Előző fejezet Következő fejezet

Galántha Márta: BESZÁMOLÓ A SÁNDORFALVA-EPERJESI ÁSATÁS 1981. ÉVI EREDMÉNYEIRŐL

/kora bronzkori és szkíta temető/

 

1980 októberében bejelentés érkezett a Móra Ferenc Múzeumba, hogy a Sándorfalva határéban épülő halastó területén a földmunkákkal sírokat bolygattak meg. A helyszíni szemle során kiderült, hogy az anyagnyerő helyként szereplő területen a gépek szkitakori temetőt veszélyeztetnek. A leletmentő ásatást 198o novemberében kezdtem meg, majd ez év tavaszától Fodor István folytatta, akitől május hó folyamán megint én vettem át, egész szeptemberig.

Az ásatás folyamán a mintegy 216oo m -nyi feltért területről több korszak emlékei kerültek elő. A szkíta temetőn kívül időrendben néhány korai bronzkori sír /temető/, késő szarmatakori település, valamint honfoglaló temető. Ezen kívül, lelőhelyünktől mintegy 800 21-re, a halastó ivadéknevelő tavainak területén egy, szintén a késő azarmatekorba sorolható temető is előkerült. Jelen beszámolómban én csak a területről előkerült őskori emlékek és jelentőségük bemutatására szorítkozom.

A lelőhely Sándorfalva ée Algyő határán fekszik, u-tóbbihoz közelebb, az algyői vasútállomástól mintegy 3 km-re, az Irma-majori út Ny-i oldalán, a Táborosi tanya előterében, a leendő halastó 2. sz. tavának területén. Morfológiailag a Gyevi fertő területéhez tartozik, a környező vizes, lapos területből 81 m-es tengerszint feletti magasságéval 1 m-re emelkedik ki. A szkita, valamint a kora bronzkori temető az ÉK-DNY-i irányban kb 240 a hosszan húzódó magaslat DK-i lejtőjén terül el. A 71 biztosan szkitakori sírból álló temető a lejtő vonalát követve, ovális foltban húzódik. Néhány sír a tetető jól körülhatárolható részén kívül esik, ennek okát talán majd a részletes elemzés fogja kideríteni. A temeti minden oldalról lehatéroltnak tűnik, feltártsági fokát 9o - 95 %-ra tesszük.1

A sírok ritusbeli megoszlása rendkivül változatoe. Ez különösen akkor édekes, ha összehasonlítjuk a Csanytelek -- újhalastói szkita temető ritusmegoszlásával. Míg ott a sírok többsége - 49 % - hamvasztásos temetkezés volt, itt a siroknak csak 34 %-a, 24 sír sorolható ide. Eltérő az is, hogy mig Csanyteleken csak két esetben figyeltünk meg ur-nás temetkezést, Sándorfalván a 8 szórt hamvasztásos sír mellett 13 volt urnás, három pedig urnás és szórt temetkezést egyaránt tartalmazott.

A sírok többsége Sándorfalván zsugorított helyzetű volt. 31 sír sorolható ide /38 */, ebből 27 jobboldali, 4 baloldali zsugorítása. Nyújtott, háton fektetett temetkezés mindössze három fordult elő a temetőben. Egy esetben a halottat nyújtva, oldalára fektetve helyezték a sírba. Az egyetlen háton fektetett, erősen felhúzott térdekkel való temetkezés analógiáit a Kárpát-medencétől K-re kell keresni.

A sírok közül most kettőt szeretnék kiemelni, mivel valószínűleg kulcsfontosságúak a temető datálásánák szempontjából.

A 145. sírt 8 m külső átmérőjű, 4o-9o ca széles körárok vette körül, melyet 5 cm mélységben tudtunk megfogni. A körároknak a sírhoz való tartozását a sír centrális elhelyezkedése, valamint az a tény valószínűsiti, hogy a körárkot a 116. szarmata gödör vágta.2A sirgödör nagyjából négyzetes volt, oldalhosszúsága 24o cm, átlagos mélysége 75 cm. Ki volt rabolva, azonban az emberi hamrvtöredékek alapján eredetileg hamvasztásos temetkezésnek tarthatjuk, valószínűleg szórt hamvasztésosnak. A sirgödör DK-i sarkából K-i típusú bronz szíjelosztó, valamint valószínűleg a lószerszámzathoz tartozó bronz lemeztöredékek kerültek elő. A sír ÉK-i sarkában egy összetört edény maradványait - egy pseudo-villanova urna darabjait találtuk. A sír kitöltéséből, valamint aljáról viszonylag sok faszénmaradványt szedtünk össze. A mellékletek alapján a sírt gazdag férfisírnak határoztuk meg.

Közvetlenül a 145. sír közeléből került elő a 165. sír. A nagyméretű, 24o cm oldalhosszúságú, négyzetes, e-gyenes oldalú sírt nemcsak formája köti a 145. sírhoz. Szintén kirabolták, erre a bontás közben kikerült edénytöredékek alapján következtettünk. A hamvak itt jobban megmaradtak, a sír K-NY-i tengelye mellett két kupacban. A sír kitöltésében itt is megfigyeltünk faszén szemcséket. A sír mellékletei - bronz karperec töredéke, elektron borítású spirálfüggő, egészen apró, valószínűleg textiliára felvarrt borostyán gyöngyök, csiszolókő - gazdag női sírra utalnak. Ezt megerősíti az a 6 db, kettős kóni-kus, lencse alakú aranygyöngy, valamint kis kúpocska, amely a hamvak körül került elő.

A két sír valószínűleg a temető közössége vezetőinek sírjaiként értékelhető. Feltételezzük, hogy a 165. sír is körül volt árkolva, azonban mivel ez nem volt olyan mélyre leásva, mint a 145. sír, ennek körárkát már nem tudtuk megfigyelni. Hasonló körárkos sírok eddig a Kárpát--medence területéről nem ismertek. A délorosz síkság területén azonban a szkítakorban általánosan elterjedt ez a típusú kurgántemetkezés. A 145. sír aranygyöngyeinek párhuzamait a fokorui aranykincsben találhatjuk meg, melynek datálását újabban a kutatók egy része az ie. VI. század második felére teszi.

A temető jelentőségét abban látom, hogy a csanyte-leki szkítakori temetővel együtt újabb jelentős és hiteles adatokat szolgáltat a Dél-Alföld szkítakorához, s feldolgozása után új szempontokat nyújthat a korszak etnikai és kronológiai problémáinak megoldásához.

Az idei feltárás másik jelentfis eredménye volt a kora bronzkori sírok előkerülése. A Dél-Alföld egyik legjelentősebb kora bronzkori csoportjából eddig a két névadó lelőhelyen, a Reizner János által 1902-ben feltért ó-bébai temetőn,5 ill. a Móra Ferenc által 1926-ban feltárt pitvarosi temetőn6 túl csak szórványokat, ill. nem hiteles körülmények között előkerült anyagokat ismerünk /leszámitva természetesen a jugoszláviai Kokrin több száz síros temetőjét 7/.

A csoport problematikájával legutóbb Trogmayer Ottó foglalkozott, amikor kisérletet tett a temetők térképének rekonstruálására8.  Az ő általa rajzolt képpel egyezik meg az általunk most feltért néhány sír elhelyezkedése ie.

Összesen négy; mellékletei alapján biztosan ide sorolható sír került elő. Ebből 5 sír egyetlen, a sírok hossztengelye által meghatározott vonalba rendeződik, s a soron belül megfigyelhető a nemek szerinti váltakozó fektetés. A 158. sírban ÉK-DNY-i tájolású, bal oldalén zsugorított férfi váza feküdt, mindkét kezét arca elé helyezve. A mellékletként szereplő jellegzetes, egymáshoz közel eső fülű tél legközelebbi analógiáját Röszkéről9 és Pitvarosról ismerjük.10 A pohár analógiáját szintén Óbé-bán,11 ill. a nagyrévi kultúra alsónémedi temetőjében találtuk meg.12

A 182. sírban szintén ÉK-DNY-i tájolású, bal oldalán zsugorított férfi váza feküdt. A mellékletként adott egyfülű korsó pontos analógiáit még nem sikerült fellelni, azonban hasonlókat a mokrini temetőből ismerünk.

A legjelentősebb az előkerült sírok közül a 169. sír. Benne DNY-ÉK tájolással, jobb oldalára zsugorított fiatal nő csontváza feküdt. Négy edénymelléklete közül a tál egyezik a 158. sírból már ismertetett tál típuséval. Az egyfülű fazék legközelebbi analógiája Röszkéről ismert. A sírgödör É-i sarkából előkerült egyfülű korsó szintén egyedi darab, pontos analógiáit nem ismerem, azonban a csontváz háta mögött előkerült egyfülű, kisméretű edényke ismét a nagyrévi kultúrával meglevő kapcsolatokra u-tal.  A csontváz nyakéban elhegyeeedő végű bronz torques, csuklóin másfél csavarodású bronz karperecpár volt. Valószínűleg a ruhát fogta össze a madár tibiéból faragott csont tű. A leletegyüttest kiegészítette még a jobb oldalon egy, a bal csecsnyúlvényon pedig kettő, azonos típusú, csónak alakú arany lockenring.

Nem tartozik az előzőekben leírt sírok sorába, ezért valószínűleg egy második sírsor meglétét jelzi a 9. sz. sír, amely mellékletei alapján szintén a korszakba sorolható. Az ovális, ÉK-DNY-i tájolású sírgödörbe eredetileg valószínűleg zsugorítottén fektetett csontvázat a gépi munkák megbolygatták, így csak az egyik felkar, néhány borda és az egyik alkar maradt meg. Mellékletei közül az egyik töredékes kis edény típusában megegyezik a 169. ill. 158. sírok új típust jelentő edényeivel, csak jóval kisebb azoknál. A másik edény típusa a restaurálás előtt nem volt megállapítható. A sírból előkerült még egy vésony, bronz huzalból hajlított, nyitott végű karika, valamint két, madártibiából faragott, átfúrt fejű csont tű.

Az ismertetett mellékletes sírokon túl több melléklet nélküli sírt is feltételesen a korszakba sorolunk, elsősorban a tájolás, kéztartás, ill. a csontmegtartés alapján. A végleges temetőtérkép kialakítása azonban csak az antropológiai vizsgálatok eredményétől várható. Sándorfalva - Röszke után - a második Tisza-jobbparti lelőhelyét jelenti a csoportnak. Feltételezzük, hogy ezek alapján ki kell terjesztenünk a csoport elterjedését a Duna-Tisza köze déli részére is.

Beszámolóm végeztével szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik munkámat segítették, elsősorban Horváth Lászlónak, aki Két hétig helyettem vezette az ásatást, Rózsa Gábornak, aki a térképezésnél volt nagy segítségemre, valamint mindazoknak a kollégáknak, akik a tavaly őszi ásatáson a nagyon nehéz körülmények között is kitartottak.

 

Lábjegyzetek:

  1. A fennmaradó 5 * a bejelentés előtti gépi pusztításból, ill. a feltárás alatt a gépi munka igénybevételéből adódik.
  2. A két különböző korú objektum relativ kronológiai

    helyzetét azért tartottuk fontosnak megjegyezni, mivel a területen több szarmatakori körárkos objektumot /telepjelenség? sir?/ is feltártunk /l. Vörös Gabriella beszámolóját/. Azonban ezek a körárkok eltérnek nagyságban a szkíta körárkodtól - átlagban lo-12 m átmérőjűek.
  3. Harmattá J.: Le probléme cimmérien. AÉ.73-75/1946-48/XVII.t.: 8-9.
  4. Vékony 3.: Adatok a középeurópai vaskor iráni kapcsolataihoz. Diss. Axch. ser. II. No. 1. 1972. 17.
  5. Bóna I.: The Peoples of Southern Origin of the Early Bronzé Age in Hungary. Álba Reg. 4-5 /1965/ 21-24.
  6. Bóna I.: The Peoples ... 18-21.
  7. Giric, K.: Kokrin. Dissertationes et monographie. T. XI. Beograd, 1971.
  8. Trogmayer 0.: A karos-vidék bronzkorának néhány temetkezési szokásáról. MFMÉ 1974/75:1. 317-321.
  9. Bóna I.: The Peoples ... Pl. V. 15.
  10. Bóna I.: The Peoples ... Pl. III. 8.
  11. Bóna I.: The Peoples ... Pl. IX. 1.
  12. Kalicz N.: Korabronzkori hamvasztásos temetkezések Alsónémedi község határéban. AÉ 84/1957/:2 XXIII. t.2.
  13. Giric, 15.: Mokrin. T. VI. Gr. 13., T. IX. Gr. 23.
  14. Bóna I.: The Peoples ... Pl. V. 14.
  15. Formailag közel áll hozzá: Bóna I.: The Cemeteries

    of the Nagyrév Culture. Álba Reg. 2-3 /1963/ Pl. XII. 13. - Kiskunfélegyháza, Pl. XV. 16. - Alsónyék, Pl. XVII. 11. - Bölcske - Szentandráspuszta.
  16. Őskori kultúráink egy részénél a Tisza nem jelentett kultúrahatárt, inkább összeköti szerepe volt.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet