Előző fejezet Következő fejezet

Ricz Péter: AVAR TEMETŐK ÉSZAK-BÁCSKÁBAN

 

Az 1973-as év fordulópontot jelentett a Szabadkai Városi Múzeum /SzVM/ Régészeti Osztályának működésében. Ebben az évben valóra vált egy régi álom, amelynek célja Észak-Bácska földjének régészeti kutatása illetve megismerése volt.1 A hosszú éveken keresztül előkészítési stádiumban lévő régészeti kutató program végre elérkezett ahhoz a pillanathoz, hogy immár ne csak beszéljenek róla, hanem hiteles régészeti feltárás formájában testet is öltsön. Első lépésként egy igen nagy mértékben veszélyeztetett népvándorlás kori temető feltételezett helyén indult meg a munka. Ettől a pillanattal napjainkig a régészeti ásatások egész sorára került sor Észak-Bácska területén, amelyet hat vajdasági város határa képez.2

E feltárások túlnyomó többségükben leletmentő jellegűek voltak, igazodván a pillanatnyi szükségletekhez, s érintették szinte valamennyi jelenlévő kor régészeti hagyatékát, a neolitikumtól a XVI. századig. Eredményességük tekintetében néhány kivétellel jó átlagleleteket adtak, utalva ezzel egy állandó, kiegyensúlyozott megtelepülési rendszerre, amely minden bizonnyal Észak-Bácska földrajzi helyzetéből adódik. Egyrészt a Tisza partvidéke, másrészt a homok és a lösz találkozóhelyein kialakult tavak, nemkülönben a homokból kiinduló és a Telecskai domboknak nevezett löszplatót átszelő erek partvidéke ideális megtelepülési helynek számított már az ősidőktől kezdve.

Talán a sors szeszélye folytán az elmúlt évek folyamán négy avarkori temető területén is beindultak a régészeti ásatások. Az indulásnak számító Topolya-Bánkert-vágóhídi temető megásása 1973-ban kezdődött, s ma a SzVL egyedül lezártnak tekinthető feltárásának számít.3 A lelőhely Bács-Topolyétól délre, mintegy 2 km távolságra helyezkedik el egy félszigeten, amelyet a Krivaja-ér illetve ennek egyik névtelen mellékága képes, Az ötvenes érek végén silógödrök ásása alkalmával találták az elad sírokat. A leletmentő munkálatok 1958-ban folytak, amikor megállapítást nyert, hogy kettőé temetőről van szó a szarmata illetve az avar korból.4 A hetvenes évek elején a Bánkert területén megkezdődött a Topolyai Ipari Vágóhíd építése. Ekkor, az alapozási munkák során tömegesen vágták át a különböző tájolású sírokat. Sajnos a leletmentésre csak egy év múltán kerülhetett sor, amikor a vágóhid fő csarnokai már álltak. így az udvari részen kezdődött meg a hiteles feltárás, aminek eredményeképp 222 sír került napvilágra. Közülük 18o-ra tehető az avar korból valók száma. Az ásatások mind a szarmata, mind az avar temetőnek csak a nyugati részét érintették, míg a keleti részek megsemmisítettnek tekinthetők.

Az avar kori temetőben három etnikai csoport régészeti hagyatékát sikerült elkülöníteni. Ezek közül egyik minden bizonnyal az avar kor korai szakaszéban temetkezett, míg a másik kettő a kései avar korban használta a temetőt. A sírok irányítása NY-K, É-D főirányok között ingadozott, az egyes csoportok elhelyezkedésétől függően, de kisebb mértékben magukon a csoportokon belül is. A korai csoport sírjait vagy legalább is azok túlnyomó többségét feldúlták. Néhány esetben a rablás szándékát igen jól lehetett bizonyítani.5

A Szokolac - Koravica úti temető ugyancsak az ötvenes években vált ismertté. Ekkor az első világháborút követő években létesített u.n. telepes falu hatérát újra parcellázták, aminek eredményeképpen egy ház építése alkalmával avar kori sírra bukkantak. A sír hovatartozásét egyértelműen bizonyította a SzVM-ba bekerült jellegzetes avar kori sárga edény.6  A hetvenes évek vége felé időszerűvé vált egy leletmentés, mivel a feltételezett temető területén családi hasak építését kezdték meg.7 Ez a hely a B. Topolya-toravica műút déli oldalán helyezkedik el, egy enyhe emelkedőn, amely kapcsolatban van a Bács-ér völgyével, leivel a műút keresztülszeli ezt a vonulatot, az avar temető is minden bizonnyal átnyúlik ennek északi oldaléra. Az eddig feltárt mintegy 1000 m területen 58 sír került napvilágra, későavar jellegű leletekkel. Tájolásuk Ny-K, kisebb eltérésekkel É, illetve D irányéban. A sírok átlagmélysége közel 2,5 m. Szerencsés körülménynek számít, hogy szinte kivétel nélkül érintetlen sírokról van szó, melyek közül néhányban értékes megfigyelésre adódott lehetőség /elsősorban a temetkezési szokásokat illetően/.8

A Koravica /Ó-Moravica, Kossuthfalva/ - Koplaló lelőhely egy épülőfélben lévő rekreációs központnak köszönheti felfedezését. A Koravica-Pacsér mindkét oldalán húzódó temető a Bács-ér északi partján helyezkedik el. Pontosabban azon a helyen, ahol a Bács-ér illetve egyik névtelen mellékága egy igen nagy kiterjedésű /cca. 5oo m átmérőjű/ völgyet képez. A több fázisban lefolytatott mentőásatás bővelkedett fordulatokban, míg végül megállapítást nyert, hogy a korábbi időkben igen nagymértékű károsodás érte a temetőt.9  Egyrészt a keleti oldalon lefolytatott szőlő alá fordítás idején, másrészt a műút nyugati oldalén /a temető déli részén/, még a századforduló táján történt földmunkák alkalmával nagyszámú sír semmisült meg. Sajnálatos módon a SzVM-ban minderről senkinek sem volt tudomása. Az eddigi munkálatok 9o sírt eredményeztek az ún. középavar korszakra jellemző leletekkel. A sírok tájolása ÉNY-DK, kisebb eltérésekkel É illetve NY irányában. Átlagmélységük itt is eléri a 2,5 métert. Emeli a temető értését, hogy a sírok túlnyomó többsége érintetlen, habár néhány esetben bolygatás illetve rablés nyomai is előfordulnak. 10

A SzVM egyik legfrissebb ásatását e. Horgos-Budzsák-i lelőhely feltárása jelentette. Két évvel erelőtt az egykori Tisza-parton elhelyezkedj homokbányában, a második fejtési rétegben /mintegy 1,5o-1,8o m/ sírok kerültek elő.11  A terep eredeti állapotára /konfigurációjára/ ma már csak következtetni lehet, éppúgy mint arra is, vajon a temető használaténak idején ez a hely valóban a Tisza nyugati partját képezte volna. Az eddig feltárt sírok száma 35 ( ami azonban korántsem jelenti, hogy a temető már feltárt. A sírok tájolása ÉNY-DK, kisebb eltérésekkel É illetve NY irányában. Csakúgy mint a fentiekben emiitett szokoláci, valamint moravicai temetők esetében, itt is túlnyomórészt érintetlen sírok kerültek napvilágra. A kedvező talajviszonyok következtében /mint fentebb emiitettük, homokról van sző/ ez a temető különösen alkalmas volt olyan megfigyelésekre, amelyeket a korábbi lelőhelyeken - lévén lösztalajról szó - nem sikerült tenni. Elsősorban a sírgödrökben elhelyezett egykori fakon8trukciók lenyomatait lehetett az átlagosnál lényegesen pontosabban megfigyelni és dokumentálni. Szzel szemben a sírok leletanyaga messze alulmaradt a korábbi három temető leleteinek. Az un. középavar korra jellemző sírleletek szerény voltára az eddigiek alapján csak azt a magyarázatot adhatjuk, hogy az ezévi munkálatok a temetőnek egy olyan részét érintették, amelybe a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokán álló egyének földi maradványai kerültek. Ha ez valóban így lenne, tanulságos dolognak látszik párhuzamot vonni a "szegény" egyedek, valamint a számukra kiépített, s az akkori körülményeket figyelembe véve, több szempontból is rendkívül bonyolultnak tekinthető sírkonstrukciók között. Egyértelműnek látszik az, hogy az avar társadalomban jelenlévő társadalmi különbség a temetés pillanatában megszűnt, s igy gazdagoknak, szegényeknek egyaránt kijárt a temetés keretén belüli utolsó kegyelet, amihez bizonyára hozzájárult az egész lakosság.

Bár a felsorolt ásatások közül mindössze egyet tekinthetünk befejezettnek, már az eddigi eredmények is tisztáztak bizonyos, az avarokat érintő kérdéseket. Mindenekelőtt jelentős maga az a tény, hogy mintegy 5o évnyi kiesés után újabb avar kori temetők kerültek felszínre, ezzel is csökkentve a lelőhelyek hiátuszat egy olyan területen, amely a kutatók egybehangzó véleménye szerint fontos szerepet játszott a III-VIII. század folyamán. Ismeretes az a feltevés, miszerint a Duna-Tisza közét nagy tömegekben szállták meg az avarok, ám régészetileg ez mindeddig nem volt kellőképpen megalapozva. A régebbi i-rodalomből ismert avar kori temetők elsősorban néhány község /Ada, Adorján, Kishegyes-Mali IdjoS, Martonos/ Szabadka és Zenta területén összpontosultak. Ezzel szemben az új lelőhelyek Észak-Bácskának olyan részit érintik /Horgos kivételével/, amely a topográfiai térképeken ezideig fehér foltként volt feltüntetve. BÍzunk benne, hogy a közeljövőben újabb lehetőség nyílik avar kori ismereteink további gyarapítására.

 

Lábjegyzetek:

  1. E tekintetben elévülhetetlen érdemeket szerzett Szekeres László, aki évek hosszú során próbálkozott beindítani egy régészeti kutatóprogramot, aminek keretében néhány ásatásra is sor került: 1965 Ludas-Budzsák /neolitikum/, 1976 Tavankút-Szent Anna /középkor/,l970 Kanizsa - Velbit /bronzkor/.
  2. Ada, Kanizsa, Kishegyes /Mali Idjos/, Topolya, Zenta és Szabadka városok közül kettőben működik múzeum /Szabadka és Zenta/, ám mivel a Zentai Múzeum nem tart régészeti szolgálatot, e terület is a SzVM hatáskörébe tartozik.
  3. A régészeti feltárások kisebb-nagyobb megszakításokkal 1973 és 1977 között folytak.
  4. D. Dimitrijevié-J.Kovacevié-Z.Vinski: Katalog izidbe"Seoba naroda u .Jugoelovenekom Podunavlju". Zemun 1962. 55-as szám alatt. 56. old.
  5. A temető előzetes bemutatása, valamint az embertani vizsgálatok egyes eredményei: Szekeréé Lászlós Neopopolis from the Avar Period at Backa Topola. Zbornik radova líatice srpske - "Problemi eeobe naroda u Karpatekom baeenu". Növi Sad 1978. 157-161. old.; Gyula Farkas und Antónia B. Marcsik: Paleophatalogiecfte Fellé in der awarenzeitliche Serié von Bafcka Topola - SFR Jugoslavvien, EAZ 2o, Berlin 1979. Separatua. 15-53.old.
  6. i. m. Katalog... 51-es szám alatt. 58. old.
  7. Az ásatásokra 1977 és 1978 folyamán került sor.
  8. Előzetes jelentés az ásatások eredményeiről: P. Ric: Koraviíki put - Ba5ki Sokolac - avarska nekropola. Arheoloáici pregled 2o. Beograd 1978. Io3-105. old.
  9. Az ásatások 1977-1978-ban, valamint 198o-81-ben folytak.
  10. Előzetes jelentés az ásatások eredményeiről /1977 és 1979/: P. Sic: Koplaló - Rekreacioni centar - Stare Koravica - avarska nekropola. Arheoloski pregled 21.
  11. A bánya üzemeltetője és egyben tulajdonosa,ahorgoei"Backa" Mezőgazdasági Birtok azonnal leállította a homokkitermelést, majd a szakbizottság jelentése alapján körülkerítette a feltételezett lelőhelyet, ezzel biztosítva a régészeti értékek megőrzését.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet