Előző fejezet Következő fejezet

Vörös Gabriella: KÉSŐSZARMATA HUNKORI TELEP ÉS TEMETŐ SÁNDORFALVA-EPERJESEN

 

Annak ellenére, hogy megyénkben nem folyik rendezeres, tervszerű szarmatakor kutatás, tervásatások "melléktermékeként"1 és veszélyeztetett területele leletmentése sorén gyakran kerülnek elő szarmata telep- és temetőrészletek:. Az utóbbi évek megfigyelései és új módszerei segítségével néhány ponton már eddig is sikerült árnyaltabbá tenni a korszak képét. Rövid beszámolómban az 198o-81. évi ásatási idényben Sándorfalva-Eperjesen feltárt telep és temető kapcsán két témakört kiragadva: egy érdekes temetkezési szokásról és a vele - talán - összefüggésbe hozható falu településszerkezetéről, valamint e telep hajdani lakóinak etnikai hovatartozásáról számolok be.

A temető D-É tájolású sírjainak egy részét 11-14 méter átmérőjű, kb. 2 méter széles árok keríti. A körárkos és az árok nélküli temetkezések egy-egy párhuzamos sírsort alkotnak. Az árkok nyitottak voltak, a metszetekben jól látszanak a lassú feltöltődés bemosott csíkjai. A déli oldaluk egy szakaszén nem mélyítették le az árkot, tehát a sírok a temetés után is megközelíthetlek maradtak. £ temetkezési mód pontos párhuzamait kadarasról4 ismerjük. Itt - a kedvező földrajzi és talajviszonyoknak köszönhetően - néha megmaradtak az árokból kitermelt földből emelt halmot nyomai. A kapu a halottakat hozzátartozóikkal kötötte össze: a halmokban halotti máglya nyomait és feltorozott állatok szétdobélt csontjait lelte meg az ásató.5 A körárkok feltehetően kiscsaládok temetkezési helyéül szolgáltak: az egyikben középen férfi, mellette két oldalon egy-egy gyermek feküdt. Hadaráson egymás fölé temetett 2-5 csontváz is előkerült6 egyetlen árokkereten belül.

A régebbi szakirodalomban csupán néhány utalást találhatunk erre az érdekes temetkezési szokásra: Hortobágy-Poroshát7, Pinczéd8, Orosháza9.lelőhelyeken. Az utóbbi időben azonban megyénk területén is egyre-másra kerülnek elő körárkos-halmos temetkezések: Csanytelek-Újhalastón10 Székkutas-Kápolnadűlőben11, Szeged-Csongrádi úton12. Legutóbb Püspökladány-Görepart lelőhelyről közöltek13 ilyen sírt. A ma már teljesen feltart madarasi temetőben 1971-ig összesen 51 temetkezés körül került elő árok14 Bár kevés az adatunk, az eddigiekből mégis úgy tűnik, hogy a körülárkolt-halmos temetkezési mód nagy területen elterjedt és legkorábbi időszaktól kezdve 15 a szarmatakor végéig szokásban maradt, és az eddigi kutatások szerint egyértelműen a szarmata etnikum jellemzője.

Körárkokkal - érdekes módon - a temetőhöz tartozó telepen is találkoztunk. A telep különböző részein összesen négy került elő. Átmérőjük ezeknek is 14 méter körüli, szélességük ugyancsak kb. 2 méteres, és szintén délen van a bejáratuk. Az árkok által határolt területen semmilyen szarmatakori objektum vagy sír nem került elő. Az árkokban lelt gyér leletanyag viszont egyértelműen szarmatakori, tehát a körárkok biztosan a településhez tartoztak. Véleményünk szerint az árkok valamilyen könnyű szerkezetű, esetleg félig földbe mélyített, talán kör alakú építményt kerítettek. Nyomuk azért nem maradt, mert a korabeli felszín a mostanihoz képest legalább 1 méterrel magasabban volt. A telepen 9 db. 4x4 méteres vagy annál kisebb alapterületű építmény is előkerült. Pontoe párhuzamaik alapján tudjuk, hogy ezeket a házakat teljesen a földbe ásták. Tiszaeszlár-Bashalmon  Kovalovszki Júlia sokszor 1 méternél is mélyebben találta meg a kb. ugyanilyen méretű és szerkezetű házak padlóját. Érdekes módon ezekben az építményekben nem kerültek elő tüzelési nyomok. Erre két magyarázattal is szolgálhatunk: vagy nyári szállások voltak, vagy egyáltalán nem lakóhelyül szolgáltak. A telep objektumai helyhez kötött életmódról tanúskodnak, három kút, egy edényégető kemence, több szabályos alakú, feltehetően gazdasági funkciót betöltő gödör került elő. Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy a körülárkolt részeken lakóházak állottak, értelmet nyer a sírok körülárkolásának szokása és ezzel sikerült megfejtenünk a temetkezési forma gyökerét, eredőjét. Bizonyosságot persze csak újabb, még szerencsésebb telepfeltárá-soktól, és alapos feldolgozásuktól várhatjuk18

Temetőnk leleteinek pontos párhuzamait a Tápé-Malaj-dok csoport19 sírjainak mellékletei között találtuk meg. A csoport etnikai problémáiról így ír Párducz Mihály °: "... ma már mind valószínűbbnek tarthatjuk, hogy e csoport legközelebb a gepidákhoz áll, s talán a kifejlett VI. századi gepida kultúra IV-V. századi előzményét tekinthetjük a Tápé-Malajdoki temetők anyagában ..." Leleteink egy része, az edények, karperecek, fibulék, jól ismertek késői szarmatakori sírokból. Ehhez a körhöz kapcsolhatjuk -i deszkából ácsolt, vaskapcsokkal megerősített koporeókat ie. A szarmaták legfontosabb fegyvere - a forrásokból jól ismert - vaslándzsa, de sírba csak ettől az időszaktól kezdve kerül. A kétélű, hosszú kard viszont új, a germánokkal együtt jelenik meg ezen a területen. Elsősorban germán női sírokból ismert az a piperekészlet is, melynek lekicsinyített változatát egyik női sírunk halottja ékszerként viselte. Az ovális vas-és bronzcsatok általában jellemzőek az időszakra. A szarmata leletanyagban jobbára idegenek az övet díszítő lemezek és a csont tűtartó is. Különleges és ritka tárgy az 5. számú kardos férfisírban lelt vastagfalú, díszített üvegpohár. Pontos analógiáját 21 Hódmezővésárhely-Franczieti téglagyárból ismerjük, gyártási helye a Rajna vidéke. Az előbbiek alapján látjuk, hogy leleteink eredetüket, használati körüket tekintve is sokfélék. Éppen ezért nagyon nehéz "homályos" évszázadunkban - a IV. század második felétől az V. század közepéig a leletek mögött megtalálni, etnikailag azonosítani az embert, aki viselte, használta, készítette ezeket e tárgyakat. A sándorfalvi temető esetében azonban ritka szerencsénk adódott: a temetkezési ritus egyértelműsége, és hogy ez a szokás csak és kizárólag a szarmata etnikumra jellemző, eldönti a kérdést. Lelőhelyünk topográfiai helyzete is alátámasztja a véleményünket, hogy a telep népességét szarmatának tartjuk, hiszen a Tisza jobbparti oldala soha nem tartozott Gepidia területéhez.

 

Lábjegyzetek:

  1. a./ A Szeged-csongrádi úti honfoglaló temető tervásatásán I-II. századi temetőrészlet került elő. A leletanyag feldolgozás alatt a Móra Ferenc Múzeumban van.
    b./ A Hódmezővásárhely-gorzsai késő neolitkori táepfel-téráe. során V. századi telep és temető került elő. Az anyag a Móra Ferenc Múzeumban, Horváth Ferenc szóbeli közlése.
    c./ Székkutas-Kápolnadűlő avar temető területén 22 db sír, köztük több körárkos került elő, a III. század végére korhatározhatőak. A leletek a Tornyai János Múzeumban, B. Nagy Katalin szóbeli közlése.
  2. Többek között Tápé A-151 kútkörzet, Algyő-258 sz. kútkörset III. századi teaetőrészletek.
  3. Lásd a Szeged-csongrádi úti temető alapján a szarmata női viseletről irt munkánkat a Com.Arch.Hung. I. megjelenés alatt álló kötetében.
  4. Kőhegyi Mihály: Előzetes jelentés a Madaras-Halmok későszarmata hunkori temetőjének ásatásáról. AÉ 98./1971/ 210-216.
  5. Uo. 21o.
  6. Uo. 215.
  7. Párducz Mihály:  A aszarmatakor emlékei Magyarországon III. 1955. 94.
  8. Uo. 74.
  9. Zalotay Elemér: A prochorovkai temetkezési szokás nyomai az alföldi szarmatáknál. AÉ 9o./1953/ 63.
  10. Közöletlen leletek a Móra Ferenc Múzeumban. Galántha Márta szíves szóbeli közlése.
  11. Lásd az 1/c. jegyzetet!
  12. Lásd az l/a. jegyzetet! 1981-ben a 32. sír körüli árokban I. századi római importedény került elő.
  13. Nepper Ibolya: Prochorovkai temetkezési szokás nyomai Püspökladány határában. DMÉ 1975. 271-29o.
  14. Kőhegyi Mihály: im. 212.
  15. Lásd a 12 jegyzetet!
  16. Kovalovszky Júlia: Településásatások Tiszaeszlár-Bashalmon.FontArchHung.198o. 18-22.
  17. A Tiszaeszlár-Bashalmon előkerült kemencék feltehetően a házak elhagyása után készültek. Kovalovszky Júlia: im. 26.
  18. A Sándorfalva-eperjesi szarmata telephez tartozó temetőt annak repülőgépről való felderítése után találtuk meg. A sikeres felderítést több megyei helyszín légi fényképezése követte, melyek között több terepbejárásra illetve feltárásra váró helyszínt tartunk számon. /pl. Algyő-Békás, Tápé-Völgyhát, stb./ Légifelvételek az SZMFM Adattárában.
  19. Párducz Mihály - Korek József: Germán befolyás a Maros -Tisza-Körősszög késő szarmata emlékanyagában. AÉ III. folyam VII-VIII-EC. kötet /1946-48./ 291-299.
  20. Fárducz Mihály: Hunkori szarmata temető Bugac-Puszta- hózén Cumania I. /1972/ 128.
  21. Párducz Mihály: Ujabb jazig leletek Hódmezővásárhely határában. Dolg. 1937. 81. VIII. t. 6. kép.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet