Előző fejezet Következő fejezet

Függelék

 

I. A gáti templom építésének engedélye 1750-ben

Gát és Kisbégány községek helvét (református) vallású imaházában 1750. január 22-én vizsgálatot, Oculata Revisiót tartottak. Az erről később, szeptember 3-án készült állami, hatósági latin nyelvű okiratot – mely a beregszászi levéltárban maradt fenn – Magyar László András fordításában közöljük.

Címzettek:

„Méltóságos, Nagytiszteletű, Tekintetes, Nagyságos, Nemzetes és Vitézlő Uraimnak, Fő- és Alispánoknak... és Esküdteknek, valamint minden tisztelt Bereg vármegyei Elöljáró, Báró, Mágnás és Nemes úrnak.”

Az okirat:

„Tisztelt Méltóságos, Nagytiszteletű, Tekintetes, Nagyságos, Nemzetes és Vitézlő Uraim,

Ő Császári és Királyi Felsége bővebben tájékozódván Kis-Bégany (Kisbégány) és Gath (Gát) településeken található régebbi imahelyeik helyett új templomot emelő, Beregszászban pedig a korábbi két külön harangot egyesíteni szándékozó (az iratban szó szerint ez utóbbi áll, pedig a továbbiakból az derül ki, hogy új harangot szerettek volna maguknak) nem-katolikus, helvét hitet vallók kihágásairól és ellenszegüléséről, az előző augusztus hó 31-én kegyesen úgy határozott: a helvét vallásnak Kis-Bégany településen jogtalanul bitorolt nyilvános gyakorlata azonnal megszüntessék, az ott emelt imahely leromboltassék, és a prédikátor elmozdítassék, a helvét hitű lakosoknak azonban a vallásuk nyilvános gyakorlására biztosított két helyen, nem csak hitük megvallására, hanem a keresztelésre, házasodásra és temetésre is, miután az illetékes helyi katolikus plébánosnak ezekért a járandóságot kifizették, lehetőségük nyíljék.

Ami pedig a Gath településen élő helvét vallású lakosokat illeti, továbbá azokat a fákat, amelyeket az új imahely megerősítése végett, előzetes király engedély nélkül összehordtak, mivel a templomot még nem építették fel, hanem az ez ügyben határozó magisztrátusi tiltásnak azonnal engedelmeskedtek, s mivel a vizsgálat alapján kiderült, hogy 1681. évben szabad vallásgyakorlati jogot nyertek, és ugyanezen év 26. törvénycikkelye alapján engedélyt kaptak rá, hogy régi imahelyüket a közelben felépítsék (?, a szöveg itt nehezen olvasható), Ő Magasságos Felsége kegyesen úgy döntött: noha az engedély nélküli építőanyag összehordásáért a vármegyei magisztrátusnak keményen meg kell rónia a nevezett lakosokat, nékik mégis az új imahely (fatemplom) építése a már összehordott anyagokból és gerendákból császári-királyi kegyelemből megengedtessék.

Ami pedig végül az említett beregszászi lakosok merényletét illeti, minthogy az idézett cikkely alapján a nem katolikusoknak azokon a helyeken, ahol szabadon gyakorolhatják a vallásukat, a haranghasználat is engedélyezett. Mivel azonban ez a haranghasználat is a hit ügyéhez tartozik, s minden vallási ügyben általában véve tilos az újítás, Ő Magasságos Felsége kegyesen úgy határozott: az említett beregszászi lakosokat a megyei magisztrátusnak hasonlóképpen meg kell rónia, és kötelezni kell őket, hogy a továbbiakban elégedjenek meg egyetlen haranggal, mert több nem engedélyezhető számukra.

Fent nevezett uraságtok pedig Ő Legszentebb Felségének előbb ismertetett határozatát helyezzék mihamarabb hatályba, gondoskodjanak róla, hogy az említett lakosok e döntést pontosan betartsák, és senki e határozattal soha szembe ne szegülhessen.

Kiadta a Királyi Helytartótanács, Pesten 1750. szeptember 3-án.

Nevezett uraságtoknak szolgálatkész hívei:

Franciscus Esterházy (Ferenc)

Georgius Fabián (György)

Michael Domjics (Mihály)”

II. A község földterülete 1909-ben - művelési áganként és osztályonként

A legértékesebb első osztályba (holdanként 1000 fillér) mindössze 48 hold, a másodikba 526 (700 fillér), a harmadikba a szántóknak több mint a fele, 1409 hold (440 fillér), a negyedikbe 646 (240 fillér), az ötödikbe 59 hold (160 fillér) került. (Összehasonlításul: ugyancsak a beregszászi becslőjárásban az első osztályozású falvaknál az öt kategória a szántóknál 1500, 1300, 950, 700, illetve 500 fillér.)

Gát lakosai összesen 23 katasztrális hold kertet műveltek 1909-ben, melynek tiszta jövedelme 137 Korona (átlag 600 fillér). A falu összes rétje ekkor 482 hold, előbbi értéke 3416 Korona (átlag 709 fillér). Fűtermésük nem volt gazdag, hiszen mindössze 39 hold rét volt első osztályú (1200 fillér), a nagyobb részüket, 265 holdat (800 fillér) a második, 104-et (600 fillér) a harmadik, 60-at (300 fillér) a negyedik, 14 holdat (160 fillér) pedig az ötödik kategóriába soroltak. Ekkor mindössze 12 hold szőlőt műveltek Gáton, kataszteri tiszta jövedelme 240 Korona (átlag 2000 fillér).

A falu földterületének egynegyede – 1575 hold – legelő volt, 3440 Korona haszonnal (átlag 218 fillér). Túlnyomó része, 1319 hold az első osztályba (240 fillér), 215 a másodikba (120 fillér), 41 hold a harmadikba (40 fillér) került a felméréskor. Nádas nem tartozott a községhez. Gát legértékesebb termőterülete kétségkívül az 1438 hold erdő, mely 3957 Korona tiszta kataszteri jövedelmet hozott (átlag 275 fillér). A második osztályba 522 hold erdőt (340 fillér), a harmadikba 790-et (260 fillér), a hatodikba 126 holdat (100 fillér) soroltak. Gáton az egész határ területe ekkor összesen 6213 hold, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 23 192 Korona, az átlag 373 fillér.

III. Gát tisztségviselői, birtokosai, iparosai 1939-ben és 1940-ben

Főjegyző: Árvai Dezső, adóügyi jegyző: Szigeti József, körorvos: dr. Krammer Lajos, községi bíró: Kacsó Ignác, református lelkész: Lengyel Pál, állami elemi iskolai igazgató: Tóth László, tanítók: Balassa Lenke, Bódyné Doktor Irén, Lengyelné Molnár Edit, postamester: Fazekas Anna.

Birtokosok: ifjú D. Bak Ignác 15, ifjú Bak József 11, Bak Károly 10, Kecskés Bak Sándor 13, Bak Viktor 16, Bakos Viktor 12, Hajnali Mihály 16, Hartanal (helyesen: Hartavel) János 15, Hutnik Mihály 16, Iczkovits Samu 12, Iczkovits Jenő 11, Izsovszky József 14, Járó András 30, Járó Gyula 16, V. Járó Sándor 13, Kacsó Áron 12, Kampü (helyesen: Kampó) György 22, Kampü (helyesen: Kampó) János 17, Keszler Samu 25, ifjú Király József 12, Knap László 14, Kozub Demeter 12, özvegy Kszenics Lászlóné 15, „Latorica” Mezőgazdasági Rt., székhelye Munkács 3500, Lőrincz András 13, ifjú Lőrincz Ferenc 12, Lőrincz Zsigmond 10, Nagy Kálmán 14, ifjú Orosz Ferenc 25, Simeg (helyesen: Simek) János 17, Simeg (helyesen: Simek) Mihály 14, Szegedi Mihály 16, Takács (helyesen: Tkács) Mihály 11, Végh Áron 11 katasztrális hold föld. Iparosok, asztalos: Kacsó Lajos, bércséplő: Braun Herman, Iczkovics Sámuel, özvegy Grünfeld Józsefné, Keszler Hugó, Keszler Sámuel, Schwartz Lajos, cipész: Ivánka János, Károlyi Sándor, fuvaros: Nagy Bak Mihály, Végh Lajos, kerékgyártó: Czipf Péter, korcsmáros: Iczkovits Zoltán, kovács: Boldizsár István, Hratik (helyesen: Gnatik) István, Keresztyén László, ifjú Kiss Albert, kőműves: Kovács Emil, Tyuska János, lakatos: Keresztyén Sándor, Nagy Kálmán, mészáros: özvegy Teichmann Mórné. Ipari üzem, malom: Moravetz (helyesen: Moravec) János (12 alkalmazottal, öszszesen 130 lóerős motorokkal). Fűszer- és vegyeskereskedők: Braun Herman, Frischman Ignác, Iczkovics Jenő, Mándy Miklós. Hitel: Hitelszövetkezet, mely kölcsönöket folyósított a gátiaknak, tisztségviselőjét nem közli a címtár. Egyéb: Fekésházy Sándor uradalmi intéző, Münster Tibor uradalmi számtartó.

Az újraegyesülés után két évvel, 1940-ben jelent meg Bereg vármegye ismertetője, mely települések rövid történetét követően a község közigazgatási, egyházi, pedagógiai, kereskedelmi és más adatait adta közre. Azért idézzük, mert az előző évi címtárhoz képest újabb adatokat leltünk benne, másrészt néhány név megnemesíttetett -hy végződésűre. Gát ekkor körjegyzőségi központ, amelyhez Kisgút és Nagygút község tartozott, e falvaknak itt volt a postájuk és a csendőrőrsük is. A kötet Gátról az alábbi időszerű adatokat tartalmazta: Posta: Gát. – Távírda: Munkács. – Csendőrség: Gát. – Vasútállomás és távolsága: Munkács, 15 km. – A község lakóinak száma: 2217. – A község vezető tisztviselői: Árvay Dezső körjegyző, Szigethy József segédjegyző, Juhász Mária közs.(égi) írnok. – Községi elöljáróság tagjai: Kacsó Ignác bíró, Lőrincz Zsigmond h.(elyettes) bíró, Kopasz Gergely és Lőrincz Ferenc esküdtek. – Ref.(ormátus) egyház: Lengyel Pál ref.(ormátus) lelkész. – Állami elemi népiskola: Tóth László igazgató, Kiss Jenő, Lengyel Géza, Balocska Lenke, Bódy Viktorné, Lengyel Pálné tanítók. – Hitelszövetkezet: Moravec János, Bak Károly, Orosz Ferenc. – Orvos: Dr. Krammer Lajos körorvos. – Iparvállalatok: Villanyerőre berendezett malom. Tulajdonos: Moravec János. – 15 holdon felüli föld- és erdőbirtokosok: Latorica mezőgazdasági és ipari rt., Úrbéres közönség, Keszler Sámuel, Ref.(ormátus) egyház, K. Jani András, Moravec János, K. Bak Sándor, Jani Gyula, D. Bok (helyesen: Bak) Károly.

IV. A település földrajzi nevei

A falu nevének eredetmondája: „Rígen, ahol most ílünk, ezt a területet Szernye-mocsárnak hívták. Azér hívták Szernye-mocsárnak, me vót egy nagy tó, améjk mindig kiömlött, és a faluba béfolyt álladóan. Ez a terület nagyon mocsáros vót, és vadállatok tenyészkedtek benne. Rígen a gyerekek nem mehettek mindíg iskolába, az emberek ehatározták, hogy gátat fognak ípiteni. El is készűt a gát, és má nem ömlött ki soha. És kivágták az erdőt, ahol a vadállatok tenyészkedtek, utat csináltak oda. Innen kapta a falunk a nevit, hogy Gát.”

Egy évszázada, a XIX. század utolsó évében Lehoczky a gáti Nyilas-oldalnak és a falu határának többi dűlőnevét is közzétette, így azok fennmaadtak. Ezek száma akkor még elérte a nyolcvanat: Szeg, Felsőmező, Aljföld, Felmenő-aranyos, Farkas-hegy, Rét-oldal, Kerítő, Farkas-hegy fara, Kellő temető mellett, Alsó útnál, Tőkés, Egres, Bikkes, Erdő-mocsár, Hosszú-nyáras, Szállas-pallag, Nagy-földeknél, Reketytye menti, Csonkás útnál, Aszra-fészek, Nyár-bokornál, Jaszinónál, Lébices, Lebetke, Bak homokja, Kesze-láp, Kosaras-ér, Vajda-lápok, Király György-dűlője, Kaszáló, Ösvény, Kata-ere, Folyó-ér-földek, Eppás, Hidelve, Szernye-oldal, Rekettyés-szeg, Doboszló, Zátony, Munkácsi-dűlő, Szállás, Határos-ér, Elvei-mező, Csikos-ér, Lucska-szeg, Kistó, Kerektó, Rekettye-tő, Kis-Nagy-zátony, Kerék-mocsár, Tó-oldal, Égeralja, Berenás, Báturi, Latarszka, Szilvásgorond, Nyárasgorond, Kiskenderes-rekesz, Csáki felett, Nagy-szeg, Víz-hát, Szegi-malom-zug, Tisztás, Ponk, Kunyorgó, Botka, Jaszinó hídnál, Deák-föld, Körtvélyes, Nagy híd-ere, Gáti-szög, Bere-szög, Bisztra-homok, Horka-berke, Farnos, Nyíres, Bíró-szere, Aranyos, Hosszú-nyáras, Krumpliföldek.

A gáti földrajzi nevek felosztása a természetes határok szerint: 1. A Mérce patak, illetve a Fő út bal oldalának a földrajzi nevei: Ás-út, Bak homokja, Bika laposa, Bikkes, Bóhusláz, Csonkási-makkos (szántóföld), Domb-alja, Éger, Erdő-mocsár, Forda, Jászinó, Kasáros-here, Kellő, Lébices, Mocsár (legelő), Rekettye, Sasalja, Tűkés. 2. A Mérce patak bal, és a Fő út jobb oldala: Bahusgyulaháza, Balazsi-legelő, Bilecki, Bódégorond, Égeralja, Eppás, Felül a kanális, Hegy, Hegyes-tábla, Kerek-mocsár, Kerítő, Kupik, Latárca, Méhér-patak, Szeg, Szeg fara, Ta-oldal. 3. A Mérce-patak jobb és a Fő út bal oldala: Doboszló, Gúti-mező, Szerny-oldal, Kis-mező. 4. A Mérce-patak és a Fő út jobb oldala: Bálintháza, Kolonia, Lucska-szeg, Nyilak, Derceni-oldal.

A falu földrajzi mai nevei jelentéstanilag is csoportosíthatók, amikor nemcsak geográfiai, hanem nyelvészeti, lélektani stb. szempontokat is figyelembe veszünk. Ennek következtében azonban egyes nevek több helyütt is szerepelhetnek. 1. Helységrésznevek: Kis-mező. 2. Víznevek: kút, forrás – Iván-kút, Péter-kút, Rossz-kút; patak – Fekete-patak, Kerepecke; folyó – Mérce; mellékfolyó – Kígyósi ág, Derceni ág. 3. Térszínformanevek. 1. felszínnevek: domb – Kubik; gödör – Cigány-gödrök, Kottyanó; lapos rész – Lapos, Forda, a határ távol eső része: Szegalja. 2. helyzetviszonyító nevek: felső – Felső-vég; 3. testrésznevek: hát – Malom háta. 4. Természeti nevek, növényzet: erdő – Csipkés-, Mérges-erdő; növénynevek gyűjtőnévként – Akácos, Nyárfás; jellegzetes birtoklástörténeti emléket őriz – Józsi-makkos, állatvilág: puszta állatnévből képzett alak – Sas-alja, a talaj minőségéről képzett név – Bak homokja. 5. Dologi nevek, műtárgynevek, azaz az ember által létrehozott különféle alakulatok: út – Csíkos-ér, Éger, Nyárfás, Pálma út, Szoros, Tag út. 6. Gazdaságtörténeti nevek, legelő – Bika-lapos, Égeralja, Iváni-legelő, Kerítő, Nyilaki; szántóföld – Bódé, Csonka, Forda, Hegyes-tábla, Kerek-mocsár, Kis-mező, Malom háta; tiltott hely – Tiltó (keskeny átjáró a Mérce-patakon). 7. Birtokosokról elnevezett helyek: személynevekről, családnévi eredetűek – Bak homokja, keresztnevekből keletkezettek – Józsi-makkos, népnevek – Cigánygödrök.

V. Család- és ragadványnevek

1994-ben a falu 2775 magyar lakosa – 837 család – 192 féle családnevet viselt. Ekkor átlag 14,4 személynek volt azonos a famílianeve. A leggyakoribb családnevek: Kacsó (269 személy, 85 család), Lőrinc(z) (260, 79), Bak (175, 52), Király (152, 52), Jaró (127, 37), Heé (115, 34), Bakos (88, 29), Pallagi (68, 21), Bahus (63, 15), Molnár (62, 18). E tíz dinasztia nevét a falu lakosságának a fele, 1379 fő (49,69 százalék) viselte, akik 412 családot (az összes família 49,2 százalékát) alkottak. A nevek eredetét vizsgálva megállapítható, hogy egy részük – 37 – apanévből keletkezett: Ábel, Bak, Bakos, Bakó, Balázs, Balla, Barna, Barta, Bence, Lőrinc stb. Egy másik csoport – 26 név – foglalkozásra, illetve társadalmi helyzetre utal: Bíró, Bodnár, Botos, Hídi, Lakatos, Molnár, Szabó, Varga, illetve Király (valahai helyi vezető, jómódú személy).

Az 1994. évi felméréskor Gát akkori 2775 lakosa 222 féle – 97 férfi és 125 női – első keresztnevet viselt. A tíz leggyakoribb férfinév: Zoltán (110), István (95), Sándor (87), Gyula (74), Béla (71), Ernő (59), László (59), Géza (55), Viktor (40), József (39), Vince (37). Női nevek: Irén (112), Ilona (86), Margit (84), Katalin (77), Éva (59), Olga (58), Mária (52), Jolán(51), Erzsébet (45), Ibolya (39). A keresztnevek öröklődésének vizsgálatakor kitűnt, hogy a faluban mindössze 333 személy kapta az apa, illetve az anya nevét, tehát számuk nem tekinthető jelentősnek. Inkább a mindenkori divat határozta, határozza meg a névválasztást. Jól szemlélteti ezt a szokást táblázatunk, amely húszéves időszakokban közli a keresztnevek gyakoriságát. A vizsgálat idején Gáton élő 1319 férfi közül harminc személynek, az 1456 nő közül pedig 32-nek volt kettős keresztneve. A korcsoportos elemzésből kiderült, hogy az 1917-1956 közötti időszakban volt jellemző a faluban a kettős keresztnév használata. Közben, 1945 után, évtizedekig sokan arra is figyeltek, hogy régi magyar utónevet – Zoltán, Géza, Attila, Csaba, Zsolt, Ibolya vagy a Vörösmarty Mihály alkotta Csilla stb. – adjanak a gyermekeiknek. Mindenekelőtt azért tettek így, hogy ne lehessen lefordítani a keresztnevet orosz vagy ukrán nyelvre – például Pál = Pável, illetve Pavlo –, mert akkor a hatóságok így anyakönyvezték.

Az asszonynevekkel Király Katalin külön nem foglalkozott dolgozatában, mert Gáton is házasságkötéskor a feleség többnyire felveszi a férje vezetéknevét. Ezt a gyakorlatot több mint fél évszázada, Kárpátalja szovjet katonai megszállása, 1944-1945 fordulója után hatósági intézkedéssel vezették be orosz mintára, ahol a férj családnévéhez „hozzákötik” a feleség keresztnevét. Egy példa: Kovács József nőül veszi Szabó Ilonát, az új asszony neve Kovács Ilona. A történeti Magyarországon 1918-ig, illetve a megkisebbedett Ung, Bereg, valamint Ugocsa vármegye, és a hegyvidéken elterülő Kárpátalja 1938 és 1944 közötti, újbóli hazánkhoz tartozása idején az asszonyok a házasságkötés alkalmával a férjük nevét vették fel -né képzővel. Az előbbi korszakot megelőző két évtizedben – amikor Kárpátalja, 1919 és 1938/1939 között, Csehszlovákia része volt – a hivatalos hatósági gyakorlat szerint az asszonyok családi nevéhez -ová végződést írtak. Az 1990-es évektől terjedt el az a szokás a faluban, hogy egyes fiatalasszonyok megtartják leánykori vezetéknevüket. Például: Bak Judit (férje Lizák Tibor), Harsányi Erika (férje Kacsó Csaba), Lőrincz Erika (férje Márton István). A felméréskor mindössze kilenc ilyen eset fordult elő. A születendő gyermekeket azonban az apa családnevén jegyeztetik az anyakönyvbe.

A sok azonos családnév miatt Gáton igen elterjedt a ragadványnevek használata. Napjainkban is alig akad olyan ember a faluban, akinek ne volna valamilyen megkülönböztető neve. Király Katalin összesen háromszázkilencven ragadványnevet gyűjött össze a faluban. Megállapította, hogy Gáton az öröklött ragadványnevek vannak túlsúlyban az új keletűekkel szemben. Feltűnő, hogy 207 csúfnév – 56 százalék – nem kapcsolatos a megnevezett személyekkel, kisebb részük – 183 – kötődik csak adott egyénekhez. Legnagyobb számban az apa kereszt-, ragadvány-, vagy becenevének segítségével alkotott csúfnevek fordulnak elő, összesen 156. (Baszoráti Barnus, Berena Berti, Bíró Károly Viktor, Boglya Ernő, Bőrös Béla, Brinyusz, Broving, Bizser Ilus stb.)

Legtöbbször a megszokottól eltérő testi tulajdonságok alapján – például Szúnyog (igen sovány ember), Kondor (göndör hajú) – vagy foglalkozás – Moslékos (állatetető volt a kolhozban), Futurás (a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt., közismert nevén a Futura kárpátaljai fiókjának a helyi alkalmazottja volt a magyarok alatt 1938 és 1944 között) és így tovább – adták a ragadványneveket a faluban. Ezek általában apáról fiúra szálltak, lánygyermekek csak ritkán örökölték. Az egyik gáti történet szeint a községben élt valamikor a selypítő, Pösze Bak Mihály, aki a faluba beköltözött valamennyi új lakónak ragadványnevet adott. Egyik alkalommal valaki nem akart ebben a megtiszteltetésben részesülni. Azt ajánlották neki, hogy a kocsmában fizessen egy áldomást Bak Mihálynak és akkor nem kap csúfnevet. Amikor Pösze Bak már alaposan felöntött a garatra, megvigasztalta a fiatalembert: – Ne félj, fiam, nem adok neked nevet. – Azóta a hajdani ifjú leszármazottait Nefélj ragadványnévvel illetik a faluban.

A személlyel kapcsolatos nevek közül a testi tulajdonságra, fogyatékosságra, külső jegyekre utaló nevek a gyakoriak, ezek száma 59. Néhány példa: B. T. – Babaláb, gyakran fáj a lába. K. G. – Brazil, sötét a bőrszíne. B. K. – Csimbók, alacsony termetű férfi. M. Gy. – Csúszka, beteg lábával szinte csúszkálva járt. V. L. – Dájláb, sántítva megy. K. Gy. – Dinnyefejű, nagy feje van. J. G. – Fanyövő, fizikailag gyenge alkat. K. B. – Füles, nagy fülei miatt kapta ragadványnevét. B. Z. – Gömő, kis növésű férfi. H. Cs. – Göndör, hullámosan csavarodik a haja. H. V. – Görbehátú Vince, magas termetű, aki mindig meghajolva jár. K. T. – Görbelábú Kis Tiha, alacsony növésű férfi, akinek a lába is fáj. K. Gy. O. – Hasas, nagy pocakja volt. L. I. – Hirzag Irma, édesapja és ő maga is soványak voltak, ezért nevezték őket Hirzagnak. K. A. – Hosszú Ati, magas a termete. K. M. – Jegesmedve, fájós lábú férfi, aki emiatt nehézkesen lépked, mint a jegesmedve. L. E. – Kapa Ernő, magas, hosszú férfi, mint a kapa nyele. B. E. – Kapafogú, nagy fogaitól kapta ragadványnevét. C. Ö. – Kékorr, hidegben szinte megkékül az orra.

A gáti ragadványnevek nemzedékről nemzedékre való öröklődése elsősorban azzal magyarázható, hogy e nevek fontos megkülönböztető szereet játszottak a mindennapi életben, a társadalmi érintkezésben, mivel sok az azonos családnevet viselők száma.

Családnevek

száma

Személyek

százalék

Családok

 

 

száma

százalék

Kacsó

269

9,69

85

10,1

Lőrinc

260

9,37

79

9,4

Bak

175

6,33

52

6,2

Király

152

5,47

52

6,2

Jaró

127

4,57

37

4,4

Heé

115

4,14

34

4,0

Bakos

88

3,17

29

3,4

Pallagi

68

2,45

21

2,5

Bahus

63

2,27

15

1,7

Molnár

62

2,23

18

2,1

Összesen:

1379 fő

49,69

412 család

49,31

 

A tíz leggyakoribb férfi és női keresztnév és korcsoportok szerinti megoszlásuk Gáton

Keresztnevek

–1916

1917– 1936

1937– 1956

1957– 1976

1977– 1993

Összesen

Zoltán

6

32

35

37

110

István

4

8

35

48

95

Sándor

17

20

30

20

87

Gyula

2

15

21

25

11

74

Béla

11

20

21

19

71

Ernő

5

30

12

12

59

László

2

8

30

19

59

Géza

1

4

29

11

10

55

Viktor

1

14

10

7

8

40

József

1

4

11

18

5

39

Vince

8

21

7

1

37

Irén

3

29

36

36

8

112

Ilona

2

23

45

13

3

86

Margit

1

26

35

16

6

84

Katalin

10

25

42

77

Éva

1

19

28

11

59

Olga

6

36

9

7

58

Mária

3

7

9

24

9

52

Jolán

1

21

22

7

51

Erzsébet

2

13

13

15

2

45

Ibolya

1

18

17

3

39

 

VI. Gyermekmondókák és játékdalok

Tenyeresdi: Ez elment vadászni, / ez hazahozta, / ez megsütötte, / ez megette, / ennek meg nem maradt semmise. – Ha új gyümölcsöt esznek: Újság hasamba, / betegség pokolba! Árulkodóra: Árulkodó Judás, / kell egy macskatojás? – Vagy: Kell egy büdös tojás? – Névcsúfolók: Aladár! / A fazákba (fazékba) szaladgál. / Bence! / Kihűlt a kemence. / Elek! / A seggi meleg. / Katica! / Karmoljon meg a cica. / Lackó! / Pipadohány zacskó! / Sándor! / Gatyába táncol. / Felesége bugyiba, / Úgy mentek a moziba. / Vince! / Tele van a pince! / Zoltán! / Tököt visz a hátán! Pulykacsúfoló: Szebb a páva, mint a pulyka, / mert a pulyka véreshurka, / mert a páva aranyos, / és a pulyka haragos. / Lyu-lyu... – Ha hó esik: / Esik a hó, / ázik a ló, / seggen csúszik / az igazgató. – Labdázó: Megy a labda vándorútra, / aki tudja, meg ne mondja. / csila-csala-mádé, / rothadt karalábé. / Jöhet a kiskutya keresni. / Vagy: Szaladj ki te nagyszájú! Lepkére: / Szállj le lepke, / babot adok. / Ha megeszed, / többet adok. – Homokozó játék: Ennyi tetű vót a hajamba, / ennyit anyám kiszedett, / ennyi pedig megmaradt. – Lovagoltató: Hőc, hőc katona, / ketten ülünk egy lóra, / szénát, zabot a lónak, / abrakot a csikónak. Harag: Örök harag, / míg a kiskutya / meg nem harap. – Majmolóra: / Utánozás, majomszokás, / nyald ki a kisborjú / korpás jukát. – Esik az eső: Süt a nap. / Paprikajancsi / mosogat. / Hát a mókus / mit csinál? / Hasrafekszik, / úgy pipál. – Újabban hozzámondják: Nem kén néki / pipázni, / csak egy pofont / levágni. – Méhecskére: Mézzel kínál erdő, berek, / nem üldöznek rossz emberek. / Szállj, szállj, szállj, / kis méh, meg se állj! – Kiszámolók: 1. Csiripelnek a verebek, / egy kanitu pinát kérek. / Inc, pinc, Lőrinc, / te vagy odakint. 2. Gyertek lányok, iskolába / öltözzetek papruhába. / Inc, pinc, lakatos, / tied ez a bikafos! 3. Etyki, petyki, / haladj ki, /a nyavalya / törjön ki. 4. Piros kendő pi-pi-pi, / az alatt van valami. / Két kisegér meg egy nyúl, / elszaladt az ifiúr. 5. Szőrös töki van a légynek, / ha nem hiszed, gyere nézd meg. / Inc, pinc, Lőrinc, / te vagy odakint. 6. Dib-dáb, daruláb, / nem menj arra / tarka kutya / mezítláb, / mert feldöf a bika. / A bikának négy a lába, / ötödik a farka, / farka alatt szuszogója, / a te orrod a dugója. (Czébely Lajos gyűjtése.)

VII. Locsolóversek

„Ma van húsvét napja, / másod éccakája. / Jól tuggyátok / Kinek első napján / Jézus feltámadván, / dicsőségre. // Már a madarak is / hangicsálnak ők is, / vigadoznak. / Termő fák újulnak, / szép lánykák vidulnak, / virágoznak. // Krisztus Urunk ríégen / e fődön éltében, / gyermek korba / vette bé szokásba, / húsvéti napokba, / ünnepekbe. // Márija, Zsuzsánna, / Rebeka, Borbála / kegyes szüzek, / felkelvén az ágybúl, / cifra nyoszojából / nem sokára. // Hímes tojás lészen, / tizenkét pár készen / mi számunkra. / Mert, ha nem úgy lészen, / vízi puskánk készen / jól tuggyátok. // Ablakidbé tartom, / ha rejátok lövöm, / mind össz’ áztok. / Ezután kévánok / szíép áldást rejátok / az Istentűl. // Isten álgyon jókkal, / koronázzon sokkal / Éltetekbe! / Végre jaz egekbe, / vigyen fel a mennybe, / Dicsőségbe! (Pálóczi Horváth Lajos gyűjtése.)

1. Mária Magdolna zokogva, könnyezve / siratták a Mestert, világ Megváltóját, / s jöttek, a Szent testét bebarzsamozzák. / De bámulva látták, hogy üres a koporsó, / az angyalok ajkán isteni szó: / Holtak közt az élőt miért keresitek, / feltámadott Jézus, ímé örvendjetek! / Örülj hát, keresztény, midőn ezt elérted, / hogy a szabadulás napját megérted. / Ez az ünnep néktek ojan boldog legyen, / hogy ne érje házatokat semmi veszedelem! 2. E húsvéti locsolózás, / ez már nékünk régi szokás. / Nőljenek a sok szép lányok, / mint a kerti tulipántok. / Szívembő kívánok, / egy pár tojást elvárok! 3. Én kis kertész legény vagyok, / virágokat locsó gatok. / Asz’ halottam a faluba, / itt is van egy bazsarózsa. / Szabad meglocsolni? 4. Kicsi vagyok, székre állok, / onnét nagyot kiátok. / Ha nem adnak tojást, / lefosom a padlást! 5. Kőjjetek fel, lányok, / arany nyoszojából! / Ha nem adják a pár hímest, / Kész a vízipuska. / Tarka dunna, tarka párna, / minden csupa víz lesz. / Szabad meglocsolni? 6. Itt is van szép kisjány, / nekem hímest adjon. / Szemem közzé nézem, / tőlem ne szaladjon. /Ha megajándékoz / egy pár hímessel, / úgy beszélek véle, / mint szerelmesemmel. / Szívemből kívánok, /egy pár hímest elvárok! (Czébely Lajos gyűjtése.)

VIII. Vőfélyversek, lakodalmi rigmusok

A násznép éneke az esküvői menetben: Mikor megyek a templomba esküdni, / egyik könnyem a másikat ott íéri. / Jaj, Istenem, kivel kee megesküdni?! / Kit a szívem sosem tudott szeretni. / Mos’ visznek el az anyám udvarárúl, / hull a könnyem mindkét piros orcámrúl. / Úgy megyek el, mint egy szegíén’ vándorló, / Kinek az íélete sajnálni való. / Aggyon Isten íédésanyám jovestét! / Hazahoztam egy szíép barna menyecskíét. / Nem is csak azíér’ hosztam, hogy szerettem, / Íédesanyám könnyebbsíégét kerestem. (Pálóczi Horváth Lajos gyűjtése.)

Leánykikérő a szülőktől: Van egy feletlen galambunk, / ennek akarunk párját találni. / A feletlen galamb rászállott a házra, / úgy gondoljuk itt van a galamb másik fele. Egy másik változat: /Adjon a jó Isten / szerencsés jó estét, / szerény hajlékokba / boldog békességet. / Forró szeretettel / jöttünk mi e házba, / amelyre szálljon / a jó Isten áldása. / Küldötte vagyunk / egy szép ifjúnak. / Talán már ösmerik / X. Y.-t. / Ekképpen indult el / egykor Eliézer (próféta), / s megtért atyjához / egy szép feleséggel. / Mi is megkérjük / a jó édesapát, anyát, / hogy hozzá adja-e / a jelölt ifjúhoz a lányát?

Lakodalomba hívogató: Megkövetjük kellő tisztelettel, / mellyel e házhoz belépni mertünk. / Azért, mert áldott küldöttek vagyunk, / X. Y. vőlegénynek, / és X. Y. menyasszonynak / vőfélyei vagyunk. / Délelőtt (délután) ... órakor / megyünk a szent esküvőre. / Esküvő után a lakodalmas házhoz, / egy kis vacsorára. / Egy pár pohár bornak elfogyasztására, / egy pár tréfaszónak elbeszélésére. / Szíveskedjenek megjelenni!

Kisvőfélyek kikérő verse a menyasszonyos háznál: Békesség e háznak, jó napot kívánva, / én itt a vőlegény követeként állva. / A vőlegény nekem úgy adta szavát, / szépen megkérem kedves menyasszonyát, / kalapunkra ékes bokrétát adni, / lobogós kendőnket pálcáinkra rakni. / Így hát felkérem a vőlegény nevében, / hogy pálcáinkat, kalapjainkat / díszítse fel szépen.

A nagyvőfély verse menyasszonytánc előtt: Tisztelt vendégeink, egy kis hiba történt, / házunknál e mai szent napon. / Óh nem, nem a borunk akadt el a csapon. / Ha az volna a baj, helyrehoznánk talán, / jó nagy lyukat fúrnék a másik oldalán. / Sem a végrehajtó nem járt itt minálunk, / e mai nap a házunknál még csak fináncot sem láttunk. / Hanem Isten neki, kimondom hát végre: / Menyasszonyunknak leválott az egyik cipője. / Mi, kik itt vígadunk, kiket nem ért semmi, / tudnánk-e iránta szívtelennek lenni? / Hadd adjon mindenki, amennyit bír zsebje, / hadd jöjjön meg menyasszonyunknak a kedve. / Emitt áll előttem a menyasszony, / hogy menyasszony-fejjel még egyet mulasson. / Mindenkinek egy nótát juttasson, / az ajándékból új cipőt varrasson. / Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát, / De le ne tapossák a másik cipője sarkát! / Gondoljanak arra, hogy drága pénzért vette, / és aztán tömjék meg tíz markát! / Az asztal közepén van egy üres tányér. / Előbb a keresztapa táncol, a többi meg ráér, / addig készüljenek fel egy pár rubelér(t)! / Húzd rá, zenész, húzd rá híres Rákóczi-nótád! (Király Katalin gyűjtései.)

IX. Sírfeliratok

Gát temetőjében Kirner A. Bertalan két sírfeliratot jegyzett fel dolgozatában. Mindkettő 1938-ban készült, és a két elhunyt – az idősebb férfi, illetve a legényke – egy napon távozott az élők sorából. A fejfák felirata a következő:

1. Ohalandó Emb / ertekincs = ezen / Sirra = kialat = itt / Nyugszik = K a / cso

= Mihay por / a = Ki élt 59 évtt / Nejéve = Jaro / Agnesz sel = 38 / evet = Meghal / t = Márcz ius / 20 adikán / Béke legyen / pora ifelett. A hat évtizeddel ezelőtt készített két sírfelirat mai olvasata: Óh, halandó Ember / tekints ezen sírra, / ki alatt itt nyugszik / Kacsó Mihály pora. / Ki élt 59 évet, / nejével Járó Ágnessel 38 évet. / Meghalt március 20-án. / Béke legyen porai felett.

2. Josz űleim / bánatara le / szaltam en e / zen sirba Ja / rogeza volt / a nevem Csak /16 évet éltem / Akor lelkem / égbe szálot / ottalált bol / dog orszá got / Meghalt III ho / 20 ik. = / 1938. Mai olvasat: Jó szüleim bánatára, / leszálltam én ezen sírba. / Járó Géza volt a nevem, / csak 16 évet éltem. / Akkor lelkem égbe szállott, / ott talált boldog országot. / Meghalt 1938. III. 20-án. Gyűjtésében Kirner A. Bertalan megjegyezte, hogy 1962-ben a gáti temetőben még volt „egy szép, vasból öntött síremlék: Osváth Amália, 1835- 1872”. (Kirner A. Bertalan gyűjtése)

A sírversek többnyire az elhunyt, illetve a hozzátartozók búcsúját közvetítik. Kis hányaduk bibliai idézet, amelyek reményt, üzenetet, Isten figyelmeztetését közvetítik az élők számára, mint az alábbi kettő: Mert tudom, / hogy az én megváltóm / Él és utoljá / ra az én porom / Felett megáll. (Jób könyve, 19. fejezet, 25. vers.) Vigyázzatok azért / mert nem tud / játok, mely ó / rában jön (jő) el / a ti (U)uratok. (Máté evangéliuma, 25. fejezet, 42. vers.)

A feliratok szövegének többsége világú tartalmú, mégis gyakran utalnak Istenre és Jézus Krisztusra: Ha sírodnál megálunk, (!) / A bánattól majdnem elmúlunk, / Ha az ígéret nem volna szent, / Hogy Krisztus majd mindenkit megment.

A vizsgált sírversek egy része közli a halál okát, nemét, módját: Veréb Béla volt a nevem / 48 évet éltem. / Szerencsétlen volt halálom, / Jézusom megtalálom.

Más fejfák a hátramaradott hozzátartozók hitéről vallanak egy másik, nem földi világban, ahol újra találkozhatnak majd szeretteikkel: Nem sírunk, mert nem örök a válás, / Hiszük (!), hogy lesz viszontlátás. (Borsos Balázs és Penckóferné Punykó Mária gyűjtései.)

X. Gáti betlehemes játék

A játékban a következő szereplők vesznek részt: két angyal, két hordozó, akik a bábokat mozgatják, két pásztor, az Öreg, Heródes és a Halál. Az angyalok fehér gyolcs leplet és inget, ezüst színű süveget viselnek, az oldalukra fakardot tűznek. A pásztorok, valamint az Öreg fehér, bőszárú rojtos gatyában, s ingben szerepelnek, az Öreg gubát is magára kanyarít. Kezükben hosszú botot tartanak, amelyre csörgőket szereltek. A betlehemet fából és kartonból készítik. A bábjátékhoz Heródes, illetve a Halál vagy Ördög alakját az éppen kéznél lévő anyagokból eszkábálják össze.

Szereplők: I. Angyal, II. Angyal, I. Hordozó, II. Hordozó, I. Pásztor, II. Pásztor, Öreg, Heródes, Halál.

(Két Angyal jön be kivont karddal.)

Angyal: Jó estét, gazduram! / Ide hallgassanak, / pajtásaim a betlehemmel /odakinn maradtak. / Be is szólítanám őket, / ha hagynának, s ezért / meg nem haragudnának.

Házigazda: Szabad! Gyertek be!

A Hordozók beviszik a betlehemet, miközben énekelnek: Mennyből az angyal...

I. Pásztor: Adj Isten jó estét! Lám, én is itt lennék! / Pajtásom keresem, sehol nem lelhetem, / de egyet füttyentek juhászok módjára, / tudom előkerül, szívem fájdalmára. / Gyere be, Pajtás!

II. Pásztor: (bejön) Szervusz, kedves jó Pajtásom! / Fényességben jársz, mint látom. / Már egy órája kereslek, / Végre hogy megleltelek! / Te itt az angyalok közt, / ünneplő ruhádban sétálgatván, / elfeledvén nagy kárunk: / Hogy szerteszét szaladt a nyájunk. / Nagyon kérlek, magyarázd meg, / Mitől ijedtek meg!

(A két pásztor a botjával ütemesen dobogva körbejárja a betlehemet.)

Ének: Pásztorok, keljünk fel, / Hamar induljunk el / Betlehem városába, / rongyos istállójába. / Siessünk, ne késsünk, / hogy Urunknak / tiszteletet vihessünk. / Tehessünk, / mert az éjjel a jászolban / Szűz Mária gyermeket szült / a szénán, a szalmán. / Tehén, szamár melegíti / párájával, / Szűz Mária ápolgatja / két karjával.

II. Pásztor: Erdőségben, mezőségben jártam. / Ott egy nagy ordas farkassal / találkoztam. / Attól annyira megijedtem, / hogy öregapámról meg is / Feledkeztem. / No, de sebaj, egyet füttyentek, / kettőt kurjantok juhászok módjára, / ő is megérkezik karácsony napjára. / Gyere be, te vén Öreg, / jól tartlak téged sörrel, / borral, pecsenyével, / fészkes, fekete fenével.

Öreg: Bemennék, de nem tudom, / hon nyílik az ajtó!

I. Pásztor: Ott nyílik a sarkánál.

Öreg: A sarkánál, Tiszaszalkánál?

II. Pásztor: Nem ott, a sarkánál!

Öreg: Na jó, akkor bemegyek. (Belép.) Jó estét, fiaim! / Ti itt esztek, isztok, dorbézoltok, / a kedves, jó öregapátokról / nem is gondoskodtok. / De ha előveszem azt a / hétmázsás buzogányom, / úgy elnáspángollak benneteket, hogy magam is megbánom. / Most már többet nem is beszélek veletek. / Itt van az én helyem, rögtön lepihenek.

(Az Öreg lefekszik a földre. Közben a betlehemben zajlik a bábjáték.)

Heródes: Én vagyok Heródes, / nálamnál nagyobb úr / nincs e világon. / Nem félek senkitől, / még a haláltól se.

Halál: Nem félsz senkitől? / Még a haláltól se? / Heródes hagyj fent / az uralkodással, / Te már úgy is / Az enyém vagy!

Ének: Juhászim, pajtásim, / deg elaludtatok. / Ennél a szép nyájnál / egyedül hagytatok. / Juhászság, pásztorság, / mezei gazdaság, Betlehembe!

I. Angyal: Glória!

I. Pásztor: Hallod, Öreg, angyal szól!

Öreg: Hallom, hallom, hogy a kolbász / Füstölődik a kéménybe! / Ha felkelek, mind megeszem!

II. Angyal: Glória!

II. Pásztor: Hallod, Öreg, angyal szól!

Öreg: Hallom, hallom, hogy kukorékol / a kokas a háztetőn! / De ha fölkelek, kitekerem a nyakát!

I. Angyal: Glória!

I. Pásztor: Hallod, Öreg, angyal szól!

Öreg: Hallom, hallom, hogy dübörög / a bot a hátamon. / De ha felkelek, a tietekhez verem!

II. Pásztor: Kelj fel, Öreg, menjünk Betlehembe!

Öreg: Tán abba a vén tehenbe!

I. Pásztor: Nem, Öreg, nem, Betlehembe!

II. Pásztor: Tudsz-e imádkozni, Öreg?

Öreg: Nem tudok, taníts meg!

II. Pásztor: Mondjad, Öreg: Atyádnak!

Öreg: Ne szaladj annak a vastag fának!

II. Pásztor: Mondjad: Fiúnak!

Öreg: Fiaim a betlehem körül állnak.

II. Pásztor: Szentlélek.

Öreg: Ne vedd el, szenteld meg, szenteld meg, / Jó lesz mi kettőnknek!

II. Pásztor: Ámen!

Öreg: Állj meg, állj, ha nem állsz, hát ülj le!

Ének: Pásztorok, pásztorok, örvendezve / Indulnak Jézushoz, Betlehembe. / Boldogan hódolni a Kisdednek, / Ő hozott váltságot az embernek. / Angyalok szózata minket is hív, / értse meg ezt ma minden hű szív. /Istennek Szent Fiát mi is áldjuk, / mint hű pásztorok, magasztaljuk.

Ének: (mindannyian) Nosza, nosza, jó gazda, jó gazda, / Bocsáss minket útunkra! / Házadra, magadra, / szálljon Isten áldása!

Mind: (Kiáltják elmenőben.) Kellemes karácsonyi ünnepeket!

 

  
Előző fejezet Következő fejezet