Előző fejezet Következő fejezet

Újabb Kossuth — levelek a csongrádi örökváltságról

ERDÉLYI PÉTER- SEBŐKNÉ GOMBOS ZSUZSANNA

 

A csongrádi Tari László Múzeumban őrzött kilenc Kossuth-levelet bemutató tanulmányunk szaklektora, Spira György hívta fel figyelmünket három további levélre, amelyek szervesen kapcsolódtak Csongrád örökváltságának történetéhez. Az első levél fotokópiája a Petőfi Irodalmi Múzeum Kossuthgyűjteményében, a másik kettő a Magyar Országos Levéltár Kossuthgyűjteményében található. Feladatunknak tekintettük e három levelet úgy közreadni, hogy beilleszkedjenek a már ismert kilenc levélből álló sorozatba.1

A csongrádi múzeum 9 Kossuth-levele 1845. június 16-a és 1846. október 26-a között született.2 Ezek tartalmazzák Kossuth elképzelését, elképzelésének kudarcait Csongrád mezőváros örökváltságának gyakorlati megoldásáról a vásárhely-csongrádi Károlyi-uradalommal szemben. Az örökváltság - amelyről Gát László írt részletes tanulmányt a Mozaikok Csongrád város történetéből 1978-as kötetében3 - ekkor nem jött létre, fontosnak tartjuk a leveleket viszont mint a korabeli kossuthi elméleti-politikai koncepciók gyakorlati próbáját. A három új levél keltezése: 1844. szeptember 18., 1845. november 20. és 1847. július 26. Az első kettőt Kossuth írta, míg a harmadikat Csongrád akkori ügyésze, Szabados Antal. Kossuth és a csongrádiak kapcsolatteremtésének történetéhez nincsenek dokumentumaink, csupán a levelekből derül ki, hogy csongrádi küldöttség kereste fel Kossuth Lajost, akinek ebben az időben „annyi dolga mellett örökváltsági ügyekkel kellett foglalkoznia, hogy jövedelmét kiegészíthesse".4

Első levelében Kossuth azt jelezte, hogy a váltsági ügy lebonyolításához szükséges pénzt egy angol-francia bankháztól szeretné megszerezni. Ez a bankház érdekelve volt a vukovár-fiumei vasúttársasági tőkejegyzésben is, biztosnak látszott tehát, hogy más magyarországi ügybe is bekapcsolódik.5 Kossuth már az ügynök nevét és a kölcsön feltételeit is megírta a csongrádiaknak. Kéri, végezzék el a szükséges összeírásokat, becsléseket, hogy az ügynök, Besnard, a visszafizetés fedezetét biztosítva lássa.6 A garanciát az ún. hypotekális földek adhatták. Kossuth örült, hogy a Besnard-ral folytatott megbeszéléséről híreket küldhetett ügyfeleinek, hiszen abban sem lehetett biztos, hogy Besnard megérkezik-e. Ez Burg Károlyhoz írott leveléből derült ki, melyet 1844. szeptember 18-án küldött el a Károlyi - uradalom gazdasági tanácsosának. Híreket kapott Párizsból, amelyek szerint az ügynök megbetegedett, késhet 10-12 napot. A későbbiek ismeretében - Besnard eltűnt, más hitelforrást kellett keresni - inkább szóvirágnak tűnik Bonamy úr sora, aki szerint Besnard és társa „múlhatatlan szükségét érzik mindnyájan Pesteni mihamarabbi jelenléteket".8

1845 júniusában vidéki birtokáról, Tinnyéröl írta azt a levelét Kossuth, amelyben biztosítja Csongrádot: a kidolgozott alku olyan jó, hogy aki ezt nem fogadja el, annak „vagy nincs akarattya kölcsönt adni, vagy tőke nyúzó uzsorás". Egymillió forintról, illetve a kamatairól van szó, amelyet 26 éven át fizetne vissza a város 70 000 forintjával évente, a 27.évben pedig megadná a hiányzó nyolcvanezret.9

