Függelék

I. Akik beírták nevüket Dudar történetébe

Csoó Sándor (Dudar, 1899. január 14.–Zirc, 1973. július 19.). Szentkirályszabadjai vagyontalan kisnemesi családból származott az a Csoó János (1812–1860) vándor iparoslegény, aki a bognárszakmát kitanulva az 1850-es évek elején telepedett le Dudaron. Itt vette feleségül Szalai Zsuzsannát (1833–1874), a cseszneki születésű szolgálóleányt. Csoó János öccse, Csoó István (1832–1896), aki szintén bognármester volt, az 1860-as évek végén költözött át Dudarra, hogy bátyja árván maradt családját támogathassa. Ő szerezte a család hét katasztrális hold földjét a faluban. Csoó Sándor apja, Szalai Csoó Sándor (1866–1934), aki a Szalai nevet és a katolikus hitet anyja, Szalai Zsuzsanna révén kapta, már Dudaron született. Őt anyja korai halála után Csoó István és felesége, Márkus Erzsébet nevelte fel. Szalai Csoó Sándor a dudari Nagy Zsuzsannával (1866–1920) 1890-ben kötött házasságot. A házasságkötést követően tért át a Csoó család többi tagja, a felesége és a falubeliek többsége által követett református hitre. 1899-ben született meg Sándor fiuk.

A kis Csoó Sándor szerencsésen felcseperedve az elemi iskola 1–2. osztályát rendben elvégezte. Azonban sok falubeli gyerekhez hasonlóan a 3–6. osztályba már csak késő ősztől kora tavaszig járt, dologidőben apjának segített. Tanulmányi eredményén mindez nem látszott meg. Továbtanulásra ugyan lehetősége nem volt, de szabad idejét mindig olvasással töltötte. A hat elemi elvégzése után apja mellett dolgozott a családi gazdaságban. 1920-ban vette feleségül a dudari Pap Júliát. Hat gyermekük született, Borbála (1922–1976), Ilona (1924), Sándor (1933), Vilma (1939), Julianna (1942) és Irén (1945). A családi birtokot házasságkötése után vette át apjától.

Az 1923-ban megalakult községi református dalárdának alapító tagja, 1925-től elnöke volt. Az 1920-as években ismerkedett meg Mikszáth műveivel. 1931-ben három fiatal művész kereste fel a falut. Egyikük Bencze László festő volt, aki ettől kezdve ellátta őt a népi írók legfontosabb műveivel, és Csoó Sándor jó barátja lett. Szabó Dezső, Illyés Gyula, Veres Péter munkái mellett így találkozott Ady Endre és József Attila költészetével is. Politikai nézeteinek alakulására ezek az olvasmányok gyakorolták a legnagyobb hatást. Az 1930-as években több folyóiratot is járatott: a Kamarai Értesítőt, a Magyar Életet, a Kelet Népét, valamint az Élet és Egészséget. Olvasmányai és tapasztalatai ösztönözték arra, hogy gazdaságában új módszereket alkalmazzon. Falujának „régimódi” gazdálkodását látva érlelődött meg benne a gondolat, hogy az újításokat nemcsak neki magának, hanem más falubeli gazdáknak is meg kellene ismerniük. Ezért rendszeresen mezőgazdasági kiállítások látogatására beszélte rá gazdatársait. Részt vett a népfőiskolák, később a népi kollégiumok (például a pápai) szervezésében is. A szegedi fiatalok által 1937-ben szervezett falukutató tábor alkalmával a magyar résztvevők Veress Sándor vezetésével dudari népdalokat is gyűjtöttek, amelyeket azután az 1938. évi Szegedi Kis Kalendáriumban tettek közzé. Csoó Sándor, aki szeretett énekelni, számos népdal előadójaként szerepel a kiadványban. Közszereplését a faluban 1932. május 22-én kezdte meg, amikor beválasztották a dudari képviselő-testületbe. 1945 tavaszán kezébe került a Nemzeti Parasztpárt Felhívás Dunántúl népéhez című kiáltványa. A felhívást aláíró pártvezetők, mint Veres Péter, Erdei Ferenc, Kovács Imre és a többiek nevei (akiknek írásait jól ismerte) meggyőzték arról, hogy be kell lépnie a parasztpártba. A párt Veszprém megyei központja megbízta Dudar és környéke parasztságának beszervezésével. Hamarosan a párt megyei elnöke lett, majd 1945. június 24-től az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője. 1945. október 25-én Dudaron megalakult az új képviselő-testület, melyben a Nemzeti Parasztpárt dudari 180 fős szervezetének egyik helyi képviselője lett. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon a parasztpárt Veszprém megyei listáján a második helyen, az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választáson a negyedik helyen szerepelt, mindkét ciklusban pótképviselő volt, de nem hívták be. Rendszeres küldötte volt a parasztpárt országos nagyválasztmányának. 1950-től folyamatosan községi és járási tanácstag, választások alkalmával a helyi választási bizottság elnöke, népfrontelnök és Dudar első termelőszövetkezetének, a Petőfi Tsz-nek elnöke is volt.

(Forrás: Könczöl Imre: A dudari hármas határ… Beszélgetés Csoó Sándor dudari tsz-járadékossal. Részletek. In.: Veszprém Megyei Művelődésügyi Szemle 1972. 5. sz. 125–136.; Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja, 1944–1945. Főszerkesztő: Vida István. Budapest, 1994. 83–84.; Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő: Varga Béla). Veszprém, 1998. 119–120.)

Bencze László (Székesfehérvár, 1907. január 28.–Budapest, 1992. február 14.) Születésekor apja a Székesfehérvári Állami Erdőgazdaság vezető erdőmérnöke volt. Szülei értelmiségi családból származtak. Gyerekkorában a székesfehérvári reáliskolába, majd a felső kereskedelmi iskolába járt. 1925-ben két hónapot töltött Berlinben, ahol megismerte számos klasszikus és modern mester alkotásait. 1925–1928 között az Iparművészeti Iskolában előbb kerámia, majd grafikai szakra járt, 1928–30-ban a Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágostonnál tanult. Igazi tanárának azonban Rudnay Gyulát tartotta. Rudnay Sümegen szándékozott egy állandó művésztelepet létrehozni. Ide Bencze Lászlót is meg akarta hívni. A telepet azonban nem sikerült megalapítani. Ekkor Bencze László és Filep Jenő elhatározta, hogy otthagyja a főiskolát, és megfelelő terepet keres művészete kiteljesítéséhez. 1931 pünkösdjén érkeztek meg Dudarra, miután gyalog körbejárták a Balatont, és átvágtak a Bakonyon. Feleségével három és fél esztendőt töltöttek Dudaron, később még egy évre visszaköltöztek, sőt Fülekről nyaranta rendszeresen visszajártak. „A magyar faluhoz való menekülés számára létkérdéssé vált. Dudar a magyarságában adott biztonságérzést, amely éppen a melldöngető sovinizmussal szemben tudatosodott és szilárdult meg benne életreszólóan” — írta róla Csapó György. 1933-ban az Ernst Múzeum csoportos kiállításán szerepeltek először művei Kernstok Károly, Pohárnok Zoltán, Vadász Elemér és Petri Peck Lajos alkotásai társaságában. Dudar után Szadán élt, majd 1939-ben Fülekre költözött, ahol a Füleki Iparművek tervezőjeként fajátékokat tervezett. Itt került kapcsolatba a Szocialista Képzőművészek Csoportjával. 1939-ben a Szinyei Fiatalok kiállításán vett részt, és III. díjat nyert. 1943-ban, miután megjárta a Don-kanyart, festette meg Fáradt katona című képét. A Van Gogh hatását magán hordozó kép a Donnál elpusztult II. magyar hadsereg „portréja”. Ettől kezdve foglalkozott rendszeresen alkotómunkával. A háború után a Csehszlovákiához csatolt Fülekről Budapestre költözött. 1947-ben a Dési Huber Kollégiumban, majd 1948-tól 1957-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1949-ben alapító tagja volt a Magyar Képzőművészek Szövetségének. Expresszíverejű műveit 1948 és 1953 között több ízben gyűjteményes kiállításokon mutatta be a Fényes Adolf-teremben. Külföldi tanulmányútjai során kiállították munkáit Londonban (1948), Stockholmban (1948), Leningrádban (1950), Varsóban és Moszkvában (1951) is. 1952-ben Gondolj Koreára című, 24 rajzból álló sorozatáért Kossuth-díjat kapott. Két év múlva ugyanezért a sorozatáért a Koreai Állami Zászló Érdemrendet nyerte el. Ezekben az években főként portrékat és életképeket festett. Főbb művei: Könyöklő öregasszony, 1948; Mélázó, 1948; A tsz ünnepre készül, 1950; Vasárnapi kirándulók, 1952; Vasúti étkezőkocsiban, 1953. 1957-ben elbocsátották a Képzőművészeti Főiskoláról. Ezután a művészeti életből is kiszorult. A család megélhetésének biztosítására diafilmeket készített, és elkezdett dolgozni a Képcsarnok Vállalatnak is. 1960-ban az Ernst Múzeumban rendezett kiállításán bemutatta monumentális munkáinak terveit, 1964-ben a Dürer-teremben grafikáit állították ki. 1967-ben Csopakon megvásárolt és rendbe hozatott egy kis présházat. 1968-ban a székesfehérvári István király Múzeumban egyéni kiállítást rendezett. Művészetének új témáit jelzik a következő alkotások: Vonósnégyes Bartók Béla emlékére, Megszerkesztett magány, Templom holdfényben, A festő és felesége, Anyám és én, Háztetők. 1977-ben a Helikon Galériában rajzait, 1979-ben a Műcsarnokban a legutóbbi tizenkét év termését mutatta be. Erre a kiállításra mintegy negyvenen utaztak fel autóbusszal Dudarról Budapestre. Bencze László erről az esetről így vallott: „Mikor a negyven dudari arc – javarészt idősebb emberek és asszonyok – körülvett s gyűrűként övezett, volt ennek a percnek olyan szívszorongató szépsége és öröme, ami megfizetett a negyedszázados magányért… A szó, a nehezen induló, a kezek és karok, biztató szorítások között végre ismét otthon érezhettem magam hazámban… Elmondtam, hogy az én akadémiám és az én avantgarde-om Dudar volt, és ezen az úton akarok tovább menni, amíg tudok.” Ezután készítette el a dudariak számára a házasságkötő teremben elhelyezett triptichont: Szerelmesek (200 x 100 cm), Lakodalmi gyertyás tánc (200 x 200 cm), Család (200 x 100 cm), amelyet 1981. augusztus 30-án avattak fel. Az 1960-ban készített 250 x 220 cm-es üvegmozaikot, az Olvasó parasztokat is „szellemi szülőfalujának” ajándékozta, ezt 1983-ban helyezték el a dudari művelődési házban. Ezenkívül tizenkét grafikát is ajándékozott a községnek. (Ezek közül a Csoó Sándor kaszál című rajz könyvünkben is látható.) Murális munkái közül említést érdemelnek: Budafoki-barlang, al secco (1956), sgrafitto (Újpest, 1958) és sgrafitto (Karcag). A Nemzeti Galéria több festményét és rajzát őrzi. Sokoldalú művészetkritikai tevékenységet is folytatott, folyóiratokban publikált. Könyve is jelent meg: Frans Hals (Budapest, 1963). Készített könyvillusztrációkat is: Víg Rudolf–Benedek Árpád–F. Nagy László: Népek dalai (Budapest, 1949), Méray Tibor: Korea szíve. Elbeszélések (Budapest, 1953), Gárdonyi Géza: Szunyoghy miatyánkja (Budapest, 1968).

(Forrás: Csapó György: Bencze László. Bp., 1984.; Művészeti Lexikon. Főszerkesztők: Zádor Anna és Genthon István. I. kötet. Budapest, 1965. 205.; Révai Új lexikona. Főszerkesztő: Kollega Tarsoly István. II. kötet. Szekszárd, 1998. 748–749.; Könczöl Imre: A dudari hármas határ… Beszélgetés Csoó Sándor dudari tsz-járadékossal. Részletek. In: Veszprém Megyei Művelődésügyi Szemle 1972. 5. sz. 125–136.)

II. A Csákok Dudary ágának genealógiai táblája

(Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig, I., Bp., 1900. 294. alapján)

III. Dudar község portáinak összeírása 1536 és 1696 között

* 1573 – Telkes jobbágyok: Nazalin Antal(1), Kovács Mátyás(1), Varga Miklós(1/2), László Ambrus(1), Mazelan Gergard(1), Mazelan Pál(1), Benedek Márton(1/2),Kovács István(1), Vég Pál(1), Vég Mátyás(1), Pintér Barabás (1/2), Földesi Gallus(1/2), Veres Antal(1), Vitaliosz Ambrus(1), Mazelan György(1), Marton Mihály(1), Kovács Imre(1), Szentkirályi Péter(1), Bartos Balázs(1/2), Kovács Lukács(1/2), Sebestyén András(1), Bíro Lőrinc(1/2), Mészáros Mihály(1/2). Zsellérek: Kiss György, Máta’ Balázs, Nagy György, Zalai Benedek.

** 1578 – Telkes jobbányok: Nazalin Benedek(1), Nazalin Pál özvegye(1), Benedek Márton özvegye(1), Kovács István(1/2), Vég Mátyás(időlegesen szabados), Pintér Barabás(1), Vitaliosz Ambrus(1), Kovács Imre(1), Bartos Balázs özvegye(1/2), Mazelan Antal(1), Kovács Antal(1). Zsellérek:Vörös Antal, Mészáros Mihály, Marton Mihály, Bíro Lőrinc, Nagy Miklós, Földesi Gallus.

*** 1581 – Telkes jobbágyok: Bíro Urbanus [városi](1/2), Pintér Barabás(1), Kovács Antal(1), Kiss Lőrinc(1/2), Sebestyén Albert(1), Mazelan Antal(1), Nagy Simon (1/2), Nagy György(1 1/2), László Ambrus(1), Mazelan Benedek(1/2), Mazelan Mátyás(1/2), Kovács István(1),

**** 1696 – Telkes jobbágyok: bíró: Nagy István Kovács Benedek, Jakab János, Mazalin Imre, Farkas István, Mazalin Mihály, Pintér Imre, Bék János, Soós Imre, Bédi Imre, Pap István, Kustos Márton, Földes János, Jakab István, Mazalin Pál, Kovács Mihály, Mazalin György. Zsellérek: Kovács Gergely, Nemes Mihály, Iváncsa Mihály, Simon István, Kovács István.

IV. Dudar lélekszáma és vallási összetétele az 1785–1990 közötti években

V. A Nádasdy-uradalom dudari javainak leltára, 1810

53. Nánai helységből által jővén Dudari helységben van egy urasági vendégfogadó, melynek napnyugati részén van egy jó vágóhíd, mellette mészárszék, amellett pince, ajtó és pincébe való lejárás, emellett nagy vendégszoba és alatta bolthajtásos szoba, amellett ismét másik szoba, de amely most kamarának fordíttatott, emellett van egy tehénistálló.

Ezen épületnek falai körös-körül kőből és rész szerint téglából, a teteje pedig szalufákra, lécekre és zsuppra vagynak, és az egész épület meglehetős állapotban van.

Ezen épületnek alsó végében van egy szállóistálló, melynek falai téglából vannak, a teteje pedig fedélfákra, lécekre és zsuppra jó állapotban van.

Az udvaron vannak hat kő lábok, amelyekre fészer fog épülni, van egy karkolákos kő kút is.

54. Ezen épülettől a faluba napkeletnek menvén, van egy pálinkafőzőház, ahol is a napnyugati részen van egy nagy szoba, mellette másik szoba, mellette ismét egy benyíló szobácska, mely most kamra gyanánt van, abból ismét nyílik egy kis bolthajtásos pince, ezek mellett van a konyha kéménye, mellette egy fűtőhely kéménye, e mellett pálinkafőző szoba, emellett ismét hizlaló istálló, emellett továbbá egy ló és tehénistálló, és ezen egész épület körös-körül kőből, tűzfalakra téglából, a teteje pedig szalufákra, lécekre és zsuppra, és jó állapotban vagynak. Az ökör és lóistálló mellett van egy árnyékszék, az udvaron van egy karkalékos kő kút is az udvara pedig az utca felől hasogatványokkal van bekerítve, kapu nélkül.

55. Azon épülettől felfelé a faluban fordulván van egy vadászház, ahol van egy első szoba, mellette konyha kéményre, mellette egy hátulsó szoba, emellett egy kamra; ezen épületnek falai körös-körül kőből, kétfelül tűzfalakra téglábul, a teteje pedig fedélfákra, lécekre és zsuppra és jó állapotban vannak.

Ezen épületnek felső végében van egy ló- és tehénistálló, fedélfákra, lécekre és zsuppra, a falai pedig téglából vannak. Az udvar körös-körül palánkokkal be van kerítve, és az utca felől deszka kapu is van rajta. A ház végiben van egy jókora kert, mely hasonlóképpen palánkokkal be van kerítve.

Az udavarban van egy bolthajtásos pince, fedélfákra, lécekre és zsuppra.

56. Dudar helységből visszatérvén jöttünk azon dudari határban lévő és Therézia nevezetű urasági majorban ahol is van

a) Schveitzer lakóház, melyen van egy szoba, egy kis konyha kéményre, mellette egy kamra, alatta egy bolthajtásos pince, azon kamra mellett ismét másik kamara, és alatta pince, mely már a birkásházhoz való, azon kamara mellett egy cselédszoba, mellette egy konyha, kéménye mellett ismét egy szoba melybe a birkás lakik, és mindezek egy fedél alatt lévén, az egész épületnek falai kőből és rész szerint téglából szalufákra, rész szerint fedélfákra, lécekre és zsuppra kivévén a zsuppot a többi jó állapotban van.

b) Ennek által ellene az udvarban van egy nagy szekérszín, kő oszlopokra, szalufákra, lécekre és zsuppra padlás nélkül, jó állapotban van.

c) Ezen épülettől napkelet felé van egy nagy hosszú ökör és schveitzer istálló, melynek felső részénél, ahol egy kis kamra van, egy bolthajtásos krumplispince is van. Ennek teteje szalufákra, amannak pedig fedélfákra, lécekre és zsuppra van, hanem az ököristállónak teteje rossz, egyéberánt az épület jó, mivel a falai körös-körül kőből és téglából vannak.

d) Ezen épületnek felső részében van egy nagy hosszú cséplő- és gabonáspajta, kétfelé nyíló nagy kapukkal, a falai körös-körül kőből és nagyobb részint téglából, tűzfalakra, fedélfákra, lécekre és zsuppra kivévén a zsuppját jó állapotban van.

e) Ennek napnyugati részénél van nagy hosszú birkaakol, fedélfákra, lécekre és zsuppra zsuppját kivéve jó állapotban van. Ezen majornak udvara körös-körül az épül falain kívül téglával és kővel be vannak kerítve.

f) Ezen épületnek alsó részén van az udvaron kívül egy völgyben, egy kis folyó kőkút.

g) Ezen épületnek felső részében van egy nagy jó palánkkal körös-körül bekerített gyümölcsös kert.

57. Ezen bekerített majoron kívül napnyugatnak egy dombon van egy cselédház, ahol napkeletről van egy szoba, emellett egy konyha kéményre, emellett ismét egy szoba, emellett ismét a béresek istállója. Ezen épületnek falai sárból, a teteje fedélfákra, lécekre és zsuppra vagynak meglehetős állapotban, hanem a teteje rossz.

58. Dudari helységben egészhelyes jobbágyok vagynak egy, három fertályosok 12.9, félhelyesek 51, fertályosok 76, kik is összesen az újabb urbáriumnak bizonyítása szerint bírnak 58 urbáriális sessiot. Ezen felül pedig a helybeli tisztelendő prédikátor úrnak van egy egész, az oskola mesternek pedig egy fertály sessioja; továbbá a község által is bírattatik 17 holdra való szántóföld, és 8 holdra való kert és rét helyett szolgáló föld. Végre találtatnak ezen helységben 13 házas és 3 házatlan zsellérek.

A Therézia nevezetű urasági majorház mellett pedig vagynak 8 házas zsellérek.

59. Nánán egésztelkes jobbágy 6, háromfertályosok 4, félhelyesek 17, fertályosok 18; kik is összesen bírnak 24? urbáriális sessiot. A helység által bírattatik ?? sessio réttel együtt. Nánán van 56 házas és 10 házatlan zsellér.

60. Therésia majorban a grófné részét képező állatok és eszközök:

Három ökör vasas szekerek, melyeken Török Mihály, Szauer József és Berts Gyuri béresek szoktak járni, hozzávaló és kimutatott hosszú és rövid oldalakkal, 3 vasvillával, nyomórudakkal, jármokkal, láncos tézslákkal, 6 ekével, 6 taligával, 6 laposvassal, 6 csoroszlával, 6 főkötő vassal, 6 ösztökével, 3 vas boronákkal és 3 ökör szánnal együtt.

(Forrás: Nádasdy levéltár MOL. P 507. Okiratok III. 1390. Részlet.)

VI. Dudari nemzetőrök és honvédek 1848–1849-ben

• Bééd János
• Bognár János
• Csőszi Ferenc
• Dömötör Mihály
• Farkas Mihály
• Földesi Sándor
• Horváth Ferenc
• Horváth Sándor
• Jakab András
• Jakab János
• Jakab Mihály
• Jakab Pál Ferenc
• Jakab Pál Sándor
• Kis Jakab Ferenc
• Kis János
• Kis József
• Kis Mihály István
• Kis Péter István
• Kovács Ferenc
• Mazalin János
• Mazalin Sándor
• Nagy Gábor
• Pál Ferenc
• Sánta Jakab István
• Szabó István
• Szabó János
• Szabó János
• Szolga Mihály
• Varga Ferenc
• Závori Pap Mihály

VII. Az 1937-es nemzetközi falukutató tábor résztvevőinek és dudari szállásadóiknak névsora

VIII. A földreform keretében 1924-ben földhöz juttatottak névsora

Az Országos Földbirtokrendező Bíróság 455/1924 szám alatt 1924. január 11-én hozott ítéletében elhatározta, hogy 198 hold 853 négyszögöl kiterjedésű, Dudar határában fekvő területet megváltás útján megszerez, és azt a Dudar községben lakó kérelmezőknek juttatja az alábbi térmértékek szerint. (A táblázatban: 1600 négyszögöl 1 hold.)

(Forrás: MOL-K-184 Földművelésügyi Minisztérium. Általános iratok: Bakonynána, Dudar, Csetény és Bakonyoszlop községek birtokrendezési ügye 1924-29-51352)