Előző fejezet Következő fejezet

Függelék

 

I. A művészetek kertje

(Írók, költők, művészek, előadások, Dömös Barátainak Köre)

Versek Dömösről:

Csanádi Imre (1920–) Bástya és Barátság (Bp. 1796, Magvető) verseskötetében Álmos herceg megvakíttatása című verse Dömös történetének egy komor szeletéről emlékezik.

Szász Károly (1829–1905), Salamon király tragikus életének eposza – németül-magyarul, Pest-Buda, 1867.

Vargha Gyula (1853–1929) Hamvadó Tüzek (Bp. 1927, MTA Kiadó) verseskötetében a Trónomlás című versében I. Béla tragikus haláláról emlékezik meg.

Írók, költők, zenészek Dömösön:

Babits Mihály (1883–1941) mielőtt esztergomi, gyümölcsfákkal teli szőlőskertjébe kiköltözött volna, két esztendeig volt nyaralóvendég dr. Mertán János dömösi plébániáján. Dömösön és a településsel szomszédos Gizella-telepen közel félszáz költeménye születhetett.

Bozóky Mihály (1755–1839) tanítója és kántora volt 1773-tól a dömösi iskolának. Egyházi Énekeit és a Jó meghalásra serkentő… énekeit Vácon nyomtatták ki 1797-ben és 1806-ban. Országos hírnévre tett szert ezekkel a szertartásokhozt híven illeszkedő gyakorlati könyveivel, melyek hézagpótló szerepet töltöttek be. A dallamok addig szájhagyomány útján terjedtek. Bozóky ezeket, a saját dallamaival együtt, kottával is rögzítette. Nála került először nyomtatásra a Boldogasszony Anyánk kezdetű kuruc kori himnuszunk dallama. Az ehhez való régi verset Szoszna Demeter pannonhalmi bencés szerzetestől ismerjük 1714-ből. Bozóky még Wieland- és La Fontaine-fordításairól is híres, a falusi kántortanító – később pilismaróti jegyző – négy nyelven írt és olvasott.

(V.) Fabi Etus (1894–1986) a fiatal Magyar Rádió jóvoltából tett szert országos hírnévre. Mint nem hivatásos népi költőnő, magyarnótaszöveg- és dalíró a nótakedvelő és más társaságok rendezvényeinek ünnepelt sztárja lett. Nótáival az egész országot bejárta. Mindenütt ünnepelték. A magyar muzsika könyvében neves színészek, művészek társaságában fényképe is megjelent, a következőt írták róla 1936-ban: Virág Andrásné Fabi Etus dalszerző született 1894-ben Dömösön. Dalszövegeivel oklevelet, a Rádió Újság 1934-ben rendezett pályázatán pedig nagy aranyéremet kapott. Versei megjelentek: Verskoszorú, Virradat, Virágoskert, Nagy Magyar Nóta Album és a Magyar Muzsikaszó számaiban. A fordulat éve (1949) után nagy szegénységben tengette életét. 84. születésnapján a község megható ünnepség keretében megemlékezett róla: énekeit felidézték, verseit felolvasták és az idős, ősz hajú asszonyt virágcsokorral köszöntötték. Pár órára ismét boldog lehetett. Pár évre rá már nem volt közöttünk.

Goda Gábor (1911–1996) dömösi házában sokat tartózkodó marxista elkötelezettségű író. A szovjetek bejöveteléről és a szocialista életről írott műveiről és más rövidebb közéleti újságcikkeiről ismert. Meghatározó vezetője lett 1957 után Budapest művészeti életének. Összeköttetései révén – a település oldalán állva – 1976-ban támogatta Dömösnek Pilismaróttól való elszakadását, az önálló községi kormányzás újraszületését.

Horusitzky Zoltán (1903–1985) háztulajdonosként családjával együtt gyakran tartózkodott Dömösön. Híres művei: Báthory Zsigmond című operája, balettek, szimfóniák, Petőfi-madrigálok, zongora és vonós versenyművek, Missa Pannonica (mise), Kosztolányi-kórusok. Szerkesztője volt a A Zene című folyóiratnak 1937–44 között, és más szaklapoknak is dolgozott. Dömösi ihletésű A Petkó kaszálja a füvet című zongoraműve. 1980-ban a mester jelenlétében adták elő műveit a Dömös Barátainak Köre műsoros estjén.

Kőrösy László (1856–1918) tíz éven át az Esztergom és Vidéke főszerkesztője. Az 1913-as Kalendárium összeállítója, Rumy Berzsenyi Dániel életrajzírója, Egyiptom művészete és számos művészettörténeti mű szerzője. Dömösön élt és dolgozott. 1918-ban itt temették el.

L. Kecskés András (1942–) lantművész félszáz hangfelvételen szerepelt, az egész világot bejárta régi hangszereken játszó együttesével az Egyesült Államoktól-Ausztrálián át Kínáig. Dömös fő ünnepeinek – Szent László, Szent István – állandó résztvevője és szervezője. Húsz éve a Pastinszky család tagjaként alkot a községben, s tölti itt rendszeresen hétvégéit. L. Kecskés András egyben a dömösi néphagyomány gyűjtője és első zenei lejegyzője.

Nedeczky Gáspár (1822–1893) 1854–1893-ig Dömös plébánosa és monográfusa. Műveit Dömösön írta: Vasár-és ünnepnapi egyházi beszédek (Pest, 1860.), Dömös története és újabb leírása (Esztergom, 1880.).

Pastinszky Miklós (1914–1986) a Bozóky család leszármazottja, régi írások országos szakértőjeként vált ismertté. A község helytörténésze, számos újságban és folyóiratban publikálta Dömösről szóló cikkeit, hosszabb-rövidebb tanulmányait. Legismertebb műve a 900 éves Dömös, amely a Dolgozók Lapjában és annak külön kiadványában jelent meg (Vác, 1979.). Kötetünk az ő kutatásai és tanulmányai nélkül nem lenne teljes.

Sárközy István (1920–) zeneszerző, számos víg- és daljáték kísérő zenéjének komponistája. A Júlia-énekek (Balassi Bálint verseire), számos induló, kórusmű és nagyzenekari mű szerzője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott tanára. Felesége műfordító. Az év minden szakában sokat tartózkodnak dömösi házukban.

Székely János (1929–1992) erdélyi drámaíró Vak Béla király című drámáját a marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozata fáklyafénynél adta elő Kovács Levente rendezésében 1996. augusztus 18-án az Álmos herceg szabadtéri színpadon, melynek nézőtere a prépostsági dóm alapzatának romjai között fekvő tér, színpada pedig a dóm apszisa melyet két megmaradt oszlop között impozáns lépcsősoron lehet megközelíteni. Ez utóbbi az ugyancsak az 1107–8 között épített, múzeumként működő altemplom felett található. A mű aktualitásához nem fér kétség, hiszen a dráma ott játszódott le majd kilencszáz éve, ahol a művészek előadták. A több száz főnyi közönség nagy tapssal jutalmazta a művészeket.

A Boldogasszony Anyánk - első, kottában megjelent képe

Előadóművészek Dömösön:

Béres Ferenc (1922–1994) nagy nevű nóta-és dalénekesünk, sárospataki diák. Számos alkalommal vállalt, szinte erején fölül, zeneirodalmi előadást, hogy a népi emlékezet hagyományait továbbadja. Virágénekek című hanglemezén L. Kecskés András lanton működött közre 1970-ben, majd 1972-ben az Egyesült Államokban tettek féléves hangversenykörutat Jancsó Adrienne-nel Püski Sándor és az Interkoncert Iroda szervezésében.

Jancsó Adrienne előadóművész Föld-édesanyám című műsorával bejárta Kanadát és az Egyesült Államokat. Évente több száz önálló előadóművészi estet tartott országszerte, többet Dömösön. Lenyűgöző egyéniségével és virtuóz versmondásával, mély erdélyiségével és férje – Jékely Zoltán költő – révén dunakanyari kötődésével megtisztelve érezzük magunkat, ha rá emlékezhetünk.

A Kecskés Együttes 1996. augusztus 19-én a mutatta be Kálti Márk Képes krónika a magyarok történetéről című koncertjét az Álmos herceg szabadtéri színpadon, közel ezer ember előtt, fáklyafénynél tisztelegtek a honfoglalás 1100. évfordulójának emlékére.

Konthur Mária (1945–) erdélyi származású népdalénekesnő és nyugat-európai regös cserkész-főtiszt – más nevén Csángó Mari – számos dömösi fellépésével méltán vívta ki a magyar népdal szerelmeseinek tetszését. Számos – a magyar tájegység népzenéjéről szóló – könyve jelent meg Stuttgartban.

Ifj. Cseke László (1949–) vezetésével minden július első hétvégéjén került megrendezésre a Szent György lovagrend (Visegrád) kétnapos hadijátéka. A dömösiek ez alkalommal történelmi ruhákban vonulnak fel a Kossuth Lajos utcán a küzdőtérig, amelyet az egykori tsz-udvarból alakítottak ki több ezer néző és a bajvívók befogadására alkalmassá téve. A Szent László ünnepéhez közeli hétvégén, a haditorna napján este a Kecskés együttes középkori koncertjeiben gyönyörködhetnek a dömösi kemping külföldi és hazai hallgatói, a község és a környék lakói.

A régizenét játszó Kecskés együttes a lovagi játékokon
 
Jancsó Adrienne
 
Konthur Mária
 
Történelmi öltözékben a falu apraja-nagyja

Képzőművészek Dömösön:

A Dömösi Galéria felépítése és működtetése a tanácsrendszer, a Dunakanyar Intézőbizottság és a Dömösön született és alkotott Vertel József grafikus művész érdeme. Az épület 1976. novemberi átadásakor a könyvtár és a tanácsi adminisztrációs helyiségek mellett megnyílt az első képzőművészeti tárlat, ami egyben a Dömös Barátainak Köre megalakításának időpontja. A történelmi indító tárlaton Martsa István, Novák Lajos, Püspöky István, N. Surányi Mária, M. Szűcs Ilona Vertel Beatrix, Vertel Andrea (keramikus), és Vertel József művei mellett kiállításra került Pastinszky Miklós helytörténeti magángyűjteménye is. A megnyitót tizenkét év alatt százharminc rendezvény követte.

Berki Viola (1932–) sűrűn látogatta községünket. 1985-ben a Dömösi Galériában önálló kiállítással gazdagította a Dunakanyar kulturális életét.

Csohány Kálmán (1925–1981) Munkácsy-díjas, pásztói születésű grafikus európai és hazai díjak tulajdonosa. Dömöshöz élete végéig szoros szálak fűzték. Halála előtt három évvel, 1977-ben ő avatta fel a Dömösi Galériát.

Demjén Zoltán (1868–?) 1890-ben készült festményén a dömösi prépostság romjai és a falu részlete látható. A festményre Pastinszky Miklós helytörténész hívta fel a figyelmet a Dunakanyar 1979/2-es számában.

Domanovszky Endre (1907–1974) számos hazai és külföldi művészeti díj tulajdonosa, a második világháború idején itt húzta meg magát Dömösön, és számos műve a községben és annak környékén született.

Elekfy Jenő (1895–1968) akvarellfestő 1941–46 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Előszeretettel festette a vízparti tájakat. Sokszor dolgozott a Duna partján. Számos alkalommal volt vendége a dömösi művésztelepnek.

Fényes Adolf (1867–1945) nagy hírű magyar festő a Dunakanyarban s ezen belül Dömösön festett képeivel írta be magát falunk aranykönyvébe. Képeinek nagy hányadát a Nemzeti Galéria őrzi, 1960-ban, halála után tizenöt évvel műveiből emlékkiállítást rendeztek a Dömösi Galériában.

Glatter Gyula (1886–1927) festőművész művészcsalád gyermekeként 1886-ban látta meg a napvilágot Münchenben. Többnyire akt- és zsánerképeket festett. Az 1900-as évek elején alakult első dömösi művészcsoport tagja. 1927-ben bekövetkezett haláláig saját műtermes házában lakott és alkotott településünkön.

Hock Ferenc (1924–) festőművész 1924-ben született Dunabogdányban. 1982-ben Dömösön is megszervezték kiállítását. Ezután is gyakran festett itt.

Kass János (1927–) grafikusművész számos hazai és külföldi díj tulajdonosa. Az Iparművészeti Főiskola a hatvanas években tanára. Itthon elérhető műveit 1978-ban a Dömösi Galériában állították ki.

Keleti Gusztáv (1834–1902) 1867-ben készítette az első fametszetet Dömösről. Festményei közül a Száműzött parkja a Nemzeti Galériában látható.

Kernstok Károly (1873–1940) festőművész francia hatás alatt szocialista, majd az impresszionista technikák vívmányait alkalmazta nagyméretű táblaképein. 1910-ben festi a Lovasok vízparton című művét. Élete folyamán igen szoros kapcsolatot ápolt településünkkel, egyik alkotói korszakát is az itt szerzett élmények határozták meg. Halálának negyvenedik évfordulójára a Dömösi Galériában emlékkiállítás nyílt műveiből.

Kishonti Pál (1913–1994) a község iskolaigazgatója és kántortanítója, a „királyi vidék” szerelmese és fotográfusa volt hosszú évtizedekig. Számos fotója újságokban, folyóiratokban és könyvekben jelent meg Dömös és környékének szépségét hirdetve.

Konecsni György (1913–1994) számos nemzetközi és hazai elismerésben részesült festő-grafikusunk volt. Dózsa című, száraz felületre festett pannója Dömösön fogant. A művészeti főiskolák vezető tanára. Műveinek egy része könyv alakban is megjelent. A Dömösi Galériában 1982-ben rendezték meg emlékkiállítását.

Krutsay Ferenc (1868–1924) az első festőművész, aki 1906-ban községünkben telepedett le. Realista szellemben festett képein a falu utcáit és csodálatos környékét örökítette meg. Dömöst ábrázoló három remeke és önarcképe a Dömösi Galéria állandó gyűjteményes kiállításának becses darabjai.

Martsa István (1912–1978) szobrásznak az országban közel negyven alkotása áll köztéren. Majd minden hazai díjat és címet megkapott. Vak Bottyánt ábrázoló lovas szobra az esztergomi főtéren látható. Dömösi háza falán 1987-ben emléktáblát helyeztek el. Ugyanekkor Dömösön kiállítása is volt.

Novák Lajos 91927–1989) 1960-tól haláláig Dömösön alkotó festőművész. 1981-ben a Komárom-Esztergom megye művészeti díját nyerte el. Számos hazai és külföldi kiállítás után a Munkácsy-díjat is megkapta. A természetet híven ábrázoló művész alkotásaiban nagy szerepet játszik a Duna ihletése.

Pap Gábor (1918–1982) az ötvenes években településünkön dolgozott, főleg művészeti plakátokat tervezett. A kétszeres Munkácsy-díjas és érdemes művész címet is viselhette. Dömösön 1985-ben volt kiállítása.

Pásztor János (1881–1945) Dömösön épített magának műtermet. Számos köztéri szobra ismeretes az országban. Ezek közül a leghíresebb a Parlament előtt álló II. Rákóczi Ferenc lovas szobor, melyet 1937-ben állítottak fel. A Dömösi Galéria falán emléktábla hirdeti munkásságát. A Nemzeti Galéria letétjeként több alkotását a Dömösi Galéria őrizte.

Poll Hugó (1867–1931) Franciaországban felcseperedett festőművészünk élete utolsó éveiben haláláig (1931) Dömösön sokat időzött és alkotott. Sajnos, az itt született képei mind külföldre kerültek.

Püspöky István (1950–) Dömösön élő és alkotó számos elismerésben és szakmai díjban részesített festő és grafikusművészünk. E kötet fotós társszerzője. A modern magyar művészet jeles képviselője.

Reich Károly (1922–1988) majd minden lehetséges díjjal kitüntetett grafikusművész. Az általa illusztrált könyveknek nagy sikere volt. A dömösi művésztelepen is gyakran dolgozott. Egyéni kiállítását 1979-ben rendezték meg.

N. Surányi Mária (1928–1976) grafikus, leginkább a rézkarcban jeleskedett. 1960-tól Novák Lajos feleségeként 1976-ban bekövetkezett haláláig a településünkön alkotott. 1976-ban csoportos, egyéni gyűjteményes kiállítására 1987-ben került sor a Dömösi Galériában.

Szabó Vladimír (1895–1982) nagy hírű grafikus-festőművész élete utolsó tíz évének minden nyarát saját műtermes házában töltötte Dömösön. Számos kiállításainak egyikét itt rendezte meg 1981-ben.

Szurcsik János (1931–) fiatalkorában a dömösi művésztelep gyakori lakója és alkotója. Képein legtöbbször a magyar természet és a parasztság összeforrottságát jeleníti meg. Számos díj és kitüntetés birtokosa.

M. Szűcs Ilona (1925–) számos lírai hangvételű, a dunai táj szépségét ábrázoló akvarelljével tűnt ki. Alkotásait Esztergomban is bemutatták. A Martsa Istvánnal, férjével vásárolt lakóházban alkot mind a mai napig Dömösön.

Vaszkó Erzsébet (1902–1986) számos nagy jelentőségű kiállítást rendezett itt. Éveken át rendszeresen tartózkodott Dömösön. A táj szeretetén kívül baráti kapcsolatok is szorosan fűzték a községhez.

Vidovszky Béla (1883–1973) A tájkép- és portréfestő külföldi és hazai tanulmányai után az 1960– 70-es években itt töltötte nyarait.

Vertel Beatrix (1951–) grafikusművész a reklámgrafika legkülönfélébb területein dolgozik. Rendszeres résztvevője a hazai és a külföldi kiállításoknak. Illusztrációit, plakátjait számos díjjal jutalmazták. E kötet művészeti szaktanácsadója.

Vertel József (1923–1993) grafikusművész 1922-ben született Dömösön. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Tanára volt a Képzőművészeti Gimnáziumnak. 1950–70 között közel félezer hazai és kétszáz külföldi bélyeg került ki műterméből. Az ENSZ bélyegtervpályázatain háromszor nyert első helyezést. Díjazott bélyegei mind forgalomba kerültek. Munkáival Magyarországon hétszer nyerte el az év legszebb bélyege elismerést. Ex librisei és alkalmi grafikái is tovább növelték hírét. A Dömös Barátainak Köre alapító tagja és elnöke volt egészen haláláig. Hatvanadik születésnapján emlékkiállítás nyílt a Dömösi Galériában, melynek tervezésében és felépítésében is oroszlán része volt, csakúgy, mint a kiállítások és a kulturális műsorok megszervezésében. Halálával nagy veszteség érte Dömös községet. Lánya, Vertel Beatrix és veje, Püspöky István folytatja szervező munkáját.

Dömös Barátainak Köre 1976-ban alakult meg a községüket szerető és azért tenni képes emberekből. Vezetőjük Vertel József lett. Nagy lökést adott aktivitásuknak Marót és Dömös közigazgatásának szétválása, ekkor épült a Dömösi Galéria. A tanácselnök, Erős Miklós támogatásával és különböző országos kulturális szervek bevonásával 1977–1989 között negyedszázados sikertörténet Dömös művelődése. A Dömös Barátainak Köre – a tanács vezetésével együtt – 71 kiállítás, húsz hangverseny, irodalmi előadás, 38 közös program: színházlátogatás, kirándulás, hajókirándulás, szüreti és farsangi mulatság szervezését és anyagi kiadásait vállalta magára. A rendszerváltás az előadások és az összejöveteli alkalmak számát igen megkurtította, de jöttek más lehetőségek különböző egyesületek, az úgynevezett polgári egyesülések megjelenésével: Szent György lovagrend, a szentendrei Pro Musica Antiqua Hungarica egyesület, Esztergomi Várszínház, amatőr népi együttesek, külföldi fúvószenekarok és 1998-tól a helyi Szent László Lengyel Kisebbségi Önkormányzat jóvoltából.

(Magyar irodalmi lexikon. Budapest, 1963. A magyar muzsika könyve. Szerk.: Dr. Molnár Imre. Budapest, 1936. Dömös Barátainak Körének jelentkezési lapja. Dömös, 1976. január 16. Zajovits Ferenc: Pastinszky Miklós nekrológja. Dunakanyar, Budapest, 1986/1. Kaposi Endre–Vertel József– Dr. Soós Imre: Szobrászok, festők, grafikusok Dömösön. Dömös, 1988. Művészeti lexikon. Budapest, 1965–1968. Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza. Szerk.: Balogh Kata–Bárdos István. Tatabánya, 1993.

Krutsay Ferenc: Dömösi utcarészlet
 
Martsa István: Golyózó fiú
 
Novák Lajos: Futtatás (linómetszet)
 
Püspöky István alkotás közben
 
Szabó Vladimír műtermében, Vertel Józseffel
 
Szűcs Ilona: Dunakanyar Dömösnél (akvarell, 1982 körül)
 
Vertel Beatrix dömösi műtermében
 
Vertel József grafikusművész
 
A Dömös Barátainak Köre emblémája. Tervező: Vertel József

II. Az ismert dömösi prépostok

1534 – Thurzó János, 1558 – Bornemissza Pál, nyitrai püspökök, 1569 – Simul (?) helytartó, 1582 – Mosóczy Zakariás, 1591 – Fejérkövy István, 1596 – Forgács Ferenc, 1607 – Szuhay István (kancellár), 1608 – Lépes Bálint mind nyitrai püspökök. Valószínű, hogy ez idáig Dömösön is szedték az egyházi tizedet (kettős adóztatás), mert ezután Dömöst, mint a török iga alatt levő jószágukat tartják nyilván. 1611 – Palkóczy Miklós, 1648 – Szászy János, olvasó kanonok, 1671–1680 az esztergomi káptalan olvasó kanonokja, 1682 – Bellus János, 1689 – Kisszörényi Zsigmond, 1724–1736 gróf Erdődy László Ádám nyitrai püspök a dömösi plébánia alapítója. 1740 – gróf Eszterházy Imre utódja, 1769–1777-ig Gustinyi János.

III. Gróf Keglevich Gábor, Somsich József, Szmrecsányi János 1846 böjtelő hava (február) 12-én Budán kelt levele a dömösi plébánosnak

(Részlet a historia domusból)

Az 1830–40-es években a dömösi hívők lelki életébe is beleszólhattak a cenzorok. Leginkább fájlalták a magyar nyelven megjelent imádságokat és legendákat, melyeket engedély nélkül nyomtattak ki és terjesztettek a nép között. Az osztrákok németesítő politikájával ez a cselekedet szöges ellentétben állt. Ismerve ezen vallásos ponyvairodalom korabeli, stílusnak nem nevezhető valóban együgyű versszakait, némi igaza lehet a méltatlankodónak, de egyben kapóra is jött a mindennemű magyar szöveg megjelenését gátolandó. Egy plébániához címzett nyakatekert magyarságú leiratban megróják a terjesztőket és működésük betiltását sürgetik 1846 februárjában:

„Méltóságos, Főméltóságú stb. 5789. másolat.

E Királyi helytartó Tanács figyelmét újra fölgerjesztvén azon már korább is tapasztalt körülmény, hogy a házaló, s utcai lapárusok által számtalan oly imák, mesék(legendák), énekek tétetnek forgásba, melyek nem csak azon tekintetnél fogva ütköznek a könyvvizsgálati (cenzúrai) szabály rendeleteikbe, mert a nyomda, nyomtatási hely, és év rajtok kitéve nem lévén, valószínűleg engedélyezés nélkül nyomattak, hanem főképpen azért is, mivel tartalmuk a köznép erényességét és vallásosságára káros befolyást gyakorol, ennél fogva Főméltóságod (hercegprímás: Rudnay Sándor) az 1828 évi December hó 9-ről köröztetett Intézmény rendelete nyomán újólag felszólaltatik: hogy az illető egyházi könyvbírálókat oda utasítsa: miszerint az imakönyveket, egyéb imákat és vallásos könyveket bírálás alkalmával minden pórias aljas értelmet zavaró és álhitet, s túlbuzgóságot tápláló kifejezésektől és szólásmódtól, és eszméktől gondosan tisztogassák, vagy /ha/ semennyire az eszközölhető nem volna a sajtóktól tiltatik el.

Kelt Budán 1846 évi Bőjtelő (február)12-én tartott üléséből. Aláírók: gróf Keglevich Gábor, Somsich József, Szmrecsányi János.”

IV. A dömösi plébánosok, illetve papi adminisztrátorok

Név: Szolgálati idő:
Arsperger Ferenc 1733 szeptember 20. (a plébánia épülete 1731-ben áll!)
Ipolyi Gáspár 1736. április 29.
Tar László 1761. november 28.
Ramsovics Ignácz 1776. szeptember 13.
Veszeley Lőrincz 1783. január 20.
Haller Ferenc, gróf 1783. december 31. (a plébánia mai képének kialakítója)
Andrássy Antal gróf 1819. március 31.
Kara János 1831. december 4.
Princzel Márton 1838. április 24.
Prisztics Pál 1846. április 30.
Ondrejkovics János 1848. február ?
Prisztics Pál 1853. december 31.
Nedeczky Gáspár 1893. szeptember 6.
Demény Dezső 1893. november 30-ig volt Dömös adminisztrátor-papja
Petrás Jósef 1907. május 1.
Bartusz Lajos 1907. július 31-ig volt papi adminisztrátor
Szyllaba Emil 1908. szeptember 1.
Mikes Ferenc és Varga József 1909. március 1-jéig voltak a kinevezett adminisztrátorok
Méhes Károly 1911. augusztus 31.
Bliesz Ádám 1916. szeptember 6.
Lábay Gyula 1919. május 16.
Mertán János 1938. február 11. (előtt)
Kuptár Ádám 1946. szeptember 1.
Pollák Miklós 1951. december 3.
Hajnádi Miklós 1957. november 20. (plébános helyettes)
Szente János 1958. december (1958 februárjától)
Miklósi László 1968. július 1.
Nagy László 1971. szeptember 1.
Besnyői Zoltán 1988. szeptember 30.
Barna József 1989. május 1.
(utolsó bejegyzése a historia domusba)
Beer Miklós 1997. augusztus 1.
Tóth Kálmán 1997. augusztus 1-jétől

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet