| |
RICZPéter
AZ AVAR KORI TEMETKEZÉSI FORMÁK NÉPRAJZI PÁRHUZAMAI
Mindannyiunk régészeti bibliája, a Régészeti Kézikönyv első kötetében olvashatunk az avar kori sírgödör alaptípusokról, azaz az aknasírról, mint a legegyszerűbb változatról, a padkás sírról, amelyhez az esetek többségében faszerkezet is járul, a padma-lyos sírról, amely a hosszanti síroldalban „elrejtett" halott számára készült, valamint a fülkesírról, a tulajdonképpeni legbonyolultabb változatról, ahol az előkamra egyik keskenyebb oldalából egy alagút-szeríi, az esetek többségében enyhén lefelé lejtő mélyedésbe helyezték a halottat (KÉZIKÖNYV 1954,62).
Az avar korszak idején széles körben elterjedt temetkezési formák a mai napig is megtalálhatóak csaknem az egész magyar nyelvterületen, kivéve talán a Kárpát-medence nyugati részeit (Balassa 1989, 32). Némileg zavarólag hat, hogy a néprajzkutatók padmalyos sírnak (vagy egyes területeken pad-malyos sírnak) neveznek minden olyan sírgödröt, amelyben meghatározott formai kialakítás (pl. padka) található, vagy pedig bizonyos sírépítmény (túlnyomórészt fakonstrukció, de ez lehet akár tégla, sőt kőlap is) maradványai lelhetőek fel (BALASSA-OR-TUTAY 1979,602).
Ebben az értelemben a néprajzkutatók a következő sírtípusokat ismerik: a/ Egyes sír — régészeti terminológiával aknasír, b/ Padkával kialakított padmalyos sír — padkás sír. c/ Cölöpök segítségével megépített padmalyos sír — az avar korban elterjedt sírkialakítási mód, amelynek külön szakmai megnevezése (legalábbis tudtommal) nincs. d/Oldalpadmalyos sír — padmalyos sír.
Maga a padmaly szó általában „a folyó alámosott partüregét" jelenti, amely a szlovénban és a szlovákban ugyanilyen jelentéssel megtalálható. A magyarban alakult ki a sírban lévő, többnyire oldalra vájt üreg jelentése, mégpedig igen korán, mivel az egész nyelvterületen általánosan ismerik, ami régiségének egyik bizonyítéka (Balassa 1989,32).
A padmalyok segítségével lényegében egyetlen sírban három-négy felnőttet el lehetett temetni, ezáltal a kicsiny sírterületet jól ki lehetett használni. Padmaly ásása azonban csak kemény talajon (talajban) ajánlatos, mert a homokon az omlás miatt nagyon veszélyes.
A padmalyos sírok minden kétséget kizárólag a kiscsalád: férj-feleség-gyermekek temetkezési módjaként terjedt el a magyar parasztság nyelvterületén. Fontos megjegyezni, hogy a városokban ez a temetkezési mód, ha nem is volt teljesen ismeretlen, de igen gyéren alkalmazott formának számított (BALASSA 1989,34).
Felvetődik a kérdés, vajon elképzelhető-e egy genetikus összekapcsolódás az avar kori (6-9. századi) faszerkezetes, illetve a magyar nyelvterület nagy részén általánosnak mondható, úgynevezett padmalyos sírok, tehát több oldalról fedett sírépítmények között. Mivel a honfoglaló magyarok nem használták általánosan a padmalyos sírokat (esetenként padkás sírokkal találkozunk, főleg a lovas temetkezéseknél) csak nagy fenntartással lehet esetleges kontinuitásról beszélni (BALASSA 1989,34). Még akkor is, ha egyes néprajzkutatók a 13. században betelepülő kunokról úgy tartják, hogy számukra nem volt idegen a padmalyos temetkezés. Ezzel szemben, a mai ismereteink szerint a legújabb kutatások pont az ellenkezőjét igazolják, hiszen a kun köznépi temetőkben aknasírok kerültek feltárásra (PÁLÓCZI 1989,89-93).
Ettől függetlenül nagy hasznára válna a tudománynak, ha a néprajzkutatók időben be tudnák határolni a padmalyos temetkezések szokásának kezdetét. Mert az tény, hogy a szokolaci avar temetőtől mintegy 5-6 kilométernyi távolságra található Mora-vica (Stara Moravica), Ómoravicza vagy egy korábbi nevén Kossuthfalva nevű községben elvétve ugyan, de még a mai napig is temetnek oldalpadmalyos kiképzésű sírokba. A moravicaiak a Nagykunságból rajzottak ki mintegy 200 évvel ezelőtt és alapították meg bácskai otthonaikat. Karcag környéki temetkezési szokásaikat tehát magukkal hozták, így a padmalyos temetkezést is.
Szokolac falu vagy hivatalos nevén Backi Sokolac Topolyától (Backa Topa) mintegy tíz kilométer távolságra északnyugatra, egy kisebbnek számító ér nyugati partján helyezkedik el. A környék legfiatalabb települései közé tartozik, hiszen az első világháborút követően a szerb hadsereg veteránjai, az úgynevezett dobrovojacok számára építették fel, mintegy ellensúlyozván a szomszédos színmagyar Moravica lakosságát.
Közel négy évtizeddel ezelőtt, egy családi ház alapjainak ásása alkalmával bukkantak az első csontvázas sírokra, melyeknek mellékletei között egy jellegzetes késő avar kori sárga edényke is előkerült. A finoman iszapolt, sárga színre égetett, egyfülű bögre oldalán fekete színű, stilizált díszítés látható (SEOBA 1962,58).
Ettől a helytől úgy 150 méternyire keletre kezdődött meg a régészeti feltárás 1977-ben. Több alkalommal is folyt a munka (utoljára 1981-ben), amelynek eredményeképpen összesen hetven sír került napvilágra (RIC 1978, 103). A feltárt terület a Topolya-Moravica műútdéli oldalán helyezkedik el, körülbelül 250 méter távolságra a partoldaltól. Ennek tudatában, illetve a falubeliek közlése alapján, miszerint több helyen is találtak a korábbi években csontvázakat, egy nagy kiterjedésű avar kori temetővel kell számolnunk.
A temető (1. kép) helyének egy félszigetszerű löszplatót szemeltek ki, amely eddigi ismereteink szerint, azaz a régészeti leletek alapján, a közép és késő avar korban volt használatban. A sírok irányítása nyugat-kelet, természetesen kisebb eltérésekkel észak, illetve dél irányában. A kemény lösztalajba beásott, átlagosan két méternyi mélységű sírgödrökben csak elvétve volt tapasztalható a sírbolygatás ténye és talán éppen ennek a körülménynek köszönhetően igen sok esetben fakonstrukciók nyomait lehetett megfigyelni. Az esetek többségében ezek a nyomok a csontváz közelében voltak találhatóak, ám néhány sír esetében már a sírgödör közepe táján, általában a kétoldali padkával kialakított alsó sírkamra felső rétegeiben is megjelentek az egykori sírszerkezethez tartozó gerendák, cölöpök vagy deszkák maradványai, illetve elszíneződéses lenyomatai. Talán a szerencsés véletlenek folytán, a szokolaci temető eddig feltárt részében képviselve vannak az avar korból ismert sírvariációk, de legalábbis a négy alapváltozat, tehát az: akna-, padkás-, padmalyos- és a fülkesír, illetve -sírok (Ricz 1980,80-85).
Munkánkban ez alkalommal a fő hangsúlyt az oldalpadmalyos sírokra fektettük, elsősorban is azért, mert ez a sírtípus az észak és közép bácskai löszplató (népies nevén Telecskai dombok) területén ezidáig teljesen ismeretlen volt.
A szokolaci temető eddig feltárt részein összesen 11 esetben sikerült megállapítani, hogy a halottat a központi (ál)sírgödör északi vagy ritkább esetben déli hosszanti oldala mentén kialakított fülkébe — padmalyba — temették. A néprajzi párhuzam alapján tudjuk, hogy az ilyen temetkezési módnak elrejtés célja is volt (BALASSA 1989, 34), az avar korban minden bizonnyal sokkal inkább mint a későbbi időszakokban. Ezt látszik bizonyítani az a tény, hogy a szokolaci temetőben a padmalyos sírok esetében kivétel nélkül tiszta sárga színű löszanyag képezte a sírgödröt kitöltő földet. Tehát a visszadobált sárga színű szűzföld visszatemetésénél nagyon is ügyeltek, nehogy keveredjen a barnásfekete humuszréteggel. Ez egy rendkívül fontos momentuma ennek a típusú temetkezésnek annál is inkább, mert mint majd az alábbiakban láthatjuk, valójában az élőknek alig volt mit félteniük az esetleges sírrablóktól, mivel régészeti leletek szinte elenyésző számban kerültek elő a csontvázak mellől. Ennek magyarázatára a későbbiekben még kitérünk.
3. sír (2. kép 1; 5. kép 3): A szabályos téglalap alakúra kiásott álgödör (175x60 cm) északi hosszanti falában alakították ki a halott számára az örök nyugvóhelyet. A padmaly alja eny hén lejtett befelé, azaz északi irányban. A halottas üreg mély sége ugyanannyi mint az álgödör szélessége (66 cm), magas sága 60 cm, boltozata ívesen, fokozatos lejtéssel ereszkedik a belső (északi) oldal irányában. A női holttestet kinyújtott hely zetben a hátára fektették, kezei a törzs mellett helyezkedtek el, bal lába enyhén be volt görbítve. A koponya elmozdult a bal váll irányába, míg az atlasz csigolya a jobb könyék belső oldaláról került elő. A csontok nagyon rossz megtartásúak, mor- zsálódó állapotban voltak.1 Mell.: 1. A koponya mellett egy fekete, majdnem az egész felületén hullámvonalakkal díszített agyagedény feküdt, szájával a test felé fordulva (2. kép 5). 2. A bal vállon nagy, fekete, dinnyemag alakú pasztagyöngy volt (2. kép 3). 3. A jobb felsőkar külső oldalán pedig egy 10 cm hosszú vaskés (2. kép 2). 4. A bal felkar mellett egy kettős csonkakúp alakú orsógomb volt (2. kép 6). 5. Ugyanitt egy vékony bronz lap is előkerült (2. kép 4), amely mintegy 5 mm vastag foszilis fadarabot szorított magához. Eredeti alakját a nagyfokú korro- dálás miatt nem lehetett megállapítani.
4. sír (3. kép 1): A szabályos téglalap alakú, szabványos nagyságúnak mondható álgödör (180x60 cm) északi falába vágták bele a padmalyt, melynek mélysége 70 cm volt A halott számára kialakított üreg eredeti magasságát nem lehetett megál lapítani, mivel időközben beszakadt. A padmaly alja egy szinten helyezkedett el az álgödör fenekével. A férfi holttestet kinyújtott helyzetben a hátára fektették. Kezei a törzs mellett helyezkedtek el. A csontokon — éppúgy, mint a 3. sír esetében is — fekete, foltszerű elszíneződések voltak láthatóak, amelyek valamilyen vastagabb szerves anyagra, mint pl. takaró vagy nemez marad ványaira utaltak. Mell.: 1. A bal kéz külső oldalán egy korom- maradványos fekete, durván iszapolt és rosszul égetett agyag edény feküdt (3. kép 3). 2. A bal alsókar alatt 15 cm hosszú vaskés (3. kép 2). 3. A jobb medencecsonton vascsat volt, mely nek a szege szabad végével a jobb kéz felé nézett
10. sír (4. kép 1): Mint a korábbi két sír esetében, ez alka lommal is felnőttnek kijáró, a szabványosnál is kicsit szélesebb re méretezett (170x70 cm), téglalap alakú sírgödör készült, amelynek északi oldala mentén képezték ki a halott számára a 60 cm szélességű, teknőszerű üreget. A padmaly alja mintegy 6-7 cm-rel mélyebben feküdt az álgödör fenekénél. Meny- nyezete idővel beomlott, így annak kiképzési formája és ma gassága nem volt megállapítható. A mai felszíntől számított 245 cm mélységben helyezték el a halott gyermeket, kinyújtott hely zetben a hátára fektetve. A csontok meglepően jó állapotban kerültek napvilágra. A koponya furcsa helyzetéből, valamint a test csontjaihoz szorosan tapadó jobb és bal karok állásából arra lehet következtetni, hogy a halottat valamibe becsavarva he lyezték a padmalyba, majd a keleti irányba néző fejét feltámasz tották, mégpedig minden jel szerint magával a sírt kitöltő földdel. Mell.: 1. A jobb lábszáron állatcsontok. 2. A bal lábfe jen egy tűznyomokkal „díszített", durva iszapolású, rosszul égetett, szürkésfekete színű edény feküdt (4. kép 2).
11. sír (5. kép 1): A Topolyát Moravicával összekötő műút partoldalában elhelyezkedő sírgödör nyomai csak a legfelső rétegekben látszottak, később már nem lehetett pontosan követni az idővel bemosódott szürkésfekete föld miatt. A szabá lyos téglalap alakú álgödör északi oldala mentén kialakított pad maly felső rétegeit az út alapjainak ásásakor egészen a csont vázig megbolygatták, így alakját nem lehetett megállapítani. A fiatal férfit kinyújtott helyzetben a hátára fektették, kissé begör bülő karokkal és kinyújtott lábakkal. A gyenge megtartású csont váz mellett melléklet nem volt.
12. sír (6. kép 1-2): Az egyik legjobban megmaradt oldal padmalyos sír. Az átlagosnál nagyobb méretű (210x80 cm), szabályos téglalap alakú sírgödör (álgödör) északi fala mentén alakították ki a 65 cm szélességű üreget a holttest számára. A padmalyt valamivel mélyebbre (12-13 cm) ásták ki mint az előgödröt és hossza a nyugati oldalon mintegy 10 cm-rel meghaladta azt. Boltozatát ívesen képezték ki a nagyon tömör lösztalajban. Ennek is köszönhetően nem omlott be az évszá zadok folyamán. Magassága a peremnél 60 cm. A középkorú férfi holttestét természetes helyzetben a hátára fektették, szorosan a felsőtesthez simuló kezekkel és nyújtott lábakkal. A jó megtartású csontváz helyzetéből arra lehet következtetni, hogy a halottat valamilyen anyagba becsavarva helyezték el a szemmel láthatólag túlméretezett padmalyban, közvetlenül a belső oldal mentén. Mell.: A jobb combcsont forgóján egy nagyobb méretű, durva iszapolású, gyengén kiégetett, szürkés fekete színű, törött edény volt (6. kép 3).
15. sír (5. kép 2): Az átlagos méretű (180x70 cm), szabályos téglalap alakú sírgödör északi falába ásták be a 65 cm mélységű padmalyt, mintegy 10 cm-rel mélyebbre az álgödör aljától. A kemény lösztalajnak köszönhetően nem omlott be korábban, hanem már csak a rábontásnál sérült meg a pereme.
Itt a padmaly eredeti magassága 60 cm körüli lehetett, ami egyben az üreg legnagyobb magasságát is jelentette. A felnőtt férfi holttestét a szokványos módon a hátára fektetve, nyújtott végtagokkal helyezték a padmalyba. A kezek állása ez esetben is arra enged következtetni, hogy a holttestet előzőleg becsavarták valamilyen anyagba. Mell.: 1. A bal medencén egy vascsat, 2. míg a jobb kéz és a combcsont között egy keresztbe fekvő vaskés került elő. A csontanyag kivételesen jó állapotban volt
23. sir (7. kép 1): Ez a sír valamennyire eltér az eddig ismertetettektől. Az álgödör méretei lényegesen kisebbek a szokásosnál, de legalábbis jóval szűkebb a többi gödörnél (mindössze 43-54 cm). Ugyanakkor az északi oldal mentén kialakított üreg szájmagassága alig haladta meg a 20(!) cm-t, amiért is megoldhatatlannak bizonyult a csontváz kibontása és dokumentálása. Ezért az egyébként eredeti állapotban (tehát nem beszakadt) lévő oldalpadmalyt meg kellett bontani a feltárás folyamán. Az álgödör fenekétől néhány cm-rel mélyebbre alakították ki az örök nyugvóhely alját, ahová befektették a férfi holttestet, mégpedig a szokványos módon a hátára, kinyújtott végtagokkal és alátámasztott fejjel. Egyébként a mellékleteket illetőleg is elüt ez a sír a többiektől. Mell.: 1. A jobb felkar belső oldala mellett öntött bronzveret (7. kép 4). 2. A jobb alsókar és a medence között egy öntött bronz szíjvég (7. kép 5). 3. A medence mellett egy vastárgy (karika) töredéke (7. kép 2). 4. A has tájékán egy vascsat került elő (7. kép 3). 5. Pontkörökkel díszített és a felső, illetve alsó végeinél lyukakkal ellátott csonttégely (7. kép 6). Ez azon tárgyak csoportjába tartozik, melyek igen ritkák az avar leletanyagban, ugyanakkor funkciójuk sincs egyértelműen tisztázva. A csontváz közepes megtartású volt
29. sír (4. kép 4): Az átlagosnál jóval sekélyebbre (120 cm) beásott, szabályos téglalap alakú (190x70 cm) álgödör északi hosszanti oldala mentén alakították ki a padmalyt, amely az idők folyamán beszakadt, így értékelhető megfigyelésekre nem volt alkalmas. Az álgödör aljától 10 cm-nyi magasságban, padkaszerűen kiképzett, igen szűk (40 cm széles) padmalyban női csontváz feküdt, természetes helyzetben a hátán, kinyújtott végtagokkal. A nagyon rossz megtartású, hiányos csontváz mellett melléklet nem volt
35. sír (8. kép 1): A szabályos téglalap alakú (180x70 cm), mintegy másfél méter mélységű álgödör déli hosszanti fala mentén alakították ki a padmalyt. Az előzetes földmunkák során a padmaly felső rétege megsérült, így alakját nem lehetett megállapítani. A 60 cm szélességű padmalyba egy természetes helyzetben a hátára fektetett gyermeket temettek el, testhez szorított kinyújtott jobb kézzel és kinyújtott lábakkal. A nagyon rossz megtartású és hiányos csontváz. Mell.: 1. A deréktájon lemezes övgamitúra töredékes veretéi (8. kép 2). 2. A medencén vascsat (8. kép 3). 3. A jobb kézfejnél csontbogozó (8. kép 6). 4. A jobb kéz mellett vaskés (8. kép 4-5).
43. sír (4. kép 3): Az átlagosnál kisebb méretű (170x50 cm), szabályos téglalap alakú, mintegy 1,70 cm mélységű álgödör déli hosszanti fala mentén képezték ki a padmalyt, 11-12 cm-rel mélyebbre az álgödör aljától. Szélessége 65 cm, magassága a peremnél 70 cm, boltívesen ereszkedett a déli belső oldal felé. A női holttestet természetes helyzetben a hátára fektették, enyhén behajtott karokkal és nyújtott lábakkal. A padmalyba való elhelyezés következményeként a jobb alkar csontjai becsúsztak a medence alá. Az eredetileg feltámasztott koponya jobb oldalra fordult. Fiatal egyén közepes megtartású csontváza. Mell.: A jobb medence szélén egy vaskés.
56. sír (6. kép 4): A 11. sírhoz hasonlóan a műút partoldalából kibontott oldalpadmalyt nem lehetett értékelhetően megfigyelni. A kisméretű (145x50 cm), megközelítően másfél méter mélységű, téglalap alakú álgödör északi hosszanti oldala mentén alakították ki a padmalyt. A középkorú női holttestet természetes helyzetben a hátára fektették enyhén behajlított karokkal és nyújtott lábakkal. Mint a korábbi esetekben, itt is a belső oldalon lévő bal kar becsúszott a bordák, illetve a medence alá, ami egyértelműen a padmalyba való betuszkolás eredménye. Az eredetileg alátámasztott koponya a bal oldalára fordult. Az igen rossz megtartású csontváz mellett melléklet nem volt.
A fentiekben ismertetett oldalpadmalyos sírokban sehol sem jelentkezett sírkonstrukció, ami a maga nemében több dologból kifolyólag is rendkívül különös. Egyrészt, mint a bevezetőben már említettük, a szokolaci temető akna-, illetve padkás sírjaiban nagy számban fordultak elő cölöp-, deszka-, vagy más faszerkezetek látható és tapintható nyomai. Tehát a föld összetételével, azaz esetleges kedvezőtlen hatásával nem magyarázható a szerkezetnyomok hiánya Másrészt semmi jelét sem lehetett látni az esetleges sírbolygatásnak, de ugyanakkor a függőleges sírfalakon sem volt tapasztalható bemélyedés, vagy más beavatkozás nyoma, amelyek esetleg a sírkamra lezárásánál játszottak volna szerepet Habár pont ezt a célt kellett volna, hogy szolgálja az esetek többségében az álgödör fenekétől néhány cm-rel alacsonyabbra kimélyített padmaly, amely nyílásának lezárása egy vagy több deszkával kézenfekvő lett volna
A11 oldalpadmalyos sír mellett a szokolaci temetőben egy igazi végpadmalyos, azaz fülkés sír is előkerült.
36. sír (9. kép 1): Álgödre szabályos téglalap alakú volt, mintegy 1,70 m mélységre beásva a lösztalajba. Falait nagy gonddal függőlegesre képezték ki. Az előgödör keleti oldalába ásták be a fülkét, amelynek alja a fejtől számítva a lábig mintegy 30 cm-t lejt. Ez a lejtés bizonyára szándékosan, mármint praktikus okból kifolyólag lett kialakítva, mert ezáltal maguk a temetkezők megkönnyítették saját dolgukat a halott becsúsz-tatásánál, illetve elhelyezésénél. A temetésnél koporsót, vagy pedig valamilyen más, kisegítő jellegű szerkezetet használtak, aminek nyomai a csontváztól mintegy 20 cm-re déli irányban voltak láthatóak. A csontváz körül több helyről is további fama-radványok kerültek elő. A felnőtt férfi holttestét kinyújtott helyzetben a hátára fektették. A karok párhuzamosan a testtel, a kezek a combcsontokon feküdtek. A lábak alsó részét valószínűleg egy állat bolygatta meg, ám az is elképzelhető, hogy a lejtés (ferdeség) miatt, a bomlás következtében megroggyantak a térdek és így a felsőtest súlyánál fogva szinte széttolta az alsó lábszárcsontokat. A koponyát feltámasztották, míg a bal felső kar csontján törés nyoma volt látható, amely még a halott idejében összeforrt. Mell.: 1. A medencétől lefelé, a combcsontok mellett öntött bronz, áttört indás díszű szíjvég (9. kép 5). 2. Az alsó lábszárak mellett, öntött bronz griffes-indás díszű nagyszíjvég töredékei2 (9. kép 6). 3. A bal lábszár mellett öntött bronz, pajzs alakú övveretek (9. kép 7., 9). 4. A bal felkar belső oldalán vaskés töredéke (9. kép 8). 5. Trapéz alakú bronzcsat (9. kép 2). 6. Téglalap alakú, bronz lemezes övveret (9. kép 3). 7. Öntött bronz, sugaras díszű kerek övveretek (9. kép 4). 8. A koponya bal oldalán, egy durván iszapolt, rosszul kiégetett, szürkésfekete színű edény feküdt. 9. A halott mellett több helyről állatcsontok kerültek elő.
Tekintettel arra, hogy a szokolaci temetőben mindössze egyetlenegy esetben tártunk fel fülkesírt, bővebb következtetéseket nem lehet levonni.
Más a helyzet az oldalpadmalyos sírok esetében. Mint láttuk, néhány törvényszerűséget fel lehet fedezni ezeknél a síroknál. Ilyen pl: a sírgödröt kitöltő, visszatemetett föld egyneműsége (sárga, homogén lösz), a sírok relatív mélysége (átlag 2 m) — ott ahol az megállapítható volt —, a mellékletek hiánya és nem utolsósorban a csontanyag többségének gyenge mivolta (rossz megtartása).
Mindezek magyarázatát abban kell keresni, hogy az itt eltemetett halottak nem lehettek egyenjogúak az avar társadalmon belül a többiekkel, minden bizonnyal egy olyan etnikai csoportot képviseltek, akik ugyan helyet kaptak a közösségi temetőben, tehát szertartásaikat lebonyolíthatták a sztyeppéi hagyományok alapján, ám életükben, tehát a közösségen belül, a származásukból, vagy esetleg a hitükből kifolyólag nem élvezhették mindazokat a javakat, amelyek egy-egy szabad avar embernek kijártak, így anyagi szempontból egy nincstelen rétegét képezték a szokolaci avar közösségnek.
1. kép: A szokolaci temető térképe
2. kép: 3. sír
3. kép: 4. sír
4. kép 1-2:10. sír; 3: 43. sír; 4: 29. sír
5. kép 1:11. sír; 2:15. sír; 3: 3. sír
6. kép 1-3:12. sir, 4: 56. sir
7. kép: 23. sír
8. kép: 35. sír
9. kép: 36. sír
Lábjegyzetek:
IRODALOM:
| |