II. Közlemények - Módszertan - Műhely
   
Előző fejezet Következő fejezet

Brassai Sámuel Vasárnapi Újságja

Szily Marianna

 

1. kép Brassai Sámuel ellinger ede és testvére fotója az akadémikusokat bemutató fényképek gyűjteményéből, 1880-1900 (MTa Kézirattár ltsz. Ms 10.206)

Brassai sámuel (1. kép), a mindig polihisztorként emlegetett erdélyi gondolkodó munkásságát, rendkívül sokoldalú életművét sokan ismerik. az általa szerkesztett magyar nyelvű néplapot, a Vasárnapi Újságot és az ebben megvalósuló ismeretterjesztő tevékenységét ellenben kevesen. ahogyan gróf széchenyi István „A legnagyobb magyar", deák Ferenc „A haza bölcse", gróf Mikó Imre az „erdély Széchenyije" címet kapta, úgy érdemelte ki Brassai Sámuel „az utolsó erdélyi polihisztor" elismerő és megtisztelő rangot. enciklopédikus műveltségű tudós volt, a hagyomány szerint tíz nyelvet beszélt, óriási világirodalmi tájékozottsággal rendelkezett, tehetsége volt a művészetekhez, az esztétikához, a zenéhez, a botanikához, a matematikához. életszenvedélye volt a tanítás és a folytonos tanulás, a kitartó munka, amit örökös lelkesedés hatott át, s ez munkásságának is központi tétele volt: a tanítás módszertani kutatása az ismeretek átadására. Magyarország és erdély életében nagy változásokat előkészítő korban élt, a reformkorban: a szabadságharc idején, majd a kiegyezést követő korszakban, amikoris a 19. századi történelmünk legnagyobbjai - Széchenyi, Wesselényi, Kossuth, Deák-alkottak maradandót.

Brassai Sámuel - a reformkori művelődés többi harcosával együtt - többek között az analfabetizmussal, elmaradottsággal próbálta felvenni a harcot. Ők felismerték, hogy a nemzetté válás folyamatának első lépcsője a polgári gondolkodás kialakítása, amit elsősorban nevelés, művelődés útján lehet megvalósítani. ezek már az 1830-as évek erdélyében is közüggyé kezdtek válni és a társadalom minden rétegét érintették valamilyen módon. ezért volt akkora jelentősége a Brassai által elindított Vasárnapi Újságnak, amely 15 éven keresztül (1834-1848) hetenként tájékoztatta az egyszerű olvasót a politikai helyzetről, hirdette a reformkor leghaladóbb társadalmi és politikai eszméit, népszerűsítette a tudomány és technika vívmányait, gazdasági tanácsokat osztott, irodalomból is adott ízelítőt és országokat mutatott be. az újság lapjain egyértelműen kirajzolódik a kor embere és a történelmi perspektívában tanulmányozott kor.

Brassai bekerülése a kolozsvári „közszellembe"

„Reformkori utazóink, akiknek célja 'a polgári előrehaladás feltérképezése volt', a társadalmi haladás gazdasági mozgatórugóit keresve felfigyeltek arra is, hogy a polgári társadalmak felkarolták a művelődés ügyét, már csak azért is, mert a kapitalista termelés egyik feltétele a sokoldalúan képzett munkás".1 nem véletlen tehát, hogy erdély legkiválóbb férfijai: született és szellemi arisztokratái is a hazafias közművelődés elősegítésén fáradoztak. ebbe a sorba tökéletesen beleillett tevékenységével - a harmincévesen már őszülő fejű, de páratlan felkészültségű - Brassai Sámuel, aki már írói múlttal rendelkezett és értekezéseit sokan olvasták. Kolozsvárott ekkor kezdett el élénkülni a közszellem. a város ezidőben valóságos irodalmi központtá vált. ez elsősorban Bölöni Farkas sándornak (2. kép) volt köszönhető, aki külföldről hazatérvén, újabbnál újabb reformeszméivel szerzett tekintélyt erdély értelmiségi köreiben. Ő alapította meg 1833-ban a kolozsvári nemzeti Kaszinót és nagy feltűnést keltett az „utazás észak-amerikában"2 című könyve is, amit kézről-kézre adtak a kor nagy művei mellett. a kötet, amely a huszonhárom esztendő után újra összeült erdélyi országgyűlés megnyitásával csaknem egyidőben jelent meg, valóságos szent könyvvé: a szabadság bibliájává, családok és baráti társaságok mindennapos olvasmányává vált.

2. kép Bölöni Farkas Sándor arcképe Magyar nemzeti Múzeum MTKCs ltsz.: 11828.

Brassai sokat köszönhetett Bölöni Farkas Sándornak, hiszen ő volt igazi felfedezője. Később, mint a kaszinó jegyzője és lapjának szerkesztője, már ő maga rendelte meg azokat a külföldi lapokat, melyek szükségesek voltak ahhoz, hogy hazai híreken kívül megfelelő külföldi tudósításokkal is el tudja látni olvasóit. egy idő múlva, már nem csak a kolozsvári, hanem a magyarországi jelesebb férfiak is Brassaihoz fordultak, hogy bevezesse őket a Kaszinóba. Így ismerkedett meg Barabás Miklóssal is, akinek Brassai első arcképét köszönhetjük (3. kép), viszonzásul azért, hogy a festőt tanította, majd 1847-ben Petőfi sándort vezette be a városi társaságba. a Kolozsvári kaszinó a szabadságharcot megelőző időkben, majd az 50-es években a nemzeti élet központja, a hazafias szellem ápolója volt. Tagjai tisztában voltak azzal, hogy az akkori politikai viszonyok között csakis társadalmi úton, az erők összevonásával lehet tenni a hazáért és a nemzetért.

3. kép Barabás Miklós: Brassai Sámuel, 1845? Magyar nemzeti Múzeum MTKCs ltsz.: 11828.

A Vasárnapi Újság szerepe az erdélyi művelődésben

A Vasárnapi Újság előfutárai: a „filléres újságok"

„A hagyományos élet mozdulatlanságát az egyesületi élet kavarta fel erdélyben, az addig lappangó társadalompolitikai és nemzeti eszmék itt törtek át az abszolutizmus mindent gúzsba kötő rendszerén." - állítja Vita Zsigmond egyik írásában.3

A reformkorban nem volt az országnak olyan része, ahol a kaszinók, társalkodók és olvasóegyesületek révén az időszaki sajtó legfontosabb hazai termékei - sok helyen a külföldi tudósítások is -el ne jutottak volna, azaz vitathatatlanul fontos közvetítő szerepet töltöttek be. a magazinok kialakulásának feltétele egy olyan olvasótábor megléte volt, amelyet csak fejlett polgári társadalom tudott biztosítani. nálunk a középnemesség egy része és a polgári értelmiség közösen alkotta ezt a nyilvánosságot. a filléres lapok ismeretterjesztő törekvései viszont főleg a munkásságot és a kevés műveltséggel rendelkező kispolgárságot vették célba, márpedig ezek a rétegek a reformkori Magyarországon még nagyon kisszámúak voltak.

Köztudott, hogy 1830 egy hosszú fejlődési folyamat fordulópontja és hogy a polgári fejlődés a nyugat-európai országokban, elsősorban angliában jutott a legmagasabb szintre. a technikai fejlődés életformát is meghatározó eredményei ott mutatkoztak meg a legjelentősebben. egyértelmű volt felismerni a természettudományok fontosságát és a késztetés is egyre erősebb lett arra, hogy minél szélesebb tömegeket ismertessenek meg a technika fejlődésével, legújabb eredményeivel. Fokozatosan átalakították a közoktatást, amelyben a természettudományos képzés a korábbinál nagyobb szerepet kapott. a tömegek megnövekedett érdeklődését már nem lehetett többé a régebbi típusú folyóiratokkal kielégíteni, amelyek elsősorban a műveltebb rétegekhez szóltak. a nyugati polgári államokban ekkor alakul ki a tömegsajtó első formája: az úgynevezett penny-lapok. 1832 márciusában jelent meg az első nagy példányszámú tudományos ismeretterjesztő hetilap, a Penny Magazine a The Society for the Dijfusion of Useful Knowledge kiadásában. Már az első számok után teljes volt a siker. a Penny Magazine hamarosan elérte a kétszázezres példányszámot, így a kiadók körülbelül egy millió olvasóra számíthattak. Mivel a lapokat főleg az egyszerűbb olvasóknak szánták, a fogalmazás is világos volt. Minden hasonló jellegű újság programjában visszatérő mondat volt: „Writing as clear as possible!".4 a kialakulóban levő olvasótábor nem igényelt tudományos szintű fejtegetést, ahelyett megelégedett a legfontosabb ismeretek- sokszor felszínes - megszerzésével. a szakmájukat akkor még csak tanuló újságírók kénytelenek voltak egy új nyelvet kialakítani, amely a mai publicisztikai stílus alapjait vetette meg. a cikkeket nagyrészt nem tudósok és művészek írták, tehát sem a tudományos, sem a szépirodalmi stílus műgondja nem jellemezte őket. (Fel is emelték ez ellen féltékeny szavukat a régebbi szemléletű újságok és folyóiratok.)

Ugyanebben az időben a franciák elvesztették vezető szerepüket a világ újságírásában, de az újságolvasás változatlanul minden társadalmi réteg szokása maradt. ott a néplapok versenyében két filléres újság mutatkozott be: az 1833-ban indított Magasin Pittoresque és a Magasin Universel.

A magyar sajtó fejlődésére a legnagyobb hatással a német időszaki irodalom változása bírt. az angliában és Franciaországban már százezres példányszámokat elérő laptípus a német nyelvterületen csak 1833-ban tűnt fel a Pfennig-Magazin megjelenésével. ez lett a mi „filléres kollégánk", vagyis a szintén lipcsében megjelenő Garasos Tár példája. ezek a magazinok szombatonként jelentek meg, általában nyolc oldalon. Beszámoltak a legújabb felfedezésekről, technikai találmányokról, s az új közlekedési eszközökről: a gőzhajókról, mozdonyokról, vagy ahogy az utóbbiakat nevezték: a ,,gőzszekerekről". látványos képek kíséretében rengeteg növény- és állatismertetést is közöltek. Foglalkoztak az új energiaforrásokkal és a külföldön termesztett növények ismertetésével, honosításának kérdésével.

Látható tehát, hogy nyugat-európában a már kialakult polgárság és munkásság műveltségének további csiszolására indították meg az új lapokat, Magyarországon viszont a köznép felemelése volt a cél. nálunk a szélesebb körű nyilvánosság megteremtésének igénye és a népnevelés, népművelés szükségességének felismerése irányította a figyelmet a legmodernebb törekvések: a tömegsajtó, a néplapok felé. az a három vállalkozás, amelyik 1834 első felében indult (Garasos Tár, Fillértár, Vasárnapi Újság), úgy tűnik, hogy lépést tartott a fejlődéssel, mert szinte egyidőben, vagy csak egy-két év lemaradással követték Európa legkorszerűbb irányzatait.

A Garasos Tár 1834. január 4-től március 22-ig jelent meg lipcsében. Közvetlen forrása a Pfennig Magzin volt, de folyamatosan vett át cikkeket és képeket az előbbiekben említett angol és francia újságokból is. Számonként olykor 4-5, a szöveg közé tördelt képet jelentetett meg, amelyek mindig szoros egységet alkottak a hozzátartozó cikkel. ez utóbbi azért érdemel említést, mert a Fillértár egészen más technikával közölte kőnyomatos képeit, és ami talán még ennél is fontosabb: a Vasárnapi Újság egyáltalán nem tartalmazott képeket, csak néha találunk benne egy-egy cikkhez tartozó magyarázó rajzot vagy ábrázolást. a két utóbbi újság szerényebb technikai apparátussal készült, nem tudták felhasználni a kor újszerű vívmányait. a Garasos Tár rendkívül alacsony példányszámban jelent meg, de a jó kezdeményezés, amely más országokban bevált, nálunk egyelőre sikertelenül végződött. a hazai társadalmi viszonyok nem tették lehetővé, hogy éppen azok a tömegek olvassák a lapot, amelyeknek szánták. a kiadónak be kellett látnia, hogy nem alakult még ki az az olvasói bázis, amelyre a nyugati országokban már biztosan számíthattak a penny-lapok szerkesztői. ezért ez a lap igencsak rövid életű lett, és a 12. szám után megszűnt. érdekes eredményeket mutat a másik két néplap vizsgálata.

A Fillértár 1834. március 1-jén jelent meg Pozsonyban. Formailag és célkitűzéseiben szinte teljesen megegyezett a Garasos Táréval, de azért találunk eltéréseket is. Szintén „szombati lap" volt és nyolcadíves lapokon jelent meg. a „Mindenkihez" című bevezetőben elsősorban azt hangsúlyozta a szerkesztő, hogy ilyen újság, mint amit ők szándékoznak kiadni, „hasznos ismeretek terjesztésére a legszebb ajándék, mellyet valaki századának tehet, és annál üdvességesb, minél közrehatóbb". A nép „sokaságának szánják tehát ezt a lapot is, hogy ,,a hazafiak se legyenek a külföld művelődésének s előremenetelének e segédeszköze híjával".5

Eltérő a szerkesztés első időszakát jellemző törekvés is, hogy minél több magyar vonatkozású írás közlésére törekedtek: képet közöltek az épülő nemzeti Színházról, rajzokkal illusztrálva mutatták be a magyar koronaékszereket stb. lényegesen kevesebb volt viszont az egzotikus világokat bemutató írás és kisebb számban jelentek meg a technikai újdonságok, a természettudományos felfedezést ismertető cikkek is. ez sokak szerint levont a lap értékéből, mert e laptípusnak éppen az lett volna a feladata, hogy kielégítse az olvasók ilyen irányú érdeklődését, s annak hiányában a Fillértár 1836. február 29-én jelent meg utoljára.

Pontosan egy hónappal a Fillértár megjelenése után jelentkezett a harmadik magyar nyelvű olcsó hetilap, a Vasárnapi Újság, amelyik a leghosszabb életű volt a 19. század első felében. Hosszú fennmaradását több körülménynek köszönhette: először is a kortárs erdélyi magyar értelmiség legjelesebbjei közölték benne írásaikat, nem másolta le a nyugati mintákat, ahelyett a „házi és mezei gazdaságot" érintő, hasznos tanácsadói jelleg került előtérbe, valamint az aktuális helyi politikai és közéleti eseményekről szóló tudósítások. Mindemellett természetesen figyelembe vette a kor igényei által felkapott témákat és folyamatosan közölte az ilyen tárgyú cikkeket is.6

Ezek az első magyarországi olcsó hetilapok - mégha nem érték is el az irodalmi színvonalat -nagy lépést jelentettek a szélesebb körű nyilvánosság kialakításában. a népnevelés szolgálatába kívánták állítani ezt az európában már jól bevált újságtípust, egy nemes cél érdekében: ,,a szegényebb sorsú és kevésbé művelt nép" műveltségének elmélyítésére, mert ,,a jó s mégis olcsó folyóírás képes a nemzet ereibe új és új életet származtatni s az általános világot gyújtani az agyakban".7

A Vasárnapi Újság indulása és szerkesztési koncepciója

Az első erdélyi politikai magyar hírlapot kis-szánthói pethe Ferenc8 1827. december 29-én indította el Hazai Híradó címmel Kolozsváron, de a címe már a következő év második felében Erdélyi Híradóra változott. 1830-ban Pethe kiadta a Nemzeti Társalkodó című társfolyóiratot, amelynek már Brassai Sámuel is rendszeres szerzője lett. a szerkesztő nehezen tudott megbirkózni a kezdeti nehézségekkel, ezért 1831-ben Méhes Sámuel9 vette át Pethétől a két folyóirat szerkesztését, amelyek az ő vezetése alatt lassan magas színvonalra emelkedtek, mindkettő olvasott lappá vált. Méhes kitűzött célja a nemzeti műveltség terjesztése volt és a hazafias érzések ápolása érdekében még egy melléklappal támogatta meg a fő lapját: ez volt a Vasárnapi Újság (4. kép). e hírlapok más-más jellegűek voltak: az Erdélyi Híradót az erdélyi haladó szellemű értelmiség olvasta, míg a Nemzeti Társalkodóban leginkább erdélyt különböző tekintetben bemutató írások, dolgozatok, szórakoztató és gyönyörködtető darabok, könnyebb históriai, statisztikai és politikai tárgyú cikkek jelentek meg. a Vasárnapi Újságra pedig a városi vagy falusi olvasók, a tanárok és tanítók figyeltek fel.10

A Vasárnapi Újság 1834. április 6-án jelent meg először, majd hetente egyszer, minden vasárnap, tizenhat oldalon.11 Szerkesztésére a Kolozsvári Kaszinó - Bölöni Farkas Sándor javaslatára - Brassai Sámuelt kérte fel még 1833 szeptemberében a következő szavakkal: „... tudja azt is e Bíztosság, hogy oly férfit szolít fel e Vállalatra, ki mindig a Hazát s közjot hordozva keblében, szent kötelességének tartandja oly pályára lépni fel, hol elméje, szép tulajdoninak s hazafi érzelmeinek egyik legszebb kötelességét, - a nép mívelődését, érzelme egész melegségével ’s elméje sok oldalu szüleményeivel, legszélesebben eszközölheti."12 Brassai a buzdító felhívásra szerényen válaszolt: „...megfontolva azt, hogy éltem ’s annak minden iparkodása a honnyomé, hogy a kimútatott állás ponton csekély mécsesem világával másoknak még homályosabb gőzkörnyékben burkoltaknak setétjét valamennyiben oszlathatom, és hogy a gyengéd kor miatt éretlen és fejletlen elméjűek oktatásában szerzett tapasztalásom, a más környűletek miatt parlagon maradt elmék mívelésében vezérül szolgálhat, mindezek ösztönöznek a nevezett ujság redactiojabeli részvételt elfogadni.”."13

4. kép a Vasárnapi Újság egyik címlapja, 1834. május 4. 5. szám, Kolozsvár

A választás kitűnőnek bizonyult, ugyanis Brassai roppant széles körű ismerete, a népnevelésben való tapasztalatai és gyakorlati érzéke, valamint nyelvismerete, megelőlegezték azt a kézenfekvő bizalmat, hogy majd sikerre viszi ezt a lapot. az újság 1844-ig az Erdélyi Híradó mellékleteként jelent meg, majd különvált attól és azt követően Brassai maga vállalta a kiadását. önálló előfizetési felhívást bocsátott ki, melyben hasznos ismeretek szerzésére buzdított, „hisz, amint állítja, az emberek szeretnek tudni." A 'Hazai és Külföldi Tudósítások'-ban közzétett hirdetésben a Vasárnapi Újság tartalmát a következőkben jelölte meg a szerkesztő: „alapjába minden, aminek tudása az embert érdekelheti, tiszta és egyszerű és tanulatlantól is megérthető írás módjával elő fog adatni".14

A Vasárnapi Újság cikkeiben többféle törekvés figyelhető meg. Boros György a Brassairól írt monográfiájában a következőképpen mutatta be ezt a szándékot: „Csak mívelt nép alkot erős nemzetet. aki ezt a népet testi és lelki jóléthez juttatja, a legjobb hazafi. ez a nép testében, lelkében és nyelvében ép, de egyiknek sem veszi annyi hasznát a nemzet, amennyi értéke van. aki Torockó mellett nőtt föl, jól tudja, hogy a vas semmit sem ér addig, amíg a durva, nehéz földkéreg alatt a sötétben rejtőzik. Ki kell hozni a világosságra és itt acéllá kell edzeni. ezt az acélozó munkát 15 évig folytatta."15 az újság utolsó száma 1848. november 9-én jelent meg.16

Brassai Sámuel hallatlan munkabírását mutatja az a tény is, hogy azt a nagyarányú népoktatást, amit az újságjában végzett, szinte egymaga tette hétről-hétre: az egyéni erővel és színnel írt cikkek legtöbbjét a szerkesztő maga írta, többnyire névtelenül.17 ahogy egyszer haragjában megjegyezte: „Írja Brassai Samu, szerkeszti Brassai Samu, corrigálja Brassai Samu, levelező réz Samu."18

A nemzeti élet vérkeringését erdélyben és Magyarországon a 19. század közepén jól érzékelteti a lap, egyben bemutatva, hogy melyek voltak a kor közérdeklődésére számot tartó és a közművelődés szempontjából fontos kérdések. Szerkesztője messze és mélyre látott az akkori világ ügyes-bajos dolgaiban. Figyelt nemcsak az eseményekre, hanem azok kiváltó okaira is. a Vasárnapi Újság ezért fontos forrása a kultúr- és művelődéstörténeti kutatásoknak.

5. kép „Útmutatás a füvészetre" c. írás illusztrációja (Vasárnapi Újság 1837. 157. szám)

A Vasárnapi Újság ismeretterjesztő tevékenységének néhány jellegzetessége az újság minden számával igazolta az alcímét: „Közhasznú ismeretek terjesztésére"- s ebben a tekintetben a szerkesztői szándék másfél évtizeden keresztül folyamatosan meg is valósult. Fitz József így méltatta Brassait: „Írói működése első éveiben, midőn lapszerkesztő volt, a Vasárnapi Újságban kiadta a jelszót, hogy a népnek művelődnie kell, mert a műveltség a gazdasági haladásnak alapja. lapját ennek a gondolatnak szentelte."19 Struktúrája, felépítése már az induláskor kialakult és ez a későbbiekben sem változott jelentősen. a legtöbb cikket folytatásokban közölte, sokszor 2-3 számon keresztül, ez magyarázható a részletes leírás terjedelmével, valamint a szerkesztőnek azzal a nem titkolt szándékával, hogy felkeltse az érdeklődést az olvasóban, sarkallva őt a következő szám elolvasására. Brassai a cikkek egy részét a nyugat-európai újságokból fordította, szinte mindig kiegészítve azokat a saját megjegyzéseivel és magyarázataival. az írások stílusa sokszor nehézkes volt, publikálóik arra törekedtek, hogy a nép számára érthetővé, „közönségessé" tegyék a tudományos fogalmakat. ez pedig roppant nehéz feladat volt, hiszen tudományos, de még szépprózai nyelvünk is csak ekkor volt kialakulóban.20 az aktuális politikai események, a bel és külföldi hírek, a világban zajló történések minden esetben az Újságok, illetve az Újabbak c. rovatban kaptak helyet.21

Elmondható az is, hogy igazi népfőiskolai funkciót töltött be, elsősorban a gazdasági ismeretek terjesztése és különféle hasznos tanácsok tekintetében. a falusi iskolamesternek elmagyarázta a gyümölcsfaültetés menetét, a gazdáknak kifejtette, hogyan lehet a juhból több nyereségre szert tenni, vagy, hogy milyen a jó szarvasmarha, a gazdaasszonyokat pedig kelmefestésre, szappankészítésre, a kesztyű fehérítésére tanította. Tárgyalta a különféle betegségeket, ezekre való orvosságot ajánlott embernek, állatnak egyaránt. Számtalanszor kitért a föld, az erdő s a rét megművelésének kérdéseire és mindig megindokolta e munka fontosságát, nem sajnálva olvasóitól a legapróbb részleteket sem. Hónapról-hónapra segítséget nyújtott a mezőgazdasági teendőkhöz, milyen munkálatokat kell abban a hónapban elvégezni, milyen gyümölcs érik, mit kell elvetni, aratni, leszedni. az egyes számok végén kis megjegyzésben ismertette az aktuális gabonaárakat, a marhahús árát Kolozsvárott és környékén.

Hogyan valósult meg a gazdasági ismeretterjesztés lapjain?

Következetesen foglalkozott az ésszerű gazdálkodással, az úrbérnek és a földesúrnak járó jobbágyszolgáltatások rendszerének megbontása kérdésével22, s általában a gazdálkodás reformjával. Természetesen e reformhoz szorosan hozzátartozónak vélte a világban való tájékozódást és tanulást23 is, ezért szorgalmazta a gazdák folyamatos képzését24, valamint tapasztalataiknak egymással való megosztását.25 Folyamatosan nyomon követte a nyugati lapok híradásait, ezáltal szívesen állított példákat26 ezen - a termelésben, módszerekben jóval előbbre járó - nyugati gazdaságok tapasztalatainak ismertetésével. Európa legelőrehaladottabb gazdaságának a skót gazdaságot tartotta, megítélése szerint igazi követendő példa: „Kivált a magyar gazdasági közösségnek százszor is szeretnők az ily példákat tükörül tartani, mert bizony a gazdaság szellemi részéhez kevés fogékonyságát mutatja. Hogy alkalma s eszköze bőven ne volnának éppen mondhatni; sőt azt állítjuk, hogy az irodalom minden Ágai közt a gazdasági a legjobban képviselve."27

Az újság állandó jelleggel tudósított a hazai gazdasági élettel kapcsolatos eseményekről is, így pl. a Magyar gazdasági egyesület tevékenységéről és gyűléseinek leírásáról.28 ezen egyesület tevékenységét minden tekintetben követendőnek tartotta. egyik könyvismertetésében29 az olvasók figyelmébe ajánlotta az egyesület kiadásában megjelenő naptárat, amelyet így jellemzett: „...használatára semmi más készület az olvasnitudáson kívül nem kívántatik, megnyitja a' kalendáriom előtt minden embernek ki csak a' miveltségnek legalsó fokára számot tart, hajlékába az útat. A tisztelt gazdasági egyesület is tehát a' nép közé czélszerű ismereteket 's eszméket elterjeszteni akarva, népszerű munkáit jobbal nem kezdhette volna, mint éppen ezzel." olvashattak abban magáról az egyesületről, továbbá könyveket ajánlott, amelyekből hasznos ismeretek megszerzésére adódott lehetőség és mindezek mellett az ugarföld használatáról, különféle mezőgazdasági eszközökről (rajzokkal kísérve), veteményes kertekről és gyümölcsfák ápolásáról.

Két, különösen jelentős gazdasági tevékenység visszatérő elemként szerepelt az újság lapjain. ezek egyike a „cukor cékla" termesztése volt. Több évfolyamon keresztül találkozunk ennek a növénynek a termesztését, feldolgozását, hasznosítását bemutató írásokkal. az írások másfelől azért számottevők, mert a gazdák figyelmét abból a szempontból is szándékoztak felkelteni, hogy saját szükségletre is tudnak cukrot gyártani, amennyiben megtanulják annak készítési folyamatát.30 egy másik ilyen háziipari jellegű tevékenység a selyemhernyó tenyésztés volt. Brassai szinte minden évfolyamban visszatérően ösztökélt a „selyembogár"31 tartására, gyakorlati tanácsokat adva, ehhez kapcsolódóan a témát az eperfa „mívelésével" egészítette ki és kitért annak költségvonzatára, pontos számításokat adva a ráfordított anyagiakról: mennyibe fog az kerülni és mi a várható nyereség.

A gazdaság egy másik szegmensével, az iparosodás, ipari technika, a bankok és hitel világának meghonosításának társadalmat alakító szerepével is folyamatosan foglalkozott Brassai, mindazzal, amely a polgári társadalom gazdasági haladását jelentette. amit Széchenyi a Hitel, Világ, Stádium trilógiában meghirdetett, Brassai azt közvetítette a Vasárnapi Újságban. lefordította adam smith „A nemzetek gazdagsága" című 1776-ban írt művének a munka ésszerű felosztásáról szóló fejezetét32 - ezzel a munka termelékeny növelését szerette volna előmozdítani. egyetértett azzal, hogy a népnek műveltnek és tanultnak kell lennie, technikailag felkészültebbnek, azaz a boldogulása érdekében el kell sajátítania a korszerű gépek kezelését. Kihasználta a lap által nyújtott lehetőségeket, olvasóközönsége számára érthető nyelvre átfogalmazta a „Bankismeretben"33 szakszerűen kifejtett elveit a hitelről, a váltógazdaságról, a pénzről, valamint a polgárosodás eszközeiről. Brassai nagy érdeme, hogy az elsők között ismerte fel a gazdaságtudományok fontosságát az erdélyi társadalom előremenetele érdekében.

A 19. század - miként egész Közép-európának - Magyarországnak és a tőle akkor közigazgatásilag külön kezelt erdélynek ezer éves történelme során, az államalapítás és a török uralomtól való megszabadulás mellett, a harmadik nagy, döntő korszaka volt. ezt az évszázadot átívelő gazdag életből, hét évtizedet nemzetének és a magyar közélet szolgálatának szentelte Brassai sámuel, és ez a szolgálat kiterjedt a tudományok szinte minden ágára. a reformkori, majd kiegyezés kori erdély egyik színes, nagyhatású alakja volt, akinek nagysága, rendkívülisége, polihisztor egyéniségében, elhivatottságában, korát meghaladó szellemében rejtezett. (ez a polihisztorság természetesen az akkori erdélyi és magyarországi lehetőségek között értelmezendő, hiszen a 18. század végére az egyes tudományok már végérvényesen elváltak egymástól, s egyetlen - mégoly nagytehetségű - elme sem lehetett képes azokat együtt kezelni.34)

Miközben a nemzeti önállóság és a nemzeti öntudat foglalkoztatta a politikusokat és a gondolkodó elméket, az igazi tét az europaizálódás, annak mértéke és üteme volt és ebben Brassai kimagasló eredménnyel megtalálta a maga feladatát. ismeretterjesztő tevékenységének kiemelkedő jelentősége abban állt, hogy a szellemi erjedés és ébresztés mellett a társadalom széles, a nemesi gondolkodásban helyet nem kapó közönsége és rétege művelését tűzte ki céljául.35

Nyelvtudásával, nyitott elméjével, nem utolsó sorban a minőség iránti érzékével, megtalálta és megfelelő formában öntve közvetítette a társadalom említett rétegei számára azokat a felfedezéseket, eredményeket, amelyeket Európa fejlettebb részein már jó ideje használtak, gyakoroltak. ami nekünk ma magától értetődő, az a 19. századi erdélyben újdonságként hatott.

Brassainak különös érzéke volt arra is, hogy megtalálja a nyelvet a nem művelt emberekkel: színes hírek közlésével érdeklődést keltett az önfeláldozón működtetett Vasárnapi Újság iránt és közben az olvasókat észrevétlenül hasznos ismeretekkel látta el.36 Hallatlanul nagy dolog volt a „népben való gondolkodása", ami a Vasárnapi Újság 15 éves fennállásának köszönhetően döntően hozzájárult ahhoz, hogy a századfordulóra egy európai műveltségű polgárság alakult ki erdélyben, mely azután a magyar politikai és szellemi életnek meghatározó személyeit sorakoztatta fel.

Concha Győző a Magyar Tudományos akadémia 1899. május 7-i közgyűlésén ezekkel a szavakkal emlékezett meg a nagyhírű tudósról: „Brassai hosszú életében, páratlan akaraterejével, nemes szívével, ismereteinek rendkívüli terjedelmével nemzetünk erős művelődési törekvéseinek egyéni megtestülése, mindenütt jelenvaló, látható apostola, halhatatlan érdemű munkása volt. a koszorú, melyet akadémiánk Brassainak nyújt, nemcsak a tudósnak szól, hanem a magyarság első tanítóját, a magyar közművelődésnek legkitartóbb, legtöbb oldalú munkását illeti. S az idők árja, mely alatt a történelem e művelődés adatait, köztök Brassai elszórt írásait majdan összegyűjti, nem fonnyaszta-ni, meg vagyok győződve, növelni fogja Brassai koszorúját."37

 Irodalom

BaBiTS Mihály: Magántudósok. in: nyugat. 1912. 19.

BoroS gy. 1927. Dr. Brassai Sámuel élete. Kolozsvár.

Brassai Sámuel emlékezete: tanulmányok a száz éve elhunyt sokoldalú erdélyi tudós munkásságáról

1997. gazda istván (szerk.) Bp. ConCHa győző 1904. Brassai Sámuel emlékezete, Felolvastatott a Magyar Tud. akadémia 1899. május 7-iki közgyűlésén. Bp.

erdély története 1830-tól napjainkig 1986. Szász zoltán (szerk.) Bp. FeHér Katalin 2002. az erdélyi magyar nevelés évszázadai. Kolozsvár. FeHér Katalin 2005. Sajtó és nevelés Magyarországon 1777-1849. Bp. FeHér Katalin 2006. „neveljünk polgárokat!" nyilvánosság és nevelés a reformkorban. Bp. FeHér Katalin 2009. népfelvilágosító törekvések Magyarországon 1777-1849. Bp. FiTz József 1911 Brassai Sámuel monográfia. Bp. gÁl Kelemen 1926. Brassai. Kolozsvár. A magyar sajtó története 1705-1848, I. köt. (1979) Szabolcsi Miklós (főszerk.) Kókay györgy (szerk.) Bp. MiKó Imre 1971. az utolsó erdélyi polihisztor: Száz dokumentum és történet Brassai Sámuelről.

Bukarest.

MuzSinai ÜrMöSSY lajos 1907. erdély irányadó lapja (1830-40-s években) i-II. Kolozsvár. SoMai József 2009. Brassai Sámuel, in: Hivatás és tudomány, az erdélyi Múzeum-egyesület kiemelkedő személyiségei. Kolozsvár. UGRIN aranka 1975. Közhasznú ismereteket terjesztő hetilapok a reformkorban. in: Magyar

Könyvszemle 91. no. 2. pp. 137—153.pp.

Vasárnapi Újság: Közhasznú ismeretek terjesztésére. Brassai Sámuel (szerk.), erdélyi Híradó, Kolozsvár 1834-1848. számai ViTa Zsigmond: adatok néhány erdélyi falusi és kisvárosi olvasóegyletről a reformkorban, in: Művelődésés népszolgálat, Kritérion, Bukarest. www.mek.niif.hu/03200/03250/htm/vita26.htm [2010. április 18.]

6. kép Veress Zoltán: Brassai Sámuel képmása, 1893. olajfestmény Magyar nemzeti Múzeum MTKCs ltsz.: 1277.
 
Kolozsvár főtere, 1853. Magyar nemzeti Múzeum MTKCs. ltsz.:T. 521.

  1. Ugrina.1975.140. p.
  2. az útleírás tiltólistára került: ViII. fejezete tartalmazza az amerikai Függetlenségi nyilatkozat magyar fordítását.
  3. ViTa zS.. 1983.
  4. FeHér K., 2009. 95. p .
  5. Urgin a. 1975.150. p.
  6. Boros györgy írja róla: a tudománynak élő Brassai nem sajnálta fölvenni és olvasói asztalára tenni a legkisebb gyöngyszemet, a búzakalászt, vagy útszéli virágot, ha abból olvasója javára hasznot, vagy gyönyörűséget remélhetett. Ő folyvást igyekezett programjának eleget tenni. lapja igaz fénnyel vezénylő fáklya volt a népnek, s mulattató kedélyes házibarátja a műveltebb osztálynak. ész és szív, tudomány és kedély, igazságszeretet és törvénytisztelet volt jellemzője és iránytűje. BoroS gY.1927. 76., 79. pp.
  7. urgina. 1975. 152. p.
  8. Pethe Ferenc (1762-1832) ifjúkorában a keszthelyi georgikon tanára volt. FeHér K. 2005. 78. p.
  9. Méhes Sámuel (1795—1852) a kolozsvári református kollégium professzora. uo. 78. p.
  10. Méhes Sámuel az Erdélyi Híradó 1832. évi 1. számához csatolt Figyelmeztetés című írásában kijelentette, hogy célja a kevésbé tanult városi polgárság, a falusi kisnemesség és a kollégiumok ifjúsága számára is vonzóvá, érdekessé könnyebben érthetővé tenni e lapokat, továbbá nyelvileg is az a cél, hogy a tudósításokat nemcsak a felsőbb, hanem az alsóbb rétegek is megértsék.
  11. a század első felének legolcsóbb hetilapja volt, az előfizetés egy évre 1 ft 36 kr. Bölöni Farkas Sándor tervei szerint egyelőre csak négy évre akarta a lapot megalapítani, hetente ezer példányban kinyomtatni. ez évente kétezer forintba került, így a fenntartásra egyesülő tagoknak ezer forintot kellett évente összeadni.
  12. MiKó I.1971. 31. p.
  13. uo.32.p.
  14. FeHér K. 2009. 102. p.
  15. BoroS gY.. 78 p.
  16. 1848 tavaszán a Vasárnapi Újság minden egyes számának címlapján a forradalmat éltető versidézetet találunk. A hírek érkezésével Brassai mintha naplót vezetne, folyamatosan tájékoztatta az olvasókat az újság lapjain. az újság utolsó száma Kolozsvár meghódolása előtt jelent meg utoljára, Brassainak írásai és nézetei miatt el kell hagynia a várost, előbb Pestre, majd Debrecenbe ment és beállt nemzetőrnek Bem csapatába.
  17. a füvészetről szólókat mindig maga Brassai írta, természetesen név nélkül, de botanikus szenvedélye az írások mindegyikében felismerhető. Pl. Vasárnapi Újság 1837. 157. szám. „ Útmutatás a füvészetre" (5. kép)
  18. FiTz J. 1911. 178. p.
  19. SoMai J. 2009. 56. p.
  20. Vasárnapi Újság 1835. 72. szám. Sok fogalomnak, technikai felfedezésnek nem volt még pontos magyar megfelelője. „A’ égi háborúban főként munkás egy bizonyos erő, vagy is inkább finom tűz nemü anyag, melyet diákosan élektriczitásnak neveznek. ez magyar szájnak egy kissé bajosan kimondható szó; de mivel a' dolgot magát nem magyar fedezte-fel, nincs eredeti magyar szavunk reá."
  21. „Szinnyei is ezt emeli ki e lap 'egyéb jeles oldalán' kívül, ez pedig a jóleltalált tapintat, mellyel a politikai eszméket és újdonságokat magyarázza a népnek." ugrin a. 1975. 151. p.
  22. Vasárnapi Újság 1840. 351. szám. „Első örökös szerződés Tolna Vármegyében az urbéri megváltást engedő törvénynélfogva" c. írásban közli az egész szerződés szövegét tanulságul.
  23. Vasárnapi Újság 1841. 385. szám. „A gránzsuáni gazdasági iskola bemutatása": az iskola a gyakorlati és szemléleti mezei gazdaság tanítását vállalta bentlakással, évi 90 ezüst forintért: tanítás, koszt, szállás, mosás, íróasztal költsége. egy kikötés állt a felvételnél: a jelentkezőnek be kellett töltenie 16. életévét.
  24. Vasárnapi Újság 1839. 285. szám. „Tudósítás a’ rohonci gazdasági tanitó intézet iránt": a keszthelyi georgikon mintájára Batthyány Kázmér létrehozta főleg saját gyakornokai számára ezt a gazdasági tanító-intézetet, az elméleti képzés utáni gyakorlat elsajátítására. a következő osztályok alakultak: Mezei gazdák osztálya és a technikusok osztálya, 2 év alatt kell elvégezni, az erdészek osztálya, 1 év alatt, ezenkívül tanítottak még rendkívüli tárgyként: magyart, angol, németet, franciát. „az intézettel együtt megnyittatnak: a' gazdasági válogatott könyvtár, a' gazd. ujságok lectoriuma, a' mozgonyok, minták, 's egyéb tudományos eszközök gyüjteményei. az intézet növendékei három felé osztatnak: olyanokra, kiknek asztalon, fütésen világításon kívül még fizetés is jár, nem kapnak fizetést, de az előbbieket igen, és egy évig valamely uradalomban szolgálniuk kell mielőtt az intézetbe kerülnek, csak a tanítást kapják, az elmélet és a gyakorlati oktatást, de előtte már egy évvel erre a pályára kell készülniük, és olcsó lakást és asztal kaphatnak idővel". a tanítás elméleti része télen folyik, nyáron terjedelmes gazdaságokban, uradal makban gyakorolhattak. Vasárnapi Újság 1840. 305-306. szám „Practicus nevelése a köznépnek polgári és gazdasági tekintetből": Mezei céhek és gazdasági testületek felállítását szorgalmazza, amelyek támogatásával a földművesek és mezei gazdák továbbképzése biztosítva lenne. a házasságra készülő legény sikeres gazdasági ismeret vizsga után kapja meg a gazdai oklevelet és csak utána nősülhet.
  25. az újság lapjain számos híradást olvashatunk a németországi gazdasági gyűlésekről. Pl. Vasárnapi Újság 1838. 195. szám. ebben a cikkben felrója a magyar gazdáknak, hogy elhallgatják egymás elől, ha valamit tudnak, titkolóznak. Így akarnak sokszor vélt előnyökhöz jutni. ezzel ellentétben külföldön, gyűléseket hívnak össze, ahol megbeszélik az újdonságokat, megosztják tapasztalataikat, összefogás van, nem széthúzás. Így tudnak előbbre jutni.
  26. Vasárnapi Újság 1837. 166. szám. egy német gazda irományaként egy gazdasági összehasonlítást jelentetett meg „Két különböző gazdaságfolytatás, összehasonlítva és sikerességük tekintetéből előadva" címmel.
  27. Vasárnapi Újság 1843. 465. szám. „Mi haszna a míveltgazdaságnak" c. írás.
  28. Vasárnapi Újság 1836. 109—110. szám. a Magyar gazdasági egyesület szabályai: közgyűlési határozatok, a gazdasági egyesület választottságáról, vagy Vasárnapi Újság 1842. 415. szám. a Magyar gazdasági egyesület közgyűléséről szóló pontos beszámoló.
  29. Vasárnapi Újság 1839. 294. szám. Könyvismertetés: „Mezei naptár, gazdasági kalendáriom. A' nép használatául 1840dik szökőévre"c.írás.
  30. Vasárnapi Újság 1836. Toldalék, Kolozsvárott, dec. 25.: „Hinni lehet, hogy eddig minden helyes gondolkodásúgazda átlátta, melly nyereséges a' fejérczékla, nem csak mint takarmány, hanem mint czukor készitésére szolgáló kamat hajtó anyag is. eddig elé országunkban a' czukor gyártására csak nagy intézetek, tetemes tökepénzekkel állított vállalatok léteztek; most már én mind a' tehetősb, mind a' vagyontalan gazdának segéddel kivánok lenni, miként készítsen házi szükségére elegendő czukrot, minden kőltséges szerszámok vétele nélkül, csupán csak minden jól elrendelt gazdaságban különben is található bútorokkal. ezt a hirdetményt linberger J. g.-től kéziratban kapta Brassai, aki miután látta is nála a szép fehér cukorsüveget, közzé tette az írást.
  31. Pl. Vasárnapi Újság 1837. 177. szám. „Selyembogár tartása" c. írás.
  32. Vasárnapi Újság 1837. 175—76. szám. „A munka felosztásáról: Szmíth Ádám szerint" c. írás.
  33. Brassai tanulmányozta David ricardo nézeteit is, aki a 19. század elején az angol klasszikus közgazdaságtan egyik legnagyobb alakja, az elméleti közgazdaságtan tudományának egyik megalapozója volt. ennek hatására 1842-ben a Bankismeret című könyvét jelentette meg. a könyvet Széchenyinek, „A Hitel halhatatlan írójának, a nemzeti jólét útmutatójának és buzgó munkásának" ajánlotta, aki őszinte köszönettel fogadta és méltányolta fáradozásait. Concha győző így méltatja művet: „Munkáját 1848 előtti közgazdasági irodalmunk legjobb termékei közé sorol- hatjuk. Meglepő mind általános közgazdasági alapossága, mind a tudomány mai álláspontjának is megfelelő ter mészetes bankelmélete és helyes érzéke e tekintetben, miként lehet a közgazdaság általános tanait hazánk primitív viszonyai között alkalmazni" ConCHa gY. 1904. 57. p.
  34. Babits Mihály Magántudósokról írott cikkében Brassait egy nagy tanulónak nevezi, aki megtartotta mindazon naivságokat és korlátoltságokat, melyek a tanuló lelkét szokták jellemezni. ismeretszerzési vágyát egy bélyeggyűjtő szenvedélyéhez hasonlítja és Brassait egy nagy „kuriózumnak" nevezi. BaBiTS M. 1912. 473^477. pp.
  35. „erős akaratának rugója: a magyar művelődést hosszú aléltsága után új életre ébreszteni, a magyar szellemet gazda ságban, erkölcsben, tudományban, művészetben, vallásban, országlásba, nyügeitől megszabadítva, önmagára és az emberiségre külön erőforrássá tenni."
  36. „A Vasárnapi Újság (1834—1848-ig) olyan nevelője volt erdélynek, mint a testvérhazának Széchenyi ébresztőriadói."gÁlK. 1926.171. pp.
  37. ConCHa gY. 1904. 42-43. pp.

 

 

       
    Előző fejezet Következő fejezet