TANULMÁNYOK A KORA AVAR KORI KUNBÁBONYI VEZÉRSÍRRÓL1

KISS Attila

A SÍR KELTEZÉSE — KRONOLÓGIAI KÉRDÉSEK

H. Tóth Elvirának a kunbábonyi 1. sír leleteinek előkerülése után azonnal kialakult a sír keltezéséről szóló véleménye, azaz a temetkezés a közép avar kor elején történt.2

Ebben a véleményében H. Tóth Elvirát nem ingatta meg Garam Éva, Bóna István, Joachim Werner, Kiss Attila kora avar korra történt keltezése sem.3 S ennek megfelelően az 1. sír leletanyagának teljes közlésekor —immár a szerzőpáros neve alatt—ugyanez a vélemény rögzült: ,,So müssen wir sein Grab unbedingt als die späteste bekannte frühem arischen Fürstenbestattung betrachten, denn dieser Khagan herrschte überwiegend in der zweiten Hälfte des Jahrhunderts und erlebte sogar noch die Ansiedlung neuer Völkergruppen.'' (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 220). Pedig H. Tóth Elvira számára volt olyan „intő jel" — saját gondolatmenetén belül! —, amely alapján revideálhatta volna a kunbábonyi 1. sír keltezéséről szóló nézeteit: a kunpeszéri „ első sírcsoportot az éremmel keltezett piramis alakú fülbevalók és ,,P" tartó fülű kardok alapján... a 7. sz. legelejére keltezhetnénk. "(H. TÓTH 1984,16). „így áll elő, hogy e keltezés szerint a kunbábonyi fejedelmi leletet, amely kétségen kívül a 7. sz. második feléből származik és a kunpeszéri temető első sírcsoportját két generációnyi időköz választaná el egymástól. Ez viszont a meglevő rokonvonást figyelembevéve aligha képzelhető el. " (H. TÓTH 1984,17). De H. Tóth Elvira nem a biztoshoz igazította a bizonytalant, hanem fordítva.

Érvelésének új formája jelent meg a bábonyi monográfiában (H. tóth-Horváth 1992): a sírleletek között talált, két igen vékony, eltérő nagyságú ezüst korong (Nr. 74, Taf. XXIV. 5, átm.: 1,7 cm; Nr. 72, Taf. XXIV. 4, átm.: 2,4 cm) közül az egyiket (Nr. 74) — újabb arany és ezüst obulusok bevonásával (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 85-87) — halotti obulusnak nevezd. Mivel a blanc arany obulusok (BÓNA 1970, 258; GARAM 1978,210-213) a közép avar korra jellemzőek — érvel H. Tóth Elvira (+Horváth A.) —, ha tehát a kunbábonyi 1. sírban két halotti „obulus" fordul elő (amiből óvatosságból csak az egyiket nevezi obulusnak!), akkor a kunbábonyi 1. sír is logikusan csak közép avar kori lehet (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 217, 220).

Az okfejtés azonban sántít, mert: a/ az arany blanc halotti obulusok akkor tűnnek fel, amikor a bizánci solidus vagy triens eltűnik az avar kori sírokból (BÓNA 1970,258-259), és az arany blanc érmek — mintegy pótszerként — is csak a közép avar kor előkelőinek sírjaiban bukkannak fel (BÓNA 1970, 258-259; GARAM 1978, 212). b/A kunbábonyi 1. sírban eltemetettnek az eredetileg sírjába tett több mint 2,341 kg aranylelet mellett, rokonsága — ha akarta volna — tehetett volna még egy trienst, vagy akár egy könnyű- vagy rendes solidust. c/ Az első nem arany, hanem ezüst obulus(ok) éppen az eddig legsúlyosabb aranyleleteket tartalmazó avar sírban bukkant(ak) volna fel? Nem paradox helyzet alakult ki? Nem abszurd érvelés ez? d/ Az analóg blanc arany halotti érmek ezidáig mindig egyesével kerültek elő (GARAM 1978, 221). Miért éppen ebben az esetben lenne ezüstből két példány? (Két korong van, még ha a szerzők csak az egyiket fogadják is el obulusnak (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 85-86). e/ A halotti arany obulusok Garam É. összeállítása szerint (GARAM 1978, 211) 0,9 és 1,6 cm közötti át-mérőjűek, egyetlen esetben van egy 1,7 cm átmérőjű példány. Ez a határeset. így az 1. sír korongjai: Nr. 74 (átm.: 1,7 cm) és aNr. 72 (átm.: 2,4 cm) éppen a határon vagy azon kívül lennének.

A fenti okok miatt nem tartom elfogadhatónak a kunbábonyi 1. sír Nr. 72 és 74-es ezüst korongjainak sem együttes, sem csak az egyik példánynak halotti obulusként való meghatározását, és belőle következően nem tartom meggyőzőnek a sír ezzel vagy ezekkel történt közép avar kori keltezését.

A Nr. 62 tubus 1,6 cm átmérőjű arany korongpárhoz/fenekéhez hasonlóan a Nr. 72 és 74-es ezüst korongok is lehettek valamilyen — elpusztult? — tárgy alsó zárólapjai.

A kunbábonyi 1. sír kronológiai helyét a kutatás jelenlegi szakaszában csak a relatív kronológia keretében lehet megadni.

Nyilván lehetséges más szempontok kiválasztása is, de itt és most erre a vizsgálatra az öwereteket és kardokat, ill. szablyákat választottam ki. Az övre-konstrukciók (Kiss s. a. 3., 5-6. kép) készítésekor figyeltem fel arra, hogy míg a bócsai fegyverövön korong alakú öweretek vannak, addig (ezzel szemben) sem a Malája Peresőepina-i, sem a kunbábonyi 1. sírban levő fegyveröveken ilyen veret nem fordul elő. A Malája Perescepina-i és a kunbábonyi 1. sírban talált leletgazdagság alapján ez csak azzal magyarázható, hogy a Malája Peresőepina-i és kunbábonyi 1. sír fegyverövei szerkezetileg egyszerűbbek voltak, s rajtuk az övek alapvető két elemén (csat+szíjvég) kívül — magán az övön — semmiféle díszítőelem sem volt, s csak a kardhoz és íjtegezhez vezető szíjak végén helyezkedtek el kisszíjvégek.

1. táblázat: A kunbábonyi 1. sír relatív kronológiai helyzete

Az 1. táblázatba csak az álcsatos kör övvereteit és kardjait, valamint kontrollként jellegzetes közép avar kori sírok öwereteit és szablyáit vettem fel. A táblázatból levonható következtetések:

a/ Az álcsatok szempontjából a kunbábonyi 1. sír beleillik az öntött álcsatok körébe,

b/ A kunbábonyi 1. sír ül. fegyverövének (KISS s. a 6. kép) aranyszíjvégei (Nr. 46 a-c, Taf, XVI. 1-3) pontos másai a bócsai fegyveröv aranyszíjvégeinek (LÁSZLÓ 1955, XL VII. t. 1-3, 5). Azaz ebben a vonatkozásban a kunbábonyi 1. sír és a bócsai sír egykorú.

c/ A kunbábonyi 1. sír I. fegyveröve (KISS s. a 3. kép) granulációs díszű nagyszíjvégének (Nr. 29, Taf XII. 5-6) a Malája Pereácepina-i nagyszíjvég (BOBRINSKOJ 1914, 115, XIII. t. 41d = WERNER 1984, 13. t 41, 29. t 3 a-3 b) felel meg. Ebben a vonatkozásban e két sír egykorú,

d/ Míg — mint erről már feljebb volt szó — sem a Malája Perescepina-i sír, sem a kunbábonyi 1. síröv-veretei között nincsen korong alakú övveret, ezzel szemben a bócsai, a kömyei 71. sír, a csengelei 1. sír övveretei között megjelennek a korong alakú öv-veretek, s ezek a közép avar kori Kiskőrös-vágóhídi 1. sír és a Zelovce/Zsély 175. sírban is előfordultak. Ebben a vonatkozásban a Malája Perescepina-i és kunbábonyi 1. sír idősebb a bócsai és a közép avar

e/ A karikás markolatú, hármas tagolású kardfüg-gesztős egyenes kardok és szablyák kicserélődése a kora- és közép avar kor határán, megfelel az általános megfigyeléseknek (legutóbb: Kiss 1991, Tab. 3).

Mivel a c/ pontban foglaltak alapján a kunbábonyi 1. sír I. fegyveröve a Malája Perescepina-i Kuvrat sír (|650) (WERNER 1984,43) övével egykorú; a b/ pontban foglaltak alapján a kunbábonyi 1. sír III. fegyveröve a bócsai fegyveröwel egykorú; de a ál pontban foglaltak alapján a kunbábonyi 1. sírban nincsen korong alakú öweret, ugyanúgy, mint a Malája Peres'éepina-i sírban, ebből az következik, hogy bár a kunbábonyi 1. sírban eltemetett 60-70 éves férfi — a valójában viselt — I. fegyverövét (KISS s. a.) a Malája Perescepina-i sírban eltemetett Kuvrattal (|650) egy időben készíttette, használta, a III. fegyverövét a bócsai fegyveröwel egyidőben is használta, de a bócsai (+ kömyei 71. sír, csengelei 1. sír) és a közép avar kori korongos övveretekkel szemben a kunbábonyi 1. sír III. fegyveröve régebbi szerkezetű. Vagyis az arany, öntött álcsatos díszöveket viselő férfiak között egy Malája Perescepina-Kunbábony 1. sír-Bócsa sorrendben felénk fiatalodó sor állapítható meg.

A Malája Pere§cepina-i Kuvrat sír (t650) (WERNER 1984,43) és a granulált szíjvégek — 650 körül végetérő (GARAM 1988, 169-172) —kronológiája alapján kétséges, hogy szabad-e, s ha igen, mennyire szabad a kunbábonyi 1. sírban eltemetett férfi leleteit a 7. század második felére keltezni?

Az 1. táblázat alapján leszögezhető, hogy a Malája Perescepina-Kunbábony 1. sír-Bócsa (felénk fiatalodó) sor kora avar kori leletegyüttesei közül csak a bócsai leletegyüttesnek van tipikusan közép avar kori leletegyüttesekkel kapcsolata. Vagyis a 650-ben meghalt Kuvrat kagán Malája Perescepina-i sírja alapján a vele egyidős kunbábonyi 1. sírban talált leletegyüttes összetételében kora avar kori, s a leletegyüttes keletkezése mindenképen a közép avar kor kezdete előttre keltezendő, sőt az ugyancsak kora avar kori, de tőle fiatalabb bócsai sír alapján annál valamivel még előbbre, azaz korábbra is. Tehát továbbra is fenn kell tartanom a kutatásban (Garam, Bóna, Werner, Kiss) elfogadott álláspont helyességéről szóló véleményemet: a kunbábonyi 1. sír leletegyüttese a 7. század középső harmadában jött létre.4

KÍSÉRLETA KUNBÁBONYI 1. SÍRBAN ELTEMETETT SZOCIOLÓGIAI HELYZETÉNEK MEGHATÁROZÁSÁRA

A kunbábonyi 1. sírban eltemetettről annyit lehet tudni, hogy 60-70 éves korában (MARCSIK-SZALAI 1992, 281) — a sírban levő juh csontok alapján az őszi hónapokban (H. tótH-Horváth 1992, 68) — meghalt, a mongoloid taxonba, a bajkáli rasszhoz tartozó férfi (MARCSDC-SZALAI 1992, 281-283), akinek sírjában több mint 2,341 kg arany (H. TÓTH-HOR-VÁTH 1992, 21-23, a szerző összeadása) volt.

A kunbábonyi 1. sírban eltemetett férfit a régészeti irodalomban gyakran titulálták/titulálják kagánnak.5

A kérdés most már „csak" annyi, melyek azok a kritériumok, amelyek alapján bizonyítottan kimondható, a kunbábonyi 1. sírban eltemetett férfi kagánnak minősíthető vagy sem? Vagy van-e objektív kritériuma — pl. olyan insigne, azaz királyi/kagá-ni hatalmi jelvény — mely a sírt egyértelműen kagá-ni sírnak minősíti?

A kunbábonyi 1. sírban eltemetett kagán vagy nem kagán voltának kérdésében a következő szempontokat vettem figyelembe: 1. a sír méretei, 2. a sírban talált nyílhegyek száma, 3. a kagáni insigne megléte vagy hiánya, 4. a kunbábonyi 1. sír és Kuvrat kagán vele azonos korú Malája Perescepina-i sírjának összehasonlítása, 5. a kunbábonyi 1. sír aranymennyisége az avar kagáni kincstárnak fizetett aranymennyiséghez viszonyítva.

A kunbábonyi 1. sír méretei

A sír hossza: több mint 225 cm, szélessége: 138 cm (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 14). A közelében, légvonalban 7 m-re fekvő (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 17) 2. sír — amely esetben fel sem merült a kagáni rang lehetősége — hossza 270 cm, szélessége 110-125 cm (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 17). Ha az 1. sír hosszát — éppen a közelében fekvő 2. sír alapján — a szerzők 280-300 cm-re becsülték (H. TÓTH-HOR-VÁTH 1992, 95), akkor meg kell állapítani, a feltételezett méltósággal, kagáni címmel ellentétben, az 1. sír egyáltalán nem extra méretű sír, annál is inkább, mert a koporsó vagy koporsóvá alakítottheverő(?) (H. tóth-horváth 1992, 72-85) az azt hordó rudak miatt (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, Abb. 33) eleve hosszabb kellett legyen az átlagos síroknál.

A kunbábonyi 1. sír mérete (kb. 280-300x138 cm) — a sírban talált leletek számától, minőségétől és a sírban talált aranyleletek súlyától függetlenül — igen szerénynek mondható, s a kagáni rangról szóló hipotézist nem támasztja alá.

A nyílhegyek száma

László Gy. feltételezése szerint (LÁSZLÓ 1955, 144-150) az avar/kora avar sírokban levő nyílhegyek száma nem a nyíltegezben fizikailag elhelyezhető nyílhegyek számának felel meg, hanem — általában — a lehetséges tegeztartalomnál jóval kisebb számban, kevesebb került sírba (vö. H. TÓTH-HORVÁTH 1992, Tabelle s. 164-167). László Gy. feltételezése szerint a sírokban talált nyílhegyek száma tükrözi az eltemetett rangját.

Ha a kunbábonyi 1. sírban az avar kagán nyugodott volna — elfogadva László Gyulának azt a valószínűsíthető feltételezését, hogy a sírokban talált nyílhegyek száma és az eltemetett rangja között valamiféle egyenes korreláció van —, akkor a kunbábonyi 1. sírban talált 25 nyílhegy (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 49) és a bócsai sírban talált 25 nyílhegy alapján (LÁSZLÓ 1955, 231) azonos rangú volt a bócsai és kunbábonyi 1. sírban eltemetett, függetlenül a két sír aranyleleteinek súlybeli különbségétől. Azzal meg még kevésbé nem tudok mit kezdeni a kunbábonyi 1. sírban eltemetett feltételezett kagáni rangja szempontjából, hogy a bócsai sírban Garam É. újabb nyílhegyszámlálása szerint nem 25, hanem 27 nyílhegy lett volna (GARAM 1993, 57, Taf. 17-18).

A kunbábonyi 1. sírban talált 25 nyílhegy alapján — meg kell jegyezni, hogy éppen a rozsdás vas nyílhegyeknek a megtaláláskor történt eltulajdonításának csekély eshetősége miatt — a kagáni rangról szóló feltételezés nem látszik valószínűnek.

A kagáni insigne megléte vagy hiánya

Ha sorra vesszük a kunbábonyi 1. sír leleteit, akkor az arany karperecpáron és a temetésnél használt szemfödőt és a koporsót, ill. az azt hordozó rudakat borító ezüst- és aranylemezeken kívül valamennyi tárgy olyan, amely megnevezésében, tehát funkciójában azonos a sokkal szegényebb sírok tárgyaival, természetesen azzal a különbséggel, hogy — azokkal szemben — a kunbábonyi tárgyak zöme aranyból készült. Tehát — a karperecpárt leszámítva — hiányzik/hiányzanak az/azok a tárgy/tárgyak, melyek insignének, megkülönböztető jelnek, a kagá-ni/királyi jelvénynek minősíthetők lennének. Hogy mi lehet ez a tárgy, azt addig nem is lehet tudni, amíg egyszer egy még gazdagabb sírban, egy valóban kagáni sírban nyomára nem jutunk.

Vagyis a kagáni insigne hiányában — az arany karperecpár aligha tölthet be ekkora szerepet — az 1. kunbábonyi sír nem látszik a kagán sírjának.

A kunbábonyi 1. sír és Kuvrat kagán azonos korú Mala-ja Perešcepina-i sírjának összehasonlítása (2. táblázat)

A kunbábonyi 1. sír és a Malája Perescepina-i sír két egymástól független politikai alakulatban (államban?) „jött létre". így nem lehet „számonkérni" a kunbábonyi 1. sírban azt, hogy milyen tárgyak fordulnak elő a Malája Perescepina-i sírban és fordítva. Mivel a Malája Perescepina-i sírban — többek között éppen a három monogrammos gyűrű (WERNER 1984, Taf. 32; WERNER 1992, Abb. 1-2) alapján — Kuvrat kagánt temették el (WERNER 1984, 43; WERNER 1992, 430-433), a sír arra éppen ugyancsak alkalmas, hogy megnézzük, mi az azonosság és mi a különbség a kunbábonyi 1. sírral szemben, s haván azonosság, akkor az elegendő-e annak megállapítására, hogy a kunbábonyi 1. sírban is egy kagán nyugodott, s ha van különbség, akkor annak alapján kizárható-e a kunbábonyi 1. sírban eltemetett a lehetséges kagánok sorából?

2. táblázat: A bócsai, a kunbábonyi 1. sír és a pereSőepinai sír leletanyagának összehasonlítása

A Malája Perescepina-i sírban talán insigne lehet az arany torques (SKROVISCE 1989, Nr. 91), az arany karperecek (BOBRINSKOJ 1914,114-115, Tab. XI. 32-33, 38-39, 37) és az scepter (WERNER 1992, Abb. 4. 1 a), valamint — legalábbis bizánci szempontból — a pecsétgyűrűk (WERNER 1992, Abb. 1-2; WERNER 1984, Taf. 32). Ezekkel szemben a kunbábonyi 1. sírban egy karperecpár van. A legsemlegesebben is fogalmazva: a különbség jelentős.

A két sírlelet közötti látszólagos legnagyobb különbség — a Malája Perešcepina-i sírban levő lószerszám és nyergek mellett — az arany edényekben mutatkozik. A Malája Perescepina-i aranyedények súlyadatai a mai napig nem kerültek mind közlésre. Súlyadatok pl. csak a bobrinskoj 1914, Nr. 12-14 esetében állnak rendelkezésre. Ezek együttes súlya 14,5 orosz font (=0,4095 kg) (BSE 1956, 659), azaz összesen 5,93 kg, viszont ismeretlen a „nomád" kanna (Nr. 14) és a 4 sassanida kehely (Nr. 19) súlya. Az ezüst edények (BOBRINSKOJ l9l4,Nr. 1,2,3-6, 10) csak egy részének ismertek a súlyadatai, Nr. 2: 1,264 kg (BANK 1966, 64-65), viszont a Nr. 7: vadász-jelenetes sassanida tál, Nr. 8: 5 kehely súlyadatai közöletlenek. Az ezüst edények közölt súlya: 79 orosz font, azaz 32,35 kg.

Ezek az edények — összesen 28 db —jelentik, fejezik ki igazán a kunbábonyi 1. sír és a Malája Perescepina-i sír közötti különbséget, amely a kunbábonyi 1. sír több, mint 2,34145 kg arany súlya és a Malája Pereséepina-i sír 20 kg arany súlya és a több mint 32,35 kg ezüst súlya között fennáll.

A két sír közötti gazdagságbeli különbség legjellemzőbb példáját a Malája Perescepina-i ezüst amphora (BOBRINSKOJ 1914, Nr. 10; SKROVISCE 1989, Nr. 77), ma.: 48,5 cm, súlya: 55 orosz font (=22,5 kg) (BSE 1956, 659; BANK 1966, Nr. 70: 7,78 kg) és a kunbábonyi 1. sír agyag amphorája (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, Nr. 88, ma.: 62 cm) mutatja. Egy 7,78 kg súlyú ezüst amphora — egy cserép amphora ellenében!

Összefoglalva: a Malája Perescepina-i és a kunbábonyi 1. sír leleteit összehasonlítva megállapítható, hogy a két sírlelet két kategóriába tartozik: a Malája Pereséepina-i Kuvrat sír a kagán, a kunbábonyi 1. sír pedig a nem kagán kategóriába.

A kunbábonyi 1. sír aranymennyisége az avar kagáni kincstárnak fizetett aranymennyiséghez viszonyítva

A kunbábonyi 1. sírban eltemetett kagán meghatározásánál, vagy pontosabban, a hipotetikus meghatározásánál feltétlenül alapvető szerepet játszott a sírban megtalált aranyleletek összsúlya Ez a látszólagos gazdagság azonban ugyancsak megkérdőjelezhető, ha

1/ figyelembe vesszük, hogy 558 és 626 között (POHL 1988, 502) az avar kagáni kincstár összesen vagy 20 tonna aranyat (BÓNA 1984, 324), vagy 27 tonna aranyat (POHL 1988,181) kapott a Bizánci Birodalomtól, s az utolsó bizánci kifizetés és a kunbábonyi 1. sírban eltemetett halálozási éve között kb. 30 (maximális esetben 50) esztendő telhetett el.6 Így nem valószínű, hogy az avar kincstárban az arany mennyisége annyira leapadt volna, hogy a feltételezett kagán sírjába csak alig több mint 2,34145 kg arany jutott volna

2/ a 9. század elején elrejtett nagyszentmiklósi — egykor avar tulajdonban levő — aranykincs több mint 9,926 kg aranyat tartalmazott (NOLL 1974,84; Kiss 1986, 137). Ennek az avar tulajdonban volt kincsnek a nyersanyaga — zömében honnan is származhatott volna máshonnan? — részben ugyancsak a bizánci adókból kellett származzon. Ha a 9. század elején a kagáni kincstárban — csak egy ital- és étkészlet formájában! — még 9,926 kg arany volt, nem számítva az Erich fri-auli herceg által 15 ökrös szekérrel elszállított, majd később Nagy Károly kincstárába került arany, ezüst és selyem zsákmányt (POHL 1988,181), akkor a 7. század közepén — logikailag —keveselni lehet a kunbábonyi 1. sír aranymennyiségét — ha a sírban valóban egy kagán nyugodott volna

Bóna I. feltételezése szerint a kunbábonyi 1. sírban eltemetett férfi Baján kagán unokája vagy dédunokája lehetett (BÓNA 1985, 13).

Ha Bajánnak 598-ban egyetlen napon hét fiát ragadhatta el a pestis (THEOPHYLAKTOS SIMOCATTA VII 15, 1-14; POHL 1988, 154; SZÁDECZKY-KARDOSS 1992, 126), s feltehetően maradhatott még a Bajánt követő, uralkodó, idősebb, kagán rangú fiú (cca. 583-602/ 610) és a cca. 602/610-626/630 között uralkodó fiatalabb Baján fiú mellett (POHL 1988, 497-4198) még más fiú és leánygyermeke, akkor az unokák — beleértve az 598-ban elhaltak feltehetően 598 előtt született gyermekeit is — száma jelentős lehetett.

A Baján-dinasztiára vonatkozóan szinte teljesen hallgatnak a bizánci források. Csak két Bajánt követő, egymás után uralkodó Baján fiúról van adatunk (OLAJOS 1973, 60-64; OLAJOS 1976, 151-158; KISS 1987,62; POHL 1988, 496-498). Baján unokáiról nincsen írott forrásunk.

Baján unokáinak számához — nyilván csak becslés szintjén — egy másik nagy keleti hódító, Dzsingiz kán családja adhat felvilágosítást. Ligeti Lajos genealógiai táblázata (LIGETI 1962, 240-241) szerint, Dzsingiz kánnak 18 fiú unokája volt. Egy mongolokról szóló kézikönyv genealógiai táblázatai (PHILLIPS 1969,145-149) szerint pedig 16 fiú unokája volt. Nyilván — a gyermekkorban elhunytakat is ideszámítva — sokkal több unokája is lehetett, de a korán elhaltak és a politikai szerepet nem játszók nem épültek bele a genealógiába

A kora középkorban a kutatás egy generációs időszaknak általában 28-30 évet tart. A 30 esztendős generációs elvnek a Baján dinasztára való alkalmazása esetén abból indulhatunk ki, hogy Baján cca 560-tól uralkodhatott (POHL 1988,496). Ezt az időpontot — feltételesen — úgy is tekinthetjük, hogy ekkor Baján 30 éves lehetett (vö. korábban KISS 1991a, 120), s ebben az évben születhetett meg az „átlag" Baján-fíú — feltehetően korábban is és feltehetően még később is születhettek fiai, hiszen cca 583-ig uralkodhatott (POHL 1988,4%) —, s a 30 éves generációs becslés alapján 590-ben születhetett az „átlag Baján-unoka".

A kunbábonyi 1. sírban eltemetett férfi 60-70 évet élt (MARCSIK-SZALAI 1992, 281), tehát egy feltételezett 590-es születési év esetén a 65 éves (60-70 év) életkorában bekövetkezett halálának időpontja 655-re eshet. Ez az időpont abba az intervallumba esik, amelyiket a kutatás (Garam, Bóna, Werner, Kiss) elfogad. Ez a számítás nyilván a 30 év = 1 generáció becslés mellett az átlagra érvényes, a konkrét esetre így nem alkalmazható. Arra azonban alkalmas, hogy megállapítsuk, a kunbábonyi 1. sírban eltemetett Baján unokájának generációjához tartozhatott, ezzel a Bóna-féle hipotézis első fele (ti. Baján unokája) igaz lehet.

A feltételezett 16 vagy 18, esetleg még több Baján unoka közül mindig csak egy lehetett a kagán. ,,Der Khagan ", ohne Attribut gebraucht (wie es auch in den Quellen üblich ist), steht immerfür den Awarenherrscher" (POHL 1988, 17). A kunbábonyi 1. sírban eltemetett 60-70 éves férfi a leletei alapján feltételezett halálozási évtizedek alapján valóban lehetett egy Baján unoka, de a sír leletei alapján semmi esetre sem az egyeduralkodó avar kagán!

Összegezve: félek, hogy a régészeti kutatás — beleértve e sorok íróját is —a kunbábonyi 1. sírban eltemetett férfinak nem kellő megalapozottsággal előlegezte, ill. tulajdonította a kagán címet.

AZ EMBERTANI ADATOK TÖRTÉNETI SZEMPONTÚ ÉRTÉKELÉSE

A kunbábonyi 1. sírban egy 60-70 éves korában meghalt bajkáli típusú —a mongoloidok egyik alcsoportja — férfi nyugodott (MARCSIK-szalai 1992, 283). A bócsa-4:unbábonyi körből — a kunbábonyi sírból származó koponyán kívül — csak egyetlen koponya volt alkalmas vizsgálatra: a Budapest-Csepelen feltárt sírból származó, 45-50 éves korában elhunyt férfi koponyája. Ez a koponya sza-jáni típusú — a mongoloidok másik alcsoportja — volt (NEMESKÉRI 1955,194,LIPTÁK 1983).

Nyilván két koponya alapján nem lehet egy népességet megítélni, és — elvben — az azonos, tehát mongol rasszhoz való tartozás lehet a véletlen műve is. Ugyanakkor nem lehet kizárni annak lehetőségét sem, hogy mindkét, veretes kardos férfi koponya típusa jellemző a körülöttük élt népességre is.

Mindenféle prekoncepció előtt megnéztem az avar kori népességek antropológiájáról szóló összefoglalást, Lipták Pál monográfiáját (LIPTÁK 1983), ahol az első rátekintésre is kitűnt, hogy a kötetben még nem szereplő kunbábonyi 1. sír mongoloid/baj-káli típusú koponyája nemhogy kiütközne a Duna-Tisza köz területén megfigyelt/leírt embertani leletek sorából, hanem abba nagyon is beleillik — a maga bajkáli/mongoloid típusával (LIPTÁK 1983, Fig. 7).

A Lipták-monográfia térképe (LIPTÁK 1983, Fig.7) nem tesz különbséget a kora, közép, és késő avar kori sorozatok között. Mivel kiindulópontom — vizsgálatom tárgya -, a kunbábonyi 1. sír koponyája a mongoloid típusba tartozik, ezért elsősorban a Duna-Tisza köz területére vonatkozóan — függetlenül a jelenlegi országhatároktól — igyekeztem a teljes mongoloid embertani anyagot összegyűjteni (3-4. táblázat), és a három korszaknak megfelelően rendezni (5. táblázat). Mivel a vizsgált kunbábonyi 1. sír kora avar kori, tehát a késő avar kori sorozatok „visszamenőlegesen" semmit sem bizonyítanak, csak a kora és közép avar kori lelőhelyek esetében tüntettem fel az antropológusok által megvizsgált koponyák esetszámát és a megállapított típusokat — külön a mongoloidokat és külön az europo-mon-goloidokat. A kapott eredményeket egy térképen ábrázolva (1. kép 1) a következők voltak megállapíthatók:

3. táblázat: Avar kori mongoloid népességek a Kárpát-medencében

a/ a kora és közép avar kori mongoloidok — a kutatás pillanatnyi állása mellett — csak a Duna-Tisza köz területén voltak észlelhetők, b/ a korai és középső avar kori eseteknél és sorozatoknál sokkal nagyobb lelőhely és nagyobb esetszámú késő avar kori mongoloidok — bizonyos területi korlátozásokkal — már előfordulnak a Dunántúl és Tiszántúl területén is, de nem tűnnek el a Duna-Tisza köz területéről sem.

A Duna-Tisza köz területén megfigyelt kora avar kori népesség, tehát a mongoloidok megtelepedését a régészeti kutatások alapján    (H. TÓTH 18 3, Taf. VIII; BÓNA 184, 323-324; BÓNA 18 5, 12; KISS 18 , 77, 0-1) — egybehangzóan a történeti eseményekkel (626: sikertelen konstantinápolyi ostrom, 630/631: avar belháború) —a 7. század első harmadának végére lehet keltezni. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a mongoloid népességnek a Duna-Tisza köz területén való megjelenése időben egybeesik a kagáni székhely Duna-Tisza köz területére való át-telepedésével, ill. áthelyezésével. Itt ok és okozati összefüggés van, de nem úgy, hogy a kagáni hatalom mongoloidokat telepített a Duna-Tisza köz területére, hanem a kunbábonyi 1. sír és a csepeli sír, valamint a kunpeszéri temető 1. csoportja alapján a kagáni környezethez tartozók — a hatalom maga! — voltak mongoloid típusú avarok.

Garam Éva az általa ázsiainak tartott tárgytípusok elterjedéséből (GARAM 1880, Abb. 1-6) megállapította, hogy „diese Typen sind im Donau-Theiß-Zwischenstromland auffallend selten anzutroffen" (GARAM 1880, 253). Megállapítása szerint,, erst ein später erfolgte die Landnahme des Donau-Theiß-Stromlandes "(GARAM 1990,259). Garam Éva szerint — Bóna Istvánnak, a déli határvidéki korai fejedelmi központ(ok)ról szóló elméletével (Bóna 1984, 322-324; BÓNA 1985, 12) ellentétben —,, weisen eher die Funde von Csepel und Kunmadaras auf das frühe Stammesgebiet eines Fürsten oder Feldherr hin'' (GARAM 1990,259).

4. táblázat: Avar kori europomongoloid népességek a Kárpát-medencében

A két megállapítás/tény — ti. az ázsiai eredetű korai avar tárgyak elterjedése és a kora avar kori mongoloid típusú avar népesség lakhelyei —közötti ellentmondás vagy úgy hidalható át, hogy a/—a formális logika alapján — a népesség ázsiai, de a tárgyak nem ázsiai eredetűek; b/ vagy úgy, hogy — és én ezt tartom valószínűnek — az avarok kétgyökerű származásáról tudósító történeti forrásoknak megfelelően (POHL 1988, 31-37) az ázsiainak tartott tárgyakat az europid embertani típushoz tartozó avarok hozták magukkal és nem a mongoloid embertani típushoz tartozó kora avarok.

Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: hol volt a korai avar hatalmat képviselő — vagy azt jelentő — mongoloidok lakhelye és a kagáni hatalmi központ 567/568 és „630" között? A válasz nem ismert. Ha a kagáni centrum (és a mongoloidok) Duna-Tisza köz területére való beköltözése és a 626-os konstantinápolyi vereség között ok-okozati összefüggés van, akkor fel lehet tételezni, hogy az 568 és 626 közötti balkáni háborúkban a Singidunum (Belgrád) és Konstantinápoly (Istambul) között mozgó kagánnal valószínűleg együtt mozgott mongoloid nomád népe, ill. környezete is (vö. a hét kagán-fiú Driziperánál — Konstantinápoly közelében — történt halálát). Ennek a két generációnak legelőkelőbb sírjait feltehetően azért nem találja meg a kárpát-medencei régészeti kutatás, mert ezek a sírok a Belgrád-Kons-tantinápoly közötti hatalmas térségben —feltehetően magányos sírokként — elszórtan fekszenek.

A 7. század első harmadának a végén a Duna-Tisza közére betelepedett kagáni hatalom és a vele egyidőben megjelenő mongoloidok — tulajdonképpen a kagáni hatalom embertanilag mongoloidnak testesül meg — egy korábban lakatlan területre telepedett be. Az utolsó, a Duna-Tisza köz területén élt népesség a skírek voltak (KISS 1983, Abb. l), akik 469-ben Itáliába vonultak. A gepida-langobard időszakban a Duna-Tisza köz területe a két nép közötti senki földje/gyepű volt (BÓNA 1976, Abb. 3), s ez a helyzet a langobardok elvonulása és a gepida állam megsemmisülése után sem változott (GARAM 1990, Abb. 1-6).

Mivel a kora avar kori településterületen az antropológiai kutatás jelenlegi állása mellett 567/568 és 626(?) között a Duna-Tisza köz területén kívül eső területeken sem fordul elő mongoloid népesség (1. kép 1), nem lehet a 7. század első harmadának elején megjelent mongoloidokat a Kárpát-medence más területeiről „származtatni". Mivel a Duna-Tisza köz területén a 7. század középső harmadában élt mongoloidok igen gazdagok voltak (vö. Kunbábony 1. sír, Budapest-Csepel, Kunpeszér), s a 7. század utolsó harmadában itt élt Kiskőrös-vágóhídi temető népessége is a leggazdagabb közép avar kori közösség a Kárpát-medencében, — itt a közép avar kori családi sírcsoportokat: Igar, Tótipuszta nem veszem figyelembe — ezért felvethető/feltételezhető, hogy ez a mongoloid népesség — a kagán környezete — jelenti a kora avar állam magját, azt az alapnépességet, ami köré az avar állam sokféle népessége — vérrel és vassal — megszerveződött, avagy másféleképpen fogalmazva: amit a kagán és kísérete megszervezett.

Nyilvánvaló, hogy az avar eredetkérdés az avar honfoglalást követő két generáció („568-600" és „600-633") embertani anyagának ismerete nélkül nem oldható meg. Ha azonban a kunbábonyi 1. sírban eltemetett bajkáli típusú férfi, vagy a csepeli sírban eltemetett szajáni típusú férfi esetében nemcsak egyszerűen tudomásul vesszük, hogy ezek az aranyveretes kardos, az avar vezető réteghez tartozó férfiak bajkáli, ill. szajáni típushoz tartoztak, hanem ezt a tényt tovább is gondoljuk, akkor talán nem vesztegetjük az időt hiába.

A Duna-Tisza köz területén a kora és közép avar korban élt mongoloidok között a következő mongoloid altípusok fordulnak elő — mondhatnánk gyakoriság szerint, de a kis esetszámok miatt ennek a sorrendnek nincsen jelentősége — a/ szajáni, b/ bajkáli, c/belső-ázsiai [central asiatic], d/ szinid. a/ A szajáni típus — a nyugati embertani irodalomban mint tungid típus ismeretes (LIPTÁK 1980,271) — „korábban és ma is a Bajkálon túl, a Szelenga folyó medencéjében esßleg Kelet-Tuva tájain élő rénszarvas [tenyésztő] nomádoknál fordul elő" (LIPTÁK 1980,272).

b/ A bajkáli (paleoszibériai) típus a, ,paleoantropolo-giai anyagot tekintve az Altaj vidékén és a Bajkál vidékén fordul elő" (LIPTÁK 1980,271). c/ A belső-ázsiai [central asiatic] (észak-mongoloid) „emberfajta a Szovjetunió területén aprehistorikus és ma élő népességben is jelentős'' (LIPTÁK 1980, 275). ál Szinid (észak-kínai) rassz. ,,Eza kínai-alföld ősi embertani típusa, már az aeneolitikumban fellelhető. Ma Kelet-Ázsia jellemző emberfajtája'' (LIPTÁK 1980,271).

Ha meggondoljuk, hogy ezeknek az embertani típusoknak az eredeti földrajzi környezete — légvonalban is! — kb. 6000 vagy még több km-re esik a Kárpát-medencétől, akkor mind a szajáni, mind a bajkáli, mind a belső-ázsiai vagy szinid típus kárpátmedencei megjelenése egy népesség igen hosszú úton való elmozdulásnak/vándorlásnak a bizonyítéka.

A Duna-Tisza közi kora avar kori népességek fizikai megjelenése (szajáni, bajkáli, belső-ázsiai, szinid típusok) megfelel az avarok történeti forrásokból ismert belső-ázsiai eredetének (POHL 1988, 27-40; NÉMETH 1991, 119).

Amint azonban a régészeti leletek esetében nem lehet minden esetben bizonyítani, hogy a messzi földre elkerült tárggyal együtt egy ember vagy embercsoport is elmozdult, elvándorolt, ugyanúgy a 7. század elejéről vagy közepéről származó embertani leletek esetében sem igazolható, hogy a/ az adott ember vagy apja vagy nagyapja jött-e egyenesen Belső-Ázsiából, b/ mivel egyelőre — tudomásom szerint — ismeretlen a mongoloid népességek 5-6. századi lakóterületeinek — enklávéinak — nyugati határa, így nem lehet tudni, hogy a 6. századi kelet- vagy közép-európai mongoloidok mind „egy menetben" érkeztek-e Belső-Ázsiából a Kárpát-medencébe, vagy pl. a hun korszakban a Volga-vidékig eljutott mongoloid népesség 6-7. századi leszármazottainak másodlagos vándorlásáról van-e szó.

5. táblázat: Mongoloid és europomongoloid népességek korszakonként! megoszlása az avar koron belül

Ezeknek a nehézségeknek az ismeretében az embertani adatok (ti. az avar kori mongoloidok) történeti szempontú értékelésében egy másik forrásanyag megállapítása lehet segítsünkre.

Ugyanis a korai avarok egy része belső-ázsiai fizikai megjelenésének/külsejének felelhetnek meg az avarok nyelvéről írottak is. Németh Gyula szerint ugyanis ,,az avarok tehát [ti. ami nyelvüket illeti] törökök voltak, nyelvmaradványaik áttekintése arról tanúskodik, hogy körülbelül ugyanazt a török nyelvjárást beszélték, amelyet Attila nemzetsége. Ez olyan nyelv, amely nagyon közel állt az orkhoni feliratok nyelvéhez. Tarthatatlan az az elmélet, miszerint az avarok mongol eredetűek és mongol nyelvet beszéltek" (NÉMETH 1991,126).

Ha egy eurázsiai térképen megnézzük egyfelől az egyes kora avar kori mongoloid népességek embertani típusainak eredeti földrajzi helyzetére vonatkozó földrajzi megjelöléseket: Szelenga-folyó, Kelet-Tuva, Altaj-vidék, Bajkál-vidék, másfelől az avarok nyelvéről szóló megállapítás Orkhon-folyó helyét, akkor azt látjuk, hogy ezek, ti. mind az antropológiai földrajzi helyek, mind a nyelvészeti hely Eurázsia egyazon „mikro-regiójában", a mai Mongóliától északra elterülő vidékeken és Mongóliában fordulnak elő (1. kép 2). Ez megfelel a kutatásban leírtaknak (összefoglalóan: ERDÉLYI 1982, 15-18, 1. kép 1; POHL 1988, 18-37; BÁLINT 1989, 147-148), vagy legalábbis nincsen ellentmondásban azokkal.

Ha szabad a kunbábonyi 1. sírban eltemetett férfi embertani típusából kiindulva — több lépcsőben —távolabbi, a kora avar népesség/gens egészére vonatkozó következtetést levonni, akkor az annyi lehet: a korai avarokra vonatkozó történeti-embertaninyelvészeti források összhangba hozhatók egymással. A Kárpát-medencébe betelepedő avarok — az avar vándorlást követő második generáció — egyik képviselőjeként a kunbábonyi 1. sírban eltemetett férfi — mint cseppben a tenger — híven reprezentálja azt a belső-ázsiai népességet, mely a 6. század közepén, többezer kilométeres vándorlással eljutott a Kárpát-medencébe.

1. kép 1: Avar kori mongoloid lelőhelyek a Kárpát-medencében. 1. kora, 2. közép, 3. késő avar kori lelőhelyek;  2: A kunbábonyi 1. sír belső-ázsiai vonzatai

Lábjegyzetek:

1. Az 1993-ban írott dolgozatomnak ez a II. része, az I. részben (KISS s. a) a sirlelet belső összejuggéseit vizsgáltam, ill. a leletanyag csoportosítását végeztem el. Itt kell meg/egyeznem, hogy mivel munkám tárgya a kunbábonyi 1. sír, ill. annak leletei, ahol a szövegben pl. Nr. 2, Taf. II. 2 formában hivatkozom, ott minden esetben a H. TÓTH-HORVÁTH 1992-es monográfia értendő. Tanulmányom teljes kéziratát 1993 novemberében megktildtem H. Tóth Elvirának olvasásra. 1993. december 13-án kelt, „ Megjegyzések Kiss Attila... tanulmányához" c. 11 oldalas kézirata alapján néhány olyan elírást javítottam tanulmányomban, melyek sem munkám, sem H. Tóth E. megjegyzéseinek lényegét nem érintik így H. Tóth Elvirának módja maradt, hogy nézeteit nyomtatasban is kifejtse. Fogadja köszönetemet javító célú megjegyzéseiért.
2. ,,A... kutató munka—a sír leleteinek összevetése a kutatás megállapításaival —... kiszélesíti a 630-670-es évek közötti korszakra keltezett leletek időhatárait. " (H. TÓTH 1971, 20); ,,all these make it difficult to date the find of Kunbábony from the 670 's or the preceeding years without further consideration. " (H. TÓTH 1972, 158); „Mindezek együttvéve rendkívül megnehezítik, hogy a kunbábonyi lelet földbekerülését minden további megfontolás nélkül a 670-es vagy azt megelőző évekre keltezzük. " (H. TÓTH 1972, 168); „ ... újabb lelettel [ti. a kunbábonyi 1. sir] gazdagodott a 630-670-es évek közé keltezett, immár féltucatnyira tehető arany, álcsatos hazai fejedelmi leleteink köre. Ezzel, ha lehet, még inkább fokozódott a VII. század második harmadára keltezett törzsjoi, vezéri és fejedelmi leletek már eddig is nyomasztó aránya, és még kiáltóbbá vált az azt követő hosszú időszakból — ... — a fejedelmi leletek teljes hiánya. " (H. TÓTH 1972,167);,,... minden bizonnyal a 7. sz. második fele egyik kagánjának sírja. " (H. TÓTH 1984,10); „Die in Ungarn aus dem Donau-Theiß-Zwischenstromland bekannten Fürstengräber werden allgemein der Mitte des 7. Jahrhunderts zugerechnet, unter den Funden des Khagangräbes von Kunbábony sind dabei in manchen Omament-Details bereits Tendenzen zur spätawarischen Kunst spürbar. " (H. TÓTH 1985, 22); „ Ezek [ti. a kunbábonyi 1. sír leletei] egyértelműen amellett szólnak, hogy a bajáni dinasztia megszűnését nem lehet egyik napról a másikra feltételeznünk egy új népcsoport felbukkanásával, mely 670 táján jelent meg a Kárpát-medencében. " (H. TÓTH 1988, 49);,, A lelet földbekerülésének korát illetően azonban továbbra is az együttes VII. század második felére valló legfiatalabb darabjait kell szem előtt tartanunk "(H. TÓTH 1990b, 11).
3. 'a Bócsa-Tépe-Kunszentmiklós-Bábony-Perescepina kör és a Tótipuszta-Igar-Kiskőrös-Vágóhíd kör időben közel áll egymáshoz' (GARAM 1976,144); „A 7. század középső harmadának vége tájáról." BÓNA 1984, 324); „der Khagan, der etwa sechzigjährig um Mitte des 7. Jahrhunderts in Kunbábony... bestattet wurde. "(WERNER 1986, 62);,,... zweiten Vierteides 7. Jh.... "(KISS 1986,119).
4. A régészeti módszerből fakadóan természetesen csak a leletegyüttes létrejöttét lehet keltezni, az viszont nem állapítható meg, hogy a „leletegyüttes létrejötte "—azaz a árban levő tárgyak megszerzésének időpontja — utón a tórgyak tulajdonosa még meddig élt. Vagyis az adott esetben nem zárható ki teljes biztonsággal — hatóresetként —, hogy a kunbábonyi 1. sírban eltemetett férfi — a biológiai meghatározás szerint — 60-70 éves életkori megérve, pl. 70. életévében nem élte-e meg a közép avar kor kezdetét jelentő bevándorlást De ha ez a lehetőség igaz is lenne, ettől még régészetileg/történetíleg személyében/tárgyaiban a kunbábonyi 1. sírban eltemetett még a kora avar kor képviselője marad!
5. .... a sírban a birodalom legmagasabb méltóságviselője, az egyik avar kagán nyugodott. "(H. TÓTH 1971, 20); „... a kunbábonyi sír, amely valóban az avar főfejedelem — a kagán — temetkezésének tekinthető" (H. TÓTH 1983, VIII. tabló); „...az első kagáni sír ..." ßONA 1984,324); „...a 7. század második fele egyik kagánjának sírja... "(H. TÓTH 1984,10); „Das Grab eines Awarenkhagans von Kunbábony" (H. TÓTH 1985, 20); „... ein Fürst... in dem bestatteten Fürsten einen Enkel oder Großenkel von Baján vermuten, also möglicherweise einen Khagan " (BÓNA 1985,13); „ A kunbábonyi avar kagán "(H. TÓTH 1988, 46);.................... das Grab eines awarischen Khagans aus der Mitte 7. Jahrhunderts (Gmblegung) "(WERNER 1986,54);im Bestatteten Fürsten einenEnkel oder Grossenkel von Bajan vermuten, also möglicherweise einen Khagan" (BÓNA 1988, 452);............ das awarische Khaganengrab von Kunszentmiklós-Bábony... "(KISS 1988,11); „... mit einen goldbeschlagenen Schwert bestatteten Khagans (Kunszentmiklós-Bábony) ... "(KISS 1988, 19); „... the Khagans grave at Kunbábony" ßONA 1990,125); „Die ... Goldgegenstände desKhaganf?) grnbes von Kunszentmiklós-Bábony..." (KISS 1991a, 120); „... 1971-ben bukkantak rá Kunszentmiklós határúban a mindmáig egyetlen kagáni temetkezésre. " (SIMON 1991, 266); „Kagáni sírt ezidáig csak egyet ismerünk, ez Kunszentmiklós-Bábonyban bukkant fel. " (SIMON 1991, 219); „Das Grab eines Awarenkhagans" (H. TÓTH-HORVÁTH 1992); „... dieser Grabfund gehört ohne Zweifel einem Khagan der Amiren" (BAHNT 1993, 245); „Kunbábony esetében két tényből indulhatunk ki. Az egyik az, hogy a lelet kagán sírja (sic) ... A kunbábonyi kagán a korai avarkor utolsó, vagy egyik utolsó uralkodója lehetett." (MADARAS 1993, 6); „... das Khagangrab von Kunbábony"(GARAM 1993,10, 40).
6. Egy újabb feltételezés szerint a 626 és a 680-as évek között—kisebb mértékű—bizánci adó(?)fizetés történt az avar állam részére (KISS 1991a, 122-123).

IRODALOM:

BÁLINT 1989 BÁLINT, CS.: Die Archäologie der Steppe. Wien-Köln 1989.

BÁLINT 1993 BÁLINT, CS.: Probleme der archäologischen Forschung zur awarischen Landnahme. In: Ausgewählte Probleme europäischer Landnahmen des Früh- und Hochmittelalters. Hrg.: Müller-Wille, H.Schneider, R. Vorträge und Forschungen 41 (1993) 195-273.

BANK 1966 BANK, A. V.: Byzantine art. Moskva-Leningrad 1966.

BARTUCZ-FARKAS 1957 BARTUCZ, L.-FARKAS, GY.: Zwei Adorjaner Gräberfelder der Awarenzeit aus anthropologischem Gesichtspunkte betrachtet. Acta Biol 2-\ (1957) 315-347.

BOBRINSKOJ 1914 BOBRINSKOJ, A.: Perescepin-skij klad MatArh Rossü 34 (1914) 110-120.

BÓNA 1970 BÓNA I.: Avar lovassír Iváncsáról. — Grave of an avar horseman atlváncsa. ArchErt 97 (1970) 261-263.

BÓNA 1976 BÓNA, I.: Der Anbruch des Mittelalters. Gépiden und Langobarden im Karpatenbecken. Budapest 1976.

BÓNA 1984 BÓNA I.: A népvándorláskor és a korai középkor története Magyarországon. In: Magyarország története I. Szerk.: Székely Gy. Budapest 1984, 265-374.

BÓNA 1985 BÓNA, L: Die Awaren. Ein asiatisches Reitervolk an der mitteleren Donau. In: Awaren in Europa Schätze eines asiatischen Reitervolkes. 6-8. Jh. Frankfurt am Main 1985, 5-20.

BÓNA 1988 BÓNA, I.: Die Geschichte der Awaren im Lichte der archäologischen Quellen. In: Settimane di studio del Centro italiano sull'alto medioevo 35 (1988)437-463.

BÓNA 1990 BÓNA, I.: Byzantium and the Avars, the archaeology of the first 70 years of the Avar era. In: From the Baltic to the Black Sea. Studies in medieval archaeology. Ed.: Austin, D.-Alcock, L. London 1990,113-117.

BSE 1956    Bolsaja Sovietskaja Enciklopedija 45 (1956)

CILINSKÁ 1973 CILINSKÁ, Z.: Frühmittelalterliches Gräberfeld in Zelovce. ArchSlov Catalogi 5 Bratislava 1973.

CSALLÁNY 1956 CSALLÁNY, D.: Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Budapest 1956.

DIMTTRIJ-KOVACEVIC-VINSKI                              1962

DIMITRIJEVIC, D.-KOVACEVIC, J.-VINSKI, Z.: Seoba naroda. Zemun 1962.

ERDÉLYI 1982 ERDÉLYI I.: Az avarság és a Kelet a régészeti források tükrében. Budapest 1982.

FARKAS 1973 FARKAS, GY.: Macrocephalic and Avar Period Anthropological Finds from Woi-wodina. ActaBiol 19 (1973)203-211.

FARKAS-MARCSIK 1984 FARKAS, GY.MAR-CSIK, A.: Avar Period antropologic Findings from Backa-Topola Site (Yugoslavia). Acta Biol 30 (1984) 191-205.

FERENCZY 1963 FERENCZY L.: A váchartyáni avarkori temető. — Le cimetiére avar de Váchar-tyán. ArchÉrt 90 (1963) 84-107.

GARAM 1976 GARAM É.: Adatok a középavar kor és a fejedelmi sírok régészeti és történeti kérdéseihez. — Zu den archäologischen und historischen Fragen der mittleren Awarenzeit und der awarischen Fürstengräber. FolArch 27 (1976) 129-147.

GARAM 1978 GARAM É.: A közép avarkor sírobu-lussal keltezhető leletköre. — Der mit Grabobulus datierbare Fundkreis der Mittelawarenzeit. Arch Ért 103 (1978) 206-216.

GARAM 1988 GARAM É.: A Mauthner-gyüjtemény granuláció díszes koraavarkisszíjvége. — Granulierte, goldene kleine Riemenzunge aus derMauth-ner-Sammlung. FolArch39 (1988) 159-172.

GARAM 1990 GARAM, É.: Bemerkungen zum ältesten Fundmaterial der Awarenzeit. In: Typen der Ethnogenese unter besonderer Berücksichtigung der Bayern. Teil 2. Hrg.: Friesinger, H.-Daim, F. Wien 1990,253-260.

GARAM 1991b GARAM É.: A Tiszakécske-óbögi avarkori sírok. Adatok az avarkori szablyákhoz és az egyenes egyélű kardokhoz. — Awarenzeitliche Gräber von Tiszakécske-Óbög. Angaben zu den Säbeln und zu den geraden, einschneidigen Schwertern der Awarenzeit. ComArchHung 1991, 129-166.

GARAM 1993 GARAM, É.: Katalog der awaren-zeitlichen Goldgegenstände und der Fundstücke aus den Fürstengräbern im Ungarischen Nationalmuseum. Catalogi Musei Nationalis Hungarici 1. Budapest 1993.

HORVÁTH-H. TÓTH-SZEKELY 1988 HORVÁTH A.-H. TÓTH E.-V. SZÉKELY GY.: Elődeinka Duna-Tisza közén. A Kiskunság és környéke tör-ténete a régészeti leletek tükrében. — Unsere Vorfahren in dem Donau-Theiß-Zwischenstromlandes. Die Geschichte von Kleinkumanien und seiner Umgebung aufgrund der archäologischen Funde. Kecskemét 1988.

KISS 1983 KISS, A: Die Skiren im Karpatenbecken, ihre Wohnsitze und ihre materielle Hinterlassenschaft. Acta ArchHung 35 (1983) 95-131.

KISS 1986 KISS, A.: Die Goldfunde des Karpatenbeckens von 5-10. Jahrhundert. (Angaben zu den Vergleichsmöglichtkeiten der schriftlichen und archäologischen Quellen.) Acta ArchHung 38 (1986) 105-145.

KISS 1987 KISS, A.: Die Herrscher des Karpatenbek-kens im 5/6. Jahrhundert aus archäologischer Sicht. Anzeiger des Germanischen Nationalmuseums 1987, 57-68.

KISS 1988 KISS, A.: Die Frage der geographischen Lage des früh- und mittelawarenzeitlichen Herrschaftszentrums. — A kora- és közép-avarkori kagáni székhely földrajzi helyének kérdéséhez. JPMÉ 33 (1988) 77-89.

KISS 1991 KISS, A.: Zur Zeitstellung des „münzdatierten "awarischen Fürstengrabes von Kunágota. — A kunágotai éremmel,, keltezett" avar kori fejedelmi sír időrendjéhez. JPMÉ 36 (1991) 67-84.

KISS 1991a KISS, A.: Die „barbarischen "Könige des 4-7. Jahrhunderts im Karpatenbecken, als Verbündeten des Römischen bzw. Byzantinischen Reiches. ComArchHung 1991,115-128.

KISS s. a. KISS A.: A kunbábonyi 1., avar vezéri sír leleteinek belső összefüggései, a leletanyag csoportosítása.— Die inneren Zusammenhänge der Funde des Grabes 1, des frühawarischen Fürstengrabes von Kunbábony. ComArchHung s. a.

LÁSZLÓ 1955 LÁSZLÓ, GY.: Études archéologiques sur I 'histoire de la societé des Avars. ArchHung 34 Budapest 1955.

LIGETI 1962 LIGETI L.: A mongolok titkos története. Budapest 1962.

LIPTÁK 1980 LIPTÁK P.: Embertan és emberszármazástan. Budapest 1980.

LIPTÁK 1983 LIPTÁK, P.: Avars and Ancient Hungarians. Budapest 1983.

MADARAS 1993 MADARAS L.:AzA var Birodalomban lejátszódó VII-VIII. századi történelmi változások vizsgálata a Közép-Tisza-Vidéken.(sic) Kandidátusi értekezés tézisei. Szolnok 1993.

MARCSIK-SZALAI 1992 MARCSIK, A.- SZALAI, F.: Anthropologischer Befund der menschlichen Skelettreste des awarischen Fürstengrabes von Kunbábony. In: H. TÓTH^ÍORVÁTH 1992, 281-291.

NAGY-NAGY 1993 NAGY M.-NAGY 1.: Budapest avar temetői. Ms. Budapest 1993.

NEMESKÉRI 1955 NEMESKÉRI, J.: Étude anthro-pologique des squelettes de clan princier avar découverts au cimetiére de Kiskőrös-Vágóhíd. In: LÁSZLÓ 1955, 189-210.

NÉMETH 1991 NÉMETH GY.:,4 honfoglaló magyarság kialakulása. Budapest 1991.

NOLL 1974 NOLL, R.: Vom Altertum zum Mittelalter. Wien 1974.

OLAJOS 1973 OLAJOS, T.: Theophylakytos Simokat-tes és a Baján dinasztia kronológiája. AntTan 20 (1973)60-64.

OLAJOS 1976 OLAJOS, T.: La Chronologie de la dy-nastie de Baian. Revue des Études Byzantines 34 (1976) 151-158.

PHILLIPS 1969 PHILLIPS, E. D.: The Mongols. London 1969.

POHL 1988 POHL, W.: Die Awaren. Ein Steppenvolk in Mitteleuropa. 567-822 n. Chr. München 1988.

SALAMON-ERDÉLYI 1971 SALAMON, Á.-ERDÉLYI, I.: Das völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Környe. StudArch 5, Budapest 1971.

SIMON 1991 SIMON L.: Korai avar kardok. — Frühawarische Schwerte.(sic) StudCom 22 (1991) 263-325.

SKROVISCE 1989 Skrovisce na han Kubrat. Kultúra na Blgari, Hazari, Slavjani. Sofia 1989.

SZÁDECZKY-KARDOSS 1992 SZÁDECZKY-KARDOSS S.: Az avar történelem forrásai. I. — Die Quellen der Awarengeschichte I. Szeged 1992.

SZALONTAI 1992 SZALONTAI CS.: Megjegyzések az Alföld IX. századi történetéhez. II. (Szarvas-Kákapuszta késő avar temetője). — Anmerkungen zur Geschichte der Tiefebene im 9. Jahrhundert II. (Das awarische Gräberfeld von Szarvas-Kákapuszta-Kettőshalom). JAMÉ 30-32 (1992) 309-347.

SZEKERES 1978 SZEKERES, L.: Nekropolis from the Avar Period at Baőka Topola. In: Problemi seobe naroda u Karpatskoj kotlini. Novi Sad 1978, 157-161.

TOMKA 1971 TOMKA P.: A Győr, Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai. - Die inneren Gruppen des awarenzeitlichen Gräberfeldes von Győr— Téglavető-dűlő. Arrabona 13 (1971) 55-96.

H. TÓTH 1971 H. TÓTH E.: A kunbábonyi avar fejedelem. Budapest-Kecskemét 1971.

H. TÓTH 1972     H. TÓTH, E.: Preliminary account of the avar princely find at Kunbábony. — Előzetes beszámoló a kunbábonyi avar fejedelmi leletről. Cumania 1 (1972) 143-168.

H. TÓTH 1983 H. TÓTH E.:A magyarok elődei a Duna—Tisza közén, népvándorláskori leletek Bács-Kiskun megyében. Kecskemét 1983.

H. TÓTH 1984 H. TÓTH E.: Korai avar vezetőréteg családi temetője a kunbábonyi kagán szállásterületén. MKBKM 1984,10-20.

H. TÓTH 1985 H. TÓTH, E.: Das Grab eines Awaren-khaganes von Kunbábony. In: Awaren in Europa. Schätze eines asiatischen Reitervolkes. 6-8. Jh. Frankfurt am Main 1985,20-23.

H. TÓTH 1988 H. TÓTH E.: Népvándorlás kor. In: HORVÁTH-H!. TÓTH-SZEKELY 1988,30-57.

H. TÓTH 1990a H. TÓTH E.: Négy évtized régészeti kutatásai Bács-Kiskun megyében (1949-1989). — Achäologische Forschungen von vier Jahrzehnten. Cumania 12 (1990) 81-233.

H. TÓTH 1990b H. TÓTH E.: Késői hun örökség a kunbábonyi kagáni sír leletei között. MKBKM 1988 (1990) 5-15.

H. TÓTH-HORVÁTH 1992 H. TÓTH, E.HORVÁTH, A.: Kunbábony. Das Grab eines Awarenkhagans. Kecskemét 1992.

TÖRÖK 1975 TÖRÖK, GY.: The Kiskőrös Cebe-puszta Cemetery. In: Avar Finds in the Hungarian National Museum. Budapest 1975,305-311.

TÖRÖK 1980-81 TÖRÖK GY.: Avarkori temető Csengelén (Szeged-Csengele, Feketehalom). — Awarenzeitliches Gräberfeld in Csengéié (Szeged-Csengele, Feketehalom). MFMÉ 1980-81,43-62.

WERNER 1984 WERNER, J.: Der Grabfund von Malája Perescepina undKuvrat, Khagan der Bulgaren. München 1984.

WERNER 1986 WERNER, J.: Der Schatzfund von Vrap in Albanien. Studien zur Archäologie der Awaren 2. Wien 1986.

WERNER 1992 WERNER, J.: Neues zu Kuvrat und Malája Perescepina. Germania 70 (1992) 430-436.