Előző fejezet Következő fejezet

A Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztálya

Töredékek 100 év történetéből

 

Nagy Erzsébet

A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályának régészeti gyűjteménye - nyilvántartási egységei szerint a városi, a megyei és az egyesített múzeumok szakosítatlan, majd szakosított (őskori, római kori, népvándorláskori, középkori) leltára - numizmatikai és embertani gyűjteménnyel, régészeti adattárral, fotó- és rajztárral, valamint jelentős szakkönyvtárral egészül ki. Egy-egy gyűjteményi egység kialakulásának története és a megye múltját bemutató állandó régészeti kiállítások sora felvázolja a múzeumi szervezeten belül a régészeti osztály létrejöttének és működésének történetét is. Területünkön is, mint általában, a történeti tárgyi emlékek gyűjtésére törekedve a nagyobb egyházi, iskolai régiséggyűjtemények, a megye és Pécs város területén felszínre került régészeti leleteket őrző magángyűjtemények váltak a múzeumi gyűjtemények alapjává, s az így kialakult törzsanyag pedig hosszú időre meghatározta a múzeumi osztály gyűjtőkörét és fejlődésének irányát. A két legjelentősebb régészeti magángyűjteményt Horváth Antal és Juhász László ügyvéd hozta létre. Az 1890-es években együtt buzgólkodtak a régészeti leletek felkutatásában és összegyűjtésében, s bizonyára jelentős szerepük volt abban, hogy végre Pécsett is felmerült a múzeumalapítás gondolata.

1898 tavaszán Juhász László felajánlotta a városnak, hogy régiséggyüjteményét letétként, kiállításra átengedi, s egyben vállalja, hogy a bevételt múzeumi célokra, elsősorban ásatásokra fordítja. A Múzeumi Bizottság szabad kezet adott Juhásznak a kiállítás megszervezésében, így a gyűjtemény honfoglalásig terjedő részét 1898 őszén kiállították a Sörház utcai népiskolában. A köztörvényhatósági bizottság 1899. április 25-én tartott rendes közgyűlésén elhatározta a városi múzeum és könyvtár létesítését, elfogadva hogy: "Juhász László ügyvéd, városunk ismert archeologusa, ki a létesítendő Pécsi nemzeti múzeum archeooógiai osztályának mielőbbi felállíthatása érdekében a legnagyobb buzgalmat fejti ki, ... terjedelmes és értékes régiséggyűjteményét tulajdonjogának fenntartása mellett mindaddig a városi múzeum rendelkezésére bocsájtja, míg a város ásatások és beszerzések útján ugyanily és ily számú anyag birtokába jut".1

"Ezen régészeti gyűjtemény kezelését, rendezését és igazgatását ..., míg az tulajdonát képezi, a város tanácsának  felügyelete mellett, Juhász László kizárólag magának tartja fenn."2

A város tanácsa, alig hogy kimondták a múzeum megalapítását, a gyűjtemény fejlesztése érdekében szorgalmazta a rendszeres régészeti ásatások megkezdését. "Pécs szab. kir. város mérnöki hivatala Régészeti-napló Jegyzi: Szmik Antal osztály-mérnök" feliratú, ma a régészeti osztály adattárában őrzött kéziratos napló első bejegyzése: "1899. márcz. hó 4-én Csontváz lelet" a mérnöki hivatal Szmik Antal vezetésével végzett hitelesítő ásatásának leírása ennek a munkának a kezdetét jelzi. A város nevében eljáró Szmik Antal osztály-mérnök, a Múzeumi Egyesület titkára és Juhász László, "a régészeti és történelmi múzeum tárgyainak tulajdonosa" közötti kapcsolat nem volt felhőtlen. Szmik ezt írja egy helyen: "Juhász László ügyvédnél   mintegy   12-15   db   cserepet   találtam...

Lelőhelyük Pécs lehet, vagy a közeli vidék, hol állítólag igen nagy mennyiségben kocsi számra fordulnak elő. A lelet helyét azonban előttem Juhász ügyvéd nagyon titkolta, s nem akarta megmondani. "3

Szmik jegyzi a pécsüszögi arany lelet előkerülését is: "Grosz   Antal   nagybérlő   üszögi  pusztáján,   az úgynevezett 'török fürdő' feletti dombon, a kozári határban, a domb tetején elvonuló dűlő út mellett földforgatás közben, január hó 30 án, agyag rétegben, 70 cm mélységben arany leletre akadtak...

A leletet Szabó Imre tiszttartó úr magához vette, s Grosz Sándor úr, Grosz Antal fia nekem személyesen megígérte, miszerint az 1-2 db kivételével, melyet emlékül meg akar tartani a városi múzeumnak fogja ajándékozni. "4

1. kép: Aranylemezek a pécsüszögi leletből

1902-ben állami támogatással lehetőség nyílt a Juhász gyűjtemény 8.000 koronáért történő megvásárlására. A Pécs, Országút utca 11. sz. épületben tervezett kiállítás szervezésére és rendezésére Wosinszky Mór és Marosi Arnold kapott megbízást.

2. kép:Oltár/székmodell
 
    3.kép: Kosár alakú edények
 
    4.kép: Agyagtűzhely

A gyűjtemény nyilvántartására "A pécsi városi múzeum régiség tárgyának jegyzéke leltári szám szerint" és "A pécsi városi múzeum régészeti osztályának leltára" szolgált. A tárgyakat leltárkönyvi leírás szerint 150 szekrényben helyezték el.

A Pécs Városi Múzeum ténylegesen, első állandó   kiállítása megnyitásával 1904. november 27-én jött létre. "A múzeumnak ez idő szerint 4 osztálya van: természetrajzi, régészeti, ipar- és képzőművészeti. Tervben van még néprajzi és könyvtároszt áh létesítése. ... Leggazdagabb a régészeti osztály, egymaga három szobát foglal el és ép ezért az oktatásra legalkalmasabb.

Vegyük tehát sorba e szobákat és lássuk, mit tanulhatunk bennök" írta a kiállítás vezető előszavában Marosi Arnold, akit a múzeum vezetésére, tiszteletbeli megbízás alapján 1903 ban kértek fel.5

A múzeum 1905-ben elfogadott szabályrendelete szerint a már öt osztály egyike, "a régészeti, numizmatikai és történelmi osztály célja Pécs városának és Baranya vármegye múltjának, területi viszonyainak és műveltségi állapotának megismerésére szolgáló tárgyakés irodalmi emlékek összegyűjtése, szakszerű felállítása és megőrzése". 6 A múzeum munkáját az 1906-ban újjáalakult Pécs-Baranyai Múzeumi Egyesület is segítette. Az Egyesület készítette el Szőnyi Ottó irányításával a város és a megye ásatási programját. Rendszeres régészeti kutatások, tervásatások kezdődtek. Marosi Arnold 1907-ben a pécsi köztemetőben népvándorláskori (avar) temető részletét tárta fel (a temető hitelesítését, ill. további feltárását később Kiss Attila és Nagy Erzsébet végezte). Szőnyi Ottó Baranya és Pécs római kori építészeti emlékeit kutatta. A múzeumot 1933-ban a mai Rákóczi út 15. sz. épületbe költöztették. Az új állandó kiállításban a régészeti anyag szintén három helyiségben, az előzőhöz hasonló elrendezésben volt látható: az elsőben a kőkorszak tárgyai, a falakon az ősember életét bemutató szemléltető képek, a második és harmadik teremben vaskori, római kori, középkori és újkori tárgyak voltak. Ekkor már évek óta dr. Fejes György látta el az osztály vezetését és a múzeum irányítását, s ekkor kezdte régészeti kutatásait a pécsváradi adóhivatalnok, a későbbi múzeumigazgató Dombay János: "Úgy gondoltam, muzeális értékű tárgyak összegyűjtésével és itt történő elhelyezésével tudom legjobban a figyelmet erre a pusztuló műemlékre, Pécs várad szívére, a környék és a vármegye eme egyik legszebb és legmagyarabb történelmi emlékére felhívni és terveimnek barátokat szerezni."

Összevethetjük Dombay munkáját a "hivatásos" régész tevékenységével. Dr. Fejes György, a városi múzeum vezetője a cserkúti temető ásatásának eredményéről egy újságcikkben 8 számolt be - az ásatásról nincs dokumentáció, nem lehet tudni hány sírt ásott. Kb. 40 sír lehetett, a múzeumi leltár szerint 28 sír volt, de csak az 1 21. sírról ad leírást - és nem csak 1932-ben, hanem 1934 ben és 1935-ben is volt feltárás. A leletanyagot nem lehet teljes bizonyossággal szétválasztani, sírok szerint azonosítani. 9

Dombaynál ilyen sosem fordult elő! Ugyanakkor állandó volt az összeütközés közöttük. "A pécsi múzeum eddig semmiféle formában nem mutatott támogatásra való készséget, de nem nyújtott támogatást sem. Ő a törvény betűi mögül hangoztatja, hogy tilosban járok. Ez a vád azonban csak akkor áll meg, ha az 1934. évi 190.000 V.K.M. sz. rendeletet a betűk szerint értelmezzük. Ez a rendelet a régészeti kutatások megszigorítása útján azt kívánja megakadályozni, hogy kutatásokat azzal nem foglalkozó és hozzá nem értő egyének végezzenek, akik az előkerülő emlékekben csak kárt tesznek, avagy a leletekből kereskedelmi cikket csinálnak... Ez a törvény szelleme, szándéka. Ha a pécsi múzeum engem is ezek közé soroz, arra sem méltatom, hogv védekezzem vádja ellen. Úgy hiszem azonban, hogv más az, amiért szálka vagyok a szemében. Bármint van is, szomorú és elkeserítő az a tény, hogy egy tudományos intézmény nem ismeri fel vállalkozásom becsületességét és jelentőségét, és nem tudja azt beilleszteni a maga egész vármegyét érintő célkitűzéseinek a keretébe" panaszolta Dombay János.

Miután Fejes Györgynek a városi múzeum vezetéséről le kellett mondania, az új igazgató, Vörös Márton azonnal nagyszabású leltározásba kezdett. 1938-ban a régészeti gyűjteményt rendezve mindent újra számbavettek, a folyamatos leltározás során az új leltári szám mellett a régi leltári számot és a valamikori gyarapodási napló számot is feltüntették. A " Városi Múzeum Leltárkönyve" I. kötet 1-3.483 leltári szám alatt 8.663 db, a II. kötet 3.484-7.915 leltári szám alatt 12.238 db tárgyat tart nyílván, a Városi Múzeum leltára ma is a Régészeti Osztály összetételében vegyes, anyagában gazdag, önálló gyűjteményi egysége.

1939-ben Török Gyula régész lett a múzeum igazgatója, aki rendszeres régészeti kutatást kezdett Pécs város területén, s vezetésével megkezdődött Zók-Várhegy és Pécs-Jakabhegy őskori lelőhelyeinek tudományos kutatása.

"A közgyűjtemények országos főfelügyelője... 1940. májusában pécsi szemleútja alkalmából múzeumunkat megtekintette. Ekkor felvetette azt a gondolatot, hogy a múzeum régészeti anyaga, amely a gyűjtemény legértékesebb részét képviseli, az emeleten nyerjen elhelyezést, ahol az újabb kori történeti anyaghoz szorosan kapcsolható. A földszint termeinek kifestése alkalmat nyújtott a felvetett gondolat keresztülvitelére és így a tárgyi történeti forrásanyag az őskortól a legújabb korig az emelet kilenc termében ... nyert elhelyezést. A megoldás helyességét a megnyitott új állandó kiállítás sikere igazolta."'10

Hiába az új állandó kiállítás, a Városi Múzeum legértékesebb tárgyait már 1941-ben elcsomagolták, ahogy az 1938-ban alakult Baranya Vármegye Múzeuma "régészeti anyaga is elcsomagolva a légvédelmi óvóhelyen van ".

A megyei gyűjtemény régészeti anyaga Dombay János rendszeres, a megye egész területére kiterjedő régészeti kutatásának hozadéka. Mintegy húsz esztendő ásató tevékenységének eredményeként több jelentős őskori telep és temető feltárásán, publikálásán " kívül 8 római kori villát, uradalmi telepet figyelt meg, és 9 temető területén végzett ásatást.

5. kép: Festett edény a zengővárkonyi temetőből (Lengyeli kultúra)

Kutatásainak, megfigyeléseinek eredményét 1957-ben összegezte; a "Későrómai temetők Baranyában." c. tanulmányában 12 a leletanyag leírása és részletes elemzése után megkísérelte annak csoportosítását is. Az évek multával és ismeretei gyarapodásával a lelőhelyek anyagát már nem csak a gyűjtemény-gyarapítás szempontjából nézte, hanem azt további kutatásai forrásának,   alapjának   tartotta.   Határozott   kutatási program szerint 1936 és 1961 között 16 avar temető részletét, több mint 1.400 sírt tárt fel. Árpád-kori kutatásai, a magyarság kutatása során 6 temetőt vizsgált meg, illetve tárt fel részben vagy szinte egészben. A 3 legjelentősebbet,  a két ellendit és a somogyi temető leleteit az "Árpád-kori temetők Baranyában." c. tanulmányában tette közzé, azonban az anyag értékelő összefoglalását már nem végezhette el.13

1941-ben a megye műemléki épületet vásárolt a pécsi Széchenyi téren a múzeumi gyűjtemény elhelyezésére. Azóta is ez az épület ad otthon a Régészeti Osztálynak és határozza meg annak kiállítási és raktározási körülményeit. Akkor a régészeti anyag raktári elhelyezést nyert, mivel még nem volt alkalmas a terület történetének bemutatására, s a háborús viszonyok sem tették lehetővé a tervezett gyűjtő munka kiteljesedését.

1943-ban közgyűjteménnyé nyilvánították a vármegyei múzeumot.   A   leltárkönyv,   "Baranya   Vármegye Múzeuma" I. kötet (1932-1938) 2.645 db, II. kötet (1938-1943) 11.417 db, III. kötet (1943-1949) 10.651 db nyilvántartására szolgál, tárgyleírásai és művészi rajzai igazi élményt nyújtanak.

6. kép: A leltárkönyv művészi rajzai

 

A múzeumügy továbbfejlődését a két, működési- és gyűjtőkörében   alig   különböző   pécsi   múzeum népművészeti   és   régészeti   anyagának   kölcsönös kicserélése és új állandó kiállításon való bemutatása jelentette.

A megyei múzeum állandó régészeti kiállítása "a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja irányításával és részvételével brigádmunkával készült el és 1950. március hó 4 én nyílt meg. Anyaga a késői    csiszolt kőkorszaktól kezdve a XI. századig mutatja be a társadalom és a művelődés fejlődésének történetét Baranya megye területén. Rajta kívül még mintegy 60.000 darab régiség van a múzeum raktáraiban. ...A folyosón kiállított embertani anyag teljes egészében a múzeum népvándorlás- és árpádkori ásatásaiból származnak. A raktáron őrzött emberi csontanyag 20.000 darabot tesz ki. E csontanyagot dr. Entz Béla egyetemi tanár vizsgálta meg és dolgozta fel kórtani szempontból. A továbbiak során ma élő személyekről készült fényképek segítségével, emberi csontanyag és részletes magyarázószöveg nyomán tanulmányozható Baranya megye árpádkori és avarkori népességének antropológiai összetétele." 14 "A múzeum régészeti kiállítása ... a dialektikus materializmus szellemében, a modern didaktikus követelményeknek megfelelő eszközökkel épült fel. Anyaga Baranya megye és Pécs városa területéről való és az ... itt élő népek, néptöredékek társadalom- és művelődéstörténetét szemlélteti. Hely hiányában a mai napig nem valósulhatott meg a magyar középkor s az újkor emlékeinek bemutatása. " - értékeli az 1967-ig fennállt kiállítást a Vezető 11 .javított kiadása. 15

1951-ben az állami kezelésbe vett és Dombay János igazgatása alatt egyesített városi és megyei múzeum a Janus Pannonius Múzeum nevet vette fel. 1958-ban alakult ki az a megyei múzeumi szervezet, ami napjainkban is működik.

  1. Pécs szab. kir. város köztörvényhatósági bizottsága 1899. ápr. 25-i rendes közgyűlésének jegyzőkönyv kivonata 90/293.  in:  Sarkadi Eszter: 75 éves a Pécsi Múzeum. Vázlatos történet a kezdetektől 1945- ig. JPMÉ 24. (1979)357-377. Pécs, 1980.358-362.                      
  2. Szerződés Pécs szab. kir. város és Juhász László között, 1900. febr. 14. Sarkadi im. 362.
  3. "Pécs szab. kir. város mérnöki hivatala - Régészeti-napló -Jegyzi: Szmik Antal osztály-mérnök" naplóbejegyzés 1899. márczius 29-én
  4. "Pécs szab. kir. város mérnöki hivatala - Régészeti-napló - Jegyzi: Szmik Antal osztály-mérnök" naplóbejegyzés 1900. február 10-én
  5. Vezető a pécsi városi múzeumban. írta Marosi Arnold ciszt. r. főgymn. tanár, múzeumi igazgató. Pécs, 1905.
  6. Sarkadi im. 368.
  7. Marosi Arnold: Újabb leletek a korai középkorból a Pécsi Városi Múzeumban. Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1908. 42-47., uő. Ásatás a pécsi népvándorláskori sírmezön. Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1909. 103-111. g.
  8. Fejes György: Longobard sírlelet Cserkúton. Dunántúl 22, 143. szám, 1932.6.26. 4.old.
  9. 1956-ban maga Dombay végez hitelesítő ásatást a lelőhelyen. "A községtől D-re az ún. Zsebe határrész felé vezető út szögletében sikerült azonosítani a 20 évvel ezelőtt kiásott germán-avar temetőt. Ez évben szőlőtelepítés folyamán 20 NyK-i irányítású sír került feltárásra. A temető nagykiterjedésü, még további 120-150 sírra lehet számítani." /Dombay János. Cserkút. Arch. Ért. 83. 1956. 100./
  10. Török Gyula: Pécs szab. kir. város Majorssy Imre Múzeumának 1940. év végi állapota. PMIMÉ 1939-1940. 89.
  11. Das Neolithikum von Zengővárkony, Kom. Baranya (Ungarn). Germania, 22. 1938. 215-218., A zengővárkonyi őskori telep és temető. Arch. Hung. XXIII. Bp., 1939., Die Siedlung und das Gráberfeld in Zengővárkony. Arch.Hung XXXVII. Bp.,1960.,
  12. JPMÉ 1957. 181-330
  13. 1. -JPMÉ 1960. 135-158., II. - JPMÉ 1961. 69-84.
  14. Dombay János: A Pécs-baranyai Múzeum régészeti kiállítása, é.n.
  15. Vezető a Janus Pannonius Múzeum régészeti kiállításához. A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 11. szám, Pécs, 1966.

 

Munkatársak

Pécsi Városi Múzeum, majd Pécs Szab. Kir. Város Majorossy Imre

Múzeuma

Régész  
Marosi Arnold 1903-1909
Szőnyi Ottó 1909-1922
Fejes György 1923-1936
Horváth Tibor 1938
Török Gyula 1939-1952

Baranya Vármegye Múzeuma

Régész  
Dombay János 1938-1951

 

Pécs-Baranyai Múzeum, majd Janus Pannonius Múzeum (Régészeti Osztály)

Régész-muzeológus  
Dombay János 1951-1961
Kováts Valéria 1960-1983
Papp László 1958-1973
Kiss Attila 1962-1973
Bándi Gábor 1962-1973
Maráz Borbála 1974-2000
Ecsedy István 1975-2000
Kárpáti Gábor 1975-2004
Katona Győr Zsuzsa 1980-1995
Sonkoly Károly 1984-1986
Nagy Erzsébet 1980-
Gábor Olivér 1996-
Kovaliczky Gergely 2000-
Antropológus  
K. Zoffmann Zsuzsanna 1967-1973
Grafikus, ásatási technikus  
Szíjártó Kálmán 1972-1977
Sümeghy Gyöngyvér 1972-
Krasznai Péter 1975-
Gvűiteménykezelő  
Jóni Pálné 1951-1989
Tari Józsefné 1982-
Restaurátor  
Bessenyei Vendel 1945-1985
Kemény Miklós 1961-1973
Czopf Jánosné 1964-2001
Horváth Zsuzsanna 1975-
Horváth Éva 1976-
Gardánfalviné Kovács Magdolna 976-

 

Válogatás a Régészeti Osztály műtárgyaiból

"Zengővárkonyi Madonna"

 

Lelőhely: Zengővárkony, ltsz.: 5.187.1939. mérhető M: 5 cm. A gyermekét szoptató anya egyszerű megformálású, vörös földfestékkel festett kis szobra egy kultuszedény része volt, a Zengővárkony mellett feltárt újkőkori településen került elő. Irodalom: J. Dombay: Die Siedlung und das Graberfeld in Zengővárkony. Arch.Hung XXXVII. Bp., 1960.

Nagy Erzsébet

Madár alakú edény

 

Lelőhely: Zók-Várhegy, ltsz.: 55.2. M: 6 cm, H: 10 cm.

A híres zóki madár alakú edény kr. e. 2800 körül készült, és 1917 óta a pécsi múzeum őrzi. A korabronzkori népesség kerámiaművességének kiemelkedő emléke, és közvetlenül utal a kultúra déli   kapcsolataira.   A madár alakú edények, aszkoszok, az égei kultúrák köréből kerültek Közép-Európába a bronzkor hajnalán. A vallási szertartásokban is kiemelkedő szerepük volt.

Irodalom: Ecsedy István: Zók-Várhegy. Egy szőlőhegy évezredei. Zók, 1999

Nagy Erzsébet

Mészbetétes díszű edények

 

Lelőhely: Németbóly, ltsz.: 316/2., Csúza 4. sír, ltsz.: 5.58.1943 M: 9,8 cm. Mészbetétes edények népe kultúrája, középső bronzkor.

Irodalom: Bándi Gábor: "A dél-dunántúli mész betétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete" Dunántúli dolgozatok 4. Pécs, 1967

Nagy Erzsébet

Tál

Lelőhely:   Pécsvárad, Kossuth u. 17., ltsz.:Ő.69.24.L, M: 20,8 cm SzÁ: 29 cm FÁ: 9,7 cm. Mély tál. Vízszintesen   kihajló peremű,   cilindrikus nyakú, csonkakúp testű barna   edény.   A   váll síkozott,   négy   húzott bütyök és fogófül díszíti. Kora: késő bronzkor

Nagy Erzsébet

Bronz kard

 

Lelőhely: Magyartelek. Albertfalu, ltsz.: 322. 373 H: 27,5 cm és 35,5 cm. Markolatán 4 db szöggel átütött bronz rövid kard, az egyik díszítetlen, a másik markolatán és középén borda fut végig. Koruk: késő bronzkor

Nagy Erzsébet

Bronz kés

Lelőhely:   Görcsöny, Siklós,

ltsz.: 375,376 H: 20,6 cm és 22,5 cm. A nyélen és a fok   alatt   poncolt díszítésű bronz kések. Kora: Ha A

Nagy Erzsébet

Palack

Lelőhely: Pécs, Köztemető, ltsz.: 576.25, M: 31,4 cm. Korongolt, hosszú nyakú, lencse alakú palack. Kelta kori, Fejes György ásatásán került elő 1932-ben.

Nagy Erzsébet

Bronz emailos-fibula

Lelőhely: Pécsvárad, Zengővár, ltsz.: R.98.3.1, d 5,8 cm. Kerék alakú áttört bronz fibula (ruhakapcsoló-tü). Tűtartója ép, tűje elveszett. A kerék abroncsán küllőszerűen elhelyezett kék emailos díszítés. A kerék küllőit négy emailos peltadísz alkotja. Készítési helye valószínűleg Gallia Belgica provincia, ideje 2. század. Sellye IV. 1 típus.

Irodalom:   Kárpáti Gábor,   Bronzfibula Zengővárról.   Pécsi Szemle 1998/1,11. Sellye Ilona, Császárkori emailmunkák Pannoniából, DissPann 11:8 Bp. 1939. Patek Erzsébet, A pannoniai fibulatípusok elterjedése és eredete, DissPann II: 19 Bp. 1942.

Nagy Erzsébet

Bronz lovasszobrocska

Lelőhely: Kővágószőlős

Bronz

Ltsz:R. 83.129.1 Méret: talp: 5,7 cm x 2,3 cm, v: 0,1 cm, ló tag 5,5 cm, sz: 6,8 cm, lovas: 4,9 cm.

A kővágószőlősi római kori villa Burger Alice által   vezetett   ásatásán került elő a bronzszobrocska. Feltehetően önálló díszként szolgált, hiszen alsó lemeztalpa a kiegyensúlyozást szolgálja. A ló római módra van felszerszámozva (pl. nincs kengyele), a lovas pedig jobb karját magasra emeli, valószínűleg lándzsát tartott benne egykor. A ló galoppban lépked.

Irodalom: Burger Alice: The Roman Villa and Mausoleum at Kővágószőlős, near Pécs (Sopianae). Excavations 1977-1982. JPMÉ 1985-86.65-228. Pécs.

Gábor Olivér

A Dunai lovasisten kőtáblája

Lelőhely:

Pécs, Citrom u. 1-3.

Mecseki mészkő.

ret: 29.8 cm.

Ltsz: Gyn 6/86.

Dunai   lovasisten római   kori   kultusza   a Balkán északi részéről, a 2.   század   folyamán indult ki, szinkretisztikus hatásokat   magába szívva. Ez a pannoniai, Sopianae városi kőfargavány 3. századi, letisztult ábrázolás. Középen egy nő (istennő?) szoknyáját felhúzva, abból abrakkal eteti a kétoldalt látható lovasok lovait. A két lovas (dioscurok?) a nő felé léptet, miközben a jobb oldali ló a legyőzött ellenfélen tapos. A dunai lovasisten több száz ábrázolása ismert, főleg Pannonia, Dacia és Dalmacia egykori területeiről. Irodalom: Gábor Olivér: A dunai lovasisten három újabb emléke Baranya megyéből, in: JPMÉ, 44-45.1999-2000. Pécs. 79-88.

Gábor Olivér: Three New Finds of the Danubian Horseman from Baranya County, in: Pannonica No. I. 2003. Budapest. 449-466.

Gábor Olivér

Vadászjelenetes sírkőtöredék

 

Lelőhely:

Pécs, Váradi A. u.

Mecseki mészkő.

Méret: 73 cm. Ltsz: 1247.

A sírkövek készítésének 2-3.   századi   szokása szerint   leg felül   a timpanon,  alatta az ott eltemetettek szimbolikus portréi, majd az életükre vagy halálukra utaló jelenet látható. Alább következik az áldozati jelenet, majd a tulajdonképpeni sírfelirat. Az itt bemutatott töredéken egy vadászat ábrázolása maradt fenn, jelezve, hogy a család életében valami szerepet játszhatott a vadászat. A kivont karddal vágtató lovasok és a dúsl lombú fa ábrázolása thrákiai eredetű mintakincs. A kövön megőrződtek az eredeti vörös festés nyomai. A 3. században felállított sírkő egy családi sírboltot díszített. Irodalom: Fülep F. - Burger A.: Pécs római kori kőemlékei. 1974. Pécs. 24.

Gábor Olivér

Frontalia (ló homlokpáncél)

Lelőhely:Magyaregregy, Márévár,

ltsz.-gysz.: 166. Hossza 37,7 cm.

Trébelt   bronzlemez, vésett   és   poncolt díszítéssel. A ló homlokát védte,   két   oldaláról   hiányoznak   a  homlokpáncélhoz zsanérral  csatlakozó pofavédő-lemezek.  A  középtájon elhelyezkedő lunuladísz alatt, és a lemez alján beponcolt felirat (...]DASISTAT és ...]DASI), valószínűleg a tulajdonos neve. Kora: 2-3. század.

Irodalom: M. Junkelmann: Reuter wie Statuen aus Erz, Mainz 1996. 79-84., H. Born-M. Junkelmann: Römische Kampf-und Turnierrüstungen VI. Berlin 1997.79-80.

Nagy Erzsébet

Bronzszobor

Lelőhely: Pécs

ltsz.:R.76.1.1,

H: 12,2 cmM: 10cm.

Ló   bronz   szobra. Felszerszám ózott, ágaskodó lovat ábrázol. A ló fejét kissé jobbra veti, pofája és  sörénye különösen   jó   kidol gozású, hátsó lába törött. Kora: 4. század

Nagy Erzsébet

Kettőscsatornájú üvegkameók

Lelőhely: Pécs, Apáca u. 8. L/10. sír,

ltsz.: R.69.10.10.

Kettőscsatornájú üvegkameók (9 db) kopasz rabszolga maszkkal, karkötő részei lehettek. Feketének látszó üveg valamennyi, átvilágítva sötétzöld, barnászöld. Alakjuk szabálytalan, hátoldaluk lapos vagy enyhén domború. Feltételezések szerint a kettőscsatornájú üvegkameók előállítási helye Pannoniában, akár valamelyik dél-pannoniai központban volt. Irodalom: F. Fülep: Sopianae. Bp. 1984. 91., Pl. LII.7., Gesztelyi Tamás: Vésett ékkövek Pannnoniában. Bp. 1998. 74-76., 145.

Nagy Erzsébet

Korsó

Lelőhely: Dunaszekcső,

ltsz.:712,M:22,4cm.

Keleti   eredetű   díszítés,   és karakteres    keleti    arc    a dunaszekcsői hunkori edényen. Irodalom:    Kiss   Attila:    A népvándorlás   és   a   magyar honfoglalás   kora   Baranyában. Baranya   megye   története   az őskortól   a  honfoglalásig.   Pécs, 1979.335-336.

Nagy Erzsébet

Korsó

Lelőhely: Kiskőszeg, ltsz.:881,M:18,5cm. Sötétszürke,   fényezett   felületű sávokkal   és   simított   zeg-zug vonalakkal díszített edény, kora: 5.század.

Irodalom: Kiss Attila: A népvándorlás és a magyar honfoglalás kora Baranyában. Baranya   megye   története   az őskortól a honfoglalásig. Pécs, 1979.334-335.

Nagy Erzsébet

Bizánci arany érme egy kora avar sírból

Lelőhely: Pécs, Alsóm akár dűlő 1. sír,

ltsz : N.99.2.1.

Mauritius Tiberius tremissise a konstantinápolyi verdéből, verési   ideje 583/4-602. (Somogyi Péter meghatározása) Irodalom: Nagy Erzsébet: Éremlelet egy kora avar sírból, Pécs-Alsómakár dűlőben (Előadás a Numizmatika és társtudományok   V.   országos   konferenciáján,   Pécs 2001.09.15.)

Nagy Erzsébet

Korongos fibula

Lelőhely: Romonya I. temető 82. sír,

ltsz.:   9.150.1940   átm.: 6,4 cm. Késő avar kori népies megfogalmazású és   kivitelű   korongos fibula két hittérítő szent ábrázolásával.  Kora:  8. század.

Irodalom: Kiss Attila: A népvándorlás és a magyar honfoglalás kora Baranyában. Baranya megye   története   az őskortól a honfoglalásig. Pécs, 1979.382.,387., A. Kiss: Avar Cemeteries in County Baranya. Bp. 1977. 114. Pl. XLVIII., LXXXIV. 2-3.

Nagy Erzsébet

Korongos fibula

Lelőhely: Romonya II. temető 96. sír,

ltsz.: 41.105.1943, átm.: 5,5 cm. Korongos fibula.

Az előlap bronz lemezét poncolt díszü, ezüstözött felületű   szalagfonat borítja, közepén sötétkék üvegpaszta betét díszíti. Kora: 8. század.

Irodalom: A. Kiss: Avar Cemeteries   in   County Baranya. Bp. 1977. 132. Pl. LVI., LXXXIV. 1.

Nagy Erzsébet

Korongos fibula

Lelőhely: Nagyharsány, Szarkás dűlő avar temető 60. sír,

ltsz.: N.63.30.4-5. átm.: 4,9 cm. Szent György legyőzi a sárkányt. Bizánci eredetű ezüst, arany korongos fibula.

Az oldallap és az előlapot záró gyöngysordíszes ezüsthuzal    törött, hiányos, az aranylemez medailon helyenként kopott. Kora: 6. század vége - 7. század.

Irodalom: Papp László: A nagyharsányi avarkori temető.

JPMÉ 8. 1963. 113-139., 131-132. XI. .t. 5., Kiss Attila: A népvándorlás és a magyar honfoglalás kora Baranyában. Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig. Pécs, 1979. 364., 368., É. Garam: Funde byzantinischer   Herkunft   in   der Awarenzeit von ende des 6. bis zum ende des 7. Jahrhunderts. Monumenta Avarorum Arch. Vol. 5. Bp. 2001. , Taf.31.3,Taf.XVIII.4.

Nagy Erzsébet

Övveret

Lelőhely: Pécs, Kertváros avar temető 305/2. sír. Áttört, öntött bronz övdísz. A szárnyas griff teste aranyozott poncolt díszű, a csüngős veret kora: 8. század vége.

Nagy Erzsébet

Életfás díszkorong

Lelőhely: Hird, Homokbánya avar temető 622. sír,

ltsz.:N.69.8.806,d 6,5cm, v: 0,25 cm. Áttört, öntött bronz korong életfa ábrázolással. A teljes belső mezőt középen álló, stilizált hét ágú életfa, s a két    oldalán    álló, szembenéző két állatfigura tölti ki. Kora: 8. század. Motívuma 1970-ben -jelképezve az egész kiállítást - az állandó régészeti kiállítást hirdető plakáton és a kiállítás vezető borítóján jelent meg.

Nagy Erzsébet

Korsó

Lelőhely: Nagyharsány avar temető 37. sír,

ltsz.: 60.34.7. M: 25,3 cm, Szá: 6,3 cm, fá: 7,4 cm. Kora: 8. század.

Nagy Erzsébet

Bronz pántos fa vödör

Lelőhely: Terehegy, Márfa késő avar temető 1. sír,

ltsz.: 61.181.20. M: 10,5 cm, átm.: 8,2 - 9,5 cm. Jó megtartású fa vödör, mely tíz tiszafa dongából áll, s három díszített bronz pánt tartja össze. Kora: 8-9. század. Irodalom:   A.    Kiss:    Avar Cemeteries  in  County  Baranya. Bp. 1977. 147.Pl. .LIX.,LXXIX.3.

Nagy Erzsébet

Nagyszíjvég

Lelőhely: Pécs, Kertváros avar temető 391. sír,

ltsz.:N.93.1.1.H: 10,4 cm. Sz.: 2,2 cm Tausírozott vas övveret, nagyszíjvég fejfedős, hosszú arcú, rövid hegyes szakállú férfi ábrázolásával. Hiányzik a hajról minden jelzés, csak az  egész  fejet  betakaró,  magas  sapka   látható,   rajta keretszerü díszítés, benne törzsi jel, esetleg rangjelzés vélhető. A test és a ruha egyszerű jelzése az arcábrázolást hangsúlyozza. Az ezüst tausírozású   minta ismétlődik a két mezőre osztott, aranyozott drótkerettel szegélyezett vereten. Tauasírozott maszkos övveret 9 lelőhelyről ismert, csak bajor terülten fordul elő. Kora: 7. század.

Irodalom: Arany leltár. Rejtett kincsek az ország múzeumaiból. Bp. 1989. 58. Kat.ll4/e, Nagy Erzsébet: Tausírozott vas övveret egy pécsi avar temetőből. Pécsi Szemle 2000 Tél 2-3

Nagy Erzsébet

Vas sisak

Lelőhely: Pécs,

ltsz.: 2613 M: 23,3 cm, átm.:  21,2-18,4 cm, v: 0,2-0,5 cm.

A sisak kúpos harangja négy, közel háromszög alakú vaslemezből összetett, az összeillesztésnél az elülső két vaslemez közé domborított pontsor díszű karéjos bronzlemez került. A vaslemez    szélek profilálltak, a bronzszalag mellett még ma is élénk fényhatást keltenek. Kora: 10. század második fele - 11. század első fele.

Irodalom: Kalmár János: Pécsi sisak a honfoglalás körüli időből. Pécs Szab. Kir. Város "Majorossy Imre Múzeumának" 1942. évi Értesítője, Pécs, 1942. 22-29., Kalmár János: Népvándorláskori sisakok. JPMÉ 1964. Pécs, 1965. 73-93., Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei. Bp. 1983. 252-255., Nagy Erszébet: A Pécsi sisak. Pécsi Szemle 2000. tavasz 2-3.

Nagy Erzsébet

Sírlelet

Lelőhely: Pécs-Somogy 33. sír, ltsz.rl. 22-25.1943., 1.27-28.1943. Bronz toques, karkötő, "S"-végű karika, félhold alakú csüngő és csüngős veretek a 33. sírból, kora: 11.század.

Irodalom: Dombay János: Árpád kori temetők Baranyában. II. JPMÉ 1961. 69-84., Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei. Bp. 1983.262-265.

Nagy Erzsébet

Bronz karkötő

Lelőhely: Pécs-Somogy 59. sír, ltsz.:  3.2.1943.  Két,  szembenéző madárfejet formázó, nyitott végű, csavart testű bronz karkötő, kora: 11.század.

Nagy Erzsébet

Gyűrű

Lelőhely: Pécs-Somogy 43. sír, ltsz.: 1.44.1943.

Áttört, feliratos bronz gyürü, kora: 11.század.

Nagy Erzsébet

Füstölő

Lelőhely: Pellérd,

ltsz.: 62.176.1. M: 20,5 cm, talp átm.: 6,7 cm. Öntött   bronz   templomi füstölő.

Hatszögletű   talpán   keskeny perem, tetején és szárán hat függőleges   borda.   Csészéje szegecseléssel   illeszkedik   a talphoz.   Áttört   felső   része centrális   épületet   formáz, oldalán   hát   háromszögletű oromzattal,    közepén hatszögletű toronnyal. A hat oromzaton   külön   öntött   és felszegecselt,   háromszögű   záró   ormok,   csúcsukon liliommal. Alján, a három lánctartó fül között, áttört liliomsorral díszített perem. Német munka, kora:  15. század.

Irodalom/leírás: Lovag Zsuzsa Pannonia Regia 1994. 525-526.

Nagy Erzsébet

 

  
Előző fejezet Következő fejezet