Előző fejezet Következő fejezet

Az Új- és Legújabb kori Történeti Osztály gyűjteményeiről

Gál Éva

 

Ha számvetést készítünk a jelenlegi történeti várostörténeti gyűjtemény kialakulásáról, akkor visszakell mennünk egészen az első pécsi múzeum alapításáig. Hiszen már 1902-ben, a Juhász Lászlótól megvásárolt ún. törzsanyag tartalmazott e körbe tartozó műtárgyakat,amelyek az 1904-ben megnyílt kiállításon bemutatásra kerültek. Ekkor fegyvereket, régi pénzeket,nyomtatványokat, kéziratokat, az egykori céhes iparemlékeit, zászlókat, ón-, réz- és cserépedényeket, az1848/49-es szabadságharchoz és neves személyekhez(Bethlen Gábor, Deák Ferenc) fűződő relikviákat, a várost ábrázoló régi képeket, fényképeket ismerhetett meg az érdeklődő közönség.

A "hőskorszakban" még nem volt a folyamatosan bekerülő várostörténeti-helytörténeti anyagfeldolgozásával megbízott személy a pécsi múzeumban. A történeti anyag a "Régészeti, történeti és numizmatikai osztályhoz" tartozott. Ez az időszak a "mindent gyűjtés"korszaka. Sok pécsi, baranyai polgár, különbözőszervezetek, egyesületek ajándékaként gyarapodott ez a gyűjteményi egység: nem a szelektálást alkalmazógyűjtési koncepció, hanem az eddig felgyűjtetlen értékek mentésének és közkinccsé tételének nemes szándéka határozta meg a gyarapodást. Nézzünk néhány példát e korai időszakban ajándékként bekerült műtárgyakból: A Pécs-Belvárosi Róm. Kath. Plébániától a pécsi Csizmadia Céh zászlója, Kelemen Mihálytól Mátyás Flórián okmányai, Caflisch Jenőtől 1876-os törökbankjegy, Dr. Rónaky Kálmántól karácsonyfa alá valóállatalakok, Matiegka Lipóttól újkori fegyverek, érmek, plakettek, régi nyomtatványok, metszetek, Zsolnay Miklóstól a Kossuth szobor és a Francia Emlékműavatásakor használt koszorú szalagok, a Pécsi Ipartestülettől a borbély céh inas szerződtetési jegyzőkönyve, Dr. Szőnyi Ottótól érmek és plakátok,Reéh Györgytől pedig városi iratok, fényképek,szőlőprés kerültek a gyűjteménybe.

A két világháború a gyűjtemények számára is vészterhes időszaka után, 1945-ben, felismerve a városközgyűjteményeiben őrzött muzeális értékek fontosságát, megszületett az első terv a pécsi múzeumok egyesítéséről, s az is megfogalmazódott, milyen fontos,hogy a "Pécs városára vonatkozó metszetek, térképek,okmányok, a városi hatalom, igazságszolgáltatás,valamint a polgárság, kézműves iparosság,kereskedelem, bányászat és céh-élet emlékei" gyűjtésre,bemutatásra kerüljenek.1

"Az egyes múzeumi ágak közül mondhatni utolsóként,valamikor a 20. század közepére alakult ki elismertformában a történeti muzeológia." Létrejötte "Sajátos módon... kapcsolódott ahhoz a törekvéshez, amelykeretében a pártállami rendszer megpróbálta ezt a szakmát a saját szolgálatába állítani, sőt kisajátítani olymódon, hogy kizárólagos gyűjtő és feldolgozó területként az ún. munkásmozgalmat jelölte meg. "2

Az 1950-es évektől minisztériumi irányelvek határozták meg a legújabb kori helytörténeti gyűjtés, feldolgozás,kiállítás rendezés kívánatos területeit, s ezek között főhelyet foglalt el a szocializmus építésének bemutatása. Az egyre gazdagodó gyűjtemény sokszínűségét a kiállításokon keresztül is lemérhetjük: A Múzeumvezetői ugyan időről-időre eleget tettek az utasítások formájában érkező kiállítási programoknak, de azt is láthatjuk, hogy a felszabadulási, a Lenin-évfordulós, a Tanácsköztársaság, illetve a munkásmozgalom témájára koncentráló kiállítások mellett a város, a megyetörténetének egy-egy érdekes és jelentős részét bemutatótárlatok is gazdagították Pécs kulturális életét. (Pl. 1960.-  A gyógyszerészet múltjából, 1962. - Százéves a pécsi dalos mozgalom, Száz éves a Pécsi Bőrgyár, Céhek,kisiparosok Pécsett és Baranyában, 1965. /Komló/ Régi magyar fegyverek, 1967. - A pécsi egyetemek története (1367-1967),   1968.  /Ibafa/ - Pipatörténeti kiállítás, 1972.-Régi pécsi portrék és városképek, 1974.-    Régi pécsi házak, kapuk, ablakok). Mindez azt is jelentette, hogy a gyűjtési kör - szerencsére - korántsem szűkült le az utasításokban megfogalmazott területekre. Ezt bizonyítandó, a Történeti Osztály megalakulása 1960 - után múzeumba került számos műtárgy és dokumentum   közül   néhányat   említünk:   Dr.   Arató Jenőtől naplók, aprónyomtatványok, családi levelezés,fotók, könyvek, folyóiratok; több személyi hagyaték(Sárkány Ármin, Madas József, Fetter Antal, Erb Imre,Stenge Ferenc, Károlyi Emil stb.), Várhalmi Oszkártól a Pécsi Dalárda tárgyi és dokumentum anyaga, Pécs zenei és színi életére vonatkozó dokumentumok, vásárlás és ajándékozás   útján   dohányzástörténeti   relikviák, Várkonyi Nándortól a "Sorsunk" című folyóirat, a Janus Pannonius Társaság, a Batsányi Társaság levelezése,Szita Imrétől különféle jelvények, pécsi-baranyai fotók,bányászattörténeti   emlékek,   Nikelszky   Gézától színlapok, térképek, metszetek, festmények, rajzok, Dr.Murányi   Ivántól   családi   és   városfotók   kerültek   a gyűjteménybe,   s   természetesen   még   hosszan folytathatnánk a sort az ipar, a kereskedelem, a kulturálisélet, az életmód, a viselet számos történeti emlékének felsorolásával.   Igen   jelentős   volt   a   múzeumi hangarchívum megalapozása is, de külön kiemelhetjük azt a tudatos gyűjtőmunkát is, amely az 1970-es évek végétől megszűnő Baranya megyei iskolák értékes muzeális anyagának a Történeti Osztályon valóelhelyezését, megőrzését szolgálta.

A jelenlegi, 28 kisebb egységbe sorolt gyűjtemény igen sokrétű. A különleges és érdekes műtárgyak között említhetjük a fotógyűjtemény részét képező dagerrotípiákat, chromo- és ferrotípiákat, egy szivarszipkába rejtett miniatűr (kb. 1,2mm x 1 mm-es)fényképet, Amtmann Prosper fuvoláját, a ma is működő zenélő automatát (polyphon), a térhatású képeket tartalmazó sztereoszkópot, a rádiózás hőskorának relikviáit, vagy éppen kártya-, numizmatikai-, képeslap-,zászló- és textil-, fegyver-, pedagógiai-, játék-, plakát-,irat-, térkép-, kerámia-, üveg-, bútor-, illetve bányászat-,ipar-, és kereskedelem történeti gyűjteményünk bemutatásra érdemes ritkaságait.

 

  1. Sarkadi Eszter: A Janus Pannonius Múzeum vázlatos története a felszabadulástól napjainkig JPMÉ 19.Pécs, 1977.374.
  2. " Zombori István: Bevezető. In.: "Él magyar, áll Buda még!" Történeti Muzeológiai Tanulmányok. Szerk.: Zombori   I. Bp. 2001. A Magyar Múzeumi Történész Társulat Kiadása

 

Osztályunk muzeológus munkatársai:
Dr. Bezerédy Győző 1975-1989 (osztályvezetőként)
Fancsovics György 1967-1971 (osztályvezetőként)
Gábriel József 1984-1993
Gál Éva 1984-től (osztály vezető 2001 -től)
B.Horváth Csilla 1972-2001
(osztályvezető 1989-1990,1998-2001 között)
Huszár Zoltán 1990-1997
(1998-tól megyei múzeumigazgató)
Keszthelyi Károly 1981-1984
Nagy József 1975-1981
Pásztor Andrea 2002-től
Radnóti Ilona 1959-től
Szabó Gyula 1950-1957(osztályvezetőként)
Dr. Ujvári Jenő 1993-1996
(1996-2002 Pécs város alpolgármestere, a múzeumban fizetés nélküli szabadságon)
Dr. Vonyó József 1990-1998 (osztályvezetőként)

 

Harkány - Bolgár Néphadsereg Múzeuma

Dr. Sárosi Mátyásné 1976-1999 (múzeumvezető)

 

Komló - Városi Múzeum

 

Dr. Bérdi György 1972-1973
Kutnyánszki József 1954-1975
Cserdi András 1975-1990
Erdődy Gyula 1991-1995
Jakab Józsefné 1995

Külső munkatársak:

Dr. Nádor Tamás 1980-1996
Keszi Erika 1982-1988

 

A Tímárház az 1930-as években
 
A Tímárház ma a Várostörténeti Múzeum székhelye
 
A történeti emlékek kiállítása az 1930-as években
 
A történeti kiállítás ma-szobabelső a századfordulón

 

Válogatás az Új- és Legújabb kori Történeti Osztály műtárgyaiból

Gyűjteményünk értékes hagyatékokat is tartalmaz. Péchy Blanka (Pécs, 1894-Bp. 1988) színésznő, előadóművész,író, nyelvművelő, a Kazinczy-díj alapítója hagyatékának jeles darabjai 1989-ben kerültek a múzeumba. Budapesti lakásának berendezése, képzőművészeti alkotások,személyes tárgyak, hangdokumentumok, fényképek és kéziratok közül egy szép bútordarabra hívjuk fel a figyelmet:

Női írószekrény, 1820/30 körül. Ltsz.: .T.2004.2.1.Méretek: m: 100 cm; sz: 49,5 cm, mélység: 72 cm A kétoldali használatra szimmetrikusan szerkesztett szekreter ívelt lábai patákban, fent faragott női büsztökben végződnek. Két lenyitható, ferde síkú asztallapként használható - ajtaján diófurnér berakásos,keretezett mitológiai jelenet: fűzfa mellett női kentaur jobbját kecskebak felé nyújtja. A bútordarabközepén levő elválasztó elem fiókokat, titkos rekeszt tartalmaz,oldalsíkjából pedig fiók,írólap húzható ki. Ötletes beosztás, jó arányok, minőségi kivitel adja e műtárgyszépségét, s közvetíti a19. század első felének polgári ízlését.

Köszönettel   tartozunk   Mendöl   Zsuzsannának   a műtárgyra vonatkozó adatok meghatározásáért.

Gál Éva

A nagy számú, fotótechnika szempontjából is sokszínű fényképgyűjtemény egyik legkorábbi és legértékesebb darabja az1850-es évek elején készült dagerrotípia:

Czapf Károlyné, sz. Pulszky Anna (Pulszky Ferenc unokahúga)félalakos portréja. Készítője   ismeretlen. Ltsz.: F 8531. Lelőhely: Pécs, vétel Veres Endrénétől,1977. Kép méret: 9 cm x 7,5 cm, tok sz: 10,7 cm, m: 9,1cm vastagság: 1,3 cm

A felvétel feltehetően ezüstréteggel bevont rézlemezre készült, oldalfordított, színezett. A rendkívül sérülékeny fotográfiát üveg előlap és karton, valamint bőrutánzatú papír hátlap között helyezték el, és zsinórdíszes, hátul karmos, aranyozott rézpánttal fogták össze. A zsanéros,patentzáras, ovális tok kívül kék bársonnyal, belül fehérselyem béléssel borított.

A legkorábbi fotográfiai eljárások egyikének eredményeként születtek meg a dagerrotípiák, ahol a valóság képe "azonnal negatív közbeiktatása nélkül pozitív képként, általában a jobb és a bal oldalfelcserélődésével jelenik meg." Az eljárás általános használata az 1839 és 1859 közötti időszakra tehető. A korszak miniatűr festményeihez hasonlóan ezeket az értékes felvételeket is díszes, s egyben a képet védőtokban helyezték el. Városunkban a dagerrotípiákról, a technika sokoldalú hasznosításáról elsőként 1853-ban, a Pécsi Katolikus Főgimnázium Évkönyvéből értesülhettek az érdeklődők. Az első felvételeket pedig Lukrits Ignác városi mérnök készítette 1853-54-ben.Irodalom: Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel.  Kecskemét 2000. (idézet helye); B.Horváth Csilla: A Helytörténeti Osztály három dagerrotípiájának ismertetése. JPMÉ XIII. 1978.253-255.

Gál Éva

Fedeles díszkupa a Pécsi Dalárda 1882-ben kapott versenydíja.

Ezüst, belül aranyozott, fémnyomással készült, vésett, öntött,applikált díszítményekkel. Bécs, Joseph Lustig (?), 18721882 között. Ltsz.:T 73.134.1. Méretek: m: 32 cm, talp átm.: 14,7 cm, száj átm: 8,5 cm (Ötvösjegyek: bécsi finomság és hivataljel,JL mesterjegy, beütött SCHLETTER (?) és ováliskeretben kétfejű sast ábrázoló jelzetek.)

Historizáló  stílusú  díszedény  plasztikus  rozettákkal,vésett növényi motívumokkal, kos fejes billentővel,fedelén ágaskodó ló alakkal. Oldalán applikált volutás mezőben vésve: Debrecen város címere; és "VERSENYDÍJ Sz. kir. Debreczen Várostól az 1882-ki orsz. dalárünnepélye"

Az 1861-ben alakult Pécsi Dalárda a művészi értékteremtés országosan is elismert bázisává vált. Az egyesület hazafias érzületű, lelkes tagjai nemcsak a hazai,de a határainkon túli dalos találkozókon is sikert arattak,szakmailag is kimagasló eredményekkel büszkélkedhettek. Irodalom: Haksch Lajos: A negyvenéves Pécsi Dalárda története Pécs, 1902.;Köszönettel tartozunk T. Németh Annamáriának az ötvösjegyek feloldásában nyújtott segítségért.

Gál Éva

"Erdélyi" szőnyeg

A múzeum szőnyeg gyűjteményének egy részét a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum keleti szőnyegei alkotják, köztük több kiállítási nívójú, a 17.századból valómunkával. Az együttes Kováts Valéria tudatos gyűjtőmunkájának   az eredménye. A szőnyegek egy részét a múzeum az 1966ban nyílt, szigetvári "Török Ház" kiállítása számára vásárolta, amelyekből a legszebb, a viszonylag épen fennmaradt" Erdélyi" szőnyeg kerül bemutatásra.

A szőnyeg elnevezése másodlagos előfordulási helyreutal. Kézi gördesz csomózású, növényi színezékkel festett gyapjúszőnyeg. Ltsz.: Sz. 66.3.1.H. Mérete: 122cm x 171 cm. A készítés helye: Anatólia, Usak. 17. századközepe. Mintázata: középmezőben vörös, dupla imafülkében középtengelyre szimmetrikusan komponált rozettás mustra, a kék színű sarokmezőkben szintén rozetták láthatók. A bordűrt rozettasor kerettel, a középsávban, "erdélyi" csillagmedalionok és nyolcszögű csillagok váltakozása adja. Mattyasovszky Zsolnay Margittól (Pécs) vétel útján került a gyűjteménybe. Irodalom: Batári Ferenc: A Baranya Megyei Múzeumok keleti szőnyegei. JPMÉ 43.(1998) Pécs, 1999. Köszönet Kováts Valériának az adatközlésben nyújtott segítségért.

Millei Ilona

Insurrectiós zászló

A zászló gyűjtemény megmentett baranyai vonatkozású zászlói közül egy 18. századközepéről való insurrectiós zászlót ismertetünk, amelynek mindkét oldala gazdagon   festett,feliratozott,  aranyozással  díszített.  Ltsz.:  T.  79.183.Mérete: 196 cm x 60 cm.

A fecskefarok formában végződő, zöld selyembrokát zászlólap mindkét oldalán pajzs formában olajfestés,amelyet alul olaj és babérág, felül feliratos szalag keretez. A zászlólap egyik oldalán Magyarország (kis) címere,felette magyar királyi korona, Baranya Vármegye,valamint a Berényi család címere, a felettük lévő szalag szövegtöredéke Vexillum/Inclyti Comitatus Bar/anya elátható.

A zászlólap másik oldalán sugárkoszorúban Madonnalátható, eredetileg aranyozott háttérrel,felette a címerképes oldalnak megfelelő koronával. A kép felettiszalag szövegtöredéke:PATRONA HUNGARIAE. A zászlólapot   a   hozzátartozó rúdhoz három sorban erősítették fel. A tárgyhoz tartozó rossz állapotú zöld-fehér selyemszatén zászlószalagon hiányos ezüstflitterrel - ATA COMITISSA DE NADASD OCCASIONE INSURREKTIONS - hímzett szöveg, virágtövek láthatók.

A zászlólap rendkívül rossz állapotú, hiányos volt, ami a restaurálás   során   az   ábrázolások,   a   díszítés kiegészítésének mértékét nagymértékben meghatározta. Irodalom:   Millei   Ilona:   Egy  tizennyolcadik  századi zászló restaurálása. JPMÉ 26.(1981) Pécs, 1982.

Millei Ilona

Szárnykürt

A "B" hangolású, oldalventiles, hárombillentyűs hangszersárgarézből, alpakka applikációkkal készült. Méretek: h: 42,5 cm,legnagyobb szélesség:21,0 cm, tölcsér átmérő:12,5 cm. A cégjelzéses applikáció mérete: 5,5cm x 5,5 cm.

Ltsz.:T2003.6.1.

A tölcsér alján vonaldiszes applikált sáv húzódik,amelyen a BIN (?) utólagos karcolt betűjelek láthatók. A tölcsér oldalán íves-karéjos szélű cégjelzéses lemezapplikáció található az 1907-es Pécsi Országos Kiállításérmének rajzával (elő- és hátlap), a cégjelzés szövege:LENHARDT JÁNOS Első és legnagyobb dunántúli hangszerműterme PÉCS. A tárgy 1907 után, valószínűleg a 20. század első harmadában, polgári célra készült, de katonazenekarok is használhatták.

Lenhardt János hangszerkészítő, hárfagyáros 1893-banSzegeden tanulta a hangszerkészítést. 1924-benkészítette el az első magyar művészhárfát. Sajátfejlesztésű hárfái révén az ország határait túllépő hírnevet szerzett. Megrendelői közé tartoztak a Budapesti Filharmonikusok, a Zeneművészeti Főiskola, az Operaház, de hangszerei Európa-szerte ismertek voltak.  hangszerkészítés mellett a zeneművészetnek is hódolt:hárfaiskolát és hárfa daloskört alapított Pécsett. Az 1907es Pécsi Országos Kiállításon mesterhegedűi ezüstérmet nyertek, ettől kezdve használta cégjelzésében a kiállításérmének   rajzát.   Az   1926.   évi   mohácsi   kiállításon hárfáival szerzett aranyérmet. Lenhardt nemcsak saját készítésű hangszereket árult. A Pécs, Király utca 38. szám alatti hangszerüzletében"mindennemű hangszereket és azoknak alkatrészeit"tartotta raktáron. Készletének talán saját készítésű darabja lehetett ez a szárnykürt, amely 2003-ban, a Nemzeti Kulturális Alapprogram műtárgyvásárlási pályázata révén került múzeumunk gyűjteményébe.

Irodalom: Pécsi fejek. Zsadányi Oszkár és Klamár Gyula(szerk.). Pécs, 1928.

Köszönettel tartozunk Rácz Rudolf hangszerkészítő mesternek a tárgy meghatározásában nyújtott segítségéért.

Pásztor Andrea

"Mercur" szorzópálcák

Gyárilag készített,papír dobozban elhelyezett 11 darabnégyzetes hasábformájú, festett,lakkozott farúd (pálca).Egy pálca mérete: hossz:90 mm, szélesség: 8 mm,magasság: 8 mm. Ltsz.:PT.83.123, a pedagógiai gyűjtemény   része.   A tárgyegyüttes 1900 körül készült, gyártója ismeretlen. A John Napier által 1617-ben feltalált számolópálcák egy verziója. Az indexrúd egyik oldala  1—9-ig mutatja a számokat, többi oldalán hat nyelven található a termék neve köztük magyarul: SZORZÓ PÁLCZÁK. MERCUR. A többi tíz pálcán, az aktuális szorzótáblát jelölő fejrész alatt, egy-egy számjegy többszörösei vannak feltüntetve. Az 1970-es évek elején megjelent elektronikus zsebszámológépek egyik mechanikus őse. Segítségével csupán az összeadás és kivonás ismeretében bonyolult matematikai műveletek - több számjegyű szorzás, osztás, gyökvonás - végezhetők.

A pedagógiai segédeszköznek is alkalmas szorzópálca készlet elsősorban felnőttek mindennapos használatára készült, ahogy azt a papírdoboz előlapján látható kép is tanúsítja. A kép ezen túl egyéb történetij elentőségű adatokkal is szolgál: utal az aktuális divatra, és nem utolsó sorban megjelenik rajta a Thonet cég híres 14es számú széke, amely a 19. század utolsó harmadától,mint az ipartörténet egyik első tömegcikke hódított Európában, sőt a tengeren túl is. A "Mercur"szorzópálcakészlet maga is a kor országhatárokon átívelő tömegtermelésének egyik darabja, amelyet Magyarországon kívül Ausztriában, Franciaországban,Angliában, Svájcban, Belgiumban, Oroszországban,Svédországban, Németországban, sőt az Egyesült Államokban is szabadalmaztattak és forgalmaztak.I rodalom: Napier, J.: Rabdologia (1617), Sain Márton:Nincs királyi út! Matematikatörténet (Bp., Gondolat,1986).

A szorzópálcák használata: pl.: 6 x 739=?Az indexpálcát baloldalra helyezzük, majd egymás után mellé tesszük a 7-es, a 3-as és a 9-es szorzópálcákat. Az indexpálca hatos számával egy sorban lévő számjegyekből kapjuk meg az eredmény számjegyeit a már kora-középkorban ismert gelosia-módszert alkalmazva úgy, hogy a szomszédos pálcák egymás mellett lévő számjegyeit összeadjuk.

Tehát:

4

 

 

 

 

3

 

 

 

1

3

 

 

 

 

4

4

4

3

4

Pásztor Andrea

 

Zsolnay plakett

( Az Országos Iparegyesület plakettje)Ltsz: N.2004.1.1.1.Ezüst, vert 59 mm x 85mm. Előlap: Három mezőre tagolódik. Középen kiemelkedő téglalapon Zsolnay Miklós balra nézőmellképe. A baloldali mezőben   alul   három kerámia, fenn ZSOLNAY felirat. A jobboldali mezőben három kerámia edény, fenn MIKLÓS felirat.

Hátlap: középen a kiállítás díszes kapuja, felette három sorban: APÉCSI 1907 ÉVI MEZŐ ÉS / ERDŐGAZDASÁGI IPARI ÉS / MŰVÉSZETI ORSZ. KIÁLLÍTÁS. Alul jobbra: BECK Ö. FÜLÖP. Balra fiú akt, bal kezében kancsó, jobbjával a felette lévő négyzetbe kapaszkodik. Jobbra szintén fiú akt, jobb kezében kalapácsot lógat, bal kezével a feje fölött lévő négyzetbe kapaszkodik.

Numizmatikai gyűjteményünk   egyik legszebb darabja ajándékozás útján (Mattyasovszky Tibor, 1965) került gyűjteményünkbe. Készítője Beck Ö.Fülöp, a modern magyar éremművészet elindítójának és egyik legnagyobb mesterének kiemelkedő alkotása. A plakettet a művész 1907-ben készítette.

1907-ben Pécsett nagyszabású, reprezentatív országos kiállítást rendeztek. A kiállítás végrehajtó bizottságának élén a nagyszerű szervezőkészséggel rendelkező Zsolnay Miklós állt. Az Országos Iparegyesület jutalmaként kiosztott plakett előlapján történő megörökítése, a kiállítás létrehozásában nyújtott kiemelkedő szerepének elismerése.

A plakett értékét növeli, hogy dobozával együtt került múzeumunk gyűjteményébe, s annak feliratából tudjuk,hogy azt Zsolnay Miklós kapta, a Pécsi Országos Kiállítás Végrehajtó Bizottságától.

Irodalom: Modern magyar éremművészet I. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből. Összeállította: L.Kovásznai Viktória. Magyar Nemzeti Galéria. 1993.,Rayman János: A pécsi kiállítások és vásárok érmészeti emlékei I rész: 1888-1907. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1994. Pécs, 1995.

Radnóti Ilona

Osztályunk egyik jelentős és értékes gyűjtemény együttese a képes levelezőlap gyűjtemény. A közel tizenegyezer darabból álló gyűjteményben több mint 1.900 a Pécset ábrázoló lap. A gyűjtemény alapját még a Városi Múzeumidején teremtették meg. A 19. század végén, 20. századelején a képeslapok kiadói a helyi kereskedők,nyomdatulajdonosok voltak. Közülük az 1910-es években többen  ajándékoztak  saját kiadású képeslapjaikból  a múzeumnak. A gyűjtemény nemcsak ajándékozással,hanem magángyűjtemények vételével is gyarapodott. A képes levelezőlapok készítőinek kedvenc témái mindiga városok főtere, főutcája, templomai, középületei voltak.

Ezt tapasztaljuk a pécsi lapok esetében is. A képeslapok értékes dokumentumai a város múltjának. Üzletek,műhelyek, közintézmények elhelyezkedéséről,tulajdonosairól nyújtanak információt. De nyomon követhetjük a város változó arculatát, épületek lebontását,átépítését, újak emelését.

Képes levelezőlap, Pécs - Széchenyi tér

Lsz:K1.80.1667 Mérete:9 cm x 14,1 cm, fénykép,nyomtatott, postatiszta.1910 körül készült. Kiadó: Fürst Lipót dohánynagyárus, Pécs.1911-ben került a gyűjteménybe, a kiadóajándékaként. A képeslapon   a   városfőterén, a Széchenyi téren lévő Belvárosi Templom(Gházi Kászim Dzsámi) és a tér keleti oldalán állóépületek láthatóak. A török hódoltság megszűnése után a török templom a jezsuiták, a város, majd a ciszterciták tulajdonába került. A templomot többször átépítették. A képeslap a templom 19. század hatvanas éveiben kialakított állapotát őrzi. Az épület jelenlegi formáját az1939-ben megkezdett átépítés során nyerte el. A templomtól jobbra, a tér keleti oldalán a Nádor Szálló(1902) és a királyi ítélőtábla épülete (1891) látható,hod: Dr. Szőnyi Ottó: Pécs, útmutató a városban, a környéken és a Mecsekben. Danubia kiadás é.n.

Radnóti Ilona

Képes levelezőlap, Pécs Honvéd Hadapródiskola

Lsz.:K1.80.556. Mérete: 9cm x 14 cm, fénykép,nyomtatott, postatiszta,1915 körül készült. Kiadó: Fürst Lipót, Pécs. A képeslap 1934-ben,vásárlással került a gyűjteménybe. A képeslap a Honvéd Hadapródiskola   1898ban, Alpár Ignác tervei alapján emelt épületét ábrázolja. Az iskola az akkor még külvárosnak számító Szigeti országúton épült fel. Megörökitésre került a pécsi tömegközlekedésben egykor fontos szerepet betöltő villamos is. Az épületet lebontották. Ma a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karának központi épülete (Szigeti út 12.)áll a helyén.

Irodalom: Dr. Szőnyi Ottó: Pécs, útmutató a városban a környékén és a Mecsekben. Danubia kiadás é. n.

Radnóti Ilona

 

Oklevél

Lsz.: B.68.570 Mérete: 84 cm x59 cm, papír, nyomdai előállítású. Készült 1896-ban, Czettel és Deutsch Műintézetében Budapesten. A rajzot Vágó Pál, a metszetet Moreili G. F. Intézete készítette. Az oklevél Madas József ajándékaként került a múzeum bányászati gyűjteményébe. Bal oldalt redőzött   ruhájú    nőalak (Hungaria), jobb kezében pecséttel ellátott oklevelek,magasra emelt baljában babérkoszorú. A mögötte lévő zászlón, Szűz Mária a kisdeddel, és Patrona Hungaria felirat. A nőalak jobboldalán két puttó a Magyar Királyság egyesített ún. középcímerét tartja. Lent az ezredéves országos kiállítás történelmi épületei,előtérben a Vajdahunyad vára.

Az oklevél az ezredéves országos kiállítás alkalmával elnyert millenniumi nagy érem melléklete, melyet az Első cs. és kir. szab. Duna gőzhajózási Társaság (DGT)Pécsi Bányaigazgatósága kapott. Az érem sajnos nincs a múzeum gyűjteményében.

A bíráló bizottság indoklása szerint a DGT jelentős kulturális tevékenységéért részesült az elismerésben. A kitüntetés odaítélésében minden bizonnyal szerepetjátszott, hogy az 1890-es években vezették be a társulati iskolákban a magyar oktatási nyelvet, a bányatelepi utcák, üzemi feliratok és bányász köszönés magyarítása is megtörtént.

Irodalom: Szirtes Béla: A pécsi szénbányászat kiemelkedő személyiségei. In: Pécsi Szemle 2001. Tél.

Radnóti Ilona

 

Díszítő harangöntő forma

Lsz.: Hm.91.1.43.2. Szabálytalan téglatest alakú öntőforma. Magassága: 15 cm, szélessége: 10,3 cm,vastagsága: 1,3 cm. Agyag, kézi munka, a 19. századelején készült. Mihály arkangyalt ábrázolja. Az utolsó ítéletkor a lelkeket mérő Mihály egyik kezében az ítéletmérlegét, másikban lángpallost tart.

Az öntőforma 1978-ban került a gyűjteménybe, amikor a Pécs, Irányi Dániel tér 11-13 sz. alatti műhelyt lebontották.   Ez  a  minta  díszíti   Bakonyán   a  római katolikus templom 1847-ben,Illocskán a szerb templom1851-ben öntött harangjait .A 19. század húszas éveiben épült fel a pécsi Búza téren (ma Irányi Dániel tér) Weinbert Péter harangöntő mesterműhelye. Weinbert, a műhelyt tőle átvevő Ruepprecht János,és gyermekei több mint háromezer harangot készítettek a műhelymegszűnéséig, 1930-ig.Irodalom: B. Horváth Csilla: Die   Glockengiesserei   in Pécs(Fünfkirchen) 1767- 1930. Sechtes Kollquium zur Gluckenkunde, Greifenstein 1998. (kézirat) A Baranya megyében végzett harangkutatásokról 3. harangtörténeti ankét katalógusa. Sopron, 2001. Madas József: A pécsi-budai külváros telkei, házai és utcái. Pécs, 1985.

Radnóti Ilona

 

Makett. Harangöntő műhely

Az egykori műhely makettjét, amely kiállításunkon kerül bemutatásra,Fetter Antal készítette.

Mosdótál

Lsz.: 77.54.1. Oválisalakú, mély tál.

Magasság: 18,5 cm,legnagyobb szélesség:42 cm, talp átmérő: 33cm. Porcelán fajansz magas tüzű mázzal. A pécsi Zsolnay gyárterméke. Lelőhelye Komló, vétel útján került a gyűjteménybe,1977-ben.

A tál domború oldala felfelé kiszélesedik, széle kihajlik. Két oldalán vastag felfelé álló fül található. Az elefántcsontszínű alapon a tál mindkét oldalát, belül a tálalját kínai krizantém dekor díszíti. Jegy: ZSOLNAY, öttorony, J.T.M. Formakönyv: 901.

Mosdókancsó

Lsz.: 77.54. 2. Hordó alakú, széles szájú kancsó, a fenti tál tartozéka. Magasság: 28 cm, talp átmérő:  11 cm. Anyaga, színe, mintázata jegye azonos a mosdótáléval. A mosdókészlet, amely eredetileg több darabból állt,1880 körül készült. A gyárban folyó munkának azt a változatát   reprezentálja,   amelyet   a   mindennapi szükségletek kielégítésére szántak.

A 19. század végi lakások komfortja hiányos volt, a fürdőszoba  még   kevés   helyen   honosodott  meg.   A lakásokban  a  napi  tisztálkodáshoz  mosdóasztalokon elhelyezett lavórt, a jobb anyagi helyzetben lévők a finomkerámia ipar termékeit használták.

A   tárgyak   korának   és   mintázatának   pontos meghatározását Kovács Orsolya végezte.

Radnóti Ilona

 

  
Előző fejezet Következő fejezet