Kiállítások
   
Előző fejezet Következő fejezet

A Kőszegi Patikamúzeum Arany Egyszarvú patikaháza

Vas megye 18—20. századi gyógyszerészet-története

Révész József

 

Kőszeg, a történeti Vasvármegye egyetlen szabad királyi városa rendkívül gazdag gyógyszerészettörténeti emlékekben. nemcsak az ország legrégebbi patikus dinasztiáját, a Szerecseny patikát egészen az államosításig, több mint 316 éven keresztül tulajdonló Kütteleket tudhatja magáénak, de két patikamúzeummal és egy 24 ezer kötetes - az ország második legnagyobb - gyógyszerészet-történeti szakkönyvtárával is büszkélkedhet. a két patikamúzeum jelentőségét emeli, hogy a három különböző - földesúri, polgári, szerzetesrendi alapítású - patikatípusból egyedül csak itt látható „egymás mellett" polgári és szerzetesrendi (jezsuita) alapítású patika.

A kőszegi Patikamúzeum arany egyszarvú Patikaháza 1980 októberében nyílt meg a Jurisics tér 11. szám alatt. itt kapott helyet a Vas Megyei Múzeumi Szervezet gyógyszerészet-történeti kiállítása, melynek fénypontja az egykori jezsuita patika officina bútorzata. a kiállítás Vas megye 17-19. századi szerzetesi és polgári patikáinak emlékeiből mutat be válogatást a 18. századi állapotnak megfelelően helyreállított egykori patikaépületben. (1. kép) a kiállítást 2005-ben újrarendezték, elsősorban a megváltozott látogatói igények és elvárások szem előtt tartásával.

A jezsuitáktól a múzeumig — történeti áttekintés

Sztankay Pál, a kőszegi jezsuita kollégium rektora 1743. február 8-án a városi magisztrátustól engedélyt kért patika felállítására.1 Beadványában ígéretet tett jó és olcsó gyógyszerek „árulására", a bécsi „taxa" alkalmazására és arra, hogy a szegényeket ingyen látják el orvossággal. négy nappal később a város megadta az engedélyt, sőt a szegények ingyen ellátása fejében a patika adómentességet is kapott.2

A patika felállításához szükséges pénzt nagyobb részben a rend, illetve a tehetősebb kőszegi polgárok biztosították.3 a patika az 1680-ra elkészült jezsuita rendház bejáratától balra eső helyiségben kapott helyet, de a patikus és segédje szobáit is a földszinten helyezték el, így biztosították, hogy a patika éjjel-nappal a betegek rendelkezésére álljon, mert a rendházba világiak - főleg nők - nem léphettek. az officina eredeti helyisége a mai napig nem változott, itt állt eredetileg az a pompás bútorzat, amely ma a múzeumban látható.

Annak ellenére, hogy a patika megnyitásától a rend feloszlatásáig eltelt harminc esztendőről kevés személyi vonatkozású anyag maradt fenn, a kőszegi jezsuita patikusok névsorát össze lehet állítani, ezek: Grandner sebestyén (1743-1745), Schlecht Mihály (1746-1751), Dillingtádé (1752-1753), Weiss Jakab (1754), Volgwőger Jakab (1755-1762) és Dillingtádé másodszor (1763-1773). A patikus nem egyedül végezte feladatát, Kőszegen polgári segédet és kontuzort is alkalmaztak.4

1. kép a patikamúzeum épülete a Jurisics tér felől, 2008 (a szerző felvétele)

A rend feloszlatását követően a kőszegi patika kamarai kezelésben működött tovább az utolsó rendi patikus, Dilling Máté vezetésével.5 1775 februárjában a jezsuiták ingó vagyonát elárverezték, ekkor vásárolta meg 4000 forintért a prittlachi (Csehország) születésű, Bécsben tanult patikus, svalla Mátyás.6 a patika a tulajdonosváltás után egy ideig még a rendházban működött, de 1777-ben az épületet az irgalmasrendiek vették át, így Svallának ki kellett költöztetnie patikáját, ami ekkor került át a mai helyére. az átköltöztetés során nemcsak a befogadó épületet, hanem az officina bútorzatot is át kellett alakítani. ahhoz, hogy a bútorzat beférjen, az épületet meg kellett magasítani, mely toldás ma is jól látszik a két ablaksor között. (2. kép) ekkor nyerte el a bútorzat is a mai elrendezését azzal a különbséggel, hogy az óra és a királykép helyén akkor még polcozat volt.

Svalla 1781-ben meghalt, özvegye még abban az évben újra férjhez ment Wimpassinger ernő pzuki (ausztria) patikushoz, így megtartotta a patika jogfolytonosságát, amit 1807-ben mostoha-fia, Svalla Ferenc vett át.7 a patika ekkor már nem jövedelmezett olyan jól, mint korábban. a 19. század elején Szombathelyen, rohoncon, Sárváron is egyre új patikák nyíltak, ráadásul Kőszegen kettő is működött. Svalla Ferenc hatalmas, 4000 forint összegű kintlévőségét sem tudta behajtani, végül azt isten dicsőségére és a szegények megsegítésére hagyományozva 1823. március 22-én 15.000 forintért eladta patikáját.8 Einschenk János, az új tulajdonos, aki a patika nevét arany egyszarvúra változtatta, három év múlva meghalt. özvegye 16.000 forintért és az addig ki nem fizetett orvosságok árának behajtási jogával továbbadta Dobry Vencelnek. Három év elteltével, 1829-ben, a patika ismét gazdát cserélt. ekkor pados János tulajdonába került, de ő tíz évvel később elköltözött Kőszegről és eladta az „arany egyszarvú"-t Eiben Jánosnak.9

2. kép Fancz Bálint: Kőszeg látképe, 1744. (kiemelve a jezsuita rendház patikahelyiségei), 2011 (a szerző felvétele)

Eiben 1842-ben 12.000 forintért adta tovább Reithammer Imrének, aki nemcsak kiváló gyógyszerész volt, de jó üzletembernek is bizonyult. Új eszközöket vásárolt, felújította a berendezést, a patika nevét arany egyszarvúról Magyar Királyra változtatta, ekkor került fel a Szent istvánt ábrázoló festmény a laboratórium bejárata fölé.10 annak ellenére, hogy patikatartási jogát üzleti minőségű reáljoggal bővítette, 1857-ben 16.000 forintértő is megvált a patikától. az új tulajdonos, strehle Ferenc, azonban hamarosan meghalt, özvegye Csacsinovits Istvánnak adta el a házat és a berendezést egy korábban vásárolt szódavízkészítő berendezéssel, valamint 6.000 forint adósság behajtási jogával.11 1904-től Banelli Ferenc 31.000 forint ellenében mondhatta magát tulajdonosnak, de még ugyanabban az évben továbbadta losonczy lehelnek. a hányattatott sorsú patikát a hozzátartozó edényzettel, berendezéssel együtt tersánszky Károly vásárolta meg és már mint utolsó tulajdonos 1910-ben 18.000 koronáért az officina bútorzatot edényzetével együtt eladta az iparművészeti Múzeumnak.u

A patika reáljogát lendvay Lajos gyógyszerész vette meg és az újonnan berendezett patikát Kőszeg belvárosából a Várkörre helyezte át. az eredeti jezsuita bútorzatot az iparművészeti Múzeum elszállította és restauráltatta. az egykori patikaházat a Pontyos-család vette meg és hentesüzletet nyitott benne. a második világháborút követően a hentesbolt helyén kapott helyet a Vas Megyei gyógyszertári Központ kihelyezett gyógyszerészettörténeti Kiállítása. a jezsuita bútorzat csak fekete-fehér fotón volt látható, mert azt Budapesten, az iparművészeti Múzeum egyik emeleti termében állították ki.

Az évek során azonban jelentős erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy a bútor visszakerülhessen eredeti helyére. a Semmelweis orvostörténeti Múzeum, Vas megye Tanácsa és az iparművészeti Múzeum megállapodott, hogy amennyiben megfelelő helyet biztosítanak a bútorzatnak, akkor azt visszahozzák Kőszegre. Miután Kőszeg Város Tanácsa rendelkezésre bocsátotta az eredeti épületet, minden akadály elhárult, hogy Kőszegen egy patikamúzeumot hozzanak létre. Mire az épület helyreállítása megtörtént, az iparművészeti Múzeum szakemberei újrarestaurálták a jezsuita bútorzatot és 1980-ban megnyílhatott az arany egyszarvú Patikamúzeum.

A kiállítás

A látogató először a keskeny, emeletre vezető lépcsőn a hazai viszonylatban páratlan gyógynövényszárító helyiségbe, a drogpadlásra érkezik. a 18. század gyógyszereinek alapjait nagyrészt növények adták. egy részüket a patikusok maguk gyűjtötték vagy gyűjttették be, míg az egzotikumokat az akkor már jól működő nemzetközi nagykereskedelem révén szerezték be. Tapasztalat alapján tudták, hogy egy növény melyik részében és legfőképpen mely időszakban van a legtöbb hatóanyag. ez határozta meg a begyűjtés idejét, így a növényekkel való foglalatosság kora tavasztól késő őszig bőven adott munkát. a szárítópadláson végzik a begyűjtött növények válogatását, tisztítását, aprítását, rostálását-szitálását, szárítását - egyszóval előkészítését - és tárolását is. a megfelelően tartósított, alapanyagként felhasználható növényrész neve szaknyelven: drog. innét a szárítópadlás „drogpadlás" elnevezése. (3. kép)

A padlástér első részében a gyógynövények feldolgozásánál használt eszközöket, bútorokat ente-riőrszerűen elrendezve láthatja a látogató. itt található a szárítópolcozat bemutatását célzó - rekonstruált - polcos, ládafiás állványzat, amelyen a begyűjtött gyógynövényeket szárították, illetve szárítjuk ma is, ami a helyiséget kellemes illattal tölti meg. De láthatók itt a tárolásra használt fahordók, zsákok, dobozok. a padlás szemközti részében, a tablókon régi „füveskönyvek" illusztrációi, préselt növények, illetve drogok láthatók, amelyek kivétel nélkül a 18. században voltak használatosak.

A következő látnivaló az épület udvara. a téglalap alakú, barokkos vonalvezetésű négy ágyásban közel száz, a 18. században gyógyászati célra használt növény látható. legtöbbjüket ma is gyógynövényként, némelyiküket fűszerként is használják. a növények mellett táblákon olvasható a latin, magyar és német nevük. említést érdemel az épület falmélyedésébe épített kút, amely a régi kőszegi szőlősgazda-szokásnak tett eleget, vizét ugyanis mind a pincéből, mind pedig az udvarról is meríthették. (4. kép)

Az első kiállító terem rövid gyógyszerészet-történeti áttekintést ad. (5. kép) a 19-20. század fordulójapatikájának utcai képét idézik az aesculap és Hygeiadomborművekközött elhelyezett bejárati aj tó maratott üvegtáblái, valamint az éjjeli csengő. itt láthatóak a történeti Vas megye legrégebbi patikáinak dokumentumai, mellettük egy falmélyedésben az aesculap szobor fölött a múzeum mottója, egy Markusovszky-idézet olvasható. Vas vármegye 1775-ös térképén láthatóak a különböző tulajdonjogú patikák és alapítási évük. a patika jezsuita és polgári tulajdonosi korszakát mutatja be többek között az 1743. évi alapítási kérelem, a rend feloszlatásakor felvett leltár és egy 1775-ből fennmaradt számla.

3. kép a drogpadlás, 2010 (a szerző felvétele)

 

4. kép a múzeum udvara és gyógynövénykertje, 2010 (a szerző felvétele)

 

5. kép részlet a gyógyszerészet-történeti kiállításból, 2008 (a szerző felvétele)

 

6. kép részlet a gyógyszerészet-történeti kiállításból, patikai tárolóedények, 2008 (a szerző felvétele)

A második kiállítóterem ízelítőt ad a régi gyógyszeralapanyagokból, nyomon kíséri a patikaedények, illetve a gyógyszerkészítő eszközök 17-20. századi alakulását, változását. a vitrinekben néhány - főként a 18. században használt - gyógyszeralapanyag látható. De itt láthatóak a már manufaktúrákban készített hatóanyagok, illetve a 19. században megjelenő gyógyszerkülönlegességek is. A következő témakör a patikában igen fontos súly- és térfogatmérést mutatja be régi patikamérlegek, orvosi- és kereskedelmi fontsúlyok, ón, porcelán és üveg menzúrákon (kiöntőszájjal ellátott mérőedény - a szerk.) keresztül. ezeket követik a gyógyszerek vizsgálatához használt különleges alakú üvegeszközök, vegyszerek, kémlőpapírok és a (gyógy) növényrészek azonosítására szolgáló mikroszkópok. (6. kép)

A múzeumban látható Winkler lajosnak, az analitikai kémia európai hírű professzorának gyógyszerészi oklevele, alatta a Magyarországon is kötelező 1774-es és 1812-es osztrák, illetve az 1871-es első Magyar gyógyszerkönyv.

A sort a patikaedények fejlődéstörténetét bemutató vitrinek követik. az elsőben raktári és pincei tárolóedények, a következőkben

17-20. századi fa, kerámia, üveg oíncinai állványedények láthatók. Katonai gyógyszerészeti emlékanyag látható a következő tárlóban: 18. századi szekérpatika, patikaedények, gyógyszeranyagok, gázsebcsomagok és kötszerek az első, illetve a második világháborúból. gyógyászati segédeszközöket, kötőszereket, seb-, orr-, fül-, és kankófecskendőt, irrigátorokat, pesszáriumokat, régi cuclisüveget, inhalátorokat, kötszereket, sebtapaszokat mutat be a soron következő tárló. (7. kép)

7. kép részlet a gyógyszerészet-történeti kiállításból, ipari gyógytermékek, 2011 (a szerző felvétele)

A kiállítás a gyógyszerkiadás eszközeivel ér véget: üvegek, tégelyek, tubusok, papír-, ostya és zselatinkapszulák, valamint gyógyszeres dobozok, Vas megye patikáiból származó pecsétek, fém- és gumibélyegzők, felettük a tablón színpompás szignatúragyűjtemény látható, - érdekességgel, a nem is olyan régen még gyógyszerként (is) használt tokaji bor és konyak címkékkel zárva a sort.

Az officina

Az egykori jezsuita officina bútorzat ma abban a boltíves helyiségben látható, ahová 1777-ben került. a pompás berendezést Huntersinger (undersinger) József (1735-tól), Kuneldt V. (1741), steidner József (1742-44) és Codelli József (1744) kőszegi jezsuita asztalos és faragó fráterek készítették 1735 és 1744 között.13 Mivel a patika eredeti helye a Szent Jakab-templom melletti rendházban volt, a két helyiség eltérő alaprajza miatt a bútorzat elrendezése eredetileg eltért a maitól. az eredeti elrendezést a restaurálás során a fiókfeliratok aBC-sorrendjéből és a bútorzat látható csonkolásaiból sikerült megállapítani.14

A rend minden bizonnyal rómából kapott mintalapokat a bútorzat elkészítéséhez. ugyanezen a minta alapján készülhetett a grazi és a nagyszombati jezsuita rendház könyvtára is, amelyekkel a kőszegi bútorzat hasonlóságot mutat. a bútorzat kiváló reprezentánsa a - jezsuita barokknak is nevezett - magyar bútorművességnek, az officina bútorzat inkább templomi benyomást kelt, amit csak a polcokon sorakozó patikaedények katonás rendje zavar meg. (8. kép)

8. kép a jezsuita patika officina bútorzata és berendezése, 2010 (a szerző felvétele)

Az officina bútorzat a rendelkezésre álló falfelületeket teljesen beborítja, az alaprajz két felezővonalának tengelyében négy aj tó nyílással. a korábban a laboratóriumba vezető ajtó két oldalán állnak a fejük felett tálcát tartó szerecsenfigurák. a kereszttengely két végén egy-egy, a bútorhoz simuló ajtókeret felett faragott, díszes keretben Szent Kozmát és Damjánt, illetve Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló festményeket helyezték el.

A bútor tölgyből, a faragások és a furnírozás diófából, míg az aranyozott faragványok hársfából készültek. a bútorzat lábakon álló, felnyitható fedelű ládasorral indul, ami ülőhelyként szolgált a gyógyszerre várakozóknak. ezen síkban hasasodó, három egymás fölötti nagy fióksor található. A fiókok homloklapján piros iniciálékkal és fekete betűkkel festve olvashatók a gyógyszerfeliratok. Minden fiókon rézből készült, eredetileg tűzaranyozott húzógomb volt. az állványzatot barokkos, erősen tagolt, hullámzó ívű párkányzat fedi. az egyes falsíkok előtti korpuszokat a találkozások helyén, a sarkokban hengeres testű, üvegajtós szekrények kötik össze.

Az állatmancsot formázó lábakon áll a munkaasztal, a tára. a tárán levő két táramérleg később, a 19. század első harmadában készült. az oszlop tetején lévő angyalszobrocskák közül az egyik szalagot tart a kezében, amelyre az 1671-es évszámot festették. Korábban erről datálták a bútorzatot tévesen 17. századinak, nem tudva, hogy az ilyen típusú táramérlegek azonban csak a 19. század elején váltak általánossá.15 eredetileg a táraasztalon díszes keret állhatott, ami általános volt a 18. század patikáiban. erre függesztették a mérlegeket, ez tartotta a gyógyszerkiadáshoz szükséges zacskókat, zsineget és apróbb eszközöket. (9. kép)

9. kép részlet az officinából. a táraasztal a mérlegekkel és az arany egyszarvú patika receptkönyvével, 2008

(a szerző felvétele)

Az oíncina két oldalsó ajtaja fölötti képeket a jezsuiták egy ettl nevű festőtől kapták. az egyik egy Madonna-kép a gyermek Jézussal, a másik az orvosok és gyógyszerészek védőszentjeit, Szent Kozmát és Szent Damjánt ábrázolja.

Harmadik díszítőelem a bejárattal szemközti falon, a laboratóriumi ajtónyílás fölé elhelyezett óra, felette és mellette pálmafát idéző faragott díszítményekkel. az óra feletti részt, ahol a jezsuita időben polcozat volt, az 1842. évi patikanév változás óta tölti ki a király-kép, mely lényegesen gyengébb kvalitású, mint ettl képei.

A polcokon látható patikaedények közül a jezsuita zöld fatégelyek a legjelentősebbek, a 18. század elejei gyógyszernevek, pl. csuka-állkapoccsont, rákszem, rókatüdő stb. olvashatók rajtuk. A folyadék-, illetve porüvegek szintén 18. századiak, felirataik azonban - egységesen, egy kéztől - a 19. század közepéről valók. ezt a korábban még nem ismert gyógyszernevek is bizonyítják. A táraasztallal szemben lévő két korpuszon elhelyezett kenőcstégelyek 1842-43-ban készült altwien-porcelánok. Külön említést érdemel a néhány kisméretű fedeles tégely a legfelső sorokban: ezek a somorjai manufaktúrában készült majolika edények a 19. század közepéről. a jezsuita rend feloszlatásakor, 1773-ban készített leltár az előbb leírt patikaedényeken kívül említ még 152 darab ón gyógyszertartó edényt is, amelyekből sajnos, egy sem maradt fenn. Így a szerecsenek tálcáján látható két ónkanna nem az eredeti felszerelés tartozéka, itt állt egykor a kor két „csodagyógyszerének", a Mithridatumnak és Theriakanak a díszes óntartója. (az oíncina bútorzat a bemutatott edényzettel együtt a budapesti iparművészeti Múzeum tulajdona).

A mennyezet szekkóképe is a patika átköltöztetésekor, a patikaház kialakításakor készült. a készítő személyéről nincs adat, de a kép stílusjegyei alapján egy, a bécsi iskolához tartozó mester munkája lehet.16 (10. kép)

Kevés az olyan szakma, amely annyira kapcsolódva a képző- és iparművészettel, mint a régebbi korok gyógyszerészete. Jól bizonyítja ezt a kőszegi patika is, amely ugyan második helyén, de 1777-től egészen 1910-ig működött. eredetivé visszavarázsolt miliőjében várja látogatóit, mint a magyar bútorművesség Európa szerte elismert, páratlan alkotása. ebből eredően nemcsak a gyógyszerészet múltja iránt érdeklődőket, hanem a műemlékek, a régi bútorok, képek, edények, eszközök kedvelőit is várja érdekes, szép látnivalókkal a kőszegi arany egyszarvú Patikamúzeum.

Lábjegyzetek:

  1. Kőszeg Város jegyzőkönyvei (továbbiakban: KV. jk.) 1743-1744. 30. köt. 1743. 02. 8. 51.p.
  2. KV. jk. 1743-1744. 30. köt. 1743. 02. 12. 55.p.
  3. SzöVénYi I. 1971-1972. 419. p.
  4. SzigeTVÁrYF. 1981. 457-458. pp.
  5. Kőszeg Városi levéltár (továbbiakban: KVl) acta miscellanea. 1773. 11. 24.
  6. SzöVénYi I. 1971-1972. 429. p.
  7. SzigeTVÁrY F. 2004. 5. p.
  8. SzigeTVÁrY F. 2004. 7. p.
  9. uo.
  10. SzigeTVÁrY F. 1981. 467. p.
  11. SzigeTVÁrY F. 2004. 9. p.
  12. SzigeTVÁrY F. 1981. 466. p.
  13. SzigeTVÁrYF. 1981. 454. p.
  14. Grabaritsi. 1981.
  15. SzigeTVÁrYF. 1981. 467. p. 306
  16. SzigeTVÁrY F. 1979. 308

 

Irodalom

GraBariTS István 1981. a kőszegi volt jezsuita patika fiókfeliratainak megfejtése és a bútorzat eredeti felállításának rekonstrukciója. Kézirat. Patikamúzeum adattár 35-81. 10. p.

SzigeTVÁrY Ferenc 1979. a kőszegi volt jezsuita officina Kozma- és Damján- képének eredete. Kézirat. Patikamúzeum adattár 145-83. 5. p.

SzigeTVÁrY Ferenc 1981. Különböző tulajdonviszonyú patikák kialakulása Vas megyében a XVi-XViII. században. Szerzetesrendi tulajdonban működő patika. Savaria. a Vas Megyei Múzeumok értesítője, Szombathely.

SzigeTVÁrY Ferenc 2004. a kőszegi Patikamúzeum arany egyszarvú Patikaháza. Kőszeg.

SzöVénYi István 1971-1972. régi kőszegi patikák. in: Savaria. a Vas Megyei Múzeumok értesítője, Szombathely.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet