Előző fejezet Következő fejezet

"Ottan némán mozdulatlan álltam,

Mintha gyökeret vert volna lábam.

Lelkem édes, mély mámorba szédült

A természet örök szépségétül"

(Petőfi  Sándor: A Tisza)

 

A Természettudományi Osztály történetéből

Horvatovich Sándor

 

Az 1904. november 27-én a Pécs Országút utca (ma Rákóczi út) 11-ben megtartott "pécsi városi múzeum" (az eredeti helyesírással írva) ünnepélyes megnyitásakor az akkori állandó kiállítás hét terméből egyben egy 240 csigafajból, lepkegyűjteményből, mintegy 100 kitömött madárból, emlős koponyákból és mamut csontmaradványokból álló természettudományi kiállítást is felavattak. Az intézmény 1927-ben felvette a "Majorossy Imre Múzeum" nevet, 1935-ben új helyén a Rákóczi út 15-ben, két teremben, új állandó természettudományi kiállítását nyitotta meg. A harmadik állandó kiállításra ismét más épületben (Rákóczi út 54) 1947 decemberében került sor.

1950. március 25-től 1999. végéig a természettudományi gyűjtemény és kiállítás a negyedik épületben, a Rákóczi út 64-ben (állandó kiállítások: 1951, 1966, 1982) nyert elhelyezést, ahonnan a Szabadság út 2-be, jelenlegi helyére költözött.

1. kép: A Természettudományi Osztály épülete 2002-ben

 

1951-ben, az ország összes múzeumának állami kezelésbe vételének évében, három hónapig önálló természettudományi múzeuma volt Pécsnek. Majd ezután, 1951. április 2-tól 1958. június 30-ig a három osztályra (régészeti, néprajzi és természettudományi) tagolódó,   "Janus   Pannonius   Múzeum"   nevet  viselő intézmény más múzeumokkal együtt egyetlen múzeumi szervezethez, a "Pécs-Baranyai Múzeum"-hoz került. 1958. július 1-től megalakult a tanácsi irányítású "Baranya Megyei Múzeumi Szervezet", amelyet a rendszerváltás után a Baranya Megyei Önkormányzat, jelenlegi fenntartónk vett át.

Gyűjteményeink:

Ásvány-, kőzet- és kövületgyűjtemény

2.677 darabból áll. Magját Miskovszky Emil 200 tételes, száz évvel ezelőtt ajándékozott ásvány- és kőzetgyűjteménye képezi. A környéken folyó bányászat révén nemcsak sokféle ásvány és kőzetminta került ide, hanem a "Pécsi mammut" maradványait is       ennek       a tevékenységnek köszönhetjük.

2. kép: Mamut zápfog a gyűjteményben

 

A gomba- és növénygyűjtemény

A gombákat újabban a növény- és állatvilág mellett az élőlények harmadik, önálló csoportjának tekintik több, a másik kettőtől lényegében különböző jellegzetességük miatt. Ezeknek az élőlényeknek általában csak a szaporodó szerveit (kalapos gombák: "a gomba") láthatjuk szabad szemmel, mert a többi jóval nagyobb terjedelmű részük fonalak formájában a talajban rejtőzik. A gombafajok jelentős része csak mikroszkóppal látható, illetve tanulmányozható, ezek az ún. "mikrogombák". Tevékenységük azonban, mint lebontó szervezeteké Földünk egészének élővilága szempontjából a szerves és szervetlen anyag körforgalma miatt alapvetően fontos. A gyűjtemény mintegy 50.000 darabból áll, és mikro-, valamint nagygomba preparátumokat tartalmaz.

Az ún. herbáriumi lapokra már kiszárított állapotban felragasztott edényes növények (harasztok) és virágos növények gyűjteményét (8.760 felragasztott példány) Horváth   Adolf   Olivér   pécsi botanikus-tanár alapozta meg a Mecsekben, a Villányihegységben és ezek környékén gyűjtött példányokkal.

3. kép: Mezei   zsurló,   azaz   Equisetum   arvense herbáriumi lapon
 
4.  kép: Illatos hunyor, azaz Helleborus odorus - a Természettudományi Osztály jelképe herbáriumi lapon

 

A gyarapodás pedig elsősorban az osztály mindenkori munkatársainak és vendégkutatóinak, valamint Kevey Balázsnak köszönhető, aki intézményünknek ajándékozta a nagyon sok hazai ritkaságot tartalmazó herbáriumát.

Állattani gyűjteményeink

A jelenleg elfogadott rendszer szerint nyolc törzscsoportra (superphylum) osztott valódi szövetes állatokból osztályunk csupán a fajokban leggazdagabbakból, illetve a legismertebbekből rendelkezik,   főleg   dél-dunántúli   példányokból összeállított gyűjteménnyel.

III.Superphylum: Mollusca - puhatestűek, Gastropoda — csigák és Bivalvia-kagylók.

A 120 fajhoz tartozó, mintegy 4.500 gyűjteményi egységből álló puhatestű gyűjtemény elsősorban déldunántúli példányokat tartalmaz.

5. kép: Puhatestű gyűjteményünk egyik doboza

 

Alapjait Gebhardt Antal (1887-1968) hozta létre, majd az osztály későbbi munkatársai gyarapították. Singer István pécsi   magángyüjtő   2000-ben   adományozta múzeumunknak, főleg látványos tengeri csigahéjakból álló, elsősorban kiállítási célra kiválóan alkalmas, 1.200 példányos gyűjteményét.

V. Superphylum: Articulata - szelvényes állatok, Arthropoda ízeltlábúak-törzse.

Az egész állatvilágot figyelembe véve a legtöbb fajt (több mint 1 milliót, hazánkból mintegy harminc ezret) tartalmazó állattörzs, amelynek hozzávetőlegesen 90%-a rovarok osztályához (Insecta) tartozik. A rovargyűjtemény mind példányszámot (500.000 példány körüli), mind fajszámot (6.000 faj hozzávetőlegesen) tekintve a legnagyobb gyűjteményünk. Az elmúlt 30 évben a jól szervezett tájkutatásoknak köszönhetően ez fejlődött és gyarapodott a legtöbbet - elsősorban a következő rovarrendekből:

Coleoptera - bogarak A mintegy 4.000 fajból, és hozzávetőlegesen 140.000 példányból álló, túlnyomórészt a Dél-Dunántúlról származó kollekció alapjait a hazai állattani kutatásokban polihisztornak számító Gebhardt Antal teremtette meg mintegy 10.000 példányos, nagyon faj gazdag gyűjteményével

6. kép: Cincérek a bogárgyűjteményből

A gyarapodás az osztály munkatársainak   a táj kutatásokban való részvételével jött létre. Több száz hazai bogárritkaságunk van, köztük néhány, amelyekből csak mi rendelkezünk magyarországi példánnyal.

Emellett őrzünk korzikai, észak-afrikai, balkán-félszigeti, törökországi,   kaukázusi   és   brazíliai      az   osztály munkatársai által gyűjtött bogarakat is. Trichoptera - tegzesek Ennek a fejlődésében vízhez kötött rovarcsoportnak a gyűjteményében - amely a legteljesebb Magyarországon gyűjtött anyag - 340 faj több százezer példányát   6.000 fiolában   elhelyezve őrizzük.

7.kép:A  folyadékos tegzes gyűjtemény

 

Nagy értéke két nagy ritkaság hazai bizonyító példányainak sorozata. Lepidoptera - lepkék A lepkegyűjtemény, amelynek alapjait a főleg a Dél-Dunántúlról származó, mintegy 30.000 példányból álló, tudományos és gyűjteményi szempontból kifogástalan Nattán Miklós-féle (1910-1970) gyűjtemény képezi, a tájkutatások gyűjtéseivel együtt jelenleg meghaladja a 100.000 példányt, ritka fajokban gazdag.

8. kép: A Nattán gyűjtemény néhány lepkéje

A   molylepke   gyűjteményt   (7.000   példány)   külső munkatársak hozták létre.

Az  egyéb  rovargyűjtemények  példányait  (szitakötők, egyenesszárnyúak,   hártyásszárnyúak,   kétszárnyúak,

poloskák) a tájkutatások alkalmával beszervezett külső munkatársak gyűjtötték, így azok kisebb terjedelműek, összességükben a 14.000 példányt közelítik meg. VHI.Superphylum:   Deuterostomia   -   újszájasok, Vertebrata - gerincesek törzse Aves-madarak A közel 500 darabos, már feldolgozott és leközölt madárgyűjtemény elsősorban montírozott, kiállítási célokra kiválóan alkalmas példányokból áll, amelyek 148 fajhoz tartoznak. Legtöbbjüket Szalafai István gyűjtötte és preparálta.

9. kép: Madarak az "Élet a vízparton " című kiállításunkban

A jelentős tudományos értékű, 6.000 darab körüli, de még csak csekély mértékben feldolgozott tojásgyűjteményünk Horváth Lajos ornitológus, illetve hajdani   középiskolás tanítványai nevéhez, Agárdi Edéhez és Vándor Tamáshoz fűződik.

10. kép: Részlet Horváth Lajos tojásgyűjteményéből

 

A 145 fészekből álló Agárdi-féle fészekgyűjteményünk is figyelemre méltó.

Mammalia-Emlősök

Létszámuk a bőrbe tömött kisemlősökkel együtt nem éri el a százat, kiállítási célokra teljesen megfelelnek, többségük a mostani időszakos kiállításainkban található.

A Természettudományi Osztály szakalkalmazottjai és szolgálati idejük 1951. április 2-tól: Preparátorok: Szalafai István, (1952-1976), Márton Zsófia (1975-1982), Mészáros Ágnes (1982), Wágner Géza (1983-1984), Petrovics Zsuzsa (1983-1986), Lovászné Szabó Márta (1985-), Sár József (1977-1980, 1989-2003).

Muzeológusok: Gebhardt Antal (1951-1968): zoológus (barlangi állatvilág, puhatestűek, bogarak, kétszárnyúak, poloskák), Reményi K. András (1951-1952): geológus, Móczár László (1954-1956): zoológus (hártyásszárnyúak), Vass Anna (1955-1991): botanikus (gombák), Lovas Márton (1969-1971): zoológus (bogarak), Uherkovich Ákos (1971-2004): zoológus (lepkék, tegzesek, puhatestűek), Horvatovich Sándor (1976-1981, 1985-2004): zoológus (bogarak), Uherkovich Ákosné Nógrádi Sára (1983-2002): zoológus (tegzesek), Dénes Andrea (1989-): botanikus: (harasztok, virágos növények), Purger Dragica (2003): botanikus (harasztok, virágos növények), Kisbenedek Tibor (2004-): zoológus (egyenesszárnyúak).

Kiállításaink:

Állandó kiállítások: 1904,1935,1947,1951,1966,1982. Az   állandó   kiállítások   működése   alatt   időszakos kiállításokra az osztály épületében már nem volt hely, néhányat  azonban  más  épületben  lévő  kiállítótérben ezalatt is rendeztek munkatársaink.

Egymást követő, illetve egy időben több - a mai látogató közönséget az újdonság varázsával talán még vonzóbb időszakos kiállításra csak a Szabadság út 2-ben - 2000-től egészen napjainkig szám szerint 30-ra - azért került sor, mert az állandó kiállításhoz szükség lett volna annak az épületrésznek a tatarozására, és ehhez a forrásokat ez ideig még nem sikerült megszerezni.

Kutatási programjaink mind ún. "tájkutató programok" voltak, amelyek eredményei a "Janus Pannonius Múzeum Évkönyvé"-ben olvasható cikkeken kívül elsősorban a következő önálló kiadványokban jelentek meg: A Dél-Dunántúl természettudományos kutatásának eredményei I., A Barcsi Borókás élővilága I-IV., A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága, A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága, A Dráva mente állatvilága I-II, A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése, Magyarország tegzesei.

 

Felhasznált irodalom:

Sarkadi Eszter 1977. - A Janus Pannonius Múzeum vázlatos története a felszabadulástól napjainkig. JPM Évk. 19:373-388.

Sarkadi Eszter 1980.-75 éves a Pécsi Múzeum: Vázlatos történet a kezdetektől 1945-ig. JPM Évk. 24:357-377. Vass   Anna   1987.   -   A   Janus   Pannonius   Múzeum természettudományi gyűjteményének története. - JPM Évk. 32:227-240.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet