| |
Gönc, Abaúj-Torna megye egykori jeles mezővárosa a Hernádtól négy kilométerre, az Amadé-, a Dobogó- és a Borsó-hegy ölelésében fekszik. A hideg „kassai szél" kora tavasztól késő őszig szinte akadálytalanul nyargal északról dél felé a Cserehát pannon üledékkel borított, a valamikori folyókkal aprólékosan felszabdalt dombvidéke és az Eperjes-Tokaji-hegység között. Az északi szél hatására a völgy évi középhőmérséklete egy Celsius-fokkal alacsonyabb az adott szélesség átlagos évi középhőmérsékleténél. A Hernád észak-déli tájolású völgyét ezért nevezi a népnyelv hideg völgynek. Gönc kialakulására, fejlődésére mind a hegység, mind a völgy jelentős hatással volt.
 |
| A Tokaji-hegység természetvédelmi területe (Arvai András felvétele) |
A miocén korban a Kárpátok erőteljesen megemelkedett, és ezzel párhuzamosan a medencebelső lesüllyedt. A hegyvidék és a medence határán megindult vulkáni tevékenység hozta létre a Kárpátoknak azt a vulkáni koszorúját, amely a Visegrádi-hegységtől a Hargitáig húzódik. Ennek az egyik tagja az Eperjes-Tokaji-hegység, amelynek vonulata földtanilag és földrajzilag három részre osztható. Az Eperjesi- és a Szalánci-hegység Szlovákia területére, a Füzértől Tokajig húzódó déli része Magyarország területére esik. Ez utóbbi neve a köztudatban Zempléni-hegység néven él, pedig helyesebb lenne ha a Tokaji-hegység elnevezés honosodna meg. (Ezért is használjuk a továbbiakban ezt az elnevezést.)
A Tokaji-hegységet tizenhárom-tizenegy millió éves kőzetek - zömmel andezit, riolit és riolittufa, valamint dacit. A Göncöt ölelő magasabb csúcsok alkotó kőzete a piroxén-andezit, az alacsonyabb vonulatok riolitból állnak. A vulkánosság kísérőjelenségeként zajlott le az a hidrotermális ércképződés, amelyre a középkorban Telkibánya arany- és ezüstbányászata épült. Részben a vulkanizmushoz, illetve az utóvulkáni működéshez kapcsolhatók a térség perlit- és zeolit-előfordulásai, valamint az Amadé-hegy gejzírkúpjai is. A jelentős építőkő-bányászat mellett a hegység nem érces nyersanyagai közül a kovaföldet és a kaolint emelhetjük még ki.
Gönc az Abaúji-Hegyalján (vannak akik Meződűlőnek nevezik) fekszik.
 |
 |
| Priotén-andezit a Borsó-hegyről (a HOM ásványgyűjteményéből) | |
 |
| A Tokaji-hegység az Amadé-hegyről (Arvai András felvétele) |
A kistáj 125 és 540 méter tengerszint feletti magasságú. A többnyire nyugati kitettségű dombság a Tokaji-hegység hegy lábfelszíne. Éghajlata mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. A napfényes órák száma évi összege 1850 körüli; nyáron több mint hétszáz órán át süt a nap. Az évi középhőmérséklet 8,5-9,0, a legmelegebb nyári napok hőmérsékletének sokévi átlaga 32,5-33,6, a leghidegebb téli napoké mínusz 17 Celsius-fok. A csapadék évi összege a déli részeken hatszáz milliméter alatt van, ez az érték az országhatár felé hatszázötven milliméterre növekszik. A nyári félévben háromszázhetven—négyszáz milliméter eső valószínűsíthető.
A táj legfőbb értéke a változatosság: szinte kilométerről kilométerre mások a domborzati viszonyok, a fauna és a flóra. A terület ütközőzónája az északról és a délről érkező hatásoknak. Az alföld és a hegyvidék, a tipikusan pannon élővilág találkozik itt a Kárpátok előhírnökeivel. A kontinentális jellegű sztyeppék, a szubmediterrán déli hegylábak, a hideg mikroklímájú hegyi rétek és szurdokvölgyek, a kiterjedt erdős társulások gazdag élőhelyet kínálnak a növény- és állatvilágnak.
A Tokaji-hegység területén, több mint huszonhatezer hektáron, két önálló egységben helyezkedik el a Zempléni Tájvédelmi Körzet. Ehhez tartozik Gönc határának egyharmad része is. A középhegységi természetes ökoszisztémákat, a kiterjedt erdőállományt és azok életközösségeit védi.
A hegység területén húzódik a magyar középhegység és a Kárpátok flóravidékének határa, így flóraösszetételében egyaránt részt vesznek európai, közép-európai, kárpáti elemek. A tájvédelmi körzet területének legnagyobb részét (mintegy nyolcvanöt százalékát) lomberdők borítják. Zárt tölgyesek, cseres-tölgyesek, gyertyános-kocsányos tölgyesek, a hegység magas északi részét montán bükkösök jellemzik.
A hegység állatvilága is rendkívül gazdag. Az összefüggő erdőségek háborítatlansága folytán vidékünk jó néhány végveszélybe került állatfaj utolsó védvára. Számos lepkefaj (araszoló lepke, bagolylepke) csak innen ismert. Rovarfaunája is gazdag ritka fajokban (szitakötők, cincérek, futrinkák). A nedves völgyek hüllőritkasága a hegyi gyík; néhány napsütötte sziklás helyé a keresztes vipera. A kétéltűek közül az alpesi gőtét és a sárga hasú unkát említhetjük. Ritkaságokkal képviselteti magát a madárfauna is, mint az uráli bagoly, az uhu, a vándor- és kerecsensólyom, a szirti sas, a búbos cinege, és a fenyőszajkó). A hegység rengetegeiben többször megfigyelték a hiúzt, és a nálánál is gyakoribb téli vendéget, a farkast. Jelentős a hegység gímszarvas-populációja és a körmetszetű agyarral rendelkező vaddisznóé.
 |
| A Hernád Gönc és Hidasnémeti között (Arvai András felvétele) |
 |
| A Gönci-patak (Arvai András felvétele) |
Hernád magyarországi völgyszakasza az ország egyik legfontosabb szerkezeti vonalát követi. Mai völgye nemcsak tektonikus árok, legalább ilyen mértékben eróziós jellegű is. Erre utalnak a folyó részben napjainkig megmaradt teraszai. Feltöltő jellegű, kanyarulatfejlesztő tevékenysége szinte a szemünk előtt játszódik le. Meanderei most is huszonhárom helyen erodálják közvetlenül a magaspartot. A folyó oldalazó eróziója és a rossz állékony-ságú pannon üledékekből felépülő magaspart együttes hatása hozza létre azokat a csuszamlásokat, amelyek formagazdagsága az országban egyedülálló.
A Hernád vízrendszere a legmélyebben nyúlik be az Északnyugati-Kárpátokba, s így völgye a Felvidék keleti részének központi területeire hagyományosan a legjobb közlekedési útvonal. A folyó a térség legjelentősebb vízfolyása, hazai társaihoz mérve a legnagyobb a vízhozam-ingadozása. A kis- és nagyvíz közötti különbség több mint százszoros, gyakran elönti széles völgyét. Gönc krónikájában is többször találkozunk a zabolátlan Hernád károkozásaival. Ezért jelentős részén árvízvédelmi töltéssel védett napjainkban: jobb partján több mint tizenegy, bal partján pedig közel húsz kilométer hosszú a töltés.
 |
 |
| Az elhíresült gönci hordók (HOM Néprajzi adattár) | |
A vízrendezések következtében több kisebb holtág maradt vissza. A Borsó-hegy vonaláig a patakok (Hasdát-, Csenkő-, Gönci-Nagy- és -Kis-patak, Ruszka-patak) közvetlenül a Hernádba torkollnak. Több tanulmányterv készült a patakokon duzzasztással létesítendő tározó tavak kialakítására, de ezek közül csak a Csenkő-patakon valósult meg a völgyzáró gáttal kialakított tó. A Telkibánya és Gönc között létrehozott huszonkét hektáros tározó azonban műszaki problémák miatt nem működik.
A térség mezőgazdaságilag legértékesebb területei a hegység peremlépcsős szegélyén és a Hernád völgyében helyezkednek el. A térség adottságai azonban összességükben kedvezőtlenek a növénytermesztésre, nem úgy a gyümölcstermesztésre. A hegység nyugati peremvidékén, az Abaúji-Hegy-alján a kajszi és a bogyós gyümölcsök nagy termesztési hagyományokkal rendelkeznek, és az elmúlt években jelentősen növekedett az ültetvények területe. A térség leghíresebb gyümölcse a gönci magyar kajszi. Ugyancsak igazi kuriózum az ebből főzött gönci barackpálinka.
Különösen nagy lökést adott a lokális gyümölcskultúrák kialakulásának a filoxéravész: az elpusztult szőlők helyett sok gyümölcsfát telepítettek vidékünkön is. Az 1850-es évekig elsősorban a cseresznyéjéről volt nevezetes. A baracktermesztés felfutása az 1880-1890-es években kezdődött. A XX. század első felében tudatos nemesítő tevékenység hatására alakút ki a gönci magyar kajszi tájjellegű fajta. A gönci magyar kajszi márkanévként az 1950—1960-as évektől lett közismert. Előzetes elismerésére 1960-ban került sor, a végleges elismerést 1976-ban kapott.
A település nevét viseli a 136,6 literes gönci hordó is, amely a tokaji borok érlelésének és szállításának volt nevezetes edénye. A táj termesztési hagyományaihoz a múlt század végéig hozzátartozott a szőlő (a XIX. században, a filoxéravész előtt a mezőgazdaságilag művelt földterületből Göncön huszonöt százalék volt a szőlő részaránya), amit a — ma is meglévő és hasznosítható — nagyszámú és nagy befogadóképességű pmcék jeleznek. Az állattartás az utóbbi tíz évben jelentősen visszaesett, pedig a Hernád menti legelőterületek fenntartása tájvédelmi, természetvédelmi érdek is.
| |