Előző fejezet Következő fejezet

Az elmúlt 50 év preparálás, valamint restaurálás történetéből

Millei Ilona

 

A 100 év időszakából, intézményünkben a preparálás és a műtárgy-restaurálás történetét az elmúlt 50 évre datálhatjuk. Az 1960-as éveket megelőzően a műtárgyak tisztogatását javítását ügyes kezű, a házmesteri feladatokat is ellátó hivatalsegédek végezték, majd a restaurátori feladatkörbe való átminősítésükre az 1949-es múzeumi törvény adta meg a lehetőséget. A pécsi múzeum első restaurátora szintén tanácsi hivatalsegédből lett későbbi fémrestaurátor, aki ezt a feladatot nyugdíjazásáig látta el a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályán.

A Városi Múzeum Természettudományi gyűjteménye 1946-ban új épületbe került, így megkezdődhetett a kiállításra szánt anyag előkészítése, preparálása. Ekkor került a múzeumba, hivatalsegédként, mint kisegítő altiszt, a gyűjtemény első preparátora.

1. Preparátorműhely, Szalafai István (1955)

A restauráláshoz kapcsolódva, az 1950-es országos gyűjteményi felmérés során a múzeumok műtárgyállományáról készült revízió lehangoló eredményről tanúskodott, amely szerint a károsodás a romlás okát a konzerválási-restaurálási kezelések hiányára, az alacsony restaurátor létszámra, az alacsony szakmai tudásra lehetett visszavezetni. Az említett feladatok megoldására budapesti székhellyel  1960-ban létrejött a vegyészekből, muzeológusokból, restaurátorokból álló Központi Muzeológiai Technológiai Csoport, amely a kezdeti időszakban a régészeti restaurálás területén szolgált szakmai segítséggel, gyakorlati tanácsokkal. A régészeti tárgyak konzerválási, valamint restaurálási eljárásainak megismerésében a vidéki múzeumokhoz hasonlóan a pécsi múzeum Régészeti Osztálya is jó partnernek bizonyult. E kezdeti időszakban   a   múzeum régészeti lelet- és fémrestaurátor műhelyének létszáma 3 főre emelkedett.

2.Régészeti restaurátorok:
Horváth Éva, Szabó Mária, Kovács Magdolna, Bessenyei Vendel,
Czopf Jánosné,
Horváth   Zsuzsanna (1980)
 
Konzultáció   a Csontváry   képek restaurálásáról  
(1979)
Balról jobbra: Németh Lajos, Molnár G. Judit, Tarai Teréz,  
Czakó
Ferenc,   Pethő Károly, Romváry Ferenc.

A   hatvanas   évektől   a múzeum gyors ütemű fejlődése, kiállítások, tájházak nyitása, a folyamatos anyaggyűjtés, a régészeti leletek, a műtárgyanyag elhelyezése, kutatás, közművelődés egyre sokrétűbb, összetettebb feladatok elé állította az intézményt. Egyre fontosabbá vált a kiállítások igényes bemutatása, a kiállított anyag rendbetétele, fotózása, restaurálása.

Ennek szellemében 1968-ban, a Modern Magyar Képtár gyűjteményének kezelésére egy "képzőművészetben jártas" restaurátor felvételére került sor, így a múzeum második restaurátorműhelye került kialakításra, a Modern Magyar Képtár épületében. A műhely létszáma 1973-ban egy festőrestaurátor szakot végzett kollégával bővült.

4 . Ormánsági konyhaszekrény restaurálása, Fertői Miklós (1986)
 
5.   Kerámiarestaurálás, Csáki Klára (1986)
 
6. Az 1996-ban nyílt " Baranya népművészet" c. kiállítás előkészületei.
Várbíró  Erzsébet, Benyovszky   Monika, Millei Ilona

Az 1970-es évek elején a múzeum   vezetése   rendkívül   fontosnak   tartotta   a műtárgyvédelmi feladatok szakszerű ellátását. Ezt követően a meglévő preparátor és restaurátor mühelyek száma nőtt, elkezdődött a néprajzi bútor- és faanyag, a textilgyüjtemény rendbetétele a Néprajzi Osztályon, valamint a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban. A pécsi múzeum látta el tárgyi anyaggal az intézményhez tartozó "vidéki" kiállításokat, tájházakat, azok "karbantartása", a tárgyak restaurálása, szintén a feladat része volt. 1974-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán beindult a felsőfokú tárgyrestaurátor-képzés, valamint az alaptanfolyam mellett, 1976-tól a középfokú szakosító restaurátor tanfolyam, amely keretében - az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején - a múzeum restaurátorai szakmai ismereteket szereztek. Az 1980-as évek elején kialakításra került a néprajzi farestaurátor műhely a múzeum Néprajzi Osztályán, 1984-ben textilrestaurátor műhely került átadásra az Új-és Legújabbkor Történeti Osztályon.

7. Textilrestaurátor műhely, Galambos Mónika (2001)

A néprajzi és iparművészeti kerámiarestaurálás az 1970- es   évek   végén   kezdődött,   különböző   helyszíneken kialakított  műhelyekben.   Papírrestaurálás  az   1980-as évek elejétől folyt a Képző- és Iparművészeti Osztály festményrestaurátor műhelyében.

A műhelyek restaurátori szakágak szerint szerveződtek,osztályonkénti tagozódásban. Ez a múzeum széttagoltságából eredő kényszerű adottság előnytelenül befolyásolta és befolyásolja a működés hatásfokát. A restaurálás, kiállítások szervezése, konferenciákon való részvétel "legaktívabb" évtizedei az 1980-as, valamint az 1990-es évek voltak, ami többek között a szakmai létszámmal is magyarázható. 1989-ben 24 fő restaurátor, preparátor dolgozott az intézményben. Ez a létszám az elmúlt években a felére csökkent.

Jelenleg a gyűjteményekben dolgozó mütárgyvédelmi alkalmazottak - restaurátorok, gyűjteménykezelők - alacsony létszáma, a megnövekedett feladatok, azok sokrétűsége, az alapfeladatok támogatásának ellehetetlenülése, a múzeum raktárhelyzete akadályozza a korszerű műtárgyvédelmi rendszer megvalósulását.

Felhasznált irodalom:

Morgós András: A 30 éves Restaurátor Osztály, in: Némethy Endre: A múzeumi tárgyrestaurálás kialakulása és fejlődése az 1970-es évek első feléig. A Központi Múzeumi Igazgatóság Restaurátor Osztályának 30 éve (1960-1990) Bp. 1990

Dr. Papp László:A Baranya Megyei Múzeumok 1962. évi működése. JPMÉ (1962) Pécs, 1963

Hárs  Éva:   A  Baranya  Megyei  Múzeumoki974.   évi munkájáról. JPMÉ 19 (1974) Pécs, 1977

Dr.   Vass   Anna:   A   Janus   Pannonius   Múzeum természettudományi gyűjteményének története. JPMÉ 32 (1987) Pécs, 1988

Sarkadi Eszter: A Janus Pannonius Múzeum vázlatos története a felszabadulástól napjainkig JPMÉ 19 (1974) Pécs, 1977

Ujvári Jenő: A Baranya Megyei Múzeumok helyzete, munkája JPMÉ 34(1989) Pécs, 1990

A következő fejezet a mühelyek munkájába enged betekintést, jelentős műtárgyak, és az azokon végzett beavatkozások bemutatásával.

 

A preparátori munka a természettudományi gyűjtemény gyarapodásának tükrében

Lovászné Szabó Márta

A Pécsi Városi Múzeum kezdeti természettudományi anyagát, s az azt követő 50 év gyarapodását, magángyűjtők és a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége által adományozott gyűjtemények biztosították. Ez idő alatt a múzeumba került anyagok már kész gyűjteményt képeztek, és nem volt szükség preparátori munkára.

A Pécsi Városi Múzeum természettudományos anyagából 1946-ban külön épületben megalakult az önálló természettudományi gyűjtemény, és megkezdődött   a   gyűjtemény kiállításban való elhelyezése, valamint a természettudományos anyag gyűjtéssel való gyarapítása és feldolgozása. Ekkor került a múzeumba hivatalsegédként Szalafai István, és 1952-ben preparátori vizsgát téve ő lett múzeumunk első preparátora. Ezzel kezdődött meg a természettudomány minden területére kiterjedő preparátori munka.

A kezdeti időben a rovarok mellett főleg gerinces állatok preparálására volt igény. Mellette a botanikai gyűjtemény feldolgozása is folyt, amely a növények préselésével és herbáriumi lapra való felragasztásával történt.

8.  Herbárium lap, szagos müge (gyűjtötte: Dr. Horváth Adolf Olivér)

 

Az 1950-es évek közepén egy új gyűjtemény megalapozása kezdődött a mikroszkopikus és kalapos gombák kutatásával. A kalapos gombák vékony metszeteiből préseléssel szárítva preparátumok készülnek, amelyek kartonra felragasztva őrizhetők meg.

 

9. Gombapreparátum,   légyölő galóca   (gyűjtötte, preparálta: Dr. Vass Anna)

 

A természettudomány minden ágára kiterjedő preparálás ma már komoly technikai és anyagi hátteret igényel, ezért az utóbbi években osztályunkon csak növény és rovarpreparálás folyik.

A régészeti gyűjtemény restaurálása

Horváth Zsuzsanna

A Baranya Megyei Múzeum megalakulása óta a gyűjtemény gyarapodásával párhuzamosan szükségessé vált annak szakszerű kezelése, raktározása, tisztítása, az adott kor technikai tudásának megfelelően a tárgyak restaurálása.

