Előző fejezet Következő fejezet

"A múzeum ügyéért azért fáradozunk, mert tudjuk, hogy az nem a kuriózumok és ócskaságok raktára, hanem a művelődés dokumentumainak rendszeres szemléltetője.

És e fáradozásunk nem fakad érzelgős kegyelet hamis pátoszából, hanem a jó értelemben veendő érdekből. Erdekünk, hogy az emberi szellem ne csak a brutális hasznosság iránt bírjon érzékkel, hanem azon finomságok iránt is, melyek illatos olajként párolognak az élet milliónyi viszonyai között. Szép is legyen az élet, de nem lehet az gyengéd érzések nélkül. És hiányozhatnak-e ez érzések közül a természet és művészet szeretete, a hagyományok tisztelete? És hiányozhatik-e jó ízlés, mely csak jó példákon csiszolódik? A jó példákat a múzeum nyújtja mindenkinek, annak is, aki különben a legmostohább viszonyok között él. Igenis, ünnepnapokat rendez a múzeum."

(Szőnyi Ottó) 1

A pécsi-baranyai múzeumok egy évszázada

B. Horváth Csilla - Huszár Zoltán

 

Bevezető - Huszár Zoltán

A múzeum minden társadalmi rendszerben az enciklopédikus ismeretgyarapítás, a történelmi tudatformálás, a nemzeti identitástudat elmélyítésének fontos intézménye. A múzeum egyszerre egyetemes és nemzeti intézmény, amely Pécsen és Baranyában 1904ben nyitotta meg első állandó kiállítását.

2004-ben megnyitásának 100. évfordulóját ünnepeli az a Pécsi Városi Múzeum, amely a mai Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága első jogelőd intézményének tekinthető. Az elmúlt évszázadban, történelmi léptékkel nézve is jelentős gyűjteményegyüttes jött létre a pécsi baranyai múzeumi szervezetben. Mindennek összegyűjtésében, megóvásában és bemutatásában meghatározó szerepe volt a múlt emlékei, forrásai iránt elkötelezett gyűjtőknek, adományozóknak és persze múzeumi szakembereknek, a klasszikus "múzeumőröktől" a mai múzeum őrzőiig. Ez a felhalmozott szellemi kincs, ami a múzeumi tárgyakban, adattárakban, kiállításokban, kiadványokban és még sok egyéb formában ragadható meg, a természet és az alkotó ember kapcsolatában realizálódik, e viszonyrendszerben lehet mindannyiunk számára befogadható, hasznos és megőrzendő.

A magyar múzeumügy - ha sommásan akarunk fogalmazni - a reformkor óta virágzik, ill. a reformkor óta válságban van. Mit is értünk ezen a tulajdonképpen sarkosnak tűnő megfogalmazáson? Ha a magyar múzeumügy történetének 19-20. századi forrásait tanulmányozzuk, akkor - legyen az országos, megyei,

vagy városi múzeum - azt látjuk, hogy a szakma képviselői, akiket sok esetben megszállottaknak is nevezhetünk, tevékenységükről, intézményükről szóló beszámolóikban az eredményekről ugyanúgy tájékoztattak, mint a gondokról. A nehézségek sokaságát vetették papírra a múlt megismételhetetlen emlékeinek, forrásainak megőrzése, meghatározása és bemutatása érdekében, bízva a döntéshozók pozitív reagálásában, de bíztak a társadalom érdeklődéséből adódó közakarat megnyilvánulásában is.

Pulszky Ferenc, mindannyiunk által jól ismert művében, "A műgyűjtemények hasznairól" c. munkájában 1838ban a következőket írta: "Még mindig nagy azoknak a száma, kik a museumokat egészen nélkülözhető

fényűzésnek gondolják, s csak azért tartják szükségesnek a fő városban, hogy a nemzet egészen pallérozatlannak ne tartassék, szemökben mű- s régiséggyűjtemények csak olyasmi, mint egy kostyáli atilla vagy gungelféle frack, mellyet, ha divatosan társaságba vagy gyűlésbe akarunk menni, magunkra veszünk, s nem is gyanítják, milly nagy befolyása legyen az illy gyűjteményeknek az egész nemzeti életre, a izlés kifejtésére. "2

Háromnegyed évszázaddal később, 1911-ben, a pécsi városi múzeum kiváló igazgatója, Szőnyi Ottó a múzeum működésének irányait az alábbiakban foglalta össze: "A mi működésünk is a fórumon folyik le és a közvélemény irányító hatása alatt áll. Mi a nagyközönség lelkében akarjuk éleszteni az érdeklődést a múlt emlékei iránt, amelyekben az egységes fejlődés alapjait látjuk, de egyúttal nemesítjük a közízlést, mikor példákat tárunk a ' talmi művelődni vágyók elé a történelem, a régészet, a művészet, a néprajz és a természet mezejéről. S e törekvéseinket a helyi érdek zománcával vonjuk be, mikor megmutatjuk,  hogy adott körülmények,   viszonyok és állapotok között miként boldogult a művelődésben a múlt és mivé építsük fel a jövő kultúrpalotáját, de úgy, hogy az nekünk feleljen   meg,   akik  az   egyetemes fejlődés birodalmában egy pontra vagyunk területileg utalva. "3

A magyarországi  politikai,  gazdasági, társadalmi  és kulturális viszonyok, az 1802-ben megalapított Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) után, a kiegyezést követően a 19. század utolsó évtizedeiben jutottak a fejlődés és az igények azon szintjére, hogy a vidéki városokban is létrejöttek, a helyi világi és egyházi értelmiség, polgárság és politikai elit, ill. hivatalnokréteg támogatásával a múzeumi egyesületek, egyletek. E civil szervezetek aktív tevékenysége nyomán megnyitották kapuikat az első állandó kiállítások, ill. múzeumok. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter alábbi körlevelének részlete jól tükrözi azt a szemléletet és elvárást, amelyet a múzeumi   egyesületekkel   kapcsolatban   az   országos kultúrpolitika már 1873-ban megfogalmazott: "Nemzetünkre   nézve   a   kulturális   haladás   kérdése sajátlagos viszonyainknál fogva egyúttal a létfenntartás kérdése is lévén, felette kívánatosnak tartom, hogy a tudomány és művészet iránti érzék, a culturális haladás ezen  legbiztosabb  alapja  az ország minél nagyobb többségénél feltalálható legyen. Hazafiúi buzgalommal fordulok ...a törvényhatósághoz, szíveskedjék buzdítás s esetleg anyagi segélyezés  által  is  oda  hatni,   hogy területén tudományos és művészeti czélú egyletek és múzeumok alakíttassanak, s netán már létezőket pedig részesítse  a  rendelkezésére  álló  erkölcsi  és  anyagi támogatás minden nemében. "4

Pécsen a "hely szelleme", mint múzeumalapító tényező meghatározó volt. "A városi múzeumot a polgárosodó közönség öntudatosodása teremti meg, a lokálpatriotiznus, a szülőföld szeretete, mely összefogja a város lakóit, hogy kedves lakóhelyük emlékeit, szépségeit, életének lüktetését saját és utódaik gyönyörűségére és okulására összegyűjtsék. Éppen ezért a legfőbb erénye ennek az intézménynek az, hogy szinte minden tárgyával, gyűjteményének minden darabjával ki tudja váltani a közérdeklődést, amely egy múzeumnak nemcsak létezési, de továbbfejlődési  feltétele is."5

Az idézeteket még hosszan sorolhatnánk a múzeum gyűjtő, megőrző, bemutató feladatairól, a tudományos és közművelődési munkáról, ezek hierarchiájáról vagy éppen egyensúlyáról. Az említett szakmai és módszertani területek közötti hangsúly az elmúlt másfél évszázadban a mindenkori kultúrpolitika elvárásainak, utasításainak megfelelően, a szakmai elfogadás mértékének függvényében alakult. Egy dologban azonban a magyar múzeumügy megszületésétől napjainkig állandóságot mutat, amelyről úgy gondoljuk, a kérdés megoldatlansága, a pozitív változások ellenére, szakmánk története során a kiszámíthatatlanság, tervezhetetlenség problémáját folyamatosan szinten tartotta. Ez pedig a joghatályos múzeumi szakmaifinanszírozási normatíva hiánya! A mai magyar múzeumügy fő problémáját ott látjuk, és ez alól a múzeumügy történetének egyetlen területe és időszaka sem jelent kivételt, hogy több kezdeményezés, próbálkozás után a mai napig sincs a magyar múzeumoknak joghatályos szakmai-finanszírozási normatívája. Tisztában vagyunk azzal, hogy a normatíva objektív definiálása nem egyszerű szakmai, akár közéleti viták nélküli feladat, de ennek hiányában múzeumaink a mindenkori fenntartó pillanatnyi anyagi helyzetének, lehetőségének, nem mindig műtárgy- és múzeumcentrikus szándékának voltak, vannak, ill. lesznek   kiszolgáltatva.   A   múzeum   működésében, véleményünk szerint a vizsgált időszakra összességében jellemző e probléma. Ez többek között azt is jelenti, hogy sehol sincs joghatályosan rögzítve, hogy X számú műtárgy, ill. annak elhelyezésére szolgáló ingatlanegyüttes után, valamint azok bemutatására, ill. működtetésére milyen létszámú szakalkalmazottat muzeológust, restaurátort, gyüjteménykezelőt, kiállításrendezőt, múzeumi közművelődési, valamint gazdasági-műszaki munkatársat stb. kell foglalkoztatni. Nincs továbbá arra vonatkozóan sem joghatályosan előírás, hogy Y m2-es kiállítótérben milyen létszámú teremőrnek kell felügyelni!

E szakmai-finanszírozási normatíva a meglévő gyűjtemény darabszámának, a gyűjtőterület nagyságának, a bemutatandó kiállítások számának, kvalitásának függvényében és még sok egyéb tényezőnek a figyelembevételével kellene, hogy alakuljon. Fontos lenne a múzeumlátogató közönség, szélesebb értelemben a társadalmi elvárások felmérése is, hiszen a múzeum nem öncélú intézmény. Ennek vizsgálatát, nemzetközi tapasztalatokat is szem előtt tartva, a hazai muzeológus és szociológus szakemberek központi iniciatívák alapján, egységes szempontok szerint kellene, hogy elvégezzék. Tény, hogy az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt a múzeumok számára kiírt, vagy a múzeumok által is igénybe vehető szakmai pályázatok száma és az ezeken nyerhető támogatások nagysága - közülük is kiemelkednek a millecentenáriumi (1996) és a millenniumi (2000) programok megvalósítására adódó lehetőségek - mégis úgy véljük, hogy ezzel a múzeumi feladatellátást nem sikerült stabilizálni. Ezen sikeres pályázatokból, külső támogatásokból, és sajnos csak ezekből, végzi az intézmények többsége, így a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága (BMMI) évek óta a kötelező múzeumi szakmai munkát. Pedig mindannyian jól tudjuk, hogy kizárólag pályázatokra nem lehet sem rövid, sem hosszútávú folyamatos múzeumi munkát alapozni, tervezni. Elég, ha arra a nyilvánvaló tényre utalunk, hogy a pályázatoknak nemcsak nyertesei vannak... (Múzeumunk az 1990-es évek utolsó éveiben és 2000-2003-ban különösen jó pályázati eredményeket ért el.) Mindezek alapján megerősödött bennünk az a meggyőződés, hogy a joghatályos szakmaifinanszírozási normatíva hiánya pótolhatatlan veszteségeket eredményez/het/ a kötelező múzeumi feladataink - gyűjtés, megőrzés, bemutatás végzésében. Ezen normatíva hiánya hatalmas problémát jelent elsősorban a múzeumoknak, de a múzeumfenntartók is jól érzékelik ennek hiányát, az ebből adódó nehézségeket.6

A Pécsi Városi Múzeum története megalakulásától

az első világháború végéig

B. Horváth Csilla

1871-ben  Farkas  István  ügyvéd,  48-as  honvédtiszt, végrendeletében 1.000 Ft-ot adományozott a városnak "Pécsett fölállítandó múzeum és könyvtár részére".

Horváth Antal ügyvéd már az 1860-as évek végétől régészeti leleteket gyűjtött a város és a megye területén. A lelőhely leírásával együtt ezeket rendszeresen elküldte a Magyar Nemzeti Múzeumnak (MNM). Az Archeológiái Értesítőben ismertette kutatásai eredményét. Rendszeres kapcsolatban volt Rómer Flórissal, aki szakembernek tekintette Horváthot. Az 1890-es évektől, unokatestvére Juhász László ügyvéd is csatlakozott a gyűjtőmunkához.

1. kép: Juhász László ügyvéd

 

A   régészeti   leletek   mellett   más   "régiségek"   is   a gyűjteményükbe kerültek. Az 1891-ben alakult Mecsek Egyesület az első hivatalos szervezet, amely programjába vette, hogy a létesítendő múzeum számára fényképeket, újságokat, képes levelezőlapokat és régészeti tárgyakat gyűjtsenek. Az egyesület támogatta Juhász Lászlót a Jakab-hegyi ásatások megindításában is.

1897-ben Németh Béla helytörténetíró, ügyvéd elnökletével Múzeumi Bizottság alakult. Feladata az első múzeumi alapszabály megfogalmazása volt. A bizottság tagjai - többek között Horváth Antal - végezték a felajánlott műtárgyak értékelését.

Megkezdték egy könyvtár létesítését, megszervezték a sajtótermékek gyűjtését. 1898-ban Juhász László régészeti gyűjteményéből egy időszaki kiállítást rendezett "Baranya vármegye az őskortól a honfoglalásig" címmel. Ez a Pécsett megrendezett bányászati és kohászati kongresszus ideje alatt volt, így nagyon sokan látták a kiállított anyagot. Az ide látogató múzeumok és könyvtárak országos felügyelőinek tetszését is elnyerte a tárlat és annak a véleményüknek adtak hangot, hogy "ezt a kiállítást többé leszerelni nem lehet".

1899. április 25-én a város közgyűlése határozatot hozott, a Pécs városi múzeum és könyvtár létesítésére. 1900-ban Juhász régészeti gyűjteményét 10 évre letétbe helyezte a városnál, azzal a feltétellel, hogy a város köteles ez alatt az idő alatt a gyűjtemény tulajdonjogát megszerezni. A Juhász-féle régészeti gyűjtemény és az addig összegyűlt egyéb múzeumi tárgyak raktározását 1900-190l-ben a Kardos Kálmán u. 7-ben (ma Janus Pannonius u.), Schapringer Joachim házának földszinti 9 termében oldották meg. Majd az összegyűjtött anyag és az állandó kiállítás elhelyezésére Pécs városa egy egyemeletes házat bérelt, a mai Rákóczi u. 11. sz. épületet. 1902-ben Wosinszky Mór közbenjárásával a vallás- és közoktatásügyi minisztérium megvette a város számára a Juhász-féle gyűjteményt. Wosinszky Mór és Marosi Arnold pécsi főgimnáziumi tanár kapott megbízást az első állandó kiállítás létrehozására.

A szervezkedés hírére számos adományt kaptak a város polgáraitól pl.: a Zsolnay család az gyáralapító Zsolnay Vilmos életművének bemutatására egy szobányi anyagot ajánlott fel. A Pécsi Dalárda dokumentumai, serlegei, kitömött madarak, fegyverek, Kossuth bankók és egyéb régi pénzek, plakátok kerültek rövidesen a múzeum tulajdonába.

A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségétől kaptak egy csigagyűjteményt, valamint 18-19. századi kő- és réznyomat gyűjteményt. A Mecsek Egyesület is átadta az eddig általuk őrzött fényképeket, újságokat, képes levelezőlapokat. A minisztériumtól rendszeres évi pénzbeli támogatásban részesültek, amely támogatást gyűjteménygyarapításra fordították.

1903-ban az intézmény vezetésével a ciszterci rendhez tartozó Marosi Arnold földrajz-természetrajz szakos középiskolai tanárt bízták meg, aki 1905-ben múzeumigazgatói kinevezést kapott (1909-ig volt a múzeum igazgatója).

2. kép: Horváth Antal

 

A Pécsi Városi Múzeum első állandó kiállításának megnyitására   1904.   november   27-én   került   sor ünnepélyes keretek között.

3. kép: A Pécsi Városi Múzeum első épülete.
Pécs
Országút (ma Rákóczi) utca 11.

A megnyitón részt vett Fejérváry Imre Baranya vármegye és Pécs város főispánja. A múzeumi szakmát Szalay Imre a Nemzeti Múzeum igazgatója, Kammerer Ernő az országos képtár igazgatója és Wosinszky Mór országos múzeumi felügyelő képviselte. A város díszebédet adott a Nádor szállodában, este a Színház díszelőadással köszöntette a múzeumot.

4. kép: Emléklap a Pécsi Városi Múzeum megnyitási ünnepségéről (1904. november 27.)

 

A   kiállítás   természettudományos gyűjteménnyel kezdődött, a régészeti anyag 3 teremben, a Zsolnay kerámia 1 teremben, a szépművészeti gyűjtemény 2 teremben volt látható. A falakon Pécs régi ábrázolásai, nevezetességeinek fényképei voltak.

"Emléklapok   a   Pécs városi Múzeum megnyitási ünnepségéről" címmel 1905ben jelent meg a múzeum első kiadványa. Néhány hónap múlva Marosi Arnold megírta a "Vezető a Pécsi Városi Múzeumban" című első kiállítás ismertetőjét. Marosi a gyűjtés, a kiállítás-rendezés és a múzeumszervezés mellett foglalkozott a múzeum szerepével, jelentőségével, a város különböző rétegeire gyakorolt hatásával is. Ezt a "Múzeumok és Pécs" címmel meg is fogalmazta egy hosszabb tanulmányban, amely a pécsi ciszterci gimnázium 1904-1905-ös évkönyvében jelent meg. Ebben a múzeumi kiállítások "művelő" hatásáról   a   következő,   máig   is   megszívlelendő gondolatokat írta: "Tudományos rendnek kell lenni a kiállításon ... A nyilvános múzeum olyan iskola, amelybe mindenki bejárhat tanulni, tudós és tudatlan egyaránt. Mégis első sorban a nagyközönség számára áll nyitva ... Hogy a múzeum ezen oktató célját elérje, nem elegendő a jó, a helyes berendezés, hanem szükség van a magyarázatra is. Erre valók a múzeumi vezetőkönyvek, a katalógusok, a tárgyak mellé kifüggesztett feliratok és szemléltető képek."

A múzeumnak kezdettől fogva öt osztálya volt. Könyvtár és okirat gyűjtemény, régészeti, numizmatikai  és történeti  osztály,  szépművészeti  és iparművészeti osztály, néprajzi osztály, természetrajzi osztály.   A   kiállítás   megnyitása   után   megindult   a gyűjtemények gyarapítása.

A gyarapodási napló első bejegyzése 1904. december 2ról való. Miskovszky Emil bányamérnök 35 római ezüst pénzt ajándékozott a múzeumnak.

A   gyarapodási   naplóból   kiderül,   hogy   bankártól asztalosig,   kereskedőtől   gyárosig,   bányamérnöktől gimnáziumi tanárig,  szinte mindenki  kötelességének érezte adományaival gyarapítani Pécs új büszkeségét, a múzeumot. A beadott tárgyak között találhatók Görgey Artúr, Batthyány Lajos levelei, régi fejkendő, aranypénz,; térkép, fénykép, még skorpió is.

Marosi  jelentése   szerint   1905-ben   5.735   tárggyal: gyarapodott a könyvtár és múzeum.

Az első világháborúig évente 2-300 tételes a gyarapodás. 1915-1921 között nem érte el az évi 100 tételt (1920-ban egyáltalán nincs gyarapodás). Ezután lassú növekedés tapasztalható.  1940-ben már több mint 1.000 tétel a múzeumba került tárgyak száma.

A hirtelen megnőtt állomány gyorsan kinőtte az első épületet. 1907-ben az újonnan épült városháza egyik termébe került át a könyvtár.

1907-ben indult meg a rendszeres néprajzi gyűjtés. Az ebben az évben megrendezett Pécsi Országos Kiállítás és Vásár   számára  egy   ormánsági   szobát,   konyhát   és gazdasági épületeket, valamint a környék népviseletét mutatták be. A kiállítás után Benyovszky Móric főispán kezdeményezésére ez az anyag bekerült a múzeum gyűjteményébe.

1908-ban  Rónaky  Kálmánt  nevezték  ki   a  néprajzi gyűjteményhez először ideiglenes múzeumőrnek, majd véglegesítették. Az  1920-as évekig töltötte be ezt a tisztséget.

1908-ban a természetrajzi osztálynak is önálló vezetője lett, Róna Jenő főreáliskolai tanár személyében. 1908ban a londoni Magyar Kiállításon a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa a Pécsi Múzeum állandó kiállítását 3 fényképpel mutatta be. Ugyanebben az évben jelent meg először a múzeum "értesítője", amely évente négy füzetben számolt be az intézmény tudományos és gyűjtő tevékenységéről.  A  kiadás anyagi  hátterét a Múzeum Egyesület tagjai és a város biztosították.

1909-ig  Marosi   Arnold   végezte  a  régészeti   anyag gyarapítását, gyűjtéssel és kisebb ásatásokkal. A korszak tudományos színvonalán zajlottak ezek a leletmentő ásatások a városban és a megye több pontján, így a pécsi köztemetőben népvándorlás kori temető számos sírját tárta fel.

1909-től   Szőnyi   Ottó   ciszterci   középiskolai   tanár, régész, művészettörténész lett a múzeum igazgatója (1923-ig), s a régészeti gyűjtemény kezelője.

A gyűjteménygyarapítás folytatódott a vásárlásokhoz rendszeresen   kapott   államsegélyekből.   A   fokozódó helyhiány már-már kritikussá tette a működést, és a kiállítást is raktárként használták.

1909-ben   befejeződött   a   könyvtár   rendezése, katalogizálása. Szentgáli Károly, aki eddig a könyvtárat kezelte, most a numizmatikai gyűjtemény őre is lett. 1910-től a múzeumi szolgával és a teremőrrel már 7 fővel működött a múzeum.

A város polgárainak ajándékozási kedve nem lanyhult, valamint   az   államsegélyből   is   1913-ig   tudtak gyűjteményeket vásárolni.  A  múzeumépület minden helyisége   megtelt.   A   szűkös   raktározási   gondok enyhítésére, ebben az évben a múzeum udvari épületét is megkapták. Évente 1.500-2.000 műtárggyal gyarapodott a múzeum.

1915-ben már érezteti hatását a háború. Szőnyi Ottó év végi jelentésében ezt írta "... a világháború a múzeum külterjes   működését   megbénította   ...   számottevő eseményekről beszámolni nem lehet. Anyagfeldolgozás, karbantartás történt csak".

1917-re 46.792 tárggyal rendelkezett a múzeum, ebből 21.972 db a természetrajzi gyűjteményben volt. Az első állandó kiállítást 1919-ben bontották le. A megszálló szerb csapatok elől az anyag nagy részét a ferencesek rendházában rejtették el. Ezzel véget ért a múzeum első korszaka.

 

A "Majorossy Imre Múzeum" A két világháború között

B. Horváth Csilla

Pécs szerb megszállás alóli felszabadulását követően, 1922-ben rendezték meg az új állandó kiállítást. 1923ban Fejes György lett a megbízott múzeumigazgató (1938-ig).

1924-ben a múzeum 20 éves fennállását nem ünnepelték meg, tevékenységüket Fejes egy újságcikkben ismertette: "Ma a pécsi múzeum a vidéki múzeumok között első helyen áll, csupán nélkülözi saját kényelmesebb házát, hol a raktárban felzsúfolt anyag is kiállítható lenne." A múzeum gyarapodását sem tartja kielégítőnek: "A régi ajándékozók elmaradtak és a múzeum gyarapodása ma igen kicsi. Úgy látszik sok múzeumbarátot és mecénást a mindennapi életért való küzdés, a pénzhajsza, a mai élet idegessége valószínűleg csak rövid időre eltávolította a múzeumtól."

Ebben az évben adta át a könyvtár  12 ezer kötetét "használatra   és   megőrzésre"   az   Erzsébet Tudományegyetem könyvtárának.

1925. december 20-án nyílt meg a Pécsi Székesegyházi Kőtár. A kiállítást Szőny i Ottó rendezte.

1926-ban hadtörténeti gyűjtemény jött létre. 1927-ben a múzeumot Majorossy Imre polgármesterről nevezték el, aki   elévülhetetlen   érdemeket  szerzett   az   intézmény létrejöttében.

1927-ben   ismét   megjelent   az   1917   óta   szünetelő Múzeumi Értesítő.

Az   1920-as  évektől  kezdve  több  időszaki  kiállítást rendeztek. Jubileumi kiállítás a mohácsi csata 400 éves évfordulójára, orvosi, gyógyszerészeti bemutató, 17-19. századból származó tárgyakból. A kiállított anyag egy része pécsiek magántulajdonában volt.

A MNM újonnan vásárolt két Corvináját itt mutatták be vidéken először. A város határában, Pécsbányán 1929ben előkerült mamutcsontokat még előkerülésük évében láthatták a pécsiek.

1928-ban és 1929-ben is átrendezték az állandó kiállítást.

Először a Városi Képtár, a céhes emlékek és az érmek bemutatását újították meg. 1929-ben a hadtörténeti anyag és a városi csatornázás során előkerült régészeti leletek bekerülése indokolta a változtatást. Most már nem mindent állítottak ki, didaktikai szempontokat is figyelembe vettek. "Azt kell kiállítani, ami a városra nézve jellegzetes és a látogatóra nézve tanulságos" írta Fejes György egy jelentésében.

5. kép: Részlet a "Majorossy Imre Múzeum" kiállításából (1930-as évek)

 

Egyre kínzóbb volt a helyhiány. Vasár- és ünnepnapokon a múzeumi irodában kiállított festményeket is megtekinthették a látogatók.

1933-ban új épületbe, a Pécs Rákóczi út 15-be költözött a múzeum (ma Néprajzi Osztály). Itt 1935-ben készült el az új állandó kiállítás. 14 teremben és a folyosókon állították ki gyűjteményeik legszebb és legértékesebb részét az őskortól egészen az első világháborúig.

1935-ben a néprajzi anyaggal szerepelt a gyűjtemény a Bécsben rendezett Európai népművészeti kiállításon. 1936-ban ismét néprajzi tárgyakat, főleg "famunkákat" mutattak be az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum kiállításán.

1936-ban közgyűjteménnyé nyilvánították a múzeum anyagát. Fejes György Budapestre távozott.   1939-ig Vörös Mártont a Levéltár vezetőjét bízták meg a múzeum vezetésével.

1938-ban szakképzett régész, Horváth Tibor került a múzeumba.   Irányításával   kezdődött   meg   a   Cella Septichora és a Dóm tér régészeti feltárása.

1939-ben vált el véglegesen a könyvtár a múzeum gyűjteményétől.   Tisztviselői   könyvtárként   működött tovább, majd   1949-től az akkor létrehozott Megyei Könyvtár törzsanyaga lett.

1939-ben Török Gyula régész lett a múzeum igazgatója (1950-ig). A régészeti ásatások mellett nagy gondot fordított   a   képzőművészeti   anyag   fejlesztésére   is.

Vásárlással és letétekkel gyarapította a gyűjteménynek ezt a részét is. Török mindig szükségesnek tartotta, hogy a város érdeklődő közönségével megismertesse a legújabb kutatási eredményeket. 1939-ben a belvárosi templom tornyának   bontásánál   előkerült   "régiségeket" előkerülésük után azonnal kiállították, majd a következő hónapban már be is illesztették az állandó kiállításba. 1941-ben  az  Iparos  Lyceumban  számolt be  a  felső Sétatéren folytatott ásatások eredményeiről. Az előadást közel százan hallgatták meg.

1941-ben  a  háborús veszély miatt elcsomagolták  a legértékesebb anyagokat. A természetrajzi gyűjteményt letétbe   helyezték   a   biztonságosabbnak   tűnő   Pius gimnáziumba. 194l-ben  3   képzőművészeti  kiállítást  rendeztek,  és átrendezték   a   néprajzi   kiállítást   is.   1942-ben egyházművészeti képkiállítás nyílt, ehhez még egy kis katalógust is megjelentettek.

1943-ban a raktári anyagot elcsomagolták és a tárolásra alkalmatlan nedves pincében helyezték el, mivel máshol nem volt hely.

Az igazgató távollétében - katonai szolgálatot teljesített a   Polgármesteri   Hivatal   a   múzeum   termeiben menekülteket szállásolt el, majd az elhagyott javak raktárának   használták   a   termeket.   Ennek   ellenére komolyabb   károk   nem   érték   az   így   összezsúfolt gyűjteményt.

 

A Pécs-Baranyai Múzeumegyesület

B. Horváth Csilla

1906-ban indul meg a tényleges munka, a már formálisan 1901 óta meglévő Pécs-Baranyai Múzeumegyesületben. Az egyesület első titkára Tichy Ferenc városi jegyző lett.

1909-ben Marosi Arnold, majd távozása után Szőnyi Ottó, végül Fejes György töltötte be ezt a tisztséget. Céljuk az volt, hogy a társadalom közreműködését biztosítsák a Pécsi Múzeum támogatására. 1907-től évente 46 felolvasó ülést szerveztek, ahol főleg a múzeum anyagát ismertették a hallgatósággal. 1908-tól az Egyesület adta ki a Múzeum Értesítőjét évente 4 füzetben. Ebben beszámoltak a gyűjtésekről, kutatási eredményekről, az intézmény működési gondjairól. 1911-től pályázatokat írtak ki eredeti kutatáson alapuló dolgozatra, minden magyar állampolgár számára.

Pályázni lehetett többek között: a pécsi székesegyház külsejének és belsejének közvetlenül az 1882. évi restaurálás előtti állapotának leírásáról, illetve "írassék le Baranya vármegye magyar népének családi élete" c. témákban.

Az egyesületnek kezdetben 400 körüli tagja volt. A város minden társadalmi rétege képviselve volt, de többségben voltak a polgárok, tanárok, orvosok, hivatalnokok. 15-20 nő is tagja volt az egyesületnek. Baranyai községek és egyesületek is beléptek a tagok sorába.

A világháború ezt a munkát is visszavetette. 1924-ben kezdett ismét nagyobb érdeklődést kiváltani az egyesületi tevékenység. Újra kezdődtek (évi 4-6 alkalommal) a felolvasó ülések. Az ország és a város legkiválóbb szakemberei ismertették legújabb kutatási eredményeiket, többek között Móra Ferenc, Hodinka Antal, Holub József, Banner János, Csányi Károly, Surányi Miklós.

1932-től a program kibővült a közeli falvak népszokásainak, táncainak, népviseleteinek a pécsiekkel való megismertetésével. Itt jártak, többek között Pécsudvard, Püspökbogád, Berkesd lakói. Olyan népszerű lett ez a program, hogy a sellyeiek már a színházban mutatkoztak be. A cél az volt, hogy a baranyai nép művészetét megismertessék, megszerettessék a városlakókkal, illetve "rávenni a falut, hogy tartsa meg ősi viseletét, szokásait".

1935-től Fejes György az egyesület akkori titkára autóbuszos kirándulásokat szervezett a megye történelmi és műemlékeiről nevezetes városaiba, így Szigetvárra, Siklósra, Mohácsra.

Fejes távozása után az egyesület működése gyakorlatilag megszűnt.

 

A Pécsi Városi Múzeum története 1945-1950 között

B. Horváth Csilla

1945-ben Török Gyulát és az akkor már működő Baranya vármegyei múzeum vezetőjét, Dombay Jánost is felkérték egy tervezet elkészítésére a gyűjtemények fejlesztéséről, átszervezéséről. Török - Dombayval ellentétben - kívánatosnak tartotta volna a három múzeum (Városi, Megyei, Püspöki) összevonását, valamint szerinte a mohácsi múzeum "önálló gyűjtőkörrel a központi pécsi múzeum alá helyezendő". Ehhez azonban, úgy gondolta, újabb épületek és szakemberek, "tudományos tisztviselők" kellenek. Az egyesítés ekkor még nem jött létre. 1945-től a Városi Múzeum kisebb ásatásokat végzett a környéken. A többi gyűjtemény gyarapodása szinte csak az újságok köteles példányaiból és aprónyomtatványokból állt. 1947-ben Halász Aladár főorvos hagyatéka (bútorok, szőnyegek, iparművészeti tárgyak) került letétbe a Múzeumban. Török Gyula próbaásatásokat kezdett a Jakab-hegyi koravaskori telepen. 1948-ban megnyílt a felújított néprajzi kiállítás. Az 1848-as centenárium tiszteletére "Szabadság" címmel emlékkiállítást rendeztek. Ekkor került a Városi Múzeum kapualjának falára Gebauer Ernő "Nemzet megmozdulása" című freskója. 1948-ban a Városi Múzeum természettudományi anyaga önálló osztály gondozásába került. 1950-ben a Pécs Rákóczi út 15. sz. épületben új néprajzi és bányászati állandó kiállítás nyílt. A megrendezésben a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége is részt vett. Ekkor került sor új néprajzos muzeológus alkalmazására.

 

A Baranya Vármegyei Múzeum

B. Horváth Csilla

1933 elején Fischer Béla alispán kezdeményezésére megalakult a Pécs és Baranya Barátainak Köre. Elnöke Szőnyi Ottó lett. Tagjai főleg az egyetem professzorai és hallgatói voltak. Céljuk volt, hogy bemutassák az idelátogató idegeneknek a környék nevezetességeit, értékeit. A vármegye támogatásával az  1930-as évek elejétől   néprajzi   gyűjtést szerveztek a megyében. Az Igaz Lajos által összegyűjtött néprajzi gyűjteményből és a Dombay János ásatásai során felhalmozódott   régészeti anyagból    193 8-ban létrehozták   a   Baranya Vármegyei Múzeumot.

6. kép: Baranya vármegye címere (tarsolylemez)

 

Az anyagot a Vármegyeházán helyezték el.

A   múzeumőri   állásra Dombay Jánost nevezték ki. Ettől kezdve főleg régészeti leletekkel gyarapodott a gyűjtemény. 1940-ben a vármegye megvásárolta a Pécs Széchenyi tér  12.  sz. műemlék épületet és ide helyezte át a múzeumot.

Az 1940-es évek elejétől felmerült a városi és megyei múzeum egyesítésének terve, de a háború miatt nem került rá sor.

1943-ban közgyűjteménnyé nyilvánították a megyei múzeumot. A háború alatt is folyt a terepbejárás és ásatás. A múzeum anyaga sértetlenül vészelte át a háborút. 1944-ben 36.298 tárgy volt a Baranya Vármegyei Múzeum leltárában.

1945-ben, amikor a két múzeum vezetőjétől javaslatot kértek a pécsi múzeumok fejlesztéséről, Dombay János nem tartotta időszerűnek a két intézmény egyesítését. A profiltisztítást tartotta csak megvalósíthatónak. Javasolta még egy  tudományos  bizottság  létrehozását,  amely koordinálná a két intézmény munkáját. Így egyelőre lekerült a napirendről az egyesítés.

Az 1946-os tevékenységről azt jelentette Dombay, hogy "...   az  adott körülmények között kizárólag  csak  a muzeális anyag és a múzeumi berendezés megóvására és karbantartására szorítkozott."

1947-ben 3 évi szünet után folytatódott a zengővárkonyi őskori telep feltárása.

1949-ben a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége vezetésével   megtörtént   a   két   múzeum   anyagának szétválasztása. A Pécsi Városi Múzeumhoz került a néprajzi gyűjtemény, a Baranya Vármegyei Múzeumhoz a régészeti  anyag.   így  lehetővé vált, az országban elsőként,   hogy   egy   korszerű   állandó   kiállításon bemutassák a nagyközönségnek a felhalmozott értékeket.

1950. március 4-én nyílt meg a két új kiállítás: a régészeti a  Vármegyei,   a   néprajzi   és   bányászati   a   Városi Múzeumban.   A   közönség   érdeklődéssel   fogadta   a kiállításokat. Az év végéig közel 25 ezren tekintették meg a bemutatókat. Az országos érdeklődést jelzi, hogy filmfelvétel készült a múzeumról és az új kiállításokról.

1951. januárjában államosították az ország múzeumait, ettől kezdve központi    minisztériumi    irányítás alatt végezték munkájukat.

Néhány hónap múlva megtörtént a két intézmény egyesítése. Az új múzeumot még ebben az évben Janus Pannoniusról nevezték el.

 

Janus Pannonius Múzeum 1951-1958

B. Horváth Csilla

A pécsi és a baranyai múzeum egyesítése után a Janus Pannonius Múzeum három helyszínen, régészeti, néprajzi és természettudományi osztályból állt.

Török Gyula 1951-ben távozott Pécsről. Az egyesített múzeum igazgatója Dombay János régész lett. (Később, 1958-ban   a   Baranya   megyei   múzeumi   szervezet igazgatójának is kinevezték, amely tisztséget 1961-ig, haláláig töltött be.) 1951 végén új épületben nyílt meg a Természettudományi Osztály állandó kiállítása.

A Zsolnay-gyár gyűjteménye ugyanebben az évben került   a   múzeum kezelésébe. 1952-től Iparművészeti Osztály néven különgyüjteményként működött a pécsi Káptalan u. 2ben. Itt, a város legrégebbi műemlék épületében, annak régészeti feltárása után 1955. novemberében nyílt meg az állandó Zsolnay kiállítás.

7. kép: A Zsolnay Múzeum Pécs legrégebbi házában (Pécs Káptalan u. 2.)

 

1952.  december 23-án nyitották meg a Románkori Kőtárat.

Az elkészült állandó kiállítások után mindegyik szakág igyekezett   a   már   meglévő   vagy   újonnan   gyűjtött anyagából időszaki kiállításokat rendezni. Ilyen volt a "Muzsikáló Pécs" (1954), "Baranya megye állattartása régen és ma" (1954), "Őszi mecseki flóra" (1955), "Mattyasovszky-Zsolnay László festményei" (1957).

Ezek mellett szintén népszerűek és látogatottak voltak a vándorkiállítások, amelyeken főleg képzőművészeti anyagot mutattak be, pl. "Távolkeleti fametszetek" (1955).

A   kiállítások   rendezése   mellett   tudományos   és népszerűsítő cikkek írásával, előadásokkal, szakkörök vezetésével, kirándulások szervezésével is igyekeztek a múzeum tudományos munkatársai - immár 9 fő - közelebb hozni a közönséghez az általuk müveit tudományágakat.

1953-ban megalakították a Múzeum Barátok Körét. 1956-ban már működött a restaurátor és preparátor műhely, valamint alakulóban volt a fotólaboratórium is.

1956-ban indította meg évkönyvsorozatát   a   múzeum, amelyben elsősorban az intézmény tudományos dolgozói ismertették kutatási eredményeiket.

8.   kép:  A  Janus  Pannonius  Múzeum Évkönyv sorozatának első kötete (1956)

 

Elkészült a néprajzi és bányászati kiállítás vezetője. Az   1956-os   őszi   események   nem   okoztak   kárt   a múzeumban. Dombay ezt jelentette Budapestre 1956. november 22-én: "... okt. 23-tól a mai napig terjedőleg a múzeumot semmiféle károsodás nem érte. ... Az összes múzeumi épületeket állandóan zárva tartjuk. ... Az említett időben összes múzeumi épületekben állandó biztonsági szolgálatot rendeltem el. Múzeumi dolgozóink mindenkor a helyükön voltak."

1957-ben jelentős, közel 350 darabból álló modern képzőművészeti gyűjteményt adományozott dr. Gegesi Kiss Pál akadémikus a múzeumnak. Ebből az anyagból jött létre a Modern Magyar Képtár. Első kiállítása a Néprajzi Osztályon nyílt meg az ottani állandó kiállítás helyén.

A   gyűjtemények   gyarapodása   következtében   egyre nyomasztóbbá vált a helyhiány, a raktározási gondok szinte megoldhatatlannak tűntek.

A megyében Komlón, és Sellyén készültek állandó kiállítások a pécsi muzeológusok segítségével.

A Művelődésügyi Minisztérium kezelésében levő vidéki múzeumok minden gazdasági és szakmai tevékenysége is csak a Budapesten székelő felügyeleti szerven keresztül bonyolódhatott, így működésük egyre nehézkesebb lett. Ezért, elsőként az országban, kísérletképpen Baranya megyében   a   helyi   tanács   kezelésébe   kerültek   a múzeumok.

 

A Baranya Megyei Múzeumok fél évszázada (1958-2004)7

Huszár Zoltán 

Múzeumok tanácsi kezelésben (1958-1990)

1958. július 1. hatállyal létrejött a Baranya megyei múzeumok összességéből alakult új intézmény, amely az átadási-átvételi iratokban a "Baranya Megyei Regionális Múzeumi Szervezet" nevet kapta. Az intézmény vezetősége "Baranya Megyei Tanács Múzeumi Igazgatósága" néven kezdte meg működését. Az újonnan létrehozott szervezet tagjai a pécsi Janus Pannonius Múzeum (JPM), a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum, a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum és a Komlói Múzeum lettek. A megyei múzeumi szervezet igazgatójának Dombay Jánost nevezték ki, aki egyben a Janus Pannonius Múzeum igazgatója is maradt.

A tanácsi kezelésében létrejött múzeumi konstrukcióval kapcsolatban számtalan ellenvélemény fogalmazódott meg, amelyek többsége főleg múzeumi körökből származott. A szakemberek tartottak attól, hogy a tanácsi irányítás túlságosan, vagy kizárólagosan a tudományos tevékenységtől többé-kevésbé távolálló népművelési munka szolgálatába állítja az irányításuk alá került múzeumokat, s a munkatársakat elvonják a muzeológiai, tudományos munkától. Az aggodalom az átszervezés, összevonás utáni években azonban nem bizonyult megalapozottnak. A múzeumi szervezet erősödését mutatják a tanácsi kezelésbe vétel után a javuló költségvetési adatok: 1958-ban 612.000 Ft volt a Baranya megyében működő múzeumok költségvetési kerete, 1959-ben már 1.484.639 Ft, 1960-ban 1.445.184, 1961ben pedig 1.606.726 Ft. A múzeumi munka iránti érdeklődést és megbecsülést bizonyítja Baranyában, hogy a mohácsi városi, a szigetvári, a sellyei, a nagyharsányi községi tanács a múzeumi szervezet működését anyagilag is támogatta, a komlói városi tanács pedig szolgálati lakást adott a múzeum egyik családos munkatársának. Ezen időszakot jói jellemzi Papp László régész, megyei múzeumigazgató (1961-1964) az intézmény 1962. évi munkáját ismertető összefoglalójának alábbi néhány sora: "Az 1958. július 1tól 1961. december 31. napja közt eltelt idő a megyei múzeumi szervezet kialakulásának, gazdasági megalapozásának   időszaka   volt,   miközben   mind erőteljesebbé válhatott a sajátos múzeumi tevékenység is."8 A fentiekkel együtt azonban a tanácsi struktúra és a múzeumi szervezet kapcsolatai a kezdeti években nem intézményesültek: "A szervezet (megyei múzeum) életében az első mozzanatoktól kezdve lényeges kérdése volt a tanácsi apparátusba való beilleszkedés biztosítása, ami zavartalanul megtörtént, annak ellenére, hogy módozata szigorúan meghatározott formát máig nem öltött"."9

A Baranya megyei múzeumi szervezet legnagyobb tagja a pécsi Janus Pannonius Múzeum volt, amely természettudományi, régészeti, képző- és iparművészeti, néprajzi gyűjteménnyel rendelkezett. A Pécsi Városi Múzeumtól átvett helytörténeti gyűjteményhez kapcsolódva, a kor kultúrpolitikájának megfelelően az "1960. évben indult meg az egyre szélesebb mederben haladó munkásmozgalom-történeti anyaggyűjtés."11 Már ekkor is a múzeumi szervezet szétszórtsága volt a jellemző. Pécs város különböző pontjain négy épületben és két kiállítási helyen működtek az intézmény részei. A természettudományi gyűjtemény a Pécs Rákóczi u. 64. számú épületben, négy helyiségben mutatta be kiállítását, amelyet 1951-ben nyitottak meg. Az egyre gyarapodó anyag súlyos raktárhelyzetet eredményezett a gyűjtemény elhelyezésében. A régészeti gyűjtemény a Pécs Széchenyi tér 12. számú műemléképületében található (a mai napig), ahol egyúttal a JPM Igazgatósága is működött. Az állandó régészeti kiállítás 1950 óta az 1960-as évek végéig változatlan volt, 8 helyiségből állt, "amely az igen szerényen képviselt kora Árpád-kori anyaggal zárul... A középkort, a hódoltság korát, férőhely hiányában, bemutatni nem lehet. A gyűjtemény raktárhelyzete is egyre súlyosabb." 12

A múzeum személyi állománya, ill, annak változása is fejlődést mutatott 1958-196l-ben: 10

 

1958 1958 1958 1961 1961 1961

 

JPM Vidék Összesen JPM Vidék Összesen
Főfoglalkozású tud. munkatárs (muzeológus) 4 1 5 8 1 (Termtud.:3, régészet: 9    helytört.: 1, művtört.: néprajz: 2)
Részfoglalkozású tud. munkatárs (muzeológus) 2 - 2 2 - 2
Technikai segéderő 2 - 2 4 - 4 (restaurátor:2, preparátor: 1, fényképész: 1)
Gazdasági munkatárs 1 - 1 2 - 2
Részfoglalkozású múzeumi gondnok - 3 3 - 3 3
Hivatalsegéd, házfelügyelő 5 - 5 6 - 6
Részfoglalkozású teremőr 8 2 10 15 - 15
Összesen 22 6 28 37 4 41

A gyűjteményhez tartozott   a   Pécsi   Székesegyház   mellett   felállított Románkori Kőtár és a Geisler (ma Apáca) u. 8-ban 1960. augusztus   20-án   megnyitott   római   kori   sírkamrák bemutatóhelye.   A   képző-   és   iparművészeti gyűjteménynek Pécs legrégebbi, 1324-ben már említett épülete adott otthont a Káptalan u. 2-ben. Az emeleten a Zsolnay   kerámia   kiállítást  helyezték   el,   a   szűkös földszinti és emeleti raktárakban pedig a képgyűjteményt raktározták   hosszú   távon   tarthatatlan,   zsúfolt körülmények között. Az elhelyezést tovább nehezítette, hogy   a   hely-   és   munkásmozgalom-történeti gyűjteménnyel   kellett   megosztani   a   munka-   és raktárhelyet. A képzőművészeti gyűjtemény anyagából készített   Modern  Magyar  Képtár  kiállítása  a  Pécs Rákóczi u. 15-ben (a néprajzi gyűjtemény épületében) 8 teremben került elhelyezésre 1957-ben. Ezért a néprajzi gyűjtemény   évek   óta   gyarapodó   anyaga   súlyos raktárhelyzetet   teremtett   ugyanezen   épületben.   A múzeum akkori vezetése már jól érzékelte azt a máig megoldatlan   problémát,   hogy   "A   gyűjtemények szétszórtságából,  illetve abból a körülményből,  hogy egyesek a forgalomból kiesnek, származnak a vezetésnek, az  egységes  működésnek,   a  különféle gyűjtemények szerves egybekapcsolásának nehézségei, a fenntartási költségek tetemesebb összege, az a tény, hogy az egyes gyűjtemények egyöntetűbb látogatottságának biztosítása csaknem elérhetetlen óhaj. A múzeumfejlesztés során ezt a szétszórtságot megkell szüntetni."'13

A mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum (KDM) gondnokvezetője, Ete János négy évtizedet meghaladó időn át foglalkozott a múzeum ügyeivel, végzett helytörténeti kutatásokat és gyűjtőmunkát. A KDM első muzeológus végzettségű vezetője Sarosácz György három és fél évtizedes munkával megalapozta a gyűjtemény szakmai rangját. 14

A  szigetvári  Zrínyi   Miklós   Múzeum   működésének "átmeneti szünetelése" (amely a mai napig tart!) miatt vezetője, Kováts Valéria 1960. november 1-től a JPM-ben dolgozott régész-történész beosztásban.

9. kép: Kováts Valéria régész sírfeltárás közben (1960-as évek)

A múzeum gyűjteménye 1960 nyaráig a szigetvári vár területén álló törökkori dzsámi épületében és az ehhez kapcsolt iroda és raktárhelyiségekben volt elhelyezve. A az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) által irányított műemléki helyreállító munkák következtében azonban a kiállítást le kellett bontani, anyagának egy részét pécsi múzeumi raktárakban, másik részét a várban kellett elhelyezni. A Komlói Múzeum, amely 1954 óta működik, lényegében geológiai és bányászattörténeti gyűjteményére épülő kiállítással rendelkezett az 1960-as évek elején. A múzeum gondnokvezetője Kutnyánszky József jelentős gyűjteménygyarapítást végzett több évtizedes munkája során.

Az 1961. évi jelentés alapján a megyei múzeumi szervezethez tartozott még a jelentős számú látogatót fogadó siklósi várban működő Siklósi Múzeumi Kiállítás, amelyet 1961-ben nyitottak meg 4 teremben. Közülük 1 teremben a környék régészeti emlékeit mutatták be, a további 3 teremben pedig vártörténeti anyagot helyeztek el.

A  Pécsváradi   Múzeumi   Kiállítás   a  vár  Árpád-kori altemplomával szervesen összefüggő 4 termében 1960. augusztus 20-án nyílt meg. A kiállítás gyors megrendezésének igénye miatt a bemutatott anyag többsége a pécsi múzeum raktári anyagából származott, továbbá itt állították ki Dombay János Pécsvárad környéki ásatási leletanyagának egy részét. A siklósi és a pécsváradi vár kiállításainak üzemeltetője a Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal helyi kirendeltsége volt.

A Sellyei Múzeumi Kiállítás az Ormánság népének népművészetéből rendezett kiskiállítás, amely 1959-ben nyílt meg a község tanácsházának épületében. Az anyag főleg   a   pécsi   múzeum   néprajzi   gyűjteményéből származott, kiegészítve helyi gyűjtéssel.

1961. júliusában a tanácsi kezelésben lévő Baranya megyei   Múzeumi   Szervezet   első   három   évének működését   a   Művelődésügyi   Minisztérium   5   tagú bizottsága   vizsgálta,   amely   megállapította,   hogy   a múzeumi szervezet "Fejlesztési eredményei ... messze túlhaladják a hasonló nagyságú, állami kezelésben lévő múzeumoknál megállapítható eredményeket." 15

A   bizottság   hiányosságként   említette,   hogy   az ismeretterjesztő   tevékenységnek   nagyobb   számú kiállítás megrendezésében kellett volna realizálódni. Mindezekkel együtt Papp László igazgató a gyűjteményi és   kiállítási   szétszórtságot,   valamint   a   nyomasztó raktárhelyzetet  jelölte   meg   a  múzeum   legnagyobb gondjaként.

Az 1960-as, 1970-es évek a múzeum életében az extenzív fejlődés időszakát jelentette, amely a szervezeti struktúra keresését, ill. kialakulását, a Pécs központú, de jelentős baranyai kiállítási hálózattal kiegészülő múzeumi vertikumot eredményezte. Mindez a megtorpanásokat sem nélkülöző extenzív növekedésben nyilvánult meg. E

fejlődésnek szerves része volt a gyűjteménygyarapodás, ahhoz kapcsolódó szakmai munka színvonalának emelkedése, a gyarapodó számú múzeumi kiadványok megjelenése, a kiállítások számának növekedése és a kapcsolódó múzeumi közművelődési munka, jelentős számú tárlatvezetés, előadás stb. A fentieket alátámasztják a növekvő látogatottsági adatok is. 1962-ben, a szervezet életében a fenntartó által először nyújtott beruházási hitel a Janus Pannonius Múzeum több ingatlanjának felújítását eredményezte. így a régészeti gyűjteménynek helyet adó épület Széchenyi tér 12. udvari raktára, ill. római kori kőtára is elkészült, továbbá 3 munkatárs számára a restaurátor műhely, 3 régész dolgozószobája, valamint a régészeti-helytörténeti kézikönyvtár is korszerűbb elhelyezést kapott.

Felújították az épület udvari homlokzatát is. A többi múzeumépület közül a természettudományi gyűjtemény Rákóczi u. 64. és a néprajzi gyűjtemény Rákóczi u. 15. részesült kisebb korszerűsítésben. 1962-ben indult és jelent meg a Janus Pannonius Múzeum Füzetei c. ismeretterjesztő periodika, amelynek első két száma, Dercsényi Dezső: A pécsi kőtár és Fülep Ferenc: A pécsi késő római sírépítmények c. műve volt. Ezen év őszén országosan először rendezték meg Baranyában szept. 29-től okt. 28-ig a Múzeumi Hónap eseményeit, amelybe a pécsi, baranyai múzeumok is bekapcsolódtak. Az intézmény tudományos munkatársai 29 előadást tartottak és számos tárlatvezetésen, helyszíni régészeti bemutatón ismertették meg a több ezer érdeklődővel a múzeum kiállításait, ásatásait. A hónap eseményei közé tartozik a Pécs-Baranyai Múzeumi és Műemlékbaráti Kör megalapítása. Az alakuló közgyűlésen díszelnökké Palkó Sándort, a Baranya Megyei Tanács VB elnökét, Martyn Ferenc festőművészt elnökké, Szabó Gyula muzeológust ügyvezető   titkárrá   választották.   Múzeumi   Körlevél címmel évi 24 kiadvánnyal is jelentkezett az egyesület. "E helyütt emlékezünk meg a Szigetvári Várbaráti Kör eredményes,   a   Siklósi   Vár   és   Múzeumbaráti   Kör jószándékú, hagyományápoló tevékenységéről."16

Az intézményközi kapcsolatok közül kiemelendő, hogy 1962. szeptember 27-28-án országos múzeumigazgatói tanácskozás  volt  Pécsen.  A  múzeumi  évkönyv,  ill. füzetek révén 19 ország 138 tudományos intézményével állt nemzetközi kiadványcsere kapcsolatban a múzeum. E szakmai-partneri kapcsolatrendszer a későbbiekben tovább  erősödött,   ill.  bővült.   A  kor  kultúrpolitikai elvárásainak megfelelően az évkönyv "Ideológiai és szakmai továbbképzés" című részéből, többek között azt is megtudhatjuk, hogy "A múzeum valamennyi dolgozója részt vett a megyei tanács által számukra rendezett, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. Kongresszusának anyagát ismertető és értékelő konferencián".17

1963-ban jelentős ingatlanfejlesztés zajlott a múzeumi rendszerben Pécsen. A múzeumigazgatóság teljes éves költségvetése meghaladta a 2 millió Ft-ot (2.033.000 Ft), az   év   folyamán  jelentkezett   újabb   feladatok megvalósítására további 909.000 Ft póthitelt sikerült kapni. Befejeződött a Széchenyi tér 12. kertrészében korábban   megkezdett   régészeti   raktárépítés.   A Szabadság u.  24.  számú épületet (a korábbi  Dózsa éttermet) a Pécsi Városi Tanács képtár, ill. múzeumi bútorraktár céljaira engedte át. Az épületátalakításra, ill. felújításra 350.000 Ft-ot tudott a múzeum fordítani. Itt nyílt meg a Modern Magyar Képtár új állandó kiállítása. A Rákóczi u. 15. számú épület átalakítását, amely a néprajzi kiállítás kialakítását is szolgálta, 250.000 Ft felhasználásával sikerült megoldani és a Baranya népe c. kiállítást megnyitni. Mindkét kiállításhoz katalógus, ill. vezető is megjelent. A többi múzeumépület karbantartására további 100.000 Ft-ot tudott fordítani az intézmény. Az évi múzeumi látogatottság 197 ezer fő, ebből a pécsi 98 ezer volt, ami ugyan 5.000 fővel több volt az előző évinél, de "egyes kiállítások (természettudományi, régészet) látogatása tekintetében azonban csökkenést tapasztaltunk. Ennek oka e kiállítások másfél évtizedes fennállásában, "elidősültségében" kereshető." 18 Az év Múzeumi Hónapjában a kiállítások és előadások mellett jelentős esemény volt a Pécs Városi Tanács és a Baranya Megyei Tanács közös Műemléki és Múzeumi Albizottságának megalakulása.

A Baranyában lévő múzeumi intézményrészek helyzetéről szóló jelentés több nehézséget jegyzett fel az utókor számára. A "Kanizsai Dorottya Múzeum (Mohács) évek óta tarthatatlan elhelyezése az év végéig is megoldatlanná vált. Helyiségeiben kiállítást rendezni nem lehet. Gyűjtemény anyagát 3 helyen tárolja."19

A Szigetvári Zrínyi Miklós Múzeummal kapcsolatban "A megyei (múzeumi) szervezet igazgatósága magánúton szerzett tudomást arról, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség a múzeumi kiállítás céljaira szánt helyiségeket is magában foglaló várbeli ún. kastélyépületet, december hó folyamán, a Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatalnak átadta.20

1964-ben, a nyugdíjba vonult Papp László helyére, Dankó Imre etnográfust nevezte ki a Baranya Megyei Tanács VB. megyei múzeumigazgatónak (1969-ig töltötte be vezetői posztját Baranyában). A megyei múzeumi szervezet szakmai munkavégzésének szervezeti keretei is megváltoztak 1964-ben, amelynek következtében az addigi gyűjteményi, szakcsoporti rendszert a szakmai osztályok váltották fel. Így jött létre a Természettudományi Osztály (osztályvezető: Gebhardt Antal), Régészeti Osztály (osztályvezető: Bándi Gábor), Néprajzi Osztály (osztályvezető: Mándoki László), Művészettörténeti Osztály (osztályvezető: Romváry Ferenc), Helytörténeti Osztály (osztályvezető: Szabó Gyula), restaurátor laboratórium (felügyelője: Bándi Gábor), fotólaboratórium (felügyelője: Dankó Imre), könyvtár (felügyelője: Kiss Attila, munkatársa: Várkonyi Nándor), amely az egyes osztályok elkülönített szakkönyvtárainak összességét jelentette, együttesen 11.060 kötettel. 1964-ben két állandó kiállítás nyílt. A siklósi vár II. emeletén a Pécs-Baranyai Képtár, a szigetvári várban pedig a Zrínyi emlékkiállítás.

Ezenkívül 22 időszaki kiállítás rendeztek a múzeum munkatársai. A múzeumi hónapra készített négyféle, 2-2 példányos, tehát 8 darabos vándorkiállítást Baranyában 24 helyen mutatták be, ami az évi 214 tárlatvezetéssel együtt jelentős közművelődési eredménynek tekinthető. A megye területén a múzeumigazgatóság rendszerén kívül "Jelenleg Baranya megyében egyetlen működési engedéllyel bíró, hivatalosan elismert helyi gyűjtemény sincsen. "21

1966-ban22 több állandó kiállítás is nyílt Baranyában, így A Mecsek hegység természeti képe c. állandó természettudományi kiállítás Pécsen, Sellyén a Kiss Géza Ormánsági Múzeum Ormánság népéletéből c. állandó kiállításának első része, a Komlói Múzeumban pedig az állandó kiállítás átrendezett első része, Komló története címmel került átadásra. A szigetvári hősi várvédelem 400. évfordulója tiszteletére új állandó kiállítás - A szigeti vár és Zrínyi Miklós - több időszaki kiállítás is nyílt a várban, valamint új állandó kiállítás, Hódoltságkori török iparművészet címmel a helyreállított karavánszerájban.

1966-ban volt az ismert műgyűjtő, Dr. Tompa Kálmán képzőművészeti gyűjteményének első bemutatója, amely kollekció máig meghatározó a múzeum képzőművészeti gyűjteményében.

10. kép: Gulácsy Lajos: Extázis
(Dr. Tompa Kálmán
gyűjteményéből)

 

1967-ben,23 a Múzeumi Hónap keretében indult útjára az a pécsi biennálé sorozat (kisplasztikai, ill. kerámia)   I. Kisplasztikai Biennálé    amely jelentős művészeti és egyben közéleti eseménynek is számított, ill. számít ma is. Sikerült elkészíteni a Kiss Géza Ormánsági Múzeum állandó kiállításának második részét. A 30 időszaki kiállítás közül a késői utód figyelme "A néprajzi kiállítások története" c. bemutatón akad meg, amely a szakmai hasznon túl minden bizonnyal művelődéstörténeti szempontból is tanulságos volt.

1968-ban 24 az állandó kiállítások közül a régészetit lebontották, előkészítve a helyet az új állandó bemutatónak.   A   Zsolnay   centenárium   jegyében felújították a kerámia kiállítást.

11. kép: Részlet az állandó Zsolnay kiállításból
 
12. kép: Részlet a zsúfolt Zsolnay műtárgyraktárból

Az évfordulóhoz tudományos tanácskozás is kapcsolódott. Az év jelentős kiállítási eseménye volt még az I- Kerámia Biennálé, az Ormánysági talpasház, szabadtéri házmúzeum Sellyén, Siklóson XVII-XIX. századi kastélybelsők c. iparművészeti állandó kiállítás, valamint az ibafai pipagyűjtemény állandó kiállításának megnyitása. A Történelmi Emlékest program keretében alakult meg 1968. október 23-án a Pécsváradi Várbarátok Köre, amely szervezet tevékenysége számos kulturális, közéleti rendezvény létrejöttében, egészen a mai napig meghatározó a település életében.

1969.25 júliusában a debreceni Déri Múzeumba távozó Dankó Imre helyett Sarkadiné Hárs Évaművészettörténész vette át a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága vezetését. (1983-ig irányította az intézményt.)  

13. kép:Természettudományi kiállítás megnyitása a múzeumban, az 1970-es években
(balról jobbra: Mándoki   László,  Uherkovich   Ákos,   Sarkadiné Hárs Éva)      

Az új megyei múzeumigazgató   1955 óta    dolgozott    a múzeumban,  közben  a Képző- és Iparművészeti Osztály vezetője is volt. A szakmai munkavégzés bővülését jelentette, hogy 1 fő múzeumi népművelő és 2 fő képzőművészeti restaurátor kinevezésére is sor került. A gyüjteménygyarapodás területén26 kiemelkedőek a kozármislenyi római kocsilelet, valamint a Mohács, Bezedek és Kővágószőlős területéről származó pénzleletek; az utóbbiak száma 46.384 db! Az időszaki kiállítások közül feltétlen említést érdemel a Pécsen először rendezett Victor Vasarely müvei, valamint az Amerigo Tot szobrai c. kiállítás. A bemutatók következményeként, később jelentős gyűjtemény került mindkét alkotótól a múzeum tulajdonába.

Az 1970-es munkajelentésben szerepel először az a fontos megállapítás, hogy "A gyűjtőmunkában ... a fő szempont volt a  tudományos és muzeológiai értékű gyarapítás, a számszerű növekedést nem szorgalmaztuk. "27 Az anyag összeállítója kritikusan ír a szakmai munka nehézségeiről: "A múzeumi belső munka egyenletes ütemben haladt és a napra kész állapot elérésére és megtartására törekszik minden szakterület.

Elmaradás     a várásatások restaurálásában és leltározásában van, amelynek megoldására a múzeum keretein belül nincs kapacitás." 28 1970-ben szakmai konferenciát is szervezett az intézmény "Múzeumunk gyűjtési és közművelődési feladatai" címmel. A Régészeti Osztály "Mentsük meg pusztuló régészeti emlékeinket" c. pályázati felhívására több mint 20 pályázó adott be anyagot, amelyek kb. 100 értékes lelőhelyet jelöltek meg térképpel kísérve. Megnyílt az új állandó régészeti kiállítás "Baranya története az őskortól az Árpád-korig" címmel.

14. kép: Részlet a régészeti állandó kiállításból

A kiállításhoz kapcsolódó vezető 1973-ban került az érdeklődők kezébe. (A megnyitáskor szakmai és kiállításrendezési szempontból is korszerűnek számító kiállítás még ma is áll. Újrarendezése, átalakítása az intézmény elsőrangú feladatai közé tartozik!)

A belső szakmai munka előtérbe kerülése figyelhető meg a következő években is. 1971-ben 29 megkezdődött a néprajzi restaurátor műhely építése a fenntartó megyei tanács 200.000 Ft-os támogatásával, amelyhez ugyancsak   200.000   Ft   érkezett   a   Művelődésügyi Minisztériumtól gépek, restaurátor és laboratóriumi eszközök vásárlására. Mindezek ellenére "Az anyagmegóvás területén gondot okozott a restaurátorkapacitás elégtelen volta Gondokkal küzd múzeumi szervezetünk a raktározás területén is, ahol bővítésre, újabb területekre volna szükség."30

Az 1970-es években a múzeum költségvetési helyzete jelentősen változott, ami pozitív kihatással volt a szakmai munkára is. 1972-73-ban jelentős gyüjteménygyarapodás, raktárrendezés történt szinte minden szakterületen és a kiállításokhoz kapcsolódó katalógusok is nagy számban jelentek meg. (1972-ben 7 katalógus!) 1972-ben, a pécsi múzeum névadója, Janus Pannonius halálának 500. évfordulójára három kiállítás is készült: Janus Pannonius és kora, Negyven rajz Janus Pannoniusról Martyn Ferenc rajzai, valamint megnyílt a Reneszánsz kőtár állandó kiállítása. 1972-ben indult a Természet - Látás - Alkotás c. módszertani kiállítás és hatásvizsgálat programsorozata Lantos Ferenc irányításával, amelynek később Pécsen kívül több város is helyszínt biztosított. Múzeum és népművelés címmel országos konferenciának volt házigazdája a baranyai múzeumi   szervezet.    1973-ban,   a   hazai múzeumtörténetben is kiemelkedő eseménynek számított, hogy megnyílt Pécsen Csontváry Kosztka Tivadar állandó kiállítása. A megnyitás időszerűségét jól bizonyítja a nagy látogatószám. A megnyitó hónapjában 20 ezren tekintették meg a Csontváry Múzeumot!

15. kép: Az első pécsi állandó Csontváry kiállítás megnyitója
 
16. kép: Csontváry Kosztka Tivadar: Római híd Mosztárban

 

1974-ben   a   nehéz múzeumi raktárhelyzeten némileg sikerült enyhíteni, ugyanis "Elkezdődtek a régészeti restaurátor műhely korszerűsítési munkái, néprajzi, helytörténeti és iparművészeti bútoranyagunk elhelyezésére elkészült az újonnan birtokba vett raktár és megtörtént a mohácsi múzeum új raktárhelyiségének kijelölése. Felújításra került az iparművészeti, valamint a képraktár." 31 1974-ben került a régészeti gyűjteménybe a Dunaszekcsőn talált Marcus Aurelius római császár bronzból készült portréja, amelyet a nemzetközi szakirodalom is a műtárgyak élvonalábanjegyez.

17. kép: Marcus Aurelius portréja

Marcus Aurelius császár (161-180) portréja

lelőhely: Dunaszekcső (Lugio), Bronz

Feltehetően alexandriai műhelyben készült. Méret: az életnagyság másfélszerese, Ltsz: R. 75.1.1 Marcus Aurelius: sztoikus filozófiai nézeteket valló, hispániai származású császár volt. Fennmaradt fő műve: Confessiones (Elmélkedések). Sikerrel mentette fel a Duna-menti provinciákat a markomann-szarmata betörések után, és a barbárokat saját területükön verte le. A békekötés előtt járványos betegség végzett vele Bécs közelében (Vindobona). Utódjául szerencsétlen módon az arra alkalmatlan fiát, Commodust jelölte ki. A császárkor idején szokásnak számított katonai erődök területén, hogy az odalátogató császár-hadvezér tiszteletére felállították annak szobrát. A dunaszekcsői császárportré is egy ilyen, egészalakos szobor cserélhető fejrésze lehetett, amely 1974-ben megégve került elő a föld alól.

Irodalom:

Gábor Olivér

A mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum életében is fontos év volt 1974, hiszen "Ez évben a mohácsi múzeum délszláv gyűjtése országos hatáskörű lett."'32

 

18.kép: Victor Vasarely egykori szülőháza, ma a művész  életmű múzeuma
 
19. Kép: Victor Vasarely

 

Jelentős   adományokkal  gyarapodott    a gyűjtemény.   Victor Vasarely 120, Martyn   Ferenc   123 művét   ajándékozta   a múzeumnak.    Itt találkozunk   először azzal   a   szakmai szemponttal, hogy az újés legújabbkori történeti gyűjtés   az   állandó kiállítás   előkészítése érdekében  történt.   (Az állandó történeti kiállítás a pécsi Várostörténeti Múzeumban 1985-ben nyílt meg!)

Az év során megnyílt a felújított Káptalan u. 2-ben a korszerű Zsolnay kerámia kiállítás, valamint a Geisler (ma Apáca) u. 14-ben az Ókeresztény sírkápolna védőépülettel óvott in situ bemutatója. A múzeumalapításra emlékeztek a 70 éves a Janus Pannonius Múzeum néprajzi gyűjteménye c. kiállítással. 1975-ben az intézmény szervezetében létrehozták a Múzeumi Szervezet Közművelődési Osztályát, valamint az önálló Kiállításrendező Csoportot. Bővült a szakmai létszám textilrestaurátorral, könyvtárossal, kiállításrendezővel. A Komlói Múzeum élére Cserdi András történészt nevezték ki, aki a következő évtizedekben jelentő mértékben gyarapította a múzeum gyűjteményét és számos publikációval járult hozzá a komlói településtörténeti irodalomhoz. 1975-ben megkezdődött a mohácsi csatában elhunytak tömegsírjainak feltárása.

20. kép: A mohácsi csata egyik tömegsírja

A pécsi sétatéren, leletmentés során római mauzóleum került felszínre. A múzeum az egykori patacsi iskola épületében raktározta bútorgyüjteményét, amely raktár alkalmatlan volta miatt később számtalan nehézséget okozott a gyűjteményért felelős szakembereknek. "Nem sikerült megvalósítani a raktári rendet a mohácsi és a komlói múzeumban, raktárhelyiségek hiánya miatt. A JPM néprajzi nyilvántartásában a korábbi évek leltározási pótlása terén eljutottak az 1967. év anyagának beírásáig." 33 Két új állandó kiállítást nyitott a múzeum; Pécsen a Jakováli Hasszán Múzeumot, Zengővárkonyban pedig a Fülep Lajos Emlékszobát. Az év folyamán kijelölték a helytörténeti-munkásmozgalmi állandó kiállítás épületét (Pécs Felsőmalom u. 9.) és lerakták a harkányi Bolgár Kiállítás új épületének alapkövét. Az éves gazdálkodás működési költségvetése 4.283.000 Ft volt, további 4.541.800 Ft póthitellel kiegészítve. A tudományos dolgozók (muzeológusok) száma 21 fő, a restaurátorké és szakmai munkát végző technikusoké, kiállításrendezőké 16 fő, adminisztrátoroké 9 fő. 34 Visszatérő, megoldatlan problémaként jelentkezik az intézmény történetében az alábbiakban jelzett nehézség: "Sajátos helyzetünkből fakadóan sokfelé lévő épületeink fenntartása, kiállításaink megfelelő színvonalon tartása és fejlesztése, a rendszeresen szükségessé vált felújítási munkálatok ezévben is fokozott terheket róttak az igazgatásra. 19 ingatlan volt a kezelésünkben és 23 helyen üzemelt szakmai gondozásunkban lévő állandó kiállítás. "35 1976ban haladta meg a megye kiállításainak összes látogatója az 1 milliót. (1.015.206 fő!)

A múzeum életében évente volt változás a munkatársi gárda összetételében, de a legjelentősebb fluktuáció az 1970-es évek második felében következett be. 1977-ben 25 munkatárs lépett be és 20 dolgozó távozott az intézményből. (Közülük 10 belépő és 7 távozó főfoglalkozású volt.) 36 1977-ben nyílt meg a Mecseknádasdi Tájház állandó kiállítása, Gádor István kerámiái a siklósi várban, Református egyházművészeti kiállítás Kovácshidán, Török szemmel - Magyar várak és városok a török miniatúrafestészetben c. Szigetváron, Helytörténeti és néprajzi kiállítás Orfűn.

1978-ban 37 sikerült megoldani a fotólabor megfelelő elhelyezését az Uitz Múzeum  épületében,  ami  régi elmaradást pótolt. Megnyílt az Amerigo Tot szobrai c. állandó kiállítás és az Uitz Múzeum.

21. kép: Amerigo Tot: Történelmi ellipszis

 

Pincekutatás és régészeti leletmentés címmel érdekes időszaki kiállítást készítettek a múzeum Régészeti és Néprajzi   osztályának munkatársai, ami egyben jó bizonyíték is volt a szakmaközi együttműködésre. Az 1970-es évek végéről származó jelentésekben egyre többször van szó a belső   muzeológiai feladatok   erősítéséről, ami   gyűjtemény-,   ill. raktárrendezést, revíziót, műtárgyvédelmi tevékenységet  jelent. Mindezt a gyűjtemény nagy   száma   és   sok helyszínen   történő, egyenetlen   színvonalú elhelyezése   feltétlen indokolttá  tette.   1979ben   a    Régészeti Osztályon    zajló épületfelújítás eredményeként a padlástérben új raktárterületet sikerült kialakítani. "Birtokba vettük a volt Megyeháza (Kulich Gy. /ma Papnövelde u./ 5.) épületét, amely a felújítás után képtár lesz.

22. kép: Részlet a Kulich Gy. (ma Papnövelde) u. 5. épület festményraktárából

Elkészültek a Munkásmozgalom-történeti Múzeum (ma Várostörténeti Múzeum, Pécs Felsőmalom u. 9.) tervei és előkészítettük az épület felújítását. Elkészült a Martyn grafikai kiállítás céljára szolgáló terület felújítása és megnyílt a kiállítás. Befejeződtek a kiállításrendező műhely felújítási munkái.... Építkezések folytak a sellyei, magyarlukafai tájházakon." 38 Az intézmény költségvetése 9.315.000 Ft volt, valamint 6.405.000 Ft póthitelből végezte a múzeum a régészeti feltárásokat, városi leletmentéseket, továbbá ebből a forrásból rendezte a kiállításokat és jelentette meg a kiadványokat. 1979. december 31-én a megyei múzeumi szervezet létszáma összesen 125 fő volt, ebből 91 főfoglalkozású, 34 részfoglalkozású. Az összes létszámból 56 fő volt a szakalkalmazott. 39 A múzeum emlékülést szervezett Vikár Béla 120. és Berze Nagy János 100. születési évfordulója tiszteletére. Összmúzeumi szakmatörténeti szempontból fontos kiadvány - Pécs-Baranya megyei Múzeumi Egyesület Értesítőjének repertóriuma - jelent meg a múzeum kiadásában. A baranyai múzeumhálózat fejlesztési programjának keretében megnyílt Kodolányi János Emlékmúzeuma Vajszlón, Ófaluban a tájház berendezése esztergályos és székkötő műhellyel, Mecseknádasdon pedig a kádármesterség anyagával egészült ki a tájház. Az időszaki kiállítások közül a 75 éves a Pécsi Múzeum c. bemutatót emeljük ki, és a vele együtt megrendezett. Így éltek nagyapáink c. életmódkiállítást, amely az intézmény gazdag anyagából adott ízelítőt a látogatóknak. 1980-ban a Múzeumi és Műemléki Hónap országosan a műtárgyvédelem témájában zajlott. A restaurálás mestersége c. kiállítás nagy közönségsikert eredményezett, a kapcsolódó foglalkozásokon kb. 500 gyermek vett részt. 40 A rendezvénynek   is   szerepe   lehetett   abban,   hogy   a műtárgyvédelemre irányuljon a szakma figyelme. -Problémák mutatkoznak a restaurálás területén, ahol szükséges lenne a műhelyek felszereltségének és létszámának folyamatos fejlesztése, amire csak mérsékelten van mód."41

1981-ben három új állandó kiállítással gyarapodott Baranya. Csányoszrón a Petőfi partizánbrigád, a siklósi várban Siklós története, Pécsen pedig Török fürdők címmel nyílt állandó kiállítás a számos hazai és öt külföldi időszaki bemutató mellett.

Az 1980-as években jelentkező változásokat vetíti elénk Hárs Éva, az 1982. évi beszámoló összeállítója. "Ebben az évben a muzeológia minden területén az eddigi évekhez viszonyítva szorosabb ütemű és nagyobb teljesítményt felmutató munka folyt. Ennek okát a folyamatosan növekvő feladatokban, valamint a múzeumi szolgáltatás iránti érdeklődés és igény fokozódásában látjuk.

Ugyanakkor bizonyos tárgyi adottságok kényszerítő hatása érvényesült." 42 A két új állandó kiállítás - A Mecsek környéke és természeti képe, ill. Tompa Kálmán emlékkönyvtár (népi kerámia és textil) - mellett 29 időszaki és négy külföldi kiállítás is készült a múzeum szakembereinek rendezésében. Több évi egymillió fölötti éves látogatószám után 1982-ben 927.946 fő kereste le a pécsi, baranyai kiállításokat. A költségvetési helyzet főbb mutatói között először találkozunk a bevételi előirányzat kiemelésével, 833.000 Ft! Költségvetési előirányzat: 12.500.000 Ft, szakmai feladatokra fordított hitel: 4.500.000 Ft. Felújításokra, karbantartásokra: hétmillió Ft, bérköltségek: 4.616.000 Ft.43

1983-ban novemberében a nyugdíjba vonult Hárs Évát követően - közművelődési szakembert neveztek ki, Újvári Jenő történelem-földrajz szakos tanár személyében   megyei   múzeumigazgatónak.   (1993-ig töltötte be múzeumigazgatói beosztását.) Új állandó kiállítás nyitására nem került sor 1983-ban, de a meglévők közül bővítették, ill. újjárendezték a Csontváry Múzeumot, amelyben a művek jelentős konzerválási, restaurálási munkát követően kerültek elhelyezésre. A siklósi vár 18-19. századi bútorkiállítása és a pécsi Modern Magyar Képtár is megújulva várta az érdeklődőket. Folytatódott a baranyai tájházprogram, amelynek újabb létesítményeit adták át az év során. Sellyén megtörtént a kiállítás és a talpasház berendezése, tisztítása, felújítása. Orfün a Malom és őrléstörténeti kiállítást áttelepítették a vízimalomba, Átán pedig a boszniai horvátok történeti és néprajzi állandó kiállítását nyitották meg. Először szerepel múzeumi munkajelentésben, hogy "A tervben feltételesen szereplő többi kiállítás elmaradt." 44 A gazdasági munka főbb adatai: 45 költségvetési előirányzat: 16.283.000 Ft, működési bevétel: 955.000 Ft, szakmai célfeladatra adott külső támogatások összege: 1.567.000 Ft Az 1980-as évek elejétől, a szakmai eredmények mellett, világosan megfogalmazódnak a múzeumi struktúra nehézségei. "A lezárult tervidőszakban célul tűzött feladatok  főbb vonalaikban megvalósultak. Elmaradás a hálózatfejlesztés terén ott mutatkozik, ahol az építkezések húzódnak át a következő tervidőszakra (pl. Schaár Erzsébet: Utca),vagy ahol pénzügyi fedezet hiányában nem lehet hozzáfogni a feladat megvalósításához, (pl. Modern Magyar Képtár, Románkori Kőtár rekonstrukció) A tudományos kutatási programban egyes szakágakban tapasztalható elmaradás jórészt a kutatói állományban bekövetkezett személyi változásokkal függ össze....

23. kép: Schaár Erzsébet: Utca (részlet)

Bebizonyosodott, hogy a területileg széttagoltan működő szakosztálvok szervezeti önállósodásának nincsenek meg a szakmai, személyi s legfőképp pénzügyi feltételei. " 46

Mindezek miatt a szűkülő anyagi forrásokat a múzeumi szervezet minden szakterülete által hasznosítható részek fejlesztésére igyekezett fordítani. Így került sor a Kiállításrendező Csoport, a Fotólabor, a TMK-műhely, a Közművelődési Osztály, a Gazdasági Csoport fokozott fejlesztésére. A múzeum vezetése jól érzékelte, hogy az extenzív kiállításfejlesztést, gyarapodást nem követte a "háttér"-tevékenység megerősítése, ami hosszútávon tarthatatlan, ill. veszélyes anomáliákat eredményezhet,ill. eredményezett is. Így annak ellenére, hogy számos helyen sikerült a biztonsági helyzet javítása és "A képzőművészet, az újkori történet, a néprajz terén igen jelentékeny restaurátori teljesítményekről adhatunk számot... Nem sikerült a régészeti és újkori történeti gyűjtemény kivételével érdemi előrelépést elérnünk a műtárgyvédelem másik alapvető területén, a raktározásban. Továbbra is raktár és raktári bútor (raktárberendezés!) hiánnyal küzdünk." 47 Múzeumi jelentéseket olvasva először van szó a munkatársak "bérszínvonaláról"! "A tervidőszak végére sikerült felszámolnunk bérgazdálkodásunkban a kirívó aránytalanságokat, a nagymértékű elmaradásokat, de a múzeumi dolgozók bérszínvonala továbbra is számottevően elmarad más közművelődési intézmények alkalmazottaiétól." 48 Tovább nőtt viszont az állandó kiállítások száma. Ezek a   következők:   Baranya népművészetéből    Pécs (1983), Sokác tájház és népi   műemlékegyüttes Kásád (1984), Amerigo Tot Múzeum (új helyen és   bővített   anyaggal!) Pécs (1984), Simon Béla  Képtár    Siklós (1984),   Pécs   története   és munkásmozgalma   Várostörténeti Múzeum Pécs (1985),Pécs  szobrai  a XVIIIXIX.  században     Pécs (1985),   I.    Bolgár Hadsereg   Múzeuma Harkány   (1985)   (A Siklósról   áttelepített kiállítás   bővített anyaggal.),   Talpasház népi   műemlékegyüttes és néprajzi gyűjtemény Nagydobsza   (1985), Modern Magyar Képtár I.   1900-1950      Pécs Káptalanu.4.(1985),Modern Magyar Képtár II. / Kortárs gyűjtemény   Pécs Szabadság u. 2. (1985), Uitz Múzeum    Pécs (1985), Endre Nemes Múzeum Pécs (1985).

24.   kép: Várostörténeti Múzeum Pécs (udvari rész)
 
25. kép: Részlet a Várostörténeti Múzeum állandó kiállításából
 
26. kép: A Modern Magyar Képtár I. udvara a Székely Péter kőkerttel és a Múzeum Galériával (Pécs Káptalan u.4.)
 
27. kép: Endre Nemes Múzeum (Pécs, Káptalan u. 5.)

Ezenkívül saját múzeumi anyagból 10 kiállítás készült külföldön és 5 külföldről érkező kiállítást fogadott a múzeum. Az 1980-as évek első felében 99 időszaki kiállítást rendeztek az intézmény munkatársai.

Tanulságos táblázatot állítottak össze a téma szakemberei a múzeumi szervezet gazdasági helyzetére vonatkozóan.

"Megjegyzés: a táblázatban szereplő adatok   értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a bevételekben nem szerepelt az állami támogatás, de szerepel a vállalatoktól, költségvetési szervektől kapott támogatás egy része. Nem vagyunk önálló felújításképzésre jogosultak. "50

1980-ban a megyei múzeumi szervezet munkatársainak összlétszáma 108 fő, 1985-ben 170 fő volt. A létszámfejlesztés azonban nagyobb részben a kiállítások számának növekedése miatt vált szükségessé, tehát nem a szakalkalmazotti gárda létszámgyarapodása történt. Az 1980-as évek második felében éreztette hatását a múzeumvezetés azon elképzelése, amely a múzeumot a közönség, az oktatás, ill. a kor kifejezésével élve a nép művelés, közművelődés és a közvetlen ismeretszerzés hatékonyabb szolgálatába igyekezett állítani. "Az erőfeszítések eredményeként elmozdulás érzékelhető a tradicionális, sok konzervatív vonást hordozó "kincsőrző" múzeum elvétől és gyakorlatától egy rugalmasabb, nyitottabb, a nevelés-képzés igényeit is méltányoló művelődési intézmény irányába." 51 Az eddigiekhez hasonló, szűkös működési, személyi feltételekkel végezte munkáját a múzeum.

"Gazdasági munka. A VI ötéves terv főbb pénzügyi adatai" (1981-1985) 49

Megnevezés 1981 1982 1983 1984 1985 Összesen Növekedés %, 1981.évhez viszonyítva.*
Teljesítés              
Kiadás 13.546 14.595 18.800 22.068 26.114 95.123 93
Kiadásból munkabér 4.253 4.474 6.131 7.126 9.077 31.061 113
Bevétel állami támogatás nélkül) 3.574 5.291 3.278 2.483 2.594 17.220 -27
Felújítás 3.142 13.827 11.893 10.091 6.180 45.143 -

*1981=100%

"Így a hálózatfejlesztés és a háttér-apparátus közötti feszültségek nem csökkentek.... tömegessé, hatékonnyá és minden szakterületet arányosan mozgósítóvá vált (a) közművelődési tevékenység: a határozott eredmények mellett "mellékhatások" is jelentkeztek a gazdasági kapacitás és a muzeológiai alaptevékenység oldalán mutatkozó feszültségek formájában." 52 Nem sikerült azonban a múzeum akut problémáját jelentő raktárhelyzeten érdemben javítani. 1986-ban ugyancsak több állandó kiállítást nyitott a múzeumi szervezet.

Átadásra   került   Pécsen   az Ókeresztény   sírkamra  /mauzóleum,   a   későbbi világörökségi helyszínek egyik legjelentősebb és legismertebb kiállítóhelye.

28. kép: Ókeresztény Mauzóleum (Pécs Szent István tér)

Megnyílt a Merni pasa fürdője és   a   kütahyai   fajansz gyűjtemény   c.   kiállítás, valamint   a   Martyn   Ferenc Múzeum. Magyaregregyen az Arnold-ház:    kocsma   és mészárszék    népi müemlékegyüttese c. kiállítást készítették el az intézmény szakemberei. A 25 időszaki kiállítás közül az Uj szerzeményi kiállítás és a Restaurátoraink munkáiból c. bemutató több múzeumi szakágat érintő programja nagy közönségsikert aratott. Ugyanez mondható el a néhány évig megjelenő népszerű Örökség c. múzeumi periodikáról is, amely a szakmai alapokon nyugvó múzeumi ismeretterjesztés, közművelődés fóruma lett. A múzeumi technikai infrastruktúra állapotát mutatja, hogy "A változatlanul "ismerkedési", kísérleti stádiumban lévő számítógépes program mellett nagyobb arányú videofejlesztést" 53 hajtott végre az intézmény. A múzeumi fotólabor megkezdte a színes technológia kidolgozását. A dokumentációs, szakmai és adminisztrációs munkát jelentősen segítette az év folyamán beszerzett fénymásológép.

Az 1987. évről szóló jelentés - amelyet 1989-ben jelentettek meg az eredmények ismertetésével együtt erős kritikai észrevételeket fogalmaz meg a múzeum működési helyzetével kapcsolatban. "Az 1987. évben fokozott mértékben éreztették hatásukat az ágazat romló gazdasági kondíciói ....elindított fejlesztéseink, rekonstrukcióink befejezése a mind bizonytalanabbá váló finanszírozási helyzetben tovább húzódik, s ez tetemes költségnövekedéssel jár. A merev gazdasági szabályzórendszer viszont sajnálatos módon nem ad lehetőséget rugalmasabb, nyereségorientáltabb gazdálkodás kialakítására." 54 Továbbra is a múzeum életében a fő működtetési nehézséget az épületállomány, raktárak, biztonsági helyzet javításának megoldása, ill. megoldatlansága jelentette. Ujvári Jenő keserűen állapítja meg, hogy a "...múzeumi szervezet egyes saját fenntartású és idegen kezelésű kiállítóhelyeinek (régészet, néprajz, művészettörténet bizonyos objektumai) műszaki állapota és esztétikai megjelenése túlzás nélkül katasztrófálisnak minősíthető, s a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökkel a további romlást megállítani nem lehet." 55 A múzeum általános raktárhelyzetén saját erőből minimális javításra adódott lehetőség, "a probléma azonban radikális és átfogó megoldás nélkül a múzeum műtárgyvédelmi helyzetét alapjaiban rendítheti meg. "56 Az év folyamán gazdasági kényszerintézkedésekhez is kellett folyamodni, aminek részeként az  intézmény  megvált  a bérmegtakarítási kereten foglalkoztatott munkatársai jelentős részétől és elrendelték egyes kiállítóhelyek téli látogatásának szüneteltetését! A szakmai munka területén is mindez éreztette hatását. Közülük a több éve folyó - Baranya megye népművészetének monográfiája témafeldolgozását emeljük ki, amely 1987-ben anyagi eszközök hiányában elmaradt. Mindezen gazdasági, üzemeltetési körülmények között folytatódott a nagyszámú kiállításrendezés, ami a szakmai ambíciókon túl, a kor kultúrpolitikai elvárása is volt. Az állandó kiállítások közül Harkányban az I. Bolgár Hadsereg Múzeumának teljes felújítása zajlott, bolgár szakértői közreműködéssel. Mecseknádasdon Gerendavázas építkezés a dél-dunántúli németeknél című résszel bővült a tájház. Ezenkívül 14 már meglévő állandó kiállítást újítottak fel, továbbá 33 időszaki kiállítást rendeztek Magyarországon a múzeum munkatársai. 5 külföldi kiállítást fogadott és 6 kiállítást rendezett külföldön, részben közreműködőként az intézmény. Az intenzív közművelődési munka eredményeként javult a múzeum "propagandája", sajtómegjelenése. Jelentősen nőtt a kiadványértékesítés, de e területen nehézséget jelentett a népszerű, nyereséges saját kiadványok utánnyomásának pénzügyi forrása. A közönségkapcsolati szempontból hasznos kiadványok - pl. Örökség - azonban gazdasági szempontból nem rentábilisak. "A pedagógusok aktivizálására, felfogásunk szerinti érdekeltté tételére irányuló kísérlet a Pedagógiai Intézet bevonásával sem vezetett eredményre. Tárgyilagosan meg kell jegyeznünk, hogy a felsőoktatási intézményekkel való együttműködésben muzeológusaink elzárkózása is akadályt jelentett."57 Az 1987-es év részletes gazdasági mutatói jó áttekintést adnak a múzeumi szervezetről. Kiemelendő az intézményi bevétel jelentős növekedése, ami a kiadványértékesítési és bizományosi tevékenység nagyfokú javulását jelentette.

A tanácsi fenntartású múzeumi időszak utolsó jelentését Újvári Jenő megyei múzeumigazgató 1990-ben készítette el. 58 Mindez tulajdonképpen egy jelentős, számtalan ellentmondást sem nélkülöző múzeumi korszak lezárásának is tekinthető. Az extenzív fejlődés számtalan eredménye, számszerű gyarapodása "Közben egyre konzervatívabbá vált intézményünk önértelmezése és kultúrafelfogása; beszűkültebb történelemszemlélete; "önállósultak" funkciói; akadozóbb lett belső szerkezete és együttműködési készsége; s egyre elidegenedettebb viszonyba került közönségével. Az irányítás külső színtereiben pedig még mindig nagyon sok a "vezérlési" mód." 59 Az egyes múzeumi szakágak értékelését követően a múzeumi szervezet működési feltételei között olvasható az évtizede megfogalmazott visszatérő probléma összegzése: "Nem túlzás azt állítanunk, hogy a műtárgyvagyonra a legnagyobb veszélyt a múzeumi tárolási körülmények jelentik." 60 A jövőre utalva világosan kifejti a szerző, hogy a számtalan elavult állandó kiállítást újaknak kellene felváltani, aminek szakmai előfeltételei adottak, pénzügyi forrásai azonban hiányoznak. Világosan látja a szakma és intézményei bizonytalan helyzetét az 1980-90-es évek fordulóján a jelentés összeállítója: "Hosszú távon érvényes terveket szőni a jelen bizonytalan körülményei között aligha lehetséges. Annyi azonban kétségkívül belátható, hogy a magyar múzeumügy egészében, s így a Baranya megyei szervezetben is lezárult a dinamikus, extenzív fejlődés szakasza.... E folyamatból nem zárható ki egyes objektumok felszámolása, a kisegítő személyzet létszámának csökkentése sem. ...A szakmai, tudományos munkafeltételeinek biztosítására a költségvetésből egyre kevésbé lesz mód. ... Egy nyitott, kísérletező, rugalmas művelődéscentrikus múzeum képe rajzolódik ki előttünk; ígv jelenik meg az intenzív minőségi fejlesztés, és nem az extenzív növekedés ellentéteként. " 61 1989-ben a BMMI volt a házigazdája az országos múzeumigazgatói értekezletnek, ahol a fenti baranyai múzeumi gondokat az országos helyzet összefüggéseiben is lehetett vizsgálni.

 

A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának helyzete,
munkájának ismertetése 1990-2000 között

Huszár Zoltán

Az 1990-es évek múzeumi eseményeit - miután egy évtizedig nem publikáltak az intézmény évkönyvében szakmai összefoglalókat - az 1999-2000. évkönyvben sikerült, nagy összefogással elkészíteni. 62 A tíz év alatt több személyi változás is történt az intézmény vezetésében. Ujvári Jenőt 1993-ban Ecsedy István régész követte a megyei múzeumigazgatói székben, aki 1998-ig töltötte be hivatalát. 1998-ban Huszár Zoltán történész muzeológust választotta megyei múzeumigazgatónak a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlése, akinek mandátumát 2003-ban újabb öt évre megerősítették.

A 20. század utolsó évtizedében a gyorsan változó világ a múzeumokat sem hagyta érintetlenül. Új kihívásokkal kellett a két évszázados magyar múzeumügynek és az egy évszázados pécsi-baranyai múzeumoknak is szembenézni. A szakmai cél viszont, az elődökhöz hasonlóan változatlan volt: az elmúlt korok forrásainak, tárgyi világának begyűjtése, megőrzése, tudományos feldolgozása és a társadalom széles rétegei számára történő hozzáférés megteremtése kiállítás és katalógus, múzeumi   vezető,   akár   multimédiás   adathordozó, formájában.

A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága a rendszerváltást követően az érvényes törvények - 1990. évi LXV. Tc. és az 1997. évi CXL. Tc. 2001. évi LXIV. Tc. alapján - a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének (a továbbiakban Önkormányzat) 141/1998. (VI. 29.) határozatával jóváhagyott Alapító Okirata szerint végzi munkáját. A Megyei Múzeum feladata, hogy Baranya megye közigazgatási határain belül az öt szakmai osztályhoz tartozó terület Természettudományi, Régészeti, Képző- és Iparművészeti, Néprajzi, Új- és Legújabb kori Történeti osztály és a magyarországi déli szlávok (horvátok, szerbek, szlovének) tárgyi és szellemi kultúrájának intézménye, a Kanizsai Dorottya Múzeum (Mohács) keretében végezze tevékenységét. Mindez az Igazgatóság és a Gazdasági Ellátó Részleg irányítói, koordinátori munkájával valósul meg.

A múzeum a hozzá tartozó gyűjtemények nagyságrendje és kiállításainak száma alapján Magyarország legnagyobb múzeumi szervezetei közé tartozik. A közel 800 ezres darabszámú gyüjteményegyüttes hazai és sok vonatkozásban nemzetközi viszonylatban is meghatározó szerepet játszik.

A vizsgált időszakban a múzeum tevékenységét alapvetően a fenntartó Önkormányzat költségvetési támogatása tette lehetővé, kiegészítve a múzeum saját bevételeivel, valamint a különböző pályázati lehetőségek, támogatások és a hatósági feladatellátás kötelezettségéből adódó anyagi forrásokkal. Az utóbbiak aránya fokozatosan növekszik az intézmény költségvetésében.

Az elmúlt évtized során a múzeumok helyzete, így a pécsi-baranyai múzeumoké is jelentősen megváltozott, ami nem független a rendszerváltozás utáni magyarországi jogi (tulajdonosi és finanszírozási) helyzettől. E tekintetben a periódus elején megalkotott önkormányzati törvény meghatározóbb volt, mint az évtized utolsó harmadában keletkezett, múzeumokra vonatkozó jogi szabályozás. Az új fenntartói viszonyok a műtárgypiac önállósulását kísérő árrobbanással együtt rendkívül nehéz helyzetbe hozták a múzeumokat, különösen azok művészeti gyűjteményeit. A múzeum működési adatait vizsgálva nemcsak az látszik, hogy az extenzív fejlődési szakasz lezárult, hanem az is, hogy az informatikai fejlesztések ellenére (2001-ben 43 számítógépe, internet csatlakozási lehetősége volt az intézménynek), az intenzív munkavégzésnek nincsenek meg az optimális feltételei, a muzeológiai ágazatnak a recesszióval kellett küzdeni.

A múzeumi szervezet történetében először, a 2000. évben az Önkormányzat 96/2000. (VI. 27.) Kgy. határozata értelmében, a múzeumban 17,5 státuszt érintő létszámleépítést kellett végrehajtani. A határozatnak megfelelően 15 főt a szakmai tevékenységet végzők közül, 2,5 státuszt a gazdasági-műszaki munkakörben foglalkoztatottak közül kellett leépíteni, azaz elbocsátani. A létszámleépítés érzékenyen érintette az intézmény egészét, hiszen a feladatokat a csökkentett létszámmal is el kellett végezni. Mindezek jól érezhető működési és emberi nehézségeket is eredményeztek a múzeum munkájában. A fenntartó által jóváhagyott múzeumi létszám főmunkaidőben 119 fő. A múzeum szakembergárdája jónak mondható, hiszen közülük többen évek óta különböző felsőoktatási intézmények oktatóiként is tevékenykednek. (JPTE, ill. PTE, Iparművészeti Főiskola, Rk. Hittudományi Főiskola Pécs) Az intézménynek évek óta jó szakmai munkakapcsolatai vannak a magyarországi közgyűjteményekkel, számos hazai és külföldi partnerintézménnyel. A múzeum vezetése által az 1990-es évek végétől képviselt "nyitott múzeum" koncepciójának megfelelően - a vizsgált időszakban - az alábbi intézményekkel került sor szakmai együttműködési megállapodások megkötésére, amelyek a kölcsönös előnyökre építve, hatékonyabb szakmai munkát tettek lehetővé.

A múzeum intézményként és munkatársai által fontos szakmai szerepet játszik azokban az alapítványokban, amelyek az 1990-es években változó intenzitással és anyagi lehetőségekkel, de már eddig is számos maradandó értéket hoztak létre. Ezek az alapítványok a következők:

Mindennek   számos   közös   kutatási   program, mütárgyrestaurálás,   kiállítás,   kiadvány   lett   az eredménye.

A   múzeum   a   tárgyalt   időintervallumban   szakmai feladatvégzésre,   tehát   gyűjtésre,   tudományos feldolgozásra,   megőrzésre,   műtárgyvédelemre (konzerválás, restaurálás stb.), bemutatásra (kiállítások, katalógusok és egyéb kiadványok) szinte kizárólag eredményes pályázataiból tudott forrásokat biztosítani. A megnyert pályázatok jelentős részének utófinanszírozási jellege miatt és azok egy részének nehézkes teljesítéséből adódóan a 2000. év végén és a 2001. év elején az intézmény működésében átmeneti likviditási nehézségek jelentkeztek. Mindez a tudatos, előrelátó múzeumi munkát kiszámíthatatlanná, nehezen tervezhetővé tette. A fent leírtakkal együtt azonban állítható, hogy a múzeum jelentős, eredményes szakmai munkát végezett 1990-2000 között.

A működési nehézségek elsősorban a múzeum kezelésében lévő ingatlanállomány nagy részének elavult infrastruktúrájából, annak költséges üzemeltetéséből adódtak. E téren előrelépésnek tekinthető, hogy 1998-ban sikerült kialakítani a múzeumi időszaki kiállításoknak otthont adó Múzeum Galériát, ingatlaneladás, ill. múzeumköltöztetés nyomán elkezdődött -1999-2001 -ben a Természettudományi Osztály korszerű elhelyezésének munkafolyamata, amelynek folytatására kizárólag pályázati forrásokat lehet bevonni. 1999-ben és 2003-ban a szakmailag megalapozott KAC pályázatot forráshiány miatt utasították el. A Modern Magyar Képtár II. elhelyezésére az 1970-es évek végén kiszemelt ingatlan Pécs Papnövelde u. 5. - rekonstrukciója is megindult 20002001-ben, de az igazán átütőnek gondolt címzett pályázatra beadott anyag 1999-ben és 2003-ban sem nyert támogatást. A szakmai tevékenységből kiemelendő, hogy a múzeumnak a jelenleg joghatályos 1997. CXL. törvényből - amely 1998.01.01 -től lépett érvénybe - adódóan jelentős hatósági (elsősorban régészeti) feladatokat kell végezni, ami a Régészeti Osztályra különösen nagy szakmai és adminisztratív feladatokat ró. Az osztály munkájában a hatósági feladatellátás fokozatosan növekedett: 1998-ban 91,   1999-ben   152,   2000-ben   350   szakhatósági állásfoglalást,   véleményt   készítettek   az   osztály munkatársai. 2001. október 8-án lépett hatályba a 2001. LXIV.   törvény,   amely      felállította   a   Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (KÖH), ill. annak regionális irodáit, a dél-dunántúlit Pécsen. E hivatallal szoros napi munkakapcsolatban   van   az   intézmény,   elsősorban   a Régészeti Osztály.

Tényként   állapítható   meg,   hogy   a   múzeum   saját költségvetéséből már évek óta nem tud ún. tervásatásokat végezni. Az ásatási munkákat alapvetően az 1997. CXL. törv.   által   előírt   beruházói   kötelezettségből   adódó finanszírozás teszi lehetővé. A múzeum valamennyi ásatási tevékenységét a KÖH-höz benyújtott, az Ásatási Bizottság által jóváhagyott ásatási engedélyek alapján végzi. A múzeum kiállítási programjai közül néhány különösen sikeres volt az elmúlt évtizedben;  ezek az alábbiak: folytatódott - évenként váltva - a Pécsi Kerámia, ill. Kisplasztikai   Biennálé.   Régi   adósságát  törlesztette   a múzeum Az Angster című kiállítás megrendezésével, amely az európai hírű pécsi orgona- és harmónium gyárnak állított emléket (1992).

A magyar rádiózás 70 éves évfordulóján"... szól a Rádió" címmel  rendeztünk  kiállítást  (1995).  Több  múzeum összefogásának eredményeként elkészült "A bronzkor kincsei Magyarországon" c. kiállítás és katalógus (1995). 1996-ban megnyílt a millecentenáriumi ezüst éremmel kitüntetett Baranya népművészete c. állandó néprajzi kiállítás.

29. kép: Részlet a kiállításból

1997-ben megjelent a "Marcus Aurelius" katalógus, amely a világhírű baranyai leletet mutatja be.

1997-ben a Bolgár-magyar kapcsolatok évszázadai című időszakos kiállítás volt hivatott kiváltani a lebontott harkányi Bolgár kiállítást.

Az utóbbi évtized legjelentősebb, a baranyai múzeumoknak ajándékozott kollekcióját mutatta be az "Uralkodók, szentek, amatőrök. XVIII. századi portréminiatűrök a Habsburg-Lotharingiai Házból" (1999) c. kiállítás, ill. magyar-német nyelvű katalógus. A BMMI Múzeum Galériájában és Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett Zsolnay Miklós keleti kerámiagyűjteményét   bemutató,   az   "Egy   ismeretlen

orientalista" (1999), ill. ugyanezen anyag isztambuli bemutatója a "Művészet határok felett" (2000) c. kiállítás és a magyar-angol-török nyelvű katalógus jó szakmai visszhangot és igazi közönségsikert eredményezett. A Magyar Millennium évében jelentős, pozitív visszhangot váltott ki a "Kereszténység és államiság Baranyában. Pécsvárad 2000-2001" c. három kiállításból álló szakmai bemutató, ill. a hozzákapcsolódó magyarnémet-angol nyelvű katalógus.

30.kép: Részlet a Kereszténység és államiság Baranyában c kiállításból (Pécsvárad 2000-2001)
 
31. kép: A kereszténység és államiság Baranyában c. kiállítás katalógusának címlapja

 

A 6 országra kiterjedő Vasarely kiállítás (2000-2001), ill. magyar-német-angol  nyelvű katalógus  nagy  média  és közönségérdeklődést eredményezett.

Kitartó szakmai munkával, eredményes pályázatok révén lassan teljesül az a szakmai elvárás, hogy az állandó kiállításokhoz korszerű, magyar és idegennyelvű (angol, német) katalógusokat lehet az érdeklődő látogatóknak ajánlani. E program részeként jelent meg a Zsolnay kerámia (1999), a Baranya népművészete (1999), a Vasarely (2000), a Modern Magyar Képtár I. (2001), II. (2003) c. katalógus. Az intézmény tudományos tevékenységének összmúzeumi reprezentálója, a Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, amely sorozat több kötete - forráshiány miatt - az elmúlt évtizedben késve, összevontan jelent meg. A múzeumi tevékenység közművelődési hasznosításának részeként a 17 pécsi kiállításhoz "Ausstellungen / Exhibitions" c. leporellót adott ki a múzeum 1999ben. Ennek bővített változata a "Pécs és Baranya múzeumai, kiállításai" (2001) c. magyar, német, angol nyelvű kiadvány, amely a pécsieken kívül a múzeum 32 baranyai állandó kiállítását is bemutatja. Az iskolás korosztály számára "Régészeti kincsek Baranyában" (2001) címmel kiállítás-vezető és foglalkoztató füzet látott napvilágot.

A közművelődési tevékenység kézzelfogható eredménye, hogy az 1990-es évek csökkenő látogatószáma megállt és 1999-2000-ben már jelentős növekedést ért el. A pécsi kiállítóhelyeket több mint 300 ezer, a baranyaiakat közel 200 ezer látogató tekintette meg évente.

Az Önkormányzat és a BMMI a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) pályázati felhívására a "Múzeumpártoló Önkormányzat 2000" c. pályázaton II. helyezést ért el. A díjjal járó 1,4 millió Ft-ot műtárgyvédelemre és a műtárgynyilvántartás korszerűsítésre fordíthatta a múzeum.

A megyei múzeum intenzív szakmai érdekeltséggel rendelkezik a további két jelentős pécsi kulturális örökségi programban; a Pécsi Dóm Múzeum és a Középkori Egyetem kutatási, műtárgyvédelmi, bemutatási szakmai munkálataival kapcsolatban. Ezekről a múzeum vezetésének álláspontja az volt, hogy csak a szakmai szempontok maradéktalan érvényesítésével szabad az üzemeltetést megszervezni, ill. megvalósítani.

A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága szervezetébe tartozó gyűjtemények műtárgyállománya muzeológiai szakmai csoportok szerint a következő (2001. márciusi állapot):

I.  természettudomány: 5.200 egyedi leltározott tárgy, 277.480 szekrénykataszteri tétel

II.   régészet: 331.741  egyedi leltározott tárgy, 36.500 egyedi leltározatlan tárgy (gyarapodási naplóban nyilvántartva!)

III.    néprajz:  34.119 egyedi leltározott tárgy, továbbá a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban lévő tárgyi anyag:   13.379 egyedi leltározott néprajzi tárgy, valamint 4.411 egyedi leltározott történeti tárgy

IV.  új- és legújabbkor: 39.752 egyedi leltározott történeti tárgy, 2.103 egyedi leltározott numizmatikai tárgy, 697 egyedi leltározott képzőművészeti tárgy, 195 egyedi leltározott ipartechnika-történeti tárgy, 10.188 vegyes szekrénykataszteri nyilvántartott tétel!)

V. képző- és iparművészet: 11.678 egyedi leltározott képzőművészeti tárgy, 14.868 egyedi leltározott iparművészeti, valamint 620 leltározatlan (gyarapodási naplóban nyilvántartott!) tárgy.

 

A múzeumi szervezet működése 2001-2003-ban 63

Huszár Zoltán

Szakmai programokat - műtárgyvásárlás, műtárgyvédelem, tudományos kutatás, kiállítások, kiadványok stb. - szinte kizárólag pályázatok, vagy támogatások útján tudott az intézmény megvalósítani. A múzeum működésében, a látogatószám növekedésében érezhető befolyása volt a 194/2000 (XI. 24.) Kormányrendeletnek, amely 2001. 01. 01-től országosan egységesen szabályozta a múzeumok látogatási rendjét. Ennek eredményeként jelentősen növekedett a látogatószám - ami örvendetes tény - az viszont már elgondolkodtató, hogy a rendelet nyomán az ingyenes múzeumlátogatásra jogosultak száma nőtt meg ugrásszerűen, a belépőjegyet fizetőké viszont csökkent.

Ez a fenntartó által előírt bevételi terv teljesítése szempontjából sem közömbös az intézmény számára, hiszen a saját bevétel növelését az Önkormányzat évrőlévre meghatározza és annak jelentős része a látogatói jegybevételből származik.

A múzeum elkészítette a vonatkozó kormányrendelet 47/2001.(111.27.) Korm. rendelet a muzeális intézményekben folytatható kutatásról - alapján az intézmény kutatási szabályzatát, amely a szakmai osztályokra lebontva operatív módon határozza meg a kutatás  feltételeit,  módját.   A  megnövekedett  kutatói létszám miatt a múzeum - gyűjteményeihez viszonyított - kevés szakalkalmazottja csak jelentős többletmunkával képes e feladatot megoldani. A külső kutatók fogadására az intézmény ingatlanhelyzete sem jelent ideális megoldást! A múzeumi programok közül néhányat - a teljesség igénye nélkül azok szakmai és közönségsikere miatt fontosnak tartunk kiemelni.

32. kép: Göncz Árpád nyitotta meg Lammel Ilona keramikus kiállítását (Múzeum Galéria 2001)

Hazai kiállítások, konferenciák A Természettudományi Osztály, több évi szünet után, jelentős időszaki kiállítási sorozatot valósított meg a részben felújított Pécs Szabadság u.   2.   épületében.   A kiállításokhoz összefoglaló   vezető készült.   A   programok nagy    részéhez gyermekfoglalkozások kapcsolódtak,   amelyek egyértelmű közönségsikert eredményeztek.

33.  kép:  Részlet  a Természettudományi Osztály kiállításából

Az Új- és Legújabb kori Történeti Osztály volt a házigazdája a "Numizmatika és társtudományok" c. országos tudományos konferenciának, amelyre a hazai közgyűjteményekből, egyetemekről és a határon túli múzeumokból   is   érkeztek   muzeológusok.   Ehhez kapcsolódott a "Csaták ezüstben"   c.   időszaki kiállítás,   magyar-angol nyelvű   vezetővel, leporellóval.   (2001. szeptember)

34. kép:  A   Csaták ezüstben  c. kiállítás megnyitója

 

200 1 .    11.    16-án Rockenbauer   Zoltán kulturális   miniszter nyitotta meg a Modern Magyar Képtár II. (1955-2001) c. állandó kiállítást a részben felújított Pécs Papnövelde u. 5. számú épületben.

35. kép: Modern Magyar Képtár II. épülete
 
36. kép: A Modem Magyar Képtár II. kiállításának részlete

Külföldi kiállítások.

2001 első felében folytatódott a Vasarely kiállítás hat országra kiterjedő bemutatója Finnországban (Turku), Törökországban (Isztambul), Németország (Landkreis Passau - Asbach). (Angol, török és német nyelvű katalógusokat jelentetett meg a múzeum közösen a fogadó intézményekkel.)

A múzeum Zsolnay gyűjteményének szecessziós kiállításával vett részt a "Magyar Kultúra  Franciaországban 2001"   c.   nagyszabású   bemutatón Nancyban   (2001)   és   Beauvaisban (2002). A kiállításhoz francia nyelvű katalógus is készült.

37. kép: A franciaországi Zsolnay kiállítás 2001-2002 - egyik műtárgya

Hazai és külföldi kiállítások (2002) Az Új- és Legújabb kori Történeti Osztály "Kép és hang" c, nagyrészt saját anyagból rendezett kiállítása, a korszerű   audiovizuális   eszközök kiállítási alkalmazásával együtt pozitív visszhangot váltott ki a látogatókból. Az osztály két jelentős külföldi kiállítási anyagot is fogadott. A "Párizs" fotókiállítás a "Pécsi Francia Hét" kiemelkedő eseménye volt, amelyet a Francia Kulturális Intézet (Budapest) igazgatója és a pécsi tb. francia konzul együtt nyitottak meg. A Pécsi Tudományegyetem Latin-Amerika Központjával közösen szervezett "3. Pécsi Latin-Amerika Hét" megnyitása 12 latin-amerikai nagykövet jelenlétében történt   a   Várostörténeti   Múzeumban,   amelynek nagysikerű eseménye volt a "Prekolumbián művészet" c. kiállítás. (Kolumbiai 15. század előtti arany és kerámia műtárgyak első magyarországi bemutatója.)

38. kép: Részlet a Prekolumbián művészet c. kiállításból (Várostörténeti Múzeum Pécs 2002)

Ezenkívül  egy chilei  és egy  kubai  képzőművészeti tárlatnak is otthont adott az intézmény.

A Képző- és Iparművészeti Osztály Múzeum Galériában rendezett kiállításai közül - a teljesség igénye nélkül - az alábbiakat kell megemlíteni: kortárs japán kerámia ősi műhelyekből (megnyitotta a Japán Császárság Budapesti Nagykövetségének kulturális attaséja és a Japán Alapítvány igazgatója), Breuer Marcel 1902 - 2002, Szecessziós Zsolnay kerámiák, a budapesti svéd nagykövet által megnyitott "Három művész Nya Valandból (Svédország)" (a művészek a baranyai származású Endre Nemes egykori tanítványai). 2002-ben is folytatódott a nagy múltú sorozat, immár a XVII. Országos Kerámia Biennálé megrendezésével. Az osztály számos külföldi kiállása közül néhány: Magyar konstruktivizmus (Társrendező: Kiscelli Múzeum) Norvégia, Lettország, Észtország, Finnország; továbbá 2002-ben az első Zsolnay bemutatót rendezte a BBMI, társrendezőként az Iparművészeti Múzeummal közösen az USA-ban (New York BGC). Pécs-Eszék (Osijek) 30 éves testvérvárosi jubileumi   rendezvényeinek   megnyitásaként   Victor Vasarely kiállítás Eszéken (Waldinger Galéria). A kiállítást a horvát kulturális miniszter és a zágrábi magyar nagykövet nyitotta meg.

A BMMI által 2002-ben szervezett konferenciák. Jelentős szakmai sikernek számított, amelyet a résztvevők is visszaigazoltak, a "2000 év a Duna mentén / 2000 Jahre entlang der Donau" c. nemzetközi tudományos konferencia. (Pécs, 2002. május 16-19, a téma szakmai felelőse az Igazgatóság volt). A programban együttműködő partnerek: Baranya Megyei Önkormányzat, Pécs M. J. Város, Pécsi Tudományegyetem, Osztrák Köztársaság Tiszteletbeli Konzulátusa (Pécs), Landesmuseum Joanneum Graz (Ausztria), Historische Landeskomission für Steiermark (Graz), Österreichisches Kulturforum. A rendezvény során 21 szakmai előadás hangzott el a fenti témában, amelyeket magyar, osztrák, német, szlovén, horvát és jugoszláviai szakemberek tartottak. A konferencia keretében "Pódiumbeszélgetés az EU-ról / Podiumdiskussion über EU" címmel nyilvános kerekasztal-beszélgetésre is sor került. (A rendezvény támogatói: Aktionstiftung Österreich-Ungarn, Österreichisches Kulturforum, Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, NKÖM) A konferencia során dr. Barbara Lee-Störck igazgató (Österreichisches Kulturforum) megnyitotta Inge Morath: Donau (Duna) c. fotókiállítását. (Az elhangzott előadásokból 2003-ban magyar-német nyel vű tanulmánykötet jelent meg.) 2002-ben a BMMI volt a rendezője, házigazdája a Magyar Múzeumi Történész Társulat (MAMUTT) 3. Országos Konferenciájának (Pécsvárad, 2002. szeptember 4-6.) A rendezvényért az Új- és Legújabb kori Történeti Osztály és az Igazgatóság volt a felelős.

39. Krisztogram a pécsi világörökség jelképe

Krisztus monogrammal díszített bronzkarika

Lelőhely: Pécs, Péter-Pál sírkamra

Bronz

Méret: átm. 8.5 cm

Ltsz: Gyn 7/2000

A Chrisztogrammos, áttört, öntött bronzkarika a pécsi ókeresztény temető I. számú sírkamrájának (PéterPál sírkamra) 2000. évi renoválása során került elő a Szent István téren, Kárpáti Gábor ásatásán. Eredetileg egy római kori olajmécsest tartó lánc kötőtagja lehetett. Mindét végén kis bronzfülecske látható. Az ókeresztény temető kápolnájában használták a 4. században. A rajta látható négy görög betű közül a Xés a P a Krisztus név két első betűje, az A és ű szintén Őt jelöli, mint a kezdetet és a véget, a. feltámadást és az életet. A Christogramm Nagy Konstantin császártól kezdve a kereszténység jele lett az ókorban és gyakran később is.

Irodalom:

-  Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában 2000-2001 Pécsvárad 69

- Pozsárkó Csaba: A világörökségi krisztogram kapcsán in: Romváry F. (szerk.): Pécsi Szemle, 2002 nyár Pécs 2-4

Gábor Olivér

 

A konferencián a történeti muzeológia aktuális kérdéseiről tartottak előadásokat a téma jeles hazai szakértői, továbbá a MAMUTT elnöksége bemutatta a Társulat periodikájának, a Történeti Muzeológiai Szemle (2002) c. kiadvány első számát.

Pécsi világörökség

A pécsi ókeresztény temető világörökségi listára kerülése - 2000. november - (hivatalos diplomaátadó 2001. november 16.) az abban résztvevő intézmények jelentős szakmai sikerének számít. A BMMI részéről a világörökségi pályázat és kezelési terv elkészítésében a Régészeti Osztály és az Igazgatóság munkatársai vettek rész. A sikeres pályázaton túl jelentős törvényi kötelezettség miatt is többletfeladatot okoz a múzeumnak a világörökségi helyszínek régészeti kutatatásának folytatása, valamint a már látogatható helyszínek bemutatása. Mindezen feladatkör átfogó rendezésére az érintett társszervek Pécs M. J. Város, Pécsi Püspökség, Baranya Megyei Önkormányzat, BMMI, "Alapítvány a pécsi ókeresztény sírkamrák megmentéséért" közalapítvány bevonásával több alkalommal tárgyalásokat folytattak. A 2002. októberében Pécs M. J. Város által létrehozott "Pécs (Sopianae) Örökség KHT." remélhetőleg a fent jelzett feladatok finanszírozási és marketing tevékenységében eredményesen tud a BMMIvel együttműködni. Továbbra is fontosnak tartja a múzeum szakmai vezetése, hogy a 16 világörökségi helyszín kutatása, bemutatása, működtetése - a tulajdonos, ill. kezelő jogi személyekkel egyeztetve közös szakmai elvek szerint történjen.

40. kép: Dániel az oroszlánok között (freskótöredék) (Ókeresztény Mauzóleum, Pécs)

BMMI marketing terv

A BMMI az NKÖM fenti témában kiírt pályázatán múzeumi marketing terv elkészíttetésére nyert támogatást 2001. novemberében, amelyet a Pécsi Tudományegyetem marketing szakemberei az Igazgatóság munkatársaival közösen készítettek el. Mindehhez - először a BMMI történetében látogatószociológiai vizsgálatot is végeztek a kiállításlátogatók körében. A múzeumi marketing terv jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy a jövőben az intézmény szakmai és közönségkapcsolati munkáját hatékonyabban tudja végezni, az ehhez kapcsolódó pályázatokon részt tudjon venni.

Sajnálatos, hogy a marketing tervben leírtak megvalósítására a múzeumnak nem áll rendelkezésre költségvetési forrás és eddig ilyen pályázati kiírás sem adódott a program realizálására.

Szakmai programokról (2003)

Fontos megjegyezni, hogy a szakmai programokat, szinte teljes egészében, eredményes hazai és külföldi pályázatokból, támogatások felhasználásával sikerült megvalósítani.

Jelentős szakmai és egyben kultúrpolitikai eseménynek számított, hogy a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) és a BMMI Csontváry Kosztka Tivadar születésének 150. évfordulóján - 2003. 07. 05-én - újabb 10 évre meghosszabbította az MNG tulajdonában lévő Csontváry müvek pécsi letétjét. 2003. október 1-én a Csontváry Múzeum vendége volt Mádl Ferenc köztársasági elnök és felesége, valamint Stipe Mesic horvát köztársasági elnök és felesége, ill. az államfők kísérete. A vendégeket a megyei múzeumigazgató vezette a kiállításban.

41.kép: Mádl Ferenc magyar és Stipe Mesic
horvát köztársasági elnök látogatása a Csontváry Múzeumban (2003. októberi)

Az alábbi összmúzeumi szinten megjelenő eredményekre kiemelten fontos a figyelmet felhívni.

Az   Informatikai   és Hírközlési Minisztérium (IHM) "e-Világ, digitális tartalom és kultúra" c. pályázatának, IHM-ITP-2, 2003-ban történt eredményhirdetésén a BMMI az elérhető maximális támogatásban részesült, azaz 20 millió Ft-ot nyert, amihez 2 millió Ft önrészt is vállalt saját bevételei terhére. Mindez az intézmény szakalkalmazottainak, gazdasági munkatársainak és a velük együttműködő informatikai cég - RG Stúdió Kft. - közös sikere! Ennek eredményeként jelentős informatikai, technikai fejlesztésre került sor a BMMI-nél.

A   technikai   fejlesztéseken   kívül   kiállításaink, gyűjteményeink "virtuális" módon is látogathatóvá váltak az Interneten, (www.jpm.hu) Az IHM-ITP-5 közgyűjteményi szakalkalmazottak részére kiírt informatikai pályázatán a BMMI 16 munkatársa nyert egyenként 350 e Ft támogatást számítógép és egyéb digitális informatikai eszköz vásárlásához, ill. Internet csatlakozást. Mindez jelentős korszerűsítést jelent az intézmény, ill. munkatársainak szakmai munkájában.

Ugyancsak összmúzeumi eredménynek számít a Janus Pannonius Múzeum Évkönyvének 46-47. (2001-2002) számának a megjelentetése 324 A/4-es oldalon, amelynek 27 tanulmányát az átalakult szerkesztőbizottság gondozta. Jól sikerült könyvbemutató keretében mutatták be 2003. szeptemberében a Csontváry Múzeumban "A pécsi múzeumi értesítők és évkönyv repertóriuma 1908-1998" c, Hernádi László által összeállított kötetet, amelynek megjelentetését a BMMI is támogatta.

Több sikeres pályázat eredményeként műtárgy vásárlás és műtárgy-restaurálás is történt a "100 éves Múzeum" c. program keretében, amely a 2004. novemberében 100 éves pécsi-baranyai múzeumi rendezvényeket készíti elő. "100 éves múzeumok. Egy évszázad a pécsi-baranyai múzeumok életéből" címmel ismeretterjesztő sorozatot indított a múzeum a pécsi Baranyanet Online c. Közéleti és Társasági Magazinban, amelynek 6 számában a BMMI muzeológusai ismertették az egyes szakmai gyűjteményeket, ill. kiállításokat.

A BMMI vezető munkatársai, folytatva a 2002-ben Pécsen megkezdett dél-dunántúli megyei múzeumi szervezetek hatékonyabb szakmai együttműködését célul tűző megbeszéléseket, 2003-ban Kaposváron, majd Zalaegerszegen is hasonló értekezleteken vettek részt. A Baranya, Somogy, Tolna, Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatói közösen kezdeményezték az adott megyék összes országgyűlési képviselőjét levélben megkeresve, ill. felkérve "országos múzeumi kamara" létrehozásának támogatását.

Múzeumi ingatlanhelyzet

A múzeum 21 ingatlanban végezte szakmai munkáját. A szétszórt, többségében leromlott állapotú épületek működtetése rengeteg nehézséget, karbantartása, felújítása szinte megoldhatatlan feladatot jelentett az intézménynek és a fenntartónak egyaránt. Ezért is számított reménytkeltőnek az a korábbi önkormányzati döntés 137/2001 (IX. 25.) Kgy. határozat 5. pont amely így fogalmazott: "A testület felkéri a közgyűlés elnökét, hogy vizsgálja meg egy központi múzeumi raktár kialakításának lehetőségét és adjon megoldási terveket az intézmény szakmai koncepciója alapján - a kiállítóhelyek és a raktárak széttagoltságának fokozatos megszüntetése érdekében. Határidő: 2001. március 31." A pécsi-baranyai múzeumok 100 éves történetében először volt rá példa, hogy a műtárgyvédelem, az intézményüzemeltetés területén egy évszázada kardinális kérdésnek számító elhelyezési probléma megoldásának irányába, koherens rendszer kidolgozására nyílt, ill. nyílik lehetőség. A probléma összmúzeumi szakmai alapokon és a gazdasági realitásokat is mérlegelő megoldása részben a múzeumi munkatársakon is múlik, tehát azon, hogyan tudnak a lehetőséggel élni!

A fenntartó Önkormányzat az alábbi határozatokat hozta a 2003. évben, amelyek alapvetően érintették a BMMI személyi állományát: 50/2003./IV.17./ Kgy. hat. 10,8 e Ft; 138/2003 /IX.18./ Kgy. hat. 40.291 e Ft elvonást írt elő,  amely jelentős, kb.  24%-os  létszámcsökkentést eredményezett. Mindennek tényleges kihatása a 2004. évi szakmai- és gazdasági működés során jelentkezik igazán. A tárgyilagos helyzetismertetéshez tartozik azonban, hogy az Önkormányzat az elvont dologi és bérkerettel közel azonos támogatást adott a leromlott múzeumi infrastruktúra fejlesztésére: közel 20 millió Ftot az 1983-ban beépített Csontváry klímaberendezés cseréjére és kiállítótér felújítására, 20 millió Ft-ot a Pécsi Püspökség tulajdonában lévő Martyn Múzeum (Pécs Káptalan u. 6.) kiürítésére és a szomszéd ingatlanban Káptalan u. 4. - történő elhelyezésére, valamint a 2004. évi költségvetésben 12 millió Ft-ot a Régészeti Múzeum (Pécs Széchenyi tér 12.) korszerűtlen elektromos rendszerének felújítására.

A BMMI gazdasági működése 2003-ban időarányos költségfelhasználással történt, közvetlen likviditási gond nem jelentkezett, viszont a kétszeri költségvetési elvonás, közüzemi díjak növekedése az intézmény működtetésében költségvetési hiányt eredményezett. Ennek ellentételezését az intézmény saját többletbevétel növelésével igyekezett csökkenteni, amely a jegybevétel, kiadvány-forgalmazás, helyiségbérbeadás (pl. Csontváry Múzeum), pályázati, ill. hatósági (régészeti) feladatok bevételéből részben realizálódott.

A BMMI gazdasági működésére az ezredforduló időszakában alapvetően a következő tendencia a jellemző: a fenntartó Önkormányzat költségvetési támogatása - kb. 55-60% - kiegészítve a múzeum saját bevételeivel, valamint a különböző pályázati lehetőségek, támogatások és a hatósági feladatellátás kötelezettségéből adódó anyagi forrásokkal, kb. 40-45%. Az utóbbiak aránya fokozatosan növekszik az intézmény költségvetésében. A múzeum költségvetési helyzetéről, ill. annak belső arányairól annyit feltétlen meg kell jegyezni, hogy a fenntartói támogatás a bérek + járulékaik kb. 90-92 %-ára volt elegendő, a maradék 8-10%-ot és a teljes működési költségeket (közüzemi díjak, karbantartás, adminisztratív hivatali költségek stb.) a BMMI saját bevételeiből fedezte! A múzeumi szakmai tevékenység közel 100 %-át kizárólag pályázatok, támogatások teszik lehetővé! A magyarországi gazdasági, kultúrpolitikai realitásokat figyelembe véve a helyzet a jövőben sem valószínű, hogy kedvezőbben alakul. E sorok írójának meggyőződése, hogy - a bevezetőben is kifejtett - joghatályos szakmaifinanszírozási normatíva megteremtése lehet az alapja a múzeumokban felhalmozott szellemi és tárgyi értékek megőrzésének, a kulturális örökség emlékeinek továbbadására a következő generációk számára. Talán jelképesnek is tekinthető, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2004-ben "Múzeumpedagógiai   Nívódíj"-at   adományozott   a BMMI-nek   közönségkapcsolati,   látogatóbarát tevékenysége elismeréseként.

42.. Az "Emlék-kép" című centenáriumi kiállítást Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Kékes Ferenc (jobbról), a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke nyitotta meg a pécsi Várostörténeti Múzeumban (2004. november 6.

Források,   felhasznált   irodalom   B.   Horváth   Csilla fejezeteihez.

Janus Pannonius Múzeum irattára 1904 - 1958 Dunántúl 1911-1944 közötti évfolyamai

Pécsi Napló 1900 - 1942 közötti évfolyamai

Pécs-Baranyamegyei   Múzeum   Egyesület   értesítői 1908-1940

Marosi  Arnold:  A múzeumok  és  Pécs.  In:  A pécsi ciszterci rend főgimnázium értesítője 1904/05.1-28. p. Dombay   János:   A   Janus   Pannonius   Múzeum kialakulásáról. In: Janus Pannonius Múzeum évkönyve 1956.184-191.p.

Sarkadi  Eszter:  75  éves a  Pécsi  Múzeum.  Vázlatos történet a  kezdetektől   1945-ig.   In:  Janus  Pannonius Múzeum Évkönyve. Pécs 1980. 357-377. p.

Sarkadi Eszter: A Janus Pannonius Múzeum vázlatos története   a   felszabadulástól   napjainkig.   In:   Janus Pannonius Múzeum Evkönyve. Pécs, 1977.373-388. P.

 

Jegyzetek Huszár Zoltán fejezeteihez.

  1. Szőnyi Ottó évi jelentése a "Pécs-Baranyamegyei Múzeumi Egyesület" VI. Közgyűlésén, 1913. márc. 30- án. In: A "Pécs-Baranyamegyei Múzeumi Egyesület" Értesítője 1913.49
  2. Pulszky Ferenc: A mügyüjtemények hasznairól (Atheneum 1838. 185-189. p. Idézi: A műgyűjtemények hasznairól, Muzeológiai Füzetek 1979.2. 10. p.)
  3. Szőnyi Ottó: A pécsi városi múzeum 1911. évi fejlődéséről és állapotáról szóló jelentés. In: Pécs- Baranyai Múzeumi Egyesület Értesítője 1912. március- június 67. p.
  4. Idézi Berta István: A múzeumi gyűjtemények kialakulásának története. A múzeumi kiállítások, (in: Múzeumpedagógiai segédkönyv, szerk.: Eőry Márta Budapest 1981)9
  5. Ujvári Jenő: A "hely szelleme", mint múzeumalapító tényező, (in: Tanulmányok Pécs történetéből 2-3. Pécs 1996 szerk.: Vonyó József) 132
  6. Huszár Zoltán: A történeti muzeológia helyzete Dél- Dunántúlon (Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyében) In: "Él magyar, áll Buda még!" Történeti muzeológiai tanulmányok, szerk.: Zombori István, Budapest 2001. 121-127; Cseri László: A múzeum, avagy a rendszer muzealitása, In: Echo 2002. 1. 2-3., Nádasi József: Rész és egész. Töprengések Pécs művészeti múzeumairól, képzőművészeti kiállításairól. In. Echo 2002.1.4-8.
  7. Az   alábbiakban   a   Janus   Pannonius   Múzeum Évkönyveiben   (JPMÉ)   1961-2003   között  megjelent múzeumi   működésre,   tevékenységre   vonatkozó közlemények   alapján   ismertetjük   vázlatosan   a   fél évszázad történéseit. Természetesen a részletes szakmai munkát    terjedelmi okok miatt    e helyen nem tudjuk bemutatni.   Erre   röviden   az   egyes   gyűjteményeket bemutató   összefoglalókban   kerül   sor.   A  jövőben feladataink között fontosnak tartjuk azonban egy olyan múzeumtörténet   elkészítését,   amely   a   köztörténet eseményeibe, folyamataiba ágyazva vizsgálja a pécsi- baranyai   múzeumok   intézménytörténetét,   annak szakmai,   közönségkapcsolati   és   gazdasági vonatkozásaival együtt.
  8. JPMÉ 1962 387
  9. JPMÉ 1961 208
  10. JPMÉ 1961 207
  11. PMÉ 1961209
  12. JPMÉ 1961 209
  13. JPMÉ 1961 210
  14. A   KDM-ről   részletesen   Ferkov   Jakab   készített összeállítást a jelen kötetben!
  15. JPMÉ 1961 215
  16. JPMÉ 1962 391
  17. JPMÉ 1962391
  18. JPMÉ 1963 320
  19. JPMÉ 1963 321
  20. JPMÉ 1963 322
  21. JPMÉ 1964 378
  22. JPMÉ 1966 305-307
  23. JPMÉ 1967250-252
  24. JPMÉ 1968 330-331
  25. JPMÉ 1969 363-365
  26. A gyűjteményekről részletesen az egyes múzeumi szakterületek összefoglalójában van szó.
  27. JPMÉ 1970371
  28. u.o.
  29. JPMÉ 1971 317-318
  30. JPMÉ 1971 317
  31. JPMÉ 1974299
  32. u.o.
  33. JPMÉ 1975-76.336
  34. u. 0.337
  35. u.O.340
  36. JPMÉ 1977383
  37. JPMÉ 1978413
  38. JPMÉ 1979 379
  39. u. o.
  40. JPMÉ 1980 368
  41. JPMÉ 1981 233
  42. JPMÉ 1982 283
  43. u. o.287
  44. JPMÉ 1983 363
  45. u. o.
  46. Ujvári Jenő: A Baranya Megyei Múzeumok öt éve (1980-1985) JPMÉ 1985-1986383
  47. u.o.
  48. u.o.
  49. u. o. 387 (A táblázatban szereplő összegek természetesen ezer forintban értendők!)
  50. u.o
  51. JPMÉ 1987 242
  52. u.o. 241
  53. u.o. 241
  54. JPMÉ 1987225
  55. u.o. 225
  56. u.o. 225
  57. u.o. 231
  58. Ujvári Jenő: A Baranya Megyei Múzeumok helyzete, munkája. JPMÉ 1989311-318
  59. u.o. 312
  60. u.o.314
  61. u.o.315
  62. A Baranya megyei múzeumok tíz éve (1990-2000) Szerzők: B. Horváth Csilla, Dénes Andrea, Huszár Zoltán, L. Imre Mária, Nagy Erzsébet, Nagy Lászlóné, Uherkovich Ákos, Várkonyi György és W. Müller Judit. (Szerk.: Huszár Zoltán és Uherkovich Ákos) JPMÉ 1999-2000 (Pécs, 2002 181-205)
  63. Huszár Zoltán - Nagy Lászlóné - W. Müller Judit: A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága 2001-2002. évi tevékenységének összefoglalása. JPMÉ 2001-2002 305-322, valamint a BMMI 2003. évi munkajelentése.

 

A pécsi, baranyai múzeumok igazgatói

 

Marosi Arnold: 1903 - 1909
 
Szőnyi Ottó: 1909 - 1925/27
 
Fejes György: 1925/27 - 1938
 
Török Gyula: 1939-1950
 
Dombay János: 1938-1950 és 1950-1958 és 1958-1961
 
Papp László (balról): 1961-1964
 
Dankó Imre (középen): 1964 - 1969
 
Sarkadiné Hárs Éva (köpzépen): 1969 - 1983
 
Újvári Jenő (középen): 1983 - 1993
 
Ecsedy István: 1993 - 1998
 
Huszár Zoltán (középen): 1998-

 

  
Előző fejezet Következő fejezet