Előző fejezet Következő fejezet

ÚJABB SZARMATA KORI LELETEK A SZENTESI MÚZEUMBAN FÁBIÁNSEBESTYÉNRŐL

VÖRÖS  Gabriella

 

A község határából viszonylag kevés szarmata kori emléket őriz a területileg illetékes szentesi múzeum. Ez a tény természetesen semmilyen összefüggésben nincs a vidék római kori betelepültségével, inkább a kutatás alacsony fokának a következménye. Ezt a véleményt támasztja alá, hogy például a Fábiánsebestyéntől alig néhány kilométerre fekvő, hasonló földrajzi adottságokkal rendelkező Nagymágocsról az állandó odafigyelés eredményeképpen sokszorosan több régészeti emléket ismerünk, természetesen nem csupán a szarmata korból.1

Mielőtt a legfrissebb anyagot ismertetném a község területéről, indokoltnak látszik a korábban ismertté vált szarmata kori lelőhelyek rövid áttekintése.

Az első leletek 1905-ben kerültek elő. A leltárkönyvi bejegyzés szerint a közelebbi lelőhely: Csár-dahalom-Mikecz föld volt. A jelenleg is élő leltárkönyv szűkszavú bejegyzésén kívül semmilyen közelebbi, részletesebb adatra nem akadtam sem az adattárban, sem a korabeli Archaeologiai Értesítőben. Párducz Mihály Corpusaiban sem szerepel a lelőhely (PÁRDUCZ 1941; PÁRDUCZ 1944; PÁRDUCZ 1950). Ugyanakkor 1905-ben a korabeli szentesi napilap, az Alföldi Ellenzék „Őskori leletek" előkerüléséről számol be.2 A rövid cikkből kiderül, hogy itt az „őskori" kifejezés egyértelműen „régi" értelemben szerepel, hiszen a felsorolásban tíz Kálmán-kori temetkezésről van szó, bennük pénzzel, borostyán gyöngyökkel, nyakékekkel, halánték gyűrűkkel, edényekkel és evőeszközökkel3 Valószínűleg ugyanitt és ugyanekkor kerültek elő a szarmata kori leletek is:

1. Hurkos-kampós végű, ezüst drótból hajlított fülbevalópár töredékei. A hurok felett a fülbevalókat l-l spirális díszíti (2. kép 6-7). 2. Apró, vékony bronz huzalból hajlított karika, egyik végén kör alakúan záródik, ebbe illeszkedik a másik vége (2. kép 5). 3. Gyöngyök Egy nagyméretű korallgyöngy (2. kép 9) kivételével valamennyi pasztából készült Zömében sokszögű, vagy hólyagos, fehér, piros, zöld, narancsszínű, különböző nagyságú, gömb vagy nyomott gömb formájú gyöngy (2. kép 1) 115 db; apró, téglaszínű, korong formájú (2. kép 2) 16 db; ovális metszetű, hasáb alakú, zöld gyöngy (2. kép 3) 6 db. Méretben az említett típusok közül l-l emelkedik ki, egy fehér színű, nyomott gömb alakú, és egy kék színű, sokszögű (2. kép 4). Említésre méltó ezeken kívül egy hat-szögletű hasábos, rövid, zöld darab. A méretek alapján megkockáztathatjuk, hogy az apró gömbös és korongos típusok elsősorban a ruha ujjara lehettek felvarrva, míg a legnagyobb számban szereplő sokszögüek és hólyagosok inkább a ruha alját díszíthették, a néhány nagyobb méretű darab pedig a nyaklánchoz tartozhatott Valószínűleg a sír(?) gyöngyegyüttese nem teljes, így az előbbi funkcióbeli felosztás is csupán feltételezés. 4. Középső nyélállású vaskés két töredéke, a nyéltuskén a fanyél lenyomataival. Mérhető h.: 7,3 cm, sz.: 2 cm (2. kép 10). 5. Lóhere formájú ezüstlemezek, valamennyi hiányos, törött Mérhető h.: 1,5 cm (2. kép 8).

A vaskés, a 2 db hurkos-kampós ezüst fülbevaló, az ezüstlemez töredékek (nyakékhez tartozhattak) és a gyöngyök (ruhakivarrásként funkcionálhattak típusuk szerint) egy 2-3. századi női temetkezés előkerülését valószínűsítik.4 Zavaró, hogy itt az ajándékozó neve: Vári János, míg a leltárkönyven Váczi János szerepel. A tárgyak tipológiailag megfelelnek egymásnak, bár a publikációból hiányzik az ezüstlemezek említése, ugyanakkor éppen az a lelet (felcsavart végű karika), amely a publikációban a táblán is szerepel (PÁRDUCZ 1931, XVIII. t. 23) ma már nem található meg a szentesi múzeumban. A fentiek alapján nem biztos, de nagyon valószínű, hogy ugyanarról a leletegyüttesről van szó.

1. kép: A lelőhely földrajzi helyzete és környéke

 

A következő, korszakunkba tartozó leletegyüttes 25 évvel később, 1930-ban került napvilágra. A szentesi múzeum régi leltárkönyvei sok-sok értékes adatot megőriztek, így az 1950-es évek adatokban szegény kampányleltározásainak gyér feljegyzéseit is sokszor eredményesen sikerül kiegészíteni. Az 1878-1892/1930. leltári számon bejegyzett leletek előkerülési körülményeiröl is csak innen szerezhetünk adatokat. 1930. szeptember 5-én Csallány Gábor helyszíni szemlét végzett Kittiinger, fábiáni birtokos udvarán, ahol vályoggödrök ásása közben sok-sok cserép került felszínre. Ezekből 16 darabot leltározott be a gyűjteményébe a helyszínelő múzeumigazgató. Az 1957. évi leltározásig az anyagból 11 darab maradt meg (KJM szarmata kori gyűjtemény 57.18.1-11. A külön-külön beleltárározott darabok közül három perem-, illetve két válltöredék összeülik, ezért az illeszkedő darabokat természetesen együtt írjuk le:

1. Öblös edény peremének darabja Vörös színű, korongolt, finom kidolgozású, polírozott felületű, finoman soványított, jól égetett edény függőleges peremtöredéke. Legömbölyített, enyhén megvastagodik (3. kép 7). 2. Szürke színű, korongolt, gömbös edény rövid, ívelten kihajtó, enyhén profilált pereme, átm: 18 cm (3. kép 5). 3. Öblös, nagy edény válltöredéke. Sötétszürke, korongolt, viszonylag vékony falú, eredetileg kétfiilŰ lehetett A vállat árkok által határolt vízszintes mezőkben ellentétesen illeszkedő, ferde besimításkötegek díszítik. A fülcsonkon függőleges, a hasvonal alatt vízszintes besimításnyomok figyelhetők meg (3. kép 1). 4. Sötétszürke, korongolt, nagy méretű, öblös edény viszonylag vékony falú töredéke. A gömbölyű hasat széles, lekerekített végű kannelúrák tagolják. Felületén fényezés nyomai látszanak (3. kép 3). 5. Szürke színű, korongolt edény vödörfülének töredéke, sz.: 4 cm (3. kép 4). 6. Szürke színű, korongolt edény ovális átmetszett füle, sz.: 2 cm (3. kép 2). 7. Fekete színű, korongolt tál korongtalpa, széles és mély, körben haladó sávval az aljon, átm.: 9,1 cm (3. kép 6). 8. Fekete színű, korongolt nagy edény enyhén homorú alja, az oldalrészen simítás nyomaival, átm.: 12,3 cm (3. kép 8).

A leletek közül kiemelkedik a nagy gömbös edény kannelúrázott oldaltöredéke, valamint a tárolóedény sávokban besimított díszű darabja. A cserepek egy hun kori település gödréből, vagy egyéb objektumából, illetve objektumaiból származhatnak.

Egyetlen olyan szarmata kori leletegyüttes van Fábiánsebestyénből, amely közölt, a Farkas Antal földjéről, 1935-ben előkerült korai szarmata leletek (PÁRDUCZ 1944, 24-25, LII. t. 1-6; SELLYE 1939,17. t. 16). Az idézett publikáció szórványként közli a fábiáni leleteket, melyek közül mára csupán egyetlen darab, egy email betétes fibula maradt meg a szentesi múzeum régészeti gyűjteményében (KJM szarmata kori gyűjtemény 57.17.1.). Hasznos volt ebben az esetben is fellapozni Csallány Gábor eredeti leltározását. A 800-305/1935. számú bejegyzésnél kiderül, hogy a leletek egyetlen sírból származnak, és hogy homokgödör ásásakor bukkantak rájuk. A leletek közül Csallány feljegyzése szerint — a találó, és a leleteket beszolgáltató Forgó János elbeszélése alapján — a 3 db kalcedon és a 14 db mészkő a nyakról került elő,5 míg a lábakról származó gyöngysorban a szemek különböző színűek, alakúak és anyagúak voltak. A leletegyüttes 2-3. századi.

A szentesi múzeum adattára őriz egy 1950-es helyszíni szemle alkalmával készült feljegyzést is. A helyszíni szemlére azért került sor, mert — feltételezhetően szarmata kori — temetkezést bolygattak meg a Fábiánsebestyént és Békést összekötő út melletti homokbányában. Legalábbis erre utalnak a sír mellékletei: kb. 50 szem gyöngy, orsó és durva edény (KJM RégAd 64-84.). Sajnos a leleteknek nem sikerült nyomára akadni a gyűjteményben.

Legutoljára 1974 szeptemberében került gyűjteményünkbe a község területéről korszakunkba tartozó együttes. A dátumon kívül azonban semmilyen utalás nincs birtokunkban, mivel a leleteket nem kísérte a leletbejelentő neve, vagy egyéb adata Nem akadtam nyomára a leletbejelentést követő helyszíni szemlének, vagy a leletkörülmények leírásának sem adattárunkban, sem az irattárban. Az alábbiakban ezt az összefüggő együttest — egy női sír leleteit — kívánom ismertetni és röviden értékelni (KJM 88.8.1-6.).

1. Téglavörös, korongolt edény (4. kép 5), kettőskúpos testtel, rövid, legömbölyített peremmel. Alacsony korongtalpon áll, vállát lapos borda hangsúlyozza. Ma.: 8,4 cm, pá.: 9,9 cm, fá.: 4,8 cm. 2. Szürke, korongolt edényke (4. kép 6). Pereme rövid, legömbölyített, hasa hordó formájú. Ma.: 7,4 cm, pá.: 7,1 cm, fá.: 4 cm. 3. Hadrianus (117-138) dénár (4. kép 2):6

E/ MP. CAESAR TRAIAN

HADRIANUS AUG.

H/ P.M TR. P. COS. m.

4. Egyenetlen szélű, enyhén ívelt, kerek bronztükör (4. kép 1). Kettétörve került a sírba. Átm.: 6,1 cm. 5. Ezüst huzalból hajlított fülbevaló (4. kép 3), két végén törött, feltekercselt huzaldarabbal. Eredetileg hurkos-kampós záródású lehetett. Átm.: 2,7 cm. 6. 2 db ovális fejű, téglalap átmetszeni, erősen deformálódott rasszeg (4. kép4). H: 12,5 cm, 14,8 cm, sz.: 1 cm.

A leletek közül a tükör és a fülbevaló tartozhatott a női sír leletei közé, de a pénz és a két edény is lehetett ugyanannak az egy sírnak a lelete. Természetesen az sem zárható ki, hogy a tárgyakat szórványként kell értelmeznünk, hiszen hiányzik a fiilbevaló párja, ennélfogva tehát biztosan nem teljes az együttes. Másrészről viszont, ha egyetlen rablott vagy bolygatott sír leleteiről van szó, nem különös, ha az egyik fülbevaló hiányzik az együttesből. Egyedül az ovális fejű vasszegekkel van gondunk, ugyanis jelenlétük nem jellemző a dél-alföldi, szarmata kori síregyüttesekben. Szegeket elsősorban halmos temetkezések leletei közül ismerünk, például Jászalsószentgyörgyről a Fő halomból, vagy más nevén Borsa halomból (PÁRDUCZ 1950, 71, xc. t. 5). A 16 példányban előkerült, 17-22 centiméter hosszú kam-pós szegek méretükkel igen, de tipológiailag semmiképpen nem hozhatók összefüggésbe a fábiániak-kal. A jászalsószentgyörgyi példányok a sírkamra gerendáinak összekapcsolására szolgálhattak. Lapos fejű szegeket, illetve vasszeg darabokat említ még a szakirodalom közelebbi adatok nélkül Geszterédről (PÁRDUCZ 1950, 62) és Kábáról (PÁRDUCZ 1950, 65), valamint Vizesd-pusztáról (PÁRDUCZ 1950, 77). A legközelebbi párhuzamunk Kiszácsról származik, ahol a 4. halomban „lapos fejű, kovácsolt vasszeg" került elő (PÁRDUCZ 1950, LXXXiX. t 8). Hossza hozzávetőlegesen 11 cm, hegye felé egyenletesen keskenyedik, átmetszete szegletes. Hozzá kell tennem, hogy ennek a feje viszont lapos, míg a mienk oválisra kalapált A párhuzamok mindegyike viszonylag régi feltárásokból származik, és a sírok kivétel nélkül bolygatottak voltak.

Anélkül, hogy e két vasszegből messzemenő következtetést kívánnék levonni, csak megjegyzem, hogy Fábiánsebestyén közvetlen közelében, (egészen pontos legyek: közigazgatási határain belül) összesen 7 halom található.7 Ezek méretüknek köszönhetően a mai napig jól szemlélhetők, a vidékre jellemző intenzív földművelés ellenére is. Nem kizárt, hogy a leletek valamelyik halomból kerültek elő.

A sír leletei közül az ezüsthuzalból hajlított, minden valószínűség szerint hurkos-kampós típusú fülbevaló, a 2-5. század között volt használatban az alföldi szarmatáknál.8 A díszítetlen, enyhén domború tükörrel ugyanez a helyzet: ezek a típusok a 2. századtól egészen a hun kort megelőző időszakig elterjedtek. A Kárpát-medencében 19 darabot tart számon a kutatás (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1993, 12-13). Az edények közül a tojás testű, szürke edényke sem hordoz közelebbi kronológiai fogódzópontot. Egyedül az éles hasvonalú, nyakánál bordával hangsúlyozott, egyenes peremű, téglavörös színű edény jelent közelebbi kormeghatározást. Edényünk egy jellegzetes, széles körben elterjedt késő szarmata-hun kori típus változata. A csoportba tartozó edények legjellegzetesebb vonása a rövid, egyenes, hengeres, vagy enyhén tölcséres, illetve kúpos perem. Ez a megfogalmazás látszólag tipológiai különbséget hordoz, de valójában nem, mivel a hengeres formától alig észrevehető eltérést jelent. A nyak tövében sokszor meg lehet figyelni egy bordát, amely szélességétől, vastagságától függően többé-kevésbé hangsúlyozza az edénynek ezt a részét. Közös vonás továbbá, hogy kivétel nélkül alacsony korongtalpon állnak. A legtöbb különbség a has kiképzésénél figyelhető meg, tudniillik vagy egészen gömbösek, illetve valamilyen mértékig nyomott gömbösek, vagy pedig a has vonalát övszerű sáv emeli ki, amely lehet díszített is. A fábiáni edény a két variáns közötti átmenetet képviseli erősen összenyomott hasával, és a hasvonalán megfigyelhető besimításszerű hangsúlyozással.

A gömbös hasú variáns példányai elsősorban a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon, a Körös vonalától délre lelhetők fel (Párducz 1959, 334; párducz 1972,128. T. III. 28.; VÖRÖS 1985, VIII. t. 7). Az Öves hasú edények jóval kisebb példányszámban ismertek, és elterjedésük is nagyobb szóródást mutat (H. VADAY 1985, 30-33). Közös azonban kronológiai megítélésük: a 4. század vége és az 5. század közepe közötti időszakba tartoznak. A fábiánsebestyéni darab formájával, technikai kivitelével és színével is jól beilleszthető ebbe a körbe, tipológiailag pedig egyfajta átmenetet jelent.

 

2. kép: Fábiánsebestyén-Csárdahalom, Mikecz-föld, 2-3. századi női temetkezés leletei

 

3. kép: Fábiánsebestyén-Kitlinger birtok, hun kori település leletei

 

4. kép: Fábiánsebestyén, szarmata kori sírleletek

 

 

Lábjegyzetek:

  1. A leletgazdagság egyértelműen Neubauer József, Felicián atya közel fél évszázados gyűjtőmunkájának és leletbejelentéseinek köszönhető.
  2. Alföldi Ellenzék 1905. november 18. 3. A halom neve egy 1775-ös kéziratos térképen:,, Vecseri Mihál halma" (MOL S 87, 19; PAPP-VÁRY-HRENKÓ1989,130-131). Valóban, a halom a csárda szomszédságában helyezkedik el, és ma is jól azonosítható. 1993 tavaszán terepbejárás során középkori és őskori cserepeket gyűjtöttünk az intenzíven művelt, ma is impozáns halom oldalán és közvetlen környékén.
  3. KJM középkori gyűjtemény 57.67.1-109. Csárda halom, Svábföld. Ajándék, 1905. A múzeumban őrzött leletek csak részbenfelelnek meg a cikkben említetteknek, az „evőeszköz" említése pedig végképp homályos.
  4. KJM szarmata kori gyűjtemény 56.16.1-384. Párducz 1931. évi munkájában szerepel „Szentes-Fábián Sebestyén" lelőhellyel néhány szarmata sírlelet: paszta-, üveggyöngyök, vaskés töredéke, bronzhuzal karika felcsavart végekkel, ezüst fúggöpár (PÁRDUCZ 1931,104).
  5. Párducz meghatározása szerint 11 mészkő- és 3 korallgyöngy volt a leletek között.
  6. Sey Katalin meghatározása, szívességét ezúton is köszönöm.
  7. Rózsa Gábor felmérése a Csongrád megyei halmok kataszterében, 1986. évi adat. Ellentééen a Magyarország földrajzinév-tára (II. Csongrád megye Bp. 1979) adataival, ahol összesen két halom jelzése szerepel, Rózsa Gábor nyilvántartása szerint az alábbi halmok tartoznak a község területéhez: Csengettyűs (Krizsán tanya); Uti (Pankotai); Fábiány; Ördögdomb vagy Bozó; Vörös; Szentlászlói; Sarkadi tanyai. Köszönöm a Szerzőnek, hogy kéziratos munkáját felhasználhattam, és adataira hivatkozhatom.
  8. A korai elterjedéshez: ISTVÁNOVITS1990, 90. A legkésőbbi darabokhoz: VÖRÖS 1986, 28. Ez utóbbi munka a típus használatának felső időhatárát kívánja bizonyítani, ugyanakkor nem zárja ki a korábbi használat lehetőségét sem.

 

IRODALOM:

ISTVÁNOVITS 1990 ISTVANOVITS E.: A Felső-Tisza-vidék legkorábbi szarmata leletei. 2—3. századi sírok Tiszavasváriból. The earliest Sar-matian finds of the Upper Tisza region 2nd-3rd century burials in Tiszavasvári. JAMÉ 28-29 (1984-1986) 1990, 83-113.

ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1993 ISTVÁNOVITS E.-KULCSÁR V.: Tükrök a császárkori és a kora népvándorlás kori barbár népeknél a Kárpát-medencében. Die Spiegel der Kaiser und frühvöl-kerwanderungszeitlichen Barbarenvölker im Karpatenbecken. HOME 30-31/2 (1993) 9-58.

PAPP-VÁRY-HRENKÓ 1989 PAPP-VÁRY A.-HRENKÓ P.: Magyarország régi térképei. Hungary on Old Maps. Budapest 1989.

PÁRDUCZ 1931 PÁRDUCZ M: A nagy magyar Alföld római kori leletei. Römerzeitliche Funde des grossen ungarischen Alföld. Dolg 7 (1931) 74-187.

PÁRDUCZ 1941 PÁRDUCZ M.: A szarmatakor emlékei Magyarországon 1. Denkmäler der Sarmatenzeit Ungarns I. ArchHung 25 Budapest 1941.

PÁRDUCZ 1944 PÁRDUCZ M.: A szarmatakor emlékei Magyarországon II. Denkmäler der Sarmatenzeit Ungarns II. ArchHung 28 Budapest 1944.

PÁRDUCZ 1950 PÁRDUCZ M.: A szarmatakor emlékei Magyarországon III. Denkmäler der Sarmatenzeit Ungarns III. ArchHung 30 Budapest 1950.

PÁRDUCZ 1959 PÁRDUCZ, M.: Archäologische Beiträge zur Geschichte der Hunnezeit in Ungarn. ArchHung 11 (1959) 309-398.

PÁRDUCZ 1972 PÁRDUCZ M: Hunkori szarmata temető Bugac-Pusztaházán. Sarmatisches Gräberfeld aus der Hunnenzeit von Bugac-Pusztaháza. Cumania 1 (1972) 115-129.

SELLYE 1939 SELLYE I.: Császárkori email munkák Pannoniából. Les bronzes émaillés de la Pannonié romaine. DissPann Ser. II. 8. Budapest 1939.

H. VADAY 1985 H. VADAY A: A bagi lelet. Újabb adat a későszarmata besimított kerámia kérdéséhez. Der Fund von Bag. Weiterer Beitrag zur Frage der spätsarmatischen eingeglätteten Keramik. Arch Ért 112 (1985) 25-36.

VÖRÖS 1985 VÖRÖS G.: Hunkori szarmata temető Sándorfalva-Eperjesen. Eine sarmatische Begräbnisstätte aus der Hunnenzeit. MFMÉ 1982/83-1 (1985) 129-172.

VÖRÖS 1986 VÖRÖS G.: Hunkori leletek a Szeged-szőregi homokbányából. Funde der Hunnenzeit aus der Sandgrube von Szeged-Szőreg. MFMÉ 1986-1 (1986) 15-30.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet