Kiállítások
   
Előző fejezet Következő fejezet

Óbuda  - Egy város három arca az Óbudai Múzeum állandó kiállítása

Bíró Hajnalka - Népessy Noémi

 

2008 nyarán, egy szervezeti átalakítással kísért szakmai megújulás során teljesen átalakult az óbudai Múzeum. a folytonosságot pusztán az intézmény neve és zichy kastély beli elhelyezése jelentette. látogatóink számára az elmúlt két év szakmai munkája az elavult kiállítások cseréjében, valamint a kastélybeli térszerkezet átalakításában nyilvánult meg. Új állandó kiállításunk tematikájának kidolgozása és az építészeti átalakítás, tekintettel a kastély műemléki mivoltára, összehangolt tervezést igényelt, egymással párhuzamosan zajlott. a fenntartó Óbuda -Békásmegyer önkormányzata a múzeum átalakítását mindvégig támogatta. a kiállítás terveivel 2009-ben indultunk az oMK alfa pályázatán. a fenntartó 20 % önrésszel az elnyert támogatást kiegészítette, valamint az új, Szentlélek téri bejárat kivitelezését is finanszírozta. a kastély átalakításának terveit a reÁlterv építészetiroda, a kiállítás látványterveit és kivitelezését a narmer építészeti Stúdió végezte.

Mindvégig arra törekedtünk, hogy a kiállítás megjelenésében újszerű, letisztult stílusú legyen, az enteriőrök igényes kialakításúak, az installáció ne vonja el a látogató figyelmét a tartalomról. A rendezés során fontosnak tartottuk, hogy a kiállításban alkalmazzunk interaktív elemeket, olyanokat, amelyek a látogatót „valóban foglalkoztatják", mind a négy érzékszervre hatnak (látás, hallás, tapintás, szaglás), lehetőséget adnak a látogatói kreativitás kibontakoztatására. az interaktív elemek mellett több ponton alkalmaztunk érintőképernyős terminálokat, amelyeken az adott téma iránt érdeklődők mélyebb ismeretekhez juthatnak, szövegek, képek, zenék, filmek segítségével. a kiállításban helyet kapott egy vetítőterem, ahol egy 25 perces filmösszeállítás látható a 20. században átalakuló óbudáról. Műtárgy- és dokumentumok kölcsönzésével segítette munkákat a Budapesti Történeti Múzeum, BTM Kiscelli Múzeum, Magyar nemzeti Múzeum, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, angyalföldi Helytörténeti gyűjtemény, Metropolitan Museum of art new York, Magyar nemzeti Filmarchívum, Magyar országos levéltár, Magyar Távirati iroda, valamint az országos Széchényi Könyvtár.

A kiállítást népessy noémi szakmai igazgató irányításával, Biró Hajnalka, Benyóné Mojzsis Dóra, Horváth Péter, Révész Nándor, Tóth Emese, Viszket Zoltán rendezte. a kiállítás interaktív elemeit és múzeumpedagógiai foglalkoztató füzetét Felbermann Judit készítette. Kiállításunk tervezésénél célként fogalmaztuk meg Óbuda  történetének minél szélesebb spektrumú, a történeti összefüggésekre rávilágító bemutatását. Kutatásaink alatt kirajzolódott az a kép, amely a középkortól a 20. század közepéig tartó időszakot három jól elkülöníthető, a városképében is markánsan különböző korszakra osztja. Így született meg az „egy város három arca" kiállításcím. a rendezési elv kronologikus-tematikus, ugyanakkor az anyag bemutatásában törekedtünk a komplexitásra. A három nagy kronologikus egységet kisebb tematikus egységekben tagoltuk. Fő célunk az volt, hogy a látogató megértse az egymásra épülő történeti folyamatokat, összefüggéseiben lássa azt; valamint az egyes korszakokon belül megismerhesse a tipikus óbudait, azt az egyedi, a városrészre jellemző életmódbeli, társadalmi helyzeteket, amelyek megkülönböztetik azt a főváros többi részétől. (1. kép) A kiállítás látogatói útvonalát úgy terveztük meg, hogy a látogató az óbudai utcán végighaladva, fordított kronológiát követve jusson vissza a középkori óbudára (1261-ig Buda), majd a kiállítótérben visszasétálva megismerheti a város második és harmadik arcát, elérve az 1970/80-as évekhez, majd a Flórián Áruház kirakatai közt sétálva ismét az óbudai utcára érkezünk. a kiállításban bemutatott témakörök:

1. kép óbudai utcarészlet, Csemete utca 1-7., 1970-es évek, óbudai Múzeum archívuma

 

A város első arca — a középkori Óbuda

Óbuda  - eredetileg Buda - a középkorban kiemelkedő szerepet töltött be az ország életében: fejedelmi, királyi maj d királynéi központ volt a 12. századvégétől 1526-ig. ezen időszak kezdetén a „Buda" megnevezés óbudára vonatkozott, s ez csak később - először 1261-ben, az új királyi vár felépítése után - változott „Vetus Buda"-ra (ó-Budára). az egykori település magja az Árpád híd budai hídfőjének két oldalán húzódott. e területen belül alakult ki a város két része: az egyházi (káptalani) terület a mai Fő tér -Vöröskereszt utca környékén, valamint a világi (királyi, majd királynéi) városrész a mai Flórián tér - Kálvin köz - Lajos utca - Perc utca mentén.

Az egyházi városrész

Óbuda  fő egyházi épületeit a mai Fő tér- Szentlélek tér területén emelték. az Árpád-korban itt működött a budai káptalan, amely országos érvényű okleveleket adott ki. az anjou királyok idején a város egyházi központja jelentős szerepet játszott. itt álltak a káptalan templomai: a Szent Péter apostolról elnevezett prépostság és káptalan, a Szűz Mária templom, valamint a közeli ferences kolostor.

Szent Péter apostol temploma a 11-12. század között épült. a templomot állatalakos-indás-akantuszos kőfaragványok díszítették. Díszítményei egyedülálló stílust, formakincset képviselnek a korabeli magyar művészetben. az 1241-42. évi tatárjárás alatt a templom súlyosan megsérült, teljes helyreállítása elmaradt. Bontása valószínűleg 1483 körül történhetett, köveit később beépítették a Király és rudas fürdők, a tabáni dzsámi, valamint a budai Vár épületeibe is.

A Szűz Mária templom építését 1340 körül, óbudai mesterek végezték. az épületet először 1348-ban említi egy oklevél, amelyben erzsébet királyné Vi. Kelemen pápától búcsú engedélyt kér az általa építtetett óbudai prépostsági templom számára. óbudára - 1475-1478 között Mátyás király udvarában járva - Petrus ransanus itáliai püspök is ellátogatott és csodálattal írt az általa bazilikának mondott épületről, amely csaknem 70 méter hosszú és 20 méter széles 3 hajós csarnoktemplom volt. a Szűz Mária templom pusztulása a Budát megszálló török uralom alatt kezdődött meg, köveit a budai török építkezésekhez hordták szét.

A világi Óbuda —A királynék városa

Óbuda  első királyi szálláshelye feltehetően a mai Fő tér környékén állt. a tényleges királyi vár építése 1212-1301 között zajlott. a tatárjárás után, a 13. században még az óbudai vár szolgálhatott királyi székhelyül, bár elkezdődött a katonai szempontból védettebb Budaújhegyre (novus Budensis) való felköltözés. 1343-ban I. (nagy) Lajos király édesanyjának, erzsébetnek adományozta a királyi várat, s ettől kezdve az óbudai vár lett a mindenkori magyar királynék tulajdona (innen a neve: civitas reginalis) egészen a középkor végéig.

A 13. században hazánkban is megtelepülő klarissza apácák óbudai kolostorát Károly róbert felesége (Piast) erzsébet1 alapította 1334-ben, saját és családtagjai lelki üdvére. az építkezéseknek, birtok- és házadományoknak köszönhetően a rend otthona hamarosan a főúri leánynevelés központja lett, amelynek egyik legfőbb támogatója maga erzsébet királyné volt, aki szívesen időzött az apácák társaságában. a királynét 1380-as végrendelete alapján a klarissza templom Krisztus Teste kápolnájában temették el. a magyar királyság egyik legjelentősebb apácakolostorának nővérei a török megszállás idején hagyták el óbudát, Pozsonyba mentve felbecsülhetetlen kincseiket. ezek közül mindenképpen meg kell említenünk erzsébet királyné által a klarisszáknak adományozott házioltárt, amely ma a The Metropolitan Museum of art gyűjteményében2 található. (2. kép)

Az óbudai piactér

A közeli rév, a szőlő- és bortermelés és egyéb termékek jövedelmeinek megszerzéséért az egyházi és a világi városrészek között állandó versengés folyt. óbudán - kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően - pezsgő kereskedelmi élet zajlott már a középkorban is. a mai Lajos utca egykori piactere éppen ezért kiemelt szerepet játszott a város életében. a tárlókban 14-15. századi ásatásokból előkerült leleteket, a képen a mai Óbuda  egyetlen megmaradt középkori lakóházát mutatjuk be. (3. kép)

2. kép erzsébet királyné házioltára, 14. század The Metropolitan Museum of art, The Cloisters Collection, 1962 (62.96)

 

A város második arca — a mezővárostól a szanálásig

Közel három évszázadon át (1690—1960) jellemezte óbudát az a sokszínű városkép, amely a török kiűzése után kezdett kialakulni és egészen a 20. század közepéig fenn állt. Közben a város közjogi státusza többször változott, de a településszerkezet, az utcák, házak és az itt élők identitása biztosította a folytonosságot.

Ebben a kiállítás részben több kisebb, egymáshoz szorosan kapcsolódó enteriőrrel, tematikus egységgel találkozik a látogató, megismeri az itt élők családi és közösségi tereken zajló mindennapjait.

A Zichy kor

A 17—18. századi Óbuda  története elválaszthatatlan a zichy családtól. az óbudai koronauradalom 1659-ben került id. zichy István kamaraelnök kezére. 1671-ben ifi. zichy István, majd 1700-ban bekövetkezett halála után fia, Péter lett a birtokos, akit a birtokszerző dédunokája követett, Miklós.

A zichyek alatt kezdődött Óbuda  barokk korabeli virágzása. a család által emeltetett zichy-kastély3 (1746-1756 között épült), a Szent Péter és Pál Főplébániatemplom, a Kiscelli trinitárius templom és kolostor máig Óbuda  ékességei. gróf zichy Miklós otthonában, - ahol 1751-ben Mária Teréziát is vendégül látta - igazi barokk életet honosított meg, zenével, színházi előadásokkal. A gróf halálát (1758) követően özvegye, Berényi erzsébet az uradalmat a kastély- ! lyal együtt, évjáradék fejében átadta a Magyar Kamarának. ezt követően vált 1766-tól Óbuda  kamarauradalmi mezővárossá (Kronmarkt). Miután a kastély a kincstár tulajdonába került, külső- és oldalszárnyait lebontották, a park enyészetnek indult. a melléképületek egy ideig még otthont adtak az óbudai kamarai prefektusnak, a főépületben vendégszobákat alakítottak ki, de a 18-19. századi nyilvántartásokban már katonai ruharaktárként, textilmanufaktúraként és dohányraktárként szerepelt - egykori szépsége, kulturális szerepe feledésbe merült. (4. kép)

 

3. kép Ferenc deák háza, Óbuda , Lajos utca 158. óbudai Múzeum archívuma, Fotó: Sárospataki györgyi, 2010

A zichyek által 1690 után megindított betelepítések azonban maradandóan nagy hatással voltak a későbbi Óbuda  etnikai és kulturális sokszínűségére. az első 17 fős német telepes csoport 1698-ban érkezett, számuk 1710-re több mint 100 családra nőtt. a németek és magyarok mellett megjelentek a rácok, majd az 1710-es években kezdődött a zsidó lakosság betelepedése is. az 1720-as évekre Óbuda  kiheverte a törökkor pusztításait, soknemzetiségű lakossága dinamikusan növekedett, gazdasága fejlődésnek indult.

4. kép zichy kastély makett, 2010. óbudai Múzeum archívuma, Fotó: Sárospataki györgyi

 

Szőlőtermesztés

Az óbudai dombok, hegyek lejtői kiváló lehetőséget biztosítottak a szőlő termesztésére, ezért már az ókortól virágzó szőlőkultúra jellemezte óbudát. a török hódoltság korában pusztulásnak indult ültetvények újratelepítését a zichy család jelentősen támogatta. Új szőlőtövek ültetése esetén jelentős adókedvezményt adott és biztosította a megmunkáláshoz szükséges szerszámokat is. a kiállítás szép darabja az a szőlőültető karó, amelyet egy ma is óbudán élő, egykori sváb telepes családfő, georgius güttinger használt a 19. század elején a szőlőtőkék ültetéséhez. a virágzó szőlőkultúrát az 1882-ben megjelenő filoxéra (gyökértetű) pusztította el, amely egy évtized alatt jelentős károkat okozott az óbudai szőlőültetvényekben. a gazdák új telepítésekkel próbálták pótolni az elpusztult ültetvényeket, de a hanyatlást már nem tudták megállítani. a kiállításban látható szerszámok az 1915-ben erdélyben született Tóbiás Simon kádármester hagyatékából származnak. 1940-ben költözött óbudára, ahol önálló műhelyet alapított. elsősorban a szőlőműveléshez használt eszközöket, hordót, dézsát, vödröt, kádat, puttonyt készített, de saját szerszámait is saját kezűleg állította elő.

A Duna jelentősége és a hajómalmok

A Duna óbudai szakasza a kezdetektől folyamatosan használt folyami átkelő volt. a római korban alsó-Pannónia legfontosabb katonai és kereskedelmi kikötője volt a Duna itteni szakaszán, amely a középkorban is tovább élt. a Duna jelentős szerepet töltött be Óbuda  iparában is. előbb a hajómalmokat hajtotta, majd 1835-ben itt épült fel a Hajógyár, 1913-tól pedig a Duna vizét hasznosította a gázgyár. az itt élők számára a Duna nem csak élelmiszerforrás, kereskedelmi és ipari jelentőséggel bírt, hanem kielégítette a sportolni, kikapcsolódni vágyók igényeit a római-parton és környékén.

Az óbudai malomiparban évszázadokon keresztül fontos szerepet játszottak a hajómalmok. A Duna óbudai szakaszán horgonyt vető első hajómalom említése 1467-ből való. egy nagyméretű hajómalom maketten tanulmányozhatják látogatóink e szerkezet működését. (5. kép)

 

5. kép Hajómalom makett, 2010.

Óbudai Múzeum archívuma,

Fotó: Sárospataki györgyi

Piac

Óbudán a török kiűzését követően több piac működéséről tudunk, bemutatásukhoz azonban sem elegendő tér, sem megfelelő műtárgy nem állt rendelkezésünkre. a lehetőségek szűkössége egy különleges hangulatú makett megszületését eredményezte. az egykori óbudai piacok miliőjét és jellegzetes karaktereit Fazekas antónia győri jelmez- és díszlettervező figurái, házai idézik meg. Minél nagyobb volt a piac vagy vásár, annál fontosabb volt, hogy mindenki betartsa a piaci- vagy vásárrendet. ennek érdekében a település tanácsa külön piacbírót alkalmazott. a kiállításban szereplő magyar és német nyelvű kőtábla az óbudai Tavasz utcai piacon állt, a tilalom megszegése súlyos pénzbüntetést vont maga után. a tábla felirata: "Tilalmas az otsmány beszéd"

Kiskocsmák és vendéglők Óbudán

Az óbudai kiskocsmák fénykora4 az 1850-1930-as évekre tehető, ekkor több mint 500 vendéglátóhely működött a kerületben. ezeknek a több dinasztiát átívelő családi vendéglőknek a tulajdonosai az óbudai szőlő- és földműves családok közül kerültek ki. Többségük a filoxéra megjelenéséig helyben termesztette a szőlőt.

A kocsmák és vendéglők belső elrendezése nagyjából hasonló volt: nagy kocsibejáró, udvar, pince, lakás, jobbra a bejárattól pedig maga a kocsma, konyha, különterem, az udvaron mellékhelyiségek. A kocsmában csak italt, főként kadarkából készített vörösbort, később zöldszilvánit és olaszrizlinget mértek, meleg ételt csak vendéglőkben lehetett fogyasztani. a kiállítás-enteriőrt latinovits zoltán felejthetetlen jelenete teszi élővé a Szindbád5 című filmből. (6. kép)

6. kép gittinger István borháza, Óbuda , Majláth utca (ma Szentendrei út 42.), 1930-as évek (magántulajdon)

 

Szatócsbolt

Más mezővárosokhoz és falvakhoz hasonlóan óbudán is működtek szatócsboltok. Vegyeskereskedéseikben az élelmiszer-, rövidáru (tű, cérna stb.), gyarmatáru (kakaó, kávé, tea, gyapot, olaj, fűszer, festék stb.) és egyéb közszükségleti cikkek mellett, megtalálhatók voltak a vevőkör speciális igényeit is kielégítő áruk például: ital-, dohány-, vasáru, növényvédő-szerekés egyéb, a házkörüli teendőkhöz szükséges termékek.

Óbuda  ipara a 18. századtól 1945-ig

Óbudán jelentős számban éltek kézművesek. a hagyományos szakmák, céhek mellett (kovács, mészáros, csizmadia, pék, bognár, kőműves, ács, fazekas, szűcs) korán megjelentek a polgári élethez kötődő foglalkozások is, mint a patikus, könyvkötő, gombkötő, harisnyaszövő vagy kelmefestő. az 1770-es években a településen 40-45 iparágban, közel 200 kézműves mester és több mint 150 legény dolgozott. a mezővárosi jelleg sem tűnt el, mivel az itt élő iparosok fele szőlő- és földművelést is folytatott.

Az 1770-1780-as években a helyi textiliparban jelentek meg az első manufaktúrák, így a selyemszövő, kékfestő (Goldberger, Kanitz), valamint a Selyemgombolyító (Filatórium) üzemek. az 1830-as évektől kezdődő gazdasági fellendülés következtében óbudán hozzávetőleg 20 új ipari létesítményt hoztak létre, az egyik legkiemelkedőbb az 1835-ben alapított hajógyár volt. A 19. századvégén olyan jelentős üzemek alakultak óbudán, mint a Szerszámgyár (1890), a Dohánygyár (1892), a Budapesti Tégla- és Mészégető rt. (1892), a Székesfővárosi Kesztyűvarrótelep (1894), az Újlaki Tégla- és Mészégető rt. (1895), valamint a gázgyár (1913). a tömeges gyáralapítások és a filoxéra vész következtében hanyatló mezőgazdasági jelleg a foglalkozásszerkezet jelentős átalakulásához vezetett. a központi, vagy más néven „bel óbudai" városkép ugyan alig változott, összességében a mezővárosi helyett mégis az iparosodó fővárosi peremkerület képe fogadta az idelátogatót. Mindezen folyamatok a lakosságszám jelentős bővülésével jártak együtt. a kiállítás - az óbudai téglagyárak, a Hajógyár, a Hüttl (később aquincum) Porcelángyár, illetve a gázgyár - négy meghatározó óbudai üzem történetét tárgyalja részletesebben. a kiállító térben - a többi korszak termeihez hasonlóan -elhelyezett érintőképernyőn az érdeklődők számára további információk, képek érhetők el. (7. kép)

Polgári lakás

A városi nagyipar megjelenésével, fejlődésével Óbuda  mezővárosból ipari külvárossá vált. A 19. század végére az összlakosság létszáma jelentősen megnőtt (37 000 fő), ami a szolgáltatások és áruk iránti kereslet növekedését vonta maga után. a helyi mesteremberek, iparosok munkájára egyre nagyobb igény mutatkozott, így ők egyre több bevételre tettek szert. nőtt az iparos réteg életszínvonala és az igénye is arra, hogy a tehetős középosztály részévé váljon. az Óbuda  központi részén épült új, modern, nagy és tágas lakásokkal rendelkező városi téglaházak lakói jellemzően ebből az iparos rétegből kerültek ki. egy óbudai bádogos mester hagyatékából berendezett szecessziós konyha enteriőr reprezentálja korabeli életvitelüket.

7. kép az óbudai Hajógyár, 1970-esévek, óbudai Múzeum archívuma

 

A város mai arca - panelprogram Óbudán

A zichy-korszakban kialakult településszerkezet, a fésűs beépítési mód, a falusias jelleg, a kőalapra épített vályogtéglából épült belsőudvaros házak látványa határozta meg a kerület városképét egészen az 1950-es évekig. Pár fontosabb főút kivételével az utcák csak részben voltak kövezettek, a dűlőkön gyalog is nehéz volt közlekedni, közműellátás pedig nem létezett. 1955-re az óbudai lakásállomány 60%-a elavult, egy családra átlagosan 28 m2 lakásterület jutott. a lakások több mint 75%-a vályogból épült, nedves, salétromos falú és komfort nélküli volt. a II. világháború alatt a lakóházak 3%-a elpusztult, 20%-a súlyosan, 70%-a részlegesen megsérült. az 1950-es években egyre sürgetőbbé vált a közel 30 000 fős óbudai népesség lakáshelyzetének rendezése. (8. kép) az első lakásépítési programot 1957-ben dolgozták ki, de hamar világossá vált, hogy az akkori építőipari technológia nem alkalmas a rohamosan növekvő lakásigények kielégítésére, hiszen alig 10 év alatt, 1960-ra már 77 000 fő élt itt. a Fővárosi Tanács hosszú távú és nagyszabású tervet dolgozott ki a III. kerület újjáépítéséről, amelynek alapján először a régi, lakhatatlan és egészségtelen házakat kellett lebontani, szanálni és ezzel párhuzamosan új, komfortos lakásokat építeni. a „régi óbudából" rezervátumként megőrizték volna a Fő tér és környékének egykori épületeit, hangulatát. 1963-ban született meg a döntés a házgyári technológia alkalmazásáról. Kezdetét vette a több ütemben megvalósult óbudai panel-lakásprogram, amely két nagyobb szakaszból állt: először a kísérleti lakótelepek épültek fel, majd 1969-től a panelprogram keretében az új 10-15 emeletes lakókomplexumok. Óbuda  ezzel elvesztette jellegzetes arculatát, hangulatát - de több ezer ember költözhetett komfortos, összkomfortos lakásokba. a kiállítótérből leválasztott vetítőteremben korabeli dokumentumfilm és híradó részletek segítségével idézzük meg e korszak tragikus és örömteli pillanatait. (9. kép)

8. kép Szanálás óbudán, Flórián tér, 1970-es évek eleje óbudai Múzeum archívuma

 

9. kép Panelépítkezés a Vörösvári úton, 1972 óbudai Múzeum archívuma

 

Az élet és lakáskörülmények változása

A felépülő óbudai panelházakban kezdetben főleg 1,5 szobás, majd az 1970 évek közepétől 2—3 szobás lakásokat alakítottak ki. a konyhák, fürdőszobák, előszobák berendezéseit előre beépítettek, így egyedi igények kielégítésére ebben az esetben sem volt lehetőség. a lakás viszonylagos egyedi jellegét a szoba berendezése adhatta volna meg, de a kínálat a bútorok területén sem kényeztette el a vásárlókat. a korszak divatos szekrénysorát Jugoszláviából importálták, de a többség az itthon gyártott szekrénysorokat tudta csak megvásárolni. a kiállításban látható lakószoba enteriőr bútorai, műszaki cikkei, gyermekjátékai lehetővé teszik a fiatalabb korosztályhoz tartozó látogatóink számára is, hogy lakóhelyük közelmúltját, annak légkörét megismerjék, magukhoz közelinek érezzék.

A Flórián Áruház

Óbuda  első, máig működő üzletközpontja, a Flórián Áruház, 1976 júliusában nyitotta meg kapuit. A modern, emeletes épületben 20 000 m2-en, 17 kereskedelmi és több szolgáltató egység kapott helyet. Megnyitásakor Vasedény, élelmiszerbolt, papírbolt, cipőbolt, rövidáru bolt, könyvüzlet, óraékszer, illatszerbolt, posta, fodrászat, ruhatisztító, valamint a Centrum áruház szolgálta ki az itt élők igényeit. Később önkiszolgáló étterem és bisztró-kávézó is működött a legfelső szinten. Többször is átépítették, 2009-ben 52 üzlet működött a területén. a Flórián Áruház kirakatai között haladva hagyjuk el Óbuda  történelmét bemutató kiállításunkat.

A létrejött kiállítással nem titkolt célunk, hogy a városrész történetének jelentősebb állomásain keresztül átélhetővé tegyük a múltat, ezáltal érthetővé, élhetőbbé téve a jelent, helyi látogatóinkban erősítve az óbudai lokálpatriotizmust, identitást. a kiállítás tematikai egységeihez, minden korosztály számára változatos múzeumpedagógia foglalkozások kapcsolódnak. Fontosnak tartjuk, hogy az állandó kiállítás egy egy témakörét kibontó időszaki kiállítások mellett, rendezvényekkel, tematikus programsorozatokkal törekedjünk múzeumunkat valódi találkozóhellyé tenni.

Lábjegyzetek:

  1. „lengyel hercegnő — Magyar királyné" Piast erzsébet és kora címmel rendeztünk kiállítást a korszakról (2010. március— október), valamint szakmai konferenciát (2010. március 23.).
  2. The Cloisters Collection, 1962 (62.96)
  3. A kiállításban bemutatott makettet gföller Jakab 1774-es felmérési rajzai alapján, Fatsar Kristóf vezetésével, a Corvinus egyetem Kertművészeti Tanszékének munkatársai készítették.
  4. „Isten veletek, ti boldog Vendelinek!" — avagy az óbudai vendéglátás aranykora címmel 2011. március 24-én nyílt új időszaki kiállításunk, amely 2011. október 30-ig látogatható.
  5. Szindbád (1971) rendező: Huszárik zoltán

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet