Béres Katalin: Egy kisvárosi értelmiségi
   
Előző fejezet Következő fejezet

EGY KISVÁROSI ÉRTELMISÉGI

 

Borbély György tanár, lapszerkesztő és „legfőbb minden egyéb"1

Béres Katalin

 

Borbély György 1860-ban született a Torda-aranyos vármegyei aranyosrákoson, elszegényedett székely unitárius középbirtokos nemesi családban.2 apja korán meghalt, ezért a középiskolai tanulmányait a tordai unitárius algimnáziumban megkezdő györgy 10 éves korától házitanítóskodással kereste a megélhetéshez szükséges pénzt, nyaranta pedig versenyben aratott a felnőttekkel. a gimnázium 6. és 7. osztályát a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte, ahol összeütközésbe kerülvén néhány tanárával, megszökött és a nagyhírű debreceni református kollégiumba kérte felvételét, ott is érettségizett.3 a gimnázium elvégzése után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre jelentkezett. itt szerzett magyar-latin szakos tanári diplomát. Tanári pályafutását Kolozsváron kezdte, majd 1891-ben a tordai unitárius algimnáziumból átalakított 6 osztályos polgári iskola tanára lett.

Kolozsvárott, a függetlenségi párt erdélyi frakciójának orgánumában, az Ellenzékben jelentek meg első írásai. a lap szerkesztője és vezérpublicistája a kiváló tollú, de a nemzetiségi mozgalmakkal szemben intoleráns Bartha Miklós nagy hatást gyakorolt Borbély személyiségére. Bartha nézetei, valamint a szülői házból hozott ellenzékiség egy életre a függetlenségi párti politika elkötelezettjévé tették. a fiatal pedagógus korán bekapcsolódott az 1885-ben megalakult erdély-részi Magyar Közművelődési egyesület, az eMKe sokszínű tevékenységébe, ő szerkesztette az 1894-ben megjelent eMKe évkönyvet, itt látta és a gyakorlatban tanulta meg azokat a cselekvési lehetőségeket, amelyekkel életének egy későbbi szakaszában, már zalaegerszegen céljai elérése érdekében maga is élt.

Tordai évei alatt vált igazi, a közügyek iránt fogékony hírlapíróvá, ekkor alakult ki „...egyszerű, világos de mindig fordulatos, kissé az iróniára hajló, jóízű stílusa."4 1891-95 között Aranyos Vid(ék) címmel társadalmi hetilapot szerkesztett, melynek hasábjain harcot hirdetett az analfabétizmus ellen, könyvtár, múzeumegyesület, iparostanonc egylet létrehozásán fáradozott, mozgalmat indított egy Kossuth szobor felállítására.

 

1. kép a Kolozsvári athletikai Club kerékpárosai 1890 körül

 

Több száz cikke jelent meg különböző erdélyi és országos ellenzéki politikai, tudományos és kulturális lapokban, többek között az Erdélyben, a Pesti Hírlapban, a Magyarországban, a Történelmi Lapokban, a Magyar Nyelvőrben stb. nagyon termékeny újságíró volt már fiatal éveiben is.

A munka mellett legkedvesebb elfoglaltsága a sport volt. Borbély már egyetemi évei alatt bekapcsolódott a Kolozsvári athletikai Club (KaC) munkájába. 1884-ben 3 óra 25 perces idővel megnyerte a Kolozsvár és apahida közti 29,5 km-es távgyalogló versenyt, ettől kezdve sokáig verhetetlen volt ebben az akkor igen népszerű sportágban. 1885-ben és 1886-ban a 2 angol mérföldes (3219 m) síkfutásban Erdély bajnoka címmel tüntették ki, ezzel a KaC örökös tiszteletbeli tagjává vált. a gyalogláson és a futáson kívül kitűnően birkózott és bokszolt. az atlétika mellett kedvelte a turisztikát és az akkor népszerűvé váló kerékpározást is. a nyári szünetekben jutott ideje nagyobb kirándulásokra, ország- és világjárásra. 1886 nyarán egy fűzfavesszővel és 15 Ft-tal a zsebében bejárta a történelmi Magyarország nagy részét. Útja során mintegy 1950 km-t tett meg, 30 vármegyét és 250 települést érintett.5 Körútjának „fő czélja a haza földrajzi és népélet viszonyainak alapos megismerése volt."6 élményeiről, tapasztalatairól színes, élvezetes stílusú útilevelekben számolt be, amelyek a KaC évkönyvében jelentek meg.

A Kolozsvári athletikai Club keretén belül 1887-ben jött létre a kerékpározó kör, melynek természetesen tagja lett a mindig vállalkozó szellemű Borbély györgy is. egyik sporttársa, Stampa Keresztély vásárolt számára Budapesten egy velocipédet, amellyel 1889 nyarán nagy útra indult. Két társával, Philipovits Emil gyógyszerészhallgatóval és Szappanos Péter nyíregyházi rajztanárral július 7-én Párizsba, a Világkiállítás megtekintésére utaztak. a hetvenkét napos túra nemcsak itthon, hanem Európa szerte is nagy érdeklődést keltett. Párizsból Borbély Turinba kerekezett, ehhez át kellett kelni az alpokon. Kossuthot, akiért a nagy utat megtette, azonban nem találta otthon, mert a turini remete Svájcban nyaralt.7 oda is utána biciklizett, de csalódnia kellett, mert erőfeszítései ellenére sem találkoztak, így hát hazafelé indult. augusztus 4-én nagy diadallal érkezett meg Kolozsvárra.8 (1. kép)

Az utazás élményeiről útinaplót vezetett, részletesen leírva a túra állomásait, a látottakat, tapasztaltakat. naplója ma is érdekes olvasmány s egyben kultúr-és sporttörténeti érték is.

 

2. kép Borbély György és felesége, elekes Boriska, 1895 körül

 

Borbély györgy 1891-ben ismét nyeregbe szállt, most angliába kerekezett. ezt az utat már alacsony, felfújt gumibelsős biztonsági gépen tette meg.9 utolsó, nagyobb lélegzetű kerékpáros utazására 1893-ban került sor. egy tordai kollégájával és barátjával, Scherscher Dániellel vágtak neki a havasalföldi és a balkáni úttalan utaknak, hogy eljussanak Konstantinápolyba. az utazásról újabb beszámoló született.10

Az útra egy Kodak fényképezőgépet is magukkal vittek, hogy a látottakat képekkel illusztrálhassák, de a sok esés következtében a gép megsérült, a fényképek nem sikerültek. Visszaérkezésekor már nemcsak barátai, hanem Borbély ifjú felesége, született albisi elekes Boriska is várta őket. Vele a KaC egy dési kirándulásán ismerkedett meg, 1890-ben kötöttek házasságot, amelyből 10 gyermek született. (2. kép)

1896-ban a magyar millennium évében még Borbély györgy tartotta az ünnepi szónoklatot május 27-én a Torda-aranyos vármegyei Tanítótestület millenáris díszközgyűlésén, azonban szeptemberben az új tanévet már nem Tordán, hanem a zalaegerszegi Főgimnáziumban kezdte. egy szerencsétlen párbaj következtében kellett otthagynia szeretett erdélyét,11 - Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter zala megye székhelyére, az újonnan induló Magyar Királyi Állami Főgimnáziumba nevezte ki magyar- latin szakos tanárnak. ide helyezése valószínűleg nem volt véletlen. A zalaegerszegi születésű miniszter, aki maga is bábáskodott a gimnázium létrejötte körül, személyesen ismerte Borbélyt, tudta, hogy az igen aktív, széles látókörű, jó szervezőkészséggel megáldott tanár hasznos tagja lesz nemcsak a tantestületnek, hanem a városiasodás útján éppen csak megindult zalaegerszeg társadalmának is. Borbély györgy a zalaegerszegi gimnáziumban nemcsak a tanításhoz szükséges jó feltételeket talált, hanem rendkívül sokszínű, sok helyről verbuvált, tehetséges, jól képzett pedagógusokból álló tanári kart is, akiknek többségét nem elégítette ki a tanítás, hanem mellette tudományos és ismeretterjesztő tevékenységet folytattak, újságot szerkesztettek és írtak, szervezték a városka társadalmi életét, igyekeztek lakóhelyüket vonzóbbá, szellemiekben is gazdagabbá tenni.12 ebben a közösségben Borbély is hamarosan megtalálta a maga helyét, a tanári kar egyik legfáradha-tatlanabb tagja lett, megkeresve az eszméinek, politikai elképzeléseinek megfelelő cselekvési területeket.

A főgimnáziumban nemcsak magyart és latint tanított, hanem szépírást és történelmet is. a tanítás mellett ő volt a tanári könyvtár őre, iskolai ünnepélyeken gyakran mondott beszédet. Számos, később nevessé vált diákot tanított, többek között Pais Dezsőt, Mező Ferencet, Keresztury dezsőt.13

Borbély györgy sportszeretetét is magával hozta erdélyből zalaegerszegre. az itteni egyik legelső cikkében a főgimnáziumról írva azt kifogásolta, hogy kicsi az iskola tornaterme, „nincsen udvara, nincsen játszótere, nincs igazi tornászóhelye, nincs levegője."14 Versenyezni már nem versenyzett többé, de közreműködött a korcsolyázás, kerékpározás és a turisztika elterjesztésében. Hamarosan bekapcsolódott az 1895-ben megalakult zalaegerszegi Kerékpár egyesület munkájába.15 Két évvel később már az egerszegi biciklizők menetparancsnokává választották. a rendszeres kirándulások Borbély számára nagyon fontosak voltak, hiszen így ismerte és szerette meg a város környékét, mindenek előtt göcsejt, amelynek felfigyelt néprajzi értékeire, nyelvi sajátosságaira. Ő volt, aki először kezdeményezte, hogy ezeket a különleges értékeket egy a megye székhelyén létrehozott néprajzi múzeumban kellene összegyűjteni. az 1898-ban közreadott felhívásában azt írta: „Szemünk előtt látjuk a mai idő rohamos haladását. az utolsó évtizedekben lázasan törtetünk előre. Tudomány, művészet, mesterség, ipar és kereskedelem bámulatos lépéseket tesznek. Változik az ízlés, a szokás, az erkölcs. Új dolgok lépnek a régiek helyébe. az új idő szelleme elsepréssel fenyegeti a régi dolgoknak még az emlékezetét is. Mentsük meg, amit meg lehet menteni."16 Javaslatára azonban sem a vármegye, sem a város részéről ekkor még nem volt fogadókészség.

Borbély göcsejben tett biciklis kirándulásainak megfigyeléseit Malonyai Dezső művészettörténész és etnográfus használta fel, aki A magyar nép művészete című monográfiájának megírásakor Borbély györgyöt kérte fel göcsej ismertetésére.17

Borbélyt, a mindig közvetlen, barátságos, jó humorú embert nagyon hamar befogadta Zalaegerszeg társadalma. agilitását és népszerűségét jelzi, hogy két évvel zalaegerszegre érkezése után, 1898-ban a városi önkéntes tűzoltó egyesület őt választotta meg főparancsnokává, egyben az egyesület elnökévé. Tagja lett a Kaszinónak, elnöke a Társaskörnek, 1907-ben a zalaegerszegi irodalmi és Művészeti Kör választmányi tagjává választották. Minden jelentős városi eseménynél, legyen az bál, színházi előadás vagy jótékonysági ünnepély, a szervezők vagy legalább a résztvevők között található a neve. Munkásságának, sokirányú tevékenységének elismerését jelentette, hogy 1907 és 1908 között beválasztották a város képviselőtestületébe, így közvetlenül beleszólhatott a város ügyeinek intézésébe. (Családtagjai 24 olyan egyletről, szövetségről stb. tudtak, melynek vagy vezetőségi tagja volt, vagy választmányában működött, - mindvégig tevékenyen.)18

Borbély györgy tanári és egyleti munkája mellett zalaegerszegen is folytatta hírlapírói és lapszerkesztői tevékenységét. 1896 és 1898 között a zala megye című társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap munkatársa, 1898-tól főmunkatársa lett. a lapban írt cikkeiben fogalmazta meg első benyomásait a városról, annak polgárosodásáért, csinosodásáért, szellemi életének pezsgőbbé tételéért emelt szót. Borbély 1900-ban Magyar Paizs címmel saját lapot alapított. ez a furcsa című lap zalaegerszegi tevékenységének egyik maradandó alkotása lett. azontúl, hogy Borbély politikai nézeteinek szócsöve, kiváló várospolitikai, kulturális és társadalmi hetilap volt, zalaegerszeg század eleji históriájának a kutatók által gyakran forgatott forrása.

Első száma 1900. október 4-én jelent meg, s ettől kezdve 1917. december 9-ig (kivéve az 1917-es háborús évet) hetente egy alkalommal, csütörtökön este vehették kézbe olvasói. a lap szerkesztője, kiadója és tulajdonosa egy személyben Borbély györgy volt, aki saját anyagi felelősségére alapította, előfizetésekből, egyéni hirdetésekből, reklámokból és városi hirdetményekből tartotta fenn.19 Fenntartása állandó anyagi nehézséget jelentett Borbélynak, ennek ellenére a tizenhét év alatt nem változott a lap ára, hirdetési díjai is olcsók voltak; Borbély külön rovatban, ingyen hirdette a zalaegerszegi kisiparosok műhelyeit és termékeit.

Munkatársainak nem tudott honoráriumot fizetni, hiszen a bevételt a lap fokozatosan emelkedő előállítási költségei felemésztették. rovatvezetői, cikkírói sem hivatásos újságírók voltak, hanem általában tanár kollégái a főgimnáziumból, ügyvédek, tanítók, iparosok - személyes j ó barátai. De írtak lapjába más vidékről is, főleg erdélyből, hisz ottani elvbarátaival egerszegre kerülése után is élő kapcsolatot tartott fenn, és Vácról, ahol pedig öccse, Borbély Sándor, a Váci Siketnéma intézet igazgatója dolgozott.

1902-től - miniszteri utasításra - Borbélyt eltiltották a lapszerkesztéstől, hivatalosan munkatársként dolgozott, de továbbra is ő maradt a Magyar Paizs profiljának, szellemiségének meghatározója és szerkesztője is.

Borbély györgy a Magyar Paizsot „védőeszköznek" szánta, ezért választotta a Paizs nevet. Védeni kívánta vele a magyar ipart, mindenekelőtt a kisipart, de védeni akarta a „nemzetfenntartó elemet"; az iparosokat és földműveseket is.20 ebből következően a lap központi problémaköre az ipar és az iparosság helyzete Magyarországon és elsősorban zalaegerszegen. Borbély azért fordult e téma felé, mert felismerte, hogy a hagyományos, „törzsökös" kisipar a kapitalista viszonyok között válságba került. a kivezető utat elsősorban a reformkori Védegylet mozgalmának felújításában látta, ezért a lapot a századelőn a Függetlenségi párt támogatásával kibontakozó iparvédő mozgalmak szócsövévé tette. azonban nemcsak az újságban fogalmazta meg nézeteit az iparpártolás szükségességéről, hanem szervezőként, majd tagként is közreműködött a zalaegerszegen 1900. március 4-én létrejött zalavármegyei iparvédő egyesület, a zalaegerszegi Központi Fogyasztási és értékesítő Szövetkezet és az 1906. július 8-án megalakult Magyar Védő egyesület zalaegerszegi Fiókja munkájában.21

Az egerszegi iparosokat nemcsak e naiv és természetszerűleg eredménytelen eszközökkel igyekezett segíteni. Jól látta, hogy a helybeli iparosság gazdasági hanyatlása nem csupán az olcsó gyáripari termékek elterjedésének köszönhető, hanem az iparosság képzetlenségének, a tanoncképzés hiányosságainak, a kontraszelekciónak stb. Borbély az újságban elöljárt a kézműves pályák népszerűsítésében, számtalan cikkben buzdította őket tanulásra, önképzésre. a gyakorlatban is részt vett abban a munkában, amelyben tanártársaival együtt az egerszegi iparosság szellemi színvonalát igyekeztek emelni. rendszeresen előadásokat tartottak a Katolikus legényegyletben, megszervezték az iparos Ifjak önképző Körét, ahol évente megrendezték a tanoncok munkakiállítását. 1909-ben munkásgimnáziumot hoztak létre, ahol a „műveltség elemeiből" tartottak népszerűsítő előadásokat. Számtalan, az iparosság érdekét szolgáló, de meg nem valósult ötlete volt még Borbély györgynek. ezek közül csak néhány: ruhagyárat szeretett volna telepíteni zalaegerszegre, ösztönözni akarta a kendertermelést, erdélyi minta alapján a hagyományos háziipari szakmák, pl. a szalmakalap- és kosárfonás újrahonosítását kezdeményezte, javasolta a haltenyésztés megindítását a zalán stb.

Borbély nemcsak az iparosság problémáira reagált érzékenyen, bár lapjában kétségtelenül velük foglalkozott a legtöbbet, hanem a többi társadalmi rétegére is. Szívügye volt a fix fizetésből élő közhivatalnokok, közalkalmazottak és kistisztviselők problémája, hiszen ő is közéjük tartozónak vallotta magát. Borbély a lapban hangot adott követeléseiknek: magasabb béreket, érdekvédelmi szervezetet, szolgálati szabályzatot szerettek volna elérni, bekapcsolódva egy 190 1-ben Tordáról elindult mozgalomba.

Borbély györgy a Magyar Paizsban kipellengérezte zalaegerszeg szociális, egészségügyi, oktatási és kulturális hiányosságait is. Szót emelt a csatornázásért, az utak portalanításáért, a városi óvoda és az elemi iskolák állapotának javításáért, a korszerűbb városrendezési tervekért. gyakran megrótta a város polgárait, hogy milyen igénytelenek környezetükkel szemben. a még mindig falusias, poros település helyén modern várost szeretett volna látni, teremteni. Még Várhidy lajos polgármesterrel is vitába keveredett, aki a villanyvilágítás bevezetését valósította meg városunkban, 1905-ben. Borbély a villanyt luxusnak tartotta mindaddig, amíg a csatornázás, az útburkolás és a városi fürdő építése meg nem történik.

Számos, a kultúra és a művelődés terén tett kezdeményezése közül kettőről kell még megemlékeznünk. Már említettük, hogy Borbély györgy zalaegerszegre kerülése után hamarosan felvetette egy göcseji néprajzi múzeum létrehozásának szükségességét. Javaslata akkor még visszhangtalan maradt. a Magyar Paizs 1907. január 31-i számában immár a főgimnázium tanári karának kezdeményezését tette közzé; a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz írt nyílt levelükben egy vármegyei múzeum alapításának szükségességét vetették föl. „Mert bizonyos az, hogy muzeum nélkül olyanok vagyunk, mint akinek minden értéke, kincse szanaszét, rendezetlenül, gondozás nélkül hever. elvész, kárba megy, feledés boritja, sőt megsemmisül teljesen, mielőtt az utódok részére meg lehetne menteni." - írták.22 indítványozták, hogy zalavármegye törvényhatósági bizottsága a vármegye székhelyén közkönyvtárat és múzeumot létesítsen, a gyűjtés megkezdésére és vezetésére bizottságot küldjön ki s az ügy érdekében a vármegye közönségéhez intézzen felhívást. addig is, míg a vármegye végleges helyet nem talál a múzeum számára, a gimnázium felajánlotta üres termeit az összegyűlt anyag elhelyezésére. a kezdeményezők a levélben négy pontban fogalmazták meg a leendő közgyűjtemény gyűjtőkörét. eszerint gyűjtse a megyei múzeum mindazt, ami jellegzetes a göcseji nép életében, mindazt, ami szellemi életével kapcsolatos. gyűjtsön minden történelmi értékkel bíró tárgyat, s végül „egybe kell hordani" göcsej természetrajzi kincseit is!23 a törvényhatósági bizottság nem támogatta a kezdeményezést, ennek ellenére a felhívásnak nagy visszhangja volt, a gyűjtés megindult. Vidéki tanítók, diákok, városi értelmiségiek ajándékozták oda régiségeiket a múzeum számára. a Magyar Paizs Zalavármegyei Múzeum rovatában hétről hétre nyugtázta a beérkező adományokat. 191 1-re a gimnázium egyik terme már megtelt az összegyűlt anyaggal. az I. világháború idején a gimnáziumból - a földszintjén berendezett hadikórház miatt - a gyűjteményt a Vármegyei levéltárba költöztették át. a levéltárból 1927-ben Keszthelyre került értékes régiséggyűjtemény nagy része a II. világháború idején, nyugatra menekítése közben pusztult el - éppen a zalaegerszegi vasútállomáson.24 (3. kép)

 

3. kép a Borbély család 1974-ben, zalaegerszegen

 

Borbély György lapja hasábjain kezdeményezte a Csány szobor felállítását, zalaegerszegi működésének másik maradandó emlékét.25 a zalai mártír személyében a halálig hűséges hazaszeretet példaképét, a függetlenségi eszme vértanúját tisztelte. 1904. december 22-én jelent meg a később oly sokszor megismételt felhívása: Gyűjtsünk a Csány szoborra! Borbély, akit az egyoldalú Deák kultusz ellensúlyozása is vezérelt, a tőle megszokott hatalmas energiával vetette bele magát a szervezésbe: gyűjtőíveket küldött szét szerte az országban, felhívásokat adott közre, jótékonysági rendezvényeket, bálokat, estélyeket szervezett, CsányLlászlót ábrázoló levelezőlapokat adatott ki. Különösen fontos és jelentős ma is a Csány lászló életét és 1848-49-es tevékenységét ismertető munkássága, az erre vonatkozó dokumentumok kutatása, gyűjtése. e munka eredményeként 1906-ban adta ki az általa szerkesztett Csány Emlékkönyvet, amelyben szemelvényeket közölt Csány lászló életéből, s addig ismeretlen leveleket, iratokat tett közzé.26 a kiadvány bevétele természetesen a szoboralapot gyarapította. látva a gyűjtés eredményességét, megszervezte a szoborbizottságot, majd 1910-ben kiírták a szoborpályázatot. a pályázat eredményeként Istók János szobrászművészt kérte fel a bizottság a mű elkészítésére. az évek óta tartó gyűjtés lendülete azonban megtört, ám a leleményes Borbély sohasem hagyta, hogy végleg elvesszen. a Magyar Paizsban minden héten regisztrálta az adományozók névsorát, ha nem adott senki, akkor nn alatt maga fizetett be 50 fillért. az I. világháború előtt már majdnem összegyűlt a szükséges pénz, azonban a háború alaposan beleszólt Borbély, a szoborbizottság és a város életébe is. a háború előtt és alatt összegyűlt pénz csak a mellékalakok kifaragására volt elegendő. 1923-ban újra kellett kezdeni a gyűjtést, aminek lebonyolítását ismét csak Borbély vállalta magára.

Az immár nyugdíjba vonult tanár minden idejét a szobor ügyének szentelte. az 1923-ban újraindított gyűjtés sem hozott eredményt, a pénz 1925 végén, a koronáról a pengőre való áttérés idején devalválódott. az öregedő tanár azonban nem adta fel, harmadszor is gyűjtést kezdeményezett. Most már nemcsak pénzt, hanem gabonát és bronzot is gyűjtött. Mintegy 15 mázsa fém gyűlt össze Wlassics utcai lakása udvarán, amelyet 1928-ban szállítottak el a szobrász öntőműhelyébe. Kitartó munkáját a szoborbizottság és a város is értékelte: 1928 áprilisában, amikor úgy tűnt, hogy október 10-én felavatható lesz a szobor, úgy döntöttek, hogy az egyik utcát pedig, örök elismerésül a szoborakció megindítójának nemes, önzetlen és kitartó fáradozásáért, Borbély györgy utcának" nevezik el.27

A főalak azonban csak a következő év tavaszán készült el, júliusban érkezett meg zalaegerszegre. A felállítás költségei, amit már a város és a vármegye vállalt magára, még hiányoztak. az avató ünnepségre még további két évet kellett várni.

ezt azonban Borbély györgy már nem érhette meg. 1930. február 8-án, 70 éves korában rövid betegeskedés után elhunyt. népszerűségét, közismertségét jelzi, hogy családja számtalan kondole-áló levelet kapott; hajdani diáktársai, sporttársai, tanítványai mellett részvétét nyilvánította többek között Gyömörey György, zala vármegye főispánja, Degré Miklós, a Budapesti Királyi itélőtábla elnöke, Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter, Gróf Batthyány Pál volt főispán és Pehm József (később Mindszenthy József- a szerk.) apátplébános is.28

A Csány szobor felavatására végül 1931. október 11-én került sor. az emlékmű hátoldalára „Borbély györgy - a Csány kultusz apostola" domborművű portréja is felkerült, amit istók János szobrászművész készített el. az ünnepség után a tömeg a temetőbe vonult, ahol felavatták és megkoszorúzták Borbély síremlékét. az emlékkőre is istók János domborművét helyezték, feliratát öccse,

Borbély Sándor fogalmazta meg:

„Erdély bajnoka őserejét idehozta Nyugatra,

Védte Magyar Paizsán a honi nyelvet s ipart.

Szép zamatos magyarán mikor írt,

Zala lelke is izzott.

Dísz vala ő köztünk, dísze e kő legyen itt. " (4. kép)

 

4. kép élete maradandó műve, a zalaegerszegi Csány szobor, 1935 körül

 

IRODALOM

A Kolozsvári athletikai Club II. évkönyve 1886-1888. 1888. Kolozsvár.

Béres Katalin1985. zalaegerszegi kisiparosok a századfordulón. in: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból 1984-1985. (zalai gyűjtemény 21.) zalaegerszeg.

BéreS Katalin 2001. Borbély györgy. egy vidéki értelmiségi a századfordulón. in: zalai Múzeum 10. zalaegerszeg.

BéreS Katalin - KiSS gábor 1990. Csány lászló kultusza zala megyében. in: Kossuth kormánybiztosa Csány lászló 1790-1849. (zalai gyűjtemény 30.) zalaegerszeg.

BorBélY györgy 1888. Kolozsvártól lomniczig és vissza. (Borbély györgy bajnok gyalog körútja.) in: a Kolozsvári athletikai Club II. évkönyve. 1886-1888. Kolozsvár.

BorBélY györgy 1895. Kerékpáron Keletre. Torda.

BorBélY györgy 1993. Kerékpáron Párisig és vissza. Úti emlékek. Bp.

BorBélY györgy 1897.azala-egerszegi főgimnázium. zalamegye, 1897. március 21.

BorBélY györgy 1898. Állítsunk néprajzi múzeumot. zalamegye, 1898. július. 31.

BorBélY györgy. nekrológ. 1930. in: a zalaegerszegi Magyar Királyi Állami Deák Ferenc reálgimnáziumXXXiV. értesítője az 1929-30. iskolai évről. zalaegerszeg.

Csány-emlékkönyv. 1907. Szerk. Borbély györgy. 2. bővített kiadás.

DoBozY lászló 1993. a múlt századi magyar sportról és Borbély györgyről. in: Borbély györgy: Kerékpáron Párisig és vissza. Bp.

GulYÁS Pál 1941. Magyar írók élete és munkái. III. Bp.

KereSzTurY Dezső 1993. emlékezéseim. Szülőföldeim. Bp.

KiSS Gábor 1996. Borbély györgy (1860-1930). in: emlékkönyv a zrínyi Miklós gimnázium fennállásának 100. évfordulójára 1896-1996. zalaegerszeg.

Maller Sándor 1987. John Paget János. in: John Paget: Magyarország és erdély. Bp.

MalonYai Dezső 1912. a dunántúli magyar nép művészete (Veszprém, zala, Somogy, Tolna). in: a magyar nép művészete iV. Bp.

MarKoS György 2000. egy különleges energiájú ember. in: Borbély györgy (1860-1930): erdély bajnoka - a Csány-kultusz apostola. Szemelvények, dokumentumok Borbély györgy életéből és munkásságából. Szerk. Borbás györgy. zalaegerszeg.

MegYeri Anna 1995. a kerékpározás kultúrájának kialakulása zalában. in: zalai Kalendárium 1995. zalaegerszeg.

MezŐ Ferenc 1971. Tordai ereős Borbély györgy. in: göcseji Helikon 3. Honismereti Közlemények. zalaegerszeg.

NéMeTH József 1996. a város és iskolája. in: emlékkönyv a zrínyi Miklós gimnázium fennállásának 100. évfordulójára 1896-1996. zalaegerszeg.

PénTeK lászlóné 1978. Borbély györgy a Csány-kultusz apostola. (kézirat) göcseji Múzeum adattára.

Zala Megyei levéltár V. 1906. zalaegerszeg r.t. város képviselőtesületének jegyzőkönyvei. 1906. január 10.

Zala Vármegye feltámadása Trianon után (zalai fejek) 1930. Szerk. BékássyJenő. Bp.


Jegyzetek:

  1. A tanulmány bővebb változatát lásd: Béres K. in: 2001. 205-218. pp.
  2. Borbély györgy életére és munkásságára ld. az alábbiakat: gulYÁS P. 1941. 898. p.; KiSS g. 1996. 119-120.pp.; MezŐ F. 1971. 31-37. pp.; PénTeK l. 1978.; zala Vármegye feltámadása Trianon után (zalai fejek)1930. 153-154. pp. Az aranyosrákosi unitárius egyház keresztelési anyakönyve szerint „1860. Szeptember 16-án kereszteltetett -7 hetüs korában." Borbély, aki 1926. július 26-án „Semmiségek" azaz apróságok címmel életrajzi feljegyzések írásába kezdett, maga is bizonytalan a születési dátumát illetően. a feljegyzésekből mindössze két oldal készült el, amelyet sok más értékes dokumentummal, fényképpel együtt. Markos györgy — Borbély unokája — a göcseji Múzeum történeti gyűjteményének ajándékozott.
  3. Keleti ujság. 1930. febr. 19. 4. p.
  4. Borbély györgy. (nekrológ) 1930. 3-5. pp.
  5. BorBélY gy. 1888. 223-224. pp.
  6. A Kolozsvári athletikai Club II. évkönyve 1886-1888.1888. 107. p.
  7. BorBélY gy. 1993. 102. p.
  8. uo. 125. p.
  9. DoBozYl. 1993. 22-23. pp.
  10. BorBélY gy. 1895. 94. p.
  11. MarKoS gy. 2000. 11-13. pp.
  12. NéMeTH J. 1996. 95-101. pp.
  13. NéMeTH J. 1996.
  14. BorBélY gy. 1897. márc. 21.2. p.
  15. MegYeri a. 1995. 81. p.
  16. BorBélY gY.1898.júl. 31.
  17. Borbély és Malonyai még Kolozsvárról ismerték egymást, Malonyai egyetemi éveiben szintén a KaC tagja volt,de a tagdíj fizetésének elmulasztása miatt 1888-ban kizárták a club tagjai sorából. Malonyai műve, amelyben Borbély is közreműködött: MalonYai D.1912.
  18. Markos györgy — Borbély györgy unokája — szíves közlése.
  19. 1906-ig a város évi 50 Koronával, 1906-tól pedig évi 100 Koronával díjazta a Magyar Paizsban megjelent összes városi hirdetést. lásd: zala Megyei levéltár V. 1906. jan. 10. 1606. p.
  20. Tájékoztató! Magyar Paizs. 1900. okt. 4. 1. p.
  21. a témáról lásd: BéreS K. 1985. 121-134. pp.
  22. Vármegyei muzeum zalaegerszegen. Magyar Paizs. 1907. jan. 31. 1. p.
  23. uo.
  24. NéMeTH J. 1996. 100. p.
  25. a témáról lásd: BéreS K. - KiSS g. 1990. 289-308. pp.
  26. Csány-emlékkönyv. 1907. 116. p.
  27. Zala megyei Újság, 1928. ápr. 12. 1. p.
  28. Borbély györgy halála alkalmából küldött kondoleáló leveleket, táviratokat, a részvétlátogatók névsorát, a temetésre hozott koszorúk szalagjainak feliratát, az elhangzott gyászbeszédeket, a lapokban megjelent nekrológokat Borbély györgy 6. gyermeke, Sándor egy kockás füzetbe másolta bele. a füzetet Markos györgy a göcseji Múzeumnak ajándékozta.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet