A Tisza család

Mint ahogy azt az előzőekben is írtam, a Tisza család meghatározó szerepet töltött be a falu életében. A népet tisztelő Tiszákról szinte legendakör alakult. Ebben a részben is olvasható, hogy mit tettek a faluért és a családokért.

Tisza István debreceni jogász korában

A XVII. században Tisza István Borosjenő ura volt. 1660-ban a török elfoglalta Váradot. Borosjenő is török kézre került. A török iszpahia Ali csak Gyapjút engedte át a Tiszáknak.

Tisza László 1760-ban kapja meg a királynőtől Geszt és Mezőgyán falukat és a következő pusztákat: Kisgeszt, Begécs, Iklód, Mátéháza, Nagy- és Kis-gyanté, Vátyon, Bogyiszlóháza, Kisradvány, Csegőd. Tisza László 25 000 hold tulajdonosa lett.

A XVIII. század elején Gesztnek állandó jegyzője van. A gesztiek kissé nehézkesen viselték a földesúr jelenlétét.

Később Tisza László és a gesztiek között jó kapcsolat alakult ki, mely a földesúr egyéniségéből fakadt. A jobbágyok bizalommal voltak iránta, mert csökkentette terhüket, és állandóan körülöttük forgolódott. Nevéhez fűződik Geszt község templomának bővítése és a torony felépítése. 38 éves korában nőül vette Hégen Szénás Rebekát. Kilencévi házasság után özvegységre jutott, 12 éven át egyedül viselte gondját a birtoknak. Gyermekeit a debreceni kollégiumba adta, ahol alapítványt létesített.

II. Tisza László nőül vette gr. Teleki Katát. Nagy változást jelentett ez a házasság. Teleki Katáról kevesebbet beszéltek Geszten, mint Szénási Rebekáról, mégis nagy műveltsége és szelleme meghódította azokat, akiket ismert. A pap, a tanító minden ünnepségen a Tiszák asztalánál ült.

Az 1806. évi himlőjárvány idején gr. Teleki Kata elvesztette második fiát, Józsefet. A járvány a kicsik között szedte áldozatait. A grófnő a Jenner által feltalált védőoltást vezettette be. Az első évben 9, a másodikban 47 gyermek lett beoltva.

Első Tisza László nem ért rá, hogy magának díszes udvarházat építtessen. Megelégedett azzal, amit a birtokán talált. A krónika vármegyeháznak nevezi az épületet. A néhány szobából álló részt Teleki Kata építtette be II. Tisza Lászlóval. A geszti kastély, melynek a „Babilon" alatt lévő erkélye ma is mutatja Tisza László és gr. Teleki Kata címerét és monogramját, egy tökéletes erdélyi udvarház. A vármegyeháza két szobája be lett építve a palotába.

Gr. Teleki Katának kilenc gyermeke volt, közülük egy fiú és négy lány nőtt fel. A fiú Tisza Lajos volt, később Bihar vármegye híres alispánja, akiben a Tiszák vasereje, szívós kitartása, tántoríthatatlan hazafisága, a politikai életben kitűnő, éles elméje érvényesült, mint elődeiben.

„A geszti otthonról e helyen csak azt kell kiemelnünk, hogy a Tiszák mindig hű fiai voltak hazájuknak, tántoríthatatlan hívei törvényes fejedelmüknek."

Éles elméjük s velük született dipomata képességük mélyebb bepillantást adott nekik a jövő lehető eseményeinek számbavételére, semhogy a legtetszetősebb jelszavak miatt a „mindent vagy semmit" álláspontjára helyezkedett volna. Tisza Lajos is, mint annyi sok konzervatív magyar, lángolva szerette hazáját el egészen annyira, hogy a viszonyok jövő alakulását rózsás színben látó kortársak gyűlöletét is kész volt magára venni a nemzet jövő boldogulásáért.

Meg volt győződve, hogy a haza csak a nemzet és a király egyetértése mellett virágozhat fel. E részben teljesen a Széchenyi követőjének tekinthető.

Balsejtelmekkel, de a hazáért teljesített kötelességek megnyugtató tudatával hagyta oda az adminisztrátori széket, mikor az események visszalépésre kényszerítették, s többé nem avatkozott a politikai életbe.

A negyvennyolcadik év kezdetének eseményei talán kétséget ébreszthettek lelkében, hogy helytelenül ítélte meg a helyzetet. A későbbiek neki szolgáltattak igazat. Végül meg kell érnie, hogy a nemzetnek védekezni kell azon dinasztia ellen, melynek törvényes királyát ő oly híven szolgálta. Bár szíve vérzett a nemzet és a király között kitört viszály miatt: nem habozott felserdült fiait a nemzeti ügy szolgálatába állítani.

Aztán jött a nemzet katasztrófája. A kegyetlen leigáztatás, mikor a győztes abszolutizmus a nemzet gyökerére irányította irtó fejszéjét. Mit szenvedett ez a nagy férfiú geszti otthonában, míg lelki gyötrelmeitől aránylag korán, 58 éves korában megmentette a jótékony halál." (Pokoly József: A geszti otthon)

A Tisza család puritán egyszerűségű életmódot élt. Nem szerették a vendégeskedést. Mégis megtartották a névnapot, születésnapot. Ez viszont csak álarc volt a policáj kijátszására. Gr. Teleki Julianna képviselte ebben az időben női részről a geszti otthon szellemét.

„Teleki Júlia unokahúga volt Teleki Katának, Tisza Lajos anyjának. Rendkívüli erélye műveltsége mélysége, körültekintő gondosság, és mindenre kiterjedő figyelem. A közvetlenség, mely a geszti nép sorsát állandóan szívén viselte.

Gr. Teleki Juliannát a családi emlékek, melyek iratokra támaszkodnak, valódi férfiúi eréllyel megáldott nőnek mondják. Vannak levelei, melyek arról tanúskodnak, hogy még férjét, a nagyhatalmú adminisztrátort is keményen kezelte, ha úgy vélte, hogy erre szükség van. Erélyességére jellemző a családban máig is fennálló az az anekdota, hogy Beöthy Ödön, az adminisztrátornak legelszántabb politikai ellenfele, midőn egy, a Tisza Lajos házánál Váradon tartott nagyobb vendégségi összejövetelről távozva a jelenvoltak felől kérdeztetett, úgy nyilatkozott, hogy az egész társaságban csak egy férfi volt, t.i. a háziasszony grófnő.

Teleki Júliának hét gyermeke volt, kik közül csak négy fiú érte el a serdülő kort. Ezek nevelésének gondját a grófné szinte egyedül viselte. Férjét a vármegyei közélet munkája teljesen igénybe vette. így hárult reá a gyermekek neveltetésének nem kicsiny terhe." (Pokoly József i. m.)

Teleki Júliának négy fia nőtt fel: László, Kálmán, Lajos és Domokos. A grófnő a legjobb nevelőkkel neveltette gyermekeit. A kor egyik nagynevű pedagógusa volt Szőnyi Pál. A négy fiú közül a legifjabb Domokos volt. Az anya Arany Jánost nyerte meg mellé. 1851 májusában jött át Gesztre tanítani Arany János. A kastély közelében lévő kerti házban lakott. Ez a kerti lak most Arany János Emlékház.

Gr. Teleki Júlia őrangyala, szerető gondviselője volt a geszti népnek. A kolerajárvány idején úgy forgolódott a betegek között, mintha orvos lenne.

Tisza Lajos 1856-ban halt meg.

A második fiúra, Tisza Kálmánra szállott a geszti kastély s a Geszt körüli családi birtokok nagyobb része. Ettől az időtől kezdve országos jelentőségre tett szert a geszti otthon. 1860-ban vette feleségül gróf Dégenfeld Schom-berg Ilonát. A geszti otthon puritán szelleme s konzervatív jelleme megmaradt azután is, hogy a grófnőt elvette. A kastély változatlanul maradt Tisza Kálmán idejében, csupán két újítás volt rajta. 1860-ban egy tágas terasz épült függő tetővel a kastély keleti szárnyán. Ezzel lepte meg a vőlegény a menyasszonyát, mivel hasonlított a nyírbaktai Dégenfeld-kastély teraszára. Másik változás a kastély emeleti része alatt átvezető kapualj beépítése. Az utca felőli részen platános parkot telepítettek. Ebből két matuzsálemi példány maradt, koruk meghaladja a 200 évet.

»Későbbi éveiben fiai több hasznos és praktikusnak látszó átalakítások létesítését hoztákjavaslatba. De ezt rendszerint azzal hárította el: „ám csináljatok holtom után amit akartok, de életemben úgy szeretek látni mindent, amint megszoktam." És súlyt fektetett arra, hogy „magának a kastély környékének színe, beosztása se változzék. A park virágágyainak öntözésére a szamaras kis Serfőző primitív lajtjával hordta a vizet akkor is, amidőn a gyümölcs és veteményeskert modern vízellátást kapott".« (Pokoly József i. m.)

A geszti uradalomhoz tartozott még Radvány. A XVIII. században ez volt a radványi ménes tanyája. A lipicai lovakat a Wesselényi-ménesből kapták. A Begécs melletti szikes területen Völgyi számadó végezte a juhnyájak irányítását. Csegődön sertést tartottak, Gyantén pedig szarvasmarhát és ökröt.

A Homoki szőlőskertet 1806-ban létesítették. II. Tisza László adott telepítésre területet mindenkinek, aki csak arra vállalkozott.

A kastély kívülről konzervatívan látszott, de belülről az élet olyan is volt. Télen Budapesten lakott a család, de üdülni, felfrissülni Gesztre jöttek tavasszal.

A Tiszák egy napja

»A reggelit mindenkinek a ház úrnője szolgálta ki. Aztán a háztartási teendőket intézi. Azután a levelezést bonyolítja le. Számbaveszi a hozzáfordulók kérését, panaszát. A ház ura újságolvasás után kedvenc lovait nézi meg, és sétát tesz a park kanyargós ösvényén. Felügyeli fiai tanulóóráját. Majd levelezését intézi el, és a kéréssel hozzá fordulókat. A fiúk lovagolnak, tanulnak, nyelvórákat vesznek. Német, angol, francia nevelők oktatják őket.

Ebédkor újból együtt van az egész család, majd így is marad a pipázóban, vagy a teraszon. Ezután a kugli, torna és tenisz következik. Uzsonna után Radványba sétakocsikáznak. Itt a kedvenc lovaikat kényeztetik, simogatják. A környék megtekintése után jönnek haza. Hazaérve vacsora következik. Kb. 10 óra mire nyugovóra térnek.

A ház úrnője még akkor sem pihen le, hanem ír, végzi munkáját. Gyakran éjfél, sőt hajnal mikor eloltja a gyertyát.

A geszti kastély szinte alig volt vendég nélkül. Ilyenkor a kegyelmes úr a vőlegénykori nótáját húzatta. „Vékony deszka kerítés." Hajnalfelé a jókedvű társaság útra kelt.

A Tisza családban a tulajdonképpeni nevelő maga a geszti otthon volt. Életfelfogásuk kizárta azt, hogy a gyermeket nevelőintézetbe adják.

Tisza Kálmán naponta lóra ül, hogy fiával együtt kilovagoljon és ráterelje a fiú figyelmét arra, amit annak tanulnia kell. Szinte spártai módon igyekezett fiait edzeni. Egy rúdugrás alkalmával eltörte a lábát 1872-ben, amely élete végéig is nyomot hagyott.

A teniszt Tisza István vezette be Geszten, és gyakran az apa is részt vett a játékban.

A család gyakran beszélgetett a „nagyapa teraszán". A szó arról is folyt esti beszélgetéskor, hogy Bécsben csak egyetlen barátunk van, és ez a király. -Ehhez a nyilatkozathoz oda kell csatolnunk Tisza Kálmánná lelkének amaz érzését, hogy soha nem tudta elfeledni, megbocsátani, hogy annak idején Ferencz József császár emberei az ő imádott atyját halálra ítélték és halálra keresték...« (Pokoly József i. m.)

Geszthez való ragaszkodását így írja le Tisza István egy levélben, melyet Géresi Kálmánnak küldött:

„Jövőm kérdése még nincs eldöntve, de nem is valószínű, hogy a jövő évben tegyem meg külföldi utamat. Ha ez későbbre marad, apám nagyon kapacitál, hogy lépjek állami szolgálatba; én pedig Geszten szeretnék maradni; annyi azonban bizonyos, hogy bárhol legyek, visszatérek tanulmányaimhoz, s komolyan képzem magam azon időre, midőn a cselekvés terére léphetek." (Hegedűs Lóránt: Két Andrássy és két Tisza)

Tisza Kálmán 1902-ben bekövetkezett halála után Tisza István az atyai házhoz költözött. Ő lett a geszti otthon feje, ő képviselte nejével együtt tovább azt a szellemet, amelyet a geszti otthon, a család, a nemzet, a haza javára végzett munka jelentett számára. Gazdasági és politikai szereplésben a teendők özöne hárul reá, melyet szívesen vállalt és lelkiismeretesen teljesített. A nagy lelkierőt igénylő munkában méltó segítőtársat nyert nejében, Tisza Ilonában, nagybátyjának, Tisza Lászlónak leányában, akit 1885 őszén vezetett oltárhoz.

A geszti kastély épülete Tisza István idejében is a régi maradt. Arra törekedett, hogy a meglévő hajlékot minél kényelmesebbé és még lakályosabbá tegye. Vízvezetéket szereltetett a kastélyba és villanyt, majd ártézi kutat fúra-tott. Szárazbejáratot építtetett, majd a kastély északi szárnyához reggeliző teraszt emelt.

A kastély környéke is alig változott. A közelben lévő házikó, a „stangli-ház", Arany János egykori lakhelye is változatlan formában maradt.

A gazdaságot modernizálta, csatornahálózatot létesített. A csatornázást megkapta Geszt és Radvány is. A szeszélyesen kanyargó Korhány s az Ér nem egyszer hozott áradást a falura. Csatornázás után nagyobb lett a művelhető terület. Tisza István rajongott az Alföldért; a kopár területet fásíttatta, 20 holdas erdőt telepíttetett. A gazdaság minden részében fejlődés volt tapasztalható. Geszten hitelszövetkezetet alapított. Nagy összegeket fordított a bajba került emberek segítésére. Orvosi ellátásról gondoskodott, óvodát építtetett, felállították a csendőrségi őrsöt, gyógyszertár létesült.

Tisza István egyik fő erénye volt, hogy szerette a magyar földműves embert. Sokszor dolgozott együtt munkásaival. A geszti ember sem volt soha hálátlan a Tisza családdal szemben.A Tiszák közül alig született valaki Geszten, de a geszti sírboltba tértek meg mindnyájan. A geszti sírbolt idősebb, mint a kastély. A sírbolt két első lakójának férfiúi s női erényei idők folyamán párhuzamosan halmozódva, erős oszlopokká lesznek a geszti otthon épületében. Ezen oszlopok tartó ereje alkalmas arra is, hogy a szűkebb családi, a szorosabban vett magánkörön kívül is éreztesse hatását.

A legnagyobb megpróbáltatások között is vigasztalásul szolgálhat a leti-portaknak, hogy a legnagyobb, a köz boldogulásáért magát is feláldozni képes erény, ha lassan is, de hódít, terjed s ezért remélhetjük, hogy végre diadalt arat.