.
Cseres Tibor: Berda József emlékezete. = Elet és Irodalom, 1966. 28. sz.
CZUCZOR Gergely (Andód, 1800. december 17. - Pest, 1866. szeptember 9.)
Lásd: Komárom.
CSEPREGHY Ferenc (Szálka, 1842. augusztus 15. - Göbersdorf, 1880. február 6.)
író.
Esztergomban asztalos mesterséget tanult. Tagja volt az esztergomi katolikus legényegyletnek, ahol megismerkedett az egyleti színjátszással. Bécsben is dolgozott, ott írta meg a Magyar fiúk Bécsben c. vígjátékát. Testvérével közösen tartotta fenn asztalosműhelyét Esztergomban. írt drámákat, dramatizálta Verne regényeit. Legnagyobb sikereit népszínműveivel - Sárga csikó (1877), Piros bugyelláris (1878) - érte el.
Művei:
Csepreghy Ferenc összes művei. Kiad.: Rákosi Jenő. Bp. 1881.
Irodalom:
Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése. In: Esztergom Évlapjai. Esztergom, 1983. II. kötet. 328-357.1.
CSOÓRI Sándor (Zámoly, 1930.-)
Költő, esszéista.
Parasztszülők gyermeke. Költői pályája 1953-ban indult, ekkor jelentek meg első versei a Csillagban és az Irodalmi Újságban. Első kötete után József Attila-díjat kapott. A társadalmi, politikai folyamatokra érzékenyen reagáló költő többször szembekerült a hatalommal. Az 1970-es évektől rendszeresen tart kapcsolatot esztergomi művészekkel. 1980-ban - esztergomi barátai segítségével - kis házat épített a Kettőspince fölötti dombokon. Szabadidejét rendszeresen itt tölti. Sok írása született Esztergomban.
Művei:
Fölröppen a madár. Bp. 1954. - Ördögpille. Bp. 1957. - Menekülés a magányból. Bp. 1962. - Tudósítás a toronyból. Bp. 1963. - Kubai napló. Bp. 1965. - A költő és a majompofa. Bp. 1967. - Faltól falig. Budapest, 1969. - Második születésem. Bp. 1967. - Lekvárcirkusz bohócai. Bp. 1969. - Párbeszéd sötétben. Bp. 1973. - Utazás félálomban. Bp. 1974. - Sose harmadnapon. Bp. 1976. - Látogató emlékei. Bp. 1977. - Jóslás a te idődről. Bp. 1979. - Nomád napló. Bp. 1978. - Sára Sándorral: 80 huszár. Bp. 1980. - Tizedik este. Bp. 1980. - Iszapeső (Ra-Re könyvek). Bp. 1981. - Elmaradt lázálom. Bp. 1982. - A félig bevallott élet. Bp. 1982. - Várakozás a tavaszban. Bp. 1983. - Kezemben zöld ág. Bp. 1985. - Készülődés a számadásra. Bp. 1987- Lábonjáró verőfény. Bp. 1987. Breviárium. Vál. és soksz.: Vasy Géza. Bp. 1988. - A világ emlék- művei. Bp. 1989.
Irodalom:
Berkes Erzsébet: Vallomás és publicisztika = Új Forrás, 1975. 1. sz. 127-129.1.
Bertha Bulcsu: Csoóri Sándor. In: Délutáni beszélgetések. Bp. 1978. 62-105.1.
Czine Mihály: Hű lovasok útján. In: Nép és irodalom. Bp. 1981.1. köt. 527-535.1.
Esztergomi töredék. (Vál. és szerk.: Nagyfalusi Tibor.) (Kiad.: Komárom-Esztergom megye Tanácsa)-Esztergom, 1990.149.1.
Fülöp László: Vázlat Csoóri lírájáról. In: Első költészet. Bp. 1976. 419-442.1.
Görömbei András: "Bujtogatónak lenni"; Az esszéíró Csoóri Sándor világképe; költő a hetvenes években. In: Ki viszi át...?" Bp. 1986. 172-209.1.
Iszlai Zoltán: Költők besorolhatatlanul. =Új Forrás, 1978.1. sz. 105-110.1.
Kiss Ferenc: Csoóri Sándor. In: A magyar irodalom története 1945-75. II/2. A költészet, Bp. 1986. 520-833.1. (bibliográfiával)
Márkus Béla: Megbéklyózva és megigazulva. (A filmíró Csoóri Sándorról.) = Tiszatáj, 1980. 2. sz.
FÉJA Géza (Szenrjánospuszta Bars vármegye, 1900. december 19. - Budapest, 1978. augusztus 14.)
író, publicista, szociográfus.
Az 1920-as évek elejétől 1932-ig az esztergomtábori polgári fiúiskolában tanároskodott. Csatlakozott Bajcsy-Zsilinszky Endre köréhez, majd a falukutatókhoz. A Válasz, a Szabadság, a Magyar írás munkatársaként járja a falvakat. Az 1930-as évek elején mesegyűjteményt jelentet meg. Első jelentős műve a Viharsarok című szociográfia.
Művei:
- Viharsarok. Bp. 1937. - Bölcsődal. Életregény. Bp. 1956. - Szabadcsapat. Bp. 1965. - Lázadó alkonyat.Bp. 1970. - Esztergom, ifjúságom városa. = Új Forrás, 1972. 2. sz. 49-54. 1. - Kráterarc. Bp. (1975.) - Törzsek, hajtások. Bp. 1978. - Lapszélre. Bp. 1982. - Arcképek régi irodalmunkból. Bp. 1986.
Irodalom:
Balogh Edgár: Magyarok, románok, szlovákok. Bp. 1986. Kossuth K. 272-275.1.
Bata Imre: Féja Géza emlékezete. Születésének 80. évrodulójára. = Kritika 1980. 12. sz. 6.1.
Dorogi Zsigmond: Műhelybeszélgetés Féja Gézával. = Új Forrás, 1992. 2. sz. 20-28.1. - Illusztr.
Fenyő István: Két évtized. Bp. 1968. Magvető K. 455-457.1.
Simon István: írószobák. Interjúk. Bp. 1976. Gondolat K. 111-134.1.
Zimonyi Zoltán: Féja Géza Esztergom-táborban. I—II. = Új Forrás, 1980. 6. sz. 7-12. 1.., 1981. 1. sz. 28-35. 1
FÖLDVÁRY István (Esztergom, 1855. június 21. - Esztergom, 1910. január 13.)
Költő, jogász, a Petőfi Társaság tagja.
Régi nemesi családban született. A középiskolát Esztergomban végezte. Budapesten folytatott jogi tanulmányokat, majd viszatért szülővárosába. Fiatal ügyvédként a város kulturális életének fontos szereplője volt: a legjelentősebb egyesületek vezetőségi tagja, a kaszinó titkára, majd elnöke, az Esztergom és Vidéke munkatársa. 1887-ben lett a város főügyésze.
Verseit rendszeresen közölték a fővárosi lapokban. Álneve ebben az időben Fütykös István volt. Halála után a város által adományozott díszsírhelyre temették.
Művei:
Költemények. Esztergom, 1878. - A boldogság útján. 1878-1890. Bp. 1891.
GALEOTTO Marzio (Narni, 1427- Csehország 1497,
Költő, bölcsész.
Tanulmányait szülővárosában, Narniben kezdte, majd más itáliai városokban folytatta. 1447-ben együtt tanult Janus Pannoniusszal Ferrarában. 1456-ban meglátogatta a költőt Budán, ekkor Vitéz Jánossal is kapcsolatba került. 1465-ben ismét Magyarországra utazott. Sikerült elnyernie Mátyás király kegyét, és Vitéz János esztergomi érsek támogatását. Az emberi szervek működéséről szóló könyvét az utóbbinak ajánlotta. Mátyás királlyal baráti kapcsolatba került. Amikor az inkvizíció üldözte Mátyás is közbenjárt kiszabadításáért. Galeotto a kor valamennyi jelentős királyi udvarában megfordult. Nagy része volt a Mátyás körüli legendák kialakulásában.
Művei:
Jellemvonások Mátyás király életéből. (Ford.: Barna Nándor.) Pest, 1862. - Galeotto Marzio könyve Mátyás király találó bölcs és tréfás mondásairól és cselekedeteiről. Bp. 1901.
Irodalom:
Ábel Jenő: Adalékok a humanizmus történetéhez Magyarországon. Bp. 1880. 286.1.
A renaissance Magyarországon. (Kiadja és bevezeti Kardos Tibor.) Bp. 1961. 281-331., 641-650.1.
Klaniczay Tibor :Pallas magyar ivadékai. Bp. 1985. 59-67.1.
JANUS Pannonius (Csezmicze, 1434. augusztus 29. - Medvevár, 1472. március 27.)
Költő.
Humanista, a magyar világi líra első jelentős képviselője. Nagybátyja, Vitéz János váradi püspök, majd esztergomi érsek Ferrarába küldte, hogy humanista műveltséget szerezzen és felkészüljön a diplomata pályára. Egyetemi tanulmányait Padovában folytatta. Mátyás hatalomra kerülése után Vitéz János hazahívta. Nagy befolyásra tett szert a király környezetében; pécsi püspök lett. Később egyre inkább elhidegült a királytól, s csatlakozott a Vitéz János által szervezett felkeléshez, ezért menekülnie kellett. Útközben a Zágráb melletti Medveváron halt meg. Annak ellenére, hogy verseit latin nyelven írta, nagy hatással volt a magyar irodalomra.
Művei:
Janus Pannonius költeményei. (Ford.: Hegedűs István. Bev.: Huszti József.) Bp. 1938. - Janus Pannonius munkái latinul és magyarul.(Szerk.: V. Kovács Sándor.) Tankönyvk. Bp. 1972.
Irodalom:
Jannus Pannonius (Tanulmányok.). Szerk.: Kardos Tibor, V. Kovács Sándor. Bp. 1975. Akad. K. 600.1.
Juszti József: Janus Pannonius. Pécs, 1931.
Féja Géza: Arcképek régi irodalmunkból. Bp. 1986. Szépirodalmi K. 13—19.1.
JÓKAI Mór
Lásd: Komárom
Esztergomi vonatkozása: 1846. június 29-én Petőfivel együtt Esztergomban tanúskodott barátjuk, Várady Antal esküvőjén.
Ezt az eseményt A tengerszemű hölgy című regényében örökítette meg. Jókai később is szívesen látogatott Esztergomba fővárosi művészek társaságában. Esztergomhoz is kapcsolható művei: A tengerszemű hölgy. Bp. 1972. Akad. Kiad. - Dekameron I., Százszorszépek 1-17. 1. (Összes művei Nemzeti Kiadás, 1894.)
KÁRPÁTI Aurél (Cegléd, 1884. december 5. - Budapest, 1963. február 7.)
író, kritikus.
Kárpáti Aurél meghatározó diákéveit Esztergomban töltötte. A bencés gimnázium, majd a tanítóképző diákja volt. Iskolái elvégzése után Budapestre került. Kezdetben verseket, novellákat majd kritikákat írt. Írásai a Magyar Szemlében, a Hazánkban a Pesti Naplóban és a Nyugatban jelentek meg. Egyik alapítója és szerkesztője volt a Kritika című lapnak. Kritikáit, aktuális eseményekről szóló cikkeit líraiság, szubjektivitás jellemezte.
Művei:
Az én örökségem. 1909. - Kaláris. 1922. - Éjszakai ballada. 1912. - A bihari remete. 1920. - A kételkedő kritikus. 1928. - Örök Shakespeare. 1948.
Irodalom:
Demeter Imre: Születésnapi beszélgetés Kárpáti Auréllal. = Film, Színház, Muzsika, 1959.
KÖRÖSY László
Lásd: Dömös
KÜKÜLLEI János (? 1359 - ? 1383.)
író, főpap.
Voltaképpeni nevén nemes Tóth-Sólymosi Árpád János. Először a királyi kancelláriában nyert alkalmazást mint íródeák. Különböző egyházi méltóságokat viselt, végül küküllői főesperes lett.
Megírta Nagy Lajos király életrajzát, mely egyes hiányai és tévedései mellett is nélkülözhetetlen kronikája az Anjou-kornak.
Irodalom:
Pír Antal János küküllői főesperes. Századok. 1893. évf. I.
Zellinger Alajos: Egyházi írók csarnoka. Nagyszombat, 1893. 233.1.
MAJER István (Mocsonok, 1813. augusztus 8.- Esztergom, 1893. november 21.)
író, főpap.
Elemi iskoláit Érsekújváron, gimnáziumi tanulmányait Esztergomban végezte. Nagyszombaton hallgatott bölcsészetet és teológiát, majd jogi egyetemre járt. 1838-ban Esztergomba helyezték: előbb segédlelkész, majd 1842-ben a helybeli tanítóképző tanára lett. 1850-től a fővárosban működött, 1866-tól esztergomi kanonok. 1884-től érseki helynök, a következő évtől a főrendiház örökös tagja. 1886-ban a város díszpolgárává választották. Hosszú élete során sokoldalú szervező- és irodalmi munkásságot folytatott. 1868-ban megalapította az Irodalmi Egyletet Esztergomban, amely elsősorban könyvkiadásra szerveződött. Mind a korkérdésekkel mind a népiratokkal foglalkozó sorozatából 12—12 füzet jelent meg, 1863-ban az ő szervezésének eredményeként nyílt meg a város első óvodája, amelynek fenntartását és működését is segítette. Számos kiadványban gyűjtötte össze a hasznos ismereteket a mezőgazdaságtól az egészséges élet alapelvein keresztül az erkölcsi kérdésekig. Ezt a célt szolgálta az István Bácsi Naptára című kalendárium is, amelyet az alapított és szerkesztett 1850-1870-ig. Számtalan tankönyvet, pedagógiai cikket, elbeszéléseket, drámákat, útirajzokat, verseket, könyvismertetéseket életrajzokat jelentetett meg.
Művei:
Színdarabok az ifjúság számára. Pest, 1846. - Szívmívelő beszélgetések és színjátékok. Pest, 1855.
Irodalom:
Kőhalmi-Klimstein József: Dr. Mayer István V. püspök. "István bácsi".
A félszázados író 1835-1885 életrajzi vázlat. (Lonkay Antal kiadása.) Bp. 1885.
Művei:
Rajna vidékén. Horák Egyed. Esztergom, 1874. - Dürer Albert kisebb passiója Beszédes Sándor fényvéseti utánzatai M. F. szövegével. Esztergom, 1875. - Kisebb útirajzok. Buzárovits Gusztáv. Esztergom, 1879. - Elbeszélések. Athenaeum. Budapest, 1879. - Márton úr bajai. Esztergom, Buzárovits. - Mulattató Zsebkönyvtár 7. sz. - Sarah grófnő. Esztergom, Buzárovits. - Mulattató Zsebkönyvtár 13. sz. Epigonok. Buzárovits. Esztergom, 1884. - Mai jellemek. Buzárovits. Esztergom, 1884.
Irodalom:
Zelliger Alajos: Esztergom-vármegyei írók... koszorúja. Bp. 1889.126-128.1.
MUNKÁCSY Kálmán (Esztergom, 1866. július 31. - Esztergom, 1901. október 18.)
író, újságíró.
Tanulmányait Kalocsán, majd Esztergomban végezte, jogot tanult. Lírai költőnek indult. Verseit először az Esztergom és Vidéke közölte, majd költeményei megjelentek a Magyar Állam, a Katolikus Család, a Katolikus Társadalom és az Összetartozás című lapokban. A nyolvanas években jórészt külföldön tartózkodott. Megjárta Párizst, Londont, Amszterdamot. Külföldi útjáról rendszeresen tudósította a Pesti Hírlap olvasóit. 1895-től szülővárosában élt. Joggyakornok volt a Magyar Királyi Közalapítványnál. 1896-ban átvette az Esztergom és Vidéke szerkesztését
Művei:
Hóvirágok. Szüts és Társa kiadásában. Bp. 1883. - Hosszú estékre. Aigner Lajos. Bp. 1885. - A szív életéből, (beszélyek.) Aigner Lajos. Bp. 1887.
Irodalom:
Zelliger Alajos: Esztergom vármegyei írók, ...koszorúja Bp. 1888.141.1.
MASZLAGHY Ferenc (Budapest, 1839. november 14. - Esztergom, 1917. április 21.)
író. főpap. ,
Budapesten végezte gimnáziumi tanulmányait. Bölcsészetet tanult Nagyszombatban, teológiát Esztergomban. 1871-ben ugyanitt kinevezték liceumi tanárnak, majd szentszéki jegyzőnek. Itt működött 1861-ig, ekkor budavári plébános lett. Útleírások, elbeszélések, művészettörténeti és irodalomtörténeti is kikerültek a keze alól.
NEMERE István (Pécs, 1944-)
író, műfordító.
Apja orvos, anyja ápolónő volt. Középiskolába Veszprémben járt. Érettségi után több helyen dolgozott, közben könyvtárosi diplomát szerzett. Hat évig Lengyelországban élt, ahol könyvtárosként, idegenvezetőként, nyelvtanárként és diplomáciai tolmácsként kereste kenyerét. Esztergomban él és dolgozik. Gyermekkorától tudatosan írónak készült. Első regényét 1974-ben adták ki. 1991-ig 116 könyve jelent meg, közülük többet cseh, orosz és német nyelvre is lefordítottak. Ír novellákat, riportokat, képregényeket is.
Magyarul megjelent művei:
A rémület irányítószáma, 1974. - Triton-gyilkosságok. 1977. - Műkincsrablók a kisbolygón. 1979. - A fantasztikus nagynéni. 1980. - Halj meg énekelve. 1980. - A Neutron-akció. 1982. - A kupolaváros titka. 1982. - Vak madár. 1982. - Acélcápa. 1982. - A sötétség határán. 1982. - A kozmosz korbácsa. 1982- A rejtélyes elődök. 1983. - A várúr fia. 1983. - Kalózok az űrben. 1983. - Az anyák éjjel sírnak. 1984. - Elektron-expedíció. 1984. - Időtörés 1984. - A kozmosz lovagjai. 1985. - A veszélyes rakomány. 1985. - Ébredés előtt .1985. - A hegy 1985. - Titkok könyve. 1986. - Holtak harca + Játszma, (két regény) 1986. - Élni életveszélyes. 1986. - Zuhanás a Napba. 1986. - Klausztropolisz. 1986. - Az utolsó bolygó. 1986. - Mindennap merénylet... (két reg.) 1986. - Új titkok könyve. 1987. - A számítógépes gyilkos. 1987. - Terra 1987. - Az idő vándorai 1987. - Vadak között. 1987. - Keresd meg álmomat. 1987. - Skorpió. 1987. - Csak kétszer halhatsz meg. 1987. - Lángoló rácsok. 1987. - Lenni vagy élni. 1988. - A vízlépcső. 1988. - Gránitmezőn. 1988. - Aranybolygó. 1988. - A Hidra-hadművelet. 1988. - Amíg köztünk voltál. 1988. - Láz. 1988. - Mögötted a halál. 1988. - Senkinek se nyiss ajtót. 1988. - Tűzáldozat. 1988. - Pokoljárás. 1988.
- Démonok órája. 1989. - A titokzatos padlás. 1989. - Alfa-művelet. 1989. - Rejtélyes előadók. - A világűr vonzásában. 1989. - UFÓ a láthatáron. 1989. - Lassan múlik az éj. 1989. - A másik oldalon. 1989. - Holnap kezdődik az élet. 1989. - Nulla óra nulla perc. 1989. - Túl a Plutón 1989. - A bumeráng-akció. 1989. - Hajnal a Trendálon. 1989. - Úgyis elvisz az ördög. 1989. - Szivárvány. 1989. - Szép lövés volt, drágám. 1989.- Visszajövök, mire felébredsz. 1989. - Mintha ember lennél. 1989. - Démonok órája. 1989. - Alfa- művelet. 1989. - A golyóálló kísértet. 1989. - Az esemény. 1989. - Tények és talányok. 1989. - Holnap már késő. 1989. - Hajóm partot ér. 1989. - Az árnyék fiai. 1989. - Sárkánysímogatók. 1989. - Gátszakadás. 1989. - Szeress reggelig. 1989. - Kondorok ellen. 1989. - Fejvadászok. 1989. - Londonba nem indul vonat. 1990. - A legnagyobb tét. 1990. - A sebesült robotrendőr. 1990. - A Titán-terv. 1990. - Sem út sem ösvény. 1990. - Kiskorú banditák. 1990. - Elszabadul a pokol. 1990. - Mull nem adja fel. 1990. - A marsi tó titka. 1990. - Hol vagytok, idegenek? 1990. - Ugrás a sötétbe. 1990. - "Aki keres, talál." 1990. - A sátán csapdája. 1990. - Aranyháló. 1990., Ha eljutunk Endorába. 1990. - Csata a stúdióban. 1990. - A kikötő hiénái. 1990. - Kettős veszélyben. 1990. - Gagarin. = kozmikus hazugság? 1990. - Tigrisléptű rettegés. 1990. - Az Atlantisz-Alapítvány. 1990. - Összecsapás a föld alatt. 1990. - Támadás Tingrában. 1990. - Világok világa. 1990. - A téridő istenei. 1990. - Suttogó bokrok. 1990. - Halálos homokvihar. 1990. - Ahol csontjaid fehérlenek. 1990. - Százezerért a lelkedet is. 1990. - Csak te hallod a dalt! 1990. - Aladin és a rendőrök. 1991. - Meghökkentő mesék. 1991. - Rejtelmes óceánok. 1991. - Az Irgell-inciden.s 1991. - Leszámolás Zürichben. 1991. - Kiléphetsz testedből? 1991. - Kevés erre egy élet. 1991. - A világ minden igazsága. 1991. - Az első 150 regényem.. 1992. - Evolúció vagy teremtés? Tudományos elmélet, óriási csalás vagy tévedés? 1992. - Fedőnév nélkül. Dokumentumregény. 1992. - Hányszor élünk? 1992. -Alvilági vadászatuk. (Hóhér és detektív.) 1992. - Kémvadászok. 4. A viking halálba visz. 1992. - Kémvadászok 5. Égből jött kommandó. 1992. -Kémvadászok 6. Kémösvény a hóban. 1992. - Kémvadászok 7. Csapda a szigeten. 1992. - Mit akarnak az ufók? 1992. - A rohamcsapat. 1992. - Tengeri tigris. 1992. - Válassz magadnak álarcot! 1992. - Szabadok szerelme. 1992. - Cirkáló. Bp. 1992.
Irodalom:
Kovács Lajos: Két gyermekkönyvről. - Nemere István: Műkincsrablók e kisbolygón. (Könyvismertetés.) = Új Forrás 1980. 5. sz. 79-80.1.
Szentmihályi Szabó Péter: Nemere István két regényéről. (A Neutron-akció; Vak madár) - (Könyvismertetés.) = Uj Forrás 1982. 6. sz. 63-65.1.
NÉMETH László (Nagybánya, 1901. április 18. - Budapest, 1975. márc. 3.)
író, esszéista.
A 20. századi magyar prózairodalom kiemelkedő képviselője.
Az író 1930 és 1939 között apósa sátorkőpusztai birtokán töltött nyarait. Többször felkereste Babitsot. Itt készült a Tanú első füzete, a Kapások, a Cseresznyés, a Bethlen Kata, részben a Magyarság és Európa valamint a Szerdai fogadónap.
Irodalom:
Mécs Miklós: Találkozás Németh Lászlóval. In: Új Forrás 1985. 6. sz. 47-49.1.
Monostori Imre: Németh László Tanú-korszakának korabeli fogadtatása. Bp. 1989. Magvető K. 387.1.
Monostori Imre: Sátorkőpusztán. Tatabánya, 1985. 78.1. - Illusztr. Komárom megyei honismereti kis-könyvtár
NYULASSY Antal Ignác (Székesfehérvár, 1820. január 19. - Bakonybél, 1900. szeptember 18.)
Tanár, költő.
Középiskolai tanulmányait is szülővárosában végezte. Teológiát Pannonhalmán hallgatott. Pannonhalma és Sopron után került 1851-ben Esztergomba tanárnak a bencés gimnáziumba. 1856 és 1862 között Komáromban tanított, majd 1881-től Tárkányban lett plébános.
Esztergomi tanárkodása idején kitűnt alkalmi költeményeivel és ékelődő verseivel. Itt jelentek meg első munkái. Cikkeit olvashatjuk az esztergomi gimnázium értesítőiben, s írásai megjelentek a Családi
Lapokban is. Költeményeit közölte a Honderű, a Divatcsarnok, a Pesti Napló s bekerültek István bácsi
Naptárába is. Írásait gyakran álnéven közölte. Bakonyi, Remete, Bus, Öreg bíró.
Művei:
Nyulassy Antal versei. Esztergom, 1851. - Új magyar köszöntő. 1853. - Magyar és erdélyországi új- és ó-kalendárium. Szerk.: Nyulassy A. (1865-től Komárom.)
Irodalom:
Zelliger Alajos: Esztergom-vármegyei írók... koszorúja. 1888.149 1.
ONAGY Zoltán (Budapest, 1952. december 27.-)
író.
Nyomdaipari szakiskolát végzett, majd 1979-ig nyomdászként dolgozott. Esztergomban él, művei is jórészt a városhoz kötődnek.
Művei:
Út Eridánusba. 1980. - Vénusz beteg. 1985. - Vénusz születik. 1987. - Balladák lányai. 1989. -
Irodalom:
D. Magyari Imre: O. Z.: Út Eridánusba. - Az író első kötetének ismertetése. = Új Forrás, 1980. 4. sz., 77-78.1.
Kovács Lajos: O. Z.: Vénusz beteg. = Új Forrás, 1986.1. sz. 26-27.1.
Bakony István: O. Z.: Vénusz születik. = Új Forrás, 1988. 3. sz. 69-70.1.
Kovács Lajos: O. Z.: Balladák lányai. = Új Forrás, 1989. 6. szám. 109-111.1.
PÁZMÁNY Péter (Várad, 1570. október 4. - Pozsony, 1637. március 19.)
író, főpap.
Esztergomi érsek, jezsuita szerzetes, a magyarországi ellenreformáció vezéralakja. Kolozsváron, Krakkóban, Bécsben tanult. Igen nagy jelentőségű volt számára, hogy négy évig időzhetett Rómában, az ellenreformáció és a barokk kultúra központjában. Pályája elején Grazban teológiai, filozófiai és természettudományos munkákat írt.
1607-ben került Nagyszombatba, az esztergomi érsek udvarába, majd 1617-ben érsek lett.
Az író és hitvitázó egyházfői minőségében hatalmas szervező munkát végzett. Papneveldét létesített, majd 1635-ben egyetemet alapított Nagyszombatban. Művei az ellenreformáció jegyében születtek, írásai a barokk irodalom remekei.
Művei:
Gyöngyök Pázmány Péter összes műveiből. Győr, 1867. - Pázmány Péter válogatott egyházi beszédei. Bp. 1889. - Pázmány Péter összes munkái. I-XV. köt. 1894-1911. - Pázmány Péter válogatott írásai. Bp. 1957.
Irodalom:
Balázs Mihály: Forrásvidék. Tankönyv. Bp. 1990. 159-275.1.
Bitskey István: Pázmány Péter. Bp. 1988. Gondolat K. 224.1.
Féja Géza: Arcképek régi irodalmunkból. Bp. 1986. Szépirodalmi K. 201-213.1.
Fraknói Vilmos: Pázmány Péter és kora 1-3. köt. Pest, 1868-1872.
Klaniczay Tibor: Reneszánsz és barokk. Bp 1961.
Pulszky Ágost: Pázmány Péter. Bp. 1887.
Rónay György: Pázmány ébresztése. Bp. 1947.
Sík Sándor. Pázmány az ember és az író. Bp. 1939.
Zelliger Alajos: Esztergom-vármegyei... koszorúja. Bp. 1888. 388.1.
PERÉNYI Kálmán (Pusztamarót, 1863. június 19. - ? 1935. márc. 12.)
író. költő.
Pusztamaróton született, középiskoláit Esztergomban végezte. Ezután jogot hallgatott, s 1887-ben az államtudományok doktorává avatták.
1901-ig az esztergomi, majd a párkányi járás szolgabírája, árvaszéki ülnök volt. 1906-ban alispán lett. Hivatali teendői mellett tevékenyen részt vett az esztergomi kulturális életben. Költeményeket, elbeszéléseket és tárcákat írt. írásai megjelentek a győri Hazánkban, a székesfehérvári Szabadságban, a debreceni Ellenőrben és tucatnyi fővárosi lapban is. 1892-94 között szerkesztette az általa alapított Esztergomi Lapokat. Ezt követően az irodalmi tevékenységgel felhagyott.
Művei:
Lyrai költemények. (1879-1882.) Esztergom, 1883. - Mezei virágok. Esztergom, 1885. - Felhők és (1883-1887.) Esztergom, 1888. - Fényben, árnyban. Esztergom, 1894.
Irodalom:
Zelliger Alajos: Esztergom-vármegyei írók... koszorúja. Esztergom, 1888.164.1.
RÉNYI Rezső (Szklena, 1827. december 4. - ? 1899. február 23.)
író, közhivatalnok.
Iskoláit Esztergomban végezte a bencés gimnáziumban. 1843-tól nagyszombati papnövendék volt. 1846-ban megvált az egyházi pályától, s jogi tanulmányokat Fontos szerepet játszott életében az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc. Komárom ostromnál már főhadnagy, részt vett az ácsi csatában. A szabadságharc bukása után közhivatalokat vállalt Esztergomban telepedett le, ahol jegyző, majd telekkönyvvezető lett. 1865-ben esztergomi városi bíróvá, s törvényszéki elnökké nevezték ki. irodalmi munkásságot is folytatott. Pausanias. Tragédia. Esztergom, 1866. - Egy honvéd naplója. Esztergom, 1878. - Petrarca Laurája. 1879.
Irodalom:
Zelliger Alajos: Esztergom-vármegyei írók ... koszorúja. Esztergom, 1888.177.1.
RÉVÉSZ Béla (Esztergom, 1876. február 17. - ? 1944 nyara)
Író, újságíró.
A hazai expresszionizmus úttörője. Szülővárosában végezte középiskolai tanulmányait, majd BudaPesten tanult. Párizsban és Berlinben megismerkedett a legmodernebb művészeti irányzatokkal. 1905-ben, után megalapította és igazgatta az Új Színpadot, amelyet az új művészeti irányzatok szolgálatába állott. 1906-tól a Népszava munkatársa, majd irodalmi rovatvezetője lett. baráti köréhez tartozott.
A Tanácsköztársaság idején az írói Direktórium tagja volt, amiért a két világháború között mellőzték, A hitleri megszállás idején származása miatt elhurcolták, és valamelyik koncentrációs táborban fejezte be életét.
Művei:
Szegény ember dolga. Bp. 1910. - Vonagló falvak. Bp. 1914. - Egyedül mindenkivel. Bp. 1922. - Ady Endre életéről, verseiről, jelleméről. Gyoma. 1922. - Esztergomi lélek. Bp. 1934 -. S lehullanak az őszi avaron. Ady és Léda tragikus szerelmének titkai. Pozsony. 1937.
Irodalom:
Ady Endre: Révész Béla. Nyugat, 1912.
Babits Mihály: Révész Béla. Nyugat, 1922.
Bölöni György: Nemzedékről nemzedékre. Bp. 1966.1-12, 7-38, 396-401.1.
Csukly László: Emlékezés Révész Bélára. = Új Forrás, 1976.1. sz. 127-136 1.
Dévényi Iván: Révész Béla. In: A Komárom Megyei Könyvtár Évkönyve. 1952-1961. Tatabánya, 1962. 60-68.1.
Illés Endre: Krétarajzok. Bp. 1957.
Kosztolányi Dezső: írók, festők, tudósok. I. köt. Bp. 1958. Szépirod. K. 159-161.
TEMESVÁRI Pelbárt (Temesvár, 1435 körül - Buda, 1504. január 22.)
Egyházi író és hitszónok. 1458-ban a krakkói egyetemen tanult. 1483-ban a ferencesek főiskoláján tanított Budán.
1496-ban lett esztergomi házfőnök, majd ismét Budára került. Prédikációival szónokló barátoknak igyekezett példát nyújtani. Tanítványainak készített zsoltármagyarázatokat. Legértékesebb művének teológiai enciklopédiáját tartják, amelynek első két kötetét teljes bizonyossággal ő írta. Művei Velencében, Strassburgban és Párizsban jelentek meg.
Művei:
- Katona Lajos: Középkori legendák és példák kódexeinkből és Temesvári Pelbárt irataiból. Bp. 1907.
- Temesvári Pelbárt műveiből Brisits Frigyes válogatásában és fordításában. Bp. 1931. - Temesvári Pelbárt munkái. Bp. 1986.138.1
Irodalom:
Bodri Ferenc: Temesvári Pelbárt. = Dolgozók Lapja, 1992. júl. 31.
Szilády Áron: Temesvári Pelbárt élete és munkái. Bp. 1880. Akad K. 138.1.
Szalóczi Pelbárt: A humanista Mátyás és Temesvári Pelbárt. In: A... Szent Ferenc rend esztergomi Szent Antal Gimnáziumának évkönyve. 1939-40. Esztergom. 1940. 7-19.1.
Szalóczi Pelbárt stelloviuma. In: A ... Szent Ferenc rend esztergomi Szent Antal Gimnáziumának évkönyve. 1941-1942. Esztergom, 1942. 5-13.1.
TÖRÖK Sophie: (Budapest, 1895. - Budapest, 1955. június 28.)
Költő, író.
Családi neve: Tanne Ilona. írói nevét férjétől, Babitstól kapta. Színes egyéniség, jellegzetesen női témákkal foglalkozott.
Művei:
Assszony a karosszékben, 1929. - Boldog asszonyok, 1933. - Hintz tanársegéd úr, 1934. - Örömre születtél, 1934. - Nem vagy igazi!, 1939. - Értem és helyetted, 1940. - Sirató, 1948.
Irodalom:
Török Sophie versei. Szerk.: Téglás János. Előszó: Keresztury Dezső. (Kiad.: az 54 sz. Nyomdaipari Szakközépiskola). Bp. 1986. 307.1.
ÚJLAKI (WAYAND) Géza (Esztergom, 1857. március 6. - Budapest, 1895. december 30.)
Pap, író.
Elemi és középiskoláinak egy részét, valamint a papneveldét Esztergomban végezte. Segédlelkész volt Dorogon és Komáromban, majd Budapestre a Terézvárosba került. Elsősorban egyházi cikkeket és értekezéseket írt. Érdemes megemlíteni pályadíjas munkáját, amelyben feldolgozta a hideglelős vagy lázkereszt mondáját.
Művei:
Intelem a fiatal szabadelvű katolikusokhoz. Esztergom, 1877. - Nagyböjti szentbeszédek. Komárom, 1882. - Rege a lázkeresztről. In: István bácsi Naptára, Esztergom 1872.
Irodalom:
Zelliger Alajos: Esztergom-vármegyei írók... koszorúja. Esztergom, 1888. 542.1.
VÁRADI ESZTER (Esztergom, 1953. -)
író, könyvtáros.
Születésétől Esztergomban él. Könyvtárosi diplomáját Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán szerezte. Első könyve 1990-ben jelent meg. Álnéven ír.
Művei:
Péter Eastborough: Tóbiás az angyallal. Esztergom, 1991. - Péter Eastborough: Boldogság életveszélyben. Bp. 1992. -Péter East: A sátán nevében. Bp. 1992.
VÁROSI István (Esztergom, 1905. november 23. - Esztergom, 1978. december 17.)
író, költő, teológiai tanár.
Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be, ahol teológiai tanulmányokat folytatott. 1929. június 29-én szentelték pappá. Több éves szolgálat után Esztergomba került a Hittudományi Főiskolára, ahol a morális és szónoklattan tanára lett. 1942-ben az Érseki Tanítóképző Intézet Internátusának rektorává nevezték ki. Tanári és irodalmi, költői működésének színtere Esztergom volt. Verset és prózát egyaránt írt. Költeményei a Katolikus Szemlében, a Vigiliában, valamint az Új Emberben jelentek meg. A Magyar Kultúrában a morális rovatot vezette. Szerkesztőségi tagja volt a Keresztény Remekírók sorozatának. Lefordította és 1944-ben megjelentette Szent Ágoston művét a keresztény tanításról. Az esztergomi bazilika kriptájába temették el.
Művei:
A napszemű ember. Bp, 1932. Vérzik a harangok nyelve. Esztergom, 1936. - Dimidius. Drámai költemény. Bp. 1939. Isten törvényei a világrendben. Bp. 1941. - Áldás a hegytetőről. Bp. 1942. A könyvek könyve. Bp. 1942. - A két apostolfejedelem Szent Péter és Szent Pál. Budapest, 1943. Bp. 1944. Ezeket írjuk nektek. Bp. 1944. - Hét nap. Bp. 1947. Szent Ágoston vallomásai. (Ford.) Bp. 1976.
Irodalom:
Beke Margit: Esztergomi kanonokok. (1900-1985.) Esztergom, 1989. 204.1. 3 t.
Bárdos István: Komárom-Esztergom vármegye irodalmi élete a két világháború között. (1920-1945.). = Horizont. Veszprém megyei Közművelődési Tájékoztató. 1988. 3. sz. 67-72.1.
VITÉZ János (Zredna, 1408 körül. - Esztergom, 1472. augusztus 9.)
Főpap, diplomata.
Bécsi tanulmányai utána a Hunyadiak nevelője majd kancellár lett. 1445 és 1465 között váradi püspök volt. 1465-ben foglalta el az esztergomi érseki széket. Ebben az évben hozta létre Pozsonyban az Academia Istropolitanat.
Érseksége alatt jelentősen bővítette az esztergomi várat.
Vitéz János összegyűjtött Leveleskönyve, amelyet a kancellária tisztviselői számára példatárnak szánt, elsőrangú történelmi forrás a Hunyadiak korának megismeréséhez.
Műve:
Zrednai Vitéz János politikai beszéde és Aenaeas Silvius Piccolomini Vitéz Jánoshoz intézett levelei. Bp. 1878.
Irodalom:
Fraknói Vilmos: Vitéz János esztergomi érsek élete. Bp. 1879. 247.1.
Horváth István-Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája. Tata, 1986. Komárom Megyei Múzeumok Igazgatósága 90.1. Illusztr. Komárom Megyei Múzeumi Szervezet Tudományos Füzetek 2-3.
Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora. Bp. 1955. Akad. K. 463.1.
Pál Lenke: Vitéz János (1408-1472). Bibliográfia. 1988. Esztergom, 46.1. Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 10.
Prokopp Gyula: Vitéz János Esztergomban. = Vigilia, 1965. 9. sz.
Vitéz János emlékkönyv. Esztergom Évlapjai (Szerk.: Bárdos István) Esztergom, 1990.181.1.
Vitéz János levelei és politikai beszédei. (Vál. bev.: Boronkay Iván) Bp. 1987. Szépirod. K. 481.1., illusztr.
Vitéz János műveltségeszménye. Szerk: Pál Lenke. 1989. 97.1. In: Esztergom, Esztergomi Tanítóképző Főiskola Tanulmányok 26.
A Sátorkőpusztai-barlang a Nagy-Strázsa-hegy keleti oldalán nyílik, 255 m tsz. feletti magasságban. 1946-ban kezdték meg feltárását. Tipikus hévforrás-barlang. Felfelé haladó labirintusos "gyöngyfűzér"- sorának legjellegzetesebb képződményei az ún. gömbüstök. Nagyterme mintegy 42 m hosszú, 10-12 m széles és 5-6 m magas.
Falait halványsárgától mélyvörösig a legkülönbözőbb színű és alakzatú kristályok borítják. A 60-as években barlangrablók nagy kárt tettek benne. A Strázsa-barlang a Strázsa-hegy déli oldalán nyílik. 290 m tsz. feletti magasságban. Kapcsolatban áll a Sátorkőpusztai barlanggal. Ugyancsak hévizes eredetű. Bevezető csarnokának mennyezete már több helyen beszakadt.
A város egyik ékessége a Kis-Duna-part százados platánsora. Pilismarót és Esztergom között húzódik a Búbánat-völgy, a Kerek-tóval. A valójában három, egymással kapcsolatban álló tavacska közül a legfelső, amelyik a forrásokat befogadja, néhány jégkorszaki élőlénye miatt védett.
BÁDY István: A bazilika árnyékában. A polgármester visszanéz. Esztergom, 1989. Gran Tours. 173.1.
BALICS Lajos: A római katolikus egyház története Magyarországon I—II- Bp. 1885-1890.
BALLA András-HORVÁTH István: Esztergom. Fotóalbum. Bp. 1985.
BALLA Andrásné: Esztergom temetőkultúrája. In: Komárom Megyei Honismereti Füzetek. 1987.14-26.1.
BALOGH Albin: Esztergom Árpád-kori helyrajzáról. In: Esztergom Évlapjai 1930. 23-35.1.
BALOGH Albin: Történelmi séta Esztergomban. Esztergom, 1936. 55.1.
BALOGH Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna. Bp., 1955. Képzőművészeti Alap. (Magyar Műemlékek.) 139.1., 69 t.
BÁRDOS István: A népfőiskolákról. = Kultúra és Közösség. 1978. 3. sz. 29-37.1.
BÁRDOS István: A népfőiskolákról. = Új Forrás. 1978.1. sz. 43-52.1.
BÁRDOS István: V. Esztergomi Tárlat. (Katalógus előszó.) Vármúzeum, 1979. április.
BÁRDOS István: VI. Esztergomi Tárlat, (katalógus elősző.) Vármúzeum. 1981. április.
BÁRDOS István: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság működése. (1926-1946) In: Esztergom Évlapjai. 1981.104-137.1.
BÁRDOS István: Az iskolán kívüli népművelés Esztergomban az 1920-as években. In: A Dunántúl településtörténete V. (1900-1944.) PAB-VEAB. Veszprém, 1982. 358-370.1.
BÁRDOS István: Gazdaság, társadalom és művelődéspolitika Esztergomban. (1920-1930.) In: Esztergom Évlapjai. 1983.195-260.1.
BÁRDOS István: A nemzetközi gitárfesztiválról. = Népművelés, 1984. 11. sz. 42-43.1.
BÁRDOS István: Az esztergomi képzőművészkör története. Esztergom, 1986. (Soksz.) 58.1. 15 t.
BÁRDOS István: Eredmények, gondok Esztergom alkotóművészetében. = Művészeti Műhely, 1987. 9-10.1.
BÁRDOS István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése. (1894-1948.) In: Esztergom évlapjai, 1988. 52-100.1.
BÁRDOS István: Az 1938-as Szent István év eseményei Esztergomban. = Új Forrás, 1988. 3. sz. 82-86.1.
BÁRDOS István: Képzőművészet, mecenatúra Esztergomban 1919-1945 között. = Limes, 1990. 1. sz. 23-36.1.
BÁRDOS István: Polgármesterválság és választások (Esztergom 1927-31.) = Új Forrás, 1990.5. sz. 44-52.1.
BÁRDOS István: Színtársulatok, előadások, közönség Esztergomban. (1919-1944.) = Új Forrás, 1990. 6.sz. 44-54.1. *
BÁRDOS István: Újságok a Horthy-korszakbeli Esztergomban. = Limes, 1990. 2. sz. 115-130.1.
BÁRDOS István: Képviselőválasztások Esztergomban a két világháború között. In: A Dunántúl településtörténete VIII. PAB-VEAB. 1991. 81-89.1.
BÁRDOS István: A katolikus legényegyletek megalakulása Németországban és Magyarországon, működése Esztergomban. (1860-1944) In: Egyházak a változó világban. Szerk.: Bárdos István és Beké Margit. Esztergom, 1991. 481-487.1.
BÁRDOS István: Zeneművészet, zeneoktatás Esztergomban. (1919-1944.) = Esztergom és Vidéke, 1992. 2., 7., 11., 15. sz.
BÁRDOS István: A MOVE tevékenysége Esztergomban. (1919-1944). Klny. A Dunántúl településtörténete. IX. (Szerk.: Solymosi László és Somfai Balázs) Veszprém. 1992. 271-278.1.
BÁRDOS István: A Frontharcos Szövetség helyi csoportja. (1933-1944). = Limes. 1992. 4. sz. 69-75.1.
BÁRDOS István: Az idegenforgalom helyi és regionális irányítása. In: Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára. Évkönyv, 92. Esztergom, 1992.
BÁRDOS István - SZABÓ Tibor-REMÉNYI Károly: Az esztergomi zeneiskola fél évszázada. Kiad.: Zeneiskola igazgatósága, Esztergom, 1979. 43.1.
BEKE Margit: Az esztergomi Prímási Levéltár. = Új Forrás 1985.1, 2, 3, 4, 5, 6. sz.
BEKE Margit: Esztergomi kanonok. 1900-1985. H.n. 1989. Görres Geselschaft unterhaching. 204.1. -Illusztr.
BEKE Margit: Könyvtárunk és kincsei. Kiállítás az Esztergomi Főszékesegyházi könyvtár anyagából. Bev.: Erdős Mátyás. Kiad.: a Magyar Bibliofil Társaság, a Nemzetközi Bibliofil Társaság. Illusztr.: Kass János [Bp. 1989.] 31.1.
BEKE Margit: Mátyás király és az esztergomi érsekek. In: Mátyás király és a vidéki Magyarország. Kiad.: a Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Igazgatósága. Tata. 1990.28-35.1.
BÍRÓ Endre: Komárom megye a római korban. In: Komárom megye története. I. köt. Tatabánya, 1989. 107-140.1.
BÍRÓ Endre:-HORVÁTH István: Komárom megye a török korban és a Rákóczi szabadságharc megyei eseményei. In: Komárom megsye története. 1. köt. Tatabánya. 1989.385-397.1.
BÉL Mátyás: Esztergom vármegyéről írt kiadatlan művének magyar fordítása. (Ford.: Prokopp Gyula. Bev. és jegyz. ell. Zolnay László.) Tatabánya, 1957. 791.1. 4 t.
BODNÁR Gyula: Esztergom. (Szerk.: Dombi József.) Bp. 1942. 20.1., 2 térk., illusztr.
BODRI Ferenc: Babits ház és emlékmű. = Új Forrás, 1971. 2. sz. 79-81.1.
BODRI Ferenc: Esztergom századai (Oratórium-válogatás.) Kiad.: a Petőfi Sándor Művelődési Központ, Esztergom, 1973. 55.1. - Soksz.
BODRI Ferenc: A fiatal Móricz és Esztergom. Móricz Zsigmond és Esztergom vármegye monográfiája. (Kiad.: a Komárom Megyei Tanács V.B. művelődési osztálya és a Hazafias Népfront Megyei Honismereti Bizottsága.) Tatabánya, 1984. (soksz.) 63 1. Illusztr.
BODRI Ferenc: Einczinger Ferenc 1879-1950. = Limes, 1990.1.sz. 37-40.1
BODRI Ferenc: Prokopp Gyula. = Dolgozók Lapja, 1983. aug. 25.
BOSKOVITS Miklós: Korai olasz táblaképek. Bp., 1966. Corvina, 48.1., illusztr.
BOSKOVITS Miklós: Toszkán kora reneszánsz táblaképek. Bp. 1968. Corvina. 25.1., 48 t.
BURÁNY János: Esztergom talajvizei és a vízvezeték. Esztergom, 1887. Szerző kiad. 21.1.
CSÉFALVAY Pál: Esztergom. Főszékesegyház. (Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára.) Bp. 1981.16.1., illusztr.
CSÉFALVAY Pál: Esztergom. Keresztény Múzeum. (Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára.) Budapest, 1984.
CSÉFALVAY Pál: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár. Bp. 1984. Corvina K. 31.1., 64 t.
CSÉFALVAY Pál: Lepold Antal és az esztergomi vár feltárása. In: Esztergom Évlapjai, 1988. 34-51.1.
CSERNYÁNSZKY Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár paramentumai. Bp. 1933. 101. 1. Illusztr.
CSILLAG Mária: Esztergom története a tizenötéves háború alatt. Bp. Kállai ny. 1916. 36.1.
CSOMBOR Erzsébet: Lengyel katonai menetkültek Esztergomban a II. világháború idején. In: Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára, Évkönyv 92. Esztergom, 1992.128-151.1.
DÉVÉNYI Iván: Lepold Antal. = Művészet, 1971. 8. sz.
CSORBA Csaba: Esztergom. Bp. 1982. Panoráma. 207.1. 32 t, illusztr.
CSORBA Csaba: Esztergom hadi krónikája. Bp. 1978. Zrínyi K 235.1., 20 t.
DEÁK Antal András: Magyar Vízügyi Múzeum. In: Komárom Megyei Honismereti Füzet 1987. 80-83.1.
DERCSÉNYI Dezső: Az esztergomi várkápolna. Esztergom, 1963. Révai ny. 20.1., illusztr.
DERCSÉNYI Dezső: Az esztergomi királyi palota. Budapest, 1975. Corvina K. 51.1.18 t.
DERCSÉNYI Dezső-ZOLNAY László: Esztergom. Bp. 1956. Képzőműv. Alap. 93.1, 53 t. (Magyar műemlékek)
DERZSÉNYI András Henrik: Az esztergomi ferences templom története. Esztergom, 1987.15 1., illusztr.
DOBOSI Viola, T.: Komárom megye őskőkori története. In: Komárom megye története 1. köt. Tatabánya, 1989. 17-44.1.
DOBOSI Viola, T.: Őskőkori vadászok a Dunakanyarban. In.: Komárom megye története 1. köt. Tatabánya, 1989. 45-62.1.
DUTKA Mária: Az Esztergomi Keresztény Múzeum gobelinjei. Bp. 1936. Általános Nyomda. 95.1:
DVIHALLY Géza: Esztergom szabad királyi város. Esztergom, [1912] 148 1.
DVIHALLY Géza: Esztergom 1848-49-ben. = Esztergom 1901. máj. 26 - dec. 25. (15 részben, de csak 1848 júniusáig követi az eseményeket.)
EDVI Illés Gyula: Az esztergomi főszékesegyház (1822-1869.) Bp. 1928. Franklin Ny. 32.1., illusztr.
EGYHÁZAM és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei. I. (1945-46.) Összegyűjtötte, bev, jegyz. ell.: Beké Margit. Kiad.: az Esztergomi Főegyházmegye. Esztergom, 1991. 260.1. - Illusztr.
ENTZ Géza: Az esztergomi királyi kápolna oroszlános festménye. In: Esztergom Evlapjai, 1960. 5-9.1.
ESZTERGOM ezer éves. (Szerk.: Ortutay András., kiad. Esztergom, Városi Tanács.) Esztergom, 1973. 106.1.
ESZTERGOM Évlapjai. Annales Strigonienses. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat közlönye. Szerk.: Sinka Ferenc Pál. 1-9. évf. 1925-1938. Esztergom, Laiszky János ny.
ESZTERGOM ipartörténete. Esztergom Evlapjai. 1985. (Szerk. biz. Baják István, Bárdos István stb.) Köz- read, a Balassa Bálint Társaság Esztergom, 1986. 576.1. 54 t., illusztr.
ESZTERGOM Évlapjai. Annales Strigonienses. Az esztergomi múzeumok évkönyve. Esztergom-Bp. Kép- zőműv. Alap. 1960. Szerk.: Zolnay László.
ESZTERGOM Évlapjai. Annales Strigonienses. Kiad. a Balassa Bálint Társaság. Esztergom, 1979, 1981, 1983,1986, 1988,1990-
ESZTERGOM sz. kir. város utczáinak új elnevezése és új házszámozása. Esztergom, 1907. Laiszky J. ny. 491.
ESZTERGOM színháztörténetének forrásai a Komárom Megyei Levéltárban (1816-1844). /Összeáll, és jegyzet: Pifkó Péter/ Magyar Színházi Intézet, Bp. 1983. 105.1.
Az ESZTERGOM-VIDÉKI Régészeti és Történelmi Társulat évkönyve. Szerk. Rózsa Vitái. Esztergom, Laiszky János ny. 1. 1896. - 2. 1898. - 3. 1900.
Az ESZTERGOMI Árpád-kori királyi palota maradványainak helyreállítása. In: A Szent István Emlékév. Bp. 1940. 13-16.1.
Az ESZTERGOMI Dobó Katalin Gimnzium és Egészségügyi Szakközépiskola évkönyve. 1930-1980. Esztergom, 1981. 48 1., 3 t.
Az ESZTERGOMI 317. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Ipartechnológiai Szakközépiskola 100. tanévének évkönyve. (Szerk.: Sinkó Gyula.) Esztergom, 1984-1985.182.1., illusztr. ,
ESZTERGOMI Helikon. Irodalmunk várostörténeti olvasókönyve. (Vál. és szerk.: Nagyfalusi Tibor, Virág Jenő.) /Kiad. a Komárom Megyei Tanács./ Tatabánya, 1989. 1. köt. A kezdetektől 1526-ig. 213.1.
ESZTERGOMI helytörténeti olvasókönyv. Kézirat nevelői használatra. (Szerk.: Ortutay András) Esztergom, 1970. (soksz.) 33.1. (Szöveggyűjtemény.)
- Az általános iskolák 6. osztálya számára.
Az ESZTERGOMI I. István Híradástechnikai Szakközépiskola jubileumi évkönyve. (1687-1987.) (Szerk: Popovics György.) Esztergom, 1987. 94.1., illusztr.
Az ESZTERGOMI Keresztény Múzeum képtára. (Összeáll.: Boskovits Miklós, Mojzer Miklós, Mucsi András.) Katalógus. Bp. 1964. Akad. K. 205.1., 8 t.
Az ESZTERGOMI Keresztény Múzeum Képtárának útmutatója. írta: (Mojzer Miklós) Bp. 1958. Athenaeum. 46.1.
ESZTERGOMI találkozás Veres Péterrel. (Szerk.:) Gábris József. Esztergom, 1987. Tanítóképző Főiskola. 22.1. (Kiskönyvtár 8.)
ETTER Jenő: Esztergom a magyar fürdőkultúra szolgálatában. = Városkultúra, 1933. 9. sz. 166-167.1.
ETTER Jenő: Az esztergomi Széchenyi Kaszinó 100 esztendeje 1837-1937. Esztergom, 1938. 2711.
EVILA Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, 1660-1664. 2. kiad. Bp. 1985. Gondolat K. 622.1. (Esztergomról: 302-320.1.)
FEHÉR Géza-PARÁDI Nándor: Esztergom-szenttamáshegyi törökkori kutatások. In: Esztergom Evlapjai, 1960.35-44.1.
FEKETE Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Bp. 1943. Athenaeum. 197.1., 10. mell.
FETTICH Nándor: Ötvösmester hagyatéka Esztergomban a tatárjárás korából. In: Komárom Megyei Múzeumok Közleményei. I. köt. Tata, 1968. 157-196.1.
FILEP István: Esztergom. (Bev.:) Nagy Zoltán. Bp. 1989. Magyar Távirati Iroda. 88.1. (Színes fotóalbum.)
FODOR Lajos: A gitáros. Szendrey-Karper László élete és művészete. [Bp.] (1991.) 48.1. - Illusztr.
FRAKNÓI VILMOS: Vitéz János esztergomi érsek élete. Bp. 1879. Szent István Társulat. 247.1.
FÜGEDI Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a 15. század végén. = Századok 1960. Lásd még: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Bp. 1981, Magvető. 117-237.1.
GÁBRIS József: Emlékek és tanulságok. Az esztergomi népi kollégium története. Esztergom, 1986. (Zsámbéki Tanítóképző Főiskola soksz.) 96.1.
GÁBRIS József: Mozaikok az esztergomi nevelőképzés történetéből. (Kiad. az: Esztergomi Tanítóképző Főiskola) Esztergom 1987. Soksz. 111.1.
GERENDÁS Ernő: Az esztergomi főkáptalan garamszentbenedeki birtokterülete a 18. század második felében. Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. Bp. 1934. Buchmann ny. 175.1.1 térk.
GERENDÁS Ernő: Az esztergomi káptalan visszaköltözése Esztergomba 1820-ban. Bp. 1937. Királyi Magyar Egyet. Ny. 16.1.
GEREVICH Tibor: Esztergomi műkincsek. In: Prímás album. Bp. 1928. Franklin. 179-273.1.
GERGELY Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon. (1924-44). [Bp. 1993.] Typovent K. 270.1.
GERŐ Győző: Az esztergom-vízivárosi Özicseli Hadzsi Ibrahim dzsámi. (Adatok Esztergom török kori topográfiájához.) = Archeológiai Értesítő, 1965. 207-216.1.
GERŐ László: Magyar várak. Bp., 1968. Műszaki K. 321.1., illusztr.
GINK Károly: Esztergom. Fotóalbum. Bp. 1966, Corvina. 147.1.
GRANASZTÓI György: A középkori magyar város. Bp. 1980. Gondolat. 275.1.
GYŐRFFY György: Esztergom Árpád-kori kezdetei. In: Esztergom Évlapjai, 1979. 7-12.1.
GYŐRFFY György: István király és kora. Bp. 1967. Gondolat. 667.1.
HECKENAST Gusztáv: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. Bp., 1970. Akad. K. 135.1.
HEGEDŰS Rajmund: Fejezetek Esztergom történetéből. (1683-1705.) In: Esztergom Évlapjai, 1988. 172-202.1.
HEGEDŰS Rajmund: Adalékok Esztergom művelődési viszonyainak alakulásához a 18-19. század fordulóján. In: A Dunántúl településtörténete 1767-1848. Pécs, 1977. II/2. köt. 109-120.1.
HEGEDŰS Rajmund: Adalékok Esztergom művelődési viszonyainak alakulásáról (1685-1850) In: Tanulmányok 9. (Kiad. az Esztergomi Tanítóképző Főiskola.) 1977. 5-35.1.
HEGEDŰS Rajmund: Iskolák az ezeréves Esztergomban. In: Tanulmányok 5. (Kiad. az esztergomi Tanítóképző Intézet.) 1973. 14-58.1.
HÉJJNÉ Détári Angéla: Mátyás király kincstára. = Művészet, 1965. 5. sz. 14-18.1.
HELISCHER József: Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása. (Latinból fordította Prokopp Gyula.) In: Esztergom Évlapjai, 1988. 100-149.1.
HÓMAN Bálint: Magyar pénztörténet 1000-1325. Bp. 1916. Reprint. Maecenas 1991. MTA 710.1.
HOMOR Imre: Esztergom nevezetességei. Esztergom, 1930. Buzárovits ny. 48., 14.1, illusztr.
HOMOR Kálmán: Esztergom vízvezetéke. = Városkultúra, 1933. 9. sz. 104-165.1.
HORLER Miklós: A Bakócz-kápolna az esztergomi főszékesegyházban. Bp. 1987. Helikon-Corvina. 110.1., illusztr.
HORVÁTH István: Esztergom István király korában. = Forrás, 1970. 3. sz. 41-49.1.
HORVÁTH István: Középkori régészeti kutatások Esztergom környékén. = Műemlékvédelem, 1971. 2. sz. 86-91.1.
HORVÁTH István: Város a föld alatt. In: Régészeti barangolások Magyarországon. Bp. 1978. Panoráma. 297-343.1.
HORVÁTH István: Az esztergomi Porta Speciosa újabb töredéke. In: Esztergom Évlapjai, 1979. 13-37.1.
HORVÁTH István: IV. Béla sírja nyomában. = Dunakanyar, 1980. 1. sz. 88-89.1.
HORVÁTH István: Az esztergomi pénzverde helyének kutatásáról. In: Esztergom Évlapjai, 1988. 197- 319.1.
HORVÁTH István: A középkori Esztergom. In: Komárom megye története. 1. köt. Tatabánya, 1989. 317-352.1.
HORVÁTH István: Komárom megye története a honfoglalástól 1526-ig. In: Komárom megye története. 1. köt. Tatabánya, 1989. 235-243.1.
HORVÁTH István: Esztergom. A vár története. Bp. 1990. TKM Egyesület. 16.1. illusztr. (Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtár.)
HORVÁTH István: Mátyás-kori építkezés az esztergomi várban. ( Az esztergomi "Vitéz palota" régészeti feltárása.) In: Mátyás király és a vidéki Magyarország. Kiad.: a Komárom-Esztergom Megyei Múze- umok Igazgatósága. Tata. 1990. 36-51.1. - Illusztr.
HORVÁTH István: Templomok, kolostorok a középkori Esztergomban. In: Egyházak a változó világban. Szerk.: Bárdos István és Beke Margit. Esztergom, 1991.131-341.1.
HORVÁTH István-KELEMEN Márta-TORMA István: Komárom megye régészeti topográfiája. Eszter- gom és a Dorogi járás. Bp., 1979. Akad. K. 455.1., 7 térk., illusztr.
HORVÁTH István-VUKOV Konstantin: Az esztergomi görögkeleti templom. = Dunakanyar, 1983.1. sz. 40-41.1.
HUSZÁR Lajos: Az esztergomi középkori pénzverde. In: Komárom Megyei Múzeumok Közleményei. 1. köt. Tata, 1968. 207-220.1.
ILLÉS György: Mesélő könyvtárak. Bp., 1984. Móra K. 171.1. - Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár.
JÓCSIK Lajos: Razziák városa - Esztergom. = Új Forrás, 1972. 2. sz. 63-72.1.
KÁDÁR Zoltán: Az esztergomi oroszlános freskók eredetéről. In: Komárom Megyei Múzeumok Közleményei. 1. köt. Tata, 1968. 133-156.1.
KÁLMÁNFI Béla: Esztergom zenei emlékei és népzenéje. (Szerk.: Gábris József.) Esztergom, 1984. 38.1. (Soksz.)
KAPOSI Endre: Ferenczy Béni művésztelepe Esztergomban. = Művészet, 1970. 8. sz. 11.1.
KAPOSI Endre: Új Babits-szobor Esztergomban. = Új Forrás 1983. 5. sz. 31-33.1.
KAPOSI Endre: Mozi Esztergomban. In: Tanulmányok, 23. sz. (Kiad. az: Esztergomi Tanítóképző Főiskola.) 1986. 38-92.1.
KAPOSI Endre: Fotográfusok Esztergomban a XIX. században. In: Esztergom Évlapjai. 1988. 21-33.1.
KAPOSI Endre: Fotográfusok Esztergomban a XIX. és a XX. században. (Kiad.: a Komárom Megyei Tanács V.B. művelődési osztály.) Tatabánya, 1987. (Komárom Megyei Honismereti Kiskönyvtár 17.)
KARDOS György: Esztergom XVIII. századi világi építészete. = Építészet - Építéstudomány, 1950.1-12. sz. 737-746.1.
KAZINCZY Ferenc: Pannonhalmára, Esztergomba, Váczra. In: Kazinczy Ferenc: Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok. Bp. 1979. (Szépirod. K. I. köt. 568-594.1.
KAPOSI Endre: Fotográfusok Esztergomban a XIX. században. In: Esztergom Evlapjai. Esztergom, 1988. 21-33.1.
KELEMEN Márta, H: Adatok Esztergom koracsászárkori településtörténetéhez. In: Komárom megye története. 1. köt. Tatabánya, 1989.167-192.1.
KEMÉNYFY K. Dániel: Pór Antal. 1834-1911. In: Esztergom Evlapjai 1927. 1. sz. 1-11.1.
KOLLÁNYI Ferenc: Esztergomi kanonokok. 1100-1900. Esztergom, 1900. Buzárovits ny. LXVI., 5471.
KOPPÁNY Tibor: Az esztergomi Vármúzeum beépítési terve. = Műemlékvédelem, 1971. 2. sz. 82-85.1. (Esztergomi vonatkozások)
KOTTRA Mihály: A császári és királyi 26. gyalogezred az olaszfronton. = Limes. 1992. 4. sz. 37-45.1.
KOVÁCS Éva: A Mátyás-kálvária az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban. Bp. 1983. Helikon-Corvina K. 55.1., illusztr.
KÖRMENDY Kinga: Az esztergomi Collegium Christi és könyvtára a XIV-XVI. században. Bp. 1983. 20.1. Klny. Magyar Könyvszemle. 1983.1. sz.
KÖRMENDY Kinga: Literárusok, magiszterek, doktorok az esztergomi káptalanban. In: Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1986, Gondolat. 176-202.1.
KŐRÖSY László: Esztergom. Esztergom, 1887. Buzárovits Ny. 456. 42.1.
KÖVECSES VARGA Etelka: Adatok az esztergomi lábbelikészítő mesterségről. In: Komárom Megyei Honismereti Füzet. Tatabánya, 1987. (Soksz.) 26-40.1.
KÖVECSES VARGA Etelka: Az esztergomi mézesbábos és viaszkészítő mesterség története és néprajza. In: Komárom Megyei Néprajzi Füzetek 2. (Szerk.: Körmendi Géza.) Tatabánya, 1987. (Soksz.) 9-40.1.
KÖVECSES VARGA Etelka: Adatok az esztergomi hajómolnárság történetéhez és néprajzához I—II. In: Komárom Megyei Néprajzi Füzetek. 1990.
KUN János-VUKOV Konstantin: Esztergom, Szent-Tamás-hegy. In: Esztergom Évlapjai. 1983.151-180.1.
LÁNCZOS Zoltán: Adatok a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályának történetéhez. + A dorogi és a tatabányai turistaélet kezdetei. Dorog, 1986. 105.1. - Kézirat - MK.
LÁZÁR Sarolta: Az esztergomi lakatos céh írásos emlékei a Balassa Bálint Múzeumban. In: Esztergom Évlapjai, 1988. 224-242. 1.
LEEL-ŐSSY Lóránt: Húszéves az esztergomi neuropsychiatria. 1968-1988 Esztergom, 1988. Soksz. 54.1.
LEPOLD Antal: Adatok az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez. Esztergom, 1929. Hunnia ny. 41.1.
LEPOLD Antal: Az Esztergomi Keresztény Múzeum kegyérmei és történeti érmei. Esztergom, 1930. Hunnia K. 112.1.
LEPOLD Antal: Esztergom szabad királyi megyei város rövid ismertetése. Esztergom, 1931.
LEPOLD Antal: Az esztergomi Várhegyen folyó régészeti kutatások történeti vonatkozásai. In: Esztergom Évlapjai, 1934. 34-41.1.
LEPOLD Antal: Az esztergomi vár története. In: Esztergom Évlapjai, 1936.1-2. sz.
LEPOLD Antal: Esztergomi útikönyv. Esztergom, 1938. Buzárovits ny. 104.1. illusztr.
LEPOLD Antal: Az esztergomi főszékesegyházi kincstár katalógusa. (Kiad.: a Szent István Társulat.) Bp. 1942. (Athenaeum ny.) 84.1. 20 t.
LEPOLD Antal: Esztergom régi látképei. Bp. 1944. Stephaneum ny. 62., 15.1.
LEPOLD Antal-HOMOR Imre: Esztergomi kalauz. Esztergom város nevezetességeinek rövid ismertetése. Esztergom, 1923. Buzárovits ny. 48. L, illusztr.
LETTRICH Edit: Esztergom a dorogi iparvidék városa. Bp., 1964. Akad. K. 181.1., illusztr.
LIPP László: Serédi Jusztinián közéleti tevékenysége In: Egyházak a változó világban. Szerk.: Bárdos István és Beke Margit. Esztergom, 1991. 521-525.1.
MAGYAR György: Esztergom város testkultúrájának története a dualizmus korában, (1867-1918). Doktori disszertáció. 1979. 125.1. Kézirat.
MAGYAR György: Az esztergomi evezés története. Esztergom, 1979. Soksz. 43.1., 4 t.
MAGYAR György: Sportágak, egyletek kialakulása és elterjedése Esztergomban a dualizmus korában. In: Esztergom Évlapjai, 1981.137-155.1.
MAGYAR György: Esztergom város testnevelés- és sporttörténete a Tanácsköztársaság leverésétől a H. világháborúig (1919-1939) In: Esztergom Évlapjai, 1983. 263-280.1.
MAGYAR György: Dunai szellők szárnyán. Fejezetek az esztergomi sportrepülés történetéből 1932-1988. Esztergom, 1988. 73.1., illusztr.
MAGYAR György: A sportmozgalom kibontakozása Esztergomban a felszabadulást követő években (1945-1950) In: Esztergom Évlapjai, 1988. 320-345.1.
MAGYAROVICS Lászlóné: Szentgyörgymező mai ragadványnevei. Bp. 1978. ELTE. 21.1.
MAROSI Ernő: 16. századi váraink (1521-1606). Budapest-Miskolc, 1991.
MAROSI Ernő: Esztergom. Királyi vár. Bp. 1981. Veszprémi ny. 16.1., illusztr. (Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára.)
MÉSZÁROS István: Az Esztergomi középkori Collegium Christi. Bp., é. n. 341-360.1. Klny. Századok, 1984. 2. szám. i
MINDSZENTY-per. A dokumentumokat összeáll., az előszót és Mindszenty József életrajzát írta, jegyz. és annotált névmutatóval ell: Gergely Jenő. [Bp.] 1989. 527.1.
MOJZER Miklós: M. S. mester passióképei az esztergomi Keresztény Múzeumban. Bp. 1976. Helikon-Corvina K. 38.1.
MOLNÁR Gyula: Az esztergomi evangélikus egyház története. = Limes. 4. sz. 109-126.1.
MOLNÁR József: Az Esztergom-Víziváros török erődítései. = Műemlékvédelem, 1967. 83-89.1.
MUCSI András: Magyarországi miniatúrák. 2. kiad. Bp. 1970. Képzőműv. Alap K. 64.1., illusztr.
MUCSI András: Az esztergomi Sigillum-csoport. = Új Forrás, 1971. 2. sz. 101-104.1.
MUCSI András: Gótikus és reneszánsz táblaképek az esztergomi Keresztény Múzeumban. (XIII-XVI. század). Esztergom, 1973. 20.1., 26 t.
MUCSI András: Az Esztergomi Keresztény Múzeum Képtára. Bp. 1964. Akad. K.
MUCSI András: Az esztergomi Keresztény Múzeum régi képtárának katalógusa. Bp. 1975. Corvina K. 65. lev., illusztr.
MUCSI András: A százéves esztergomi Keresztény Múzeum. Válogatás a jubileumi kiállítás anyagából. Esztergom, 1975. Keresztény Múzeum.
MUCSI András: Kolozsvári Tamás Kálvária-oltára az esztergomi Keresztény Múzeumban. Bp. 1978. Helikon-Corvina. 34.1., illusztr.
MÜLLERNÉ SERES Ágota: A Vitéz János Tanítóképző Főiskola története, 1842-1992. Szarvas, 1992. 85., 13., 9.1. illusztr.
NAGY Emese: Előzetes jelentés az 1964-1967. évi esztergomi várfeltárásokról. = Archaeológiai Értesítő, 1968.1. sz. 102-109.1.
NAGY Zoltán: A nap diadala a Mátyás kálvária talapzatán. Klny. a Filológiai Közlöny 1968.3-4. számából.
NAGY Zoltán: Esztergom. Bp. 1973. 152.1. (Panoráma Képeskönyvek.)
NÉMETH András: Esztergom szabad királyi város reformkori népoktatása. In: Esztergom Évlapjai, 1988. 365-385.1.
NÉMETH Gyöngyi: Az esztergomi református egyház első évtizede. (1881-1889) = Limes 1991/1 sz. . 71-89.1.
NÉMETH Gyöngyi: Az esztergomi református egyház története. (1890-1918) = Limes 1991. 2. sz. 107-113.1.
NÉMETH Lajos: Emléklapok Esztergom múltjából. Kiad.: az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat. Esztergom, 1900. Buzárovits ny. 416.1.
A NÉPI építészet emlékei Esztergomban. 1975. (Katalógus) Esztergom - Bp. 1975. Balassa Bálint Múzeum - Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola. 17.1.
ORTUTAY András: Komárom és Esztergom városok gazdasági viszonyai a 18-19. század fordulóján. In: A Dunántúl településtörténete 1867-1848. Pécs, 1977. 2/1. köt. 153-160.1
ORTUTAY András: Az esztergomi óvodaügy és az első esztergomi óvoda története. (Kiad.: Komárom Megyei Pedagógiai Intézet.) Tatabánya, 1985. (Soksz.) 23.1.
ORTUTAY András: Esztergom gazdasági és társadalmi viszonyai a XIX. század közepén. In: Komárom Megyei Levéltár dolgozóinak előadásai a VEAB-konferenciákon 1976-1984. Esztergom, 1986. (Soksz.) 62-71.1.
ORTUTAY András: Bátori Schulz Bódog síremléke. In: Honismeret, 1989. 5. sz.
ORTUTAY András: Esztergom és régiója a török időben. In: Komárom megye története. 1. köt. Tatabánya, 1989. 399-409.1.
ORTUTAY András: Komárom-Esztergom megye. In: Honismert. 1989. 4. sz.
ORTUTAY András: Az Esztergom-Szenttamási zsidóság története a Bazilika építése idején. In: Egyházak a változó világban. Szerk.: Bárdos István és Beké Margit. Esztergom, 1991. 477-481.1.
ORTUTAY Andrásné: Körözvények 1942-47-ből. ( A háború egy gimnázium körözvényeinek tükrében.). = limes. 1992. 4. sz. 75-87.1.
PÁKOZDI István: Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár. = Új Forrás, 1983. 2, 3, 4, 5, 6. sz.
PÁLINKÁS László: Esztergom 18. századi művészeti emlékei. (Kiad.: a Pázmány Péter Tudományegyetem.) Bp. 1937. 95.1., 8 t., illusztr.
PAULER Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. I—II. 2. kiad. Bp. 1893. Akad. K., Bp. 1985., Reprint.
PERGER Lajos: Esztergom-Szentgyörgymezői plébánia története 1801-1901. Esztergom, 1901. Laiszky ny.56.1.
PIFKÓ Péter: Esztergom utcanevei 1700-1982. (Kiad.: a Hazafias Népfront Városi Bizottsága, Komárom Megyei Levéltár, Balassa Bálint Társaság.) Esztergom, 1985.101.1. 3 t., illusztr.
PIFKÓ Péter: Az 1838-as árvíz története és összeírása. Esztergom, 1988. 83.1. Kézirat. B. M
PIFKÓ Péter: Esztergom településtörténete és társadalma 1683-1914. Történeti vázlat. = Limes, 1989. 2. sz. 39-48.1.
PIFKÓ Péter: Színtársulatok Esztergomban a dualizmus korában. In: Komárom Megyei Múzeumok Közleményei 3.1989.109-119. 1.
PIFKÓ Péter: Esztergomi utcák. 1700-1790. Esztergom, 1990. 119.1., illusztr.
PIFKÓ Péter-ZACHAR Anna: Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816-1949). In: Esztergom Évlapjai, 1983. 287-327.1.
PÓR Antal: Az Esztergom-várbeli Szent István első vértanúról nevezett prépostság története. Kiad.: a Szent István Társaság. Bp. 1909. (Stephaneum ny.) 122.1.
PROHÁSZKA Ottokár: "Uraim, ez itt Szenttamás!" = Esztergomi Hírlap 1894. jan. 14., febr. 4., 11., 18.
PROKOPP Gyula: Esztergom város 1777. évi felmérése. In: Esztergom Évlapjai, 1960. 65-79.1.
PROKOPP Gyula: Lucas de Schram. Klny. a Művészettörténeti Értesítő 1966. 3-4. sz. 240-250. 1. - A ferences templomról.
PROKOPP Gyula: Prokopp János. Klny. az Építés- és Építéstudomány XIII. köt. 1-2. számából. 137-157.1.
PROKOPP Gyula: IV. Béla király sírja. In: Komárom Megyei Múzeumok Közleményei. 1. köt. Tata, 1968. 197-205.1.
PROKOPP Gyula: Barkóczy Ferenc esztergomi érsek építkezése. Klny. a Művészettörténeti Értesítő, 1977. 3-4. számából. 261-269.1.
PROKOPP Gyula: Packh János (1796-1839) In: Művészettörténeti Értesítő. 1974.1. sz.
PROKOPP Gyula: Jelinek Ferenc festő. Klny. a Művészettörténeti Értesítő 1978.1. számából 75-78.1. - A belvárosi templom freskóiról.
PROKOPP Gyula: Az esztergomi Víziváros. = Művészettörténeti Értesítő, 1979. 2. sz.
PROKOPP Gyula: Adatok Hesz János Mihály (1768-1833?) festészetéhez. Klny. Művészettörténeti Értesítő 1981. évi 3. sz. 200-205.1.
- A bazilika tervbevett oltárképéről
PROKOPP Gyula: A 18. századi Esztergomi szabad királyi város. = Művészettörténeti Értesítő, 1981. 1.sz.
PROKOPP Gyula: Az esztergomi Duna-híd. = Az Építés-Építészettudomány, 1982.1-2. sz. 247-264.1.
PROKOPP Gyula: A volt Megyeháza (Bottyán János u. 3.) tulajdonosainak története. In: Esztergom Évlapjai, 1988.150-171.1.
PROKOPP Gyula: Régi esztergomiak. In: Esztergom Évlapjai, 1983. 391^105.1.
PROKOPP János: Esztergom, mint hajógyárnak és kikötőnek alkalmas hely. = Vasárnapi Újság, 1862.50. sz.
PROKOPP Mária: Az esztergomi várkápolna XIV. századi falképeinek ikonográfiái vizsgálata. In: Komárom Megyei Múzeumok Közleményei, I. köt. (1968.) 221-244.1.
PROKOPP Mária: A garamszentbenedeki Úrkoporsó az esztergomi Keresztény Múzeumban. Bp., 1982. Helikon-Corvina K., 32.1., illusztr.
PROKOPP Mária: Simor János esztergomi bíboros érsek művészetpártolásáról. In: Egyházak a változó világban. Szerk.: Bárdos István és Beke Margit. Esztergom, 1991. 369-373.1.
PROKOPPNÉ Stengl Marianna: Az esztergomi Keresztény Múzeum története. Esztergom, 1977. 31.1., 11.
PROKOPPNÉ Stengl Marianna: Esztergom - Belváros. Műemléki séta. Esztergom, 1992.120.1. - Illusztr.
PROKOPPNÉ STENGL Mariann: Szólaljatok meg régi esztergomi házak! [Cikksorozat 23 folytatásban.] = Esztergom és Vidéke 1989. 3. sz. - 1991. 43-44. sz.
RADÓ Polikárp: Esztergomi könyvtárak liturgikus kéziratai. Pannonhalma, 1941. (Stephaneum ny.) 58.1. Klny. - Esztergom: Főszékesegyházi Könyvtár, Simor Könyvtár, Keresztény Múzeum.
RADOCSAY Dénes: Faliképek a középkori Magyarországon. Bp. 1977. Corvina K.
RAJCZI Péter: A "hazaáruló" Scitovszky. In: Egyházak a változó világban. Szerk.: Bárdos István és Beke Margit. Esztergom, 1991. 553-559.1.
RÉGÉSZETI-történeti, műemléki értékek és érdekek védelme a nagymarosi vízlépcső feletti térségben, (összeáll.: Horváth István. Kiad.: a Balassa Bálint Múzeum.) Esztergom, 1975. 24 1.17 mell. - Eszter- gom és környéke.
RUESZ József: Az Esztergomi Takarékpénztár ötven éves története. 1844-1895. Esztergom, 1895. (Czettel és Deutsch.) 300.1., 9 mell.
SÁNTHA József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméinek áramlatában. In: Esztergom Évlapjai 1927. 1. sz. 19-31.1., 1928. 35-45.1.
SCHMIDT Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. Esztergom, 1932. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 210.1., 1 térk.
SCHÜNEMANN Konrád: Esztergom keletkezése. In: Esztergom Évlapjai, 1930. 9-23.1.
SIMOR János emlékkönyv. Szerk.: Beke Margit. Bp. 1992.101 1. Strigonium Antiquum 1. Bibliogr.
SIMOR János: A kereszt diadala a félhold felett. Esztergom felszabadulásának kétszázadik évfordulója alkalmából. Esztergom, 1883. Buzárovits ny. 38.1.
SOMOGYI Árpád: Az esztergomi bizánci sztaurothéka. Bp. 1959. Múzeumok Központi Propaganda Irodája. 79.1.
SOÓS Elemér: Esztergom vára és ostromai. In: Esztergom Évlapjai, 1926,1927,1928,1930,1933.
SZABÓ János: Az EsztergomVármegyei Közjóléti Szövetkezet szervezete és tevékenysége. (1942-1944.) In: Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés Levéltára Évkönyv '92. Esztergom. 1992. 151-188.1.
SZABÓ Mária: Az esztergomi kórház történetéhez (1837-1873) - A városi könyvtár Lőrinczy emlékeinek nyomában. In: Esztergom Évlapjai, 1983. 357-374.1.
SZABÓ Mária: Néhai jó Kőrösy László (1856-1918). = Esztergom és Vidéke, 1992. máj. 8. 4.1.
SZÁLLÁSI Árpád: Adalékok Esztergom 19. századi egészségügyéhez. In.: Esztergom Évlapjai. 1979. 38-43.1.
SZÁLLÁSI Árpád: Szegényháztól a kórházig. Esztergom egészségügyének története. (Kiad.: a Városi Kórház.) Esztergom, 1987.164.1., illusztr.
SZÁLLÁSI Árpád: Komárom és Esztergom egészségügye a XIX. században. = Limes. 1991. 2. 48-64.1.
SZÁMORD Ignácz: Az esztergomi Szent-Anna-templom. Esztergom 1901, Buzárovits. 67.1., 5 t., illusztr.
SZATMÁRI Sarolta: Avarkori lelőhelyek Komárom megyében. In.: Komárom megye története. 1. köt. Tatabánya, 1989. 203-233.1.
SZATMÁRI Sarolta: Komárom megye a népvándorlás korában. In.: Komárom megye története. 1. köt. Tatabánya, 1989.193-202.1.
SZEDERKÉNYI János: Dokumentumok Esztergom szab. kir. város népiskoláinak történetéből. Esztergom, 1980. 261.1. - Gépirat - E.
SZEDERKÉNYI János: Esztergom népoktatásügye 1868-1918 között. Esztergom, 1980. 136.1. - Gépirat. - E.
SZENTMISE a Szentatyával Esztergomban 1991. augusztus 16. Kiad.: a Magyar Katolikus Püspöki Kar (Bp.) 1991.145.1.
SZÓDA Ferenc: Esztergom oktatási intézményeinek fejlődése. In.: Tanulmányok 8. Kiad. az Esztergomi Tanítóképző Intézet. 1975. 48-152.1.
THALY Kálmán: Bottyán János, II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival. Pest, 1865, Ráth Mór, 509.1.
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG napjai Esztergomban. A felső Duna-szakasz hadműveleteinek leírásával. Szerk. Zolnay László. Bp. 1960, Akad. ny. 149, XVI. 1. 2 térk. mell.
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG esztergomi eseményei. In: Esztergom Évlapjai, 1979. 52-65.1.
TANULMÁNYOK és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből 1945-1975. (Szerk.: Gyarmati Lajos, Nagyfalusi Tibor.) (Kiad.: az Esztergom Város Tanácsa V. B. Művelődésügyi Osztálya.) Esztergom, 1979. 263.1.
TAPOLCAINÉ SÁRAY SZABÓ Éva: Esztergom nyomdászata. 1763-1849. In: Esztergom Évlapjai, 1988. 243-296.1.
TISOVSZKI Zsuzsanna: Szentgyörgymezei népszokások. In: Komárom Megyei Néprajzi Füzetek 2. (Szerk.: Körmendi Géza.) Tatabánya, 1987. 41-68. 1.
TISOVSZKI Zsuzsanna: Népmondák és hiedelmek Esztergomban és környékén. In: Komárom Megyei Néprajzi Füzetek 3. (Szerk.: Körmendi Géza.) Tatabánya, 1988. 82-101.1.
TISOVSZKI Zsuzsanna: Népi orvoslás, növényismeret Esztergom-Szentgyörgymezőn. In: Komárom Megyei Múzeumok Közleményei 3.1989. 41-52.1.
VARGA József: Esztergom sz. kir. város vízvezeték terveinek ismertetése. Bp. 1906. Légrádi, 45.1.
VÉCS Ottó: Esztergom tragédiája. Esztergom, 1930. Laiszky ny. 63. L, illusztr.
VÉKONY Gábor: Őskőkori népek Komárom megyében a jégkorszak után. In: Komárom megye története. 1. köt. Tatabánya, 1989. 63-78.1.
VÉRTES Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől. Esztergom, 1944. Laiszky ny. 607.1., lt.
VILLÁNYI Szaniszló: Három évtized Esztergom megye és város múltjából. (1684-1714.) Esztergom, 1892. Laiszky ny. 315.1., illusztr.
VILLÁNYI Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye múltjából. Esztergom, 1891. Laiszky ny. 152.1., illusztr.
WALLON Emma, B.: Az esztergomi Széchenyi tér. Bp. 1963. Képzőművészeti Alap. (Műemlékeink.) 39.1., illusztr.
ZÁDOR Anna: Az esztergomi főszékesegyház. Bp. 1976. Corvina K., 291., 18. t.
ZOLNAY László: Emléklap Esztergom második megalapításának hétszázadik évfordulóján. 1256-1956. Bp. 1957. 22.1. 5 t.
ZOLNAY László: Esztergom. Útikalauz. Esztergom, 1957. (TIT) 60, XII. 1.
ZOLNAY László: Esztergomi Petőfi emlékek. In: Esztergom Évlapjai 1960, 177-179. 1.
ZOLNAY László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával. Bp. 1960. Múzeumok Központi Propaganda Irodája. 83.1., 6 t.
ZOLNAY László: A magyar muzsika régi századaiból. Bp. 1977, Magvető. 91-111.1.
ZOLNAY László: A középkori Esztergom. Bp. 1983. Gondolat. 264.1., illusztr.
ZOLNAY László: Hírünk és hamvunk. Bp. 1986. Magvető. 732.1. (Tények és tanúk).
 |
 |
||
| 25. Esztergom sz. kir. város pecsétje. 1700. |
Érseki Víziváros pecsétje. 1744. |
||
 |
 |
 |
|
| 27. Szentgyörgymező mezőváros
pecsétje. 1744. |
28. Szenttamás pecsétje, 1748. | 29. A szenttamási bíró becsétje. 18-19. század |
|
Nevének előtagja a községtől délkeletre emelkedő Pilisheggyel (a Pilis szláv eredetű szó, kopasz hegytetőt jelent), az utótag a pálosok által épített Szentlélek kolostorral függ össze. Neve 1913-ig Szent Lélek vagy Huta-Szent-Lélek. A Huta névváltozat a köznyelvben máig használatos. A 18. században üveghutájáról volt ismert. Egyes források a Bitholcz, Bitolcz nevű településsel azonosítják. Ez téves, mivel ezt a nevet egy Pilismarót mellett lévő másik település viselte. Okleveles említése 1263-ból való. Ebben arról hallunk, hogy IV. Béla a Benedek-völgye vadászkastélyát a pálosoknak adományozta, amit a Szent Kereszt kolostor (ma Klastrompuszta) szerzetesei népesítettek be.
Régészeti leletei az őskorig igazolják az ember jelenlétét (Bivak-barlang: szeletai kőeszközök, barlangi medve nyomai), amit számos középkori emlék egészít ki (halastógát, kolostor- és templom). A 18. század elején a pálosoka Felvidékről, Pesty szerint az Alföldről, Komáromból, Sléziából (Szilézia) római katolikus "tótokkal" népesítették be, akik nagyrészt máig megőrizték anyanyelvüket. Az egykori Pilis vármegyei "Pesti Paulinus Atyák birtoka" a 18. század végén a Vallásalap maróti uradalmának része lett.
Az 1784-87-es népszámlálás szerint a pesti pálosok birtoka. 33 házban 45 család élt, népessége 207 fő volt. 8 parasztot, ennek 7 örökösét és 34 zsellért írtak össze. Megélhetést mindig az erdő, a mészégetés, valamint tiszta zöld üveget készítő hutái adtak. Sovány, hegyes és igen silány szántóin zabon és rozson kívül nemigen termett más. Első iskolája 1790-ben nyílt. 1871-től közigazgatásilag Pilismaróthoz tartozott. Óvodája már 1912-től, kéttantermes iskolája 1936-tól áll. Hangya-szövetkezete 1921-ben alakult. A Levente Egyesületet 1926-ban, a Polgári Lövészegyletet 1935-ben, az Önkéntes Tűzoltó testületet, az Országos Stefánia Szövetség dömösi, pilismaróti és pUisszentléleki egyesülete fiókszervezetét 1936-ban jegyezték be. Népkönyvtárát ugyanebben az évben kapta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A II. világháború idején környéke jelentős harcok színtere volt, amelyek 1944. december 26-án fejeződtek be.
1948-ban 183 szlovák lakos áttelepült Csehszlovákiába. 1950-től önálló község lett. Az 1970-es években üdülőhellyé nyilvánították. 1985-től közigazgatásilag Esztergomhoz tartozik. Lakóinak száma 1970-ben 426 fő, területe 4419 ha. (1990-ben lásd Esztergomnál) Szlovák nemzetiségi település.
Földrajzi nevek és a mondák kétnyelvűek (magyar-szlovák). Több dűlőnév régi foglalkozásukra utal, pl. az Öreg kemence - "Stare pece" - a mészégető kemencék helye volt. A Kesztölcre és Dorogra vezető turistaút neve: Postaút vagy Postás út mivel a postát a II. világháború előtt ezen hozták a faluba. A Két-bükkfa-nyereg két hatalmas bükkfáról kapta a nevét. A Pilisszentlélek határában lévő barlangokhoz: Bivak (szláv: tábor), Legény (szláv: Klapec) és Leány- barlanghoz számos monda fűződik. A történeti korokban hol védelmet adtak, hol rablótanyául szolgáltak. Régészeti feltárások és történelmi feljegyzések sejtetik, hogy a középkorban titkos pénzverde működött a Legénybarlangban.
A vidék királyi vadászterület volt, amelyet IV. Béla a pálosoknak adott. A szerzetesek monostort építettek, amely 1287-re készült el. A török időkben teljesen elpusztult a monostor és a templom is. A török kiűzése után ismét a pálosok birtokába került a terület. Kápolnát épített a lakosságnak. A pálosokat a ferencrendiek váltották fel. Az új község Csév filiája lett. Az első hutai anyakönyvi bejegyzés 1717-ben történt. 1787-ben nyerik el a plébánia rangot. Maga á plébánia 1810-ben épült. A templom 1856-ból való, s a századfordulóra a Vallásalap birtokába került. 1939-ben nyerte el mai formáját. 1962-ben művészi munkával felújították, Kákonyi Asztrik festményeivel ékesítették. Anyakönyveit helyben 1790-től vezetik. Hitbuzgalmi egyesületei 1947-ben: Rózsafűzér Társulat, Oltáregylet, Szent Gyermekség Műve, Szív- gárda, Jézus Szíve Társulat.
Igen jelentős a 14. századi pálos kolostor romegyüttese. Az esztergomi régészek folyamtosan restauráltatják, oltárát 1985-ben szentelték fel. A további feltárások ma is folytatódnak.
A Fekete-kő sziklája a Pilisi Biorezervátum területén belül helyezkedik el.
HORVÁTH István: A szentléleki rom. (Pusztuló műemlékek a Dunakanyarban.) = Dunakanyar 1982. 2. sz.
KROMPECHER László: A pilisi ciszterci apátság és a szentkeresztnek szentelt pilisi pálos kolostor építészeti maradványai. Bp. 1928. Kir. Magy. Egyes. Ny. 18.1. Illusztr.
LÁZÁR Sarolta: Régészeti - állagmegóvási munkálatok a piliszentléleki pálos kolostor romjainál. In: Komárom Megyei Honismereti Füzet, 1986. Tatabánya, 1987. (soksz.) 78-81.1.
SZÁNTÓ István: Pilisszentlélek kisközség története: - művelődési adatai, - gazdasági életének fejlődése, jelenlegi szerkezete. Pilisszentlélek, 196? 35 1. - Gépirat. - TM.
KÁLMÁNFI Béla: A hajdani parasztsors és a régi bányászélet emlékei Esztergom környéke nemzetiségi népköltészetében. = Új Forrás, 1969. 3. sz. 63-73.1.
PAPUCEK, Gregor: Anyanyelvünk. (Vers) = Új Forrás, 1979. 2. sz. 21.1. - Gregor Papucek Pilisszentléleken született.
Elnevezésének alapja a nyelvemlékbeli Etü személynév. Régi néphit szerint itt volt Etele udvartartása.
Okleveles említése 1250: Ethem 1257: Ethey, 1535-ben Ethe néven emítik.
Területén bronzkori leleteket találtak. A13. században a szolgagyőri várjobbányok lakóhelye. 1257-ben IV. Béla király Csektő szárnagy fiait, Orost és Jánost - akik királyi csőszök voltak - hűségük jutalmául nemesi rangra emelte. Az 1271-es és az 1295-ös oklevelek királyi hírnökök jelenlétéről tanúskodnak. 1277-ben IV. László király a hántai prépostságot megerősítette etei tulajdonában. 1500 körül Vassdinnyei Vas János, Csepy Benedek, Bíró János, a Jakabfyak, az Örkényiek és az Akayak birtokában volt.
1529-ben a török elpusztította. 1648-ban az új földesúr, Zichy István népesítette be környékbeli protestáns magyarokkal. 1760-ban Zichy Jánostól évi 1000 forintért megváltották szolgáltatási kötelezettségeiket. 1710-ben a fél évig pusztító pestis 323 áldozatot követelt. Az 1784-1787-es népszámlálás nemesi közbirtoknak minősítette. Ekkor 116 házban 277 család élt. Népessége 1109 fő volt. 1 pap szolgált a faluban. 21 nemest, 5 polgárt, 112 parasztot, az utóbbi kettő 109 örökösét és 112 zsellért írtak össze. 1848-ban 1158 lakója volt, akik közül 41 katolikus, 7 evangélikus, 1098 református és 7 zsidó vallású. Szorgalmas lakóiról Fényes Elek még megjegyzi:"... a körülfekvő pusztákon sokat haszonbérelnek".
A település később is megőrizte mezőgazdasági jellegét. Az 1930-as években a gazdálkodást segítette a Szejjeles Gazdák és Tagos Gazdák Legeltetési Társulata, mely 1947-ben az Etei Gazdák Legeltetési Társulata néven még működött. Egyesületei közül elsőként a Községi Gazdakört jegyezték be 1925-ben, ezt követte még ugyanebben az évben a Levente Egyesület, majd 1930-ban a Polgári Lövész Egylet, 1933-ban az Önkéntes Tűzoltó Testület. 1936-ban a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, Levéltári források megemlékeznek még az alakulás évének jelzése nélkül a Református Énakkarról is. A második világháború harcai 1945. március 17-én értek véget a faluban. A területén alakult Kossuth Tsz. később a kisbérihez csatlakozott, majd 1990-ben önállósult. Népessége 1990-ben 686 fő volt, területe 2062 hektár. 1977. április l-jétől Kisbér és Hanta közös tanácsú községekhez csatolták. 1990. január l-jével ismét önálló község lett.
Földrajzi nevei a falu birtokviszonyait és gazdaságát idézik: Jegyző-, Tanító-, Falu-földek, Szélmalom- dűlő, Vermek (gabonatárolásra használták). Az 1800-as évek elejétől napjainkig fennmaradt a községben több három osztatú lakóház. Ezek a házak deszkaoromzatúak (Pl. Kossuth L. u. 2. /1817/).
Egy 1335-ös oklevél Mindenszentek tiszteletére emelt kőtemplomát említi. Ez a török alatt elpusztult. Önálló plébánia nem szerveződött, később császár filiájaként működött. Anyakönyveit 1724-től ott vezetik.
A református gyülekezet a betelepítés után 1648-ban egyházközséggé szerveződött és iskolát is mű- ködtettek. Templomot 1649-ben emeltek, tornyát 1817-ben építették. Első ismert nevű református prédikátora 1674-ben Vöröstői Pál. 1713-ban a Kocsi zsinaton Németi István etei lelkészt megfosztották hivatalától és helyette Gönczi Jánost avatták lelkésszé. Ezen a zsinaton Laki János nevű tanítójuk is részt vett. 1717-ben az ellenreformáció idején az etei lelkész ellen Komáromban vizsgálat folyt.
Anyakönyveit 1709 óta őrzi. Gazdag levél- és irattára helyben kutatható.
BERTHA Sándor (Ete, 1796. április 7. - Budapest 1877. február 4.):
Ügyvéd, a MTA levelező tagja.
Vörösmarty Mihály és Fáy András barátja, Széchenyi István bizalmasa, Verseket, tanulmányokat írt.
Bertha Sándor zeneszerző édesapja.
Irodalom:
Gyüszi László: Egy hasznos élet a haza szolgálatában. = Új Forrás, 1977. 3. sz. 130-133.1.
Széchenyi István levelei Bertha Sándorhoz. (Közli: Gyüszi László) In: Komárom-Esztergom Megyei Honismereti Füzet. 1991. Tatabánya, 1992. 41-44.1.
SZENTMIKLÓSSY Timót (Ete, 1754 - Ete, 1855. május 16.)
Református lelkész és egyházi író.
Debrecenben tanult, majd 1753-tól Szikszón tanított. 1789-91 között református lelkész volt Győrben.
Innen került Etére, ahol 1855-ben bekövetkezett haláláig működött lelkészként.
Művei:
Kathedrai gyűjtemény, vagy különféle prédikációk. I-IV. köt. Győr, 1790-92.
GYÜSZI László: Ete 1945-ben. Tatabánya, 1975. 25 1. - Gépirat. - MK. - L. még: Új Forrás, 1975. 2. sz. 59-70.1.
GYÜSZI László: Jegyzetek egy falu életrajzához. = Új Forrás, 1970.1. sz. 81-92.1.
GYÜSZI László: Történelmi pillanatképek a 19. századból. = Új Forrás, 1973. 2. sz. 64-70.1. - Ete, Tárkány.
MALOMSOKI István: Termelőszövetkezetünk múltja, termelőszövetkezetünk alapítói. Ete, 1977. 31.1. - Gépirat. - L.
SÁNDOR László: Egy Komárom megyei falu robotviszonyai a 18. század végén. (Forráselemzés) = Új Forrás, 1981. 6. sz. 71-75.1. - Ete 1784-1793.
SZABÓ Kálmán: Őseink lakodalma, a lakodalmak őse. Ete, 1977. 64.1., illusztr. - Gépirat. -TM.
SZABÓ Kálmán: Házassági szokások Etén. (Párválasztástól a visszahivatóig.) Ete, 1973. 18 1. - Gépirat. -TM.,TR.
30. Ete pecsétje. 18-19. század