Előző fejezet Következő fejezet

Geszt község történeti múltja

 

Geszt község a Viharsarokban, Békés megye keleti részén fekszik. Keleti és déli határa Románia, nyugaton Mezőgyán, északon pedig Zsadány és Bihar-ugra. A második világháború előtt Bihar megyéhez, a cséfai járáshoz tartozott. A járásbíróság székhelye Nagyszalonta volt.

„Nevével 1213-ban találkozunk először a váradi regestrumban, amikor Mike akkori bihari ispán ítéletet mondott több innen kikerülő bűnös felett. 1220-ban Guezt, 1458-ban Gezth, 1475-ben Eghazasgezth, Kysgezth, 1485 körül pedig Naggezth elnevezésekkel találkozunk. 1401-ben két utcájáról tesznek említést...

Határát különböző elnevezésű puszták alkották, mint Vátyon, Baglyos, Szik, Bogyoszlóháza, és Radvány; Begécs puszta 1271-ben Beges néven, mint falu szerepel. Bogyiszlóháza pusztát egyik 1458. évi oklevélben Bo-diszlóháza néven, mint falut találjuk." (L. Dr. Maday Pál: Békés megye története 180. o. 1-2. bekezdés.)

Az Anjouk korában feltehetően adománybirtok. I. Rákoczi György Geszti Gábornak adta. A későbbi tulajdonosok sorában megemlíthetők az Irázi, Bagdi, Tárnok, Zsoldos, Nagy és Erdei nevű nemesi családok. (Kései utódaik ma is viselik ezeket a neveket.) A település lakosai kezdettől fogva mind magyarok voltak. A reformáció hatása a 16. század első felében jelentkezik, ekkortájt válik protestánssá Geszt népessége, elfoglalva a régi katolikus templomot. „E templom alapjaiban ma is fennáll, bár a XVIII. század elején teljesen átalakították." (L. Dr. Jekelfalussy József: Magyarország helységnévtára 1895.)

A török pusztítás megismétlődő káros nyomait egyébként a szívós életösztön és a hitbuzgalom többször is eltüntette. A Rákóczi-szabadságharc után a település birtokjogáért több főúr pereskedett. A királyi táblán folyt pert végül is Tisza László 1759-ben nyerte meg, és 1766. augusztus 9-től birtokolta. (Dr. Jekelfalussy szerint 1761-től.)

Nagy Sámuel krónikás jegyző feljegyzése szerint, aki a XIX. század elején 38 esztendőn át a falu nótáriusa, a Tisza család birtoka Borosjenőben volt.

Mezőgyán helységek, továbbá Iklód, Mátéháza, Nagy- és Kis-Gyantc, Vátyon, Bogyiszlóháza, Kis-Geszt, Begécs, Kis-Radvány, és Csegőd birtok-jogát.

Gesztnek 1850-ben 1330 lakosa volt. Ekkor Fekete-Gesztnek is nevezték. (Itt érdemes megemlíteni Nagy Sámuel feljegyzéseit. Krónikája szerint 1401-ben már Zsigmond király és említést tesz a Fekete famíliáról, továbbá a krónika név szerint Fekete Istvánról ír, aki 1628-ban a törökök elől Vátyonba, majd véglegesen Gesztre menekült: a település ennek alapján családjától kapta előnevét.) „Határa 4000 m holdat tett ki; fele szántó, fele pedig kaszáló volt... 32 úrbéri egész telke volt; az uraságnak pedig 750 mh szántója és ugyanannyi kaszálója. A fekete földű határ általában jól termett." (Dr. Maday i. m. 180. o.)

A grófi címet viselő Tisza család csaknem kizárólagos ura lett a geszti határnak, ami végső soron meghatározta a falu gazdasági és társadalmi fejlődését is. A település határterülete a két világháború között némileg növekedett, bár ebből a helyi agrárproletárok nem részesedtek. 1935-ben a jelentősebb birtokosok sorában találjuk özv. Fráter Emilnét, a nagyváradi rk. káptalant, gr. Tisza István örököseit és Rakovszky Ivánt, mint bérlőt. Ugyanakkor Geszt község mindössze 127 kh, a legeltetési társulat pedig 900 kh földterületet birtokolt. A megmaradt parcellákon kis- és középparasztok éltek, közülük többen kénytelenek voltak urasági cselédként szolgálni. A geszti agrárproletárok harca aratósztrájkok, munkamegtagadások és szabotázsok formájában jelentkeztek; mozgalmukat a csendőrök kíséretében Berettyóújfaluban és Sarkadon vizsgálták ki.

 

A község belterülete

 

Az utcák elnevezésével már 1401-ben találkozunk. Mindössze két utca: „Kétsor", ül. „Egysor". A letelepedés formája adja az elnevezés eredetének kulcsát.

A kétsor a Horthy-rendszer alatt vette fel gr. Tisza István nevét. A II. világháború után a községházától nyugatra eső szakaszát Kossuth Lajos utcának, a keleti szakaszt Petőfi Sándor utcának nevezték el. Az egysor vonalához tartozik a kastély. A mai (előbb József Attila) Arany János utca a két világháború között az „öreg miniszterelnök", azaz Tisza Kálmán nevét kapta. Keleti részén nyolc beépített és egy üres telek húzódik. Ez a „Zöldfás". Még a fiatalok közül is sokan így emlegetik. A Zöldfásnál szélesedik ki a „Tiszta víz" (1. később!) árterülete, rendeltetése szerint vízfelfogó. Maradéktalanul jelzi a szárazságot, de a vízbőséget is. A parton és az árterületen is rendszertelen facsoport zöldell. (Akác, ácel, olaj, fűz.) Az egysor vonalát követi a kanális, partján valamikor jegenyesorral. A házak előtt akácsor is volt, a község villanyosítása idején ez is eltűnt, illetve megtörpült. A kastélytól keletre mutató impozáns fasor volt a helyi „Bois": az öreg szemtanúk egész sora mesélhet a reggeli sétalovaglásokról. Az egysor nyugati folytatása észak-déli irányban kanyarodik el. Valamikor ez volt a Kotszeg, most Szabadság utca. Emberemlékezet óta itt éltek a cigányok. Az utca végét Cigánygödörnek is nevezték, egy fűzfákkal szegélyezett árok tanúskodik az elnevezés hiteléről.

s-Geszt nagyrészt új település. A Korhány patak választja el Nagy-Geszttől. A lakosság növekedésével ezt a területet osztották ki házhelynek. Legjelentősebb utcája a mai Ady Endre utca; a II. világháború végéig Horthy miniszterelnökéről, gr. Bethlen Istvánról nevezték el. Ezzel párhuzamosan települt később a Liget utca. A házak ablakai nyugatra, az Iklódi pusztára néznek. Ugyancsak ezen a részen, de már kelet-nyugati irányban húzódik a falu legfiatalabb utcája: a Rákóczi utca. Mintegy fél évszázados múltra tekint visz-sza. Az Ady Endre utca elkanyarodó folytatásának tekinthető a temetőig nyúló 2-3 beépített telek.

A két főútvonalat sikátorok (gátak) kötik össze. A határba irányuló sikátorok száma öt; három a kétsorról, kettő az egysorról indul. A központ felé haladva, immár a Korhányon innen, jobbra vezet a Szőlőskerti sikátor. Ezen lehet leginkább megközelíteni azt a 10 kh területű kertet, mely szőlővel és gyümölccsel van betelepítve. Maga a sikátor dűlőútban folytatódik. Csaknem szemben a Szőlőskerti sikátorral találjuk az első összekötő utcát: ez a Juh-gát. Tulajdonképpen a Szabadság utcával köti össze a kétsort, ill. az egy-sort. A juhokat ezen a gáton terelték a legelőre.

A következő összekötő utak elnevezése többnyire kapcsolatban van egy-egy érintett létesítménnyel vagy lakással. A főúttól jobbra pl. az Óvoda sikátor az intézmény régi helyére utal. Szűk kis sikátor ez, csak gyalog vagy kerékpáron jutunk ki belőle a határra. Az Óvoda sikátorral szemben keskeny átjáró köti össze a két főutat. Valamikor Kispalló volt a neve, ugyanis járda híján lefektetett deszkákkal teremtették meg az összeköttetést. Jó fél évszázada Gellén sikátorként ismeri a lakosság. Hosszú éveken át itt lakott Gellén Imre, ő a névadó. A Kispalló északi folytatásának is tekinthetjük a Lunkán sikátort. Lunkán István hajdani házát az uraság megvette és lebontatta, hogy kijáró helyet biztosítson a nyugati fekvésű földterülethez. A községháza és a parókia között a parkszerű templomkerten lehet megközelíteni a kastélyt. Templomkerti lejáró a neve.

A következő összekötő sikátor egyben a főutca névválasztója, ugyanis ettől kezdve Petőfi Sándor nevét viseli. A kis utcának is ez a hivatalos neve, bár sokan ma is Csendőr sikátornak nevezik. A sarki L alakú épület a második világháború végéig csendőrlaktanya volt, majd évtizedeken át a községi könyvtárnak adott helyet. A falu központjától kelet felé haladva, jobbra az első lekanyarodásnál van a Csörsz sikátor. Bal oldalán látható a Csörsz nevű gazda háza, előtte a nevezetes Csörsz-kút. A névadóra a falu öregjei sem emlékeznek, egyébként a geszti Csörsznek semmi köze sincs a mondabeli árokhoz. (Földrajzi fekvése miatt nem is lehet.) Összesen öt beépített telke van, az utcácska ma Akácos nevet visel.

Megközelítőleg szemben a Csörsz sikátorral, de már az egysoron, az Arany János u. 22-23. sz. ház között van a Rózsa sikátor. A kijáró a kertek alá nyúlik. Végében a hajdani Rózsa-kutat vadrózsabokor öleli át. Rózsa Sándor itt itatta a lovát. Mintegy fél évszázaddal ezelőtt még vittek vizet a nyomaveszett kútból.

A kétsor 67-es és 69-es számú háza között vezet az utolsó összekötő sikátor a nevezetes krónikás jegyző, Nagy Sámuel rezidenciájához. (Ma Arany János u. 35. sz.) Innen a Nagy sikátor elnevezés.

A kövesút mentén jobbra új telepítésnek számít a Dózsa György út. Szalontai néven is emlegetik, mert ezen az úton lehet megközelíteni Nagyszalontát.

 

A belterület nevezetesebb pontjai

 

A község közepén 37 méter magas templom emelkedik ki a gesztenyeták közül. A török időben lényegesen kisebb volt és zsúpfedeles. Többször is átalakították, utoljára 1928-ban. Ekkor került tetejére az a gömb, amelyben 1983-ban a település községi és egyházi krónikájának pergamen eredetijét elhelyezték.

Az Arany János 1/1. sz. alatt lévő fontos nevezetesség a műemlékként nyilvántartott kastély. A XVIII. század derekától 1944-ig a nemesi (később: grófi) Tisza család tulajdona. A belső rezidencia, ide számítva a melléképületeket és a pompás parkot, kb. 25 kh területen fekszik. A kastély maga barokk stílusban épült, egy erkéllyel és két terasszal. A szobákat folyosóval és lépcsőfeljáróval közelítették meg. Magasföldszintes, emeletes, kupolás tetejű épület, 22 szoba volt benne. Alul L alakban tágas pincehelyiség húzódott, ebből az öregek emlékező feltevése szerint hosszú, föld alatti vészfolyosó kanyarodott Nagyszalonta-Várad irányába. (Erről 1. később!) A kastély ablakai boltívesek, miként a „száraz" bejárati rész.

A szobákat főúri kényelemnek megfelelően rendezték be. A keleti teraszra lépcsők vezetnek, innen léphetünk be a hajdani nagy pipázóba. A háború során szétszóródott családi könyvtár állománya több ezer kötetre tehető. A legtöbb helyiség zugában romantikus kandallókat találni. Történelmi nevezetességű objektum ez a kastély, gróf Tisza István többször fogadta itt a bel- és külföldi arisztokrácia képviselőit, diplomatáit. Nem is egyszer döntöttek itt országos ügyekről. A grófi család másik történelmi szerepű tagja István atyja, az „öreg kegyelmes", a Mikszáth írásaiból is jól ismert Tisza Kálmán, a hajdani Szabadelvű Pártvezére, 1875-től 1890-ig miniszterelnök.

A park szívében húzódott meg Arany János házikója, a kis remetelak. „Százados fák dús lombjai és bokrok védik a viharok elől. Igazi magános erdei lak, egyetlen szoba van benne. A belépő úgy érzi magát, mintha szentélybe lépne: minden csinos és tisztaságot lehel. A szoba kényelme messze esik a fényűzéstől, de minden megvan benne, mire a tanítónak, meg a költőnek szüksége lehet. Jó széles tölgyfa asztalára széles sugárban ömlik a ragyogó világosság s a széltől játékos kedvű levelek suttogása kellemes, lágy zenét zsong." (L. D. Szemző Piroska: Arany János napjai 167.)

A nagy költő már 1831-ben megfordult Geszten, Tisza Lajos leányának temetésén, mint a nagyszalontai iskola kántusának tagja. Húsz évvel később, 1851. május 13-án kezdte meg Tisza Domokos leckeóráit. A kastély úrnője, Tisza Lajosné gróf Teleki Julianna felkínálta a költőnek az emeleti ún. „pavilon" szobát is, de ő inkább a viszonylagos magányosságot választotta. Naponta két órában foglalkozott a 14 éves Domokos képzésével. Fogékony értelmű és érzelmű tanítványa volt. A költészettani leckeórák tartalmát esztétikai és stilisztikai gyakorlatok adták. Kölcsönös rokonszenv alakult ki köztük. Augusztus 4-én, Domokos napra írta emlékezetes versét, sorai közt az immár szállóigévé nemesedett gondolattal:

„Legnagyobb cél pedig, itt, eföldi létben,

Ember lenni mindég, minden körülményben."

A névnapon egyébként Arany János családját is áthozatták Szalontáról. Lacit, „e kis barna vasgyúrót" néhány napra itt is marasztották. A költő szeptemberi feljegyzései között említést tesz közös sétáikról: „Domokossal tegnap a kastélyon kívül, a határban csörgedező patak partján sétálgattunk, hová az itteni parasztasszonyok mosni, sulykolni viszik ruhájukat. Megint köztük volt a falu öreg, bolond parasztasszonya; reggeltől estig mossa már rongyokká foszlott fehérneműjét és rögeszméje, hogy mégis szennyes marad. Időnként eszelős tekintettel rámered a foszlányokra, majd új buzgalommal mosáshoz lát. Szörnyű e megháborodott asszony üres, révedező tekintete." (L. D. Szemző E 173.) Ebből az élményből született az „Ágnes asszony" balladája, a falu határában csörgedező patak pedig alkalmasint a Korhány kis-geszti szakasza.

Arany János szerette Gesztet, így ír róla: „Magam feje után talán nem hagytam volna én oda csendes Ernemonville-emet..." vagy másutt: „...bár csekély időre - nyugalmat adott"; de a biztos megélhetés, a családtartás anyagi gondjai költözködésre késztették. Elfogadta a nagykőrösi állást, és 1851. október 22-én elhagyta Gesztet.

A kis házikót a Tisza család ereklyeként őrizte, a szobácska berendezését és a nagy költő apró személyes tárgyait érintetlenül hagyta. Az értékes irodalomtörténeti örökség a második világháború végén pusztult el.

A gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1963. okt. 13-ln emeltetett emlékművet a költő kultuszának ápolására. Sajnálatos módon két hiba is csúszott az obe-liszk aranybetűs szövegébe. A tanítvány nevét Domonkosnak jelölte, s a költő tartózkodási időpontját 1850-51-gyel tüntette fel.

„1967-ben, Arany születése 150. évfordulóján villant fel a gondolat, hogy a megmaradt alapokra építsék újjá a költőnek oly kedves kerti lakot s őrizze benne múzeum Arany János emlékét. Dr. Némedi Endre indult el a gondolattal Gesztre, a megyébe, majd Pestre a Tudományos Akadémia Könyvtárába és a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ahol Miklós Róbert tudományos főmunkatársat bízták meg a múzeum berendezésével." (Sáfrán György: Arany János Geszten, megjelent a Békési Élet 1972/2. számában.) Százhúsz évvel a költő itt-tartózkodása után, 1971. június 8-án avatták fel az Arany János Emlékmúzeumot. Obeliszk, utca s ma már az iskola is őrzi a nagy költő nevét: a geszti tartózkodás emlékei, irodalomtörténeti vonatkozásai külön értekezés témáját adhatják.

Ifj. Tisza Istvánné Sándor Jolán megözvegyülése után építették a park ENy-i részében a kiskastélyt. Az özvegy Rakovszky Ivánhoz ment feleségül. Ez az újabb épület is lerombolódott a háború idején. Helyén átmenetileg kovácsműhely állt. Csikókertnek nevezték a park északi részén fekvő füves tisztást. Ezen a fákkal szegélyezett területen törték be lovaglásra a paripákat. A régi csikókert ma sportpálya. Egyik sarkában hold alakú öntvény állt, az ún. Kőszék. Négy-öt ember ülhetett rá, s nézhette a Vadkertet.

A sportpályától nyugatra találjuk a Vereskád nevű, 15 m hosszú, 5 m széles medencét. Régebben a konyhakert, majd az iskolai gyakorlókert közepén állt. Az ártézi vizet locsolásra, illetve a medence feltöltésére használták. A „vereskád" nevét a mínium festékről kapta. A medence mögött öt méterre kertészlakás állt. Körülötte üvegház volt, melyben mindenféle délinövényt neveltek. Pálmaháznak nevezték. Mindez megsemmisült.

A konyhakerttől nyugatra két torony alakú épület szolgált gabonatárolásra. A két torony 20-25 m magasságú lehetett, felső részén szellőző lyukakkal és egy ajtóval, melyhez grádics vezetett. Ezen az ajtón öntötték be a gabonát, s egy földszinti vasajtó tette lehetővé az ürítést. E két gabonatároló a galambok (tubik) kedves gyülekezőhelye volt. Feltehetőleg innen származtathatjuk a környező terület nevét: Tubuskert. A gabonaraktár mellett megemlíthető a Szérűskert. Asztagok, kazlak hosszú sora volt itt. A második világháború után az Egyetértés Tsz silógödörrel bővítette a területet.

Visszatérve a kastélyhoz, azzal egy vonalban épült a régi Vadászlak. A trófeákkal ékesített L alakú épületben gyülekeztek az úri vadászok. (Arany János is feljegyezte, hogy hajnali szendergéséből nem egyszer verte fel a vadászkutyák csaholása.) A vadászlakból később inaslakás lett, ma pedig óvoda, napközi otthonos konyha és ebédlő. Pálinkási lakásnak is emlegették, mivel így hívták az inast. Az óvoda környékét babaház és újonnan ültetett fenyők tarkítják. A kastély előtt két hatalmas platán díszlik. Életkoruk több évszázadra tehető. Tímár Máté József Attila-díjas írónk is felfigyelt a két gyönyörű példányra.

Az Arany János u. 35. sz. alatt nevezetes házként említhető Nagy Sámuel nótárius hajdani lakása. A jeles krónikás 38 éven át volt a falu első jegyzője. A nádfedeles ház előtt virágos kiskert volt. A faoszlopos folyosót léckerítés tette zárttá. A léceket népi motívumokkal díszített fafaragás szépítette. Nagy Sámuel házát 1905-ben építették újjá.

A Petőfi Sándor utca déli során is újjáépült a régi Kőház. Itt lakott a múlt század közepe táján a perzekútor hadnagy, aki az elfogott betyárok ügyében ítélkezett.

Még a belterülethez tartozik a Kenderzug. A kövesút, a Korhány és a szőlőskert által határolt rész valamikor a Korhány árterülete volt: itt áztatták a kendert. A temető mellett fekvő Krumpliskertet az uraság használta a nevének megfelelő célra. A második világháború után itt házhelyeket osztottak ki. Végül a belterülethez tartozott Hatháza is. Hat család részére épített, közös fedelű társaslakás volt. Urasági cselédek éltek itt. A háború alatt földig lerombolták.

 

A község külterülete

 

A gróf Tisza család a határ csaknem kizárólagos ura volt. Birtokukhoz tartozott Baglyos, Szik, Begécs, Vadkert és Vátyon - összesen 4121 kh földterület. A Gazdacímtár 1937-es adatközlése szerint 1935-ben az urasági nagybirtok társaságában 1216 kh földterület a nagyváradi káptalan kezelésében volt. Özv. Fráter Emiiné 127 kh-at birtokolt. A több mint négyezer holdas Tisza-birtokból 1630-at Rakovszky Iván bérelt. A feudális örökségű aránytalan birtokelosztás miatt a maradék parcellákon a kis- és középparasztok csak nehezen tudták biztosítani családjuk megélhetését.

A leírás sorrendjénél kiindulási pontnak veszem a Petőfi utca végét. Hatalmas félkört kanyarítva - a közelebbiről a távolabbi felé haladva - sorolom fel a község keleti, északi és nyugati kerületének nevezetes részeit. A déli fekvésű földrajzi helyek számbavételére szintén e kiindulási pontból kerül sor.

Alig egy km megtétele után elérjük a román határt. Az út jobb oldalán fekvő legelő 1942-ben leventepálya volt. Keleti végződésénél a Csíkos-éri híd található. A kis patak medre csak esőzés alkalmával telik meg vízzel. Maga a Csíkos-ér a falutól DK-re terülő szikes, vizenyős földdarab, melyet a kövesút és a Pánti-kanális fog közre. Szántónak silány, csapadékos időjárás esetén jó legelő. A híddal szemben lévő 15 kh-nyi területen rizsteleppel kísérleteztek az 1950-es évek elején. A Csíkos-ér mélyebb fekvésű részét, közvetlenül a Korhány mellett, Papfenéknek nevezik. Különösen esőzés után víz alatt áll, valamikor csíkokat fogtak belőle. A Csíkos-ér elnevezés innen származik. A szájhagyomány szerint a Papfenék földrajzi név keresztanyja az a nyelves falubeli menyecske lehetett, aki hajdanában néhány csíkot ajándékba kívánt vinni az akkori papnak, s a lelkiatya kötekedő kérdésére így válaszolt: „A pap fenekéből fogtam, tiszteletes úr."

A kövesút bal oldalán jóval nagyobb terület következik: a Baglyos-puszta. Nevét a környező kisebb erdőcsoport madárlakóiról kapta. Itt gondozták az urasági szarvasmarha-állományt. A puszta közepén volt az ökrök fedett álláshelye, közelében az állatok gondozásával öt-hat béres család szegényes lakásával. A Baglyos állattenyésztési szerepét tanúsítja a nagy gémeskút és a silózásra használt 3 m magas, 6 m átmérőjű cementgyűrű. A puszta közepét kocsiút s egy gyalogút szeli át. Mindkettő a homoki szőlőskerthez vezet. A dűlőút folytatása a kétoldali fasorral szegélyezett Díszút. Ez a Nagydűlőbe torkollik. A Díszút megközelíthető közvetlenül a faluból kivezető első bal oldali dűlőn is. E dűlőút végén valamikor három hatalmas nyárfa állt: ezt a terület ma is „Háromfa" néven emlegetik.

Baglyost északra nagy erdősáv választja el Bogyoszlótól. Egyik 1458. évi oklevélben Bodiszlóháza néven mint falut találjuk. Nevét Bogyiszló László püspökről kapta, aki valamikor itt lakott. A törökök teljesen felperzselték a falut. Ma szántóterület.

Bogyoszlót ÉK-re a Korhány vágja el a 65 kh-as Homoki szőlőskerttől. Ennek északi szomszédja a halastó. A szőlőskert keleti oldalán 6 m-es szántott földsáv hívja fel a figyelmet a határrendezés idején kijelölt román-magyar határvonalra.

A szőlőskert területéből 18 kh a gróf tulajdona volt, a többi a község szőlősgazdáié. Ma alig találunk olyan geszti lakost, akinek ezen a helyen ne lenne szőlője, bár az utóbbi években ez a birtokrész veszített jelentőségéből. A betelepítés jórészt direkttermő fajtával történt, a tőkesorok között gyümölcsfák is teremnek: alma, szilva, cseresznye , őszibarack, dió stb. A csupán „Homok"-ként emlegetett szőlőskert bejáratánál őrködik a nagyobb csőszház, mellette egy gémeskút. Ez a csősz legfontosabb strázsahelye. A Nagydűlővel párhuzamosan halad egy másik út, jobb oldalán állt a Jegyzőpajta. Tóth Mihály, az 1920-as évek községi jegyzője építtette a kétszobás, tornácos, présházzal és pincével kiegészített hangulatos víkendházat. Hét végén rendszerint vidám társaság gyűlt itt össze. A szép környezet szalonnasütésre, poharazgatásra, anekdotázó estékre vonzotta a falusi intelligenciát. A hosszú borkóstolgatások után nem egyszer csak a reggel vetette haza a társaságot. A visszaemlékezők szerint a tulajdonos egyszer pórul járt a kinti tárolással: borszerető legények feltörték a pincét. A Jegyzőpajta hűlt helyére azóta szőlőt ültettek.

Az urasági szőlőrész a Homok északi oldalát foglalta el. A kőből épített Vincellérház messze látszó dombon uralkodott. Berendezése, célszerűsége, pompás tágassága tanúskodott arról, hogy gazdája nem szorult pénzre. Több szoba, konyha, présház volt benne; alul legalább 20 m hosszú, 10 m széles, 5 m magas pincehelyiségben a 18 kh termését tárolták. A présház nagy kádjában egyszerre hat mezítlábas ember taposta a szőlőt. E tánchoz cigányzene szolgáltatta a talpalávalót. A must, mint áldott pincei harmat, egyenesen a hordóba folyt. Sokan emlékeznek még a cigányok hajdani felsülésére. A muzsikosok egy este szőlővel töltötték meg csizmájukat, ám az éles szemű ispán felhúzatta velük a lábbelit. Hiába volt a szabadkozás - „Töri a lábunkat, instálom alássan" -, a parancsot teljesíteni kellett. Kicsordult a must s vele a jóízű nevetés.

A vincellér télen-nyáron kint tartózkodott családjával és fegyverével együtt. A borból esetenként annyit szállítottak a grófi kastélyba, amennyire éppen szükség volt. A vincellérház szomszédságában kb. egy holdat foglalt cl az ún. Ripária. Vad alanyba itt oltották a nemes vesszőket, afféle szőlőiskola volt. A kertben - nevéhez és talajához méltóan - homokgödör is van. A lakosság évtizedek óta bányássza. A homoki szőlő egyik kijárata a Gacsói dűlő. Itt is van egy kúttal ellátott csőszház.

A Védpart a román határ mellett húzódik. A 30-es években munkaszolgálatosok lapátolták a földet.

Északra a falu alatti közvetlen területet Vadkertnek nevezték és nevezik ma is. Széles kiterjedésű szántó, erdőfoltokkal tarkítva. Nevét onnan származtathatjuk, hogy régebben etetőhelyekkel biztosították az őzek, nyulak, fácánok téli gondozását. A Vadkert közepén egy mélyebb fekvésű rész egykori asszony gazdájáról kapta nevét: ma is Vas Perzsi laposa. A keleti részen fekszik a Tisztavíz nevű tó. Hozzávetőlegesen 300 m2 területű. Szépen csillogó, kristálytiszta vizéről nyerte az elnevezést. Ehhez a tóhoz sorakozik katonás rendben a Sorfa, elválasztva az előbbi (belső) Vadkertet a grófi bir-toklású külső Vadkerttől. A Szabadság utcából nyílik és indul a Sziki-híd irányába az a Nagydűlő, amelyik egyben meghúzza a Vadkertek nyugati határvonalát, átvágva a Begécsi dűlőt.

Begécs a falutól ÉNy-ra fekszik. 1271-ben Beges néven faluként szerepelt. Ez a település is elpusztult, a Tiszák idejében már Begics néven említik. Nagy Sámuel krónikája szerint az 1216 kh területű szántóföld a váradi káptalan birtoka volt. Cselédek éltek és dolgoztak rajta. A cselédlakások eltűntek, csupán a Dombi ház őrzi egy megrázó családi tragédia emlékét. Ebben a magányos házban gyilkoltak meg egy asszonyt édesapjával és öt gyermekével együtt.

A Begécsi dűlő, valamint a Geszt-Biharugra faluhatár közötti terület a Sziki puszta. Részben szántó, részben legelő, de leginkább használhatatlan szikes volt ez a hajdani Tisza-birtok. Később Jankovics gróf 15 kh-nyi területen mesterséges tavat létesített. Nevéhez fűződik a pézsmapocok betelepítése. A Jankovics-féle tavat jó negyven éve alakították át és kapcsolták össze az országos hírű Biharugrai Halastóval.

Az utóbbi megjelölt Nagydűlő északi irányban haladva a Sziki-hídhoz vezet. A hídon túl már Biharugra határa van.

Begécs északi szomszédja Nagyzomor. Vizenyős, zsombékos terület, valóságos vadvízország. Művelésre alkalmatlan.

A falu ÉNy-i részének közelében van a községi temető. Régi neve Feketehalom, de nevezték Akasztó-dombnak is. Itt akasztották fel az elítélteket. A Tisza család ide építtette a családi sírboltot 1894-ben.

A kripta első lakója az öreg Tisza Kálmán lett, őt követte felesége, gróf Dégenfeld Ilona. Ágy alakú kőkoporsójuk a kripta lejáratával szemben foglal helyet. A kripta két oldalán a későbbi halottakat már csak üregekben helyezték el. Itt találjuk Tisza István maradványait is. A kísérteties sötétségből húsz lépcsőn jutunk vissza a szabadba. 1969-ben temették a kriptába Rakovszky Ivánné Sándor Jolánt, a hajdani kiskastély egykori lakóját. A régi temető közepén szembeötlő magasságban, mintegy 20 m-es dombba épült az első családi kripta. Benne egyedül Rakovszkyné anyja, Csíkszentmihályi Sándor Kálmánné Thindárosi Dindár Ilona nyugszik.

Harmadik nevezetességként megemlítem még a krónikás Nagy Sámuel feleségének koporsó alakú sírkövét. Súly megüti a 13 q-t. A közös családi sírban 13-an fekszenek. A sír tetejére helyezett kőkoporsó alakja a későbbi nemzedék babonás hiedelmének adott tápot. A falu öregjei még ma is azt beszélik, hogy a jegyzőt nem fogadta be a föld, s éjszakánként hazajáró leiekké vált. A temetőház a nagy családi kripta mellett épült, valamikor állandó csősz őrködött benne. A régi temető és a krumpliskert között létesítettek új temetőt, helyén 1935-ben leventepálya volt. Ettől nyugatra található a Dögkert. Ebben az egy kh-as erdős területben ásták el, és ássák el ma is az elhullott állatokat.

A falu nyugati részén, egészen a Fekete-érig nyúlik egy hatalmas puszta: ez az Iklód. Legelőnek használták mindig, két gémeskútból lehet itatni a jószágot. Közel a kövesúthoz, a bikaistállóban tartják az apaállatokat. Az olykor kiszabaduló bikák, emberáldozatot is követelve, meg-megzavarták az arra haladó falusiakat.

A Fekete-ér ÉNy-i oldalán kezdődik Vátyon. A volt Tisza-birtok nagyrészt erdőterület. Első szembetűnő része a Csillaglaposi erdő. Olyan lapályos helyen fekszik, s olyan magasra nőttek a fák, hogy derült éjszakákon csak a csillagokat lehet belőle látni.

Vátyon két részből áll: a Fekete-ér és a Salamon-ér által közrefogott és a kövesútig tartó terület Kis-Vátyon; a kövesen túli rész pedig Nagy-Vátyon.

A Salamon-ér többnyire száraz árok, a Fekete-érig kanyarog. Alig másfél méter, át lehet ugrani. Kis-Vátyon két épülete közül az egyik valamikor urasági cselédház volt, a másikban az erdész lakott. Ez az erdészlak. Kis-Vátyon ÉNy-i folytatása a Szépapói erdő. Nevét valószínűleg a hatalmas, valóban tiszteletet ébresztő öreg faegyéniségről kapta. Szép környezete, tisztásai mindig vonzották a kirándulókat, elsősorban az iskolásokat. A Mezőgyánból kikanyarodó kövesút bal oldalára esik Nagy-Vátyon. Központja a Főerdészlak, közelében néhány tanyával és az iskolával. Ez a tanyai osztatlan iskola még az 1950-es években is működött. A körzetesítés után Geszthez csatolták, de a gyerekek a közelebbi Mezőgyánba jártak át. Nagy-Vátyont főleg akácos erdő övezi: kiváló méhlegelő, a vándorméhészek rendszeresen felkeresik. Ezt az erdőrészt Seregélyesnek nevezik népes madárlakóiról.

Zsadány és Vátyon közül emelkedik Héhalom dombja, a fegyveres alakulatok lövészgyakorlati terepe. Ezzel bezárult a külterületi rész bevezetőjében említett nagy félkörív nyugati ága. Következik a falu déli határrésze, ugyanabból a kiindulási pontból.

A Petőfi Sándor utca keleti végétől déli irányban terül el a Ludas-tó. Valójában teknőszerű mélyedés, melyben esőzés idején gyűlt össze a víz, ilyenkor fürödtek itt a faluvégi lúdfalkák. Még délebbre a Pánti puszta magyar területére jutunk. A puszta Romániában folytatódik. (L. később!)

A Korhány Romániába vezető ága választja el Pántot a Fási-laposától. Ez a hely valóban lapos, rajta elszórt facsoportokkal.

A község keleti részén széles kövesút vezet Nagyszalontára. Mai neve Dózsa György utca, bár leginkább Szalontai útnak ismerik, hiszen a határtól mintegy másfél km-re lévő Nagy-hidat is inkább Szalontai-hídként emlegetik. A híd után másfél km-re sorompó figyelmeztet a román határra. Ettől jobbra még manapság is látható a hajdani, nyilván nagyobb kiterjedésű nádas nyoma. Ez az a nádas, melyet Arany János megénekelt a Toldiban. Gonosz bátyja üldözése elől ide menekül Miklós, itt birkózott meg a nádi csikaszokkal, itt kereste fel az öreg Bence, aki harmadnapja járt a kisebbik gazda nyomában, s „tűvé tette érte ezt a tenger rétet".

A Korhányon túl fekvő s a patak vonalát követő földterületet Korhány-átaljának nevezik. Ha a déli határrészt a Csörsz sikátoron közelítjük meg, közvetlenül a falu alatt egy keleti irányba húzódó, mély árokra bukkanunk. Ezt a közel 35 km-es hosszúságú, többnyire száraz medert Ördög árka néven emlegeti a falu népe. A kastély föld alatti vészfolyosójának szakaszát jelenti. A történetkutató feltételezése szerint, annak minden valószínűségével, erre az „ördögjárta" közlekedésre kényszerült a török dúlás által megfélemlített magyarság. Nagyszalonta és Geszt között ugyanis sűrűn táboroztak a fosztogató pogány hordák.

Az Óvoda sikátor kijáratánál, a mai szántóföld helyén valamikor bikaistálló és füveskert volt. Innen származik az elnevezés: Bikaakol. Mellette a Füveskerten tárolták a jószágnak kaszált szálas takarmányt.

A következő sikátor vezet a 10 kh területű Szőlőskerthez.

Erre a szőlővel és gyümölcsössel betelepített területre tavasztól őszig vigyázott a csőszház lakója. Körös-körül oszlopok közé font vessző, ill. élősövény - ún. „gerádja" - keríti be. A kert déli részét a Korhány is átöleli. Ide építették a török idején a Kőhidat. A hídon túl 6-700 m-re egy termelésre alkalmatlan földdarab ma is parlagon hever: valóban Isten földje. Tőle DNy-ra, a román határ és a mezőgyáni határ között terül el sorban Mátéháza, Bajóhát és Vakrét.

Mátéházától a Korhányon egy híd vezet keresztül. Ez a híd a Gesztet és Mezőgyánt összekötő legrégibb útvonal - az úgynevezett Ócska út - szakaszára esik, keresztülvágva a „Fodor Pálné farkát".

A faluból kiérve, az Iklódi kiserdő mellett egy dűlőút vezet. Innen jól megfigyelhető a Korhány zsák alakú kígyóvonala, mely a Korhányzugnak nevezett földnyelvet fogja közre.

A kövesút déli oldalán folytatódik a már említett Iklód puszta. 1928-ban itt volt a leventepálya.

 

Külterület a határrendezés előtt

 

A határrendezéssel jelentős birtokrészek kerültek Romániához. DK-i részen hosszú sávként húzódik Pánt-puszta. A Korhánynak azt a szakaszát, amely a pusztára esik, Pánti-kanálisnak nevezik. A Cséfai út jobb oldalán több km hosszúságban sötétlik a híres Radványi erdő, Arany János Tetemrehívás című balladájának színhelye. A Tisza család szívesen és gyakorta tett ide kirándulást. 1851. aug. 4-én, Tisza Domokos névnapjára Arany János családját is áthozták Szalontáról. Idézek a költő naplószerű feljegyzéseiből: „Az ünneplés végével nőm és Kis Julisunk hazatértek, Lacit azonban itt fogták játszópajtásnak. Örülök, hogy velem maradt, mert holnap kirándulunk a radványi erdőbe s Laci mindig nagyon élvezi az erdőt." (D. Szemző P i. m. 172.)

Rózsa Sándor csárdája az erdő mellett állt. A híres betyárvezér legényeivel együtt többször megfordult benne.

Az erdőn túl települt Cséfa, valamikor járási székhely volt. A szomszédos Inánd határából folyik Magyarország felé az Inándi-patak, a Korhányba torkollva. Ugyancsak a Korhányba ömlik Erdőgyarak felől, Nagyszalontán keresztül a Kölesér-csatorna. Érinti Arany János szülőházának kertjét is.

Végezetül megemlíthető a cséfai úttól jobbra emelkedő Királyhalom; a radványi erdő alatt a kunok egykori települése, Kunszállás; a mezőgyáni határhoz tartozó Csók-laposa. Ez utóbbi szántóterületet Tisza Ilona kapta cserébe egy csókért. Emlékezet szerint az öreg Tisza Kálmán fivére, Lajos volt a nagylelkű adományozó.

 

l. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1630-1648), aki a svédek oldalán kapcsolódott be a harmincéves háborúba a Habsburgok ellen
 
Agyúvontatás. I. Rákóczi György hadseregének ereje a korszerű tüzérség volt
 
Mária Terézia adománylevek I.
 
 
//. Rákóczi György erdélyi fejedelem (í648-1660)
 
Apafi Mihály erdélyi fejedelem (1661-1690)
 
1660. augusztus 28-áu a török elfoglalja Váradat
 
Kurucz lovasok, a bujdosók 1672-ben támadást indítanak a Habsburg-elnyomás ellen
 
Szegény legény
 
1678-ban Thököly Imre áll a bujdosók élére
 
Várostromló kuruc katonák
 
Török és magyar tiszt
 
Petrőczi István, a bujdosó mozgalom egyik vezére
 
1735-ben a békési jobbágyok és szerb határőrök új kuruc háborút akarnak kirobbantani. A kép a felkelés egyes jeleneteit, vezetőjét, Péró kapitányt, Arad várát és a szörnyű megtorlást ábrázolja
 
A parasztfelkelés vezetőinek, Péró kapitánynak és társainak kivégzése

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet