Előző fejezet Következő fejezet

Egyházlátogatás a makói Szent István-plébánián 1835-ben és 1859-ben

(I.rész)

LAKATOS PÁL - ORBÁN IMRE

 

A kánoni látogatás az Egyház ősi gyakorlata. Fontosságát a püspökök is látták, ezért lefolyásának menetét a tridenti zsinaton részletesen szabályozták. Magyarországon a zsinati intézkedések érvényesítése a török háborúk és az osztrák uralommal szembeni szabadságküzdelmek miatt késett, de ez csak időbeli csúszást jelentett.

A XIX. századi magyar föpásztorok közül kiemelkedik Lonovics József csanádi püspök (1834-1848), aki ún. generális canonica visitatiot tartva négy év alatt az egész egyházmegyéjét végigjárta. A visitatio tartalmát az általa kiadott „Articuli pro apparando visitationis canonicae parochiarum Dioecesis Csanadiensis praeliminari opere" című utasítása határozta meg. Menetét az „Ordo ad recipiendam suam illustritatem episcopalem occasione canonicae visitationis" című irata szabályozta. Ezen minden plébániára kiterjedő szempontok alapján sikerült a fopásztornak egységes képet kapnia, melynek dokumentumai mára a kor szempontjából fólbecsülhetetlen értékű forrásokká váltak.

Dolgozatunk ezen most megjelenő 1. részében a fönti utasításoknak megfelelően Makón, az akkori Csanád Vármegye székhelyén 1835-ben és 1859-ben végzett eljárások jegyzőkönyveit közöljük egymással párhuzamosan. írásunk 2. részét Évkönyvünk következő számában adjuk közzé.

Mint mondtuk tehát,a kánoni látogatás az Egyház ősrégi szokása, melynek nyomai a kereszténység korai századaiba, sőt egészen az apostolok idejébe vezetnek vissza. Az ilyen fajta látogatások a történelem folyamán igen hasznos gyakorlattá alakultak, ezért a későbbiekben nem egy zsinat határozottan megkívánta, hogy a püspökök vagy az őket helyettesítő főesperesek elvégezzék a joghatóságuk alatt lévő plébániák vizitálását, ily módon is gondoskodva az ott folyó hitélet rendszeres felügyeletéről, javításáról. Ezen intézmény igazi jelentősége a reformáció után mutatkozott meg, mikoris a viszonyok veszélyesen összekuszálódtak, s gyakran a hívő nép előtt sem volt világos, mely felekezethez és miért éppen oda tartozott. Ebben a helyzetben meghatározó jelentőségűvé vált egy-egy ilyen, a kérdéseket mélyükig tisztázó egyházlátogatás. Jelentőségüket az Egyház vezetői fölismerték, ezért a tridenti zsinat (1545-1563) a rekatolizáció és a katolikus megújulás eszközeként részletesen foglalkozott a canonica visitatio kérdésével. Az itt alkotott előírások Magyarországon is megszabták az elkövetkező három-négy évszázad egyházlátogatásainak menetét.

A zsinat fontos intézkedése volt az a határozat, miszerint a püspökök az egész egyházmegyéjükre kiterjedő általános vizsgálatot két évenként kötelesek voltak megtartani. Persze ez a gyakoriság nem volt tartható, ezután mégis ugrásszerűen megnőtt ezen látogatások száma, s a jegyzőkönyvek tanúsága szerint mélyült alaposságuk is. Részletességük egészen megdöbbentő, hiszen az adott plébánián az utolsó csöbörig megvizsgáltak és összeírtak mindent.

Egy-egy kánoni látogatás mindkét félnek anyagi terhet jelentett. Komoly előkészítést igényelt, de nemcsak a helyi szervek, hanem az egész egyházmegye részéről is. Lonovics püspök ezzel kapcsolatban adatta ki Temesvárott 1835-ben a már említett „ Articuli..."1 című utasítását, mely kérdések formájában a legapróbb részletességgel sorolja föl, hogy a vizitatio mely dolgok vizsgálatára terjedjen ki. Lonovics püspök e kis füzetecskéje különösen becses darabja múltszázadi művelődéstörténetünknek. Részekre, fejezetekre, illetve paragrafusokra osztva olyan útmutatást ad, mely az őt követő püspökök számára is mértékül szolgált. Ez alapján a jegyzőkönyvek, természetesen latinul, az egész egyházmegyében az alábbi sémát követték:

I. rész

Az anyaegyházról, ennek helyéről és építéséről, javadalmáról, bevételeiről, kiadásairól és gondnokáról, az istentiszteletekről és az istentiszteletek rendjéről

I. fejezet

Az N. anyaegyház helyéről, építéséről és fölszereléséről

  1. §: Az N. anyaegyház helye
  2. §: A templom külleme
  3. §: A templom belső képe
  4. §: A templom szent fölszerelése

II.  fejezet

Az anyaegyház javadalmáról, bevételeiről, kiadásairól és gondokáról

  1. §: A javadalomról, bevételekről és kiadásokról
  2. §: A templom pénztáráról és gondnokáról

III. fejezet

Az istentiszteletekről és azok rendjéről

II. rész

A plébániáról, filiákról, oratóriumokról, kálváriákról, szerzetesrendekről és ezek kolostorairól, templomairól, a szegények intézményeiről, a szobrokról és keresztekről, a plébánosról, az ő káplánjairól, házanépéről és jövedelmeiről, kegyuráról és földesuráról

I. fejezet

A plébániáról

  1. §: A plébánia eredetéről és állapotáról
  2. §: A plébánia épülete
  3. §: A plébánia könyvei
  4. §: A gazdasági fölszerelések

II. fejezet

A fiókegyházakról

IIIfejezet

Az oratóriumokról és kápolnákról, kálváriákról, szerzetesekről, kolostoraikról, templomaikról és kórházaikról, a szegények intézményeiről, szobrokról és keresztekről

  1. §: Oratóriumokról, kápolnákról és kálváriákról
  2. §: A szerzetesekről, templomaikról és kórházaikról
  3. §: A kórházakról és a szegények intézményeiről
  4. §: A szobrokról és keresztekről

IV.  fejezet

A plébániának az anyaegyházban és a filiákban lévő népéről

  1. §: A plébánia népéről
  2. §: A lélekszám

V. fejezet

A plébánosról, könyveiről, a káplánjáról, házanépéről, jövedelmeiről

  1. §: A plébános képzettsége
  2. §: A plébános föladatairól
  3. §: A káplánról
  4. §: A plébános házanépéről
  5. §: A plébános jövedelme

III. rész

Az iskolákról, az igazgatóról avagy kántorról, az ő jövedelmeiről, a helyettes tanítóról, továbbá a harangozóról, az ő jövedelmeiről, a bábákról és a temetőkről

I. fejezet

Az iskoláról

  1. §: Az iskola épülete
  2. §: A tanterem

II.  fejezet

Az iskolamesterről avagy kántorról, az ő jövedelmeiről, a helyettes tanítóról, az iskoláról és az iskolásokról

  1. §: Az iskolamester avagy kántor
  2. §: Az iskolamester avagy kántor jövedelme
  3. §: A helyettes tanító
  4. §: Az iskoláról és az iskolás gyermekekről

III. fejezet

A harangozóról és az ő jövedelmeiről, a bábákról és a temetőkről

  1. §: A harangozóról
  2. §: A bábákról
  3. §: A temetőről

A továbbiakban a fönti beszámolókon túl, ezek egyes pontjaihoz kapcsolódva az alábbi, a dolgot még részletesebben föltáró függelékeket kellett a jegyzőkönyvhöz csatolni:

A.

A templomhoz, plébániához, káplánhoz, a keresztekhez és szobrokhoz, kórházakhoz, az iskolához stb. tartozó az N. plébánia kebelében létező összes kegyes alapítvány általános táblázata

B.

A plébániatemplom avagy filia jövedelmeinek címei

  1. Ingatlanokból
  2. Alapítványokból
  3. Uradalmi pénztárból avagy a Vallásalapból
  4. Az esetleges dolgokból

C.

A plébános jövedelmei

I. Az N. anyaegyházból

  1. Ingatlanokból
  2. Párbérekből
  3. Élelembérekből
  4. Stólából
  5. Alapítványokból
  6. Királyi tizedből
  7. Vallásalapból

II. A filiákból

  1. Ingatlanokból
  2. Párbérekből
  3. Élelembérekből
  4. Stólából
  5. Alapítványokból
  6. stb. stb.

Mindezekhez csatolni kellett a következő című összeírást:

„A nagyméltóságú és főtisztelendő püspök úr által az N. templomban ezen évben, napon és hónapban a következők lettek megbérmálva"

Az eljárás alaposságának érzékeltetésére álljon most itt a II. rész III. fejezetében lévő szobrokról és a keresztekről intézkedő 4. §-nak a kérdéssora. E szerint minden egyes darabbal kapcsolatban a következőkre kellett megfelelnie, illetve adatokat szolgáltatnia a plébánosnak:

„Az anyaegyházban és a fiókegyházakban lévő minden szobor és kereszt folyamatosan írassék össze. Minden egyes szoborral kapcsolatban megjegyzendő: kőből vagy fából van-e, melyik szentet ábrázolja. A keresztet illetően: fából vagy kőből van-e, vajon elláttatott-e a Megváltó bádog alakjával? Mindkettőt illetően: jó állapotban vannak-e, a birtoknak avagy területnek mely részén helyezkednek el? Ki által és mikor állíttattak, meg vannak-e áldva? Elláttattak-e adománnyal és mennyivel? Megőrzésük költsége a közösségre vagy pedig más valakire hárul. Az ezideig való kötelezettség vállalások a T. szám alatt legyenek! - Adományaik a templom többi pénzével együtt vagy külön kezeltetnek-e? Ha van elkülönített alapítványi tőke, ez röviden érintendő, mivel ez bővebben részletezve van a csatolt általános táblázatban. - Vezetnek-e hozzájuk valamiféle körmeneteket, és akármilyen pénzbeli fogadalom csatoltatik-e ezekhez? Mikor? A plébános részt vesz rajtuk? Történnek-e valamilyen visszaélések?"

Ezen minden plébániára természetszerűleg kötelező szempontok alapján valóban sikerült a főpásztornak egy olyan egységes képet kapnia egyházmegyéjéről, a plébániák állapotáról és a papság helyzetéről, mely napjainkban nemcsak egyháztörténet, liturgia, hitélet, hanem népességi, néprajzi, nemzetiségi és más társadalmi viszonyok, iskola, felekezeti kérdések, építészet, gazdaságtörténet, könyvészet, képzőművészet szempontjából is értékes adatokat tartalmaz.

Az egyházlátogatás lefolyásának meghatározott rendje volt. Ezt Lonovics püspök kancelláriájának ugyancsak 1835-ben a 439-es szám alatt kiadott irata szabályozta.2 Eszerint a főpásztort a hívek két oldalt zászlók alatt fölsorakozva várták. Elől az iskolás gyermekek helyezkedtek el, mögöttük a férfiak álltak, majd őket követték a lányok és az asszonyok úgy, hogy közülük az utolsók a templom kapujánál, sőt néhányan a kapun belül várakoztak. így mintegy díszsorfalat alkotva voltak jelen a püspök fogadásánál. A sor elején karingbe, stólába és pluviáléba öltözve a plébános állt, aki rövid üdvözlő beszédben köszöntötte a vizitáló püspököt, majd a béke jeleként csókra nyújtotta neki a pacifikálét. A püspök ezt követően magára öltötte a számára egy kis asztalkán odakészített karinget és köpenyt, s harangzúgás közepette baldachin alatt az ekkor már térdeplő hívek között, azoknak áldást osztva vonult a templom felé. A templomba lépés előtt következett a gyűrűcsók és füstölés, illetve szenteltvízhintés, majd pedig az ünnepélyes bevonulás. Midőn a menet a templom közepére ért, kezdte el az énekkar a következő antifónát:

„Ecce Sacerdos magnus, qui in diebus suis placuit Deo! Ideo jure jurando fecit ilium Dominus crescere in plebem suam."

Majd hangzott rá a válasz:

„Benedictionem omnium Gentium dedit illi, et testamentum suum confirmavit super Caput ejus. Ideo. Gloria Patri. Ideo." Ezután a püspök az erre az alkalomra számára odakészített és a meghatározott módon vörös szövettel borított térdeplőn rövid imát mondott, ezután a plébános énekelve a verseket (versiculus), a hívek pedig a válaszokat (responsorium), a következők hangzottak el:

V. Protector noster adspice Deus:

R. Et respice faciem Christi tui.

V. Salvum fac servum tuum:

R. Deus meus sperantem in Te.

V. Mitte ei auxilium de sancto:

R. Et de Sión tuere eum.

V. Nihil proficiat inimicus in eo:

R. Et filius iniquitatis non apponat nocere ei.

V. Domine exaudi orationem meam:

R. Et clamor meus ad Te veniat.

V. Dominus vobiscum.

R. Et cum spiritu tuo.

OREMUS

Deus humilium visitator, qui eos paterna dilectione consolaris, praetende societati nostrae gratiam tuam, ut per eos, in quibus habitas, tuum in nobis sentiamus adventum. - Per Christum Dominum Nostrum.

R. Amen.3

Ezt követte a főpásztor ünnepélyes áldása és a megholtakért való könyörgés. Majd a püspök a templomnak a temető felöl eső oldalára vonult, és ott ismét az elhunytakért végzett szertartást, s csak ezután kezdődött a tulajdonképpeni vizitáció. A sekrestyébe, illetve a templomba ment, ahol az alkalomra minden elő volt készítve. Megvizsgálta a szent ruhákat és edényeket, a tabernákulumot és a keresztelőkutat. Majd ismét rövid imát mondott, miközben a hívek az istentiszteletek végének megfelelő himnuszt énekelték. Végül következett az ünnepélyes kivonulás. A jelenlévők újból két sorba rendeződtek, és a püspök harangzúgás közepette indult a plébániára, hogy ott folytassa a megkezdett munkát. A vázolt előírásokat a megmaradt dokumentumok tanúsága szerint Makón is megtartották. Mivel az ekkor készült jegyzőkönyvet az állam hivatalos iratnak ismerte el, ezért az egyházi méltóságokon kívül jelen voltak a város képviselői, a katolikus közösség bírója és esküdtjei is.

Makó római katolikus népe ez idő tájt egyetlen parókiához tartozott, mégpedig a török kiszorítása után alapított Szent István (király) plébániához. Az egyházközség vizitálását a püspökség különösen fontos föladatnak tekinthette, mert ugyan népesség szempontjából egységes a város, hisz a cigányságon és a zsidóságon kívül más jelentősebb etnikum nem élt a településen, de vallási tekintetben rendkívül sokszínű. A római katolikusok aránya 32-33 % körül mozgott, s ha hozzá számítjuk a görög katolikusokat és a környező tanyavilág szín katolikus híveit, akkor is az összes katolikus aránya 50 % alatt maradt, míg a református felekezethez tartozott a polgároknak több mint a fele. Ugyanakkor a város esperesi központ is volt. Temploma nagyságát és fölszereltségét tekintve a vidék legjelesebbjének számított, kegyura pedig maga a csanádi püspök volt.

Egy-egy egyházlátogatás alkalmával a tapasztalt dolgokról előbb természetesen piszkozatban részletes följegyzéseket készítettek. A tisztázott szöveget ezután több példányban lemásolták, melyek közül az egyik a püspöki levéltárba került, egy másik pedig a plébánián maradt. Ezen jegyzőkönyveknek a fönt említetteken túl volt még egy igen figyelemre méltó része. Ebben a püspök az egész eljárás zárásaként a javítandó dolgokra hívta föl a plébános figyelmét. Mivel dolgozatunkban két egymás utáni (1835, 1859) makói vizsgálat dokumentumait közöljük, alkalmunk nyílik a korábban hozott javító jellegű intézkedések végrehajtását ellenőrizni. Elvileg ezek kötelezőek voltak, de a gyakorlatban nem teljesültek maradéktalanul. Lássunk néhány példát jegyzőkönyveink alapján. Az 1935-ös vizitatio függelékében a következőket olvashatjuk:

"2-szor; Nehogy a szenteltvíz, ha kelleténél több lett megáldva, a hosszantartó állás miatt megposhadjon, elrendeljük, hogy a plébános minden 14-dik napon újat és csak olyan mennyiségben áldjon meg, melyről tapasztalatból tudja, hogy ezen idő alatt a hívek szükségleteire elegendő lesz. Hasonlóképpen 3-szor; Krisztus legszentebb testének részecskéi, melyeket az úrmutatóban és a cibóriumban őriznek, nehogy az idő hosszúsága miatt romlani kezdjenek, elrendeljük, hogy minden 14-dik napon megúj irtassanak, és az ostyákat fölszentelő pap a régieket magához vegye."

Az 1859-es kánoni látogatás szerint az intézkedéseket végrehajtották.

"4-szer; A Rituale Romanum rendelkezésével, továbbá Magyarország több zsinatának határozatával ellenkezik az ebben a templomban élő szokás, miszerint a hívek szent gyónásait a sekrestyében hallgatják. Ezért elrendeljük, hogy a gyóntatószéket a sekrestyéből vigyék ki a templomba, és ott egy szembetűnő és hozzáférhető helyen helyezzék el."

Ezen utasítás már csak részben teljesült, hiszen a sekrestyebeli gyóntatószék továbbra is a helyén maradt, maga a gyóntatás viszont nyitott ajtónál történt. "14-szer; Boldogemlékezetű elődeink, egyébiránt észszerű és igen alapos okok miatt megakadályozták, hogy a Boldogságos Szűz Mária hordozható szobrát vagy pedig trónusra helyezett képét nyilvános körmenetek alkalmával kivigyék és ezen alkalmakkor körülhordozzák. Egyébként ezt igen súlyos megfontolásoktól indíttatva tiltották meg, ugyanis ezt a szertartást az Egyház nem hagyta jóvá, nehogy a gyengébb nemű személyek, akiket az ilyesféle szobor vagy kép hordozására kiválasztanak, különleges gonddal fölöltözve a pajkos ifjúság figyelmét magukra vonják, és inkább óhajtsák magukat, mint a Legtisztább Szűz képét mutogatni; ez inkább megzavarja, mint növeli a hívek áhítatát. Ezért az ezen plébánián meglévő szokást, miszerint az Istenszülő szobrát Úrnapján és Szent Márk ünnepén körmenetekben ifjú leányok körülhordozzák, eltöröljük, óhajtván, hogy a hívek a Boldogságos Anyának őszinte és nyíltszívű tiszteletét ne az ő képének külső ékességeiben, hanem inkább az értünk való közbenjárásáért végzett naponkénti könyörgésekben és Mária legtündöklőbb erényeinek az utánzásában, a lorettói litániának szombaton- és vasárnaponkénti áhítatos végzésében és az Ő dicsőségének és tiszteletének folyamatos előmozdításában gyakorolják."

Mária szobrának körmenetek alkalmával való hordozását, ezen hordozás helyi szokását a plébánosok nem szüntették meg. Változás mégis volt, hiszen a Szent Szűz szobrát ezután csakis a Mária Kongregációhoz tartozó lányok vihették. "16-szor; Mivel a Jángornak nevezett szőlőknél 1827-ben nemzetes Nyéky László által egy fakereszt állíttatott föl, mely eleddig nem kapott adományt és nem áldatott meg, kívánjuk, hogy ezen kereszt állandó megőrzése érdekében kerüljön sor egy bizonyos pénzalap létesítésére, avagy a kereszt fönntartásának kötelezettségvállalása által való karbantartására őt magát és utódait hívjuk föl. Vonakodása esetén pedig azt, midőn már a fémnek romlása által hitványabbá vált, el kívánjuk távolítani, nehogy a járókelők számára botránkozásul szolgáljon." 1859-ben ezen kereszttel már nem találkozunk. Valószínűleg időközben, mivel fönntartásáról nem tudtak gondoskodni, lebontották.

"18-szor; Az ezen a plébánián meglévő azon téves szokást, miszerint az első és utolsó roráte mise egészen a prefációig és evvel bezárólag énekléssel, innen pedig egészen a végéig olvasással mutattatik be, eltöröljük. Mivel a Szent Rítus Kongregációjának előírása szerint a roráte misét mindig énekelve kell bemutatni, elrendeljük, hogy egész advent alatt a hajnali és a Boldogságos Szűz Máriáról vett fogadalmi misék egészen végig énekeltessenek, s ha csendes mise lesz bemutatva, az csakis az ünnepről vagy a megfelelő hét köznapjairól legyen, ekkor viszont rekviemet sohasem lehet tartani."

Ezzel kapcsolatban a következő vizitatio jegyzőkönyvében ezt olvashatjuk: „A rorate misét advent első vasárnapjától karácsony vigiliáját megelőző napig bezárólag minden nap hajnalban énekelve mondják."

Végül pedig lássunk még egy érdekes szakaszt:

"20-szor; Mivel a plébános saját könyvei között az „Áhitatosság órái" címűt is fölleltük, mely mézes-mázos szavakkal, hitszegő módon a katolikus igazsággal szögesen ellenkező tanítást hirdet, ezért sok nagynevű püspöknek igen igazságos cenzúrája által elítéltetett. íly módon a plébános lelkiismeretét azzal terheljük, hogy ne merészelje ezen veszedelmes művet akár a szentbeszédek előkészítésében fölhasználni, akár pedig másoknak kölcsön adni."

A könyv későbbi sorsáról nincs tudomásunk.

Írásunkban a címben is említett és az előbbi példák forrásául is szolgáló két kánoni látogatás, a Lonovics püspök4 által Róka József5 plébánossága alatt 1835ben és Csajághy Sándor6 püspök idején Makra Imre7 plébánosi működésének időszakában 1859-ben végzett vizsgálat latin nyelvű jegyzőkönyveinek magyar fordítását adjuk közre mégpedig úgy, hogy ezek egymással könnyen összevethetők legyenek.

Általánosságban igaz a megállapítás, hogy az egymás után azonos helyen végzett eljárások írásos anyaga, ha a vizsgált ügyekben az idők folyamán nem állt be változás, a korábbi jegyzkönyvek megállapításait szószerint átveszik. Ezt tapasztaljuk az 1835-ös és az 1859-es makói egyházlátogatások esetében is. A két egyházlátogatási jegyzőkönyv ilyen módon teljesen megegyző részeit dolgozatunkban a lap teljes szélességében közöljük. Néhány alkalommal előfordul, hogy az 1859es irat csak egy-egy szóban tér el az 1835-östől. Ebben az esetben a különbséget, mely lehet csak stílusbeli fordulat, de tükrözhet komolyabb változást is, a folyamatos szövegben zárójelben kapja az olvasó. Az azonos témára vonatkozó, de teljesen eltérő részeket egymás mellett párhuzamosan adjuk közre olymódon, hogy a bal oldali oszlopban az 1835-ös, a jobb oldali oszlopban az 1859-es dokumentum szövege olvasható. Sajnos az 1859-es eljárásnak csak a piszkozati jegyzőkönyve állt rendelkezésünkre, mely hiányos. Nem szerepel benne a püspök bevezető szövege és a javítandó dolgok listája, míg ezek az 1835-ös dokumentumban megtalálhatók. Mivel érdekes és értékes anyagról van szó, az 1835-ös jegyzőkönyv ezen részeit a szöveg elején, illetve végén közöljük.8

 

1835

Lonovics József, Isten irgalmából csanádi püspök, a hittudományok doktora.

Jelen oklevelünk tartalmával az örök emlékezetnek ajánljuk és jelezzük mindenkinek, akiket illet; hogy mi az Úr megtestesülése utáni 1835. év júniusának hetedik és nyolcadik napján, tudniillik pünkösdkor, a makói plébániatemplomban, melyet Szent István hitvallónak és Magyarország első királyának a tiszteletére szenteltek, és amely ebben a városban és ugyanezen nevű alesperesi kerületben, a nemes Csanád vármegyében fekszik; a misék szertartásainak befejezése és a bérmálás szentségének az összegyűlt hívek számára való kiszolgáltatása után, a szent kánonoknak és a hazai törvényeknek megfelelően főpásztori hatalmunknál fogva, amit viselünk, ebben a mondott plébániatemplomban föladatunkat megfelelően teljesítvén egyházlátogatás végett megjelentünk, és az uradalmunk9 részéről jelen levő előkelőségekkel, Szilágyi Sándorral, püspöki uradalmunk igazgató fiskálisával és Bárány József tiszttartóval, továbbá a megyei törvényeknek megfelelően a helyi városi katolikus közösség fbiesketett bíróival és esküdtjeivel10 ülést tartottunk, hogy a plébániatemplomot, a templom plébánosát, a szolgálattevőket, a plébániai népet és egyéb, a canonica visitatio illetékessége alá tartozó következő dolgokat meg ismerjük.

I. Rész

Az anyaegyházról, ennek helyéről és építéséről, berendezéséről, javadalmáról, bevételeiről, kiadásairól és gondnokáról, az istentiszteletekről és az istentiszteletek rendjéről.

1835

1859

I. fejezet

A makói plébániatemplom (anyaegyház) helyéről, építéséről és fölszereléséről.

1. §•

A makói plébániatemplom (anyaegyház) helye.

A Szent Istvánnak, Magyarország első királyának tiszteletére szentelt makói plébániatemplom (anyaegyház)

a város szélén a városnak a Maroshoz közeli szélén

a nyugati égtáj felé fekszik, a házaktól megfelelő távolságban olyannyira, hogy a tűzvészektől biztonságos helyen van.

Kőkerítéssel vették körül, kriptája nincsen. Égetett téglából készült.11

2.§.

A templom küllem

Ezt a templomot 1765-ben a néhai nagyméltóságú gróf Vagreni Engl Antal12 csanádi megyéspüspök úr sürgetésére és költségével ugyanezen megyebeli makói közösség kezdte építtetni, 1772-ben befejezték és föl is szentelték. Az építmény szilárd anyagból13 készült, és toronnyal is ellátták, amelybe a templomon kívülről lehet fölmenni. Öt harang függ benne. Az első 1945 font súlyút (elődünk) a nagyméltóságú Kristovits Imre14 püspök úr adományozta 1791-ben, ennek súlya eredetileg 1665 fontra rúgott. 1815-ben megrepedt, és részben a római katolikus közösség egészének, részben pedig a templom pénztárának a költségén újra öntetett és megnagyobbíttatott. 1817. augusztus 3-dikán kiváló emlékezetű elődünk, a néhai nagyméltóságú Kőszeghy László15 püspök úr Szent Imre hitvalló tiszteletére áldotta meg. A második 1780-ban részben a hívek adományából, részben pedig a fönt dicsért Kristovits Imre püspök úr gondoskodásából csináltatott, s akkor a súlya 745 fontra rúgott. 1815-ben ez is megrepedt, s a közösség, illetve a templom pénztárának a költségén lett újra öntve, melynek folytán súlya 975 fontra növekedett, és a fönti napon, melyen az előbbi, ugyanazon Kőszeghy László püspök úr által a Szentháromság tiszteletére megáldatott. A harmadik 317 font súlyú s a legrégebbi harang anyagából való. 1822-ben megrepedt és ugyanebben az évben a templom pénztárának költségén Tett újra öntve, s így súlya 419,5 fontra növekedett. Ezt 1822. július 31-én Szent István király tiszteletére, a negyediket pedig, mely ugyanezen alkalommal a templom pénztárának a költségén lett öntve - súlya 213 font - Szent László király tiszteletére az előbbivel együtt ugyanezen püspök úr áldotta meg. Végül az ötödik, mely a hadokiókért szokott szólni s a legöregebb, 100 font súlyú 1717-ben néhai elődünk, a Nádasdy grófok közül való László16 püspök a Boldogságos Szűz Mária és Szent József tiszteletére áldotta meg.17 Harangkötelekről a templom pénztárának költségén gondoskodnak. A templom fenyőfazsindelyes, a torony pedig bádogtetős.

Mind ez, mind a templom falai jó állapotban vannak. A   templom   hajójának   tetejét 1854-ben  megújították,  jó   állapotban van, a szentély födele renoválásra szorul.  A toronysisak, melyet  1857-ben újítottak meg,    a    legjobb    állapotban látható.

A toronyban mind az órákat, mind a negyedeket ütő

jó állapotban levő rongált állapotú

óra van, melyet a városi közösség költségén tartanak fönn.

Gondját kötelességének megfelelően a harangozó viseli. A templom zárása szigorú rendben történik, kulcsait a plébánián őrzik. A templom egész épületéről, ahogyan ez méltányos is, a mi pártfogásunk alapján történik gondoskodás.18

3.§.

A templom belső képe

A templom boltozatos,  boltozatai, ajtói és ablakai jó állapotban vannak. A templom boltozatos meszelt, a boltozata     az     itt-ott     támadt repedések s nem kevésbé a meghasadozott falak miatt igen hibás, ablakai jó állapotban vannak.

Található itt egy boltozatok és kőoszlopok által tartott karzat, ahol egy 18 mutációs orgona látható,

 

mely a hívek költségén 1817-ben készült.

Van egy lezárt, fényes külsejű keresztelőmedence19 is, melynek kulcsát a sekrestyeszekrényben őrzik. Található itt még két megfelelő befogadóképességű boltozatos sekrestye és fölöttük egy-egy oratórium. Van egy alkalmas helyre épített díszes szószék.20

Az oltárok száma öt. A főoltár Szent   Istvánnak,   a   második Szent   Józsefnek,   a   harmadik Szent Annának, a negyedik a Boldogságos Szűz Máriának, az ötödik pedig a szenvedő Krisztusnak van szentelve. Az oltárok száma hat. A főoltárt 1854-ben  a  templom   pénztárának a költségén megújították, és gondoskodás történt a nagyméltóságú    Csajághy    csanádi püspök   úrnak   a   költségén   a templom    szent    patrónusának díszes képéről is, melyet a helyi plébános január 23-án Szent István királynak szentelt. A második Szent Józsefé, a harmadik Szent Annáé, a negyedik a szenvedő Krisztusé és a Fájdalmas Anyáé. Az ötödik a Boldogságos Szűz Máriáé, a hatodik pedig a Szent  Kereszt tiszteletére  van szentelve.

Mindegyiket ellátták tiszta oltárterítőkkel és -takarókkal,  oltárvánkosokkal, kánontáblákkal, keresztekkel, oltárképekkel, sértetlen elmozdítható oltárlapokkal.

 

Ezen fölül a főoltár szentségházzal is rendelkezik.21

A főoltáron 8 gyertyatartó van. Ezek közül 6 rézből, kettő pedig a Legszentebb mellett aranyozott fából készült. A többi mellékoltáron 4-4, részben aranyozott, részben ezüstözött gyertyatartó található. Az oltárasztalok egy fából való mellékoltártól eltekintve téglából rakottak. A főoltár szentségházát zárva tartják, melynek a kulcsát a sekrestyeszekrényben őrzik.

 

Ebben   a   monstrancián   és   a cibóriumon kívül kis táskákat is tartanak,   melyeket  a  betegek ellátásánál   szoktak   használni. Két baldachin van, az egyik jó, a másik kopott állapotban.

A szenvedő Krisztusnak és a Boldogságos Szűznek a szobrain kívül, melyek

jó állapotban vannak, kijavított állapotban vannak,

a templom falain semmiféle más kép nem függ,

A főoltár előtt egy lámpa lóg, melyben a lángot állandóan táplálják. de van 8 darab kétágú, aranyozott   fa   gyertyatartó   a   falra erősítve. A főoltár előtt függ egy lámpa, melyet a nagy-méltóságú Csajághy Sándor csanádi püspök úr adományozott, amelyben örök fényesség világít.

A templomban 44 puhafából készített pad van. A templomban őrzik a Szt. Keresztnek egy szabályosan hitelesített szilánkját, melyet a Szt. Kereszt föltalálásának és fölmagasztalásának ünnepem a mise alatt, valamint a szent nagyböjt vasárnapjain délelőtt a szentbeszéd alatt a szenvedő Úr Krisztusnak oltárára szoktak kitenni, majd csókra nyújtani.

 

A sekrestyeszekrényben zár alatt őrzik. Van szentsír. A társulatok öt zászlóján kívül van más tíz, továbbá temetési zászló és a tanuló ifjúság zászlaja, ezeket is a templomban őrzik.

Van egy a szenteltvíz tartásra szolgáló tiszta edény. A sekrestyében találhatók a szent fölszerelések tárolására szolgáló szekrények, továbbá egy, a szentmisék előtt és után szükséges könyörgőtáblával ellátott imazsámoly.22 Ugyanitt függ a szent rendalapítóknak egy táblája is. Ez a templom VI. Pius pápa engedélye alapján a következő ünnepek alkalmával örvend búcsúknak: Gyümölcsoltó Boldogasszony, Nagyboldogasszony, továbbá Szt. István király ünnepén.

Az erről intézkedő apostoli brévé az I. szám alatt van mellékelve. Az ezekről szóló apostoli brévé az 1835. évi canonica visitatio jegyzőkönyvében az I. szám alatt található.23

4. §

A templom szent fölszerelése.

Az összes szent fölszerelés jegyzéke a II. szám alatt található.

II. fejezet

Az anyaegyház javadalmáról, bevételeiről, kiadásairól és gondnokáról.

1.§.

A javadalomról, bevételekről és kiadásokról.

 

A makói templom  védnöke  a nagyméltóságú   és   főtisztelendő csanádi  püspök  úr  a  kápláni ellátás    segélyezésének    címén évente 60 forintot ad a plébánosnak.

A templomnak különböző helyeken szőlőbirtokai vannak. Az összesen 644 útnyi24 szőlőt részben vásároltak, részben adományként kapták, ezekről azonban írásos bizonylatok nincsenek.

Részletes   fölsorolásuk   a   III. számú táblázatban található. A jövedelmek pedig az ugyanazon című IV. és végül a bevételek a V. szám alatt vannak. Ezek közül 244 sor, mivel az öregségtől terméketlenné vált, ki lett irtva, és a földet másként művelik. A templom alaptőkéje 5600 forint, a III. szám alatt van részletezve;     ugyanezen     című bevételeknek a kimutatása a IV. szám alatt látható. Végül a templom tényleges kötelezvényeinek a másolatai  az V.   szám  alatt találhatók.25

A legutóbbi évben a templom bevétele a következő volt:

ingatlanból         364 ft alkalomszerű dolgokból         2254 ft 49 kr összesen:           2618 ft 49 kr ingatlanokból       87 ft 20 kr alaptőkéből       309 ft ipari tőkéből          6 ft alkalmi dolgokból                   1595 ft 39 1/2 kr összesen:           2197 ft 59 112 kr

A templomra semmiféle terhelő adósság nem nehezedik. Az előző év kiadása értékét tekintve

1933 ft 46 kr volt. 1727 ft 4 3/4 kr volt.

Ugyanezen évnek a bevételei és kiadásai a VI. szám alatt csatoltattak.

A templom pénztára a    visitatio alatt ellenőriztetett és hiány nélkül találtatott. A templom pénztárának a caconica visitatio alatt megismert tényleges helyzete a II. §-ban van lefektetve.

2. §

A templom pénztáráról és gondnokáról

A templom pénztárát a plébánia épületében biztonsági zár alatt tartják, melynek egyik kulcsa a helyi plébánosnál, a másik pedig a gondnoknál őriztetik.

A főgondnok Tézsla István, a helyettes, aki elsősorban a szőlő gondozásával foglalkozik,  Igaz Ferenc. A gondnok Bagaméri Imre.

A bevételek és kiadások a jelenlétükben (jelenlétében) történnek és egy naplóba jegyeztetnek be. A gondnokokat (gondnokot) az uradalmi tiszttartóság és a helyi plébános javaslata alapján a római katolikus közösség választja ki.

Az előbbi egy jobbágytelek után járó, a nemes vármegyét, illetve a városi közösséget illető minden teher alól való mentességen kívül semmiféle   fizetséggel   nem   rendelkezik, az utóbbi pedig a szolgáltatások és közmunkák alól való mentességen  kívül évenként 30 ft váltópénzt kap a templom pénztárából.   Mindketten   szorgalmasan látják  el  föladatukat.   A  naplót gondosan vezetik. Javadalom címén évi 40 forintot kap   a   templom   pénztárából. Föladatát szorgalmasan ellátja. A templom  pénztárát  a  vizitátor vizsgálja fölül. A naplók pontosan vezettetnek.

A számadásokat az uradalmi tiszttartóság átnézi és aláírja, s a plébános évenként azt az egyházmegyei hivatalhoz megküldi.

III. fejezet

Az istentiszteletekről és azok rendjéről.

Az istentiszteletnek ebben a templomban érvényben lévő rendjét

a VII. szám alatt csatolt direktórium tartalmazza. az 1835. évi canonica visitatio rendelkezésében foglalt utasítás tartalmazza a VII. szám alatt.

A plébános vasár- és ünnepnapokon a népért mutatja be a misét, és az időszaknak megfelelően buzdítja őket. A szent ruhák között a rubrikák által előírt különböző színűek megtalálhatók. Az Oltáriszentséget a hívő nép nyilvános imádására évente a következő napokon teszik ki:

karácsony, Jézus nevenapja, húsvét, pünkösd első napja, áldozócsütörtök,    űrnapja,    továbbá   a Boldogságos     Szűz     ünnepein, úgymint Gyertyaszentelő Boldogasszony,   Gyümölcsoltó   Boldogasszony,        Nagyboldogasszony, Mária nevenapja és a Szeplőtelen fogantatás, valamint Szt.  István, Szt. Péter és Pál és mindenszentek ünnepein,    ezen    kívül    minden hónap első vasárnapján és űrnapja nyolcadában szent énekek kíséretében. Továbbá a következő napokon: január l-jén és hamvazó szerda előtti  három  napon úgy reggel, mint déltől a vecsernye és a litániák idején, melyek ebben az időben az előimádkozó pap által szoktak mondatni, nemkülönben a szent nagybőjtben a szentbeszédek alatt. szentségmutatóban      karácsony, pünkösd, űrnapja, Szt. István apostoli király ünnepén, továbbá a hónap   első   vasárnapján   mise alatt, valamint hamvazó szerda előtti három napon reggel és délután,  nagybőjt  vasárnapjain  a délutáni    istentiszteletek    alatt, továbbá       nagypénteken       és nagyszombaton    a    szentsíron, úgyszintén Krisztus teste ünnepének nyolcadán az énekes mise alatt, végül újév vigiliáján a vesperán. Cibóriumban pedig vasárés ünnepnapokon a litániák végén.

(Szt.) körmeneteket ugyanezen Oltáriszentséggel csak az Úr föltámadásakor és űrnapján vezetnek. Ezeken kívül a szertartáskönyvnek megfelelően nyilvános körmeneteket tartanak Szt. Márk napján a vetések megáldása végett, továbbá a keresztjáró napokon26 az előírásoknak megfelelő módon vezettetnek a különféle vallású és ritusú népnek igen nagy részvételével, nagypénteken a Kálvária kápolnához, ahonnan szentbeszéd tartása után ugyanígy visszavezettetnek; ezen kívül Nepomuki Szt. János (vértanú vigiliájának) vecsernyéje idején az ő köztéren lévő kápolnájába mennek, ahol ugyanezen szentről pap előimádkozásával ünnepe nyolcadának minden napján litániát mondanak. Továbbá magának Nepomuki Szt. Jánosnak a napján ugyanitt énekes szentmisét is tartanak. A Boldogságos Szűz Mária szobrait Szt. Márk és az űrnapja ünnepein a körmenetek alkalmával

fiatal lányok a Mária kongregációhoz tartozó fiatal lányok

viszik, egyébként a templom zászlóin és úgyszintén a céhbeli mesteremberek zászlóin kívül semmi mást nem visznek.

A roráte mise advent első vasárnapján és december 23-án ünnepélyes módon énekeltetik, a többi közte lévő napokon pedig hajnalban csak csendes misét tartanak, ahol a hívek mindig nagy számban jelen vannak. A roráte misét advent első vasárnapjától    karácsony    vigiliáját megelőző napig bezárólag minden   nap   hajnalban   énekelve mondják.

Az angyali üdvözletre szokásos háromszori harangozást naponta megtartják.

 

Ezen    plébánián    működik    a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen  Szívének jámbor társulata, továbbá Rózsafűzér Társulat,   Szt.   Lipót,   valamint   Szt. Gellért  vértanú  társulata,   melyeknek tagjai meghatározott napokon az értük mondott szentmiséken   résztvesznek   és   nyilvános könyörgést végeznek. Az arra   kijelölt   napokon   lelkiismeretüket megtisztítják és szentáldozáshoz járulnak.

II. Rész

A plébániáról, filiákról, oratóriumokról, kálvária kápolnákról, szerzetesrendekről és ezek kolostorairól, templomairól és kórházairól, a szegények intézményeiről, a szobrokról és keresztekről, a plébánosról, az ő káplánjáról, házanépéről és jövedelmeiről, a plébánia jövedelmeiről, kegyuráról és földesuráról.

1.§

A plébánia eredetéről és állapotáról.

Makó kétségtelenül rendelkezik a városok látványos régiségével és nagyszámú népességével. Valószínűleg a magyar egyház boldogabb idejében itt plébánia is volt. Abban az időben, mikor az országot a barbárok27 fegyverei uralták, és a pártoskodás mindent nyomorultul összekevert, úgy tűnik, a 16. század közepén ez szerencsétlen módon elpusztult. Az idevaló és a szomszédos híveket sokáig Szt. Ferenc rendjének szegedi szerzetesei28 ahogy lehetett, ellátták. A 18. század kezdetére, miután ezekről a vidékekről a török zsarnokságot elűzték, s az utolsó igen nagy belháborúk is elcsitultak, különösen II. Rákóczi Ferencnek 1711-ben befejeződött mozgalmai után kezdtek a római katolikus hívek nagyobb számban letelepedni Makón. A lelkek gondozását a ferencrendi atyák konventjükből saját kebelükben oldották meg, míg később végül a makóiak az istentiszteletek végzésére fűzfavesszőből egy templomocskát tudtak építeni. Hogy akkoriban mily csekély számban voltak itt hívők, azt leginkább a megkereszteltek első anyakönyve mutatja, mely szerint 1712-ben csak 16, 1713-ban pedig 33 volt a keresztség szentségében részesülők száma. Ebben az évben már van saját plébánosuk, Pesty István, 1718-ban pedig már szilárd anyagból kezdtek egy másik templomot építeni, melyet egészen 1772-ig látogattak, miután a mostani már elkészült. Úgy tűnik, a makói hívek a 18. század előtt leginkább Szentlőrinc és Kopáncs29 nevű birtokokon laktak, hiszen az előbbi helyen még manapság is előtünnek a Szt. Lőrinc tiszteletére szentelt templom alapjai, és a makói plébániatemplomban őriznek egy kis Úrmutatót, számszerint a harmadikat, amelyet a kétség nélküli hagyomány szerint ebből a Szt.-Lőrinc templomból hoztak ide. A Kopáncsnak nevezett másik helyen pedig nemcsak az alapok, hanem az egykori római katolikus templom tornyának és falainak romjai még a mai napig is láthatók.30 A hon ama zavaros idejében, mivel a biztonság ezt megkövetelte, ezek a hívek a lakóhelyeikről elmenekültek, és menedéket, illetve szállást a Kis- és NagyMakónak nevezett vidéken kerestek, mely lassanként egy várossá egyesült. Miután I. Lipót31 győzedelmes fegyverei visszahódították Magyarországot és Makó városát,32 mely, mint végvidék, 1716-ig katonai igazgatás alatt állott, mikoris az ország határait távolabbra tolva a Temesi Bánságból is kiűzték a törököt. Makó városa kétség kívül a török joghatóság előtt és alatt is más szomszédos birtokokkal együtt a Csanádi Püspökséghez tartozott, ekkor mégis királyi uralom alá került. Kevéssel később, csakis kérvényezés alapján nyert jogon a csanádi püspökre hárult, mígnem Stanislavits Miklós33 püspökké kineveztetett, és Igáts, Kopáncs, Csókás, Rákos, Dál, Szentlőrinc, Tömpös és Lele birtokokkal együtt királyi adomány folytán a Csanádi Püspökségre irattatott.34

A lelki gondozást ezen a plébánián az első években a ferences atyák szegedi konventjének szerzetesei látták el egészen 1713-ig, mely évben a jegyzőkönyvek tanúsága szerint szeptember 30-dikán Pesty István világi pap megérkezett, de hogy milyen címen állt a plébánia élén 1716. április 2-ig, nem világos.

1716. április 2-től egészen 1717-ig Detrei Orbán Mátyás, a titeli Szt. Bölcsességtemplom prépostja ismeretes, mint plébános.

1717. szeptember elsejétől pedig ismét Pesty Istvánt említik plébánosként 1718ig, mikoris november 5-dikén követte őt Komáromy Ferenc, őt pedig 1719. június 28-tól a szolnoki Baky János, aki egészen 1724-ig állt a plébánia élén.

1724 július havától ezt a plébániát Kovács Pál csanádi kanonok vezette,

1728. végéig kormányozta, őt követte

1729-től Jankovits Pál, úgyszintén csanádi kanonok és a nyulak szigeti Szt. Mihály prépostja.35

1746-ban Kökényesy Andrást helyezték a plébánia élére, aki két évig maradt, őt követte

1748. november 5-dikén Nedes János csanádi kanonok, aki miután 1759-ben bevégezte életét, a mi püspök elődünk, gróf Engl magának tartotta fönn a plébániát, s a lelki gondozást a szegedi ferences atyák végezték 1764-ig.

1764. június l-jén ezt a javadalmat Sterk János tiszteletbeli kanonok nyerte el, és

1780-ig állt ennek az élén, mikoris erről lemondott, s Makón visszavonultan élve

1782. november 22-én halt meg.

1780-ban a plébániát a nagyszentmiklósi plébániáról áthelyezett Petrits István nyerte el, és az esperesi hivatallal36 is ékesítve egészen 1789-ig állt ennek az élén, mikoris főplébánosi minőségben a szegedi Szt.-Demeter templomhoz került, őt követte

Némety Pál, korábban a kiváló emlékezetű Kristovits Imre szertartásmestere, aki

1794-ben esperesi tisztséggel és kanonoki címmel gyarapodott. Innen a csanádi katolikus templom tényleges kanonokságába helyeztetett.

1804-ben Pásztory Imre, korábban püspöki szertartásmester egy év üresedés után, mikor a plébánia élén csak adminisztrátor volt, neveztetett ki plébánossá és esperessé. 1811-ben tiszteletbeli kanonoki címet kapott és 1816-ban a tényleges kanonokok sorába emeltetett. Őt követte

1816.  május  elsején  a jelenlegi plébános, Róka József, aki korábban   elődünk,   Kőszeghy   László püspök     szertartásmestere  volt, június 8-dikán iktatták be, és még ugyanezen évben augusztus elsején esperesi címmel tüntették ki. 1816. május l-jén Róka József, előzőleg  a jámbor  emlékezetű Kőszeghy László püspök szertartásmestere.    Június    8-dikán iktatták be, és ugyanezen évben augusztus l-jén esperesi ranggal gyarapítva 1835 végéig állt ennek a plébániának az élén változatlan   lelki   buzgalommal   és utódainak javáról való törődéssel. A   csanádi   katolikus   egyház őrkanonoki méltóságára léptették elő.   Őt  követte  Makra  Imre, azelőtt gutenbrunneni plébános. A      nagyméltóságú      krivinai Lonovics József, akkori csanádi püspök által, az ő védnökségi joga alapján 1835. december 30dikán makói plébánossá lett kinevezve. Beiktatáa 1836. február 9-dikén történt, s egyúttal rendes kerületi esperessé nevezték ki, és elődje által   1836.  március  5dikén a rendes kerületi esperesi hivatalba, ugyanazon év május 8dikán pedig a makói plébánosi állásba lett bevezetve. Most is ennek a plébániának az élén áll.

Ez a plébánia Makó város anyaegyházából és az uradalmaink birtokán lévő Lele37 filiából áll, mely 1,5 óra távolságra van, s ahová áradás idején nehézkes a kijutás,

 

valamint Kopáncs uradalmi birtokból, amely 3 órányira fekszik,

és a makói tanyákból, melyek a vidéken köröskörül szétszórva három órányi távolságra találhatók.

2.§

A plébánia épülete.

Égetett téglákból Részben       égetett,       részben égetetlen téglákból

épült A plébános és a vendégek számára 5 szoba, a két káplán számára két elkülönített szoba, a plébánia házanépe számára 3 szoba van benne. Ezeken kívül konyhát és két kamrát foglal magában, továbbá kocsik, tűzifa és szalma befogadására színt. Van egy istálló a lovak, valamint egy másik a szarvasmarhák számára. A plébános használatára két pince, a harmadik a templom borainak tárolására szolgál. Van disznóól is.

A     háztető     fenyőfazsindelyből készült, s az, mint maga a  ház a melléképületekkel együtt jó álapotban van. A   ház   és   a   melléképületek fenyőfa zsindellyel vannak födve. A tető jó állapotban van, a ház azonban    a    melléképületekkel együtt javításra szorul.

A ház egy részét a nagyméltóságú gróf Engl püspök úr építtette

mely két évvel ezelőtt az elhunyt kiváló püspök hátramaradt vagyonából megújíttatott, ez  a néhai  méltóságos  Török Antal38 püspök úr halála után az ő hátramaradt vagyonából megújíttatott,

másik része pedig az üresedésben lévő Csanádi Püspökség jövedelméből 1829ben alapjaitól építtetett föl. A kisebb javításokat maga a plébános, a nagyobbakat pedig a védnökség intézi. A plébánia udvara és kertje körülbelül két pozsonyi mértéknyi.39

Ennek kerítése fenyőfalécekből van, Az udvar kerítése égetett téglákból,  a kerté  fenyőfadeszkákból van,

a védnökség viseli gondját. A plébánia kertjét szorgalmasan művelik. Az épületek állandó gondját a plébános viseli.

3. §

A plébánia könyvei.

A plébániai könyvek jegyzéke a VII. szám alatt van mellékelve,

 

ezekből semmi sem hiányzik.

Az anyakönyvek tisztán, az iránytszabó rubrikáknak megfelelően, törlés és javítás nélkül vezettetnek, s a plébánia szekrényében zár alatt őriztetnek.

 

A törvényes rendeletek kivonata nincs meg.

4. §

A gazdasági fölszerelések.

Az 1803. november 12-én kibocsátott rendelkezéseknek megfelelően

számbavett eszközök a IX. szám alatt találhatók tartanak  gazdasági   eszközöket. Ezek az 1835. évi canonica visitatio határozatában a IX. szám alatt vannak részletezve.

Az előző plébánostól maradtak hátra, melyeket a hivatalban lévő plébános a körülményeknek megfelelően, alkalmas időben gyarapítani igyekszik.

 

Van  Szentírás,  Concilium Tridentinum és római katekizmus. A plébánia könyvtárát a plébánia épületében egy erre kijelölt és zárral ellátott szekrényben őrzik.

II. fejezet

A filiákról

Lele fíliában, melyben   magukban   élnek   a hívek,

nincs templom, ezért ott szentmisét sem mutatnak be. De a gyermekek hitoktatása végett

nagyböjt idején advent idején és nagyböjtben

minden héten, máskor havonta megy ki valaki. Az alkalmat mindig a leleiek határozzak meg, mint ahogy a betegellátás esetében is. Mivel temetőjük nincs, a holttesteket az anyaegyházba szokták hozni. Saját plébános odahelyezésére nem mutatkozik szükség40

///. fejezet

Az oratóriumokról és kápolnákról, kálváriákról, a szerzetesekről és kolostoraikról, templomaikról és kórházaikról, a szegények intézményeiről, a szobrokról és keresztekről.

1. §.

Az imaházakról, kápolnákról és kálváriákról.

 

A leleiek számára imádkozó helyül egy tanterem szolgál, melyben   vasár-   és   ünnepnapokon azok, akik misehallgatás végett nem mennek az anyaegyházba, a jegyző-tanító vezetésével együtt énekelnek és délután litániákat mondanak.

A köztemetőben van a Szt. Anna-kápolna,41 mely Viblitzhäuser Jánosnak, a makói sörfőző haszonbérlőjének költségén 1829-ben építtetett és ugyanezen év szeptember 8-dikán aldatott meg, melyben temetések alkalmával, ha kívánják, szentmiséket mutatnak be. Ennek fönntartásáról ugyanezen jótevő gondoskodott itt (az 1835. évi canonica visitatio határozatában) a X. szám alatt mellékelt hagyománylevél tanúsága szerint. E kápolna általa beszerzett szent fölszerelésének jegyzéke (ugyanott) a XI. szám alatt csatoltatott. Ennek a kápolnának, úgy mint a temetőnek, szorgalmas gondját viseli Horváth András, hivatása szerint takács, aki

ezen a címen a templom pénztárából 10 forintot kap. ezen   a   címen   a   templom pénztárából 4 forintot kap.

Van a Boldogságos Szűz Mária hét fájdalmára szentelt Kálvária kápolna42 is, melyet 1797-ben megújítottak, majd pedig ismételten a hívek összegyűlt adományából és költségén 1824-ben renováltak,

 

ezután     1852-ben     ismételten megújították   részben   a   hívek adományából        összegyűjtött, részben a templom pénztárából való pénzösszegből.

Ebben csak a stációk vannak képek formájában a falra függesztve. A kápolna égetett téglából készült, jó állapotban van és ízléses. A templom költségén tartják fönn. Semmiféle tőkéje sincs.

Miséket ott a szent nagybőjt ideje alatt pénteki  napokon,  egyébként pedig a misepénzeket fölajánlók tetszése szerint tartanak. Miséket ott a szent nagyböjtben minden nap a misepénzt fölajánlók tetszése és kívánsága szerint,

Végül azután a püspöki rezidenciában van egy a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére emelt kápolna, melyet 1826-ban áldottak meg, s ahová a keresztjáró napok keddjén körmenetet vezetnek, és ekkor ott csendes misét is szoktak mondani.

 

Végül  Nepomuki   Szent  János vértanú  kápolnája,43   melyet  a köztéren helyeztek el, és 1855ben a méltóságos Csajághy Sándor püspök úr, valamint a városi közösség  híveinek  a  költségén építettek, és Csajághy Mártonnak, a csanádi püspökség jószágigazgatójának kegyes bőkezűségéből   Nepomuki   Szent   János díszes szobrával44 ékesítettek. A helybéli plébános  1857.  május 16-dikán   áldotta   meg.   Nincs megadományozva, ezért a plébánia pénztárának  a költségén tartják  fönn.   Nepomuki   Szent János  napján  ott  misét  mondanak, és a vigiliáján, valamint az egész oktávájában litániákat tartanak. Saját szent fölszerelése nincs. Ezeket, amikor szükséges, a  plébánia  templomból  viszik oda.   Ennek   a   kápolnának   a gondját    csekély    ellenszolgáltatásért Németh János takácsmester viseli.

2. §

A kórházakról és a szegények intézményeiről.

Mivel ebben a városban nincsen a szegényeknek kórháza, a koldusok és szegények ellátása a következő: 1818-ban, miután a helyi plébános összeállította a koldusok névsorát, az alamizsnát,  melyet néha nagyobb összegben kapott, kiváltképpen a halottak emléknapján, továbbá, amit kegyes adományok folytán vagy máshonnan a koldusok ténylegesen kaptak, és melyet azelőtt tetszés  szerint  osztottak  szét,   a templom   gondnokainak   jelenlétében a templom pénztárába tette. A kiadásokról és bevételekről naplót kezdett vezetni, úgyszintén az évenkénti innen való csekély menynyiségű szétosztásról és az erőtlenek  számára  szolgáló  szükséges kifizetésekről, s az, ami megmaradt, mint tőke bérbe adatott. A koldusoknak ezen vagyona jelenleg tőkében 6 %-os kamatra kiadva 1200 ft-ot tesz ki, amint ez a kötelezvények XII. szám alatt csatolt másolata   tanúsítja,   készpénzben pedig annyi van, amennyi ezeknek az ellátására kamatfizetésig, amely évente   november   l-jén   szokott lenni,  elegendő.  A szegényeknek ezen pénztára eleddig a helyi plébános által, akinek mint saját kezdeményezés a gondjára tartozik, a templom gondnokainak együttműködésé-vei kezeltetik, s a templom pénztárának biztonságos zára alatt tartatik. Mivel ebben a városban kórház vagy nyilvános szegényház nincsen, 1818-ban az akkori plébános azt tervezte, hogy azokat a kisebb pénzösszegeket, melyeket néha   nagyobb    mennyiségben kaptak,     különösen     halottak napján alamizsnaként, továbbá kegyes hagyatékokból és máshonnan a római katolikus koldusok, és   azelőtt tetszés szerint maguk között szétosztottak, a szegények pénztárába teszi, erről, a bevételekről és a kiadásokról naplót vezet, évente mérsékelt mennyiségű szétosztásokat eszközöl,   s  ami   az  elesettek szükséges  szállásköltségének a kifizetése után megmarad, mint tőke helyeztetik el. Ezekből a szegény kezdetekből keletkezett a szegények pénztára, lassanként annyira nőtt, hogy az 1835. évben tartott canonica visitatio alkalmával annak vagyona tőkében 480 forint volt. Ténylegesen pedig azon a házon .kívül, melyet a római katolikus közösségnek és a szegények pénztárának a közös költségén a nyomorultak és a munkaképtelenek befogadáés a munkaképtelenek befogadására vettek, 6 százalékos kamatra kihelyezett tőkében 2720 ft van, miként itt a XII. szám alatt megvizsgált kötelezvények mutatják. Készpénzben pedig csak annyit tart, amennyi elegendő a szegényekről való gondoskodásra az évenkénti november l-jén esedékes időközi kamat kifizetéséig. A szegények eme pénztárát a templom gondokával együtt a helyi pénztáros kezeli, és a plébánia épületében őrzi, amelynek kulcsát a templomgondnok tartja magánál. A szegények  pénztárának  aktív  és passzív mérlege a XIII. szám alatt van csatolva. A szegények pénztárának a helyi plébánia által    a    templomgondnokkal együtt történő kezeléséről szolgáltatott kimutatások a tisztelendő püspöki hatóságnak átadatnak.   Az intézmény  lakói naponta közösen végzik a reggeli és esti imádságot, továbbá az angyali üdvözletet, szombatonként a rózsafűzért az erre kijelölt személy előimádkozása mellett.   Hétköznapokon   ki-ki saját kívánsága szerint, szombaton, vasár- és ünnepnapokon a  rájuk  háruló  kötelességből testületileg jönnek a koldusok a templomba, résztvesznek a mivaló gondoskodás a hívek alamizsnájából és a segítő személyek igénylésére a szegények pénztárából folyósított támogatásból áll. Az intézet épülete agyagtéglákból épült és náddal van födve. Két szobát és köztük egy konyhát tartalmaz, továbbá egy helyiséget a fűtéshez szükséges szalma tartására. Közepes állapotban van.

3.§

A szobrokról és keresztekről.

Az első szobor, mely kőből van és a Boldogságos Szűz Máriáé, a Plébániának nevezett téren található, igen régi és jó állapotú, nem tudni ki által s mikor állíttatott föl, adománnyal nincs ellátva.45 A hívek kegyes adakozásából tartják fönn, akik, különösen a jámbor asszonyok, nemcsak ennek a fönntartására fordítanak figyelmet, hanem egy ügyesen hozzáillesztett lámpásról és annyi olajról is szoktak gondoskodni, amennyi a mécsesek táplálására szombati napokon és az ünnepek vigiliáin majdnem egész éjszakára elegendő. Ide külön körmeneteket nem vezetnek, de magánájtatoskodásokat a templomból való elmenetel, vagy az ide való jövetel alkalmával, valamint a Kálvária kápolnából visszatérők szoktak végezni.

A másik Nepomuki Szt. János kőszobra,46  mely  a   köztéren   lévő, égetett téglából készített szentélyénél van elhelyezve, nem tudni ki és mikor állította. Ehhez a szoborhoz körmenetet Nepomuki  Szt.   János ünnepének vigiliáján a hatodik vecsernyei    hórában    vezetnek,    és ugyanerről a szent mártírról litániát mondanak a népnek igen nagy részvételével, továbbá magán az ünnepen a matutina hórában, s ugyanitt énekes  szentmisét  mondanak.   Az előbb   említett  litániát   az  ünnep nyolcadában  a  hatodik  vecsernye hórában körmenet nélkül pap vezetésével naponta elmondják, s különféle formában alamizsnát gyűjtenek, amely már hagyományosan elegendő ezen kápolnának és a szobornak a megőrzésére, sőt az ugyanott leendő gyertyákról való gondoskodásra is. Ha ebből valami megmarad, a templom pénztárában helyezik el. Ezen fölül a szobor semmi  más adománnyal nem rendelkezik. Nepomuki Szent János ünnepén kívül  körmeneteket vezetnek  ide  a harmadik keresztjáró napon, mely alkalommal  szentmisét is  szoktak mondani.  Ennek a templomnak a gondját bizonyos ellenszolgáltatásokért Németh János takácsmester viseli, A második Nepomuki Szent Jánosé,   mely   fából   van,   és   a Nepomuki Szent János tiszteletére állított, és az l.§-ban leírt oltára fölé van elhelyezve. A tekintetes Csajághy Márton úr, a csanádi püspökség jószágigazgatója emeltette. Igen jó és díszes állapotban van, külön adománynyal nincs ellátva.

 

A harmadik az évenkénti vásárok terén lévő márványkereszt. A harmadik egy márványkereszt a László téren.

1831-ben Lakosné, született Simon Reginának, a nemes özvegynek a végrendelete szerint állították,

fehér kőből van faragva és a Megváltó képmásával látták el, a Megváltó vasból öntött és aranyozott alakjával látták el,

jó állapotban van, semmiféle külön adománnyal nincs ellátva. Mivel ugyanezen özvegy a templom pénztárának minden tehertől mentesen

200 forintnyi ércből való váltópénzt 80 forint készpénzt

hagyott, miért is e templom pénztára, midőn a szükség megköveteli, gondoskodik a keresztnek díszes megőrzéséről. Ide körmeneteket nem vezetnek, és itt semmiféle külön ájtatosságot nem tartanak.

Gondját a szomszédságban lakó Fodor Imre, jelenlegi városbíró mindenféle ellenszolgáltatás nélkül viseli. Gondját a templom viseli mindenféle ellenszolgáltatás nélkül.47

A negyedik egy kőkereszt a Megváltó ugyancsak kőből való alakjával, melyet, mint az előbbit is, már korábban megáldottak. Az elhunyt hívek köztemetőjében Selmetzi József makói lakos költségén 1828-ban állították föl. Állapota jó. Semmiféle adománnyal nincs ellátva. Gondját, mint a föntebb említett temetőkápolnáét Horváth András viseli.48

Az ötödik a Szegedre vivő út mellett egy  fakereszt a Megváltó  bádog alakjával, jó állapotban van. 1824ben Bálint Ferenc makói lakos költségén megújítatott, és ugyanekkor meg is áldatott.  Semmiféle külön adománnyal  nem  rendelkezik,  de midőn az idő viszontagságai miatt megrongálódik, a helyi gazdagabb polgárok által, akik önként nyújtanak segítséget, teljesen megújíttatik, és   illő   állapotban   őriztetik.   Ide semmilyen körmenetet nem vezetnek. Az ötödik a Szegedre vivő út mellett egy kőkereszt a Megváltó ugyancsak kőből való alakjával; Bálint Ferenc makói lakos 1855ben állította egy fakereszt helyére, és 50 forint alapítási tőkével látta el. Meg van áldva, jó állapotú, körmeneteket nem vezetnek hozzá.  Az alapítólevél a XIV. szám alatt csatoltatott.49

Hatodszor a Kálvária kápolnánál van három fakereszt a Megváltó és a két lator bádogból való alakjaival.

Jó állapotban vannak. A hívek kegyes bőkezűségéből tartatnak fönn. Hetedik   a Jángornak nevezett szőlőknél   lévő,   a   tekintetes   Nyéky László úr költségén 1727-ben állított fakereszt a Megváltó bádogalakjával. Sem adománnyal nincs ellátva, sem megáldva nincsen.51 Közepes állapotban vannak.  A híveknek a templom pénztárába befolyó    kegyes    adományából tartatnak fönn.50 A hetedik a Dál nevű uradalmi birtokon van a Megváltónak vasból öntött, aranyozott alakjával. A méltóságos Csajághy Sándor csanádi   püspök   úr   költségén 1854-ben    állították    föl,    és ugyanő áldotta meg. Fönntartása a csanádi püspökség uradalma alá tartozik.52

Végül Lele filiában szintén van egy fakereszt az Üdvözítőnek bádoglemezből készült alakjával.

A múlt évben  lett megújítva és megáldva,   mindenféle   különösebb adomány nélkül a filia híveinek a költségén tartatik  fönn.   Templom híján magánájtatoskodásokat szoktak ezen kereszt előtt végezni. 1854-ben a fíliabéliek költségén lett megújítva és meg is áldották. Külön adomány nélkül lévén a XV. szám alatt csatolt nyilatkozattal elkötelezett lelei hívek költségén tartják fönn.

Oldalán egy harangláb is van egy kb. 90 font súlyú haranggal, melyet 1803-ban a jámborul elhunyt Kőszeghy László püspök adományozott nekik.

 

Később újra lett öntve, és 1846ban a nagyméltóságú Lonovics József püspök úr Szent József és Illés próféta, a lelei közösség védőinek a tiszteletére megáldotta.53

Az angyali üdvözletre naponta ezzel szoktak jelt adni.

IV. fejezet

A plébániának az anyaegyházban és a filiákban élő népéről.

A város lakói legfőképp magyarok, ezen kívül románok, németek, rutének, zsidók és néhány görög.54 A filiában kizárólag csak magyarok élnek. A római katolikusok a helvét hitvallás követőivel együtt, amint azt anyakönyveik is tanúsítják, a 18. század elején, mégis néhány évvel korábban telepedtek le itt. Majd nemsokára, 1740 körül a görög katolikusok,55 az ágostai hitvallás követői pedig 1817-ben építettek imaházat.

A katolikusok az Isten és az Egyház parancsait buzgón megtartják. A szentbeszéden, miséken délelőtt és a délutáni szertartásokon résztvesznek. Hétköznapokon, kiváltképp a szent nagyböjtben és az adventi rorátékra szívesen jönnek a templomba. A templomban nemcsak a lányok és asszonyok, de a férfiak is énekelnek. A böjtöknek és a megtartóztatásoknak rendelt napjait tisztességesen énekelnek. A böjtöknek és a megtartóztatásoknak rendelt napjait tisztességesen betartják. A gyermekeket azok, akik a városban laknak, szorgalmasan járatják az iskolába,

 

mégis a hitoktatási intézkedések semmiképpen   nem   tudnak   érvényrejutni.

A jámborabb hívek az adventi és húsvéti időn kívül is,

 

leginkább a Boldogságos  Szűz Mária ünnepein

járulnak a bűnbánat és az áldozás szentségéhez. A templom védőszentjének ünnepét a kívánatos lelki gyümölcsökkel tartják meg. Túlkapásokat nem követnek el. Ez alkalommal a zombori, apátfalfi, földeáki (és óbecsei) hívek is megjelennek körmenetileg. A kegyes királyi rendeletek az esti közös összejöveteleket és a zenét illetően megtartatnak. A hívek a plébános iránt útmutatásainak teljesítésében illő engedelmességet és tiszteletet tanúsítanak. A köteles illetékeket némely kivétellel a maga rendje s módja szerint csalás nélkül beszolgáltatják. A katolikus ünnepeket más vallás követői ritkán zavarják meg, ha ez előfordul, alkalomszerű orvoslásról a helyszínen gondoskodnak. Árveréseket, nyilvános vásárokat akár országosokat, akár helyieket vasár- és ünnepnapokon itt nem tartanak. Nyilvános bűnösök, botrányokozók, más hitveseinek elcsábítói, vagy a húsvéti gyónás elhanyagolói jelen pillanatban nincsenek. Úgyszintén nem léteznek a szentszéki bíróságon be nem jelentett önkéntes elválásban élő házastársak.

A plébánia kebelében 54 vegyes házasság van, amelynek hivatalos táblázata a XIII. szám alatt csatoltatik. A tőlük származó utódok különös gondját a plébános viseli, és őket serényen oktatja, s ezen gyermekeknek manapság a törvényeknek megfelelő katolikus nevelésében nincs akadály. Az elmúlt év folyamán négyen tértek az üdvözítő hitre, akikről az anyakönyvi kivonat a XIV. szám alatt csatoltatik. A plébánia kebelében 94 vegyesházasság van,  ezekről  a XVI. szám alatt csatolt táblás kimutatás szól. A tőlük származó gyermekek különös gondját a plébános viseli. Szorgalmasan oktatja őket, mégis nem ritkán találkozik és ütközik össze akadályokkal, melyek az ő törvénynek megfelelő nevelésüknek útjában állnak. Jelenleg senki sincs ezen a plébánián, aki a katolikus hittől való elszakadásra készülne. Az 1844. évben kiadott vallási törvény óta az üdvözítő hittől heten pártoltak el,    míg    ahhoz    visszatértek tizenhatan. Az elmúlt év folyamán az üdvözítő hithez egy tért vissza, akiről a XVII. szám alatt mellékelt    táblázat    emlékezik meg.

A gyermekek oltásáról való gondoskodásra gyakran intetnek a hívek, úgy a szószékről, mint egyénileg, s mindez jó eredménnyel folyik. Ezen kívül betegség esetén orvosi segítségkérésre szólíttatnak föl.

2. §.

A lélekszám.

Ezen plébánia területén római katolikus lélek van

Az anyaegyházban

Lele filiában

A makói tanvákon

így a makó katolikus

hívek összesége

Görög katolikus szertartásúak

Nem egyesül görög szertartásúak

Ágostai hitvallásúak

Helvét hitvallásúak

Zsidók

Összesen

5 724

349

776

 

6 849

1907

14

91

8 452

1 111

18 423

(sic)

Az anyaegyházban

Lele filiában

A makói tanvákon

Összesen

Görög katolikus szertartású

Nem egyesül görög szertartású

Ágostai hitvallású

Helvét hitvallású

Zsidó

Összesen

7 217

373

1693

9 283

1 711

43

364

13256

1296

26583

(sic)

A katolikusok közül az anyaegyházban magyar

Az anyaegyházban

gyónásra alkalmas

nem alkalmas

német

gyónásra alkalmas

nem alkalmas

Lele filiában magyar

gyónásra alkalmas

nem alkalmas

A makói tanyákon magyar

gyónásra alkalmas

nem alkalmas

Az anyaegyházban házaspár

Lele filiában

A makói tanyákon

5 624

3 904

1 720

100

80

20

349

231

118

776

587

189

1 101

77

152

Az anyaegyházban

gyónásra alkalmas

nem alkalmas

német

gyónásra alkalmas

nem alkalmas

Lele filiában magyar

gyónásra alkalmas

nem alkalmas

A makói tanyákon magyar

gyónásra alkalmas

nem alkalmas

Az anyaegyházban a házaspár

Lele filiában

A makói tanyákon

7 110

4 650

2 460

107

79

28

373

245

128

1 693

1274

419

1 406

74

261

5. fejezet

A plébánosról az ő könyveiről, a káplánról, háztartásáról és jövedelmeiről.

1. §

A plébános és képzettsége.

A plébános Róka József szegedi származású, 1790. június 2-dikán, polgári szülőktől született. Filozófiai tanulmányait a szegedi és az egri líceumban, a teológiát a temesvári    egyházmegyei    szemináriumban kiváló minősítéssel végezte. A nagyméltóságú Kőszeghy László püspök úr 1806-ban iktatta a klérus sorába, és 1811. augusztus   18-dikán   ugyanő   szentelte pappá. A püspöki aulában jegyzői föladatokat 2 és fél évig, a szertartói tisztét pedig 2 évig látta el. A plébániát jelen állapotában 19 éve vezeti.    A   javadalmat   püspöki adományból nyerte, és 1816. augusztus   20-dikán   iktatták   be. Doktori fokozata nincs. Magyarul és németül beszél. A beiktatás elnyerése alkalmából a hitvallást és a hűségesküt 1816. június 8-dikán letette  a fönt dicsért elődünk kezébe. A reverendát állandóan viseli. Adóssága nincsen. A plébános Makra Imre szegedi származású,  1799. június 29dikén, polgári szülőktől született. Filozófiai tanulmányait a szegedi líceumban, a teológiait pedig a Központi Pesti Királyi Szemináriumban végezte kiváló minősítéssel.   A   klérusba   a nagyméltóságú          Kőszeghy László püspök úr vette be az 1818. évben és ugyanő 1822. augusztus   24-dikén   szentelte pappá.    Egyházi    hivatalokat viselt a püspöki aulában, először levéltáros, azután püspöki szertartásmester, egyszersmind egyházi  tanácsi jegyző   volt, összesen    9    évig.    Gutenbrunnban négy és fél évig plébánosi hivatalt töltött be és a kerületi titkári föladatokat is ellátta.  A mostani  állomáshelyén plébánosként és rendes kerületi esperesként 23. éve működik. 1856.   november  3-dikán  lett kegyesen kinevezve nagyváradi, Szent György vértanúról nevezett préposttá. Ezt az   rangot   püspöki   adomány révén szerezte. 1836. május 8dikán volt a beiktatása. Doktori fokozata nincs.   Magyarul  és németül     beszél.     Beiktatása alkalmával a hívek jelenlétében tette le elődjének és iktatójának a kezébe a hitvallást és a hűségesküt.   A  talárt  állandóan viseli. A zsolozsmát kellő módon végzi. Lelkiismeretét a Szentszék részéről bűnbánat számára megállapított    időben    megtisztítja. Adóság nem terheli. Plébániájától nagyon ritkán van távol, az éjszakákat nem tölti a plébánia épületén kívül, hacsak a szükség nem   kényszeríti.   Helyzetének megfelelő élelmet és ruházatot használ, amennyire a lehetőségei engedik.    Szerencsejátékokkkal nem   foglalkozik,   a   világiak tisztességes   vendégségeit   nem kerüli, de kapzsi és törtető módon nem keresi.  Az érzékibb nemet óvatosan kerüli. Nyerészkedéssel   és   kereskedelemmel nem foglalkozik.

2. §

A plébános a saját föladatairól.

A plébános minden vasár- és ünnepnap a napi evangélium előzetes fólolvasása után tartott szentbeszéddel és a hozzárendelt könyörgések elmondásával énekes szentmisét mutat be. Az első szentmisén csak evangéliumot olvasnak. Délután hitoktatást tartanak, melyen az iskolás gyermeken kívül csekély számban más hívők is megjelennek. Mindkét nemű gyermekek a húsvéti gyónásra a szent nagyböjt kezdetének megfelelően iskolán kívül minden héten vasárnap, kedden és csütörtökön a délutáni órákban hitoktatás és egyéni vizsgák által készülnek föl. A gyónáshoz járulók nyomtatott cédulákkal ellátatnak, mivel ilyenfajta cédulák nélkül gyónáshoz nem járulhatnak. Az efajta vizsgálatnak mindkét nembeli ifjak is egészen a házasságkötésig alávettetnek.

A plébános minden szentbeszédét írásba foglalja, soha nem intéz a hívekhez  rögtönzött   szónoklatot. Ennek elkészítéséhez olyan szerzőket használ föl, akik a csatolt fölsorolásban a 9. és 16. sorszám között szerepelnek. A hitoktatásban Láng János munkáját használja. A plébános részint leírt, részint előre átgondolt beszédeket intéz a híveihez. A beszédekhez azokat a szerzőket használja föl, akik a katalógusban a XVIII. szám alatt szerepelnek. A hitoktatásban fölhasználja a nagyobb Egri, valamint a Római Katekizmust.

A szentségek kiszolgáltatását, a temetést és más papi föladatokat a stóla ki nem fizetése címén nem tagadja meg. Az ünnepnapokat, böjtöket, házasságkötéseket és más eféléket a híveknek kihirdeti. Az ünnepeknek, az Egyház szent szertartásainak és ceremóniáinak céljáról és jelentéséről alkalomadtán a népet fölvilágosítja.

Nemes  Csanád vármegyének itt kilenc tömlöce van, melyeket a plébános segítőjének a közreműködésével úgy lát el, hogy a foglyok a szent nagyböjtben minden héten,  egyébként pedig  minden hónapban   könyörgésekkel egybe kötött szent tanításokat hallgassanak s a húsvéti gyónást elvégezzék. Kápolna hiányában eme oktatásai a gyűlésteremben tartatnak. A hétköznapokat itt nem  ülik meg a szentbeszédek szünetelésére való tekintettel. Az ünnepnapokon télen 7-kor, nyáron 1/2 7kor van szentmise. Kivételt   képez az iskolás gyermekek miséje, melyet   minden   nap   mondani szoktak. A nemes Békés és Csanád vármegyék közbörtönei itt vannak, melyeket a plébános meghatározott időben meglátogat. A foglyokat leginkább a nagyböjt idején oktatja és előkészíti a húsvéti gyónásra.    Kápolna   hiányában ezeket a szent oktatásokat a foglyok számára egy hajdan ülések számára szolgáló teremben tartják.

A szentségeket a plébános reverendába, karingbe és stólába öltözve jámborul és készségesen a Szent Római Egyház rítusa szerint szolgáltatja ki. Éspedig: a, A keresztséget illetően.

Van egy fekete márványból készült Van egy márványból készült

és a szokásos módon megáldott vízzel ellátott keresztelőmedence. A vizet a plébánia szokta megáldani, ha van elegendő friss szent folyadék, akkor nagyszombaton, máskülönben pedig pünkösd vigiliáján. A keresztelőkútban a keresztelendők fejének vízzel való leöntése végett van egy

üvegampolna, egy kis ezüst csésze,

továbbá gyapotcsomó és egy kendő a gyermekek fejének letörlésére, valamint egy

kisebb edényke egy kis ezüst edény

a szentelt olaj és a megáldott só számára, továbbá ruhácskák. Ezek mind tiszták. A keresztelőkút, melynek kulcsát a sekrestyeszekrényben őrzik, be van zárva, és úgy használják, hogy a gyermek fejéről lefolyó víz a keresztelőkúton belül elhelyezett rejtett medencébe kerül.

Keresztszülőknek    legalább    egy férfit vagy nőt, ritkán s csakis előkelők esetében többet, de csak római vagy görög katolikust kérnek föl. Magánházaknál nem szolgáltatják ki a keresztséget. A keresztszülők legalább egy férfi vagy nő, ritkán, csakis magasabb állású személyek esetén több,  de csak olyanok lehetnek, akik jártasak a római vagy görög katolikus hitben, és már fölserdültek. Abban az esetben, ha nem katolikus személy jön keresztszülőként,   egy  katolikust   állítanak mellé. A szerzeteseket kizárják. A  gyermekek  számára  csakis szentek neveit adják a keresztségben, vagy a kétségtelenül világi nevek mellé mindig csatolnak ilyet.

Ezeket (a keresztséget) a szokásos ideiglenes anyakönyvekbe, melyeket a sekrestyében szoktak őrizni, a keresztszülők és bábák jelenlétében tüstént beírják, s később letisztázva magába a plébániai anyakönyvbe is bevezetik. Az ebben lévő fő rovatok mindenféle kaparás vagy beszúrás nélküliek. Azokat, akiket a bába megkeresztelt,56 a plébános föltételesen kereszteli meg, és kiegészíti a szertartásokat.

Szülés után az asszonyokat A törvényesen gyermeket szülő asszonyokat szülés után

megáldják a templomban, de sohasem otthon. Azokat az asszonyokat, akik törvénytelen ágyból szültek, nem vezetik be, de a gyermekek megkeresztelését sohasem halasztják el.

b, A bérmálást illetően.

Ezen szentségnek a méltóságáról, szükségességéről, erejéről és hatékonyságáról és ennek előzetes fökészítéssel való szabályos fölvételére a plébános tanítja a híveket. A bérmáltaknak van jegyzőkönyve.

c,   A   legméltóságosabb   Oltáriszentséget illetően. c, Az Oltáriszentséget illetően.

Van egy megfelelő módon aranyozott, födővel ellátott fém cibórium, ezt kis takaróval födik be, mely alatt tiszta korporálé található.

A legméltóságosabb Oltáriszentség

minden hónapban egyszer megújítatik, minden 14. napon megújítatik,

és ez alkalommal a cibórium is kitisztíttatik. Ezt csak imádás végett nem szokták a betegekhez vinni.

Vízzel és kendővel ellátott kézmosóvizes edénykét az oltáron nem tartanak. Az oltáron van egy vízzel és kendővel ellátott edényke a szentáldozást kiszolgáltató pap kezeinek a leöblítésére.

Ilyen az áldozóknak kézöblítés végett nem nyújtatik. A szelencék, melyekben az Oltáriszentséget a betegekhez viszik, ezüstözöttek, belülről pedig aranyozottak. A tartásukra szolgáló illendő tartók zsinórral vannak ellátva, melyek segítségével nyakba akaszthatok. A szelencékben a szent útravaló kicsiny kendőbe van csomagolva, mely kendőt a megfelelő időben ki szokták tisztítani.

A szelencéket minden egyes betegtől egy nagy zsákban elhelyezve a templom harangozója hozza viszsza. A szelencéket a pap hozza vissza a betegtől.

A város belső részeire a szent útravalót ünnepélyesen viszik a betegekhez. Az úrmutatóban Oltáriszentséget állandóan őriznek.

 

Hamvazószerda előtti három napon reggel és délelőtt, valamint úrnapja egész nyolcadában mise alatt ki szokták tenni. A hívek ez alkalommal   nagyobb   számban vannak jelen a templomban. A legszentebb Oltáriszentség     40 órás imádását ebben a templomban nem lehet bevezetni úgy, mint ahogyan javasolva volt.

d, A gyónás szentségét illetően.

A templomban három, ajtóval, zárral, ablakokkal és rácsokkal ellátott gyóntatószék található, melyek a templom hozzáférhető részén vannak elhelyezve. A plébános káplánjaival egyetemben a mindkét nemű hívek gyónásait sohasem saját szobájában, hanem mindig a templomban, vagy a (nyílt) sekrestyében, szokták hallgatni, mivel a harmadik gyóntatószék ott található. Az egyházmegyében föntartott bűneseteket a plébános a híveknek

kihirdeti a nagyböjt harmadik vasárnapján kihirdeti

és közzéteszi, s gondoskodik ezek föloldozására való lehetőségekről. Ha e szentségek kiszolgáltatása végett éjszaka hívatik, sietve megy. A hívek gyónásukat saját plébánosuknál végzik, s e célból nem fordulnak szerzetesekhez. Az elvégzett húsvéti gyónásról nyomtatott cédulát adnak a gyónóknak. Ezeket a húsvéti gyónás számára kitűzött időszak után a lelkek elrendelt összeírása végett össze szokták gyűjteni, és meg szokták számolni.

 

Olyan papok, akik nincsenek joghatósággal fölruházva, nem engedtetnek a  hívek gyónásainak meghallgatására, kivéve a Csanádi  Egyházmegyével  szomszédos egyházmegyéknek közvetlenül határos papjait, még akkor sem, ha eme egyházmegye határain belül teljesítenek szolgálatot.

e, Az utolsó kenetet illetően.

A plébánosnak alkalmas és fényesre tisztított edénykéje van a szent olaj őrzésére és annak a beteghez való vitelére, melyet egy a nyakában függő táskába téve karinget és stólát öltve viszi a betegekhez,

 

Szülő     asszonyoknak,     hacsak nincs nyilvánvaló életveszély, továbbá halálra ítélteknek, őrülteknek és bűnben megátalkodottaknak nem adja föl az utolsó kenetet. A plébános hívásra el szokott menni a betegekhez;

s ha kérik, haldoklásukkor jelen van, és őket a bűnbocsánattal együtt járó apostoli áldásban részesíti. A híveket föl szokta szólítani, hogy ne halogassák a betegek ellátását,

 

és kísérjék a legszentebb Oltáriszentséget a beteghez, vagy nyilvános térdhajtással tiszteljék.

A plébánián külön harang van, mely csak a haldoklókért szokott szólni.

A megholtak testét Olykor előfordul az is, hogy ellátás nélkül hal meg valaki, ezt azonban   váratlan   halálesetnek vagy más effélének és sohasem a plébános mulasztásának kell a számlájára írni. A holttesteket, hacsak vele kapcsolatos rendkívüli dolgok mást nem tanácsolnak,

48 óra eltelte előtt nem temetik el. A temetéssel kapcsolatban a hívek körében semmiféle visszaélés vagy babonás szokás nincs. A szegényeket ingyen temetik, és ugyancsak ingyen szolgáltatják a lélekharangozást is. Temetés alkalmával a holttesteket sohasem hozzák be magába a templomba. A hívek a harangok megszólaltatásában és a temetkezési költségeket illetően

 

nagyon kevés kivételtől eltekintve

nem szokták a mértéket áthágni. A hívek a kántoroknak az úgynevezett búcsúztató eléneklésének a címén illetéktelenül nem fizetnek, sem nem zavarják a hívek kegyességét alkalmatlan és ízléstelen temetési énekléssel-57

f, A házasságot illetően

A plébános a házasságok kihirdetése előtt megvizsgálja a jegyesek törvénynek megfelelő korát és a netán köztük meglévő tiltó akadályokat.

Az ifjak 16 éves koruk előtt nem házasodhatnak. Az ifjakat 18 éves koruk előtt nem   engedi   házasságot   kötni, miként a koldusokat sem, csakis a  bíróság  kifejezett  engedélye alapján.

A plébános ügyel, hogy a jegyesek egészen egybekelésükig együtt szorosabban ne legyenek. A házasságkötést kizáró és érvénytelenítő akadályokat a hívő népnek ki szokta hirdetni. A kihirdetések vasár- és az attól legalább némely napok által elválasztott ünnepnapokon vannak. Tiltott időben, fölmentés nélkül házasságkötéseket nem rendezhetnek. A jegyesek előzetes gyónás és áldozás nélkül vagy pedig ha más plébániához tartoznak az illetékes plébános elbocsátó levele nélkül nem részesülhetnek a házasság szentségében. A házasságkötések a harmadik kihirdetés után, de soha nem ünnep vagy vasárnapon, s nem délelőtt, hanem a reggeli órákban és legalább két tanú jelenlétében vannak. A házasulandókat a hit és erkölcs alapelveire, nemkülönben a házasfelek keresztény köteleségére a plébános tanítja. Ami pedig az idegeneket, kóborlókat és katonai személyeket illeti, mielőtt az ő esketésüket elvégezné, előzőleg kikéri az egyházmegyei hivatal útmutatásait.

 

Ha a jegyesek különböző vallásúak, és a vőlegény nem adott reverzálist, a plébános a házasságkötést   passzív   jelenlétében   a káplánja végzi el, hacsak a másvallású nem akar teljességgel saját vallásának lelkésze előtt házasságot kötni. A káplán, vagy a helyettese a plébános kifejezett megbízása nélkül nem végez esketést.

Az új házasokat, mielőtt a városból eltávoznak, a plébános bejegyzi, ha a templomtól távol lévő lakásuk miatt kérik, akkor közvetlenül a házasságkötés után, egyébként pedig másnap, de sohasem otthon, hanem a templomban.

A plébánosnak egyformán vakarás és betoldás nélkül vezetett anyakönyve van mind a házasokról, mind az elhunytakról. Ezekbe vezeti tanúk jelenlétében azonnal a házasságkötés után, a halottakat illetően pedig a bejelentéskor a bejegyzendőket. - Van egy számadás könyve, melyben a kiadások és bevételek mérlege található, továbbá egy másik az újonnan áttértek számára az előírt rubrikáknak megfelelően vezetve, melybe a katolikus hitre visszatérők jegyeztetnek föl, továbbá egy könyvecske, melyben az évfordulós misék és a készpénzben fizetett misepénzek vannak, továbbá egy könyv, mely a plébánia történetét tartalmazza, végül pedig egy jegyzőkönyv, amelybe a vegyes házasságok jegyeztetnek föl. A plébánia levéltára szabályosan rendezett és tartalomjegyzékkel s indexszel ellátva biztos helyen őrzik.

A plébános föladatának teljesítésében semmiféle akadályt nem tűr. A lelkek öszszeszámlálását a húsvéti gyónás után úgy az anyaegyházban, mint a fíliákban házanként elvégzi. Az egyházmegyei közlevelek végrehajtásában, továbbá egyéb egyházi levélváltások ügyében a mutatók szerint semmi késedelem nincs.

3. §

A káplánról

Ezen a plébánián két káplán van.

A rangban első a Bács megyei Rigyitza faluból származó Klemits Pál.   Polgári   szülőktől   született 1808. január 25-dikén. Filozófiai tanulmányait   Pesten, a teológiait Temesvárott    az    egyházmegyei szemináriumban kiváló eredménynyel végezte. Az egyházi rendbe 1824-ben   az   istenfélőn   elhunyt Kőszeghy László püspök által vétetett, pappá pedig Török Antal püspök szentelte 1830. szeptember 22-dikén.    Kápláni    szolgálatait előbb   Tornyoson   másfél   évig, majd öt hónapig Nagyszentmikóson, nyolc hónapig Krassóban, most pedig egy év és tíz hónapja Makón látja el, midőn most álta lunk   a   méltóságos Marcibányi család jelölésének lunk a méltóságos Marcibányi család jelölésének A másik káplán a Bereg megyei származású s Munkács helységből való   Konti   Sándor,   aki   1807. szeptmeber 21-dikén nem nemes szülőktől született.  Filozófiai tanulmányait  Pesten,   a  teológiait Temesvárott    az    egyházmegyei szemináriumban   végezte   kitűnő érdemjeggyel. Az egyházi rendbe 183 l-ben a kegyes emlékezetű Török Antal vette, pappá pedig 1833. szeptember 4-dikén a nagyméltóságú Lajtsák Ferenc nagyváradi püspök úr szentelte. A káplánságot a nagybesnyői plébánián egy évig és öt hónapig s most Makón második hónapja látja el. Magyarul és németül beszél. A reverendát állandóan viseli. Adóssága nincs. Mindkét káplán az egyéb ellátás mellett Az egyik Kollár Sándor Baranya megyéből, Pécs szabad királyi városban 1830. november 30-dikán született polgári szülőktől.  Filozófiai tanulmányait Pécsett, teológiai tanulmányait Temesvárott a belső szemináriumban végezte kitűnő osztályzattal. A klérusba az akkori általános     helynök,  méltóságos Fábry Ignác úr 1851-ben vette föl, s a méltóságos Csajághy Sándor püspök úr 1855. április 18-dikán    szentelte pappá. A kápláni teendőket 1855. május l-jétől látja el Makón. Magyar és horvát nyelven beszél, a talárt állandóan viseli. Adósága nincs. A másik Farkas Gusztáv Csongrád megyéből, Szeged szabad királyi városban 1834. november 2dikán született polgári szülőktől. Filozófiai tanulmányait Szegeden, teológiai tanulmányait Temesváott a   belső szemináriumban végezte kitűnő osztályzattal. A klérusba  1852-ben vétetett föl,  a méltóságos    Csajághy    Sándor püspök úr pedig 1857. június 17dikén szentelte pappá. A kápláni teendőket 1857. június 25-dikétől látja el Makón. Magyar és német nyelven beszél, a talárt állandóan viseli. Adóssága nincsen. A    két   káplán    személyenként évente 60 forintot kap, éspedig egyik a plébánostól, a másik a méltóságos védnökségtől, továbbá

a kívánatos   bútorzattal, úgymint íróasztallal, két-két székkel, egy-egy ággyal (mosdóval) el vannak látva.

 

Mindkét káplán a hivatalos dolgokban engedelmes és készséges, úgy kezelik őket, mint testvéreket és rangban egyenlő papokat.

1805. június 22-dikén kibocsátott egyházmegyei rendelkezések értelmében a plébános részéről két szentmise megosztásának kötelessége rájuk hárul. Külön alapítvány a káplánok számára nincsen.

4. §

A plébános házanépe.

A plébános háztartását alkotják: 1ször Róka Rozália, a plébános nővére, 40 éves s 17 éve gazdaaszszony, az ő férje Vass György, 45 éves és három kiskorú gyermekük. 2-szor Juhász Ferenc inas 12 éve, 36 éves, 3-szór Péli József kocsis fél éve, 27 éves, 4-szer Rikáts Pál napszámos fél éve, 36 éves. 5-szőr Mátsay   Ignác házicseléd fél éve, 15 éves.  6-szor Szabó Krisztina cselédlány nyolc hónapja, 22 éves. 7-szer a másik cselédlány Balogh Júlia második hónapja,  17 éves. Mindannyian jó hírűek és jó egészségi állapotnak örvendenek. A plébános házanépét a következők alkotják: 1.   A   plébános   unokatestvére, Zombori   Terézia,   a   plébános apja nővérének a lánya, 56 éves s 19 év óta házvezetőnő, 2. Krakó József háziszolga 2 és fél éve, 31 éves, 3. Rédai Ferenc másod háziszolga 6 év óta, 23 éves, 4. Borsogi Pál mindenes 2 hónapja, 21 éves, 5.    Rosits    Jozefa    szakácsnő kéthónapja, 52 éves özvegy, 6.   Szirbik  Erzsébet  cselédlány két hónapja,   19 éves hajadon, áttért, 7.  a másik  cselédlány  Csányi Róza 2 hónapja,  18 éves hajadon.  Mindnyájan jó híröek és magaviseletűek. Hozzájuk járul 8. Vígh Julianna 7 éves árva, a plébános irgalmasságból gondoskodik neveléséről és a szükséges dolgokról.

5. §

A plébános jövedelme.

A plébániai jövedelmek tételei a XVI. szám alatti írásban vétettek számba. A Magyar Királyi Helytartótanács által 1822. július 23dikán a 17 332-es szám alatt kibocsátott és a XVII. szám alatt csatolt régi egyezségnek, amelyet a makói plébános a helyi közösséggel kötött, a félretétele után, a plébános ellátása a vegyes bizottságnak itt a XVIII. szám alatt mellékelt megállapodásán alapul.  Az utolsó 1814-ben végrehajtott egyházlátogatás58   óta  a  plébániai javakból semmi sem veszett el, sem a birtokok közül nem lett semmi  elvéve,   sem  pedig  nem ment tönkre. A plébániai jövedelmek kimutatásai a XIX. szám alatt szerepelnek. A Magyar Királyi Helytartótanács által 1822. július 23-dikán a 17 332 szám alatt kibocsátott, és a makói plébánosnak a helyi közösséggel kötött és az 1835. évi canonica visitatio határozatában foglalt s a XVII. szám alatt mellékelt megállapodás megszüntetése után a plébános ellátása a vegyes bizottságnak az idézett határozatában a XVIII.  szám alatt csatolt dolgozatán alapul. A plébánosnak ilyen módon rögzített ellátása  1853.  november  1-jéig volt érvényben, miszerint Makó városának   házi   pénztárából   a XXI.    szám   alatt   részletezett évenkénti    természetben     való meghatározott szolgáltatás megtörténte után a hívek részéről való párbérek a plébános tetszése szerint hol természetben, hol az általa   meghatározott   készpénzben váltattak meg. A plébánosnak ezt az ellátását 1853. november l-jén a plébánosnak a római katolikus közösséggel 6 évre kötött megállapodása szerint a XX. szám alatt a csak meghatározott időre kötelező másféle ellátás váltotta föl. Ezekből a plébános az elmúlt 1856/57. évben kapott a; A cenzusban lévő földbirtokból              900 forint b; A temetőből 9 szénásszekér és                    3 forint 27 kr c; A párbérekből megváltások által          1 500 forint d; A plébánia kertjeinek évi termése           4 forint e; A megállapodások szerint 150 font marhahús á 8 krajcár                20 forint 100 font faggyú á 16 krajcár 20 forint 15 öl puha tűzifa á 2 forint 30 forint 6 hordó káposzta á 48 krajcár 4 forint 48 kr 6 hordó hegyi bor á 4 forint 24 forint 6 hordó kerti bor á 2 forint 4 forint 40 kr 1 jól hízott sertés 30 forint f; A stólából 69 házasságkötésből egyen ként 1 forint 30 krajcár 103forint 30 kr 125 fölnőtt temetésből 75 á egyenként 1 forint 30 krajcár 50 á egyenként 1 forint 177 forint 30 kr. 175 gyermektemetésből á 45 krajcár 131 forint 15 kr g:A misealapítványokból 193 forint 45 kr. Mint fönt jelezve volt, van a plébánosnak a hívekkel 5 évre megkötött és tisztelendő püspöki hatóság által jóváhagott saját személyére szóló párbérmegváltásról egyessége, mely a XX. szám alatt van mellékelve. A legutóbbi 1835. évben végrehajtott canonica visitatio óta a plébánosi jövedelmekből kiesett a 15 öl puha tűzifa, melyet a jóemlékezetű,    nagyméltóságú Kőszeghy László püspök úr az 1803. évi canonica visi-tatio alkalmával juttatott a makói plébánosnak az uradalmi pénztárból évenkénti kiszolgáltatással, de a nagyméltóságú Lonovics József püspök úr a mostani plébánostól megvonta. Elődjének mind-azideig szolgáltatták. A plébániai birtokokból semmi nem veszett el, sem silányabb nem lett.

III. Rész

Az iskoláról, az igazgatóról avagy kántorról,

az ő jövedelmeiről, a helyettes tanítóról,

a harangozókról s az ő jövedelmeikről, a bábákról és a temetőről.

1. fejezet

Az iskoláról.

1. §

Az iskola épülete.

A belső iskola épülete a templom és a plébánia mellett van, a megyebeli katolikus közösség 1811-ben égetett és vályogtéglából emeltette.59 A teteje fenyőfazsindelyes, ami az épülettel együtt jó állapotban van. A három tanító udvara és kertje egy pozsonyi mértéknyi területű. A föntartási költségek a közösséget terhelik.

A másik, a külső iskola a Kálvária közelében található, és a megyebeli katolikus közösség által égetetlen anyagból 1822-ben emeltetett, nádtetővel födetett, s jelenleg jó állapotban van.60 Udvara körülbelül egy pozsonyi mértéknyi területű. A közösség gondozza.

 

A harmadik szintén külső iskolaépület a László téren áll, a római katolikus    közösség    vásárolta 1846-ban. Égetetlen anyagokból épült, nádtetővel van födve, rossz állapotú és szűk.61 A római katolikus közösség nagyobb mértékben    fogja    kiépíteni,     a föntartása is az ő vállán nyugszik.

2. §

A tanterem.

A belső iskolában három tanterem van, kettő a fiúk, a harmadik a lányok részére.

A külső iskolában Mindkét külső iskolában

pedig mindkét nembeli gyermekek számára egy tanterem van. Valamennyi el van választva a tanítók lakásaitól és

 

a harmadik külső iskolát kivéve

elégségesek valamennyi gyermek befogadására, akik ezen a plébánián iskolalátogatásra alkalmasak.

 

Minden teremben  van  kereszt, vagy a Boldogságos Szűz Mária képe.

II. fejezet

Az iskolamesterről, avagy kántorról, jövedelméről, a helyettes tanítóról, az iskoláról és az iskolásokról.

1-§

Az iskolamester avagy kántor

A kántor, Szoltsányi János kiskundorozsmai születésű, 37 éves, erős testalkatú. Magyarul beszél, a latint érti. A negyedik grammatikai osztályt elvégezte, nős és gyermekes. Énekelni és játszani kezdetben apjánál,  a dorozsmai kántornál, majd    pedig    Bács    megyében Szabadka karnagya mellett tanult. Mint kántor működött Ókanizsán 12 évig, Makón pedig 9-ik éve szolgál.   Föladatának  ellátásához kielégítő módon képzett. Kellemes hangon énekel, és jól játszik az orgonán.   Az Egyház  szertartásait ismeri és megtartja, a plébánossal szemben     engedelmes;     SzentMihályinak és Bozókynak az énekeskönyveit használja. A rangban első a második osztály tanítója   Szetsényi   József,   bécsi születésű, 34 éves, Mahut János a kántor, a baranya megyei   Szebényből   származik, 45 éves, erős testalkatú. Magyarul beszél, a németet érti. Elvégezte a 4. grammatikai osztályt. Nős, gyermeke van. Pécsett végezte a tanítóképzőt.  1848-ban vette fel a római katolikus közösség.    Előzőleg,    mint    kántor Dorozsmán szolgált. Makón 11. éve teljesít szolgálatot. Hivatalának ellátásához elegendő képesítéssel bír. Jól énekel, közepesen orgonái. A templomi szertartásokat ismeri és megtartja, a plébános iránt engedelmes.  Senkivel sincs viszálya, jó erkölcsű, vallási dolgokban helyes érzékkel van megáldva, az isteni szolgálatokban szorgalmas. Fekete Ferenc   és   Zsarskovszky   Ferenc énekeskönyvét használja.
  2. §
  A tanítók
  A 2. és 3. osztálynak rangban első tanítója Szécsényi József, Alsó-ausztriában,  Bécsben  született, 58 éves, gyenge egészségi állapotú.

Magyarul, németül és latinul beszél. Filozófiai tanulmányokat végzett, nős, gyermeke van. A tanítóképzőt Nagyváradon végezte, azelőtt magántanító volt.

itt 6. éve működik. itt 29. éve működik.

Ezt az állást a római katolikus közösség és az uradalmi hivatal ajánlása alapján nyerte el. Az iskolai ifjúság nevelésére szolgáló ismeretekben jártas, ezek tanításában szorgalmas, a plébános iránt engedelmes. A helyi lakosokkal semmiféle viszálya nincs. Igen derék ember. A katolikus hitvallást a hivatal elfoglalása előtt letette.

Második az első osztály tanítója, Kelemen István, makói születésű, atyjának, a néhai makói kántornak a fia. 25 éves.    Egészségi   állapotát   tekintve gyenge. Magyarul és németül beszél. Nős  és  gyermekes.   A tanítóképzőt Temesvárott végezte. Tanítóként ezen első állását 7. éve látja el. Az egyéb dolgait tekintve azok olyanok, mint az előző tanító esetében. A harmadik a lányok nevelője.  Sólyom Ottilia, az előzőleg említett Kelemen tanító felesége. Szegedi születésű, az ottani tanítónak, Sólyom Jánosnak a leánya. 25 éves. Tanítónői állást Makón 5. éve lát el. Föladatának ellátásában az előzőekhez hasonló. A negyedik a Kálvária közelében lévő külső iskolabeli Szalay László, a Pest megyében lévő Kecskemétről való, 45 éves, nős és gyermekes. Magyarul és latinul beszél. Gimnáziumot    végzett,    a   tanítóképzőt Temesvárott  járta.   Előbb   Csányon tanított három évet, majd Kisteleken egyet, Makón pedig 13. éve oktat fiúkat és lányokat egyetemben. Föladatában és egyéb dolgainak teljesítésében az előzőekhez hasonló módon helytáll. Második az első osztály tanítója, Kasztéi Ignác, a Borsod megyei Miskolcon  született,   49   éves, egészségi állapota szilárd. Magyar és latin nyelven beszél, filozófiai   tanulmányokat   végzett, nőtlen. A tanítóképzőt Temesvárott végezte. Előzőleg Nagylakon tanított 3 évig, itt 23. éve működik.   Fölvétele,   mint   az előbbieknél. A többi dolog nála is úgy van, mint az előbbi tanító esetében. A harmadik tanító Fodor Mátyás a leányokat tanítja, makói származású, Csanád megyéből, 30 éves, egészségi állapota szilárd. Magyarul beszél. A harmadik grammatikai osztályt elvégezte,   nős,   gyermekes.   A tanítóképzőt    Szegeden    járta, azelőtt Zomboron helyettes tanító volt, itt 9 éve szolgál. Fölvétele, mint az előbbieknél. Ugyanazon járandóságokkal van ellátva, mint az első. A negyedik tanító a Kálvária melletti külső iskolában a Csongrád megyei, szegedi származású Auer János, 39 éves, szilárd egészségi állapotú. Magyarul és latinul beszél, filozófiai tanulmányokat végzett, nőtlen. A tanítóképzőt Szegeden végezte, előzőleg Zentán helyettes tanító volt, itt  12 éve szolgál, tanítja a leányokat és a fiúkat. Fölvétele, mint az előbbieknél. Kötelessége teljesítésében olyan, mint az előbbiek. Az ötödik tanító a László téri külső iskolában a Veszprém megyei  Pápa városából való Bárány Ignác, 24 éves. Átlagos egészségi állapotú. Magyar, német és latin nyelvet beszél. A filozófiai kurzus felét teljesítette, nős, gyermeke van. A tanítóképzőt magánúton végezte el, a vizsgát Szegeden tette le. Első állomáshelye itt van,  előbb intézőként alkalmazták,  5.  éve tanítja a fiúkat és leányokat most helyettesként,   mivel   őt   Pesten tanítóképző    intézeti    tanítónak képzik.   Az   iskolás   gyermekek oktatásához  megkívánt  ismeretekkel rendelkezik, továbbá jó erkölcsű és a vallási dolgokban helyes érzékkel van megáldva. Helyettese,    Szécsényi    József, csak erre az évre van iskolai alkalmazása. Tanításra alkalmas és szorgalmas, jó erkölcsű.

 

2. § 3. §

Az iskolamester, avagy kántor, valamint a tanítók jövedelmei.

A kántor jövedelmeinek tételei  a XIX. szám alatt csatoltattak. Mind a négy tanítónak a jövedelmei a XX. szám alatt találhatók. A kántor jövedelmeinek a tételei külön a XXI. szám alatt vannak fölvéve. Mind az öt tanítónak a jövedelmeit a XXII. szám tartalmazza.

Az iskoláról és az iskolás gyermekekről.

A helyi iskola közönséges tanoda. Ezen a helyen az erre alkalmas gyermekek 6-tól 12 éves korig járnak iskolába. Számuk 450 fiú és 300 leány, összesen tehát 750. Közülük jelenleg 430 fiú és 240 leány, tehát 670 jár iskolába. A káplánok a hittanárok, akik az iskolát hetente kétszer keresik föl. A helyi irányító a plébános, aki az iskolákról szóló jelentéseket    évenként    megküldi Nagyváradra, az iskolák fölé rendelt királyi fölügyelőségnek. Az iskolában a hittant a Budai Királyi Egyetem betűivel nyomtatott kis- és az   úgynevezett   középkatekizmus alapján oktatják. A 2. osztályban bibliai történeteket tanítanak. Ezen kívül tanítanak az iskolában más tárgyakat is, mégpedig helyesírást, számtant, földrajzot. Hetente csak szerdán van szünet. Az éves szünetet szeptember és október hónapokban adják ki. Szentmisén a belső iskolába járó gyermekek naponta résztvesznek, a külső iskolába járók pedig csak vasár- és ünnepnapon jönnek. Viszont a Kálvária kápolnában    naponként     imádkoznak. Tanítják őket ministrálni is, és a papoknak naponként segédkeznek. Ismétlő iskolák nincsenek. E helyen más   vallású   iskolai   lehetőségek vannak, de a katolikus gyermekek közül senki sem látogatja ezeket. A helyi iskola szabályszerű. Ezen a helyen 6-12 éves korig iskolalátogatásra   alkalmas   gyermekek vannak, fiú 510, leány 470, öszszesen 980. Közülük 432 fiú, 292 leány jár rendszeresen, összesen 724. A káplánok a hitoktatók, akik hetente kétszer mennek az iskolába, és a regensburgi katekizmus vallástanítását adják át és bibliai történetet is tanítanak a gyermekeknek az iskolákban hagyományos Roder szerzőt követve. Az iskolásoknak a vallástanban való előmenetele dicséretes. A plébános a helyi igazgató, aki a meghatározott időközökben az iskolákat meglátógatja és a tanításnál jelen van. Az iskolákról való híradásokat évente megküldi a fotisztelendő püspöki titkárság útján. A vallástanon és a bibliai történeten kívül tanítják a nagyméltóságú császári és királyi Vallás- és Közoktatási Minisztérium által 1855. március 23-dikán osztályok szerint előírt tárgyakat. Hetente csak szerdán van szünet, az évi vakáció pedig szeptember és október havára esik. Télen a   ruházat hiánya, nyáron pedig a mezei munkák miatt nem kevesen maradnak el az iskolába járástól. A belső iskolába járó gyermekek naponta részt vesznek szentmisén, a külső iskolások pedig csak vasárés ünnepnapon mennek templomba, de a Kálvária-kápolnában mindennap imádkoznak. Ministrálni is tanulnak, és a miséző papoknak naponta segédkeznek. Szent gyónást és áldozást évente ötször végeznek   a   fotisztelendő   püspöki hatóság 1857. november 30-dikán 417. szám alatti iskolai rendelkezésében  meghatározott  napokon. Nyilvános könyörgéseken és körmeneteken - a föltámadásit kivéve - résztvesznek. Vasárnapi vagy ismétlő  iskolák  vannak.   Léteznek ezen a helyen másvallású, nevezetesen helvét hitvallású iskolák is,

 

Jánosnak és a katolikus Turcsányi Rozáliának, az apa által adott reverzális ellenére, a plébános ellenkezése nélkül három fia ténylegesen látogat.
4. § 5.§

A Lele filiában lévő iskoláról.

Leién van egy, az elmúlt évben épített iskola, Lele filiában van iskola, melyet a közösség 1856-ban újraépített,

mely el van látva tanítóval, aki egyben elvégzi a jegyzői földatokat is.

A tanító  Stopor  János,  majsai születésű, a Kiskunságból való, 33 éves, a tanításra eléggé alkalmas, csak magyarul beszél. Elvégezte a második   grammatikai   osztályt. Nős és gyermekes. Még nincs tanítói képesítése. Leién második éve mint iskolaigazgató működik. A tanító a makói származású Tuofirt Máté, 51 éves, a tanításra eléggé alkalmas. Csak magyarul beszél, a második grammatikai osztályt elvégezte, nős, gyermeke van. Még nem szerezte meg a tanítói oklevelet. 8 éve szolgál Leién mint az iskola vezetője.

Vasár- és ünnepnapokon, midőn az alkalmatlan idő miatt a hívek nem tudnak az anyaegyházba jönni, imádkozik és énekel velük, és fölolvassa az evangéliumot.

A lelei iskolát összesen 42 fiú és leány  gyermek  látogatja,   akiket hittanra, olvasásra és számtanra okítanak.   Az  iskolamester jövedelmeinek tételei a XXI. szám alatt találhatók. A lelei iskolát összesen 50 fiú és leány gyermek látogatja, akiket bibliai történetekben, hittanban, olvasásban, számtanban és írásban  oktatnak.   Az  iskolamester jövedelmeinek  tételei  a  XXIII. szám alatt vannak csatolva. Ezen kívül van iskola a makói tanyákon,   amelyet   a   tekintélyesebb szülőknek a költségén 1856-ban 3 éve vettek birtokba, és tanítóval is elláttak. A tanító Borosi József, a   Heves   megyei   Gyöngyösön született, 42 éves, tanításra alkalmas, tanítói oklevéllel rendelkezik. Magyarul beszél, humán tanulmányokat     végzett,     nős, gyermektelen.   Azelőtt  Csányon kántor volt, itt 3 éve működik. Vasár- és ünnepnapokon, midőn az időjárás viszontagságai miatt a hívek nem tudnak az anyaegyházhoz jönni, imádkozik és énekel velük együtt, és a napi evangéliumot fölolvassa. A tanyai iskolába...62 fiú és leány jár, akiket vallásban, bibliai történetekben, olvasásban, írásban és számtanban tanítanak. Az iskola vezetőjének növedelmei a XXFV. szám alatt mellékeltettek.

III. fejezet

A harangozóról és jövedelmeiről, a bábákról és a temetőről.

A makói templomnál két harangozó van:

az egyik Vigh József, Győr megyei születésű, Győrszentmárton városából való, 50 éves és alkalmas erre a föladatra. Mesterségét tekintve takács. A plébános az uradalom és a közösség javaslata alapján vette föl, hatodik éve szolgál. A másik ennek a fia, Vigh István, aki makói születésű, 26 éves és alkalmas erre a föladatra, mesterségét tekintve takács.   Ugyanúgy  vették föl, mint az előbbit. Negyedik éve szolgál. az   első   Hunyadi   Pál,   makói származású,   32   éves,   erre   a földatra   alkalmas,    mestersége nincs. A plébános alkalmazta a méltóságos úr és a község javaslatára,   6.   éve  szolgál,  nős  és gyermektelen. A második Czene Péter, makói, 28 éves, erre a föladatra alkalmas, egyébként mesterségét tekintve csizmadia. Fölvétele, mint az előbbinél. 4 éve szolgál, nős, gyermeke van.

Mindketten engedelmesek a plébánossal szemben és föladatuk ellátásában szorgalmasak, s a plébánosnak teljesítendő oltárszolgálatban jártasak. Az előbbi saját házában lakik, a másik pedig a saját maga által bérelt lakásban. A templom és a szent fölszerelések köteles tisztántartásában igyekvők, jó erkölcsűek és békések. Mindig kísérik a plébánost és a káplánokat, amikor azok a betegek ellátására mennek.

A harangozói jövedelmek a XXII. szám alatt vannak részletezve. A    harangozói   jövedelmek    a XXV. szám alatt vannak részletezve.

2. §

A bábákról.

Az ezen a helyen lévő bábák a következők:

Burian Anna, Felberbauer János felesége, aki a nemes Csanád vármegyéből származik, görög katolikus és okleveles bába, szintén okleveles Rátz Anna, Juhász István özvegye, Katona Imréné, özvegy Sirokmán Péterné, akik római katolikusok.  Vannak bábák többen a helvét hitvallás követői közül is; A helvét hitvallású Felberbauer Anna oklevéllel ellátott rendes bábája Csanád vármegyének, Makó városában kijelölt székhellyel. Görög katolikus özvegy. Steiner Franciska zsidó vallású, Klein Anna zsidó vallású, Braun Anna római katolikus, Felberbauer Rozália görög katolikus,  Maskán  Erzsébet  római katolikus, Maskán Anna római katolikus, Szabó Anna helvét hitvallású,  Taurzig Antónia zsidó vallású, Székely Zsuzsanna helvét hitvallású, Barczán Katalin görög katolikus, valamennyien oklevéllel ellátva. A   helvét   hitvallású   és   zsidó vallású

bábáknak fölhatalmazásuk van a plébánostól, hogy szükség esetén a keresztség kiszolgáltatása végett a római katolikus gyermekek megkeresztelésére valamely katolikus embert hívjanak, de ilyenkor még a helvét hitvallású segédkezők esetében sem támasztatik semmiféle akadály. Lele filiában van egy asszony, akit a plébános a keresztség szükség esetén való kiszolgáltatására kioktatott.

 

A bába mulasztásából  egyetlen gyermek sem halt meg keresztség nélkül.

3. §

A temetőről.

A temető a város nyugati részén, a házaktól távolabb fekszik.63 1817-ben nyitották és áldották meg, kápolnával és kereszttel láttak el,

 

majd az innen-onnan hozzácsatolt és az 1839. évben megáldott részekkel növekedett.

A benne növő fű a plébánost illeti. Árokkal van bekerítve és kapuval is el van látva. Az árok fönntartása a közösségre hárul. A sírokat hét láb64 mélyre ássák. Harminc év eltelte előtt nem nyitják föl azokat. Kizárólag a katolikus hívek holttesteit temetik ide.

Az új temető kiterjedését illetően az uradalom részéről a megfelelő határozatok meghozattak. Egyetlen eset fordult elő, amelyben egy öngyilkosnak az egyházi temetését megtagadták.  Néhány év múlva gondoskodni kell a temető újabb bővítéséről, vagy újnak a megnyitásáról.

A filiából a holttesteket mindig az anyaegyházhoz viszik, hogy eltemessék. A katolikusok sírjaira kereszteket szoktak tűzni,65

és ezeket más felekezetűek nem szokták   megsemmisíteni   és   elpusztítani. A keresztség nélkül elhalt kicsinyeket a temetőn kívül temetik el. mivel az út nyitva van a szőlőnek a temetőn át való megközelítése végett, néha kiszakítják és széttörik ezeket. Nem lehet megállapítani,   hogy   pajkosságból   vagy rosszindulatból történik-e ez, és hogy katolikusoknak vagy nem katolikusoknak kell-e tulajdonítani. A keresztség nélkül elhalt csecsemőket a temetőtől árokkal elválasztott sarokban temetik el. csecsemőket a temetőtől árokkal elválasztott sarokban temetik el.

Mivel még 60 évvel ezelőtt a temető a templom mellett volt, ott még vannak régi sírok, de újakat többé nem ásnak.66

 

Nyékiné, Kőszeghy Katalin hamvai számára a templomban van egy síremlék ezzel a fölirattal: „Kőszeghy Katalin, néhai Nyéki Antal özvegye itt nyugvó hamvainak tétetett háládatos fiai által megholt Makón 1816. észt. október  25   napján,   életének   60 esztendejében."

Külön halottvivőket nem alkalmaznak, a sírokat fölfogadott emberek különböző ellenszolgáltatások fejében ássák ki.

1835

Ezek a dolgok általunk, gyöngeségünknek kegyesen Isten jővén segítségére, így találtattak, a plébánia állapotát és a nép hitét és erkölcseit alaposan megvizsgáltuk a mindenható Isten nagyobb dicsőségére, az istenszülő Szűz Máriának, Szt. Györgynek és Gellért vértanúknak, a székesegyház és az egész egyházmegyénk védőszentjeinek, nemkülönben Szt. Istvánnak, első királyunknak, a makói plébánia és ezen apostoli királyság védelmezőjének, egyházmegyénk fönntartójának a tiszteletére, az Egyház és a makói plébánia további gyarapodására és a hívő nép üdvösségére s lélekben való teljesebb előrehaladására, a szent kánonoknak megfelelő törvényes joghatóságunk, jelesen a szent tridenti zsinatnak a 24-dik ülésén megalkotott 14-dik fejezete minket érintő általános és részleges rendelkezései és határozatai alapján, s melyek vagy általunk vagy jóemlékezetű elődeink által hozattak, és ezideig nem vonattak vissza vagy változtattak meg, és ami ezt a makói plébániaegyházat is érinti a maga teljes érvényében, megerősíttettek és érvényben vannak. A következőket véltük elrendelendőnek:

1-ször; Azon dolgok közül, melyek a legméltóságosabb Oltáriszentség tiszteletének növelését szolgálják, a mi egyházmegyénk gondozói által semmi el ne hanyagoltassék, és a legnagyobb mértékben óvakodni kell attól, hogy a tiszteletreméltó Oltáriszentség gyakori kihelyezése vagy ennek önkényes körülhordozása miatt az ilyen nagy szentség méltósága elhalványuljon. Ezért, midőn az ilyen tisztelet rendjét általános utasítással az egész egyházmegyében szabályozzuk és elrendeljük, hogy mostantól fogva az Oltáriszentséget az úrmutatóban ebben a templomban csak karácsony, pünkösd, úrnapja és Szt. István apostoli királyunk ünnepén, továbbá a hónap első vasárnapján a mise alatt és nagyböjt vasárnapjain a délutáni szertartások idején, valamint a nagyhét péntekjén és szombatján a szent sírra és Krisztus teste ünnepének nyolcadában énekes mise alatt, cibóriumban pedig vasár- és ünnepnapokon a litániák végén helyeztessék ki nyilvános imádás végett, és más időben bármiféle kívánság vagy szokás ürügyén avagy címén nem tehető ki; nem hordozható körbe, csak az Úr föltámadásakor, űrnapján és a templom védőszentjének ünnepén engedélyezzük a körbevitelét.

2-szor; Nehogy a szenteltvíz, ha kelleténél bőségesebben lett megáldva, a hoszszantartó állás miatt megposhadjon, elrendeljük, hogy a plébános minden 14-dik napon újat és csak olyan mennyiségben áldjon meg, melyről tapasztalatból tudja, hogy ezen idő alatt a hívek szükségleteire elegendő lesz. Hasonlóképpen 3-szor; Krisztus legszentebb testének részecskéi, melyeket az úrmutatóban és a cibóriumban őriznek, nehogy az idő hosszúsága miatt romlani kezdjenek, elrendeljük, hogy minden 14-dik napon megújíttassanak, és az ostyákat fbiszentelő pap a régieket magához vegye.

4-szer; A Rituale Romanum rendelkezésével, továbbá Magyarország több zsinatának határozatával ellenkezik az ebben a templomban élő szokás, miszerint a hívek szent gyónásait a sekrestyében hallgatják. Ezért elrendeljük, hogy a gyóntatószéket a sekrestyéből vigyék ki a templomba, és ott egy szembetűnő és hozzáférhető helyen helyezzék el.

5-ször; A lelkipásztorok különleges kötelességei közül az első az, hogy őrködjenek, nehogy valaki a plébánia hívei közül az évi gyónást és a húsvéti áldozást elhagyja. A plébános ügyeljen arra, hogy a gyónási cédulákat ne úgy, mint eddig, a húsvéti áldozás meghatározott idejének elmúlta után, hanem annak letelte előtt időnként gyűjtse össze, és akikről megtudja, hogy a katolikus ember eme legfontosabb kötelességének teljesítésében hanyagok és késlekedők, a saját hatalmának eme legfontosabb kötelességének teljesítésében hanyagok és késlekedők, a saját hatalmának erejénél fogva figyelmeztesse őket, azokat pedig, akik figyelmeztetésre sem tették meg kötelességüket, az üdvös orvoslás érdekében nekünk jelentse.

6-szor; Teljes egészében méltányos és illő dolog, hogy aki hosszabb időn át egyházi javadalomból tartja fönn életét, igyekezzék ennek javait növelni, és az utódok iránti testvéri szeretet bizonyítására és a kapott javadalom jövedelmének növelésére vagy legalábbis az utódok belépésének a megkönnyítésére a neki jutó haszonból valamit fordítson, ezért nem kételkedünk, hogy ennek a plébániának az őszinte testvéri szeretet szellemétől lelkesített gazdájaként nem fog vonakodni jövedelméből valamely részt fölhasználni a birtok állandó fölszerelésének a gyarapítása végett.

7-szer; Nem illik, hogy a keresztények, akik a hit fényétől megvilágosíttattak, s a jelen földi életet pedig csak az ember evilági katonáskodásának, vándorlásának és egy olyan versenypályának tekintik, ahol az örök élet jutalmának elnyeréséért legfáradságosabban küzdenek, és a megholtakat, akik a test bilincsétől megszabadultak, és akikről hiszik, hogy a jobb és örökkévaló életre a jó Isten által hívattak meg, tehát nem illik, hogy ezek a szerfölötti fájdalom érzésétől elragadtassanak, midőn szüleiknek, hitvestársaiknak, gyermekeiknek vagy más atyafiaiknak a temetését kísérik, mint akik elvesztettek minden reményt, sírásra és nyílt jajveszékelésre fakadjanak. Ezért megparancsoljuk, hogy a plébános által ismételten vésessék a hívek elméjébe, mennyire szent és üdvözítő gondolat a megholtakért könyörögni, hogy azok bűneiktől megszabaduljanak, és emezek pedig fájdalmukban mértéket tartsanak, s inkább az isteni rendelkezésben megnyugvó akarattal, Istenhez forduló bőséges könyörgések által a megholtaknak örök nyugodalmat kérjenek.

8-szor; Meghagyjuk a plébánosnak: hogy a sekrestyében a miséhez készülő pap kézmosáshoz egy álló mosdót, az Oltáriszentségnek a hívek áldoztatása alkalmával ujakkal való érintése után, vagy pedig a beteghez útravaló vitele alkalmából az ujjak öblítése végett egy tiszta edényt tartson, melyet kéztörlővel kell betakarni és a tabemákulom mögé kell helyezni, erről a templom pénztárából mihamarabb gondoskodjék.

9-szer; Nehogy a temetés alkalmával a kántor az említett búcsúének helyett önkényesen kijelölt éneklésekkel a híveket megterhelhesse, melyet még látogatásunk idején, amit ezen a címen fölvehet, legföljebb két forintra taksáltunk, ezért a plébános lelkére kötjük, hogy az efajta éneklések ne legyenek túl hosszúak vagy ízléstelenk, és ezeknek még előzetesen nézzen utána. Egyúttal által ne latinul, hanem magyarul, énekeltessék és a temetést kísérő hívek pedig a rózsafűzért ájtatosan mondják.

10-szer; Mivel a szelencéhez, melyben a szent útravalót a beteghez viszik, minduntalan csekély morzsák tapadnak, ezért akarjuk, hogy a Legszentebb tisztelete végett a szelencét a betegtől ne a harangozó, hanem maga a pap hozza vissza, és azt állandóan a szentségházban tartsa.

11-szer; Továbbá ezen egyházlátogatás alatt őszinte megnyugvással tapasztaltuk az iskolai ifjúságnak a vallástudományban való előrehaladását; - ezért a helyi plébánosnak buzgalma és ama dicséretre méltó derekassága számára, mellyel ő egyfelől a gyermekek tanításában, másfelől a hitoktató számára való szabályszerű szolgálat teljesítésében káplánjaival egyetemben forgolódik, ennek számára illendő tehát, hogy a mi atyai kegyességünk dokumentuma az utókor emlékezetére is fönnmaradjon, és ezzel mi neki ezen a címen különleges tetszésünket fejezzük ki. 12-szer; Ahogyan dícséretreméltónak tapasztaltuk a plébános szorgalmát az iskolán kívüli gyermekeknek és a mindkét nembeli ifjaknak a húsvéti áldozásra és gyónásra a nagyböjtben való előkészítésében, ennek megfelelően éppen így azt is akarjuk, hogy az ő esetükben hasonló szorgalmat és buzgóságot tanúsítson advent folyamán a karácsonyi gyónásra való fölkészítésben.

13-szor; Mivel a hitoktatási alkalmak, melyekben a hitnek és az erkölcsöknek alapvető igazságai a tanultság és a szónoki művészet minden nagyobb fölkészültsége nélkül világosan fejtetnek ki a jámbor nép fölemelése végett, midenütt többet jelentenek, mint a szentbeszédek, melyeket a szónoki művészet szabályai szerint dolgoznak ki, ezért a plébános semmiféle fáradtságot ne kíméljen, hogy a délutáni hitoktatási alkalmakra a gyermekeken kívül az ő szüleik és a mindkét nembeli serdültebb ifjúság is oda csalogattassék.

14-szer; Boldogemlékezetű elődeink, egyébiránt észszerű és igen alapos okok miatt megakadályozták, hogy a Boldogságos Szűz Mária hordozható szobrát vagy pedig trónusra helyezett képét nyilvános körmenetek alkalmával kivigyék és ezen alkalmakkor körülhordozzák. Egyébként ez igen súlyosb megfontolásoktól indíttatva megtiltották, ugyanis ezt a szertartást az Egyház nem hagyta jóvá, nehogy a gyengébb nemű személyek, akiket az ilyesféle szobor vagy kép hordozására kiválasztanak, különleges gonddal fölöltözve a pajkos ifjúság figyelmét magukra vonják, és inkább óhajtsák magukat, mint a legtisztább Szűz képét mutogatni; ez inkább megzavarja, mint növeli a hívek áhítatát. Ezért az ezen plébánián meglévő szokást, miszerint az Istenszülő szobrát Úrnapján és Szt. Márk ünnepén körmenetekben ifjú lányok körülhordozzák, eltöröljük, óhajtván, hogy a hívek a Boldogságos Anyának őszinte és nyiltszívű tiszteletét ne az ő képének külső ékesezen plébánián meglévő szokást, miszerint az Istenszülő szobrát Úrnapján és Szt. Márk ünnepén körmenetekben ifjú lányok körülhordozzák, eltöröljük, óhajtván, hogy a hívek a Boldogságos Anyának őszinte és nyiltszívű tiszteletét ne az ő képének külső ékességeiben, hanem inkább az értünk való közbenjárásáért végzett naponkénti könyörgésekben és Mária legtündöklőbb erényeinek az utánzásában, a lorettói litániának szombaton- és vasárnaponkénti áhítatos végzésében és az Ő dicsőségének és tiszteletének folyamatos előmozdításában gyakorolják.

15-ször; A makói katolikus közösség az 1776-ban az azon idők plébánosával kötött egyesség és a mi boldog emlékezetű elődünk, Kristovich Imre püspök által az 1782-es egyházlátogatás alkalmával megerősített szerződés érvénye alapján a helyi plébánosnak az előzőleg meglévő párbér helyett készpénzben 600 Ft-ot fizetett, ezen kívül a megegyezés szerint terményekben 150 font borjúhús, faggyúból 100 font, 600 kéve nád, hat véka káposzta, 15 öl tűzifa, 12 akó bor67 és egy hízott sertés jár neki. Az istenfélő módon elhunyt elődünk egyházlátogatásának alkalmával kötött eme megállapodás szerint a hívekre hárult a párbér fizetésének kötelessége. Ámde a föntdícsért püspök ezen alkalommal a két káplán fizetéséül az uradalom pénztárából egyszersmind 150 Ft-ot, ezen fölül a plébános részéről 15 ölnyi puhafát is kiutalt: Azonban az előbb mondott megállapodáson is túlmenően a hozzátartozó hívekre vonatkozólag, miután azt a magas királyi helytartótanács tudomásul vette, a plébános a párbér megkapásának korábbi gyakorlatába visszahelyeztetett. Ez azonban ezután akár általa, akár a mi közvetlen elődünk, Török Antal püspök által nem lett többé kiszolgáltatva. Ezért mi, miután ennek utólagos kifizetésére a plébános által figyelmeztettünk, február 14-dikén kelt 278-ik számú levelünkkel kinyilvánítottuk, hogy mivel a mostani plébániai jövedelmek a városi plébánosoknak fizetését messze meghaladják, mivel az előbb említett püspök úr még az előzetesen megtartott plébániai ülés fölkérésére a fizetésnek még 1, 2/4nek a hozzáadásával a makói plébánosok sorsát jelentős mértékben megjavította, és az előbb említett segedelmek elmaradását bőségesen ellensúlyozta, ily módon a káplánok ellátását megnyugtató módon rá lehet hárítani a plébánosra, aki a már annyiszor említett szerződés értelmében fényesen megsegíttetett, vagy pedig a plébániai népre, mely egyébként sem szűkölködik, s az uradalom részéről sem úrbérileg kezeltetik; végül nekünk gondoskodni kell arról is, hogy az utódaink rovására nehogy valamiféle állandó terhet vállaljunk, ezért nem járulhatunk hozzá a plébános kérelméhez, mely ezen segély jövőbeni folyósítására vonatkozik, mégiscsak engedélyezzük eme egyházlátogatás idejéig, de csakis a mostani plébános személyére szűkített    és a mi püspökségünk tartamára vonatkozó kifizetéséhez; - Ezt a nyilatkozatot jelen határozatunkkal is megújítjuk, és a káplánok mindennemű ellátásának kötelezettségét, addig, míg a helyi katolikus közösséggel meg nem tárgyaltatik, a jelenlegi és majdani makói plébánosokra hárítjuk; a mostani plébános iránti atyai jóindulatunk tanúságtételéül pedig kegyeskedünk, hogy ő, de csakis a saját személyére vonatkozólag az előbb említett jóakaratú segélyt egészen ezen év végéig uradalmunk pénztárából megkapja.

15-ször; Mivel a mostani plébános ugyan megengedte, hogy a párbér68 minden egyes pár részéről az érvényben lévő pénzben egy forint és 12 krajcárral megváltassék, de nehogy ebből ezután ezen plébánia esetében valamiféle sérelem állhasson elő, úgy véltük, világosan ki kell nyilvánítanunk, a párbér természetben való megkapásának joga úgy a mostani, mint a jövőbeni makói plébánosoknak épen és sértetlenül megmarad.

16-szor; Mivel a Jángornak nevezett szőlőknél 1827-ben nemzetes Nyéky László által egy fakereszt állíttatott föl, mely eleddig nem kapott adományt, és nem áldatott meg, kívánjuk, hogy ezen kereszt állandó megőrzése érdekében kerüljön sor egy bizonyos pénzalap létesítésére, avagy a kereszt fönntartásának kiadandó kötelezettségvállalása által való karbantartására őt magát és utódait hívjuk föl. Vonakodás esetén pedig azt, midőn már az a fémnek romlása által hitványabbá vált, el kívánjuk távolítani, nehogy a járókelők számára botránkozásul szolgáljon. 17-szer; A lelkek gondozója semmiféle föladattal nem tudja jobban lekötelezni maga iránt híveinek szeretetét, bizalmát és megbecsülését, mint ha a betegekhez a szentség kiszolgáltatásának idején túl gyakran is elmegy, főleg pedig ha az élet utolsó pillanataiban, abban a megelőző pillanatban, amelyben a haldokló lelkének az ő kezéből vissza kell térnie Alkotójához, az ő jelenléte a megállapított könyörgésekkel és szent buzdításokkal sokat segít. Ezért a plébános a híveket gyakrabban lássa el és ösztönözze, hogy őt haldokló báránykája számára lelki segítségnyújtás végett hívják és szólítsák.

18-szor; Az ezen a plébánián meglévő azon téves szokást, miszerint az első és utolsó roráte mise egészen a prefációig és evvel bezárólag énekléssel, innen pedig egészen a végéig olvasással mutattatik be, eltöröljük. Mivel a Szent Rítus Kongregációjának előírása szerint a roráte misét mindig énekelve kell bemutatni, elrendeljük, hogy egész advent alatt a hajnali és a Boldogságos Szűz Máriáról vett fogadalmi misék egészen végig énekeltessenek, s ha csendes mise lesz bemutatva, az csakis az ünnepről, vagy a megfelelő hét köznapjáról legyen, ekkor viszont rekviemet sohasem lehet tartani.

19-szer; Mi nem akadályozzuk meg, hogy a plébános híveit a Szentséges Szűz mennybevételének ünnepén annak szomszédos zombori templomához körmenetileg vezethesse, de mégsem akarjuk, hogy az otthon maradt hívek a Magyarok Nagyasszonyának egyébként ezen első osztályú ünnepén az isteni igék hallgatásának vigaszától elmaradjanak, ezért elrendeljük, hogy mostantól ezen a napon is az énekes mise előtt a jámbor néphez beszéd intéztessék - annál is inkább, mivel a boldogemlékezetü VI. Pius pápa bullájának érvénye által, mely lentebb az I. szám alatt csatoltatott, ezen az ünnepen teljes búcsúk vannak engedélyezve.

20-szor; Mivel a plébános saját könyvei között az „Áhítatosság órái" címűt is fölleltük, mely mézes-mázos szavakkal, hitszegő módon a katolikus igazsággal szögesen ellenkező tanítást hirdet, ezért sok nagynevű püspöknek igen igazságos cenzúrája által elítéltetett. Ily módon a plébános lelkiismeretét azzal terheljük, hogy ne merészelje ezen veszedelmes művet akár a szentbeszédek előkészítésében fölhasználni, akár pedig másoknak kölcsön adni.

21-szer; Dicsérettel említendő számunkra a plébánosnak ama különös buzgósága, melyet ebben a városban a szegények intézményeinek fölállítása érdekében kifejtett. Mind az általa életre hívott és általunk Isten segítségével gyarapított alapításának, mind pedig a helyi koldusoknak és szegényeknek további szorgos gondját atyai módon rá és utódaira bízzuk.

íme ezek azok, melyeket a mindenható Isten nagyobb dicsőségére, a legszentebb katolikus hit és a makói egyház gyarapodására, a hívő nép üdvösségére és az Úrban való lelki előrehaladására elhatározunk, elrendelünk és megparancsolunk, s azokra, akiket illet, a nekünk kötelezően kijáró engedelmesség teljesítése alapján, minden módon és a lehető legjobb megvalósítás végett ezeket meghagyva rábízzuk.

József

csanádi püspök

A nagyméltóságú csanádi püspök megbízása alapján

Csáky Ignác a latere kanonok

 

JEGYZETEK

  1. „A Csanádi Egyházmegye plébániáinak canonica visitatioja elvégzéséhez előzetesen kidolgozott szempontok"
  2. Az irat címe: „Ordo ad recipiandam suam illustritatem episcopalem occasione canonicae visitationis" azaz: Püspök úr őméltóságának egyházlátogatás alkalmával való fogadásának rendje".
  3. „íme a nagy pap, aki életének napjaiban tetszett Istennek. Ezért az Úr őt esküvel népe fölé emelte." „Minden nemzetek áldását neki adta, és rendelését megerősítette az ő feje fölött. Ezért... Dicsőség ... Ezért..."
    „V. Nézd Isten a mi oltalmazónk:
    R. És tekintsd a te Krisztusodnak arcát.
    V. Üdvözítsd szolgádat:
    R. Én Istenem a tebenned remélőt.
    V. Szent helyedről küldj neki segítséget:
    R. És Sionról oltalmazd őt.
    V. Semmit se érjen el vele szemben az ellenség:
    R. És a gonoszság fia ne tudjon ártani neki.
    V. Uram hallgasd meg könyörgésemet:
    R. És kiáltásom jusson eléd.
    V. Az Úr legyen veletek:
    R. És a te lelkeddel.
    Könyörögjünk
    Isten alázatosak látogatója, aki őket atyai szeretettel megvizsgálod, terjeszd ki kegyel medet a mi közösségünkre, hogy azok által akikben te laksz, érezzük magunkban a te eljöveteledet. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen."
  4. Krivinai Lonovics József 1834-1848 között csanádi püspök.
  5. Róka József 1816-1836 között makói plébános.
  6. Csajághy Sándor 1851-1860 között csanádi püspök.
  7. Makra Imre 1836-1867 között makói plébános.
  8. Mindkét jegyzőkönyv a makó-belvárosi római katolikus plébánia levéltárában talál ható. Itt mondunk köszönetet Katona Pál esperes-plébános atyának, hogy lehetővé tette lefordításukat és közzétételüket.
  9. Makó és a körülötte fekvő puszták és szállások Mária Terézia adománya folytán 1751. augusztus 24-dikén jutott a Csanádi Püspökség örökös birtokába. Ennek egy részén létezett a makói püspöki uradalom.
  10. Makón a felekezeti béke jegyében bírót váltakozva három évre a római katolikusok, három évre a reformátusok, egy évre pedig a görög katolikusok közül választottak. A 12 esküdt közül 5 római katolikus, 5 református, 2 görög katolikus volt.
  11. Ez a megállapítás természetesen nem változást tükröz. Az előző vizsgálat vagy egyszerűen megfeledkezett a templom építőanyagának megnevezéséről, vagy, mivel alább még említve van, nem tartotta szükségesnek itt is megjegyezni a dolgot.
  12. Wagreni Engl Antal 1750-1777 között csanádi püspök.
  13. Ez a kor általános szóhasználata szerint égetett téglát jelent.
  14. Christovich vagy Kristovits Imre 1777-1798 között csanádi püspök. 1782-ben Ma kón egyházlátogatást végzett, és ugyanitt évszázadok óta először a bérmálás szentségét is kiszolgáltatta. Ő kezdte a püspöki rezidencia (konviktus) építését. Makón halt meg.
  15. Remetei Kőszeghy László 1800-1828 között csanádi püspök. Ő fejezte be a püspöki rezidencia építését.
  16. Nádasdy László 1710-1730 között csanádi püspök.
  17. A harangok századunk elején még biztosan megvoltak. A legnagyobb (Szt. Imre- harang) a mai napig megmaradt. A másik négy az I. világháborús rekvirálásoknak esett áldozatul.
  18. A vizsgálatot végző püspök nemcsak mint főpásztor, hanem mint kegyúr is szerpel.
  19. A keresztelőmedence a mai napig megvan. Mint a templom és az ekkor keletkezett berendezés egésze barokk stílusú. A mai klasszicizáló toronysisak egy 1830-as újjáépí tés eredménye.
  20. A szószéket a század folyamán 1867-ben fölújították. Ma is jó állapotban van.
  21. A jegyzőkönyvben említett oltárok közül még ma is áll a Szt. István-főoltár, a Szt. Anna- és Szt. József-oltárok.
  22. A templom szent fölszerelésének jelentős része ma is megtalálható. Ezek összeírása és közlése egy újabb tanulmány föladata.
  23. Az 1835-ös canonica visitatio főszövegében római számmal jelölt táblázatok dolgzatunk következő, 2. részében jelennek meg.
  24. Út. Magyar területmérték. A szőlőművelés technikája alapján egy szőlősort magába foglaló területet jelöl.
  25. Az 1859-es egyházlátogatási jegyzőkönyv kiegészítő táblázatai nem álltak rendelke zésünkre. így ezeket sem itt, sem dolgozatunk 2. részében közölni nem tudjuk.
  26. A húsvét utáni negyvenedik napot, azaz áldozócsütörtököt megelőző három napot keresztjáró napoknak nevezzük. Ekkor a hívek körmenetileg vonultak a város különböző kápolnáihoz és a szertartáskönyveknek megfelelő könyörgéseket végeztek.
  27. Ti. a törökök.
  28. A szeged-alsóvárosi ferences kolostorról van szó, mely a török megszállás idején is működhetett.
  29. Szentlőrinc Makó közvetlen közelében, attól kissé K-re hajdan virágzó mezőváros. Kopáncs távolabb, a várostól Ék-re lévő falu.
  30. A templom romokban állt 1934-ig. Ekkor építtette újjá Csepregi Imre makói plébános.
  31.  I. Lipót 1657-1705 között Magyarország királya.
  32. Makóról a török Szeged visszafoglalásának az évében 1686-ban takarodott ki. A visszavonuló csapatok ekkor a várost teljesen elpusztították. Jogilag a város 1699-ben került vissza Magyarországhoz.
  33. Stanislavich Miklós 1739-1750 között csanádi püspök.
  34. A XVIII. században hosszadalmas úrbéri pörösködés kezdődött a város lakói és a csanádi püspökség között a város jogi állása miatt. Mária Terézia 1741-ben Makót, 1746-ban pedig Igás, Kopáncs, Csókás, Rákos, Dál, Szentlőrinc, Tömpös és Lele pusztákat örökös joggal a Csanádi Püspökségnek ajándékozta.
  35. A mai Margit-sziget középkori elnevezése. A hajdani ott állt Szt. Mihály kolostor a premontrei szerzeteseké volt. A török időkben pusztult el. Prépostsága ekkor már csak névleges címként szerepel.
  36. Wagreni Engl Antal (1750-1777) püspöksége idején alakították ki az egyházmegye belső igazgatását, mely egészen az I. világháborúig érvényben maradt. Ebben a rend szerben Makó esperesi központként szerepel.
  37. A mai Maroslele, a hajdon volt Püspökiele. Makótól Ény-ra található.
  38. Török Antal 1829-1832 között csanádi püspök.
  39. A XVIII. századtól alkalmazott földmértékrendszer.
  40. A falu saját temetőjét 1873-ban nyitották meg.
  41. A kápolna ma is használatban van. Később részben a helyi plébánosok temetkező helyéül is szolgált.
  42. A város legrégebbi műemléke. 1734-ben épült.
  43. A kápolna a Szt. János téren állt. Sajnos 1968-ban lebontották.
  44. A Nepomuki Szt. János-kápolna lebontása után a szobor a belvárosi templomba került. Ma is ott található.
  45. Makó legrégebbi szobra. Valószínűleg a XVIII. századból való. Mivel a templom előtti térről el kellett távolítani, ma a templomkertben látható.
  46. Sajnos a szobornak időközben nyoma veszett.
  47. A kereszt ma a Szt. László templom kertjében áll.
  48. A temető e keresztje időközben elenyészett. Helyette újat állítottak.
  49. A kereszt ma is megvan. Anyagának színéről a nép „vörös köröszt"-nek nevezi.
  50. A megrongálódott fakeresztek helyett immár kőből 1860-ban újakat állítottak.
  51. Ezt a fakeresztet 1859-re eltávolították.
  52. Makóról K-re volt valamikori Dál falu török időkben pusztává lett vidékéről van szó. E keresztről a későbbiekben nincs tudomásunk.
  53. A falu önálló plébániáját 1901-ben szervezték meg. A harang fölkerült az ekkor épített templom tornyába, és mind a mai napig megvan.
  54. Valószínű örmény kereskedőkről van szó.
  55. Stanislavich Miklós püspök telepítette ide őket Kárpátaljáról. Anyanyelvük magyar lehetett, de a szláv liturgikus nyelv miatt a helyiek oroszoknak nevezték őket.
  56. Ez csak szükséghelyzetben, a csecsemő életének veszélyben forgása esetén lehetséges.
  57. A szöveg valószínűleg a népi siratásokra utal.
  58. Ismereteink szerint a tárgyalt időszak előtt az alábbi években végeztek egyházlátogatást Makón: 1782, 1803, 1814.
  59. A belső iskola a mai Szt. István Egyházi Iskola helyén állt. 1929-33 között lebontották.
  60. A kálvária kápolnával szemben állt. Később lakóházzá alakították át. Egyes részei még ma is megvannak.
  61. Az újvárosi Szt. László templommal szemben volt. Az újabb iskola építésekor lebontották.
  62. Sajnos a számadat olvashatatlan.
  63. A mai, Kálvária utcából nyíló temetőről van szó.
  64. Hosszmérték. Egy láb valamivel több, mint 31 cm.
  65. A köznép ebben az időben fakeresztet használt és többnyire piros-kékre festette őket.
  66. Makó török időket követő újra települése után az első római katolikus temető a mai belvárosi templom körül, a második a Petőfi park helyén volt, míg a harmadik ma is használatban van.
  67. A font súlymérték. Egy font O,56 kg. Az öl térfogatmérték: 4 m3. Az akó 54,3 1 és a véka 31,2 1, mindkettő űrmérték.
  68. A párbér egyházközségi adó a papság ellátására.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet