Előző fejezet Következő fejezet

MÓD LÁSZLÓ: Gazdálkodás egy szentesi tanyán a XX. század közepén

 

2000 nyarán a Koszta József Múzeum néprajzi gyűjteménye közel 250 tárggyal gyarapodott, amelyek egy Szentes környéki tanyáról származnak. Tulajdonosa, Mécs Balogh Imre augusztusban a nagymágocsi szociális otthonba került, a tanyai gazdaságot pedig a család felszámolta. Sajnálatos módon a tanya berendezési tárgyainak nagy részét a cigányok, valamint a helyi régiségkereskedő már megvásárolta, így nekünk csak az általuk értéktelennek vélt, különösebb piaci értékkel nem rendelkező eszközöket hagyták. Már a tanyán tett első terepszemle alkalmával feltűnt, hogy a csa­lád a hagyományos szemtermelő gazdálkodás mellett kertészkedéssel is foglalkozott. Erre utaltak a tanya gazdasági épületeiben talált szerszámok, eszközök. A múzeum gyűjteményéből sajnos mindezidáig hiányoztak a Szentes környékén megtelepedő bolgárkertészek által alkalmazott és elterjesztett eszközféleségek, jóllehet a város gazdálkodásában századunk folyamán egyre meghatározóbb jelleget öltött ez az ágazat.

Magyarországon a XIX. század utolsó harmadában megtelepedő bolgárok jelentékeny hatást gyakoroltak a hazai kertkultúrára. Élen jártak az új zöldségfajok (padlizsán, spárgatök stb.) elterjesztésében, de a tevékenységükhöz fűződik számos, addig ismeretlen zöldségféle (Királypaprika, Kosszarvú stb.) meghonosítása is.1 A bolgárkertészek növényápolási ismeretei széleskörűek voltak. Számos új termesztési technikával gazdagították a hazai kertkultúrát, amit korábban a külterjesség jellemzett. Tevékenységükhöz kapcsolódik az árasztásos öntözés meghonosítása, amely korábban ismeretlen volt Magyarországon. A dulápnak nevezett bolgárkereket a helyi bognárok állították össze természetes vízfolyások partján. A vizet pedig lovak segítségével emelték ki.2 A bolgárok sajátos formájú kapákat használtak, amelyek a vízi kerékhez hasonlóan újdonságnak számítottak a XIX. század végén.3 Az első kertészek 1875-ben jelentek meg Szegváron, ahol a Károlyi uradalomtól 30 kat. holdnyi földterületet béreltek.4 A századfordulón öt helyen már 58 bolgárkertész mintegy 62,5 kat. holdon gazdálkodott.5 A bolgárkertészkedés a magyarok körében igen lassan terjedt el. 1914-re Szentes környékén 10 magyarok által üzemeltett kertészet jött létre, melyek összterülete elérte a 35-40 kat. holdat.6 Az 1920-as, 30-as években tovább nőtt a kertészkedéssel foglalkozók száma és ezzel arányosan a kertészkedésbe bevont földterület nagysága. Ez főképp a zöldségfélék iránti kereslet növekedésével, a kubikusok munkanélkülivé válásával, valamint a világgazdásági válság hatásával magyarázható.7 Az első kertészetek a szegvári határban, Magyatésen és az Alsóréten jöttek létre.8 A két világháború között Szentes környékén tovább növekedett a zöldségtermesztés jelentősége. Ennek tudható be, hogy 1942-ben a kertészkedés már 570 kat. holdon folyt. Ebben az időszakban jelentős mértékben átalakultak a termesztési hagyományok, technikák. A bolgárkerekek helyét egyre inkább átvették a robbanómotoros szivattyúk. A termesztett növényféleségek közül pedig a paprika vált egyeduralkodóvá.9 Szentes határában a kertészségek elhelyezkedését egyrészt a talajadottságok, másrészt az öntözési lehetőségek határozták meg. A kertészségek 42%-a a természetes vízfolyások közelében alakult ki. (Kurca, Kórógy, Veker stb.)10

A család az emlékezet szerint már az 1880-as években a tanya tulajdonosa volt. A tanya és a körülötte elterülő birtok a szentesi határ kistőkei részén helyezkedik el, a Veker partján. A nagyapa 1857-ben látta meg a napvilágot. Feltehetőleg ő vásárolhatta a tanyát és körülötte fekvő 14 holdnyi földet, amit fia örökölt, akit szintén Mécs Balogh Imrének hívtak. Amíg a gyerekek (Imre és Eszter) iskolába járt, addig a család a városban élt. A tanyát haszonbérbe adták. Miután a gyerekek befejezték tanulmányaikat, a család kiköltözött a tanyára. Az 1940-es évek közepén kezdtek el kertészkedni. A szomszédos tanyákon ekkor már jónéhányan foglalkoztak zöldségtermesztéssel, tőlük tanulták el a kertészkedés fortélyait. A tanyai gazda­ság szerkezetéről, a termelt növényféleségek területi megoszlásáról a Mécs Balogh Imre által készített tervek, vázlatrajzok tájékoztatnak. Az 1950/51-es és az 1952/53-es gazdasági évről készült kimutatások szerint a család 14 holdon gazdálkodott. A tanyaföldek nagy részén búzát, kukoricát, repcét, napraforgót, bürkönyt és ricinust termeltek. A térképvázlatok forrásértékét növeli, hogy készítőjük az egyes növényféleségek termesztéséhez szükséges munkanapok számát is feltüntette. Az 1951/52-es évről idéznék egy rövid kimutatást:

„- Palántanevelés január-február-március 8 nap

- Karaláb palántálás, kapálás, 2 nap szedés 5 nap

- Uborka árokkészítés ültetés 4 nap

- Paprikakapálás, palántálás 8 nap"

A kertészkedés a tanya közelében fekvő földeken folyt. 1951-52-ben 27 négyszögölnyi, 1952-53-ban 56 négyszögölnyi területeken helyezkedtek el a melegágyak. Itt folyt a palántanevelés. A télen kiásott gödrökbe taposták be a trágyát, majd erre vékony földréteget terítettek. A magok a begyulladt trágya által termelt hőtől keltek ki. Sajnos a palánták neveléséhez szükséges gyékény- és nádtakarók, valamint az üvegablakok nem maradtak meg. Egyedüli eszköz a kerekes disznóperzselő, amivel a palánta magok kikelése előtt a gyomot irtották. A palánták helyét gondosan előkészítették. Az őszi mélyszántás után kora tavasszal nehéz, három táblás boronával egyengették el a földet. A családnak a tanya kedvező földrajzi fekvése miatt nem okozott gondot az öntözés, mivel a földek nagy része a Veker mentén terült el. Az öntözés motoros szivattyú segítségével történt. Az öntözőcsatornák kialakítására, karbantartására és az öntözővíz mellékcsatornákba jutattására szolgáló eszköz volt a motika kapa. A szerszámot kovácsolt vasból, vagy használt eke kormánylemezéből készítették. Az eszközt Szentes környékén bolgárkapának nevezték. A csapónak nevezett kapát főleg paprika, karfiol és káposzta kapálásra használták. A szerszámmal csak a talaj felszínét munkálták, nehogy megsértsék a gyökérzetet. A termények szállítására, szedésére a hátikosarat használták. A termékek értékesítése teherautóval történt. 2-3 kertész összeállt, közösen béreltek kocsit. A zöldségeket főleg Komlóra, Hajdúszoboszlóra, Mezőkövesdre és Miskolcra hordták.

Előadásomban vázlatszerűen, egy szentesi tanya gazdálkodási eszközeiből néhányat kiemelve, próbáltam meg bemutatni az ott folyó gazdálkodás főbb jellemvonásait. Annak ellenére, hogy a Szentes környéki zöldségtermesztés munkamenete, termelési technikája viszonylag jól feldolgozott, mégis jónéhány olyan kérdés maradt, amivel a jövőben érdemes lenne foglalkozni. Ilyen például a bolgárkertészetekre vonatkozó levéltári források feltárása, rendszerezése és elemzése. Érdekes lehet azoknak a kertészeteknek a vizsgálata is, melyeknek gyökerei a bolgárok által meghonosított művelési eljárásokban gyökereznek, de a modernizáció hatására gazdálkodásuk már lényegesen átalakult.

 

1. kép. Motika kapa

 

2. kép. Gyomirtásra használt disznóperzselő

 

3. kép. Motoros szivattyú az öntözéshez

 

Lábjegyzetek:

  1. Boros Marietta 1973. 46-47.
  2. Boros Marietta 1973. 35-39.
  3. Boros Marietta 1973. 40-41.
  4. Szalva Péter 1959. 17.
  5. SzalvaPéter 1959.21.
  6. SzalvaPéter 1959. 32.
  7. SzalvaPéter 1959. 42.
  8. SzalvaPéter 1959. 32.
  9. SzalvaPéter 1959. 42-43.
  10. Szalva Péter 1959. 77.

 

IRODALOM:

Boross Marietta: 1973 Bolgár és bolgár rendszerű kertészetek Magyarországon.  1870-1945. Ethnographia LXXXVI. 19-52

Czibulya Ferenc: 1987 Bolgárkertészet magyar földön. Budapest

Szalva Péter: 1959 A szentesi paprika. Budapest

 

  
Előző fejezet Következő fejezet