1945-től, Dombay János igazgatósága alatt kezdődött el az ügyes kezű hivatalsegédek restaurátorrá való képzése. Az ő segítségével jutottak el a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátor műhelyébe, ahol Baki Győző mellett elsajátították az alapismereteket, gyakorlattá átültetve azitteni műhelybe. Az 1960-as évektől kezdve Budapesten elindított képzésekre a pécsi mühelyekből is kerültek munkatársak, akik  különböző  szakon  végezve,  szakrestaurátorként dolgoznak napjainkban is.

 

Római bronzkancsó restaurálása

 

1983 során a Pécs Székesfehér- vár u. 3. számú ház lebontása után Katona Győr Zsuzsanna régész végzett leletmentést. A tárgy a 114. földsír melléklete volt. Agyonégett, össze- töredezett, föld súlyától összeroppant bronzkancsó maradványai kerültek elő. Az egész edényt ónozták, ami a külön felhelyezett fenékrészen még látható. A tárgyat használata idején, a nyaki részen megfoltozták. A helyszíni felvétel jól sikerült, a tárgy földmaggal együtt, kívülről műanyag oldattal átitatva került be a múzeumba.

Kívülről gézpólyát kapott, hogy az összetöredezett részek a helyükön maradjanak, miután a földet a belsejéből eltávolítottam. A meglazuló részeket 10%-os PVB oldattal erősítettem   vissza.   Az   első vegyszeres fürdő 1%-os Solovet + 10% Nátriumhexa- metafoszfát langyos oldatában történt. Ezt mechanikai tisztítás, ultrahangos kezelés követte. A régésszel történt konzultáció után a tárgy belső felülete egy támasztó műgyanta réteget kapott, ez tette lehetővé a további kezeléseket. A második vegyszeres fürdő: 5%-os Nátrium-szeszkvikarbonátban áztatás. Végül ioncserélő kása /Varion AD/ használata következett, amely kivonja a korróziót előidéző káros ionokat. Eredményeként egy fémes összhatású tárgyat kaptunk.

Restaurátor: Czopf Jánosné, 1987.

 

Középkori kuttrolf üveg restaurálása

 

Jelentése: ivóedény, ivópalack csavart csőnyakkal. Az üveget fúvással állították elő. Ezt bizonyítják: a falvastagság egyenetlensége, a talpon észlelhető, ún. "köldök", az üveg egész testében található léghólyagok elnyújtott, spirális elrendeződése, a fúvócsíkok.

Restaurálás: Kémiai tisztítás, amely biztosítja a tárgy átlátszóságát, eltávolítja a rátapadt ásványi szennyeződéseket és az üveg mállási termékeit EDTE 10%-os oldatával végezve. Következő lépés a törött darabok egymáshoz illesztése és összeragasztása poliésztergyantával.

A hiányzó részek pótlása, amelyhez pontos negatív forma készítésére volt szükség. Plasztilin szilikonkaucsuk gipszágy volt a sorrend. A kiegészítő műgyanta felvitele több rétegben, amelyet zsírban oldódó színező pasztával a kívánt színűre kevertem. Egy-egy réteg kötése 24 órát vett igénybe. Következett a nyak beállítása és az utolsó rész pótlása. Ehhez fogászati viaszból készült a forma, bekarcolva a hiány körvonalát.

A teljes kiegészítés után, hántolással, csiszolással lettek megmunkálva a pótlások, így matt felület keletkezett. Hogy a kiegészítések megfeleljenek az üveg optikai sajátosságainak, polírporral a felületet felcsiszoltam.

Restaurátor: Horváth Zsuzsanna 1986

 

Őskori edény restaurálása

 

A kerámia töredékeket megmossuk, majd a válogató asztalon kiterítjük. Először a jellemző darabokat válogatjuk. Kiemelt figyelemmel kezeljük a díszített töredékeket, arra ügyelve, hogy az edény mely részén helyezkedhettek el. Az őskori kerámiáknál az égetés nem volt egyenletes ezért nagyon gyakori, hogy egy edény felülete különböző színű. Az edényt a lehetőség szerint a fenekétől kezdve felépítjük. A kerámia darabokat hőre lágyuló műanyaggal láng fölött ragasztjuk össze. A kiegészítést földfestékkel színezett gipsszel végezzük. Az eredeti felületet gondosan levédjük, hogy a gipsz ne érje. Amikor a gipsz megkötött, faragókésekkel faragjuk formára, mindig az eredeti felülethez igazodva. A munkát konzerválással fejezzük be.

Restaurátor: Horváth Éva, Kovács Magdolna 1987.

10-15. Régészeti tárgyak restaurálása

A Csontváry festmények restaurálásáról

Czakó Ferenc

Fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy Csontváry müvei méltó, biztonságos körül- mények közé kerüljenek, s   valóban   az   ország,   a   világ közkincsévé   váljanak.   Állandó kiállításon összegyűjtve  1973 óta láthatók.

A restaurálást Czakó Ferenc, Pethő Károly és Tarai Teréz végezték az 1980-as és az 1990-es években.

16."Baalbek"   konzerválás közben, Tarai Teréz
 
17.  "A nagy Tarpatak a Tátrában " tisztítás közben, Czakó Ferenc

A Csontváry képek hányattatásáról legtöbbet maguk a képek mondanak el. Az "életnagyságú" vásznakat már a festés helyszínéről is csak feltekerve lehetett szállítani, de a kisebbeken is felismerhetőek a feltekerés nyomai. A nagy képek évtizedekig hengereken voltak Gerlóczy Gedeon, a Csontváry képek meg mentőjének lakásán, csak kiállítások alkalmával feszítették azokat fel, majd bontották le újra.

18.   "Jajcei vízesés" tisztítás közben (részlet)
 
19."Héja   a   hó fajddal",   tisztítás közben (részlet)
 
20."Magányos   cédrus"   tisztítás közben (részlet)

Az egyre száradó, öregedő, vastag festékmassza már nehezen tűri el a hajlítást, megreped, majd leválik a vászonról. A kis képek közül is több vakkeret   nélkül   hányódott.   Ezek keresztbe-kasul hajtogatva, töredezve sok sérülést szenvedtek. Csontváry helyesen alkalmazott festő - technikájának és gondosan alapozott, kitűnő minőségű vásznainak is köszönhető,   hogy   a képek nem pusztultak el. Az eget Csontváry minden képén több rétegből építette fel. Ennek eredménye a vastag, fényes, viszonylag sima, erősen repedezett felület.   A   leginkább   megcsonkított   kép   a "Castellammare di Stabia" volt, amelynek alsó széléből 6 cm-t hajtottak el egy tenyérnyi vászonhiány miatt. Csak a madarakat ábrázoló korai festményei voltak olajos anyaggal vastagon átkenve. Ezt a réteget vegyszerrel csak lazítani lehetett. Maradt a mechanikus tisztítás: lefejteni, lekaparni a fellazult szennyeződést. A többi képről vastag lakkréteget sikerült vegyszerekkel eltávolítani, amely javításokat, olykor durva, a hiányokon túlmenő átfestéseket borított.

21. "Római híd Mosztárban" tisztítás közben (részlet)

A nagy festmények rugós, önfeszítő keretszerkezetet kaptak. Különleges nehézséget az óriási méreteken kívül a sok tekercseléstől meglazult, vastag festékfelületek rögzítése jelentett. A rögzítőszert a képek színe felől kellett bejuttatni.

Aki Pécsre látogat felejthetetlen élményben lesz része, látva a sugárzó erejű műveket megtisztítva, eredeti fényükben.

 

A néprajzi faanyag, a bútorgyűjtemény restaurálása

Fertői Miklós

Az 1970-es évek elején elindult "tájház program" következtében megszaporodó feladatok, a mostoha raktározási körülmények, és a többszöri költöztetés következtében keletkezett károk rengeteg munkát adtak a restaurátorok számára.

1980-as évek elején kialakítottuk az osztályon múzeumunk fa-restaurátor műhelyét. Az először 1984- ben, majd 1996-ban megnyitott állandó kiállítás anyagának   restaurálási   munkái  jelentettek   komoly feladatot számunkra.

Feltétlenül meg kell említeni, hogy az 1980- as évek közepétől az egykori Jugoszlávia magyar lakta területein az összegyűjtött jelentős néprajzi anyag fertőtlenítését, restaurálását a múzeum restaurátorai végezték.

Egy ormánsági szökröny restaurálása

22.   Az ácsolt szökröny  darabjaira hullva
 
23. Restaurálás közben

A    képen    látható   "szökrönyalkatrészeket" rossz állapotban találtuk  egy pajtában. Szerencsére a fenékdeszkákon kívül minden darabja megvolt, amelyek piszkosak porosak, némelyik törött volt. A műhelybe került tárgyat alapos porszívózás után fertőtlenítő oldatokkal kezeltem. Pár napos száradás után műgyantával itattam át, hogy a faanyag nagyobb tartással rendelkezzen. Ezután a hiányok pótlása következett epoxigyantával. A fenékdeszkákat régi bükkfából, az eredeti készítés technikájával alakítottam ki. Az eredeti törött csapszegeket bükkfából készített, újakra cseréltem. Az összeállítás után a pótlásokat ahol a mintázat megkívánta hornyolóval, vésőkkel megfaragtam, porfestékkel színeztem, impregnáló, gomba- és rovarölő szerekkel beitattam. Végül a rovarok kirepülő nyílásait természetes   viaszgyanta keverékkel betömtem, és az egész tárgyat méhviasz oldattal bedörzsöltem, políroztam.

24. A restaurált tárgy

A restaurálást végezte: Fertői Miklós

Zászlórestaurálás

Millei Ilona

Az Új- és Legújabb kori Történeti Osztály textilgyűjteménye őriz olyan 25 éve restaurált zászlókat,   amelyeket1978-1980-ban külső munkatársakkal restau- ráltatott az intézmény. A zászlók állapotára való tekintettel az 1990-es évek végén szükségessé vált   újrarestaurálásuk. Az újrarestaurálást Millei Ilona és Czakó Ferenc végezték 1998-1999-ben.

Az 1738-as Baranya megye nemesi zászlójának újrarestaurálása

25. A zászlólap címer felöli oldala
 
26. A zászlólap Madonna felöli oldala
 
27.    A  fehér   műgyanta   réteg   az   aranyozáson (mikroszkópos felvétel)

A zöld selyembrokát zászlólap, mindkét oldalán olajfestés, valamint aranyozással készült, kontúrozott levéltöves-indás díszítő ornamen- tika és a zászlószélhez közel, a szél teljes hosszában ezüstszálas leveles- indás hímzés látható. A zászlólap típusa: egylapos, kétoldalas. Formája: "fecskefarok" formában végződő téglalap.

 

28. Tisztítás, a műgyanta eltávolítás

Mérete: 330 cm x 118 cm.

Az egyik oldalán címerábrázolás - Magyarország (kis) címere, felette 9 ágú  korona.   A  címerpajzs  felett olajjal festett, szimmetrikusan redőzött szalagfonna, a rajta lévő (hiányos) felirattal: VEXILLUM /NOBILITATIS/INCLY.../C... A. ../BARANYA. A zászlólap másik oldalán lévő Madonnaábrázolás, a Szűz Mária dedikációk - a Patrona Hungariae szellemében - egyik változata. A címerpajzs felett lévő - a zászlólap másik oldalával megegyező - szalagformán (hiányos) felirat látható: 17/REG.../..TRONA/H.N.ARIA./38. Az újrarestaurálás előtt a zászlólap középrészén a "bádogszerüen" kemény olajfestés körül a textília megnyúlt,   gyűrődött   volt.   A   kemény,   törékeny olajképeket, a repedezett aranyornamentikát nyomokban mindkét oldalon fátyolszerű fehér bevonat fedte. A selymen kisebb szakadások, a hímzésen kopások voltak. A zászlólap egy kvalitásos, értékes mestermunka, amelynek minőségét festett felületeire a korábban konzerváló anyagként felhordott műanyag - azon túl, hogy törékennyé tette a festést - nagymértékben befolyásolta.

29. A címer restaurálás közben

A restaurálás során, az olajjal festett felületekről, az aranyozásról      eltávolítottuk   a bevonatot, megtörtént a képek, az aranyozás konzerválása, a képek restaurálása. A hímzés hiányait kiegészítettük, a hasadásokat varrással, alábéleléssel erősítettük meg.

Felhasznált irodalom: Millei Ilona: Zászlórestaurálás - az újrarestaurálás problémái. In.: Műtárgyvédelem 1997/26. MNM Bp. 1999

 

Újkori kerámiarestaurálás a múzeumban

Millei Ilona

A Janus Pannonius Múzeun néprajzi, ezen belül a kerámia valamint a Zsolnay Múzeum anyaga az ország legjelentősebb gyűjteményei közé tartozik. A restaurátorok elsődleges feladata, a két gyűjteményben a kiállításra kerülő kerámia restaurálása volt.

Ezen kívül fémrestaurátori feladatokat láttak el, és az Új- és Legújabb kori Történeti Osztály gyermekjátékainak rendbetételét is végezték.

Bokály restaurálása

A   bokály   a   Néprajzi   Osztály kerámiagyűjteményében   lévő Zsolnay letéti anyag egyik jeles darabja

 
30-31.    kép:   A    bokály restaurálása

A tárgy restaurálás előtti állapota: a bokály füle, pereme hiányzott, máza sérült, repedezett volt. A szennyeződés elsősorban a törött felületeken,  a  tárgy belsejében rakódott le. A restaurálás a tárgy mechanikus,   vegyszeres tisztításával   kezdődött.   A peremrész, a fül hiányzó részének pótlása epoxi- gyantával, majd a kiegészítések retusálása akril festékkel történt. A tárgy restaurálása 2003-ban, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) által nyújtott támogatási keretből valósult meg.

Restaurátor: Várbíró Erzsébet

Francia karakterbaba restaurálása

Az újkori történeti gyűjteményben lévő játékbabák többsége a 19. század végéről való, porcelánfejü jelzett hajasbaba. Restaurá- lásukra a kerámia és textil restaurátor műhelyben került sor, az 1980-as évek végén.

 
32-33. kép: Karakterbaba restaurálása

 

A francia karakterbaba, bisquit porcelán fej, papírmaché törzs, esztergályozott fa végtagok, a kézfejek és az alsó lábszár préselt masszából készült. Típusa: alvóbaba (kék szemű), hajas, szőke mohair parókával. A porcelán fejen lévő márkajel: Armand Marseille, 1894. Ruházata, csíkos kétrészes szövetruha, elején hímzett csipkebetéttel. A baba több darabban került a múzeumba. Az elemek, a paróka, a babaruha vizes   tisztítása   után   a   fej mechanikus részei, és a gumírozás javításárakerült sor.

A restaurált baba 1988-ban kiállításra került, ez alkalomból cipőt, harisnyát, kalapot készítettünk számára.

Restaurátor: Csáki Klára 1985.

Papírrestaurálás

Millei Ilona

A múzeum gyűjteményeiben az egyik legváltozatosabb a papírhordozón lévő anyag. Országos jelentőségű a Zsolnay gyűjtemény adattára, a képzőművészeti metszetek, grafikák és akvarellek. Nagy számú, helyi vonatkozású nyomtatvány, irat és fotóanyag alkotja a helytörténeti gyűjteményt, valamint értékes céhes anyag, nyomtatvány és könyv található a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum történeti anyagában.

A papírrestaurálás 1983 óta folyik a múzeumban. A restaurátor   elsődleges   feladata   -   a   többi   műhely gyakorlatához hasonlóan - a kiállításokra kerülő tárgyak restaurálása volt, ezen kívül Zsolnay dekorkönyvek és a metszetanyag restau- rálásával foglalkozott.

34. Restaurálás előtti állapot

 

A centenáriumi kiállításra készülve a Nemzet Kulturális Alapprogram   (NKA) támogatásával lehetőségünk nyílt a gyűjtemények helytörténeti vonatkozású anyagából a raktárak mélyén megbúvó értékes tárgyak restauráltatása.

Egy 1605-ből való nemesi oklevél restaurálása

Az oklevél a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum helytörténeti gyűjteményének egy értékes, ritka darabja. A pergamenből - rajta kézzel festett címerképpel, kézírással - készült nemesi oklevelet 1605-ben Dezny Györgynek adományozták. A címerkép, a felirat rendkívül kvalitásos munka. Méret: 575 mm x 700 mm. Restaurálás előtt a pergamen deformált, szakadozott, hiányos volt. A festése, a felirat helyenként elhalványult. Az oklevélen, a felületi szennyeződésen kívül a tárgy "életéhez" tartozó foltok, a használat nyomai is megtalálhatók.

Tisztításkor csak a felületi szennyeződés került eltávolításra. A pergamen hiányainak pótlása, pergamen péppel és japán papírral történt. A restaurálás az NKA által nyújtott támogatásból valósult meg. Restaurátor: Kirics Márta 2003.

35.   Részletfelvétel   az oklevélről,   restaurálás után
 
36. A restaurált oklevél

 

A tárgyak megóvása a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban

Millei Ilona

A mohácsi múzeum gazdag néprajzi anyagot őriz a magyarországi horvát, szlovén és szerb népcsoportok életéből, népművészetéből, tárgyi kultúrájából. Emellett jelentős az 1923-ban alakult múzeum történeti gyűjteménye. A területen a néprajzi tárgyi anyag tömeges gyűjtése az 1970-es években indult meg. Az 1992-ben nyílt állandó, a külső helyszíneken lévő kiállítások, a múzeumhoz tartozó tájházak ebből a hatalmas raktári anyagból adnak ízelítőt. A folyamatosan gyűjtött, majd raktározott, kiállított tárgyi anyag gondozása sürgetővé vált, így a nagy mennyiségű fából készült eszköz és bútor kezeléséhez ügyes kezű mesterember felvételére volt szükség. 1971- től a múzeum első "restaurátora", raktárkezelő és asztalos volt egy személyben, emellett részt vett az anyaggyűjtésben is.

3 7. Munka közben, Késics György (1987)

A nagy számú néprajzi viselet, textil szintén oly mértékben gyarapodott,   hogy   az   1980-as évektől a múzeumnak a textíliákat gondozó restaurátort kellett alkalmazni.

38. Hímzett ködmön javítása, Kulutácz Györgyné (1987)

A mohácsi múzeum gyűjteményeiben a korábban és a jelenleg dolgozó munkatársak életének része a nemzetiségi hagyományok ápolása, így kivétel nélkül ismerik környezetük népi életmódját, népművészetét, népviseletét, azt a tárgyi anyagot, amelynek kezelése, kiállítási előkészítése a feladatuk.

39. Részlet a múzeum 1992-ben nyílt "Magyarországi horvátok, szerbek és szlovének népviselete és népművészete " c. állandó kiállításáról.

 

A Janus Pannonius Múzeum (Pécs) preparátor, valamint restaurátor munkatársai

 

Preparátorok

Szalafai István 1946-1976; Márton Zsófia 1975-1982; Petrovics Zsuzsanna 1983-1986; Sár József 1989-2003; Lovász Károlyné 1985—;

A   régészeti   gyűjtemény   fém,   szilikát,   kerámia restaurátorai

Bessenyei   Vendel    1945-1985;   Kemény   Miklós 1961-1973; Czopf Jánosné 1964-2001; Füzér Róbertné 1987-2000; Horváth Zsuzsanna 1975- ; Horváth Éva 7976-; Gardánfalviné Kovács Magdolna 1976-;

A képzőművészeti gyűjtemény restaurátorai

Tarai   Teréz   1968-1987;   Pethő   Károly   1973-1983; Szelényi Gabriella 1991-2004; Czakó Ferenc 1976- ; Zsilli Zoltán 1977- ; Bodor Gábor 1984-;

Az   iparművészeti,   néprajzi,   történeti   tárgyú kerámiarestaurátorok

Tomasek  Éva   1976-1977;   Csáki   Klára   1980-1996; Várbíró Erzsébet 1977-2004;

A néprajzi faanyag, a bútorgyűjtemény restaurátorai

Kutas  Eszter 1973-1975;  Takács Árpád  1975-1971; Ruppert   Zsuzsa   1976-1977;   Balogh   Farkas   József 1975-1997;   Hajda   György   Zsigmond   1978-1986; Németh József  1983-1990; Iglói Zsolt 1990-2001; Fertői Miklós 7977-;

Textilrestaurátorok

Galambos   Monika   1984-2004;   Millei   Ilona   1972-; Benyovszky Mónika 1977-;

Papírrestaurátorok

Kirics Márta 1979- 1980; T. Virágh Ágnes 1983- 2002; Kóbor Beatrix 2002-;

A   Kanizsai  Dorottya  Múzeum (Mohács)  fa  és textilrestaurátorai

Késics György 1971-1987; Horvát Márta 1980-1983; Kulutácz Györgyné 1982—;Balog István 1991—;

 

Tendenciák, jelenségek a 100 éves múzeum ismeretterjesztő és közművelődési tevékenységében

Tillai Gábor

Hazai vidéki múzeumaink létrejötte szinte kivétel nélkül a 19. század második felére, végére tehető. Szerte az országban történeti és régészeti társulatok alakultak, amelyek tevékenysége azonban a kezdeti lelkesedés és sikeres gyűjtőmunka után ellanyhult; gyűjteményeiket a megyei vagy városi hatóságok vették át.

A muzeális értékkel bíró régészeti leletek, műtárgyak és műalkotások bemutatása, szakszerű ismertetése minden bizonnyal egyidős ezek fellelésével, egyéni gyűjtésével; hiszen mindenki, aki ilyen tárgyak birtokába jutott, szívesen büszkélkedett ezekkel szűkebb-tágabb környezetében a 19. század vége felé. A szakmailag müveit, de mégis amatőr pécsi gyűjtők közül Horváth Antal és Juhász László ügyvédeket említjük meg; akik az 1890-es években együtt munkálkodtak a helyi régészeti leletek felkutatásában és összegyűjtésében. Mindketten a Múzeumi Bizottság tagjaiként sokat tettek nem csupán a leendő múzeum alapszabályzatának elkészítéséért, hanem gyűjteményének megalapozásáért is. 1897-ben Juhász László sajátos javaslattal állt elő a múzeumlátogató közönség érdeklődésének felkeltésére és a kiállítás anyagi hátterének biztosítására: 10.000 db 1 koronás sorsjegyet kívánt kibocsátani, amelyek vásárlói között 100 értékes régészeti tárgyat sorsoltak volna ki. Azonban a Bizottság tagjai - Juhász számtalan egyéb hasznos javaslatával együtt - ezt nem fogadták el. A régészeti kerámialeletek népszerűsítésének Pécsett sajátos formája alakult ki; a Zsolnay Vilmos által működtetett Kerámia Gyárnak köszönhetően a régészeti korok kerámia kultúrái közül pl. a mészbetétes kerámia tárgyak másolatait, vagy a görög- római kerámiák fonna- és díszítőelemeit ma is nyomon követhetjük az ún. Pannonia, ill. "vert antique" tárgycsoporton belül.

Az 1901. október 29-én megalakult Pécs-Baranyai Múzeumi Egyesület alapszabályának célkitűzései között szerepel "a múzeum közművelődési hatásának terjesztése".

A mai pécsi Rákóczi út 11. számú épület emeleti termeiben készülő kiállítás gazdagítására számos adomány érkezett. Ezek közül a legjelentősebb a Zsolnay Miklós által 1903- ban felajánlott kerámiagyűjtemény volt, de a Pécsi Dalárda működését dokumentáló tárgyak is a múzeum tulajdonába kerültek ekkor.

Az 1904. november 27-én megnyílt állandó múzeumi kiállítás tiszteletére a Pécs városa díszebédet adott a Nádor Szállodában, a Színház pedig díszelőadással köszöntötte az újonnan megalakult kulturális intézményt. Marosi Arnold igazgató a múzeum népszerűsítésére a helyi ciszterci főgimnázium 1904/1905. évi értesítőjében mutatta be a gyűjtemény anyagot, fejtette ki az intézmény kulturális és pedagógiai jelentőségét. A kiállítás nyitvatartási rendjében szerepel az, hogy diák csoportoknak a látogatás mindenkor, a nagyközönség számára pedig szombaton és vasárnap ingyenes.

Az 1907-es pécsi országos kiállításon az előző hónapokban Seemayer Vilibald, a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának őre által az Ormánságban gyűjtött anyagból berendezett ormánsági szobabelső és viselet bemutatásával szerepelt a múzeum. A múzeumlátogatók száma az első tíz évben 3.000-5.000 fő között váltakozott évente. (Az I. világháború és az azt követő zűrzavaros évek érthető módon visszavetették az intézmény működésének, ismeretterjesztő tevékenységének feltételeit.)

Az 1920-as évek közepétől növekedett meg ismét az érdeklődés a múzeum iránt. 1925-ben 14.384 látogató tekintette meg az állandó kiállítást. A gyűjtemények gyarapításával egyenrangú feladattá vált az időszakos kiállítások rendezése; 1926-ban a mohácsi vész 400 éves évfordulója alkalmából rendeztek kiállítást; 1927-ben az orvosok és természettudósok vándorgyűléséhez kapcsolódott szakmai kiállítás. Ugyanezen év telén az olasz kormány ajándékaként a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába került Corvina könyveket állították ki Pécsett.

Az 1920-as évek végétől a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága nem csupán kortárs tárlatokat rendezett évente kétszer, hanem a művészek tárlatvezetéseket és előadásokat is tartottak; szakbizottságok foglalkoztak műalkotások elbírálásával, grafikai, iparművészeti és városszépészeti problémákkal. A közművelődési szempontok előtérbe kerülését Fejes György, akkori igazgató is megfogalmazta a múzeum 1929. évi átrendezésekor: "Főként a didaktikai szempontokra kell figyelni. Azt kell kiállítani, ami a városra nézve jellegzetes és a látogatókra nézve tanulságos." Ez kedvezően hatott az addigi kiállításrendezési hagyományokra. 1929-ben, a múzeum fennállásának 25. évfordulója alkalmából emlékbélyeg készült.

1933-ban a Rákóczi út 15. számú házba átköltözve rendezték újjá a múzeum kiállításait.

Török Gyula régész-igazgató időszakában a módszeres régészeti tevékenység mellett olyannyira megerősödött a képzőművészeti gyűjtés, hogy az 1939-es évi jelentés szerint elsősorban a képgyűjtemény vonzotta a látogatókat. (Ekkoriban pl. Ferenczy Károly, Szinyei Merse Pál, Mednyászky László, Rippl-Rónai József festményei szerepeltek kiállítva, de a múzeumigazgató vásárlásokat eszközölt; így kerültek a gyűjteménybe Mattyasovszky Zsolnay László, Martyn Ferenc, Tihanyi Lajos, Gábor Jenő alkotásai.) Martyn Ferenc és Gebauer Ernő nem csupán mint kiállító művészek, hanem szervező- előadókként is közreműködtek az 1940-es évek elején. 1942-ben a képzőművészetről szóló, 8 előadásból álló sorozatot szerveztek a múzeummal karöltve.

Az 1938-ban megalakított Vármegyei Múzeumot amelynek gyűjteményét a pécsi Széchenyi tér 12. számú épületben helyezték el öt évvel később nyilvánították közgyűjteménnyé. A II. világháború után rövidesen megkezdődött a két múzeum egyesítésének szervezése, amely új lehetőségeket jelentett nem csupán a tudományos-kutató munka, hanem a kiállítások újjá rendezésének, és azok közönségkapcsolatainak bővülése terén is. Az 1950. március 4-én, egyazon napon a Széchenyi téren megnyíló régészeti, ill. a Rákóczi út 15. sz. alatt rendezett néprajzi kiállítás hazánk első korszerű, történeti összefüggésekben, esztétikusán bemutatott ilyen jellegű tárgyi anyagát tárta az érdeklődők elé. Ennek vonzereje megmutatkozott a látogatók számában is: a régészeti gyűjteményt 15.632 fő, a néprajzi kiállítást 9.500 fő tekintette meg a megnyitás évében!

1951-ben Dombay János múzeumigazgató javaslatára az egyesített "Pécs-Baranyai Múzeum"-ot városunk reneszánsz költőjéről, Janus Pannoniusról nevezték el. Az egyesítést követő időszakban egymás után nyíltak az új állandó kiállítások (pl. Románkori Kőtár - 1952, Zsolnay Kerámia kiállítás - 1955, Modern Magyar Képtár - 1958), amelyek mindegyike tárgyi anyagán túlmutató, új lehetőségeket jelentett az ismeretterjesztés terén.

Hazánkban egyébként - kísérletképpen - először Baranyában kerültek tanácsi kezelésbe a múzeumok, mivel itt a közigazgatás és a múzeumvezetés közötti jó kapcsolatnak régi hagyományai voltak. Ennek köszönhető az is, hogy a Művelődésügyi Minisztérium 1958 nyarától a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum, a szigetvári Zrínyi Miklós   Múzeum   és   a   Komlói   Múzeum   általános irányítását a Baranya Megyei Tanácsnak adta át. Az 1960- as évek elején négy jelentős, tablós vándorkiállítás (pl. Baranya műemlékeiről) járt településről településre, a megnyitókat   kollégáink   szervezték,   nemegyszer népszerűsítő előadásokat tartottak az adott témakörről. 1961-ben az általános és középiskolai oktatást segítő módszertani anyag jelent meg részletes elemzésekkel az akkori   múzeumi   kiállítások   hasznosításának lehetőségeiről.

Az 1960-as években megerősödött a honismereti mozgalom keretében a néprajzi tárgyak gyűjtése. Tanárok, iskolaigazgatók honismereti szakköröket alapítottak, így több településen jött létre iskolai muzeális gyűjtemény, amely gyakran szolgált - az intézményünk által is támogatott - falumúzeumok (pl. Egerág, Tormás, Áta) alapjául.

1968-ban a Zsolnay Gyár fennállásának 100. évfordulója évében köszöntötték a Zsolnay kiállítás százezredik látogatóját. (Azóta is intézményünk leglátogatottabb kiállításának bizonyul évről-évre a maga 70.000-100.000 közötti látogatószámával; általában Magyarország harminc leglátogatottabb muzeális gyűjteménye között szerepel.)

Az   1970-es   években   a   turizmus   fellendülésével   a múzeumokra az ismeretterjesztés terén megnövekedett feladatok vártak. A Janus Pannonius Múzeumba 1969-ben nevezték ki az első főállású népművelőt. Ezekben az években vezették be a szombati díjmentes, ill. a diákoknak a teljesen ingyenes múzeumlátogatást.

A Modern Magyar Képtár Szabadság úti épületében sorra nyíltak időszakos kortárs művészeti egyéni és csoportos kiállítások (pl. Mozgás '70; Természet - Látás - Alkotás); indult útjára az Országos Kisplasztikai és Kerámia Biennálék azóta is tartó seregszemléje.

Az 1970-es évektől intenzív fejlődés mutatkozott; egymás után nyíltak új állandó kiállításaink; Régészeti Kiállítás, Malom Múzeum (Orfű) - 1970; Reneszánsz Kőtár- 1972 (A múzeum névadójának, Janus Pannonius halálának 500. évfordulóján); Csontváry Múzeum - 1973; Zsolnay Kerámia Kiállítás (átrendezés) - 1974; Vasarely Múzeum 1976. A Káptalan utca épületeiben egymás után megnyíló művészeti gyűjtemények révén gyakorlatilag kialakult a pécsi "múzeum utca", hazánk egyedülálló hangulatú képzőművészeti bemutató helyeivel.

Ez a sokféle kiállítás tette lehetővé többek között, hogy az 1970-es években a Munkásművelődés keretei között havonta egy alkalommal, szombaton délelőtt "valamelyik múzeumban, elsősorban a képzőművészeti kiállításokban ingyenes tárlatvezetést kaptak a munkások, akik brigádkeretek között érkeztek, a brigádnaplóval, de oda jöhetett boldog-boldogtalan, s a művészettörténész vagy muzeológus is pénzhez jutott. Néha a Természettudományi Kiállításban is megfordultunk, a Zsolnayt azt polgári dolognak tartották, de a legtöbbször a Modern Magyar Képtárban szerveztünk programot; a Romváry Feri mindig beosztotta, hogy ki, ill. mi lesz, megjelentettük a műsorfüzetben. A brigádnaplót lehet, hogy egy ember pecsételtette le, de mindig volt közönség és mindig volt szakvezetés. Ami még rendszeres volt és az elitnek szólt, az a Csontváry Matiné. Nem tudom már, hogy melyikünk fejéből pattant ki, de egy beszélgetés során... az biztos, hogy a Feri nagyon örült neki, az is lehet, hogy ő pedzette." (A korabeli Pécs kulturális-közművelődési programjai kiváló szervezőjének, Bükkösdi Lászlónak a visszaemlékezéséből.)

1956-ban jelent meg először a Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, a múzeum tudományos munkáinak publikálására. Az évről-évre kiadásra kerülő kötetek tanulmányai a muzeológia minden szakterületére kiterjednek, helyi és országos témákat taglalnak. Ez, és a múzeum által megjelentetett más (sorozat) kiadványok Dunántúli Dolgozatok (A - Természetudományi Sorozat; C - Történettudományi Sorozat; D -Néprajzi Sorozat; E - Művészettörténeti Sorozat), a JPM Művészeti Kiadványai (amely mára túljutott 100. kötetén), állandó és időszakos kiállítások katalógusai a szakmai publikáláson túl fontos szerepet játszanak. A hazai és nemzetközi kiadványcsere révén egyrészt széles - több száz múzeumot, galériát, kutatóintézetet magába foglaló - körhöz juttatják el az intézményünk keretei között zajló kutatások, rendezett kiállítások, ill. újabban a saját gyűjteményi anyagból külföldön rendezett kiállítások hírét, másrészt a kiadványainkért cserébe könyvtárunk részére megküldött tanulmánykötetek, katalógusok, évkönyvek kollégáink szakmai tájékozódását segítik elő. Nem egy alkalommal jött létre így személyes szakmai kapcsolat, szolgált tanulmányút, esetenként kiállításcsere alapjául itthon és külföldön.

1962-től az 1980-as évek végéig a múzeumi szakma közönségkapcsolatainak kiemelkedő rendezvénye volt az Országos Múzeumi és Műemléki Hónap, amelyre minden év októberében került sor. Ez komoly szakmai, és a közönségkapcsolatok szempontjából is jelentős számvetést jelentett országszerte, így Pécsett és Baranyában   is.   Intézményünk   igen   változatos programokat, időszakos kiállításokat szervezett évről-évre ezen időszakban. Ha csupán néhányat sorolunk fel itt ezek közül, az is jelzi ezen eseménysorozat sokszínűségét. A Mecsek-hegység természeti és történeti értékeinek (Jakab- hegy, Zengő) ismertetésére szervezett gyalogtúrák; akkoriban megnyíló tájházak (Nagytótfalu) bemutatása mellett sor került történeti játszóházakra (Reneszánsz Kőtár, Régészet Kiállítás) éppúgy, mint Fetter Antal makettjeinek kiállítására. Évről-évre - egyfajta szakmai számvetésként - kiállítottuk restaurátoraink aktuális munkáit az üvegtárgyaktól a bútorokon át a festmények világáig. (Ezek váltakozó helyszíneken történtek: Néprajzi Kiállításunk Guzsalyas termétől a Várostörténeti Múzeum tetőteréig.)

Nemcsak helyi, hanem országos szinten is példaértékűvé vált az a folyamat, amely Magyarlukafán történt az elmúlt évtizedekben. Az egyutcás zselici település elnéptelenedésének megállításában jelentős szerepet játszott a tájház működésére épülő szakmai és emberi közösségszervező tevékenység, elsősorban Andrásfalvy Bertalannak, Kékes Tóbiásnak és Lovas Katának köszönhetően. A falu közepén található talpasházban működik a Magyarlukafai Néprajzi Műhely, ahol berendezett kézműves mühelyek várják a különféle népi mesterségek iránt érdeklődőket. A környék egykor jellegzetes népi építészeti megoldását reprezentáló épületet és a portán álló két pajtát a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága újította fel az 1970-1980-as évek fordulóján. Mivel Baranyában a vidék kultúráját bemutató tájházból több is található, ezt az épületegyüttest működő, élő múzeummá alakították. 1987-ben alakult meg a "Kaptár" Magyarlukafai Közművelődési Egyesület, amely a helyi közművelődési feladatokon kívül a Néprajzi Műhelyben kézműves mesterségek tanításával is foglalkozik. Az egykor csak a nyári időszakra korlátozódó munka egyre inkább kiterjed az év egészére, mert a különféle iskolai, baráti csoportok részéről növekszik az igény a Műhely munkája iránt. A Múzeumi Világnapon Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében intézményünket évről-évre a műhely tagjai képviselik, színvonalas programokat, termékeket biztosítva az érdeklődőknek. A falu lakosságának összetétele az utóbbi két évtizedben erősen megváltozott, a kihaló, elköltöző őslakosok helyébe városi fiatalok telepedtek le. Közülük sokan valamely kézműves mesterség művelői, így tevékenységük kötődik a Néprajzi Műhely munkájához is. Ezeknek a változásoknak is köszönhető, hogy megújult a falu legnagyobb ünnepe, a Vendel-napi búcsú is, ami mindig az október 20. utáni vasárnap kerül megrendezésre. Ekkor zenészek táncosok, színjátszók szórakoztatják az egybegyűlteket, és itt kerül sor a környék legnagyobb kézműves kirakodó vásárának megrendezésére is.

1. Az Örökség 1987/2. számának borítója

1986 őszén a múzeumi közönséggel való kapcsolattartás, az ismeretek átadásának új eszközeként jelent meg Örökség címmel a múzeum kiadványa, amelynek első lapján Ujvári Jenő igazgató fogalmazta meg az alábbiakat: "Az elmúlt 80 év bebizonyította, hogy az itt élő emberek jó szellemi környezetet biztosítanak múzeumunknak.

Gyűjtéseikkel, adományaikkal, helytörténeti kutatásaikkal vagy egyszerűen   csak   érdeklődésükkel mindig lehetővé tették a kétoldalú kapcsolatot a "múzeum őr",  vagy ahogyan ma mondjuk a muzeológus és a mindennapi   élet   között.   E   legfontosabb feladatunk hangsúlyozására és továbbfejlesztésére gondoltunk akkor is,   amikor   ideiglenes   címmel   közreadjuk  kiadvány- sorozatunkat: eszközt látva benne a táj közösségének informálására   és   véleményének   meghallgatására. Kölcsönös épülésünkre." Az 1988-ig tavasszal és ősszel megjelentetett    mindösszesen néhány számot megért kiadvány szerkesztőbizottságában intézményünk minden szakmai osztálya képviseltette magát. Kerényi Gábor, a Közművelődési Osztály vezetője fogta össze a "csapatot", amelynek elnöke Gárdonyi Tamás, a Dunántúli Napló kulturális rovatvezetője volt.  A folyóirat koncepciója alapján számonként egy-egy szakmai osztály munkatársai mutatták be szerteágazó tevékenységüket; az 1988 őszi számban például a Néprajzi Osztály gyűjteményeinek felsorolása mellett Kis Géza Ormányság című könyve megjelenésének   50.   évfordulójára   emlékezett Andrásfalvy Bertalan; a mecseknádasdi német tájház új kiállítását;   A   Fachwerk   építkezés   utóélete   a   Dél- Dunántúli németeknél címmel ismertette L. Imre Mária.

Szabó Zoltán - aki már hosszú ideje Budapesten, a Néprajzi   Múzeumban   tevékenykedik   -   egy Szombathelyen  rendezett  a  magyarországi  horvátok, szerbek   és   szlovének   textilművészetét   bemutató kiállításról számolt be. A tárgyi néprajz leírása mellett ugyanolyan   fontos   Baranya   szellemi   néprajzának bemutatása; Begovácz Rózsa a Dráva menti horvátok húsvéti   népszokásairól   írt.   Az   Örökség   mindegyik számában   jelentek   meg   cikkek   intézményünk restaurátorainak, preparátorainak tollából is.

1987-ben ünnepelte a Táj ak - Korok - Múzeumok (TKM) mozgalom elindulásának 10 éves évfordulóját. A több ezer taggal rendelkező országos mozgalom baranyai ünnepségét októberben Zengővárkonyban szervezték a Közművelődési Osztály munkatársai, amelyen a pécsi és baranyai tagok közül 50-en vettek részt. A tájház udvarán Andrásfalvy Bertalan emlékezett e mozgalom társadalom- és közösségformáló jelentőségéről; a tájház megtekintése után gesztenyesütés és séta következett a Gesztenyésben, majd a református templomkertben Fülep Lajos emlékkiállításával ismerkedtek a résztvevők. Az elkövetkező hónapokban alkalmanként hívtuk össze a tagokat a pécsi Várostörténeti- és Munkásmozgalmi Múzeum földszinti kiállítóterében, ahol előadásokat, tájékoztatókat hallgathattak meg pl. az esedékes régészeti feltárásokról, muzeológusaink kutatásairól.

Először 1988 májusában kiránduláson tekinthették meg az érdeklődők a kámi arborétumban a havasszépe virágzását. Mivel érzékelhető volt a rendszeresen szervezett múzeumi programok iránti igény, így fokozatosan kialakult 30-40 érdeklődő helyi polgárból a TKM pécsi tagcsoportja kolléganőnk Kőnig   Vilmosné   Kövesdi   Ibolya   irányításával.   Az elkövetkező   években   a   határozott   érdeklődésnek, szervezetségnek köszönhetően e közösség létszáma elérte a 250-300 főt. (A klub titkára 1991-től e sorok írója lett, majd 2001 áprilisától az elnöki teendőket is átvette.)

2. Játszóház a Régészeti Kiálításban (fekete-fehér fotó)

A Várostörténeti Múzeum tetőterében havonta tartott előadások   mellett   időszakos   kiállításainkat, restaurátoraink tevékenységét mutattuk be, gyalogos túrákat szerveztünk a Keleti-Mecsektől a barcsi borókásig a természeti értékek bemutatására. Hazai muzeális, műemléki, néprajzi és természeti kincseink alaposabb szakmai megismertetésére 2-3 napos kirándulásokra kerítettünk sort, de fontosnak tartottuk a határon túli magyar közösségek naprakész megismertetését is a tagsággal, akár a Drávaszögben, Vajdaságban, Erdélyben vagy Burgenland területén.

Az 1990-es évek elején egyesületté szerveződött TKM mozgalom pecsételő helyei közül számtalan található Pécsett és Baranya megye területén, közülük számos múzeumi kiállításainkat jelöli meg. A TKM Kiskönyvtári sorozatának immáron 730 megjelentetett kötete közül is - jelentőségének és értékének megfelelően - sok mutatja be megyénk kincsei mellett pécsi muzeális gyűjteményeinket, a Zsolnay Kerámia Kiállítástól a Múzeum utca egyedi művészeti kollekcióin át a Várostörténeti Múzeum épületének történetéig. Az 1990-es években egyesületi formát öltő mozgalom mintegy 8-10 ezer főnyi tagságával a múzeumi hálózathoz legközelebb álló civil szervezet az ismeretterjesztés terén.

Az 1980-as évek második felétől Hétvége a Múzeumban címmel szerveztünk rendezvényeket; gyakorlatilag a hétvégék minden napján részt vehettek az érdeklődők valamelyik múzeumi kiállításunkban vagy a szakmánk szempontjából fontos külső helyszínen szervezett programon. Csupán egy sajátos eseményt említünk itt meg; a Baranyai konyha címen 1987-ben megjelent könyv szerzői között munkatársaink; Begovácz Rózsa és Sarosácz György is szerepelt. A Néprajzi Kiállítás Guzsalyas termébe szervezett könyvbemutatót a szerzők saját maguk által készített étkekkel "ízesítették" - dunai halászlé, töltött káposzta és vajas pogácsa volt a menü - a megjelent nagyszámú érdeklődő nem kis meglepetésére.

Szakmai szempontból - és a látogatottság oldaláról is - kiemelkedő jelentőségű eseményként könyvelhető el a Várostörténeti Múzeumban évről- évre április utolsó hetében szervezett Nemzetközi Üvegművészeti Szimpózium és Vásár.

 
3-4 kép:Alkotómunka a Nemzetközi Üvegművészeti szimpóziumon

Jegenyés János és Kertészfi Ágnes pécsi üvegművészek szakmai ötletét Kerényi Gábor vezetésével valósította meg intézményünk; országos hírű művészek (Horváth Márton, Házi Tibor, Smetana Ágnes, Vida   Zsuzsa,   Buczkó György) - akiknek jó része korábban műveivel az Országos Kisplasztikai Biennálékon jelent meg Pécsett - mellett a világ legkülönbözőbb "üvegkultúráiból' érkeztek alkotók és üvegfúvók Finnországtól (Mikko Merikallio) Kaliforniáig (Marvin Lipovsky), Csehországtól (Jiri Suhajek) Ukrajnáig. Ők nem csupán egyedi tárgyaikat alkották a Várostörténeti Múzeum hátsó udvarán kialakított - utólag bevallhatjuk, hogy meglehetősen kezdetleges - üveghutában, hanem érdekes előadásokat is tartottak munkásságukról a szakmai közönség részére. Május l-jén pedig - a program zárásaképpen - antikvár üvegek, ill. üvegtárgyak forgalmazóival, gyártóival együtt vásári keretek között árusították Pécsett készített tárgyaik egy részét. (Valószínűleg az egyik ilyen alkalommal fordult meg a legtöbb látogató egyetlen nap alatt a Baranya Megyei Múzeumok 100 éve során valamely kiállításunkban - tízezer érdeklődő jelent meg a Várostörténeti Múzeumban.) Az Üveg Szimpóziumokhoz évről-évre igényes kiállítások csatlakoztak; a Néprajzi Kiállítás Guzsalyas termében pl. a Sárvári, ill. Borsod Megyei Múzeumok gyönyörűséges 16-17. századi üveggyűjteményének gazdag anyagából kínálhattunk megtekintésre választékot. De természetesen bemutatásra kerültek a Korsós Sírkamra folyosóján a Pécsett felszínre került kora keresztény üvegtárgyak is.

Ezekben az években múzeumunk látogatottságának tetőpontját érte el; az érdeklődők száma meghaladta az 1,1 millió főt. Zsolnay, Vasarely és Csontváry kiállításaink - látogatottságuk alapján - évről-évre ott szerepelnek Magyarország 30 leglátogatottabb muzeális gyűjteménye között.

Gyümölcsöző kapcsolat működik immáron húsz éve a Szivárvány Gyermekház - és alkalmanként a Városi Könyvtár - közreműködésével az ifjúsági korosztály részére szervezett ismeretterjesztő sorozatvetélkedők terén. Az 1980-as évek közepén a Barangolás a Múzsák Kertjében című program keretében nyolc pécsi múzeumi kiállításba látogatott el a több mint száz résztvevő. Számtalan   városismereti,   helytörténeti   vetélkedő forgatókönyvében hivatkoztak olyan tárgyakra, dokumentumokra, amelyek a régészeti, várostörténeti vagy éppen a Zsolnay kiállításban találhatóak. Sikeres vetélkedők zajlottak Pécs testvérvárosainak (Kolozsvár, Eszék, Arad, Lahti) diákjaival csereprogramban. Az 1990- es évek második felében szakmailag támogattuk a "Szomszédvárak" című vetélkedőt is, amelynek során Szigetvár, Pécsvárad és Siklós általános iskolai tanulói előbb megismerhették e baranyai várak történeti múltját, majd tudásukat összevethették Vajdahunyad, Déva és Arad várainak személyes megismerése során; ahogyan ezen határon túli települések legjobb diákjai is ellátogathattak Baranyába. A legutóbbi években a Világörökség listára felkerült pécsi kora ókeresztény temetkezé- sek emlékeit próbáljuk a legváltozatosabb módszertani keretek között  megismertetni   a pécsi és baranyai diákokkal a Pécs/Sopianae Örökség- Házzal karöltve. 2001 és 2002 telén néhány hétig ingyenesen látogathatták az általános és középiskolai tanulók szakvezetéssel a sírkamrákat; 2002 tavaszától évente rajz- és irodalmi pályázatot hirdetünk részükre széles körű összefogással; a Pécsi Püspökség, a Jelenkor irodalmi folyóirat, Pécs M. J. Város Önkormányzata és a Pécsi TKM Klub Egyesület közreműködésével.

5. kép: Foglalkoztató füzet

Pályázati forrásból régész és közművelődési szakembereink kiállítás vezetőket és foglalkoztató füzeteket  (Régészeti   kincsek  Baranyában;   Vissza  az Édenkertbe) állítottak össze 9-12 éves diákoknak

 
6-7.kép: Múzeumi órák

 

Kollégáink folyamatosan tartanak múzeumi órákat, tárlatvezetéseket az általános iskolás korosz- tálytól a középiskolás diákokon át a felső- oktatás különböző képzési formáiban részt vevő hallgatókig. Az év kiemelkedő ünnep- köreihez   (farsang, húsvét, karácsony) kapcsolódóan játszóházakat szervezünk, az azokhoz legjobban illő Várostörténeti, Néprajzi kiállításainkban. "Múzeumi Műhely" keretében tematikus foglal- kozásokat tartanak szakembereink a polgári családi élet, a népi kismesterségek, életmód bemutatására. "Múzeumi esték" alkalmával tárlatvezetések segítségével mutatjuk be időszakos kiállításainkat alkalmanként gazdagítva e   rendezvényeket irodalmi, zenei illusztrációkkal is. Bár az elmúlt tizenöt évben gyűjteményeink látogatottsága csökkent (1998 - 263.702 fő; 2001 - 363.838 fő), mégis - mivel ez országos tendencia - 2003- ban ezen a téren intézményünk a 3. helyet érte el az országos statisztikai listán.

 

Felhasznált irodalom:

Sarkadi Eszter: 75 éves a pécsi múzeum - Vázlatos történet a kezdetektől 1945-ig

(In: JPMÉ 1979. pp. 357-377.)

Sarkadi Eszter: A Janus Pannonius Múzeum vázlatos története a felszabadulástól napjainkig

(In:. JPMÉ: 1974 pp. 373-388.)

 

A Közművelődési Osztály munkatársai:

Bándi Gáborné Villányi Éva (1969-73)

Matkovics Kornél (1973-74)

Tóth Antal osztályvezető (1975-77)

Várkonyi György osztályvezető (1977-78)

Kőnig Vilmosné Kövesdi Ibolya (1978-2003)

Aknai Tamás osztályvezető (1979-1981)

Sári Kati (1979-7 981)

Gábor Klára (1981-1985)

Kovács Orsolya (1981-82;

Huszár Zoltán (1983-84)

Vörös Huba (1983-1988)

Mándoki László osztályvezető (1984-1986)

Kékes Tóbiás (1984-1990)

Gadányi Hedvig (1985-86)

Kerényi Gábor osztályvezető (1986-1991)

Szabó Zoltán (1986-1988)

Tillai Gábor (1986-) osztályvezető (1991-1993)

Hábel János (1988-1995)

Szöllősi Kálmán (1988-1989)

Juhász László (1989-1990)

Lovas Katalin (1990-)

Rózsa Zoltán (1990-1998)

Walterné   Müller   Judit   titkárságvezető   (1998-2003), megyei múzeumigazgató-helyettes (2003-)

Kárpáti Kata (2002-)

 

A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága állandó kiállításai 2004-ben:

 

Zsolnay Kerámia Kiállítás (Pécs, Káptalan u. 2. Tel: 324-822)

Amerigo Tot Kiállítás (Pécs, Káptalan u.2. Tel: 324-822)

Vasarely Múzeum (Pécs, Káptalan u.3. Tel: 324-822)

Csontváry Múzeum (Pécs, Janus Pannonius u. 11. Tel: 310-544)

Modern Magyar Képtár I. Martyn Gyűjtemény (Pécs, Káptalan u. 4.)

Modern Magyar Képtár II. (Pécs, Papnövelde u.5.)

Ókeresztény Mauzóleum (Pécs, Szent István tér 12. Tel: 312-719)

Későrómai Sírépítmények és Sírkápolna (Pécs, Apáca u. 8. és 14.)

Természettudományi Múzeum (Pécs, Szabadság u. 2. tel: 213-419))

Nemes Endre Múzeum (Pécs, Káptalan u. 5. Tel:310-172)

Schaár Erzsébet: "Utca" (Pécs, Káptalan u. 5. Tel:310-172)

Néprajzi Kiállítás (Pécs, Rákóczi u. 15. Tel: 315-629)

Várostörténeti Kiállítás (Pécs, Felsőmalom u. 9. Tel: 310-165)

Régészeti Kiállítás (Pécs, Széchenyi tér 12. Tel: 312-719)

Reneszánsz Kőtár (Pécs, Káptalan u. 4. tel: 312-719)

Magyarországi horvátok, szerbek, szlovénok népviselete és népművészete (Mohács, Városház u. 1.)

A mohácsi csata története (Mohács, Szerb u. 2.)

Baranya megye közigazgatási területén lévő - nem a BMMI által üzemeltetett - állandó kiállítások, ahol az intézmény szakmai felügyeletet gyakorol. A kiállításokon a múzeum kihelyezett anyaga is szerepel.

 

1. Bakóca

Falumúzeum (Sáfrány Géza emlékkiállítás)

7393 Bakóca, Rákóczi u. 77.

tulajdonos, üzemeltető: Bakóca Község Önkormányzata

2. Boldogasszonyfa

Falumúzeum (Hoffer János emlékkiállítás)

7997 Boldogasszonyfa, Kossuth L.u.14.

tulajdonos, üzemeltető: Boldogasszonyfa Község Önkormányzata

3.  Bóly

Falumúzeum (Fejezetek Bóly történetéből és néprajzából c. kiállítás)

7754 Boóly, Széchenyi tér. 8.

tulajdonos, üzemeltető: Bóly Város Önkormányzata

4.  Bóly-Békéspuszta

Szakgyűjtemény (a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát területének termeléstörténete)

7754 Békéspuszta

tulajdonos, üzemeltető: Bóly Rt.

5. Dunaszekcső

Faluház (helytörténeti gyűjtemény, Halász Ferenc régészeti gyűjtemény)

7712 Dunaszekcső, Rév u. 4.

tulajdonos: Dunaszekcső Község Önkormányzata

üzemeltető: Dunaszekcső Emlékeiért és Jövőéért Alapítvány

6. Ibafa

Pipamúzeum

7635 Ibafa, Arany J.u.2.

tulajdonos, üzemeltető: Ibafa Község Önkormányzata

7. Kásád

Sokác tájház (helytörténeti gyűjtemény)

Kásád, Rákóczi u. 28.

tulajdonos: Kincstári Vagyoni Igazgatóság

üzemeltető: Kásád Község Önkormányzata, Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága

8. Komló

Városi Helytörténeti Múzeum

Természettudományi Kiállítás

7300 Komló, Városház tér 1.

tulajdonos: Komló Város Önkormányzata

üzemeltető: Komló Városi Helytörténeti Múzeum, illetve Természettudományi Múzeum

9. Magyaregregy

Honismereti Faluház (Arnold ház) nincs a múzeumnak kihelyezett műtárgyanyaga

7332 Magyaregregy, Rákóczi F.u.59.

tulajdonos, üzemeltető: Magyaregregy Község Önkormányzata

10.  Magyaregregy-Márévár

Vármúzeum (történeti kiállítás, Kelet- Mecsek természeti képei c. kiállítás)

7333 Magyaregregy- Márévár

tulajdonos: Kincstári Vagyoni Igazgatóság

üzemeltető: Mecseki Erdészeti Rt. Kárászi Erdészet

11. Magyarlukafa

Tájház (működő néprajzi és kézműves műhely, nincs állandó kiállítása)

7925 Magyarlukafa, Fő u. 16.

tulajdonos épület: Magyarlukafa Község Önkormányzata

Pajta (műtárgy): Baranya Megyei Önkormányzat

üzemeltető: Kaptár Egyesület, Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága

12. Mecseknádasd

Német Nemzetiségi Tájház (Népi kismesterségek Baranya németségének köréből c. kiállítás)

7695 Mecseknádasd, Munkácsy M.u.7.

tulajdonos, üzemeltető: Német Nemzetiségi Települési Önkormányzat

13. Mohács

Helytörténeti jelentőségű bemutató (Mohács Népei c. kiállítás)

7700 Mohács, Deák tér 2.

tulajdonos: Mohács Város Önkormányzata

üzemeltető: Kossuth Mozi

14. Mohács

Emlékszoba (Schneider Lajos zenekutató)

7700 Mohács, Gólya u. 15.

tulajdonos: Park utcai Általános Iskola

üzemeltető: Boldog Gizella Katolikus Ált. Iskola

15. Nagytótfalu

Iskolatörténeti gyűjtemény és tájház

7800 Nagytótfalu, Kossuth L.u.36.

tulajdonos, üzemeltető: Nagytótfalu Község Önkormányzata

16.Orfű

Vízimalom (vízimalom és őrléstörténeti kiállítás, Mekényesi szárazmalom)

7677 Orfű

tulajdonos: Orfűí Község Önkormányzata

üzemeltető: Orfűi Vízimalom Bt.

17.  Ófalu

Német Nemzetiségi Tájház

7696 Ófalu, Kossuth L.u.38.

tulajdonos, üzemeltető: Ófalu Község Önkormányzata

18.  Patapoklosi

Szigetvári János tájház

tulajdonos és üzemeltető: Patapoklosi Önkormányzat

19.  Pécs

Jakováli Hasszán Múzeum

7624 Pécs, Rákóczi u.2.

tulajdonos, üzemeltető: Kincstári Vagyoni Igazgatóság

20.  Pécs

Szerecsen Patikamúzeum

7621 Pécs, Apácza u. I.

tulajdonos: Pécs Város Önkormányzata

üzemeltető: Brandtner és Társa Bt

21. Pécsvárad

Vármúzeum (vártörténeti kiállítás, Kígyós Sándor emlékkiállítás, kőtár)

7720 Pécsvárad, Vár u. 45.

tulajdonos: Kincstári Vagyoni Igazgatóság

üzemeltető: Vár Gold Kft.

22.  Pécsvárad

Nemes Endre-Nágel Lajos emlékszoba

7720 Pécsvárad, Pécsi út 2.

tulajdonos: Pécsvárad Város Önkormányzata

üzemeltető: Fülep Lajos Művelődés Központ

23.  Sellye

Kiss Géza Ormánsági Múzeum (Ormánság Népművészete c. kiállítás, Talpasház, gazdasági épületek)

7960 Sellye, Köztársaság tér 6.

tulajdonos: Baranya Megyei Önkormányzat

üzemeltető: Művelődési Szabadidő és Sportközpont

24. Siklós

Vármúzeum (Gádor István kerámiakiáhítás, Kőtár- vártörténeti kiállítás, A kesztyűs mesterség és a kesztyűdivat története c. kiállítás)

7800 Siklós, Vajda J. tér (vár)

tulajdonos: Kincstári Vagyoni Igazgatóság

üzemeltető: Vár KHT.

25. Somberek

Falumúzeum (helytörténeti gyűjtemény)

7728 Somberek, Kossuth L.u.128.

tulajdonos: Somberek Község Önkormányzata

üzemeltető: Művelődési Ház

26.  Szentlőrinc

Brandtner-Konez gyűjtemény nincs a múzeumnak kihelyezett mátárgyanyaga

7940 Szentlőrinc, Munkácsy M.u.1.

tulajdonos: magántulajdon

üzemeltető: Műemlékvédelem-polgári lakáskultúra és kultúrtörténeti alapítvány

27.Szigetvár

Zrínyi Miklós Múzeum - Török ház nincs a múzeumnak kihelyezett mütárgyanyaga

7900 Szigetvár, Bástya u.3. (a kiállítási anyag: dokumentum értékű másolatok)

tulajdonos: Szigetvár Város Önkormányzata

üzemeltető: Szigetvár Városi Könyvtár

28.  Szigetvár

Zrínyi Miklós Múzeum (Vártörténet c. kiállítás)

7900 Szigetvár, Vár u.9.

tulajdonos: Kincstári Vagyoni Igazgatóság

üzemeltető: Szigetvár Városi Könyvtár

29.  Vajszló

Kodolányi János Emlékmúzeum (Kodolányi János munkássága és Ormánság a magyar irodalomban c. kiállítás)

7838 Vajszló, Kossuth L.u.12.

tulajdonos, üzemeltető: Vajszló Nagyközség önkormányzata

30.  Zengővárkony

Fülep Lajos Emlékszoba

7722 Zengővárkony, Arany J.u.97.

tulajdonos, üzemeltető: Zengővárkonyi Református Egyházközség

31. Zengővárkony

Tájház (helytörténeti gyűjtemény) 7722 Zengővárkony,

Kossuth L.u.6.

tulajdonos, üzemeltető: Zengővárkony Község Önkormányzata)

32. Zengővárkony

Míves Tojás Múzeum (magángyűjtemény, Dr. Ninhaus Rózsa)

7722 Zengővárkony, Kossuth L.u.6.

tulajdonos: Zengővárkony Község önkormányzata

üzemeltető: Míves Kézmíves Kft.

33. Zók

Helytörténeti jelentőségű bemutató (6000 éves "Zók kultúra" régészeti leletei c. kiállítás)

7671 Zók, Művelődési Ház

tulajdonos, üzemeltető: Zók Község Önkormányzata

Összeállította: W. Müller Judit

 

A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága munkatársai 2004-ben

Igazgatóság  
Huszár Zoltán megyei múzeumigazgató, történész főmuzeológus
Walterné Müller Judit megyei múzeumigazgató-igazgatóhelyettes
Nagy Lászlóné gazdasági igazgatóhelyettes
Antalné Mészáros Éva titkárnő
Antal István gépkocsivezető
Balogh Zoltánné pénztáros
Füzi István fotós
Kárpáti Katalin közművelődési munkatárs
Király Józsefné segédfotós
Kolbach Jánosné kézbesítő
König Vilmosné Kövesdi Ibolya közművelődési munkatárs, könyvtáros
Kőhegyi Zoltán fotós
Lovas Katalin népművelő
Lőki Péterné pénzügyi előadó
Máté Zsuzsanna pénzügyi előadó
Pázmány András kiállításrendező
Ritter Edéné takarító
Roxin Mária analitikus nyilvántartó
Seszták Zsuzsanna kiadványos
Tillai Gábor közművelődési munkatárs
Tornyosi Józsefné munkaügyi előadó
Üveges Simon udvaros
Varga Réka főkönyvi könyvelő
Vezér Aranka gondnok
Viszt Istvánné kiadványos
Természettudományi Osztály  
Dénes Andrea osztályvezető, botanikus főmuzeológus (GYED-en)
Hetesi Józsefné takarító
Horvatovich Sándor dr. zoológus főmuzeológus, tanácsos, mb. osztályvezető
Kisbenedek Tibor zoológus muzeológus, mb. osztályvezető
Kovács Attiláné teremőr
Lovász Károlyné preparátor
Sár József preparátor, teremőr
Vörös Ferenc teremőr
Régészeti Osztály  
Nagy Erzsébet osztályvezető, régész főmuzeológus
Csabáné Biliczky Zsuzsanna teremőr
Fábián Józsefné teremőr
Gaál Géza teremőr
Gardánfalviné Kovács Magdolna restaurátor
Gábor Olivér régész muzeológus
Horváth Éva s.restaurátor
Horváth Zsuzsanna főrestaurátor
Kárpáti Gábor régész főmuzeológus
Kovaliczky Gergely régész muzeológus
Krasznai Péter grafikus, régész technikus
Makai András portás
Nagy Szilvia gyűjteménykezelő
Pammerné Orbán Judit teremőr
Sümeghy Gyöngyvér grafikus
Szemlics Tiborné teremőr
Tari Józsefné gyűjteménykezelő
Tormási Jánosné takarító
Új- és Legújabbkori Történeti Osztály  
Gál Éva osztályvezető, történész főmuzeológus
Galambos Mónika s. restaurátor, gyűjteménykezelő
Horváth László teremőr
Kóbor Beatrix s. restaurátor
Latin László teremőr
Millei Ilona múzeumi főrestaurátor, főtanácsos
Pásztor Andrea történész muzeológus
Perencz Jánosné gyűjteménykezelő
Radnóti Ilona történész főmuzeológus
Reith Andrásné takarító
Néprajzi Osztály  
Begovácz Rózsa osztályvezető, etnográfus főmuzeológus
Benyovszky Mónika restaurátor
Burján István etnográfus főmuzeológus
Fertői Miklós főrestaurátor
Gálosi Csabáné teremőr, takarító
Nagy János teremőr
Sárközi Katalin gyűjteménykezelő
Vándor Andrea etnográfus muzeológus, múzeumi tudományos titkár
Várbíró Erzsébet restaurátor
Kanizsai Dorottya Múzeum Mohács  
Ferkov Jakab múzeumvezető, etnográfus, történész muzeológus
Balog István asztalos
Bubregh Istvánné teremőr
Kulutácz Györgyné s. restaurátor teremőr
Udvarácz Márk gyűjteménykezelő
Képző- és Iparművészeti Osztály  
Sárkány József osztályvezető, művészettörténész főmuzeológus, tanácsos
Báthori Ferenc teremőr
Berta Jenőné takarító
Bessenyei Vendelné takarító
Bezerédy Gabriella teremőr
Bodor Gábor restaurátor
Csaba Józsefné teremőr
Czakó Ferenc főrestaurátor
Dajkáné Schőn Erika teremőr
Dormán Gábor gyűjteménykezelő
Garamszegi Gyula teremőr
Grosch Kelemenné teremőr
Horváth Lászlóné teremőr
Illés Csaba teremőr
Ivánné Papp Irén teremőr
Kissné Vida Ágnes teremőr
Kislaki Lászlóné teremőr
Kovács Istvánné takarító
Kovács Orsolya dr. művészettörténész főmuzeológus
Merk Sándomé teremőr
Mester Györgyné teremőr
Miklós Ferencné teremőr
Musicki Ilona teremőr
Müller Balázs teremőr
Nagy András esztéta, muzeológus, gyűjteménykezelő
Nagy Antalné teremőr
Nagy Zoltánné gyűjteménykezelő
Óbert Jánosné teremőr
Reischl Imréné teremőr
Romváriné Vass Éva teremőr
Romvári Miklósné teremőr
Rózsahegyi Ferenc teremőr
Schreiner Dóra kulturális menedzser
Sebestyén Antalné takarító
Szakái Zoltán teremőr
Szelényi Gabriella s.restaurátor
Szilágyi Miklósné teremőr
Szmuta Antalné teremőr
Szöllősi József teremőr
Talapka Pálné teremőr
Üveges Simonné takarító
Várda Franciska teremőr
Várkonyi György művészetörténész, főmuzeológus, főtanácsos
Virth Jánosné teremőr
Zavarkó Balázsné teremőr
Zsilli Zoltán főrestaurátor

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet