EGY NYUGHATATLAN KISVÁROSI ÉRTELMISÉGI

Dr. Bernáth Béla tevékenysége Marcaliban és a Balatonnál

Huszár Mihály

Bevezetés

Marcali híres szülötte Bernáth Aurél (1894-1982) festőművésznek az édesapja a somogyi kisváros közéletének nevezetes alakja volt. dr. Bernáth Béla, ügyvéd tevékenységének kevés eredeti dokumentuma maradt fenn, ezért a város újságaiból és fia önéletírásából, visszaemlékezéseiből próbáljuk meg bemutatni azt. az írásban külön kitérek majd a Mária-telepen beindított balatoni fürdőkultúrában viselt szerepére is. (1. kép)

Bernáth Béla (1864-1924) Budapesten született egy elszegényedett kisnemesi családba, az apja Bernáth Mihály már szabó volt Mohácson, anyja Németh Anna pedig gombai származású szolgáló. (a rokonság jórészt Tab környékén élt, a felmenők között pedig volt Somogy megyei alispán és mohácsi bíró is.) Bernáth Béla ügyvéd lett, először 1891-ben nagybajomban, majd 1892-től Marcaliban nyitott irodát, ahová a szülei is átköltöztek.1 (Bernáth aurél önéletírásában elvétve találunk évszámokat, ezért csak hellyel-közzel tudunk pontosítani.) az egyetemet minden bizonnyal 1882-87 között végezte, majd gyakornoki időszak után kezdett önálló praxist folytat. a kisvárosban egy hatszobás házba költöztek az akkori liget utcába, amely később kapta a Kossuth nevet. Bernáth aurél édesanyja Roboz Atala volt, aki 1869-ben született, nagyapja az író és a nevezetes Somogy hírlap szerkesztője, Roboz István (1826-1916) volt. „Lányaival, mikor férjhez mentek, úgy megszakította a kapcsolatot, mint — kis túlzással szólva — a kutya a kölykeivel. Kifelé, a közélet felé pedig érdeklődő és aranyszájú volt"- írta nagyapjáról a későbbi festőművész.2 (2. kép)

A kisvárosi életébe hamar bekerült az ügyvéd, közvetlen, barátkozós stílusa és sikeres praxisa miatt is. a gyerekeinek pedig - akikből hét volt, s ebből csak négy élte meg a felnőtt kort - ez az időszak egy gondtalan és szép gyerekkort jelentett. a tisztes polgári élethez hozzátartozott a nagy háztartás, a Balaton-parti fürdőzés, a városi ünnepségek, táncmulatságok és más közéleti tevékenység is.3 a marcali intelligenciában Bernáth Bélának olyan barátai voltak, mint Gönczy József királyi albíró, dr. Névy Zoltán ügyész, Friedl doktor és Sági János író, a Keszthelyi Hírlap főmunkatársa, múzeumalapító is. (Általában velük tartott összejöveteleket a mária-telepi Béla-várban.) „Kis gyerekkoromban úgy hallgattam a vitáikat apám és jogász barátai közt, ahogy más gyerek a meséket. "4

A szerteágazó kapcsolatokkal rendelkező munkája miatt a tanárokkal, a szolgabírákkal, a gazdatisztekkel, a vagyonos izraelita kereskedőkkel, a környék földbirtokosaival, de a vasúti állomásfőnökökkel és parasztemberekkel is barátságban volt.5

Kevés adatunk ellenére tudjuk, hogy a marcali képviselőtestületnek tagja volt a századforduló idején, de a Korona szállóban működő kaszinóba is eljárt, ahol választmányi tag volt. Szintén választmányi tagja volt az 1908-ban létrehozott Marcali Polgári iskolai egyesületnek és valószínűleg az 1911-ben alapított országos Ügyvéd Szövetség Marcali Helyi Csoportjánakis.6 1901-bena vasúti vendéglő nagytermében tartott ipartestületi „szabadság lakomán" Bernáth szerkesztő köszöntötte Marcali 48-as honvéd veteránját, Gvardián Mihályt. 1906 novemberében pedig a rákóczi újratemetésével kapcsolatos ünnepségek során szintén ő mondott beszédet.7

1. kép Bernáth Béla

A marcali hetilapok szerkesztése8

Bernáth Béla Marcaliban élénk közéleti tevékenységet folytatott a 19-20. század fordulóján, amelynek egyik legfontosabb oldala az újságszerkesztés volt.

A dualizmus kori felfokozott országos közélet lejutott a kisvárosi szintekre, így Marcaliba is. A második ipari forradalom modernizálta a lapkiadást és Európa szerte felfutásban volt a sajtó, ami elsősorban az országos, főleg pedig a fővárosi lapok elterjedését eredményezte.9 a Magyarországra némi időeltolódással, elsősorban Bécsből begyűrűző modern újságírás szoros kölcsönhatásban volt a liberalizmus elterjedésével, a polgári nemzetállam igényével. a Monarchiában a sajtó fejlődését megalapozta az 1862. évi sajtótörvény, majd a kiegyezést követően újból hatályba lépett az 1848. évi XVIII. tc. a korszakban végig megmaradt néhány, a lapindításhoz szükséges jogi és gazdasági kötöttség. Például napilap alapításához 10 ezer Ft, a hetilaphoz 5 ezer Ft óvadék lefizetése volt szükséges, a századfordulóig hirdetési adót kellett fizetni, az újságok utcai árusítását pedig végig tiltották.10 az 1870-es évektől csökkent a pártok befolyása a sajtóra, előnybe kerültek a sokoldalú, az üzleti szempontokat szem előtt tartó és az olvasók igényeit kiszolgáló liberális újságok, mint például a vezető napilap a ,Pesti Hírlap és a két hetilap, a Vasárnapi Újság és A Hét. a sajtó rohamos fejlődését a számok is alátámasztják, amíg az egész Habsburg Birodalomban 1861-ben 310 időszaki sajtótermék jelent meg, addig 1896-ban már 2 523 darab. Magyarországon 1872-ben 322 újságot adtak ki, 1896-ban már 999-et. De ezek a számok csalókák: „A lapok zöme egy-két oldal terjedelmű, kis hatósugarú lap, többségük tőkehiánnyal, adminisztratív nehézségekkel küzd és alig éri meg az egy évet. "11

2. kép Bernáth Béla és családja

Somogy általános fejlődésének hatásaként az 1890-es években volt olyan időszak, amikor Kaposváron négy hetilap jelent meg, az 1910-es évek elején pedig öt nagyközség (járási székhely) rendelkezett újsággal. a kiadási költségek előteremtésének nehézségei miatt a legtöbb újság alig pár évet, vagy hónapot élt meg, kivételnek számított a roboz istván féle Somogy (1863-1915) és a Csurgó és vidéke (1893-1915).12

Marcaliban az első községi hetilap a Marczali és vidéke volt, amely 1892 áprilisa és 1892 szeptembere között létezett. az első kiadótulajdonosa Mérei Ignác keszthelyi könyvkereskedő, akinek sok képeslapkiadást köszönhet az utókor, a második pedig a kaposvári Magyar Lajos volt. a felelős szerkesztő Illés Samu ügyvéd volt. a nyitószámban a következőként fogalmazták meg céljaikat: „Mikor jelen lapot megindítjuk, nem célunk azzal sem a politikai hűhó, amint ez egy kisvárosi orgánumtól nem is várható el; nem is önző anyagi célok vezérelnek bennünket, hanem csupán azon őszinte jó szándék, hogy ezen kis lappal a város és a vidéke társadalma érdekeinek tehetségünk szerint szolgáljunk. "

Ebben a lapszámban, mint „rendes szokás szerint" megtartott március 15-i ünnepségről is olvashatunk, ami istentisztelettel kezdődött és hagyományos esti 200 fős vacsorával zárult. ezen hazafias, a 48-as ellenzéki elvek szellemében, szónoklatot tartott többek között Bernáth Béla is.13 az újság elsősorban a helyi érdekű gazdasági, kulturális kérdésekkel foglalkozott, de irodalmi tárcát, árverési hirdetményeket és reklámokat, is tartalmazott.

A következő heti újságot Mizsur Ádám nyomdász Marczali néven indította el 1900. december 16-án, aki a Lecturis salutemben kijelentette, hogy „nincs összetartás, nincs társadalmi szellem. Akinek talán kedve lenne, hogy a közélet terén is működjék, s a szunnyadó társadalomba némi élénkséget öntsön: azt a visszahúzódók magatartása és sokak lenézése csakhamar elriasztja" ez ellen az állapot ellen való tenni akarásból azt írja a szerkesztő, hogy „ a lap szellemi részét illetőleg oly férfiak ígérték meg közreműködésüket, akik garantiát nyújtanak, hogy a közönség a lap tartalmával meg lesz elégedve — s akiknek függetlensége nem engedi, hogy a lap valamely egyéni érdekeknek álljon szolgálatába. "14

A laptulajdonosi és a felelős szerkesztési munkáit egy hónap múlva vette át Dr. Bernáth Béla. az újság egy évet élt meg, 1901. december 19-én adták ki az utolsó számát, azután csak 1906. szeptember 16-án indult újra a Marczali névy zoltán majd Vajda Aladár szerkesztésében.15 (névy 1900-ban már a Délsomogy című politikai hetilapnak is a főszerkesztője volt. ) az újságot szintén Mizsur Ádám adta ki. ugyanebben az évben jelent meg rövid ideig a Helyi iparvédelem című lap is, amely szintén a Mizsur nyomdában készült. az anyagi természetű problémák miatt elsorvadt marcali újságok után a szomszédos Kéthelyen - ahol 1901-ben már a Marczali tudósítása szerint „élénk intelligencia”volt - 1906. szeptember 1-jén Balatonsarok néven újságot indítottak, amely a következő évben egyesült a siófoki Magyar Tengerrel és Balatonpart néven működött tovább. elsődleges célja ennek a lapnak, hogy Marcali környékén népszerűsítse a Balaton kultuszt.16

A Somogyban megjelenő újságokról Paál László úgy vélekedett, hogy tovább éltek bennük a Somogyban kialakított hagyományok: a vezércikkek, a tárcák, amelyekben regényrészleteket, verseket, útirajzokat és egyéb ismeretterjesztő írásokat olvashattak.17 a Marczaliban a leginkább naprakész újdonságokat a Hírek rovatban találhatták meg az olvasók. Házassági bejelentéseket, halálhíreket, természeti csapásokat, gazdasági híreket, ünnepségek beszámolóit. De hivatalos árverési hirdetményeket és népszámlálási adatokat is közöltek. Viszont ezekből a vidéki újságokból hiányzott a korszerű riport és az azt művelő gyakorlott riporterek sora, megmaradt a művelői számára szabadidejük elfoglalásának. ezen az I. világháború előtti években lehetett változást tapasztalni, amikor a napilapok gyakorlatát átvették: kiemelt és szenzációs címek, bel- és külföldi témák, rendőrségi és bírósági anyagok.

Az olvasói kör elsősorban a vidéki értelmiségből, a műveltebb és tehetősebb rétegekből került ki, a paraszti lakosságban nem igazán hagyott mély nyomokat. Hátráltatta a tömeges elterjedést és a hosszú távú fennmaradást a rossz előfizetői morál, a pénzügyi nehézségeken pedig egyre nagyobb hirdetésekkel kívántak a szerkesztők úrrá lenni általában kevés sikerrel.18

Amíg a nagyvárosi újságoknál a századfordulón számos, később sikeres irodalmi személyiség dolgozott (Herczeg Ferenc, Krúdy gyula, Bródy Sándor), addig igazán mély és tartós hatást roboz istván kivételével nem sokan értek el a somogyi lapszerkesztés területén. (a szerkesztőség fiatal tagjai nem kötötték le hosszabb ideig magukat egyik kisvárosban sem.) ellenben a Marczaliban - rövid működése során - a kisváros számos írói ambíciókat dédelgető, verselő, vitatkozó a véleményét szélesebb körben bemutatni akaró polgár kapott lehetőséget. (az első hölgylevelezők is megjelenhettek!)

Bernáth Béla írásai a Marczali újságban

Az ügyvédi munkája mellett Bernáth Béla 1901. január 16-án vette át az újság szerkesztési feladatait, a főmunkatárs pedig Gyenesi Gyula lett. a szerkesztőség helyét is áttették a Kossuth utca 25-ös számú családi házba. az újság fejlécén a következő alcím szerepelt: „Társadalmi, irodalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. A „Marczali általános takarékpénztár részvény-társaság" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. "19 (3. kép)

A dualizmus korának napi-, heti- és havilapjait a világnézeti, koncepcionális eltéréseik ellenére nagyjából azonos rovatbeosztás jellemezte, az első oldalt a vezércikk foglalta el, majd később a tárca; a többi oldalon pedig a kulturális (novellák, versek), gazdasági és a helyi eseményeket közlő kommunális és bűnügyi hírekről olvashattak. Általánosan elterjedt az olvasói levelekre írt válaszok rovata és mindenfajta hirdetés elhelyezése is.20

A Marczali megőrizte a korábbi közlönyök formáját, amikor árverési és takarékpénztári hirdetéseket közölt. De a modern formát követte a szerkesztőség a vezércikkek, irodalmi tárcák és a gazdasági-társadalmi témák vitára bocsátásával, naprakész hírekkel és az olvasói levél rovattal. amíg a főszerkesztő társadalmi, kisvárosi és gazdasági kérdésekkel foglalkozott vezércikkeiben, addig gyenesi gyula tanító az irodalmi tárcáért, versek közléséért felelt. (az újságból megtudhatjuk, hogy a tanító úr kitűnően szavalt verset és modern meséket adott elő a helyi bálokban.)

3. kép a Bernáth Béla szerkesztette újság fejléce.

Június 2-tól a főmunkatársi teendőket Fekete László vette át, aki korábban már közgazdasági cikkeket írt.

Az 1901-es esztendőben közel ötven lapszám jelent meg változatos, az évszakoknak megfelelő témákkal és hírekkel. Többek között olvashatunk bálokról, a katolikus legény egyletről, a kaszinóról, a népszámlálásról, az izraelita hitközségről, az adakozó nagybirtokosokról, bűnügyekről, halálesetekről és még számos egyébről. nagyobb, több lapszámon keresztül tartó téma volt a takarékpénztár helyzete, az 1893-ban megnyitott vasúttal kapcsolatos panaszok közlése, a városi közgyűlés beszámolói. a körorvos és az országgyűlési képviselő választásról, a rohamosan népszerűvé vált balatoni fürdőzésről és a fürdőegyesület szervezéséről különösen nagy terjedelemben értekeztek. a főszerkesztőt kiemelkedően érdekelte a városfejlesztés ügye, az alkoholizmus problémája, a szegények és munkások helyzete, de írt március 15-i megemlékezést is. (Több lapszámon keresztül vitatkozott hölgyekkel a női divatfelfogások kérdésében!) amint Lipták Dorottya megfogalmazta, „A polgárosodás útjára lépők széles csapata keresi ekkor identitását. "21 Még a kicsi Marczali is - a nagyvárosi lapok példája után - követendő mintákat próbált nyújtani a kisvárosi rétegeknek, amikor a balatoni fürdőzést, a vasúti közlekedést és a társasági összejöveteleket reklámozta. gyenesi gyula pedig az irodalmi tárcái mellett elsősorban a népnevelésről és az iskolakérdésről értekezett.

Sajnos a megritkuló hirdetési kedv és az egyre kevesebb előfizetés miatt, ez a maga nemében korszerű felfogású hetilap egy év múlva megszűnt. a nyughatatlan természetű Bernáth Béla új célt keresett és bekapcsolódott a frissen megszülető „Balaton-kultusz" szervezésébe.

Az új szabadidő felfogás, az utazás és a fürdő kultúra

A 19. század végén a második ipari forradalom hatásaként megváltozott a társadalom csoportjaink az időfelfogása. amíg a parasztság széles rétegeiben csak fokozatosan terjedt el az óra használata, elsősorban a nap járásához igazodtak, addig az iskolákban, a hivatalokban, a vasúton már az óraorientált időfelfogás hódított rohamosan teret.22 ugyanakkor a vidéki kisvárosi élet komótossága, a közlekedés lassúsága miatt is erős kontrasztot mutatott a modernizálódó és terjeszkedő Budapesttel szemben. Például átmeneti felfogás figyelhető meg a marcali vicinális vonat közlekedésében, amikor a masiniszta, fittyet-hányva a menetrendre, bevárta a Mária-telepről haza igyekvő Bernáth Bélát és fiát, sőt Kéthelyen még leszállt lucernát gyűjteni a vasúti pálya mellett.

Lengyel József marcali származású író gyerekkorában többször utazott ezzel a vonattal, amely fél nap alatt ért Balatonszentgyörgytől Barcsig, a megállókban a kis parasztgyerekek langyos kútvizet árultak egy krajcárért.23

Az időfelfogás változásának másik új jellemzője a szabadidő eltöltésének megjelenése volt. amíg az arisztokrácia megőrizte a régi, egymástól elválaszthatatlan munka és szórakozás idejét, addig a középbirtokos réteg, a birtok igazgatása miatt már alkalmazkodott a hivatali időhöz és munkarendhez. (Habár a reformkorból örökölt hosszú, akár több napos vendégségek, vadászatok és rokonlátogatások szokását tovább folytatták a módosabbak.) a parasztság számára az ünnepek, a templomba járás mellett a munka és a szórakozás jelentős mértékben összemosódott. a legjelentősebb változás a polgárságnál figyelhető meg, ahol a Bernáth Bélához hasonló ügyvédek, közigazgatási vezetők, tanárok, kereskedők, földbirtokosok és iparosok - esetünkben a vidéki intelligencia - már tudatosan törekedett a szabadidejének tartalmas családi és társas eltöltésére.24 ennek volt alkalmas helyszíne a kaszinó, az ipartestület, a nemzeti ünnepeken, például március 15-én rendszeresen tartott Kossuth-vacsora és a számos báli táncmulatság. ilyennek tekinthetjük az újságszerkesztést és a közügyekkel való foglalatosságot is ebben az időben. Mindezek egyre fontosabb szerepet töltöttek be a közgondolkodásában polgárosuló, küllemében urbanizálódó, modernizálódó Marcaliban. (4. kép)

A 19-20. század fordulóján a módosabb marcali polgárok - például a gombai Stephaich, Kasza családok - számára mindennél fontosabbá vált a Balaton melletti fürdőzés és a nyaralás. (az abbá-ziai és trieszti üdülés a Széchényi és Hunyady családon kívül kevesek kiváltsága maradt.) a balatoni fürdőkultúra a reformkorban elsősorban Balatonfüred környékén indult el, majd a század utolsó harmadában már Keszthelytől Siófokig születtek sorra az üdülőfalvak és telepek, elsősorban a déli-parton. ezalatt a balatoni falvak lakói - Kanyar József megfogalmazásával - „jórészt csak éltek a Balatonból, halászták halait, házaikat és pincéiket borították nádasaiból, vermeket töltöttek meg hűsítő jegéből, de aligfürödtek benne. "25

Marcalihoz legközelebb a Gróf Széchényi Imre kormánybiztos által 1896-ban alapított Máriatelepen és a balatonberényi Hunyady-birtokon nyílt lehetőség a családos szabadidő eltöltésére. az iparosodó dualizmus kori gazdaság számára az 1880-90-es évek voltak a leginkább mozgalmasak. Folyamatosan épültek az állami és a helyi érdekű vasutak, amelyek Marcalit is elérték.

1861-re kiépült a Déli-vasút, majd 1893. október 21-én átadták a forgalomnak a Balatonszentgyörgy-Szobi vasútvonalat, amelyről a Csurgó és vidéke újság bizakodva azt írta, hogy a nyaralók majd tömegesen mennek a Balatonra, az adria helyett.26

A modernizáció jelképének számító helyi vasút közlekedését, valamint a lakosság körében való elfogadtatását több körülmény is nehezítette. egyrészt az állomások (Kéthely, Balatonújlak) másfél kilométerre feküdtek a faluközpontoktól, így a Balatonra igyekvők inkább választották a lovas kocsit és a gyalogszert, másrészt a mozdonyok elavultnak számítottak és 20 km-nél gyorsabban nem mehettek. a tizennégy kilométeres távolságot közel egy óráig szuszogta végig - írta Bernáth aurél.27 A Déli-vasúttal a csatlakozás az első időkben katasztrofális volt. egy leendő részvényes pedig a Marczali hasábjain kifogásolta, hogy „Magyarországon még mindig nincsen egészséges és helyes vasúti politica", annak idején „részvényesnek megfogtak mindenkit, aki csak megfogható volt,(...) de a részvényesek soha egy krajczár hasznot nem láttak. (...) " „Én pedig elhatároztam, hogy megvárom míg darabját 5 ftért adják, s akkor majd veszek egy csomót, hogy meglephessem vele reménybeli szép-unokáima,t akik talán (de csak talán) majd valami hasznát vehetik "28

Bernáth aurél az önéletírásában más oldalról is bemutatta a vicinális ellentmondásos jellemzőit. „Gyakran jártunk Marcaliból a Balaton-parti szőlőbe ezzel az édes kis vonattal. Akkoriban még három osztályra sorolta a kényelmet a vonat. Az első osztályban ültek a grófok — ülhettünk volna mi is, de ez nem illett —, a II. osztályba az apámrangú emberek — ügyvédek, orvosok, járásbírók, s teljesen kétes joggal a községi gazdag kereskedők. (Ez, amíg ott éltem, eldöntetlen kérdés volt, hogy egy kereskedőnek jogos-e a II. osztály?) A gazdagabbja még csak felmerészkedett, de a kereskedőnél kisebb rangúja már csak a III. osztályon utazott. "29 (Viszont gr. Széchényi Imre telepítési kormánybiztos gyakran utazott a III. osztályon, a zalai szegény telepesekkel.)30

Azúri rétegeknek „valakit valahonnan kinézni" viselkedése mély nyomot hagyott a későbbi festőművészben, amikor így folytatja: „Leírni is nehéz ezt, mert a léleknek valami csodálatos rejtett sugal-mazása által a legközelebbi állomásig már odáig fajult a dolog, hogy a zsidó vagy kisebb vagyonú csendesen kinyitotta a kupé ajtaját, és átment a III. osztályra, noha jegyét a II. -ra váltotta meg. "31

Bernáth Béla viszont nem viselkedett így az utastársaival, mert ő mindenkivel összeismerkedett és megindította a csattanó anekdoták sorát, a falubeliekkel pedig félbaráti ismeretségben volt. „Nem jött a kapás, megfogom neki mondani, ha nem ér rá, maradjon otthon, de örökre. Nem hagyhatom a szőlőt kapátlanul... "32

Az ügyvéd családostul töltötte rendszeresen a szabadidejét a Balaton partján, Mária-telepen ahol az 1890-es évektől a 20. század első évtizedének végéig, - hasonlóan a többi környékbeli tehetősebb családokhoz - lovas fogattal egy napos kirándulásokat tettek. a Marczali újság cikke erről a következőt írta: „Ma már az a jelszó: „Balatonra". Megy boldog-boldogtalan, módja szerint. Ott laknak, némelyek orvosi rendeletből, mások mert módjuk van hozzája, legtöbbjepedig hiuságból. "33

Az 1892-es Marczali és vidéke hetilapban, egy, a Balatont körbeutazó riporter már világfürdő alapítását vizionálta, amikor azt írta: „A világfürdő megalapítási helyéül legjobbnak találtuk Szepezdet vagy B.-Keresztúrt. E kettő közt volt tehát a választás. (..) mindamellett somogyi létemre nem engedhetem át a dicsőséget Zalának, s így hosszas küzdelem után kivittem, hogy a leendő világfürdőt B. -Keresztúron fogjuk megépíteni. "34

Az ügyvéd 1909-ben szép és modern villát épített a korábban vásárolt fél hold szőlőjében közvetlenül a Balaton partján.35 az épületet idősb Sztelek Ferenc tervezte és építette. (Bernáth az elsők között építkezett, mert 1922-ben még csupán 20 villa állt Mária-telepen, Balatonkeresztúron pedig 14.)36 a Balaton című hetilap 1912. május 1-i számában arról olvashatunk, hogy az új parcellázás során számos, Bernáth Bélához hasonló társadalmi státuszú polgár vásárolt telket villaépítés céljából. érdemes megemlíteni, hogy milyen távoli és milyen különböző foglalkozást űző emberekről volt szó a cikkben. Marcaliból Melhárd Ambrus építési vállalkozó, a későbbi községi bíró; zalaegerszegről Skublics Imre kir. közjegyző; Budapestről Bencsó József divatárus; nagykanizsáról Bay György rendőrkapitány; de admontból (Stájerország) Franz Lajos gyáros is vásárolt telket. rajtuk kívül földbirtokosok, ügyvédek, gyógyszerészek, MÁV dolgozók is Mária-telepet választották Temesvárról Budapesten át Pozsonyig.37 (5. kép)

A helyi fürdőzők összefogásának jeleként a Balatonkeresztúri Fürdőegyesület már 1901. augusztus 24-én, a mai balatonkeresztúri vasút állomás várótermében egy ideiglenes fürdőbizottság szervezésében megalakult, viszont csak 1904-ben jegyezték be. (az elnök Lehner Sándor, a marcali takarékpénztár igazgatója; az ügyvezető igazgató, az egyesülés motorja Herczeg József MÁV osztálymérnök volt.) ez a szervezet Mária-telep első közigazgatási jellegű intézménye volt, amely tárgyalt a balatonkeresztúri képviselőtestülettel, szervezték a partvédelmet, hajókikötőt terveztek, fürdőházakat építettek strandot és fürdőegyleti vendéglőt üzemeltettek.38 ennek az egyesületnek volt a titkára dr. Bernáth Béla, aki Marcali mellett itt is aktívan részt vett a helyi közélet szervezésében, s mindjárt az alakuló ülésen javasolta a Balaton part fásítását. Szeptember 1-jén pedig már Kéthelyen tartott gyűlést az egyesület, ahol „elhatározták, hogy alapszabályokat fognak készíteni, és a tervezet kidolgozásával Neumark Soma aligazgatót, Tarcsai József fürdőbirtokost, dr. May er Ignácot és dr. Bernáth Bélát bízták meg. "39

A Marczali újság tudósításában az ideiglenes bizottság körlevelét és a tudósítást is közzétette, amiben így hívták fel a figyelmet az új fürdőmozgalomra: „Folyó év augusztus 1-én a Balaton-Keresztúron nyaraló közönség, fürdőhely látogatóinak éspatrónálóinak egyesítése és tömörítése czéljából ideiglenes bi-zottságoz alakított, melynek feladata oly végleges állandó fürdőbizottság létrehozása, mely hivatva volna arra, hogy Balaton-Keresztúrt a modern fürdők közé emelje és hogy különösen a marczali, kéthelyi és a többi környékbeli helységekből látogató fürdőközönség érdekeit felkarolja és istápolja. "40

A fürdőegyesület pénzügyi alapjának támogatására szeptember 29-én a kéthelyi vendéglő nagytermében gyűjtést, felolvasást, szavalást és táncmulatságot rendeztek. 101 korona folyt be a kasszába, a tudósító pedig megjegyezte: „Kéthely község élénk intelligenciája újból megmutatta, hogy egyrészt lelkes pártolója a b.-keresztúri fürdő egylet érdekeinek, másrészt tapintatos rendezéssel kitűnően ismerik annak a módját, miképp lehet a jobb társadalom minden rétegét egyesíteni s a társadalmi válaszfalakat lebontva pompásan mulatni. "41

1909 júniusában Marcaliban tartotta közgyűlését a fürdőegylet, amely megállapította, hogy az évi bevétel 2600 koronát tett ki, melynek a nagy részét adósság törlesztésre, személyzeti járandóságokra és egyéb kiadásokra fordítottak, de így is maradt pénzük parkfejlesztésre és új kabinok építésére. a gyűlés elfogadta Bernáth Béla indítványát arról, hogy kérvényezzék a kereskedelmi minisztertől a nyugati-bozót társulat övcsatornájának a végén kikötő kialakítását.42

Ugyanebben az újságban olvashatunk arról is, hogy miként próbáltak újabb társadalmi csoportot bevonni a nyaralás élményébe. a Balatoni Szövetség az üdülés kérdésének megvizsgálása során arra a megállapításra jutott, hogy „A kisebb javadalmazású tisztviselők az elő- és utóidényben (május, június, illetve szeptember és október hónapban) jöjjenek a Balatonhoz, amikor a fürdés a legtöbb esetben nagyon kellemes, és amikor a legtöbb fürdőtelepen a szobaáraknál és a fürdésnél 30-50 százalék, az étkezésnél 20-30 százalék engedmény biztosítható. "43

Érdekesen alakult a balatoni egyesületek társadalmi összetétele, amelynek a vizsgálatát Kanyar József végezte el az 1939-es adatok alapján. (Mivel az első világháború nem eredményezett gyökeres változásokat Somogy megye társadalmában, így a fürdőegyesületek összetételében sem, ezért érdemes figyelembe venni ezeket az adatokat.) az összetételek a következőképpen alakultak: a legtöbben az államigazgatásban dolgoztak, második helyen tanárok, harmadik helyen a helyi iparosok és kereskedők, akikhez hasonló létszámmal szerepeltek az ügyvédek. De találunk közöttük katonákat, csendőröket, orvosokat, földbirtokosokat és szabadfoglalkozású tagokat is. Tehát Bernáth Bélához hasonló státuszú és jövedelmű rétegből került ki a fürdőegyesület tagsága, vezetősége pedig Budapestről, Kaposvárról és Pécsről járt a Balatonhoz.44 a helyi paraszti lakosság még hosszú évtizedekig vegyes érzelmekkel fogadta a fellendülő forgalom okozta hatásokat.

Nem minden indult zökkenőmentesen a fürdőzéssel kapcsolatban, mert például a Festetics uradalom helypénzként 5 korona éves díjat követelt a kabinok után és kikötötte, hogy az uradalom legelőjén a kocsikkal a közlekedés és parkolás tilos, különben 200 korona büntetést szednek be.45 a helyi parasztgazdák pedig „oly magas árakat követelnek alacsony földes szobáikért, hogy még Balaton-Füreden is olcsóbbért lehet kapni szobákat akár a szállodákban, akár az egyes villákban. (..) azt gondolják ezek az emberek, hogy a körmük közé került vendéget meg kell kopasztani, mert úgy sem jön vissza. "46

Az első Fürdőegyesület 1912-ben sajnos azért szűnt meg, mert a Balaton-part 10 kilométeres szakaszát, 243 kat. hold földet Festetics Tasziló eladta a zala megyei gazdasági Takarékpénztárnak, amely azt a következő években kiparcellázta és eladta az egyre gyarapodó számú nyaraló vendégeknek. Viszont a fürdőéleti tevékenységet tovább végezték, majd újjászervezték 1931-ben az egyesületet.47 Mária-telep további fejlődése érdekében állomást építettek, utcahálózatot alakítottak ki, üzletek, vendéglők nyíltak és 1913-ban megnyitotta kapuit a Szigethy-féle gyógyszálló.

Utószó

Bernáth Béla aktív közéleti munkálkodásához - amelynek csak rövid periódusa az újságszerkesztés - az első világháború kitöréséig sikeres kisvárosi ügyvédi pálya is párosult. a mindig az újdonságok keresésében (az első gázvilágítású ház Marcaliban, különleges villa építése) jeleskedő Bernáth Béla és családja számára viszont az 1913-as év gyökeres fordulatot hozott. Fia önéletrajzából megtudhatjuk, hogy a heves vérmérsékletű, önfejű ügyvéd egyik napról a másikra elköltözött a Kossuth utcai házból Keszthelyre, ahol új életet kezdett, s amely később új házassággal is párosult. (a házat eladták, ifjabb Sztelek Ferenc vette meg akitől majd Schustek Jenő kórházigazgató, aki 1935-ben új, a ma is álló villát épített a helyén. Ma a Bernáth galéria épülete.)48 a négy gyermekes roboz atala számára ínséges idők jöttek, mert egyrészt anyagi nehézségeik miatt el kellett költözniük Marcaliból Kiskorpádra, ahol a testvére befogadta őket, másrészt edit lánya hirtelen meghalt, majd géza fia 1916-ben elesett a keleti fronton.49 Bernáth Béla kitartó makacsságának eredményeként órás iskolába, sőt Szegeden még vasgyári inasnak is beíratta legidősebb fiát aurélt, de ezek a törekvései sorra kudarcot vallottak. apa és fia egyre távolabb került egymástól, mert aurél a testvéreivel, anyjával és nagynénjével Kaposvárra költözött. ott kereskedelmi iskolába kezdett járni, 1913-15 között ügyvédsegéd volt, majd pedig bevonult katonának. apja pedig Keszthelyen és a Béla-várban élt. amint írta „Bár nem szakadt meg vele a kapcsolatom, csak a sorsom alakításában nem volt már többé beleszólása."50

Bernáth Béla személyisége ellentmondásos volt - bizonyos szempontból hasonlított roboz istvánéra -, egyrészt aktív közéleti jelenlét, elhivatott liberális 48-as elvek, fogékonyság, a modernizáció vívmányai iránti vágy jellemezte. Másrészt heves természete és hirtelen elszakadása a családjától azt eredményezte, hogy szétfoszlott a marcali „intelligenciában" betöltött szerepe, majd egzisztenciális gondokkal is küszködött.

Az ügyvéd 1924-ben, 60 éves korában halt meg. Szerepe a századfordulós Marcali közéletének alakításában és a Mária-telepen létrejött fürdőkultúrában ma is fontos és elvitathatatlan.

IRODALOM

Balaton 1909.

Balaton 1912.

Balaton 1914.

A hosszú 19. század rövid története. 2005. Szerk.: Bebesi györgy. Pécs.

BernÁTH Aurél 1958. Így éltünk Pannóniában. Bp.

BernÁTH Aurél 1978. egy festő feljegyzései. napló. Bp.

BŐSze Sándor 1989. a dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890-1944). in: Somogy Megye Múltjából.

BŐSze Sándor 1991. Marcali egyesületeinek története (1867-1918). in: Marcali története. Várostörténeti tanulmányok 1. kötet. Szerk. Kanyar József, Marcali.

Csurgó és vidéke 1893.

Gál József 1985. Marcali 1867-1918. II. in: Helytörténeti Füzetek. 5. kötet. Marcali. Dr.

Gál József 1991. Közművelődés - közműveltség a századfordulón Marcaliban. in: Marcali története.

Várostörténeti tanulmányok 1. kötet. [Szerk. KanYar József ], Marcali. Magyarország történte a 19. században. 2003. Szerk.: gergely Jenő Bp. HuSzÁr Mihály 2007.

Bernáth Aurél nyaralásai Mária-telepen. in: Marczali Múzeum. A Marcali városi Helytörténeti Múzeum évkönyve.

KanYar József 1978. a dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai. in: Somogy Megye Múltjából. Kaposvár.

KanYar József 1978. a dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai. in: Strudium Historicum Sigmighiense 1. Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása. [Szerk. Kanyar József], Kaposvár. lenYgel József 1970. Bécsi portyák. Bp.

Lipták Dorottya 2002. Újságok és újságolvasók Ferenc József korában. Bécs - Budapest - Prága.Bp.

Városmúlt képeslapokon. Szerk.: H. rádics Márta, Marcali 2002. Marczali. Marczali1900. [Szerk. MizsurÁdám] Marczali 1901. [Szerk. Dr. Bernáth Béla] Marczali 1906. [Szerk. Dr. névy zoltán] Marczali és vidéke 1892.

MóriTz Béla 1970. Marcali múltja - Kézirat.

Paál László 1996. Somogy megye sajtója 1891-1918. (Második közlemény) in: Somogy Megye Múltjából.

SÁgi János 1902. a Balaton írásban és képben. Keszthely.

SzÁnTó László 2002. Somogy Megyei Ügyvédi Kamara emlékkönyve. [Szerk.], Kaposvár. Tengerdi Győző 2008. Balatonkeresztúr-Balatonmáriafürdő községek története. Kaposvár.

Végvári Lajos 2003. Szőnyi istván-Bernáth Aurél. Miskolc.

Jegyzetek:

1. BernÁTH a. 1958. 43-44. pp.; VégVÁri l. 2003. 73. p. Végvári, a nagyszülők lakhelyéül tévesen a Pest megyei gombát adja meg a Marcali melletti Kis- és nagygomba helyett. SzÁnTó l. 2002. 132. p. Szántó tévesen 1912-től számítja Bernáth Keszthelyre való elköltözését, de ez valójában 1913-ban történt.
2. BernÁTH a. 1958. 51. p.
3. VégVÁri l. 2003. 74. p.
4. BernÁTH a. 1958. 213. p.
5. lásd erről bővebben: BernÁTH a. 1958. ;HuSzÁr M. 2007. 67-73. pp.
6. BŐSze S. 1991. 347-369. pp., 357. p.
7. Marczali. 1901. április 7. Marczali. 1906. november 4.
8. a Marcaliban megjelent újságokkal dr. gál József foglalkozott bővebben. lásd erről: gÁl J. 1985. 39—42. pp.gÁl J. 1991. 371-460. pp., 413. p.
9. BeBeSi gy. 2007. 46. p.
10. liPTÁKD. 2002. 33. p.
11. uo. 2002. 40-41. pp.
12. PaÁll. 1996. 173-198. pp., 174. p.
13. Marczali és vidéke. 1892. április 7. (1. szám), PaÁl l. 1996. 180. p.
14. Marczali. 1900. december 16. (1. szám). MizsurÁdám és felesége, majd a rokonaik az 1950-as évekig működtették nyomdájukat és kereskedésüket. in: H. rÁDiCS M. 2002. 98-101. pp.
15. Bernáth aurél visszaemlékezése szerint apja 1903-ig szerkesztette az újságot. ennek megerősítésére még nem került elő más forrás. BernÁTH a. 1958. 79. p.
16. PaÁl l. 1996. 180-182. pp.
17. uo.1996. 183. p.
18. uo.1996. 184. p.
19. Marczali. 1901. január 16.
20. liPTÁK D. 2002. 46-47. p.
21. uo. 2002. 163. p.
22. Magyarország története a 19. században. 2003. 421. p.
23. lengYel J. 1970. 7. p.
24. Magyarország története a 19. században. 2003. 422. p.
25. KanYar J. 1978. 129. p.
26. Csurgó és vidéke. 1893. október 22.
27. BernÁTH a. 1978. 42. p.
28. Marczali. 1901. június 23.
29. BernÁTH a. 1978. 40-41. pp.
30. Marczali. 1901. november 14.
31. BernÁTH a. 1978. 40. p.
32. uo. 43. p.
33. Marczali. 1901. július 28.
34. Marczaliés vidéke. 1892. június 2.
35. HuSzÁr M. 2007. 68. p. lásd bővebben a Béla-várról. 68-72. pp.
36. MóriTz B. 1970. 573. p. a legjobban fejlődő Balatonbogláron már 190 villa állt ekkor. BŐSze S. 1989. 223.p.; KanYar J. 1978. 139-188. pp.
37. Balaton. 1912. május 1.
38. TengerDi gy. 2008. 104-105. pp.; 141. p. Mária-telep 1926-ig nem volt független község, hanem Balatonkeresztúr része, de önálló hegyközséggel rendelkezett.
39. Marczali. 1901. szeptember 12.
40. Marczali. 1901. szeptember 4.
41. Marczali. 1901. október 3. ekkor zajlottak az országgyűlési képviselő választások. a felolvasást Kalcsok leó nagykanizsai főgimnáziumi tanár tartotta.
42. Balaton. 1909. 39-40. pp.
43. uo.
44. BŐSze S. 1989. 244-245. pp.
45. Marczali. 1901. szeptember 16.
46. Marczali. 1901. július 14.
47. Balaton. 1914. május 1.
48. Városmúlt képeslapokon 2002. 116. p., MóriTz. 1970. 572. p.
49. BernÁTH a. 1958. 260-265. pp.
50. uo. 1958. 265. p.