| |
A Maros gyors folyású, esése az alföldi folyóknál nagyobb, így igen nagy energiával alakítja medrét. A Maros esése a forrástól a beömlésig 811 méter, ebből 1 km-re 1,19 m esik. Márton György kutatásai szerint a folyó síksági szakaszán az esés egyenlőtlenül oszlik meg. A lippa-zsigmondházai szakaszon 0,28 m, zsigmondhaza-pécskai szakaszon 0,44 m, a pécska-őscsanádi szakaszon 0,28 m, az őscsanád-tápéi szakaszon 0,13 m. Az egész alföldi szakaszon őscsanád és Makó között a legkisebb az esése, mindössze 6 cm. A csekély esés következtében vált rendkívül kacskaringóssá1, ezért itt morotvák, dögvizek, félhold alakú mocsarak képződtek. Makónál váratlanul nagy esés jött létre, ugyanis a 3. katonai felmérés szerint Apátfalva határánál a magassági pont 85, a szugolyi régi medernél viszont 81.2 Ezzel függ össze, hogy a folyó ezen szakaszán a Maros óriási energiával alakította medrét. Amennyiben a magas vízállás erős széllel, tehát nagy hullámveréssel járt együtt, erőteljesen szaggatta a partot. Ez csak fokozódott, ha az áradás jégzajlással is párosult. Makó közelében, a torontáli oldalon porondokat, zátonyokat épített, a várost viszont pusztulással fenyegette. A török megszállás következtében megszakadt a Maros-vidék több százados virágzása. A hódoltság idején megszűnt a meder gondozása, a török beérte a kezén levő erősségek őrizetével. Csak a felszabadító háborúk után indult meg a Maros-völgy lassú ébredése.
A 17. századtól vannak adataink, hogy mennyire veszélyezteti Makót a Maros. A folyó árja ellen úgy védekeztek, hogy Erdélyből mesterembereket hívtak, akik a part szélén álló templom elé két hajót helyeztek, benne hordókat kövekkel raktak tele. Az 1686. évi futás után tovább romlott a helyzet. Az újjátelepülést követően a zabolátlan folyó a város szívének tartott. Először a régi templomot pusztította el, azután elvette a kocsiutat, a kerteket, az első sor házat, a piacot, a második sor házat és a hozzá tartozó kerteket. Hosszú tortúra után 1753-54-ben a Makó alatti kanyar átvágásával részleges szabályozást hajtottak végre.3
Mindez nem hozott gyökeres megoldást, pár évtized múltán a Maros viszszatért régi medrébe. „A nagy áradások által egészen Makó városa alá vévén magát, nemtsak az említett várost, s annak lakosait, hanem ezen megye legnagyobb részét is minden órán végső pusztulással fenyegeti... Az emberi munkák haszontalanokká és sikertelenekké váltak."4
Vertics József megyei földmérő szerint leghasznosabb volna, ha a zombori kocsmán túl, átvágást hajtanának végre. Erről készített is egy szabályozási tervet. A kéziratos, színes, északi tájolású, 46,5x30 cm nagyságú, 1:14 000 méretarányú, latin nyelvű, a Magyar Országos Levéltárban őrzött térkép (S 12. Div. XIII. No. 416.) címe Delineatio partis fluvii Marusii penes oppidum Makó decurrentis. Csanád és Torontál vármegye küldöttsége 1814. október 31-én Oexel Károly zombori házában megtekintette a térképet, de családja hallani sem akart egy olyan átmetszésről, amely zombori területen történik.
A helytartótanács utasítására Őry Fábián Dániel királyi hajózási mérnök 1815. június 8-án Makóra érkezett. Felülbírálta Vertics tervét, hiába hajtanák végre az átmetszést, a laza talaj következtében Makó ismét jelenlegi nyomorúságos helyzetébe kerülne. Az általa készített színes, kéziratos, 1:14 400 méretarányú, 72x50 cm nagyságú, a makói levéltár tulajdonát képező térképen végleges megoldást javasol, mindhárom makói kanyarulatnak (Goszpodi, Baranyi, Zugoly) átvágását.
1816-ban báró Vay Miklós generálist nevezték ki a szabályozás királyi biztosának, aki egy szakértő bizottság élén Arad vármegye határától a torkolatig behajózta a Marost. Azt tapasztalták, hogy a „folyónak a két helyhatóság, azaz a makói piac és Zombor község közötti szakasza annak két oldali nagyon csavaros kanyarulatai, sodrástámadásai miatt ártalmasnak találtattak, annak tökéletes elhárítására három átmetszést indítványoztak."5
A helytartótanács helybenhagyta a javasolt átvágásokat, és a királyi biztos 1816 novemberében elrendelte a munkálatok elkezdését. Vertics József november 28-án kiborozdáltatta az ásandó csatorna vonalát és másnap - alulról indulva - a szugolyi hajlatban, Kútaljnál hozzákezdtek az ásáshoz. Vertics a kitűzésre Fischer József Torontál vármegyei földmérőt is meghívta, de nem jelent meg. A munkálatokban a bánátiak nem vettek részt. Anyagi fedezet hiányában az új meder ásása rövidesen megszakadt.
1820-ban Buday Mihály készített egy szabályozási tervet, amely Őry Fábián Dániel munkájának továbbfejlesztése. A helytartótanács 1820-ban ismét elrendelte a Makó alatti átvágást, de a kivitelezés költségei nem álltak rendelkezésükre. 1821. július 3-án minden idők legnagyobb árvize zúdult a városra, de a szabályozás ügye érdemben mégsem ment előre. A királyi biztos szerette volna még az év őszén a három makói átmetszést végrehajtani. Költségét 31 000 forintban állapította meg a budai födirekció. Ezt a két megyének, a zombori és a püspöki uradalomnak kellett volna fedeznie, de ezt valamennyien elutasították.
Makó krónikása, Szirbik Miklós szerint a Maros korábban is „megfutotta ugyan néha a legelőnek és szántóföldnek is valamelly részét; kirontott a városra is ... nevezetesen 1781-ben Kopiásnál, a jég megtoludása miatt, később pedig a fapiatznál: de a víz mindenkor kevés kárral eltakarodott."6 De mi is lehetett az oka, hogy a 19. század első felében annyira veszélyessé vált a Maros, különösen Makó városára nézve. Erre krónikásunk szakszerű magyarázatot ad. Egyrészt a Maros „ágya itt Makón porló föld lévén: szüntelen és szaporán változtatja árkát." Másrészt korábban a folyó „nem volt felette veszedelmes, minthogy árja az erekben mindenfelé mehetett ... Minekutána pedig az erek, kivált a Szárazfér] és Bánáti Haranga ér torkolatai betsináltattak: minden vize a Marosnak ide jővén le." Harmadrészt a töltések közötti távolság, az ártér igen szűk, veszedelem idején a vizet „illy keskeny útra szorítani képtelenség", és végül „a leülepedő iszap által a víz feneke mind feljebb nevekedvén, egyszer ágyából kinő, s a várost ellenállhatatlan dühösséggel végképp elpusztítja."7
A helytartótanács 1821. szeptember 21—i rendelkezésében elkerülhetetlenül szükségesnek tartotta a Makó alatti átmetszéseket, de ezt a későbbiekben báró Gerlitzy Ferenc deszki birtokaira nézve károsnak tartotta, ezért a helytartótanács 1826 karácsony hava 19. és 27. napján az átvágásokkal kapcsolatos korábbi döntését felfüggesztette.
Giba Antal csanádmegyei földmérő elméleti és gyakorlati érvek alapján bizonyította, hogy a Makó alatti átmetszések nem veszélyeztetik Deszk és Szőreg környékét. „A meghatározott elásás által a víznek sebje nevekedvén, a deszki és a szőregi nagy hajlásokon megkettőztetett ostrommal duhajkodna a Maros; bátorkodom alázatosan például említésbe hozni boldog emlékezetű Mária Terézia legkegyelmesebb királynénknak 1753-dik esztendőben Kisasszony hava 16-kán és a felséges királyi H. M. Tanátsnak az 1754-dik esztendei Szent István hava 14-kén és Mindszent hava 7-kén költ kegyelmes parancsolattyaikat, mellyekből kitetszik, hogy már ezelőtt 73 esztendőkkel szinte Makó városa alatt általvágás történt, anélkül, hogy a víznek nevelt sebessége károkat okozott volna."8 A felgyorsuló vízfolyás nyolcezer ölnyi távolságon, tizenegy „csukláson csavarogva" elenyészik.
Csanád megye közgyűlése szerint a deszkiek „képzelt károsodása" miatt nem lehet egy tizennyolcezer lelket számláló várost a pusztulásnak kitenni. Deszken egy alacsony értékű réti kaszáló esetleges elöntése nem hasonlítható össze egy virágzó város pusztulásával. Ezért a gyűlés a veszedelem elhárítására királyi bizottság kiküldését kérte.9
Közben a Maros szabályozása tekintetében közvetlenül érintett két megye fontosnak tartotta a Maros vízrajzi felmérésének elkészítését. Az 1815. évi szabályozási tervek báró Vay Miklós királyi biztosnál maradtak, de azok azóta el is avultak, ezért főleg Szathmáry Sámuel Torontál megyei földmérő új felmérés készítését szorgalmazta. Erre megyéje 1823-ban fel is kérte, de más elfoglaltsága miatt ilyen nagy munkával nem tudott foglalkozni. Csanád megye földmérője, Giba Antal is egyetértett az új terv és költségvetés készítésével. Ezt minden tiszteletdíj nélkül hajlandó lett volna elkészíteni, ha a torontáli földmérőnek nincs ellenvetése.
1827-ben Giba Antal felmérte a Marosnak makói szakaszát és egy igen hasznos szabályozási tervet készített: a színes, kéziratos, 62x46 cm nagyságú, 1:30 2400 (1500 bécsi öl = 98 mm) méretarányú, latin nyelvű térkép lelőhelye a Magyar Országos Levéltár (S 12. Div. XIII. No. 576.). Két év múlva Szathmáry Sámuel Perjámostól a torkolatig megalkotja a Marosnak egy igen részletes és alapos vízrajzi térképét. A színes, kéziratos, 1:7 200 (500 bécsi öl = 130 mm) méretarányú, 9 csatlakozó szelvényből álló térkép hossza 975 cm, lelőhelye a Magyar Országos Levéltár (S 12. Div. XI. No. 101.).
Marosi védművek
Mivel az annyira óhajtott marosi átmetszések nem történtek meg, az árvizek elleni védekezés a töltések és a sarkantyúk építésére korlátozódott. A makói töltések Apátfalva határától Szeged határáig húzódtak. A város oltalmára 5000, a legelők védelmére 2610, az uradalmi allodiális földek óvására 3052 ölnyi töltés szolgált.10 A makói töltések 3 öl magasak és alól 10 öl szélesek. Az itteni töltések igen erősek és nagy tömegüek, mégis állandó a veszélyhelyzet. Ennek két oka van: egyrészt Makónál igen leszűkül az ártér, másrészt a folyó romboló erejével árvizek idején ostromolja a töltéseket. A házak és a szőlők közelsége miatt a töltések áthelyezésére nincs lehetőség. Csanád megyei javaslat szerint Zombor irányában az eddigi 70 öl helyett 300 ölnyire kellene szélesíteni a töltések közötti távolságot. Az Oexel család erről hallani sem akar. Mivel a makói oldalon a mederhez igen közel húzódik a töltés, áradás során veszélyesen mossa, szaggatja oldalát. A folyó partjától 10-15 ölnyi távolságra eső töltések fundamentumába valósággal beássa magát a víz és a töltés a folyó árkába omlik. A város elöljárói 1827-ben elpanaszolják, hogy „a töltések mentében nyúló veteményes és szőlős kerteinket, nem különben a töltések alatt végig nyúló egy sor házat ismét kéntelenítettünk a városunkat oltalmazó töltéseknek feláldozni."11
A töltések karbantartása, emelése, erősítése, újak építése óriási terhet jelentett a város lakosságának. „A kegyes urbáriumban foglalt robotozasnál sokkal terhesebb szolgálatok teljesítésével vagynak elfoglalva, s kéntelenek vagyunk megvallani, hogy annak az eddig gyakorlott mértékében való további folytatását nem bírhatjuk."12
Kimutatás a töltések felállítására fordított napszámokról13
A nyomás oltalmára szolgáló töltések felállítására és fenntartására, mely töltések tésznek 2510 ölet
A Méltóságon Földes Uraság allodiális földjeinek oltalmára felállíttatott töltésekre fordítódtak következendő napszámok, mely töltések 3 052 ölet tésznek
összvesen 79 352
Öszvesen a töltésekre tétetett napszámok summája: 529 412
A töltések műszaki állapotára a megyei földmérő ügyelt, a mindenkori mérnök tagja volt a marosi és úti töltésekre ügyelő küldöttségnek. Giba Antal megyei földmérő kezdeményezésére a városi tanács a borbíró, a koldúsbíró, a malombíró, a hegybíró tisztség mellé létrehozta a töltésbírói hivatalt is. A töltésbíró a töltések vonatkozásában olyan hatalommal bírt, mint a város bírája a közdolgokban. A töltésekre ügyelő megyei küldöttség rendelkezéseit kellett végrehajtania, felügyelt a föld és a ház szerint kijelölt töltésépítési munkákra. Megbízatása meghatározatlan időre szólt, javadalmazása a közszolgálatok terhétől való felmentésen túl évi 100 forint.14
A város határában lévő marosi töltéseket a házak és a földek után osztották fel. Minden negyed jobbágytelek után ugyanakkora töltés esett, mint egy ház után. 1836-ban
a házak száma 2 975
az 518 sessió fertályokba 2 075
az erő összesen 5 050
A töltés hossza 12 626 öl, egy egységnyi erőre (vagyis minden ház és 1/4 teleknyi föld után) 2 öl 3 láb hosszúságú töltés esik. Ennek kiszámítását és kivetését Giba Antal készítette el, a munka felügyeletét a töltésbíró látta el.
A régi töltések folyamatos karbantartása is emberfeletti munkát jelentett, de az annyira óhajtott szabályozás végrehajtása a továbbiakban sok helyen új töltés építését teszi szükségessé. A továbbiakban még a Tisza árja ellen is kell védekezniök. Ezek az eddiginél is nagyobb megterhelést jelentenek.
Maros óriási energiával rombolta a partoldalt, áradások alkalmával fél, sőt egy ölnyi partszakaszokat is leszaggatott. A védekezés sarkantyúk építésével történt: „Karózásokkal és a karók közeinek vesszőkkel való megtöltésével, vagyis az úgynevezett sarkantyúkkal oltalmazzuk a partokat" - írják 1827-ben.15
820-ban a megye öt sarkantyú építését rendelte el.16 „A parancsolt sarkantyúk a következendő helyeken lennének legszükségesebbek, úgymint egy a fapiacnál, melynek hossza lenne egyenesen, nem pedig rézsűnt gondolva 10 öl, szélessége a partnál 2 öl 3 sukk, a belső vége 2 öl. Ehhez a következendő materiálok lesznek szükségesek:
a) nyolc ezer kéve vessző és nád, száza per 6 f 480
b) 60 szál felibe fenyő, felibe keményfa gerendák, átaljába egyet 6 f számítva, tesz 360
c) guzsnak való vessző kötésre 300 kéve, ez per 30xr számítván tesz 150
d) mester emberek munkája 300
summa 1 290 forint
Másik sarkantyú az elsőhöz hasonló, az ún. szuszogói kertek mellett, az ott lévő, most is fennálló sarkantyún alól, mely hasonlóképp számíttatván 1 290
Harmadik is szinte hasonló erősségű az ún. Garai töltésen alól, mely is megy 1290
Negyedik a most fenn álló sarkantyún felül ez valamivel kisebb 1 290
Az ötödik a Túri révnél a régi sarkantyú hosszabbítása. Ezen két utolsó sarkantyú másfél annyira tétetődik, mint a fent írottak, ezek szerint tehát ezek mennének
e) Mind az öt sarkantyúk készítéséhez a szükséges költségekre, vasakra és egyebekre tetteteknek 400
egész summa 6 205
„A vármegye úgy tervezte, hogy a sarkantyúk építéséhez szükséges matériákat a földesúr biztosítja, a kézi munkát pedig a város. Végül mindkettő a lakosságot terheli. Gátanként 1 800 napot számítva 8 100 kézi munkanapot terveztek. A szükséges pénzt adók formájában vetették ki."17
Giba Antal irányításával 1833-ban három új sarkantyút építettek. Mindegyiknek hossza 20, magassága vagy mélysége 3, középszélessége vagy vastagsága 4 öl. A régi deszkapiacnál létesítendő sarkantyú hossza 25 öl, mélysége 2 öl 3 sukk, középszélessége 3 öl 3 sukk. Ezek összesen 938 kubikölet tesznek ki. Minden kubikölhöz 18 kévét számítottak, minden kévébe 3 karót. A sarkantyú építéséhez fasinát és karót alkalmaztak. (A 2 öl hosszú és 1 láb vastagságú vesszőkévéket fasinának nevezték). Minden zömök ölhöz (köböl) 18 fasinát használtak fel és minden fasinához 3 karót.
A sarkantyúk építése is jelentős teherként nehezedett a lakosságra. 1830ban a mesterembereknek 15 300 forintot fizettek ki, a lakosság pedig 30 220 napszámmal járult hozzá a kivitelezéshez.
Az 1832-ben elfogadott átmetszési terv
A helytartótanács 1829. december 15-én a Maros szabályozására Orczy Lőrincet nevezte ki királyi biztosnak. Mint Arad vármegye főispánja maga is érdekelt volt a Maros szabályozásában. A szomszédos törvényhatóságok és uradalmak részvételével 1832 augusztusában Arad megyétől a Maros torkolatáig szemlét tartottak a „Maros folyónak megvizsgáltatása és minden adandó akadályoknak eligazítása tekintetében." A szemlén részt vett Rauchmüller Ferenc királyi tanácsos, az Országos Építő Hivatal főkormányzója. Csanád megye határához augusztus 25-én érkeztek, ahol Torontál vármegyét Kiss Antal királyi udvarnok, táblabíró, Oexel Károly főszolgabíró, Szalai István főszolgabíró, Oexel János esküdt, Szathmáry Sámuel földmérő; Csanád vármegyét Lukáts József táblabíró, Görgei Sándor táblabíró, Posonyi Ignátz táblabíró, Kovács József táblabíró, királyi kamarai ügyész, Sanka Ferenc alszolgabíró, Sántha Sándor esküdt, Bíró Imre aljegyző, Nyéki Antal alügyész és Giba Antal földmérő képviselte. Ezen a napon megvizsgálták Sajtény és Egres határában a Maros hajlatait. A bizottság természetesen térképpel ellátva végezte munkáját. A jegyzőkönyv nem nevezte meg a mappa készítőjét, de egyértelműen Szathmáry Sámuelnek 1829-ben készült felméréséről van szó. (Mappa Hydrographica Fluvii Marusii a Limitibus Inclyti Comitatus Torontaliensis usque ad Inostiationum eiusdem in Tibiscum Confecta Anno 1829. A Maros folyó vízrajzi térképe Torontál vármegye határától a Tiszába való torkolatáig. Készítette 1829. évben ..."). Egyeznek az átmetszések betűjelei és a jegyzőkönyvek szerint Csanád, Apátfalva térségében a térkép ötödik szakaszát használták, és a Szathmáry-féle Maros térkép 5. szelvénye ábrázolja az említett helységeket. Nem is jöhetett számba más térkép, ugyanis ez volt az utolsó, egyben igen részletes felmérés. A Magyar Országos Levéltárban lévő szelvény sorozat 1832. évi másolat.
Augusztus 26-án a csanádi révnél kezdték el a munkát. Torontál és Csanád vármegye küldöttsége az A-A, B-B, C-C, D-D, E-E átvágások eszközlését kérte, amit a királyi bizottság is elkerülhetetlen szükségesnek tartott, de a „megkívántató erő" hiányában az árvizek ellen egyelőre töltésekkel és sarkantyúkkal kell ezeken a helyeken védekezni. A főigazgató szerint ezen átvágások az alsóbb tájékokra, főleg Makó városára lennének veszélyesek, ezért kell elhalasztani az átmetszéseket. Az aradi kamarális uradalom nem ért egyet az átvágásokkal, mert a kamarális csanádi rév helye megváltozna és Magyarcsanád legelője pedig átesne a Maros túlsó oldalára. A révre nézve a bizottság szerint az egyéni érdek a közjót nem akadályozhatja, a legelők tekintetében hozzávetőlegesen azonos terület cserélődne ki a két törvényhatóság között, ez sem képezhet akadályt. „Elérkezvén a Királyi Biztosság Makó városa alá, itten Tekintetes Csanád Vármegye küldöttsége a város végső veszedelmének - mellyel a legelső víz áradással fenyegettetik - elhárítása tekintetéből a fentebb érintett rajzban F-F, G-G és H-H betűk alatt kijelölt általvágások eszközlését kérte.
Minekutána mind a Királyi Biztosság, a Tekintetes Küldöttségek a helyszínen meggyőződtek volna arról, hogy Makó városát a Maros vizének kitörései ellen, minthogy a víznek sebje egyenesen a város mellett lévő töltésekre vág, sőt némely helyen magát már alá is ásván, minden víz áradáskor a városnak elboríttatása bizonyos lenne, egyedül a Maros mostani folyásának elszármaztatásával menthetni meg, ennek következtében a javallott általvágás mint elkerülhetetlenül szükséges, közakarattal helyben hagyattatott, sőt Királyi Biztos Eö Méltósága a veszedelemnek nagyságára és hogy annak elháríttatása Makó városának népességére nézve sietőleg segítséget kíván kiváltképpen meggyőzettetvén elhatározólag megígérni méltóztatott, hogy ezen elkerülhetetlen szükségeseknek elesmértetett általvágásoknak felsőbbi jóváhagyattatását s a munkának teljesedésbe vitelét mentül előbb kieszközölni fogja. Ennek folytában Nagyságos Rauchmüller királyi tanácsos és Magyar Országi Építési Feő Igazgató Úrnak útmutatására elhatároztatott az is, hogy Makón felül, az úgynevezett Fehérháznál a töltéseknek közelléte miatt a partok sarkantyúkkal erősíttessenek meg, s végtére Királyi Biztos Úr Eő méltósága megengedni méltóztatott,hogy a töltések addig is, még az általvágások történhetnek, felsőbb jóváhagyás reménysége alatt megcsináltatód-hassanak ott ti. ahol az átalvágások a töltéseknek visszahúzattatását megkívánják.
Azon általvágattatások melyek Klárafalvától egész a Maros torkolatáig javaltatnak, s melyek a többször érdeklett rajzolatokat I-I, K-K, L-L, M-M, N-N, O-O, P-P és Q-Q betűk alatt jönnek elő, szüksége vétetett tanácskozás alá.
Ámbár elesmértetett az, hogy a kérdéses általvágások mint a hajlásoknak rendetlenségei végett, mind azért, hogy a torontáli töltések sok helyen a vízhez közel lévén, azoknak akárhol történhető elszakasztása esetében Torontál vármegyének vidékét vízzel boríttatnának el, főképpen pedig Deszk helységének megmenthetése tekintetéből szükségeseknek ösmértettek volna, minthogy azonban ezen általvágásoknak már egybefüggései lennének a Maros torkolattyának regulázásával, ennek megállapítása pedig Királyi Biztos Eő Méltósága által szabad királyi Szeged városában folyó hó 29-ik napjára rendelt tanácskozás elhatározásától függenek, ugyanezért ezen általvágásoknak jelenvalólag leendő megállapítására a Kir. Biztos Eö Méltósága valamint a Tekintetes Küldöttségek elállottak."18
A következő napokban Szegeden folyt a tanácskozás, ahol a királyi biztos összegezte addigi tapasztalásukat és leszögezte: „A Maros tökéletes regulációjáról addig szó sem lehet, míg annak recipienseik nem reguláztatnak, e jelenvaló útjában a Maros regulátiójában csak annyiba ereszkedhet bé, amennyire azt a Maros partján fekvő némely helységek végső veszedelme nélkül elhalasztani nem lehetett."19
A megoldásra váró feladatok tekintetében a csoportérdekek különbözősége miatt nehéz volt egységes álláspontot kialakítani. Kulcskérdésnek számított a Maros torkolatának rendezése. A helytartótanács által kiküldött rajz Szeged alatt O-O,P-P, Q-Q, R-R irányban javasolja a Maros vizét a Tiszába vezetni, mások elképzelése szerint Vetyehát-Tápé irányában, Y-Y, Z-Z átvágásokkal a város felett kell ezt megoldani. Ez utóbbi megoldás Szeged kereskedelmére nézve előnyösebb, sőt a gyors folyású Maros vize a vízimalmok sebesebb járását is eredményezné. Rauchmüller Ferenc főkormányzó vízügyi szempontból mindkét megoldást elfogadhatónak tekinti. Szeged városa azt kérte, hogy a „Maros Tiszába való befolyásának változtatása akkorára halasztasson, míg a Maros tökéletesen reguláztatni s mindazon okok megvizsgáltatni fognak, melyek tetemes károkat okozhatnak."20 Szeged oltalmára viszont minél előbb megfelelő töltést kell építeni.
A másik kérdéscsoport, hogy a Maros felsőbb szakaszán lehet-e átvágásokat eszközölni. Csongrád vármegye küldöttsége tartotta magát ahhoz az elvéhez, hogy „még a fő recipiens (vagyis a Tisza) nem reguláztatik, addig a kisebb folyóknak regulázása célarányos nem lehet", de a makói és a deszki átvágásokat tudomásul veszi. Szegednek a deszki X és Y átmetszések ellen nincs ellenvetése, de a Z jelűhöz csak akkor járulhat hozzá, ha elkészülnek a megfelelő töltései. Újszeged sorsáról is döntést várnak, hozzá csatolják-e Szegedhez, vagy nem. A deszki uradalom a makói átvágásokban mindaddig meg nem egyezhet, ameddig az alsó deszki átvágást nem eszközölnék. A zombori uradalom azért tiltakozott a makói átmetszések ellen, mert a szabályozás során sokkal nagyobb terület esik át, mint ami neki jut. A bizottság szerint ez nem ennek a megbeszélésnek a tárgya, ebben a zombori és a püspöki uradalomnak kell megállapodnia.
A szabályozást mindez nem befolyásolhatja, legfeljebb mindkét uradalom a mai területén marad tulajdonos.
A földmérőket megbízták, hogy az átvágásokhoz és a töltések építéséhez szükséges napszámokat és a pénzbeli költségeket állítsák össze. Határoztak abban is, hogy Szeged városára nézve ártalmas deszki és szőregi töltéseket rombolják le. Csanád és Torontál vármegye pedig ismételten kérte a királyi bizottságtól, hogy a legfontosabb átmetszésekhez a felsőbb engedélyeket szerezze be.
A közölt szabályozási térkép a tanácskozás évében, 1832 végén készült. A helytartótanács október 2-án körlevélben kérte az illetékes törvényhatóságokat, hogy a „Tisza és Maros folyóinak rendbeszedésére kidolgozandó alaprajzhoz a megyének földabrosza is megkívántatván, ezennel felszólíttatnak a rendek, hogy e célnak minél előbbi elérhetésére megyéjök részes földképét lemásolás végett hozzá hamarább terjesszék fel. Mely lemásolás megtörténvén az eredeti rajzolat azonnal visszaküldendő lesz."21
Hiába gyűjtötték be a térképeket, tapasztalniok kellett, hogy azok nem alkalmasak a szabályozási alaprajz elkészítéséhez. A bejárások során - amelyre az 1832. augusztus 26-i jegyzőkönyvben utalás is történik - Szathmáry Sámuel kilenc szelvényes térképét használták, de a tanácskozás alkalmával két Maros torkolat tervezetet fogadtak el, ezért térképvázlaton is rögzíteni kellett az állásfoglalást, így keletkezhetett Szathmáry Sámuel Rajzolat a Maros folyója alsó részéről című kéziratos, színes, 71,5x29 cm méretű, 1:72 000 méretarányú térkép, lelőhelye a Magyar Országos Levéltár (S 12. Div. XIII. No. 627.). Szathmáry Sámuel torontáli földmérő vázlatának és kilenc szelvényes térképének felhasználásával a Főigazgatóság Hajózási Osztályán készült el a tisztázat, melynek címe: Übersicht des unteren Theils der Maros und der dazu gehörigen Theis Fluss Strecke mit den bei der dies fälligen Königl. Maros Regulirungs Commission gemeinschaftlich beschlossenen Maros Durchstichen. (A Maros alsó szakasza és a Tisza folyó ehhez tartozó részletének, és a kirendelt Maros-szabályozás királyi bizottsága által egyöntetűen meghatározott Maros átvágásoknak áttekintése.) A színes, kéziratos, 80x61 cm nagyságú, 1:57 600 méretarányú térkép lelőhelye a Magyar Országos Levéltár (S 12. XIX. 129. 1.). Az összesített rajz az Építési Főigazgatóság Hajózási Osztályán két példányban készült.
Erklaerung (Jelmagyarázat)
A térképszelvény szabad felülete tömören összegzi német nyelven a királyi biztos vezette tanácskozáson elfogadott véleményeket, illetve a hozzá kapcsolt iratok summázatát. A fő szöveg címe:
Actenmässige Übersicht.
Der bey der königlichen Maros Regulierungs Commission im Jahre 1832 von den Herrn Ständen der Löbl Comitate mit Beystimmung des Königl. Herrn Commissairs beschlossenen und von der hohen Landesstelle genehmigten Dringenden Maros Durchstiche. (A Maros-szabályozás királyi bizottságánál lévő, az 1832. évben a tekintetes vármegye vezetői, királyi biztos határozatával eldöntött és a magas kormányzat által engedélyezett sürgős Maros átvágások iratainak okiratszerű [részletes] áttekintése.) Ezt 1834. augusztus 27-én, Budán, Zelenka lajos királyi hajózási mérnök és Rauchmüller Ferenc igazgató hitelesítette.
A királyi biztos a behajózás és a tanácskozás jegyzőkönyvét felküldte a helytartótanácshoz, amely a benne foglaltakat véleményezte. „A Marosnak tökéletes regulátiójára több szükséges előkészületek hibáznak, most csak olyan igazítások történhetnek meg, melyek egy vagy más tájéknak mentése végett elkerülhetetlenek."22 Csanádtól a torkolatig egyedül a makói három átvágást szentesítette és a munkálatok felvigyázására Schmidt György földmérőt nevezte ki. Elutasította azt a helyi óhajt is, hogy a só árának felemeléséből fedezzék a munkálatok költségét.
Torontál vármegye nem volt elégedett a felső döntéssel, 1833 januárjában közvetlenül a helytartótanácshoz fordult, kérve a királyi biztosság által szükségesnek elismert deszki átvágások engedélyezését, az új töltéseiket csak ebben az esetben tudják megépíteni. Nem értettek egyet Schmidt György kiküldetésével sem, a munkálatokat saját földmérőjük felügyeletével kívánják végezni. A helytartótanács engedélyezte a Deszk alatti X-X és Y-Y átvágásokat, mégpedig úgy, hogy előbb ezek készüljenek el és utána - de ugyanazon esztendőben - a makóiak.23
A Maros szabályozása során mindvégig rendkívüli feszültség jellemezte Torontál és Csanád vármegye viszonyát. A bánáti területet kevésbé fenyegette pusztulással az árvíz, ezért számukra a szabályozás végrehajtása nem volt sürgős, sorozatosan akadályozták a tényleges munka elkezdését. Főleg Szathmáry Sámuel basáskodó természetű földmérő kereste azokat a műszaki akadályokat, amelyek ürügyül szolgáltak a megvalósítás meghiúsításának.
Giba Antal rendszerinti földmérő
Csanád megyében a szabályozási előkészületek szakmai irányítója Giba Antal földmérő volt. Giba Békésen született 1797-ben, tanulmányait az Institutum Geometricumban végezte. 1819-től 1825-ig a csanádi püspökség makói uradalma szolgálatában állt. 1825. augusztus 23-től Csanád megye tiszteletbeni, november 25-től rendszerinti földmérője. Számunkra különösen értékesek a reformkori Makóról és környékéről készült felvételei.24 Tevékenységéről igen jelentős az a jellemzés, amelyet a megyei kisgyűlés hagyott jóvá: „Giba Antal úr nyájas és magához vonzó emberséges magaviselete, mértékletessége, azonkívül pedig a tapasztaltsággal egybeköttetett földmérői tudományokban való jártassága... Töltések felállításában résztvevő fáradhatatlan szorgalom által előttünk magát megkülönböztette... Hivatala köréhez tartozó dolgokban való pontos eljárása, jelesen az 1821 esztendei marosi rendkívül való áradás rémítő veszélyeinek történhető megújulása elhárítása okáért vonatott töltéseknek mindenkor a lehető jó állapotban való tartását tárgyazó hasznos előterjesztései, az e tárgyban költ megyei állapításoknak egész készséggel s foganattal való végrehajtása, különösen pedig az 1830 esztendő tavaszán a jégnek a Marosnak való megtorlódása által szomszéd nemes Torontál vármegye részéről álló töltések kiszakasztása után a víznek sebes rohanásánál fogva a megyénk felől eső partok s azokon lévő töltéseknek a Marosba való szakadásából kiütő félben lévő veszélyt, - úgy szinte az 1832-dik esztendőbeli áradás alkalmatosságával a Makó városát oltalmazó töltés minden szempillantásban várt kiszakadását s egyéb áradások által a Marosnak megyénk felől megrongáltatott és több helyeken leszakasztott partjai oltalmazására szükséges gátak készítése s ezeknek végrehajtásában éjjel-nappali, gyakran egészsége kockáztatásával is egybeköttetésben állott fáradhatatlan munkálkodásai; továbbá a megyénkbeli közösülési utaknak felsőbb rendelések által meghagyott felmérését illető terhes munkának serényen és pontosan való elkészítése, az országutaknak, amennyiben megyénk helyzete engedi, és a hidaknak jó karban való tartását tárgyazó célerányos felterjesztései s az e tárgyban fennálló küldöttségű e részbeni határozásainak halasztást nem szenvedő sikeresítése, középületeink fenntartását és a földmérősége ideje alatt épülteknek legalkalmatosabb mi móddal lehető érpíttetéseket illető, s helyben hagyást nyert vélemény adásai, majd a községeinkben uralkodott, veszedelmes házi sűrűségeknek kiirtása s rendetlenségeknek helyrehozása, nem különben némely megyénkbeni birtokok határának hivatalos megbízatása következésében pontosan való felmérése s rendelkezései átaljában pedig, szoros értelembe vett hivatalának körén kivül is, a közjó előmozdítására nézve, önként, magától indíttatva kimutatott buzgó törekedése, mint földmérői hivatalában való ügyességének, serénységének és pontosságának megannyi nyilvános bizonyságai előttünk tudva lévén."25
*
Orczy Lőrinc királyi biztos vezetésével 1832-ben sikerült az országos szervek figyelmét is felhívni a Maros mentén húzódó települések veszélyes állapotára. A szabályozás gondolata ismét előtérbe került, és az érdekeltek egy gyors megoldásban kezdtek reménykedni. A továbbiakban mégis katasztrófák sorát kellett átélni, de egy évtized múltán csak hozzákezdtek a legkritikusabb hajlatok átvágásához. Királyi biztosok, megyei tisztviselők, földmérők, városi elöljárók sora váltotta egymást, mire a tényleges munkálatok megindulhattak. Menet közben pedig az új csatornába való víz bevezetése okozott nehézségeket. A szabályozás gondolatának megszületésétől a megvalósulásig Makó esetében fél évszázadra volt szükség.
JEGYZETEK
MELLÉKLETEK
1/a-l/b. Übersicht des Theils der Maros ... című szabályozási terv 1832-ből.
Átrajzolta: Fári Iré
2. Szathmáry Sámuel: Rajzolat a Maros folyó alsó részéről. 1832.
 |
| 1 /a. sz. melléklet |
 |
| 1/b. sz. melléklet |
 |
| 2. sz. melléklet |
FELHASZNÁLT MŰVEK, RÖVIDÍTÉSEK
| CsML — Csongrád megyei Levéltár | |
| EPERJESSY Kálmán | |
| 1933 | Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében. Károlyi Mihály Emlékkönyv. Bp. |
| MÁRTON György | |
| 1914 | A Maros alföldi szakasza és fattyúmedrei. Földrajzi Közlemények. 7. sz. MVL — Makói Városi Levéltár |
| SZIRBIK Miklós | |
| 1979 | Makó városának leírása. 1835-36. |
| |