Előző fejezet Következő fejezet

KAPOSMÉRŐ

 

A két világháború közötti időszak labdarúgásának történetéről teljes hitelességgel beszélni nehéz, mert nincs írásos forrásanyag, és abból a korosztályból kevesen élnek már. Ezért a pontatlanság előfordulása nem kizárt.

Hajszán Tibor polgármester    

 

A község fiatalságának egy része a 20-as években kezdett megismerkedni a labdarúgás szépségével. Viszonylag rövid idő alatt a lelkes fiatalokból teljes csapatot lehetett összeállítani. Az első mérői csapatot 1928-ban a következő játékosok alkották: Miklai Dezső, Riskó János, Virág József, Papp József, Sára Kálmán, Farkas Imre, Vajda Sándor, Virág Lajos, Kiss Gyula, Papp Sándor, Fazekas János. A csapat elnöke: Varga Pál igazgató-tanító volt. A csapat pénztárosa: Sára József. A csapat fuvarosa a legendás hírű: Papp József (Dudi Jóska bácsi), aki 1950-ig lovas fogatával szállította vidékre a játékosokat.

Abban az időben a bajnoki rendszer nem működött. A heti edzések is hiányoztak. Vasárnaponként barátságos mérkőzéseket játszottak a kitűnő talajú vásártéri pályán, vagy idegenben. Itthon általában jobbak voltak az eredmények (főleg ha Miklai Dezső sógora, a Somogy kitűnő hátvédje Szatyin is játszott a csapatban). A vidéki szereplés már mérsékeltebb sikert hozott.

A térség legjobb csapata a nagybajomi volt, akit szinte egyetlen csapat sem tudott legyőzni. Nagybajomon kívül még Somogysárddal, Kadarkúttal, Csököllyel és néha Csurgóval mérkőztek a kaposmérőiek. A csapat két kitűnősége Riskó János és Virág József volt. Riskó János Kaposváron az NB l-ig vitte, Virág József nem igazolt városi egyesületbe, pedig jó edző keze alatt sokra vihette volna.

A játékosok abban az időben családalapítás után 25-26 éves korukban abbahagyták a játékot. Szerencsére a fiatalok között tovább terjedt a labdarúgás népszerűsége. A 30-as évek második felében újból sok tehetséges, fiatal, labdarúgást szerető tűnt fel. Ezek közül a nevesebbek: Németh Sándor, Papp János, Papp József, Teher János, Sára Endre, Szabó József, Kovács Gyula, Major József, Víg József.

Kitűnő csapat kezdett kialakulni, de sajnos a második világháború közbeszólt, és a játékosok többsége bevonult katonának, és következett a frontszolgálat, majd a hadifogság. A labdarúgók közül hárman, Miklai Dezső, Riskó János, Szabó József hősi halált haltak, Teller János pedig súlyosan megsebesült.

A háború alatt komolyabb labdarúgó élet az első vonalbeli játékosok távolléte miatt nem folyt. A labdarúgást kedvelő fiatalok, és az itthon maradt játékosok a levente mozgalom keretében hódoltak szenvedélyüknek.

A második világháború befejezése után Kaposmérőben szinte mindent elölről kellett kezdeni. A teljes felszerelés odaveszett, még a kapufákat is eltüzelték. Szerencsére azonban két kiváló, nagyszerű sportember, Dr. Mészáros Ferenc körorvos és Miklósi Mihály (a kis „Csolasz") a hajdani Somogy FC kiváló labdarúgója zászlóvivői lettek a megújulásnak. Elhatározták, hogy újból megindítják a labdarúgó életet. Dr. Mészáros ismeretsége, kapcsolatai és tekintélye révén viszonylag rövid idő alatt megteremtette azokat a minimális feltételeket, amelyek keretei között el lehetett indítani a labdarúgást. Miklósi mint játékos-edző korszerű edzésmódszert vezetett be, ezzel egy új korszak vette kezdetét, és megkezdődött egy új csapat kialakítása. Miklósinak azért is lett nagy tekintélye, mert amit szavakban mondott, azt a gyakorlatban is be tudta mutatni. Miki bácsi azt csinált a labdával amit akart. A fiatalság körében soha nem tapasztalt népszerűségre tett szert a labdarúgás.

A háború befejezése utáni első mérkőzést egy vegyes csapat játszotta a községben állomásozó bolgár katona válogatott ellen. A győzelmet a bolgárok szerezték meg. Ezen a mérkőzésen a mezítláb játszó Miklósi lábtörést szenvedett. Kaposmérőn kívül más községekben is megindult a labdarúgó élet. Látva ezt a járási sportvezetés, megszervezett egy mezítlábas bajnokságot, melyben a mérői csapatot is nevezték. A mérői fiúk nem mezítláb, hanem tornacipőben játszottak, és kiváló eredményt értek el. Ebben a bajnokságban 3 fiatal mérői játékos, Gelencsér József, Menyhárt Tibor és Papp G. Sándor játéka emelkedett ki.

A katonaságtól és a hadifogságból hazatért idősebb játékosok nem kapcsolódtak be a megújult labdarúgó életbe. Részükre a „Csolasz"-féle edzésmennyiség túl soknak bizonyult. Inkább abbahagyták a sportolást, és a továbbiakban lelkes szurkolói lettek a csapatnak. Közben Dr. Mészáros jóvoltából a csapat teljesen új felszerelést kapott, és szerencsére Miklósi is felépült a sérüléséből.

A barátságos és a közben beindult járási bajnoki mérkőzéseken egy teljesen új csapat kezdett formálódni, amelynek az erőssége a gyorsaság és a magas fokú technikai képzettség volt. Az új „Csolasz"-féle csapat legjobb összeállítása 1950-51-ben az alábbi volt: Papp D. János, Virág József, Vajda Sándor, Gelencsér József, Papp G. Sándor, Menyhárt Tibor, Nagy István, Vörös László, Miklósi Mihály, Prukner László, Molnár János.

A távozó Menyhárt Tibort később Zaccomer Lajos helyettesítette. Nagyon jó kis együttest kovácsolt össze „Csolasz". Nagybajom kivételével kevés falusi csapat tudta két vállra fektetni. Technikailag talán a legképzettebb a mérői csapat volt. Felvetődik a kérdés, mai szemmel milyen játékerőt képviselt az együttes. Helytállni csak a mai megyei első osztályban tudott volna, annak ellenére, hogy a játékosok fele tudásban megütötte az NB Ill-as színvonalat. A rutin hiánya, a kishitűség, továbbá a második félidőbeli erőnléti problémák miatt az NB Ill-ban nem tudott volna helytállni az együttes. Az együttes kitűnő játékát látva nagycsapatok kezdtek egyes játékosok iránt érdeklődni. Megkezdődött a játékosok csábítása. Először Miklósi Mihály és Nagy István igazolt Nagybajomba, egy olyan katonacsapatba, amely NB ll-es színvonalon játszott. Majd nemsokára Prukner László, Vajda Sándor és Vörös László került a Kaposvári Vasutasba. Rövid időn belül mindhárom játékos gimnáziumi válogatott lett, Vajda Sándor pedig tagja lett a megyei ifjúsági válogatottnak. Az átigazolások tovább gyengítették a csapatot. Molnár János és Zaccomer Lajos a Kaposvári Vörös Lobogóba távozott. Gelencsér József pedig mint orvostanhallgató a pécsi PEAC-ot erősítette. Ez utóbbi két csapat játékereje elérte az NB Ill-as színvonalat. A csapat ereje a sok távozó játékos miatt meggyengült. Szerepelt ugyan különböző bajnokságokban, de sokkal mérsékeltebb eredménnyel. A nagy vérveszteséget a csapat hosszú ideig nem tudta kiheverni.

A kapormérői labdarúgás történetének egy fényes korszaka 1957-ben véget ért. Helyi lakosokból ilyen kiváló csapatot a mai napig sem sikerült összehozni. Felvetődhet az a kérdés, hogyan lehetett egy akkor még 950 lakosú községben ilyen kiváló együttest kialakítani. Erre a válasz:

I. Szükség van egy nagytekintélyű, tisztakezű elnökre.

II.   Olyan edzőt kell választani, akit a játékosok elfogadnak elméleti és gyakorlati tudása alapján.

III.  A játékosok tiszteljék egymást, az edzéseken intenzív munkát végezzenek, a mérkőzéseken pedig az első perctől kezdve az utolsóig minden tőlük telhetőt tegyenek meg a győzelemérdekében.

Az 1960-as évek elején a kaposmérői labdarúgó szakosztály nagyon meggyengülve a járási bajnokságban szerepelt. Ennek oka az volt, hogy az előző évtized sikercsapatából sokan eltávoztak, és akik maradtak, azok befejezték sportpályafutásukat.

1964-65-ben a labdarúgó szakosztály szüneteltette is működését. Ez idő alatt a helyi termelőszövetkezet felszántotta a megyei hírű vásártéri labdarúgópályát. Helyette alakították ki a jelenlegi pályát, amely szinte teljesen társadalmi munkában készült Mészáros doktor úr irányításával.

Ez idő alatt szerveződött meg egy fiatalokból álló csapat, amely már szerepelt az 1965-66-os bajnokságban és az első mérkőzésen, amely az új pályának is az avatója volt 1965. szeptember 14-én (búcsúkor) 2:1 arányban legyőzte Edde csapatát.

 

Friss Imre vezetőségi tag (könyvelő), Herczeg János szakosztályvezető,Hortobágyi József vezetőségi tag, Kiss Ervin SE elnök, Major Zoltán technikai vezető,Móhr Tibor vezetőségi tag, Sonics Imre gondnok, Zádor Tibor edző.

 

Ez a fiatal társaság évről évre nyerte a bajnokságokat, így az 1968-as járási bajnokságot megnyerve felkerült a megyei másodosztályú bajnokságba. Ennek a fiatal, lelkes társaságnak olyan vezetői voltak, mint Dr. Mészáros Ferenc sportkörelnök és Szekeres József szakosztályvezető. Egyben a csapat edzői is voltak. A bajnokcsapat tagjai voltak: Kadar-avek Ferenc kapus, Kovács Zoltán, Riskó Sándor, Rigó János, Kecskés István, Horváth József hátvédek, Balogh József, Mayer György, Kuti László középpályások, Huszár László, Vass János, Illés Sándor és Feith Ernő csatárok. A csapat kapitánya Kuti László volt.

Ez a csapat olyan községeket előzött meg, mint Nagybajom, Som-ogysárd, Nagyberki, Felsőmocsolád.

Csapatunk sajnos nem tudott sokáig együtt maradni, mivel a következő esztendőben öten bevonultak katonának és többen eltávoztak.

Az újabb sikeres esztendőre 1973-ig kellett várnunk, amikor szintén megnyertük az első osztályú bajnokságot. A csapat tagjai voltak: Kadaravek Ferenc kapus Hangya László, Varga László, Feith Ernő, Fürstein Ferenc, Balogh József, Kuti László, Hangya György, Ferenczi János, Kovács Tibor, Kispál János, Teller István, Kuti István.

Ezen év sajnálatos eseménye volt, hogy a Nagyberki elleni hazai mérkőzésen Balogh József olyan súlyosan megsérült, hogy abba kellett hagynia a sportolást. A magasabb osztályba való felkerülést a sportegyesület az anyagi nehézségekre hivatkozva nem vállalta, ebben közrejátszott még Dr. Mészáros Ferenc sportköri elnök egészségi állapotának megromlása.

 

Kaposmérő SE felnőtt keret

Kapusok: Keserű Gábor, Bertalan Balázs. Védők: Lábodi Zoltán, Pósfai Attila, Rébay Tamás, Major Zoltán, Vida Csaba. Középpályások: Simon Csaba, Hámori Péter, Szabó Gábor, Hortobágyi Roland, Vida Attila, Bogdán Gábor, Németh András, Harangozó Árpád. Csatárok: Bartol Csaba, Vida Bence, Link Károly, Fodor Ákos, Varga László. A csoportképen nem szerepelnek: Pósfai Attila, Hámori Péter, Bertalan Balázs, Vida

 

Bence, Bogdán Gábor, Varga László, HarangozóÁrpád. Az 1976-os esztendő hozott nagyméretű fellendülést a csapat életébe. A sportegyesület elnöke a nyugdíjba vonuló és nagyon megbetegedett Dr. Mészáros Ferenc helyett az új körzeti orvos, Dr. Gulyás Sándor lett, aki maga is aktív, labdarúgó volt. A felnőtt csapat edzője az általános iskola testnevelője, Kern László lett. Mindkét edző edzői minősítéssel is rendelkezett.

1979-80-as bajnokságot szintén megnyerte a Kaposmérő, így ismét jogot szerzett a megyei bajnokságban való indulásra. Ezen időszaknak figyelmet érdemlő jelensége volt az utánpótlás nagyon jó szereplése, ugyanis három éven át bajnokságot nyert az ifjúsági együttes, amelyért Kuti László a csapat edzője a megyei sporthivatal elismerő oklevelét kapta.

Az 1989-es bajnoki esztendőben a csapat ismét felkerült az átszervezett megyei bajnokságba. A csapat edzője az eltávozott Kern László helyett Kuti László lett.

A sportegyesület elnöke a szintén a Kapormérőből távozó Dr. Gulyás Sándor helyett Pap József lett. Csapatunk négy évig szerepelt a megyei bajnokságban, azután kiesett.

Említést érdemel, hogy ezen időszakban Kaposmérőben szinte nem szerepelt idegen futballista. A jó utánpótlásnak köszönhetően mindig be lehetett építeni valakit a csapatba.

Az 1996-os esztendő szintén fordulópont volt a csapat életében. A Kaposvári Rákóczi segítségével indulhatott a megyei I. osztályban úgy, hogy minden mérkőzésre három Rákóczi játékost adtak kölcsön. A harmadik esztendőben a Rákóczival megszűnt a kapcsolat, a csapat pedig kiesett az első osztályból.

Jelenlegi cél a megyei másodosztály csoportjában jó eredményt elérni, és így örömet szerezni a sportszerető mérői drukkereknek.

 

   
Előző fejezet Következő fejezet