Előző fejezet Következő fejezet

GRANULÁCIÓS DÍSZÍTÉS AVAR KORI TÁRGYAKON

 

Gúla- és lemezgömbcsüngös arany fülbevalók

ORMÁNDY János

 

A tanulmány célja három avar kori arany fülbevalótípus formájának és granulációs díszítéseinek ti-pologizálása és elemzése. A granulációs díszítés összekötheti és ugyanakkor elválaszthatja az egyes fülbevalótípusokat, így felállíthatjuk ezek „fejlődési sorát". A fülbevalók között az elsődleges (készítéstechnika, felfüggesztés módja, granulációhordozóság) és másodlagos formai jegyek alapján (a díszítőelem azonossága, illetve eltérő volta, az alsó lezárógömb összeillesztése, méret és aránybeli jellemzők) különíthetünk el típusokat, altípusokat. Az egyes típusok szétválasztása az elsődleges formai jegyek alapján történik. A típusok közötti kapcsolatot a változó kivitelű, de az azonos tőről eredeztethető technikai sajátosság, a granulációhordozóság képviseli.

A kora és közép avar kori tárgyakon gyakran alkalmazott technika és díszítőelem a granuláció. Granulációs díszítés előfordulhat csatokon, övvereteken, kardfüggesztőkön, ékszereken. Kialakulása antik, bizánci hagyományokra vezethető vissza. Míg Belső-Ázsiában ritkábban, a délorosz steppén — ahol a Pontusz vidék műhelyeinek hatására terjed el — gyakrabban fordul elő. Az avarság is itt ismerkedhetett meg vele. Készítésének alapja, hogy az apró darabra vágott aranydrót az olvadáspont fölé hevítve — a felületi feszültség miatt—tökéletes gömbalakot vesz fel. A gömbök felforrasztása kötőanyag nélkül, ismételt hevítéssel — de már az olvadáspont alatt — történik (LÁSZLÓ 1971, 76). Díszítőelemként jellemzően a 7. század utolsó harmadáig használják a technikát a Kárpát-medencében (GARAM 1988, 161), majd a 8. századra gyakorlatilag eltűnik a kárpát-medencei avar anyagból (BÁLINT 1990, 92).

A kora és közép avar kor ékszerei között a fülbevalókon gyakran alkalmazott díszítőelem és technikai fogás az illesztések eltakarására.

 

A GULACSÜNGOS FÜLBEVALÓ

 

A gúlacsüngős flilbevaló kutatástörténetéről

Nevét a fordított piramis forma csüngőtagjáról kapta, amely a fülkarikához többnyire hengeres illesztőtaggal kapcsolódik.

Hampel József— a szentendrei sír kapcsán — a gúlacsüngős fülbevalókat elemezve, arra a megállapításra jutott, hogy az ilyen típusú fülbevalók a szentendrei lelet alapján jól keltezhetőek (HAMPEL 1894, 114-115). Niederle a bizánci eredet mellett foglalt állást, és összefüggésbe hozta a gúlacsüngősöket a szőlőfürt alakú fülbevalókkal (niederle 1930,131-134). László Gyula véleménye szerint, a Szentendre típusú fülbevalók a kagáni műhely termékei lehettek (László 1942, 786). Csallány Dezső a Deszk-D temető elemzésekor a kora avar női sírok jellegzetes ékszereként tárgyalta a fülbevalókat. Lényeges megállapítása, hogy fülbevalók a kunszentmártoni ötvössír préselőmagján készültek (csallány 1943, 165). A buji lelet kapcsán továbbra is egyként kezeli a három típust (CSALLÁNY 1958,69). A Velika Kladuse-i fülbevaló közlésekor Z. Vinski próbálkozott meg először a gúlacsüngős fülbevalók tipologizálásával. Csoportosításában a másodlagos jellemzőkre, méretbeli eltérésekre helyezte a hangsúlyt. A piramis forma eredete szerinte Elő-Ázsia, Ciprus és Egyiptom területéről származik, és a levantei kereskedelem közvetítő hatásával jutott el Bizánc területére (VINSKI 1955, 63-84). Kovrig Ilona szerint, eredetük a Pontus vidéken kereshető (KOVRIG 1963, 109). Zlaía Cilinská a Kárpát-medence 7-8. századi női ékszereinek összefoglalásakor, a gúlacsüngős fülbevalókra kitérve megállapította, hogy azok alsó tagja a nagygömb-csüngős fülbevalókkal mutat rokon vonást. Használatukat pedig a 7. század első évtizedeire helyezte (Cl-LINSKÁ 1975, 68-69). Bóna István a szegvári sír elemzésekor határozta meg, és választotta szét a három alaptípust Szegvár, Szentendre és Deszk típusra.1 Kimutatta továbbá, hogy a Csallány által női fülbevalónak tartott gúlacsüngős függők közül a Szegvár típust férfiak is viselték. A Szentendre és Deszk típusok méret és szerkezeti különbözőségeire is felhívta a figyelmet (BÓNA 1980, 39-40). Erdélyi István — a gúlacsüngős fülbevalókkal is foglalkozva — felsorolta az eddig előkerült ukrajnai, kaukázusi és déloroszországi párhuzamokat. Készítésüket bizánci műhelyekhez kötötte (ERDÉLYI 1982, 166-167). Kürti Béla a Deszk típus Maros-vidéki elterjedését és a dél-oroszországi bizánci ötvösség köréből való ere-deztetést hangsúlyozta. Felveti, hogy a típus rövid ideig volt használatban, ez az oka annak, hogy ezüst és bronz utánzatok nem készültek (KÜRTI 1983a, 31-32). A Szentendre típus helyi utánzatának tartja a Deszk típusú darabokat, s mivel jól körülhatárolható területen, a Tisza-Maros-Aranka közén kerülnek elő, ezért szerinte egy külön népcsoport vagy ötvösműhely hagyatékának kell tekinteni ezeket (KÜRTI-LŐRINCZY 1991, 10). H. Tóth Elvira a kunbábonyi kagán szállásterületének vizsgálatakor csatlakozik László Gyula elképzeléséhez. Szerinte a Szentendre típusú fülbevalóknak a legtöbbje a Duna-Tisza mentéről származik (H. TÓTH 1984, 17). A kunbábonyi fejedelmi sírról írott könyvében elkülönítette a három típust, és a Szentendre típus lelőhelylistáját is összeállította A Szegvár típus használatának idejét Bóna alapján, Garam Évával egyetértve, a 600 körüli évekre teszi (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 145). Garam Éva az avar kor legkorábbi, ázsiai eredetű leleteinek vizsgálatakor összeállította a Szegvár típus listáját és elterjedésüket is bemutatta (GARAM 1990, 253, Abb. 6).2 A pénzzel keltezett sírok kapcsán, a gúlacsüngős fülbevalókat az avar kor legkorábbi leletanyagához tartozónak határozza meg, 6. század végi, 7. század eleji használattal. A Szegvár típus használata, véleménye szerint, 600 körül zárul (GARAM 1992a, 149-150). Bálint Csanád — reflektálva Garam Éva cikkére (GARAM 1990) — nem látja meggyőzőnek Garamnak a Szegvár típusról kialakított ázsiai eredeztetését. Kelet-európai párhuzamokat felsorolva bizonyítja, hogy a két típus Pontusz-vidéki műhelyekből származik. A Deszk típus első listáját is megadja, és a típust avar készítésű, lokális avar variánsként taglalja (Bálint 1993.217-18).3

Felületi díszítettsége, valamint felfüggesztése alapján — a fent leírtakkal összhangban — az alábbi három típust különíthetjük el.

 

Szentendre típus (1. kép 1-3)

A fülkarikához — ami gyakran granulákkal kapcsolódik a középső, hengeres taghoz, és a fedőlap közepéhez illeszkedik — hosszabb, hengeres taggal kötődik a fülbevaló csüngő része. A fedőlap széleit szimmetrikusan elhelyezett, hengeres gyűrűtagon nyugvó, üreges gömbök díszítik. A gúla éleit üreges gömbdíszek szegélyezik, melyek keretként veszik közre a középen lévő rekeszdíszes mezőt. Rekeszei ékkő-, vagy csiszolt üvegbetétesek lehettek. A gúla alján három gömböt egy nagyobb gömb zár le, ugyanúgy mint a nagylemezgömbcsüngős fülbevalónál. A gömbök illeszkedésénél, valamint a fülkarikára való felfüggesztésnél szintén megtalálható a granulációs technika. Az ebbe a típusba sorolható fülbevalókat a következő lelőhelyekről ismerem:4

  1. Alibunar(Yu) (GARAM 1993, 52, Taf. 1. 2)
  2. Békéscsaba-repülőtér(MEDGYESI  1991, 111)5
  3. Budapest-Angyalföld (NAGY 1973,199)6
  4. Budapest-Angyalföld (GARAM 1993, 57, Taf. 2. 3)
  5. Buj 1. sír (JÓSA 1904,254-255; CSALLÁNY 1958, 32)
  6. Deszk-G 15. sír (KÜRTI 1983,XlV/7kép)
  7. Erdély-Siebenbürgen (LEHOCZKY 1905 ,428)
  8. Erzsébetfalva (GARAM 1992,44; AVAROK 1986 ,20)
  9. Hódmezővásárhely-Szabadság tér (B. NAGY 1984, 250)
  10. Inota (GARAM 1993, 67, Taf. 2. 4)
  11. Iregszemcse (BÁLINT 1993,256)
  12. Kula(Yu)(DIMITRIJEVIC-KOVACEVIC-VINSKI 1962,44)
  13. Kunpeszér/Peszéradacs 1. sír(H. TÓTH 1984,11)
  14. Magyarország (H. TÓTH-HORVÁTH 1992,145)
  15. Oroszlámos/Banatsko Arandjelovo-Podlukány-dűlő 2. sír? (Yu) (TÖMÖRKÉNY 1904, 269)
  16. Peszéradacs (HAMPEL1894,186)
  17. Rábapordány (FETTICH 1943,6)
  18. Szentendre 2. sír (BÓNA 1982-83,100)
  19. Szentes-Sárgapart (CSALLÁNY 1934, LXVIII. 16)

A gúlacsüngős fülbevalóknak e típusa eddig kizárólag női sírokból került elő. A nem hiteles körülmények között felszínre került daraboktól eltekintve, egy kivétellel (Deszk-G 15. sír) —ahol három darab is előfordul — mindig párosával találjuk. A fülbevalós sírok irányítására a K-Ny-i tájolás jellemző, bár itt a másik két típussal ellentétben, előfordul más tájolás is (Ny-K, É-D).7 Leggyakoribb kísérő leletei a borostyán és szemesgyöngyök, piperekanál, orsókorong, karperec.

Szorosabb összefüggés mutatható ki az egyes fülbevalók között:

1/A fedőlap élein függőlegesen rovátkolt, hengeres gyűrűtagon ülő, üreges gömbdísz található (Alibunar, Erzsébetfalva, Hódmezővásárhely, Peszéradacs, Szentendre, Rábapordány).

2/ Háromszög alakú rekeszben újabb kör alakú rekesz helyezkedik el (Budapest-Angyalföld, Erzsébetfalva, Hódmezővásárhely, Kunpeszér).

3/ Háromszög alakú rekeszben újabb háromszög, melynek élein kerek rekeszek találhatóak (Peszéradacs, Rábapordány).

4/ Háromszög alakú rekeszben három kerek rekeszmező van kiképezve (Alibunar, Szentendre).

E csoportokon belül az egyes fülbevalók méret és arány jellemzői is a szorosabb összetartozást bizonyítják. A fülbevalók nagygömbje két függőlegesen összeillesztett, préselt félgömbből áll (Szentendre és Kunpeszér kivételével, ahol a nagygömb vízszintesen összeillesztett). A függők közepes és nagy méretben fordulnak elő, de a legtöbbet a közepes méretűekből találunk (5,4-6,8 cm). A méretbeli hasonlóság oka az azonos műhelyben való készítés lehet.

Külön kell szólnunk a Deszk-G temető 15. sírjának fülbevalójáról (3. kép 3), amely főbb jellemzőiben ugyan a Szentendre típust képviseli, felerősítése8 azonban a Deszk típus sajátja.

A fülbevalók területi elterjedését vizsgálva azt tapasztalható, hogy míg a Szegvár típus főleg a Duna és a Tisza vonala mentén jelentkezik, addig ez megjelenik a Duna-Tisza közén is (Peszéradacs, Kula), és három esetben a Dunától távolabb eső dunántúli lelőhelyen is előkerült (Inota, Iregszemcse, Rábapordány) (9. kép).

 

Deszk típus (1. kép 4-6)

Átmenetet képez a Szentendre és a Szegvár típus között. A gúla élein és felszínén egyaránt megtalálható a granuláció, és az oldallapjain még jelzés szintjén megmarad a rekesztechnika (koncentrikus háromszögek, körök formájában). A fedőlapon az üreges gömbök helyét granulák veszik át, ugyanúgy, mint a Szegvár típusnál. A fülkarikára történő felerősítésre hengeres taghoz illeszkedő gyűrűtag lesz a jellemző. Az alsó nagygömb felett a három kisgömb jelzésszerűvé válik, vagy teljesen eltűnik (3. kép 5). Legegyszerűbb formáin — melyek bronzból készülnek —, már csak utalásszerű a koncentrikus körökből álló pontkörminta

  1. Alibunar (Yu) (GARAM 1993, 52, Taf. 2.5)
  2. Deszk-D 170. sír(CSALLÁNY 1943 ,162)
  3. Deszk-Ambrus 3. sír (MFM ltsz.: A 55.132.1.; A 53.43. 105.)9
  4. Deszk-H 12. sír (MFM ltsz.: A 53.15.79.)10
  5. Erdély-Siebenbürgen (Ro) (GARAM 1993, 64, Taf. 29.4-5)
  6. Hajdúböszörmény (MESTERHÁZY 1973,16)
  7. Homokrév/Mokrin (Yu) (DIMITRIJEVIC-KOVACEVIC-VINSKI 1962,19)
  8. Magyarmajdán/Majdan (Yu) (REIZNER 1895,381; DIMITRIJEVIC-KOVAŐEVIC-VINSKI1962, 19)
  9. Pusztaszentbenedek (id. MOGYORÓSSY 1870,281)11
  10. Torontál megye (KÜRTI 1983, XIV. t)
  11. Szegvár-Oromdülő 866. sír12
  12. Ismeretlen lelőhely (GARAM 1993,68, Taf 32.5)
  13. Ismeretlen lelőhely (GARAM 1993,68, Taf. 32.6)
  14. Ismeretlen lelőhely (Kisújszállás?) (GARAM 1993, 68, Taf. 32. 7-8)

A Szentendre típushoz hasonlóan kizárólag női sírokban és jellemzően párosával fordul elő. Nagyságuk az előző típusnál általában kisebb, kis és közepes méretűek fordulnak elő. A legtöbb darab a közepes méretűek közül került elő (5-6 cm között). A gúlát lezáró nagygömb két, vízszintesen összeillesztett préselt félgömbből áll. Jellegzetes kísérőleletei a paszta- és borostyángyöngyök, orsókarika, edénymelléklet.

A Deszk típusú fülbevalók készítése feltételezi a Szentendre és a Szegvár típus ismeretét, hiszen formai jegyeikben e függők a fent említett típusokhoz állnak közel. Gyakran egymástól nem túl nagy távolságra, vagy azonos lelőhelyen találunk Deszk és Szentendre (Deszk, Alibunar, Erdély-Siebenbürgen), illetve Deszk és Szegvár típusú (Deszk, Szegvár-Oromdűlő) fülbevalókat. A Szegvár típusban és a Deszk típusban előfordul egy-egy darab, melyeket a fülbevaló nagygömbjének kiképzése, a fülkarikára történő felerősítés és méret valamint aránybeli hasonlóságok kötnek össze. Ezek aDeszk-T 24. sír (fül-karikájánák záródására szintén a Deszk típusban találunk példát Erdély-Siebenbürgen lelőhelyről), valamint a Torontál megye lelőhelymegnevezésű darab (1. kép 6), melyek közel azonos területről kerültek elő. A Deszk típus darabjai a Tiszántúl területén koncentrálódnak, legtöbbjük a Tisza-Maros szögének területéről került elő (9. kép).

 

Szegvár típus (1. kép 7-10)

A fülbevaló egész felületét elborítja a granu-láció. A fedőlapon — a Deszk típushoz hasonlóan — granulaszemek ülnek. Gyakran a karikához illeszkedő hengeres függesztőtag a fedőlapon granulált, és a granuláció felfuthat a fülkarikára. Formailag ide sorolandók a fülbevaló testén háromszög alakú rekesszel elátott darabok is.

  1. Adony (BÓNA 1980, 4; GARAM 1993, 51, Taf. 1. 5)
  2. Dávod (GARAM 1993,60, Taf. 3. 7)
  3. Deszk-T 24. sír (KÜRTI 1983, XIV. t)
  4. Fadd (BÓNA 1980,40-41; GARAM 1993,64, Taf. 31. 8)
  5. Körösladány-Dózsa Tsz (JUHÁSZ 1973, ill)13
  6. Ram (Yu) (VINSKI 1955,1.1.2)
  7. Rácalmás (GARAM 1993,103, Taf. 71.7)
  8. Szegvár-Oromdűlő 1. sír (LŐRINCZY 1991,128)
  9. Szegvár-Sápoldal (BÓNA 1979, 5)14
  10. Ismeretlen lelőhely (GARAM 1993,67; Taf. 2.6)
  11. Ismeretlen lelőhely (HAMPEL 1894, Taf. LVIII/7; GARAM 1993,67, Taf. 2. 7)
  12. Ismeretlen lelőhely (GARAM 1993,68, Taf. 32. 3-4)
  13. Ismeretlen lelőhely (GARAM 1993,68, Taf. 32.4)15
  14. Ismeretlen lelőhely (GARAM 1993,69, Taf. 71.6)
  15. Ismeretlen lelőhely (KISS 1985,148)
  16. Velika Kladuse (Ho) (VINSKI 1955,1.11)
  17. Ismeretlen lelőhely (Üllő) (HAMPEL 1894, Taf. LVIII/9; GARAM 1992,44)

Az e típusba tartozó fülbevalók mind férfi (Szegvár-Sápoldal), mind női sírokban előfordulnak (BÓNA 1980, 39^12). Erre a típusra a páratlan fül-bevalóviselet jellemző. Kizárólag a Szegvár típusú fulbevalós sírokban található lovastemetkezés. A másik két típusnál ezidáig egy ilyen sír sem került elő, bár figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a fülbevalós sírok nagyrésze nem hiteles feltárásból, vagy szórványként került a múzeumokba. Ugyanakkor kb. azonos számú hitelesen feltárt sírral számolhatunk mindhárom típus esetében.

A típuson belül, bizonyos területi elkülönülésben jelentkeznek azok a leletek, ahol a fülbevaló testén háromszög alakú, rekeszes mező van (Dávod, Fadd, Ram, Rácalmás, Velika Kladuse, valamint három, lelőhely nélküli szórvány darab).16 Ez a díszítés a Szentendre típus sajátja, ugyanakkor előfordul a Deszk típusban is, de az alapvető formai jegyeik (fülkarikára történő felerősítés, a felületet elborító granuláció, a fedőlap sarkain ülő piramis alakú gömbdísz, méretük) a Szegvár típusba való tartozásukat bizonyítják. A Szentendre és a Szegvár típus közötti ösz-szekötő láncszemet a dávodi lelet képezi, melynek fedőlapján a Szentendre típus üreges gömbdísze található, valamint a fülbevaló testén elhelyezkedő rekesz is e típussal rokonítható (Budapest-Angyalföld, Erzsébetfalva, Hódmezővásárhely). Az Al-Dunánál (Ram) és a Zágrábtól délre, Velika Kladuséból előkerült függők (melyek méretben nagyobbak) kidolgozásukban megegyeznek az alföldi darabokkal (VINSKI 1955, 76). A Szegvár típusú darabok tehát a Szentendre típus ismeretében, azzal részben egy időszakban, esetleg azonos műhelyben készültek, de a Szegvár típus formai hagyományai alapján. Ezek alapján tehát a Szegvár típuson belül jelentkező variánsokat időben a Szegvár típussal párhuzamosan, vagy azt közvetlenül követve tudjuk elképzelni.

Méret tekintetében elmondhatjuk, hogy ebben a típusban a kis és közepes nagyság fordul elő (4-5 cm közötti darabokból találjuk a legtöbbet). A fülbevalók általában kisebbek, mint a Szentendre típus fülbevalói, de arányaik megfelelnek ennek a méretbeli változásnak. Nagygömbjeik mérete és kiképzése (vízszintesen összeillesztett két félgömbből állnak) a Deszk típusúakkal rokonítható.

 

NAGYLEMEZGÖMBCSÜNGŐS FÜLBEVALÓ

 

A nagylemezgömbcsüngős fülbevalók kutatástörténetéről

Az előkelő-rangos kora avar kori sírok jellegzetes tárgytípusa. Hampel József—a szentendrei lelet kapcsán — a 7. század elejére helyezte a nagygömb-csüngős fülbevalók készítését és használatát. Előállítását bizánci ihletésűnek tartotta (hampel 1905, 114). Készítésük a fönlaki préselőmintához hasonló darabok segítségével, két félgömbből történt (FET-TICH 1926,27). Csallány Dezső a fülbevalókat bizánci eredetűnek határozza meg. A kiszombori és deszki sírok kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak nők viselték ezt az ékszertípust. Kovrig Ilona időrendjüket is megadta: ,,nagygömbcsüngős valókkal együtt dinnyemag alakú gyöngyöt, üvegbetétes, karélyos boglárt, poncolt díszű, rombusz keresztmetszetű karperecet és bordás pántkarkötőt egyetlen egy esetben sem találtak, az ozorai leletben nyomuk sincs". Divatjuk virágkora a 6. századra esett, eredetük a Pontusz-vidéken kereshető. Utánzataik nem ezüstből, hanem bronzból készülnek (KOVRIG 1963,109). A felfüggesztésük alapján Zlata Cilinská három típust különített el. Az „A" típusnál a nagygömb közvetlenül a fülkarikára van erősítve, a „B" típusnál három kisgömb is megjelenik, és esetenként összekötő tagként középen egy hengeres „hordó formájú" gyöngy, a „C" típus ugyanaz, mint a „B" típus, csak granulációval, vagy üvegberakással díszített (CILINSKÁ 1975,65). Véleménye szerint, a „B" és „C" típus idősebb, és a 7. század közepén zárul a használata Az „A" típus kezdete 7. század első felére tehető (CILINSKÁ 1975,64-69). Párhuzamait Bóna István keleten találja meg. Véleménye szerint, a szasszanida hatalomváltáskor tűnik fel, és megtalálható a Kárpát-medence avar korával egykorú türk sírokban, valamint számos 6-8. századi közép-ázsiai freskóábrázoláson (BÓNA 1980, 39). Bronzból készült utánzataikat — a szentendrei leletben találhatóval együtt — Garam Éva a 7. század elejére keltezte (GARAM 1972,173). A jutasi 116., a Kiszombor-0 2., a pá-hipusztai valamint a németszentpéteri sírok alapján közép-, illetve belső-ázsiai eredete mellett foglalt állást. Készítésüket az avarok első, illetve második generációjához kötötte (GARAM 1992a, 148-149). Kürti Béla szerint, a típus első példányai szinte kizárólag aranyból készülnek (KÜRTI 1983, 29-30; 1983a 174). Használatuk a 630-as évekig tartó aranybőséggel hozható kapcsolatba (Kürti 1990,79). A típus eredete — mint ahogy azt a mervi korsó ábrázolása is bizonyítja — Közép-Ázsiában keresendő. Ezüstből, bronzból készült utánzatait valamennyi társadalmi réteg használta (KÜRTI-LŐRINCZY 1991,10). A granulációs díszítést elemezve H. Tóth Elvira arra a megállapításra jutott, hogy a nagygömbös típusú fülbevalók a közép avar leletanyagban nem karakterisztikusak, de az ovális csúcsban végződő csüngőjű darabok összekötik a kora és a közép avar kori példányokat. A felül nyitott fülkarika legjobb párhuzamai is a közép avar fülbevalókon találhatóak (H. TÓTH-HORVÁTH 1992,202).

Tipológiai alapon a forma a gúlacsüngős fülbevalók alsó tagjából vezethető le. A nagylemezgömb-csüngős fülbevalókon belül a típusok a szétválasztására legkézenfekvőbb a felerősítés (a karika és a gömbcsüngő viszonya) alapján történő felosztás. Ez alapján a nagygömbcsüngős fülbevalók között három típust különíthetünk el, mely csak részben fedi a Zlata Cilinská által felállított típusokat.17 Egyéb formai jegyek (a felerősítő tag hengeres, vagy gömbtag volta), valamint a díszítés alapján a típusokon belül altípusokat állíthatunk fel. E három típus közül jellemzően kettőben fordul elő a granulációs technika alkalmazása:

 

Kiszombor típus

Az ebbe a típusba tartozó fülbevalók nagygömbje a fülkarikára nem közvetlenül van felerősítve, hanem összekötő tagként három vagy négy kisgömb található a fülkarika és a nagygömb között. Két altípusát különböztethetjük meg:

Kevermes altípus. A fülkarikához három üreges kisgömbbel csatlakozik a nagygömb. Nemcsak a fül-karika és a gömbök illeszkedésénél találjuk meg a granulációt, hanem megjelenik a nagygömbön is (Káptalantóti-Bodok).

  1. Deszk-G 8. sír (CSALLÁNY 1939, 126-128)
  2. Káptalantóti-Bodok 22. sír (BAKAY 1973,24)
  3. Kevermes (JUHÁSZ 1973,99)18

Az altípus fülbevalóinak készítése és használata az éremmel keltezett sírok (Kiszombor-0 2. sír, Jutás 116. sír, Phocas solidussal19) alapján a 6. század vége és a 7. század eleje közötti időszakra tehető. További párhuzamot jelent a Törökbálint 2. sír20 Mauricius Tiberius solidusának utánzata (582-602), valamint e sírnak a szegvár-sápoldalival és a kiszombori sírral párhuzamosítható leletei (KOVRIG 1957, 130). A Sze-ged-Fehértó-A temető 34. sírjának fülbevalója szintén „P "-füles karddal együtt került elő (MADARAS 1981 ,3. kép), amely melléklet e típusú fülbevalós sírokban gyakori.

A nem granulált darabok azt mutatják, hogy a 6. század végén és a 7. század első felében már ismert ez a forma, használatuk a 7. század első harmadának végére jellemző (CILINSKÁ 1975,66). Ezt támasztja alá a káptalantóti-bodoki 22. sír granulált fülbevalója is.

A káptalantóti-bodoki fülbevaló egyharmad részén rovátkolt (gyöngydrótszerű) fülkarikájához a párhuzamot egy szombathelyi, közép avar kori, sorokba rendezett granulációs díszítésű fülbevaló, valamint a kunbábonyi fejedelmi temetkezés fülbevalójának fülkarikájában találjuk meg. Díszítése megegyezik a glodoszi lelet gúlacsüngős fülbevalójának alsó tagján találhatóval (H. tóth-Horváth 1992, 149), legjobb párhuzama pedig Kamuntárói ismert (UVAROVA 1902, 21). A síregyüttes II. (foga-zásos) állatstílusban készült övére a kora avar korban számos példa van.21 Az övet, a kora avar kori párhuzamait figyelembe véve, legkésőbb a 7. század első felében készítették.

Tíszadada altípus. A négy kisgömb közvetlenül a karikához csatlakozik. Az arany fülbevalóknál a kisgömbök többnyire maguk a granulák.

1.   Tiszadada (CSALLÁNY 1958,33)22

Az ide sorolt fülbevalók a 6. század végi - 7. század eleji avar anyagban már megtalálhatóak (Szentendre 3. sír), és legkésőbb a 7. század közepére sírba kerülnek (Kiskőrös 55. sír, Orosháza).

Itt kell még megemlítenünk a tiszadadai és kevermesi fülbevalókat, melyek átmenetet képeznek típusunk és a Szentes típus Páhipuszta altípusa között. Felfüggesztéséből hiányzik a középső összekötő tag. Kisgömbjeik mérete is a Szentes típussal mutat azonosságot.

 

Szentes típus

A fülkarika hengeres vagy gömb alakú illesztőtaggal csatlakozik az összekötő, három kisebb gömbhöz, amelyek a gömbcsüngőhöz illeszkednek. Az alapvető formai jegyektől való kisebb eltérés, valamint a granuláció elhelyezkedése alapján, a típuson belül két altípust különíthetünk el.

Páhipuszta altípus (2. kép 1-3). A fülkarikához hengeres vagy gömb alakú illesztőtaggal kapcsolódik a kisgömbsor, majd ehhez a nagygömb. Csak a hengeres tag és a fülkarika illeszkedésénél, valamint az összekötő kis gömböknél találunk granulációt. A nagygömb díszítetlen.

  1. Abony-Szentkirály (BALOGH 1945,301)
  2. Ászár ( FETT1CH 1943,6)
  3. Bocsa (LÁSZLÓ 1976,98) 23
  4. Csengele (MFM tsz.: 92.1.1.)'-
  5. Csóka 45. sír (KOVRIG-KOREK 1960,261-263)
  6. Deszk-G 37. sír (LÁSZLÓ 1940,147-148)
  7. Dunapataj-Szelidi-tó (GARAM 1993,61, Taf. 3.12)
  8. Ferenc-csatorna (GARAM 1993,65, Taf. 29.11)
  9. Kecskemét-Sallai út (H. TÓTH 1980 141; H. TÓTH 1981,26)
  10. Kiskőrös-városalatt 184. sír (HORVÁTH 1935, 50; GARAM 1993, 87, Taf. 47. 19)
  11. Kostolác (Yu)(DIMITRUEVlC-KOVACEVIC-VINSKI 1962, 120)
  12. Kunpeszér-Felsőpeszéri út 5. sír (HORVÁTH-H. TÓTH-V. SZÉKELY 1988,46; H. TÓTH 1984, 13)24
  13. Németszentpéter/Sinpetru German (Ro) (DÖRNER 1960, 425)
  14. Páhipuszta (CS. SÓS 1961,47)
  15. Pápa(T. K. 1872,59)
  16. Románd (GARAM 1993, 104, Taf. 33. 5-6)
  17. Szegvár-Oromdűlő 730. sír25
  18. Szentendre 1. sír (BÓNA 1982-83,99-100)
  19. Szentes-Kurcapart (CSALLÁNY 1934,232)
  20. Szolnok-mezőgazdasági gépállomás26
  21. Ismeretlen lelőhely (GARAM 1993,70, Taf. 34.1-2)
  22. Ismeretien lelőhely (Tápióság?) (GARAM 1993,69, Taf. 33.11)
  23. Tápszentmiklós (FETTICH 1943,6)
  24. Tiszavasvári-Koldusdomb 18. sír(CSALLÁNY 1958,57)
  25. Veresegyház (MESTERHÁZY 1983, 112; GARAM 1993, 109, Taf. 99. 10-11)
  26. Zsámbok 1. sir (GARAM 1983,156)

Hasonló arányban fordul elő a férfi és a női sírokban. Feltűnő, hogy azokban az esetekben, amikor biztosan férfi viselte, minden esetben fegyveres (mindegyiknél jellemző melléklet a kard), rangos, általában magányos és lovas, vagy lószerszámos temetkezést találunk. Az altípus fülbevalóinak kísérőleletei tág időhorizonton belül mozognak, általában az egész kora avar kor első felére jellemzőek. A férfi sírokban lemezes övek, gyűrűk, „P"-füles és karikás markolatú kardok, íj, vas nyílcsúcs, hurkos és füles kengyel, csikózabla társaságában találhatjuk, míg a női sírok jellemző kísérőleletei a borostyán és színes üveggyöngy, orsókarika, kürtös végű karperec, vaskés.

A fülbevalós sírok leggyakoribb tájolása K-Ny és É-D irányú.

A darabszám szerinti megoszlást vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy mind a férfiak, mind a nők esetében a páros fülbevalóviselet a jellemző, csak két esetben fordul elő egy fülbevaló (Abony-Szentkirály és Németszentpéter).27 Ha a nagyszámú szórvány vagy vétel útján bekerült leleteket is számításba vesszük, akkor azok sem módosítják a fent leírtakat, az altípusban a páros fülbevalóviselet a domináns.

Méret és arány tekintetében az altípus feltűnően egységes, a fülbevalók 3,6-3,8 cm nagyság között mozognak. Ettől jelentősebben csak néhány darab tér el. A nagygömbök 1,1-1,4 cm közöttiek, hasonló méretűekre szintén találunk példát a granulált nagy-gömbű darabok esetében (Körösladány, Endrőd-Do-boskert, Tószeg, stb). A nagygömbök mérete tehát aligha zárhatja ki a granuláció rajtuk való megjelenését. A kisgömbökre a 0,4-0,5 cm közötti méret a jellemző. A nagygömbök — azokban az esetekben, ahol ez vizsgálható volt — egységesen két vízszintesen egymáshoz illesztett félgömbből állnak.

Legkorábbi előfordulása a szentendrei síregyüttesben található, ahol a Kiszombor típusú és a Szentes típusú (Páhipuszta altípusú) fülbevaló együtt van jelen. Legkésőbbi előfordulása a Kecskemét-Sallai úti síregyüttesben található. A Páhipuszta altípusba tartozó fülbevalókat — időrend tekintetében — a két pénzzel datált sír (Szentendre, Németszentpéter28) határolja be, viseletükkel főleg a honfoglaló avarság első és második generációjától a 7. század 20-30-as évtizedéig számolhatunk. Sírba kerülésük pedig legkésőbb a század közepéig megtörténik (Kecskemét-Sallai u.).29 Ezt a sírok kísérőleletei is támogatják. A „P"-íüles kard, orsókarika, borostyángyöngy, kürtös végű karperec, melyek általában a kora avar kor elejének jellegzetes leletei. A fenti keltezést támogatja az, hogy a Szentendre 1. sír és a pápai fülbevaló négy kisgömbbel ellátott — amely a Kiszombor típus sajátja —, valamint a szentendrei síregyüttesben együtt találjuk a két típust. Az altípusból bizonyos tekintetben „kilóg" a bócsai fülbevaló,30 melynek felül nyitott karikájára a legjobb párhuzam a kunbábonyi sír függőjében látható. A fejedelmi temetkezés elemzése kapcsán H. Tóth Elvira bemutatta a felül nyitott fülkarikák párhuzamait (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 201-202), és felhívta a figyelmet a bócsai ezüst fülkarikákra. Véleménye szerint, a nyitott végű, egyik végén bordázott szalagú, másik végén hegyben végződő karikák egyáltalán nem jellemzőek a kora avar korra. Legjobb párhuzamuk a kiskőrösi fejedelmi kislány karperecének végződése (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 367). Az ilyen végződés a kora avar korban egyáltalán nem ismeretlen. Előfordul a felhúzott lemezgömbcsüngős fülbevalókon,31 és hasonlót találhatunk egy Deszk típusú gúlacsüngős fülbevalón is (Erdély-Siebenbürgen). A legjobb párhuzamai a káptalantóti-bodoki 22. ár karikái, melyek a 7. század közepe előttre keltezhetek.

Az altípus a Duna-Tisza közti területen jelentős számban fordul elő (10. kép).32

Tószeg altípus (2. kép 3-7). A nagygömb is granulációdíszes, mely díszítés rombusz és/vagy háromszög alakban jelenik meg. Az alján gyakran granulációval keretezett félgömb, vagy fordított piramis alakú granuláció található. Általánossá válik a berakásos technikát imitáló, granulációval kereteit, rombusz alakú rekesz, vagy dudordíszítés (amely megjelenhet a három összekötő gömbön, a henger alakú összekötő tagon, vagy akár elboríthatja az egész felületet) a rombusz és háromszög minta mellett. Az előző altípustól tehát a felület díszítettsége különbözteti meg.

  1. Alattyán 81. sír(KOVRlG 1963,16)
  2. Alattyán 233. sír (KOVRIG1963,27-28)
  3. Bakonszeg (HAMPEL 1889,376,349; GARAM 1993,53, Taf. 3. 1)
  4. Bakonszeg (HAMPEL 1889,376,349; GARAM 1993,53, Taf. 3.2)
  5. Balatonfűzfó-Szalmássy telep (ARANYLELTÁR 1989,57)
  6. Balatonfűzfo-Szalmássy telep (ARANYLELTÁR 1989,57)
  7. Balatonfűzfo-Szalmássy telep (ARANYLELTÁR 1989,57)
  8. CsanytelekA. sír (KÜRTI 1990,79-80)
  9. Debrecen (GARAM 1992,44)
  10. Dombóvár (RÓMER 1868,185; GARAM 1993,61, Taf 33.3^t)33
  11. Endrőd-Dobos-kert (MRT 8,137)
  12. Gátér (KADA 1905, 383/1 ábra; HORVÁTH-H. TÓTH-V. SZÉKELY 1988, 51)
  13. Gátér 244. sír (KADA 1908,332)
  14. Kaba-Belterület(ZOLTAI 1928,39-40)
  15. Kiskőrös (GARAM 1993, 81, Taf. 47. 17)
  16. Kiskőrös-Pohibuj Mackó-dűlő 54. sír (TÖRÖK 1975,295)
  17. Körösladány (CSALLÁNY 1956,147; MRT 6,122)
  18. Linz-Zizlau 139. sír (LANDENBAUER-OREL I960, 57-58)
  19. Rábapordány (GARAM 1993, 103, Taf. 71. 5)
  20. Regöly 5. sír (HAMPEL 1905, 230, Taf. 184)
  21. Ismeretlen lelőhely (Szatmárnémeti?) (GARAM 1993,69-70, Taf. 33. 7)
  22. Szeghalom (ECSEDI-SÖREGI 1929,33; MRT 6,179)
  23. Szentes-Berekhát (CSALLÁNY 1934,232)
  24. Szigetszentmiklós-Háros 14. sír(CS. SÓS 1961,38-42)
  25. Szombathely (GARAM 1993,106, Taf. 33.12)
  26. Ismeretien lelőhely (ERDÉLYI 1966,52)
  27. Ismeretien lelőhely (KISS 1985,149, Taf. IV/2)
  28. Ismeretien lelőhely (KISS 1985,149, Taf. IV/3)34
  29. Ismeretien lelőhely (KISS 1985,149, Taf. IV/4)
  30. Ismeretien lelőhely (GARAM 1993,70, Taf. 33. 8)
  31. Tatabánya-Alsógalla 75. sír (SZATMÁRI 1982-83,71)
  32. Tiszakécske-Óbög A. sír (GARAM 1991,134)35
  33. Tiszakécske-Óbög/Bögpuszta-Újkécske (ERDÉLYI 1966, 52; GARAM 1993,107, Taf. 99. 5-6)
  34. Torda? (HAMPEL 1894, LVIII/4; GARAM 1993,69, Taf. 33.1-2)
  35. Tószeg (POSTA 1889, 148; GARAM 1993, 108, Taf. 98. 6)36
  36. Váchartyán 2. sír (FERENCZY 1963,84)
  37. Várpalota-Gimnázium 192. sír (ERDÉLY1-NÉMETH 1969, 184-185)

Az ebbe az altípusba tartozó fülbevalók eddig szinte kizárólag női sírokban fordultak elő. A két, altípusunkba tartozó férfi sír (Csanytelek, Kába) leletei az előző altípusba sorolt fülbevalós férfi sírok leleteivel mutamak rokonságot A fülbevalók a sírokban párosával fordultak elő, a férfi sírokban azonban páratlanul találjuk.37

Az altípus női temetkezéseire jellemző, hogy a fülbevalók gyakran fordulnak elő színes és szemes-gyönggyökkel, vascsattal, szürke kulaccsal, orsógombbal, vaskéssel, vas- és bronzlánccal. Az előző altípushoz képest újabb tárgyak — fibula, vaspáncél, lánc, kulacs, orsógomb —jelennek meg a sírokban.

Az altípus sírjainak tájolása jellemzően Ny-K-i irányú. Az előző altípus méreteitől jelentős eltérést nem tapasztalunk, de nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy az ide tartozó darabok általában nagyobbak. Utánzataik aranyozott bronzból (pl. Szeged-Kolozsvári tér — KÜRTI 1983, XIV. ábra 4) és ezüstből (pl. Csongrád-Felgyő38, Alpár-Várdomb39) egyaránt előfordulnak.

A legkorábbi darabokon a bizánci eredetű háromszög és rombuszmintába rendezett granulációs díszítés dominál (BÁLINT 1993,239). E darabok kapcsolata kimutatható a Szentendre típusú gúlacsüngős fülbevalókkal.40 Például a csanyteleki, szigetszent-miklós-hárosi és a várpalotai függőkön már a 7. század első felének végén megjelennek a fent említett díszítések.

Az altípuson belül a középső hengeres tag helyett megjelenő gömb alakú felfüggesztés (Bakonszeg, Debrecen, Kiskőrös A (54). sír, Tószeg, valamint egy lelőhely nélküli darab), valamint a hengeres tag helyett megjelenő gömbös felfüggesztésen áthúzott fülkarika alapján (pl. Alattyán 57.,41 233. sír, Rábapordány, Regöly, Kába, Tatabánya-Alsógalla 75. sír, Váchartyán 2. sír, valamint egy lelőhely nélküli magyarországi darab)42 szorosabb összefüggés mutatható ki a fülbevalók között. Ugyanakkor felületi díszítettségük alapján nem válnak el élesen az altípustól. Példa rá a bakonszegi és a regölyi, ahol a jelzésszerű rekesz együtt szerepel a rombusz alakú granulációval. Ezek a függők az altípus legkésőbbi darabjai. Egyes esetekben csavart (pl. Gátér, Gátér 244. sír, valamint két magyarországi ismeretlen lelőhely), illetve rovátkolt fülkarikával (pl. Debrecen, Szombathely), vagy sorokba rendezett granulációval (pl. Alattyán 233. sír, Dombóvár, Gátér 244. sír, Szeghalom, Szombathely) díszítettek. Ezen kombinációk a közép avar fülbevalókon válnak gyakorivá.43 Az altípus fülbevalói előfordulhatnak közép avar környezetben.44 Néha — mint például Regöly — a 8. századra jellemző plasztikus sávokkal és szemekkel díszített gyöngyökkel együtt (KISS-SOMOGYI 1984,142) találjuk őket.

A 7. század derekától, második harmadától kezdve jelenik meg az övvereteken a ékkőberakás (KOVRIG 1963,132). Ezt megelőzve, illetve vele részben párhuzamosan, főleg a nagylemezgömbcsüngős, granulált ezüst fülbevalókon (pl. Alattyán 57. sír), de az aranyakon is (Dombóvár, Balatonfűzfő-Szalmás-sy-telep) a granulációval vagy álgranulációval kereteit kőfoglalat (KOVRIG 1963, 110) terjed el. Azok a darabok, ahol a kőfoglalatot granulációval kereteit dudordísszel jelzik (Bakonszeg, Bögpuszta, Endrőd-Doboskert, Gátér, Körösladány, Rábapordány, Regöly, Szatmárnémeti, Szentes-Berekhát), időben közel állnak a közép avar granulációs díszítést alkalmazó darabokhoz. Ez utóbbiakra a sorokba rendezett díszítés a jellemző. Azokat a fülbevalókat, amelyeken a rekesztechnika vagy annak jelzésszerű alkalmazása megjelenik, az ezüst példányokhoz45 hasonlóan a 7. század közepére, utolsó harmadára keltezhetjük és legkésőbb a 7. század végéig sírba kerültek.46 Ezek azok a darabok, amelyek a közép avar kor leletanyagával kerülnek elő, valamint amelyeken a granuláció már sorokba rendezett, vagy négy granulaszemből álló rombuszminta található rajtuk, még a nagy-gömbcsüngős fülbevalók formáit őrzik.

Az altípus díszítése (a rombusz, háromszög alakba rendezett minta, a kőfoglalat körüli granuláció, vagy ennek jelzésszerű alkalmazása) megtalálható az álcsatos kör fejedelmi sírjainak szíjvégein, csatjain, kardfüggesztő veretéin (H. TÓTH-HORVÁTH1992, 148). Mint arra már Garam Éva utalt (GARAM 1988,162), a díszítés azonossága alapján (Kecel, Alpár47 kardfüg-gesztőjén és a kunbábonyi leleteken előforduló díszítésre48 gondolva) egy körbe tartozónak tarthatjuk őket a fülbevalókkal.

Elterjedésüket vizsgálva feltűnő, hogy a Duna-Tisza közti területen, tehát a kagáni székhely közvetlen közelében alig fordul elő ebbe az altípusba sorolható fülbevalós sír (10. kép).

 

KISLEMEZGÖMBÖS FÜLBEVALÓ

Tipológiai alapon a nagylemezgömbcsüngős fülbevalók harmadik típusával mutat rokonságot. A fülbevaló a nagylemezgömbcsüngős függők kisgömbök nélküli egyszerűsödött formája. A fülkarikára való felfüggesztésnél, valamint gyakran a hengerpalást és a fülbevaló gömbtestének kapcsolódásánál granuláció található.

Jellegzetes közép avar leletanyaggal együtt fordul elő. Feltehetőleg a Kaukázus és a Pontus vidék északi részéről kerül a Kárpát-medencébe. Használata a 7. század közepén kezdődik.49 Megjelenik rajta a kora avar korban ismeretlen, sorokba rendezett granulációs díszítés (KOVRIG 1963,137). Készítése Szabó János Győző szerint, legkorábban a 7. század közepére tehető. Használata a 7. század végén megszűnt (SZABÓ 1965,46).

 

Jánoshida típus (2. kép 8-10)

A fülkarikára általában hengerpalást alakú taggal kapcsolódik, de ez az összekötőtag jelzésszerűvé válhat, vagy teljesen eltűnik. A hengerpalásthoz illeszkedik a függő gömbteste, mely gyakran nyúl-tabb gömbforma A gömbcsüngőn a sorokba rendezett granulációs díszítés lesz a jellemző, emellett a négy granulaszemből álló rombuszdísz is megtalálható. A felületi díszítettség alapján nem különíthetőek el altípusok.

  1. Alattyán 85. sír(KOVRJG 1963,16)
  2. Alattyán 216. sír (KOVRIG 1963,26)
  3. Alattyán 604. sír (KOVRIG 1963,53)
  4. Bjelo Brdo (Yu) (DIMITRIJEVIC-KOVACEVIC-VINSKI 1962, 108)
  5. Budakalász 214. sír (PÁSZTOR-VIDA 1991)50
  6. Dévaványa-Köleshalom 15. sír (KOVRIG 1975a, 134)
  7. Dunapentele II. (10) sír (BÓNA1982-83,121-125)
  8. Gátér (KADA 1905, 383, 9 ábra; HORVÁTH-H. TÓTH-V. SZÉKELY 1988, 51)
  9. Gátér 171. sír (KADA 1906,151-152)
  10. Halimba 6. sír (GARAM 1993,66, Taf. 29. 10)
  11. Halimba 165. sír (TÖRÖK 1968,270-73)
  12. Jánoshida 180. sír (ERDÉLYI 1958,32-33.)
  13. Jánoshida210. sír (ERDÉLYI 1958,36-37)
  14. Nagyréde-Ragyogópart 8. sír (SZABÓ 1968,38)
  15. Nyékládháza20. sír(K. VÉGH 1965,190)
  16. Szeged-Fehértó-A 9. sír (Móra ásatási sírlapja,51 MADARAS 1981,35)
  17. Szeged-Fehértó-B 82. sír (MADARAS 1981,41)
  18. Szegvár-Szőlőkalja 104. sír (HEGEDŰS 1979,65)52
  19. Ismeretlen lelőhely (HAMPEL 1894, 114, Taf. LX/9; GARAM 1993,70, Taf. 34. 3)
  20. Ismeretlen lelőhely (GARAM 1993,70, Taf. 34.4)
  21. Tatabánya-Alsógalla 291. sír (SZATMÁRI 1982-83,71)
  22. Táp-Borbapuszta 317. sír(XJM RégA d6-85)53
  23. Tiszaderzs 34. sír (KOVRIG 1975,217)
  24. Tiszavárkony (GARAM 1993,108, Taf. 98.7-8)
  25. Vámosmikola 54 (56). sír (MRT 9, 538)
  26. Zsély/Zelovce(Sk)607. sír(CILINSKÁ 1973,142)

Az ebbe a típusba sorolt fulbevalós sírok tájolása — a korszakkal megegyezően — általában ÉNy-DK. Fülbevalók a női és a férfi temetkezésekben egyformán előfordulnak. A női fulbevalós sírok gyakori melléklete a párta, gyöngyök (előfordul még a szemesgyöngy, de megvan már a dinnyemag alakú is, valamint a poliéderes gyöngyök), boglár, használati eszközök (orsógomb, vasár). A férfi és a női temetkezésekben egyaránt jellemző kísérőlelet a csat, többnyire vasból (a női sírokban főleg a lant alakúak fordulnak elő). A férfi sírokban lemezes, ezüst szíj-végekkel, tűzkészséggel együtt találjuk őket.

Ezekre a fülbevalókra jellemző lesz az a kora avar korban is előforduló gyakorlat, hogy a fülkarika nem aranyból, hanem bronzból és ezüstből54 készül és a sima huzalkarikát gyakran helyettesítik csavartlal.

Legkorábbi előfordulásuk Szeged-Fehértó-A 9. sír, ahol kora avar préselt, lemezes szíj véggel és korai fazékkal együtt találhatjuk a kislemezgömbcsüngős fülbevalót. A két éremmel, illetve éremutánzattal keltezett sír (Szeged-Fehértó-B 82. sír, Dunapentele 10. sír55 alapján fülbevalóinkat a közép avar korra, a 7. század harmadik harmadára, illetve végére helyezhetjük. Ezt támogatja továbbá az is, hogy az alaty-tyáni 604. sír hármas csoportú korongveretes öve az Alattyán 40. sír, Újkécske 1. sír csatjain keresztül összekapcsolható a szeged-makkoserdei 24. sírral, mely II. Constans és IV. Constantinus veretéivel keltezett (KOVRIG 1963, 127). A típus ezüstpéldánya, amely a zsélyi temető 490. sírjából elnagyolt csillag alakú, fémlemez bevonat nélküli, vas keresztvasú szablyával együtt került elő, szintén ezt bizonyítja.56 Elterjedésükről elmondható, hogy a Duna-Tisza közti területen szinte nem fordul elő (11. kép). Ennek okát a kagáni székhely áthelyeződésében láthatjuk.

A kora avar Szentes típusú, Tószeg altípusú fülbevalók között, a legkésőbbi daraboknál kimutatható egy határozott méretcsökkenés.57 Az ezeken a darabókon lévő granulációs — pl. sorokba rendezett — díszítés gyakran megegyezik a kislemezgömbcsüngős függőkön találhatókéval (pl.: Alattyán 233., 604. sír). Ugyanakkor a kislemezgömbcsüngős fülbevalókon is megtalálhatjuk a rombusz alakú granulációs díszítést.

Ezek a darabok azt bizonyítják, hogy a nagylemez-gömbcsüngős fülbevalóknak szerepük volt a kislemezgömbcsüngős fülbevalóforma megjelenésében, tipológiailag belőlük jól levezethetőek.

 

ÖSSZEGZÉS

Tipológiai alapon, és az időrendi kérdéseket figyelembe véve, azokkal a kora és közép avar fülbevalókkal foglalkoztunk, melyeken erre az időszakra jellemző díszítésmód, a granuláció előfordul. E tárgyak közül, jelen dolgozatban főleg az arany fülbevalókra (azon belül is a gúla- és lemezgömb-csüngősökre) koncentráltunk. Bár ezeken a fülbevalókon a granulációhordozóság másodlagos jellemző, mégis azt tapasztaltuk, hogy gyakran a granulációs díszítés összeköti a külön típusba, altípusba sorolható fülbevalókat. E technológiának az ismeretét az avarság a Kaukázus térségében, illetve a Pontusz-vidéken ismerhette meg és onnan hozta magával.

A fülbevalókon belül felállítható egy fejlődési sor, amelyet a formai egyszerűsödés jellemez (7. kép).

A Szegvár típusú fülbevalók a legkorábbi avar anyagban megtalálhatóak, az avar honfoglalással tűnnek fel és a 600 tájáig élő első, legfeljebb második generáció ékszerei (BÓNA 1980, 39-42; GARAM 1988, 149). Ebből az időszakból ezidáig nem tudjuk kimutatni, de valószínűsíthetően vele párhuzamosan jelen van a Szentendre típus készítése és használata Legkorábbi előfordulását a szentendrei sírban láthatjuk, és további darabjaink is ezt az időrendet támogatják. Az egyes darabok fent ismertetett díszítés és méretösszefüggései alapján készítésüket a 6. század vége, 7. század első két évtizede közötti időszakra helyezhetjük. Legkésőbbi sírba kerülésükkel pedig — a pe-széradacsi leletek alapján — a 7. század közepéig

Ezek a darabok azt bizonyítják, hogy a nagylemez-gömbcsüngős fülbevalóknak szerepük volt a kislemezgömbcsüngős fülbevalóforma megjelenésében, tipológiailag belőlük jól levezethetőek.

számolhatunk (H. TÓTH 1984, 17). A gúlacsüngős fülbevalók e két típusának (Szentendre, Szegvár típus) eredetét — a bizánci ötvöshagyományok alapján — Dél-Oroszország területén kereshetjük (KÜRTI 1983a, 175). A két típus elemeiből táplálkozva alakul ki a Kárpát-medencére jellemző Deszk típus (BÁLINT 1993, 217-18) készítése és divatja, párhuzamosan a Szentendre típussal. Ezzel egy időszakra tehetjük a Szegvár típushoz legközelebb álló darabokat, melyek a Dávod lelőhelyről előkerült darabbal fémjelezhe-tőek, majd egy harmadik időrendi csoportként körvonalazódnak a Deszk típus elemeit felhasználó bronz,58 esetenként aranyozott bronz darabok (8. kép). Ezeket a bizánci aranybeáramlás lecsökkenésével szokás kapcsolatba hozni (BÓNA 1971, 28; kürti 1983, 40), esetleg tükrözheti a Szatmári Sarolta által felvetett bizánci és a helyi mesterek közötti eltérést is (SZATMÁRI 1980,46).

A gúlacsüngős fülbevalók anyagösszetételét vizsgálva, feltűnő a réz-cink szennyezettségi arány a solidusokban is kimutatható előfordulási aránnyal való megegyezése. Ettől való jelentősebb eltérést csak a szegvár-sápoldali darab mutat.59 A szennyezettség terén összefüggés mutatható ki a Deszk-D 170. sír, a Szegvár-Oromdűlő 1. sír, a Deszk-Ambrus 3. sír és a hódmezővásárhelyi fülbevalók között, melyek a feltételezhető solidusalapanyagon túl, azonos aranyfinomságban készültek. Ez azonos műhelyre, vagy műhelyhagyományra utal. Ezt támogatja a fentiekben ismertetett egyes gúlacsüngős fulbevalótípusok díszítőelemeinek keveredése is.

A gúlacsüngős fülbevalók elterjedését vizsgálva feltűnő, hogy a Dunántúl belső területeiről eddig összesen három darab került elő (Inota, Iregszemcse, Rába-pordány) és mindhárom Szentendre típusú (9. kép).60

A Szegvár típus kivételével általában nem a leggazdagabb mellékletekkel ellátott sírokban találjuk meg a gúlacsüngős fülbevalókat. Mellékleteik a kora avar korban gyakran előforduló tárgytípusok, szemes- és borostyángyöngy, orsókorong és orsógomb, piperekanál, kürtös végű karperec.

A nagylemezgömbcsüngős fülbevalókat a gúlacsüngős fülbevalók alsó tagjának maradványaként kezelhetjük. Ez már kialakult formában érkezik a Kárpát-medencébe. A Deszk típusból tipológiai alapon levezethető a Kiszombor típusú, nagylemezgömbcsüngős fülbevalóforma, mely a tiszadadai, kevermesi függőkön keresztül kimutathatóan kapcsolatban van a Szentes típus Páhipuszta altípusú ékszereivel. Ennél közvetlenebb hatás figyelhető meg a Szentendre típusú gúlacsüngős és a Tószeg altípusba sorolt nagylemezgömbcsüngős függők között.61 A következő fejlődési fázisban a 7. század közepén megjelenik a nagylemezgömbcsüngős fülbevalók azon típusa, melynél a gömbcsüngő a fülkarikához közvetlenül kapcsolódik. Ezekre a függőkre azonban már nem jellemző a granulációs díszítés alkalmazása, ám e típus formailag rokonítható a közép avar időszak kislemezgömbcsüngős függőivel. E fejlődési sorba az ezüst- és bronzpéldányok beilleszthetőek, figyelembe véve azt a tényt, hogy ezek az aranytárgyak utánzataként jelennek meg, és az egyszerűbb, köznépi változatot képviselik.

A fülbevalók viselete, úgy tűnik, nem kötődik etnikumhoz, inkább divatjelenség, mivel a fülbevalós síroknál sokrétű temetkezési szokás figyelhető meg. Egyes típusok, altípusok nem alkotnak területileg mindig zárt egységet ugyanakkor gyakran egymástól nagy távolságra található darabok méretben, arányban és díszítésben megegyeznek, vagy igen közel állnak egymáshoz.

Feltűnő, hogy a 7. század közepe, harmadik harmada időszakából nagyszámú granulált, arany, nagylemezgömbcsüngős fülbevalós női sírral találkozunk, és ezek a sírok nem a Duna-Tisza közén sűrűsödnek. Ennek oka az új hatalmi centrumnak a Duna-Tisza közti területről való eltolódásában kereshető. A nagylemezgömbcsüngős fülbevaló divatja nem tűnik el egycsapásra a közép avar változásokkal, hiszen számos esetben nagylemezgömbcsüngős fülbevalókhoz közel álló formákon, közép avar időszakra jellemző, granulációval ellátott darabokat találunk (pl. Alaty-tyán 233. sír, Váchartyán 1. sír), ugyanakkor kora avar tárgyakat tartalmazó síregyüttesben (Szeged-Fehértó-A 9. sír) feltűnik a jellegzetesen közép avar ékszertípus, a kislemezgömbcsüngős fülbevaló.

A fülbevalók kisgömbjeinek és nagygömbjeinek méreteit vizsgálva egy-egy típuson, altípuson belül feltűnően egységes adatokat kapunk. Általában azt mondhatjuk, hogy a középátlagtól csak a Kárpátmedence peremterületein előkerült darabok térnek el. Az egyes típusok méretadatai támogatják a fent ismertetett fejlődési sort. Az összefüggések okát az azonos műhely(ek)ben való készítésben láthatjuk.

A granulációs díszítés tekintetében általánosan levonható következtetés, hogy a kora és közép avar időszakban folyamatosan jelen lévő granuláció felhasználása három, egymástól jól elváló módon jelentkezik:62

1/ A granulációnak főleg összekötő, illesztéseket elfedő funkciója van. Ebbe a csoportba sorolható a gúlacsüngős fülbevalókon megjelenő granuláció, valamint a Páhipuszta altípusú nagygömbös fülbevalók.

2/ Előtérbe kerül a díszítő funkció, rombusz, háromszögminta, kőfoglalat vagy ennek imitációja stb. Ezzel együtt emelkedik a díszítés alkalmazásának számbeli előfordulása A háromszögminta, rombusz alakú díszítés alapján a fülbevalós sírok rokonítha-tóak a hasonló díszítést felhasználó, granulált, hármas ívű kardfüggesztős sírok granulációs tárgyaival (Alpár, Kecel kardfüggesztői).

3/ A sorokba rendezett minta válik általánossá, és csökken a díszítés előfordulási gyakorisága. Megváltozik a granuláció kivitele. Nagyobb szemű, durvább granulák lesznek a jellemzőek, ugyanakkor a díszítésben csökken az alkalmazási gyakoriság. A fülbevalók formai, tipológiai rokoníthatósága mellett ennek a ténynek jelentős elválasztó szerepe lesz. A mintakincsben továbbra is jellemző lesz a rombusz alakba való rendezés, de szemben a kis szemű tömör, térkitöltő mintával, a négy szemből álló, durvább granularombusz válik általánossá.

 

1. kép 1: Deszk-G 15. sír; 2: Peszéradacs; 3: Szentendre 2. sír; 4: Torontál megye; 5: Kiskunhalas-Balota; 6:Pusztaszentbenedek; 7: Deszk-T 24. sír; 8: Szegvár-Sápoldal; 9: Fadd; 10: Ismeretlen lelőhely

 

2. kép 1: Kecskemét-Sallai u.; 2: Szentendre 1. sír; 3: Ismeretlen lelőhely; 4: Bakonszeg; 5: Dombóvár; 6: Körösladány; 7: Endrőd-Doboskert; 8: Dunapentele; 9: Jánoshida 210. sír; 10: Nyékládháza; 11: Ismeretlen lelőhely

 

3. kép 1-2: Csongrád-Felgyő 120. sír; 3-6: Szegvár-Szőlőkalja 104. sír

 

4. kép: Csongrád-Felgyő 120. sír

 

5. kép: Alpár-Várdomb

 

6. kép: Alpár-Várdomb

 

7. kép: Tipológiai táblázat

 

8. kép: Időrendi táblázat

 

9. kép: A gúlacsüngős filbevalók elterjedése. O Szentendre típus: 1: Alibunar; 2: Békéscsaba-repülőtér; 3: Budapest-Angyalföld; 4: Buj; 5: Deszk-G;6: Erzsébetfalva; 7: Hódmezővásárhely-Szabadság tér; 8: Inota; 9: Iregszemcse; 10: Kula; 11: Kunpeszér/Peszéradács; 12: Oroszlámos;13: Peszéradacs; 14: Rábapordány; 15: Szentendre; 16: Szentes-Sárgapart; <g> Deszk típus: 17: Alibunar; 18: Deszk-D; Deszk-H; Deszk-Ambrus;19: Hajdúböszörmény; 20: Homokrév/Mokrin (Yu); 21: Magyarmajdán/Majdan (Yu); 22: Pusztaszentbenedek 23: Szegvár-Oromdűlő;24: Kisújszállás?; • Szegvár típus: 25:Adony; 26: Dávod; 27: Deszk-T; 28: Fadd; 29: Körösladány-Dózsa Tsz; 30: Rácalmás;31: Szegvár-Oromdűlő; 32: Szegvár-Sápoldal; 33: Velika Kladusa (Ho); 34: Üllő

 

10. kép: A nagylemezgömbcsüngős fülbevalók elterjedése. O Szentes típusIPáhipuszta altípus: 1: Abony-Szentkirály; 2: Ászár; 3: Bocsa; 4: Csengek; 5: Csóka/Coka; 6: Deszk-G; 7: Dunapataj-Szelidi-tó; 8: Kecskemét-Sallai-út; 9: Kiskőrös-városalatt; 10: Kostolac (Yu); 11: Kunpeszér-Felsőpeszéri út; 12: NémetszentpéterISinpetru German (Ro); 13: Páhipuszta; 14: Pápa; 15: Románd; 16: Szegvár-Oromdűlő; 17: Szentendre; 18: Szentes-Kurcapart; 19: Szolnok-mezőgazdasági gépállomás; 20: Tápszentmiklós; 21: Tiszavasvári-Koldusdomb; 22: Veresegyház; 23: Zsámbok;Tószeg altípus: 24: Alattyán; 25: Bakonszeg: 26: Balatonßzfö-Szalmassy telep; 27: Bögpuszta/Tiszakécske; 28: Csanytelek; 29: Debrecen; 30: Dombóvár; 31: Endrőd-Dobos-kert; 32: Gátér; 33: Kaba-Belterület; 34: Kiskőrös; 35: Kiskőrös-Pohibuj-Mackó dűlő; 36: Kőrösladány; 37: Rábapordány; 38: Regöly; 39: Szatmárnémeti(?); 40: Szeghalom; 41: Szentes-Berekhát; 42: Szigetszentmiklós-Háros; 43: Szombathely; 44: Tatabánya-Alsógalla; 45: Torda(?); 46: Tószeg; 47: TiszaalpáriAlpár; 48: Váchartyán; 49: Várpalota-Gimnázium

 

11. kép: A kislemezgömbcsüngős fülbevalók elterjedése. 1: Alattyán; 2: Bjelo Brdo; 3: Budakalász-Dunapart; 4: Dévaványa-Köleshalom; 5: Dunapentele; 6: Gátér; 7: Halimba; 8: Jánoshida; 9: Nagyréde-Ragyogópart; 10: Nyékládháza; 11: Szeged-Fehértó; 12: Szegvár-Szőlőkalja; 13: Tatabánya-Alsógalla; 14: Táp-Borbapuszta; 15: Tiszaderzs; 16: Tiszavárkony; 17: Vámosmikola; 18: Zsély/Zelovce (Sk)

 

 

Lábjegyzetek:

  1. Elkülönítésének alapja a Hampel-féle kép (HAMPEL 1894, LVIII. t. 7-9. ábra), melyen a Szentendre és Szegvár típusú leletek mellett ábrázolt fiilbevaló afaddi darabbal szinte teljesen azonos, melyet Bóna a Szegvár típusba sorolt.
  2. Afaddi darab nyilván Bóna után szintén ebbe a típusba kerül.
  3. A Deszk típus listájában megjelenik Dávod, Ram, Velika KladuSe, ugyanakkor Fadd továbbra is a Szegvár típus között szerepel.
  4. A gyűjtések főleg irodalomból ismert és közölt darabokra vonatkoznak, helyenként kiegészítve az ásatók szívességéből ismert darabokkal. Azok a fülbevalók, melyekről csak előzetes jelentés jelent meg, és tipológiai besorolásukra nem volt lehetőség, nem kerültek fel a listákra.
  5. Garam Éva szerint ez vagy Szegvár, vagy Szentendre típusú (GARAM 1990,150). A középső hengeres függesztőtag alapján azonban valószínűleg ebbe a típusba tartozhat.
  6. A Nagy Tibor által ismertetett fülbevalópár egyike megegyezik a Garam Éva által közölttel.
  7. A kevés adat ellenére megállapítható, hogy a típusfülbevalói különböző tájolásü sírokban fordulnak elő.
  8. Szemben a hengerpalást alakú felfüggesztéssel, itt a két egymásba illesztett karika alakú lemezes gyűrűstag felfüggesztés található.
  9. A síregyüttes tárgyait Kürti Béla fogja közölni az Avar Corpusban. Az általa nyújtott információkért ezúton mondok köszönetet. A csat készítését a 7. század első felére határozhatjuk meg (CSALLÁNY1954.117). A síregyüttes tűtartója párhuzamai alapján a késő avar korra keltezhető, ezért a síregyütteshez való tartozása kérdéses. Hasonló darab ismeretes például Tápé-Kerekgyöp 308. sírjából, indadíszes öntött szíjvéggel (KÜRTI 1983, 29. ábra 1).
  10. A síregyüttes tárgyait Kürti Béla fogja közölni az Avar Corpusban. Az általa nyújtott információkért ezúton mondok köszönetet.
  11. Összetartozása a leírt fegyveres, lószerszámos férfisírral nem bizonyítható. Valószínűleg több sírt bolygatok meg. Ha azonban valóban összetartozott, ez esetben a Deszk típusban is előfordul lovastemetkezés.
  12. Lőrinczy Gábor szíves szóbeli közlése.
  13. A helybeliek elmondása szerint, két melléklet nélküli sír már korábban előkerült a területről, tehát valószinüleg nem magányos temetkezéssel számolhatunk (SÍRT 6,119).
  14. Lőrinczy Gábor hitelesítő ásatása óta tudjuk, hogy egy kiscsaládi temető egyik sírja volt a fegyveres sír (RégFüz 1987, 68; NÉMETHI-KLIMA 1992, 222).
  15. Utóbbi kettő valószínűleg összetartozó darab.
  16. Ilyen fölbevalók a Dunához közel jelentkeznek, egészen a Al-Duna területéig. Ezek a darabok méret, arány és díszítés (éleken elhelyezett üreges gömb) tekintetében is közel állnak egymáshoz.
  17. A Zlata Cilinská által ,,B" típusba sorolt fülbevalók között találhatjuk azokat a darabokat is, melyeknél a fülkarika és a kisgömbök között megjelenik egy hengeres összekötő tag, valamint az illesztések granulációs diszitésűek (CILJNSKÁ 1975, 65). Ezek a felfüg gesztésük alapján külön típust képviselnek és az általa „C" típusként jelöltek egyik altípusába tartoznak. A felületi díszítettség csak másodlagos formai jegy, mint azt a káptalantóti-bodoki fülbevaló is bizonyítja. Felfüggesztésére jellemző, hogy közvetlen a fülkarikához kapcsolódik a három kisgömb, de a nagygömbfelülete granulációval díszített.
  18. Listánkon csak a granulált darabokat tüntettük fel. Áttekintésük a tipológiai sor teljessége miatt vált szükségessé.
  19. Utóbbi keltező értéke bizonytalan (BÓNA 1982-83,113, 44. j.).
  20. Ebben a sírban, formai jegyeit tekintve az altípusba tartozó ezüstíülbevaló volt.
  21. A legújabb kutatások szerint, a II. állatstílus a 6-7. századfordulójának időszakára keltezhető (BÓNA 1982-83, 85; BÁLINT 1993, 235).
  22. Az altípusban igen kisszámú granulált fülbevalót találunk. Többek között az alábbi lelőhelyeken találhatóak ide sorolható függök: Szentendre 3. sir, Jutás 116. sir, Kiskörös 55. sir és Orosháza. Legkésőbbi előfordulásuk a 7. század közepére tehető, és belőlük fejlődik ki az eddig csak szórványként ismert altípus, melynél a kisgömbök és a nagygömb között gyöngydrót található (szórvány, GARAM 1993, Taf 33. 9-10,14).
  23. A leletet Kürti Béla szívességéből ismerem.
  24. A kunpeszéri sírok mellékleteit, a fölbevalók méreteit H. Tóth Elvira jóvoltából ismerem, amelyért ezúton mondok köszönetet.
  25. Lőrinczy Gábor szóbeli közlése.
  26. Vétel útján. Közöletlen anyag a szolnoki múzeumban. DJM Itsz.: 69.3.1. Köszönetet mondok Madaras Lászlónak, hogy lehetővé tette a tárgy tanulmányozását.
  27. Utóbbi az altípustól kissé eltér, a kisgömbök között nem található granuláció, valamint méretei is az nagyobbak az átlagnál.
  28. A háromszög alakban elhelyezett, bemélyedő lencse alakú díszítéssel ellátott szíjvégének (Fönlak-Fenékpuszta típus) a párhuzamait Keszthely-Fenékpuszta (BÁLINT 1993, 230), Aradka/Aradac 85. sírjában találjuk (NAGY 1959, 62). Az előbbi a honfoglaló avarság felé mutat ßAIJNT J 993,230), az utóbbi sír kísérőleletei a 7. század közepe után történtföldbe kerülése mellett szólnak (GARAM 1991, 145).
  29. A síregyüttes a 7. század utolsó harmadára keltezett (BÁLINT 1993,239-240), fülbevalója azonban ennél biztosan korábbi készítésű.
  30. Rombuszfejű gyűrűjének legfőbb párhuzama a szentendrei 1. sirban található, ahol szintén az altípusba sorolható fölbevaló került elő.
  31. PL: Nagyharsány 60. sir, Dunaszekcső, melyeket Kiss Gábor a 7. század közepe utánra keltez (KISS 1983.108).
  32. Az ázsiai párhuzamokkal rendelkező legkorábbi avar leletek főleg a Duna és a Tisza mentén helyezkednek el.
  33. Azonos a Garam Éva által Üllő? lelőhelyről közölt darabbal (GARAM 1992. 44), ahol a képaláírás felcserélődött.
  34. A Kiss Gábor által közölt két darab (KISS 1985,149, Tcf.IV. 2-3) valószínűleg összetartozott.
  35. Garam Éva a varkocsszoritó alapján a 7. század közepére, harmadik harmadára keltezi, és az Alattyán 233. sírral rokonitja (GARAM 1991,138).
  36. Az itt előkerült korongolt, szürke agyagkulacsnak a fölbevalóhoz való tartozása kérdéses.
  37. A kevés adat miatt ennek egyelőre nem tulajdoníthatunk különösebb jelentőséget.
  38. Csongrád-Felgyő 120. sír. A sír tájolása É-D (330°). Sírmélység: 118 cm; Sz.: 95 cm. Mell.: 1. Fülbevalópár ezüst karikával. Egyik törött állapotban (3. kép 1), a másik egész, a koponya felszedése után a felső állkapocs és ajobbjáromív vonalából (3. kép 2). 2. A jobb váll felett, a koponya előtt gyöngyök, három dudoros, három vegyes és egy kettőskónikus, valamint egy alaktalan csontdarab található (4. kép 1). 3. A medencecsont jobb oldalán négyszögletes vascsat, töredékes állapotban (4. kép 2). 4. A jobb medencecsont alatt vaskés (4. kép 3). 5. A bal csuklónál vastöredék (pántkarperec?) (4. kép 4-5). KJM RégAd 273-84. László Gyula 1971-es ásatása. A leletanyag közlési lehetőségét ezúton is megköszönöm. A leletek 72.253.1-8. leltári számon a szentesi múzeumban találhatóak A rajzok elkészítéséért Borbíró Mártának, Dobó Bernadettnek és Pusztai Tamásnak mondok köszönetet.
  39. Női sír. A tárgyak Exterde Tibor 1949-es ásatása alkalmával kerültek a kiskunfélegyházi múzeumba, Alpár-Várdomb megnevezéssel. Adattári jelentés nem készült a sírról. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Fazekas István kiskunfélegyházi múzeumigazgatónak, hogy lehetővé tette a siregyüttes tanulmányozását és közlését. KKMltsz.: 58.188.1-7. 1. Fülbevalópár (5. kép 1): Csak az egyik darab van meg, a másik elveszett, csak a fotója ismert. H.: 4,5 cm. A hengeres (mindkét fülbevalón a fotó alapján gömb alakú föggesztőtaggal kapcsolódott a fölkarikához) felerősítéshez három kisgömb csatlakozik A kiskömbök között egy-egy arany granulaszem. A kisgömbök és a nagygömb ezüstből készültek A nagygömb felső harmadában arany, háromszög alakú granuláció (két háromszög, plusz egy valószínűsíthető) található. A karikán szintén látható arany granuláció. Fotónegatív: 27 339. KJM, Kecskemét. 2. Kézzelformált, enyhén kihajló peremü edény. Ma.: 10,7 cm, szá.: 9,7 cm, Ja.: 7,2 cm (6. kép). 3. Szürke, lapos orsókarika. Átm.: 4,5 cm, vastagság: 0,8 cm (5. kép 3). 4. Lapos, vége felé kiszélesedő vaskarperec. Átm.: 0,8 cm (5. kép 5). 5. Enyhén ovális, egyik végén nyitott, ellenkező oldalán kiszélesedő vaskarika. Átm.: 4,5 cm, vastagsága: 0,8-1 cm (5. kép 4.). 6. Négyszögletes vascsat vaspecekkel. H.: 3,7 cm, sz.: 2,8 cm (5. kép 2). 7. Nyélnyújtványos vaskés. H.: 13,1 cm, sz.: 1,8 cm. Elveszett.
  40. A Szentendre típusú gúlacsüngős fülbevalók gömbcsüngőjének a méret- és aránykapcsolatai és a nagygömbök függőleges összeillesztése hasonló a Tószeg altípusúfllggőkéveL Ennél szorosabb összefüggés is kimutatható a nagygömb díszítésénél egy bizánci készítésű ciprusi fölbevaló (VINSKI 1955, TafIV. 28) esetén, melynek nagygömbjén az altípusra jellemző, rombusz alakba rendezett granulációs minta található.
  41. Ezüst kőberakásosflilbevaló. Granulációs díszítésére a gátéri 244. sír csavart karikájú darabjában található a legjobb párhuzam (KADA 1905,383. 3. kép.)
  42. Kiss Gábor a csavart fillkarikájú, szórvány darabot közép avarnak határozza meg (KISS 1985,149-150).
  43. PL Kecel-Körtefahegy (CS. SÓS 1958, 13), Gátér (KADA 1905, 383,4-5., 8. ábra), Kecskemét-Ballószög (SZABÓ 1939,185). A hengeres csüngőjüfülbevalók jól keltezhetőek a 7. századvégére, 8. századekjére (GARAM 1980,164).
  44. PL Endrőd-Doboskert, ahol a kisérő leletek a kora avar kor jellegzetes tárgyapusai, de ott van a sírban a közép avar korra jellemző pénzutánzat is. Továbbá Tatabánya-Alsógalla 75. sir, Tiszakécske-ÓbögA. sír, Váchartyán 2. sír, jellegzetes közép avar leletanyaggal Lecsapott sarkú hasáb és kubooktaéder alakú gyöngyökkel pedig az alattyáni 81. sír.
  45. Nem látjuk indokoltnak az ezüst példányok 7. század közepével záruló keltezését, mint azt Kavrig Ilona irta (KOVRIG 1963,110). Egy részük valószínűleg VII. század közepe előtti készítésű, de Gátér 244. sir csavart fölkarikával (KADA 1908, 331), Al- sógellér/Holiare 86., 232,, 368. sír (TOCÍK1968, 24, 45, 64-65.), Párkány/Sturovó 123. sír (TOCÍK 1968a, 37), valamint a zillingtali darabok alapján készítésük és használatuk a 7. század második harmadában jellemző. Ez esetben az öveken megjelenő köberakás használatától sem válik olyan élesen el a női ékszereken megjelenő kőberakás feltűnése.
  46. A zwölfaxingi temető 229. sírja azt mutatja, hogy egyes esetekben a 8. század eleji temetkezésekben is előfordul (KISS-SOMOGYI 1984,142-144).
  47. Utóbbival azonos lelőhelyről, női sírból aranygmnulációs ezüstfölbevaló ismert (lásd 39. j.).
  48. Annak ellenére, hogy az utóbbi fölbevalója nem tartozik a granuláltak közé.
  49. A Békéscsaba-repülőtéri fölbevalót Kovrig tévesen ide helyezte, és ennek alapján keltezi a 7. század közepe előtti időszakra a fölbevalóúpust (KOVRIG 1963,136).
  50. Köszönetet mondok Pásztor Adriennek a cikk lektorálása során tett hasznos tanácsaiért, valamint a budakalászi fülbevalóra történő hivatkozás lehetőségéért.
  51. A dokumentáció szerintfiilbevalópár, melynek egyik darabja a felfakadó viz miatt elveszett
  52. KJMRégAd 258-84. Hegedűs Katalin 1979-es ásatása. A temetőt Lőrinczy Gábor dolgozza fel. A sír anyagának közléséért neki mondok köszönetetSzegvár-Szőlőkalja 104. sír. T.: ENy-DK. Hátán, nyújtott helyzetben fekvő maturus női váz. Karjai a test mellett nyújtva, bal válla kissé felhúzva. A sir fej felőli végénél egy 6 cm-rel mélyebb mélyedés. M.: 127-137 cm. Mell.: 1. Ezüst huzalkarikás arany fiilbevalópár (3. kép 2 a-b). 2. Trapéz alakú vascsat (3. kép 3). 3. Vaskés (3. kép 4). 4. Edény. 5. Állatcsont (marha ésjérce). KJM /tsz: 84.1.156-159.
  53. A fülbevalós sírt Tomka Péter szíves közlése alapján ismerem. Ezért, valamint hasznos tanácsaiért ezúton mondok köszönetet.
  54. Utóbbi jellemzőbb a kom avar daraboknál, míg itt a bronzkarika fordul elő sűrűbben.
  55. IV. Constantinus éremmel és pénzutánzattal együtt található.
  56. Az ilyen típusú szablyák a 7. század utolsó harmadára keltezhetőek (GARAM 1991,153).
  57. A nagygömb formája is nyúltabbá válik.
  58. Bronzból készült utánzataik: Kiskőrös 8. sír (TÖRÖK 1975, 286), Oroszlányi! 40. sír (B. SZATMÁRI1980, 46), Závod (HAMPEL 1905, 1.356, Fig. 944), valamint Szolnok (közöletlen), Kiskunhalas-Balota (HAMPEL 1905,1. 357, 946), Csákberény 69. sír, Jutás (FETTICH 1965,118, Abb. 192. 5, 6) ez utóbbi három aranyozás nyomaival —, Kundomb (KÜRTI 1983, XIV. ábra 8).
  59. A vizsgálatok a MFM fülbevalóira terjedtek ki. Az anyagvizsgálatok eredményei a Móra Ferenc Múzeum adattárában találhatóak. A vizsgálatok elvégzéséért Bertalan Ákosnak (JÄTE) tartozom köszönettel. Meg kell még említeni, hogy a solidusok (és itt csak Phocas solidus értendő), jelentősen nagyobb aranyfinomságúak, mint az általunk vizsgáltatott fülbevalók bármelyike. Ez a tény azonban nem zárja ki a solidusok anyagának felliasználását a fülbevalók készítésében. Az elkövetkezőkben szándékunkban áll minden vizsgált fölbevalóra kiterjeszteni a vizsgálatokat.
  60. Ennek okát a Szentendre típusnak a többi típusnál szélesebb körű és nagyobb idöintervallumú elterjedtségében láthatjuk.
  61. Kis- és nagygömbméretek egyezése, a nagygömb kétföggölegesen összeillesztett darabból való készítése, valamint a 40. jegyzet ben leírtak alapján.
  62. Ez a változás Dél-Ororszország területén is nyomon követhető, itt két egymástól elváló időrendi csoport figyelhető meg a granuláció tekintetében: Arcybasevo, Kamunta, Ufa, ÜcTepe, Voznesenska valamint felső időrendi határként Mala Perescepino, Zacepilovka, Kelegie (BÁLINT 1990, 93).
  63.  

    IRODALOM:

    ARANYLELT AR 1989 Rejtett kincsek az ország múzeumaiból. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Szerk.: TrogmayerO. Budapest 1989.

    AVAROK 1986 Az avarok kincsei. Vl-LX. századi leletek magyar múzeumok gyűjteményeiből. Kiállításkatalógus. Budapest 1986.

    BAKAY 1973 BAKAY K.: Az avarkor időrendjéről. Újabb avar temetők a Balaton környékén. Zur Chronologie der Awarenzeit. Neue awarenzeit-liche Gräberfelder in der Umgegend des Plattensees. SMK 1 (1973) 5-86.

    BALOGH 1945 BALOGH A: Az esztergomi régészeti múzeum néhány avarkori tárgyáról. Völkerwanderungszeitliche Funde aus der Umgegend von Esztergom (Gran). ArchÉrt 1944-45 (1945) 300-302.

    BÁLINT 1990 BÁLINT CS.: Régészeti jegyzetek a VI-VII. századi avarok keleti kapcsolatairól. SZMME 7(1990)87-119.

    BÁLINT 1993 BÁLINT, CS.: Probleme der Archäologischen Forschung zur awarischen Landname. Ausgewählte Probleme europäischer Landnahmen des Früh- und Hochmittelalters. Vorträge und Forschungen 49 (1993) 195-273.

    BÓNA 1979 BÓNA l:.A szegvár-sápoldali lovassír. Adatok a koraavar temetkezési szokáshoz. Der Reitergrab von Szegvár-Sápoldal. Beiträge zu den frühawarischen Bestattungssitten. ArchÉrt 106 (1979) 3-32.

    BÓNA 1980 BÓNA, I: Studien zum frühawarischen Reitergrab von Szegvár. Acta ArchHung 32 (1980) 31-95.

    BÓNA 1982-83 BÓNA I.: A XIX. század nagy avar leletei. Die grossen Awarenfunde des 19. Jahrhunderts. SzMMÉ 1982-83,81-160.

    CEJNSKÁ 1973 CILINSKÁ, Z.: Frühmittelalterliches Gräberfeld in Zelovce. ArchSlov Catalogi 5 Bratislava 1973.

    CILINSKÁ 1975     CILINSKÁ, Z.: Frauenschmuck aus dem 7-8. Jarhrhundert im Karpatenbecken. Slov Arch 23 (1975) 63-96.

    CSALLÁNY 1934 CSALLÁNY G.: Avarkori és IX-XIII. századi magyar leletek a szentesi múzeumban. Avarische und aus dem IX-XIII. Jahrhundert stammende ungarische Funde im Museum zu Szentes. Dolg9-10 (1933-34) 1934,221-250.

    CSALLÁNY 1939 CSALLÁNY D.: Kora-avarkori sírleletek Grabfunde der frühawarenzeit. Fol Arch 1-2 (1939) 121-180.

    CSALLÁNY 1943 CSALLÁNY D.: A Deszk D. számú temető avar sírjai. Les Tombes Avares du cimetiére de „DeszkD". ArchÉrt 4 (1943) 160-173.

    CSALLÁNY 1954 CSALLÁNY D.: A bizánci fémművesség emlékei. Quelques specimens de L' Art Byzantin desMétaux. AntTan 1 (1954) 101-127.

    CSALLÁNY 1956 CSALLÁNY, D.: Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Budapest 1956.

    CSALLÁNY 1958 CSALLÁNY D.: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei. Awarische Funde des Komi-tats Szabolcs-Szatmár. JAMÉ 1 (1958) 31-85.

    DIMTTRIJEVIC-KOVACEVIC-yiNSKI 1962 DI-MITRIJEVIC, D.-KOVACEVIC, J.-VINSKI, Z.: Seoba naroda. Archeoloski nalazi Jugoslavenskog Podunavkja. Zemun 1962.

    DÖRNER1960 DÖRNER, E.: Mormint din epoca avara la Sínpetru-German. Tömbe de l' epoque avaré déconverte á Sinpetru-German. SCIV 11 (1960) 423-433.

    ECSEDI-SŐREGI1929 ECSEDI I.-SŐREGI J.: A múzeum gyarapodása. In: Jelentés Debrecen Szab. Kir. Város Múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1929-évi működéséről. Debrecen 1929, 24-34.

    ERDÉLYI 1958 ERDÉLYI I.: A jánoshidai avar temető. Das awarenzeitliche Gräberfeld in Jánoshida. RégFüz Ser. IINo. 1 (1958).

    ERDÉLYI 1966 ERDÉLYI I.: Az avarok művészete. — Die Kunst der Awaren. Budapest 1966.

    ERDÉLYI 1982 ERDÉLYI I.: Az avarság és Kelet a régészetiforrások tükrében. Avari i vosztok v szvete arheologicseszkih isztocsnikov. Budapest 1982.

    ERDÉLYI-NÉMETH 1969 ERDÉLYI I.-NÉMETH P.: A várpalotai avar temető. Awaren-Friedhof Várpalota-Gymnasium. VMMK8 (1969) 167-198.

    FERENCZY 1963 FERENCZY L.: A váchartyáni avarkori temető. Le cemetiére avar de Váchartyán. ArchÉrt 90 (1963) 84-107.

    FETTICH 1926 FETTICH N.: Az avarkori műipar Magyarországon. Das Kunstgewerbe derAwa-renzeitin Ungarn. ArchHung 1 Budapest 1926.

    FETTICH 1943 FETTICH N.: Győr a népvándorláskorban. Győr in der Völkervanderungszeit. Győr 1943.

    FETTICH 1965 FETTICH, N.: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Pilismarót-Basaharc. StudArch 3. Budapest 1965.

    GARAM 1972 GARAM É.: Avar temetők Andocson. Avar cemeteries atAndocs. FolArch 23 (1972) 129-182.

    GARAM 1980 GARAM É.: VII. századi aranyékszerek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben. Goldschmuck des 7. Jahrhunderts in den Sammlungen des Ungarischen Nationalmuseums. FolArch 31 (1980) 167-174.

    GARAM 1983 GARAM, É.: Über die frühawarischen Gräber von Zsámbok A zsámboki koraavar sírokról. FolArch 34 (1983) 139-156.

    GARAM 1988 GARAM É.: A Mauthner gyűjtemény granulációdíszes koraavar kisszíjvége. Goldene, granulierte kleine Reimenzunge aus der Mauthner Sammlung. FolArch 39 (1988) 159-172.

    GARAM 1990 GARAM, É.: Bemerkungen zum ältesten Fundmaterial der Awarenzeit. In: Typen der Ethnogenese unter besonderer Berücksichtigung der Bayern. Hrg.: Daim, F. Wien 1990,253-260.

    GARAM 1991 GARAM É.: A Tiszakécske-óbögi avarkori sírok. Adatok az avarkori szablyákhoz és az egyenes, egyélű kardokhoz. Awarenzeitliche Gräber von Tiszakécske-Óbög. Angaben zu den Säbeln und zu den geraden, einschneidigen Schwertern der Awarenzeit. ComArchHung 1991, 130-166.

    GARAM 1992 GARAM E.: Avar leletek In: GARAM É.-KISS A.: Népvándorláskori aranykincsek a Magyar Nemzeti Múzeumban. Budapest 1992, 44-61.

    GARAM 1992a GARAM, É.: Die münzdatierten Gräber der Awarenzeit. In: Awarenforschungen. Hrg.: Daim, F. Wien 1992,133-250.

    GARAM 1993 GARAM, É.: Katalog der awaren-zeitlichen Goldgegenstände und der Fundstücke aus den Fürstengräbern im Ungarischen Nationalmuseum. Budapest 1993.

    HAMPEL 1889 HAMPEL J.: A N Múzeum régiségosztálygyarapodása. ArchÉrt 24 (1904) 434-442.

    HAMPEL 1894 HAMPEL l:A régibb középkor emlékei Magyarhonban. I-II. Budapest 1894.

    HAMPEL 1905 HAMPEL, J.: Alterthümer des Mit-telaltessin Ungarn. I-III. Braunschweig 1905.

    HEGEDŰS 1979 HEGEDŰS K.: A szegvár-szőlőkaljai leletmentő ásatás. MKCsM 1979,59-66.

    HORVÁTH 1935 HORVÁTH T.: Az üllői és a kiskőrösi avar temető. Die awarishen Gräberfelder von Üllő und Kiskőrös. ArchHung 19 Budapest 1935.

    HORVÁTH-H. TÓTH-V. SZÉKELY 1988 HORVÁTH A.-H.TÓTH E.-V. SZÉKELY GY.: Elődeink a Duna-Tisza közén. A Kiskunság és környéke története a régészeti leletek tükrében. Kiállítás-katalógus. Kecskemét 1988.

    JÓSA 1904 JÓSA A.: Avar fülbevaló Bujról. ArchÉrt 24(1904)254-255.

    JUHÁSZ 1973 JUHÁSZ I.: Néhány Békés megyei avar leletről. Some Avar-age finds in the county of Békés. BMMK 2 (1973) 99-115.

    KADA 1905 KADA E.: Gátéri (kun-kisszállási) temető a régibb középkorból. I. ArchÉrt 25 (1905) 360-384.

    KADA 1906 KADA E.: Gátéri (kun-kisszállási) temető a régibb középkorból. III. ArchÉrt 26 (1906) 135-155.

    KADA 1908 KADA E.: Gátéri (kun-kisszállási) temető a régibb középkorból. V. ArchÉrt 28 (1908) 330-339.

    KISS 1983 KISS G.: Egy avarkori fülbevalótípusról. — Über einen awarenzeitlichen Ohrgehängentyp. ArchÉrt 110(1983) 100-111.

    KISS 1985 KISS, G.: Funde der Awarenzeit aus Ungarn in Wiener Museen 2. ArchAust 69 (1985) 147-163.

    KISS-SOMOGYI 1984 KISS G.-SOMOGYI P.: Tolna megyei avar temetők Awarische Gräberfelder im Komitat Tolna. DissPann III/2. Budapest 1984.

    KOVRIG 1957 KOVRIG I.: Kora-avarkori sírok Törökbálintról. Deux tombes Avares de Törökbálint. FolArch 9 (1957) 119-133.

    KOVRIG 1963 KOVRIG, I.: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. ArchHung 40 Budapest, 1963.

    KOVRIG 1975 KOVRIG, I.: The Tiszaderzs Cemetery. In: Avar Finds in the Hungarian National Museum. Budapest 1975,209-233.

    KOVRIG 1975a KOVRIG, I.: The Dévaványa Cemetery. In: Avar Finds in the Hungarian National Museum. Budapest 1975, 121-155.

    KOVRIG-KOREK 1960 KOVRIG, I.-KOREK, J.: Le cimetiére de l 'epoque de (Csóka) Coka. Acta ArchHung 9 (1960) 257-297.

    KÜRTI 1983 KÜRTI B.: A szegedi táj története az avar korban. Doktori disszertáció. Szeged 1983.

    KÜRTI 1983a KÜRTI B.: Avarok kora. In: Szeged története. Szerk.: Kristó Gy. Szeged 1983, 162-218.

    KÜRTI 1990 KÜRTI Br.Avar sírleletek Csanytelekről és Gerláról. SzMMÉ 7 (1990) 79-86.

    KÜRTI-LŐRINCZY 1991 KÜRTI B.-LŐRINCZY G.: „...avarnak mondták magukat..."„--they called themselves avars... " Vezető a Móra Ferenc Múzeum régészeti kiállításában Szeged 1991.

    LANDENBAUER-OREL 1960 LANDENBAUER-OREL, H.: Linz-Zizlau. Das baierische Gräberfeld an der Traunmündung.Wien-München 1960.

    LÁSZLÓ 1940 LÁSZLÓ GY.: Újabb keresztény nyomok az avarkorból. Die Reiternomaden der Völkerwanderungzeit und das Christentum in Ungarn. Dolg 26 (1940) 145-158.

    LÁSZLÓ 1942 LÁSZLÓ GY.: Budapest a népvándorlás korában. In: Budapest története II. Szerk.: Szendy K. Budapest 1942,781-818.

    LÁSZLÓ 1971 LÁSZLÓ GY.:A népvándorláskor művészete. Die Kunst der Völkerwanderungszeit. Budapest 1971.

    LÁSZLÓ 1976 LÁSZLÓ GY.: Avar fejedelmi sír Bó-csán. Cumania 4 (1976) 89-114.

    LEHOCZKY 1905 LEHOCZKY T.: Újabban előkerült bronzkori leletek ArchÉrt 25 (1905) 424-428.

    LŐRINCZY 1991 LŐRINCZY G:.A szegvár-oromdűlői kora avarkori temető 1. sírja. Das Grab 1. des frühawarenzeitlichen Gräberfeldes von Szegvár-Oromdűlő. MFMÉ 1984/85-2 (1991) 127-153.

    MADARAS 1981 MADARAS L.:A Szeged-Fehértó A és B temetők anyagának összehasonlító vizsgálata.Vergleichende Untersuchung der Gräberfelder Szeged-Fehértó A undB. SzMMÉ 1981, 35-64.

    MEDGYESI1991 MEDGYESI P.:Az avarok kora. In: Békéscsaba története. Szerk.: Jankovich B. D.-Erdmann Gy. Békéscsaba 1991,107-118.

    MESTERHÁZY 1973 MESTERHÁZY K.: Hajdúböszörmény története a népvándorlás és honfoglalás korában. In: Hajdúböszörmény története. Szerk.: Szendrey I. Debrecen 1973,14-28.

    MESTERHÁZY 1983 MESTERHÁZY K.: Településtörténeti kutatások Veresegyház határában.Siedlungsgeschichtliche Forschungen in der Gemarkung von Veresegyház. ArchÉrt 109 (1983) 112-124.

    id. MOGYORÓSSY 1870 id. MOGYORÓSSY GY.: 1859-dik évi békésmegyei puszta-szent-benedeki lelet. ArchÉrt 3 (1870) 280-282.

    MRT 6 ECSEDY KOVÁCS L.-MARÁZ B.-TOR-MA I.: Magyarország régészeti topográfiája 6. Békés megye régészeti topográfiája. A szeghalmi járás Ml. Budapest 1982.

    MRT 8 JANKOVICH B. D.-MAKKAY J.-SZŐKE B. M.: Magyarország régészeti topográfiája 8. Békés megye régészeti topográfiája. Szarvasi járás TV/2. Budapest 1989.

    MRT 9 DINNYÉS I.-KŐVÁRI K.-KVASSAY J.MIKLÓS ZS.-TETTAMANTI S.-TORMA I.: Ma-gyarország régészeti topográfiája 9. Pest megye régészeti topográfiája. Szobi és váci járás XIII/2. Budapest 1993.

    NAGY 1959 NAGY, S.: Nekropola kod Aradca iz ra-nog szrednyeg véka. Die Nekropole bei Aradac aus dem frühen Mittelalter. RAD 8 (1959) 45-102.

    NAGY 1973 NAGY T.: Budapest története az őskortól a honfoglalásig. In: Budapest története az őskortól az Árpád-kor végéig. Szerk.: GerevichL. Budapest 1973, 39-216.

    NÉMETHI-KLÍMA 1992 NÉMETHI M.-KLIMA L.: Koraavar kori lovas temetkezések. Frühawa-renzeitliche Reiterbestattungen. JAMÉ 30-32 (1987-1989) 1992,173-238.

    NIEDERLE 1930 NIEDERLE, L.: Prispévky k vyvoji-byzantskych sperkű ze 1V-X. století. Praha 1930.

    PÁSZTOR-VIDA 1991     PÁSZTOR A.-VIDA T.: Lekimentés Budakalászon. Kiállításvezető. Szentendre 1991.

    POSTA 1889 POSTA B.: Újabb leletek a tószegi ős-telepről. ArchÉrt 9 (1889) 148.

    REIZNER 1895 REIZNER J.: A majdani aranylelet. ArchÉrt 15 (1895) 380-381.

    RÓMER 1868     RÖMER F.: Magyar régészeti krónika.Ungarische archäologische Chronik. ArehKözl 7(1868)189-190.

    CS. SÓS 1958     CS. SÓS Á.: A keceli avarkori temetők.Die awarenzeitlichen Gräberfelder in Kecel. RégFüz SerlI. No. 1(1958).

    CS. SÓS 1961 CS. SÓS Á.: Újabb avarkori leletek Csepel szigetről. Neuere aw arenzeitliche Funde aus der Csepel-Insel. ArchÉrt 88 (1961) 32-51.

    SZABÓ 1939 SZABÓ K.: A kecskemét-ballószögi avar sír. An Avar Grave from Kecskemét-Ballószög. FolArch 1-2 (1939) 185-188.

    SZABÓ 1965 SZABÓ J. GY.: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga. I. Koraavarkori sírleletek Tar-naméráról. Der awarenzeitliche Fundbestand des Museums von Eger I. Frühawarenzeitliche Grabfunde aus Tárnáméra. EMÉ 3 (1965) 29-72.

    SZABÓ 1968 SZABÓ J. GY.: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga III. Sírleletek Nagyréde-Ragyo-góparton. Der awarenzeitliche Fundbestand des Museums von Eger. Grabfunde aus Nagyréde-Ragyogópart. EME 6 (1968) 29-67.

    B. SZATMÁRI 1980 B. SZATMÁRI, S.: Das Gräberfeld von Oroszlány und seine Stelle in der Früh-awarenzeitlichen Metallkunst. Acta ArchHung 32 (1980)97-116.

    SZATMÁRI 1982-83 SZATMÁRI S.: Avar temető- és telepásatás Tatabánya-Alsógalla mellett. SzMMÉ 1982-83, 67-79.

    TOCÍK 1968 TOCÍK, A.: Slawish-awarisches Gräberfeld in Holiare. ArchSlov Catalogi 1 Bratislava 1968.

    TOCÍK 1968a TOCÍK, A.: Slawish-awarisches Gräberfeld in Sturovo. ArchSlov Catalogi 2 Bratislava 1968.

    H. TÓTH 1980 H. TÓTH, E.: Frühem'arenzeitlicher Grabfund in Kecskemét, Sallai-Straße. Acta Arch Hung 22 (1980) 117-152.

    H. TÓTH 1981 H. TÓTH E.: A Kecskemét-Sallai úti avar sír lelet. SzMMÉ 1981, 11-33.

    H. TÓTH 1984 H. TÓTH E.: Korai avar vezető réteg családi temetője a kunbábonyi kagán szállásterületén. MKBKM 1984,10-19.

    H. TÓTH-HORVÁTH 1992 H. TÓTH, E.-HOR-VÁTH, A.: Kunbábony. Das Grab eines Awaren-khagans. Kecskemét 1992.

    TÖMÖRKÉNY 1904 TÖMÖRKÉNY I.: Az oroszlá-mosi leletről és ásatás a Kőrös-éri iskolánál. Arch Ért 24 (1904) 263-271.

    TÖRÖK 1968 TÖRÖK, GY.: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Halimba im VI-IX. Jahrhundert. StZ 16 (1968) 265-277.

    TÖRÖK 1975 TÖRÖK, GY.: The Kiskőrös-Pohibuj-Mackó-dülő Cemetery. In; Avar Finds in the Hungarian National Museum. Budapest 1975,283-304.

    T. K. 1872    T. K: Egyveleg. ArchÉrt 6 (1872) 59.

    UVAROVA 1902 UVAROVA, P. S.: Die Sammlungen des Kaukasischen Museums. V. Tifles. 1902.

    K. VÉGH 1965 K. VÉGH K: A nyékládházi avar temető. Awarisches Gräberfeld von Nyékládháza. HOME 1964-65 (1965) 177-211.

    VINSKI 1955 VINSKI, Z.: Nalaz iz Velike Kladuse i problem nausnica tipa okrenute piramide. La Trouvaille de Velika Kladusa et le Probleme des Boucles D' Oreilles du Type Pyramide Renversée. Glasnik 10 (1955) 63-84.

    ZOLTAI 1929 ZOLTAI L.: Régészeti ásatásaink 1928-ban. Jelentés Debrecen Szab. Kir. Város Múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1928-évi működéséről. Debrecen 1929,39-40.

     

 

        
      Előző fejezet Következő fejezet