Kossuth ekkor még bizakodott a kölcsöntőke megszerzésében. Az európai pénzügyi válság azonban jelentősen módosítja a képet, amikor Kossuth gróf Károlyi Istvánhoz fordult levelével. A bevezető patetikus sorai után a levél ismerteti a dolgok állását: „Én - írja Kossuth 1845. november 20-án - Csongrád Város költsön ügyét a Magyar Kereskedelmi Kamara útján initiáltam, mellynek hitele s összeköttetései annak eszközlését bizonyossá teszik". Besnard-t munkaadói valószínűleg visszahívták, így újabb megoldást kellett keresni. Az üggyel ifj. Szabó Pált bízta meg Kossuth. Szabó Pál ekkor a Magyar Kereskedelmi Társaság még nagyrabecsült igazgatója volt. A választás most sem volt szerencsés: Kossuth több levélben írta a csongrádiaknak, hogy hiába próbálja rábírni Szabó Pált a csongrádi ügyek érdemi továbbvitelére. Később fény derült az igazgató szélhámosságaira is. Lelepleződése nemcsak a városnak okozhatott gondot, jelentősebb volt ennél az, hogy az egész reformtábor vállalkozásait rendítette meg anyagilag, de főként erkölcsileg.10

Kiderül még a Károlyinak írt levélből, hogy az örökváltsági szerződés nem született még meg, így hiába lett volna meg a kölcsön, „a csongrádiak tehát nem voltak azon helyzetben, hogy a költsön iránt szerződhettek". Kéri a földesurat, a pénzügyi válságra hivatkozva, toldja meg a megváltás határidejét hat hónappal. Kossuth részletesen beszámol levelében arról is, hogyan növekedtek a kölcsönkamatok Európában, és ez milyen nehéz helyzetbe hozta az örökváltság ügyét.

1845 novembere után még négy, Kossuthnak a városhoz írt levelét ismerjük. Híreiből kicseng elkeseredése, amiért nem sikerült az ügyet tető alá hozni. 1846. október 26-án írott levelében azonban még egy reménysugarat megcsillant a város előtt: egy német kereskedő levelét küldi el. A kereskedő ugyan elutasítja a kölcsön pillanatnyi lehetőségét, de nem zárja ki annak esetleges későbbi realizálását.11 Közben a város és földesura megállapodott az örökváltsági szerződés tartalmában: a szöveg már 1945. szeptember 19-én készen volt.12 A Helytartótanács azonban visszautasította az érvényesítést. Erről Szabados Antal, Csongrád ügyésze tájékoztatta Kossuth Lajost 1847 júliusában. Levelében leírta, miért nem fogadta el a Helytartótanács a szerződést. A legfőbb kifogás az volt, hogy az olyan javadalmakra is vonatkozott, amelyek királyi adományból származtak, így nem megválthatók az érvényes törvények szerint.13

Kossuth és Csongrád város levélváltása ezzel lezárult, további kapcsolatnak nyoma nem ismeretes, egészen az 1848-as toborzókörútig, amelynek egyik állomása a város volt.14 Az örökváltsági ügy így elaludt. A végső megoldást csak az 1848-as áprilisi törvények hozták meg.

Csongrád esete nem volt egyedülálló, hiszen 1840 és 1848 között az úrbéres parasztok 1%-a tudta csak a korabeli Magyarországon megváltani magát. Ezek részben jómódú alföldi parasztközösségek voltak, és az országos telki állomány alig 1,89 %-át tették ki.15

A csongrádi kudarc után Kossuth visszavonult az örökváltsági ügyek jogi és pénzügyi lebonyolításától. Erről egy 1882. november 21-én kelt visszaemlékező levelében így szólt: „Néhány hónappal a 47-48-ki orszsággyűlés előtt Hódmezővásárhely küldöttséget küldött hozzám, hogy meg akarja magát váltani, földesura, (Károlyi) hajlandó az alkura 5 millió forintért; kérnek, nem tudnék-e kezükre járni, hogy ezt az 5 millió forintot kölcsönkapnák. Azt mondottam nekik: Ne siessenek, várják be a jövő országgyűlést; valami mindenesetre fog történni... Várjanak. Követték tanácsomat s megmenekedtek ötmillió forint adósságtehertől."16

Hogy Kossuth ehhez a racionális, az ország politikai és pénzügyi helyzetét reálisan látó felismeréshez eljutott, valószínűleg a csongrádi ügy kedvezőtlen fordulatai is hozzájárultak. Mindezeket az alábbi levélközleményünkkel kívánjuk bizonyítani.

A három levél másolatát az alábbiakban közöljük.

1

Kossuth levele Burg Károly gazdasági tanácsnokhoz az angol-francia bankügynökök Magyarországra történő utazásának körülményeiről.

Tekintetes Úr!

Levelet vettem Parisból Sept. 9 kéről Bonamy úrtól Besnard úr sorsáról, mellyben tudósít mikint az angol-francia Capitalisták azon teljhatalmú választottja, kit az említett kapitalisták felszólításom következtében Pestre küldöttek, minden - velük initialo - ügyeknek teljes hatalommali elintézésére, Párisban Augustus 31. kén hirtelen megbetegedett, azonban elannyira múlhatatlanul szükségét érzik mindnyájan Pesteni mihamarabbi jelenlétöket,hogy az érdeklett teljhatalmú biztos, ámbár még csak lábbadozó félben van, még Septemb. 10-kén Párisból okvetlenül megindul. Stutgartban Besnard úrral egyesül és útjokat szakadatlanul folytatandják Pest felé.

Tehát jőnek bizonyosan. De ha jól számítok 10 - 12 nap még is kell az utazásra. Tehát nem gondolom, hogy f. hó 22-23. itt lehessenek, hacsak éjjel nappal nem utaznak, amit lábadozó beteg bajosan tehet.

Kötelességemnek tartottam erről a Tekintetes urat tudósítani. Aki egyiránt tisztelettel s nagyrabecsüléssel vagyok

A Tettes urnák

alázatos szolgája

Kossuth Lajos

Pesten Sept. 18. 1844.

Kívül: Tekintetes Burg Károly tbíró s gazdasági tanácsnok úrnak Fóthon

A levél fotókópiája a Petőfi Irodalmi Múzeum Kossuth-gyűjteményében található.

2

Kossuth Lajos levele gróf Károlyi Istvánhoz, Csongrád földesurához a csongrádi örökváltsági szerződés mielőbbi megkötéséről.

PestNovemb. 20 kán 1845.

MéltóságosGrófÚr!

Engedje Méltóságod a hazafiúi tisztelet legszívesb adójával adóznom Méltóságodnak azon nagylelkűségért, miszerint Csongrád városának a szabad községek sorába emelésére kegyes egyezést adni méltóztatott. Én azt hiszem, hogy hazánk jövendőjének biztosítására senki nem tehet többet, mint azon nagylelkű földesurak, kik a magyar községek felszabadításával e sok vész által fenyegetett hazának s királyi székének új meg új szabadság érzetétől buzdított védelmezőket adnak.

Olvasván az örökváltsági szerződést, mellyet Méltóságod teljhatalmú biztosa, Burg Károly tanácsnok ma megkötött, s abban a váltságpénz lefizetésére nézve jövő Január 1-ső napját látván kitűzve, egy részről elismerem ugyan, hogy ezen határnapon midőn az iránt megkérdeztetvén alkalmatosnak ítélem s ollyannak, mikorra az örökváltság végetti költsön valósítása nehézséget nem fog szenvedni. S okom van most is hinni, hogy e határnap megtartható leend, mindazonáltal az ember egy perezre nem mindig ura a körülményeknek, sokszor előre nem láthatott felakadások vetik magukat közbe az ember számvetésénél, és ezért mulaszthatatlan kötelességemnek tartom a Méltóságos Grófnál a dolgok állásának őszinte leírásával azon esedezést tenni, hogy ha valamelly kedvetlen körülmény miatt a Januárius 1-ső napjára tűzött határnap nem lehetne megtartható, e miatt a Nagyságod Kegyességéből már ennyire fontos ügy hajótörést ne szenvedjen. A dolog eképpen áll: Én Csongrád Városa költsön ügyét a Magyar Kereskedelmi Társaság útján initiáltam, mellynek hitele s összeköttetései annak eszközlését bizonyossá teszik. Külföldi ügynökeink közül szerencsétlenségünkre egy olly ember tette meg legelsőben hitelelőleges formában ajánlatát, kiről később tapasztalok, hogy szerfelett sokba kapván egyszerre erejét és tehetségét franczia könynyelműséggel túlbecsülé; de minthogy maga személyesen itt a Csongrádi Képviselőkkel maga is értekezett, s majd ismét több rendbeli levelében arról biztosított, hogy a dolog el van végezve, s ő a pénzzel Octóber elején Pesten leszen, természetes, hogy a magyar kereskedelmi társaság többi ügynökeinél kénytelen volt a dolgot megállíttatni, mert a kereskedelmi hitel és szilárdság tekintete nem engedi, hogy ugyanazon egy tárgy iránt többekkel folyjon az alkudozás, midőn ezt a dolgot már bevégezettnek tekinti s jelenti. Engem érintett ügynökeink kötelezőleges nyilatkozata nem kis zavarba helyezett, mert ha Október elején csakugyan elhozta volna magával a pénzt, a legnagyobb kedvetlenségbe jövök, mivelhogy akkor még a Csongrádiakkali örökváltság nem volt megkötve, a Csongrádiak tehát nem voltak azon helyzetben, hogy a költsön iránt szerződhettek, s a pénzt felvehették volna. Azonban az ügynök által kitűzött határnapot kénytelenek valánk mégis elvárni, addig társaságunk hitele nem engedi, hogy más negotiátiókba ereszkedjünk, s csak annyit írhatánk neki, hogy ha a kitűzött napon a pénz itt nem lesz, megbízását kénytelenek vagyunk megszüntettnek és ajánlatát el nem fogadottnak tekinteni.

Ez időközben az Európaszertei rossz aratás minden kereskedelmi piacokon olly financiális crisit idézett elő, minőhöz hasonlóra ember nem emlékezik. A kamatláb még Hollandiában is 3,4 p.czentről 8 p.centre hágott, s bukás bukás után rémíti el a kereskedelmi világot, s ez okozhatá, hogy említett ügynökünk szavának nem állott, nekünk pedig ezen kárt okozá, hogy a negociatiát a társaság nevében és firmája alatt csak akkor kezdhettük meg, midőn a financiális crisis Európában már kiütött, azonban hitelünk Európa piaczán olly szilárd lábon áll, hogy társaságunk részéről még is illy körülmények között is megvéltük a költsönt csinálhatni, s Október 10-kén az ide rekesztett, kieszelt financiális rend szerinti negociatiot megindítattni Méltóztatik, abból Nagyságod által látni, hogy a Magyar Keresk. társaság az ügyben nem úgy lép fel, mint ágens, hanem mint vállalkozó  banquier,   saját  firmája  alatt,  ki  más  banquiereket  nem   a  költsön negociálására, hanem csak részeltetésre, vagy is financialék vételére szólít fel, ami Csongrád Városára nézve azért is kedvezőbb, mivel ha iparkodnának a lakosok is, a szabadság következtében vagyonosságuk növekedendik, akármikor összevásárolhatandják a partialékat, s maguk válhatandnak városuk hitelezőivé. Ezen felszólításnak következtében kaptunk mi már Méltóságos Uram kedvező ajánlatokat nevezetes partialékra, de kaptunk ollyakat is, mikben felszólítatunk, tartanánk nyitva ezen negociatiára addig, míg a soká semmi esetre nem tartható financiális crisis elvonul. A Kereskedelmi társaság igazgatója, ifi. Szabó Pál úr December 15-kén maga utazandik ki Hollandián és Belgiumon keresztül Franciaországba a költsön definitive regulázandó, de hamarább azért nem utazhatik el, mivelhogy társaságunk helyettes cím vezetője roppant nagyságú munkálatok miatt hamarább meg nem érkezhetik. Végül is társaságunkat firma vezető nélkül hagynunk egy percig sem lehet.

Én reménylem, hogy mielőtt Szabó Pál igazgató úr kiutazna, a dolog egészen be lehet végezve, s az l-ő Januári vasárnap, melly a programban is ki van tűzve, meg lesz tartható. De mégis meglehet, sőt valószínű, hogy a definitív regulatiója a különbféle ajánlatoknak nem fog megtörténhetni a nélkül, hogy kiutazzék, s ekkor a minő bizonyos a költsön realizálása, olly tagadhatatlan az is, hogy 15-ik Decembertől Január elejéig Parist meg nem járhatja.

Ez okáért esedezem hazánk növekedő boldogsága nevében a Mlgos Grófnak, méltóztassék a Csongrádiak iránti kegyességét azzal tetézni, hogy a pénzletétel határnapját — ha szükség találna lenni reá — fél esztendővel hátrább tenni méltóztassék.

Ezalatt az Európai financiális crisis elvonul fejünkről, ennyi ideig ez nem tarthat, mert ha tartana, Európa evacuatióját vonná maga után, amitől félni nincs ok.

A költsön bizonyos: Kereskedelmi társaságunk azt saját financiója alatt iniciálván keresztül vitelét becsületbeli dolognak tekinti, ne méltóztassék tehát kétséget is táplálni.

De méltóztassék Európa financiális crisisének közbejöttét méltányolva csak annyi időt engedni, miszerint a Csongrádiak nagyobb áldozata lehessen a Dolgot eszközölni, mert a discursus olly magas, hogy ha például Hamburgban ma le akarnánk is tenni az egy milliót, nem lehetne annak Bécsre vagy Pestre traccirozását elfogadnunk, mert a váltó leszámítolás 30-40 ezer forint áldozatba kerülne. Tudom és méltánylom is azon okokat, mellyek épen Január elejét tanácsolják határnapul megválasztani, de Méltóságod kegyességének hozzájárultával könnyű a dolgon segíteni. Méltóztassék tán ezen fél évre, de csak fél évre és nem tovább a Csongrádiaknak úrbéri sessióit árendába adni, s a dolog ki lett egyenlítve, mert ha nem tartanak meg a félév végé(...) határnapot s a váltság bért akkorig be nem fizetnék, minden legkisebb zavar nélkül fenmaradhatna a jelen állapot. Midőn tehát Méltóságodat a felhozott fontos körülmények tekintetéből ezen félévi határidő megadására újólag sürgetőleg kérném, Kegyeibe ajánlott, mély tisztelettel vagyok

A Méltóságos Grófnak

alázatos szolgája

Kossuth Lajos

A Magyar Országos Levéltár, Kossuth-gyűjtemény II.M.3.

3

Szabados Antalnak, Csongrád város ügyészének levele Kossuth Lajoshoz az örökváltsági szerződés életbe lépését akadályozó tényekről.

Csongrád Julius 26.a 847

Tekéntetes Táblabíró Úr!

Kettős aggodalommal veszem fel tollamat a Csongrádi örökváltság ügyében történtekről tudósítani a Tekéntetes Urat, ámbár hiszem, hogy a kitartás, hű bizodalom még megszülendik a várt eredményt, és mentői nagyobb nehézségek között küzdve sikerül célt érhetni, annál édesebb tartósbb köteléke köti le hálának minden jól vevőket nagylelkű jótevőik eránt; és meggyőződve lennék miként mind ezek, tudósításommal már semmi titkot sem födök fel Tekéntetes Táblabíró Úr előtt, ki örökváltsági ügyünket kitűnő pártfogásának figyelmével kísérni meg nem szűnik, még is kötelességemnek esmérem azon kettős kelemetlen történetet megírni, melly egyrészről örökváltsági szerződésünket, más részről a reménylett költsön érdekli, t.i. a Nagyméltóságú Helytartó Tanács f. é. Szent Iván 23-an 11 562e s. a. hozott olly határozata mellett, hogy mivel örökváltság szerződésünk olly javadalmakra is szorítkozik, mellyeknek egyes jobágy vagy községre leendő átruházása a 836,8. 840,7. s több törvények által részint meg nem engedtetik, részint világosan tiltatik, és ekként az úrbéres örökváltság anyagát nem tehetik, jelen körülmények között felsőbb jóvá hagyása nem nyerhetett, az nékünk visszaküldetett mind a mellett is, hogy ennél többet ígértek az illetők odafent léttünkben, de az idézett törvények is éppen egyenessen megengedik az örökös kötéseket, tsak a nálunk fentnemforgó erőszakolás ~ szerződhetési képtelenség - lehetetlen feltétel tekéntetéből tesznek kivételt; és az Úri hatóságot tartatják sértetlen; még a királyi adományból származott Úri haszonvételeknek örökváltság tárgyává vitelben is tsak a földes Úr örököseinek visszaszerezhetési joga,  nem megsemmisülés éréntetik, mitöbb a birhatási jog kiterjesztve, fiscus és örökösök fizetendő. Sommába biztosítva, szavatosság az eladó földes Úr által elvállalva lévén, azért e még nem örökváltságunkat meghiúsító parancs, bár sokan, kik bánják talán, hogy a népért csak szó is tétetett a Törvényekben, már örömmel vernék harangjokat félre, s köveztetnének minden emberét az örökváltságnak,és helyén maradónk eszünk, lelkünk, csüggedhetetlen akaratunk, és törekedésünk a boldogabb jövőért. Azonban aggasztóbb nékem I. Szabó Pál Igazgató Urunk f. hó 17-éről hozzám küldött levele, melyben reménységét is leteszi a kölcsön megszerzéséről, az általjános pénz hejánya miatt, és ezt általam tudatja Csongráddal, mert ez már azután több mint örökváltságunkat hiúsító ok, pedig éppen a Pesti német lap 272-es számában meg éppen az közöltetik, hogy bizonyos Bécsi ház érettünk a fizetési garanciát magára vállalta, : bár s adigra ne legyen, : ha mi mit sem is tudunk magunk róla, de hiszem M. Gróf Károly Istványal van dolgunk, ezért Csongrád kétségbe nem eshet főkébb eddigi pártfogói mellett ügyének.

Illy körülmények között szükségesnek láttam volna felmenni Pestre a Tekéntetes Úrral és Mlts Gróffal értekezni, hol ki kell minden esetben ügyünknek gyógyulni, ha ellene vívóktól még pár sebet kapjon is, csak ne halálost - de tudván, hogy a Tekéntetes Úr fördőbe utazott el, én pedig mint Csongrádnak képviselője a Csongrád Megyei Tiszaszabályozási Társulat által a Debreczeni gyűlésre küldettem ki, hol ismét városunk feltűnőleg érdekeltetik, és semmi alkalmat elmulasztani nem akarok, hol csekélységemmel Csongrádnak javára munkálhatok, azonban mihelyest Debrecenből visszajövök, azonnal felmenendek, adja az ég megvigasztalandó, addig is a szép Csongrádi magyarok között változatlan igéretemnél állok, hogy Csongrád váltva, jövő év 1-ső napjára kifizetve lesz, és az örökvalló levél bevallása után a fensőbbi helybenhagyás is következend okvetlen, reménylem túlnyomó marad a Csongrádiakat zavarni akarókon ez úttal is, és hiszem Isten is segíti ügyünket, és ügyünkért munkálkodó nagylelkű jóakaróinkat; mindemellett, ha netalán a Tekéntetes Úrnak bölcs mély belátása (:a dolog csiklandósan állván:) addig is tennem parancsolna, alázatosan kérem Tekéntetes Táblabíró Urat, méltóztassék kegyesen tudósítani, hogy én mind a Csongrádiakat czélszerűen őrizhessem meg a személlyek, és magokuntul mindenkit örömest gyanúsítgatásoknak veszélyes hálójoktól, mind pedig elkészítve tartsam a jövendőre őket.

Ki a Tekéntetes Urat, mint a Csongrádiak legfőbb reményét örökváltságunk létesüléséhez, továbbra is gondos ápoljáért kérve hódoló alázattal vagyok A Tekéntetes Urnak

alázatos szolgája

Szabados Antal

Csongrád Város Ügyésze

és megbízottja

A Magyar Országos Levéltár, Kossuth-gyűjtemény 1.264.

 

A levelekben előforduló idegen szavak, rövidítések és kifejezések magyarázata.

ágens üzleti megbízott, ügynök
árenda haszonbérlet
banquier bankár
capitalista tőkés
definitive regulázandó pontosan szabályozandó
discursus (itt) átutalás
garancia biztosíték
evacuatio kiürítés
f. é. folyó év
fínanciálék pénzösszegek
financiális pénzügyi
financiális crisis pénzügyi válság
fiscus államkincstár
firma cég
initial kezdeményez
mlgos, M. méltóságos
negotiatio bank- és váltóügylet
partialék részletek
percent százalék
sessio jobbágytelek
s. (sz.) a. szám alatt
summa, somma pénzösszeg
tbíró táblabíró
traccirozás áthárítás

JEGYZETEK

  1. A csongrádi Tari László Múzeumban található kilenc Kossuth-levélről részletesen beszámol Erdélyi Péter és Sebőkné Gombos Zsuzsanna cikke, amely a szegedi Móra Ferenc Múzeum 1989-es évkönyvében jelent meg. Ugyanezen dolgozat tartalmazza a levelek teljes szövegének közlését is. Egyébként a három új dokumentum felderítője Pajkossy Gábor történész kollégánk; figyelemfelhívó segítsgét ezúton is megköszönjük.
  2. A Kossuth által írt levelek leltári számai a következők: Tari László Múzem, Helytörténeti gyűjtemény (a továbbiakban: TLM,HGy 80.1.7-15.)
  3. A tanulmányban Gát László a Kossuth levelek alapján és segítségével teljes körűen értékelte a csongrádi örökváltság fejleményeit. Gát László: 1978. 42-49. Ennek tanulságait összegezte BartaLászló: 1989. 171.
  4. Kosáry Domokos: 1946. 322.
  5. Ezt bizonyítja Kossuth 1845. november 30-án kelt levelének következő részlete is: "A Fiumei Vasútra Besnard úr egy állítólag már alakult társaság nevében 12 millió frt-ot írt alá, s csak a felett panaszkodott, hogy ez nagyon kevés az ő számára, sőt egy-két millió frt-nak biztonságul a Pesti Keresk. bankba akár mikor letételére is ajánlkzott." TLM, HGy 80.1.11.
  6. Erről az 1945. június 16-án írt Kossuth-levél szól, melyet a csongrádi örökváltsági bizottsághoz írt. TLM, HGy 80.1.7.
  7. Gát László: 1978.47.
  8. Besnard valószínűleg a vasút ellenzőinek, elsősorban a kormány embereinek érvei folytán 1845 őszén visszavonult az üzlettől. Lásd Gergely András: 1982. 101-102.
  9. TLM, HGy 80.1.8.
  10. Ifj. Szabó Pál szélhámosságáról Kossuth így számol be a csongrádiaknak: "A hír bizonyosan kegyetekhez is megvitte azt, hogy ifj. Szabó Pál a Keresk. társaság igazgtója, nem tudván szamot adni, gyalázatosan megszökött." TLM, HGy 80.1.15. Az esetről részletesen tájékoztat Kosáry Domokos: 1946. 323-324.
  11. TLM, HGy 80.1.15
  12. A Csongrád és földesura közti örökváltság szerződésszövegét már 1845. szeptember 19-én megfogalmazták, de életbe lépését elsősorban a váltságösszeg megszerzése akadályozta. Lásd Füzesi Péter: Csongrád krónikája 196-204. A kéziratos művet a Tari László Múzeum őrzi.
  13. A Helytartótanács kifogása az örökváltsági szerződés ellen az volt, hogy olyan javadalmakra is vonatkozik, amelyek az örökváltsági törvények értelmében jobbágyra vagy községre nem átruházható. Szó szerint: "a királyi adoányból származott úri haszonvételek ezen örökös úrbéres kötések tárgyai nem lehetnek." 1836-dik évi Országgyűlési törvény-czikkelyek. Pest, 1862. 58.
  14. Sághy Mihály: 1910. 51-59.
  15. Varga János: 1971.99.
  16. Lukinich Imre: 1927.226-230.

 

FELHASZNÁLT MŰVEK

BARTHA László  
1989 Csongrád város jegyzője. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből. Szeged
GÁT László  
1978 Csongrád város örökös megváltása. In: Mozaikok Csongrád város történetéből. Csongrád
GERGELY András  
1982 Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiumei vasút. Bp.
KOSÁRY Domokos  
1946 Kossuth a reformkorban. Bp.
LOKINICH Imre  
1927 Kossuth Lajos és a Magyar Történelmi Társulat. Századok. 225-230.
SÁGHY Mihály  
1910 Csongrád 1848-49-ben. Csongrád
VARGA János  
1971 A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Bp.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet